Néhány éve egy nagyon érdekes élményben volt részem egyik fiammal és a delegálással kapcsolatban. Egy családi összejövetelen a célkitűzéseinket gyűjtöttük össze, hogy megvizsgáljuk mennyire vannak összhangban a terveink az értékeinkkel. Az egész család jelen volt.

Felállítottunk egy nagy fekete táblát és összeírtuk a céljainkat, a kulcs-dolgokat amiket szeretnénk elérni és a tennivalókat melyek ezekből következnek. Ezután önkénteseket kértem, akik elvégzik a feladatokat.

“Ki szeretné a jelzálogot fizetni?” – kérdeztem. Rajtam kívül senki sem jelentkezett.

“Ki szeretné fizetni a biztosítást? A kaját? Az autókat?” Úgy tűnt monopóliumom van ezeken a területeken. Ahogy haladtunk végig a listán feladatról feladatra, egyértelművé vált, hogy anyának és apának legalább 60 órás munkahetei vannak. Ezt tudatosítva a további feladatok már kezdtek egyéb gazdára lelni.

A 7 éves fiam a kert gondozására vállalkozott. Mielőtt neki adtam volna a feladatot, egy alapos edzésnek vetettem alá. Szerettem volna, ha teljes mértékben tisztában van azzal, hogy milyen is egy jól ápolt, jól gondozott kert. Elvezettem ezért a szomszédhoz.

“Nézd fiam”, mondtam. “Látod milyen zöld és tiszta a szomszéd kertje? Ez lenne a cél: zöld és tiszta. Gyere nézd meg most a mi kertünket. Látod a sokféle színt? Ez nem zöld. Zöld és tiszta az, amit szeretnék. Hogy hogy éred el azt hogy zöld legyen – rád bízom. Bármit megtehetsz, kivéve azt hogy befested. Elmondom azt is, hogy én hogyan csinálnám, ha rajtam múlna.”

“Hogy csinálnád Apa?”

“Beállítanám a permetezőrendszert. De használhatsz vödröt vagy csövet is. Nekem mindegy. Ami fontos csupán az, hogy zöld legyen. Érted?”

“Értem.”

“Beszéljünk most a ’tisztáról’ fiam. A tiszta azt jelenti, hogy nincsenek szanaszét szemetek – se papír, se szalag, se csont, bot vagy bármi egyéb. Elmondom hogy csináljuk. Tisztítsuk meg a kert felét most hogy láthassuk a különbséget.”

Így hát fogtunk két papírszatyrot és összeszedtük a szemetet a kert egyik feléből. “Na most nézd meg ezt az oldalt. Nézd meg a másikat is. Látod a különbséget? Ezt nevezem én tisztának.

“Várj!” szólt. “Látok ott egy papírt a bokor mögött!”

“Ó nagyszerű! Én nem is vettem észre ott azt az újságot. Jó szemed van fiam.”

“Mielőtt eldöntenéd hogy elvállalod -e ezt a feladatot, hadd mondjak el még néhány dolgot. Azért teszem ezt, mert miután elvállaltad, többé nem mondom el. Ez a te feladatod lesz. Úgy is szokták ezt hívni hogy gondnokság. A gondnokság azt jelenti, hogy ez a feladat mindenestől rád lett bízva. Én rád bízom ezt a feladatot, hogy el legyen végezve. Ki lesz a te főnököd?”

“Te, Apa?”

“Nem, nem én. Te leszel a főnök. Te vezeted magad. Szereted azt amikor Anya és Apa folyamatosan nyaggatnak?”

“Nem szeretem.”

“Mi sem szeretünk nyaggatni. Elég rossz érzés, nem igaz? Tehát te leszel a saját főnököd… Találd ki, ki lesz a segítőd.”

“Ki?”

“Én” Mondtam. “Te vezetsz engem.”

“Tényleg?”

“Így van. Viszont a segítésre szánt időm korlátozott. Sokszor távol leszek. De amikor itt vagyok, te mondod meg nekem, hogyan segítsek. Mindent megteszek amit kérsz tőlem.”

“Oké!”

“Találd ki, hogy ki fog téged megítélni.”

“Ki?”

“Te bíráskodsz önmagad felett!”

“Tényleg?”

“Így van. Kéthetente mi ketten körbesétálunk a kertben és ilyenkor meg tudod mutatni hogyan is áll a helyzet. Mi alapján fogod ezt megítélni?”

“Zöld és tiszta.”

“Ezaz!”

Két hétig edzettem erre a két szóra mielőtt úgy döntöttem készen áll a feladatra. Végül eljött az a nap…

“Megegyeztünk fiam?”

“Megegyeztünk.”

“Mi a feladat?”

“Zöld és tiszta.”

“Mi a zöld?”

Körülnézett a kertben, ami már kezdett azért jobban kinézni. Azután a szomszéd kertjére mutatott. “Annak a színe.”

“Mi a tiszta?”

“Nincs kosz és rendetlenség.”

“Ki a főnök?”

“Én vagyok.”

“Ki a segítőd?”

“Te vagy, amikor van időd.”

“Ki ítéli meg a munkád?”

“Én magam. Kéthetente körbejárunk a kertben és ilyenkor meg tudom mutatni hogy is állunk.”

“Mit fogunk nézni ilyenkor?”

“Zöld és tiszta.”

Két hét és két szó. Úgy éreztem készen áll.

Szombat volt. Nem csinált semmit. Vasárnap…semmi. Hétfő…semmi. Kedd reggel, amint indultam munkába és gurultam le a kocsifeljáróról, végignéztem a sárga, rendetlen kerten. “Holnap meg fogja tenni,” gondoltam magamban. A szombatot még értem, akkor kötöttük a megállapodást. A vasárnap is ok, más dolgok voltak fontosak. De a hétfőt már nem értettem. És most már itt a kedd is. Ma meg fogja tenni. Nyár van. Mi más dolga lehetne?

Egész nap arra vártam hogy hazaérhessek és lássam mi történt. Ahogy befordultam a sarkon, ugyanaz a kép fogadott, ami reggel is. És a fiam ott játszott a parkban az út túloldalán.

Ez elfogadhatattlan. Ideges voltam és csalódott. Két hét edzés és az igéretei után ilyen teljesítményt… A sok erőfeszítés, büszkeség, pénz amit a kertbe fektettünk úgy tűnt mintha a csatornába ment volna. Mindemellett a szomszédom kertje továbbra is makulátlan és gyönyörű volt. A helyzet egyre kínosabbá vált.

Készen álltam arra, hogy kifutófiút neveljek belőle. Fiam, azonnal gyere ide, vedd fel ezt a szemetet! Tudtam, hogy így egy aranytojáshoz jutok. De mi lesz az aranytojást tojó tyúkkal? Mi fog történni az ő belső elköteleződéseivel? Inkább mosolyt színlelve átkiáltottam az utca túloldalára. “Fiam, mi újság?”

“Semmi” válaszolta.

“Hogy haladsz a kerttel?” Abban a pillanatban amikor ezt kimondtam, tudtam hogy megsértettem az egyezségünket. Nem így állapodtunk meg az elszámolást illetően. Nem ebben egyeztünk meg. Ezért ő is jogosnak érezte az egyezség felbomlását.

“Jól, Apa.”

Összeszorítottam a fogam és vártam ebéd utánig. Ekkor ezt mondtam: “Fiam, gyere tegyük azt, amiben megállapodtunk. Sétáljunk egyet a kertben és megmutathatod hogyan is alakul az a gondnokságod alatt.”

Amint kimentünk az ajtón, az álla remegni kezdett. Könnyek törtek elő a szeméből és mire a kert közepéhez értünk már zokogott.

“Ez olyan nehéz, Apa!”

Mi ebben a nehéz? Gondoltam magamban. Nem tettél keresztbe egy szalmaszálat sem! De tudtam hogy mi a nehéz: az önmenedzselés, az önfelügyelet. Így hát ezt mondtam: “Van bármi amiben segíthetnék?”

“Megtennéd, Apa?” szipogott.

“Hogy is szólt az egyezségünk?”

“Azt mondtad hogy segítesz amikor időd engedi.”

“Most van időm.”

Berohant a házba és kihozott két zsákot. Egyet a kezembe nyomott. “Összeszednéd ott azt?”Azzal a szombati kerti-party maradványaira, szemethalmára mutatott. “Rosszul vagyok tőle!”

Megtettem. Megtettem pontosan azt, amit kért tőlem. És ez volt az a pillanat, amikor az egyezség megköttetett. Ez a kert az ő kertjévé vált, az ő gondnoksága alatt. Ezek után csupán két vagy három alkalommal kért tőlem segítséget azon a nyáron. Gondját viselte a kertnek. Zöldebbé és tisztábbá varázsolta mint amire én képes lettem volna. A testvéreire is rászólt ha a legkisebb papírdarabkát is a kertben dobták el.

Spanyol - Amerikai háború

Ma olvastam el ezt a nagyon híres novellát és azonnal közzé is teszem. A története is érdekes.

A novellát Elbert Hubbard írta 1899 -ben. Elbert eredetileg szappanárus volt, de nem tetszett neki ez a munka. Beiratkozott 1892 -ben a Harvardra, de itt sem találta meg amit keresett. Angliába utazott, ahol megismerkedett a nyomdászattal.

Visszatérése után elhatározta hogy író lesz, de nem igazán talált kiadót  ezért nyitott egyet saját maga számára. Hamar híres íróvá vált és rajongók seregei zarándokoltak hozzá, hogy lássák őt munka közben. Szállodát építtetett hogy el tudja szállásolni a folyamatosan özönlő rajongókat.

Nem volt elég bútora így egy helyi ácsot felkért hogy készítsen saját tervezésű bútorokat. Így indult el a bútorgyára. Hamarosan egész sereg asztalos gyártotta ezeket a bútorokat, melyek még ma is keresettek régiség gyűjtők körében…

A sikert egy aforizmával magyarázta: “Készíts egy mindenen eddiginél jobb egércsapdát és a világ odajön hozzád az ajtódig”.

Feleségével angliába utaztak, amikor hajójukat elsüllyesztették és odavesztek. Fiuk, Bert vitte tovább az üzletet.

Elbert Hubbard két magazinnak volt a kiadója. A Levél Garciának minden idők legtöbször kiadott cikke lett.

1899 Február 22 -én Hubbard és fia Bert, arról beszélgettek, hogy ki volt a kubai háború (spanyol-amerikai háború) legnagyobb hőse. A fia szerint ez Rowan volt, aki McKinley elnök megbízásából egy levelet szállított a kubai lácadónak, Garcia tábornoknak.

Másnap Hubbardnak nehéz napja volt, idegesítették a munkatársak kifogásai, akiket nem tudott rávenni arra, hogy elvégezzék a munkát. Ráébredt arra, hogy a világ valódi hősei azok, akik kérdés és kifogás nélkül elvégzik feladataikat. Kb. egy óra alatt megírta a Levél Garciának c. cikket és reggel az egyik magazinjában már meg is jelent.

Ő volt legjobban meglepve hogy hirtelen mekkora sikere lett cikkének.A New York -i vasúttársaság 500 000 másolatot kért a műből, ugyanis a vezérigazgató minden egyes vasúti munkásnak adni akart egy példány.

Hamarosan elkészültek az első fordítások is és az Orosz vasúttársaság is rendelt minden dolgozójának egy példányt, majd a Japánok ellen harcoló orosz katonáknak is kötelező felszerelésévé vált.

Elfogott orosz katonáknál lévő példányból készült az első Japán fordítás és hamarosan a Japán kormány minden tagjának kötelező olvasmányává vált. Az első világháború alatt a novellát minden amerikai tengerész is kézhezkapta.

1913 -ig 40 millió másolat készült ebből a kis műből. Azóta ez a szám 100 millió fölött lehet…

Elbert Hubbard – Levél Garciának

Ebben az egész kubai ügyben egy ember emelkedik ki emlékeim horizontján, mint világítótorony a sötét messzeségben. Amikor kitört a háború Spanyolország és az Egyesült Államok között, parancsolóan szükséges volt, hogy sikerüljön gyors kapcsolatot létesíteni a lázadók vezérével. Garcia valahol a kubai hegyekben rejtőzött — senki sem tudta hol. Posta vagy távíró nem érhette el. Az elnöknek meg kellett szereznie az együttműködését méghozzá gyorsan.

Mit lehetne tenni?!

Ekkor valaki ezt mondta neki: ’Van itt egy fickó, akit Rowannak hívnak. Ha valaki, hat akkor ő megtalálja önnek Garciát.’ Elküldtek Rowanért, odaadták neki a levelet, hogy adja át Garciának. Hogy ez a ’fickó, akit Rowannak hívnak’, hogyan vette át a levelet, hogyan csomagolta be egy olajjal átitatott bőrtasakba, hogyan varrta be kabátjába a szíve fölé, hogyan indult útnak egy csónakkal, hogyan szállt partra négy nap múlva. Kubában éjnek éjjelén, hogyan jutott el három hét múlva a sziget másik felébe, gyalog téve meg az utat egy ellenséges országban, és végül hogyan adta át a levelet Garciának — olyan dolgok, melyeket itt szükségtelennek tartok részletezni. A lényeg, amit mondani akarok: McKindley elnök adott Rowannak egy levelet, hogy vigye el Garciának. Rowan fogta a levelet, és nem kérdezte: ’Hol találom meg Garciát?’ Istenemre! Itt van egy ember, akinek alakját a halhatatlanság bronzába kellene önteni, és a szobrot minden iskolában fel kellene állítani Mert a fiataloknak nem még több könyvszagú ismeretre, nem még több ilyen vagy olyan instrukcióra van szükségük, hanem egy kis gerincerősítőre, ami arra bírja őket, hogy hűségesen kitartsanak egy feladat mellett, hogy határozottan és gyorsan cselekedjenek, hogy egyetlen célra összpontosítsák erőiket. Vagyis elvegezzék a feladatot — elvigyék a levelet Garciának.

Garcia tábornok már halott, de vannak újabb Garciák. Nincs ember, aki igyekezvén megvalósítani egy sok kezet igénylő vállalkozást, ne hőkölt volna vissza néhányszor, látva az átlagember ostobaságát — hogy az vagy nem tud, vagy nem hajlandó egyetlen feladatra összpontosítani, és azt legjobb tudása szerint elvégezni. Slampos segítség, ostoba figyelmetlenség hanyag érdektelenség, félszívvel végzett munka — ez az általános norma, és nincs ember, aki ezen változtatni tudna, hacsak minden erejét bevetve fenyegetéssel, erővel vagy vesztegetéssel nem bír rá másokat, hogy tisztességgel segítsék őt. Vagy Isten nem tesz csodát, és nem küldi el neki segítségül a Fény Angyalát. Nos, olvasóm, tégy próbát! Ott ülsz hat dolgozód van elérhető távolságban. Hívd be az egyiket, és mondd neki ezt: ’Nézze meg, kérem, a lexikont, és állítson össze nekem egy rövid anyagot Correggioról!’ Netán csendesen azt mondja majd: ’Igen uram!’, aztán elmegy, hogy teljesítse a feladatot? Esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem! Halszemével bámulni fog rád, és felteszi valamelyiket a következő kérdések közül:

• Ki az a Correggio?
• Milyen lexikont nézzek meg?
• Hol van az a lexikon?
• Erre vettek fel engem?
• Véletlenül nem Bismarckra gondol?
• Mi lenne, ha Charlie-t bízná meg vele?
• Már meghalt az ürge?
• Sürgős az ügy?
• Nem lenne jobb, ha idehoznám önnek a kötetet, és maga nézné meg?
• Pontosan mit akar tudni?

De ez még semmi! Tizet teszek egy ellen, hogy miután válaszoltál a kérdéseire, megmagyaráztad neki, hol keresse az adatokat, és miért van rájuk szükséged, el fog menni, felhajt egy kollégát, hogy segítsen neki — aztán visszajön hozzád, és azt mondja, a lexikonban nincs ilyen fickó. Lehet persze, hogy elvesztem a fogadást, de szinte kizárt. Nos, ha elég bölcs vagy, nem próbálod megmagyarázni a ’segítségednek’, hogy Correggio a C betűnél, és nem a K betűnél található. Ehelyett udvariasan mosolyogsz, és ezt mondod: ’Semmi baj! Ne törődjék vele!’ és indulsz, hogy magad nézz utána a dolognak. Ez a képtelenség a független cselekvésre, ez az erkölcsi korlatoltság, ez az akaratgyengeség, ez a vonakodás, hogy lelkesen megragadjak és felvigyek a hegyre, amit fel kell oda vinni — nos, ezek azok a dolgok, amelyek a nagyon-nagyon távoli jövőbe tolják ki az igazi szocializmust. Ha az emberek nem hajlandók önmaguk hasznára cselekedni, akkor mit fognak tenni, ha erőfeszítéseik egyformán szolgálják majd mindenki javát? Egy munkavezető kell majd furkósbottal, és pénteken az a félelem fogja helyükön tartani a munkásokat, hogy kaphatnak egyet a fejükre. Hirdess meg egy gépírónői állast, és tíz jelentkezőből kilenc nem fog tudni helyesen írni és nem is gondolja, hogy erre szüksége lenne! Meg tudna az ilyen írni egy levelet Garciának?

— Nézze meg azt a könyvelőt! — mondja nekem egy nagy gyár igazgatója.

— Igen. Mi van vele?

— Nos, ez egy jó könyvelő, de ha egy megbízással beküldöm őt a városba, lehet, hogy azt rendben teljesíti, lehet, hogy útközben megáll négy kirakat előtt, és mire beér a Main Streetre, elfelejti, mivel küldtem el őt. Meg lehet bízni az ilyen embert, hogy vigyen el egy levelet Garciának?

Az utóbbi időben sok szentimentális együttérzéseim nyilatkozásának vagyunk tanúi a ’munkásnyúzó üzemek kiszipolyozott szerencsétlenjei’ és a ’tisztességes munkát kereső hontalan vándorok’ iránt. Ezeket az érzelmeket általában a hatalom ’lélektelen’ bitorlóit ostorozó kemény szavak kísérik. Ugyanakkor egyetlen szó sem hangzik el arról a munkaadóról, aki idő előtt beleőszül a hiábavaló igyekezetbe, hogy a rendetlen ’soha – nem – csinálnak – meg – semmit – becsületesen’ -ektől tisztességes munkát próbáljon kapni. Egyetlen szó sem hangzik el arról az ismételt és ismételt próbálkozásáról, hogy hozzáértő, dolgos embereket vegyen fel. Mert akik most vannak, lógni kezdenek amint hátat fordít nekik. Minden gyárban és üzemben állandó ’gyomlálás’ folyik. A munkaadó szüntelenül igyekszik megszabadulni azoktól a ’segítségektől’, akik bebizonyították képtelenek hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez. Mindegy, milyen szelek fújnak a gazdaságban, a rostálás állandóan folyik. A különbség csupán az hogy ha nehéz idők járnak és kevesebb a munka, a rostálás következetesebb — a nem hozzáértőknek, a tunyáknak menniük kell. Ez a természetes kiválogatódás törvénye. A munkaadót arra ösztönzik érdekei, hogy a legjobbakat tartsa meg — azokat, akik képesek elvinni a levelet Garciának.

Ismerek egy ragyogó képességű embert, aki képtelen saját vállalkozásba fogni, ennek ellenére teljesen használhatatlan egy másik ember vállalkozásában, mert állandóan magával viszi azt az őrült gyanakvását, hogy munkaadója elnyomja, vagy ha nem, akkor el akarja nyomni őt. Nem tud utasításokat adni, de nem hajlandó utasításokat elfogadni. Ha netán átadnának neki egy levelet, hogy vigye el Garciának, a válasza alighanem az lenne: ’Vigye el maga!’

Ma ez az ember munkát keresve járja az utcákat, kopott kabátját átfújja a szél. Aki csak ismeri, fél alkalmazni, mert állandóan elégedetlenséget szít maga körül. Koponyájába képtelen behatolni a józan megfontolás. Az egyetlen dolog, ami hatást tud gyakorolni rá, egy vastag talpú, negyvenötös bakancs rúgása. Tudom, hogy az ilyen lelki sérültet ugyanolyan sajnálat illeti meg, mint a testi fogyatékost. Ám legyen néhány szavunk azokért is, akik nagyszerű vállalkozásokat működtetnek, azokért, akiknek munkaideje nem fejeződik be a sziréna hangjára, és akik a szükségesnél korábban beleőszülnek abba a küzdelembe, melyet a slampos érdektelenség, a trehány ostobaság és az igaztalan hálátlanság ellen vívnak, ami e vállalkozások nélkül nemcsak éhes, de otthontalan is lenne. Netán eltúloztam a dolgot? Feltehetően igen. De amikor az egész világ a nyomortanyákról zeng, szeretnék néhány együtt érző szót szólni azokról is, akik sikeresek. Akik óriási akadályok ellenére is egységbe szervezik mások erőfeszítéseit, és sikerre visznek dolgokat, hogy aztán rájöjjenek, semmi sincs benne: semmi, csak keserves küzdelem és néhány örömteli pillanat. Hordtam kis lábaskában vacsorát, dolgoztam napszámosként, voltam munkaadó is, és tudom, mindkét fél mellett felhozhatók dolgok. A szegénység nem jelent per se kiválóságot. A rongyok nem jelentenek ajánlást. Nem minden munkaadó kapzsi és zsarnok, mint ahogyan nem minden szegény szent. A szívem azért az emberért dobban, aki akkor is jó munkát végez, ha a ’főnök’ távol van, és nem csak akkor, amikor ott áll a háta mögött. Szívem azért az emberért dobban, aki ha megkapja a Garciának szóló levelet, csendben átveszi, nem tesz fel hülye kérdéseket, és sanda gondolat nélkül — hogy valami mást tesz vele, mint hogy eljuttatja a címzetthez — teljesíti, amit vállalt. Civilizációnk fejlődése — hosszú és kitartó kutatás az ilyen emberek után. Amit ő kér, meg fogja kapni, mert szükség van rá minden városban, minden faluban, minden irodában, minden üzemben, minden gyárban. A világ sóvárog az ilyen ember után. Szükség van rá. Nagy szükség van rá. Az olyan emberre mindig szükség van, aki ’elviszi a levelet Garciának’.

Jóból Kiváló

Számlálhatatlan könyv jelent már meg vállalati kultúráról és vezetési technikákról. Ez a mű viszont kiemelkedik közülük rendkívül alapos, tudományos igényességű levezetéseivel, kutatási módszertanával. Talán a legjobb példa arra, hogy a vezetés és a vállalati kultúra építés is egy szakma, és hogy nem annyira relatív, mint ahogy azt eredetileg képzelné az ember.

A könyv arról szól, hogy a stanfordi egyetemen egy lelkes kutatócsapat évekig vizsgálta a Fortune top 500 vállalatot és mindenféle prekoncepció nélkül keresték azokat a tényezőket, melyektől az átlagos vállalatok egyszercsak kiválóvá válltak.

Az igen szigorú rostán (az áttörési pontot követő 15 évben a piaci átlaghoz képest 6,9 szeres hozam) csak tizennéhány cég akadt fenn (Fortune 500 1965 és 1995 között).

• Feltették azt a kérdést is, hogy: Miért legyünk kiválók? Mert ugyanannyi munkába kerül, csak sokkal jobb az eredmény!

• kívülről hozott vezetők
• javadalmazási struktúra
• stratégia
• nem arra koncentráltak hogy mit tegyenek elsősorban, hanem arra is hogy mit ne tegyenek
• technológia csak gyorsítani tudja a folyamatot
• cégfelvásárlás semmilyen formában nem játszott szerepet
• a kiemelkedő vállalatok alig szenteltek figyelmet a változás kezelésének, a motiválásnak, alkalmazkodásnak, ezek maguktól megoldódtak
• nem kötötték nevekhez, eseményekhez az átalakulást
• nem kiemelkedő iparágakban ugyanúgy működik

5. szintű vezetés

Előbb az ember, aztán a feladat

Hogyan legyünk szigorúak:

1. Ha kétségeid vannak, ne vedd fel a jelöltet – keress tovább
2. Amikor tudod, hogy személyi döntést kell hoznod, azonnal cselekedj (döntés: ha most kellene felvennem, felvenném e? ha elmenne, megkönnyebbülnék vagy csalódnék?)
3. A legjobb embereidet ne a legnagyobb problémákra, hanem a legnagyobb lehetőségekre állítsd rá

Nézz szembe a kellemetlen tényekkel (de sose add fel a hitedet)

1. Kérdésekkel vezess, ne válaszokkal (Mi foglalkoztat? El tudnád nekem mondani? Segítenél megérteni? Mitől kell leginkább tartanunk?)
2. Párbeszédet és vitát folytass, ne kényszert alkalmazz
3. Boncolást végezz, ne tetemre hívást
4. Alakítsd ki a “piros zászló” mechanizmusát (információk átalakítása olyanná, amiről nem lehet nem tudomást venni)

Sündisznó elv (egyszerűség a három körön belül)

1. Mi az, amiben a világon a legjobbak lehetünk?
2. Mi hajtja a gazdasági motorunkat?
3. Mi az, amiért lelkesedünk?

A fegyelem kultúrája

• Minél fegyelmezettebben, szinte vallásos következetességgel képes egy szervezet ragaszkodni a három köréhez, annál több lehetősége nyílik a növekedésre.
• A “soha vissza nem térő lehetőségek” irrelevánsak, ha csak nem illeszkednek bele a három körbe. Egy kiváló vállalatnak rengeteg “soha vissza nem térő lehetősége” nyílik.
• A kiemelkedő vállalatoknál a költségtervezés nem arra irányul, hogy mennyi jut az egyes tevékenységekre, hanem annak a mehatározására, hogy mely területek illeszkednek a legjobban a Sündisznó elvhez, melyeket kell maximálisan ellátni forrásokkal, és melyeket nem szabad egyáltalán finanszírozni.
• A “leállítandók” listája fontosabb, mint a “teendők” listája.

Technológiai gyorsítók

• A kiemelkedő cégek kerülik a technológiai divatokat, ugyanakkor úttörő szerepet vállalnak egyes gondosan kiválasztott technológiák alkalmazásában.
• Bármely technológia esetén tegyük fel a kérdést: közvetlen kapcsolatba hozható -e a Sündisznó elvünkkel? Ha igen, élen kell járnunk a technológia alkalmazásában, ha nem, elég ha annyit teszünk mint a többiek vagy hanyagoljuk.

Lendkerék és halálörvény

• a kiemelkedés belülről nem tűnik drámainak, vagy feltűnőnek
• építkezés-áttörés a séma, az áttörés után jellemző a felvásárlás

NMC (nagy merész cél) kitűzése

• Építjük az órát, nem nézzük
• Az ÉS zsenialitása (nem A vagy B hanem A és B)
• Alapideológia (az egész szervezetben el kell ültetni)
• Az alap megőrzése/a fejlődés ösztönzése

1. A leveleimet a google kezeli, saját domainről. IMAP -on keresztül érem el őket a Mac Mail alkalmazásával. Ez a leggyakrabban és legtöbbet használt tárolóm.
2. A referencia információk és hosszabb, később is hasznosítható információkat egy Evernote nevű alkalmazásba mentem (minden eszközön elérhető, mindenben keres – pdfekben és képekben is, gyors, szinkronizálódik) – Miért kell ez? mert nem minden információ jön emailen
3. Munkaállományok, nem szöveges állományok, munkaállományok amik fontosak lehetne referenciaként vagy sablonként dropboxba kerülnek. – Miért kell ez?  Mert vannak állományok amiket én készítek, másoktól kapok de soha nem fogom őket elküldeni másnak. Munkaállományok, részeredmények, változatlan formában megőrzendő állományok, tömörítmények általában. Emailben nem hatékony tárolni őket, mert a postafiókok mérete határos, valamint emailben a csatolmányok tartalomra nem kereshetőek (és helypazarlóan 7bitesre kódolva közlekednek).
4. Feladataim, határidő nélküli ügyeim jelenleg Remember the milk (RTM) -ben vannak tárolva. Ez az az eszköz ami legjobban bevált (gyorsbillentyűi és rugalmassága miatt), de ezt tudnám a legkönnyebben lecserélni. Az RTM -ben csinálom a heti tervezést, van Week és NextWeek címkém, ezeket egy gombnyomással tudom hét elején osztogatni és smart folderben látom a heti elvégzendőket, valamint válthatok privát és munka szinteket tetszőlegesen. A határidős RTM feladatok a naptárban is láthatóak és onnan is kezelhetőek, felvihetőek, lezárhatóak. Munkaügyekben a Jira ki tudná váltani az RTM -et.
5. Határidős, előre látható méretű feladatok, találkozók és munkák a google naptárba kerülnek. Naptárral kapcsolatban fontos számomra hogy minden eszközön elérhető legyen, legyen kereshető és gyors. Van egy külön naptáram azokra az eseményekre, amikről jó ha tudom mikor vannak, de nem feltétlenül kell jelen lennem rajtuk (pl. sprint planningek, kollégák megbeszélései). Ezen felül van még a privát naptáram google -ben és egy privát terv naptáram az olyan eseményekre, amik még nem fixálódtak, de már körvonalazódnak. A privát címtáramban lévő naptár eseményekre van egy harmadik privát naptáram, ebben az ismerőseim születésnapjai láthatóak. Mivel össze lehet kapcsolni a Google naptárakat, egyszerre látom a privát és munka eseményeket, és egy kattintással ki tudom kapcsolni egyik vagy másik réteget (pl. ha csak a munkára fókuszálok). A naptárt használom időpont értesítésre is, vagyis arra hogy a telefonom értesítsen időben egy egy értesítés előtt. (Ezt az iPhone alapból tudja, más telefonok esetén pedig be lehet állítani ingyenes SMS értesítőt). Naptárba be szoktam foglalni magamnak nem másokkal egyeztetett idő blokkokat is, amikre utólag írom be mire is töltöttem (az aktuálisan legfontosabb munka).
6. Linkeket jelenleg két helyen tárolok. Az olvasnivalókat Instapaper -be mentem el egy gombnyomással, ez is szinkroinizálódik és olvasható telefonon is. Az olyan linkek, amik később is kellhetnek és nem olvasmányok, aDelicio.us -ba kerülnek felcímkézve.
7. Nem tároló, de fontos munkaeszköz még a Skype, ezt arra használom, hogy ha nincs elég időm személyesen megbeszélni, megkérdezek egy két információt a kollégáktól, vagy szólok nekik hogy jöjjenek át (kevésbé zavaró másoknak mint a telefon). Ugyancsak hasznos eszköz a Skype, ha egy nagyobb file -t szeretnék küldeni, mivel mindig megkeresi a legrövidebb hálózati utat és nincs méret korlátja (pl. egy 1G -s filet a belső hálón pár perc alatt át lehet vele küldeni).

GTD folyamatom

1. Min. 2 óránként átnézem a beeső új levelek listáját és szortírozom a leveleket a megfelelő tárolóba.
2. Naponta átnézem az Inboxban lévő egyéb leveleket hogy lezárhatóak -e.
3. A kisebb emailben érkezett feladatokat igyekszem azonnal megoldani vagy megválaszolni. Ha úgy tűnik több mint 5 percet venne igénybe, nem projekt és nem delegálható, akkor marad az inboxban addig míg le nem zárom.
4. Ha delegálhatom, akkor küldöm is tovább, és rakok rá egy flag -et
5. Ha projekt, akkor megy a RTM -be, ha van konkrét lépés amit megtehetek, akkor az a naptárban is megjelenő konkrét feladatként látszik (a naptárban el kell helyezni egy egy üres blokkba)
6. Ha csatolmány érkezik, az megy vagy az Evernote -ba (később is hasznos kereshető infó) vagy a Dropboxba. A linkek a link tárolókba.
7. A párbeszédeket nem ürítem az inbox -ból, amíg le nincsenek zárva.

Quadrant benchmark

Van nálam egy ideje egy a címben megnevezett készülék, amit több nekifutással próbáltam már megszeretni, de nem sikerült.

A legváratlanabb pillanatokban akadt meg, vált működésképtelenné. Sokszor a telefonhívásokat sem tudtam fogadni vele és hosszú hosszú ideig kellett arra várni hogy egy űrlap mezőbe kattintva megjelenjen a billentyűzet. Szép magyar kifejezést is találtam erre: lagos volt. ^_^

Elkezdtem kutatni a megoldásokat, gyűjtöttem a linkeket majd akcióba lendültem.

Fontos megjegyezni, hogy a leírt megoldás, illetve az alternatív utak mind mind csak egy rövid időszeletre, egy meghatározott oprendszer verzióra és a Galaxy S készülékre vonatkoznak. Sajnos ezt az utat nem lehet akármikor akárhogy végigjárni, egy év múlva már szinte biztosan nem lesz aktuális

A lassulás gyökere a tudor fórumírók szerint az, hogy a Samsung megoldotta már a 2.1 -nél azt, hogy nagyobb memória álljon rendelkezésre az alkalmazások telepítésére. Ezt úgy éri el, hogy a belső SD kártyából kiharap 2GB -t erre a célra. Valamiért egy RFS nevezetű, nem túl népszerű filerendszerre esett a választása, ami igen rossz teljesítményt mutat az IO műveletek esetén. A lag fixek mindegyike tehát azon dolgozik, hogy a belső SD kártyán  lévő filerendszert lecserélje valami okosabbra (van amelyik ext4 -re és van amelyik ext2 -re – azt is megemlítik, hogy az Android 2.3 -tól már ext4 lesz a default).

Van, amelyik megoldás egy 1.5G -s ext2 -es image filet készít, ebbe mozgat át mindent, majd symlinkeket készít az eredeti filerendszerben. Van amelyik ext4 -re cseréli le az rfs -t.

Elkezdtem tehát kipróbálni a legegyszerűbbnek tűnő megoldásokat, némelyik igényli a telefon rootolását (amit vissza lehet ugyan csinálni, de garanciavesztéssel járhat), némelyik pedig nem. A legeslegegyszerűbb megoldások esetén elég letölteni egy egy apk -t, feltelepíteni, majd futtatni. Sajnos az én készülékemen ezek nem működtek, de esetleg 2.1 -en, más készüléken működhetnek:

• One Click Lag Fix – rootolás nélkül nem működik, az ext2 -es imagefile módszert használja
• z4root – letöltöttem, de nem tudta rootolni a telefont
• update.zip -es rootolás – lehet hogy működik, de végül nem ezt választottam, mert rátaláltam a voodoo -ra

És most lássuk, hogy egy GT-I9000 (2.6.32.9), Froyo (Android 2.2) -val hogyan táltosítható. Ha 2.1 -ed lenne, akkor szerintem előbb frissíts (Kies -el, vagy ha azzal nem megy, Odin -nal), mert a táltosítás után nem lehet upgradelni, csak ha visszacsinálod csigává…:

1. Az általam választott megoldás a Voodoo lag fix. Az oldalon részletes leírás olvasható arról hogy miért ez a legjobb, legbiztonságosabb és legstabilabb módszer.
2. Elvileg a letöltött zip -et csak fel kell tenni a telefon SD kártyájára, a gyökérkönyvtárba és újra kell indítani Recovery módban a telefont. Ehhez a telefon indulásakor lenyomva kell tartani a hangosítás (és véletlenül sem a halkítás), a home és a bekapcsoló gombokat. Induláskor lefut a lagfix és kész is a gyors telefon.
3. Mivel az én készülékem nem reagált a 3 gombos kombora, kerülőutat kellett találnom (néhány telefon ilyen sajna…):
   1. Kell hozzá JDK telepítés (ez az Android SDK -nak kell)
   2. Kell hozzá Android SDK telepítés
   3. Kell hozzá a Samsung KIES telepítés (az USB driverek miatt)
   4. Kell az SDK -ból az ADB tool
   5. Ha fentiek megvannak, csak le kell futtatni az “adb reboot recovery” parancsot. Ha szeretnénk, ha működne a későbbiekben a háromgombos szervíz mód, akkor kövessük ezeket az utasításokat.
4. Opcionális megoldás, az ODIN használata. Az Odin egy olyan svájcibicska, amit szervízekben is használnak nagy előszeretettel, viszont használata kockázatos lehet, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Én Odinnal tettem fel a Voodoo lag fixet (persze ilyenkor az Odines változatát kell letölteni a Voodonak) és ezzel javítottam meg a három gombnyomásos szívmegállást is. Persze arra ügyeljünk, hogy az Odines telepítés esetén nem recovery mód kell nekünk, hanem Download mód, amit pedig a Halkítás+Home+Bekapcsgomb lenyomással, vagy az “adb reboot download” paranccsal érhetünk el (ilyenkor induláskor sárga robotocska látható amint éppen ás…). Az Odin ugyancsak jó barátunk lehet, ha a fránya Kies (legalább olyan hírhedt mint a Nokia PC suit…) nem akarná upgradeli a 2.1 -es telefonunkat.

A voodoo -s patchben vicces, hogy miután újraindítottuk a telefonunkat és dolgozik a táltosításon, kellemes női robothangon (a robotoknak van neme?) meséli hol is tart éppen… Kb. 8 percig tartott a műtét.

Mit is mond magáról ez a Voodoo (pro és kontrák):

• módosíthatja kissé a színsémát és az élességet (a Voodoo srácok javítottak ezeken a paramétereken, mert szerintük kissé kékes és túl élesített az eredeti beállítás) – én nem vettem ezt észre eddig
• ugyanígy javítottak kicsit a videók világosság beállításain is, a túl sötét részletek jobban láthatóak így
• a módszer működik rootolás nélkül is (én rootoltam, és nem bántam meg)
• bármikor kikapcsolható a lagfix egy elég egyszerű művelettel
• egy magyarázat arra nézve, miért nem ext4 -et használ a Samsung is, ha ez ennyit számít: a flash memóriák írási ciklusainak száma korlátos, az ext4 naplózott filerendszer és még az ext2 -nél is többet ír és olvas rajta egy jólnevelt oprendszer. Emiatt a flash memóriák élettartama rövidebb lehet. Viszont arra nézve nincsenek pontos adatok, hogy a gyakorlatban ez mit jelent (8 helyett 6 év?)
• a Quandrant benchmark app (Marketből letölthető) szerint legalább 2x -es a gyorsulás, érdemes lefuttatni előtte és utána. Ha 900 körül van a mért érték, nem működik a lagfix, ha 1500 fölött, akkor pedig valószínüleg igen

Végezetül pedig nem győzöm eléggé hangsúlyozni hogy mekkora jelentőségű ez a gyorsulás. Egy iPhone 3Gs -el párhuzamosan használva a Galaxy egy akadozó, lomha emiatt nyűgös és mellőzött jószág volt. Most azon veszem észre magam, hogy gyakrabban van a kezemben mint kecsesebb társa. Mindden Galaxisnak melegen ajánlom!

Megjegyzés: Az Odint, Kies -t eredetileg egy Mac -en, virtuális gépben futtatott windowssal kezdtem el bűvölni. Te ne tegyél ilyet. Parallels, Virtualbox és VMware Fusion közül az utóbbi tudta elcsípni az USB -re kötött telefont, de ez sem volt képes következetes és biztos kapcsolatra. Maces barátaim, sunnyogjatok csak oda (mint ahogy én is tettem végül) egy Windowsos pajtásotokhoz egy rövid Odinozáshoz, Kies bütyköléshez

Számomra egyetlen hátránya az, hogy nem kezel .htaccess -t (persze az abban megfogalmazott funkciókat igen, csak máshogy), ezért a virtual host konfigokban kell megírni ezeket a beállításokat.

Annak idején kicsit körülményes volt a beállítása, most eljött az idő, hogy a tudomány mai állása szerint írjak valamit arról, hogy is kell feltenni Nginxet PHP támogatással szerintem a legegyszerűbben (Ubuntu 10.04 -re, apc cache -el):

1. Telepítés

add-apt-repository ppa:brianmercer/php && sudo apt-get update

apt-get install nginx php5-fpm php-apc php5-cgi php5-cli \
php5-mysql php5-common php-pear php5-curl php5-suhosin \
php5-gd php5-imagick imagemagick

2. APC tuning

/etc/php5/conf.d/apc.ini
extension=apc.so
apc.shm_size = 64
apc.rfc1867 = on

3. PHP és Nginx elindítása

service php5-fpm start && service nginx start

4. Virtuális hostok

A virtuális hostok beállítása, kezelése hasonló az Apache -hoz, az /etc/nginx/ könyvtárban van egy sites-available  és egy sites-enabled, itt kell létrehozni a virtuális hostok beállításait tartalmazó fileokat, az alábbihoz hasonló tartalommal:

server {
        listen 80;
        server_name bolcs.hu www.bolcs.hu;

        location / {
                root   /var/www/bolcs;
                index index.php;

        }

        # serve static files directly
        location ~* ^.+.(jpg|jpeg|gif|css|png|js|ico|html|xml|txt)$ {
            access_log        off;
            expires           30d;
        }

        location ~ \.php$ {
                fastcgi_pass 127.0.0.1:9000;
                fastcgi_index index.php;
                fastcgi_param SCRIPT_FILENAME /var/www/bolcs$fastcgi_script_name;
                fastcgi_param PATH_INFO $fastcgi_script_name;
                include /etc/nginx/fastcgi_params;
        }
}

Nosza kezdjük is azzal hogy beállítunk egy forwardot a régi postafiókon, hogy minden bejövő levél ezután az új címen landoljon. Tudtad azt, hogyha a Yahoonál levelezel, ilyet nem tehetsz meg ingyen? Csak a fizetős vendégeknek jár ez a haladó szolgáltatás…

Yahoo fail

Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem csak forwardolni nem lehet a Yahooban. Nem ad hozzáférést a leveleidhez semmilyen formában a webesen kívül, vagyis nem készíthetsz biztonsági másolatot, nem használhatsz asztali levelező kliens alkalmazást, vagy mobiltelefont a leveleid letöltésére és természetesen nem költöztetheted el a leveleidet máshová, csak ha upgradelsz $20 -ért a Plus szolgáltatásra.

Vagyis ha sok leveled van, kényszerítve vagy hogy fizess ha el szeretnél költözni.

Egyedül a címtár költöztetése oldható meg csv export által, pih…

Elképesztő.

Sok sok új kolléga szakmai interview -ján vettem részt és a kedvenc részem mindig az volt (és általában akkor meséltem róla, ha ígéretes volt a jelölt), hogy miért is jó a Ustreamnél dolgozni.

A Ustreamnél dolgozni olyan, mintha kiszakadnál a magyar szürke realitásból és a szilícium völgy egy optimalizált változatába csöppennél. Egész mások a szabályok mint egy magyar vállalkozásnál vagy akár egy multinál. A Ustreamnél nincsenek korlátok, hihetetlen ütemben növekszik (1 év alatt 4x -sére nőtt a létszám) és ha úgy érzed valamilyen ügy iránt elkötelezett vagy és profi vagy benne, akkor az az ügy könnyen a tiéd lehet és te viheted be a célba.

Olyan emberekkel dolgozhatsz együtt, akik a web és mobil fejlesztés európai krémjét jelentik. Könnyen lehet, hogy melletted fog ülni az az ember, akinek a fórumbejegyzéseit, blogját lelkesen olvastad eddig. A legnagyobb fiúkkal focizhatsz (szó szerint is , közösen kell dolgoznod megoldásokon a Google -el, Twitterékkel, a Facebookos és Myspace -es srácokkal vagy éppen összekacsintanod az Apple szigorú álarcot viselő mérnökével.

Olyan termékeken dolgozhatsz, melyek újat adnak a világnak, olyat alkothatsz amit eddig még senki nem látott ilyen színvonalon! A péntek esti munkádról a Techcrunch és a Mashable ír cikket és az Adobe fejesei csak elismerően bólogatnak. A japán és amerikai (sőt gyakran látok már ilyen magyar twitteket is) fiatalok igét faragnak a céged nevéből (este ustreamelsz?)!  Amikor kódot faragsz, fejlécet optimalizálsz vagy tesztelsz éppen Snoop Dog néz veled szembe élő adásban, vagy Ashton, a Jónás testvérek, vagy Obama mond bölcseket és a moziban látott hercegnők mosolyognak rád! És tudod, hogy ha ügyes vagy és lelkes, jövőre már minden képernyőről a munkád gyümölcse mosolyoghat vissza és elég ha egy telefon van bárkinél, élő adást rögtönözhet nézők millióinak!

Amikor egy javascript kódot optimalizálsz, vagy az adatbázisokat tehermentesíted egy ügyes csavarral, vagy kitalálod hogy miképpen lehet jobb egy új funkció mint ahogy amerikai barátaid megálmodták, ezer és ezer dollárokat spórolsz meg és teszed lehetővé hogy az élő adás mindig is ingyenes maradhasson!

Mindezt egy olyan környezetben teheted, ahonnan egyszerűen nincs kedved kilépni, nem érzed a munkaidőd határait. Reggel belépsz egy kertbe, ahol tavirózsás – aranyhalas tavacskába vízesés zuhog, a 5,6 cm hosszú fű lágyan omlik le a dombokon, a kis hídon körülnézel és látod hogy a Microsoftos srácok már serényen kávéznak és az SAP is ébredezik már. A Nanotecheseknél megérkezett a folyékony nitrogénes autó és az irodában már várnak a barátaid egy jó kis napindító csocsó partival. Később kinézel az ablakon, a budai hegyek fölött siklóernyősök libegnek, és arra gondolsz hogy ebédre a lávakövön sült sajtot válaszd, vagy a park éttermének másik 25 fogásából egy remekművet. Ebéd után lesétálsz a dunapartra, ha szép az idő, a stégen fekve hallgatod a csónakok alatt csobogó vizet és arra gondolsz, akár evezve is bejárhatnál. Délután kicsit fáradtan beledőlsz a babzsákba és egy iPAD -on megnézed hogy miket írnak a még ki sem adott új Android verzióra optimalizált HTC prototípus telefonod megjelenési dátumával kapcsolatban.

Kihagytam valamit?

Nos igen. Mit csináltam én a Ustreamben az interviewra érkező friss húsok lelkesítésén túl? Azt kerestem, hogy a hirtelen nagyra nőtt szervezetben mik azok a nichék, amik nincsenek betöltve, mik azok a folyamatok amikre már szükség lenne az előre rohanásban és mi az, ami még erősebben összetartaná és csapattá szervezné a sok géniuszt.

Volt ahol új szerepkört gondoltam ki, volt ahol ismétlődő és formalizált meetingeket határoztam meg, volt ahol csak segítettem előretörni egy egy ifjú titán lelkes, minőség iránti elkötelezettségét, volt amelyik helyre magam álltam be, amíg nem találtam jobb megoldást, volt hogy támogattam az első bátortalan lépéseket a “nagyokkal” való kommunikációban, volt hogy ügyes táblázatokat és egyéb eszközöket hoztam létre és vezettem be, volt hogy csak súgtam és figyeltem a beültetett gondolat csírázását, volt hogy kűzdöttem értetlen beszállítókkal és partnerekkel, volt hogy scrum mastert és volt hogy product ownert játszottam, számos HR feladatot láttam el, amíg meg nem találtam rá a megfelelő személyt, szinkronizáltam az embereket koordináló kollégáim munkáját és beszámoltam a tulajdonosoknak az eredményekről és persze bevezettem a SCRUM -ot, ami azon túl hogy eleinte számos belső ellenállásba ütközött, folyamatosan magyarázatra szorul kifelé is.

Kifejezetten élveztem a multikultit és úgy érzem a tengerentúli kollégáim is szerettek velem dolgozni. Nagyon sokat változott, javult a termékek tervezésének és fejlesztésének folyamata, a magyarországi csapat megítélése és az eleinte sikerült a szinte lehetetlennek tűnő növekedés mederben tartása.

Új kalandok várnak rám! Hajrá Ustream!

A Scrum bevezetése során sokszor felmerült bennem az az érzés hogy kell-e mindez a kötöttség amivel a Scrum jár. Nem lehetne valamit egyszerűsíteni? (Ma már úgy gondolom hogy igen, agilis tapasztalatok nélkül igenis szükség van kötöttségekre. Biztonságot nyújtanak. Ezúton is köszönöm a szigort Zsoltnak aki a trénerünk és coachunk volt a bevezetés során.)

A leginkább erőltetettnek tűnő megkötés például a cross-functional team volt. Illetve kénytelenek voltunk kialakítani egy Swat csapatot is, aki sokkal gyorsabban tud reagálni a felmerült igényekre a Scrumos fejlesztő csapatoknál. Persze gondolkodtam abban is, hogy ők meg akkor 1 napos sprinteket folytassanak, de ez megint csak egy erőszakos átalakítás lett volna a Scrumban.

A másik kilógó csapat a sysopok és egyéb supportot végző kollégák… Őket sem lehet egészséges módon Scrum sprintekbe terelni, hiszen naponta változnak a prioritásaik.

Folyamatosan lógott a levegőben az az igény hogy ezekre a kérdésekre is választ találjak. A Kanbanról érintőlegesen hallottam már és a minap elkezdtem kutatni némi hasznos információ morzsákért, így akadtam rá Henrik Kniberg és Mattias Skarin könyvére, melynek címe: Kanban and Scrum – making the most of both (ha letöltöd innen a könyvet, kérlek regisztrálj az InfoQ -n is, ami a köny eredeti forrása).

A Kanban az agilis módszertanok legszabadabbika. Szándékosan nem legegyszerűbbet írtam, mivel azáltal hogy csak 3 szabályt ír elő, rengeteg nyitott kérdését az adott csapat(ok) formájára kell szabni.

A 3 szabály a következő:

• Vizualizáld a munkafolyamatodat
  • darabold fel a munkát és a kis darabkákat (feladatokat) írd cetlikre és tedd a falra
  • a tábládon legyenek oszlopok a munkafolyamatod lépéseihez és ezekbe ragaszd a feladatokat, ahol éppen tartanak… (egy tábla nem egy csapaté kell hogy legyen mint a scrumban – de lehet egy csapaté is…)
• Limitáld az egy munkafolyamatban lévő cetlik számát – ezzel biztosíthatod hogy az elakadások a folyamatban hamar a felszínre kerülnek
• Mérd azt az időt ami az igény felmerülése és a lezárása között telt el, majd optimalizáld a folyamatokat úgy hogy ez az idő minimális legyen

Mindkét szabályrendszer a folyamatos finomhangolásról szól. Nincs ezüsgolyó (ahogy az amerikai mondaná), meg kell találni az adott csapathoz, feladathoz a legjobban illő szabályrendszert és ezt csak folyamatos kísérletezéssel, az eredmények mérésével lehetséges.

Kanban cumulative flow diagram

Mac alatt a Quick View egy csodálatos találmány. Bármelyik állományon szóközt nyomunk, és már látjuk (halljuk, érzékeljük) mit is rejt a file. Gyors és egyszerű mint Leon a profi.

Vannak kiterjesztések, file típusok, amik bizony nem kukkanthatóak meg ily módon, hacsak cselhez nem folyamodunk. Amikor egy appot az Application mappába dobunk, az oprendszer megvizsgálja a benne lévő Contents/Info.plist filet. Ez a config file kihatással lehet más alkalmazások működésére és pl. egy alkalmazás így megmondhatja magáról hogy bizonyos kiterjesztések esetén ő bizony segíteni tud a Leopárdnak QuickView -olni. Némi ügyességgel bármelyik kiterjesztést bármelyik alkalmazáshoz társíthatjuk (ha ez örömet vagy hasznot hoz).

NFO társításának esete a TextEdit appal:

1. Nyissunk egy Terminal -t
2. Írjuk be hogy: cd /Applications/TextEdit.app/Contents
3. Nyissuk meg szerkesztésre az Info.plist -et: sudo open -a TextEdit Info.plist
4. Görögjünk a file végére és a </dict></plist> elé másoljuk be a következő sorokat:

<key>UTExportedTypeDeclarations</key>
	  <array>
	    <dict>
	      <key>UTTypeConformsTo</key>
	      <array>
	        <string>public.text</string>
	        <string>public.plain-text</string>
	      </array>
	      <key>UTTypeDescription</key>
	      <string>NFO information file</string>
	      <key>UTTypeIdentifier</key>
	      <string>com.macromates.textmate</string>
	      <key>UTTypeTagSpecification</key>
	      <dict>
	        <key>com.apple.ostype</key>
	        <string>TEXT</string>
	        <key>public.filename-extension</key>
	        <array>
	          <string>nfo</string>
	        </array>
	      </dict>
	    </dict>
	  </array>

5. Mentsük el és zárjuk be a filet
6. A Terminálba írjuk be a következőt: sudo touch /Applications/TextEdit.app

Ettől kezdve ha szóközt nyomunk egy a nfo file felett, csiribááá, meg fog jelenni a tartalma. A megoldásnak van sajnos egy hátulütője. Ha az illető alkalmazás valamikor frissül majd, el fog veszni ez a beállítás, ezért jól jegyezd meg ennek az oldalnak a címét!