A Dragon Quest IX DS verziója most startolt a hétvégén. Azt beszélik, hogy az első napon 2,877,000 db (!!!) ment el az első napon! Egyszerűen hihetetlennek tűnik, de ha azt mondom, hogy az előrendelések 2 millió fölé mentek (!), akkor teljesen hihetőnek tartom. Überbrutális megadurva gőzhengerként, ellentmondást nem tűrve utasít mindenkit maga mögé az FF mellett a második legnépszerűbb jrpg! További Képek itt! (A post fotóért elnézést kérek a boxos olvasóktól, de a japók gond nélkül hazavágták az egész x360 standot a játék kedvéért :D)

Tegnap kiraktak három demot a PSN-re, ebből teszteltem kettőt: a Fuel-t és a Ghostbusters játékot. Röviden és velősen egyikkel sem kötöttem életre szóló barátságot, meg is mondom miért :D…

Ghostbusters: Eleve nem vártam azt az élményt, amit C64-es változat adott annak idején, de azért azt hittem, hogy ha a filmre nem adtak pénzt, csak a játékra, akkor valami jobban szerethetőt csinálnak majd. Vágjunk bele. Azt tudtam, hogy nem akarják komolyra venni a (szellemvadászos/üldözős) témát, ahogy a filmet sem, de a főmenüben mintha egy oldszkúl mászkálós gyűjtögetős játéknak a zenéje menne, ami bár tetszik, meg nosztalgikus, de nagyon nem oda passzol. A másik okosság, hogy ahogy kezembe kaptam az irányítást a könyvtár előtt, kb. max. 15 FPS-t nyomott a játék, vagyis szaggatott szemmel láthatóan. Aztán bent az épületben szaggatástól mentes lett minden, de itt meg a scriptelésen csesztem fel magam, “amíg ez meg ez nem lesz”, addig nem történik semmi. Oké, más játékoknál is így van, de most aztán végképp. Van egy poénos része, ahol szekrényekkel variál, illetve átjön a filmből a hangulat valamilyen szinten, szellemcsapda, stb. Ez jó. Elkaptunk pár szellemet, időnként megsebeztek, de nem tudtam meghalni, illetve nem éreztem, hogy ezen sebzések ellen lehetne bármit is csinálni, vagyis úgyis kapsz párat. Nem tudom mi lesz a teljesben. A grafika az átlagost végül is eléri, szódával elmegy éppen, de én többet várok egy játéktól ezen a szinten is. Rajongók biztos sokat játszanak majd vele, nekem ennyi elég volt. Képek.

Fuel: Na itt rosszabbra számítottam, de ez is kimarad. PC-n volt a “terep2″ nevű “játék” egy magyar okosság anno, amikor izomból lehetett menni egy nagy területen minden korlát nélkül (meg volt a teljes felújított változata “Insane” címmel). Na ez kicsit olyan. Adva van egy hatalmas terület, és krosszmotorral, homokfutóval, stb lehet rajta hajtani, kb mindenen keresztül, egy-két apróságtól eltekintve. A demoban volt egy Time attack szerű rész meg egy verseny, kb arról szólt mint az Insane-ben: érj el a kapuhoz a többiek előtt, utána kapsz egy másik checkpointot és így tovább.
A játékmenet tartogat kihívásokat, de valahogy teljesen motiválatlanul nyomtam a gázt. Jól játszható, de inkább a terepet kell ismerni, mint vezetni tudni. A grafika ahhoz képest, hogy mekkora területen játszódik, egész jó, de butaságok azért akadnak, van egy kiégett erdő, ahol még parázslanak és égnek a fák megmaradt csonkjai, de aljnövényzet az van. Simán túlélnek egy erdőtüzet. Az idő telik a játékban és napszakok is, sötétben visszamentem a kiégett erdőhöz, nagyon jól nézett ki, csak az volt a gond, hogy minden ugyanúgy parázslott/égett mint 10 órával előtte. Hát ilyen. Abszolút nem mozgatott meg, de biztos megvan a célcsoport, bár nem tudom, hogy kik azok. Erőltetik ezt a sandbox versenyzést, egyáltalán nem jön be, inkább a Motorstorm…Képek.

1991 Amiga 500, Quickshot, Kraft joystickok a kezekben, feszült csend. Sokadjára futunk neki ugyanannak a pályának. Az öreg színes tv hangszórója hátborzongató halk, zúgó effekteket mormol. Valamilyen levegőztető rendszert akar utánozni. A két katonát felülről nézzük, a kihalt űrbázis egyik hangárjában keresgélünk. Most pillanatnyilag nem támadnak, de bármikor megjelenhet egy újabb horda alien. Idegesen bambulom az ajtónyitó kulcsok számát.
- Mennyi kulcsot használtunk el legutóbb?
- Hármat, de hiba volt, arra nem mehetünk tovább- zsákutca. Marad a másik irány.
Először viszont itt körbenézünk. Az egyik oldalon találunk egy terminált. Belépek. Nehézkesen indul. Az információkat olvasva sok jóra nem számíthatunk, de vásárolni lehet: a creditekért fegyvert és kulcsokat veszünk. Elindulunk a másik irányba, a kezünk izzad a tűzgombon, ajtó kinyílik, TÁMADÁS! Vállnak vetve küzdünk, fogynak a tárak, de sikerül tovább jutni…

Ilyen volt hát az Alien Breed 1991 -ben cooperative módban. Nagyon szép 2D-s grafikával, félelmetes hangulattal, amihez kiváló játszhatóság és kellő odafigyelést igénylő játékmenet társult.
Nem sok működő fejlesztőcég van manapság akkoriból, akiket úgy is hívnak mint 18 éve (!), de a Team 17 ilyen. Ők készítik a saját játékuk remake változatát, nagyon reménykedem abban, hogy hűségesek lesznek az eredeti változathoz, meglátjuk. A játékot Unreal Engine hajtja majd. Idén érkezik 360/PS3/PC platforomkra. Örülünk! Képek itt találhatóak!

A Google bejelentette az operációs rendszerük érkezését, ami a böngészőjük nyomán a Google Chrome OS névre hallgat. Nos, itt volt már az ablakok alatt, mindenki tudta, hogy jön, csak az volt a kérdés mikor. Az open source rendszer nyilván ingyen lesz elérhető, és egyelőre netbookokra szánják. A 10 mg marketingadagunkat intravénásan azonnal meg is kaptuk, miszerint a rendszer a sebesség, biztonság és egyszerűség jegyében lett felépítve. Minimalista lesz és gyors, még az alkalmazások is úgy lesznek kialakítva, hogy minden más OS-en (Windows, OSX, linux) működjenek. Egy szó mint száz, olyan lesz vele dolgozni, mintha csodaországban egy virágos réten szaladgálnánk egy hatalmas lepkehálóval óriási kedves pillangókat kergetve :D… Az operációs rendszert 2010 második felére igérik. A jóval több infot tartalmazó teljes cikket itt lehet elolvasni.

Míg Greg nagy hívője a “Web-mint-OS” elképzelésnek, hiszen a legtöbb otthoni felhasználó leginkább csak internetezik, email-t ír/olvas (gmail), netán fotókat oszt meg (flickr), azért érdeklődve várja ő is hogyan old meg a Google pár alap kérdést. Ha az op.rendszer nem más mint maga a böngésző, akkor hogyan kerülnek a fényképezőgépen lévő fotók az internetre? Közvetlen, a mint külső meghajtóként látható kameráról, a teljes felbontású (8-12 megapixel amatőr szinten is) képek töltődnek fel minden esetben a fotómegosztó oldalakra? Másik alap tevékenység a zenehallgatás. Hogyan kerülnek fel a gépre a kedvenc zenéim, a böngészővel fogok a zenék között keresgélni, abból indítom azok lejátszását is? Szóval izgalmas lesz látni, hogy miként oldják meg ezeket a hétköznapi eseteket a böngésző “metafóra” használatával.

És az megvan, hogy az ilyesfajta netbook számítógépet (NetPC, NC), amit most a Google op.rendszer szinten meg akar valósítani, azt 14 éve álmodta meg az Internet egyik legendás alakja, az Oracle alapítója és elnöke, Larry Ellison? És még most is necces, hogy elértünk-e a gyakorlati megvalósíthatóságig.

A szemfülesek már észrevehették oldalt a flickr blokkon, hogy a hétvégén a soproni VOLT Fesztiválon jártunk. Nem mintha akkora nagy Manson rajongók lennénk, de hát egy ekkora szép embert egy fotós nem hagyhat ki. Mondjuk a városi legendákban emlegetett faaprítóval való csirke darálás, meg a díszletmester orális fixációja kimaradt, egyetlen szájrapuszit kapott a gitáros, illetve hol kézzel, hol mikrofonnal nyúlkált a nadrágja első-hátsó felében. Hát ez ellen szólaltak fel a magyar egyházak és Szikora Róbert… Persze a nézőközönséget elnézve, nem biztos, hogy túlzó ez a reakció. Nem vagyok benne biztos, hogy Manson minden 14 év alatti rajongója tisztában van vele, ez egy “avantgarde” színház…

Anno még az E3-as bejegyzésben írtam arról, hogy írunk majd pár szót a digitális disztribúcióról és annak a játékiparra gyakorolt hatásairól itt a Konnektoron. Ebben a bejegyzésben a pro és kontrát próbáljuk összeszedni, várjuk a fórumban az észrevételeiteket, érveket, ellenérveket :D…
Nem akarok történelmi fejtegetésekbe belemenni, a lényeg a következő: az idei E3-on a Sony bemutatta a kézikonzoljának legújabb változatát a PSP GO-t. Ennek a lépésnek azért van jelentősége, mert az új PSP GO-ból a Sony kihagyta az UMD meghajtót, vagyis úgy érzem fordulóponthoz értünk: idén ki fogják adni az első konzolt, amire kizárólag digitálisan tudunk játékokat vásárolni. Nézzük mit hoz ez a fordulat magával.
Pro: Nem kell várni a játékokra, internet eléréssel rendelkezők kattintanak a gépről, fizetnek és már érkezik is a játék. Ennek az “azonnali” vásárlási lehetőségnek az a pozitívuma, hogy netközelben bármikor bármit vehet az ember a PSP-re. Akár a megjelenéskor azonnal. A letöltési korlát jelen esetben 16 Gigabyte, de információink alapján a cég lehetőséget ad a kiarchiválásra. A saját anyanyelvemnek/gépemnek megfelelő játékot a világ bármely pontján be tudom szerezni. Jól hangzik, hogyha valaki olyan országban tartózkodik, ahol ez problémát jelent csomagolt játékok esetén, vagy nincs stabil postacíme ott helyben, akkor neteléréssel a gond megoldódik. A játékok ára elvileg csökken: nincs csomagolás, nincs hordozó (jelen esetben UMD), nincs szállítási költség (a gyártól a kereskedőkig), nincs benne a nagyker és a kisker árrése. Nincs benne a házhozszállítási költség sem, ami ha elmegyünk érte szermélyesen, akkor is pénzbe/időbe kerül, ha otthon ülve várjuk, akkor meg a postát kell kifizetni. Általában megnövekednek a töltései sebességek is, mivel memóriakártyáról, vagy vinyóról gyorsabban lehet mindent futtatni. Nem lehet elrontani/összetörni, nem lehet elveszteni. Viszont újra letölteni bármikor. Egyidőben egyszerre több játék is lehet a gépen, nem kell a lemezcserével szenvedni, illetve amikor magunkkal visszük a játékainkat nem kell a játékokra külön figyelni, csak azokat visszük, amelyekre szükség van. Nincs beszerezhetetlen játék. Évek múltával is bármit le lehet tölteni, nincs vadászat a kívánt játékra, meg a horror áron vásárlás, mert már kevés van belőle. Mivel nincs a gépben meghajtó, csökken a fogyasztása, ezáltal nő a készenléti idő. Csökken a ketyere súlya is, illetve a meghajtó nélküli gépek olcsóbbak, és egy hiba forrással kevesebb is van. Ez utóbbi pozitívumok nyilván kifejezeten a GO-ra vonatkoznak, de ha a jövőben más is kiad ilyen konzolokat, akkor azok ugyanezen pozitívumokat tudni fogják.
Kontra: Amennyiben az embernek nincs internet elérése, illetve nem tud a PSN -en keresztül bankkártyával vásárolni (nahát, ilyen létezik 2009-ben??? :D), annak eleve bukta az egész rendszer úgy ahogy van. Nem lehet sem eladni, sem kölcsön adni az így letöltött tartalmakat. Gondoljunk csak bele, nincs az, hogy megvettem, mégsem tetszett, tovább adom. Illetve az sincs, hogy megvettem, végigtoltam, szétjátszottam de nincs több benne, eladom. Ha közös konzolozásra összegyűlik a nép, mindenkinek vinnie kell a saját gépét, olyan nincs, hogy valaki megvette az akármelyik játékot és majd hozza magával aztán közösen játszunk vele. Nincs meg az érintés, a birtoklás mágiája. Nem lesz szép gyűjtemény a polcon, az évek alatt végigtolt játékok pillanatnyi emléke, ha rájuk néz az ember. Nincs celofánletépés, nincs meg a kézikönyv első fellapozásának a kíváncsi igyekezete, nincs nyomdaszag, nincs meg a tudat, hogy ezt a lemezt Ázsiából, Eu-ból, USA-ból hozták idáig, nekem. Összeségében nincs meg a kézzel foghatóság öröme. A gyerekemnek (ha egyszer majd lesz és felnő), nem tudom azt mondani: apád látod ezzel játszott x éve. Valami elveszik, valami ami a játékon kívül van, de mégis hozzá tartozik. Ehhez kapcsolódik, hogy nincs gyüjtői változat, ahhoz nincs fémdoboz, szobor, poszter, bármi. Odavagy valamiért, de nem választhatod magadnak a legimpozánsabb verziót. Lehet mondani, hogy csak csomagolás, igen lehet, hogy csak az. Attól függ kinek mi a fontos. Igen, azt is mondhatjuk, hogy oké, lehet hozzájuk venni kiegészítőket, posztert, stb, de a tényleges produktum nélkül, ez a gyüjtögetés is egy kicsit suta.
Konklúzió: Ahogy most a Sony belefog ebbe az értékesítési rendszerbe, talán úgy mindenki jól jár. Célzok itt arra, hogy a PSP GO mellett a normális PSP is piacon marad párhuzamosan. Aki lemezen akarja venni, lemezen veszi, aki neten akarja az neten veszi a játékokat. Az NPD (USA) piaci elemzése alapján a PSN userek 10%-a vásárol PSN-en keresztül, xbox-on pedig 17%. Egyik szám sem túl magas, de az is tény, hogy PS3-ra (ahogy dobozra sem) nem jelenik meg minden dobozos játék a PSN-en. A hatékonyság növelése érdekében USA-ban állítólag lesznek kioszkok, és ott direktben lehet majd a PSP-re vásárolni játékokat. Valószínűleg ha tényleg játékárat csökkentenének a digitális letöltés végett, és azzal az ütőkártyával indítanák útjára a PSP GO-t, akkor biztos sok ember száját be tudná a Sony fogni. Viszont nagyon valószínűnek tartom, hogy sokat nem fognak engedni az árból, és a fenti ellenérvek végett még sok kritikai is fogja érni őket, főleg a gyüjtők részéről.
Személyes véleményem az, hogy bizonyos játékokat én is szeretek birtokolni, jobban mint magát a gépet, hogy csak egy példát mondjak, a PS2 eladásakor nem adtam oda a Shadow of the Colossus, ICO, MGS lemezeimet, többek közt. Nincs a videojátékokból hatalmas gyüjteményem, de amelyiket nagyon megszerettem, vagy valami különleges emlékem kötődik hozzá, azokat nem adom el. Jó lenne, ha a jövőben ezt az élvezetet nem vennék el a játékosoktól, vagy kitalálnának erre egy alternatívát azok számára, akiknek ez számít. Meglátjuk mit hoz a jövő.

Nem vagyok egy horror rajongó, a zombis filmeket meg szinte mindig kerülöm, kivéve amikor annyira szarok, hogy már jó és végig röhögöd az egészet. (lásd. Hullajó) Mégis a vámpíros filmekre valahogy mindig rámozdulok… és különös képen izgalmasnak tűnik a Daybreaker, amiben egy kicsit variálnak az alap sztorin. Itt nem falkába verődött vámpírok küzdenek a vérfakasok ellen az emberek világában, hanem itt mindenki vérszívó és köztük bujkálnak a kihalófélben lévő emberek. Ahogy az előzetest nézem, nyílpuskából azért nem lesz hiány…

Anno nálunk is kult státuszt ért el az orosz Éjszakai őrjárat film, amit odakint konkrétan többen néztek meg mint a Gyűrűk urát. Úgy látszik nem szándékoznak tovább ülni az akkor szerzett babérokon az orosz filmesek, mert ahogy Márk, a filmügyi tagozatunk tiszteletbeli professzora is felhívta rá figyelmünket, újabb támadást igyekeznek intézni Hollywood ellen a Запрещённая реальность című új alkotásukkal. Hát az előzetes alapján lesz ebben minden: fantasy, sci-fi, action és robbantás, csörömpölés is…

Michael Jackson az éjjel váratlanul elhunyt. Az előadóművész halálhíre mindenkit sokkolt ma reggel, tele van vele a média, s ez érthető is, hiszen Michael Jackson munkássága minden tiszteletet megérdemel. Ettől függetlenül nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a “sztárság” és az ezzel járó életforma lényegében kilúgozta az énekest testileg-lelkileg egyaránt. Ennek sok eredménye volt, de talán az egyik leglátványosabb, hogy minden áron fehér ember akart lenni. A cél érdekében számtalan műtétet végeztek rajta, és ki tudja még mellette mit szedett be az átalakulás eléréséhez. Az eredményt mindenki ismeri, az átalakulás létrejött, de egészen más formában mint amit várt/vártak. Nem tett jót neki, ez ma reggelre virradóra bebizonyosodott. A fenti videó a külsejében átalakuló Michael-lel szembesíti a publikumot. Csak erős idegzetűeknek.

Illetve ne felejtsünk el megemlékezni Jacko a videójáték iparban tett próbálkozásairól sem!

1989 -ben Jordan Mechner addig kisérletezgetett a sprite-os oldalscrollozós játékok animációjának továbbfejlesztésével, míg sikerült neki… Testvérét David-et vezényelte egy kamera elé, az meg futott, ugrott, stb. Végül ezeket a mozgásokat sikerült neki átvinni számítógépre is. Sokan nem tudják, de a játék Apple II -re készült, ezek után jött az Atari/Amiga meg a PC port, ez utóbbi akkoriban gyalázatos grafikával és hanggal operált a többiekhez képest. Videojáték történelmet írt Mechner, (ahogy azt mondják: ösztönös Marxista volt -nem tudta, de tette :D) és ez az első kisérlet és profi megvalósítás legalább olyan híressé és elfeledhetetlenné tette Mechnert, mint David Braben-t az Elite. Na de nem fejtegetek tovább a múltról, a sok átalakulást megélt, mára már Mechner mentes Prince of Persia egész más utakon halad mint az erdeti verzió, lássuk mostanra mit hoztak ki belőle.
Mióta 3D-be lépett a hercegünk 2003 óta, jópár részt megélt a sorozat - ezen részekről mindenkinek más a véleménye, hozzám teljesen véletlenül csak a The Two Thrones című rész került PS2-n. Nem volt rossz, de annyira nem is estem tőle hanyatt. A sok bőrlehúzás után végül ezt a régi koncepciót 2008 -ra teljesen kihajították, és hoztak egy újat, amit a herceg sorsával együtt újragondoltak.
Az új koncepció első talán legfontosabb szembetűnő eleme a grafika. Ugyanis, bár sokat nem szoktam stílusokkal foglalkozni, inkább a teljes atmoszférát próbálom megszeretni/megismerni, de jelen esetben azonnal ordít a változás: a cell shading. Ezt szokták egyesek “rajzfilmes” stílusnak hívni, ezt a technikát láttuk a zseniális Okaminál, de a XIII című játék is ezt használta. Ez a stílus meg is adja az alaphangulatot, a játék újra kicsit mesés lett általa, kicsit egzotikus, és titkok kezdtek el lapulni a mélyén, amit mi gondolunk bele, mintha gyerek fejjel az ezeregyéjszaka meséiben vándorolnánk.
A történet főszereplője a kalandkereső “herceg” aki eltéved a sivatagban, remélt kincs és gazdagság után kutatva… Egy homokvihar ismeretlen területre sodorja, itt összetalálkozik a másik főszereplővel Elikával, akiről szintén keveset tudni, talán csak annyit, hogy az apja keresteti, és előle menekül. Az Elikával kapcsolatos eseményszálat fogjuk végigjátszani, lényegében Elikának segítve haladunk előre a játékban. A herceg számára ismeretlen helyszín (templomokkal, romokkal, kertekkel, stb) Elikáék birodalma, amire romlást hozott Elika édesapja. Ennek a romlásnak az oka, hogy az apja az élet fájának kivágásával kiszabadította a Ahrimen-t, a gonosz “istent”. A sztoriba nem szeretnék belebonyolódni, sok poént le lehetne lőni, de a lényeg, hogy ezt a romlást meg kell fékezni. Ebből következik, hogy Elika apját is, illetve meg kell tisztítani a területeket.
A játékban négy nagyobb elkülöníthető terület van, ezek pedig újabb kisebb egységekre (szám szerint 4) vannak bontva. Mind a négy területre jut egy-egy nagy ellenfél akit le kell győzni, a területet pedig ezáltal felszabadítani a romlástól. A felszabadított területekről/pályákról, és a hátralevőkről egy térképszerű helyen tudunk tájékozódni, itt tudjuk kijelölni a következő célterületet is. A pályák és a területek össze vannak nyitva sandbox szerűen, de sok jelentőségét nem láttam, csak a light seed-ek gyüjtögetésénél van több értelme, de ezenkívül a kijelölt célterülettel érdemes foglalkozni úgyis.
A játékmenet legnagyobb újítása és találmánya maga Elika hercegnő aki folyamatosan velünk van. Ugye a játék tele van akrobatikus elemekkel, mászunk, falon szaladunk (a mennyezeten is néhol :)), egyéb szintünknek megfelelő pályához kapcsolódó minijátékokban veszünk részt (ezt se lövöm le, egész jó adrenalinpumpa tud lenni :)) A herceg akrobatikus képességeinek előcsalásához nem kell kontrollervirtuóznak lenni, az egymásba kapcsolódó mozdulatoknál kb. egy gombot kell megjegyezni és azt kell időben nyomni. Elika közben szorgalmasan követ minket kb. mindenhova. Harc. Mint mondtam egyszerre csak egy ellenféllel kell küzdeni, de a játék ezen része nagyon felemásra sikeredett. Egyik oldalról nagyon jó, mert Elikával közösen zajlik a harc, ami miatt nagyon jó kombókat lehet összehozni, másrészről viszont eléggé idegesítő adok-kapok is van benne. Sokszor bosszantó az egész, az irányítás messze van a tökéletestől, nem lehet kellő gyorsan kitérni, unalmasra korlátozták a herceg mozdulatait/lehetőségeit. Mondhatnám azt is, hogy Elika nélkül az egész egy hajítófát nem ér… A játék mentési és checkpint rendszere is eredetire sikeredett. A mentéssel lényegében nem kell foglalkozni, az autosave tökéletes, a pályák közbeni hibázásnál pedig Elika a mozgó/élő checkpoint, ha elvétünk egy ugrást, vagy súlyos találatot kapunk, Elika ment ki a szorult helyzetből: az elvétett ugrásnál a legutóbbi biztonságos platformra tesz vissza, az ellenféllel való harcban pedig az ellenfél energiájához visszatölt, más hátrány nincs. Igen, meghalni végül is képtelenség.
Pozitívumok:
Nagyon szép és hangulatos az egész. A cell shading nagyon jól illeszkedik a helyszínhez, okos választás. Az egésznek tényleg olyan hangulata van, mintha elvesznénk egy kicsit a távol keleten egy elfeledett királyságban, ahol most épp nem zajlik az élet, de ha rendbehozzuk a dolgokat, az is megindul. Elika és a herceg kapcsolata, párbeszédei viccesek és jól illeszkednek a játék hangulatához. Látszik, hogy nem keresték a fejlesztők a mélységet, de nem is volt rá szükség, valahogy próbálták komolyabb pátosz nélkül végigmondani a sztorit, ami a játék végére teljesedett ki. Zárójeles megjegyzés, hogyha nem úgy zárják a sztorit ahogy zárták, akkor felületesnek írnám most, de azzal a befejezéssel tökéletes egyensúlyba hozták a történetet és a hangulatot. Nagy feladat lehetett, de megoldották: Elikát ügyesen belekalkulálták a mozgásokba. Pl.: lecsúszunk egy falon és ugye ő is lecsúszik, a herceg alul elkapja. Egy gerendán egyensúlyozva okosan kikerülik egymást, ezt nagyon jó volt látni. A harcról írtam, hogy nem erőssége a játéknak, de hozzá kell tenni, hogy a sok korlátozottság közben egyszerre ráismertem a legelső Mechner féle POP -ra, ahogy a fehér ruhás herceggel a turbános őröket csapkodjuk, na arra kisértetiesen emlékeztetett a harc. Természetesen Elika és a minijátékok nélkül. Ez a nosztalgiaérzés egy pillanatig feledtette velem azt, hogy manapság ennyi mozgással egy játékban már nem lehet operálni, ugyanakkor kis túlzással, más koncepcióval végül is bevállalták Mechner megoldását, és ez azt jelenti, hogy tisztelettel nyúltak a feladathoz. Még egy viszhang van a játékban, az pedig az Okamié. A farkas meséje a gonosz területek megtisztításával köszön vissza a játékban, ha nagyon kritikus akarnék lenni azt mondanám, ez a rész copy paste volt az Okamiból.
Negatívumok:
Mint mondtam nagyon egyszerű a mozgás a herceggel, lényegében mint a faék. Az egész mászkálósdi egy jó kis ritmusjátékra emlékeztetett, estem le párszor, de komoly kihívás sehol sem volt. Nem azt várom, hogy szivasson a játék, de azt igen, hogy találjon valami köztes megoldást. A kihívás is ott volt inkább, hogy sokszor azzal operált, hogy szaladsz a falon és nem látod hova, azért nem tudod az adott gombot időben nyomni. Tehát nem az ügyességedre számít, hanem arra, hogy nem jártál még ott. Bosszantó. A harc is ennek a jegyében telt, a korlátolt mozgásrepertoárnak, meghogy a közös küzdelmen kívül nem tudok csinálni semmit hatékonyan - oké, rendben van, hogy Elika és a hercegre van építve a játék, de könyörgöm, ennél többet várna az ember. Nehézkes és frusztráló az egész. Logikai részek, puzzle-ök vannak a játékban, de kb. egy 10 éves gyerek értelmi szintjére korlátozva. A zene bár jó, de sok nincs belőle, harcok közben kb. ugyanaz szól mindig. A játékot felesleges újrajátszani, nincs mit felfedezni benne, talán a lightseedek gyűjtögetése kitolja a játékidőt, de az, hogy kezdetben köteleznek is rá, nagyon izzadtságszagúvá teszi ezt a gyüjtögetést is. Ez utóbbi csak a trófeák számának növelésére jó, ergo a játék szempontjából nem sok értelme van.
Verdikt:
A hibái ellenére sem mondom, hogy rossz játék az új POP, de nem is tatom 9 pontos kalandnak. Erős 8 -as. Százszor több lélek van benne mint a Mirror’s Edge-ben, és a sztorija mozgatott is, a Mirror’s-szal ellentétben. Túl könnyedre és könnyűre sikeredett, olyan mint egy szép, de klisékkel nyakon öntött akciófilm, amire pár hét múlva nem emlékszik az ember, csak arra, hogy nagyon hangulatos volt. Optimálisan a két játékot jól összegyúrtam volna, mélyebb sztorival kiegészítve. Aki ennél többet vár az kerülje, aki viszont szeretne a komolyabb kihívásoktól mentesen szórakozni, azoknak ideális.