Netre fel!

Végtelen történet...

2014-02-27T18:26:00.000+01:00

A tárgyalás folytatódik... Újabb bizonyítási eljárás, stb... Simon Ilona ex-igazgató asszony azon kijelentése, hogy a közalkalmazotti tanács lemondása után csak most tudott újra szerveződni a tanács, azt sugallmazta, mintha Dr. Miskolczi József (volt vezető ügyészhelyettes) felügyelete és közreműködése mellett nem alakult volna meg, a Nógrádi Krisztina által vezetett Közalkalmazotti Tanács (tagtok: Petrecz Krisztián, Györgyi Attila, Katona Judit, Simola Gábor), melyet azóta, egy új Tanács váltott fel, immár Vincze István (volt megbízott intézményvezető) elnöklésével.

Ne kérdezzék, hogy miért, én sem értem...

Egy biztos, csatolni kell azt a jegyzőkönyvet, mely 2010. augusztus 3-i tanács üléséről készült annak tárgyában, hogy a tanácstagok (Katona Judit, Györgyi Attila, Végvári Ferenc és Figura Istvánné) lemondanak a megbízatásukról... Kéri továbbá a bíróság, az új tanács megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet is... Ezek nemcsak a tanács birtokában, hanem az intézményi dokumentációban (iktatás) is fellelhető.

Az intézmény képviseletében eljáró ügyvéd (Dr. Martinov Tibor) felvetette abbéli aggályát, hogy sajnos nem lehet tudni, hogy az intézmény jelen, vagy a március eleji állapot szerint, mely működtetőhöz fog tartozni... Úgy volt, hogy januártól Tompához tartozunk, de most mégse, illetve talán márciustól, de mi van, ha a minisztériumban mégis januártól dátumozzák a tulajdonosváltást? Így nem biztos, hogy lehet tudni ki az alperes... Vagy, hogy ki lesz?

Ne kérdezzék, hogy miért, én sem értem...

Szóval, az igazságszolgáltatás tovább várat magára, folytatódik a végtelen történet... Előreláthatólag április 8-án, 9,30 h-kor ugyanott...

Levélküldés: ITT! Facebook

Tanulni vágyóknak, taníthatóknak...

2014-01-21T11:07:00.002+01:00

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT! Facebook

Filmklub ajánló

2014-01-13T12:56:00.001+01:00

Ki köti be a cipőmet?

(színes, magyarul beszélő, svéd zenés dráma, 101 perc, 2011.)

A teljes film ITT tekinthető meg!

A filmet szeretettel ajánlom minden korosztálynak!

Békés Karácsonyi Ünnepet!

2013-12-23T09:33:00.004+01:00

Személyi változások az intézményben - Frissítve

2013-12-18T11:47:00.001+01:00

A korábbi bejegyzés kiegészítésére - többek között - Simon Ilona munkaviszonyának megszűnése miatt került sor.
Bejelentésre került továbbá, hogy januártól Juhász György (jelenleg az intézet ellátott-jogi képviselője) lesz az otthonban a telephelyvezető (tompai integrációban).

Lásd: ITT!

Levélküldés: ITT! Facebook

Az ítélet első fokon...

2013-12-12T15:00:00.002+01:00

Előzmények:

http://netrefel.blogspot.hu/2013/07/munkaugyi-perem-itelethirdetes.html

http://netrefel.blogspot.hu/2013/03/megcafolt-valotlansagok-folytatodott.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/12/a-csapat.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/10/targyalasrol-targyalasra-ii.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/06/hazug-elhallgatasok-valotlan-allitasok.html

Kapcsolódó:

http://netrefel.blogspot.hu/2013/01/koztisztseg-tisztesseggel-vagy-anelkul.html

http://netrefel.blogspot.hu/2011/05/olvasoi-level-jog-nyelven.html

Az ítélet

Eddig elhallgattam egy mégiscsak fontosnak tűnő tényt, mely mára beigazolódni látszik… Amikor másoknak magyarázni próbáltam az ítéletet, nem igen találtam szavakat... amint azonban a bírónő nevét megemlítettem, már nem is kívánták, hogy megmagyarázzam: Kispálné dr. …

Ezt gondoltam én is az első tárgyalás után, de megtanultam, hogy nem szabad előítéletesnek lenni… Két évi tapasztalás után azonban előítéletről már nem igazán beszélhetünk…

Utolsó tárgyalásomra megérkezett az ex igazgató asszony is, Simon Ilona…

Meghallgatása előtt Martinov Tibor ügyvéd úr újabb bizonyításként átnyújtott két 2010. júniusában keletkezett blog bejegyzést: az egyiket nem én írtam, a másik pedig egy olvasói levél volt, mely több hozzászólást tartalmazott – igaz, köztük az enyémet is… Át akarta nyújtani ismét az engem elmarasztaló bírósági ítéletet (becsületsértés), amit már korábban csatoltak… (Az ítélet, mely a feljelentések elutasítását követően ismételt feljelentések nyomán született – ezúttal Polt Péternél, Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, Lukács Lászlónál és a megyei rendőrkapitánynál jelentettek fel minket.)

Simon Ilona – meglepetésemre – fekete, konzervatív nadrágkosztümben jelent meg a bíróságon… Akkor még nem értettem… Ő is benyújtotta volna az ítéletet, de már nem volt rá szükség. Ekkor újabb bizonyítékul átnyújtott egy bejegyzést, melyet a múltkori tárgyalásomról írtam… Lásd: Ítélethirdetés Átfutott rajtam, csak nem gyászol?

A bírónő kérdőn rám nézett, majd rosszallóan megkérdezte: „Maga ír a tárgyalásról?” – „Igen.”, bár bevallom a kérdést sem értettem…

A tanú a bírónő kérésére elmondta, hogy nem is a munkámmal kapcsolatban merültek fel kifogások, hanem az általam üzemeltetett bloggal… A munka minden nap ezzel indult, akadályozva ezzel a munka menetét… Megtudtuk, hogy Gyenizse Imre kereste meg őt, hogy velem nem tud tovább együtt dolgozni (igaz, nem is dolgoztunk együtt), s ehhez csatlakoztak a kollégák is. Azt nem említette meg, hogy a csatlakozásban ő volt a kezdeményező, amint azt Nográdi Krisztina korábbi tanúvallomásából is megtudhattunk… Gyenizse Imre korábbi tanúvallomásából tudtuk meg azt is, hogy közösen kérték az elmeorvosszakértői vizsgálatomat a kollégák az igazgatónőtől, aki ezt esetemben elutasította… Korábban volt olyan kolléganő akinél eljártak és leszázalékolták… senki sem mossa le róla, hogy súlyos pszichiátriai beteg…

Elmondta, hogy osztálytársak voltunk – amit a bírónő kérdésére megerősítettem, - sőt, elmondtam, hogy barátnők is voltunk az általános iskolában… Ezért neki, - mint mondotta - komoly morális dilemmát okozott, hogy engem elbocsásson!!

Valószínű, hogy állítását – metakommunikációmmal - erősen megkérdőjelezhettem, mert a bírónő szót adott, amire megjegyeztem, hogy nekem nem csak morális dilemmát jelent a férjénél segélyért sorba állnom, hanem egzisztenciális ellehetetlenülést is.

Elmondtam, hogy nem árultam zsákbamacskát, mert ő pontosan tudta, hogy személyemben kit vesz föl a munkahelyre… Tudta, hogy kiállok az elesettek, a szakma és a kollégák mellett is… Ezt korábban – mint helyi rádiós - helyeselte is.

Igazgatónő minden állításomat tagadta… Amikor kértem, hogy legalább azt az egyet erősítse meg, hogy: miután engem elbocsátott, lemondott, kinevezte magát a helyemre, de azóta - áprilisban múlt két éve, - a munkát még nem vette fel, mert vagy betegszabadságon, vagy tanulmányi, vagy rendes szabadságon van… A mondatomat nem fejezhettem be, mert még mielőtt válaszolhatott volna, a bírónő imígyen intett meg: „Azt ugye nem gondolja komolyan, hogy az ő betegségét itt a bíróságon felhozza, mert az már nagyon erkölcstelen lenne az ön részéről!”

Igen, jól olvassák: „részemről!”

Megerősödött az a kezdeti – első tárgyalást követő - érzésem, hogy az ítélet már réges-régen elkészült, a tanúk vallomásától függetlenül…

Ítélethirdetés előtt az intézmény ügyvédje – mintegy összegzésként – felolvasott a KJT. kézikönyvéből néhány kiragadott részletet, melyet a bírónő is igyekezett rögzíteni… Pontosítás okán a bírónő hangosan felolvasta a hivatkozást, s véletlen továbbolvasta a magyarázatot is, mely szerint az együttműködés hiánya okot adhat a dolgozó felmentésére… olyan súlyos esetekben, mint pl. az agresszivitás, vagy a munka megtagadása, rendszeres alkoholfogyasztás… (Erre azért is emlékszem, mert egy alkalommal igazgatónő munkamegtagadásért akart velem (rólam) jegyzőkönyvet felvenni, amikor nem kívántam elfogadni egyik munkaköröm módosítását… Lásd: Rossz válasz A példák felsorolásánál az ügyvéd úr gyorsan megjegyezte, az már nem tartozik hozzá… No persze – gondoltam -, hiszen akkor kiderülne, hogy a hivatkozása közelsem állja meg a helyét… Hiszen agresszivitással, alkoholfogyasztással, vagy munka megtagadással senki se merne megvádolni, még az összeférhetetlenséget kezdeményező kollégák közül sem…

Ha önismeretet tanul az ember, az elsők között megtanulja, hogy gyakran azért nem szimpatikus valaki, mert valakire emlékeztet, bár valójában nincs köze hozzá. Ezért figyelnünk kell magunkra, nehogy előítéletesek legyünk. Igyekeztem ezt szem előtt tartani, annak ellenére, hogy a tárgyalássorozat folyamán végig ellenségesnek éreztem a bírónőt… A félreértések elkerülése végett, nem azért mert a neve – Kispálné – rossz emlékeket idéz fel bennem, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy a hazudozó, ellentmondásba keveredő tanúkat védi és figyelembe veszi, míg a komoly, hiteles tanúk véleményét figyelmen kívül hagyja… Persze, hogy mi a komoly és mi komolytalan, abban legalább annyira nem értünk egyet, mint pl. az erkölcstelenség megítélésében…

Az ügyvédem védelmemre elmondta, hogy véleménye szerint nem tudták bizonyítani egyik állításukat sem, mire a bírónő – én lekezelőnek érezve – közbevágott: „Ugyan mondja már meg, hogy ön szerint hol nem bizonyították be, ha lehetne konkrétan!”… Válaszában kifejtette, hogy két konkrét példát tudtak felhozni a tanúk, azok sem állták meg a helyüket… az egyik a nyaraltatás, ami önkéntes volt, a másik pedig a székpakolás – amit cáfoltunk… Ahogy a feljelentés vádját is.

Mindenesetre felkészültem az ítéletre. Papírom – véleményem szerint – nem is lett volna mit tárgyalni, nemhogy két évig elhúzni… Azt is tudtam, hogy Magyarországon vagyunk, ahol az igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás folyik, s lassan minden a visszájára fordul… Mégis az utolsó pillanatig reménykedik az ember…

Amikor kiküldtek minket az ítélethirdetés előtt, már tudtam mi lesz az ítélet: amit sejtettem előre. Jó előre… Ideje korán, az első tárgyalást követően… S hogy ebbe politikai, vagy pártdöntés volt-e, az is kiderül majd…

Elmarasztaltak, de nem akárhogyan: fizessek 110.000 Ft költséget 15 napon belül… Hogy miből, azt nem taglalták, pedig a bírónő kérésére benyújtott - egy hónapig 4 órában, minimálbérért történt foglalkoztatásomból származó - jövedelemigazolásomat teátrálisan tanulmányozták át, s a bírónő külön megkérdezte az alperesi képviselőt, hogy elfogadja-e?

Kispálné dr. Józsa Adrienn bírónő bizonyítottnak és megalapozottnak látta az elbocsátásomat.

Minden tárgyalás úgy kezdődik, hogy a tanútól megkérdezik, áll-e perben, haragban, rokonságban, stb. a felperessel? A bírónőtől ezt senki sem kérdez(het)i meg, pedig ennek fennállása nemcsak elfogultságot jelentene, hanem véleményem szerint ez valódi összeférhetetlenségre adna okot… Ezért én most azt kérdezném tárgyaláson és jegyzőkönyvön kívül a bírónőtől, hogy: Nyilatkozzon legyen szíves, áll-e rokonságban az alperessel, Simon Ilonával, vagy közeli rokonával Kispál Ernőnével?

Remélem, hogy csak névrokonságról van szó… Bár én azt is megtanultam, - talán önök is tapasztalták – hogy a nevek azonossága mögött gyakran hasonló normákat lehet felfedezni az egyes embereknél… Higgyék el, ez sem véletlen.

Hogy melyik a rosszabb – politikai befolyás, rokoni elfogultság, vagy egyszerűen csak rossz ítélőképesség – döntsék el önök… Nekem mindegyik.

Levélküldés: ITT! Facebook

Olvasói levelek - Egy változás margójára I-II.

2013-11-05T15:00:00.001+01:00

„Egy változás margójára

Az elmúlt több, mint egy évtized nagyon keserves és szomorú volt úgy a dolgozók, mint a lakók életében is.

Pár munkatársunk virulásától eltekintve a többség megtört és szomorú lett.
A hangsúly a múlton van. Itt a lehetőség egy változásra, egy pozitív történésre.. Tudjuk, a változás kell, mert törvényszerű. Változik a világ körülöttünk és benne mi is! A változás jó is lehet! Igen, lehet jó is, annak ellenére, hogy mi már jó ideje nem tapasztaltuk. Most azonban reméljük a jót, az emberséget, az EGYÜTT DOLGOZÁS lehetőségét, és annak örömét. Szeretnénk, ha az új vezetés partnerként tekintene ránk. Bízunk benne a feladatot nem "kihívásnak, önmegvalósításnak", hanem egy nagyon szétesett, egykoron nagyon jó hírű intézmény talpra állításának, a szakmai önbecsülésüktől megfosztott dolgozók hitének visszaadásának tekinti.
Csendben arra is kérjük az illetékest, ha teheti, ha szabad, tájékoztasson bennünket arról is - sok más egyéb mellett - mi indokolta a volt igazgató ötödik diplomájának megszerzésére a 2.000.000 Ft-ot elpazarolni. Nem pletykaszinten, hanem a leköszönő igazgató tájékoztatójából tudjuk.

Kérdezem azt is, ki engedte, hogy a pénztáros, raktáros is legyen? Ki vette fel a raktáros fizetését? Mennyi ideig?

Milyen munkaköri leírása volt a pénztárosnak, illetve a "raktárt nem kezelő" raktárosnak? Továbbá miként szeretnék a két munkakört ellátó pénztárost - nem kárpótolni -, hanem az elvégzett munkáért visszamenőleg kifizetni?
Reméljük Intézetünk életében vége annak a nagyon keserves és romboló időszaknak, mikor a rosszat követte egy még rosszabb. Aki eddig nem dolgozott ezután sem fog. Aki eddig dolgozott még többet várnak el tőle. Sőt! Egyik igazgatót követte a másik.

Az eredmény ismert! Országos média cikkek, tárgyalás és ítélet!
Reméljük, sőt szeretnénk bízni, hogy az eddig elhallgatott ügyekről hivatalos tájékoztatás lesz, a titkolt gazdasági visszaélések napvilágra kerülnek. Tudomásunk szerint már több tanúvallomást felvettek a nyomozók. Ebben az ügyben is várjuk az előrelépést!
Sok minden vár tisztázásra, megoldásra!

Az elvégzendő munka óriási, de erőt és kitartást kívánunk hozzá!”

---------------------------------

„Egy változás margójára II.

Pozitív eredmény és szebb jövő csak mind a két volt igazgató mellőzésével lehetséges.
Ameddig bármelyiknek is van sansza bármire addig követőkre is találnak és mindig keletkezik egy ellenzéki mag.. Van-e erre szükséges a jövőbeli vezetésnek vagy egyszerűen tényleg megpróbál tiszta lappal indulni minden múltbéli gyökeret kiirtva a legtisztább gondolatokkal és a szakma magaslatán vezetve Kiskunhalast. Persze maximálisan figyelembe véve az itteni szakmaiságot és múlt béli tapasztalatokat.
Ha nem ez fog történni akkor minden kezdődik elölről és kontra szelektálódik az intézmény szakmai csapata és kőkemény ellenállás lesz részükről, mint ahogy Kaskantyúval szemben is bekövetkezett.

Hozzá kell tenni, hogy az ellenállást kiváltó ok csak is a kaskantyúi laikusság következtében alakul ki.

Ha az elmúlt év folyamán egyetlen egy esetben is elfogadták volna az elmúlt húsz év folyamán kialakult tapasztalatokból alkotott véleményt talán nem is lenne reintegráció a Tompával.

Végül hadd idézem az előző hozzászóló utolsó mondatát:
"Az elvégzendő munka óriási, de erőt és kitartást kívánunk hozzá!"”

Levélküldés: ITT! Facebook

Olvasói levelek - Megbukott az integráció?

2013-10-17T16:22:00.000+02:00

"Most akkor örül a Kaskantyú vagy nem, hogy leszakadt a legnagyobb intézménye.
Előre hát a szerb határ felé, talán ott meg fogják becsülni a halasi szakmaiságot és a múlt jelentős részét, mert ugye tudja mindenki, hogy voltak egészen sötét időszakok az intézményben.
Mindig csak előre kell tekinteni a múlt hibáit pedig ki lehet javítani ehhez kívánok sok sikert az új rendszer vezetőinek."

"Ma bejelentette Petrichné, hogy a tompai (fővárosi pszichiátriai betegek otthona) intézménnyel fogunk integrálódni.
Reméljük, ott több hozzáértést fogunk tapasztalni."
.

Levélküldés: ITT! Facebook

Hat és fél év fegyház(valamint nyolc hónap börtönbüntetés)

2013-10-08T19:51:00.000+02:00

Levélküldés: ITT! Facebook

MOST MÁR NINCS AKADÁLYA NYILATKOZNIA!

2013-10-08T19:33:00.000+02:00

"Megszületett" a jogerős ítélet !

Hogy is volt a kezdetekben? Hogyan is reagáltak az illetékesek a bejelentésre? Idézzük csak fel pár sorban a történteket:

"Az intézet belső vizsgálata legalább annyit foglalkozott az állítólagos visszaéléseket bejelentő ápolókkal, mint magukkal a visszaélésekkel.

Mióta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon egyik dolgozója először tett bejelentést az igazgatónőnek arról, hogy egyes ápolók bántalmazták az ellátottakat és szexuális visszaéléseket követtek el ellenük, négy különböző vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy ilyen valószínűleg nem történt. Vizsgálta az ügyet az intézmény, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat mint fenntartó, a Mentálhigiéniás Egyesület mint illetékes módszertani intézet, valamint a Dél-Alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, részben hivatalból, részben a szociális minisztérium felkérésére. Mindegyik vizsgálat arra jutott, hogy az állítólagos bántalmazásokra nincs bizonyíték.

Az [origo] betekintést kért a pszichiátriai otthon fenntartójától, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattól a korábban lefolytatott négy vizsgálat dokumentumaiba. A vizsgálatok anyaga szerint a 7-es osztályon 14 ápoló dolgozik, valamennyiüket kétszer hallgatták meg a vizsgálatok során: egyszer a belső, egyszer pedig a fenntartói vizsgálat alatt. Mindannyian mindkétszer tagadták, hogy bántalmazás vagy szexuális visszaélések folytak volna az osztályon. "Ellenben a meghallgatások során arra derült fény, hogy a bejelentők és az ápolási osztályon dolgozók között mély konfliktus feszül" - olvasható abban az igazgatónőnek címzett levélben, melyet a belső vizsgálat lefolytatásával megbízott vezető írt február 1-jén.

A belső vizsgálati jelentés hosszan foglalkozik a bejelentők személyével. Rögzíti, hogy az egyik nővel néhány nappal a bejelentése előtt közölték, hogy nem hosszabbítják meg december végén lejáró szerződését, a másik ellen pedig, aki 16 éve dolgozott már az intézményben, 2009 februárjában fegyelmi eljárás folyt, és problémák voltak munkájával. A belső jelentés szerint a két bejelentő általánosságban beszélt a visszaélésekről, helyenként maguknak és egymásnak is ellentmondva, és köztük szoros barátság van a magánéletben, ezért "elfogultság is fennállhat".

Túlfűtött szexuális fantázia

A 7-es osztály dolgozói a meghallgatásokon arról is beszéltek, hogy szerintük az egyik bejelentő nőnek túlfűtött szexuális fantáziája van, gyakran viselkedett kihívóan férfi kollégáival. A fenntartói vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint több kihallgatáson a kérdések nagy része már nem is az esetleges visszaéléseket firtatta. A főnővérnek például csak azt az egy kérdést tették fel, hogy mi a véleménye a két panaszos munkájáról, viselkedéséről. Az egyik olyan férfi ápolótól, aki a bejelentők szerint maga is követett el visszaéléseket, a fenntartói kihallgatáskor tíz dolgot kérdeztek, ebből hat a bejelentők személyére vonatkozott.

A fenntartó kérdéseinek megfogalmazásából sokszor az tűnik ki, hogy a kérdező az ápolók ártatlanságáról van meggyőződve. "Volt-e valami olyan, ami félreérthető volt, és ebbe az irányba vitt el, hogy úgy tűnt, mintha ezek a dolgok megtörténtek volna?" - kérdezték az egyik olyan férfi ápolótól, akinek a bejelentés szerint köze volt a visszaélésekhez.

Az intézet pszichiátere a belső vizsgálati jelentés szerint végül azt állapította meg: "elmondásuk és a körülmények összevetése alapján a szexuális inzultus vagy bántalmazás ténye nem nyert igazolást, sőt, meg nem történtnek mondható".

A belső vizsgálat során ellenőrizte a betegek bőrfelszínét az intézmény pszichiáter szakorvosa, akinek ezen kívül orvosi pszichiátriai rehabilitációs szakvizsgája és igazságügyi elmeorvosi szakértői gyakorlata is van. Mindössze két betegnél talált sérülést, és a jelentés szerint mindkét érintett betegségéből adódóan kiszámíthatatlan, gyakoriak náluk az auto- és heteroagresszív megnyilvánulások, a külsérelmi nyomokat valamelyik társuk okozta.

A pszichiáter főorvos megjegyezte azt is: elképzelhetetlennek tartja, hogy verésről, szexuális vagy egyéb megalázásról az ellátottak ne számoltak volna be, hiszen kisebb súlyú sérelmek esetén jelzéssel éltek. Ugyanezt mondta a fenntartói meghallgatáskor az egyik ellátott gondnoka is. Szerinte "ezek a betegek nem képesek arra, hogy az információt visszatartsák. Ha ilyen történne, azt a lakók elmondanák". A betegek ellátottjogi képviselője, aki minden hónap első hétfőjén tart fogadóórát, szintén azt mondta a vizsgálatokkor: soha nem tapasztalt bántalmazásra utaló jelet, panaszjelzést sem kapott. Az igazgatónő szerint az ellátottak hozzátartozói sem jeleztek ilyesmit.

A belső vizsgálatot méltatta a régiós módszertani intézmény, a Mentálhigiéniás Egyesület február 3-án kiadott feljegyzése. "A belső vizsgálat objektív, reális tényeket keres, kellő gondosságú, megfelelően dokumentált" - olvasható a feljegyzésben. A Mentálhigiéniás Egyesület munkatársai február 2-án személyes látogatást tettek az otthonban, beszéltek az igazgatónővel, a szakmai vezetővel és a vezető ápolóval, valamint dokumentumokat vizsgáltak, és fotókat készítettek. Ezek alapján jutott a Mentálhigiéniás Egyesület is arra az eredményre, hogy nem találtak bizonyítékot visszaélésekre.

A fenntartói vizsgálat is rendben találta az ellenőrzött dokumentumokat a jelentés szerint: nem fedeztek fel sem ellentmondást, sem utalást a bejelentett visszaélésekre a 2009-ben osztályos átadási naplóban, a lakógyűlések jegyzőkönyveiben, a nővérértekezletek jegyzőkönyveiben. Az iratáttekintés és a helyszíni szemle módszerével dolgozott vizsgálódása során a minisztérium által felkért gyámhivatal is, amely szintén nem tárt fel terhelő bizonyítékot. A február 3-án kiadott gyámhivatali összegzésben az szerepel, hogy a helyszínen "megfélemlítésnek, túlzott tartózkodásnak, visszahúzódásnak nyoma sem volt", az ellátottak pedig "nemcsak felismerték, de szeretettel üdvözölték a dolgozókat".

"Jelen ügyben a közigazgatás eszközeivel további bizonyítás nem folytatható, illetve attól az eddigiektől eltérő eredmény nem várható, csupán egy büntetőjogi eljárás lehet képes további bizonyításra" - összegezte a lefolytatott vizsgálatok eredményét a gyámhivatal."

(Forrás: baon.hu)

A kiskunhalasi pszichiátria és a kecskeméti Juhar utca körüli események és vizsgálatok miatt országos sajtótájékoztatót hívott össze Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.

Néhány újdonságot sikerült megtudni a két megyei fenntartású intézmény körüli helyzetről: elsőként azt, hogy a nagy médiavisszhangot kiváltó történések a fenntartó szerint egyértelműen politikai indíttatásúak, s a szálakat mindkét esetben két-három, bosszúra éhes volt dolgozó mozgatja a háttérből. Bányai Gábor bevezetőjében úgy fogalmazott: „Lejárató hadjárat indult el mind a két intézmény ellen, minek következtében éppen az ellátottak helyzete romlott jelentősen az elmúlt hetekben”.

A halasi pszichiátria belső vizsgálatának részleteit az elnök bevezetője után Rausch Sándor alelnök ismertette, majd összegezte a tényeket: jelenleg már csak a rendőrségi vizsgálat van folyamatban, az összes többi (fenntartói, minisztériumi) vizsgálat már lezárult, s ezek azt állapították meg: nem történtek meg azok az események a halasi intézetben, amelyekről a feljelentők beszélnek.

Az első fokon hozott elmarasztaló ítélet véleményezését a megyei Elnök úr azzal utasította el, hogy ez még nem jogerős ítélet, majd azt követően fog nyilatkozni. Hát itt a jogerős ítélet Tisztelt Elnök Úr, ahogyan a Juhar utcai ügyben is már rég megszületett a hasonló. Várjuk a nyilatkozatát!

Ez ugyanis egy mai hír:

Erőszakos anális közösülés egy Asperger- és Tourette-szindrómában szenvedő beteggel, egy gondozott súlyos bántalmazása, a betegek zsarolása – ezekkel vádolták azokat az pszichiátrián dolgozó ápolókat, akinek ügyében kedden hozott jogerős ítéletet a Kecskeméti Törvényszék. Az egyik sértett már meghalt, a vádlottak pedig Németországban dolgoznak, de már nem sokáig, mert a fajtalankodással vádolt férfit 6 év 6 hónapnyi fegyházra ítélték.

A Kecskeméti Törvényszék másodfokon, jogerősen ítéletet hirdetett a kiskunhalasi pszichiátrián történt visszaélések ügyében. 6 év 6 hónapi fegyházra és 7 év közügyektől eltiltásra súlyosbította annak az ápolónak az ítéletét, aki 2009. nyara és 2010. januárja között hatszor is fajtalankodott az egyik beteggel, akit az otthonban ápoltak.

A tárgyalásra egy védőügyvéd és újságírók mentek csak el, a vádlottak - összesen három egykori férfi ápoló - nem voltak ott: kiderült, hogy ketten közülük, akik szabadlábon védekezhettek, jelenleg Németországban dolgoznak. Köztük az a férfi is - az elsőrendű vádlott -, aki a legsúlyosabb, hat és fél éves fegyházbüntetést kapta. Ügyvédje újságíróknak azt mondta, hogy a szabályok szerint három hónap múlva kell börtönbe vonulnia a férfinak.

A kiskunhalasi pszichiátrián történt esetek ügyében 2010 elején indult nyomozás két ápolónő feljelentése nyomán, akik azt állították, hogy több ápoló rendszeresen veri az ott kezelteket, valamint különböző szexuális műsorok előadására veszik rá őket. Bár az eredeti feljelentés alapján nem tudtak vádat megfogalmazni az ügyészek, találtak olyan erőszakos eseteket, amelyek alapján mégis vádat emeltek. A korábban nyilatkozó ügyészek szerint jegyzőkönyvek készültek a verésekről, a homoszexuális erőszakról, az intézet vezetője mégsem tett lépéseket, az ügyeket "szó szerint eltussolták". Egyikük a vádak szerint egyszer úgy megvert egy beteget, hogy mentőt kellett hívni hozzá.

Ez egyszer hittek a pszichiátriai betegnek

A másodfokú ítéletet kihirdető bíróság hosszan indokolta az ítéletet, amelyet az erőszakos közösüléssel összefüggően még súlyosbított is (első fokon ugyanis öt évet szabtak ki az ápolóra). Azt is elmondta, hogy miért fogadta el a sértett - vagyis a megerőszakolt pszichiátriai beteg - vallomását. Erre épült ugyanis főként az ügy, pontosabban a bizonyítási eljárás a tárgyalások során. (A beteg nem élhette meg a másodfokú tárgyalást, mert az eset után átszállították egy sümegi intézménybe, ahol öngyilkos lett.)

A nemi bűncselekményeket eleve nagyon nehezen lehet bizonyítani, ebben az esetben még nehezebb dolga volt a hatóságoknak, ugyanis az áldozat pszichiátriai beteg volt - mondta a bíró. Az Asperger-szindrómában és Tourette-szindrómában szenvedő ápolt az eljárás során aprólékos vallomást tett, míg a vádlott csak szimplán tagadta a vádat.

A sértett apró részletekbe menően elmesélte, hogyan hajtották végre a bűncselekményt: beszámolt a helyszínről, hogyan kötözték le, mesélt a fájdalmáról, lelkiállapotáról és a fenyegetettség érzéséről, amit az ápoló magatartása miatt érezhetett. Nem egyszerűen elmondja a történeteket - hogy análisan közösült vele a vádlott -, hanem apró részletekkel színesítette az esetet, ami a bírói gyakorlatnak megfelelően erősíti a vallomás hitelességét - sorolta a bíró.

Szerinte ez, illetve a sértett mentális állapota is azt bizonyítja, hogy a helytálló volt a vallomás. Az áldozatot hét szakértő is tüzetesen megvizsgálta, akik megállapították, hogy az aspergeres és tourette-es betegek nem képesek fantáziálásra, hazugságra, ezért elfogadták azt, hogy a sértett "megfelelő akaratnyilvánítási és tanúskodási képességgel" rendelkezett.

Az ápoló védője több ponton is megpróbálta kétségbe vonni a beteg beszámíthatóságát, de sikertelenül. A védelem szerint furcsa volt például az, hogy csak fél évvel az eset után szólt a sértett másoknak. A pszichiáterek véleménye szerint viszont az autisztikus, kényszeres betegek nem "a megszokott módon" reagálnak a dolgokra, a sérelmeiket nem azonnal, hanem később oldják fel, addig pedig magukba zárják.

A védelem szerint az is furcsa volt, hogy többeknek nevetve adta elő a sértett az erőszakos anális közösülésről szóló szörnyű történetet. A bíró szerint ugyanakkor a Tourette-szindrómás betegekben örömet okoz az obszcén szavak kimondása, ezért ez sem gyengíti a sértett vallomását. Ahogy az sem, hogy a beteg rendkívül magas intellektusó ember volt, aki valószínűleg így félre tudta vezetni a szakértőket.

Azt fogod kapni, amit egy lány

A bíró több olyan részletet is bizonyítéknak értékelt, amelyek közvetlenül nem kapcsolódtak az esethez. Például az egyik ápolónő vallomását, akit a fajtalankodásról kérdeztek. Ő egyszer hallotta, amint az elítélt ápoló azt mondja a betegnek: „Olyan a segged, mint egy lányé, és azt is fogod kapni, mint egy lány”. Míg egy szintén az intézetben dolgozó ápoló annak volt fültanúja, hogy a fürdőző ápoltaknak azt mondja a vádlott, hogy „haladjatok, mert mindjárt feláll a faszom”. A bíró szerint ezek is arra utalnak, hogy a vádlottat nem csak munkaköri kötelességből, hanem szexuális vonzalomból is foglalkozik az ápoltakkal. A vádlott szexuális szokásairól egy férfiismerős vallomását is felidézte a bíró: az egyik átszórakozott éjszaka után a vádlott felajánlotta neki, hogy 30 ezer forintért orálisan kielégíti.

Egy embert azért visznek kórházba, mert bíznak az intézményben, abban, hogy jobb körülmények közé fog kerülni" - mondta a bíró, aki szerint az itt elkövetett visszaélések éppen ezért különösen súlyos bűncselekmények. A vádlott "alapjaiban rengette meg ezt a bizalmat", mondta, hozzátéve, hogy "fokozott mértékben esendő az, aki pszichiátriai betegségben szenved, és a vádlott okkal gondolhatta azt, hogy a sértettnek senki nem fog hinni".

Nem önvédelem, hanem erőszak

A másodrendű vádlott ítéletét, akit azzal vádoltak, hogy az egyik szintén kóros elmeállapotú beteget ütlegelte és rugdosta, viszont helybenhagyta a törvényszék, így ő 2 év felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta az estet. Őt azzal próbálta menteni a védelem, hogy jogos védelmi helyzetbe került, amikor az egyik beteg megtámadta. És azért rúgta meg a sértettet, mert számíthatott arra, hogy még többször megrúgja. A bíró szerint ugyanakkor több vallomásból is kiderült, hogy a vádlott a rátámadott ápoltat lelöki, aki eszméletlenül földre zuhan, mert beütötte a fejét. A vádlott ápoló ezután a papucsos lábával rugdosta a földön fekvő ápoltat, ezért az önvédelem nem igazán indokolható.

A harmadrendű vádlott felmentő ítéletét helyben hagyta a bíróság. Ellene az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.

(Forrás: origo)

Álláskeresés

2013-10-01T12:02:00.000+02:00

Állást keresek!

Becsületes ember, tisztességes bérért, tisztességes munkát keres.

Csak korrekt munkaadók megkeresését várom!

Magamról (hivatkozások - kattintson!):

Szakmai önéletrajz

Aki nem ismerne I. (szakmai tapasztalat)

Aki nem ismerne II. (képesítések)

Az intézményi munkámról

Referencia blog: http://pszicho.net

Levélcím: erzsebet@uray.hu

Petíció a megbecsülésért...

2013-09-26T11:57:00.002+02:00

Lásd: ITT!

Egy dologgal egészíteném ki a fentieket: a pályára kerülést megelőzően kötelező mentális alkalmassági szűrés bevezetését indítványoznám, alkalmazás feltételeként pedig erkölcsi bizonyítvány meglétét.

Ezek nélkül nem lehet beszélni a szakma elismeréséről, sem a dolgozók megbecsüléséről...

Levélküldés: ITT! Facebook

SAKK

2013-09-05T12:04:00.000+02:00

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT! Facebook

Olvasói levél – Levél a szakszervezet vezetőségének

2013-08-10T08:31:00.001+02:00

"Az integráció első alapgondolata gazdasági indoklással történt, majd mikor ez nem hozta meg az eredményt szakmai indoklásba bocsátkoztak, de mikor ez sem igazolódott az integrált rendszer igazgatója azzal érvelt, hogy vissza kell állítani a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona Intézmény megtépázott hírnevét. Kíváncsi lennék, hogy mi lesz a következő indoklás ??

A halasi intézmény tehát telephely lett és ki lett szolgáltatva egy a pszichiátriai betegek gondozásában laikus társaságnak.

Az integrációt követően az alábbi intézkedések történtek:

Először is megszüntettek jó néhány orvosi ellátást, többek között a bőrgyógyászati rendelést, a szemészeti rendelést, a fogászati rendelést. Az ellátások megszüntetésével sikerült elérni, hogy a helyi kórházban időpontok egyeztetésével lehet csak a nevezett ellátásokra bejelentkezni, melyek egyes esetekben akár hetek is lehetnek.

A helyi önkormányzat által működési és használatbavételi engedéllyel rendelkező rendelőket viszont átalakítják, netán ha valamikor (esetleg az integráció megszűntével) újra működnének a rendelők hosszú eljárási procedúra és pénz befektetésével lehet újból azokat megnyitni.

El kezdték a pszichiátriai betegek gondozását pedagógiai és fegyelmi módszerekkel végezni, mint ahogy azt az önkéntes szenvedélybetegekkel meg tudták csinálni. Szétbontották az intézmény szubintenzív részlegét, valamin az un. 7. osztályt, azzal a céllal, hogy a nehéz eseteket szétszórják az intézmény teljes területén. Ez a módszer valószínűvé teszi a teljes területen történő problémák eszkalációját, a teljes területen történő károkozást és a gondozók veszélyeztetését.

Ebben az intézményben pontosan a régi tapasztalatok alapján lett létrehozva ez a bizonyos 7. osztály.

Központosították a vezetést a telephely vezető egy személyben telephely vezető, vezetőápoló és mentálhigiénikus csoportvezető is lett, miután rájött, hogy ez sok, később a mentálhigiénét leadta.

Állandó értekezletek közepette telnek a napok, minden értekezlet után az új vezérkar még tovább értekezik órákon át, majd másnap más értekezlet és a szóban közölt határozatok alapján valami elkezdődik, egy időre, majd órák múlva természetesen rájönnek, hogy ez mégsem jó, majd új értekezlet új döntések új utasítások és egy a cirkuláció megy folyamatosan tovább.

A vezetői módszerük a minőségbiztosítás jegyében zajlik, mert büszkék arra, hogy tanúsított rendszerük van, holott ez alapvetően nem igaz, mert a MERT - CERT KFT-nek, aki végezte a tanúsításukat az ápolás és gondozásra nincs akkreditációja.

Az egész rendszer ily módon csak egy halandzsa, melyet jól eladtak a fenntartó felé, aki be is vette ezt a maszlagot.

Néhány gondolat még:

A konyhán, mint veszélyes üzemben szabálytalanul délutáni műszakban csak egy személyt alkalmaznak,

A portai szolgálatot ahol komoly szakmai kihívások is vannak (lift elakadás elhárítás, tűzjelző rendszerkezelés…stb.) lakóval láttatják el

A büfét engedély nélkül üzemeltetik Az alapító okirat 12. pontja szerint „Az intézmény vállalkozási tevékenységet nem folytat”) természetesen Kaskantyúról és Tabdiról származó áruval ellátva.

Tanuk nélkül vizsgálja meg Petrichné (személyiségi jogokat sértve) a konyhai és mosodai dolgozók személyes tárgyait, táskát, kabátot, köpenyt stb. (bemenet a konyhai dolgozók öltözőjébe és az egyik dolgozó táskáján a tépőzárat felnyitva belenyúlva átkutatta azt).

A lakók rendszeresen késve kapják meg a szociális foglalkoztatásból adódó bérüket.

Megszüntették a lakók számára 20 éven keresztül biztosított esti kenyér és zsír adagolást

Folyamatosan ellenségeskednek a Közalkalmazotti Tanács vezetőségével, a Szakszervezettel.

Nagyarányú fejlesztésekbe és átalakításokba kezdtek az amúgy is csökkent szakmai értékű karbantartó csoporttal, akik a munkájukat úgy tudják végezni, hogy az egyik helyről,l egyik befejezetlen munkáról a másikba rángatják őket, mert sem ember sem eszköz sem idő nincs a szervezetlen, és egyszerre mindent akaró fejlesztések elvégzésére. Nem beszélve arról, hogy semmit sem adnak ki írásban, ami reggel még fontos, az délutánra már nem fontos.

Be akarják vezetni több millió forintért a központi gyógyszerellátást, az eddig bevált módszer helyett, ami a helyi un. osztályos terápiás nővérek feladata volt.

Egy - egy osztály 35-45 lakóval működött ahol a terápiás nővér ismert mindenkit, ismerte a gyógyszereit és ha valami probléma támadt akkor az intézményi pszichiáter főorvossal konzultálva módosítottak a terápián. Az új rendszerben az információ elveszik. A módszer működik egy kisebb közösségben, de nem 300-nál több ápoltnál.

Az intézményben dolgozó körzeti orvos ( Dr. Bús Imre) már többször figyelmeztette Kiss Gábort, hogy amit művelnek nem vezet jóra.

Kiosztották a munkaköri leírásokat egy példányba hitelesítés nélkül, de nem mindenkinek.

A probléma az, hogy a másik példányt takarékossági okokból elektronikusan tartják nyílván, ezáltal a dolgozó alá sem tudja írni, de még ellenvéleményt sem mondhat.

Bevezettek a néhány új beosztást szóban, de sem a munkaköri leírásban, sem pedig felelősségi, és hatáskörben nem lettek tájékoztatva a dolgozók.

Elvárják az elektronikus adatszolgáltatást a telepvezető és az igazgató felé, de nincs tárgyi feltétel hozzá, sem internetes hálózat, sem pedig eszköz, pendrive stb.

Állandóak a vezetői értekezletek, de semmilyen döntés nem születik, javaslatok és ötletekkel tűzdeltek az értekezletek, semmilyen irányvonal nem tisztázott.

Az ötletek és javaslatok már az első napon megváltoznak.

Nincs az intézményben egy felelős személy, aki dönteni tudna, még az igazgató sem dönt, mert Kiskunhalas és a helyi viszonyok gondolok itt az ápolás és gondozásra, valamint az 1/2000-es rendelet szerinti egyéni gondozási, fejlesztési, felülvizsgálati kötelezettségekre nem tisztázott számukra.

Nincs olyan kinevezett felelős személy, aki ezt felvállalhatná, vagy elkészíthetné.

A 20 év alatt a jogszabályoknak megfelelően kialakított nyomtatványokat begyűjtötte Kaskantyú és nem adott helyette ki semmilyet, meg lett tiltva a régi nyomtatványok használata.

A foglalkoztató csoport vezetésével megbízták Klam Lászlót még a tavasszal annak ellenére, hogy csoporton belüli szavazással Vincze Istvánra szavazott a csoport. Ezután folyamatosan dicsérték a munkáját. A múlt hét végén az igazgató egy huszárvágással szóban leváltotta Klam Lászlót és a mentálhigiénés csoport által nem kívánatos személyt, N. Krisztinát bízta meg szóban a csoport vezetésével.

N. Krisztina a csoport szavazáson mindössze két szavazatot kapott, egyet saját magától, egyet pedig a barátnőjétől. A csoport tagjai nem kívánnak együtt dolgozni ezzel a személlyel és ezt ott a helyszínen, Kiss Gábor telepvezetővel is közölték

A KJT szerint az írásban kinevezett Klam Lászlót csak indoklással lehetett volna leváltani!

Az igazgató hetente rövid ideig tartózkodik Kiskunhalason és a jelentésekre, beszámolókra vagy nem, vagy pedig csak később érkezik válasz.

Nem csak a Petrichné és a Kiss Gábor ellen lázong az egész intézmény, hanem az integráció ellen, mert egy ekkora intézmény 300 lakóval és 200 dolgozóval nem lehet probléma mentesen távirányítással és hatáskör nélkül vezetni.

Az is elgondolkodtató, hogy a tisztelt fenntartó folyamatosan ellenőrizte az intézményt éveken keresztül, de az integráció óta, egyetlen felettesi ellenőrzés sem volt.

Olyan ez mintha már senkit sem érdekelne Kiskunhalas sorsa.

Az intézmény dolgozóinak egy része ezt unottan veszi tudomásul, másik része konformistaként behódol, a harmadik része pedig titkon lázong.

A teljes engedetlenség azért nem történik meg, mert létrehoztak egy besúgó információs hálózatot és minden elejtett más gondolat azonnal a vezetőség tudomására jut.

Kérjük a szakszervezet közbenjárását az intézmény érdekében, akár a fenntartónál, akár a fenntartó felettesénél.

Kiskunhalas 2013. augusztus 2."

Anonim levélként érkezett, köszönjük!

Levélküldés: ITT! Facebook

Csabának

2013-08-09T17:48:00.000+02:00

Ilyen, amikor több „húron” együtt pendülnek:

ITT!

Ugyanaz, két húron pendülve:

ITT!

Mi pedig, egy húron pendülünk…

Levélküldés: ITT! Facebook

Helycserés támadás…

2013-08-09T17:19:00.002+02:00

A foglalkoztatóba új vezetőt neveztek ki Klam László helyett… Szakmai értekezlet helyett, vezetőcsere bejelentés történt... Mindenki megdöbbent, bár ez nem szokatlan ebben a csoportban...

Tizenöt év után lett ő a csoportvezető… Sokáig ő volt az egyetlen, akinek gyógypedagógiai végzettsége volt, így továbbra is rejtély, hogy ki fog foglalkozni a jövőben az intézmény (egyik-) másik felével… Korábban, amikor vezetőváltás történt a csoportban, - és nem ő lett az új vezető – azzal vigasztaltam, hogy azért nem lehetett ő, mert a munkáját nem lehet nélkülözni… Nálunk ugyanis eddig az volt a felső utasítás, hogy a csoportvezetőnek nem kell foglalkoztatni a lakókat! Sosem értettem...

Mára az a furcsa helyzet alakult ki a fogiba, hogy két korábbi igazgató (Simon Ilona és Vincze István) is tagja a foginak, valamint a két volt csoportvezető is (Visnyei Ágnes, Klam László)… Erős a mezőny, még akkor is, ha Simon Ilona gyakorlatilag több mint két éve nincs jelen a csoportban…

Aki alkalmas lenne az elmegy, vagy fel sem merülhet a neve, mivel túl jó szakember… Az új vezetés alatt volt itt már szavaztatás a csoportban –, hogy kit szeretnének vezetőnek… (Ismerjük az előző vezetés gyakorlatából, a kiváló dolgozóra történő titkosított szavaztatások: „Mert véleménye fontos nekünk!”). Most is meglett az eredménye: aki a legkevesebb szavazatot kapta (állítólag 1 kolléganő szavazott rá), azt nevezték ki… No nem mintha az egy szavazat miatt lenne valaki alkalmas, vagy alkalmatlan vezető…

Miért kérdezték meg akkor? – háborog az ember magában. Mert bármennyire is el akarják hitetni velünk, hogy fontos a véleményünk, valójában senkit sem érdekel. Csak azt akarják tudni, hogy mire (kire) gondolunk?

Arról már nem is beszélve, hogy egy kirekesztésben élenjáró csoporttól nem kérdezem meg, hogy kit szeretnének vezetőjüknek!? Pontosan tudom, hogy ki lenne alkalmas, s ki az, aki semmiképpen sem… De ehhez, nekem is – mint döntéshozó vezetőnek – megfelelő koncepcióval kell(ene) rendelkeznem.

Egyébként láttam őt korábban helyettesíteni más csoportvezetőt … Nem volt rossz, igaz, meg kell tanulnia, az egyenlő bánásmódot… Pontosabban az egyenlő, jó bánásmódot…

Érdeklődve várom a fejleményeket, többek között azt, hogy sikerül-e Simon Ilonát - elődeivel ellentétben - munkába állítania… Korábban Simon Ilona nem engedte, hogy belőle vezető legyen… Az okát, csak ő tudja…

Mindenesetre ez is egy üzenet, hogy rajtunk kívül kinek, az majd az idő múltával kiderül.

Levélküldés: ITT! Facebook

Tanács(talanság)

2013-08-09T16:23:00.003+02:00

A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és kötelezettségekről…

Amikor a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy úgy próbálják meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de ha j(l)ó nincs, hát jó a szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet, mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett, gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a rövidebbet!

Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember… Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…

Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…

Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…

Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt, kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…

Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…

Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve, úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…

Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó, zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek, vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre gondolhattak?

Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a visszaéléseket…

Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…

Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják…

Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen, megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő…

Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás? Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…

Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani… Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…

S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont konklúziót, kérdezem: ki húzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig az, aki megérdemli…

Levélküldés: ITT! Facebook

VETERÁN

2013-08-08T14:06:00.005+02:00

.
Blog-oldalainkat az indulás óta 750000 alkalommal tekintették meg! Köszönjük!

.

Levélküldés: ITT! Facebook

Ady Endre: A Tűz csiholója

2013-07-27T09:00:00.000+02:00

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT! Facebook

NEM ÁRT(OTT VOLNA) TUDNI/ISMERNI AZ ELŐZŐEKNEK (MEGYEI VEZETÉS) A "KÁRTYAPÉNZRŐL"

2013-07-24T11:05:00.002+02:00

Minden bankhasználattal kapcsolatos költséget meg kell téríteni a közallkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, illetve a fegyveres szerveknél dolgozók részére. Valamennyi státusztörvény rögzíti ugyanis azt, hogy a bankszámlahasználatból nem származhat hátrányuk a munkavállalóknak. Ha egy közszférában dolgozó munkáltatója nem téríti meg számára a bankszámla-használattal és a készpénzfelvétellel összefüggő költségeit, akkor - három évre visszamenőlegesen - először levélben érdemes azt kérnie, illetve a köztisztviselőknek, kormánytisztviselőknek közszolgálati panaszt érdemes benyújtaniuk, amire 30 napon belül választ kell kapniuk.

Amennyiben a munkáltató nem téríti meg a költségeiket, akkor közjegyző vagy ügyvéd közreműködésével fizetési meghagyás kibocsátását kérhetik.

Tájékoztató a Kúria MFv.II.10.561/2012. számú ítéletéről, amelyben kötelezte a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatót a közalkalmazott illetményének banki átutalása miatt felmerült költségtöbblete megfizetésére

Dátum: 2013. július 19.

A munkaügyi bíróság a közalkalmazott keresetének helyt adott amelyben 5.462,- Ft bankszámla-költségtérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 79/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva. A másodfokú bíróság az alperes marasztalását 3.440,- Ft-ra szállította le. Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a többletköltségként jelentkező kiadások körét helyesen állapította meg a tranzakciós díjban, a számlavezetési díjban és a kártyadíjban, nem értett egyet azonban azzal, hogy a felperes által kimutatott banki költségek teljes egészében a munkáltató által megtérítendő többletköltségként jelentkeztek.
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
A jogalap vonatkozásában helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok, az összegszerűség tekintetében tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bankkártya díjának, illetve a számlavezetési díjnak csak egy részét találta megalapozottnak. A Kjt. jelen ügyben alkalmazandó 79/A.§ (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a közalkalmazottat megillető illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott fizetési számlára utalással, vagy ennek hiányában postai úton történik. Az illetmény átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetmény kifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.
A felperesnek az illetménye felvételével kapcsolatos éves bankkártyadíj és számlavezetési díj attól függetlenül merült fel, hogy kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használta-e. Mivel nincs mód negyedéves, vagy havi bankkártya kiváltására és a számlavezetési díjat akár egyszeri alkalommal történő illetményfelvétel esetén is meg kell fizetni, ezen összeg csökkentése a Kjt. 79/A. § (2) bekezdésébe ütközne, hisz ezáltal nem jutna hozzá a felperes az illetménye felvételével kapcsolatban felmerült költségéhez. Az illetmény kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a közalkalmazott által elérhető bankok a fizetési számlák vezetéséért, illetve az illetmény egyszeri felvételéért milyen ajánlatokat tesznek közzé. Nincs olyan jogszabályi kötelezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásának megfelelő számlaszerződést köt. Így nem ütközött a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe a felperes azon magatartása, hogy nem folytatott azzal kapcsolatban részletes vizsgálatot, hogy melyik számlakonstrukció eredményezné a munkáltató számára a legkedvezőbb feltételeket az illetmény felvételéhez.
Budapest, 2013. július 19.
A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mfvii105612012-szamu-iteleterol-amelyben-kotelezte-kjt-hatalya-ala-tartozo

Munkaügyi perem - Ítélethirdetés következik…

2013-07-02T21:55:00.001+02:00

Kapcsolódó: ITT!

Munkaügyi perem a végéhez közeledik… Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött… Áprilisban múlt két éve, hogy összeférhetetlenség miatt felmentettek 5 hónapra, majd végkielégítéssel elbocsátottak… Aztán mégis visszahívtak 4 napra, mert állítólag rosszul számolták ki a szabadságomat… Le is dolgoztam, annak rendje és módja szerint. Úgy látszik, akkor mégsem voltam összeférhetetlen.

Az utolsó tárgyalás újabb, nemvárt meglepetést tartogatott... Van, amire nem lehet felkészülni.

Simon Ilona igazgató asszony helyett véletlen, Dr. Szűcs Erzsébetet hívták be, pedig az előző tárgyalás végén Simon Ilona lakcímét egyeztették az ügyvéd úrral. (Azért emlékszem erre pontosan, mivel az ügyvéd úr, - a többi ott-dolgozó tanúval ellentétben – őt nem a munkahelyéről, hanem az állandó lakhelyéről javasolta beidézni, mondván, hogy „az a biztos, mert nem tartózkodik mindig a munkahelyén.” Valószínű furcsa lehetett a tekintetem, mert rámkérdezett az ügyvéd úr… Nem kommentáltam, de azért némi különbséget érzek aközött, hogy valaki nem tartózkodik mindig a munkahelyén, vagy hogy nem tartózkodik mindig az otthonában… Tudom, ez is kukacodoskodásnak tűnhet részemről, de talán önök is furcsállnák, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója engem elbocsát, miközben a vádlottakért kiáll, majd lemond mint intézményvezető, s kinevezi magát a státuszomra, a munkát azonban mégsem veszi fel, immár több mint két éve… Nemúgy a fizetését… Lehet, hogy ezt olvashatta le az ügyvéd úr az arcomról?) Szűcs Erzsébet meghallgatását elleneztük, s mivel a változásról minket nem értesítettek, így nemcsak váratlanul, hanem felkészületlenül is ért bennünket…

Másfél órán keresztül, megállás nélkül mondta, hogy milyen rosszul végeztem a munkámat – amiért egyik helyről a másikra voltak kénytelenek áthelyezni – ahol, szintén nem feleltem meg az elvárásoknak… Sőt, azt sem voltam hajlandó neki megmondani, hogy mit csinálok a munkaidőmben! Azt mondta, hogy jegyzőkönyvezték, hogy amikor ezt tőlem megkérdezte, akkor én azt válaszoltam neki, hogy azt nem mondhatom meg neki! !? Kértem a végén, hogy a jegyzőkönyvet cáfolatom bizonyítása végett csatolják… Megtudtuk a bírónőtől, hogy erre semmi szükség …

Hogy az előgondozási munkám alatt én templomokat nézegettem – tudomásom szerint egyszer fordult elő Tompán, amikor megmutatták az intézményt, aminek része a kápolna (Mátyás templom kicsinyített mása) -, madarakat, fákat, stb… Valóban nézegettem út közben… Ezért későn értünk haza, amit én másnap lecsúsztattam… Ezt cáfoltam, bár mint kiderült a bíróságot ez sem érdekli, mert a pernek ez nem tárgya.

Azt is elmondta, hogy amikor az osztályra helyeztek foglalkoztatósnak, akkor én nem a munkámmal foglalkoztam, hanem azt néztem, hogy az ápolók hogyan végzik a munkájukat, s ezt meg is kifogásoltam… A valóságban ez fordítva volt.

Kiszámolta, hogy én a lakókkal a 8 órás munkaidőmből 3 és fél órát vagyok csak… A hálótervemet csatoltam a bíróságnak, a cáfolat magáért beszél. Arról nem is beszélve, milyen nehéz lenne elmagyarázni, hogy a 8 órában, nem is a lakókkal töltendő idő az igazán megeröltető… Persze, ennek nem így kellene lennie.

Elmondta, hogy a közös munkák alól is rendszeresen kihúztam magam – pl. ünnepségek -, s ha részt vettem is, idő előtt távoztam, mivel azt mondtam, hogy „lejárt a munkaidőm!”. Az intézményben ilyet senki sem tett, én meg pláne nem. Ráadásul én – mivel az énekkart vezettem – a színpadon voltam az ünnepségek alatt, amit ő nem igazán láthatott, hiszen a vezetésnek nem volt szokása részt venni a lakók rendezvényein.

Elmondta, hogy én számtalanszor feljelentettem az intézményt, s ezt is felraktam a blogra, sőt, még a postai feladóvevény számokat és a neveket is feltüntettem (pl.: Pörzse Sándor)… Amikor ezt cáfoltam, akkor visszakozott…

A bírónő kérdésére a főorvos asszony elmondta, hogy az orvos asszisztenstől értesült a blogomról. Ő a férje (Dr. Molnár Árpád) beosztottja, irodájuk egymás mellett van, egy zárt folyosón. (Itt vált érthetővé számomra, hogy hogyan került az ellenem aláírást gyűjtő kollégák táborába az asszisztensnő, annak ellenére, hogy nem is voltunk semmilyen munkakapcsolatba, annak ellenére, hogy korában ő is közalkalmazotti tanácstag volt.)

Benyújtottak az ügyvéd úrral egy feljegyzést, melyet akkor láttam először. A benne foglaltak szerint én a csoportomban a lakóknak, az 56-os ünnepség kapcsán arról is beszéltem, hogyan csináltak Molotov koktélokat… (Igaz.) Ennek kapcsán az egyik lakó – aki szerepelni készült az ünnepségre - azt mondta Molnár Aliznak (Dr. Szűcs Erzsébet lányának), hogy lehet, hogy ő is csinál egyet, s kipróbálja az ünnepség alatt! A feljegyzést Visnyei Ágnes, akkori csoportvezető írta alá a tanúnak a lányával.

Ha más mondta volna, nem CS. Csaba, akkor talán én is komolyan vettem volna a fenyegetést. Valóban, nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni az élcelődés és a valódi fenyegetés között. Eszembe jut erről a Kövér-mondást övező hisztériakeltés (Kössön egy kötelet a nyakára!)…

Tévesen állította továbbá, hogy engem visszahívtak a közalkalmazotti tanácsból. Valóban gyűjtöttek aláírásokat, azonban a közalkalmazotti tanács „nem vonta vissza” a megbízatást, hanem a többi tanácstag lemondásával új választást irányoztak elő.

Csatolták még – bizonyítékként (?) – a blog miatt becsületsértési ügyben ellenem született elmarasztaló ítéletet!

Másfél óra után feltehettem néhány kérdést a tanúnak, de a bírónő kijelentette, hogy a bíróság nem azt vizsgálja, hogy én hogyan dolgoztam, vagy hogyan nem… !? Ekkor a főorvosnő elnézést kért, hogy ilyen hosszan taglalta, ha ezt tudta volna, rövidebbre fogja…

A következő tanúnak Visnyei Ágnes csoportvezetőt hívták be, aki már nem vezető. Közlése szerint, lemondása személyemmel nem hozható összefüggésbe. Elmondta, hogy sikeresnek értékeli a csoportvezetői munkáját, mivel előtte minden évben más (tizenegy néhány) vezetője volt a csoportnak, ő pedig 5 évig volt ezen a poszton. Azt nem említette meg, hogy a férje is magas vezető beosztásban dolgozott (dolgozik) az intézményben, ahogy azt sem, hogy az előző vezető leváltásában neki milyen szerepe volt. Állította viszont, hogy én „rasszba rakom” az embereket és rá is azt mondtam, hogy zsidó! (Igaz én ezt tanultam, mert úgy könnyebb segíteni az embereken, ha tudjuk, hogy milyen kultúrához tartoznak, milyen értékrendjük van, s hogyan gondolkodnak, viselkednek, milyenek a hagyományaik…) Amikor ezt cáfoltam, akkor azt mondta, hogy a hajára azt mondtam, hogy vastag (ez igaz), s hogy nagy az orra… (Ez utóbbit nem állítottam, nem is állíthattam.) Az igaz, hogy miközben néhányuk helyben a jelbeszédet is tanulta, érdekességképpen megmutattam néhány „rasszra” vonatkozó jelet, így a cigányt, a magyart és a zsidót is… Akkor jót derültünk ezen. Ez utóbbit érthette félre, hiszen épp akkoriban kifogásolták meg, hogy a jövőben ne az orrukat, hanem a szakállukat mutassák a jeltolmácsok…

Azt is mondta, hogy a családját, pontosabban a bátyját is belekevertem a blogba… Ennek bővebb kifejtésére azonban nem adott teret a bírónő.

Kérdésemre a tanú elismerte és megerősítette azt a tényt, hogy amikor ő bekerült a csoportba, a csoporttagok nem álltak vele szóba, kivéve hármunkat. Ez az állapot mellesleg addig tartott, amíg – mindenki megdöbbenésére -, őt nevezték ki vezetőnknek. Bár – mint megtudtuk a tanúvallomások alapján - nem ő volt az egyetlen „kirekesztődött” csoporttag, erre azt mondta a bírónő, hogy ez nem érdekes, mert nem ezt vizsgáljuk!

Ezzel nem értek egyet, hiszen ha a csoport viselkedése kirekesztő, ez igenis szignifikáns tényező.

Egyetlen blog bejegyzést sem csatoltak bizonyítékként. Egyetlen bejegyzést, melyre hivatkoztak, nem kért be a bíróság. Igaz, ez sem tárgya a pernek, ahogy az állítólagos elmarasztaló munkamorálom sem. Így, két év után megtudhattuk, hogy a bíróságot – bár a tanúk hosszasan boncolhatták – nem érdekli az, hogy hogyan végeztem a munkámat... Konkrét kifogást, senki sem tudott felhozni a per során. Egyetlen fegyelmi eljárást sem kezdeményeztek ellenem – kivéve Dr. Szűcs Erzsébet kifogását, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető munkaidő-kedvezmény kivételével kapcsolatosan, melyet az ügyvéd úr közbenjárására másodszor is elvetettek -.

Az ügyvéd úr Simon Ilona kivételével, eltekintett Kunos Zoltán, Borbás Andrea tanúk meghallgatásától. Az utolsó tárgyaláson (csütörtökön 12-14 óra között), még meghallgatják Simon Ilonát is, és első fokon lezárul a per. Ítélethirdetés várható…

Remélem, - az első bekezdésben foglaltakon túl - figyelembe veszi a bíróság azt a tényt is, hogy a munkáltató megszegte, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető, tagságuk megszűnését követő egy évig tartó védettséget. Ez pedig tudomásom szerint, kötelezettséget jelent a munkáltatóra nézve, a visszahelyezésemet illetően…

Folyt. köv.

Miért is nem lepődök meg, hogy a tárgyalást elnapolták... Megszokhattam volna, ugyanez történt, a másik tárgyalásunkon is... Végül is nem az ő pénzük bánja, hanem az enyém, és a közé... A közpénz iránt érzett felelősség kérdését pedig már néhányszor ecseteltük...
Arra felkészültem, hogy Simon Ilona saját betegállományára hivatkozva nem jelenik meg majd a bíróságon... Nem ezt történt: a tárgyalás előtt pár nappal az ex-igazgatónő írásban kérte a halasztást, mivel egy külföldön tartózkodó közeli hozzátartozója megbetegedett, és ki kellett utazniuk hozzá... Csak halkan kérdezem, hogy táppénz alatt is lehet külföldre menni látogatóba? Ha hangosan kérdezném és hivatalos formában - mint volt már rá precedens -, akkor is csak a sutyorik által megszokott választ kapnánk: "Közöd hozzá?" Ilyen vizsgálatot ugyanis csak a munkáltató kezdeményezhet... Kiderült, a hivatalos helyeken is ugyanaz a gondolkodás uralkodik, mint azon kollégák körében, akik távolról sem képviselik azt, amiért a fizetésüket kapják.

Mi ugyan - szomorú szívvel, hiszen lett volna hozzá néhány kérdésem, de - eltekintettünk volna a meghallgatásától, azonban az alperes képviselője ragaszkodott hozzá... Kérdésemre, hogy mi lesz, ha legközelebb sem jelenik meg, a bírónő elmondta, hogy pénzbírsággal sújthatja, vagy elővezettetheti... Ekkor az alperes jogi képviselője megjegyezte, hogy akkor ő eltekint a meghallgatásától... Ezt elfogadta a bírónő is, és közölte, hogy akkor ő mindenképpen ítéletet hirdet. Ebben maradtunk: 2013. szeptember 5. (csütörtök) 9 óra (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság). Ezek után, már én nem szeretnék eltekinteni a meghallgatásától...

Levélküldés: ITT! Facebook

Nem vagyunk egyedül…

2013-05-26T13:46:00.004+02:00

Nem vagyunk egyedül... A küzdelmeinkben sem.

Skizofrén fiú édesapja küzd pszichiátriai betegek foglalkoztatójáért, de támogatást nem kap...

A cikk megtekinthető: ITT!

Levélküldés: ITT! Facebook

Rákgyógyítás hetek alatt...

2013-04-03T19:55:00.000+02:00

Az alábbi rövid videó közérdekű információkat tartalmaz, érdemes megosztani másokkal is:

Megtekinthető: ITT!

Lásd még, a hozzászólásoknál és olvassa el az alábbi cikket is:

A cikk írója onkológus orvos.

Miután évekig azt mondták az embereknek, hogy a kemoterápia az egyetlen módja a daganatok megszüntetésének (a kulcsszó a megpróbálják), a Johns Hopkins kutatóintézete végre elkezdett beszélni arról, hogy van más választásunk is:

1. Minden embernek vannak ráksejtek a szervezetében. Ezek a ráksejtek nem mutathatók ki a szokásos vizsgálatokkal egészen addig, amíg számuk több milliárdra fel nem szaporodik. Amikor egy orvos a kezelés végeztével azt mondja a betegnek, hogy nincs több ráksejt a szervezetében, ez csak annyit jelent, hogy a tesztek nem képesek észlelni a ráksejteket, mivel azok még nem érték el a
kimutatható mennyiséget.

2. Egy ember élete során a ráksejtek átlagosan 6-10 vagy még ennél is több alkalommal bukkanhatnak fel.

3. Ameddig az ember immunrendszere erős, képes arra, hogy elpusztítsa a ráksejteket, és ezzel megakadályozza, hogy azok elszaporodjanak és daganatokká fejődjenek.

4. Amikor valakinél kimutatják, hogy daganata van, az azt jelzi, hogy annál a személynél összetett táplálkozási hiányosságokkal állnak szemben. Ezek hátterében lehetnek genetikai, környezeti,
táplálkozási és életmódbeli tényezők.

5. Ahhoz, hogy e sokrétű táplálkozási hiányosságokat megszüntethessük, az étrend megváltoztatására és étrend-kiegészítők bevitelére van szükség, ezekkel fogjuk megerősíteni immunrendszerünket.

6. A kemoterápia során tulajdonképpen megmérgezik a gyorsan növekvő ráksejteket, de ezzel elpusztítják a csontvelőben, a bélrendszerben, stb. lévő egészséges sejteket is, sőt egyéb szervek: a máj, vese, szív, tüdő stb. - károsodását is okozhatják.

7. A sugárterápia, miközben elpusztítja a ráksejteket, elégeti, roncsolja és károsítja az egészséges sejteket, szöveteket és szerveket.

8. A kemoterápia és a besugárzás kezdetben gyakran csökkenti a daganat méretét. Azonban a kemoterápia és a besugárzás hosszan tartó alkalmazásával nem lehet több daganat elpusztulását elérni.

9. Amikor a kemoterápia és a besugárzás hatására a testbe túl sok méreg kerül, az immunrendszer meggyengül vagy összeomlik, miáltal a beteg szervezete képtelen ellenállni a különféle fertőzéseknek és komplikációknak.

10. A kemoterápia és a besugárzás hatására a ráksejtek mutációval ellenállóvá válhatnak, ami meg-nehezíti elpusztításukat. Sebészeti beavatkozások ugyancsak a ráksejtek továbbterjedését okozhatják a szervezet más részeire.

11. A rák elleni harc egyik hatékony módja a ráksejtek kiéheztetése oly módon, hogy nem juttatjuk hozzá azokhoz az élelmiszerekhez, amelyekre a burjánzáshoz szükségük van.

A ráksejtek táplálékai:

a. A cukor táplálja a daganatot. A cukorbevitel megszüntetésével az egyik legfontosabb táplálékától fosztjuk meg a ráksejteket. A cukorhelyettesítők, pl. a NutraSweet, az Equal, a Spoonful stb. aszparta-mot tartalmaznak, ezért károsak. A természetes cukorhelyettesítők, pl. a valódi méz vagy a melasz (a répa- vagy nádcukorgyártás mellékterméke) használata javasolt, de ezek is csak nagyon kis mennyiség-ben. Az asztali só kifehérítésére vegyszereket használnak. Jobb megoldás a tengeri só.

b. A tej a szervezetet nyálkaképződésre serkenti, különösen a gyomor-bél traktusban. A nyálka táplálja a daganatokat. A tej megvonásával, esetleg helyette édesítőszer-mentes szójatej fogyasztásával a ráksejtek éhezni kényszerülnek.

c. A ráksejtek virulnak savas környezetben. A hús alapú étrend savas, és ezért jobb, ha marha és sertéshús helyett inkább halakat és kis mennyiségben csirkét fogyasztunk. A húsok vágóállat-antibiotikumokat, növekedési hormonokat és parazitákat is tartalmazhatnak, amelyek mindegyike ártalmas, különösen a rákban szenvedők számára.

d. A 80% friss zöldségeket, zöldségleveket, teljes kiőrlésű gabonát, magvakat, csonthéjasokat (dió, mogyoró stb.) és gyümölcsöket tartalmazó étrend segít a szervezetet átállítani lúgos kémhatású környezetté. Az étrend mintegy 20%-a állhat főtt ételekből, köztük a babot is tartalmazó ételekből. A friss zöldséglevek biztosítják az élő enzimeket, amelyek könnyen felszívódnak, és 15 percen belül eljutnak a sejtek szintjére, hogy táplálják és erősítsék az egészséges sejtek növekedését. Az egészséges sejtek építéséhez szükséges élő enzimek bevitele érdekében próbáljon friss zöldségből készült leveket fogyasztani (mindenféle zöldségből, ideértve a babcsírát is!). Azon kívül, naponta két-három alkalommal fogyasszon nyers zöldségeket is. Az enzimek már 40 Celsius elpusztulnak.

e. Kerülje a kávét, teát és a csokoládét, mert ezeknek magas a koffeintartalma. A zöld tea jobb, és rákellenes hatású. Víz! Csak tisztított, szűrt vizet fogyasszunk, hogy elkerüljük az ismert toxinokkal és nehézfémekkel szennyezett csapvíz bejutását a szervezetünkbe. A desztillált víz savas, ezért tanácsos kerülni.

12. A húsokban lévő fehérje megemésztése nehéz, amihez a szervezetnek rengeteg emésztőenzimre van szüksége. A belekben maradó emésztetlen hús romlásnak indul, és további mérgező anyagok lerakódását okozza.

13. A daganatsejtek falát erős fehérjeréteg fedi. A húsevéstől való tartózkodás vagy kevesebb hús fogyasztása több enzimet szabadít fel, amelyek megtámadják a ráksejtek falát, ezzel lehetővé teszik a szervezetben lévő ölősejtek számára, hogy a rákos sejteket elpusztíthassák.

14. Egyes táplálék kiegészítők felsorakoznak az immunrendszerben (IP6, Florssence, Essiac, antioxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak - EFA-k - stb.), hogy lehetővé tegyék a szervezet saját ölősejtjei számára a rákos sejtek elpusztítását. Más táplálék kiegészítők, mint pl. az E-vitamin köztudottan apoptosist (programozott sejthalált) okoznak, ami a szervezetünknek a normális eljárása arra, hogy megszabaduljon a sérült, nemkívánatos vagy felesleges sejtektől.

15. A rák a szellem, a test és a lélek betegsége. A proaktív és pozitív szellemiség segít a rák ellen harcolóknak, hogy túlélőkké válhassanak. A düh, a megbocsátásra való képtelenség, valamint az elkeseredettség a szervezetünket a stresszel teli, savas környezetté teszi. Tanuljunk meg szeretet-teljes, megbocsátó lelkületű emberré válni. Tanuljunk meg lazítani és az életet élvezni.

16. A ráksejtek oxigéndús környezetben nem tudnak burjánzani. A napi rendszeres testmozgás és a mély lélegzetvétel segít több oxigént eljuttatni a sejtek szintjére. Az oxigénterápia is egy olyan eszköz, ami bevethető a ráksejtek elpusztítására.

Végül még néhány praktikus tanács:

- Ne használjunk műanyag edényt a mikróban.
- Ne tegyünk műanyag vizespalackot a mélyhűtőbe.
- Ne tegyünk műanyag fóliában ételt a mikróba.

Ezeket a Johns Hopkins Egyetem/Kutatóintézet a közelmúltban tette közzé a hírlevelei útján. A dioxin-tartalmú vegyszerek rákkeltő hatásúak, elsősorban mellrákot okoznak. A dioxinok rendkívül mérgezőek az emberi testsejtek számára. Ne tegyünk vízzel telt műanyag palackot a fagyasztóba, mivel a műanyagból dioxinok szabadulnak fel. Nemrégen Dr. Edward Fujimoto, a Cast le Kórház Wellness Program Managere egy TV program keretében magyarázta el ezt az egészségügyi kockázatot. Ismertette a dioxinok veszélyességét és azok ártalmait az emberek számára.

Azt mondta, nem szabad mikróban ételt melegíteni műanyag edényben.

Ez fokozottan igaz a zsiradékot tartalmazó élelmiszerekre. A zsiradék, a hőhatás és a műanyag kombi-nációja dioxint szabadít fel, ami bejut az élelmiszerbe, majd végül a szervezetünk sejtjeibe. Azt javasolta, hogy használjunk műanyag helyett üveg- vagy kerámia edényeket az ételek melegítéséhez. Ugyanaz lesz a végeredmény, csak dioxin nélkül. Tehát a félkészen kapható TV-vacsorákat, leveseket stb. át kell tenni a csomagolásból valamilyen más edénybe. A papír nem rossz, csakhogy nem tudjuk, mit tartalmaz a papír. Biztonságosabb, ha üveget használunk.

Elmondta, hogy nemrégen egyes gyorséttermek áttértek a papíredények használatára styofoam helyett. Ennek az egyik oka a dioxin-probléma volt. Azon kívül a műanyag fóliák ugyanilyen veszélyesek, ha a mikróban főzött ételt ilyennel fedjük le. Amint az étel forrni kezd, a nagy hő hatására a mérgező anyagok kiolvadnak a csomagolóanyagból, és belecsepegnek az ételbe. Takarják le az ételt papírtörölközővel inkább.

Levélküldés: ITT! Facebook

Nem árt ha tudjuk...

2013-03-19T11:40:00.001+01:00

Az ítélethírdetés kapcsán elhangzott két alábbi szindrómának néztem utána...

Asperger-szindróma:

Lásd: ITT!

Tourette-szindróma:

Lásd: ITT! és ITT!

Levélküldés: ITT! Facebook

Olvasói levél - "Brutális szakmai hibás döntések"...

2013-03-18T14:52:00.000+01:00

"Brutális szakmai hibás döntések az integrált Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában

Elhatározta az új vezetés, hogy teljesen átszervezi a szakmaiságot a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában.
Az átszervezés természetesen inkognitóban történik, ugyanis semmiféle változtatást és feladatot nem írásban adnak ki hanem csak szóban.
Ugyanis ami nem úgy alakul, ahogy elképzelték akkor visszaállítják az eredeti állapotot és semmilyen írásos nyom nem marad. Az egész intézet szakmai gárdája csendesen suttog és röhög a hátuk mögött.
Mindennemű szervezkedés egy csomó pénzt és munkát emészt fel, melynek szintén nem marad semmilyen nyoma.

Néhány példát említek:
Szét akarták választani a meglévő két épületet pszichiátriai és fogyatékos részlegre, ennek megfelelően el is kezdődtek a szoba kialakítások a lakók és a szakmai gárdának a szétosztása, de a folyamat valahol elakadt. Valószínű, hogy ráébredtek, hogy ha egy hosszantartó együtt tartozás együtt élés után megváltoztatják a lakók életét, akkor az új környezetbe való beilleszkedésük a diagnózisuk mivoltából következően elég problémás lehet.
Volt már erre példa és kísérletezés az eredmény az öngyilkosságok számának gyakoriságában mérhető.
A súlyos un. 7. osztály most kezdik el felszámolni. A hetes osztály lakóit amennyiben az intézet teljes területére osztják, akkor minden probléma az intézet teljes területén jelentkezni fog.
Ajtó berúgások, ablaktörések, személyzet elleni támadás hadd ne soroljam tovább.
A gondozói állományban sok gyengébb nemhez tartozó munkatárs van. Az éjszakai szolgálatban ha az eddigi megerősített gondozói állománnyal rendelkező hetes osztályon bárminemű probléma adódott azt ott el tudták hárítani.
Hogyan fogja a problémát egy ápoló hölgy egyedül vagy a társával megoldani, nem beszélve arról, ha még fél is.
Át akarják szervezni a kettes épület étkeztetését is, fogyassza el az étkét mindenki a nagy ebédlőben gondolattal.
Az étkezés ideje így meg fog hosszabbodni, nem beszélve a problémás személyek zavart keltő étkezdei viselkedéséről.
És még sok más: a műszak átadás átvétel módszere a nővérszobák bútorzata, a nővéri ügyelet, a szögesdrótkerítés, foglakoztatás rendje stb.
Ismételten mind csak szóban, és ha nem jön be akkor letagadva és meghazudtolva a szakmai állományt."

Levélküldés: ITT! Facebook