Úgy néz ki, hogy nem hivatalos keletiblokk hetet tartunk. Az időnként lapos, időnként hatásvadász, de néha valódi aranyrögöket kibányászó English Russia ugyanis talált egy egészen hosszú fotósorozatot az oroszok legmenőbb gépéről az ekranonplánról.

Ez az a masina, aminek szárnya van, de tulajdonképpen nem repülő; ami vízen úszik, de valójában nem hajó, hanem a kettő közt van félúton. Iszonyú a teherbírása, rendkívül gyors, nagy rakétakilövőket lehetett rá szerelni, és valahogy sosem váltak sikeressé.

Az English Russia galériája után még érdemes végignézni az alábbi nyolcperces kisfilmet is. Vannak benne részletek az ekranoplán bemutatójáról - ahol egy páncélozott szállító harcjármű gurul ki a gépből - vannak felvételek, ahogy a Kaszpi-tengeri szörnynek becézett Lun száguld a víz felett, meg előfordul pár kevéssé katonai dizájnú gép is.

A fenti 311-esen alapuló csodában egy Ford Scorpio 2900 köbcentis V6-os motorja dolgozik, ami egy lehelletnyivel erősebb, mint a gyárilag beleszerelt 900 köbcentis erőforrás. Benzint eszik, automata váltó van benne, gyöngyörű zöld a belseje, nem nehéz beleszeretni.

(Normannak köszönjük)

A pesti hackerspace-es barátaink, a H.A.C.K pedig elkezdhetnek dolgozni azon, hogy kerüljön egy működő URAL-2 a polcomra, csak úgy, a könyveket megtámasztandó, időnként rutinból az Erzsébet-híd statikai számításait újrafuttatandó..

(via Tor.com)

A tegnapi hamisnak bizonyult videó után ma mesélek egy olyat, ami egészen biztosan igaz. A fenti képen szereplő szép férfi Simon Fraser, Lovat tizenötödik lordja, és legendás brit kommandós parancsnok. Az ő vezetésével szállta meg a 1st Special Service Brigade a Sword partszakaszt a partraszállás napján. Hogy a figura nem volt százas, azt semmi sem mutatja jobban, mint hogy zubbonya alatt a családnevével hímzett fehér pulóvert viselt a nagy alkalomra, egy valahonnan leakasztott Winchester karabélyt vitt magával, és dudaszóra indította meg a támadást.

Jól olvastátok, dudaszóra, és ezzel el is értünk a sztori főszereplőjéhez. A történetben ugyanis Lord Lovatnál is nagyobb hős is van, ez pedig Bill Millin. A jó lord ugyanis csak kiadta a parancsot, hogy dudaszóra vonuljanak támadásra az emberek, de Millin volt a duda mögött. A legendárium szerint a közlegényi rangban szolgáló Millin felhívta a parancsnok figyelmét arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium betiltotta a csatatéren való dudálást, de Lovat közölte, hogy az az angol minisztérium volt, és mivel ők mindketten skótok, ezért az nem vonatkozik rájuk.

A háború után Millin állítólag beszélt német géppuskásokkal, akik csak azért nem lőtték le, mert egy nyilvánvalóan őrült katonára az ember már mégse nyit tüzet. Nem mindenki volt annyira udvarias, mint a géppuskások, a duda csak négy napot bírt a háborús zónában, most a Dawlish Museumban tekinthető meg a lyukas hangszer.

Bill Millin a napokban halt meg, az Economist közölt róla gyönyörű nekrológot. Onnan tudtam meg én is, hogy a Sword partszakaszon dudaszóra rohamoztak a brit kommandósok.

A klip feltöltője senkinek nem javasolja, hogy otthon kipróbálja a lenti trükköt. Akinek mégis lenne bálázója kéznél, igazán elmesélhetné, hogy egyáltalán meg lehet-e csinálni a mutatványt.

Warren Ellis szubkulturális pápa fedezte fel, hogy valakik gyártanak olyan nyakkendőket is, amik halálosan menőek. A Cyberoptix mintái között megtalálhatóak motorok robbantott ábrái, lemezjátszók, az írógép, kémiai receptek, meg néhány olyan dolog, ami inkább hipster giccs, mint menőség. Összességében még jól jönnek ki. Nézelődjetek.

Egy légpuskánál jóval veszélyesebbnek tűnik a gyűszűnyinél is kevesebb lőport használó, vidám pukkanással elsülő asztali ágyú. Do not try this at home-kategória, bár természetesen szeretnék egyet. A kevésbé látványos egyes számú videóban megtekinthető a töltése is.

Lássuk be, vannak márkanevek, amiket nem lehet megszokni és mindig röhejesek maradnak.