Lénárd Gábor

"Some years ago, I had an interesting experience in delegation with one of my sons. We were having a..."

Thu, 09 Feb 2012 23:07:16 +0100

“

Some years ago, I had an interesting experience in delegation with one of my sons. We were having a family meeting, and we had our mission statement up on the wall to make sure our plans were in harmony with our values. Everybody was there.

I set up a big blackboard and we wrote down our goals — the key things we wanted to do — and the jobs that flowed out of those goals. Then I asked for volunteers to do the job.

“Who wants to pay the mortgage?” I asked. I noticed I was the only one with my hand up.

“Who wants to pay for the insurance? The food? The cars?” I seemed to have a real monopoly on the opportunities. As we went down the list, job by job, it was soon evident that Mom and Dad had more than sixty-hour work weeks. With that paradigm in mind, some of the other jobs took on a more proper perspective.

My seven-year-old son, Stephen, volunteered to take care of the yard. Before I actually gave him a job, I began a thorough training process. I wanted him to have a clear picture in his mind of what a well-cared-for yard was like, so I took him next door to our neighbor’s.

“Look, son,” I said. “See how our neighbor’s yard is green and clean? That’s what we’re after: green and clean. Now come look at our yard. See the mixed colors? That’s not it; that’s not green. Green and clean is what we want. Now how you get it green is up to you. You’re free to do it any way you want, except paint it. But I’ll tell you how I’d do it if it were up to me.”

“How would you do it, Dad?”

“I’d turn on the sprinklers. But you may want to use buckets or a hose. It makes no difference to me. All we care about is that the color is green. Okay?”

“Okay.”

“Now let’s talk about ‘clean,’ Son. Clean means no messes around — no paper, strings, bones, sticks, or anything that messes up the place. I’ll tell you what let’s do. Let’s just clean up half of the yard right now and look at the difference.”

So we got out two paper sacks and picked up one side of the yard. “Now look at this side. Look at the other side. See the difference? That’s called clean.”

“Wait!” he called. “I see some paper behind that bush!” 

“Oh, good! I didn’t notice that newspaper back there. You have good eyes, son.”

“Now before you decide whether or not you’re going to take the job, let me tell you a few more things. Because when you take the job, I don’t do it anymore. It’s your job. It’s called a stewardship. Stewardship means ‘a job with a trust.’ I trust you to do the job, to get it done. Now who’s going to be your boss?”

“You, Dad?”

“No, not me. You’re the boss. You boss yourself. How do you like Mom and Dad nagging you all the time?”

“I don’t.”

“We don’t like doing it either. It sometimes causes a bad feeling doesn’t it? So you boss yourself…Now, guess who your helper is.”

“Who?”

“I am,” I said. “You boss me.”

“I do?”

“That’s right. But my time to help is limited. Sometimes I’m away. But when I’m here, you tell me how I can help. I’ll do anything you want me to do.”

“Okay!”

“Now guess who judges you.”

“Who?”

“You judge yourself.”

“I do?”

“That’s right. Twice a week the two of us will walk around the yard and you can show me how it’s coming. How are you going to judge?”

“Green and clean.”

“Right!”

I trained him with those two words for two weeks before I felt he was ready to take the job. Finally, the big day came…

“Is it a deal, Son?”

“It’s a deal.”

“What’s the job?”

“Green and clean.”

“What’s green?”

He looked at our yard, which was beginning to look better. Then he pointed next door. “That’s the color of his yard.”

“What’s clean?”

“No messes.”

“Who’s the boss?”

“I am.”

“Who’s your helper?”

“You are, when you have time.”

“Who’s the judge?”

“I am. We’ll walk around two times a week and I can show you how it’s coming.”

“And what will we look for?”

“Green and clean.”

At that time I didn’t mention an allowance. But I wouldn’t hesitate to attach an allowance to such a stewardship.

Two weeks and two words. I thought he was ready.

It was Saturday. And he did nothing. Sunday…nothing. Monday…nothing. As I pulled out of the driveway on my way to work on Tuesday, I looked at the yellow, cluttered yard and the hot July sun on its way up. “Surely he’ll do it today,” I thought. I could rationalize Saturday because that was the day we made the agreement. I could rationalize Sunday; Sunday was for other things. But I couldn’t rationalize Monday. And now it was Tuesday. Certainly he’d do it today. It was summertime. What else did he have to do?

All day I could hardly wait to return home to see what happened. As I rounded the corner, I was met with the same picture I left that morning. And there was my son at the park across the street playing.

This was not acceptable. I was upset and disillusioned by his performance after two weeks of training and all those commitments. We had a lot of effort, pride, and money invested in the yard and I could see it going down the drain. Besides, my neighbor’s yard was manicured and beautiful, and the situation was beginning to get embarrassing.

I was ready to go back to gofer delegation. Son, you get over here and pick up this garbage right now or else! I knew I could get the golden egg that way. But what about the goose? What would happen to his internal commitment? So I faked a smile and yelled across the street, “Hi, son. How’s it going?”

“Fine!” he returned.

“How’s the yard coming?” I knew the minute I said it I had broken our agreement. That’s not the way we had set up an accounting. That’s not what we had agreed.  So he felt justified in breaking it, too.

“Fine, Dad.”

I bit my tongue and waited until after dinner. Then I said, “Son, let’s do as we agreed. Let’s walk around the yard together and you can show me how it’s going in your stewardship.”

As we started out the door, his chin began to quiver. Tears welled up in his eyes and, by the time we got out to the middle of the yard, he was whimpering.

“It’s so hard, Dad!”

What’s so hard? I thought to myself. You haven’t done a single thing! But I knew what was hard: self-management, self-supervision. So I said, “Is there anything I can do to help?”

“Would you, Dad?” he sniffed.

“What was our agreement?”

“You said you’d help me if you had time.”

“I have time.”

So he ran into the house and came back with two sacks. He handed me one. “Will you pick that stuff up?” He pointed to the garbage from Saturday night’s barbecue. “It makes me sick!”

So I did. I did exactly what he asked me to do. And that was when he signed the agreement in his heart. It became his yard, his stewardship. He only asked for help two or three more times that entire summer. He took care of that yard. He kept it greener and cleaner than it had ever been under my stewardship. He even scolded his brothers and sisters if they left so much as a gum wrapper on the lawn.

”

- Stephen Covey, The 7 Habits of Highly Effective People, 173 (via aaronsw)

Photo

Sun, 29 Jan 2012 07:20:00 +0100

Index - Belföld - Hogy kerültünk ekkora bajba?

Sun, 08 Jan 2012 21:28:30 +0100

Index - Belföld - Hogy kerültünk ekkora bajba?:

(via Instapaper)

Index - Belföld - A hazugság örökkévalósága

Wed, 21 Dec 2011 11:58:04 +0100

Index - Belföld - A hazugság örökkévalósága:

(via Instapaper)

Mi értelme az iTunes Match szolgáltatásnak

Tue, 20 Dec 2011 17:46:00 +0100

Amikor megjelent, rögtön szóvá tettem, hogy nem értem, mire jó az iTunes Match. Hiszen a teljes zenegyűjteményem már most is tökéletes szinkronban van a számítógépem, a 64 GB-os iPhone és a 64 GB-os iPad között.

Abba a hibába estem, mint sokan: annyira elvakít, ha megszoktam egy probléma megoldásának egyfajta módját, hogy nehezen fogadok be egy másfajta megoldást, hiába járna számos előnnyel.

Az iTunes Match név ráadásul megtévesztő, mert csupán egyetlen szempontot emel ki a szolgáltatásból: hogy az innen-onnan összeszedett zenéinket felismeri, és megfelelteti az iTunes zeneboltban található tartalommal, amelyre aztán ingyen le is cserélhetjük a régi fájljainkat. Ez a megfeleltetés persze igen fontos jellemzője, hiszen emiatt tud a szolgáltatás ennyire olcsó lenni (két ebéd ára a munkahelyem kedvezményes menzáján). Még belegondolni is félelmetes, mennyivel több tárhely és sávszélesség kellene az Apple adatközpontjaiban, ha szinte ugyanazokat a zenéket sok milliószór újra és újra feltöltögetnék az egyes felhasználók, a szerverek meg mindet külön letárolnának. Ügyes húzás az Apple részéről, és a felhasználók is igen jól járnak, hiszen az Apple érdeke is, hogy jogi ellenőrzés nélkül végezze el ezt az egyeztetést. Sokan kizárólag erre a “zene-amnesztiára” koncentrálnak, mikor az iTunes Matchről írnak.

Az iTunes Match igazi lényege valójában az, amit Steve Jobs mondott júniusban: a számitógép “lefokozódik”, közönséges eszköz lesz belőle; az új digitális központ mostantól az iCloud. Évente két ebéd áráért online hostolják a zenéinket, amelyeket azután kényelmesen letöltögethetünk az egyes eszközeinkre, amikor éppen kedvünk támad.

Milyen előnyei vannak, ha a számítógép helyett az iTunes Match szolgáltatásra bízzuk a zenegyűjteményünket?

Nem nekünk kell tárolnunk. Végre nem kell a drága SSD-n fenntartanom a sok gigás helyet (vagy külső merevlemezzel vacakolni). Csak amire éppen szükségem van.
Nem kell backup. Többé nem az én felelősségem a biztonsági mentések készítése (ettől függetlenül megteszem). Ha el is veszítem minden eszközöm és tárolóeszközöm, a zenegyűjteményem biztos helyen akkor is megvan.
Nem kell előre eldönteni, mit szinkronizálunk. Nem kell gondosan előre megterveznem, hogy az 50 GB-os (és bővülő) gyűjteményem pontosan mely részeit szinkronizálom az egyes eszközeimre. Mit szenvedtem annak idején a 32 GB-os telefonommal! Honnan tudnám mindig előre kitalálni, hogy mit szeretnék magammal vinni? Sync is hard, nem csupán technikailag, de szervezésileg is. Ezentúl bármelyik eszközön bármikor törölhetek vagy letölthetek zenéket. Csupán internet-kapcsolat kell, és bármikor letöltök a gyűjteményemből akármit, ha éppen azt van kedvem hallgatni. És ha nincs elég helyem, akkor törölhetek bármit, mégsem vész el. Nem kell otthon lennem, hogy a wifin keresztül a számitógéppel szinkronizáljak, nem kell a tárhelyet előre “elköltenem” arra, amit lehet, hogy soha meg sem hallgatok. Dinamikusan, az aktuális igényeim szerint szervezem az eszközeim tárhelyét, beleértve a számítógépét is. Ettől jó a felhő. Ahogy mondani szokták: your data anytime, anywhere, on any device.
Zene-amnesztia. Járulékosan ez a “Match” fent emlitett, számunkra kellemes része. És miért ne cseréljem le a régi, gyűrött ripet a szép gyárira, ha már felajánlják? (Ugyanakkor fontos elmondani, hogy ez nincs “ránk erőltetve”. Amig nem nem csinálunk semmit, addig marad minden a régiben. Először törölnünk kell, majd újra letöltenünk, ha meg akarjuk kapni az iTunes Store-féle változatot. Azt is fontos tudni, hogy sajnos nem minden zenét ismer fel a jelenlegi algoritmus.)

Be is kapcsoltam a szolgáltatást. Sajnos sok mindent nem ismert fel, de a feltöltés megvolt így is pár óra alatt. Aztán engedélyeztem a szolgáltatást a telefonon és az iPaden is. A meglévő fájlok ettől nem változtak sehol: ehhez előbb le kellett törölnöm valamit, majd újra letöltenem. Kipróbáltam ezt is: 128-as, 192-es, 320-as MP3-fájlokat cseréltem le 256-os AAC-re.

A 64 GB-os iPhone-on továbbra is megtartok szinte mindent, mert az a fő zeneforrásom, de a számitógép SSD-jén végre sok helyet felszabadíthatok, és az iPad tárhelyét is tudom inkább könyvekre, videókra, játékokra használni. Mégis, amikor csak akarom, akármit elérhetek a zenegyűjteményemből.

Féllábon síznek a gyerekeink

Sun, 18 Dec 2011 10:36:49 +0100

Féllábon síznek a gyerekeink

Miért kell a tisztességes irodai dolgozót ezzel mérgezni, és...

Thu, 15 Dec 2011 14:40:50 +0100

Miért kell a tisztességes irodai dolgozót ezzel mérgezni, és hogy lehet a méreg ilyen finom?

Zürich, ma reggel, dupla szivárvány

Thu, 15 Dec 2011 00:45:07 +0100

Zürich, ma reggel, dupla szivárvány

Zürich, ma reggel, munkába menet

Thu, 15 Dec 2011 00:37:00 +0100

Zürich, ma reggel, munkába menet

Laax pályáin sincs túl sok hó, de a ragyogó napsütés, a kék ég...

Sun, 11 Dec 2011 11:43:47 +0100

Laax pályáin sincs túl sok hó, de a ragyogó napsütés, a kék ég és a kilátás innen, az étterem teraszáról megfizethetetlen.

Kétezer méter magasságban is alig van hó. Állítólag 150 éve a...

Sat, 10 Dec 2011 13:01:06 +0100

Kétezer méter magasságban is alig van hó. Állítólag 150 éve a legmelegebb év az idei.

Nem rossz a kilátás a vendéglőből.

Sat, 10 Dec 2011 11:54:06 +0100

Nem rossz a kilátás a vendéglőből.

A Brief Rant on the Future of Interaction Design

Fri, 09 Dec 2011 18:30:05 +0100

A Brief Rant on the Future of Interaction Design:

(via Instapaper)

When in doubt, blame the Hungarians | The World | International affairs blog from the FT – FT.com

Fri, 09 Dec 2011 15:00:05 +0100

When in doubt, blame the Hungarians | The World | International affairs blog from the FT – FT.com:

(via Instapaper)

10 steps to better blogging – SplatF

Fri, 09 Dec 2011 11:30:06 +0100

10 steps to better blogging – SplatF:

(via Instapaper)

Why Android’s UI Is Laggy Compared to iOS and Windows Phone

Thu, 08 Dec 2011 21:33:10 +0100

Why Android’s UI Is Laggy Compared to iOS and Windows Phone:

(via Instapaper)

2010-es örömeim: az iPad

Sat, 26 Nov 2011 19:50:00 +0100

Azt hiszem, az iPad volt az egyetlen jelentős új kütyüm tavaly. (A StarCraft II is tavaly jött, de nem volt olyan gépem egészen idén tavaszig, amelyen egyszerre szép és gyors lett volna.)

Mielőtt Steve Jobs bejelentette az iPadet, elterjedt nézet volt, hogy valami elképzelhetetlen csodának kell lennie, nem csupán egy nagy iPod touchnak, hiszen különben ki venne ilyet, mikor mindenkinek van már okostelefonja és laptopja. A bejelentéskor Jobs maga is kitért a problémára: csak akkor van létjogosultsága a két termékkategória között egy újabbnak, ha sokkal alkalmasabb néhány jelentős dologra.

Úgy tűnik, ez sikerült. Amióta megvan az iPad, jelentősen visszaesett az otthoni számitógépem és a telefonom használata is (amint erről már be is számoltam áprilisban). Sokkal szivesebben nyúlok az iPad után, ha olvasni vagy játszani szeretnék:

Ha olvasásról van szó, akkor az iPad messze vonzóbb, legyen szó akár e-maileikről, könyvről, blogokról, webes cikkekről, twitterről, szinte akármiről, beleértve a kisebb videókat is. Az előny alapvetően a telefonhoz képeset nagyobb képernyőnek, és a számitógéphez képest az érintőképernyőnek és a mobilitásnak (kisebb, könnyebb, folyamatos internet-kapcsolat) köszönhető.
Hasonló a helyzet a játékokkal. Ritkán játszom, és akkor is leginkább a fejtörős, rejtvényes játékokat kedvelem, néha a stratégiaiakat. Az iPaden nem fut még a StarCraft (csak egy orcátlan klónja), de minden mást szivesebben játszom az iPad nagy érintőképernyőjén, mint akár a telefonon vagy számitógépen.

Az otthoni számitógép azóta sokkal inkább munkaállomásként működik. A fényképek, videók, az e-mailek feldolgozása, internetes “kutatás”, feladatok rendezése még mindig hatékonyabb a fizikai billentyűzet, és az óriási képernyőn egymás mellett futó alkalmazások segitségével, de ha közben valamit rendesen el szeretnék olvasni, akkor inkább fogom az iPadet, és leülök vele a kanapéra. Az iPad a maga “single-taskos” kultúrájával sokkal alkalmasabb az elmélyülésre.

Az iPad jelentőségét növeli még a jelenlegi élethelyzetem is. Ebben a nagy svájci bankban remekül megkimélnek minket a külvilág minden csábitásától. Az iPad az én ablakom a szabad világra. Persze a telefonom is ilyen, de az értelemszerűen kisebb ablak. Az iPad az asztalomon hever, a billentyűzet mögött, sokkal jobban kézre áll. Nem az agyonkorlátozott céges wifivel használom, hanem az EPAM-tól kapott 3G-kártyával, amely havi 10 gigás forgalomig korlátozás nélkül működik (utána lassitják). A 3G-kapcsolat meglepően gyors, minden jól megy, még az otthoni, nagy monitoros gépemet is kényelmesen tudom használni a Screens alkalmazáson keresztül. A munkahelyemre és vissza tömegközlekedéssel járok, és legtöbbször ilyenkor könyvet vagy hireket olvasok az iPaden.

Ami zavar, hogy ha külső (bluetoothos) billentyűzettel használom, akkor nem tudom a saját kiosztásomat hozzárendelni, ami a magyar nyelvű irásnál rettentően zavar, különösen az Y és a Z megcserélése miatt (ami viszont a szoftveres magyar billentyűzet átkapcsolható, amiért nagyon hálás vagyok). Ha ez megoldódna valahogy, akkor jóval többet használnám e-mailezésre és chatre.

Még mindig az eredeti iPadem van, nem cseréltem le az iPad 2-re, mivel minden elég gyors rajta, és nem igazán hiányzik sem a két beépitett kamera, sem a megnövekedett 3D-s teljesitmény. Nagyobb felbontású képernyőnek viszont örülnék, mert a kis szövegméret pixeles az iPaden (miközben iPhone 4S-en minden csodaszép).

Összességében az iPad életem eddigi talán legkedvencebb kütyüje. Rajta végzem a kedvenc elfoglaltságaim egy jókora részét. (Ugyanakkor persze a telefon mégiscsak fontosabb, hiszen mindig a zsebemben van, és ugyanúgy folyamatos internettel, hasonló alkalmazásokkal, viszont kisebb képernyője miatt nem nyújtja ugyanazt a mélységet és felszabadultságot.)

A korábbi évek beszámolói:

Crazy, Stupid, Love. (2011) Évek óta az elsõ hollywoodi...

Tue, 22 Nov 2011 19:09:25 +0100

Crazy, Stupid, Love. (2011)

Évek óta az elsõ hollywoodi romantikus vigjáték, amely végig élmény tudott maradni. Érdekes szereplők, akikkel együtt tudok érezni, és érdekel a sorsuk. A humor alapvetően az ő személyiségükből fakad, nem az anyagcseréből és egyéb erőltetett idiótaságokból. Bárcsak a legtöbb vigjáték legalább ilyen jó volna…

Az iPhone 4S a 3GS után Nehezen szántam rá magam, hogy új...

Tue, 15 Nov 2011 18:28:00 +0100

Az iPhone 4S a 3GS után

Nehezen szántam rá magam, hogy új telefont vegyek. A 3GS még mindig egy remek telefon, megy rajta minden, és elég gyors is. Ráadásul amióta az iPad megvan, a telefon teljesen háttérbe szorult. Ha szolgáltatónál veszi az ember, az még rendben van, de a független készülékért egyszerre akkora összeget kell lerakni, hogy az már fáj. Persze itt, Svájcban abszolút értelemben is olcsóbb, a fizetéshez viszonyitva meg végképp, meg a régi telefonom is jó helyre került, szóval volt egyéb motiváció is, de nehéz szivvel rendeltem meg.

Időközben azonban nagyon megszerettem. Elsősorban ezen tulajdonságai miatt:

Szép, jó minőségű anyagokból készült. Rengeteget iPhone 4-et láttam már persze, de pont a környzetemben többnyire gusztustalan tokokban hordják az emberek. Meztelen valójában az igazán megkapó. Massziv, minőségi érzetet kelt, jó anyagokból van. Külön élmény, hogy még mindig tart rajta a zsirtaszitó bevonat, tehát folyamatosan úgy néz ki, mintha teljesn új lenne. De azért nagyon féltem, mert ha leejtem, nem biztos, hogy megúszom törés nélkül. Talán segitene, ha ismét aluminiumból készülne a háta. Meg szerettem a gömbölyded hátat is, kellemesebb a kézben és a zsebben is. Ideális esetben persze porálló, ütésálló és vizálló lenne, miközben legalább nagyjából ilyen jól nézne ki.
A kamera tényleg jó, ahogy már olvashattuk a tesztekben. Hozza azt a minőséget, amit egy kompakt gép. Bőséges fényben, kevés árnyékos részletnél nem is lehet belekötni, csodaszép. De egész jól kezeli a kevés fényt is. A stabilizált videó pedig remekül működik a gyakorlatban. A siedzések miatt viszont sajnálom, hogy nincs rajta valami kisebb felbontású, de legalább 60 fps-es videómód.
Eszméletlen gyors. Emlékszem, hogy a 3GS milyen hihetetlenül gyors volt az eredeti iPhone-hoz képest. A különbség talán nem ilyen nagy most, mert a 3GS csak időnként lassult be, de ezt képtelen vagyok zavarba hozni. Minden bevágódik elsőre, flottul, és képes egyszerre több dolgot végezni, pl. alkalmazásokat telepiteni, miközben gond nélkül tudok e-mailezni. Frusztráló utána a nejem 3GS-ét használni.
Végre ráfér az összes zeném a 64 gigára. Nem mintha mindennap végighallgatnám ezt a döbbenetes mennyiségű zenét, de felemelő a szabadság, hogy bármikor bármit hallgathatok, és hogy nem kell vacakolnom, hogy mit szinkronizáljak rá. A hangminőség remek a stúdiófejhallgatómon.
A képernyő lenyűgöző. Azt hittem, öreg szemeimmel úgysem tudom már élvezni, de tévedtem. A nagy felbontás sokat számit az apró betűknél és ikonoknál. De maga a képernyő megjelenése is egészen más, a 3GS-é érezhetően üveg mögé süllyesztett benyomást keltett, itt meg mintha az üvegre volna festve, ragyogó szinekkel. Nagyon várom a hasonló felbontású és minőségű iPadeket és számitógép-monitorokat.
Jobb antenna. Itt Európában ritkábbak a térerő-problémák, és a korábbi telefonokon sem volt szinte soha semmi gondom. A 4S jobb antennáját mégis megtapasztalom a mindennapokban: az irodai asztalomnál ezen simán jön a 3G, miközben ugyanott a 3GS csak Edge-et fogott (az iPaden eddig is bejött a 3G). Ez javitja a mindennapi felhasználói élményemet, tekintve hogy a banki gépen minden le van tiltva, ezért sok mindenben rá vagyok utalva a telefonra és az iPadre.
Vicces Siri is, sokat játszottunk vele. Dicséretes, hogy többnyire még engem is megért, németül is, angolul is, és hogy szabadon beszélhet az ember, és visszakérdez, ha valami hiányzik neki, nem nekem kell igazodnom az ő sémáihoz. Hogy mennyit fogom használni, nem tudom. Az biztos, hogy autóban nagy segitség, illetve ha nincs senki a közelben, akkor messze praktikusabb néhány dolgot vele csináltatni, mint végigmenni a képernyőkön, pl. ha azt akarom, hogy valamire figyelmeztessen, vagy naptárbejegyzést hoznék létre. És ha bekapcsolt állapotban a fülemhez emelem, akkor máris beszélhetek vele, tehát messziről telefonálásnak tűnik. Még jobb headsettel.

Visszanézve jó látni, hogy az eltelt néhány év alatt milyen keményen dolgoztak, és mi mindent megvalósitottak abból, amit hiányoltam az eredeti, majd a 3GS iPhone-ból:

~~32 GB memória, hogy végre legalább a kedvenc zenéim ráférjenek tűrhető minőségben. Még jobban örülnék 64 GB-nak. :)~~
~~Levegőn (interneten) keresztül szinkronizálja a nem Exchange-es naptárat és a címtárat is (ahogy ez jelenleg remekül működik több számítógép között a .Mac segítségével).~~
~~Letölthető programok iPhone-ra (tudom, ez lesz, de akkor is bele akartam venni a listába, mert nagyon jelentős), köztük olyanok, mint az OmniFocus for iPhone, Skype, Adium stb.~~
~~Keresés a készüléken Spotlight-szerűen mindenben: emberek, e-mailek, SMS-ek, naptárbejegyzések, zenék, külső programok adatai, akármi.~~ (Oké, pár dologban nem keres, de nem baj.)
~~Modemként is működjön, vagyis tudjon rajta keresztül a számítógép az internetre csatlakozni (Bluetooth felett vagy felőlem akár drótos kapcsolattal).~~
~~Copy-paste.~~
~~Beépített GPS~~ ~~és országonként telepíthető térképek,~~ ~~integrálva a Google Mapsszel.~~ (Azóta remek navigációs szoftverek léteznek iOS-re.)
~~3G támogatása.~~
~~Színezett katagóriák a naptárban, ahogy iCalben is van (az Outlook/Exchange-kompatibilitás miatt maradt volna ez ki?).~~
~~Zászlócskák kezelése a levelezőprogramban.~~
~~Szolgáltatófüggetlenül megvásárolható.~~
~~Jegyezze meg a cookie-kat (remélem, hogy csak bug, de a legutóbbi firmware telepítése óta mindig újra be kell gépelnem a jelszavaim a böngészőben).~~
~~Jegyezze meg az utolsó zenét, ha átváltottam videóra, majd vissza (sokszor megnézek egy rövid webcastot, de utána folytatnám a zenémet, ahol abbahagytam).~~
~~Jegyzetek szinkronizációja a számítógéppel (ez vajon miért hiányzik még mindig?).~~
~~Magyarországon megvásárolható.~~
~~MPEG4-formátum (DiVX, XViD stb.) lejátszása konvertálás nélkül.~~ (Rengeteg app tudja.)
~~Videofelvétel (legrosszabb esetben külső fejlesztőtől).~~
~~802.11n WiFi támogatása.~~
~~Az utolsó beszélgetés hosszát kiírhatná valahol, néha kíváncsi lennék rá.~~
~~Háttérben futó, külső fejlesztő által készített alkalmazások (vagy legalább egy kiválasztott).~~
~~A mindenféle felugró figyelmeztetések (SMS, naptáresemény, push) korrekt kezelése, nem azonnal eltűnő módon, nem elnyomva a korábbiakat (jó példának lásd: Palm Pre).~~
~~A telepített alkalmazások valami struktúrában való kezelése, ilyen mennyiségnél ez már nehezen átlátható.~~
~~Feladatok (teendők) szinkronizációja a Mail alkalmazással (MobileMe felett is).~~
~~A lezárt képernyő felhasználása külső fejlesztők által készített alkalmazások által.~~
~~SMS-írásnál jelezze, mikor lépünk át új üzenetbe, vagy számolja a karaktereket.~~

Ezeket (már) nem tartom fontosnak:

~~Adobe Flash támogatása.~~ (Most már a számitógépemre sincs telepitve.)
~~A Spotlight keressen a böngésző “előzményeiben” és “könyvjelzőiben” is.~~
~~Kontaktok küldése és fogadása Bluetooth-on keresztül.~~ (Ma már nem is tudom, kivel használnám.)
~~SMS-ek kezelése Address Bookból, Bluetooth-on keresztül.~~
~~A levelezőprogram legyen képes frissíteni az összes IMAP-mappát egyetlen gombnyomásra (jelenleg jobb híján a Gmail-féle All Mail mappát nézegetem).~~
~~Lehetne kicsit könnyebb a készülék.~~ (Elfogadható végül is, és nem szivesen mondanék le a jelenlegi minőségi anyagokról.)
~~Erősebb akkumulátor.~~ (Reggel 7-től éjfélig nekem jelenleg nem merül le 50% alá, úgyhogy elfogadható kompromisszumnak tűnik a méret, súly és kapacitás viszonylatában).

Ami maradt:

Albumok szerinti véletlenszerű lejátszás, vagyis az albumok véletlenszerű sorrendben, de azon belül a számok szép sorban az elsőtől az utolsóig szólnak (az iPod és az iTunes tudja jól, nem tudom, hogyan maradhatott ebből ki).

Szeretném, ha egyszer ez is megvalósulna. Néha jól esne a gépre bizni, hogy melyik albumot játssza végig.

Még egy apróság: ez az első iPhone-váltásom, amikor szándékosan teljesen tiszta lappal indultam, nem tettem vissza rá egy korábbi backupot. Csak azokat az appokat telepitettem, amelyekre igazán szükségem van. Most átlátható és letisztult a korábbi telefonomhoz képest. Minden új app csak megfontolás után kerülhet fel, és akkor is csak egy külön “Quarantine” oldalra, amig eldöntöm, hogy maradhat-e.

Mindig látom az embereket a fehér fülhallgatókkal és...

Mon, 14 Nov 2011 14:58:01 +0100

Mindig látom az embereket a fehér fülhallgatókkal és csodálkozom, hogy képesek ilyen vackot használni. Én utoljára 2005 elején próbáltam, mikor az első iPodomat vettem, és annyira csalódtam benne, hogy azóta hiába vettem még két iPodot, és négy iPhone-t, még csak ki sem bontottam a velük adott fehér fülhallgatókat.

Tegnap éjjel be akartam fejezni egy filmet, mikor már mindenki aludt, és nem tudtam a Gradót használni, mivel azt a múltkor összetörtem, ahogy leejtettem az iPaddel együtt (az csak behorpadt). Ahelyett, hogy a repedt kábeles, fülbe gyömöszölendő Shure-t vagy a régi Sonyt használtam volna, gondoltam egyet, és kicsomagoltam az iPhone 4S-hez adott fehér fülhallgatót.

Semmit nem vártam tőle, ezért meglepődtem, milyen jól szól. Úgyhogy ma reggel kiváncsiságból azt tettem, amit sosem szoktam: zenét hallgattam a buszon, a villamoson és az utcán (ehhez tudni kell, hogy a tömegközlekedés itt, Zürich határán nagyságrendekkel csendesebb, mint Budapesten, kb. olyan, mint otthon a távolsági buszokon). Telefonáltam is. A zene határozottan élvezhető volt, de nyilván nem jöttek ki a mélységei. Viszont telefonálásra, szöveges podcastokra, oktatóvideókra ideális. A rajta lévő vezérlőgomb és hangerő-szabályzó jelentősen fokozza a felhasználói élményt. És az is, hogy amióta nem PVC-t használnak, az anyaga sokkal kellemesebb, puhább lett. A hossza tökéletesen eltalált a elülső zsebben tartott telefonhoz.

Ha zenéről van szó, akkor nem tudom ajánlani. Én az irodában továbbra is a nagy Shure-t használom majd, és a fülbedugós Shure is jól jön még a repedt és megragasztott kábele ellenére. Viszont annyira praktikus ez a kis fehér, hogy headsetként és beszéd hallgatására használni fogom.