Ki netezik és miért:
“A 18-64 éves korosztályon belül a legalább heti rendszerességgel internetezők aránya 2005 és 2008 között 25 százalékról 48 százalékra nőtt, 2009 végére pedig már elérte az 53 százalékot… . A legnépszerűbb netes tevékenység 2008-hoz hasonlóan továbbra is az általános információgyűjtés, ezt követi az elektronikus levelezés.”

Amúgy a kutatás szerint a gyakran netezők 95%-nak van e-mail címe.

Community:

“Míg 2008-ban a rendszeresen internetezők 45 százaléka jelentkezett be hetente, és 14 százaléka naponta egy-egy közösségi oldalra, addig 2009-ben már minden második tette ezt heti, minden ötödik napi rendszerességgel. A legaktívabbak továbbra is a 18-29 évesek és az egyedülállók. Az azonnali üzenetváltó eszközök használata, az online ismerkedés a férfiak, a 30 év alattiak és az egyedülállók körében a legnépszerűbb. A fórumokat, blogokat 2008 végén a netezők 51 százaléka olvasta, ez egy év alatt 56 százalékra nőtt, míg továbbra is 24 százalék azok aránya, akik blogot írnak, vagy aktívan részt vesznek fórumokon.“

E-Commerce:

“A 18-64 éves, legalább hetente internetezők 12 százaléka havi rendszerességgel vásárol a világhálón, több mint 40 százaléka pedig hagyományos bevásárlás előtt is legalább havonta információt gyűjt, árakat hasonlít össze a neten. …. Jellemzően a 18-29 éves korosztály, a felsőfokú végzettségűek, valamint a kisebb városokban élők vásárolnak online.“

A kutatás hátteréről:

A cikk adatai a KutatóCentrum és a MASMI Hungary Piackutató Intézet közös kutatásának eredményein alapulnak. A felmérés 2009 decemberében egy ezer fős, kor (18-64 évesek), nem, iskolai végzettség és földrajzi jellemzők szerinti reprezentatív lakossági mintán készült. Az internetezési szokásokra tett megállapítások a legalább heti rendszerességgel internetezőkre vonatkoznak.

Nincs kapcsolódó bejegyzés most.

és a párbeszéd ereje:

Nagyon jó, hogy van kríziskommunikációs doksi, de az nem fog megszólalni a krizisszituációban a sajtó és az emberek felé. Ki áll ki, hogy beszél, milyen hangon, milyen stílusban, hogy néz ki, mit mond pontosan és kinek? – ezek igen fontos és meghatározó kérdések. Ezek tisztázása nélkül a krízisdokumentáció nem ér semmit.

A hallgatóság ugyanis az alapján ítéli meg elsősorban a helyzetet és a hivatalos álláspontot, hogy ki és hogyan mondja, magyarázza azt. Hogyan lehet egy ilyen helyzetben elkerülni azt, hogy mi legyünk a rosszfiúk?

Nos, jön a krízis ugye, ide is ért. Összeülnek, előveszik a dokumentációt, majd jön a sajttáj, a tv interjú, a sajtónyilatkozat. Kimegy az ember és odaáll. Mi történik ekkor?

Először is ez: a fizikai megjelenés 55%-ban befolyásolja, a hang 38% és a tartalom csak 7%-ban a megítélést. Ha az ember nem mond jót, legfeljebb csak szimpatikus lehet. Ha a fellépés nem megfelelő, hiába kiváló a tartalom, nem értékelik. Az emberek 2 mp alatt döntést hoznak arról, hogy kit látnak. 2 másodperc. Tehát hallgatóságként gyorsan hozunk döntést, és ami veszélyes is lehet: a legtöbbször helyesen is.

Beszél a megszólaló, 2. perc. Mindenki eldönti, érdekli-e amit mond, kíváncsi-e rá és: egyáltalán meghallgatja-e. A figyelők az első 2 percben figyelnek a leginkább.

Másik nehézség, hogy akik esetlegesen és végre odafigyelnek a megszólalóra, azok pedig gyorsan felejtenek – és sokat is. Általában a végére az elhangzott infók 95%-át.

Tehát nagyon fontos, hogy ki áll ki, hogyan, mit és milyen hangon mond, hiszen a közönség figyelmét megragadni nagyon kevés időnk van, a tartalmat átadni nekik pedig még nehezebb. Mindeközben az emberek elsőre, könyörtelenül és mélyen megítélnek, ezért nagyon fontos az első benyomás.

Kulcskérdések: együttérzés, partnerség, spontaneitás, megfelelő hossz, hangnem, tempó.

Mindezt meghatározza, hogy mikor és hol nyilatkozunk. Amit tehetünk, az ismert tények tekintetében a lehető legspontánabban, legtermészetesebben megszólalni az újságírónak, és éreztetni a kontrollt – tudjuk mit fogunk tenni, mi a megoldás. Együttérzés, felelős hozzáállás, kontroll.

A lényeg az attitűd. Vállalni a szituációt, és kihozni belőle a lehető legjobbat, a lehető leggyorsabban.

Aki beszél, nem csak szavakkal beszél. Mimikával, mozdulatokkal és viselkedéssel is. Ha a megszólaló nem néz és figyel a partnerre, hanem lesüti a szemét és monoton hangon elmond egy előre megírt szöveget, az sosem lesz hiteles. Sőt, ellenérzést kelt, az őszintétlenséget mutathatja. Ha az ember nem kommunikál a testével, az az egész kommunikációra kihat. Pl. a mozdulatlanság kihat a hangra is. Ha nem vagyunk közvetlenek a megszólalásban, sokkal nehezebb közvetlenül hatni az emberekre.

Mit csináljunk hogy hitelesnek tűnjünk? Színes, telt, értelmezhető hangon, jól tagolt tartalommal beszéljünk! Tartsuk az aktív szemkontaktust, a gesztikulációt és a mimikát pedig ne felejtsük el. A tartalmi kérdés is fontos, azonban az valóban a kríziskommunikációs dokumentum dolga már.

Tehát az emberek megítélik a megszólalót, és nem elsősorban a tartalom alapján. A kríziskommunikációs felkészülést nem akkor kell tartani, amikor krízis van. Igen is oda kell figyelni, hogy ki, hogyan és milyen módon szólal meg az újságírók és a közönség előtt. A legjobb, ha az mondja, aki a személyes felelősséget vállalja a cégben/vállalatban. Ha ő valóban jól csinálja amit csinál, semmi mást nem kell közvetítenie, mint hogy tudja a megoldást a problémára.

Ha ezek az alapvető tényezők megvannak, akkor már a többi viszonylag gyerekjáték. Ha a hitelesség megvan, már a nehezén túl vagyunk… - mondta el András, aki az egyik kérdésnél még le is guggolt a színpadon!

Idei téma lobbizás és a válságkommunikáció, ami így a válság idején elég izgi téma. Programról bővebben itt.

jönnek majd posztok is természetesen a témában, kíváncsi vagyok mit mondanak majd a következő előadásban, ami a közösségi média szerepét feszegeti majd a kríziskommunikációban…

Addig is van percről percre, karmamédián tudjátok követni hogy éppen mi van, twitteren pedig a #prnap tag-et kell keresni.

Idén jubileumi ARC van, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy 10 éve van ARC. Még mindig lehet vitatkozni, hogy így az ARC úgy az ARC, de tény, hogy sok jó alkotás szokott születni, sok jó ötlettel, és azért ez az oriásplakát-artosdi mégis csak egyedülálló dolog. Szóval összességében én örülök neki, és még mindig támogatom az ötletet.

Persze hogy támogatom, a szemfüles olvasók tudják is, hogy már csak azért is, mert 2005-ben sikerült a közönség által legjobbnak választott plakát alkotójának lennem. Aztán egészen idáig úgy nézett ki, hogy ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, hogy én az ARC keretében szerepeltem, de aztán ezen a napon minden megváltozott…

10 éve van ARC, ami azt jelenti, hogy 1999-től lehet küldözgetni kreatív koncepciókat 5×2m-re tervezve a Bakos Gábor, Geszti Péter és Fatér Barna által alapított pályázatra. Volt már egy csomó téma, idén pedig a jubileumra és a válságra való tekintettel a RESTART volt a fő téma, avagy az újrakezdés. Ki hogyan kezdené újra, mit csinálna másképp…

Persze a 10 év alatt az ARC is átalakult, egyre több a szponzorok által életre hívott ARC+ különféle tematikus szekció, mind a videós, minden a plakát téren. Sajnálatosan pár éve kikerültek a citylight pályázatok, és átvették a helyüket a hirdetőoszlopos megoldások, viszont ezek kiállítsa tekintetében rendkívül nehézkesek, nem érvényesülnek és áttekinthetetlenek. Ez sajnálatos…

Viszont vannak pozitív példák, többek közt, hogy az utóbbi évek ARC kampányait az alkotókkal közösen találják ki, az előző év nyertesei részt vehetnek a kreatív koncepciók megvalósításában, ahogy ez történt idén is. De arra is láttunk már példát, hogy ARC plakátot használtak kampányban, erre egy emlékezete eset az I <3 BKV plakát.

Számomra a legkedvesebb (és szerintem a sok közül a legjobban bekampányolt) kiállítás 2005-ben volt, melynek a hazaszeretet volt a témája. Ekkor úgy gondoltam – amit mai napig is tartok -, hogy az ARC az iróniát is kihasználva rengeteg negatív üzenetet sugároz rólunk – magunknak. Ezért is csináltam egy olyan plakátot, mely kicsit megpróbálja az ellenkezőt megfogalmazni, pontosabban azt, hogy az itt élők miért szeretik az országot. Tipikusan felismerhető volt, hiszen “teli van szöveggel” plakátok közül nem sok volt akkoriban még :) A szövegeket pedig nem én találtam ki, az akkori hardcore IRC-sek és egyéb fórumok résztvevői adták a véleményüket hozzá. Talán ezt a pozitív kisugárzást vehették át azok is, akik szavaztak a közönségszavazásban, és ezáltal az alábbi plakát lett a közönségdíjas. Thnx még egyszer.

Azóta se voltam ARC-on, egészen mostanáig, ugyanis szó nélkül hirtelen ott szerepelünk szajmonnal együtt egy közös gyűjtőplakáton, mely a szöveges megoldásokat egyesíti. Szóval ki lehet menni, vagy megnézni a borzalmasan működő virtuális ARC-on. Emellett egy másik apropója is van a jubileumnak, hiszen lehet szavazni az elmúlt 10 év legjobb plakátjaira, többek közt az enyémre is 2005-ből. Szavazni egy IP címről egyszer tudtok az alábbi oldalon, úgyhogy ez úton szólítok fel mindbnyájatokat hogy voksoljatok, ismételjük meg 2005-öt!

A kiállítás szeptember harmadikán pedig megnyílt a felvonulási téren, szó nélkül, idén se buli se koncert, mert válság van. A győztesekről egy tök jó összeállítást láthattok a Kreatívon.

És ne felejtsetek el szavazni, rám… ;)

Több dolog miatt is kíváncsi voltam, hogy hogyan is megy ez, mert én többek közt elég hardcore fotómegosztó vagyok facebookon, mert a fotómegosztás facebookon jó. Twitteren is jó twitpic-el, de valamiért a feltöltés a telefonomról nem ment (nem engedett bejelentkezni) az e-mailes küldés meg olyan macerásnak tűnik. Meg eleve macerás, böngésző, fotómegkeresés, stb… Meg ráadásul, akiket érdekelhet, nincsenek is twitteren. Szóval a facebook mindig is szimpatikusabb volt.

A másik, hogy én a társadalomnak abba a gyökketted részébe tartozok, akik igenis használják az MMS-t (heti 2-3 elküldök rendszeresen), és ha már használom amúgy is, miért ne facebookra is. Szóval az MMS egy több szempontból is szimpatikus alternatíva.

A szolgáltatás beüzemelése is egyszerű, csak egy MMS-t kell küldeni először a megadott számra, ami egészen pontosan a 20/2020000 és akkor visszajön egy kód, amivel azonosítani lehet a telefonszámot. Az azonosításhoz meg be kell jelentkezni a facebookra, és a mobile settings oldalon meg kell adni, és már az oldal tudja is hogy az hozzám tartozik. Ezután meg minden a fenti számra küldött MMS megjelenik majd a fotóink közt. Az első kicsit lassan jelent meg, (kb 5 perc), de az utána következők mennek szépen realtimeban.

Ez azoknak is jó, akiknek kicsit alapabb telefonja van, mert hát MMS-t küldeni aztán tényleg minden fényképezős telefonnal lehet. Másrészt praktikusabb is, hiszen a send gomb mindig ott van egy gombnyomásra, viszont a share facebook vagy twitter nem annyira jellemző még. Költségekben ez úgy néz ki, hogy külön havidíja vagy hasonlók nincsenek, csak az elküldött MMS-t kell kifizetni, ami ráadásul hálózaton belüli díjas, így van olyan djuice tarifacsomag, amivel ez 15 Ft-ra redukálható üzenetenként – ami igen jutányos valljuk be.

Ez kommunikációs látószögből is egy nem egy rossz szempont, ha esetleg kampányokban akarjuk használni a fotókat, ahogy a djuice is tette ezt például a „Ki a nyarabb” facebook alkalmazásban. De erről a témáról, és a tapasztalatokról is jövök majd később másik posztban. Addig is lehet lájkolni facebookon :).

A szolgáltatás teszthez az eszközöket a djuice biztosította.

Nincs kapcsolódó bejegyzés most.

Akinek eseménytelen lett volna  a nyara, annak vannak események az őszre. Az eseménytelenség kiküszöbölése kedvéért elárulom ám, hogy például mik lesznek:

Rögtön indul a konferenciaszezon a nagy egri reklámkonferenciával, szeptember 22-23-án, kedd-szerda, idei tematika az Inspiráció…

aztán

Lesz olyan szeptemberben a hónap 25. napján, hogy Fenntarthatósági Nap 2, egy csomó minden a fenntarthatóságról a gazdaság, társadalom és környezet témakörében. Ide ráadásul még van pályázat is Nokia N97-ért is.

aztán

Rögtön utána lesz szeptember 29-én a Magyar Fogyasztó Konferencia – szintén a Telekom Székházban – melynek idei témája az hogy Légy férfi!

aztán

Október 13-14. meg Internet Hungary, aminek az oldalát továbbra sem értem, de ettől függetlenül tihany újra tárt karokkal vár mindenkit majd (lesznek jó előadók…). Van pályázat, eddig nem alkalmazott, de működő üzleti modelleket és keretösszeges kampányolásra várnak megoldásokat.

aztán

Még előtte való héten lehet méregkeverni a Kreatív Gyógyszer-kommunikációs konferenciáján majd, egészen pontosan október 7-én.

aztán

Hogy a PR se maradjon ki, idén is jön a Nagy PR Nap a Kreatív jóvoltából, november 12-én. Rapidrandi, előadások, stb… jólesz! Van hozzá pályázat is, hiszen idén kiosztják a Nagy PR díjat is – Prizma.

közben

Lesz még közben 10. ARC kiállítás a felvonulásin szeptemberben, meg BNT meetup meg Pecha Kucha Night is, meg kevésbé szakmaibb blogger és twitter találkozók, meg mi sem leszünk tétlenek ám… Szóval valahol majd biztos összefutunk.

Ahhoz, hogy ne csak hasra-ütés szerűen induljatok el a pályán, összeírtam nektek az alapokat egy e-bookban. Aki elolvassa a könyvet, megtudhatja a legfontosabb alapelvet, és hogy hogyan lehet CM-é válni röpke 10 perc alatt! A módszer garantáltan működik!

Az e-book ingyenesen letölthető, a free kontent híve vagyok, de ezért extrákat nem tartalmaz… regisztrációt sem kérek hozzá, nem az a cél, hogy majd szpemmeljem a vásárlókat a későbbiekben.

Igyekeztem tömören fogalmazni, de a könyv így is 14MB lett, ezért nem e-mailezgetem senkinek, hanem az alábbi linken tudja mindenki letölteni.

Jó szórakozást!

Letöltés itt

El is indítom a Mikvannak twitterversenyt, egy embert nevezek, aki  a zsolti, és akkor rá lehet szavazni, és mivel valószínűleg ő fog nyerni ezért eredményt is hirdetek, hogy a legfaszább twitterelő a Zsolti!

Lehet rá szavazni kommentben (+1).

Nincs kapcsolódó bejegyzés most.

Ennél a kampánynál ez a “zöld” meg fenntarthatóság csak egy csomagolóanyag. Egy csomagolóanyag, egy tematika, amibe jól belerakták a fröccsöt. Ezáltal kicsit ironikussá is vált a dolog, fröccs kapcsán dobálózni a fenntartható fejlődés és a lokális felmelegedés fogalmakkal. Márpedig ha ez történik, akkor kicsit az az érzés jön át, hogy gyerekek, itt van ez a téma, lassan a csapból is ez folyik, kicsit bullshit szagú, úgyhogy majd mi megmutatjuk mi is az. És ezzel semmi baj nincs, csak vesz a komolyságából a sztori.

Viszont ha azt nézzük, egy olyan csomagolás lett ez a téma, ami kúl. Jó ehhez kapcsolni terméket, jó ezzel kampányolni. Mert trendi a fogalom, mindenki ezzel foglalkozik, tehát jó út ezen keresztül az amúgy irreleváns termékemet eljuttatni. A termékkel meg megy az üzenet. Valószínű azt levágja mindenki, hogy ezeknek a fogalmaknak nem a mellékelt illusztráció a valódi tartalma. De legalább a fogalmak eljutnak, rögzülnek, s ami benne van az agyban, arra jobban felfigyel az ember, nyitottabb rá. Ebből a szempontból nem látom igazán veszélyesnek. Semmi gond nincs szerintem abból, hogy itt humorként használnak valamit, ami amúgy komoly dolog. És azt se felejtsük el hogy itt ba fröccsnek kampányolnak, nem a fenntarthatóságnak.

Hogy ciki-e ha az ember trendiségből figyel a környezetére? Nem hiszem. Aki ezzel foglalkozik, az azon gürcöl, hogy ez trend legyen. Van indokom is, hogy mért nem baj az, ha valaki csak azért gyűjti külön a szemetet mert trendi, vagy hogy jobban beilleszkedjen. Azért, mert ez a kényszer belső késztetésből jön. Még ha más okkal is, de ő akarj külön gyűjteni. Nem a főnök, nem a szülő, nem a minisztérium kényszeríti erre. És ami belső késztetésből jön, és szokássá válik, arról kisebb mértékben mondunk le.

Hiszen a cél, hogy ez egy társadalmi szokás legyen. Így érhető el a normakövetés. ez pedig nem minden esetben a hagyományos szülői neveléssel, “már pedig így csinálod kislányom mert így a jó” szemlélettel érhető el. És ha mindezt nem külső erőszak hatására teszik, akkor pedig csökken az ellenállási tényező. Úgyhogy én azt mondom, nekem mindegy miért, csak csinálja.És ebből a szempontból az a válaszom Novák Péter “Nem divatból gyűjtöm szelektíven a hulladékot…” mondatára, hogy ha valaki divatból teszi is, azt is leszarom, csak tegye.