Életem színpadán..

CSBB RELOAD

2011-07-19T14:07:00.000-07:00

Ismét lesz Csikk Bili Band koncert a székesfehérvári Vörösmarty Színházban 2011 augusztus 23.-án, az évadnyitó napján. Új idők jönnek, remélem régi értékrenddel karöltve.

Jééézus..Hát ez beszorúlt

2010-09-16T13:35:00.000-07:00

Hát.. megnéztem a Szupersztárt a nagy Madáchban. Olyan volt, ahogy szólt. Benne maradt a zenekari árokban a hang. Pedig a zenészek istenien játszottak. Világítás kicsit megasztáros volt, de akár jó is lehetett volna, mert a jelek jó helyen voltak. Látszik, hogy aki világította csinált már ilyet. Viszont kicsit nagyvonalúbban kellett volna világítani, tisztábban, nem összepiszkítani sok-sok gobóval. A látványt a három síkban projectorokkal elkövetett vetítés volt hivatott elvinni - ami jó ötlet -, viszont a csapnivaló rajzfilmszerű animáció az egészet lesilányította. Amúgy az előadásról csak annyit, hogy nem volt benne egy darab gondolat sem.

Pásztorok és birkák

2010-08-20T06:45:00.000-07:00

Jelenleg a …………. világítását tervezem a ………… színházában. Megterveztem, leprogramoztam magamnak, - mert nem bírtam kivárni a helyiek lassúságát – mindenkinek elmondtam a dolgát a pultosnak és a fejgépeseknek. Összpróba. Jelek 95%-ban jók, csak teljesen pontatlanul jönnek rossz tempóban. A fejgépeseknek egyetlen olyan megmozdulásuk sem volt, ami pontos lett volna. Rosszkor nyitott, rossz helyen zárt, vagy egyáltalán nem zárt, vagy ki sem nyitott. És ami a legrosszabb, hogy senkit nem érdekel a munkája pláne az előadás. Teljes tragédia. Ki a hibás? Természetesen én. A rendező szerint. A lágy szíven miatt. Jól le kéne tolni mindenkit, aki nem végzi a dolgát rendesen. Vizsgáztatni kéne az embereket. Fejgépkezelői alkalmassági, pultkezelői alkalmassági. Aki nem felel meg, nem kezelhetne ilyen eszközöket. Követelni kéne és nem szépen szívességet kérni: - Kérlek drága fejgépes, ha meg nem sértelek, szíveskedjél zenére nyitni és taps után zárni, ha nem probléma légy szíves! Hát ez nem működik. Az emberek többségét idomítani kell és ostorral csapkodni, hogy dolgozzon rendesen. Valószínű, hogy nem véletlen, hogy a fejlett világnak van 10%-a, aki jól él, és 90%-a aki panaszkodik. Birkák vannak és birkapásztorok. Ha nem vagy erélyes a birkák visszatérnek a rétre legelni és leáll az agyuk.

2010-08-12T10:51:00.000-07:00

Most Hívott Szurdi Miki, hogy: - Bazsikám, lenne megint egy AIDA előadás. Minden tök jó, mert November 12.-én a Nemzetiben lenne, és ott nagyon jó a fénytechnika. Miki nagyon lelkes volt, és én is, egészen addig, míg fel nem tettem a következő kérdést:
- És mennyi idő van ott a helyszínen programozni?
– Egy nap próba és másnap előadás –volt a válasz.
Le is horgasztottam egyből a fejem.
- Hát, nem tudom, így mi lesz- válaszoltam,- de kitalálok majd valamit.
Persze, ez blöff volt részemről.

Az AIDA-t legutóbb 8 napig programoztam, mikor egy új pultra kellett felütni az utaztatható verzió miatt. A Nemzetiben meg lesz 1 nap. Igaz van technika, de a pult (AVAB Jaguár +) kötött mivel nincs másik, és arra nincs programom. Meg persze, ha lenne is nem azokkal a lámpákkal van felszerelve a Nemzeti, amiket a program tartalmaz, pozícióikról nem is beszélve. Ráadásul Eszter november elején fog szülni, lehet, hogy pont az előadás napján. És ha ő szül, én benn leszek vele a szülőszobán és fogom a kezét.

Közel 400 jel egy nap alatt. A Nemzeti bérlése több nap miatt nagyon drága. Ha az utaztatható technikát szereljük be az is. Nem beszélve arról, hogy röhejes lenne a Nemzeti technikája mellett, amit így nem is használnánk. Bár, az viszont jópofa, hogy az AIDA lassan az országban létező minden típusú fénypulton le lett már programozva legalább egyszer.

Natalie Cole koncert

2010-08-01T04:52:00.000-07:00

Kedves feleségemnek mikor átadtam a szülinapi előajándékát, egyenesen a nyakamba ugrott és úgy vigyorgott, mint egy 5 éve baba. A helyzetet még viccesebbé teszi, hogy ez az eset egy étteremben történt. Szegény pincérek azt hitték, hogy valami baj van, aztán szemérmesen elfordultak mikor látták, hogy csak egy megajándékozott nő az. Az ajándék egy pár belépő volt Natalie Cole aznapi koncertjére.

Eszter szeretett volna elmenni rá régen is, de akkor még úgy volt, hogy nem ér rá. Mire kiderült, hogy ráér elfelejtette a koncertet. De én nem.

A Koncert három jól elkülöníthető részből állt. Az elsőben standard jazz, a másodikban családi vonatkozású megemlékezés, a harmadikban pedig rock(!) volt a téma. Meg kell hagyni, hogy nagyon magas színvonalon volt megfogalmazva mindhárom koncertrész, már csak azért is, mert a hölgy szakmailag ugyanolyan tökéletesen vezette elő a klasszikus dallamokat és a populárisabb, leginkább rock-os, pörgős dalokat is. A koncert nagyon megindító része volt, mikor édesapjával az 1965-ben nagyon fiatalon elhunyt Nathaniel Adams Coles-al, vagyis a híres jazz énekes Nat „King” Cole-al énekelt duettet. Az apa a színpad hátteréül felkötött hatalmas kivetítőn jelent meg, természetesen time-code-olt szinkronban a zenekarral 2 dal erejéig.

Az est színvonalát emelte Horgas Eszter fuvolaművész virtuóz játéka. Ő és együttese volt az elő zenekar. A koncert felénél volt is egy közös számuk, de valószínű, hogy aznap próbálták csak először, de az is lehet, hogy a koncert előtt találták ki, annyira suta volt az egész. Eszternek a dalban volt egy 16 ütemnyi teljesen nem fuvolának való szólórésze és egy túlzottan virtuóz és hosszú coda lehetősége.

A koncert világítása klasszikus alapokra épült. 144 altman és16 mozgófejes intelligens lámpa szolgáltatta a vizuális hangulatot. Nem nagyon vitték túlzásba, ahogy a dalok világítását sem. A tematika az volt, hogy minden dal egy nagy statikus és színes világítási jel egyetlen moccanás nélkül. Ami nagyon jól nézett ki, hogy az altmanok 12-es csokrokban voltak elhelyezve három különböző világítási tartón, úgy, hogy minden csoportban kettő azonos színű lámpa volt. Így nagyon hatásos volt az összes színváltás, mivel mindig új térformák rajzolódtak ki a világítási tartókon. Viszont az intek nem csináltak semmit, még a koncert harmadik dinamikus és rockos részében sem. Nagy kár. Így is remek volt a hangulat, és tudom, hogy az énekhang a lényeg, viszont nem hiszem, hogy az amúgy remek hangulatot ne emelte volna jobban némi határozottan indokolt akció.

A dalokhoz szerkesztett világítási képek szerintem elnagyoltak voltak, valószínű, hogy mindenféle csoportok voltak jellé konvertálva, és aznap mikor ez készült a világítástervező vagy túl sokat aludt előző nap, vagy túl keveset. Vérszegény. Ez a szó jutott eszembe.

A koncerten nem volt díszlet, de volt az a hatalmas kivetítő fólia, ami az előbb említett nagyon megható 6-8 percen kívül csak a hatást rombolta. Két zenésznek is rosszul volt beállítva a kottavilágítása. Az egyiké teljesen kivert a nézőtérre, de úgy, hogy engem is nagyon vakított, pedig én nagyon messze ültem a színpadtól. A másiké pedig nagyon amatőr módon folyamatos kb. 4 négyzetméternyi mell alakot árnyékolt a zenekar mögött lévő vetítő vászonra. Tehát elszenvedte a magyar közönség, hogy a fényben a legrondább és telereflexelt, a koncert 90 százalékában direktbe világítatlan üres operafólia rettenetes látványán felül, még egy ütemesen rángatózó torzót is el kellett, hogy viseljen az operafólián.

A koncertnek volt egy pontja, mikor a művésznő az utolsó dal bekonferálása után a dal éneklése közben levonult a színpadról és kintről folytatta még véget nem ért a dal. Nem tudtuk, hogy ez mi volt, de lehet, hogy csak így akarta kierőszakolni a visszatapsot, ugyanis nem lehet vége úgy a koncertnek, hogy nem hajol meg, de gondolom a zenekarral sem akart vegyülni levonulás közben. Ezt a megoldást választotta, viszont a ráadás három nóta volt zsinórban egymás után a közönség nem kis örömére.

Nagyon tudtam volna élvezni a koncertet, ha az operátor azokat a bizonyos nótákhoz rendelt fényjeleket nem az új nóta bekonferálása alatt váltotta volna át, hanem akkor, amikor az új nóta megszólal. Lehet, hogy ez az új hullám, de szerintem fontos hatásvilágítási lehetőséget herélt így ki. Mégpedig azt, hogy a fényváltás sohasem magától történik öncélúan, hanem valami elő kell, hogy idézze! Ha van, ami előidézze, akkor nagyon hatásos tud lenni, és nem fog öncélúnak látszani, hanem szerves része lesz a nagy egésznek. Viszont, ha adott, (pl.:zene) amire fényt kell váltani, akkor romboló hatású, ha valaki direkt ellene megy ennek.

Bella Italy

2010-07-22T08:29:00.000-07:00

Pár napja jöttem haza Olaszországból. A termés: Veronai Aréna – Pillangó kisasszony, Velence – Festivalle de Venezia, Chioggia – Commedia dell’ arte, Klagenfurt – Wörther see.

Nem mondhatom, hogy nem éreztem jól magam ebben a pár napban.
A veronai aréna nem ismeretlen terep. Pár éve - 2004-ben - volt szerencsém egy exkluzív gálát megnézni feleségemmel. Az est főszereplője Placido Domingo volt. Ez volt Eszter születésnapi ajándéka. Azért ez, mert eme becses kor szülinapi ajándékát így nem fogja elfelejteni! Az előadás pontosan a szülinapján volt.

Azt a gálát is, mint a Pillangó kisasszonyt is, Franco Zeffirelli rendezte. Az aréna nem volt tele, de így is lehettünk kb. 25 ezren. A felszerelt hatásvilágítás 6 év alatt nem változott semmit, és a hatásvilágítás jellege sem. Jó nagy hosszú statikus totálok, mindig a jelenet hangulatához illeszkedő színhőmérséklettel. Szakmai véleményem, hogy 2010-ben egy ilyen nagyszabású, speciális játéktér megérdemelne nagyobb, látványosabb világítási gesztusokat. Bár maga a mű nem ad nagy lehetőséget erre.

Az opera nyitó jelenetén kívül nincs benne nagy tömegjelenet és egyéb akció sem. Bár szerintem az opera 1904-es bemutatása óta (Milánó, Teatro alla Scala) biztosan számos izgalmasabb rendezési adaptáció látott már világot. A 2. és 3. felvonásban gyakorlatilag csak zárt jelenetek vannak, 2-3 szereplő tartózkodik egyszerre színen, emiatt ha a rendezés változatlan, én sem tudtam volna mást világítani. Az aréna akusztikáját dicséri, hogy az 52 tagú zenekar és a szereplők hangosítás nélkül szólaltatták meg a művet. Még azt is hallani véltem a darab első felvonásában, hogy a szólisták spóroltak a hangjukkal. Gyakorlatilag Cso-cso-szan (Svetla Vassileva/sz.) belépője és Cso-cso-szan – Pinkerton (Massimiliano Pisapia/t.) szerelmi kettőse kivételével takarékon volt minden megszólalás. Ennek szükségességét az opera végén értettem meg. Mint írtam, a 2.-3. felvonásban csak a főszereplők és azokból is főleg Cso-cso-szant és Pinkertont alakító művészek énekelek folyamatosan. Ráadásul az veronai arénában! Ja, és a 2.-3. felvonás között nem volt szünet

A hatásvilágítás 80 db nagyteljesítményű ismeretlen fényvető, szerintem úgy 1980 előtt gyárthatták őket. A legfelső karéj tetejére voltak szerelve 8-as csoportokban. A precízebb területekre 36 db 2500 wattos Teatro profilokat használtak 8’’ orsós színváltóval. Ezek négyesével a nagyteljesítményű ismeretlen fényvetők alatt voltak elhelyezve. Ezen kívül a díszletbe szerelve 10 db beépített japánkerti kőlámpás effekt fényforrás, némi kb. 3-4 díszletbe épített fényvető és 8db HMI 2500 wattos követőgép. Ennyi!

Vagy az van, hogy Zeffirelli ezt az előadást még a 70-es években rendezte, vagy szentimentálisan nosztalgikus lett. Persze egyik feltételezés sem helyes, ugyanis 2004-ben rendezte ezt az előadást itt az arénában. Azóta van műsoron minden évben. Volt az előadásnak egy pontja, aminek nem értettem a világítását. Az történt, hogy már láttam az előadás kezdése előtt, hogy a díszlet mögötti kő lelátón valami csillogós szalagokat igazgat pár díszítő. Olyanok voltak, mint a karácsonyfára használt ezüstösen csillogó girlandok, csak rengeteg volt belőle és jó hosszúnak látszottak. Majd, a darab egy pontján telibe világították ezeket. Nem tudom, hogy igazából milyen színpadi hatást kellett volna látnom, de amit láttam azt nem tudtam értelmezni, pedig próbáltam gondolkodni Zsótér fejjel bőszen. A legvalószínűbb, hogy csillagos eget próbáltak varázsolni (de lehet tömérdek más variáció is), mivel az ominózus hatás a két főszereplők közös fő duettjük, - Cso-cso-szan és Pinkerton szívet tépő szerelmi kettőse - alatt jelent meg, ami éjszaka a csillagok alatt történik a kertben. Ha így van, akkor szánalmasan gyatra próbálkozás volt, és nem méltó a hely szelleméhez. Egy biztos, valami nem stimmelt, mert nem értettem, amit láttam.

Ami még érdekes volt, hogy a repertoárszerűen játszott darabok díszleteit hely hiányában az aréna körül tárolják a téren. Az egész valamiféle szabadtéri kiállításra emlékeztet. Az előadásra pedig daruval emelik be azokat az elemeket az arénába, amelyek aznap játszanak. A díszletelemeket ezért volt szerencsém nagyon közelről figyelmesen megszemlélni. A lényeg, hogy minden díszletelem műanyagból volt és valamiféle precíziós műanyagöntési eljárással lettek öntve, majd kézzel festve. Ennek a technológiának szerintem két célja van. Az egyik, hogy a műanyag nem ázhat el, a másik, hogy öntéssel nagyon precíz tud lenni a kidolgozottság, nem beszélve a hihetetlen részletgazdagságról. A díszletelemek acél vázra vannak rögzítve és pont akkora darab van egybe szerelve, amekkora még kényelmesen daruval mozgatható. Így egy komplett díszlet 6-8 díszletelemből összeállítható. Hátránya, hogy nagyon drága lehet ez az eljárás, bár nem hiszem, hogy ez szempont lehet egy olyan nyári fesztiválon ahol esténként 40 ezer ember a teltház.
Még soha sem láttam ennyire precízen tökéletes kivitelezésű előadást. Gyönyörű jelmezek és díszletek. Klasszikus előadás pazar kiállításban. Lehetett volna kicsit nagyvonalúbb és modernebb a világítás. A következő élményeim az arénaihoz képest csak megemlítendőek.

Helyszín Velence, St. Márk tér. A tér hatalmas és az év legtöbb napján tele van turistákkal, már amikor nincs víz alatt. A tér olyan nagy, hogy ha hosszában végigjárod, az felér egy kisebb gyalogtúrával. 56-82 méter széles és 175 méter hosszú a tér. És az a rengeteg galamb. A téren van kettő kávéház. Mindkettőt a 17. században alapították. Az egyik csak délelőtt, a másik csak délután van nyitva nyáron. Mindig az van nyitva, amelyik árnyékban van. Na, ez a tér most le volt zárva, mivel Festivalle de Venezia c. rendezvénynek adott otthont.

Nem tudom, mennyi szék fér el a téren, de tele volt. A fesztiválon minden nap más sztárocska lép fel, ilyenek, mint pl.: Norah Jones és a Pat Metheny Group. A hatásvilágítás a szokásos csővázas szerkezetre riggelt 4 világítási tartó volt, kiegészítve a nézőtéren elhelyezett 2 darab kb. 6 méter magas világítási toronnyal. A tornyokban volt elhelyezve a nézőtéri világítás és a követőgépek. A színpadban még az volt a furcsa, hogy teljesen le volt burkolva, oldalt, hátul, felül, csak a színpadnyílás volt nyitott. A színpad annyira hermetikusan volt leponyvázva, hogy a szúnyogok is csak a színpadnyíláson tudtak bejutni, és akkor is csak úgy, hogy az 1. világítási tartóra szerelt tömérdek mozgófejes lámpa vélhetően óriási fénysűrűsége miatt kevlár ruhában próbálkoztak. Én nem értem, de azt láttam, hogy az első világítási tartón volt vagy 40 intelligens a másik 3 tarón meg csak 5-6 darab tartónként. Bár nem láttam ketyegni a cuccot, de én soha nem pakolnám így fel a lámpákat. Kevés a gégen sok a front. Azért, ha választanom kellett volna nem cseréltem volna el az aznapi gondolázást egy aznapi előadásra, hogy lássam mi volt ennek a lámpaelhelyezésnek az értelme.

Ugyanaznap Chioggiában láttam egy nagyon jó hangulatú szabadtéri előadást este 9-10 óra felé. Igazi Commedia dell’ arte. A színpad a halászfalú óvárosának kikötőjénél volt felállítva a tér közepén. Aznap este ünnepelte a falu a HAL napját, ami azt jelentette, hogy a falu apraja-nagyja ott volt a falu főterén. A falu fele készítette a halat óriási mobil főzősátrakban a másik fele pedig ette a halat, majd szerintem cseréltek. Az biztos, hogy rengeteg ember volt ott. A Tömeg, a sült hal illata, hangzavar, élet és mindennek a közepén egy színházi előadás, színpadon, díszlettel, jelmezben.

Kinyomoztam, hogy stílusosan Goldoni darabot játszottak, de nem a chioggiai csetepatét, hanem a két úr szolgáját. A színpadnak volt nézőtere is széksorokkal, ami el volt kerítve, de aki rákönyökölt a kerítésre ugyanúgy látta az előadást, mint aki beült rá. Szerintem a nézőtér nem azért volt elkerítve, hogy elválassza a fizető nézőt a nem fizetőtől, hanem, hogy ne sodorja el a folyamatosan hömpölygő tömeg azokat, akik nézni szeretnék az előadást. A világítása rém egyszerű volt. Első front truss 6-8 darab pc fényvetővel és nem volt gégen itt sem, de az előadás hangulata az óriási volt.

Hazafelé Klagenfurt felé jöttünk haza. Itt világítottam a Wörther see szabadtéri színpadán 3 éve nyáron az Aidát. Mivel akkor nem tudott kijönni a feleségem hozzám látogatóba, most mutattam meg neki, hogy hol dolgoztam. Tudtam, hogy a közelben a tóparton van egy remek igazi Osztrák vendéglő, gondoltam, ha már itt vagyunk, hát együnk itteni kosztot, úgy ahogy Olaszországban tettük. Nagyon meglepődtem mikor rájöttünk, hogy az Osztrák étterem időközben Olasz étterem lett. De annyira, hogy még a személyzet is Olasz volt. Így Olaszországból hazafelé az első megálló alkalmával is isteni Olasz ebédet ettünk, de már Osztrákföldön.

AIDA Reload2010

2010-07-04T08:47:00.000-07:00

Ismét Aidát világítottam a Margitszigeten. Gyakorlatilag magam sem hittem, hogy ott vagyok, miközben zajlott az előadás. Ugyanott álltam, ugyanolyan ideges voltam, csak a fénytechnika és fénytechnikusok voltak mások. Tökéletes DÉJÁ VU érzésem volt órákon át. Az ős AIDA 2007-ben volt ugyanezen a színpadon. Azóta sokat változott a világ. Szurdi Miki (rendező) még mindig nagyon energikus, és nem tudom hogyan, de stabil színházi háttér nélkül is sikerült neki ugyanazt a csapatot toboroznia, akik az eredetit csinálták. 2007-ben még más volt a helyzet. Ő volt az igazgató a székesfehérvári színházban, így nem volt gond a technikai és a kiszolgáló stábbal. Még a legapróbb részfeladatra is volt képzett munkaerő, aki azonnal rendelkezésre állt ha kellett. Én is ott voltam fővilágosító, és akkor még nagy kihívásnak éreztem ezt a feladatot. Ma már egyikünk sincs Fehérváron és mindketten sokat tanultunk azóta. Tehát tapasztalat több volt, viszont nem volt színházi háttere a produkciónak, vagyis teljesen magánfinanszírozásban jött létre. Le a kalappal. Manapság ez nagy szó! Régen Omega volt a technika, most Mitech. Nem volt probléma. A próbák egy Orczy-téri használaton kívüli lepukkant hangárban voltak. Szerintem a kínai maffia területe a hely a néha felbukkanó gyanus alakokból ítélve. Ott volt felállítva az egész díszlet és technika. Ott világítottam be a darabot ismét. A régi programot nem lehetett használni, mert nem azt a vezérlőpultot kaptam amit kértem, gondolom financiális problémák miatt. Így újra kellett programozni mind a 341 világítási jelet. A szigeten csak 1 éjszakám volt korrekcióra, vagyis csak 3,2 óra napfelkeltéig, mivel 22h-tól 1h-ig próba volt. Még így is szebb lett a világítás mint három éve volt. Lehet, hogy a pár év alatt rámtapadt tapasztalat miatt, de az is lehet, hogy csak a szemem romlott az évek alatt.

Tudatom mindenkivel.

2010-06-16T23:40:00.000-07:00

Kedves barátaim, kollégáim, ellenségeim! Ezúton is közlöm veletek eddigi életem két nagy dobását. Az egyik, hogy feleségem gyermeket vár, a másik, hogy leszerződtem a Vígszínházhoz.
A baby neme: kisfiú, november elején fog születni és 2010 augusztus 1.-én lesz az első munkanapom.

2009-09-08T23:20:00.000-07:00

Mindenki a maga kapitánya

Elég rég nem frissítettem a blogom, de most úgy néz ki rájöttem, ha leírom a tapasztalataimat talán megragadnak a későbbiekre is. Mert ugyanis talán, ha folyamatosan leírtam volna tapasztalataimat és gondolataimat az elmúlt egy évben is, és ha néha visszaolvastam volna, esetleg nem követtem volna el olyan hibákat, amiket már egyszer elkövettem, de már elfelejtettem, mint az egyszeri elefánt. Így hát most megpróbálok írni tovább, hátha hasznomra válok magamnak is egy kicsit .
Tehát kezdem…
Egy barátomról fogok írni aki, hittel(önbizalommal), rengeteg munkával, kitartással Jó Emberként megvalósította tervét, és azokról a számító, gyarló rossz emberekről, akiknek a saját vagyonuk, hatalmuk, befolyásuk, karrierjük érdekében mindenre képesek.
Most itt vagyok Siklós városában, egy útszéli panzióban, a szobámban ami, egy családi ház tetőterében van. Elég melegem van itt fenn, viszont a szoba vagy 55 négyzetméteres. Azért vagyok itt, mert kedves Ács Bálint barátomnak sikerült egy olyan egyedülálló dolgot létrehoznia, amit nagyon kevesen tudnának utána csinálni ebben az országban. Gyakorlatilag egy lehetetlen küldetést valósított meg! Megírta - A Tenkes kapitánya c. filmsorozat alapját, A Tenkes kapitánya c. musicalt. Összeszedte rá a pénzt szponzoroktól, leszervezte az egész produkciót teljes próbaidőszakkal, 18 lovassal, 40 statisztával, 15 színésszel, technikával, helyszínnel, 2000 nézővel előadásonként egymaga!
Nem volt asszisztens had és egyéb szervezők, alvállalkozók, akik segítettek volna. És a csoda az, hogy egyik politikai párttól sem kellett elfogadni egy fillért sem! Már csak a kísérlet is egyedülálló egész Magyarországon. Tegnap megvolt a bemutató, ami hatalmas sikert aratott.
Senki nem hitt Bálintban. – Jól van hülye gyerek, naiv vagy. – mondták – Megírod, leszervezed, kifizeted? Persze. Pont te?! Na, jól van futás vissza homokozni! Senki nem vette komolyan, nem is figyeltek rá. Természetesen az ember milyen? Gonosz. Kárörvendő. Morálisan elfajzott. Amikor már úgy nézett ki, hogy hamarosan elkezdődnek a próbák, akkor hirtelen mindenki elkezdett nagyon érdeklődni és nagyon szorítottak: - Csak nehogy összejöjjön neki!
Nehogy már létrehozzon valaki valamit, ami sikeres egyedül a semmiből! Mindenki nagyon szurkolt, hogy csúnyán bukjon meg az egész. Amikor már látszott, hogy nemhogy bebukni nem fog, hanem hatalmas siker lesz akkor mindenki nagyon előzékeny lett, hirtelen benne akart lenni valahogy a produkcióban. Természetesen a nemleges válasz után jött a zsarolás, fenyegetés, feljelentések időszaka és a párt megkeresések. Hirtelen mindenkinek fontos lett Bálint sikere és A Tenkes kapitánya! Elképesztő az emberi gyarlóság! Hogy tudnak emberek reggelente önmaguk és családjuk szemébe nézni? Bálint becsületes jó ember. Sokat dolgozott, hitt benne, megcsinálta. Megérdemli a sikert.

Folyt. köv. (remélem)

Gyűlölet és valótlan dicséret

2008-02-25T07:03:00.000-08:00

Valószínűleg még nagyon sokat kell szemlélnem a körülöttem lévő világot, embereket stb., hogy megértsek bizonyos összefüggéseket. Például ilyeneket nem értek, hogy emberek véleményeznek egy világítást nagyon negatívan, ilyen jelzőkkel, mint koncepciótlan, gagyi, unalmas és ezek egyszerűbb, általánosabb szóhasználatban elterjedt kifejezései, - mint pl.: **ar! - és én ugyanarra a világításra azt mondom tökéletes. Mikor kijelentem véleményem és nyíltan hangoztatom, hogy - ez márpedig nagyon szuper volt! -, értetlen szemek néznek vissza, mintha nem is ugyanarról a produkcióról beszélnénk, és még erőszakosabban hangoztatják kifogásaikat kiemelve az alkotók tehetségtelességét, egészen addig, míg már olyat kezdek érezni, ami engem nagyon-nagyon felháborít, hogy valami ősi ösztönös gyűlölet van a szavaik mögött. Mivel tudom, hogy ezek az emberek engem elismernek, azt mondom nekik, hogy – gyerekek ezt én sem tudtam volna jobban megcsinálni ! – bízván abban, hogy így érzik a súlyát annak, hogy meg kellene vizsgálniuk az ominózus világítás körülményeit, mielőtt indulatból véleményezik. A válasz erre: - na ne hülyéskedj! Te ezt sokkal jobban meg tudtad volna csinálni! – és én mondom –nem! Nem tudtam volna jobban!- És ők meg nem hiszik el.

Pedig ez az igazság. Nem tudtam volna jobban megcsinálni.

Valószínű, hogy sok esetben a - dicséretek szerinti - siker személyfüggő. Ha egy színészekből álló baráti társaság tagja gyengén teljesít a színpadon, a barátok a premier után nem fogják megmondani a szemébe az igazat. Valótlanságokat fognak mondani, amik nem tükrözik az egyéni véleményüket. Egyszerűen őszinteség helyett szemébe hazudnak az illető barátnak mindenféle méltató dicséretet. Ezt hívják barátságnak? A legjobb eset az, amikor nem mondanak semmit a barátok, hanem csak gratulálnak és kész. Mindez csak akkor lényeges, ha a barátok kimondva is őszinteséget várnak el egymástól, illetve barátnak érzik egymást. Lehet, hogy a sikert ezért érzem személyfüggőnek, mert engem általában dicsérnek a munkáimért a barátaim. Azt gondolom nem mindig okkal!

Véleményem szerint az igazság az, hogy ha valakinek a művészetét elfogadja és dicsőíti egy nagyon neves, szavahihető, hiteles, szakmailag elismert művész, és a véleményező közönség nem érti és nincs is érzéke az adott területhez – mint pl.: színházi világítás – akkor nagy az esélye, hogy ez a közönség ennek a művésznek a véleményére fog adni vakon. Tehát nem a saját véleményük miatt fognak dicsérni, hanem más, általuk nagyra tartott művész véleménye miatt. (Van még pár típus, mint pl.: aki mindig mást dicsér, mint a többség, ezzel valószínűleg kitűnni akar, és a másik, aki senkit nem dicsér csak leszól, és aki nagyon ért hozzá. Ezek a vélemények mindig minősítik az embert, és általában komolytalanná teszik, valamiféle frusztráltságot feltételeznek, lehet érezni a szavak mögött megbúvó meggyőződések hiányát.) Szerintem így lesznek azok az emberek nagyon foglalkoztatottak, akiknek a művészete nagyon fontos de nem elsődleges. Ismeretség és ismertség, így születik a művész a néző szemében, aki nem érti az adott művészetet.

Mindezekkel nincs is baj, de hogy keveredik ide a gyűlölet? Nem tartom elfogadhatónak, hogy a buli, amit nem én csináltam, eleve le van degradálva, és vele együtt az alkotó kollegáim is. Az igazság az, hogy ha egy művésznek nincs meggyőződése és érzelmi kötődése a kiszolgálói felé, akkor nem fogja tisztelni a munkájukat és erőfeszítéseiket, még akkor sem, ha azt a kiszolgálók minden molekulájukkal nagyon odaadóan, lelkiismeretesen, lehetetlen körülmények között, legjobb tudásuk szerint és ingyen végzik is. A fent leírt esetekben mindenhól megjelenik, - mint valami melléktermék - a gyűlölet, mint a művészek és nézők önnön véleményük bizonytalanságának velejárója.

Deliriumban

2007-11-10T15:22:00.000-08:00

Azt gondolom, hogy egy világszínvonalú show (legyen musical, opera, koncert vagy bármilyen jellegű színpadi előadás) létrehozásához elég 3 nagyon kreatív ember,(!) akik miatt JÓ lesz az előadás. A többi dolgozó, aki részt vesz a projektben, színész, táncos, technikai személyzet stb. csak parancsot teljesít, mint egy gyaloghangya. És ez így van rendjén. Nem kell okoskodni senkinek, csak meg kell csinálni tökéletesen, amire szerződik az ember. A többit kitalálja a kreatív trió. Ugyanis ők, már nagyon rég kitalálták a show-t egy asztal mellett a legutolsó részletéig. Majd kipróbálták a megfelelő technikai segítőkkel és eszközökkel, hogy működik-e minden. Ha működött, akkor már lehet is toborozni a project leendő résztvevőit, indulhatnak a casting-ok, és (!) lehet leszervezni a turnéhelyszíneket. Ha ezt az alkotói struktúrát használják a kreatív alkotók, jóval nagyobb az esélyük egy előadás sikerre vitelében, mint a hagyományos színházi struktúrát követő szerencsétlen próbálkozóknak. Ennek az alkotói modellnek jeles képviselője a Cirque du Soleil.

Az előbbi világhírű cirkusznak volt szerencsém látni a Delirium c. előadását a Sportarénában okt. 31-én. 6 zenész, 12 táncos, 6 énekes, 9 akrobata, 3 színész, ennyi szereplő pont elég egy kompletten összehangolt profi kivitelezésű show-hoz. Minden a helyén, nincs fölösleges világítási jel, de nem is hiányzik több. Tökéletesen összehangolt vetítőgépek, felsőgépészet stb. Minden mozzanata halál pontos a produkciónak. Minden akkor történik, amikor kell. Ez a része rendbe is van, de sajna a profi körülmények és kreatív trió mellé kéne egy negyedik ember! Ő lenne az, akitől az egész igazi komplett lenne, és ő az, aki nagyon-nagyon hiányzott a Delírium alkotó csapatából. A negyedik ember neve: A DRAMATURG. Na dramaturgia, az nem volt.

Az egész úgy indult, mint A Kisherceg, a maga meseszerűségével. Helyszín a világűr. Magányos utazó bolyong a térben egy léggömbhöz függesztve. Alatta nem evilági lények énekes-táncos, akrobatikus, csapata, majd valamilyen karibi hangulatú, leginkább valamiféle Rió-i karnevál feeling-et idéző színes forgataggal ér véget a story, feloldva ezzel a Cirque du Soleil cirkusz nagy lényegét: a misztikumot. Öngól. De lehet, hogy csak itthon nem száll el (az alkotóknak 2, azaz kettő meghajlásukra volt elég a taps). Lehet, hogy az USA-ban ez elég, mint show és story. Gondolom a Cirque du Soleil éves üzleti tervében nem szerepel kiemelt helyen a budapesti kettő(okt.30,31) darab előadás, tehát inkább fogják a tengeren túli igényekhez igazítani a műsort.

A színpadkép kiegyensúlyozott, mivel az egész előadás egy kb. 20*8méretes üres színpadon játszódik. Ide természetesen mindenféle dolgok bekerülnek az artisták, énekesek, táncosok és más szereplők mellett, mint óriás lufi, konga felszerelés(?), óriás banánra emlékeztető hinta-palinta stb. Világításilag elvitte a balhét a vetítés, de amúgy semmi különös. Intelligens lámpákkal teletűzdelt project. A fejgépesek a játéktér négy sarkában ültek kb.10 méter magasan, ami tökéletes pozíció az előadáshoz. Le is fényképeztem az egyiket az előadás végén, ahogy mászik le a géptől cirkuszi kötéllétrán. Gondolom nincs tériszony tényező a technikai személyzet munka beosztásánál.

Összességében jól éreztem magam, de nem esett ki a ropi a számból. Kévés volt a cirkuszi műsorszám, sok volt az ének (folyamatosan énekeltek az egész előadás alatt), a táncok nem voltak látványosak a távolság miatt és a világítás sem volt elég attraktív. Az igaz, hogy az artisták önmagukban hihetetlen dolgokat műveltek, de a többi feledhető. Nem volt minőségi egyensúly a mutatványok és túlzásbavitt körítés között.

Ami viszont elvitathatatlan és ami a profizmus meglétét bizonyítja, az a tökéletes pontosság ami nem mindennapi szintre emeli a produkciót.

Variációk két előadással öt helyszínre

2007-10-31T01:14:00.000-07:00

Adott kettő nagyszabású előadás. Mindkettő musical. Öt helyszínen.

Az első jellemzői: 80szereplő, 24db felsőgépészeti bekötés, 189 világítási jel 28 intelligens lámpára. Alsógépészeti követelmények, mint személyi süllyedő és süllyeszthető zenekari árok. Oldalszínpadok, kb. 200nm oldalanként, hogy valahonnan meg lehessen oldani a 32 gyorsváltozást.

A második jellemzői: 93szereplő, 389 világítási jel (!) 30 intelligens lámpára, nincs felsőgépészet, viszont itt is van 26 gyors változás.

Kérdés: Hogyan lehet egy sportcsarnokban az egyikről átállni világításilag a másikra, ha 5 óra alatt kell összehozni a világítási jeleket úgy, hogy azt lássd, amit az előadás premierjén a színházban. Nem lesznek díszítők sem, akik változnának arra a képre, amit világítanék, mert akkor már 36 óra munka után lesznek. Nem lehet gagyi, mert a jegyárak, hát nem alacsonyak, viszont nagyon drágák. Ezek a körülmények lesznek adottak a helyszínen.

Várom a megfejtéseket.

A győztes díja, hogy ott lehet abban a bizonyos 5 órában velem, ha akar.

Szakmai nyaralás Milánóban

2007-09-17T06:13:00.001-07:00

Rájöttem, hogy a világ nem is olyan nagy. Ezt azért írom, mert három olyan helyen is jártam nyáron, amire mindig is kíváncsi voltam. A közös bennük, hogy mind Milánóban van.
Az első a Piccolo Teatro (citta di Milano) volt. Ez egy pici játszóhely Milánó közepén a Dómhoz közel a sétálóutcán. Azért volt érdekes ez a hely nekem, mert azt hittem Bányai Tamás itt tervezte a III.Richard(W.Shakespeare III Richard, 2003, díszl./ren.:Schilling Árpád) világítását 2003-ban, de nem. A Piccolo Teatro egy másik játszóhelyén volt az előadás, de ez már csak itthon derült ki. Belógtunk a feleségemmel a nézőtérre. Láthatólag ott is úgy őrzik a színházakat, mint nálunk. A kutyát nem érdekelte, hogy ott vagyunk. Például nézőtéren szembe jövő díszítő fiuk udvariasan beengedtek maguk előtt az ajtón. Éppen valamiféle próbára készültek, és semmiben sem volt más a hangulat, mint nálunk. A színpadon mindenki álldogált, beszélgetett, jött-ment intézkedett. Egyszerűen nem foglalkoztak velük. Feltűnt, hogy a nézőtér plafonja fehérre van mázolva, ami egy ilyen kicsi játéktérben biztos nem előny, világítási szempontból.

A második Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora c. freskója a Santa Maria delle Grazie templomban. A helyszínen nem is lehet jegyet venni, előre meg kell rendelni interneten vagy telefonon, így nincsenek is turista tömegek a templom előtt. Vagyis nem is a templom, hanem a mellette lévő épület előtt, mert a freskó nem a templomban van. A freskó a templom régi ebédlőjének a falát díszíti. Egyszerre 25 ember mehet be a többszörös „zsilipes” beengedő rendszeren keresztül a volt ebédlőbe és tizenöt percet lehet, kell(!) bent tartózkodni, mert nem lehet kimenni előbb. Nyilván a klimatizálás miatt. Így védik a freskót. A mű nagyon érdekes. Érdemes megfigyelni az alakokat és a végtagok számbeli viszonyát azzal a bizonyossággal, hogy a tanítványok közül senkinek sem hiányzott, vagy volt több keze-lába a normálisnál.
A harmadik a milánói Teatro alla Scala. Az épület kívülről semmi. Sem nem szép, se nem nagy, viszont zárva volt átalakítás miatt 6 évig. Volt akkora szerencsém, hogy tudtam rendelni interneten kettő jegyet fél éve, hogy meglepjem vele feleségemet a születésnapján. A Don Chisciotte c. balett előadást néztük meg. Nem tudom nagyon szavakba önteni az élményt. A nézőtér ugyan olyan jellegű, mint a Magyar Állami Operaház, csak nem három, hanem hat emelet páholysor van, és a mennyezet nálunk freskóval díszített és a központi csillárunk is szebb. Viszont, oda kétezer ember befér, és amit láttunk, az tökéletes volt. A Scala a világ leghíresebb operaháza az akusztikája miatt. Én nem hittem el, amit hallottam. A tizenkettedik sorban fal mellett tökéletesen hallottam külön-külön a zenekar összes hangszerét és nem is tudtam, hogy honnan jön a hang. Olyan volt, mintha egy 5.1-es bemutatóteremben ülnék(!). És nem túlzok! Világításilag is nagyon szép volt. Három felvonás, kb. tizennyolc jel összesen. Csak analóg lámpát használtak természetesen. Terelőlemezzel 1k és 2k-s fresnel lencsés lámpákat és profilokat. Négy színszűrőt tudtam megkülönböztetni: 130clear,132medium blue,202c.t.blue és 109light salamon. Nagyon szép volt. Nagy totálok kidolgozva. Mindenkinek ajánlom, hogy életében egyszer menjen el a Scala-ba, ha tud. Kihagyhatatlan élmény, mind hangilag, mind látványilag.Egy Unikum! Megéri.

On-line jegyrendelés: http://www.teatroallascala.org/ Elküldik postán a jegyet.
(Kb. 50euro/person)
Milánó 8 óra autóval.
Szállásajánlatom: Hotel Fiorella** http://www.hotelfiorellamilan.com/
(70-80Euro/room/night)
Olcsó szállás és közel a Scala.

Van egy ráadásélményem. A Dóm téren fel volt állítva egy koncert színpad.
Ezen a színpadon volt az MTV MusicAwards európai bulija, és mi igaz, hogy a buli napján már itthon voltunk, de bele tudtam nézni a világítási próbába előző nap este. Nagy megdöbbenésemre Coemar cucc volt, nem Highend vagy Veri*Lite. Azt hittem a Coemar nem jó, de gondolom az olaszok, nem csak azért használják, mert ott van a gyár. A dimmerek és a pult AVOLITE volt.

Aida meg minden...

2007-08-29T11:48:00.001-07:00

Hát elmúlt minden. Bepróbáltuk az AIDA-t, bemutattuk a Margitszigeten, utána melegében világítottam egy operát(?), majd ismét elővettük az AIDA-T, ezúttal Fehérváron. Csináltunk két előadást mindkét szereposztással.

A Margitszigeten elég nehéz volt a darab bevilágítása. Még fehérváron megkérdezték tőlem, hogy milyen fényt kell bérelni. Meg is lepődtem, teljesen úgy indul, mint egy profi produkció. Gondoltam most aztán valami nagyot alkotunk. Margitszigeti szabadtéri színház mégiscsak A Margitszigeti Szabadtéri színház. 3000 ember, Budapest közepe stb. Természetesen nem az lett bérelve amit szerettem volna. Kellett készítenem három verziót, mindet valamilyen hülye szempont alapján. Túl sokba kerül, - volt az első szempont. Nem lehet mástól bérelni csak az Omegától, - volt a második, de nekik meg nem voltak olyan lámpái, amire kitaláltam a világítást. Aztán, hogy - az Omega is drága, - volt a harmadik verzió. Nagy nehezen megállapodtunk és pontot tettünk a dolog végére. Érdekes módon a szemem nem rebbent, amikor az építés napján, a helyszínen teljesen más technika fogadott, mint amiben maradtunk. Egy negyedik variáció. Sebaj, bármit, bármikor, bármivel.

A legnagyobb tanulság: Ha túl lapos szögben vannak a fejgépek, és még egy operafólia is van a színpadon, ÉS még gyorsváltozás is rengeteg, a dalok alatt is, akkor se add fel!! Nem is adtam. Pedig volt Főhős szólónótája alatti változásban kivigyorgó díszítő, aki éppen a fejgépek sugarába került az alacsony szög miatt. Voltak csodálatos fejgép körök az operafólián stb. A rendszer, amivel dolgoztam: 10db CP stage zoom, 12db mac600, 96alt. 3db RJ Cyrano. Nem valami sok, mi? Igazából csak az altman-ok látszottak, így hát jobb híján szétvillogtam az egészet. Nem vagyok rá büszke. Viszont megismertem egy jó arcot, akit Madárnak hívnak(bal képen). Igazi Lighting master, és van három gyereke. Jó volt vele dolgozni. Én mondtam, ő ütötte a pultot, ami mellesleg az övé volt. Egy Compulite Spark Top. Valamikor a project elején az volt a terv, hogy az ő lámpáit béreljük, de ki tudja mi történt a háttérben. Madárnak már csak a pult bérbeadása jutott, meg egy road gázsi, amiért programozott nekem napokig. És ami a legérdekesebb: az Omega fizette őt is. Nem értem, de mindegy is.
Tulajdonképpen siker volt az AIDA. A második előadásnál – összesen kettőt játszottunk a szigeten - volt igazi izgalom is, ugyanis eleredt az eső pont az első felvonás végén. Nagy ijedelem volt, mert ha nem tudjuk folytatni, esőnapot kell tartani, ami már totális veszteség lett volna, de nem lett. Egy óra múlva elállt az eső. Folytattuk. Csodák-csodája: nem mentek el a nézők sem, és a végén állva tapsoltak! Biztos nem a fény miatt. Az alábbi képet a fejgépek mellől készítettem.(!)

Mivel nem esett az eső, így másnap este már Fehérváron világítottam Kodály Székely fonó-c. operáját(?). Természetesen már előtte megterveztem a világítását. Nem lett volna időm három nap alatt kigondolni, megszerelni, programozni,(stb.) és itt került a képbe a Husi, szeretett kollegám, aki, míg én a Margit szigeten dolgoztam, addig ő az általam kitalált, és Réczei Tamás, rendezővel egyeztetett világításterv szerelését megszervezte és kivitelezte. Megnéztem az aznapi próbát, úgy volt rendelkezve, ahogy megbeszéltük. Lement a nap és elérkezett az este és megtörtént az, amitől minden alkotó ember zsebében kinyílik a bicska, és legszívesebben használná is. A műszaki vezető elfelejtette lekapcsoltatni a térvilágítást a főtéren, tehát nem lehet világítani! Husi kollegámmal elindultunk keresni a téren lévő épületek falában beépítve olyan villanyszerelő dobozokat, ami magában rejtegetheti azt a kismegszkítót, amit ha lekapcsolunk, legalább a színpadhoz legközelebbi, három darab ezer wattos polgármesteri hivatal homlokzatát világító derítőlámpa kialszik, és nem hiába kell megint külön aludni a feleségemtől. Mindent megnéztünk. Lekapcsoltuk az országalma szökőkútját, a Püspöki palota díszvilágítását, a Polgármesteri Hivatal szerverét, de a megfelelő kismegszkítót nem találtuk meg. Mit volt mit tenni, vakon kezdtem világítani. Nem láttam semmit. Néztem a videó felvételt – mindig felveszem a próbát, és videóról világítok. Így nem felejtem el a rendelkezést – és saccoltam. Mondtam a jeleket Husinak, ő ütötte. Másnap annyira rossz időt mondott a meteorológia, hogy nem is terveztek próbát nappalra sem, nem hogy estére. Kiesett egy nap, aztán főpróba – utolsó és egyetlen nap a korrekciókra – majd premier. Szóval nem nagyon volt esélyem egy tánckaros, kórusos mozgalmas operát egy nap alatt „munkafényben” bevilágítani, de nem volt választásom. Bevilágítottam. Néha nekem is lehet szerencsém. Egy, azaz egy jelben emeltem pár fokot, és egy jelet pluszba készítettem, – Réczei kérte, és igaza volt – máshoz nem kellett hozzányúlni. Mák.

A fehérváron játszott AIDA-val (szept.10,11. Ez volt a hivatalos premier) már nem volt egyéb komplikáció, hiszen azt már a sziget előtti fehérvári próbákon bevilágítottam. Bár azért sikerült a 354 világítási jelhez még három jelet passzíntani.

El se kezdődött, de már vége is van..

2007-07-22T07:45:00.000-07:00

Tegnap volt a nagy nap! Befejeződött a Vörösmarty Színház, évad utáni nyári játék előadássorozata. Az idei évben is több produkció közül választhatott a nagyérdemű, szabadtéri színházkedvelő. Szám szerint 4 előadás lett volna a csillagok alatt.

Az első, egy operett összeállítás, ami nem csak operett dalok csokra, hanem Kálmán Imre emlékév lévén, Kálmán Imre operett dalok csokra, amiket valós dialógok, kis jelenetek kötnek össze, amiknek összessége egy kerek történetet körvonalaz. A szerző-rendező egy személyben a Feleségem volt. Igaz, hogy a főpróbahéten nem lehetett vele beszélni sem a színházban, sem otthon, de túléltük. Érdekes dolog volt, mikor jött hozzám, hogy világítsunk és én közöltem vele: -Ne haragudj szívem, nem szoktam világítani a rendezővel soha, arra ott vannak a srácaim. Veled sem teszek kivételt. Vagy hagysz engem dolgozni, vagy világíthatsz egy emberemmel, aki azt fogja kérdezni:- Művésznő! Hova kéri a fényt? Na, jó lesz? Természetesen egyedül világítottam. Három éjszakát, és tökéletesen fölöslegesen, mert a bemutatót elmosta az eső. Az előadást 20.30-kor kezdtük volna és kb. 23.30-kor fejeztük volna be. Az eső pontosan ebben az intervallumban szakadt a legjobban. Ellőtte és utána nem. Másnap bent, a kőszínházban tartottuk meg hatalmas sikerrel, igaz, hogy volt esőnap kiírva, de tutira mentünk.

A második egy Cotton Club Singers koncert, élőben. Semmi különös. Nekik könnyű, ők tudnak énekelni. Lement, nem esett az eső.

A harmadik a Viktória nagyoperett! Tulajdonképpen ez az előadás már volt tavaly ugyanitt a téren, de mégis lehetetlen és agyatlan produkciónak ígérkezett. Egy előadásra kivinni? Három felvonás, három különböző díszlet. A változásokhoz előző évben sem volt hely, idén miért lenne. Egy kínszenvedés volt. Nem az a baj hogy dolgozni kell, (bár vannak, akik nem akarnak) hanem az, hogy a díszítő gárda fele nincs már alkalmazásban, akik tavaly szenvedtek vele. Aznap nem lehet kigyakorolni a szünetekben lévő változást tíz új emberrel. De a legfőbb gond szerintem a világítás, ami 3 felvonás lévén és az előadás szabadtéri jellege miatt 3 estés elfoglaltságot jelent, mivel nappal nem lehet világítani. Természetesen ezekre a napokra mindig másik felvonást kellene beépíteni. Első nap 3., másnap 2., aztán első, így tudom csak bevilágítani jól(!). A három felvonás annyira különbözik egymástól, hogy nem lehet rutinból lámpát állítani a nem látható felvonásokra. Mikor elmondtam elképzelésemet a műszaki vezetőnek kikerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett rám. –Hogy három estére háromszor építessem át a díszletet egyetlen előadás miatt?
- Igen. –mondtam határozottan.
- Hát azt nem lehet- szörnyülködött el.
- Miért nem? Nem érted? Nem tudok bevilágítani olyat, amit nem látok!
- Nem érdekel, azt akkor sem lehet.- mondta ő, minden logikát szavai alá gyűrve.
- Akkor nem tudom bevilágítani!- mondtam erre, de rájöttem, hogy ezt az embert igencsak nem érdekli az előadás világítása.
- Nem tudod?! Akkor hívjuk fel a Mikit!- mondta, mintha meg kéne ijednem az igazgatómtól, mintha más lenne a célom, ha mással beszélek? Nem is értettem.
Azt gondoltam a színház igazgatója mégiscsak több felelősséget érez a saját darabja iránt(ő rendezte), hogy, hogy néz ki, de nem. Elkezdett mízesen-mázosan lebeszélni:
- Na, értsd meg, nem tudjuk ezt megtenni, na..
- De Miki, nem érted én azt akarom, hogy jó legyen
- Én is, én is, na
Hát a vége az lett, hogy le lettem beszélve az „igényes” munkáról. Végül az előadást benn tartottuk meg, esőveszély (!) miatt, ahol nem okozott gondot a világítás, mivel ment eleget az évadban. Viszont ha kinn lett volna, érdekes lett volna..

A negyedik esemény a nagy Feke Pál koncertje. Palika egy igazi őshang és egyben egy naív óriáscsecsemő. Már hónapokkal (2) előtte izgatottan tervezte a koncertjét és mindig úgy beszélt róla, mintha másnap lenne, és el lennénk késve a világítással. Először úgy volt, hogy a Pelikán udvarban lesz. Nagyon meg is voltunk ijedve, mivel ott kint elég macerás lett volna világítani JÓT, mert iszonyatos sok lett volna a szerelni való. Előtte lett volna Viktória, amiben nincs hátsó világítási híd, mivel nem volt neki hely a sok nagy változás miatt, ezért szembe raktam oldalanként 2-2 Clay Paky 1200 Golden spot-ot, hogy legyen azért valami. Gégen nélkül mindig halott vagyok. Ezeket a lámpákat Palika koncertre az akkorra felépülő hátsó hídra kellett volna felszerelni. Ezzel nem is lett volna baj, ha az a híd TOM-CAT, vagy hasonló csörlős rendszerű, de nem. Ez egy fix acél híd, ami 6,5 méter magas, és a lámpákat kötéllel kell fel húzogatni, ami hihetetlen munka. De ez nem minden, merthogy eshet is az eső, és nem lehet letakarni olyan magasan a lámpákat minden nap és a hidat sem lehet leereszteni. Kitaláltam, hogy a lámpákat úgy szereljük fel, hogy rakunk rá esernyőt. Ez egy 1,40*1 méteres bádog lemez, ami a lámpa és a „g” kampó közé van szerelve, emiatt elég nehézkes a felrakása, viszont nem ázik el! Ki van próbálva. Már 5. éve így használjuk őket. Mindezek miatt elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megfúrni. Sikerült és bent lett megtartva. Olyat csináltunk Palikának, hogy mindenkinek leesett az álla. A Husi kollegámmal improvizáltunk 3 vezérlőpulton. Összekötöttünk egy Compulite Micron4d-t, egy Ovation 4d-t, meg egy régi 3A-t. Négy kezes gyakorlat, tokéletes változatosság! Rendszer: 2 Martin Performance, 4 Martin Mac 2000, 4 Martin Wash, 6 Caly paky Golden spot, 2 Clay Paky Golden color, 10 ETC Revolution, 10 Yoke RJ 329. Élveztük nagyon. Igaz, hogy nem volt érdemleges nyári játék Fehérváron idén, de nagyon jól éreztük magunkat , hogy nem 12 Altmann-al kell show-t csinálni.

Boldogtalanságra Ítélve

2007-07-04T12:59:00.000-07:00

A színház tele van csökkent realításérzékű, ám de nagyon önérzetes lénnyekkel akik még művésznek is képzelik magukat. Ez az első hiba. Természetesen nem is tudnak igazán boldogok lenni akármilyen darabban van részük. Nem jön el a katartikus siker, mert nem művészek, és ez látszik is, ezért nem sikeresek. Nem kifejezni akarnak, hanem sikeresek lenni és ez a második hiba. Ezek konpenzálásaként mindig bajuk van valamivel, az éppen aktuális rendezővel, a darabbal, a szereppel, a rendszerrel, a kollegával, az élettel, a világgal, pedig a nagy baj nem a világban , hanem a fejükben van. Önismeret és ösztönök legyőzése. Nekik ez a recept a sikerre.

Ilyen az élet...még!

2007-06-14T14:25:00.000-07:00

Van egy barátom, aki igazi nagyon hozzáértő ROAD. Bármihez ért, hang, fény, színpad. Képbe van a legújabb vívmányokkal, mert hogy ami a munkája az a hobbija is. Megbízható, gyors, terhelhető, ügyes, ha kell, nem eszik, nem alszik. Hűséges típus. Szereti a családját. Igényes ember magára és a világra is. Talpraesett kemény pasi, és kreatív is. Ő kellene a színházba nekem a tárba.

Szívesen felvenném, de egy másik barátomnál dolgozik 100 éve. Egy kis rendezvény kiszolgáló cége van. Páran vannak. Munka van, elvannak. Viszont a srác sokkal többre érdemes, minthogy családi hétvégés gagyi rendezvényeket hangosítson, világítson. Sok éve csábítom a színházba, de nem jött soha. Mondtam neki: jó a pénz, van technika meg munka, de ami a fő, hogy fix állás. Mondta: elvan ő ott annál a kis cégnél. Családias a hangulat és ott is jó a pénz.

Aztán megfordult a kocka. Felhívott, hogy nem –e tudom felvenni, mert tele lett a töke a családias ámde bizonytalan jövővel kecsegtető pici-céggel, és itt jön a lényeg: Ezért a fiúért bárki két kézzel kapna, de nem tudom felvenni mégsem, mert el kellene küldenem egy másik kollegámat helyette. Azt meg nem tehetem meg, sem erkölcsileg, sem jogilag. Ugyanis egy közalkalmazottat kirakni nehezebb, mint benépesíteni a naprendszert. Igen, így van. Hiába sokkal jobb mindenkinél nem tudom felvenni. Nem boncolgatom tovább, elég nagy baj, hogy nem ilyen emberek vannak előnyben, hanem akik tátott szájjal nem csinálnak semmit, és mindenkire haragszanak, akinek megy, mert nem állnak tátott szájjal, hanem tesznek valamit magukért.

Ezért szorgalmazom a profitszínházakat. Ott az nyer, aki tud, és elhullik, aki nem, mind színész, táncos, gazdaságis, zenész, díszítő, rendező, világítástervező stb.

Édes egyetlen természetes szelekció! Gyere már! Úgy várlak.
(És természetesen hulljak el én is , ha nem ütöm meg a mércét)

Fejlesztettem..

2007-06-05T02:50:00.001-07:00

Új képeket raktam fel a netre..

http://picasaweb.google.com/csontosbal

Jó nézegetést!

George party, új irány?

2007-05-24T23:02:00.000-07:00

Hát igen. Már megint láttunk valami újat, ami arra utal, hogy ismét le vagyunk maradva. Mellette már a trend is új. Itthon éppen kezdett egy kicsit fejlődni a koncertek és minőségi show-k
fényigénye és éppen mostanra nevelődött ki olyan szakembergárda is, akik valóban értenek hozzá. Eddíg intelligens lámpa központú világítás volt a trend, az irány, a mérce a minden. Hát jelentem: mostanra az intelligens lámpa teljesen elvesztette jelentőségét (pl.) egy koncert esetében.

(A kép dátuma természetesen nem felel meg a valóságnak)
Helyét sikeresen átvették a monumentális mérető, tetszés szerint variálható LED-falak.
Ez lett a látványtervezés fő irányvonala egy minőségi show esetén. Az intelligens lámpa, a díszlet és a világítás szerepe majdnem csak töltelék. Ez van. Lehet, hogy nem is világítástervezőnek kéne „önképeznem” magam, hanem visual animator-nak ha azt akarom, hogy legyen munkám.

Debrecen-Csárdás,Györ-Chicago

2007-05-14T01:25:00.000-07:00

Tökéletesen kiakasztó számomra, hogy a 21.-században meg lehet engedni azt, hogy elkészül egy színházi előadás és van díszlet, ami jó, van színész, aki jó, van mindenféle picit jó, de NINCS VILÁGÍTÁS. Elképesztő! Miért? Nincsen szakember? De van! Meg kell keresni! Fizetni kell neki! Igen! A rendező világít!? Fáradtan főpróbahéten, éjjel, egész napos próba után? Hát ez az! Spórolunk! Van 13000000 forint egy darab költségvetésére, de nincs pár százezer megfizetni egy világítástervezőt. Ez szerintem igénytelenség azoktól az emberektől, akik magukat igényesnek hiszik: a színházak vezetése részéről!

Debrecen-Csárdás. Jópofa díszlet 1. felvonásban (Nemes Takács Kata műve). Elindul az előadás tele ötlettel és pörög. Ami külön tetszik, hogy mindig tele van a színpad, ami egy nagyoperett esetében ritkán szokott jelenetek alatt. Általában van egy bazi díszlet és mindig csak "kettő" szereplő van jelen, mert hát így vagyon megírva. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehet ügyesen lerendelkezni a darabot. Horváth Patríciának sikerült. Aztán más sem. Nincs érzéke az operetthez. Nincsenek meg az alapvető operett kellékek, mint pl.: koreográfiák, finálék. És világítás sincs. Először azt hittem, hogy a világítás amolyan retro világítás, vagyis, hogy a koncepció a régi 1950-1970 féle operettvilágítást próbálja utánozni. Jó ötlet!- gondoltam.Rendbe is lett volna, ha így van,(bár én soha nem visszafelé mennék, arra ott van a sok múzeum) de nem. Akkor lett gyanús a dolog, mikor a Jaj cica c. alatt kék(!),sárga és clear(színszűrő nélküli fény, ronda, 3600K színhőmérséklet) világításban pompázott a szín. Itt elvesztettem összes illúzióm és nem is nyertem vissza ez előadás végéig sem. Szegény debreceni közönség. Gondolom, azt hiszik ez a jó. 3. felvonás nem is volt, nemhogy világítás!

Győr-Chicago. Ketaur díszlet zseniálisan! Kentaur tapasztalatból tudja, hogy a győri színháznak sem erőssége a világítás, ezért csinált egy olyan díszletet, ami önmagában is működik. Tele volt mindenféle beépített fényforrásokkal, amik effektként is jól néztek ki és világították a szereplőket is, mint hatásvilágítás. Kentaur tervezett egy cirkuszt. Van porond, manézs, nézőtér stb. SzexiBörtönCírkusz és ennyi! Nem tudja a díszlet önmagában elvinni a balhét. Gyenge szövegkönyv, Forgács P. rettenetes alakítása, ami inkább emlékeztet egy 1993-as újgazdag nagyon egyszerű emberre. Ha lenne susinacija is: Oscar-díj stb. Természetesen itt sincs világítás! Pedig Kenta nem tud jobban zseni lenni. Van egy határ! Na majd a Vámpírok bálja!

Aida válság

2007-05-11T03:16:00.000-07:00

Történt ugyanis, hogy kitaláltam: kimegyek München-be megnézni az Aida musicalt.
Kis tanulmányút, itthon úgyis én világítom. Foglalok belépőt interneten, meg repülőjegyet is. Aznap utazok, nézem és jövök. Elvileg működik. Pont lett volna rá időm is, de Eszter (a feleségem) nem tud jönni, más időpontom nincs, csak a hétvége, egyedül meg nem megyek, mert még elveszek. Meg repjegy sem volt már, tehát lemondtam róla, pedig nagyon szerettem volna menni. Másnap a tánckarvezető(Szakáll Attila) megkérdezte tőlem:

- Nincs kedved jönni? Autóval megyünk, aznap jövünk, van még pont 1 hely.

Megörültem, aztán végiggondoltam.

- Nem érek rá.- hazudtam.

Hogy miért?

Hát azért, mert félek tőle, hogy nem fog tetszeni az, amiről azt hiszem, hogy maga a tökéletes SHOW. Hogy még a közelében sem vagyok, hogy tudjak így világítani. És persze kiderül mindezeknek az ellenkezője. Hát ettől félek. Hogy nem jó a darab és a kivitelezés sem, és én elveszteném a kedvem és lelkesedésem. Nem segítené elő a karrieremet Fehérváron, ha nem lenne jó az AIDA világítása a margitszigeti szabadtérin 3000 ember előtt.

Gondolom, ez nagyon nagyképűen hangzik, de így van. Még érdekel a darab, még lelkes vagyok, még minden esély megvan rá, hogy kreatív tudjak lenni. Ha nem vagyok lelkes, nem leszek kreatív sem. Tudom, hogy így van. Sajnos. Ismerem magam. Ez lesz a 72. premierem és 40. világítástervem.

Kőszínházi előadás napsütésben

2007-05-06T04:22:00.000-07:00

<--- Márpedig így igaz.
Bemutattuk pár hónapja G.G.Márquez fő-fő írományát, a kolumbiai nemzet büszkeségét, a Száz év magányt a székesfehérvári Pelikán Kamaraszínházban.(randező:Réczei T.,díszlet:Daróczi S.). Itt van pár kép a darabból.(fotó:Gulyás Buda)

Végre egy lehetőség ,hogy csináljunk színházat, bár a Schwajda féle szövegkönyv elég szar, nem baj, Réczei átírja.
Megtörtént, elkezdtük, mindenki örűl. Három hét múlva valami mai napig titok ügy miatt leálltunk és kezdtük előlről a Schwajda szöveg szerint. Jó mi? Viszont jó lett a végeredmény. Siker meg minden. Én is elégedett voltam a munkámmal egészen az óra átállításig(nyári id.sz.).
Történt ugyanis, hogy Daróczi díszlettervezőtanonc tervezett egy redőnyrendszert a játéktér egész jobb falára, ez ugyanis ablak a szabadba, csak le van függönyözve. Ő kitalálta , hogy jópofa lenne ez függöny helyett, milyen jó lenne bevilágítani rajta. Mondtam: ne így legyen, mert nem tudok kintről bevilágítani.( a terem a 2. emeleten van, max. darus kocsi,2 órakor besüt a nap ez megnehezíti a bevilágítást, stb.)Eljötta tervelfogadás. Megeggyeztünk abban, hogy függöny marad, tőle 1 méter befelé, itt lesz a redőnyrendszer, mögé lámpa, redőny árnyéka a színpadon és szembe a falon, gyönyörű világítási képeket vizuáltam már előre.
De nem így lett ez sem. Valamiért mégis az ablakra kerűlt fel a redőny! Így szarják le a világítást néha, mintha nem lett volna tervelfogadás. Természetesen mondtam: nem lehet bevilágítani kintről, erre ők lécci-lécci. Az összpróbák alatt , mikor már volt díszlet, természetesen többen félre hívtak, hogy azt találták ki ,hogy milyen jól nézne ki ha bevilágítanék kintről, -csak szólnak, de beleszólni nem akarnak. Lelkes amatőrség. Annyian mondák ,hogy már ciki volt.Megoldottam! Csak éppen, kellett beszélnem a ház gondnokával, a közös képviselővel meg azzal a lakóval aki a Pelikánterem ablakaival szemben lakik a köztér tulsó oldalán, hogy tehessek pár lámpát a lakása bejárata elé, ami igaz , rálóg a lakása lábtörlőjére, de milyen nemes dolog segíteni a művészetet. Nagy nehezen belement mindenki, már csak meg kellett valósítani. Megcsináltam.
Elérkezett a premier. Óriási siker!

A világítás is nagyon tetszett mindenkinek. Persze mindenki azt hitte hogy ő adta a redőnyös ötletet és még azt is megkaptam ,hogy :"na ugye, hogy meg lehetett oldani". Persze, meg lehetett, csak azt felejti el mindenki, hogy ha az valósúl meg amit én elfogadtattam tervelfogadáson akkor:
- sokkal jobban nézne ki( higgyetek nekem!!)
- nem rondítja a nézőtérforgalmi részt egy dimmer és a hozzátartozó kábelek kesze-kusza tömege
- nem napfényben kell beállnom a darabra, alig látom a lámpát hova világít a nap miatt
- be lehetne csukni a közönségforgalmi ajtót amit a utcára vezető kábelek miatt nem lehet. Ki is szokott hűlni télen teljesen
- nem vagyunk kitéve annak, hogy a lakó megunja ,hogy a bejárati ajtajábal 3000w sárga lámpa világít
-Nem kellene körbekábeleznem a Pelikán udvart(65m csop. kábel, amit el is lophatnak a közterületről, mert nem őrzi senki)
- és nem sütne be a nap az első felvonás alatt, ami megöli az egész felvonást,mert természetesen akkor , mikor tél időszámítás alatt elkészült a darab, senkit nem érdekelt, hogy nyári időszámítás szerint 8h-ig világos van. Pedig én felvetettem ezt..

Megvolt az Aida olvasója...

2007-05-04T17:22:00.000-07:00

Hát elolvastuk a művet. Nem tudom, hogy Sir Elton mennyire eröltette meg magát. Nem tudom azt sem, hogy Oláh Ibolyka milyen lesz.. Miki forgat, Gyurci rendez.. Koncentálok majd a világításra nagyon.

2007-04-30T02:15:00.000-07:00

Ez vagyok én:

Megvolt a Rocky 2

2007-04-30T01:34:00.000-07:00

Megtörtént a 2. Rock'R'Roll akrobatikus világbajnokság Székesfehérváron. Szerintem nagyon vicces volt. CsG barátom fogalmazta meg a tutit:Csehszlovák sport. Mindenki pattog a színpadon, röpködnek a lányok és szinte idegesítő, de minden versenyző ruhája csillog a rengeteg flittertől.
A fény remekül sikerült. Egyrészt mert tanultam az előző évi baromságból, másrészt, mert Gulyás Buda volt a vezető operatőr. Azért volt félnivaló, mert az előző napi fénybeálláson nem volt kamerapróba és besütött a nap a sportcsarnokba, hát úgy meg nehéz bármit is eldönteni, másnap viszont meg csak a rendezvény elejére jöttek, és egész napos rendezvény lévén csak este derülhet ki, amikor lemegy a nap,hogy jó-e a fény.Persze, ilyenkor már teljesen mindegy, úgysem lehet műsor közben megoldani.Aki ott volt az nem is érti miket írok, mert ő ott ült és nem volt jó a fény. Hát persze! Mert kameráknak lett világítva! Nem a színpadot kellett néznem hanem a monitort. Ott meg aztán nem azt látja az ember amit a néző szabad szemmel. Nagyon nehéz volt megszokni.
Nem is csinálok többet ilyet. Színház forever!!!