nCore News

Facebook sms regisztracio - Atveres

noreply@blogger.com (akos) — Wed, 01 Feb 2012 14:17:50 PST

Kommentar nelkul:

http://fbve.blog.hu/2011/07/22/ki_allhat_a_magyar_facebook_atveresek_hattereben

Felhivas

noreply@blogger.com (akos) — Mon, 09 Jan 2012 09:48:20 PST

Ismételten felhívnánk mindenki figyelmét, hogy az nCore oldalán NINCS és soha nem is volt lehetőség SMS utján történő regisztrációra. Minden ilyen jellegű kezdeményezés átverés és csak a pénzeteket dobjátok ki az ablakon.

Az oldalra a következőképpen lehet bejutni:

1, Egy nCore tag meghivót küld az e-mail címedre és az üzenetben szereplő link segitségével regisztrálsz.
2, A belépési oldalon időnként (random időpontokban) elérhető "Meghívó igénylése" menüpont segítségével.

Az oldalt kizárólag a két jól ismert (.cc es .nu ) címen érhetitek el, az összes egyéb oldal a pénzetekre/jelszavaitokra pályázik!

SOHA NE kuldjetek SMS-t nCore meghívóért cserébe
illetve
NE adjatok pénzt nCore accountért/meghívóért!

Ezúton szeretnénk megkérni mindenkit, akinek lehetősége van moderálni meghívó árulással kapcsolatos hirdetést (fórum/oldal moderátorok, apróhirdetési oldalt üzemeltetők), tegye meg. Külön megkérnénk a torrenttel komolyabban foglalkozó oldalak/fórumok adminisztrátorait/moderátorait, hogy lépjenek fel a dolog ellen, ne hagyjuk, hogy a férgese elrontsa sok tízezer ember szórakozását! Kérünk mindenkit, NE engedjetek ki olyan hirdetéseket, melyekben torrent oldalakra árulnak meghívót!

Nyugodj békében Steve Jobs!

noreply@blogger.com (Ano) — Fri, 07 Oct 2011 02:09:35 PDT

Rest in Peace!

Warner büntetés a torrent miatt?

noreply@blogger.com (mobster) — Fri, 15 Jul 2011 01:16:28 PDT

Nonszensz. Nem rég verte ki többünknél a biztosítékot a hír, hogy a Warner Bros. késlelteti a hazai premierek bemutatási időpontját arra hivatkozva, hogy túlságosan sok film kerül ki torrentoldalakra már a premier napját követő napon. Bárhol lehozták a hírt és lehetett kommentelni, elég egyöntetű vélemények születtek és mindenki csodálkozásának adott hangot. Mivel ez nem vicc vagy kacsa, valóban erejét fitogtatja a Warner, viszont kérdés, hogy milyen filmekkel és mennyire eltolt időponttal akarja megelőzni a magyar kalózkodást.

Egészen érdekes a helyzet, hiszen legtöbbször a magyar torrentoldalakra is orosz release-ek kerülnek ki először. De mindezek mellett is azért a kamerás változatok sosem olyan értékesek, mint egy R5, rip vagy más, nézhető és élvezhető minőségű release. Nem tudom, hányan szednek le rendszeresen egymást előzgető kamerás verziókat, de biztosan nem állítunk elő és osztunk meg annyit, hogy ez egy amerikai nagyvállalat ingerküszöbét átlépje. Valószínűleg valamiféle kicsinyes, önös érdekű lobbi állhat a háttérben.

A megjelent hírekhez beírt hozzászólások között szemezgetve a többség értetlenül áll a bejelentés előtt, hiszen bevallásuk szerint nem szoktak kamerás verziókat megnézni. Sokan voltak úgy vele, hogy leszedik, belenéznek, és ha jó, még el is mennek moziba. Még többen írták, hogy elmennek, megnézik moziban, esetleg 3D-ben és ha jó, akkor később letöltik a Blu-ray vagy DVD verziókat. Ez utóbbi azért már valóban kevés kiesést jelent a gyártóknak, mivel a mozijegyek bevétele általában már nyereségessé tesz egy jobb, nagy érdeklődésre számot tartó filmet, a többi meg már csak hab a tortán.

Szóval nem tudom, mit látnak a Warner irodáiban hazánkból, de nem vagyunk az a gonosz nép, akiknek bizonyos érdekcsoportok beállítanak. Sokan örömmel vennék, ha kiderülne, mégis ki járat le ennyire minket, de erre nem igen kerül sor sosem. Mindenesetre megkérek innen is minden jogvédőt és élharcos liberális embert, hogy mielőtt saját országát járatja le mindenfelé a világban, talán nyissa ki a szemét itthon és nézzen körül.

A Semmi - 15. nap

noreply@blogger.com (котенок моего кота) — Mon, 23 May 2011 13:04:39 PDT

Éjjel egy körül végre sikerült elaludnom. Sokat gondolkoztam. Sokat álmodoztam arról, mi lenne, ha újra együtt lennénk. Elképzeltem magamban.

Mire felkeltem, X-Girl már nagyban serénykedett. A ház előtt csak úgy nyüzsögtek a zombik! Egyetlen szerencsénk volt, hogy nem tudtak bejönni az ultrahangos kutyaidomító miatt. Hát igen.

Ittunk egy kávét, majd elindultunk a kocsihoz. Ahogy mentünk a járgány felé, szépen nyílt szét a tömeg. Én meg nyugodtan lövöldöztem le a fejüket. Tiszta laza volt. Mielőtt az autóhoz értünk volna, akadozni kezdett az ultrahang. Egyik pillanatban azt láttuk, hogy eszeveszett módon felénk indultak az IQ-vákumok, a másik pillanatban pedig viszakoztak. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és elindítottuk a benti zombi-riasztót. Amikor ráfordultunk az útra, valamiért az is leállt. Többszáz élőhalott futott utánunk iszonyatos sebességgel.

Tövig nyomtam a gázt, le kellett hagyni őket különben ott döglöttünk volna meg! Alessandria környékén tűnt csak el az összes mögülünk, egész addig követtek! Nagyobb szarba kerültünk, mint amiben eredetileg voltunk.

Alessandriánál ráfordultam az E70-esre, és egy út menti benzinkúton megálltam. Próbáltam kideríteni, miért nem működik az a vacak.
Az a gáz, hogy nem értek az autókhoz. Úgyhogy csak a számítógépes tapasztalataim alapján megnéztem az áramköröket, nem szakadt-e meg valamelyik. De sajnos nem. Utána azon agyaltam, vajon az akkumulátor működik-e rendesen?! De mivel a jármű lazán indult, ezért gondoltam azzal sem lehet gond. Nem nagyon vágtam az autók működési elvét. Sose tanultam. Azért akkor hiányoltam exem tesóját is. Ő tuti tudott volna kezdeni valamit!

Megtankoltam, majd bementünk egy jó kávét csinálni. Sietnünk kellett, nehogy ránk akadjanak. Az esti kis randalírozásom miatt a fegyverekben is kevés töltény volt. Bocsánatot kértem Debrecentől a történtek miatt, és elmondtam neki mi történt a városban. De ő csak azt mondta, hogy ha valami rossz kavarodna közénk, előbb utóbb úgyis észrevennénk. Elég logikusnak hangzott, egyet értettem vele.

Tovább indultunk. Elhagytuk Piacenzát, Modenát, Bologna-t. Firenze után az A1-esről letértünk Arezzo-ba.

Reméltem, hogy találunk valami fegyverboltot. Egy darabig köröztünk, aztán végül nagy nehezen rábukkantunk egy eldugott kis fegyverkereskedésre. Felszedtünk minden töltényt, amit csak találtunk. Bedobáltuk az autóba, aztán egy nagykereskedés felé vettük az irányt.

Elemeket kellett valahonnan szereznünk, hogy ha a kocsiban nem is működik, legalább a kézi ‘riasztók’ működőképesek legyenek. Sikertelenül jártunk. Nem akadtunk semmi használhatóra. Már-már azzal viccelődtem, hogy az olaszok rég túl vannak azon a korszakon, amikor még elemeket használtak. De komolyan beszarás volt, hogy egy nyomorult elemet nem lehetett sehol találni.

Ahogy haladtunk tovább, lassan elértük Rómát. Már majdnem sötétedett, ezért úgy döntöttünk keresünk valami biztonságos helyet, ahol pihenhetünk. Mivel a legnagyobb baromság egy apokalipszis után nagyvárosban kikötni, egy kis putrira vágytunk igazából, ahol talán senki nem talál meg minket. San Casereo pont útba esett. Nem messze volt Rómától.

Egy jó kis villát találtunk magunknak. Nem tudtuk, hogyan éljük túl az éjszakát. A kutyaidomítók hiányában hatalmas veszély volt egy helyben maradni. De nem tehettünk mást. Mind a ketten kifáradtunk, és a veszély sokszorosára nő, ha nem pihen az ember. Lecsökken a teljesítmény, a reakció idő. Az épülethez tartozó kertecskében még jakuzzi, úszómedence és mindenféle extra figyelt. Az volt a gáz, hogy a medence kurva hideg volt (ugye nem voltak éppen melegek már akkor), a jakuzzi-hoz pedig áram kellett volna. Szóval a kezdeti örömünk hamar lelankadt.

Megbeszéltük, hogy felváltva alszunk. Mivel én vezettem egész odáig,ezért én mentem elsőnek pihenni. 2 órával később Debrecen váltott fel.

Eleinte nem is történt semmi figyelemre méltó, de aztán feltűnt egy godzilla! Majd beszartam az ijedtségtől. Ha akkor ott elkezdenek áramlani a dögök tuti hogy nem menekültünk volna el! Ahogy lőttem, és estek le a darabjai, még mindig jött felém. Majd megjelent a második is. Az elsőt nagy nehezen sikerült földre kényszerítenem. Debrecen erre kelt fel. Mikor kisietett hozzám, már menekültem a második elől. Félelmetes volt, ahogyan a kalapács kezével próbált elkaszálni. Elhajoltam, erre a keze lazán áttörte a fél méter vastag falat. Mázlinkra azok a nagy IQ-vákuumok lassabban mozogtak. Bár, még így is gyorsabbak voltak, mint én, de legalább volt valami kis esélyem, hogy ‘ugrándozva’ elmenekülhessek. Amikor X leért, hozzálátott egyik kedvenc teendőjének. Feltámadt a szél, és Debrecen elfehéredett szemeiből újra láttam kifolyni azt a fekete váladékot. Godzilla ‘barátunk’ térdre rogyott. Hirtelen egy élőhalott esett neki a társamnak! Az óriás paca felkelt, és újból nekem támadt. Debrecenbe pedig beleharapott az a szarzsák. Nem tehettem mást, őt kellett mentenem. Hiszen ő volt az egyetlen, akinek a képességével megmenekülhetünk veszélyes helyzetekből, ha végre normálisan kifejlődött benne. Odarohantam, és hátulról 1-2 centiről fejbedurrantottam a támadóját. Aztán godzilla valamiért megállt. Csak nézett ránk.

Előtűnt a semmiből valami fekete felhő! Lőttem én szorgalmasan, de semmilyen hatást nem fejtett ki rá! Aztán Debrecenbe hatolt. Ő összeesett. A godzilla pedig elment.

Nem tudtam mi történhetett! Bevittem a házba, és lefektettem. Aggódtam érte. Reméltem, nincsen semmi baja. Bár az a felhő vagy füst vagy akármicsoda, ami leterítette, eltűnt utána. Felmerült bennem, hogy vajon mi a fenéért lépett le az az izé? Sem megmagyarázni, sem az okát kifejteni nem tudtam. Mindenesetre örültem a fejemnek, hogy megmenekültünk, mert az egy nagyon húzós helyzet volt.

Ahhoz képest, hogy aznap nem sok minden történt velünk, ez minden mást helyettesített. Pár perccel később Debrecen éledezett. Mikor megkérdeztem tőle, mi történt, nem mondott semmit. Ő sem tudta. Aztán elmondtam neki, hogy mi volt, miután ő elájult. Csak nevetett egyet, és azt válaszolta, hogy ‘még szép!’. Hát egy pöppet meglepett ezzel. Eddig egyikünk sem viccelődött az olyan szituációkkal, amikben meghalhatunk! Nem értettem, hogy ez neki miért is tűnt olyan mókásnak. Furcsa volt.

Mondtam neki, hogy még van időm őrködni, nem telt le a 2 óra. Meg az az igazság, hogy nem is voltam fáradt egy ilyen helyzet után, és nem bíztam benne. Mintha valami megváltozott volna rajta. Nem tudtam pontosan, mi az, de... valami nem volt rendben vele.

Mindketten strázsáltunk. Egy hang sem hagyta el a szánkat.
Este tizenegy körül lehetett, amikor kómáztam a fáradtságtól. Muszáj volt hunynom egyet.

Atveres - Facebook csoport - Vásárolj nCore meghívót 120 forintért!

noreply@blogger.com (akos) — Sun, 22 May 2011 17:56:09 PDT

A segitsegetekre van szuksegunk, hogy kiiktassunk egy kartevot.

A fent emlitett kozossegi oldalon futotuzkent terjed egy esemeny, mely nCore meghivo vasarlasara osztonoz. Ez termeszetesen atveres. Az nCore csapata elhatarolodik a dologtol es a segitsegetekkel remelhetoleg el is lehetetlenitjuk a csalokat.

Nincs mas dolgotok, mint jelenteni az esemenyt a facebook fele.

A teendok:

- http://www.facebook.com/event.php?eid=188412181210946 -> oldalt megnyitni, tartalmaval nem foglalkozni. :-)
- Az oldal aljan megkeresni az "Esemeny jelentese" vagy "Report event" lehetoseget
- Kivalasztani a "Spam vagy átverés" opciot
- Elegedetten hatradolni es varni a Facebook reakciojat :-)

Kozerdeku kozlemenyunket olvastatok, koszonjuk a figyelmet, tovabbi jo szorakozast.

Búcsú a fegyverektől

noreply@blogger.com (JackPackage) — Fri, 13 May 2011 13:26:16 PDT

30 bejegyzés, 138 hozzászólás, rengeteg mailben kapott kérdés Tőletek; ezzel a mérleggel a hátam mögött - azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legaktívabb bloggerkén t- búcsúzom az NcoreNews-tól. Erős kezdés után komoly visszaesés, élhetnék a közhellyel, és ez jól ki is fejezi az elmúlt pár hónap eredményét. Nehéz szívvel tehát, de végül úgy döntöttem, részben a múltkori (több, mint 1000 fő által megválaszolt, tehát részemről relevánsnak tekintett) szavazás eredményei által motiválva, hogy befejezem tevékenységemet a blogon. Szeretném megköszönni mindenkinek a kommenteket, az elismerő üzeneteket, remélem sokaknak tudtam hasznos, érdekes információkkal, ajánlókkal szolgálni. Azon keveseknek, akik számára még mindig érdekes lehet a tevékenységem, íme egy kis önreklám: az itcrowd.hu híroldalon továbbra is fogok írni, a megszokott témákban, androidos, illetve az utóbbi időben háttérbe szorult filmes és sorozatos bejegyzésekre fogékonyak ott megtalálhatnak. Nagyon köszönöm az NcoreNews staff-nak a lehetőséget, és még egyszer mindenkinek aki olvasott és kommentelt.

Az Erő legyen veletek továbbra is! :)

Google I/O: jön az Ice Cream Sandwich, megérkezett a fizetős Market

noreply@blogger.com (JackPackage) — Wed, 11 May 2011 14:49:09 PDT

A tegnapi napon megnyitotta kapuit a Google éves konferenciája, az I/O, ahol már az első napon több izgalmas bejelentésre sor került, többek között leleplezték az új Android édességet, ami valamelyest kiszámíthatóan az Ice Cream Sandwich nevet kapta, ezzel a leghosszabb verziónév díját is viszi egyelőre.

Az újdonsággal kapcsolatban sok találgatás látott már napvilágot, végül úgy tűnik, azoknak lett igaza, akik arra tippeltek hogy a Google egyesíti a tablet és telefonos vonalat, az ICS elhozza a Honeycomb kezelőfelületét az okostelefonokra is. Ennek köszönhetően az Android egy univerzális mobil operációs rendszerré válik, az új, skálázható kezelőfelületnek hála könnyen optimalizálható lesz a rendszer különböző felbontású és méretű kijelzőkhöz. Üröm az örömben, hogy a hűs édességet a nyári forróságban még nem "kóstolgathatjuk", a Google ugyanis az év utolsó negyedét jelölte meg a forráskód megnyitásának idejeként.

Az ICS verziószáma még nem ismert, egy biztos, nem 3.1 lesz, ezen a számon ugyanis tegnap kiadták a Honeycomb frissített változatát, amely elsőként a Motorola Xoom táblagépeken érhető el, valamint az új Samsung tabletek is ezzel a rendszerrel lesznek szerelve. A frissített Honeycomb kisebb UI-finomításokat, méretezhető widgeteket, újrahangolt, nagyobb méretű gyári alkalmazásokat hoz, a böngésző immár támogatja a beágyazott HTML5-videók lejátszását, és a CSS 3D szabványt is.

Újabb hír: megérkezett hazánkba is a fizetős Market, mától hivatalosan is beszerezhetünk fizetős alkalmazásokat pár száz forintokért, bár az igazán menő játékok 900 Ft körül, inkább afölött mozognak, az NFS Shift pélául 918 jómagyar forintért landolhat a telefonunkon, ha hivatalosan szeretnénk hozzájutni. A programokért bankkártyával lehet fizetni, de egyelőre még vannak fennakadások a rendszerben.

A Semmi - 14. nap

noreply@blogger.com (котенок моего кота) — Mon, 02 May 2011 01:28:24 PDT

Túl hamar keltem. Felriadtam. Újabb emlékek, 2009. nyaráról álmodtam, amikor még minden rendben volt. Nem voltak zombik, együtt voltam Cicámmal. Elmentünk Badacsonyba kirándulni. Előtte sosem ült hajón. Nagyon élvezte. Felgyalogoltunk a hegyre, még kis erdei ösvényeken is mászkáltunk. Úgy éreztem sosem fogom elfelejteni. Sosem fogom kiheverni. Még mindig szeretem. Talán ezért is hajkurászom állandóan, ezért is keresem merre lehet. Biztonságban akarom tudni. Elveszítettem mindent, amim volt. Család, barátok. Csak Ő maradt nekem. Úgy éreztem és érzem még most is, hogy nem tudok élni nélküle. Minden egyes napon, mikor lehunyom a szemem, a saját hibáimat látom visszajátszva. Én már életemben elértem a poklot, nem kellett ahhoz meghalnom… Nem volt bennem semmi, csak a fájdalom, az elkeseredettség. Kegyetlenül hiányzik. Talán azért, mert akkor még csak napok teltek el, mióta szakítottunk. De úgy gondoltam, ha sikerül megtalálnom, és biztonságba helyeznem, akkor... újra velem lesz. A non plusz ultra pedig ez az egész… kibaszott helyzet volt! Hát hogy lehet így élni??? Amikor az ember mindent elveszít, akkor már elmegy az élettől is a kedve. Azért vicces... Mielőtt mindenki élőhalottá vált, mielőtt elvesztettem volna mindenem... Mikor még meg volt mindenem, akkor akartam öngyilkos lenni. Ellenben amikor már minden csak a halálról szól, kapaszkodok az életbe. Próbálok életben maradni. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem élek.

Ha... egyszer még helyre áll minden, akkor talán lesz értéke ennek amit csinálok. Vagy nem. Lehet, hogy ez örökké így marad már. Lehet, hogy ez az egész apokalipszis helyzet végleges, visszafordíthatatlan és meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk biztonságban a vértasakok mellett.

Még mindenki aludt. Kávézás közben az LHC-hez mentem. Maximális fokozaton volt. Hirtelen elkeseredettségemben magamhoz vettem a puskát, és a vezérlő konzolra tartottam. Nem akartam szétlőni, mert tudtam, hogy mi lenne ha megtenném. Akkor már semmi biztonságos hely nem maradt volna, és talán esély sem a visszafordításra. Csak Londonban bízhattunk.

Nem tudtam a többi kontinensről semmit, hogy a helyzet mennyire fajult el, vagy talán van olyan hely ahol biztonságos az élet? De valószínűleg ha már ennyire nincs segítség, akkor azokon is mindenki átváltozott/szétcincálták. Internet és TV-adás már régóta nem volt.. Semmi információáramlás.

Csak néztem a hadron ütköztetőt és közben arra gondoltam, mi lenne ha?! Már egy korábbi naplóbejegyzésemben említettem, hogy legszívesebben agyon lőttem volna. Akkor is ezt éreztem. Bárcsak szétlőhettem volna az egészet. Nem egy puskával. Egy rakéta vetővel. Az érzelmek, emlékek és indulatok kavalkádjában nagyon nehéz volt megőrizni a józan eszem.

Életem során próbáltam már díszfasz lenni. Nem egyszer. De soha nem sikerült. Valahogy, ahhoz túl emocionális és szentimentalista vagyok. Sosem tudtam beilleszkedni, sosem tudtam azonosulni a tömeggel. Mindig nagyobb és nagyobb álmokat hajkurásztam. Talán pont ennek köszönhettem azt, hogy életben maradtam.

6-kor Debrecen is felébredt. Gyorsan letusolt és indultunk is.

A GPS szerint 1782 km-t kellett megtennünk. Az út sem volt éppenséggel rövid. Normális közlekedésben 18 óra és 36 percet vett volna igénybe a 'túra'. De mivel akkor már semmi nem volt normális, ezért valószínűsíthetőnek tartottuk a gyorsabb haladást. Nem kerülhettünk, mennünk kellett a Mont Blanc alagút felé. A biztonságos zóna egyre csak távolodott a visszapillantóban. Közben azt beszéltük a frissen hozzánk csapódott super-girl-lel, vajon mi várhat ránk. Rendes volt tőle, hogy velem tartott az úton. Nem ismerte Őt, de mégis eljött velem és még az életét is veszélybe sodorta azért, hogy megtaláljuk és megmentsük.

Ahogy az alagúthoz értünk, megállítottam a kocsit. A reflektort felnyomtam és benéztünk. Sajnos túl hosszú volt ahhoz, hogy az egészet belássuk. Behajtottunk. Képek törtek elő a fejemből, pár nappal korábbról. Amikor anyámat széttépték. Érzések, képek, villanások. A fájdalom újból. Azt kívántam, bárcsak meg lehetne ezt szokni, bárcsak immunissá tudnék válni ellene. Az alagút közepe felé elakadtunk. Újra a kamion. De ez már másik volt. Meglepődöttségemben nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Szerencsére már ketten voltunk, ráadásul X-man utánzat volt az utazótársam, úgyhogy még biztonságosabb is volt mint általánosságban. Mindketten kiszálltunk a járgányból. Mielőtt a kamion felé vettem az utat, ellenőriztem magam. Puska meg volt, tele töltve. Így máris nyugodtabban vágtam neki annak a pár méternek.

Raszta-girl szemei elfehéredtek. Mintha érezte volna, hogy a közelben veszély leselkedik ránk. Majd elkezdtek özönleni. Tudták, hol a gyenge pontunk. Leállítottam Debrecent, mert ennyivel nem bírt volna. Hirtelen mögülünk is megjelent 3 godzilla. Teljesen be voltunk kerítve. Visszapattantunk a járműbe. Önjelölt szuperhős-nő elkezdett koncentrálni. Tudtuk, hogy csak akkor menekülhetünk meg, ha valamelyik irányba megtisztítjuk az utat. Én vezettem. Debrecen pedig csak a gondolataira és a 3 óriási dögre összpontosított. Elkezdett rángatózni. Egyik kezemmel a kormányt tartottam, hogy ne menjek neki az alagút falának, a másikkal pedig őt fogtam le. Hát nem volt egyszerű feladat.

Kevés volt az ereje és a tapasztalata ahhoz, hogy 3 batárd nagy IQ-vákuumot elintézzen. Verni kezdték a kocsit. Mondtam a csajnak, hogy szedje magát össze mert így mindannyian meghalunk. Aztán eszembe jutott az ultrahangos zombi-riasztó. Be is kapcsoltam gyorsan. Az élőhalottak igen gyorsan eltakarodtak az autótól.

Szerencsénk volt. Ha akkor nem ugrott volna be, hogy abban a gépben ilyen is van, valószínűleg nem éltük volna túl. Na igen, pánik helyzet. Az az állapot, amit az ember nem engedhet meg magának.

Közelebb hajtottam a kamionhoz, hogy a zombi ellenes cucc védelmet nyújtson amíg arrébb állok vele.

Ahogy kiértünk az alagútból megnyugodtam. Meleg helyzet volt és majdnem a fejemben lévő káosz miatt pusztultunk el. Már korábban is megfogadtam, hogy nem fogok a túlélési lehetőségeken kívül semmire sem gondolni veszélyhelyzetben, mert csak összezavarja a fejem és nem tudok koncentrálni arra, amire kell.

Szépen haladtunk. Ugyan a törmelékek, amik korábban lelassítottak, még mindig az autópályán voltak. 4 óra alatt Casale Monferrato környékére értünk. Megkérdeztem Debrecent, nem gond-e, ha kicsit benézünk oda. Igazából nem érdekelt, hogy mit mond rá, mindenképpen megtettem volna azt a kis kitérőt. Csak illedelmes akartam lenni. Megálltam Cicámék háza előtt. Azaz, amennyi maradt belőle. A legutóbbi ottjártamkor sajnos eléggé szétverték azok a szörnyetegek. Kiszálltam a kocsiból és csak bambultam a kapu helyére. Eszembe jutott 2009. nyara, amikor ott jártunk, Vele. Ahogy nem is hajókázott úgy repülőn sem ült még sosem előtte. Na utóbbin mondjuk én sem. De... ahogy csillogott a szeme az örömtől, a boldogságtól! Azok a gyönyörű kékes szemei.

Nem akartam aznap tovább menni. Nem engedtek az emlékek. Útitársamnak ugyan ez nem tetszett, mert ha már megyünk, akkor menjünk is alapon erőszakoskodott. De egy idő után belátta, hogy a szívem nem enged tovább onnan. Az emlékeim rabságába estem aznap, ott pedig már teljesen el is nyeltek.

Segített ‘befoltozni’ a lyukakat házon. Már szinte este volt, mire mindenhova bevertük a deszkákat szöggel. Az ajtót nagy nehezen rendbe tettem, hogy legalább be lehessen csukni. Leellenőriztük az ultrahangos bigyókban az elemek töltöttségét, majd mikor megbizonyosodtunk róla, hogy az éjszaka folyamán biztonságban leszünk, kimentem egy üveg borért a borospincébe. A telefonomon elindítottam azokat a zenéket, amiket még anno feltettem rá.

Elbeszélgettünk az első üveg bor mellett, majd újat vittem a lakásba. Elővettem az egyetlen kézzel fogható fényképet, ami nálam volt. Szinte már el is felejtettem. A tabló képe volt. Néztem egy darabig. Fel-fel törtek újból a múlt képei. Emlékszem, hogy csillogott az örömtől a szalagavatóján. A hangját is hallottam. Az illatát is éreztem. Ő volt nekem a tökéletes nő. Nála jobbat (főleg a mostani körülmények között) soha nem fogok találni.

Megfordítottam a fényképet. A hátulján ez állt:

‘Míg nem ismertelek, nem tudtam mi a legnagyobb boldogság. Míg nem láttalak, nem tudtam mi a legnagyobb kívánság. Veled lenni Örökkön-Örökké!
Szeretlek: Cicád
EGYÜTT ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ!’

Ahogy ezeket a szavakat olvastam, könnyek csordultak ki a szememből. Nagyon nehéz volt visszafolytani. Örökkön-Örökké? Bárcsak így lenne. Bárcsak mellettem lett volna akkor is, és előtte is, és mindig! Elkapott a fájdalom. A mértéktelen fájdalom és utálat magammal szemben. Nem tudom, azon a napon mi volt velem, de már előtte is csak a nyár járt az eszemben, és már előtte is többször éreztem az összetört szívemet. De annyira erős sosem volt addig, mint aznap este. Bár lehet, hogy Debrecen és a borozásunk is hozzájárult ehhez.

Mit is csináltam volna nélküle! Annyira a hétköznapjaim részévé vált. Nem is tudtam belegondolni, hogy valaha is nélküle kell lennem. Mondtam Neki nem egyszer, hogy én nem tudnék élni ha egyszer csak nem lenne már nekem, el sem tudnám képzelni az életem úgy, hogy Ő nem része már a szánalmas nevetséges kis mindennapjaimnak.

Akkor, az üveg bor után realizáltam magamban, hogy bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, mióta együtt voltunk. Felmerült bennem a kérdés, vajon megtalálom-e még valaha? Láthatom-e még a gyönyörű mosolyát, azokat a csillogó szemeit? Lesz-e egyáltalán lehetőségem érezni a bőre tapintását? Nagyon hiányzott. Életemben nem sajgott még annyira a lelkem, mint aznap este.

Debrecen próbált nyugtatgatni, segíteni. Eltartott neki egy ideig mire felfogta, hogy nem fog neki menni. Nem fog nekem menni. Teljesen összekuszálódott bennem minden. A múlt, a jelen és a bizonytalan jövő zárlatot okozott a rendszeremben.

Újabb emlék jött. Nyár, Olaszország. A tengerparton voltunk. Ott úszkáltunk, lubickoltunk. Élveztük az életet, és azt, hogy szeretjük egymást. MIÉRT KELLETT ENNYIRE ELBASZNOM????

Egyik pillanatban még a házban voltam, a következőben pedig már kint álltam az utcán és üvöltöztem. Szidtam az eget, a poklot, az életet... mindent amit csak el lehet képzelni! Odarohantam a kocsihoz. Úgy nézhettem ki, mint egy őrült. Szerintem. A kis csomagomból előkutattam 2 párnát és egy kis macikát, ami szivecskén üldögélt. Még Tőle kaptam őket. Amikor csak nélküle kellett aludnom, mindig azokkal feküdtem le. A mai napig is érzem rajta azt az illatot, ami minden alkalommal az orromba szökik, amikor Rá gondolok.

Hihetetlen, hogy a rossz dolgok milyen hamar totál szarrá tudnak változni. Az embernek meg van mindene. Egy csodálatos lány, élete tökéletes párja, egyetem, sikerek. Majd egyik pillanatról a másikra mindent elveszíteni. Ez talán a legrosszabb az életben, amit emberi lény átélhet.

Betöltöttem az összes puskát, fegyvert ami a járgányban volt. Beültem, és nekivágtam Casale Monferrato-nak. Amikor beértem a városba kiszálltam, és torkomszakadtából kiáltoztam. Nem kellett sok idő és máris az első adag zombi sereg megjelent a láthatáron. Bekapcsoltam a ‘pajzsomat’, és nekiálltam eszetlenül lövöldözni rájuk. Nem érdekelt, hol találom el, nem érdekelt egyáltalán hogy halott-halottak lesznek-e. Csak a fájdalom és a düh vezérelt. Egyik után lőttem szarrá a másikat. Vérben forgó szemekkel a végén már örömömben csináltam az egészet. Arra gondoltam, ezzel talán megfizethetek nekik azért, ami történt!

Majd hirtelen mellettem termett Raszta is. Elcsodálkoztam, hogy került oda?! Hát körbe körbe lövöldöztem! De aztán kiderült, hogy nem ő volt az. Azt mondta: ‘Így talán emlékszel rám.’ Majd egy pillanattal később már a szerzetes állt előttem. Köpni nyelni nem tudtam.

‘Gyermekem. Ennek így kellett lennie. Istennek szét kellett benneteket választani, hogy túléljétek a reátok váró veszedelmeket, majd később, mikor mindketten felkészültetek rá, újra egyesülhessetek. Ha ti azon az éjszakán együtt lettetek volna, most esélye sem lenne az emberiségnek az újászületésre. Emlékszel, mikor megmutattam neked, hogy mi lett volna ha nem következik be az apokalipszis? Nos. Mivel mind a ketten ugyanúgy kulcsfontosságú emberek vagytok, ezért megmutatom, mi történt volna, ha ti együtt maradtok.’

És láttam. Mindenhol ott voltak. Nem tudom kik. De... szörnyű volt. Egyes emberi alakoknak vörösen fénylő szemük volt, mások pedig olyan erővel rendelkeztek, amilyet még életemben nem láttam. Az élőhalottak hozzájuk képest csak mezei nyúlszarnak számítottak. Sötét terjengő felhők, forróság. Nagyon durva látvány volt. De nem hagyott több időt, hogy megfigyelhessem, mi lett volna ha?! Máris egy másik helyen voltam.

És láttam Őt. Nem tudtam, hol van. Nem is kívülről néztem. Valaki más szemével. Egy jármű hátsó ülésén aludt. Olyan gyönyörű volt. Olyan ártatlan. Mint akinek fogalma sincsen róla, mi történik körülötte, mi történik a világban.

‘Ne feledd. Nektek kell megakadályozni, hogy amit láttál, bekövetkezzen! A gonosz is közeleg. Megérezte, hogy valami nincs rendben a felszínen, és már a terveit szövögeti, amivel meghódíthatja az egyetlen védőbástyát a menyország irányába! Ti lesztek majd azok, akiknek meg kell állítani. Nem csak te vagy Ő. Az összes ember, akikkel kapcsolatba kerültél, és akikkel még nem is találkoztál. De jól vigyázz! Néha nem kint kell keresned az ártót, hanem belül! Miatta pedig ne aggódj. Nem eshet bántódása. Még egy kis időnek el kell telnie, mire újra láthatod. De tarts ki, hiszen Istennek feladata van. Mindannyiotokkal.’

Aztán arra emlékszem, hogy a kocsiban ébredek a ház előtt. Bebattyogtam a nappaliba. Debrecen már aludt. Nem akartam felkelteni. Felvittem az emeletre és befektettem egy ágyba. Mikor én is készültem a lefekvéshez, magam mellé tettem a képet. Gyújtottam egy gyertyát, hogy ne a zseblámpát kelljen használni. Az elem egyre nagyobb kincs lett.

Csak bambultam előre, ki a fejemből. Néztem a tabló képét.

Android appajánló #2 - Rajzold át a telefonod! vol 1.

noreply@blogger.com (JackPackage) — Sun, 01 May 2011 06:17:14 PDT

Többen jeleztétek, hogy ideje lenne folytatnom az alkalmazás-ajánló rovatot, hát íme a második rész, amelyben arra mutatok alternatívákat, hogy hogyan pimpelhetitek fel egy kicsit a kezdőképernyőiteket.

A teljesen kezdők kedvéért bevezetésképp vegyük át, mi is az a "home replacement". Ezekkel az alkalmazásokkal gyakorlatilag végtelen módon testreszabhatjuk kezdőképernyőinket, könnyen és gyorsan cserélhetjük az ikonokat, változtathatjuk a dokkot, az alkalmazások megjelenítését a főmenüben, és még rengeteg más dolgot, amik persze programonként változnak. Fontos megjegyezni, hogy ezek az alap launcher "fölött" futnak, tehát nem szó szerint cserélik azokat. Általában bőséges témaválaszték is kapcsolódik hozzájuk a Marketben, ha nem szeretnénk mindent saját kezűleg testreszabni..

Betűrendben is az első, és egyben az egyik legnépszerűbb ilyen app az ADW.Launcher. Bár manapság már nem sok felhasználónak van rá szüksége, de tudomásom szerint ez az egyetlen home replacement (továbbiakban hr), ami rendelkezik Donut verzióval is, a régebbi telefonok kevésbé hackerlelkű usereinek is van tehát megoldás.

De lássuk mit is tud az ADW. A kezdőképernyőn alulról fölfelé haladva első állomásunk a dock, itt első körben kiválaszthatjuk milyen stílusút szeretnénk, lehet 1,3,illetve 5 ikonos dokkunk, ikonokat egyszerű drag-and-drop módszerrel tudunk rátenni, és különlegesség az ún. másodlagos dokk, amit alapértelmezésben a dokkon felfelé ujjmozdulattal hozhatunk elő. Ez alapvetően üres, úgyhogy senki ne ijedjen meg, ha azt veszi észre, hogy egy óvatlan mozdulattal eltüntette a dokkot.

Az alap UI-val ellentétben az ADW (ahogy a legtöbb hr is) már a kezdőképernyőt is képes elforgatni, ha azt kérjük tőle. Választható kis pötty a képernyők tetejére, ha elfelejtenénk, hogy hányadik képernyőn járunk, és a Home gomb megnyomására kapunk a HTC Sense-re hajazó előnézeteket is, megkapjuk a kezdőképernyőket egy oldalra kicsinyítve.(Ez nyilván a nem HTC-tulajoknak lehet élmény) A kezdőképernyőm a sorok és oszlopok száma is beállítható, és elrejthetjük az ikonok neveit is.

Alapértelmezésben a főképernyőn egy lefelé irányuló ujjmozdulattal lecsúszik az értesítési sáv, ha viszont felfelé simogatjuk akkor eltűnik, ugyanezzel a mozdulattal pedig visszavarázsolhatjuk. Ezek a gesztusok egyébként testreszabhatók, pl az app drawert is előhozhatjuk vele, vagy amit akarunk.

Ha már app drawer: ez alapesetben lapozós megoldással operál, de válthatunk a vertikális görgetéses módszerre is; ami sokaknak vonzó lehet, hogy létrehozhatunk programcsoportokat is. itt is be lehet állítani a sorok és oszlopok számát, és a háttér színét is megváltoztathatjuk vagy akár átlátszóvá tehetjük.

Ezek lennének talán a legfontosabb funkciók, a teljesség igénye nélkül, a teljes felfedezést rátok hagyom.

A másik nagyon elterjedt hr a LauncherPro, egyébként funkcionalitásában talán ez a két program nyújt a legtöbbet. Csak az ADW-től eltérő funkciókat részletezném.

A docknál az ADW "dupladokkos" megoldásától eltérően itt lapozható dokkokat kapunk, ezekből három lehet, ezek a kezdőképernyőkhöz hasonlóan lapozhatóak, 5 ikon lehet rajtuk egyenként. Az ikonok cseréje is kicsit más, itt nem egyszerűen lehúzzuk a megunt ikont, és másikat húzunk a helyére, hanem hosszan nyomva tartva az ikont a felugró menüben változtathatjuk meg azt.

Itt is lehetőség van sorok és oszlopok beállítására, de különböző látványos áttűnéseket állíthatunk be a homescreenek váltásánál, nagyon eyecandy, de értelemszerűen a szerényebb képességű készülékeket könnyen megfekteti, főleg ha tele van widgettel a képernyő. Beállíthatjuk a képernyők számát is, ezek egytől hétig terjedhetnek, beállíthatjuk azt is, melyik legyen az alapértelmezett. Van lehetőségünk folyamatos görgetésre is, tehát ha túlgörgetünk a 7. képernyőn, akkor visszavisz az elsőre.

Az app drawer itt vertikálisan görgetős, és van egy 3d-s, látványosabb megoldás is, nincsenek viszont kategóriák.

Ami még a LauncherPro-ból kimaradt, az a gesztusok támogatása, ha nem tudunk enélkül élni, ne ezt válaszzuk, vannak viszont LP-widgetek, egész cool naptár, illetve kontakt-widget is van.

Az ADW-re és a LP-ra is igaz viszont, hogy backupolhatjuk a képernyőinket, ez alól csak a widgetek kivételek, az ikonokat, egyéb beállításokat viszont menthetjük.

Elég népszerű a PandaHome nevű app is, ez 2 változatban létezik, a PandaHome 2 van 2.0 feletti rendszerekre optimalizálva, bízva abban, hogy egy szerencsétlen Éclairt azért már minden gyártó kiszenvedett az aktuális készülékeire, erre koncentrálok.

A legszembetűnőbb különbségeg egyike az előző kettőhöz képest, hogy itt ún. dockbarokat kapunk, amik oldalról csúsztathatók elő, ide pakolhatunk mindenfélét. Kapunk egy ikont, amivel egy taperolásra megváltoztathatjuk a dock kinézetét, ez lehet 1.5, HTC-style(ish), Samsung-stlye, Motorola, és ún. N1-style, ami a Froyo-hoz hajaz. Ami nagyon hasznos, hogy van readme-widget, az alap android-tooltips widget mintájára.

Az alkalmazásokat listázhatjuk ABC-sorrendben vagy telepítési sorrendben, ami fura, hogy a régebbi verzióban lehetett az elrendezéseket is variálni görgethető rács, lista, vagy lapozható rács nézetek között, itt ezt nem találtam meg.

A fő érdekesség, hogy a beállításokra tévedve az első képernyőn egyből egy Theme Market, és egy Widget Market opcióra bukkanunk, amelyek külön kilistázzák a Marketből a Pandára készített widgeteket és témákat. A témák elég nagy része egyébként több hr-alkalmazásban is használható, és még így is a tartalmak jelentős részét teszik ki a Marketen, van miből válogatni bőven.

Az első két programnál lényeges megjegyezni, hogy az ingyenes verziók tulajdonságait ismertettem, lévén a fizetős LauncherPro Plus, illetve ADW.EX hivatalosan nálunk nem elérhető, de ha esetleg valaki valahogyan szert tesz rá, még pár extra beállítást találhat bennük ;).

Lévén a home replacement alkalmazások témája elég nagy merítés, ebben a témában folytatjuk legközelebb is, még néhány izgalmas programmal, amik egy része teljesen más utat követ, mint a most bemutatottak, többek között megnézzük, hogyan varázsolható a WP7 Metro UI-ja az androidos telefonunkra.

Szavazás vége, konklúzió

noreply@blogger.com (JackPackage) — Sun, 01 May 2011 04:28:24 PDT

Körülbelül két hete indult a kis igényfelmérő szavazásom, azóta közel 1200 szavazat érkezett, ez szerintem szép szám, köszönöm a válaszokat.

Ezek alapján, levonva a tanulságot, (számomra) meglepően szűk a keresztmetszet, kommentben nem érkezett egyéb válasz, a lehetőségek közül pedig mindössze három kapott jelentős mennyiségű szavazatot. Lehet, hogy ha több választ is lehetett volna jelölni, kicsit más eredmény jött volna ki, de a prioritásaitokat azért jól mutatja szerintem ez is, a kommentekben mérhető érdeklődés nagyjából ugyanezt láttatja.

Tehát a legtöbb szavazó (424 szavazat, 36%) legszívesebben a régi rendszert látná, ha csak az anyaoldallal kapcsolatos híreket, infókat lehetne itt olvasni. Negyedrészetek szívesen lát IT/tech témájú cikkeket is, és kb ugyanennyien (22%) olvas szívesen filmekről és sorozatokról is. A mobilos témák kevés embernek jelentenek prioritást, csak 8% nyomott erre, ez megegyezik azoknak a százalékarányával, akik nem olvasnak szívesen semmiről, vagy egyáltalán nem is tudnak olvasni. Nem meglepő módon a sportok iránt csak 2% érdeklődik.

Ez alapján levonhatjuk a tanulságokat, én a magam részéről ezentúl mellőzöm az általam (is) lefedett, de gyér szavazatot gyűjtött témákat, remélhetőleg ezzel számotokra is érdekesebb lesz az oldal, és hátha nagyobb aktivitásra is tudunk benneteket ösztönözni így.

Bobsled - telefonálj Facebookon!

noreply@blogger.com (JackPackage) — Wed, 20 Apr 2011 07:09:20 PDT

Tegnaptól elérhető az T-mobile és a Vivox szolgáltatása a Facebookon, melynek segítségével hanghívásokat kezdeményezhetünk ismerőseinkhez. A Bobsled névre hallgató szolgáltatás méltó ellenfele lehet a Skype-nak, hiszen az induláshoz kézhez kap 500millió potenciális júzert, így sokkal előnyösebb helyzetből indul a Facebook hátáról, mintha önállóan kezdenének neki ügyfeleket gyűjteni.

A szolgáltatás egyelőre csak számítógépek között érhető el, mindössze egy plugint kell telepíteni innen, majd újraindítani a böngészőt, és már telefonálhatunk is ismerőseinkkel. Ez a gyakorlatban a lent látható módon néz ki, kapunk a csetlistánkba minden név mellé egy kis telefonkagylót, és a csetablakok fölé egy sávot a telefonfunkciókkal.

A fejlesztők ígérete szerint nemsokára elérhető lesz az alkalmazás iPhone-ra és iPad-re is, ezzel pedig még szélesebb klientúrára tehetnek szert, ha pedig beválik a dolog, biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára Androidra is meg fog érkezni a Bobsled.
A potenciál megvan a programban, lehetőségeik szintén adottak, a kérdés már csak az, hogy hogyan illik majd bele a Facebook stratégiájába egy ilyen külsős alkalmazás, hiszen tavaly ősszel szó esett a közösségi oldal esetleges együttműködéséről a Skype-pal.
Az pedig nem kérdés, hogy ha a szolgáltatás sikeres lesz, Zuckerbergék irigykedni fognak, és vagy ellenszolgáltatást indítanak, vagy bekebelezik a Bobsledet, de ez még a jövő zenéje. :)

Viták a netsemlegesség körül

noreply@blogger.com (mobster) — Tue, 19 Apr 2011 06:37:11 PDT

Nem is olyan rég szivárgott ki a Google és a mobilszolgáltatók titkos egyezkedése a netsemlegesség megtörésére. Akkoriban körvonalazódott az FCC (Amerikai Hírközlési Hatóság) alakuló félben lévő szabályzása is, amely már decemberben elkészült, de csak most jutott el a szavazásig és rögtön nagy port kavart az amerikai képviselők között. Az FCC kitart az internet nyilvános és szabad volta mellett.

Néhány napja szavaztak arról ugyanis, hogy az FCC szabályai túlzóak és olyan szigorú felügyeletet vezetnének be, amely az állam részéről már beavatkozás lenne a netsemlegesség védelme érdekében. A szavazás határozatban utasította el az FCC szabálytervezetét. A tervezetben a szolgáltatók például önhatalmúlag nem tilthatnának bizonyos oldalakat, protokollokat, alkalmazásokat, illetve ezek forgalmát. Obama egyenesen elnöki vétót helyezett kilátásba, ha elfogadják az elutasító javaslatot a szenátusban is (ebben az esetben a teljes Kongresszus kétharmados többsége tudná újra napirendre tűzni az elutasító határozatot). Érdekesség, hogy Obama választási ígérete volt a netsemlegesség bizonyos fokú szabályzása.

A túlzott szigor elleni szavazásként értékelték a republikánusok a döntést, az állami hatalomgyakorlás elleni lépésként, míg a másik oldal (Obama vezetésével) attól tart, hogy ezáltal a szolgáltatók túlságosan egyoldalúan kezelhetnék az ügyfelekkel kötött megállapodásaikat és szerintük az internet eleve csak ezen az elven működhet. Nem lehet monitorozni a felhasználók internetes tevékenységét és nem lehet tartalom alapján diszkriminálni sem a forgalmat.

A nagy szolgáltatók lobbija nagyon erős, míg az FCC nincs könnyű helyzetben, ugyanis a politikusok fele szerint ezzel a szabályozással túlmegy hatáskörén és jogtalanul állít fel erős szabályozást. Emiatt a Verizon és a MetroPCS már be is perelte a hivatalt, arra hivatkozva, hogy ezzel a lépéssel érdekeik sérültek (a bíróság elutasította a keresetet, mivel a szabályozást még nem szavazták meg).

A világ másik felé, az EU-ban viszont épp tegnap írtak alá egy dokumentumot, mely szerint a semlegesség nem kérdéses és védeni kell a támadásoktól. Az EU tehát elég egyöntetűen döntött és a netsemlegesség megtartása mellett voksolt. Legalábbis egyelőre, mivel a nagy szolgáltatók igen erős ellenszelet jelentenek és minden mai döntés egyik vagy másik irányba befolyásolhatja ezt a vitát.

Ezek után már csak remélni tudjuk, hogy a költségvetési vitához hasonlóan ebben is megnyugtató és pozitív döntés születik végül Amerikában és egy időre ismét elcsendesednek a semlegesség szükségességét firtató hangok.

Szavazzunk!

noreply@blogger.com (JackPackage) — Mon, 18 Apr 2011 09:44:25 PDT

Elég nagy az inaktivitás mostanában a blog körül, gondoltam felkavarom kicsit az állóvizet egy kis piackutatással. Megéri válaszolni, cserébe nem kaptok az arcotokba olyan tartalmakat, amik nem izgatnak, mi meg nem fárasztjuk magunkat azok megírásával. (Legalábbis én) A több válasz is megjelölhető elvileg, természetesen kommentben is szívesen várom az ettől eltérő válaszokat. Íme:

MIről olvasol szívesen a blog hasábjain?
	Csak nCore-os hírekről
	IT/tech témákról
	mobilos témákról
	filmekről/sorozatokról
	sportokról
	semmiről/nem tudok olvasni

Web Polls

A Semmi - 13. nap

noreply@blogger.com (котенок моего кота) — Mon, 11 Apr 2011 08:03:41 PDT

Ahogy feljött a hajnal és az első napsugarak megcsillantak a CERN előterének gyönyörű alakzatain, úgy ébredtem én is. Sajnos a kedvem viszont nem volt olyan rózsás mint a látvány. Egyetlen gondolatra összpontosított a kis agyacskám: a szerencsétlenül járt zombira, akin előző nap tesztelgettük a mező hatását.

A kávé mellett hosszasan merengtem azon, vajon hogyan tudnánk megoldani, hogy a bennük lakozó ember ne pusztuljon el ha a gonoszt meg is öljük. 2 lehetséges variáció jutott eszembe. Egyik, hogy a kísérleti alanyunknak próbálunk kifejleszteni valami ellenszert. Ez nagyjából lehetetlen volt számunkra. Nem voltak mikrobiológiai tapasztalataink, na meg nem utolsó sorban eszközök sem álltak különösebben a rendelkezésünkre. Úgyhogy nem sok mindent tudtunk volna kezdeni ezzel. A másik, hogy Debrecennek meg kell próbálnia továbbfejleszteni azt az adottságot amit kapott. Ez tűnt a legjobban kivitelezhetőnek, így fel is kerestem sziporkázó gondolataimmal őt és Londont. Az ötlet sikert aratott köreikben, szóval azonnal neki is láttunk a hadművelet kivitelezésének. Kivittem mindkettőjüket a határzónához.

Nem tudtuk, működni fog-e a dolog ha Debrecen a védett területen belül van, de egy próbát megért. Előtte biztosak akartunk lenni abban, hogy tényleg bennük van-e az emberi énjük, vagy ez csak egy kivételes eset volt.

Mikor az élőholtak sorfalához értünk, London elővette kedvenc szigonypuskáját, és újból lőtt. Kerékcsikorgás, miegymás, az egyed egyed már a zónán belül találta magát. Kicsivel később körülbelül ugyanaz a jelenet játszódott le, mint ami előtte nap este. Ezzel a lépéssel már biztosan tudtuk mi a helyzet.

Raszta-girl következett. Beállt a terület határához, és koncentrált. Félelmetes volt látni, ahogy elfehéredik a szeme, és 5 vértasakot egyszerre kínzott csak az elméjével. Ahogy egyre erősebben koncentrált és folyamatosan növekvő kinetikus energiáit összpontosította, újból annak a fantasztikus erőnek a szemtanúja lettem. A szemem látta, mi történik, de az agyam csak nagyon nehezen volt képes felfogni. A végeredmény elég negatív lett, ugyanis mindegyik kísérleti alanyunk csúnyán végezte. Mondhatni: teljesen kifordultak önmagukból.

Elsőre kudarcot vallott. De nem hagyhattunk fel vele. Idő híján muszáj volt folytatni. Talán én voltam leginkább az aki siettette, hiszen a fő feladatom az volt, hogy megtaláljam exemet és a családját, és biztonságba helyezzem. A többiek nem akarták a tesztek folytatását, azt mondták egy napra elég ennyi. De hajthatatlan voltam. Nem húzhattuk az időt humanitárius és empatikus baromságokkal.

Nagy nehezen sikerült rábeszélnem, hogy ne hagyja abba. Még jobban rákoncentrált arra az 5 újabb IQ-vákuumra akiket kiválasztott. A végeredmény ugyanaz lett sajnos mint az addigiakban. Egyik sem élte túl.

Ennél a pontnál végleg elpattant a húr mindegyiküknél. Még rá is mutattam, hogy a zombik vajon sajnálnák-e őket egy tisztességes vacsora keretében?! Süket fülekre találtam. Felment bennem a pumpa. Ordítozni kezdtem. Ezeknek úgyis annyi lenne, mert ha nem így öljük meg őket, akkor csak nemes egyszerűséggel szétlőjük a fejüket. Nem mindegy, melyik módszerrel vetünk véget az életüknek vagy a halottságuknak - vagy mi?! Így legalább ha sokat gyakorolja Debrecen, akkor lenne egy minimális kis csekély esély arra, hogy TALÁÁÁÁN, ha nem is biztosan de TALÁÁÁN sikerül kifejlesztenie magában azt a módszert, amivel csak a gonoszt űzi ki szerencsétlen emberekből! A válasz csak annyi volt rá, hogy lehet, de túlságosan elfáradt már ezzel is. Folyt az orrából és a füléből a vér. De... Nem vettem róla tudomást. Nem érdekelt mi van vele. Csak egy dolog lebegett akkor a szemem előtt: sikerülnie kell minél hamarabb.

Hirtelen a zombik félre álltak. Nem kicsit meglepődtünk. Majd egy ormotlan nagy dög került a határvonalhoz. Legalább 3-4 méter magas és 200-300 kilós testméretével tiszteletet követelt még tőlünk is. Külön érdekesség volt számunkra, hogy a kezei nem éppen hétköznapiak voltak. Az egyik teljesen egybeolvadt, és inkább egy kalapácsra hasonlított, míg a másikon csontig lekopott a hús és a bőr, és erőteljesen egy kard-szerű képződményre hasonlított inkább, mint egy kézre.

Ott volt a lehetőség. Debrecennek azonnal mondtam, hogy ezen ki kell próbálnia az erejét. Ezzel még ő is egyetértett. London... hogy is írjam... túlságosan be volt szarva. Nem akarta elveszíteni az egyetlen ütőképes kártyánkat. Ezt meg is értettük mind a ketten, de az egy kihagyhatatlan lehetőség volt.

Neki is látott a ‘szugerálásának’ vagy minek. Ahogy a szeme újból elfehéredett, fekete csíkocskák jelentek ben benne. Ijesztő volt. Még rémisztőbb, mint az előző próbálkozások. Azt hittem, talán kezd az ereje nagyobb lenni, vagy fejlődnek a képességei. Érezni lehetett a kinetikus energiát a légkörben. Mintha az atmoszféra színtiszta, tömény emberi agyi impulzusokkal telt volna meg. Nem tudom honnan, de éreztem azt a hatalmas mennyiségű energiafelszabadulást ami Debrecenből és a mutánsból eredt. Lassan elkezdtek remegni a dög lábai, majd térdre rogyott. Ebben a pillanatban Debrecenen is látszott, hogy iszonyatos ütemben gyengül és ő is a térdein kötött ki. De nem hagyta abba. Valami fekete váladék folyt a szeméből egy kis vérrel fűszerezve. Igazság szerint undorító volt. Londont le kellett fognom, hogy ne avatkozzon közbe! Alig tudtam visszatartani. Nem is gondoltam volna, hogy akkora erő van abban a vékony, alacsony és törékeny nőben. Egy kis idő elteltével a zombink szemének maradványaiből is csorgott egy fekete váladék-szerű akármicsoda. Ez nem lehetett véletlen. Akkor még nem gondoltam volna, hogy mennyire nagy hiba erőltetni azt az egészet.
Aztán egy fordulat történt! Elkezdett a mutáns visszaalakulni emberi formává! Már-már kezdtünk örülni, hogy tényleg sikerülni fog! Talán ezek a godzillák elég erősek voltak ahhoz, hogy viszonylag épen megmaradjon a testük!

Amint újra perfekt emberi alakja lett, miknd a ketten elfeküdtek a földön. Azonnal rohantunk ki a 'meggyógyított személyért! London fedezett, folyamatosan lőtte az élőholtakat, hogy ne legyen esélyük az én közelembe, vagy a másik személy közelébe kerülni. Nagy nehezen behúztam az eszméletlen arcot. Amint beértünk a védőzónába, magához tért. Beszélni nem tudott, mert a torka teljesen el volt rohadva. Így számítottunk is arra, hogy nem sokáig fog életben maradni.

Egy papírt és egy tollat kért tőlünk. Leírta, hogy nem csak úgy szervezetlenül vannak. Vannak bizonyos helyek, ahol fészkeket alakítottak ki. Csak akkor esznek embert, amikor éhesek, vagy azok rájuk támadnak. Parancsba kapták, hogy minden élő embert vigyenek egy bizonyos fészekbe, ahol ők, mint dolgozók szolgálnak ama különös és ijesztő társadalmukban.

Teljesen elhültünk. Eddig ezt a rendszerességet, sematikusságot nem fedeztük fel bennük. Aztán eszembe jutott valami: az alagút. Ott nem is egyszer pontosan ugyanúgy botlottam beléjük. Elsőre, amikor egyedül mentem át az alagúton a CERN-felé. Akkor majdnem oda is vesztem. A vállam még mindig sajgott kicsit. Másodjára, amikor... (ezt még leírni is fájdalmas) amikor anyámat megölték. Ha tudtam volna előre, hogy nem ölnek ha nincsenek rászorulva, akkor nem támadtuk volna meg őket!

De már fel is vetődött bennem egy kérdés. Akkor mi történik azokkal, akiket nem zabálnak fel??? Erre már nem kaptunk választ, szegény megmentett alak szörnyethalt a sérülései miatt.

Amikor visszaértünk az épületbevisszahúzódtam a kabinom magányába. Még csak dél volt. Kellett egy kis idő, hogy letisztázzam magamban a látottakat, a megtapasztalt dolgokat, és valahogyan rendszerezzem... Teljesen összezavarodtam. Nem tudtam mit tegyek.

A vágy, hogy megtaláljam volt barátnőmet, és oda vigyem a CERN-be, hatalmas volt. De ugyanakkor mérlegelnem kellett a többi lehetőséget is. Vagy maradunk, és még tovább fejlesztjük Debrecen képességét, vagy elindulunk felkeresni a fészkeket, és rájönni, mi történik. Végül úgy döntöttem, az utolsó lehetőség még várhat.

Megkérdeztem a tudóspalántát, hogy állnak a plutónium készletek. Kibírják-e még 2 hétig, vagy sem? Szerencsére még egy jódarabig működésképesek maradtak, nem kellett elmenni utánpótlásért. Majd beszéltem a vadonatúj, élő szupergirl-lel (úgy gondoltam ez a név passzol rá... ezzel szivattam...). Beleegyezett, hogy eljön velem felkutatni Cicámat. Jött a mission következő lépése: felkészültünk az útra.

Mindhárman beszálltunk a kocsiba. Mikor a zóna határához értünk, sajnálattal fedeztük fel, hogy a zombik érdeklődése kifejezetten megnövekedett irántunk, ráadásul a biztonságos zóna is hatalmas mértékben területe mértékéből. Elég vastag ‘üdvözlő’-sorfal fogadott minket. Beizzítottuk kéziágyúinkat és imádkoztunk, hogy amíg a városba érünk egy fegyverbolthoz, kitartsanak. London vezetett. Ahogy padlógázzal nekinyomta a gépet, úgy irányítottam én is sortüzet magunk elé. Csak úgy hullottak a szarzsákok. Tudtuk, hogy bennük van az emberi énjük, de a cél szentesítette az eszközt. Ahhoz, hogy megtalálhassuk a fészküket, először biztonságban kellett tudnom valakit. Így nekem megérte az a párszáz élet, amit akkor elvettünk. Hiszen ki tudhatta, hogy egyáltalán normálisan visszahozhatók-e, vagy mindenképpen meghalnak ha a gonoszt eltávolítja belőlük Debrecen?!

Amikor átértünk a sorfalon, elégedetten tapasztaltuk mindannyian, hogy elég sok élőhalottat intéztünk el. Csakhogy a többiek meg utánunk jöttek. Olyan gyorsan futottak, még a behemót godzillák is, hogy egy kész kis autósüldözésben éreztem magam. London bekapcsolta az ultrahangos kütyüt. Ezzel rájöttek: abban a helyzetben hátrányban vannak. Feladtak az üldözésünkkel.

Ahogy agyaltam az elhangzottakon egyre jobban hittem a fószernek, hogy valóban szervezetten csoportosulnak és támadnak. Mintha valóban lenne gondolkodásuk és valami minimális kommunikáció közöttük. Addig a pillanatig nem vettem észre, amíg a visszaváltoztatott zombi el nem mondta. De amikor belegondoltam mélyebben, akkor már sajnáltam, hogy nem láttam a szervezettséget a mozgásukban. Pedig szó szerint a szemem előtt volt. Hiszen amikor mentem Caltanissetta felé, és az autópályán fényes nappal rám törtek, akkor is meg volt bennük a szervezettség. Egy szabályos vadászattá fajult a dolog. Amikor látták, hogy hátulról nem tudnak utolérni akkor máris jött az ‘utánpótlás’ előről!

A városba érvén felpakoltunk pár nehezebb féle fegyót, mint például RPG, aknák tömkelege. Minél előbb össze kellett szednünk a cuccokat. Nem akartuk, hogy észrevegyék a lehetséges friss ebédet.

Számíthattunk volna rá, hogy nem sikerült titokban maradnunk. A kutyaidomítót a bejárathoz rögzítettük. Mivel csak egy darab volt össz-vissz, ami működött is, ezért nem kockáztathattunk. Időt kellett nyerni amíg kitaláltunk valamit. Az szerencsére visszatartotta őket a bejáratnál. Összeszedtük az összes puskát és töltényt is, mindent, amit csak találtunk, és befért a csomagtartóba meg a hátsó ülésre. Ezután jött a problémásabb szakasz: hogy jussunk ki onnan ha elzárják a menekülőutat?

Rohadtul sajnáltam, hogy nem találták még fel az ultrahang-gránátot. Pedig azzal aztán lett volna bőven esélyünk és lehetőségünk meglógni. Elfantáziáltam róla, hogy milyen flash lenne... Csak odabaszunk egyet a tömegbe, azok meg félelmükben szanaszét rohannak a világba. Kár, hogy ez nem ilyen egyszerű. Máshogyan kellett megoldani.

Majd hirtelen jött a nagy ötlet. Mi lenne, ha a kezemben fognám az idomító eszközt? Alap. Nem tudom, miért nem jutott előbb eszembe. Talán a stresszhelyzet miatt nem tudtam reálisan gondolkodni. Amíg próbáltam elzavarni támadóinkat, addig a két útitársam a tetőn kötött ki.

Nyugodtan sétálhattam volna a járgányhoz, de sietnem kellett. Mivel én esélytelen célpont lettem volna számukra, ezért az élőholtak elindultak London és Debrecen felé. Igen meghökkentő módon a falon másztak felfelé, közben a nagy állat mintha valami harangot ütögetett volna, szabályosan verte az épületet. A kocsihoz érvén azonnal indítottam a motort. Ahogy felzúgott, úgy a beépített ultrahang generátor sem maradt kikapcsolva. Visszasiettem a többiekért. Úgy haladtam át a tömegen, mint kés a vajon. Azért nem hagyhattam ki, hogy egy-két fejet szét ne lőjek. Még a dolgok ismeretében is iszonyatosan rühelltem azokat a dögöket. A lelkiismeretemmel ugyan összetűzésbe kerültem, de azzal érveltem magamnak, hogy azoknak már úgyis mindegy.

Mielőtt odaértem volna, godzilla sikeresen ledöntötte az épületet, és egy egész zombi-hadiflotta gyalogsága indult meg a társaim felé! Padlógázt nyomtam. Ők csak rohantak. Nem tudtam áthajtani a törmeléken, így az utcákon kellett eléjük vágnom. Ahogy visszahajtottam az útra az összeomlott épület mellől, hallottam a sikoltozásokat és a segítségkérő kiáltásokat. Igaz, hogy Debrecennek hatalma volt felettük, de ekkora nem. Ennyit nem tudott volna egyszerre elintézni. Átrohantak a szemközti utcába, ahol újabb adag várta őket balról. Jobbra vették az irányt. Én a velük párhuzamosan lévő úton mentem és figyeltem, hol lehetne átkanyarodni. Aztán végre találtam egy kereszteződést. Eléjük vágtam. Ajtó kinyit, ők bepattantak, az élőhalottak pedig megálltak, és elindultak visszafelé... valamerre. London szerint nem ártott volna követnünk őket, talán ráakadunk egy fészekre, amiről a csóka beszélt. De ahogy már írtam, nem volt időnk...

Vissza indultunk a CERN-be. Zsenikém csak úgy tombolt, hogy mi az, hogy nem megyünk utánuk. Ahogy lenyugodott és valamennyire kitisztult a feje, sikerül vele megértetnem, hogy kábé nulla esélyünk lenne akármi is van ott. Mert tuti, hogy nem 10-20 zombit találnánk hanem legalább ezret vagy kétezret, ha nem többet.
A városban még beugrottunk egy élelmiszer boltba is. Feltöltöttük a konzerv készleteket és még eltettünk pár dolgot, ami ehető és iható volt.

Olyan délután 4 körül értünk ‘haza’. Sajnos már kezdtem azt érezni, hogy azt a kutatóintézetet kell az otthonomnak neveznem.

Kipakolásztunk, majd megbeszéltük a következőkben történőket. London ugyan nem akarta, hogy elmenjünk, csak hosszú-hosszú vita és érvelések sorozatával tudtam megértetni vele, hogy emiatt kezdtem el az egész ‘nagy utazásomat’ vagy mi a francot. Debrecennel egyeztettünk, a megbeszéltek szerint reggel még az első napsugarak felcsillanása előtt indulnunk kell. Értelmetlen lett volna este, vagy éjszaka nekivágni. A vértasakokkal ellentétben mi nem láttunk a sötétben semmit. Mire végeztünk a pakolással, fél 6 volt, sötétedett.

Mindenki visszavonult a kabinjába. Én speciel egy jót fürödtem, megvacsoráztam és lelkiekben készültem a másnapra. Még lefekvés előtt kimentem Londonhoz egy búcsúzás erejéig. Panaszkodott, hogy megint ott hagyom, megint egyedül marad és most már nem csak értem, hanem két emberért is aggódhat egyszerre. Hát igen. Ilyen lett az élet. Akkor tudatosult bennem a távolságtartás újra... ennyit arról, meg a tényszerűségről. Annyira súlykoltam magamba, hogy nem szabad semmi érzelmi köteléket kialakítanom a túlélőkkel, hogy a végén már saját magamnak sem tudtam hazudni. Sajnos megszerettem Londont és teljes mértékben érthető volt az aggodalma. Mielőtt visszatértem volna a ‘puha’ ágyikómhoz, annyit hozzáfűztem neki, hogy kutasson tovább. Jöjjön rá, mire visszaérünk, hogyan tudjuk megtalálni ezeket a fészkeket, és hogyan tudjuk eltörölni a föld színéről. Vagy legalább valamit tegyünk ellene. Ígérni nem tudott semmit, csak annyit, hogy minden erejével azon lesz.

Nem tudtuk, mennyi ideig leszünk távol. Az élelmiszereket és italokat még az este kipakoltuk, miután visszaértünk. Azokat nem vittük magunkkal. Úgyis úton útszélen áruházakba meg gyorséttermekbe botlik az ember, biztos voltam benne, hogy nem fosztottak ki mindent és nem romlott meg minden ehető dolog.
Felhúztam az órámat, és álomra hajtottam a fejem.

Programajánló: Mobile Meeting 2011

noreply@blogger.com (JackPackage) — Mon, 04 Apr 2011 15:27:13 PDT

Jó eséllyel pályázik az év hazai mobilkommunikációs eseménye címére az idén második alkalommal megrendezésre kerülő Mobile Meeting.

A tavalyi év nagy sikerének köszönhetően idén is megrendezi a mobilarena.hu az ország legnagyobb mobilos összejövetelét, ahol a legnevesebb gyártók is képviseltetik magukat. 2010-ben az oldal 5. születésnapja alkalmából kedveskedtek a srácok a látogatóknak egy ingyenes rendezvénnyel, ahová illusztris kiállítókat hívtak el, és a mobilgeekek sok kiadás előtt álló mobillal kerülhettek elsőként testközelbe.

Idén még nagyobb lesz a felhajtás, 900 négyzetméterre költözik az esemény, ismét sok nagy mobilcég látogat el a találkozóra, sőt, a szórakozás is nagy hangsúlyt kap, de változatlanul ingyenesen látogatható lesz.

A részt vevő cégek között megtalálható a Nokia, az LG, a SonyEricsson, az Alcatel, a MyPhone, és a ViewSonic a gyártói oldalról, a kereskedelmi oldalt a Speedshop és a SmartShop képviseli, ők tartozékokat és Gps-eket hoznak. A szórakoztatóipar a Microsoft játéksarkán keresztül képviselteti magát, ahol a Kinect kipróbálására lesz lehetőség, és valószínűleg a Gameloft is a résztvevők között lesz, ahogy az Electronic Arts-szal is folynak az egyeztetések.

Nem lesz tehát hiány érdekes kütyükből, megtudhatjuk, a fent említett cégek magyar képviseletei hogyan képzelik a jövőt, kérdezni is lehet majd az illetékesektől, természetesen a mobilarena munkatársai is kint lesznek, mindezt teljesen ingyen. Egy feltétele azonban van a részvételnek, a hely korlátozottsága miatt regisztrálni kell a mobilarena.hu oldalon, de ez a pár kattintás mindenképpen megéri egy ilyen rendezvényért.

A 2011-es Mobile Meeting április 16-án, szombaton 13:00-kor nyitja meg kapuit, a hivatalos megnyitó 14:00-kor kezdődik. A helyszín a budapesti Lurdy ház legfelső szintjén található konferenciaközpont, címe: 1097 Bp, Könyves Kálmán körút 12-14.

Még egy fontos infó: bár a rendezvény ingyenes, a helyszínen felállított becsületkasszába gyűlt összeggel a szervezők a pilisvörösvári mentőállomást támogatják.

22 Bullets (22 lövés) – 2010

noreply@blogger.com (cirmi) — Thu, 31 Mar 2011 07:04:37 PDT

Eljött végre a maradandó tavasz, mindenki a szabadba menne már mozogni, lazítani. Azonban a nagy mozgást mindig ki kell pihenni, és hogy mégis szórakoztató maradjon a regenárlódás érdemes megnézni egy filmet. A 22 lövés pont megteszi.

A francia filmipar mindig is a világ krémjébe tartozott. Profi színészek, rendezők, producerek, egyedi ötletek, és ennek köszönhetően nem véletlenül sikerült ontaniuk magukból a jobbnál jobb filmeket. Most pedig egy újabb alkotás, melynek főszereplője a profi, Jean Reno lett. A színész, aki mindent el tud játszani, hiszen a humoros, abszurd filmektől (Pofa be!) az egészen komoly tehetséget igénylő, elgondolkodtató filmeken (Bíbor folyók) át egészen a keresztapa szerepéig, amit ebben a filmben is játszik. Sokféle arcát képes megmutatni tehát, de nem mindig sül el jól, amibe belevág, de ez mondhatni, természetes. Legutóbb „A belső kör” című filmben láthattuk, ahol erős családi kötelékekkel rendelkező maffiozót játszott több kevesebb sikerrel.

Akinek tetszett az a film (persze nem alaptanul), annak a 22 lövés a kedvence lesz. A történet fel van turbózva, a képi megjelenés pedig vizuális orgazmust válhat ki egyesekből. A helyszínt is tökéletes választásnak tekinthetjük, hiszen Szicília a maffia egy hírhedt központja még manapság is, és az ember legalább el tudja képzelni, hogy akár a valóságban is megtörténik a filmbéli eset. (Megemlítendő, hogy a rendőröket túlzóan hülyének és arrogánsnak mutatják be.)

Jean Reno a keménykezű keresztapa volt, aki megpróbált kiszállni a bűnöző életmódból. A film elején egyből bebizonyosodik, hogy aki egyszer bűnöző útra tévedt, soha többet nem térhet le róla. A család a rokoni kapcsolatok kuszasága pedig csak bonyolítja a jó útra térés folyamatát, tulajdonképpen a film erről szól, hogy miként lehet életmódot változtatni, és meg kell vallanom, nehéz folyamatnak bizonyul.

A film akció, krimi, és thriller kategóriába tartozik, ennek megfelelően meg is kapunk mindent: autós üldözés, lövöldözés, vér, izgalom, nyomozás, érzelmi szálak, a néző agyának megmozgatása. Olyan akciófilm tehát ez, ami még a lányoknak is tetszhet, akik nincsenek oda tipikus „Cobra 11”-szerű filmekért. Természetesen hibái is vannak, mint minden filmnek, de az apró hibák elnézhetők, így alapvetően nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek egy kemény nap utáni kikapcsolódáshoz, vagy a hétvégi baráti filmnézésekhez.

F1 2010, második félidő? (Frissítve)

noreply@blogger.com (JackPackage) — Sun, 27 Mar 2011 06:41:20 PDT

BeerGrylls kolléga röviden összefoglalta a mai nap eseményeit, én valamivel bővebb lére eresztem a mondanivalómat, annak ellenére ugyanis, hogy viszonylag eseménytelenül telt az idénykezdés, van mit elemezni bőven.

Vettel, az érinthetetlen - folytatjuk ahol abbahagytuk?

Vettel fölénye ijesztő volt az egész hétvége során, de talán helyesebb a Red Bull fölényéről beszélni, hiszen Webber gyengélkedésének valószínűleg inkább mentális okai lehetnek, amit őszintén szólva a tavalyiak fényében meg lehet érteni. Persze lehetséges, hogy az ausztrál autójával is volt valamilyen egyéni probléma, talán a beállításokat sem sikerült olyan jól eltalálniuk, mint a német stábjának, akárhogyis, a különbség - hogy egy népszerű reklámszöveget idézzek - szemmel látható. Méghozzá messziről. Ebben a kérdésben kivételesen egyet tudok érteni mindenki Gyulájával, ha így lesz ez 4-5 verseny után is, hamar eldől a csapatsorrend a bikáknál. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy ez az autó bizony megint bitang jó, és szemmel láthatólag valami nagyon elmés trükköt agyaltak ki a mérnökök a KERS tervezésénél. Nyilván hamarosan minden kiderül, addig marad a találgatás.

A többi topcsapat igazából közel sem tudott kerülni a címvédőhöz, de a tesztekhez képest azért vannak vesztesek és nyertesek is persze.
Az egyértelműen legnagyobb vesztes a Mercedes, akik igaz, hogy az utolsó teszten már nyerő formában látszottak hajtani, de nem szabad elfelejteni, hogy előtte szintén szenvedtek. Hát szenvedtek ma is, egyik ezüstnyíl sem látta meg a pályán a kockás zászlót, Schumacher technikai hiba miatt, Rosberg pedig a hibát hibára halmozó Barrichello szívélyes segítségének köszönhetően kényszerült feladni a versenyt. Ez az autó így ebben a formában nagyon kevés lesz, ugyanis nem csak megbízhatatlan, de lassú is.

A Ferrari szintén nagy vesztes, Alonso ugyan egy negyedik helyet megmentett a vörösöknek, és a dobogó is tulajdonképpen csak a már-már hagyománnyá váló taktikai hátrány miatt úszott el, de azért nekik egy láthatóan formán kívül autózó Webber megverésénél és egy grátisz 9. helynél többet illene mutatni. Egyelőre nemcsak a Red Bullok, de még a McLarenek is jóval előttük vannak, de mint ma láttuk mások is beférhetnek eléjük.

A McLaren viszont vagy altatott a teszteken, vagy a Melbourne-be elhozott fejlesztések nagyon jó irányba vitték el az autót, mert a szezon előtti látszólagos gyenge forma után az élre ugrottak, már ha a más ligában focizó "szárnyas" alakulatot kivesszük a képletből. Hamilton behúzta a maximumot, és ki tudja Button mit érhetett volna el, ha nem húzza fel magát Massa mögött, és hamarkodja el azt az ominózus manővert, aminek egy drive-thru' lett a vége. A 6. hely még így is besikerült az angolnak.

Ennyit az élmezőnyről, mindenképp kiemelendő még a két Sauber, 7. és 8. helyet sikerült elhozniuk, méghozzá a már a teszteken nyerő embernek kikiáltott mexikói újonc, Sergio Perez vezetésével, Kobayashinak fel kell kötnie a gatyát, hogy tartani tudja a lépést, igaz ő most eggyel többször állt ki a boxba, mint a zöldfülű.

A Kubicát pótló Heidfeld nem kis csalódást okozott a "fekete Lotusnak" (vagy Renault, ahogy tetszik), már az időmérőn betlizett, és a futamon sem tudott teljesíteni, ami főleg annak fényében ciki, hogy a másodéves orosz dobogóra hozta be ugyanazt a gépet, amit a rutinos német 14. helyre. (16-an értek célba.) A Lotus-Renault egyébként tehát gyors, és a taktikájuk is kifizetődött - legalábbis Petrovnál.

A tavalyi újonc csapatok még mindig egy helyben látszanak toporgni, egy-egy Lotus és Virgin ért célba, Trulli és az újonc D'Ambrosio. A HRT viszont erőteljesen visszalépni látszik, nem is az a szánalmas, hogy nem fértek be a 107%-ba, hanem, hogy még utána szerették volna magukat felkönyörögni a rajtrácsra. Azt beszélik, hogy a csapat olyannyira nagy anyagi gondokkal küzd, hogy az alkatrészeket már csempészni próbálják a határon, hát nem csodálkoznék, ha nekik az idény közben leáldozna.

A hétvége balfékje cím mégsem őket illeti, hanem a Williams veterán brazilját, Barrichellót, aki talán gyorsabb, mint a Stig, de a hétvégi sóderben gazdag teljesítményét csak egy Sato-díjas, teljesen értelmetlen kamikaze-akcióval tudta megkoronázni Rosberg kárára, aminek egy drive-thru, majd egy csendes boxba parkolás lett a honoráriuma. Well done Rubens, well done.

This could be you...hát én nem lennék ott...

Végezetül a technikai újításokról néhány szó. A Pirelli új abroncsai azt hiszem kijelenthető, hogy korántsem kopnak annyira vészesen, amennyire ezt a teszteken mindenki elsírta, 2-3 kiállás biztonságosan elég volt a verseny teljesítéséhez, sőt, az újonc Perez egy kiállással is eredményesen lehozta a versenyt. (Megjegyzem én az alapötletet sem értem, hogy legyenek kevésbé tartós gumik, legyen több taktikázás, mikor tavaly pont az ellenkezőjét akarták elérni azzal, hogy betiltották a tankolást.) Persze a Bridgestone tavalyi betongumijaihoz képest ezek papírból vannak, de lényegében visszatértünk 2 évvel ezelőttre.

Az "előzést segítő" hátsó szárnyas bohóckodás ebben a formában nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmit nem ér. Miként ha egy egysávos úton próbálunk duplakerekes traktort előzni robogóval, akkor is mindegy, hogy nyitva van a sisakrostély vagy zárva; így ha jól védekezik az elöl haladó, teljesen mindegy, hogy vasalódeszkát szerelnek a hátsó szárny helyére, nem lesz akkora sebességkülönbség, hogy körbeautózza az üldöző, főleg, ha az üldözött kitapossa a KERS szemét. Ez a fejlesztés, pontosabban a hozzá tartozó szabály tehát mindenképp módosításra szorul.

A KERS egyelőre többnyire jól muzsikál mindenhol, sok vizet nem zavar, de ha fény derül a Red Bull trükkjére, akkor alighanem kitör a szokásos fejlesztési háború, ez lehet az idei év F-csatornája, dupla diffúzora, aztán majd ha már mindenki olyat használ, mint a bikák, szépen betiltják.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy a tavalyi erőviszonyok nagyságrendileg nem változtak meg, amennyire egy verseny alapján meg lehet ítélni a Red Bull ott folytatja, ahol abbahagyta, míg a többiek inkább visszafelé léptek, (vagy a Red Bull lépett előre, a többiek nem, ahogy tetszik) főként a Ferrari vesztett feltűnőt, a Mercedes is még rosszabbul áll, viszont a Renault folytathatja a fejlődést, főleg ha Heidfeld is kilép a fényre. A McLarenben már most van potenciál, a wokingiak hagyományosan merész fejlesztők, mindenesetre a Red Bull már behúzott egyet, 2 hét múlva ismét középkezdés, lehet próbálkozni.

Update: Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke a verseny után bevallotta: nem is használtak KERS-t az autóikban, miután pénteken kipróbálták, de megbízhatósági okokból kivették. Vettel a verseny után némiképp már-már szégyenkezve jegyezte meg, hogy keményen dolgoznak a rendszeren, de sajnos még némi lemaradásban vannak vele...tekintve a mai eredményét, joggal félhetnek a versenytársak: mi lesz ha elkészülnek a saját megoldásukkal?

Update 2: A Sauber mindkét versenyzőjét kizárták utólag, mivel nem felelt meg a hátsó szárnyuk a szabályoknak. A csapat fellebbez az ítélet ellen,de így egyelőre Massáé a hetedik, Sutilé a nyolcadik, Buemié a kilencedik pozíció, és ennek köszönhetően a Force India újonca, Paul di Resta örökli meg a legjobb újonc címét, és első futamán pontot szerez.

Forma-1 - 2011

noreply@blogger.com (BeerGrylls) — Sun, 27 Mar 2011 01:38:49 PDT

Elkezdődött az idei év szezonja is, amelyről egy kicsit bővebben a Tovább után olvashattok

Az idei évad több újítást is tartalmaz, lássuk tehát:

Új gumik (Három éves szerződés a Pirellivel, a tavaly távozó Bridgestone helyett)
Az F-csatorna és a dupla diffúzor tiltólistára került
Állítható hátsó szárnyak (csak a 3. körtől, illetve a safety car kivonulása utáni 3. körtől)
Visszatért a KERS
A váltóknak 4 verseny helyett 5 versenyt kell kibírniuk

Szabályok:

A versenyzőknek kötelező mindkét keveréket használni egy versenyen
Autók új minimálsúlya: 640 kg

Még érdemes megemlíteni, hogy az idei évad kezdésénél nem vehetett részt Kubica. Az évad kezdésnél fölényesen győzött Vettel, második helyen Hamilton végzett (csaknem fél perces hátránnyal), míg harmadik helyen (életében először) Petrov végzet. A cikk végére egy kis móka.
Ugrató,döntött kanyar, hurok, öntözött szakasz: egy német újság(Bild) megrajzolta a Forma-1 atyjának, Bernie Ecclestone-nak az összes furcsa ötletét, és ráadásul mindezt kicsiny országunk egyetlen pályáján, a Hungaroringen. Aki az eredeti cikkre is kíváncsi, megnézheti ezen a linken.

Sorozatajánló: Justified (A törvény embere, 2010, FX)

noreply@blogger.com (JackPackage) — Tue, 22 Mar 2011 04:20:40 PDT

Hosszabb egészségügyi szünetem után ismét itt vagyok sokak örömére (és néhányak bánatára persze). :) Kellemes háromhetes lábadozásom alatt sikerült néhány újabb sorozatra vetnem a szemem, ezeket természetesen Nektek is bemutatom.

Sorban az első az FX csatorna tavalyi sikersorozata, a Justified, amely a Google-keresés szempontjából nem túl szerencsés cím, ugyanis elég sok találatot kapunk Justin Timberlake azonos című albumára...

A címen továbblendülve azonban a közelmúlt legoldschoolabb zsarus sorozatát ismerhetjük meg, ami annak ellenére, hogy némileg a régi időket idézi meg, egyáltalán nem unalmas.

Az elejéről muszáj némileg spoileresen beszélnem, de úgysem az első 5 perc a lényeg. Miamiban indítunk, rögtön egy face-off, amolyan in medias res stílusban. Raylan Givens rendőrbíró (Timothy Olyphant - Hitman, Deadwood), aki egy igazi régimódi kopó - cowboykalap, bőrcsizma, farmer, öltöny - megérkezik betartani az ígéretét, előző nap ugyanis 24 órát adott a helyi maffia egyik nagyobb ágyújának, hogy lépjen le a városból, különben... Már itt világossá válik számunkra, hogy itt bizony nem szarral gurigázás esete fog fennállni, és valóban, a sorozat folyamatosan szállítja ezt a fajta coolságot, a rosszfiúk kemények (a kisebb halak általában szimplán hülyék), a rendőrbírók - különösen Raylan - pedig még keményebbek. Különösen jó hátteret ad mindennek a fő helyszínünk, Raylant ugyanis a lövöldözés miatt főnöke hazaküldi Kentuckyba, hogy kicsit lehűljenek a dolgok. Száműzetésben természetesen régi ismerősökkel fut össze, mint új főnöke Art Mullen (Nick Searcy), aki nem örül felhőtlenül az emberfeletti reflexű pisztolyhős érkezésének, vagy volt felesége Winona (Natalie Zea).

Ez tehát az alaphelyzet, de ettől még nem lenne érdekes a sorozat, ha egy sima nyomozós, egy rész- egy ügy felépítésről lenne szó. Eleinte van egy ilyen periódus, amikor valóban csak a háttérben fut a fő szál, de kb. az évad felénél előtérbe húzzák, és elmaradnak a hagyományos nyomozgatások. Ez annak is köszönhető, hogy rövid évados (13 rész) a sorozat, ahogy a legtöbb kábeles széria, így szerencsére nincs idejük az íróknak tökölődni, mennek a lövöldözések, az agyalás, szépen összeolvadnak az addig függetlennek hitt szálak, hogy aztán az epikus túlzással vértől tocsogó évadzáróban, némi cliffhangerrel megszórva ürességet hagyjon bennünk majdnem egy évig.

A cliffhangert mondjuk a folytatás első részében igen hamar elsimították, bár nem lehetett akkora körömrágást rendezni miatta. A második évad eddig nagyjából követi az első dramaturgiáját, idén a korrupció a divat, ebből a felállásból is kinéz némi vérfürdő, reméljük tudják überelni magukat az írók.

Szeret lövöldözni a fiú

Lévén ez nem epizodikus sorozat, érdemes az elején kezdeni, jelenleg a második évad közepén jár, idén kicsit korábban kezdődött az évad, mint tavaly. Magyarországon is bemutatták már, az AXN műsorán fut hétfő esténként dupla epizódokkal, ők az első évad közepén járnak most.

És így a végére már-már hagyományosan álljon itt a sorozat főcíme:

Hamarosan vége lehet a korlátlan szélessávnak?

noreply@blogger.com (mobster) — Tue, 15 Mar 2011 02:43:15 PDT

Amerika sok dologban az élen jár és sokszor az ott történt változtatások idővel el is jutnak a világ számos szegletébe, köztük az EU-ba is. Hogy miért? Mert az EU nem akar lemaradni. Nem olyan rég arról lehetett hallani, hogy a netsemlegességet törné meg több mobilszolgáltató, most pedig a szélessávú elérés lett az új célpont, ugyanis az amerikai AT&T szolgáltató bejelentette, hogy a forgalmi korlát nélküli időszaknak véget kíván vetni.

Obama elnök alig egy hónapja ismertette Amerika stratégiáját a szélessávú mobil és vezetékes internettel kapcsolatban, amely a nagyarányú fejlesztésekről, kiterjesztésről szólt. Az AT&T mostani bejelentése azonban mintha ezt gátolni igyekezne - látszólag. A legújabb koncepció ugyanis az, hogy a DSL előfizetőknek havi 150 GB, míg a nagy sebességű U-Verse szolgáltatást választóknak havi 250 GB forgalmat engedélyeznek a havidíj ellenében és aztán a harmadik hónaptól, amikor ezt a határt felhasználó átlépi, minden 50 GB után 10 dollár plusz költséget számláznak ki. Az ütemterv szerint ezt májustól vezeti be a vállalat.

A magyarázat elég arcpirító lett, ugyanis azzal érvel a vállalat, hogy az ügyfelek csupán 2%-át érinti majd a változás és ezzel az aránytalanul sok forgalmat bonyolítókat szeretnék igazságosabb fizetésre kényszeríteni. Méréseik szerint ugyanis ez a két százalék viszi el az összes sávszélesség 20%-át. A cég állítólag mindegyikükkel felvette már a kapcsolatot, hogy figyelmeztessék őket.

Az érvelést tovább folytatva a vállalat kiszámolta azt is, hogy egy-egy "renitens" 19 átlagos háztartásnak megfelelő forgalmat generál és hogy szerintük igazságos, hogy aki többet fogyaszt, fizessen is többet érte. Ez is egy álláspont, csakhogy a közzé tett nyúlfarknyi hivatalos kommentár önmagában nem megnyugtató és még csak értelmes magyarázatnak sem igazán tekinthető.

Az viszont a sötét felhők megjelenésével sejthető, hogy több szolgáltató is átveszi majd a módszert, ha az AT&T botrány nélkül be tudja vezetni és sajnos elképzelhető, hogy idővel hazánkba is elérhet egy ilyen változtatás - habár számunkra nem lenne új keletű a forgalmi korlát ötlete, ha visszaemlékszünk...

forrás: engadget

A Semmi - 12. nap

noreply@blogger.com (котенок моего кота) — Sat, 12 Mar 2011 00:20:32 PST

Hosszú órákon át olvasgattam a jelentéseket. Annyi felesleges sallang anyag volt, hogy az valami hihetetlen. Írónak kellett volna mennie, aki azokat begépelte. Aztán ráakadtam valamire. Nem tudtam, hogy mit jelenthet. Csak annyi volt leírva, hogy az LHC-ből minimális mennyiségű hadron és ismeretlen egzotikus részecske egyvelege kiszökött. Ez volt az utolsó bejegyzés. Úgyhogy elkezdett érdekelni a dolog. Volt egy utalás a végén egy másik aktára. Neki is álltam keresni, de sajnos titkosítva volt. Internet nélkül nehezen ment a feltörése. Nem tudtam semmiféle hack-progit leszedni, így maradt a találgatás. Hozzáteszem sikertelenül.

Mikor felkelt a nap és a csajok is, akkor kértem meg Londont, hogy csináljon már valamit. Reméltem, neki meg vannak a jelszavak az ilyesmikhez. Mint kiderült, túl alacsony szintű hozzáféréssel rendelkezett, de leült és megpróbált a jelentés írójának az agyával gondolkozni.

Amíg ő ezzel foglalatoskodott, addig visszamentem ahhoz a félig ember félig élőhalott egyénnek titulálható akármihez. Nem is tudom nevezhetem-e egyénnek, mert... ki tudta akkor, hogy ő micsoda egyáltalán. Bementem a laborba, és elkezdtem faggatni. Eleinte… igen csak szűk szavú volt. Egyezséget ajánlott. Ha elengedem, akkor ő elmond mindent. Na de ennyire én sem hülyültem meg. Úgyhogy szépen neki láttam kifaggatni. Eleinte csak be-be húztam egyet. De mikor láttam, hogy ezzel kicsit sem hatom meg és röhög az egészen, komolyabbra vettem a figurát. A konyha felé vettem az irányt egy nagykésért és csináltam egy házilag gyártott vallató eszközt. Igen kreatív volt. Fogtam pár kábelt, a végét bedugtam egy konnektorba, a másik végét pedig a szörnyszülött barátomnak tartogattam, az előbb említett késsel kombinálva.

Mikor láttam, hogy tényleg semmi értelme az ütlegelésnek, elővettem az új legjobb barátomat. Fogtam, beleszúrtam a hasába. Erre már ő is felordított. Kérdeztem tőle, ki ő, kik ők, kinek vagy minek a szolgálatában állnak. De a fájdalma közepette is előtört benne a röhögés, és csak annyit mondott, hogy sosem mondja meg.

Szép lassan forgattam benne a ‘kínzó-eszközöm’. Már a tekintetén is látszott, hogy mennyire szenved... De nem kiabált, nem ordított, csak nevetett tovább. Na ekkor már én is bepöccentem. Megmondtam neki, vagy elmond mindent, vagy meghal. A szemembe nézett, és csak annyi volt a válasza a maga hörgő hangján, hogy: ‘Úgyis mind megdöglötök… a Pokol tüzén fogtok szenvedni örökké!’ Hmm… pokol tüze mi? Szerintem meg a Föld tüzén, ha nem mond el valamit... Úgyhogy fogtam magam, és beizzítottam az áramot is a késbe. Éreztem ahogy ég a húsa. Büdös volt. Mégis jóérzéssel töltött el. Talán a bosszúvágy? Lehetséges. A félzombi csak üvöltött és üvöltött fájdalmában, de nem mondott semmi újat.

Egy idő után abbahagytam. Vártam a reakcióját. Semmi... Csak bambult rám. Ekkor újra be akartam kapcsolni, de leállított. Azt mondta, hogy ne csináljam, elmond mindent.

Igen csak büszke voltam magamra nagy hirtelenjében! Vártam a magyarázatát. Semmi használhatót nem hallottam tőle, csak annyit, hogy ez még csak a kezdet. Nála sokkal hatalmasabb és erősebb lények fogják elárasztani a bolygót. Felkutatnak minden élő embert, és hatalmas kínok között fogunk elpusztulni.

Rohadtul felhúzott. Újra rányomtam a 220-at. Élveztem ahogy égnek a belei, a húsa az áramtól. Élveztem az üvöltözését, a fájdalmát. Egy kis szeletet vissza tudtam adni abból amit mások éltek át, amikor ő felzabálta azokat a szerencsétlen párákat. Pont, amikor a mámor csúcspontján voltam, London és Debrecen kihúzták a dugót. Igencsak kiábrándító pillanat volt.

Úgy gondolták, hogy még szükségünk lehet rá (ha akkor tudtuk volna, hogy mennyire nem...). Nem bírtam ki, megkérdezte: Erre? Mégis minek?! - De abban a pillanatban végül is meggyőztek, hogy igazuk van. Ő volt az egyetlen befogott kísérleti alany, akin gyakorolni lehetett az ellenszereket.

Abbahagytam. Úgy véltem annál rosszabb már nem lehet, mert vagy teljesen visszahal, vagy hogy is írjam... Vagy meggyógyul. Úgyhogy veszteni valója se neki se nekünk nem volt. És ezt ő is tudta. Rám nézett és csak annyit nyögött ki, hogy én leszek az első, akit darabokra fog cincálni, és újra egyberakni, és ezt fogja a végtelenségig csinálni velem. Szenvedni fogok, látni fogom a szeretteimet is, ahogy szenvednek, mígnem végül megőrülök, és a tébolyult elmémmel fognak játszadozni, további kínokat okozva ezzel...

Amíg kiértünk a kis teremből, nem mutattam a félelmemet senkinek. De így is tudta. Tudta, hogy meg vagyok rémülve. Persze a többiek nyugtattak, hogy úgy sem lesz esélye rá. De ha mégis? Mi van, ha tényleg nagyobb erők lesznek jelen hamarosan? Mi van, ha tényleg ez valami rossz és jó közötti harc? És hol vagyunk mi, emberek? A rosszak, vagy a jók oldalán? Még több megválaszolatlan kérdés, és még több lehetséges végkimenetel töltötte tele az elmémet.

Londonnak sikerült feltörnie a jelszót, úgyhogy mentem is azonnal a géphekhez. Kajak lesokkolt amit azokban az aktákban találtunk.

2008. szeptember 12-én csak kamuztak a sajtónak, miért állították le a nagy hadron ütköztetőt. Azt nyilatkozták, hogy a hűtőrendszer meghibásodása miatt kellett stoppolni az egészet. De nem. Nem amiatt. Olyan mennyiségű részecske gyűlt össze benne, hogy kikezdte az egész LHC-t, és majdnem felszakította a burkolatot. És mind tudjuk, mi történt volna akkor.

Idézek a jelentésből:

2008. szeptember 12.

‘… parancsára a kísérleteknek véget kellett vetnünk. Nagy mennyiségű hadron részecske gyűlt össze egy ponton. Az okát nem tudjuk. De ha folytattuk volna, a külső burkolatot felszakítja és elárasztja a fél Földet hadronnal.

Kollégáimmal egyenlőre nincs megegyezés, hogy abban az eshetőségben mi történt volna. Lehet, hogy semmi. De lehet, hogy elnyelte volna az egész bolygót, vagy visszafordíthatatlan károsodást okozott volna az élővilágban. Esetleg éghajlati változásokat eredményezett volna.

Az adatok elemzését folytatjuk. Amint mód lesz rá, újra indítjuk a kísérletet.

Már szóltam a feletteseimnek, hogy erősebb anyagból kell egy külső burkolatot vinni az LHC-re. Sajnos süket fülekre találtam, a költségvetésünk így is meghaladta a maximálisat, és az intézmény már saját zsebéből fizeti a javíttatásokat is.

Isten segítsen minket utunkon, mert ha ez rosszul sül el, ki tudja, mi történhet!’

Nagyjából ennyi a lényeg, amit fontosnak tartok. Tehát... annak ellenére, hogy tudták, valami nincs rendben, alig egy évvel később mégis folytatták a kísérletet. A felelősöket nem kezdem el kutatni, valószínűleg ők már méltán elnyerték a büntetésüket. De nem értettem, hogy lehetnek ennyire felelőtlenek ilyen magasan képzett emberek??? Persze. Az úr a pénz volt. Most ez már nem így van. Az úr a fegyver. Nem pénzzel kell fizetnünk (az ő hibájukból!) az életünkért, hanem töltényekkel. Ez az új világrend nemzetközi csereeszköze. Ha nincs elég töltényed, nem tudod ‘megvenni’ az életed.

Egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni. Nagy nehezen elmagyaráztam a társaimnak, miről is van szó benne. London is igencsak meglepettnek tűnt. De meg volt a pozitívum, így már tudta hol keresse a hibát. Persze, ígérni továbbra sem ígért semmit, mert úgy érezte, hogy ehhez az ő szaktudása és tapasztalata még kevés. De bíztunk benne. Ő volt az egyetlen remény, aki talán megoldást, vagy legalább okot tud találni a történtekre. És jó lett volna tudni, hogy mégis miért vesztettük el a szeretteinket, barátainkat, családunkat.

Kicsit hanyagolta a rejtélyes kékséget, ami Debrecent olyan... nem is tudom, X-man-né változtatta. Vagy mivé?! Nekiállt azonnal a munkánat. Mivel én egész éjjel csak kutattam és kutattam, eléggé elfáradadtam. Le akartam dőlni.

Nem hagyott nyugodni, amit az a fél-IQ-vákuum mondott. Csak agyaltam és agyaltam a kabinomban. Fetrengtem, de nem tudtam elaludni. Végül mikor meguntam a próbálkozást, az orvosi szobába mentem, hogy keressek némi altató féleséget. Miután megtaláltam és bevettem, már nem is volt gondom az elalvással.

Igen csak furcsa álmom volt. Pontosan nem is emlékszem már rá, csak... emlékfoszlányaim vannak. Mintha megtörtént volna az, amit álmodtam. Teljesen olyan érzésem volt, mintha... nem csak álom lett volna, hanem valamikor a közeli jövőben meg is történne. Persze, arra gondoltam, hogy ez csak álom, és nem lehet más. Nem vagyok én se látnok se semmi… Elég nekem az is amit tudok, nem kellett még nagyobb teher a vállamra...

Amikor este felkeltem, senkinek sem volt még mindig semmi ötlete. Beszéltem Debrecennel. Kértem, hogy kísérjen el az utamon Caltanissettába. Eleinte teljesen hülyének nézett, hogy minek akarok én oda menni. De végül sikerült vele megértetnem. Felfogta, hogy talán ott van az egyetlen fontos személy az életemben, akit ugyan eltaszítottam magamtól, mégis... a szívemből nem zártam ki, és szeretném biztonságban tudni!

Nem telik el úgy nap, hogy amikor lefekszem aludni, ne látnám magam előtt. Be-be villannak a gyönyörű emlékek. Ezzel kell minden egyes nap küzdenem, amikor lefekszem aludni. Ő... olyan volt nekem, mint egy gyémánt. Nehezen jutottam hozzá, nehezen szereztem meg. De amikor meg volt, imádtam. Állandóan csak rá figyeltem. Mindig csak az érdekelt, ő mit szeretne. Boldoggá akartam tenni.

Aztán... valahogyan kicsúszott minden a kezemből. Csak sodródtam az árral, és elvesztettem a gyémántomat. Akárhogy is kerestem, nem találtam. Nem tudtam, mikor, és hogyan vesztettem el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs meg. Kétségbeesetten kapálóztam utána, sírva kerestem mindenhol az én drága gyémántomat. De nem találtam. Nem volt sehol.

Mikor rátaláltam, még csiszolatlan volt. Friss. Ahogy nálam volt, az évek során minden nap csiszoltam rajta kicsit, míg végül tökéletes lett. Maga a tökéletesség. Kívül belül ragyogott. Büszkén viseltem. De azt nem vettem észre, miközben a gyémántomat csiszolgattam, mindig torzítottam saját magamon egy kicsit. És a végén már annyira eltorzultam, hogy leesett rólam az, ami büszkeséggel töltött el. És így lett a Chocapic... vagy mi...

Megbeszéltük raszta-girl-lel, hogy reggel korán indulunk útnak. Ő kiment leellenőrizni a kocsiját. Feltöltötte az aksit, és elment feltankolni. Mondtam is neki, ha úgyis megy be a ‘zsúfolt’ városba, akkor hozzon már nekem cigit. Fogyóban volt.

Megkerestem zsenikémet, és kikérdeztem, milyen újdonságot tudna nekem mondani. Egyre rájött: a hadronok okozták valóban a dimenzió-kapu megnyílását. Viszont nem egyedül azok. Ekkor említette meg ő is azokat az egzotikus részecskéket, amelyek reakcióba léptek a hadron-részecskékkel, és ennek hatására olyan szintű anti-gravitációs lyukat vágtak a térbe, amely létrehozta az Einstein-Rosen-Podolsky hidat a dimenziók között. De... nem kifejezetten olyan dimenzió-kapuról van szó, mint amilyennek hétköznapiasan érthetnénk. Ez más volt. Nem csak egy irányba tudott áramlani az anyag benne, hanem kölcsönösen oda-vissza. És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol megtudtam, miért is látta Raszta a kékséget... Belekerült ebbe a hídba, viszont a másik oldaláig nem jutott el valamiféle tértorzulás miatt, ami odaát volt, így a mi dimenziónkból származó anyag nem volt képes átjutni.

Következő kérdésem eme kielégítő és számomra érthetetlen eszmefuttatás után egy kicsit egyszerűbb volt: miért tud kedves ‘barátunk’ a mező ellenére mégis élve vagy halva, vagy akárhogyan is van, létezni? Ezt is vizsgálgatta, és rájött, hogy mivel csak félig élőhalott, de a másik fele ember, ezért rá nem hat a mező.

Elkapott a kíváncsiság, mi lenne, ha egy teljesen ‘ép’ zombit átráncigálnánk a hadron mező másik oldalára? Hát fogtam is magam, és Debrecennel elindultunk a biztonsági határhoz. Amikor odaértünk, ugyanaz a kép fogadott minket, mint minden egyes alkalommal. Az IQ-vákuumok csak bambultak. Mintha várnának. Várnának arra, mikor múlik el a hadronok hatása, mikor áll le az LHC, hogy birtokba vehessék azt a kis megmaradt területet is ami még biztonságos volt, és örömteli, megelégedett pofával zabáljanak fel minket is, mint valami űzött vadat.

Úton a mező széle felé felvetettem, hogy mégis, ezt az egész hadműveletet miképpen fogjuk megvalósítani? Mert ezzz… így kiesett amikor remek ötletnek találtam. Debrecen nem lacafacázott. Mikor odaértünk, fogta magát, elő vett egy szigonypuskát a csomagtartóból és a végére kötelet erősített. Höh. Hát, durca volt a csaj! A kötél másik végét a járgánya vontatójára kötötte. Beültem a kocsiba, elindítottam és vártam.

Becélzott egy neki ‘szimpatikus’ egyedet, lőtt, és amikor áthatolt a testén máris padlógázzal húztam át. Amint átért elkezdett rángatózni, és a földre rogyott. Ezután egy még meglepőbb dolog történt. Valahogy az emberi énje felül kerekedett és azt mondta: ‘Köszönöm’. Majd leborult, és nem mozdult többet. Egy ideig nem tudtam mit kezdeni ezzel az élménnyel. Kicsordult a szememből a könny. Ezek szerint, mégis csak benne van valahol a lelkük mélyén rabságban az, akik voltak. És… a mező hatására elpusztul a lelküket uraló gonosz.

Visszafelé csendben ültünk. Nem örült egyikünk sem ennek a győzelemnek, vagy minek nevezzem. Ezentúl nem lesz ugyanolyan kioltani a zombik életét, tudván, hogy ezzel együtt egy értékes embert is meg kell ölni. Azon agyaltam, hogy valami köztes megoldást kellene találni. Kell lennie valaminek, ami visszafordítja ezt az egészet anélkül, hogy az alanyt megölné.

Mikor visszaértünk, csak bementem a kabinomba, bevettem 2 altatót, és lefeküdtem aludni. Egyedül arra az arckifejezésre, azokra a hálás szemekre tudtam összpontosítani. Nem hagyott nyugodni a gondolat…

The Tourist (Az Utazó) - 2010

noreply@blogger.com (cirmi) — Wed, 09 Mar 2011 05:54:25 PST

Kémek, beépített ügynökök, gengszterek, lopás, rablás, csalás, hatalmas mennyiségű pénzösszeg némi szerelemmel fűszerezve a megunhatatlan film témák tuti receptje. Az Utazó című filmben minden megvan, ami a jó film összetevője lehet, híres és közkedvelt színészek, mint Angelina Jolie és Johnny Depp, váratlan, akció dús, érzelgős egyszerre. Csupán a realitás talaját vesztették el maguk alól a forgatókönyvírók.

Természetesen Miss Angelina a jól öltözött, kifinomult nő szerepét játsza, aki egyik pillanatról a másikra a legelmésebb betyárrá válik az evidensen hülye rendőrök mellett, és mivel ő a megfigyelt a célszemély a film elején, ezért már az első öt percben bizonyíthatja, hogy tud elszökni a francia rendőrség elől. Az alaptörténet végtelenül egyszerű. Angelinának nem tűnik fel, hogy a belváros sétálóutcáin egy hatalmas, szürke, kamerás teherautó követi, ezért szerelme, a menekülésben lévő sikkasztó – akit mellesleg a rendőrség üldöz – Alexander Pierce elmondja neki, hogy régóta figyelik már, menjen el egy vonatra, ahol egy olyan szerencsétlen férfit keressen, aki hasonlít rá – mármint Alexanderre. Jolie kisasszony meg is találja, és innen kezdődik csak igazán el a bonyodalom. A történet egyébként csavaros, mindenképp dicséretet érdemel, főleg mert ha néha még unalmas is miatta a film, az összhatás nagyon nagyot durran.

Vannak azonban érdekes momentumok, mint például amikor Johnny Depp latba veti a a Karib-tenger kalózai című filmek forgatásán szerzett parkour tudományát, és Eziot (Assassin’s Creed) megszégyenítő antigravitációs hatással rohangál Velence házainak tetőin. Természetesen pizsamában, mezítláb. Néhol pedig nagyon fájdalmasan szembetűnő, hogy a green box technikát nem sikerült olyan szépen megoldani, és a fények sincsenek mindig a helyükön, van amikor úgy tűnik, mintha két nap sütne rájuk. Idegesítő hibák, amik miatt úszhat a következő évi Oscar-jelölés. Bár egy csupán személyes vélemény.

Ettől függetlenül megéri megnézni, már csak a történet végéért is.

http://www.imdb.com/title/tt1243957/

Illegális másolatként került adásba a Bombák földjén

noreply@blogger.com (mobster) — Wed, 09 Mar 2011 02:37:41 PST

A fehérorosz nemzeti tévétársaság a Bombák földjén című filmet választotta a szombat esti fő filmnek, csakhogy a másolatot nem teljesen legális forrásból szerezték be. Talán a licencezési eljárás lehetett túl hosszadalmas vagy az összeg magas, mindenesetre hiba csúszott a szolgáltató munkatársainak számításába, amikor adásba került a film.

Egészen a film végső harmadáig semmilyen jele nem volt annak, hogy nem legális tartalom került műsorra, csakhogy az egyik jelenet közben egy női hang közölte, honnan is származik a film: „This release is created exclusively for interfilm.ru.”.

Sok nézőnek talán fel sem tűnt, de a torretnezésben jártasabbaknak minden bizonnyal azonnal leesett az a bizonyos tantusz. Nem mindennapi dolog, hogy a televíziós adásban kalózkodás eredményét láthatjuk, viszont az interfilm.ru sűrűn alkalmazza ezt a mondatot a saját release-eiknél.

Az Interfilm egyébként is eléggé a középpontba került, amikor is orosz nyomásra 2009-ben lecsaptak az oldalra és ez az első Oroszországban leállított torrentoldal máig. Így ez nem csupán a tévétársaságra, de az honlapra is rossz fényt vet, hiszen ez utóbbi így még nagyobb nyilvánosságot kapott újfent az eset kapcsán.

A Hurt Locker egyébként is fájó pont a készítők és az MPAA számára - pont egyes orosz oldalak miatt, mert a DVD megjelenését megelőző hónapokban már lehetett illegális másolatokat találni szerte az interneten belőle. A készítők azóta több ezer torrentezőt megvádoltak már, ám ez a mostani eset különösen kínos mindenki számára.

A nemzeti tévé szóvivője röviden csak annyit reagált az esetre, hogy minden licenc megvolt a filmhez az orosz GALA Media által és hogy az a bizonyos mondat csupán technikai malőr. Hogy miként kerülhet malőrként egy ilyen szöveg egy szerintük teljesen legális másolatra, arra nincs válasz.

forrás: torrentfreak.com

Bajnokok Ligája 2011.03.08.

noreply@blogger.com (Muska) — Tue, 08 Mar 2011 03:47:04 PST

Program ajánló!
Ma esti BL előadás.

Ma este két meccset játszanak, mindkét meccs a nyolcaddöntő visszavágója.

TV2, 20:25 Barcelona - Arsenal (Helyszín: Camp Nou, elöző meccs 2-1 Arsenal)
Digi sport, 20:15 Sahtar Doneck - AS Roma (Helyszín: Donbass Arena, elöző meccs 3-2 Sahtar Doneck)

Vegyük elsőnek a Sahtar vs Roma meccset. Az "odavágón" meglepésre az ukrán Sahtar 1-0-ás hátrányból még a félidő lefújása előtt 3-1-el mehetett pihenni. Második félidőre sokat változott a Roma játéka, ám csak egyszer tudtak eredményesek lenni, 2-3-as végeredménnyel várhatják a visszavágót.
Sahtar Doneck-nek jó esélye van a továbbjutásra, kezdve azzal, hogy hazai pályán játszik, és folytatva azzal, hogy már egy döntetlen esetén is tovább jutnak, ha kikapnak, akkor viszont a Roma-nak kell a 2 gólos különbség. Kivétel ezalól a 2-3as állás, melynél hosszabbításra számíthatunk (reménykedem hogy megtörtének, én személy szerint kedvelem, ha egy ilyen téttel rendelkező meccset nem 90 perc alatt döntenek el...).
Sajnos kezdőcsapatokat egyik esetben sem találtam, én mindenesetre egy izgalmas meccsre számítok, ahol talán inkább a Roma fog jobban nyomni. Az, hogy ennek meglesz-e az eredménye, este kiderül, tessék szemügyre venni... :)

A várható kezdőcsapatok:
Sahtar Donyeck: Pjatov - Srna, Csigrinszkij, Rakickij, Rat - Hubschman, Hitarjan; Douglas Costa, Jadson, Willian - Luiz Adriano.

Roma: Doni - N. Burdisso, Juan, Mexes, Riise - Pizarro, De Rossi, Taddei, Perrotta, Vucinic - Totti.

A másik meccs a Barcelona - Arsenal, itt az első mérkőzésen 2-1-es Arsenal győzelem született.
Úgy érzem ezen a meccsen a Barcelona-nak nagyobb esélye van, mivel már egy 1-0ás győzelem is elég a továbbjutáshoz. De amint olvastam, és hallgattam a nyilatkozatokat, egyik csapat sem fog sündisznó módjára védekezni. Az Arsenal trénere, Arsene Wenger, ugyanis úgy nyilatkozott, hogy képtelenség ezt a meccset a Barcelona otthonában 0-0-ra hozni, ezért csapata a mai este folyamán is támadó jellegű futballt fog bemutatni. Védekezésükkel sincs probléma, mivel a Premier League-ben a kapott gólok mutatója ugyancsak jó. Kevesebb gólt kaptak az elmúlt 7 meccsen mint a Manchester United. Kérdéses azonban Robin van Persie szereplése a mérkőzésen, igaz nevezték a keretbe, de jelen állás szerint nem a kezdő tizenegy között kapott helyett (sérülése miatt), illetve kérdéses még Cesc Fabregas játéka is, viszont aki biztos hogy nem kap ma este szerepet az Theo Walcott.
Nézzük a másik oldalt: A Barcelona trénere, Pep Guardiola ott lesz a meccsen, aki az elmúlt két bajnokit kénytelen volt kihagyni hátfájdalmai miatt. Ezt azért tartom fontosnak, mivel egy plusz lelki erőt ad a csapatnak, amellett, hogy a helyszínen könnyebben tudja írányítani, motiválni csapatát. Játékosok közül biztosan nem lesz a pályán Carles Puyol térdsérülés miatt (amit sajnálok, hiszen a "spanyol Balázs Pali" ugyancsak meghatározó alakja a csapatnak, mind mentálisan, mind teljesítménye alapján), Gerard Pique pedig eltiltás miatt nem léphet pályára.
Összességében a Barcelona-nak elég egy 1-0-ás győzelem, de én elképzelhetetlennek tartom, hogy két ilyen színvonalas futballt játszó csapat egy ilyen tét meccsen 1-0-ás végeredménnyel zárna.

A várható kezdőcsapatok:
Barcelona: Valdes - Dani Alves, Busquets, Abidal, Maxwell - Xavi, Mascherano, Iniesta - Villa, Messi, Pedro.

Arsenal: Szczesny - Sagna, Koscielny, Djourou, Clichy - Diaby, Wilshere - Nasri, Fabregas, Arsavin - Bendtner.

Minden kedves futball rajongónak jó meccs nézést, kellemes időtöltést, jó szurkolást és persze elengedhetetlen söröcskét kívánok a meccsekhez :)