microzé

A Midnight Clear

noreply@blogger.com (cszn) — Fri, 09 Oct 2026 10:19:50 +0000

Éjfélre kitisztul
Keith Gordon (1992)

Hard times. Jó példa arra, hogy érdekes narrációval mennyit lehet hozzátenni egy filmhez. Elképesztő sztori, de mégsem üt akkorát mint kéne. Sok kis apróságon csúszik el, de igazából az időzítés, az általános dramaturgiai érzék, mondhatni a varázslat az, ami hiányzik belőle. Gary Sinise karaktere rohadt érdekes, de alig kap játékidőt, mások meg túl sokat szerepelnek, de nincs nagyon mondanivaló bennük. Ebben valahogy Ethan Hawk se valami meggyőző. Nem bántam meg, de simán kihagyható, magyarán teljesen érthető, hogy miért nem hallani róla. 6/10

The Rivals of Amziah King

noreply@blogger.com (cszn) — Thu, 08 Oct 2026 10:13:59 +0000

A mézkirály
Andrew Patterson (2026)

Mivel méhész származású vagyok, kicsit megmosolyogtató a naiv, rácsodálkozó hozzáállás. Nyilván akinek fogalma sincs a méztermelésről és a méhekről, annak érdekes lehet. Belülről látva viszont bőven vannak furcsaságok. Például a pár családos telepek vs. hordómennyiségek vs. pénzmennyiségek arányainak torzsága. Nade seráfütty! Alapvetően jó szándékú és nem is beszélnek nagy hülyeségeket benne, szóval rányomom az approved pecsétet azért... A pörgetőbe való betekintésnél épp belepislantott az ártatlan lelkű 9 éves kisfiam is. Gondolom ezek azok a pillanatok, amik megmaradnak a felnőtt korra is. Szó ami szó, ezen a skalpoláson még én is meglepődtem... De fura egy film ez! Ne menjünk el amellett, hogy a főszereplő lecserélése egyáltalán nem tesz jó neki. Matthew McConaughey karizmája nélkül jóval kevésbé működik. És persze ott van a megválaszolatlan morális dilemma (hőkamra), a kifejtetlen anyagi gondok, meg egy csomó minden, amire jó lett volna még kitérni. Így egy oldalba rúgott, enyhén szürreális, furcsa irányba tartó nem is tudom mi lett, aminek a végére teljesen elkopott az éle. Nem az a baj, hogy szokatlan irányokat vesz, hanem hogy nem lesz tőle jobb. Nekem a zenélések se jöttek be. 5/10

Resident Evil

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 07 Oct 2026 06:40:08 +0000

A Kaptár
Zach Cregger (2026)

Jópofa egy film ez. Számomra túlságosan is az. Lényegében az első nyilvánvalóan természetfeletti atrocitástól elvesztett. De csak abból a szempontból, hogy komolyan tudjam venni. Mert a vicceskedéssel nincs bajom, azzal viszont igen, hogy nem életszerűen reagál a főhősünk a szembe kerülő kihívásokra. Egy más polcra kerül ezáltal, és őszintén szólva nagyon csodálkozom, hogy az emberek javának ezzel semmi baja nincs. Nekem az sem tetszik igazán, hogy milyen irányba megy el. Nagyon esetlegesnek érződik az egész. Mintha nem lenne rendesen megírva, hanem az első épkézláb ötletet megvalósították volna, mert jól van az úgy. De a rendezés nagyon rendben van. Cregger jó, ahogy Austin Abrams is az. A látvány okés. Bár lehet, hogy jobban tetszett volna otthon, mert a moziban ez a sok sötét nem adja ki olyan jól, mint oleden. És azért nagyon sok a cgi. Feszes, pörgős, unatkozni nem nagyon lehet rajta. Nice. 6/10

The End of Oak Street

noreply@blogger.com (cszn) — Fri, 02 Oct 2026 08:43:29 +0000

Az Oak Street vége
David Robert Mitchell (2026)

Valahogy nem hagy nyugodni a gondolat. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ezt hogy írhatta David Robert Mitchell. Számomra olyan meghasonult élmény volt, mintha egy tehetséges rendező próbálna meg összekalapálni valamit egy készen kapott, full casual b-film alapanyagból. Nyilván megvolt benne a kényszer; ahhoz, hogy elkerülje a süllyesztőbe kerülést, ezúttal valami nézőbarát filmet kellett készítenie az igencsak meredek Under the Silver Lake után... Vállalható, de mélységet nélkülöző családi konfliktusok, bénácska poénok, teljesen érvénytelen rejtélyeskedés, közepesen érdektelen akciószekvenciák, egy egész bevállalós fordulat, de ez meg a végén érvényét is veszti a bárgyú befejezéssel. Egyébként az egész felütés olyan kis béna, hogy igazából esélye se volt, hogy megnyerjen magának. Egyetlen őszinte pillanata sincs, messziről bűzlik, hogy miért és hogyan készült. 5/10

Babette’s Feast

noreply@blogger.com (cszn) — Thu, 01 Oct 2026 13:20:12 +0000

Babettes gæstebud
Gabriel Axel (1987)

Elsősorban a jószándékú tanító célzat és a választott formanyelv miatt érdemes és fontos film. A kimértsége, átgondoltsága okán áll köztiszteletben. Egy ilyen bölcs, meleg szívű filmet bűn lenne negatív színben feltűntetni. Pedig maga az élmény nincs annyira gazdag és kiforrott, hogy végig szuperlatívuszokban lehessen beszélni róla. Egy korrektül kivitelezett, a korabeli színvonalnak megfelelő, viszonylag ingerszegény előadás ez, lassúcska tempóval. Én nem érzem benne a nagyságot, mert a végére koncentrálódik a lényeg, a játékidő javában enyhén redundánsan jelennek meg a társadalmi különbségek, miegymás. Végülis ez a lényeg, ez a cél, persze, de talán túl bőven van kifejtve és ezért érződik számomra hosszúnak és toporgónak. Azért megéri megnézni, ehhez nem fér kétség. 7/10

The Boxer

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 30 Sep 2026 06:24:24 +0000

A bunyós
Jim Sheridan (1997)

1997-ben még lehetett necces témáról őszintén, vagy legalábbis őszintének érződően filmet készíteni. Személy szerint ez a legjobb fajta valóságon alapuló filmtípus. Amikor a miliő, az emberek, a helyszín és a történet java adott és kellő komplexitással megalapoz egy érett, izgalmas konfliktusokkal teli élményhez. Ugyanakkor nagyrészt át van költve, ki van színezve és valamelyest fel is van tupírozva, hogy filmszerű, könnyedebb, érthetőbb legyen. De Jim Sheridan filmje azért közel sem hibátlan. Az IRA figurák közti kapcsolatok izgalmasak, de sokszor túl leegyszerűsítettek. Néhány párbeszéd, ami a színfalak mögött és a döntéshozók között zajlik, megkérdőjelezhetően banális. Ez kicsit aláássa, megingatja a hitelességet és kizökkentő hatású. De ettől eltekintve minden szempontból több mint kielégítő. Összességében egy kétség kívül remek mozi. 8/10

Leviticus

noreply@blogger.com (cszn) — Mon, 28 Sep 2026 12:12:33 +0000

A Léviták könyve
Adrian Chiarella (2026)

Hangulatban, történetelemekben egyértelműen az It Follows nyomdokaiban lépked. Kicsit mindenben gyengébb, kevésbé érdekes, de ez is csak azt jelzi, hogy a nagy "előd" mennyire ritka kincs a mai napig. A baj az, hogy lassan már tényleg ráunnak az emberek ezekre a szimbolikus, drámába oltott horrorokra. A rosszakat persze már mindenki rég unja, de a jó filmekkel kapcsolatban is el fog fogyni a türelem. Talán az a legnagyobb hibája ennek a konkrét filmnek, hogy nincs benne semmi kiemelkedő, feltűnő. Nem polgárpukkasztó, nincs bevállalós vízió, csak simán nagyon jó. De úgy isten igazából mindenben nagyon jó és ez kicsit vicces is, hogy ilyen szomorkásan mondom. Leginkább azért, mert jó lett volna jobban beleszeretni. Megérdemelte volna. Szóval tényleg nagyon ajánlott. Kicsit jobb arányérzék a misztériumok terén, valami extrém zene, vagy mittudomén és egyből lelkendeztem volna. Na mindegy, tessék megnézni. 7/10

Facing El Chapo

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 23 Sep 2026 13:08:43 +0000

La Captura (Szemtől szemben El Chapóval)
Chava Cartas (2026)

A korrekt film mintapéldánya. Semmit nem tudnék kiemelni, de semmit nem tudok benne leszidni se. Egy jó kis sztori, ráadásul az életből erősen merítkezve. A művészi víziót még névről sem ismerik a készítők. Mindenki teszi a dolgát lelketlenül, minden jelölőnégyzet kipipálva a listán, az emberek nézik, bólintanak egyet, aztán mennek alukálni. Szükség volt erre a filmre? Ebben a formában biztos nem. Jó, hogy elkészült? I guess. Jobb lett volna ha egy olyan ember veszi kézbe, aki mondani is akar valamit erről az egészről? Nyilván! 6/10

It Ends

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 23 Sep 2026 08:43:24 +0000

Alexander Ullom (2025)

Nagyon ritka amikor beüt egy ilyen mindfuck high-concept film. De amikor ilyen karakterközpontúan, misztikusan, nagy megmondások nélkül tálalják, mindig ellágyulok. Nem lett a szívem csücske egyik szereplő sem, de az interakcióik, a cselekedeteik elgondolkodtattak. Mindenki egy egyéniség, látszik, hogy mindenki tényleg hozzátett valamit azért, hogy hihető és élhető legyen a sztori. Az elején a műfajifilmes rész talán lehetett volna még realistább, kevésbé félrevezető, mert a végére az érdemi filozofikus lezárás megérdemelte volna. Lehet, hogy másodjára még jobban bejönne és repülne a kedvencek közé, így egy megtekintéssel csak egy erősen ajánlott nézés. 7/10

The World Will Tremble

noreply@blogger.com (cszn) — Tue, 22 Sep 2026 11:46:44 +0000

Lior Geller (2025)

A gondolatisága szegényes. Semmivel nem lép túl egy átlagos, háborús film felszínes mondanivalóján. Ezt még megspékeli giccses, hosszan kitartott képsorokkal (like motorozás), amik egyáltalán nem kiérdemeltek és ezért feltűnően kilógnak a film többi részéből. Meg a nácik kegyetlenségének gyerekes szintű ábrázolása se segít. De ahogy lenni szokott, a téma és a történet simán megérdemel egy filmet. Az emberek hihetetlenül nehéz helyzetekből kimásznak sztori mindig deliverz valamilyen szinten. Úgyhogy egyszer simán meg lehet nézni, de ha tehetném, inkább visszacsinálnám meg nem nézetté. Hát nem ez volt életem döntése. 5/10

The Invite

noreply@blogger.com (cszn) — Tue, 22 Sep 2026 08:23:44 +0000

Meghívás
Olivia Wilde (2026)

A két pár beszélget jellegű kamaradráma/vígjátékok elsőszámú ismérvei, hogy teátrálisak, jópofák és meghökkentőnek vannak szánva. Ez itt sincs másként. De nincs ezzel baj, nehéz műfaj ez is és nyilván nem lehet mindenkinek egyszerre megfelelni. Ezt csak azért mondom, mert a választott zsáner eleve lehetetlenné teszi, hogy egy komolyan vehető, nagy hatású film legyen belőle... Kevés szereplő, tehát nagyon sok múlik a színészeken. Ebben a filmben a férfiak sokkal kimértebbek és kevésbé elrugaszkodottak. Különösen Seth Rogen brillírozik, ő már sokadszorra bizonyítja, hogy sokkal többre képes, mint amire számítana tőle az ember. A nők viszont túl expresszívre veszik a figurát, különösen Olivia Wilde rendezőnő. Az elképzelés amúgy izgalmas, de egyben elrugaszkodott is. És mégis sikerül végig lekötnie az embert, még ha csak a könnyed esti szórakozás szintjén is. A lezárással eljutunk oda, hogy mégiscsak az emberrel marad, mert felpiszkál benne valamit. 7/10

Dark Blue

noreply@blogger.com (cszn) — Sat, 19 Sep 2026 16:33:06 +0000

Ron Shelton (2002)

Elég casual ahogy indul, de a végére azért csak sikerül összetákolni egy jó kis morális leckét. Meglehetősen hollywoodi pálfordulás még így is, de a lényeg átjön. Egész izgalmas karaktereket vonultat fel, lehet mögéjük képzelni életet, még ilyen tupírozott formában is. Korrekt a megvalósítás, de ha belegondolok, hogy milyenek a képek, milyen a zene, majd ránézek crew főbb neveire, csak bólogatni tudok. Tisztességes iparosok munkája, és ez itt egyszerre pozitív és negatív. Összességében azért elég szórakoztató és a nagyrészt szimpatikus színészi gárda is sokat dob rajta. Persze semmi nem fog megmaradni belőle. 6/10

Roofman

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 09 Sep 2026 13:26:49 +0000

Roofman - A besurranó
Derek Cianfrance (2025)

Az a gondolatom támadt így utólag, hogy jó, jó, OK, rendben, köszi, riszpekt, meg minden, de nem lehetne, hogy olyan tehetséges emberek, mint Derek Cianfrance nem full középutas projektekbe ölnék az idejüket? Mert hiába van jól megrendezve, hiába próbálják profizmussal, akármivel elfedni, ez egy vasárnap délutáni családi mozi, annak minden lelombozóságával. Ezt másképp nem tudom kifejezni, egyszerűen nem tud megmozgatni a sztori. Ez egy fél oldalas cikk, amin felnevet az ember, csak itt ki van fejtve és színezve megkérdőjelezhetően életszerű dolgokkal. Olvastam, hogy rengeteget beszéltek az elkövetővel, anyagot gyűjtöttek, miegymás, de őszintén nem vágom, hogy mit látott meg ezekben az emberekben Cianfrance, mert én semmi izgalmasat nem találtam bennük... De amúgy persze nem árt senkinek a film, tényleg korrekt, elszórakoztat, viszont nagybetűsen csupán ennyi. 6/10

+ Kirsten Dunst régen volt már ilyen cuki.
– Ugyanitt: Kérném Channing Tatum mellőzését is.

Rose of Nevada

noreply@blogger.com (cszn) — Thu, 03 Sep 2026 06:51:49 +0000

Mark Jenkin (2025)

Ez a legrosszabb, a legnehezebb szívvel elkövetett lehúzás. Amikor egy szinte egyszemélyes (Mark Jenkin a rendező, író, vágó, operatőr és zeneszerző is egyben), izgalmas filmkészítő, érdekes filmjét kell lehúzni. Igaz, nem a mélybe, mert - bármennyire is nem tetszett - ez egy megtekintésre érdemes mozgóképi csemege, ehhez nem fér kétség. Izgalmas felütés van direkt csupán félig kifejtve, de nekem nem sikerült meglátnom benne a pluszt. Már a legelejétől fogva türelmetlenül néztem. Nem szólnak hozzám a képek. A párbeszédek néhol a nevetségesség határát súrolják. Pedig rengeteg munka van a vágásban és a hangkeverésben is. A közepén fogalmazódott meg bennem, hogy komolyan irigylem azokat, akiknek ez szól. Én csak simán untam. Hát ez van. 5/10

Battle of Oslo

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 02 Sep 2026 13:19:55 +0000

Blücher
Daniel Fahre (2025)

Hát az ember esze megáll, hogy miken múlnak fontos történelmi események végkimenetelei! Látszólag egy kiforrott, profi film. Ennek ellenére vagy furcsamód talán épp ezért, egy csomó teljesen nyilvánvaló probléma van a történetvezetéssel és a szerkezetével. Nyilván tengernyi kompromisszum miatt jut ide egy ilyen nemzetközi projekt és én teljesen meg is értem. Az ismeretterjesztés miatt még így is simán megérte megnézni, de nyilván semmi nem fog megmaradni belőle hosszú távon. 6/10

Disclosure Day

noreply@blogger.com (cszn) — Fri, 28 Aug 2026 16:29:39 +0000

A leleplezés napja
Steven Spielberg (2026)

Köztudottan nagy Spielberg ellenző vagyok. Nem mondhatom, hogy hater, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy csupán azért utaljam, mert nem tetszenek a filmjei. Kénytelen vagyok elismerni a tudását, a befolyását, stb. Egyszerűen csak nem vagyok kompatibilis vele. Vagyis a filmjei javával. Méghozzá azért, mert... Ezen már sokat gondolkodtam, hogy miért, de végül arra jutottam, hogy az emberek ábrázolásával van bajom. Kiidegel az, amit ez emberekből bemutat. A naiv, életidegen, csak filmen létezhető oldalát mutatja meg az embereknek, talán így tudom legjobban megfogalmazni. De valahogy ez itt most kevésbé zavart. Ugyanúgy jelen van, viszont a sztori jobban el tudott vinni. Nyilván a téma, ami kedves nekem. Sikeresen felkeltette az érdeklődésemet és innentől, mivel nem zökkentett ki semmi, nyert ügye volt. Semmiképpen nem emlékezetes alkotás. Nincsenek nagy pillanatai, zseniális szekvenciái. Egyszerűen csak egy működőképes film az öregtől. Már ez is több, mint amire számítottam, mert bevallom, szörnyülködni jöttem. 6/10

Minden csillag

noreply@blogger.com (cszn) — Thu, 27 Aug 2026 10:11:38 +0000

Olasz Renátó (2025)

Vannak azok a pillanatok, amikor beülsz egy filmre és azonnal elkap a hangulata, kérdés nélkül mész vele, vezet téged, átadod magad neki és maximum utána merülnek fel benned a kérdések. Na ez a film nem ilyen. Bizonyos szempontból fantasztikus, mert tényleg instant átélhető a magyarság hangulat. A magyar vidéki fiatalság és az ő felnövésük mikéntje tökéletesen el lett kapva. De folyamatosan kérdések merülnek fel bennem. Pedig olyan mintha csak egy hajszál választaná el a zsenialitástól. Szuper pillanatok és ötletek vannak benne, csak sajnos mindig párosul hozzájuk valami kizökkentő is. A ritmus nem kap el, a tempó nem ízlik, a kiborulások néhol öncélúnak hatnak. Érdekes volt így nézni, rohadt ambivalens egy élmény. 6/10

Vultures

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 26 Aug 2026 13:13:02 +0000

Rapaces
Peter Dourountzis (2025)

Egy korrekt francia krimi. Profi filmkészítés, szimpatikus karakterek, finom humor, ügyes írás. Felkelti az érdeklődést és jól adagolja a feszültséget. Viszont csak egy dolog fog megmaradni belőle, a zseniális éttermes jelenet. Na ott azért nem nagyon volt idő levegőt venni se. Ehhez a szekvenciához a film többi része sajnos nem tud felérni. Főleg a lezárás nem, ami egyenesen csalódást keltő. Lezárja a sztorit, de méltatlan módon. Mintha erre nem jutott volna idő vagy nem is érezték volna fontosnak. Kár érte, mert többre lett volna hivatott. 6/10

Pressure

noreply@blogger.com (cszn) — Thu, 13 Aug 2026 08:26:48 +0000

Anthony Maras (2026)

2. világháborús film on sight, Zoli approaching with speed. És szerencsére az átlagot simán felülmúlja. Rohadt érdekes - még ha nagyon sarkítva is kapjuk meg - hogy mennyi apróságon, állhatatosságon, innováción stb. múlott, hogy végül úgy alakult ahogy. Nagyon kiforrott, de nagyon kiszámítható is egyben. Ez egyszerre az előnye és a hátránya, és ez így van rendjén. Egy letűnt kor filmje ez, egy mára már csak ritkán előforduló, idealista, tudományt éltető hozzáállás felidézése. Tulajdonképpen több ilyen kellene, mert akár tetszik, akár nem, szükség van erre. Nem lehet csak cinikusan és távolról szemlélni a történelmi eseményeket, jóllehet az is igaz, hogy amit 82 év távlatából könnyen meg lehet állapítani, azt egy 10-20 éves eseménnyel még nem lehet megtenni. Szóval nem mindegy, hogy mi a film témája és milyen korból... Anyway, ez egy remek kis film. Nem hagy mély nyomot, nem fontos, de hasznos és ügyes. 7/10

Csendes barát

noreply@blogger.com (cszn) — Mon, 10 Aug 2026 13:25:02 +0000

Enyedi Ildikó (2025)

Minden tiszteletem Enyedi Ildikóé, szerettem is ezt a filmet, ahogy egy rendes filmkedvelőtől ez elvárható. Mégsem tudott közel kerüli hozzám, pedig az átlag embernél egész biztosan több időt szoktam eltölteni a fákra való rácsodálkozással. De nincs ezzel baj. Számomra az emberi kapcsolatok, illetve a mindenféle kapcsolatok a filmben túl laza szerkezetbe szedettek voltak. Ennél in direktebb, meghatóbb, egyértelműbb drámát szerettem volna. Tudom, hogy nem kívánságműsor és amúgy is ki a fene vagyok én, hogy ilyet mondjak. Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy ilyen sok rajongója és tisztelője van ennek a filmnek. A tempó, a csodálatos vágóképek és maga a hangulat tényleg kivételes minőség. 7/10

Backrooms

noreply@blogger.com (cszn) — Mon, 03 Aug 2026 11:56:33 +0000

Backrooms - Hátsó szobák
Kane Parsons (2026)

Na, eljutottam a másik aranytojást tojó tyúkhoz is. És basszus, végérvényesen kijelenthető, hogy boomer lettem. Hát ez se tetszik! Ha lehet, még több gondom van vele, mint az Obsessionnel. Magával a koncepcióval is, de az élmény kisiklása már a legelejétől, elsősorban a hangulat jellegtelenségétől tetten érhető. A ritmus, a kép, a hangok jellege, a jelenetek üressége, értelmetlensége igen hamar türelmetlenné és frusztrálttá tett. Minimális érdemi előrehaladás van a bolyongásban, az audiovizuális prezentációnak pedig alig van élvezeti értéke. Nyilván ez szubjektív, de egyszerűen nem látom a beletett művészi értéket... Egyébként a nyitó képsoroknak - az én értelmezésemben - nincs is létjogosultsága, mert a drámához és a szereplőinkhez semmi köze. Kvázi egy mellékvágány, egy kamu, ami kizárólag a kedvcsinálás végett került bele a filmbe. A trauma (mi több, dupla trauma!) pedig, úgy van belepasszírozva ebbe a mindfuck világba, hogy nagyon meg kell erőltetni az agyamat az elfogadásához. Nehéz összekapcsolni az egyes pontokat, ha egyáltalán sikerül. És az igazság az, hogy ennél élettelenebb, személytelenebb főszereplőket nem nagyon lehetett volna írni. Megszerkesztettnek, műnek hatnak és ezáltal instant érdektelenségbe is fullad minden, ami erre lett felépítve... Tulajdonképpen a legrosszabb típusú élmény volt, főleg a várakozásokat tekintve, mert folyamatosan és egyre rosszabb irányba halad, úgyhogy a végére teljesen el is vesztett. Nagyon nagy csalódás. 5/10

Omaha

noreply@blogger.com (cszn) — Wed, 29 Jul 2026 12:37:53 +0000

Cole Webley (2025)

A szomorú szemű család filmje. Részleteiben kidolgozott, átgondolt, ám nagyon leegyszerűsített, családi dráma. A könnyű utat járja: kis vállalás, minden kisiklási lehetőség kiküszöbölve és ezért nem is nagyon lehet belekötni. Maga a koncepció határolja be a lehetőségeit. Nagyon kiszámítható, de még így is hatásos érzelmileg. Hasznos film, de semmiben sem kiemelkedő és egyáltalán nem emlékezetes. 6/10

Obsession

noreply@blogger.com (cszn) — Tue, 28 Jul 2026 19:20:01 +0000

Megszállottság
Curry Barker (2025)

Kicsit értetlenül állok a nagy üdvrivalgás előtt. Inde Navarrette tényleg nagyon jó, van jópár élvezetesen freaky pillanat, ügyesen, kreatívan meg van csinálva és alapvetően a sztori is rendben. De azért a természetfelettit leszámítva a pszichológiai oldal elég elnagyolt szerintem. Ahogy hallgatom és olvasom a véleményeket, hajlamos vagyok kicsit jobbra értékelni, mert lehet, hogy tényleg van valami kis plusz réteg a srác személyében. Én efölött lazán elsiklottam, de nem hiszem, hogy az én hibám lenne. Nincs kifejtve jobban és nem is igazán mély. Többet bele lehet látni, de csak ha úgy tetszik. További problémák, hogy a játékidő java nem lényeges és önismétlő dolgokkal telik, a kiakasztó jelenetek leginkább önmagukért léteznek és ahogy mondtam is, ez nem egy kicentizett, minden pillanatában kidolgozott pszichológiai horror, hanem egy hatásosan előadott tucatsztori. Ha nem elsőfilmes lenne Curry Barker és nem minimál pénzből készült volna, közel sem lenne ekkora a hype. Kétlem, hogy újranézéssel többet adna és szerintem idővel bőven lejjebb fog kerülni az ázsiója. 6/10

Magyarázat mindenre

noreply@blogger.com (cszn) — Mon, 27 Jul 2026 13:36:02 +0000

Reisz Gábor (2023)

Kicsit vártam, hogy leüljön a buzz és hopp, valahogy eltelt három év. Így kormányváltás után nézve, sajnos azt kell mondanom, hogy vesztett az éléből. Az érvényét viszont semmiképpen nem vesztette el. (A társadalmunk természetesen nem gyógyult meg pár hónap alatt, de kaptunk egy esélyt arra, hogy javítsunk a sorsunkon.) Kordokumentumként pedig mindig is működni fog ez a film, mert szépen a személyes történetbe integrálva építi be a rendszerkritikáját. Vagy nem is rendszerkritika ez igazából, hanem egy állapotfelmérés. Hogy hová jutottunk a tetves politika miatt... Valószínűleg jót tett az élménynek, hogy a legrövidebb, streamingre felkerült változatot néztem, mert kereknek és bőven kitárgyaltnak érződött. Mondhatni, még így is maradt benne felesleg. Nincs ebben a sztoriban annyi, hogy ennél hosszabb legyen. Nem jó sokáig dagonyázni a saját mocskunkban és itt most a főhősünk tétovasága sem érződött annyira magától értetődőnek és természetesnek, mint a korábbi Reisz filmekben... Összességében ez egy hasznos és jól elkészített film, ami abszolút kiérdemelte, hogy sokat beszéljenek róla. A hosszú távú fennmaradása szerintem inkább csak kortünetként biztos. 7/10

Tuner

noreply@blogger.com (cszn) — Mon, 27 Jul 2026 06:51:42 +0000

A zongorahangoló
Daniel Roher (2025)

Akárhogy is nézem, ez egy unásig ismert témákból összedobált zsánerfilm, amit alázattal és odafigyeléssel készítettek el. Egész biztos, hogy nem egy ihletett, személyes történetről van szó. Ennél sokkal kevésbé magával ragadó és szívet melengető ez a projekt. Egyszerűen csak ügyes és tehetséges emberek kitartó munkájának gyümölcse. Ennek ellenére, nagyon lehet szeretni. Nekem a mindenem a hétköznapi ember bűnügybe keveredik téma, úgyhogy nem tudok nem ujjongani érte. Szuper karakterekkel van tele, kiválóak a színészek, nincs agyonmagyarázva, feszült, izgalmas, vicces, romantikus, melegszívű. Több mint kielégítő. Meg kell becsülni ezt, úgyhogy gyerünk megnézni! 8/10

+ Havana Rose Liu <3