- Ha bármi konkrét, az országot megosztó ügyben komoly javaslatuk van vagy álláspontjuk van, akkor azt darabokra szedi az ellenfél kampánya és a sajtó. (Pl. Mao-n sem beszél egyik párt sem arról, hogy honnan kéne elvonni pénzt.)

- Kétpártrendszer van és a jelölteket közvetlenül választják. Fél százalékokon múlhat és múlik, a végeredmény, nem engedhetik meg maguknak hogy egy-egy nagyobb csoportot komolyan elidegenítsenek maguktól azzal, hogy karakteresen állást foglalnak valami kérdésben. Ezért van, hogy pl. senki nem jut el még a jelöltségig sem, akik olyan témákhoz nyúlnának komolyabban mint a kukoricafarmerek dotációja, Kuba, Izrael vagy az olaj pl.

- A vitákban a legrosszabb ami történhet, hogy kicsúszik egy könnyen, nagyobb kontextus nélkül 10 másodperc alatt idézhető, szerencsétlen mondat a szájukon, mert a hírekben ez fog menni 24 órán át az összes csatornán. Meg lehet figyelni a híradókban, hogy szinte sohasem idéznek 20 másodpercnél hosszabb részleteket a politikusoktól. Az győz, aki bakimentesen lefolytat egy hosszabb vitát. Ha kikerüli a kérdést, vagy bullshit választ ad, az nem számít bakinak, mert hogy ez kiderüljön, ahhoz a kérdést is kéne idézni és az a híradóban már nem fér bele. (Kis túlzással.)

- Európával ellentétben masszív antiintellektualizmus uralja az amerikai politikai kultúrát. Ha valaki túl agyas, vagy nem követ el mindent, hogy ne látszódjon annak, akkor ellenfelei ráragasztják a bélyeget, hogy elitista, meg elvesztette a kapcsolatot a zegyszerű emberekkel.

Soöse értettem miért vannak oda a hülye amerikaiak a gyémántgyűrűs eljegyzésért.

de az