A bejelentés videója a hajtás után:

A BBC mai híre szerint, az angolok meghosszabították a katonai célú kommunikaciós ûrprogramjukat, ami SKYNET néven fut.
Eddig 3.6 milliárd angol fontot költöttek, összesen három kommunikációs mûholdra, és most szerzôdtek le egy negyedikre 2013-as fellövéssel.
Az angol védelmi minisztérium nem tulajdonosa a rendszernek, hanem bérli a Paradigm Secure Communications magáncégtõl.
A rendszer lehetõve teszi olyan modern fegyverek hasznalatát, mint a Reaper drone.
Egy ilyen sztorit valami alig ismert filmekben mintha említettek volna. Ott nem lett jó vége:)

A cikket a Nexus One-ról írtam, szóval az esetleges helyes ékezetes karakterek hiánya miatt sorry, javítom majd géprôl. Ezt is teszteltem.

Minden gamer és kütyübuzi oldalbordájának, sok köszönettel és hálával.

Már akkor HTC telefont használtam, amikor még a HTC saját néven nem is forgalmazott készüléket. Eredetileg a HTC ODM-ként (Original Design Manufacturer) működött: összeállt a Microsoft-al és Windows alapú készülékeket tervezett és gyártott másoknak, akik a saját nevükön forgalmazták azokat. Csináltak telefont többek között a Dell-nek, a HP-nak (az iPaq PocketPC-k közül, vagy tíz típus mögött figyel a HTC!), a Palm-nak, a Sony-nak (a Sony Ericsson Xperia X1 is HTC bábáskodás mellett született) és persze a legnagyobb mobil operátoroknak is, mint a Vodafone és a T csoport. Ekkor még a HTC márkanév diszkréten meghúzódott a háttérben.
Ha jól emlékszem, akkor az első HTC alapú kütyüt 2005-ben vettem, amikor is egy Qtek 8310-re váltottam a Nokia 6230-ról. Előtte csak Nokiám volt, mert céges telefonként szinte az volt a standard itthon (Nokia 3210 volt az első mobilom, és igen, nekem kimaradt a féltégla korszak ). Az elmúlt öt évben összesen négy HTC telefont fogyasztottam el (Qtek8310, HTC S710 aka Vox, HTC S730 aka Wings, HTC Touch Diamond2 aka Topaz) nem mintha tönkrementek volna, csak olyan iramban fejlődött a mobil készülék piac, hogy a geek énemnek kellettek az új kütyük. Nagyjából egy hete beruháztam az ötödikbe, egy HTC Google Nexus One-ba, és mára be is laktam rendesen. Tetszik. Nagyon.

Hardware
Nem szeretném felsorolni az összes technikai részletet, mert mindenki ügyesen el tudja olvasni azokat, mondjuk a www.htc.com-on. A legfontosabbak, amikről véleményem is van.

• 1 Ghz-es Qualcomm processzor ketyeg benne, amivel az egyik legerősebb, vagy talán a legerősebb a piacon. Őszintén szólva a telefonok fejlődése szokott elgondolkodtatni azon, hogy milyen sebességgel lép előre a technika. 2000-ben az asztali PC-mben valami ~200Mhz körül Pentium1 köhögött. OK, nem volt egy csúcs már akkor, de most a telefonom processzora ötször akkora órajelen futkos, és a valós processzor páver gondolom még több.
• 512MB ROM, 512MB RAM. Erre már nem emlékszem pontosan, de az előbb említett PC-ben mintha 64MB RAM lett volna. Vicces.
• 130 grammos súlyával teljesen hordható, és nem szakítja le az emberről a gatyát, ha zsebre vágja (nyilván a 130g aksival együtt értendő)
• 119 x 59.8 x 11.5 mm-es méretével meglepett, mert sokkal vékonyabb, mint amire számítottam. Pont jó.
• A 480×800-as AMOLED kijelző eszeveszett jó képet ad. Szép, világos, kontrasztos.
• Hálózati elérésből mindent tud szerintem, ami a mai korban elvárható: HSPDA / WCDMA / GSM / GPRS / EDGE / GPS / WiFi / Quad Band / Istennyila / STB / ETC /
• Van egy trackball az előlapon, amit nem nagyon használtam az elmúlt egy hétben. Szoknom kell, mert szükség van rá (ld. a software részt), de mivel szinte mindent el lehet érni az ujjainkkal böködve, így akkora szükség nincs rá. Viszont szép kékes-fehér fénnyel pislákol, ha valami történik a telefonon (email, sms, nem fogadott hívás, stb.)
• Összesen négy gomb van az előlapon kivezetve:

o Vissza: Mindig visszaléptet az előző menübe, alkalmazásba, lépésbe.
o Menü: Mindenhol az adott alkalmazásnak megfelelő menük előhívása
o Home: Visszavisz a desktop-ra
o Keresés: Minden alkalmazásban külön értelmezhető keresést indít. pl. a desktop-on elindítva a telefonon keres, a Google Maps-ben meg a térképen

• microSD kártyával bővíthető a tároló kapacitás egészen 32GB-ig. A kártyát csak az akku eltávolításával lehet kivenni, így nem gyakran fogjuk kikapdosni.
• A tok kétféle műanyagból variálódik. Az előlapi fémszerű megjelenést imitál, a hátlapinak pedig kicsit gumis érzete van, így nem csúszkál az asztalon. Nem nyikorog, nem szelel. strammul összerakták
• Az aksi sajnos a szokásos szintet hozza ebben a kategóriában. Ha sokat hajtod (internet, youtube, email, konnektor, stb.), akkor minden este tölteni kell. Mindennek ára van.
• 5 megapixeles kamera, ledes vakuval. Korrekt, de nyilván nem ezzel fogom megnyerni az idei Press photo of the year díjat a sportkategóriában, amikor is elcsípem, ahogy egy pillangó repül el a focilabda és Ronaldo feje között az esőben, alkonyatkor.

Összességében a vas nagyon erős, főleg így mobil telefon mérethez képest. A működés közben érezhetően egyben van, és ha valami nem működik, akkor szerintem nem a gép a ludas, hanem a programok.

Software
A Nexus One volt az első telefon, ami az Android 2.1-es operációs rendszerrel jött ki a piacra. Az egy hetes használat alatt egyszer nem fagyott a cucc, stabilan futkosott, annak ellenére, hogy a multitasking miatt szépen lehet szaporítani a háttérben ügyködő programok számát. Részemről pont elég a testreszabhatóság és a widget alapú kiépítés is rendben van. Hamar megbarátkoztam vele. Néhány tapasztalat a teljesség igénye nélkül:

• A hardware-es négy gombon el lehet vitatkozni, hogy kellenek-e vagy sem, de én teljesen jól tudom használni őket, és úgy tűnik segíti az egységes szervezést kikényszeríteni a fejlesztőkből. Így minden programban ugyanott van pl. a vissza és a menü gomb. Pont. Eltérni ettől persze biztos lehet, és viccből fel lehet programozni a gombokat akármire, de eddig ilyennel nem találkoztam. Segítik az egységes használói élményt.
• Összesen öt képernyői desktop-ot tud kezelni, és minden egyes desktop-ra összesen 4×4, vagyis 16db alkalmazást tudunk kipakolni. Ez a 80 alkalmazás hely, elég nagy szabadságot ad arra, hogy kialakítsuk a saját környezetünket. A képernyő bal, vagy jobb alsó sarkát nyomva tartva kirakja a képernyő alján az öt desktop miniatűrjét és így direktben is át lehet ugrani egyikről a másikra, nem csak végiglapozva mindet.
• A Home gomb hosszabb nyomva tartása esetén kapunk egy hatos task list-et, ami a legutoljára érintett éppen futó alkalmazásokat mutatja, és itt tudunk ugrálni köztük. Klassz!
• A keresés gomb nyomva tartására előugrik a Voice Search aminek ha ékes angolsággal bemondunk valamit, akkor arra telefonon és a google adatbázisban rákeres. Magyarul nem tud, de a külföldi ismerőseimet simán megtalálta a telefonkönyvben, illetve mondjuk az index.hu (index-dot-éjcsjú) is megjött a google search első találataként. Sajnos kis gyakorlással csak a connector.org-ig jutottam, amit szépen be is gépelt a google-be, de azt nem tudtam neki elmagyarázni, hogy k-val mondom és nem c-vel.
• Mindenféle Google izével (maps, earth, gmail, youtube) természetesen kompatibilis, és ezek alapból támogatottak is.
• Van Android Market, ami kis hazánkból is elérhető, de sajnos csak az ingyenes alkalmazásokra. Mivel egyelőre csak kb. tíz országban működik a vásárlás, így minden komolyabb software gyártója az internetes oldalán lehetőséget biztosít a store-on kívüli vásárlásra. Ez azért elég kényelmetlen. Remélem előbb-utóbb nyitnak nálunk is!
• Szövegbevitel: Itt is a “szokásosnak” mondható tapi-qwerty billentyűzet van, ami megfelelően működik. Egyetlen hibája, hogy nekem nem sikerült rájönnöm, hogy miként lehetne a már beírt szöveg közepébe az ujjaimmal betenni a kurzort, hogy javítsak a szövegen. Egyszerűen nem megy. Ekkor jön elő a trackball szerepe, mert azzal szépen el tudom görgetni a kurzort a kívánt helyre. Háááát! Nem az igazi, de legalább működik.

Általam használt programok, amiket letöltöttem és tíz percnél többet éltek a telefonon:

• Shazam: gondolom nem nagyon kell bemutatni. Belehallgat mindenféle zenébe, aztán megmondja mi szól kb. 100-ból 99-szer jól.
• Google Goggles: Lefotózol bármit, képfeldolgozza és rákeres a google adatbázisban. A Shazam képi verziója, és a nehezebb feladat miatt nem is működik olyan jól. pl. az Audi négy karikát, vagy a HP logót megtalálta és dobálta a hivatalos oldalak linkjét, és a képeket , de mondjuk Bábel étterem logójára dobott egy halom olyan céget, aminek a színei és a logó fontkészlete (!) ugyanolyan, csak az éttermet nem találta. Azért persze így is durva.
• ShopSavvy: Mint sok más, ez sem igazán hatékony itthon, de amit tud az nagyon érdekes és hasznos. Bármilyen termékről a kamerán keresztül leolvassa a vonalkódot, és kikeresi, hogy az interneten hol mennyiért lehet kapni, és amennyiben létezik olyan bolt, aminek az árukészlete is elérhető az interneten, akkor azt is, hogy a környéken hol van még olyan bolt ahol lehet ugyanazt kapni és mennyiért.
• Layar: A legérdekesebb Androidra fejlesztett cucc. Kombinálja a GPS-t, a telefon mozgás szenzorait, a kamerát, a Google Maps-et és a Google adatbázist. A GPS-ből és a telefon szenzoraiból tudja, hogy hol vagyunk és merre néz a telefon. Bekapcsolja a kameraképet a kijelzőre, és a kamerakép első felére egy 3D hálóra felhúzza a megfelelő Google Maps térképet, és a Google adatbázisból pakolja az élő képre a point of interest jellegű rétegeket, amelyeket lehet ki/be kapcsolgatni. Van olyan amelyik a körülöttünk lévő hoteleket mutatja csak, van olyan ami fotókat keresgél ki az adott környékről. Ezért ebből jobban érthető.
• Touchdown for Android: Exchange kliens, ami tud egy halom titkosítást és biztonsági megoldást. Ez az egyetlen amit megvettem, mert enélkül nem tudtam volna hozzáférni a céges levelezésemhez. Hivatalosan az Android támogat Exchange szinkronizációt, de csak nagyon alap user/pwd alapon, bármilyen PKI biztonsági megoldás már kifog rajta. Ezért volt szükségem egy 3rd party megoldásra, ami viszont csodásan működik plusz 25 USD-ért. a pénz miatt mert azért olcsón megúsztam és királyul működik.
• yxflash: divx/xvid lejátszó. Lejátssza a normál méretű filmeket, bár szaggat egy kicsit. Ha optimalizálnak a kódon, akkor szerintem tökéletes lesz és nem kell tökölni konvertálással.
• mp3-at és mp4-et, valamint az összes többi alap formátummal szépen megküzd, a beépítet lejátszóival is.
• Ezeken felül jó néhány játékot kipróbáltam, amiből kb. annyit tudtam megállapítani, hogy 3D-ben sokat elbír a gép, és hogy általában véve elég kezdetleges a játék felhozatal. Lehet, hogy ha látnám a fizetős tartalmat, akkor más lenne a véleményem, de egyelőre nem a játékokat mondanám Nexus One erősségének.

Nexus One vs. iPhone
Ebbe olyan nagyon nem mennék bele. Ezen a linken látható egy elég jó videó összehasonlító elemzés, ami részletesen tárgyalja a két gépet. Mivel van itthon egy iPhone is, így azért össze van véleményem. Összességében van néhány szempont (pl. hardware, multitask) amiben jobbnak tartom a Nexus One-t, de amíg az iPhone egy nagyon kiforrott koncepció, érett software támogatással, addig a Nexus One egyelőre inkább több lehetőség, ígéret és terv, mint megvalósult elképzelés. Jó alap amiből sok mindent ki lehet hozni, de egyelőre ebben az Apple előrébb jár.

Összegzés
Szeretem. Erre a telefonra már tényleg igaz a HTC szlogenje: HTC – quietly brilliant

Ja! Lehet vele telefonálni is! Meg sms-t is lehet küldeni.

A történet
Karácsony előtti éjszaka egy angyal érkezik a földre, felszereli magát nehézfegyverekkel, és elindul egy sivatagi fogadóba, hogy megvédje az ott rekedt maréknyi embert, de leginkább egy terhes fiatal nőt, Isten pusztításával szemben. Ugyanis Isten beunta az emberek hülyeségét, és úgy döntött elsöpör bennünket örökre. Ellenben, ha a nő gyereke megszületik, akkor fennmarad az emberiség, ha meg nem, akkor szevasz zöld bolygót rongáló főemlősök! Zavaros? Az.

A kis csoport vegyes társaság, idősebbekből és fiatalabbakból, fehérekből és feketékből, nőkből és férfiakból, szimpatikus és kevésbé jó fej emberekből áll. Minden típusból egy darab, akiket már láttunk szinte minden hasonló filmben.
Az angyalról kiderül, hogy ő Mihály arkangyal, aki ellenszegül Istennek, mivel szereti az embereket és tudja, hogy Istennek valójában arra van szüksége, hogy megmentsék az emberiséget. Csak ezt Isten még nem tudja. Vagy nem tudja elmondani, hogy mit akar, mert biztos rosszul fejezi ki magát. Mihály bezzeg tudja, és Gabriel angyal haverjával is szembe helyezkedve, meg akarja védeni az emberiséget
Isten, valami érthetetlen okból, most nem özönvizet küld a gyanútlan népre, hanem démonokat vagy miket költöztet bele átlagemberekbe, akik folyamatosan támadják a vendéglőt, egyre nagyobb hordákban, már-már légiónyi (értjük ugye?) seregekben, egészen a végkifejletig.
Közben próbára teszi a bentiek lelkivilágát olyan „előre nem látható” trükkökkel, mint a kisgyerekbe költöztetett démon, akit persze megvédenének, mert olyan kis ártatlan, pedig valójában gonosz és ölni akar. Na, ilyet még sosem láttam egy filmben sem, nem számítottam rá, és úgy megijedtem, mint még soha. Csupa kiszámítható klisé az egész.

A hangulat
Az első húsz perc rendben van. Mennyből az angyal, jönnek a démonok, akik beköltöznek az emberekbe, és a világ végén egy maroknyi ember a tudta nélkül sodródik bele a végjátékba. Az első húzósabb jelenet – amikor egy öreg néni érkezik az étterembe és az események váratlanul véres fordulatot vesznek – még működik, de utána ellaposodik az egész és kimondottan unalmassá válik. A rendező múltja miatt a látványba nem tudnék belekötni, de minden más közepes vagy annál is gyengébb. Sajnos.

A közreműködők
Rendező – Scott Stewart
Eddig leginkább vizuális effekt felelős volt, olyan filmekben mint az Iron Man, Pirates of the Caribbean, Die Hard 4, Grindhouse, Sin City; vagyis ebből a szempontból nem rossz az indulás. Ez a második rendezése, és jelen esetben a történetért is ő a felelős. Nem mondanám, hogy rossz a rendezés, mert vannak egész jó jelenetek (pl. plafonon ugrálós, vérengzős jelenet a mammerel), de azért maradandónak nem nevezném.
A teljes szereplőgárda erősen közepeset nyújt, semmi különös, ami persze simán lehet azért, mert az összes szerep sablonos és szimpla. Csupa egysíkú szereplő, és lássuk be ha valakinek az a szerepe hogy legyen kemény, vagy szép és terhes, azt nehéz brillírozva előadni.

Michael – Paul Bettany
A jobbik angyal, aki meg akarja menteni az emberiséget, és nem azt adja a nagyfőnöknek amit kér, hanem amire szüksége van. Vagyis ellenszegül, mert ő tudja mi a helyes, hite megingathatatlan, karja erős, a szárnyát meg lazán levágja kiskéssel, mert majd úgyis visszanöveszti. Amúgy vicces egy akció horrorban a bibliai neveket magyarul olvasni: „Mihály vagyok.” He-he.
A színész leginkább a Da Vinci Code-ból lehet ismerős. Ő volt a vallási fanatikus. albínó gyilkos (Silas). Ezen felül talán még említésre méltó a Kirsten Dunst-al közös Wimbledon, ami egy nem teljesen nézhetetlen teniszezős, szerelmes, vígjátékos szombat délutáni matinéfilm.

Charlie – Adrianne Palicki
Az egynevű főhősnő, akinek egy dolga van, hogy a háttérbe vonulva ne haljon meg, terheskedjen, aztán meg szüljön, de izomból. Minden szereplőnek van vezetékneve, kivéve a két angyal, meg ő. Ha sokat kombinálok, akkor lehet, hogy ez valami nagyon elvont utalás arra, hogy ő is valamiféle angyal. Nyilván ő lehet a transzvesztita, önmegtermékenyítő, Karcsi angyal.
A csaj gyakorlatilag sorozat szereplő és a Smallville-től elkezdve a CSI-okon át a Supernatural-ig bezárólag csomó mindenben játszott. Legnagyobb erőssége, hogy jól néz ki. Ezzel még sokra viheti.

Jeep Hanson – Lucas Black
Ő a jó srác, aki jót tesz, jóra gondol, jó céljai vannak, jól viselkedik és szerelmes Károlyba. Nyilván az a reális, hogy csak a csajt akarja becserkészni, aki viszont terhes, így marad a jókodás és a türelem, amíg nem lesz szabad a pálya.
TV-s múlt után a legnagyobb szerepe a The Fast and the Furious: Tokyo Drift főszerepe. Ez mindent elmond. Arra sem emlékszem, meg erre sem fogok.

Gabriel – Kevin Durand
Az ellenfélangyal, aki betartja a szabályokat, és kiírtana mindenkit.
Szintén TV-s a múltja, de a jellegzetes feje miatt emlékezni is lehet rá, mondjuk a Lost-ból, vagy az X-Men Origins-ből

Kyle Williams – Tyrese Gibson
A kemény, feka srác, aki nélkül nincs világvége film. Tudja merre hány méter, káromkodik, van pisztolya, tudja használni, de a lelke mélyén jó és a kemény külső csak álca. Mondjuk van egy jelenet a film elején, amikor hazatelefonál, és nagyon határozottan küzd a gyereke láthatási jogáért, vagy mi. Aztán amikor megtudják, hogy mindenki kinyiffant és már csak ők élnek, nem nagyon rinyál a gyereke után. Lehet, hogy mégis kemény csávó.
Az egyik legismertebb arc a filmben. Néhány ismert akciófilm (Transformers részek, Death race, 2 Fast 2 Furious , Four Brothers) van a rovásán, és két olyan film ami kimondottan ajánlható: The Take John Leguizamo-val, amiben pénzszállítók és egymással küzdenek, valamint a Baby Boy, ami teljesen nézhető fekete gettós vígjáték/dráma/krimi Snoop Doggal és Ving Rhames-el.

Bob Hanson – Dennis Quaid,
Ő üldöz mostanában. A múltkor a Pandorum, most meg ez. Meglepődtem, amikor feltűnt a képben. Most ezzel rendesen mellé nyúlt. Gondolom kenyérre kellett a pénz, és egy kis favágás belefér. Jól hozza, az idősebb bölcs férfit, aki jót akar, felmarkolja a gázsit, oszt’ csókolom!

Összegzés
Jól indul, és lett volna benne lehetőség, de nagyon nem áll össze, és az egésznek semmi értelme nincs. Az sokat elárul, hogy valamikor a film felénél már internetezgettem kicsit, plusz telefonáltam anélkül, hogy leállítottam volna filmet. Nem ajánlom, csak ha mondjuk a Maunika só, meg eközött kell választani. (4/10 – a mammeres jelenet miatt, egyébként még kevesebb)

Frissen érkezett az ősszel (?) startoló Gran Turismo 5: Nascar játékmódjának a trailere. Megszokott Gran Turismo minőség jellemzi, örülünk. A Nascar trailerrel párhuzamosan új ingame videok is befutottak, ezeket itt tudjátok nézni. Várjuk!

Ma több fórumon és híroldalon is olvasható, hogy a “8001050F” hibaüzenettel nem engedi belépni a rendszerbe a PSN a felhasználókat, illetve ha elindítasz egy játékot, annak a trófeáit is eltűnteti. Egyéb érdekes jelenségek is felléptek ezeknél a gépeknél, pl. a gép órája visszaáll 1999/12/31-re, stb. Véleményünk szerint nem firmware hiba okozza a problémát, hanem a Sony saját maga a rendszerébe való csatlakozáskor. A hiba oka még nem tisztázott, sok magyarázkodás sincs (jobb is ) de a hivatalos infok szerint már dolgoznak a javításon. A trófeák esetleges elvesztése miatt nem kell aggódni, a trófeákat a rendszer folyamatosan szinkronizálja a PSN-nel, tehát nem (csak) a gépen vannak elmentve.
Jó hír, hogy nem az összes gépet érinti a probléma. A Slim gépek tulajdonosai azonnal fellélegezhetnek, ők nyugodtan használhatják a gépet. Viszont a pufi gépek tulajdonosai csak akkor kössék netre a ps3-at, ha megbizonyosodtak arról, hogy a gyártási verziószáma nincs ebben a listában:

!Update: A saját gépem nem szerepelt a listában, mégis nullázta a dátumot (1999.12.31).
Ha lehet, verziószámtól függetlenül, pufi gépet ma senki ne kapcsoljon be.

!Update: A NeoGaf-on olvasott infok szerint, bár szoftveres a probléma (nem halt meg fizikailag semmi a gépben), a firmware-nek vagy a PSN-nek semmi köze hozzá.
- a legelső szériás pufi gépeknél, kb. mindenki számára érthetetlen módon (Kutaragi szelleme? ), a gép belső órája átfordult február 29-re. Ugye amikor a gépet bekapcsolod, az OS ellenőrző folyamataiban a nem értelmezhető dátum fennakad, és emiatt a védelmi rendszer leblokkol egy csomó dolgot… Ezt követően a gép az órát kilövi, és az visszaáll 1999 12. 31 -re.
A support azt mondja, hogy meg kell várni míg a mai nap eltelik, utána automatikusan helyreáll a rend, mert az óra nem fog értelmetlen számot mutatni holnap. Reméljük így lesz.
!Update: A probléma közben megoldódott!

Hétvégén sikerült az itthoni bemutató előtt megnézni a filmet. Peter Jackson új mozijáról sok helyen sokfélét írtak, nagyon kíváncsi voltam rá, mi készteti erre a tömeget. A film megnézése után már egészen érthető dolog ez, számomra meglehetősen felemás “élmény” volt, kicsit kusza és messze nem összefogott történettel, mondanivalóval. Ezt persze be lehet tudni annak, hogy a film alapját egy könyv adja, ami (mint sok más film esetében) sokkal összefogottabb, teljesebb élmény az azt olvasók szerint.

A történet a 70-es évekbe repít minket vissza. A boldog családban élő, igazán szeretnivaló tini Suzie-t egyik nap hazafelé a suliból egy beteges sorozatgyilkos (aki a lány vesztére éppen az utcájukban lakik) elkapja, majd ezt követően brutális módon megöli. A lány holttestét bár nem találják meg, de egyértelműen beazonosítható a gyilkosság, miközben a tettesről nem tudnak meg semmit. Az idillikus család összeomlik, a tragédiát talán a gyerekek kezelik a legjobban, ellentétben a szülőkkel (Mark Wahlberg, Rachel Weisz) akik nem igazán tudják feldolgozni… Suzie története viszont ezzel nem ér véget, hiszen átkerül a másvilágra, arra a kis vékony mezsgyére, ami a mennyország és a földi lét között van félúton – innen figyeli a családját, a halála utáni történéseket, és innen próbál kontaktusba kerülni velük.

Egy közeli hozzátartozó halála, főleg, ha az egy 14 éves gyerek, nem múlik el hirtelen. Hatása hosszan tart, nehezen feldolgozható, az emlékek nem hagynak senkit nyugton, a tragédia megkerülhetetlenül ott marad a család életében. A helyzetet kezelni nem tudó szülők vergődését tökéletesen bemutatja ez a film, az anya elmenekül, az apa felelőst akar, felelőst keres, miközben kívülről nézve mindenki tudja a választ: -ezzel nem fogod visszahozni a lányod. Könnyű persze okoskodni, de mi is ezt éreznénk, ha a gyermekünk gyilkosa szabadlábon lenne. A nyomasztó hangulat meg az űr ami a lány után marad, kézzel tapintható a filmben. Előkerül az erősen alkohol fixált nagyi is, aki lazább természetével talán görcsoldóként van jelen, s aki néha tisztára úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Kicsit furcsa is a karaktere, próbáltam megérteni a tényleges szerepét, de nem sikerült. Talán a történet része akar lenni az által, hogy egy olyan karaktert formáz meg, aki minden családban megtalálható? Talán.
Miközben a család szenved, Susie a túlvilágon próbál valaszokat keresni, pl. saját helyzetének (ugye nem távozott még el teljesen) okára, illetve segíteni akarja gyilkosának elkapását, de mivel elég kevés a metszéspont a két világ között, erre kevés a lehetőség. Ez egyfajta vándorlás, ahol a “túlvilági” helyszínek erősen szürreálisak, és a lány emlékeiből építkeznek. Az ábrázolásuk magával ragadó, az érzelmek fizikai kivetülése úgymond nagyon szépen megoldott, de azt mégsem értem, hogy nekünk, nézőknek mit akar ez mondani. Nem vagyok földhöz ragadt típus, csak mondanivaló oldalról keresem néha az okokat, merthogy szép, látványos, az addig oké, de mennyire öncélú ezeknek a világoknak a bemutatása? Ha értitek mire gondok. Talán azt akarja ábrázolni, hogy a halál utáni élet első állomása nagyobbrészt a saját életünkből táplálkozik? Nem, ez túl egyértelmű. Vagy magát az elmúlás természetét akarja nekünk megmutatni? Esetleg csak azt akarja megmutatni, milyen az, amikor valaki félúton lebeg, és még lerendezetlen ügye miatt nem mehet el? Sok itt a kérdés. Nem a történet szempontjából, hanem az én szempontomból, mert én vagyok a néző és zavar, hogy nincs válasz. Nem szájbarágás kell, de ennél sokkal több.
A film végére természetesen Susie megtalálja a válaszokat, és vele mi is találunk párat, de sok kérdés nyitva marad. A mondanivaló meg a tanulság (ha ugyan van olyan ebben az esetben) számomra elvész, mégha a gyilkos ügyére pontot is tesz a film (hogy miként az más kérdés).
Van ahol azt olvastam, és más is azt mondta, hogy ez a film csak egy sztorit akar elmondani, ennyi. Mert én kerestem/keresem a válaszokat, hogy hol a tényleges monanivaló egy ilyen lassú filmnél, de egy – két magától értetődő apróságtól eltekintve nem igazán találtam. Persze azt is lehet mondani, hogy pont ezt akarja bemutatni – nincsenek válaszok bizonyos dolgokra, az élet megy tovább a maga medrében és kész. De ehhez meg nekem ez a film túl kevés. Ezt a tragédiát bemutatni és óvatosan, vallási oldalt erősen elkerülve az életről filozofálgatni egy 90 perces filmen át – Suzie látványos sodródásával a szürreális álomszerű világban ide-oda mégsem elegendő. Így mondom mégegyszer: kevés.
Akarva akratlanul is párhuzamokat keresek, ott van pl. a Faun Labirintusa, ahol a lány a képzelt világába menekül, ahol aztán a film végére úgymond eltéved, és a rendező összemossa nekünk ezt a valósággal: az esemény ott is egy tragédiába torkollik, de mennyire jobban meg volt oldva az egész! Mennyire több dolog történt, mennyivel több is volt az a film… Persze az már egy következmény volt, és mondhatni így összehasonlíthatatlan a tragédia Susie-éval, de mégis…mégis több és sokkal jobb, összefogottabb volt. Mondhatnék mást is, az Oscar díjas zseniális Ütközéseket, ami tényleg az életről szól, hogy megtörténnek a dolgok, az emberek életei összefonódnak egymással és… Igen, ott egy perc szürrealitás, vagy halál utáni filozófikus merengés nem volt, de mégis, benne volt a filmben, át volt itatva a sorsszerűséggel, az elmúlással és a drámával. Erre is mindenki felkaphatja a fejét, ugyanmár, mi köze a Lovely Bones-nak az Ütközésekhez? Megmondom. A személyes tragédiák megélése, azok sorsszerű láncolata, egymástól függetlenül is. Amit néha nem lehet kikerülni, mert megtörténik és kész. Szerintem nagyobb részt erről akart szólni a Lovely Bones, de nem sikerült sokat ebből átpaszírozni a nézőbe. Nem hiába olyan megosztottak azok a kritikák.

Verdikt: Nem rossz film a Lovely Bones (sikerült itthon jól lefordítani megint: Komfortos mennyországnak) csak kevés. Többet vártam volna tőle drámából, a történet továbbvezetéséből. Rakosgatod utólag össze a jeleneteket – ez most nem arról szól, hogy utólag meglátod az összefüggéseket, és az mennyire kúl, hanem arról, hogy főbb momentumok kaphattak volna erősebb hangsúlyt is, sőt lehetett volna több is ez a film, csak nem lett. A zenére és a képre viszont nem lehet semmi panasz, a szürreális világ is zseniális, ahogy a színészi teljesítménnyel sincs semmi gond (Stanley Tucci sorozatgyilkosként nagyon hiteles ). Sokat akart mondani a Lovely Bones, aztán végül keveset sikerült átadni, s valószínűleg ez nem az eredeti sztori, a könyv hibája. Hanem a filmé. 6,5/10
Itthon március 11-től vetítik.

IMDB adatlap (6.7 pont)
Komfortos Mennyország hivatalos honlap