Monit magazin

Nincs is már, akit üssünk

2012-02-05T11:28:00.002+01:00

írta: Foray Nándor

O’Brien megmondta, hogy igenis lehet ipart építeni a gyűlöletre. Ennek filozófiai, társadalomtudományi, pszichológiai, politikai indoklása titokzatos, misztérium, ám nem nagyon kötelező mit magyarázni rajta, ilyesmit még matematikailag is elegendő példával bizonyítani. Ha 0-nál kezdjük, kapásból ott rajtol a profanizmust tűzzel irtó kereszténység; az erre válaszreagáló nevetségesen szemellenzős voltaire-i egyházellenesség; a burzsoáziát vassal gyepáló kommunizmus; a zsidóságot egzecíroztató nemzetiszocializmus – hogy csupán a legnevezetesebb ellentétpárok közül említsünk párat.

A jin mindenkori viszonyulása a janghoz kereken kibukott Hitlerből: „Ha zsidók nem lennének, ki kellene őket találni.” Sztálin mindenható bűvészként tüntetett el minden potenciális riválist akár közeli (oroszországi), akár távoli (mexikói) környezetéből; egy szép napon szerte nézett, s nem lelé műellenségét a hazában, és csalódottságában eképp fakadt ki: „Nincs is már, akit üssünk.” A jakobinus diktatúra sem azért üldözte a „gyanúsakat”, hogy elfogyjanak, hanem. Az üldözés célja az üldözés.

Persze nemcsak meghatározó politikai irányzatok táplálkoznak az ellenségeskedésből. Ezt teszi többi közt a filmművészet, a rockzene, a hiphop, valamint – ad lectorem – a publicisztika, kivált az enyém. Ó, mondd, mi lenne velem, ha tökéletes volna a világ...? Hát kell ez nekem?

HmNn

A tisztelt júzernek nyilván föltűnt már, hogy a vírusok mindig egy lépéssel lopakodnak a vírusvédelmi szoftverek előtt. Amire beszerváljuk a serial keyt az aktuális programhoz, addigra dobhatjuk is el a kulcsot, mivel felüti fejét a friss fertőzés, és az ellen nem véd. Csak a következő kiadás, az n-es, amelyiken azonban túljár az n+1-es féreg. Valóságos teljes indukció. Mit rontni vágyol, szép és nemesnek új csírája lesz.

Valami idétlen ezoterikus könyvben olvastam, ettől viszont helyénvaló észrevétel, hogy soha nem volt ennyire fejlett az orvostudomány, mint ma, és soha nem volt ennyi beteg, mint máma. A pandémiák 30-40 évenként váltogatják egymást, hiába az antivirális szerek. Hétfőn marha-, kedden madár-, szerdán sertésinfluenza, majd csütörtökön póni- lesz, pénteken talán hal-, szombaton elefánt-. Vasárnap, Isten napján pedig megünnepeljük a sikeres túlélést, hogy másnap megint keljünk egy új korra és új kórra. Pestis, aztán kolera, aztán spanyolnátha, aztán... Én nem várom a rák gyógyítását, mert a skorpió veszi át helyét abban a szent pillanatban, és az rosszabb lesz. Figyeld meg.

De hogy nézne ki, ha egyszerre megjelenne a bármely problémát megoldó képlet? Megtorpanhat a technológiai haladás? Mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán? Gondoljunk bele, mit csinálnának szegény szoftverfejlesztők, amiután föltalálnák az Ultimate AntiVir 4000-et, amelyik az összes múltbéli, jelenlegi és jövendő számítógépes nyavalyát megfogja. Totál unatkoznának. A gyógyszeripar se tudna mihez kezdeni, ha az összes elképzelhető biológiai bajnak sikerülne elejét venni.

Nem-e a vírusirtónak érdeke leginkább a vírus? Nem a gyógyszergyártó érdeke a betegség?

2012

2012-01-08T23:26:00.003+01:00

Az idő repül, ezt pedig a Monitnál is lehet érezni: alig fogható fel józan ésszel, hogy magazinunk még 2010-ben indult, mindez annyira távolinak tűnik. Pedig valóban, az oldal alján pörög a számláló, egyre távolabb kerülünk attól, amitől indultunk – legalábbis időben, természetesen.
Ebben a rövid/hosszú (nem tudok a kettő közül dönteni) időszakban számos változás történt, cserélődtek a szerkesztőség tagjai, a velünk együttműködő szervezetek, ahogy magának a magazinnak a tartalma is. Majdnem 200 önálló cikket, beszámolót, novellát, verset vagy fotó összeállítást töltöttünk fel, melyet önkéntes tevékenységgel hoztunk létre, és természetesen ingyen tettük elérhetővé bárki érdeklődő számára.
Mit ígérünk 2012-re? Konkrét dolgokat természetesen már csak babonából sem írnék, de annyi biztos, hogy izgalmas változásokkal fogunk jelentkezni. Lesz megújított együttműködés jelenlegi partnerünkkel, már javában készülődünk egy nektek szóló új projekttel, ahogy a magazin gyökereit is ápolni igyekszünk majd. A részletek coming soon, figyeljétek weboldalunkat, olvassátok cikkeinket és kövessetek minket Facebook oldalunkon.

Katona Richárd
főszerkesztő

Katey Sagal

2012-01-08T23:22:00.006+01:00

írta: Katona Richárd
Katey Sagal a legtöbbek számára Peggy Bundy néven lehet ismert. Függetlenül attól, hogy ki mennyire zárta szívébe a kétségtelenül nagy népszerűségnek örvendett Egy rém rendes család című sorozatot, a mindennemű munkát nagy ívben elkerülő háziasszony figuráját életre keltő színésznő mindenkinek rémlik. Azonban Katey Sagal, a Hollywoodba szó szerint beszületett színésznő nem csak a filmvásznon indított karriert, hanem zene terén is alkotott. Mivel ez utóbbi kevésbé közismert, érdemesnek gondolom felhívni rá a figyelmeteket.

Vörösmarty tér

2012-01-08T22:58:00.028+01:00

A fényképeket készítette: Tóth Panni

Méregcsók

2012-01-08T22:55:00.004+01:00

írta: Foray Nándor

A nikotinizmus és az alkoholizmus fogalma viszonylag stabil talapzaton nyugszik, a narkotizmus sokkal ambivalensebb, például azért, mert akár az alkoholizmus meg a nikotinizmus is tartozhat kötényébe. Engem maga a dohányfüst is elkábít, az alkohol pedig számos drognál vérmesebb vadállat.
Az ellenérdekeltek részéről kínos volna beismerni, hogy a mértéktartó fűfogyasztás egy fokkal jobb a kávézásnál és a csokoládézásnál, aki havonta elszív egy spanglit, az inkább jót tesz magával, mint rosszat, csak ne hegesszen betépve. A szintetikus szerek veszélyesebb ördöngösségek, ezt jelzi a terminus: ami mesterséges, az nem Istentől való (max közvetve), nem plastic girlnek teremtette Évát, hanem üde gyümölcsösök nimfájának. Persze kétbalkezes érv a kábszer mellett, hogy a természetes feltétlenül hasznos, hiszen éldegélnek sunyi mérgesgombák és -bogyók, bőven olyan hajtások, amelyeket nem tanácsos lelegelni.
Elterjedt viszont egy fineszes drogpletyka, mely szerint magukkal a drogokkal igazából nincs gond, mindössze kiegészítőik kártékonyak; az alattomos forgalmazók úgy szoktak megtakarítani, hogy a kimért mennyiség egy (jelentős) részét kispórolják az adagból, helyébe fűrészport, fémforgácsot vagy krampampulit öntenek, és a testi katasztrófákat az efféle túlkomplex egységek indukálják. Mert a bevett cucc nem szavatos, mirhát és zsályát tartalmaz. Erről a feltételezésről annyit tudni biztosan, hogy minimum féligazság: az IRM ugyan váltig állítja, hogy mind a túl tiszta, mind a túl koszos heroin halálos, de ez vagy igaz, vagy nem, simán lehet valami antihippi meghajtású ellenpropaganda. A herbál kábítószer talán tényleg a Mindenható ajándéka, kár, hogy eredeti minőségében alig elérhető.
A szentségtelen anyagmanipuláció aktuális toteme a krokodil, amely a szó legszorosabb értelmében lerágja a húst – a dögöt természetesen Oroszországban tenyésztik. A brutális mellékhatás kiváltója az a konyha, amint a fájdalomcsillapító összetevőjét sósavval (!) keverik, így a végeredmény nem holmi intravénás tudatmódosító, hanem láva. (Némileg barátságosabb a felénk és trendi MDPV, amely többek között tudathasadást és tályogot okoz.) A hasonszőrű kotyvalékok tulajdonképpen kicsúsznak a kábítószer definíciójából, mivel ennyi erővel a lónyugtató és a cipőkrémszag is belesorolható, meg bármi, amit az unatkozó tökkelütött a szervezetébe présel. A nem hivatalos kábítószerekkel való visszaélést csaknem lehetetlen megelőzni, a kisbaba akármit bekap, ami keze ügyébe kerül, az igénytelen mámorvadászok se különbek, mindent becuppantanak, ami rendhagyó impressziót ígér, akkor is, ha megátkoz hetedíziglen.
Nyilvánvaló hát, hogy mi az egyetemes szerelés rákfenéje; a kábítószer-szennyezés terrorizmus. A kábítószerek megtisztulása a fogyasztást legalább tűrhetőbb mederbe terelné. Az emberi testbe műanyagot árulók nem dílerek, hanem démonok, a mérgeket tudatosan szlapálók ördögfattyak. Mondanám, hogy ezeket az alakokat nem etetni, helyretenni kell tűzzel-vassal, azonban a terjesztést eddig se sikerült blokkolni, a betiltott fleki helyébe új paca lép. Maradnak az őrült kísérletezők meg a szörnyszülöttek.

Kattints rá, Nagyi!

2012-01-08T22:50:00.003+01:00

írta: Vagyas Fanni

Ezzel a névvel indult a Budapesti Művelődési Központban tanfolyam nyugdíjasoknak alapvető számítógépes és internettel kapcsolatos ismeretek elsajátításának céljából. 25 óráért maximum 1000Ft-ot kérnek az idősektől.
Nagyon nehéz manapság az élet számítógépek, internet nélkül. Különösen az időseknek, akik a hirtelen információrobbanást nehezen tudták követni. Nagyon hasznos ez a tanfolyam, hiszen az alapoktól kezdődik az oktatás: mi az egér, hogyan lehet bekapcsolni a számítógépet. A tanfolyam végére megtanulják a skype használatát, hogy tudjanak beszélgetni az unokáikkal, lesz saját e-mail címük sőt, már kibővült az anyag a facebook használatával is.
Gondoljunk csak bele, hogy mennyi türelemre van szükségünk, ha a nagyszüleinknek (néha még a szüleinknek is) el kell magyarázni mindent ától zéig. Ehelyett kis csoportokban tanítgatják őket a virtuális világ csínjára-bínjára, ráadásul a foglalkozások alkalmával összebarátkozhatnak egymással, a hazafelé tartó út máris jobb hangulatban telik, ha van kivel megosztani aznapi élményeiket.
Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum 2003 óra még vetélkedőt is rendez Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny névvel. Az ország minden tájáról, még a határon túlról is érkeztek lelkes versenyzők. Az életkorkategóriák a fiataloknál 14 év alattiak, az idősebbeknél 50 év felettiek voltak. Egy műveltségi tesztet kell kitölteniük az internet segítségével.
Országszerte vannak ilyen kezdeményezések, mert az idősebb generáció felzárkóztatása fontos. Eljön majd az az idő is, amikor már online fizetünk be minden csekket, online vásárolunk és minden ügyet az internet segítségével intézünk el. Az elmagányosodás megelőzésében is nagy szerepet játszhat az internet és a közösségi hálók ismerete. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, aki teheti, vigye el a nagyszüleit egy ilyen tanfolyamra és aztán versenyre fel!

Global Leader's Summit

2012-01-08T22:42:00.007+01:00

Légy Te is részese Magyarország egyik legnagyobb nemzetközi konferenciájának!

Magyarországon 2012-ben kerül megrendezésre a Global Leader’s Summit (GLS) nevű konferencia. A rendezvényt a világ 3. legnagyobb non-profit, fiatalok által vezetett szervezete, az AIESEC szervezi meg, hogy a világ 110 országából érkező vezetőit fogadhassa. Az eseménynek minden évben más ország ad otthont. A február 15-től 26-ig tartó konferencián diákok, diákszervezetek, globális partnerek, médiumok, valamint a szervezet korábbi és jelenlegi vezetői gyűlnek össze a világ minden tájáról, hogy hozzájáruljanak az AIESEC hosszú távú stratégiájához és fejlődéséhez. A Global Leader’s Summit, mint konferencia, több rendezvényből tevődik össze, melyek a következők:

Youth Forum
Az alábbi esemény lehetőséget teremt számotokra neves céges képviselők helyi, valamint világméretű témákat érintő előadásain részt venni, melynek keretében bővebb információt szerezhettek a vezetésről, a versenyképesség fenntartásáról, növeléséről, valamint más aktuális témákról egyaránt.

Global Village
A rendezvényen a szervezet több mint 110 országából érkezett vezetői mutatják be országuk gasztronómiáját, kultúráját, tradicionális táncait, zenéit, hogy a résztvevőket néhány óra erejéig a távoli országok hangulatába varázsolják.

Fiatalság, innováció, kooperáció!
Változtasd meg a jövőt Velünk!

Február 15.
Budapesti Corvinus Egyetem, Közgáz Campus, E épület

Maradj naprakész a konferenciáról:

Látogass el honlapunkra: www.gls2012.org
Keress fel minket a facebookon is: www.facebook.com/gls2012

Csokoládé

2012-01-08T22:34:00.003+01:00

írta: Tóth Panni

Mariann az édességboltban rója a köröket. Reggel még nem is sejtette, hogy itt fog kikötni délután 13:07-kor nyálcsorgatva. Sőt, igazából reggel még úgy tervezte otthon marad és alszik. Az ilyen hétköznapok úgysem nyújtanak mást a szürkeségnél, iskoláknál és munkahelyeknél. Ám az ébresztőóra kitartóan nyüszített és szerencsére olyan helyen volt elhelyezve, ahol nem csaphatta le egy laza kézmozdulattal, nevezetesen egy két méter 25 centis ruhásszekrény tetején. Minden este oda teszi, hogy kijátszhassa reggelenkénti önmagát, különben nem kelne fel. Az ilyen trükkök ellenére, mint minden reggel, most is futott a busz után csupán azért, hogy megtapasztalhassa azt a gyönyört, mikor 20 másik embernek préselik neki, akik mind friss reggeli lehelettel, köhögésrohamokkal és acélbetétes bakancsokkal vannak felszerelve.
Leszálláskor néhányan hasba is vágták a könyökükkel.
Első óráját automata üzemmódban ülte végig küszködve az elalvással. Második óráján az ablakon bámult kifelé a belváros háztetőire. Csokoládébarna verebek ugrándoztak egy párkányon. Csokoládé, hmm… Mintha eszébe kellene jutnia valaminek.
Elakadt a lélegzete és néhány nem túl nőies szó hagyta el a száját. Padtársa oldalba bökte, hogy túl hangos volt. Ettől ismét fájni kezdtek reggel szerzett sérülései.
A további órákon három szó járt a fejében: anya, névnap, csokoládé. Pár óra múlva az utcán sietett egy édességbolt felé. A szél hidegen fújta lába elé a faleveleket és az utca nem túl kellemes szagait. Az édességbolt körül azonban süteményillat keringett, az ajtó előtt forró csokoládét készítettek. Bent kellemesen meleg volt, néhány ábrándozó alak bóklászott a polcok közt elhomályosult tekintettel. Mint rabul ejtett kísértetek emelgették a dobozokat és csomagokat, majd az árakat meglátva szertefoszlott az édes varázs és savanyú ábrázattal léptek a következő polchoz.
Mariann bizalmatlanul lépett az első szembe ötlő termékhez. A csomagolás igényes volt, a mesekunyhóhoz hasonló kép bájos, az ára hátborzongató. Úgy érezte égnek mered a haja, és gyorsan visszatette a dobozkát a polcra. Elfordult, hogy ne is lássa.
A következő fél órában csak kerengett jobbra-balra. Minden ízléses volt és nagyon gusztusos, illatos és kívánatos. De észrevette, hogy rengeteg a bizarr ízesítés. A chili és mentol még érdekesen is hangzott, de rengeteg volt az olyan fűszeres csokoládé, mint a kakukkfű és a zsálya, amik enyhén szólva gyomorforgatóan hangzottak. A sós csokoládénál majdnem felnevetett. Egyértelmű, a csokoládégyárosok egymást próbálják túlszárnyalni a legújabb és legbizarrabb ízesítésekkel. Valószínűleg az emberek már unják a megszokott ízeket. Mi lesz, ha majd a sós csokoládét is megunják?
Az igazság az, hogy a csokoládégyárosok erre már kiötöltek egy olyan módszert, amiről ha az emberek tudnának, megbotránkoznának és késlekedés nélkül beperelnék őket az okozott lelki sérülésekért. A csokiipar csődbe menne és a világ édességek szempontjából visszazuhanna az Amerika felfedezése előtti időkbe.
Ám az emberek még nem tudnak a csokoládégyárosok tervéről, így mikor az egy évtized múlva kijön az új generáció már elégedetten fogadja azt be, így a csokoládé válik a világ urává…
Mariann most tudatlanul töprengett a polcok előtt. Végre talált egy izgalmas közepesen drága bonbont. Megvegye? Ne vegye meg? Kinyújtotta a kezét, majd visszahúzta. Szinte érezte, ahogy a pénztárcája esedezik. A csokoládé viszont lágyan dorombolt lelki fülei hallatára. Az ajkába harapott. Odakint négy órát ütött a harang.
Este ollóval rózsaszín szalagot vágott, masnit kötött, és becsúsztatta a bonbont édesanyja íróasztalára egy kis kártyával, amire ez volt írva: Boldog Névnapot ♥ ♥ ♥

Utánad szabadon

2012-01-08T22:33:00.003+01:00

írta: Fehérvári Zsóka

Évek mögöttem, melyek mind hiábavalóak,
Általad azok, hittem a hazug szavaknak.

Bár hasznomra vált, hisz tanultam,
Ekkorát még soha sem csalódtam.

Elfeledlek végre, te csak ártottál,
S most itt van Ő, kinek átadtál..

Ez az egy, mit neked köszönhetek,
A legszebb, mihez fűződik neved.

Te megtanítottad lángra lobbantani,
Vele megtanulom azt éltetni!

Önkéntesség világnapja

2011-12-09T12:31:00.005+01:00

Tudom, tudom, december 9. van, látványosabb lett volna a dolog ha a Monit decemberi száma 5-én jelenik meg. Ugyanis december 5. az önkéntesség világnapja volt, és aki rendszeresen olvas minket, annak nem lesz meglepetés, hogy mindig, amikor az önkéntesség szóba jön, elkezdjük szajkózni, hogy milyen jó önkéntesnek lenni és mi milyen királyak vagyunk, amiért a magazint totál önkéntes alapon csináljuk.

De tényleg. Önkéntesnek lenne jó dolog, azoknak is, akiknek nem jelent örömet segíteni másokon meg mindenféle emelkedett ügyben részt venni, és csak önző módon saját maguk haszna érdekli. Az önkéntesség ugyanis nem azt jelenti, hogy dolgozz jutalom nélkül. Az önkéntesség fogalma szerint olyan tevékenység, aminek végzéséből az önkéntes közvetlen anyagi nyereséghez nem jut. Ez nem zárja ki azt, hogy mindenféle egyéb hasznot lehet belőle húzni. Nézzük sorra, ami így hirtelen eszembe jut.

Tapasztalatgyűjtés
Talán nem kell magyarázni, evidens, hogy bármilyen tevékenység végzése során tapasztalatokat gyűjtünk. Folyamatosan, megállás nélkül. Akkor is, amikor utazunk a villamoson és akkor is, amikor a fodrásznál ülünk. Egy szervezetnél (legyen az akár formális, mint egy egyesület, vagy informális, mint a Monit szerkesztőség) önkéntességet vállalni viszont a hétköznapi dolgoknál sokkal intenzívebb tempóban nyújtja ezt a lehetőséget, így hát aki szerint a bölcs agy is van olyan fontos mint a pénz, az máris élvezni fogja az önkéntességet.

Állásinterjú
A munkáltatók imádják a tapasztalt munkavállalókat, hiszen jobb a problémamegoldó képességük, ritkábban találják szembe magukat ismeretlen dolgokkal és képesek felelősséget érezni munkájuk iránt. Persze lehetne még sorolni mennyi a munkahelyen is pozitív tulajdonság kialakulásához vezet az önkéntesség, de ezek után már mindenki maga is érzi, hogy valóban: az önkéntesség jövedelmező – csak nem közvetlenül.

Kapcsolatépítés
A tapasztalatgyűjtés mellett a másik dolog, amit folyamatosan csinálunk, az az emberekkel való találkozás. Ha azonban részt veszünk olyasvalamiben, ahol tudjuk, hogy kezdeményezésekre nyitott, közvetlen anyagi juttatás nélkül is szívesen munkát végző emberekkel ismerkedhetünk meg, akkor bizony már csak idő kérdése, hogy terítékre kerüljön valami olyan ötlet, aminek megvalósítása a jövőnket nagyban pozitív irányba lendíti majd.

Ismertség
Nem világhírnévre kell gondolni – annál sokkal többre. Azzal, ha a nevünk ott van valami sokak számára élvezetet nyújtó tevékenység megvalósításánál, megbecsülést szerzünk környezetünkben, hiszen az emberek tudják, hogy mindazt amit tettünk, nem fizetésért tettük. Sokkal jobb színben tűnik fel mások előtt az, aki képes saját magát motiválni, mint az, akit csak pénzzel lehet. Ez érvényes nem csak a munkában, hanem a hétköznapi emberi kapcsolatokban is: aki nem hajlandó egy érdeklődésének megfelelő tevékenységet pénz nélkül elvégezni, annak valószínűleg megerőltetés mosolyogni másokra, tekintve hogy azzal sem szerez közvetlen anyagi hasznot magának.

Nem utolsó sorban pedig: alkotni jó. Akkor is, ha nem jár érte semmi jutalom. Látni azt, hogy igen, valami mások számára is értékes dolgot hoztam létre jó érzéssel tölti el az embert. Aki élte már át az önkéntesség nyújtotta élményeket, az pontosan tudja mi ez, aki pedig még nem, annak nagyon nehéz átadni azt az érzést, amit ez jelent. Egy próbát viszont mindenkinek megér maga kipróbálni, nem?

Katona Richárd
főszerkesztő

Carmina Burana

2011-12-09T12:27:00.005+01:00

írta: Vagyas Fanni

Október végén a Művészetek Palotájában a Szegedi Kortárs Balett előadásában láttam Carl Orff Carmina Burana című művének táncos feldolgozását. A Carmina Burana hallatán sok embernek a mű keretét adó O Fortuna jut eszébe. Általában oratóriumszerűen élvezhetjük a dalokat, de mostanában a táncos feldolgozás a meghatározó.

Az első részben megjelent a halál, felfedezték a tavaszi természet csodáit. A kocsmában a férfiak sokáig mulatoztak, majd a szerelemről szóló részben a főszerepet játszó pár kibontakozó érzelmeit követhettük nyomon. Végignéztük a szólótáncosnő életét, a félénk kezdeteket, a beteljesült szerelmet és a halált is. A halál megtestesítője volt a legérdekesebb szerep, egy nagy fekete lepel mozgatásával keltette életre. A mozdulatai fenyegetőek voltak, a társulat élethűen jelenítette meg a haláltól való félelmet, kiabáltak rá, próbálták elkergetni. Az előadás különlegessége még abban is megnyilvánult, hogy a záró tétel dallamvégeinek a mennyezetről lelógó vasláncok lezuhanása adott hangsúlyt. Szomorú volt látni a férfi szerelmének elvesztését, amit még hátborzongatóbbá tett a vasláncok hangja.
A balettozók végig összhangban voltak, párként is és egységként is. A zene vonalát tökéletesen követte a táncosok mozgása. A díszletek és a ruhák hűen tükrözték a természetbálványozó népek korát. A táncosok beleélték magukat a szerepükbe, elképesztő volt látni, hogy a nyitó-, és zárótételt együtt éneklik a kórussal.
A darab koreográfusa Juronics Tamás, a főszereplők Szarvas Krisztina, Horváth M. Gergő/Czár Gergely és Haller János voltak.
Ezentúl, ha a Carmina Buranat hallgatom, mindig megjelenik előttem a Szegedi Kortárs Balett előadása. 2012 júniusáig minden hónapban lesz egy előadásuk, aki kedveli a klasszikus zenét és nyitott az új előadásmódokra, az mindenképpen vegyen jegyet, nem fog csalódni!

Eric Saade

2011-12-09T12:19:00.012+01:00

írta: Katona Richárd

A 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon ismerhették meg az emberek Európa-szerte Eric Saade svéd énekes nevét, aki az akkor Németországban megrendezett verseny színpadán nyújtott szerepléséért dobogós helyezést ért el, azóta pedig szárnyal a sikerekben és tele van vele a YouTube (az enyém legalábbis mindenképpen, mert feliratkoztam a csatornájára, de azért más is összefut vele akaratlanul is).

Magának a nagy megmérettetésnek az előzménye a svéd nemzeti előválogatásként funkcionáló Melodifestivalen, melyre szintén 2011-ben került sor, és az itt bemutatott tehetsége alapján nevezték ki a svédek országuk képviseletére az egykori gyermekműsorok műsorvezetőjét, a későbbi What's Up! banda énekesét és az éppen szólókarrierében lévő Eric Saade nevű huszonévest énekest. Ezzel a második nekifutással jelenhetett meg Düsseldorfban (azért második nekifutás, mert 2010-ben is indult a svéd válogatáson, akkor azonban nem nyerte meg, így akkor nem ő képviselte Svédországot az Eurovíziós Dalfesztiválon).

A zeneajánlók és zenekritikák egyik magja általában az adott énekest vagy bandát elsősorban kedvelő társadalmi csoport bemutatása. Azonban én nem olvastam semmiféle közvélemény kutatást vagy statisztikát az Eric Saade rajongótáborról, meg egyébként is, a zene mindenkié. Határozott véleményem, hogy a lehető legrosszabb úgy ajánlani zenét, ha a zenei ízléstől független tulajdonságok alapján rögzítjük, hogy ezt kiknek kell szeretni és kiknek nem. A filozófiai és világnézeti eszmefuttatás elkezdődése előtt azonban inkább lezárom ezt a cikket egy Eric Saade videó klippel, mert a nélkül mit ér a szöveg a zene rovatban...?

Budapest

2011-12-09T12:13:00.027+01:00

A fényképeket készítette: Tóth Panni

Zérók & Hősök

2011-12-09T11:29:00.006+01:00

írta: Foray Nándor

Nem tudom, miért alkották ilyenné az embert, de szűknek tűnik a kiszabott keret. Daidalosz és Ikarosz tragédiájának üzenete általános érvényű: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, különben bilibe lóg a lábad, és megdöglesz. Szerencsére én sose játszottam olyan élesen a Dragon Ballt, mint azok a kölkök, akik csillagharcos-komplexusukban vonat elé vagy erkélyből ugrottak, várván a varázsfelhőt. Játszottam azonban élő-beszélő legófigurákkal, valamint cimborámmal Batman-álarcot kezdtünk készíteni, hogy aztán fákról leugrálva kapjuk el a lakótelep nemzetközi bűnözőit. Végül nem indult be az önkéntesség, mivel ráeszméltünk, hogy a Batman-életformához más is kell, többek közt egy Alfred. Mi, gyerekek, mindig törekedtünk kitörni az adott lét korlátai közül.

Charles Feltman, az első hotdogárus sokat szajkózhatta: "Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen." Tehát elvileg tényleg szabadon építkezhetünk, akár az Eredetben. Ez az intelem a legszuperebb szuperhőstől származik, a hűtlen feleségek rémálmától, aki sétál az utcán, és rádpillantva megállapítja, hogy parázna vagy. És még arra is megkér, hogy hívd meg egy italra. Olvas a gondolatokban, gyógyít a nyálával, ráolvasással újraéleszti a halottat. Ha pont ő győzköd szerényen, hogy mindezt mi is megtehetjük, akkor érdemes megfontolni – hiszen ha csak ő lehetne ekkora eszetlen nagy király, akkor nem a keresztet mutogatná nekünk, hanem a seggét. Egy a gond Jézus Krisztussal: egyetlen korabeli római bulvárlap se dokumentálja, ami tarthatatlan mulasztás egy ekkora blikkfang esetében.

Ebből persze nem következik, hogy nem létezett a csodacsávó, az meg pláne nem, hogy a tanításai badarságok. Tudniillik az összes, kivétel nélkül az összes okkultizmus és vallás arra alapoz, hogy a hited a teremtő, mert ha úgy hiszel, akkor úgy lesz. Ezt tálalja a legősibb falfirkász, a buddhizmus, a New Age és a sátánizmus is, csak más-más körettel. A totem vagy Saraswati mellbősége mindössze díszítése az alapelvnek. A közös nevező, amit valami rendületlenül súg fentről, hogy tulajdonképpen mindannyian istenek vagyunk, és mindenre képesek.

Akarjuk hinni, hogy mindenre. Son Goku frizurája beszőkült (a feketehajúak árja prototípus iránti sóvárgása!), Odüsszeusz hirtelen magasabb lett, a nyomorult vézna Csokonai meg a vén és rusnya Dorottyáékat varázsolta fiatal bombanővé, akik saját elbaszottságukért férfiak kasztrálásával terveztek elégtételt venni, hogy ha már ők nem szexelhetnek, akkor más se tegye. Ameddig látomás él, addig nincs kilátástalan helyzet, van viszont békából királyfi. Létjogosultságát veszíti a "lehet" ige. Mindent lehet, Rap Diszkó, vigyázz, kész.

Csak ilyenformán fölmerül a kérdés, hogy miért nem én vagyok Monaco hercege.

És sajnos ennél súlyosabb ambíciók is borzolják a kedélyeket. A texasi parkolóban találtak egy holdkórost, aki saját bevallása szerint 500 éves vámpír – az alsógatyára vetkőzött kretént természetesen a figyelemvágy motiválta. Választott hivatásának gyakorlásáig nem jutott el, ám korábban fogtak konkrét vérszívókat is, akik valóban gyilkoltak. Három hónapja orosz kannibállakomát zavartak meg a vegetáriánusok; igen, a modern kannibálok sem azért teszik a dolgukat, mert már rászoktak a humánhúsra, hanem hogy egyedinek érezhessék magukat. Sőt a tömeggyilkosok jórésze is azért dolgozik, hogy kiemelkedjen a tömegből.

A wannabe-horrorfilmsztárok rendre alsórangú, családmentes, céltalan kispolgárok, akik semmit nem raktak le az asztalra. Az alkotási láz jelentéktelenségük tudatában is égeti őket, annál inkább. Amennyiben legalább családot alapítanának, nem kísértené őket az érzés, hogy nem hagynak hátra semmit. Illetőleg az önkifejezés a művészetet jelenti. Mondjuk vámpírregényeket kéne írniuk ahelyett, hogy személyesen játsszák el a vámpírt. Valamilyen kreatív tevékenységben mindenki tehetséges, és a lemezpréselés nem tartozik ide. Ha az elnyomott ösztönlény nyomot hagyna egy értelmes területen, nem kényszerülne farsangi maszkban ámokfutni, hogy elhitesse magával és másokkal, hogy ő valaki.

A vallás és a technológia feladata egyaránt a határok kiszélesítése. A természet a szabadság. A csecsemő hozzáállása még tisztán a mindenhatóé: bármit követel és nem fogadja el, ha bármit nem kap meg. Fölcseperedve szembesítik azzal, hogy lehetőségei korlátosak, amit legszívesebben mindenáron megcáfolna. Az ember szeretné hinni, hogy mindenható vagy minimum különleges. Hogy igaza van-e vagy áltatja magát, az másik kérdés.

„A dicsőség múlandó, de az ismeretlenség örökké tart” – ez Toulon tanulsága, és emiatt kellett bevonulni Moszkvába is.

Get Ready!

2011-12-09T11:22:00.008+01:00

Hosszú távú együttműködés az Ifjúsági Demokráciaprojektek támogatása érdekében

A Fiatalok Lendületben Programiroda a cseh, litván, osztrák nemzeti irodákkal együttműködve, a SALTO Participation Resource Center támogatásával 2010 januárjában hosszú távú fejlesztési folyamat elindítását határozta el a Fiatalok Lendületben Program 1.3, azaz az Ifjúsági Demokráciaprojektek kategóriájában beadott pályázatok mennyiségének és minőségének növelése céljából. Mivel ez egy viszonylag új, előzmények nélküli pályázati kategória, így nem meglepő, hogy a bevezetés tapasztalatai azt mutatták, hogy mind a formai, mind a tartalmi kritériumokhoz való igazodás időnként nehézségeket okozott a pályázóknak.

Egy olyan fejlesztési folyamat indult el ennek feloldására, mely az egyes országok pályázó szervezeteinek támogatása mellett a nemzetközi együttműködés adta lehetőségek kiaknázását is fel kívánja használni. A nemzetközi csapattal közösen tervezett, de helyi igényekre szabott hazai fejlesztési folyamat mellett tehát rendszeresen zajlott a tapasztalatok cseréje, illetve bizonyos elemekben közvetlen együttműködés is történt.

A hazai megközelítés 2010-ben főleg az információterjesztésére fókuszált. Készítettünk rövid információs anyagot a pályázati kategória sajátosságairól, melyben kitértünk arra is, hogy melyek a legfőbb különbségek az 1.3 és 1.2 (Ifjúsági kezdeményezések) valamint az 5.1 (Ifjúságpolitikai együttműködések) kategóriák között, hiszen tapasztalataink szerint többnyire ezzel a két kategóriával mosták össze az Ifjúsági Demokráciaprojekteket a pályázók. Ebben az anyagban nyertes projektötleteket is ismertettünk. Az információs anyag terjesztése mellett információs napokat szerveztünk több régióban, lehetőség szerint minél több olyan szervezetet is bevonva, akik még egyáltalán nem, vagy csak egy-két kategóriában pályáztak rendszeresen eddig.

2011-ben a fejlesztés hangsúlya az érdeklődő szervezeti kör támogatásáról szólt. Egy háromnapos képzés során 12 szervezet képviselőjével dolgoztunk együtt, akik mind célcsoportjuk, mind az ifjúsági munkában alkalmazott megközelítésük, módszertanuk tekintetében színes csoportot alkottak. Az ifjúsági szervezetek képviselői mellett egy önkormányzati képviselő is részt vett a képzésen, hiszen a kategória fontos eleme és nagy lehetősége a döntéshozókkal, szakértőkkel való együttgondolkodás a projektek keretein belül. A pályázatok megírását és beadását a képzést követően is folyamatosan támogattuk és ösztönözzük továbbra is: márciusban pl. részvételt biztosítottunk Bécsben egy kapcsolatépítő szemináriumon a külföldi partnerek megtalálása céljából. De emellett folyamatos lehetőség nyílik skype-s, e-mailes vagy személyes konzultációra a folyamat hazai facilitátorával, Hajdu-Kis Diánával a tervezett pályázatokkal kapcsolatban. A képzésen részt vevő szervezetek közül eddig hárman adtak be ötletes és jó színvonalú pályázatot, és nyertek támogatást - nekik ezúton is gratulálunk.

2012-ben szeretnénk ötvözni az információterjesztését és a további, szervezetekre szabott támogatást. Illetve egy részletesebb tájékoztató kiadványt tervezünk kiadni, már a projektgeneráló folyamat tapasztalataival is kiegészítve, és újabb szervezeteket is bevonni ebbe a folyamatba.

Amennyiben érdekli ez a pályázati kategória, vagy akár már formálódó projektötlete is van, és szívesen konzultálna ezzel kapcsolatban, jelezze szándékát a Fiatalok Lendületben Programiroda Ifjúsági Demokráciaprojektek kategória programkoordinátorának, Bánáti Zsombornak a banati.zsombor@mobilitas.hu e-mail címen.

Elindult a Munkáltatói Márka Kutatás

2011-12-09T11:17:00.005+01:00

Legyél Te a zsűri a vállalatok versenyében!

Az Aon Hewitt nemzetközi humántanácsadó és az AIESEC nemzetközi non-profit szervezet idén is elindította Munkáltatói Márka Kutatását. (http://bit.ly/markakut)
A felmérés célja, hogy a diákok, a pályakezdők és a több éves munkatapasztalattal rendelkezők munkaerőpiacról alkotott véleményét feltérképezzük, és végül kihirdessük a Legvonzóbb Munkáltatók rangsorát!

Mondd el nekünk, milyen szempontokat veszel figyelembe új munkahely választásánál; milyen tényezők befolyásolják döntésed kimenetelét; mit gondolsz a kérdőívben található cégekről; valamint melyek azok az információforrások, melyeket szívesen használsz, hogy megismerd munkaerő piaci lehetőségeidet!
Legyél zsűritag a vállalatok versenyében, mely érted folyik! A kérdőív kitöltésével te alakítod, ki álljon a dobogóra, ki legyen a Legvonzóbb Munkáltató!

A teljes kitöltéssel részt veszel nyereményjátékunkban, amelyben értékes ajándékokat sorsolunk ki (Blackberry készülékek, nyelvtanfolyamok, Figyelő előfizetések)

A Munkáltatói Márka Kutatásból kiderül, melyek azok a vállalatok, amelyek a legjobb választást jelentik a munkavállalóknak – egyrészt a munkáltatói márka, másrészt az alapján, hogy az image mögött a valóságban mit tudnak kínálni a munkatársaiknak.
Tölts ki a kérdőívet itt: http://bit.ly/markakut
Vedd kezedbe a döntést, hogy együtt formálhassuk olyanná a vállalatokat, amilyennek Te szeretnéd látni őket!

Telefonhívás

2011-12-09T11:14:00.004+01:00

írta: Tóth Panni

Becsapta az ajtót és felvette a telefont. Annyira dühös volt és zavarodott, hogy először rossz számot hívott. Egy idős nő vette fel, ő bocsánatot kért és letette. Következő alkalommal jól tárcsázott.
Első csengés. Megpróbált lassan lélegezni. Ez az, le kell nyugodnia.
Második csengés. Csak egy autó volt. Nem ment teljesen tönkre. A szerelés nem kerülhet annyira sokba.
Harmadik csengés. Na jó, talán sokba fog kerülni. De kit érdekel? Senki sem sérült meg.
Harmadik csengés. Oké, esetleg az az agresszív kopasz barátságos szomszéd nem lesz túl vidám, ha meglátja a méregdrága postaládáját darabokban, de meg fog nyugodni. Előbb vagy utóbb. És ki fogja fizetni. Még mielőtt felfedezi a kidöntött kerítést.
Ötödik csengés. Hirtelen egy lágy női hang szólt a kagylóból.
- Igen, tessék?
Majdnem elejtette a telefont. Egy pillanatig meg se bírt szólalni.
- Hallo? - szólalt meg a hang újból - Ki az?
Végre meg bírt nyikkanni.
- Szia anya, itt Kriszti. Én… azt hiszem eltörtem a kocsid.

Volt egy fiú és volt egy lány...

2011-12-09T11:09:00.004+01:00

írta: Fehérvári Zsóka

Volt egy fiú és volt egy lány
A száraz jég két oldalán..
Elindulni nem fognak,
Csúszik a jég, elbuknak.

A lány elindul, és oda lép
Hol ki van vágva pont egy lék,
A hideg vízben jól eltűnt,
A fiú szerelme is úgy elhűlt..

Ennyi volt.. Az életét
Eldobta egy hűtlenért,
Eldobta, mert szerette,
A fiú sosem értette..

A csodás természet

2011-11-09T23:02:00.006+01:00

Immár harmadik hónapja jelenik meg magazinunk egészen eddig legfrissebb (hogy miért csak eddig, arról is mindjárt szó lesz) rovata, a fotó rovat. Ebből a három alkalomból kettő természetben készült fotókból lett összeállítva, köztük a legújabb, novemberi összeállítás is. Nagyon fontos tartalmat tudunk így eljuttatni a kedves olvasókhoz, ezzel ugyanis lehetőségünk nyílik bemutatni Magyarország csodás természeti kincseit, melyeket legtöbbünk idő hiányában nem tud kellőképpen kiélvezni. Kevesen vannak, akik hajlandóak időt szakítani például arra, hogy ősszel elmenjenek az Alföldre és meglessék a darvak vonulását. Mindenki szerencséjére azonban a Monit szerkesztőségének tagjai ezek közé a kevesek közé tartoznak. Mi kiélvezzük azt, amit az élet adott nekünk - amivel pedig építeni tudjuk a fiatalok nagy közösségét az az, hogy mindezt elhozzuk nektek olyan formában, ahogyan csak tudjuk. Ezért van a fotó rovatunk, ahol ebben a hónapban is szebbnél szebb fényképeken tudjátok legeltetni a szemeiteket.

Visszatérve pedig arra, hogy miért csak eddig volt legfrissebb a fotó rovat, azzal a meglepetéssel tudunk szolgálni, hogy útjára indítjuk a már igencsak régóta kívánatos, eddig hiányzó zene rovatot, ahol remélhetőleg minél több alkalommal tudok jó cikkeket olvasni a zene világából.

Reméljük ebben a hónapban is kellemes perceket fogunk tudni nektek okozni a novemberre összeállított cikkeinkkel.

Katona Richárd
főszerkesztő

Picasso: A világ teremtése

2011-11-09T22:55:00.007+01:00

írta: Vagyas Fanni
Egyik este egy felejthetetlen élményben volt részem. A nagyvárad téri Bárka Színház vendégelőadását néztem meg, a Baltazár Társulat Picasso: A világ teremtése címmel.
A Baltazár Társulat 1998 óta működik, és az a különlegessége, hogy sérült emberek játszanak benne. Céljuk az, hogy megmutassák az egészséges embereknek, hogy nem különböznek tőlük és mindeközben kamatoztatják művészi tehetségüket, jól érzik magukat.
Megalakulásuk óta tizenegy előadást láthattunk tőlük, többek között a Picasso: A világ teremtése címűt. A darab elején könnyen elkülöníthető egységekben láthattuk a színészeket. A színpadon vagy három színésznőt, két színészt és két színésznőt vagy a főszereplő párt láthattuk a mű első felében. Az egész előadás a mimikára, testmozdulatokra épült zenei aláfestéssel. Mozgással – tánccal, labdázással, úszkálással, festéssel – mutatták meg nekünk, hogyan született meg az első emberpár, hogyan űzték ki őket a paradicsomból. Különböző korszakok táncai, életfelfogásai színesítették a történetet. Az előadás második felében a három csoport egyszerre volt jelen a színpadon. Mikor nem szólt zene, akkor is figyeltek egymásra, összhangban voltak, egyszerre mozdultak.
Mindig is tetszett, amikor egy színdarabban a színészek rendezik át a teret és ők mozgatják a díszleteket is. Itt a kezdeti fekete tábla a végén egy asztallá alakult át a benne lévő puffok segítségével. A színpadrendezés teljesen természetesnek tűnt a darab közben, egyáltalán nem zavarta meg a történet ritmusát. A másik nagy kedvencem a jelmezek voltak. A korhű ruháktól, a bizarran modern darabokon át a balett-, és bohócruháig minden látható volt a színpadon. A legjobb az volt, hogy látszott a színészek arcán, hogy mennyire élvezik viselni őket. A főszereplő színésznő mosolya pedig a legcsodálatosabb mosoly volt, amit valaha színpadon láttam.
Nagyon örülök, hogy ennek az előadásnak a nézője lehettem, és mindenkit szeretnék bátorítani arra, hogy nézzen meg a Baltazár Társulat előadásai közül egyet, ha teheti.

Október elseje

2011-11-09T22:50:00.008+01:00

írta: Molnár Bianka
Október elsején a zene világnapját ünnepelte szerte az egész világ. Gimnáziumunk is ellátogatott a helyi zeneiskola előadására a zene világnapja kapcsán. Bemutatták a zene fejlődését, kezdve az egyszerű ritmusoktól, a szimfonikus zenekarig. A zeneiskola igazgatója azokkal a szavakkal búcsúzott tőlünk, hogy legyen mindennapjaink része a zene.
De megfogalmazódott bennem a kérdés… Milyen zene? Mert ha sajnos megnézzük Magyarország jelenlegi könnyűzenei fogyasztásra szánt cikkeit, bizony elég elkeserítőek azok. A sok tehetségtelen, mondanivaló nélküli szöveget nyomatják bizonyos zenei csatornák, rádiók, tele van az internet a magas költségvetésű videóklippjeikkel, de én nem értem, hogy minek?! A többség azért szereti, mert „olyan rossz, hogy már jó”, vagy mert valóban a primitív szövegek bevésődnek a kulturált elméjükbe. Sajnos láttam és hallottam is olyan bandákról, énekesekről, akik nem tudtak érvényesülni mindezek mellett, a minőség pedig sajnos csak másodlagos helyre szorul a zenei eladhatóság szempontjából.
Persze rámondhatnánk, hogy külföldön sokkal rosszabb a helyzet, de először is mindenki nézzen a maga körmére, és döntse el, hogy mit kéne változtatni.

Kérem a kultúrát kedvelő Monit olvasókat, hogy tegyünk együtt a minőségi hazai zene fejlődésére!
Hogy Yehudi Menuhin szavaival búcsúzzak:

„A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.”

Darvak vonulása

2011-11-09T21:59:00.059+01:00

A darvak vonulása ősszel zajlik. Vicces, dudára emlékeztető hangjuk van. Főként az Alföldön lehet megfigyelni és hallani őket.

A fényképeket készítette: Tóth Panni

Zárt osztály

2011-11-09T21:38:00.005+01:00

írta: Foray Nándor

Az Austin Powers-i szexuális szabadságért primer reform lenne a nemi apartheid fölszámolása. Prűd korok eleven emlékeként üzemelnek a szegregált, azaz kizárólag fiú-, illetve lányneveldék, mintha ez a gyakorlat a texasi protestáns szülőkön kívül bárkiben fokozná a jóérzést. Ugyan számos fiú fantáziál fiatal, kiéhezett apácával lefolytatott pásztoróráról, valamint lánykollégiumi kiskapus orgiáról, az elkülönítés taccsra vághatja az alanyok testi, lelki és szellemi szerkezetét. A szexuális szegregáció roncsai kétféle hulladéktárolóba pottyannak, egyik rosszabb, mint a másik.

I. Adrenaline Rush

Hajdanán a férfi vadászott, amihez roppant elszántság, céltudatosság, bátorság és nyers erő szükségeltetett, ezek annak rendje-módja szerint kialakultak benne. Akkortájt attribútumait kiélte a mamuttal szemben, majd az ejtés után diadalittasan, megkönnyebülve, fáradtan térhetett vissza az emberi közösségbe, ahol motivációja már kimerült abban, hogy a megsütött zsákmánytól jóllakottan felesége karjaiba dőljön. A csúcsgond az, amikor ennek az egyenletnek mindkettő oldala hiányzik.

Egyfelől legtöbbüknek nincs mivel levezetni győzelmi késztetését, harci kedvét, versenyszellemét, mert sajnos nem lehet csak úgy flintát fogni, oszt’ lőni az ellent; a paintball drága és körülményes, ráadásul aligha alkalmas csajozásra. Felülkerekedési hajlamukat részint alternatív, szerfelett infantilis tevékenységekben táplálhatják (művészet, sport), amelyek keretein belül csupán töredékük juthat el valódi egzisztenciális sikerig. (Mennyivel komolyabb érdem egy ehető barnamedvét hazarángatni az asszonynak, mint előkapni egy szimbolista asztalfiókverset). Az építészet vagy a bolygókolonizálás kreatív teljesítmény, ám szűk rétegek részére nyitott. Nők és férfiak között egyaránt keveseknek terem babér, a többség sikerélmény nélküli alávetettségben végzi a rákényszerített feladatot, magyarul elkallódik. A korlátos kibontakozás – mármint az, hogy az egyén nem emelkedhet ki szabadon tehetségében – munkaközpontú, indusztriális, antiindividualista berendezkedésünk átka. Pfúj.

Másrészt (és ez a rész összefügg az előzővel) a nőtől, vagyis a nőiségtől való elidegenülés viszontagságaiból kóstolót ad például az amerikai hiphopkultúra. A gettóba született fekete férfiak, képességeiktől és lehetőségeiktől megfosztva, érvényesülésük érdekében kénytelenek visszanyúlni az ősi erőszakhoz. Sok az eszkimó, kevés a fóka, így a legerősebb, legtörekvőbb, legkitartóbb nyer, szóval az úgynevezett „férfias erények” prominense. Az eredmények távolról láthatók: alkalomadtán le-lepuffantanak egy-egy kultikus rapfigurát. Ilyen háborús helyzetben a nőiességgel mint olyannal egy férfi nem tud mit kezdeni, ezért nem becsüli meg, sőt érzületei közé csatlakozik a „nőgyűlölet” és a homofóbia, mely valójában nem személyek ellen irányul, inkább a gengszter által értékelhetetlen nőiség, nőiesség fogalmára, akárki képviseli azt. Észrevétele alapján a csitri képes boldogulni saját eszközeivel (vö.: prostitúció), bezzeg egy faszit ebben a közegben két szép szeme miatt nem övez dicsőség, ami felettébb bosszantónak bizonyul számára. Innen ered, hogy a rap messze leggyakrabban használt szavai a „bitch” és a „fag”. A hozzáállás önmagát gerjesztő folyamatot indít: a vadságot nőellenesség, a hevesebb nőellenességet további vadság kíséri – effajta borzalmakat karikíroz ki Eminem, amikor csomagtartóba gyömöszölt barátnőről meg hasonlókról mesél. Az introvertált, ellensúlyt kirekesztő, belterjes vadászösztön tehát súlyos ellálatiasodást nemzhet.

II. Femme Fatale

Az egyházi fiúkollégium diákjaiból persze viszonylag ritkán válik maffiózó, noha szaladgál néhány Silas-típusú elmeháborodott, ön- és közsanyargató vallásfanatikus a nagyvilágban. A legény, akit leánymentes kolostorba küldenek, nehogy megfertőzze a parfüm, jobbára a tesztoszteronba fullad bele (morazmusz), és kikerülvén a szabad levegőre satuba szorított heréjű nyomorultként büszkélkedhet önmegtartóztatásával. Ugyanis nőkkel harmonizáló férfi többnyire abból a fiúból sarjad, aki rendes anyával, lánytestvérekkel, pajtásnőkkel, vagyis bő nőtársasággal koszorúzta körbe magát. Amelyik fölcseperedve nem részesül elegendő fizikai, asztrális és mentális kontaktusban, az úgy fog félni az ellenkező nemtől, mint a tűztől, és ha nem 40 éves szűz, akkor pocsék házastárs kerekedik belőle, aki nem érzi és nem érti a másik felet. A félénkség aranyos, de egy bizonyos ponton túl félszegség és betegség, amely a páciens egész életpályáját megkeseríti. Tipikus tünete, hogy nem mer a nő szemébe nézni, esetlenül beszél hozzá, retteg közelségétől, ezen abnormalitások pedig nem puszta bakik, örökre megbillogozhatják a szerencsétlent: elkönyvelik reménytelen dilettánsnak, aki puszi helyett csak pusztítani tud, végül engedelmeskedik az ítéletnek, és tényleg legfeljebb kétségbeesett kapálódzásra futja tőle. Mindez azért, mert fejlődése idején oldalbordájáról mint valami más fajba tartozó érinthetetlenről értesült.

A férfi és a nő közötti különbségeket mind növelni, mind csökkenteni megengedhetetlenül kártékony, hisz természet- és életellenes. Azonosítani őket ugyanolyan dőreség, mint különzárni; a társadalmi paraván illeméhez csökönyösen ragaszkodók tanulhatnának az Iskola a határon katonaképzőjének lealacsonyodottságából és a gulág veszett rabnőihez kapcsolódó rémhistóriákból. A történelmi tapasztalatokból kiviláglik, hogy a koedukált társadalom dezintegrálódásának formái természetszerűen ártalmasak, és esztelenek.

AIESEC-es vagyok

2011-11-09T21:36:00.003+01:00

Az egyetemre bekerülve minden gólya nagy dilemma elé kerül: mivel töltsem ki azt az űrt, ami a gimnázium elhagyása és a napi rutin elvesztése következtében alakult ki? Persze fordíthatjuk minden időnket tanulásra vagy belevethetjük magunkat a bulik tengerébe, azonban egyik sem feltétlenül jövedelmező. Talán az hozza a legjobb döntést, aki csatlakozik egy diákszervezethez, mert így a tanulás és bulik mellett fennmaradó szabadidőt hasznosan töltheti, egy összetartó közösség tagja lehet, és számos készségre tehet szert, amelyek a jövőben nagy segítségére lehetnek.

Idén ősszel én az AIESEC Corvinuson működő irodájához csatlakoztam. Az AIESEC-ről először az érettségi utáni nyáron hallottam, amikor egy barátnőm említette. Habár egészen addig sosem hallottam erről a nemzetközi hallgatói szervezetről, a nyár közepétől kezdve zúdult rám az információ a különböző diákszervezetekről, beleértve az AIESEC-et is. Olvashattam róla a gólyacsomagban, találkozhattam a tagjaival gólyatáborban, a promóciós időszakban nap mint nap elsétáltam a standjuk előtt, hallottam a szervezet tagjait hirdetniaz előadásaim előtt, és részt vettem a bemutatkozó esti programon is.

Ami engem igazán megfogott az AIESEC-ben, az a nemzetköziség és a lehetőség, hogy olyan „softskill”-eket sajátíthatok el, amelyek később mind az egyetemen, mind jövendő pályafutásom során hatalmas előnyt jelenthetnek. Ezen kívül, a lehetőség egy belföldi és nemzetközi kapcsolati háló kiépítésére, az angol nyelv gyakorlására, és az egyetemi elméleti oktatás gyakorlati kiegészítésére szintén nagy motivációs erők. Ha mindez nem lenne elég, az egyetemen sokat számít, ha az ember egy szoros, segítőkész közösség tagja lehet, és hatalmas AIESEC-es bulikon vehet részt.

Úgy érzem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, amikor az AIESEC-hez csatlakoztam, és bízom benne, hogy a jövőben sem változik ez a véleményem. Mindenestre nagy várakozással tekintek az elkövetkező hónapok elé, hogy átélhessem az igazi AIESEC „feelinget”.

írta: Erdős Áron

Ars poetica

2011-11-09T21:34:00.003+01:00

írta: Fehérvári Zsóka

Hamvadó cigarettavég ég el ajkamon,
És tudom már hogy ez pont az az alkalom,
Felizzik, s a füst, mint a pillanat
Száll tova egy mámorba dőlt hajnalon.

Kell még mellé a zamatos ital,
S a bohém élet így valamit sugall,
Kinek, de nem nekem érdek érdek
Ki hogy nézi utam.

Merj szemembe nézni és meglátni az otthont,
Mint a végtelen égen, szárnyat a madár is csak ott bont,
Hol ösztön a szabadság, S nem tudatos a határ,
Minden egyes szárnycsapással a Jóisten rád talál.