De az egyik legfontosabb takeaway-em nem is annyira történelmi, vagyis hát az — poptörténelmi: van ez a Voga-Turnovszky szöveg ami (a többi V-T szöveggel együtt) be van égve az agyamba gyerekkoromból:

asziszem mégis elmegyek

a logopédushoz gyorsan

ugyanis állva selypítek

és ülve sokkal jobban

(A 80-as évek magyar popzenéjét szinte egyáltalán nem ismerem, de ezeket a Voga-Turnovszkykat kívülről fújom a mai napig.)

Nos, az Acélsodronyt hallgatva esett le, hogy ez a Bikini Mielőtt végleg elmegyek számának dallamára írodott — persze gondolhattam volna, hogy D. Nagy, de akkor is, Voga-Turnovszky, baszki, de genyák vagytok :-D

(Side note: honnan tudja az ember, hogy selypít és nem sejpít? (Kivéve azt az esetet, hogy ha sejpít.)

Backstory

Aki követ engem ott, ahol 1 poszt / évnél többet vagyok jelen (pl. Pixelfeden), az tudja, hogy még februárban vettem egy Porschét. Klasszikust, de erről kicsit később.

Oké-oké, igazából csalok kicsit a címmel, nyilván nem életem második autója, de akárhogy is gondolkodom, a második proper autóm. Merugyebár először volt (és itt az alkalmilag vezetett családi Suzuki Swiftet most hagyjuk) a Seat Leon TDi. Azt ellopták, ami így visszatekintve jól jött ki, mert a fisszafizetett cascoból megvehettük az első proper autót, a 2002-es Subaru Forestert, ami tulajdonképpen all time kedvenc:

Aztán jött a második Forester, a 2013-as Boxer Diesel, na az nem tetszett annyira, ott már SUV-ról beszélünk, jól ment meg minden, de nem volt annyira szerethető, mint a 2002-es varacskos gyesznyó. Meg aztán cégautó is volt, Hollandiába költözéskor tehát visszaálltunk a 2002-esre.

Aztán kénytelenek voltunk eladni… life happened (cue rák #1), ho(lland/n)osítani is kellett volna, és itt a laposföldön nincs Raszl Mihály Subaru guru a Szépvölgyi úton, aki ért is hozzá, meg emberi áron is dolgozik. Itt leginkább nem értenek hozzá, igaz, legalább drágán. Szóval eladtuk.

Jött a Volvo V50, minden idők egyik autója, aztán utána a Volvo V60, minden idők egyik másik autója. (Egyébként a V60 továbbra is megvan, és tulajdonképpen tökéletes autó, elég erős, nagyon kényelmes, nagy, a világ végéig elmegy, nincs tele szoftverrel meg képernyőkkel, ennél erősebb-nagyobb-újabb autó igazából senkinek se kell.)

És végül a V60 mellé most a második proper autó, ez az 1986-os (1985.2-es) Porsche 944:

Miért 944?

Mert erre az autóra vágytam kb. 40 éve. (Meg a 928-ra, de ide azért tegyünk egy csillagocskát: *

Ez volt kedvenc Matchboxom:

És a helyzet az, hogy life happened már megint, ami triggerelte a midlife crisisomat, ami egy hosszú pillanatig end-of-life crisisnak érződött (cue rák #2), long story short: a kemó közben az tartotta bennem a lelket (a családom után nyilván), hogy utána basszameg megveszem életem kedvenc autóját, kipipálom ezt a bakancslistás itemet. Ha más nem, legyen mivel kórházba járni.

*: ide azért idekívánkozik, hogy eredetileg 928 S4 volt a célmodell. Aztán megnéztem pár 928-ast ami nem csillió euróba kerül, és beszéltem 2 specialistával, és ők lebeszéltek róla: ha vezetni is akarod, nem csak a műhelyben nézegetni, a 928-as nem az ideális választás. (Ie. baromi sok gond van vele, bonyolult elektronika, nagy és bonyolult motor, régimódi automata váltó, stb.)

És kb. ideillik James May videója, aki szintén megvette fiatalkora kedvenc autóját:

Egyébként a 928/944 egy exkluzív top-kb-3 tagja, a Saab 900 Turbo, a VW Scirocco, és a közelmúlt óta az Alfa GTA társaságában. (Várj, az 4.) Ja, meg mondjuk a Lotus Esprit. (5!)

Na de vissza a Porschéra.

1985.2 944?

Essünk túl ezen a „micsoda madár ez” dolgon: ez egy Porsche 944 typ.2, tehát a faceliftelt verzió 1985-ből, forgalomba állítva 1986-ban. 2500 ccm soros 4-es (a 928 5000 ccm V8-asának a fele, famously), nem túl erős (papíron talán 160 LE volt 40 éve?…), viszont a transaxle kialakítás miatt majdnem tökéletesen kiegyensúlyozott, vagyis: autópályán harmat, de hegyi úton élvezetes. Kevésbé sportautó, inkább grand tourer. A fogyasztása… reális: városon kívül 7.5 l/100km, városban 10 körül, Budapesten inkább 13 volt… Persze 98-as benya, mert veteránnak nem adunk pancsolt szart.

40 éves, tehát hivatalosan is oldtimer (holland törvények szerint.)

És amúgy… bejött?

Be, nagyon is. Minden, amit gondoltam hogy adni fog ez az autó, azt megadta, and some.

Ha csak azt veszem, hogy több, mint fél év után is vigyorgok ha ránézek vagy ha vezetem, már az megérte ezt a pénzt. De kaptam egy dolgot, amire nem is számítottam, nem is tudtam hogy kell.

Van ez a „személyes szabadság” dolog,

ami nekem eszembe sem jutott, amíg nem kaptam vissza. Amikor családot alapít, az ember ezt feladja, és ezzel nincs is semmi baj, nem is hiányzik (legalábbis nekem így artikuláltan nem hiányzott), de ott van. Amikor a férfiak „midlife crisis” címén vesznek maguknak egy autót, az (szerintem) erről szól. Szó sincs arról, hogy baj lenne a családdal, vagy új nő kell, vagy mittomén. De egy embernek kell a személyes szabadsága.

In hindsight, erről szól a bringázás is, a magányos bikepacking, erről szól a futás is. Az embernek, akármilyen jók a családi körülményei, kell a privát szféra. Ha az ember outdoorsy, mint én, akkor ilyen privát szférák kellenek.

Az egyébként hab a tortán, hogy a 944 csomagtartójába simán befér a gravelbringa, úgyhogy a két outdoorsy aktivitásomat tudom kombinálni, csak egy ilyen randa költöztetőtakaró kellett hozzá, a veterán autó veterán csomagterét kímélendő.

Ezeket az autókat használni kell.

Sokan kérdezik hogy „atyaég és te ezzel mész dolgozni?”, amire a válaszom az hogy igen, de csak alkalmasint, és olyankor hagyok időt arra, hogy esemény legyen. Minimum kerülöm az autópályát, de ha tehetem, nagy vargabetűvel megyek Alphenbe, pl. Marken vagy Hoorn érintésével. (Helyismerettel nem rendelkezők kedvéért: észak fele indulok, pedig az irodám délnyugatra van.)

Valami olyasmi elképzelésem van erről, mint Hank Moodynak a Californicationból (deep cut, rég volt, ne nézd újra mert nagyon cringe), aki egy 1990-as Carrera 2-vel jár napi szinten, come rain or shine. (Kb. minden másban elhatárólódom tőle egyébként.)

Mert ezeket az autókat a véleményem szerint úton kell tartani, hogy mosolyt csaljon a legfontosabb célközönség, a 40 pluszos és a 10 mínuszos férfi demográfia arcára. És hogy talán kicsit többen lássák, hogy a mai autótrendek mennyit érnek. Ez itten közszolgálat kérem.

… …

Maradjunk annyiban, hogy 2025 nem úgy végződött ahogy kezdődött terveztem.

A vicc az, hogy mindent összevetve, és eltekintve az apró szépséghibától (rák és 3 hónap kemó) ez egy tök jó és aktív év volt és a fejemben valahogy nem a kemó pörög ha rágondolok… aztán második rágondolásra persze igen, az összes kapcsolódó félelemmel és gondolattal. Na de ne (visszatekin-)töketlenkedjünk, irány a hard data!

(Csak a fotók érdekelnek!)

Mert mit adott nekünk 2025? (Izé… október előtt…)

• Egy 420km solo bikepacking tripet északon (mármint a holland északon, a fríz vidéken)
• Egy magyar road tripet (hármasban a gyerekekkel, mert Jul az utolsó szakmai gyakorlatait csinálta Belgiumban)
• Egy francia road tripet (hármasban a gyerekekkel, mert Jul az utolsó szakmai gyakorlatait csinálta Belgiumban)
• Egy egyhetes belgiumi gravelbiking glamping workaction-t (kettesben Jullal, mert Jul az utolsó szakmai gyakorlatait csinálta Belgiumban)
• (Síelni 2025-ben nem voltunk (mert Jul az utolsó szakmai gyakorlatait csinálta Belgiumban))
• Meg hát egy (azóta szerencsére remisszióban levő) agresszív B sejtes non hodgkin limfómát, a nyakamra egy kibaszott nagy dudort, R-DHAP kemoterápiát, és egy rakás gondolkodnivalót

Tl;dr a bikepacking (bikealone) trip az évem abszolút highlightja. (A low pointot kitalálod.)

De várj, ez itt akkor a Sport kategória, tulajdonképpen.

Szóval tl;dr a bikepacking (bikealone) project az évem abszolút highlightja. Már eleve az, hogy összeszedtem magam évek vágyakozása után és megcsináltam, az is, hogy egyedül voltam (talán kicsit magányosan hangzik, de nagyon jó volt pontosan 1 emberrel beszélni naponta)… Jó volt a technológia alattam (szeretem, amikor „összeáll” a cucc, és a sok utánajárás meg olvasgatás után kiderül hogy tényleg a jó bringát, táskát, pumpát, mittoménmit vettem és perfekt a setup), jó volt az útvonal, jók voltak a hotelek… Utólag annak is örülök, hogy idén megint feladtam (-tuk!) a Hel van Harkemát félúton, mert megint szakadta az eső és 3 nappal a bikepackingem előtt nem akartam a fékeimet meg a bringát úgy általában széjjelcsapni a sárban… sajnos nekem nem áll ott a szponzor a sarkon a cserebringával, ugye. Az egyetlen bikealone learning (főleg így visszatekintve) hogy ne 4 nap alatt toljak le legközelebb egy ilyet, hanem mondjuk 7, és akkor van ideje a habtestemnek kicsit összekapni magát napról (másod-)napra…

(Nerdül szólva arra jutottam, hogy nem hagyok időt a recoveryre, és fatigue-olódva megyek neki a következő napnak… nem vagyok 20 éves, na. Ebből a célból egyébként vettem egy Garmin Instinct 3 Solar órát, ami ad Training Readiness adatot, és feltett szándékom, hogy erre szigorú(bb)an oda is figyeljek. Itt teszem hozzá, hogy a Solar verzió megvásárlása Hollandiában nagyfokú optimizmusról tesz tanúbizonyágot vagy mit.)

Na de szóval de bikepacking/bikealone, állat volt, az év highlightja.

Ezen kívül (is) sportilag tök jó év volt 2025, 245 aktív nappal, 275 aktív órával, 100 hetes aktív streak-kel, 4462 km-rel… túlnyomórészt szeptember végéig, ami után persze beszakadt az egész, és most építgetem vissza a staminámat, 2.5 km-es sétákkal. Szóval bár technikailag mindenben alulteljesítettem a 2024-es statjaimat, ha nem baszott volna be a kurvaisten és extrapolálom az évet 9 hónapról 12-re, bőven jobb lett volna, mint a tavalyi (vagy, azt hiszem, bármelyik) évem. De „az ember tervez, az isten bassza meg”, ez van. (Kiblaszfemizáltam magam erre a posztra, becsszó!)

Fun fact: az év legélvezetesebb, 100+ km-es gravelbringázását a nyakműtétem előtti nap abszolváltam, a 10 évvel ezelőtti rákom „complete remission”-jának tiszteletére… aztán kiszedték a nyakamból azt a szart, és rá egy héttel már tudtam, hogy jön a következő kemó… de az a gravel akkor is kurvajó volt. Még egy őzet is láttam átmenni előttem!

Lássuk a bizonyítványt: 2025 célok az eredmények tükrében!

1. Futás, és mondjuk egy (max) félmaraton. Ehhez persze előbb rendbe kell rakni a térdemet. → át ez nem jött be, a térdem nem engedte ☆☆☆☆☆, de persze bringáztam helyette sokat, szóval annyira nem zavar a dolog. (És: felfedeztem a fysiotape és az ITBS térdszorító intézményét, amik valamennyire visszaadták a bogárszerű mozgás élményét.)
2. Többnapos bikepacking túra valahol. Vannak jelöltek, kezdésnek szerintem egy Rondoostpolder buli lesz szimplán azért mert teljesen tapasztalatlan vagyok ebben és valahol el kell kezdeni, de utána akár külföldre is mehetünk valahol. → ★★★★★★★★★★★★★, ugyebár! (Bár pont a Rondoostpolder nem jött össze — mire összejöhetett volna, addigra kórházban voltam.)
3. Hel van Harkema 66,6 → ★★★★☆, mondjuk, merugye elindultam (tunk!) rajta, de aztán lefeleztük a távot az ismert időjárási okokból. De ezzel együtt is jó buli volt!
4. Rendes teljestestes edzés újrakezdése (10 év után, lol). A célom vicces megfogalmazása a „ripped Floki” állapot elérése a Castlefest-re. → ☆☆☆☆☆, lol no.
5. Visszaszokás a kézírásra, mert úgy olvastam az segít az attention spanben. → ☆☆☆☆☆, lol no, cserébe egész sokat blogoltam! (For the wrong reasons…)
6. (Titkos célom továbbá, hogy az erre fogékonyabbik lányomat rákapassam a gravelezésre, vagy versenybringázásra.) → Erre egy optimista ★★★☆☆-t adok: sikerült vennem egy (gyönyörűszép) S-es Willier országúti bringát, amire Adél többízben fel is ült, tetszett is neki, és ha nem baszott volna be a kurvaisten, szuper bringázós őszünk lehetett volna! Így ez 2026-ra csúszik ez, de mondom, optimista vagyok.
7. Egy erős +1: bár a felépülés még folyamatban van (nem beszélve a potenciális következő lépésekről), megint legyőztem egy rákot, baszki!
8. És egy fun +1: a nyakamba szakadt idő jelentős részét a házi IT stack megreformálásába fektettem, így a korábbi Raspberry Pi alapú rackemet lényegében átmigráltam egy 3 db. HP t630-on futó Proxmox clusterre, illetve a korábban csak kísérleti Homeassistant-Zigbee setup így év végére már komolyabb feladatokat is ellát: konyhai nedvességfigyelő, fürdőszobai időjárásfüggő fűtés, karácsonyi fények automatizálása, ja és a legfontosabb: The Beacons of Minas Tiener!

2026-os célok…

Nehezebb ügy most ez, mert egyáltalán nem tudom mi lesz 2026-ban. Leginkább ilyen introspektív bulikban gondolkodom, mint hogy

1. Napi relax-meditálás (ez mostantól szigorúan az életem része lesz)
2. Napi timeboxolt checklist összerakása és betartása (amiben benne van az edzés, de a munka, relax, stb. is, röhejesnek hangzik, de egy csomó mindent elfelejtek napi szinten és kifolyik az idő a kezeim közül most)
3. Testre (training readiness-re, fatigue-ra) odafigyelve, proper pihenőnapokat beiktatva sportolni, nem túltolni
4. Meg hát egészségesnek maradni (vagy egészségessé válni, ahogy nézzük…)

De hogy legyen pár konkrét cél is:

1. (Ha egészségügyileg belefér) egy hosszabb bringás-camperes kirándulás, mondjuk Dániába, rendes pihenőnapok beiktatásával
2. Titkos jármű projekt
3. +1: Sarki fény trip majd télen (Izland? Finnország? Norvégia? Majd meglátjuk.)

Csak a fotók érdekelnek!

• egy blogot: backinshape.gergolippai.com
• meg egy microblogot @backinshape@mastodon.social

Ide fogok (valószínűleg nem olyan gyakran, mert nem vagyunk 20 évesek) posztolni hogy mi van, megspórolandó az alapinfók copypastelését.

Szóval PET CT-n jártam, és sikerült kikapnom egy „nagyon ritka” mellékhatást, amelynek keretében 2 napig olyan vörös voltam, mint aki elaludt a nyári napsütésben, egy kísérleti atomrobbantás árnyékában.

Ebből amúgy nem csinálnék posztot, de a Garmin órám egészen viccesen tükrözte le az elmúlt (most már) 3 napot a body stress grafikonján:

(Az ízléses és cizellált stilisztikai érzékről tanúskodó markup nyilván én voltam. Meg a

montage -tile 2x1 -geometry +0+0

is.)

Data nördök figyelmébe:

Sleep score (1 — 100 érték, 100 a perfect score; nekem általában 80-90 között)

• +1 nap: „no sleep detected” (kb. igaz is)
• +2 nap: 40
• +3 nap: 48
• +4 nap: 74

Body battery (1 (realisztikusan 5) — 100 érték, nekem reggel általában szintén 80-90 között)

• +1 nap reggel: 5
• +2 nap reggel: 27
• +3 nap reggel: 29
• +4 nap reggel: 35

(És igen, a Garmin sleep score és body battery értékek nem tudományos alapon nyugvó számítások eredménye(i), de nálam meglepően jól működnek, jeleznek előre betegséget, utólag szar alvást, nagy edzés után kimerültséget, stb.)

Az, hogy miért kellett PET CT-re mennem, egyelőre legyen meglepetés, illetve hát majd írok róla, ha van mit, meg kedvem.

Update: következő szerdára, tehát 6 nappal a PET CT után a body battery-m végre újra 70 fölött van!

Az úgy volt, hogy vettem egy radaros hátsó bringalámpát. Bryton GARDIA R300L – nem Garmin Varia (és az ára sem…), de Garmin- akkarommondani ANT+ kompatibilis, szóval összefütyül az Edge 1030-ommal és picsog ha jönnek hátulról. Elég jó amúgy, bringást nem jelez be, de robogóst (és persze autót, teherautót) igen, sokáig bírja, a GPS head unitról kapcsolható hogy milyen módban világítson (semmi / villog / folyamatos / auto, ami csak akkor villog ha autó jön ha jól láttam), és még a bikepacking nyeregtáska alatti kis résen át is jól kilátott, és teljesen megbízhatóan működött…

…múlt hétig, amikor is elkezdett folyamatos false positive-okat picsogni, folyamatosan, tehát már tizedmásodperc különbségekkel. Már ott voltam hogy visszaküldöm, hogy beázott / beszart / mindig is szar volt / az egész világ szar.

Aztán csak ránéztem hogy mi van, valami letakarítható kosz esetleg:

Igen, a cipzár kis fityegőjebazmeg, azvoltbazmeg. A fix dolgokat (nyeregtáska, kerék, bikepacking cucc) körbe tudta radarni a radar gond nélkül, de a kis fityegő mindig belefityegett, és jöttek a riasztások, minden egyes fityegésnél. (A false positive mértékegysége: riasztás/fityegés.) Kicsit feljebb húztam, azóta nulla false positive.

Tanulság: mielőtt visszaküldesz valamit, vess azért egy gyógypillantást, hátha valami triviális baromságot véltél „termékhibának”.

És hogy az egész világ szar.

Relatíve későn ugrok fel a bikepacking bringára, de felugrottam. Régóta vágytam ilyenre, és idén végre összejött 4 olyan nap, amikor el tudtam menni

egyedül

bringázni.

Eredetileg összesen kb. 370 km-t akartam menni, ebből végül a kitérőim (meg az egóm) miatt 420 lett. Alább egy gyors napi összefoglaló következik, aztán néhány köztes jegyzet, tanulság, amik út közben jutottak eszembe magamnak legközelebbre (meg mindenkinek aki szereti), aztán fotók. Jó szórakozást!

0. nap: Otthon → Amsterdam Centraal → Heerenveen () → Broek, Σ 25 km

Annyira érdekes, hogy ahogy megérkeztem, és elkezdtem Frieslandon tekerni, mintha az agyam egyből átkapcsolt volna do not disturb-be… innentől 5 napig a napi Tour de France összefoglalón kívül nem fogyasztottam médiát, pedig direkt magammal vittem a Shokz fülesemet, hogy az előreláthatólag unalmas bringázás közben majd jól felgöngyölítem a podcast backlogomat — nem göngyölítettem, leszartam. A természetet hallgattam, a csöndet, menetszelet, növény- és állatvilág zajait, és imádtam. (Friesland és Groningen amúgy is a gyengém egyébként, szeretem hogy holland viszonyokhoz képest üres, és mintha lenne egy kis skandináv vibe-ja is.)
A szállás tökéletesen illett az újra megtalált zen hangulatomhoz, a semmi közepén egy olyan Bed and Breakfast, ahol leginkább a Frieslandon vitorlással túrázó réteg köt ki éjszakára. Vacsi, reggeli a vízparton, ahol a legnagyobb feszkó az volt, hogy kb. 3 veréb úgy gondolta hogy nekik legalább annyi joguk van a reggelimhez, mint nekem, pedig nem is fizettek érte. Amolyan () madaras feszkó volt ez.

1. nap: Broek → Sneek → Leeuwarden → Dokkum → Lauwersoog → Schiermonikoog (), Σ 112 km

A vízpartról aztán Sneek felé vettem az irányt, kis kurflival, mert a Sneekermeer körül (kb. 15-20 km kerülő) sokkal szebb a táj, mint a rövid úton. Sneek után Leeuwarden, nevezetessége a reptér, ahol a holland F-35-ösök laknak, illetve az F-16-osok is innen mentek Ukrajnába, ha jól tudom. Van egy aranyos kis kilátópont, ahol bazooka méretű objektívekkel ülnek a szpotterek (most is voltak ott vagy 8-an), én még odafelé tekerve láttam felszállni egy köteléket, aztán leszállni egy másikat, amiről (szégyen, de) fogalmam sincs mi volt… talán valami tanulógépek.
Ezután kisebb speedrunt rendeztem, mert azt hittem, hogy a 16:45-ös hajót el tudom kapni Schiermonikoog-ba. El is tudtam volna, mert odaértem kicsivel 3 után, viszont az a hajó speedboat volt, amin csak gyalog lehet utazni, bringával, autóval nem… Úgyhogy várhattam 18:30-ig, találtam az erdőben egy jó kis helyet, amit sajnos megtalált egy másik arc is, aki megosztotta velem a létező összes konteóját, az oltásokon át irányított világon át az összes gyógyszer haszontalanságán át a rákkeltő mobilhullámokkal minket szándékosan sugárzó háttérhatalomról, nagyon élvezetes volt! Aztán szerencsére egy idő után kifutott témából és odébbállt a kis füves cigijével együtt. Én pedig 18:30-kor áthajóztam Schiermonikoog-ra, ahol sajnos a 40 perces menetidő, aztán zuhanyzás, ruhamosás, stb. után csak egy gyors (dupla adagos) vacsira, és alvásra futotta, a szigetet csak másnap tudtam (kicsit) bejárni.

2. nap, Um land: Schiermonikoog → Lauwersmeer nemzeti park → Fransum → Krassum → Irgum → Burgum → Skandallum → Winsum → Warffum → Koningsoord, Σ 87 km

Reggel volt egy kis időm körbenézni Schiermonikoog-on (tényleg csak kicsi… ezt a részét az útnak alulterveztem), nagyon jóféle gravel útvonalak vannak, vissza kell ide jönni. De aztán rohantam a komphoz (nyélen).
A nap fő tanulsága az, hogy Groningen tele van -um végződésű településnevekkel, és a nagy részükben van egy 13. századi templom. A nap végi szállásom Hollandia ipari segglyukának, Eemshavennek a szélén volt, elég baljós környéken (ipar, szélerőművek, furcsa színű földhányások, finomítók, és egyebek közt), de a hotel maga egészen kellemes meglepetés volt szuperjó szobával, és az út legjobb vacsorájával (házi recept szerinti gorgonzolás rántott csirkemell, görögsali).

3. nap, fürdőzés! Koningsoord → Nieuwschans, Σ 67 km

Ezt a napot direkt rövidre szabtam, hogy odaérjek a Bad Nieuwschans-ba dél körül (ebből fél 1 lett, ami pont jó), és becsobbanhassak valami szaunákba, meg egy masszázságyra. De a rövid úton is láttam cukiságot kisfókák képében, akik esetlenül próbálkoztak a szárazföldön közlekedni, gondolom életükben kb. először.
Chillout szempontjából ez a nap volt a trip fénypontja: ültem különböző szaunákban, jacuzzikban és fürdőhelyi kávézókban, olvastam, masszírozódtam, a Garmin body battery-m reggelre valami 84 volt (az előző napok 40-jei után).

4. nap, dolmenek és a nemzeti park melynek neve: Drentsche Aaaaaaa…. Nieuwschans → Rolde → Balloo → kolbászolás a heidében és a nemzeti parkban → Loon → Groningen → Amsterdam (), Σ 121 km

Ahogy tegnap chill szempontból fénypont volt, úgy bringatúra szempontból ma volt a legjobb, a szememben tökéletes bikepacking nap. Ugyan reggel szakadt az eső, aztán nem, aztán elindultam és akkor megint, szóval eláztam, de aztán elállt, én megszáradtam, és eljutottam Drenthe tartomány nemzeti parkjába, a nemzeti parkba melynek neve Drentsche Aaaaaaa….. (Igazából csak Aa.)
Ide tartozik az, hogy teljesen véletlenül reggel újraterveztem az útnak ezt a részét (mert indulás előtt ezt a leg-et már összecsaptam), és felfedeztem *dolgokat*:
Egyrészt hogy ebben a nemzeti parkban van egy csomó dolmen, őskori (3500-3800 éves) temetkezési helyek, amik skandináv import kőből készültek — és ha ez o_O arccal tölt el téged, hát engem is azzal töltött el, de a skandináv import ez esetben gleccsertranszport volt, a jégkorszakban, because () that’s how they rolled abban az időben. Rolling stones, when it was cool (cold). (Abbahagytam!) Ezek közül az egyik ráadásul egy ma is aktív temető (már amennyire egy temető aktív, ugye), érdekes volt állni a tökcsöndben egy temetőben, ami ezek szerint 6000 éve temető, ritkán áll az ember ennyi történelem tetején, vagy nem tudom.
Márszészt a Drentsche Aa egy gyönyörű nemzeti park, hollandul heidének nevezett hangással (==tökéletes gravel, általában), erdei utakkal, kis falvakkal, ami önmagában megér egy külön túrát is. Fogunk még ide jönni, az tuti. A hangás részét az útnak nem is terveztem be, csak egy kis kurflit a Garmin Maps-on, ahonnan aztán szabadon felfedezhetem a területet, ha szép. Nem érdemes ezt a részt túltervezni. (Majd egyszer azt is megírom, hogy hogyan kell rendesen térképet tervezni, mert pl. a holland gravel közösség nem tudja.)
Így lett az eredetileg 97 km-es útból 110 és fél, és (mint fent is írtam), bringázás szempontból a túra fénypontja. Ezután már csak egy hazaút (vonat Weespig, hogy ne Amszterdamon át kelljen hazabumliznom a Centraalról), és ennyi.

Bikepackinghacking: mit tanultam / mit bénáztam?

Először csináltam ilyet, nyilván vannak tanulságok, legközelebre:

1. A kormányválltáskát (nem összetévesztendő a kormányváltáskával) túltömtem, nem gondolva arra hogy a fékkaroknak nem csak fékezésirányba, hanem oldalirányba is kell mozogni, váltás(ka) végett. Nem tudom hogy lehetne ezt elkerülni, azon kívül hogy a) sokkal lejjebb lógatom a kormánytáskát, a kormány alá (ami szerintem nem megvalósítható), vagy b) nem tömöm meg annyira.
   A b) megoldást választottam. A kormánytáska igazából útközbeni gyorselérésű dolgok táskája: extra hosszúujjú, plusz extra hosszúujjú jersey, lábmelegítő, drón, ebook, a fülkezelő kittem (végig szenvedtem a begyulladt fülemmel, de ez egy másik, még mindig tartó történet), és még 1-2 apróság, ami miatt nem akarnám leszedni-kibontani-kiszórni a nyeregtáskát.
2. Simán átkötöttem a kormányválltáskát a fék- és váltókábeleken, de szerencsére a Vaude okosabb mint én, és vannak spacerek amik nem engedik elszorítani őket… de erről csak második reggel bizonyosodtam meg, addig gondolkodás nélkül vágtam volna tönkre a fékeimet.
3. Illetve sikeresen kiszakítottam a kormánytáskát, mert úgy csatoltam be, hogy a közepe belelógott az első kerékbe, még hallgattam is hogy furcsán nyekereg valami az úthibákon… hát az első táska volt az, ami ilyenkor hozzáért a gumihoz, ami meg kireszelte. Leukoplasttal ügyesen megkancafüleztem, amit azóta színben harmonizáló powertape alapú kancafülezésre upgradeltem.
4. A magammal vitt „városi” (futó-) cipő pozíciója folyamatos evolúción esett át. Először a nyeregtáskába tettem, de a kormánytáska méretkorlátai és a józan ész hívó szava miatt végül egy műanyag zsákban (ún. nejlonszatyor) a táskán kívülre költöztettem (rengeteg helyet foglal a táskában fölöslegesen, még akkor is ha megtömöd dolgokkal), amit először szintén sikerült úgy felerősíteni, hogy fotón jól mutatott, de az első gödörnél lecsúszott a hátsó kerékbe és segélykérő hangokat kezdett kiadni. Aztán a harmadik nap táján már egész ügyes lettem, a nyeregtáska tetejére erősítettem az extra szíjaim segítségével. Ezután már csak azt kellett megtanulni, hogy hogy tudom nemlerúgni/átlépni felszálláskor, mivel kb. 10 centivel a nyereg szintje fölött volt a teteje… de aztán már ez is gond nélkül ment, Chuck Norris hajlékonyságával szálltam fel (és le) a bringára (és -ról).
5. Ja és extra szíjak: a bikepacker legjobb barátai! volt nálam 2 extra amit a Vaude cuccokhoz kaptam, 2 csúszásgátlós, amit én magam vettem, és 1 ami meg csak volt valami 30 éves túrahátizsákról. Ezekkel erősítettem fel vázra-táskára a
   • cipőt (lásd feljebb)
   • nem használt sapit, bringáskesztyűt
   • drónt
   • ultrakönnyű (szintén Vaude) esőkabátot
   • és egyszer-kétszer a telefonomat is.

   A szíjak elengedhetetlenek. (Itt homályosan látok egy kiaknázatlan szóvicc lehetőséget, de hagyjuk.)

6. A napi távok kb. tökéletesek voltak. Amennyire láttam (Reddit és hasonló kutatómunka közben), közepes kellemetlenségű bikepacking utakra napi 80 km-t javasolnak, de az én esetemben a 100+ sem volt egyáltalán gáz. Megtaláltam azt a sebességet (27 km/h), amit a plusz kb. 20 kiló cuccal megpakolva is a világ végéig tudok tartani, így a megtett táv a 4 napos időkeretben lényegében az időjárás és a rendelkezésre álló idő függvénye volt. Azért learning itt is van:
   • A hajós napo(ka)t alulterveztem. Első nap túl korán értem oda a kikötőbe, aztán viszont túl későn a szigetre (a napi összefoglalóban leírtam miért/hogyan)
   • Schiermonikoog-ot emiatt aztán alig tudtam megnézni, ez a hely megérdemel mondjuk 2 teljes napot, talán 3-at is.
   • Második-harmadik napra 80-60 kili jó ötlet volt, főleg a harmadik napi 60, mert így elég időm maradt a fürdőre.
7. A kis bénázásaimtól eltekintve a kittem tökéletes volt:
   • Vaude kormánytáska fixme
   • Vaude nyeregtáska fixme
   • Zéfal felső váztáska
   • Zéfal alsó váztáska
   • fixme kulacstartó x2
   • Zéfal kulacstartó alsó vázcső alatt
   • fixme szíjak

   Van az a jó érzés, amikor pont minden olyan, amilyennek lennie kell, jól vagy pakolva, jó a cucc, minden nálad van, ami kell, össze van állva az egész… már talán írtam erről a vonatos tripjeink kapcsán (mert a hátizsákos-túrázós szettem is ilyen perfektre evolvált az elmúlt, hm-hm, 20 évben?), itt most nagyon rövid idő alatt raktam össze a kittet, és mégis hiánytalan, boldog vagyok vele. És van még hely hosszabb útra: az első villán levő mount pointjaimat nem használtam ki, illetve a kormánytáskámon van még extra hely sátornak. Amivel nem vagyok elégedett, az az első lámpa megoldásom (egy brutál fényerejű Sigma lámpa volt, gopro adapterrel), de ez azóta letört-lerepült-összetört (a városi bringámról), úgyhogy úgyis kell vennem egy újat.

8. Külön kiemelném a Van Rysel ruházatot. Alul is, felül is az volt az alap ruházatom (cargo bib, és rövidujjú bringás jersey, plusz a kesztyű, sőt, a zokni is ahogy így belegondolok), és azt kell mondjam, hogy a legkényelmesebb bringáscuccaim (mondjuk Rapha dolgok sose voltak rajtam, csak max Rogelli). Azt hiszem a Van Rysel most van a „már nagyon jó, még nagyon olcsó” goldilock zónában. Nem emlékszem mennyit fizettem értük, de arra igen, hogy nagyon keveset. This post is sponsored by Decathlon. (Amúgy nem.) (De lehetne! )

Sokaszöveg holafotó!

Aztán eltelik egy kis idő, és mindig rájövök ugyanazokra a dolgokra:

1. Én gravelfüggő vagyok, ezzel nincs mit tenni. Néha jó aszfalton csapatni, viszont erdőben, földúton és gravelen mindig jó csapatni.
2. Fundamentálisan nem az én irányom az aero vonal, mert egyrészt nem ezen múlik a gyorsaságom (hiánya), másrészt valószínűleg kényelmetlen is nekem. (Köhint-köhint-apahas-köhint-köhint.)
3. Jórészt marketing bullshitnek tartom a karbonváz-villanyváltó irányt, és az egyetlen dolog ami a mai bringámról hiányzik, az a hidraulikus fék intézménye. (Egész pontosan a tavalyi Hel van Harkema dagonyája óta a jól fogó hátsó fék intézménye hiányzik róla.)
4. És hogy az Amstel Gold-ra legalább 2 hetet edzenem is kéne, szóval áh, idén mégse megyek.

Szóval ez, nameg a 2025-ben újra esedékes adókedvezményes bringavásárlásom megint arra ösztönzött, hogy új biciklit vegyek. (Mert igen, simán kicserélhetném a mostani bringán a fékeket, de az nem támogatott adókedvezménnyel, úgyhogy paradox módon nem lenne olcsóbb, mint új eszközt venni.)

És hosszas gondolkodás után végül kikötöttem lényegében a meglevő bringám 2025-ös változata mellett:

• ugyan hivatalosan nem cyclocross hanem gravel, de szinte betűre ugyanaz a geometria
• aluváz / szénvilla (emlékszem amikor a cArBon fOrK még ilyen úricucc volt, ma meg már a 3 éves szomszédgyerek Puky futóbringáján (aka. brümi) is az van)
• GRX 710/820 szett (és 410 fék, ezúttal hidraulikus)

A gravel besorolás 2 látható különbséggel jár:

• szélesebb gumik (33mm helyett 40mm, nem köt a cx szabályozás)
• bikepacking mount pointok az első villán
• (de egyébként 40-es gumi a Cross Race-be is befért volna persze)

Ezen kívül lényegében egy 2022-es Cross Race-ről beszélünk, ami az én esetemben nagyon pozitív kimenetel, mert imádom azt a bringát.

A teljesség kedvéért rácsaptam még egy Shimano Deore XT PD-M8120 pedált, amibe már az első utunkon beleszerettem, annyira könnyű belelépni, az előző, talán valami Cube RFR pedálba az esetek kb. 40%-ában oldalról próbáltam belekattanni, a teljesen szimmetrikus profilja miatt.

Ja, és 1600 euró volt az egész! (Plusz a pedál…) Aztán persze kb. a vásárlásom utáni napon az összes bringás podcast megtelt a hírrel, hogy a Canyon epifániába fog és elkezd forgalmazni egy reális árú bringát (az Endurance AllRoad képében), de igazából ez engem teljesen hidegen hagy, mert a Cube-ról előre tudtam, hogy jó lesz nekem, ilyen a márkahűség. (Ami miatt ez a Canyon lépés érdekes az az, hogy a következő bringavásárlási köröm idejére már elérhető alternatívák lesznek… elérhetőek. Szóval talán valamiféle normalizálódás kezdődik a bringaiparban, talán a Focus-nak volt a közelmúltban egy olyan (-smi) szlogenje (citation needed, mert most nem találom a konkrét szöveget), hogy „bikes for real people”, eddig kinek gyártottatok bringát ember.

Szóval Nu bike, nuroads, here I come!

Szívesen máskor is!