Nimródka

Nimród aranyköpései 16

2018-02-12T19:12:00.002+02:00

1. Szomorú fül

Nimród estere már elfáradt, bármit mondtam, kezdett el sírni. Mondom neki, hogy úgy van vele, mint egy bohóc: egyik szeme sír, a másik kacag.
Le kellett feküdni, nem akartak pizsibe öltözni. Mondom, hogy elszámolok 10-ig és aki nincs kész annak nem lesz mese. Iparkodnak is, már mind a ketten fel vannak öltözve. Éppen Nimród akadt el egy csöppet, mivel a pizsi ujja összegabalyodott, és nem sikerült kidugni a kezet rajta. Láttam, de nem találtam olyan nagy dolognak, hiszem fel volt öltözve, éppen csak a kezénél kellett segíteni egy kicsit. Mondom, hogy 10.
Elkezd sírni, hogy igen, mert neki nem lesz mese, mivel nem sikerült 10-ig felöltöznie. Vigasztalom, hogy persze, hogy lesz, hiszen az hogy a keze elakadt, nem az o hibája ... de ő csak mondta: nem igazságos, neki jár a büntetés, mivel ő 10-ig nem öltözött fel.
Kezdi és végzi, hogy nem igazságos, neki nem jár a mese, de érezhető volt a szavaiban, hogy azért nagyon szeretné. Valahogy úgy volt: hogy ha nem olvasok mesét azért sír és ha olvasok, akkor azért :)
Mondom neki viccesen (hátha sikerül jó kedvre derítenem), hogy csináljuk úgy, hogy a kacagó szemének és a kacagó fülének olvasom a mesét, így nem vagyunk igazságtalanok: a bünti és a mese is megvan.
Mire o sírva mondja: Igen, de nem igazságos, mert a szomorú fülem is hallja :))

2. Miért kell fogat mosni

Gyopi kérdi: "A tejfogunkat minek kell megmossuk, ha úgyis elviszi a fogtündér?"
Nimród válasza: "Hát mert a fogtündér a nem tiszta fogakkal nincs mit kezdjen."

Iskolaszeretet
Nimródot többen is kérdezték, hogy akar-e Dániában élni, költözik-e oda?
Nimród válasza: "Nem, mert akkor nem érek el 8-ra az Európa iskolába" :))

3. Megöregedés

Nimród: Anyuci, ki fog hamarabb megöregedni? Te vagy én?
Kérdem: Te mit gondolsz?
Nimród: Hátha az Isten megsegít és akkor te megállsz a növekedésben, és amikor én akkora leszek mint te, akkor majd együtt megöregszünk.

4. Brassói emlék

Megszálltunk egy éjjel Brassóban. Volt egy nagy francia ágy és egy egyszemélyes kisebb ágy. Persze, mind a két gyerek az egyszemélyesben akarta aludni, nem tudtak megegyezni. Közösen eldöntöttük, hogy apa alszik benne, mi hárman a nagy ágyban. Éjjel Nimród álmában legurult apához a "kis" ágyba. Reggel diadalmasan meséli Gyopinak, hogy képzelje el, ő végül csak a kis ágyban aludt, mert legurult.
Gyopi felelősségre vonóan kérdi: "És akkor miért nem gurultál vissza?" :))

5. Álmok

Nimród: "Alig várom, hogy felnőtt legyek. Akkor veszek egy Ford GT-t, Zalán egy Ferrarit és igazából fogunk versenyezni."

6. Mikulás várás

Nimród mondja,hogy varja,hogy jöjjön a Mikulás, hogy hozzon neki egy Logo ninja go-s könyvet. Mondjuk neki,hogy a Mikulás csak édességet hoz.
Mire ő: "Csak egy könyvet kértem. Nem lehet abból nagy baj."

7. Játék

Nimróddal keressük a macit. Gyopi mondja: "langyos, langyos, langyos, langyos ... "

Nimród: "Gyopi te azt mondod, hogy milyen messze vagyunk a kalorifertől! Most merre van az a maci?"

8. Lista az angyalnak
Nimród diktálja a levelet az Angyalnak:
- Kérek egy olyan fehér távirányítós autót, amilyent láttam az iskolában.
Kérdem tőle, hogy honnan fogja tudni az angyal, hogy pontosan milyen is az az autó?
Nimród csak diktálja tovább: Biztosan éppen leskelődtél és láttad, hogy milyen.

Megvan a lista, hogy mit kérek az angyaltól!

- Egy nagy Focus biciklit. A fogtündértől pedig kérek egy olyan kütyüt, amivel mérem mennyit bicikliztem.
Meg egy okos telefont.
Nem is, inkább a kütyüt is az angyaltól kérem.
Váltó nem kell a bicajra, mert azt nem szeretem, butaság.
De! Csak kell váltó is!
Na, megyek be a szobámba és megbeszélem magammal.

Első sízésem

2018-02-10T14:47:00.000+02:00

Anya és apa már rég szeretnék, ha megtanulnánk sízni, de minden évben elmaradt. Valami mindig közbe jön.
A tanci még ősszel bejelentette, hogy a téli vakációban lesz sítábor, melyre bárki mehet. Én már akkor megmondtam anyuciéknak, hogy én biztos nem megyek. Nem szeretek menni sehova, ahol kell aludni, mert nagyon hiányzik anyuci.
Próbáltak győzködni, hogy megyek apucival, apa megtanul snowboardozni én meg sízni, így nem leszek teljesen egyedül ott. De aztán kiderült, hogy snowboardot nem tanítanak, sok pénzbe is került, na meg engem sem tudtak meggyőzni, az osztályból is kevesen jelentkeztek (végül 7 gyerek ment el) így anyuciék úgy döntöttek, hogy a sítábor pénzéből elmegyünk az egész család szilveszterezni és együtt vagyunk és jól érezzük magunkat.
Így is volt és én megúsztam a sítábort.
A téli vakációban egy nap apával és Zombiékkal felmentünk a Bucsinra (Gyopi és anya nem jöttek, mert Gyopi szülinapra készült), ott volt egy kedves néni, Andi, aki engem és Zsombit tanítgatott sízni. Megmutatta, hogy hogyan kell ereszkedni, ekézni, nagyon tetszett és egészen jól ment már mire jöttünk haza. Annyira tetszett, hogy másnap is szívesen mentem volna, de apa azt mondta, hogy neki szüksége van egy kis pihenésre, ő elfáradt a snowboardozásban :)
A téli vakáció után anya nagy elhatározására, egy szombati nap felpakoltunk és elindultunk, hogy ha már én tanulgattam egy keveset, nehogy már jövőig elfelejtsem, menjünk, fogadjunk egy oktatót és tanuljunk meg az egészen. Így reggel korán indultunk, hogy találjunk oktatót, találtunk is. Egy órán keresztül mutatott ezt is meg az is nekünk, utána pedig 5 órán keresztül síztünk a gyerek tanuló sípályán. Olyan jól ment, egész nap csak ereszkedtünk, majd szerencsére volt szánkó és sífelvonó, így könnyen újra a tetőn voltunk és jöhetett az újabb ereszkedés.
El sem fáradtam. Dél körül jöttek Szilárdék, és gondoltam, hogy szánkózok vele egy kicsit, de az nem volt olyan jó többé mint a sízés. A csizmámba ment be a hó, jött a szemembe is, a sízés sokkal jobb volt, így visszahúztam a síléceket és egész délutánig síztem. Anyuci azt mondja, hogy úgy mentem mint a golyó, majd a végén, utolsó percben fékeztem le. Anya picit félt is, hogy mi van ha nem sikerül megállnom, de mindig sikerült.
Szuper volt!

Első féléves beszámoló

2018-02-07T08:05:00.004+02:00

Alig kezdődött el , már le is járt az első osztály fele.
Hogy milyen is volt?
Azt kell mondjam, hogy nagyon jó. A hosszított program bevált, mindent megtanulnak a suliban. Igaz, mivel a román minden gyerekek nehezen megy, ezért minden nap még otthon a románt átismétli és még esetleg egy tantárgyat. De nem esik nehezére, a cd-n kell dolgozni és élvezi, nincs gond vele.
Sőt, most, hogy lejárt az első félév, boldogan jött haza és hozta az új román könyvét az új cd-vel. Boldogan mutatta :)
A múltkor beszámoltam arról, hogy mennyire idegesítette magát a szünidős házi miatt. Rájöttünk, hogy azt kell csinálni, hogy ha van a vakációra házi, akkor az első napokban kell engedni, hogy megcsinálja őket, hogy a pihenést tudja élvezni.
A múltkor is - talán a karácsonyi vakáció - után egyik reggel 7-kor azért kelt fel, hogy mi lesz ha suli kezdésig nem sikerül elkészítenie a háziját. Akkor jöttem rá, hogy kell engedni, hogy elvégezze időben és akkor nyugodt.
Amúgy nagyon ügyeske volt :)
Az olvasás nagyon jól megy, az írással sincs gond, de elég figyelmetlen. Sokszor látom, hogy elhagyja a vesszőt a mondatból, vagy elfelejti áthúzni a t betűt, meg ilyenek. De gondolom ez minden gyereknél előfordul.
Még az év elején írt felmérőt németből és mikor hazajött újságolta, hogy könnyű volt, mindent tudott. Mégis mikor kézbe kapták, csak B lett. Ott is elnézett valamit :)
Ez volt az első alkalom, hogy még nekem is rosszul esett, hogy az én fiam gyengébb jegyet kapott, holott az sem rossz, csak nem a legjobb. Pedig mikor elkezdtük az iskolát, megfogadtam, hogy nem fogom hajtani és rendezni a jegyek miatt. Nem is mondtam semmit, de a szívem mélyén nem esett jól.
Na, de ez volt az egyedüli ilyen eset és még biztos lesz hasonló. FB-vel végzett a kis manócskám. Nagyon de nagyon szeretünk és büszkék vagyunk rád!

Első sulis félelem (folytatás)

2017-11-07T21:31:00.002+02:00

Természetesen úgy volt, ahogy mondtam, első nap nem volt semmi féle felelés. Vigyorral jött ki a suliból. Ment judora, majd otthon nekifogtunk újra átismételni a román leckét és olyan jól ment, hogy úgy bele lendült, hogy nem is akarta abba hagyni a gyakorlást. Olyan édes volt, csak mondta hogy már 5x megoldottam. Kellett mondjam, hogy most már hagyja abba, elég lesz.
De akkor folytassuk a tanulást az anyanyelvvel. Így még azt is elővettük, azt is megoldottuk. Este volt mire befejeztük.
Olyan édes, olyan gondja van a sulira, a teendőkre. Legyen minden pontosan betéve a táskába: elöl a könyvek, hátul a füzetek. A ceruzák legyenek tüske hegyesre meghegyezve, mert másképp hogy írjak vele: igaz, anyuci? :)
Gellértnek az apukája minden nap tüske hegyesre meghegyzi a ceruzáit.
Az ellenőrzön nem szabad legyen egy kis tűrődés sem, semmi. Tökéletes új állapotban kell legyen, mert ez egészen 5-dik osztályig el kell tartson.
Amit a tanci mond az szent. Mondjuk jól is van ez így, csak élvezzük, hogy milyen fontos neki, hogy minden úgy legyen ahogy elő van írva.
Az idén divat lett egy gyerekek számára érdekes blúz, persze van Nimródnak és Gyopinak is. De Nimród effektív nem tudja használni, mivel a suliba csak fehér blúzzal lehet menni. Mondtam neki mikor megvettük, hogy legalább egyszer vegye fel, hiszen halvány szürke a színe, de nem mert nem lehet. Ugyan ez az új adidas-ával is. Vettem neki világítós talpú adidast. Olyan szép, batman-es és a talpa halvány sárgás fénnyel világit. Mikor valamelyik nap mondom, hogy ezentúl azzal kellene menjen suliba, akkor mondja, hogy a tanci azt mondta, hogy nem szabad, mivel elveszi a gyerekek figyelmét a tanulásról. Hiába mondtam hogyha ül a széken nem is világit, de nem lehet.
Szóval olyan kis lelkiismeretes legényke, hogy meg kell enni.

Első sulis félelem

2017-11-06T08:14:00.002+02:00

Lejárt az első osztály őszi vakációja, ami azt jelenti, hogy november eleje van és elérkezett a vakáció utáni első sulis nap. Nimród nagyon stresszesen, sírva indult suliba, ugyanis a tanci utolsó nap elmondta, hogy vakációban meg kell tanulni valami leckét románból és, hogy ezután szigorúbb lesz.
Nimródnak csak ennyi kellett, máris bepánikolt.
A vakáció első napjaiba még nem is mondta, hogy lenne valami házi vagy otthoni teendő a sulira, nem is kérdeztük, gondoltuk pihenje, játszodja ki magát. De kedden este már mondta, hogy kell tanulni románból és elővette a könyvet meg a cd-t, és utána minden nap egy keveset ismételtünk. De tegnap este mégis sírt, hogy ő ezt sem tudja, meg azt sem tudja, meg mi lesz ha a tanci kéri, hogy mondja el a mondatokat. Addig nyafogott, hogy vettük eleitől a leckéket és mindegyiket átismételtük. Meglepődtem, hogy hogy emlékszik akár az első leckére is. Nagyon ügyes volt. Valószínű ő is érezte, hogy jól megy, mert a végén már megnyugodva, énekleve feküdt le.
De mindhiába, reggel újra félve kelt.
Próbáltuk magyarázni neki, hogy első suli nap biztos csak ismételni fognak, de hát ez neki nem elég.
Meg kell bizonyosodjon róla, hogy minden okés, addig úgy sem nyugszik meg.
Úgyhogy, remélem hamar a nap elején lejár a román óra, hogy tudja élvezni a nap további részét.

Első osztályos legényke

2017-09-13T08:25:00.001+03:00

A nyár, sok kirándulás, játék, lustaság hamar eltelt és újra itt a tanév kezdés.
Míg a tavaly még minden csupa újdonság volt és csak találgatni tudtuk, hogy vajon milyen lesz, hogy fog tetszeni, fogod-e szeretni, az idén már kevesebb kérdéssel, de mégis tele izgalommal indultunk.
Mikor megkérdeztek, hogy várod-e a sulit, mindig azt mondtad, hogy igenis meg nem is. Igen, mert szeretnél találkozni a pajtásokkal, nem mert lesz házi és kell majd tanulni.
Valószínű hallottál minket felnőtteket beszélni, hogy ezután már nehezebb lesz és szegénykém megijedt. Pedig nem akartunk elijeszteni és igyekeztünk nem előtted tárgyalni az ilyesmit.
Reggel szépen felöltöztünk, kicsi Gyopit elvittük oviba,

mi ketten elmentünk és kiválasztottuk a kedvenc óriás sajtost, majd leültünk Gyöngyiékhez a padra és vártuk őket.

Akkor figyeltem, hogy hogy vagy: mosolyogtál, de abban a mosolyban az öröm mellett volt tartózkodás és feszültség is. Mondtad is, hogy lehet nem fogod megenni a tízórait, mert nem leszel éhes. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor valami zavar, és ilyenkor nem eszel.
Felmentünk a suliba és ott már kicsit ellazultál. A virágot boldogan odaadtad a tancinak, kaptál érte egy nagy puszit.

Ott voltak a barátok, beszélgettek, majd az osztályban elfoglaltad az első padsorban a szokásos helyed, hamar átlapoztad a könyveket ... boldog voltál, ragyogtál.

Mi, szülök tovább nem maradhattunk, de apa mondta, hogy amikor délben kivett, akkor nagyon jó kedved volt.
Azt viszont megjegyezted, hogy minden gyereknek volt új iskolás táskája, csak neked nem. Megsajnáltalak.
Sejtettük, hogy fog kelleni új, nagyobb táska, de mégis jónak láttuk megvárni az első szülői értekezletet, hogy mondja el a tanci, hogy mire is van pontosan szükség, ezért nem vettük meg előre.
De aztán hétfőn suli, munka és judo után, este elmentünk az üzletbe és megvásároltuk.
Két üzletben is megálltunk. Még régebb kinéztél egy táskát magadnak a selgrosban, mondtam, hogy fényképezzük le és még nézzük meg máshol is, lehet látsz még mást ami tetszik. Így mentünk le az Auchanba. Ott annyi féle volt, hogy sehogy sem tudtad eldönteni, hogy melyik legyen. Először azt mondtad, hogy menjünk vissza és megvesszük azt (Cars-os), utána mégis meggondoltad magad, hogy marad a Batman-es. Mi nem szóltunk bele, apa egyedül egy trollerről beszélt le, mivel nagyon nagy volt, nem is tudtad volna cipelni.
Este, már későn (máskor ilyenkor suli időben már aludni szoktál) boldogan mentünk haza az új táskával és egyéb apróságokkal.
Persze otthon már kellett sietni lefeküdni, már lassan-lassan kezdett elfogyni a játszó kedvem, mert nem fogadtatok szót és még mindig csak játszódtatok. Édes voltál, mert azt mondtad, hogy: ma nem szabad veszekedni, mérgelődni, mert ma van az első iskolai nap.
És igazad volt, ez egy különleges nap volt, ünnep nap.

Első OB-s élmény

2017-05-22T08:56:00.000+03:00

Nagyon nagy lelkesedéssel indultunk a tegnapi napnak. Nagy izgalomban voltál, már rég számoltad, hogy még hányat kell aludni a kirándulásig... és végre elérkezett a várva várt vasárnapi nap, amikor hatalmas vigyorral az arcodon ébredtél. Mindenki örvendett a családból. Mi is nagyon vártuk. Talán Gyopika kicsit nyafogott, félt az úttól, mivel, hogy ő mindig rosszul van az autóban, nem akar menni kirándulni. De ettől eltekintve mindenki boldogan, örömmel és lelkesen indult.

Az elsők között érkeztünk meg, Gyurikáék voltak már ott. Rögtön szaladtál focizni hozzájuk. Aztán lassan indult is a szervezett program.
Első körben kötél mászás volt, ahol nagyon édesek voltatok. Minden gyerek fel kellett jusson egy magas tetőre. Érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy volt ott egy létra is, ahol fel lehetett volna mászni, mindenkit, ti, a gyerekek húztatok fel, csapat munkával. Nagyon édesek voltatok.
Mikor feljutottatok, akkor onnan egy nagyot "repültetek". Mindenki nagyon élvezte.
Nagyon büszkék voltunk rád, hogy olyan ügyes és bátor voltál. Igaz, neked nem ez volt az első alkalom, máskor is csúsztál, de talán ez volt a legmagasabbról és a leghosszabb pálya.
Az ilyesmiket neked találták ki, nagyon szereted és ügyes is vagy ebben. Erre vagy teremtve.
Utána jött az ebéd, mindenki farkas éhes volt. Majd délután a mi csapatunk felmászott a kápolnáig úgy, hogy egy kis póknak a tojását kellett úgy felszállítsuk a domb tetőre, hogy az ne essen le. A pók minden egyes lábát más és más személy fogta és nagyon ügyesen, csapat munkával sikeresen felszállítottuk, anélkül, hogy akár egyszer is leesett volna.
A kápolnánál még voltak játékok, majd már nagyon fáradtan visszamentünk a tábor helységhez.

Egy kicsit figyeltelek, hogy hogyan viselkedsz, kivel játszol. Nem vettem észre, hogy mindig egy személy körül lennél, ezzel is és azzal is játszódtál. Ami feltűnt, hogy Zombival nem játszódtál.
Voltak nagyobb gyerekek is, akik elé durván fociztak (meg is rúgtak egy fiúcskát), elfigyeltem, hogy ekkor te inkább nem fociztál, elkerülted őket, csak szemlélő voltál. Mindig is szeretted a biztonságot. Jól is teszed, ügyes voltál.
Élveztük, hogy mikor megrúgták, akkor persze ti, akik nem játszódtatok, újságoltátok, hogy "Képzeld, szíven rúgták. Pofátlan!" Kacagtam, olyan édes volt az a gyermeki felháborodás.

Összegezve, egy tökéletes napunk volt együtt. Remélem még sok ilyen lesz.
Nagyon büszkék vagyunk rád.
SZERETÜNK!

Egy ölelést?

2017-05-11T09:42:00.000+03:00

Mostanában osztogatod az öleléseket.
Kérded: "Anyuci, mit szolnál egy öleléshez?"
Észrevettem, hogy akkor szoktad mondani, amikor látod, hogy nincs kedvem. És tudd, meg, hogy működik, ilyenkor mindig megnyugszom és lazitok egy kicsit. Jól esik. Köszönöm.

Egy csel, amit mostanában alkalmazol, hogy ezt kérded:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Mikor ezt kérded mindig azt póbálod elérni, hogy engedjem meg, hogy egy kicsit tablettezzél.
A tegnap elég fáradtan mentünk haza, siettünk is hamar valahova és kérdezted:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Már akartam mondani, hogy szó sincs róla, most nincs tablet, amikor mondtad, hogy nem azt kéred, hanem adnál egy ölelést. Na ná, hogy elfogadtam :)
Édes voltál!

Felső metszőfog kihullása

2017-01-11T08:22:00.001+02:00

Eddig 2 tejfogacskád hullott ki, a két alsó metszőfogad, de azok olyan gyorsan történtek, hogy szinte észre sem vettük. Hamar kihulltak, mivel alul már bujt az újabb fogacska és emiatt nem is voltál igazán csorba.
A felső metszőfogad már nagyon rég mozog , körülbelül a nyár elejétől.
Az utóbbi időben már olyan erősen lógott, hogy alig tudtál enni, harapni. Mind bosszantottál vele, hogy : "anya, mutassak valamit" és akkor nyomtad kifele, engem pedig rázott a hideg. Kacagtál nagyokat.
A múlt héten, pont a téli vakáció alkalmával, amikor apucival voltatok otthon, reggel nem tudom mit csináltatok és mit nem, apuci is segített egy kicsit és a végén te megfogtad és kihúztad. Büszkén küldtétek a képet a facebookon, hogy nézzem meg és én büszke is voltam rád.
Most már igazán kis csorba legényke vagy.
Még aznap este előkészítettük és kis pohárba levélkével a fogtündérnek, el is vitte, de még nem hozott semmit sem, csak egy levelet cserébe. Türelmetlenül várjuk a kis meglepit.

Szilveszter

2016-12-31T18:47:00.000+02:00

Az idéni szilvesztert Annáékkal töltöttük, Vármezőn. Eleinte nem nagyon akartam menni, gondoltam unatkozni fogok, de végül nagyon jól telt.
Volt óriási nagy hó, és szép napsütés. Igy még jobb volt, mert sokat szánkózhattunk és nem fáztunk meg. Anyuci szerint ez a tökéletes téli idő.

Még őzikéket is láttunk.

Kipróbáltam a snowboardot,

néztem, hogy anyuciék, hogy catanoznak... és éjfélkor a sok tűzijáték mellett felengedtünk az égbe szép piros szív alakú lampionokat. Nagyon érdekes volt.

A Karácsony öröme

2016-12-24T08:58:00.000+02:00

Az angyal járás az idén nagyon izgalmas volt. Elmentünk Istentiszteletre (mint minden évben), majd megegyeztünk apával, hogy amíg ti beteszitek az autót a garázsba, addig én hamar felszaladok, bekapcsolom a fényeket és vissza indulok veletek szembe, hogy ne vegyétek észre, hogy én már otthon jártam.
Apa megáll is az autóval, hamar magassarkúban futás felfele, felérek a negyedikre, na hamar kapcsoljam be a fényeket, hogy tudjak visszaindulni.
Persze villanyt nem kapcsolhattam a nappaliba, hogy ne vegyétek észre lent az ablak alatt, 0gy csak az előszobából jövő kis fény mellett próbáltam megkeresni a fények dugaszát. De nem találtam, hiszen a fa körül sok-sok ajándék, képtelenség volt oda férni. Éreztem, hogy egyre telik azidő és nem sikerül. Egyszer hallom szól az interfon. Gondoltam, hogy szóljon nyugodtan én biztos nem engedlek be titeket, várjátok meg apát, de valai csak beengedett, mert egyszer csak hallom hogy trappoltok felfele. Na akkor tényleg bepánikoltam, nagy nehezen odaértem a konnektorhoz (közbe ledöntöttem a biciklit ami a fa mellett volt) és futás kifele. Mikor már zárnám az ajtót eszembe jutott, hogy az előszobában hagytam a földön a táskámat. Hamar visszafordulni elvenni, bezárni az ajtót és indulni lefele.
Csak a harmadik emeletig értem, ott találkáztam veletek, kis manókkal, lelkesen jöttetek felfele. Én próbáltam úgy tenni, hogy most megyek én is felfele az emeleten.
Úgyhogy már nem kellett sok, hogy lebukjak.
De megérte a fáradtságot és izgalmakat, hiszen mikor megláttátok a fát és az ajándékokat, nagy volt az öröm. Ez az az öröm, ami megér midet.

Az angyal meghozta a várva várt kék biciklidet, meg skorpió hot wheels autódat. Az idei kívánság listán több autó volt rajta, na meg persze egy minicon deployer, amit kívántál az osztálytársadtól, Gellérttől. Az angyal olyan kedves volt, hogy mindent meghozott neked.

Az idéni karácsony, mintha picit fárasztóbb volt, mint máskor, túl sokat jöttünk-mentünk ide-oda vendégségbe. De az együtt töltött napok hozzátartoznak az élet gyöngyszemeihez, amik értékessé teszik családunkat, életünket.
Mindennél jobban szeretünk kis Angyalkánk!

Szüret és motorozás

2016-10-01T18:39:00.000+03:00

Az idén is igyekeztünk segíteni tatának szőlőt szedni. Mivel olyan jó segítségek voltunk, nagyon hamar végeztünk és még egy kis motorozásra is jutott idő.
Nem is akármilyen motorral mentünk haza fele, hanem csónakos motorral. Az volt ám az igazi móka!

Érdekességek az első iskolai hétről

2016-09-19T09:23:00.000+03:00

1. Dicsekvés
Egy nap találkoztunk Szilárddal az iskolából hazafelé menet. Hamar lecsapják magukat az első padra, elő a táskákat, ki belőle a tolltartókat és kezdődött a gyerekes dicsekedés.
Nimród: "Nekem nindzsás tolltartóm van és üzenő füzetem is van.
A tanci azt mondta, hogy a legjobb ceruzák ezek a háromszög alakúak. Nekem olyan van."
Odabújik Szilárdhoz, megnézi a Szilárd ceruzáit, majd megjegyzi: "A tiéd is jó, úgy látom, a tiéd is háromszög alakú"

Nimród: "Te hányadik sorban ülsz? Én a legeslegelső sorban!"
2. Tanci
A volt ovis társak kint a játszótéren csodálkozva állapították meg, hogy:
"Az én tanítónénimet is úgy hívják, hogy tanci."

3. Perfekcionizmus
Nimród nagyon pontos, szereti, ha minden tökéletes, nehogy valami ne olyan legyen, mint amilyennek lennie kellene.

Második nap lehajtott fejjel érkezik ki a suliból. Kérdem , hogy mi a gond.
Nimród: "Megszidott a tanítónéni"
Én: Miért?
Nimród: Miattad, mert nem borítottad be a könyvemet.

Később kiderült, hogy nem Nimródnak mondta, hanem az osztályban mondta minden gyereknek, mivel hogy a gyerekek nagy részének nem volt beborítva.
Nimród nagyon magára vette.

Másnap reggel már otthon mondja, hogy mielőtt eljövök a suliból, kérdezzem meg a tanítónénit, hogy hogyan kell betenni a könyveket, füzeteket a szekrénybe, mert ő elfelejtette.
Aztán megnyugtattam, hogy ne aggódjon, mivel, hogy biztos nem ő az egyedüli, aki elfelejtette és a tanci el fogja még mondani.
De ő aggódik, hogy nehogy valamit rosszul csináljon.

4. Főnökség
Nimród, mint gondolom minden gyerek nagyon szeret főnök lenni.
Egy nap dicsekedte egyik barátjának, hogy "Mikor nincs ott a tanítónéni, akkor én vagyok a főnök!"

Mesélte, hogy Kitty tartott egy gyerekgyűlést és ott eldöntötték, hogy ő a főnök.
Egy nap mikor mi hamarabb haza indultunk a játszótérről, mint a többi gyerek, odahívta Szilárdot és elmondta, hogy mivel ő haza kell menjen, Szilárd lesz a polgármester. :)

Iskolai felszerelés

2016-09-19T08:21:00.000+03:00

Megvolt az első szülői értekezlet és elmondták, hogy mindet meg kell jelölni valamivel, amiről a gyerek tudja, hogy az övé.
Nimród esetében mivel mással lehetne megjelölni, mint egy ninja jellel :)
Így minden ninjás lett, meg a kis picuri radír is.
Nekem nagyon tetszik, na meg persze a kis huncutnak is :)

Első iskolai nap

2016-09-14T21:36:00.000+03:00

Húha, nagyon készültünk az első sulis napra. Talán én még egy kicsit féltem is tőle, nem tudtam elképzelni mire számítsak. Mindez azért, mivel Nimródnak az ovi néha elég döcögősen ment, ezért nagyon féltem attól, hogy netán nem fogja szeretni és suliba is minden nap sírással kell járni.
De el kell mesélnem, hogy milyen szép is volt az első nap.

Boldogan és örömmel ébredtünk, szépen felöltöztünk ünneplőbe, elővettük a gondosan előkészített iskolás táskát, a szép virágot és elindultunk az iskolába.

Olyan korán oda értünk, hogy még alig voltak az iskola udvarán, de nem volt gond, vártunk, így legalább jutott idő még egy kis lazításra, játszásra és persze fotózkodásra.

Majd lassan érkezett a többi gyerek, na meg a tanitó néni.
A tanító néni összegyűjtötte a gyerekeket kettes sorba és előre mentek az udvarra, ahol az évnyitó szokott lenni.

Meglepődtem, hogy amikor kérdi a tanci, hogy ki fogja meg a kezét, ki megy vele, akkor Nimród jelentkezett, így ő ment a sor elején, büszkén fogva a várva várt tanci kezét.

A nulladikosokat zenével és egy virág alagúttal köszöntötték a nagyok, utána pedig mindenki bement az osztályterembe, ahol volt egy kis beszélgetés.

A gyerekek bemutatkozhattak és elmesélhették, hogy miért igen vagy esetleg miért nem várták az iskolát. Itt is meglepődtem, mert Nimród elmondta, hogy várta, de nem tudja, hogy miért, nem tudja, hogy milyen lesz az iskolában. Édes volt.

Utána, minket szülőket egy kicsit kiküldtek, a gyerekek még egy keveset maradtak a tancival, utána pedig mehettünk közösen haza.

Ez a nap Nimród nap volt, én szabad napot vettem, hogy az első három nap tudjak csak rá figyelni.

Hála az Úrnak nem volt semmi gond, minden nap boldogan ment és boldogan jött haza. Minden nap elmondta, hogy ma volt a legjobb nap. Ez így ment az első hetekben, utána aztán már az mondta, hogy hétfőn, szerdán és pénteken van a legjobb nap. Vagyis szerdán csak félig jó.

Hétfőn mivel van torna óra, szerdán jó mert van vallás, nem jó mert van úszás. Péntek megint azért jó, mert van torna.

Annak ellenére, hogy a legjobb napok ritkultak, mégis minden nap örömmel, jókedvvel ment. A tancit nagyon szereti. Nagyon örvendünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenés mentesen fog menni.

Azt még el kell mondjam, hogy azért az első hónapban volt rá példa, hogy nem reggelizett, mert hiányoztam neki, vagy megtelt a szeme könnyel mert ugyancsak hiányzik anyuci, de reggel soha nem sírt, nem nyafogott , hogy nem akar menni. Ment szívesen, csak na, hiányzok neki :) Nekem is hiányzik minden nap a kis Manóm. ALig várom, hogy menjek utána. Ez már csak ilyen :)

Vásárhelyi forgatag

2016-08-20T18:44:00.000+03:00

Egy kis családi kiruccanás, arc festés, játék, móka.

Na meg autó vezetés :)

Egy kis fotozkodás

2016-08-13T18:42:00.000+03:00

Nimród aranyköpései 15

2016-08-09T10:04:00.001+03:00

1. Apollo elmélet

Elmentünk az Apolloba fürödni és mondja nekem, hogy itt milyen jó csend van, nem mint a weekenden. Mesélem neki, hogy ide kevesebben járnak, drágább a belépő, stb.
Nimród így értelmezte:
"Sok pénzbe került, hogy felépítsék, ezért drágábban lehet bejönni, hogy vissza gyűjtsék a pénzt.
De, a csendet nem lehet megvásárolni."

2. A tegnap este Nimród mondja:
"Ha lenne még három gyerekünk, akkor öt gyereknek tudnátok parancsolni. "

3. Mandula elmélet

Kérdi tőlem, hogy minek van a mandula a torkunkba. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
Nimród mondja, hogy tudja: "a mandula egy szép disz a torkunkba" (ha már nem hasznos, legalább disznek legyen jó :)) )

4. Lelki zsarolás

Mikor este nem engedem, hogy mesét nézzen, vagy hogy játszódjon, mivel, hogy késő van és le kell feküdni, akkor hasonlókat mond:
"Igen, mert soha nincs idő, mert te mindig mosogatsz és takarítasz. Soha nem játszol velem."
Na ilyenkor bánt a lelkiismeret. Vajon tényleg igy van, vagy csak próbál belőlem kicsikarni valamit :)

5. Pirulás

Nimróddal beszélgetünk, hogy mitől pirul ki sokszor az arcunk. Kínlódok és magyarázok, hogy felgyűl a vér és attól leszünk pirosak.
Mire ő: "Tudom már! A vér vérünnepséget szervez, oda gyűl mindenki és azért vagyunk olyan nagyon pirosak."

6. Szeretet

Nimród: - Anyuci, én nem téged szeretlek a legjobban.
Én: Nem? Akkor kit szeretsz a legjobban?
Nimród: Istent, aki fent van az égben az angyalokkal.
Mert leküldött engem hozzád!

7. Az élet rendje

Szóba jött, hogy Nimród most végzi az óvódat és mi következik utána.
Nimród szerint:
Bölcsi után jön az ovi.
Ovi után az iskola.
Iskola után az egyetem.
Egyetem után a munka (ezt várja a legjobban :) )
Munka után a halál.

Ovis kötődések

2016-07-19T15:36:00.000+03:00

Azt hiszem határozottan mondhatom, hogy Nimród a legjobban Szilárdhoz ragaszkodik. Bármi van őt említi, őt várta az oviban minden nap és őt várja minden nap a játszótéren. Igaz, mostanság vettem észre, hogy ott van Szilárd is, mégsem játszanak együtt, ketten két fele vannak, de hát attól még mindig ő az első.

Nagyon édes volt Nimród, mikor hazaértünk Budapestről. Nem volt oviban vagy 4 napot, mivel hogy elutaztunk. Mikor végre megérkeztünk haza, még mindenki az autóban ült, elfáradva, csendben, Egyszer megszólal Nimród:
"Vajon, hogy érezheti magát Szilárd, hogy a legjobb barátja olyan sokat nem volt itthon?"

Olyan aranyos volt.

Egy másik alkalom amikor észrevettem a ragaszkodást. A szülinapja után hazamentünk, bontogattuk ki az ajándékait és a Szilárd ajándéka mellett volt egy rajz, amit ő rajzolt Nimródnak. Nimród ide adja nekem és elérzékenyült hanggal, mint aki majdnem sír, azt, mondja, hogy ezt tegyem fel a hűtőre, nehogy eldobjam :)

Ninjás Szülinap

2016-07-08T18:34:00.000+03:00

Igen, a 6 éves szülinap csak ninjákról szólt.

Az elmúlt é évben csirkés szülinapot tartottunk, az idén nagy változás állt be a kis manónál, ugyanis a nagy kivánság a ninja volt, bármilyen változatban. §gy aztán került is minden féle formában: tortaként, játékként, fegyverként.. Boldog is volt a kis Angyalkánk.
Ami még újdonság, hogy ez volt az első játszóházas szülinap. Elhívtunk mindenkit aki számít és közösen ünnepeltük játszóházban a 6 éves ninját.

A játszóházról talán csak azt jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy az ő kívánsága volt és, és ott voltak a barátok, meg mindenki, mintha még sem volt annyira nagy hancúrozás mint amire számítottam, de az is lehet, hogy a nagy térben elvesztődött a sok gyerek :)
Mindenképpen a legfontosabb, hogy az ünnepelt jól érezte magát és boldog volt és persze akkor mi is :)

Ovodás emlékeink, harcaink

2016-06-20T20:20:00.000+03:00

Jó volt óvodásnak lenni. Nehéz volt, sajnos nehezen szokta meg. Maga a beszokás nem is volt olyan hosszas, inkább az volt a baj, hogy gyakran voltak olyan periódusok, hogy egyet gondolt és megint nem akart menni.

Szép emlékként marad meg az a sok kacagás, vidámság ami az óvoda folyosóján volt.
A sok huncutság, öröm, a sok játék az ovi udvarán, ahonnan sokszor ki kellett rakjanak, mert a gyerekek nem akartak hazamenni.
Az udvarról szinte minden nap mentünk a Timkóba venni egy-egy kiflit, amit jóízűen megettek az ovis uzsonna után, majd irány a játszótér, ahol kezdődhetett a bicikli verseny, szaladgálás, fára mászás.
Nem felejtem el egy nap hamarabb haza kellett menjünk, Nimród mielőtt haza jött volna velünk elbúcsúzott a többiektől, átadta a feladatokat. valamelyik másik gyereknek (ugyanis ő volt a főnök). Azt mondta, hogy: "Nekem mennem kell, ezért te eszel a polgármester."
Nagyon édes volt :)

Ovodás harcaink

Sajnos harcunk is volt elég, óvodával, önmagunkkal.
Szinte 2 éven keresztül, kisebb nagyobb szünetekkel minden reggel könnybe lábadt szemmel mentünk. Szerencsére az elválás után nem volt gond, kivéve középső csoport végén azt a 4 hetet, amikor mintha sztrájkolt volna, se nem vett, se nem ivott, nem vett részt semmiben sem.
Várta, hogy járjon le a nap.
Talán ez volt a legnehezebb periódus. Mint szülő azt sem tudtuk, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Láthatóan volt valami gond, amit meg kell oldani, de nem tudtuk, hogy mi is a baj.
Próbáltuk szépen, kérlelgetéssel, magyarázatokkal, próbáltuk határozottsággal is, hátha az segít. Sajnos semmi sem működött. Még egy gyerek gyógyászhoz is elvittük, aki megnyugvásunkra elmondta, hogy nem lát semmi bajra utaló jelet, valószínű hiányzok neki én, hiszen én azelőtt vagy 9 hónappal mentem vissza dolgozni és volt egy jó hónapos periódus mikor betegség miatt otthon ültünk. Valószínű eszébe jutott, hogy milyen is az amikor otthon vagyunk együtt és ahhoz próbált ragaszkodni. Ezt feltételeztünk.
Hála Istennek egy hónapos tusakodás után megoldódott.

A nagy csoport csupa luxus volt. Olyan más úgy menni oviba, hogy látod, hogy a gyereked örömmel megy, nem kell biztatni, bátorítani. Kacarászva, hangos nevetéssel, játékkal és vidámsággal mentünk az ovi fele. Adott egy puszit az ajtóban és máris ment be a terembe.
Nagy csoportban is volt egy néhány hetes nyafogás. Ezúttal nem azzal volt a baj hogy nem akart menni, hanem nem akart maradni a dadusokkal. Egy hétig valami inspekció volt az oviban és az óvónők egyfolytában gyűléseztek, ilyenkor a gyerekeket dadusokra hagyták. Nem tudom mi történhetett, de egy novemberi estén azt mondja nekem, hogy ő soha többet nem akar menni oviba, mert nem szereti a dadusokat, ő nem érti, hogy mit mondanak. Azt mondták, hogy kap fekete pontot és ő nem akar kapni. Azt sem tudtam hogyan vigasztaljam meg. Persze minden nap azért csak kellett menni, de úgy mentünk be, hogy minden reggel megkérdeztük az óvónőt, hogy igaz ma nem lesz gyűlés.
Az óvónő mondta, hogy még aludni sem mert, hanem egyfolytában nézte minden mozdulatát, nehogy kimenjen és ő a dadusokkal maradjon. Szerencsére 2-3 hét szorongás után ez is megoldódott és utána már újra minden nap csuda vidámság és öröm volt. Neki is és nekem is :)
Végtelenül büszkék vagyunk rá, nagyon ügyes kis angyalkával áldott meg bennünket az Isten.
A világ legeslegnagyobb kincse.
A legeslegszebb ajándék amit valaha kaptunk.

Utolsó ovis kirándulás

2016-06-18T09:16:00.000+03:00

Legutóbb annyira jól telt mindenkinek a kis Szovátai kiruccanás, hogy az idén is ugyan oda mentünk vissza a gyerekekkel.
Az idén is volt sok pancsolás, hancúrozás, sőt este későn még tábortűz is, ahol a gyerekek elénekeltek minden lakodalmas éneket, ami a szerepben benne volt. Aranyosak voltak.

Vasárnap néhányan elmentünk egyet a szovátai kaland parkba, ahol egy nagyot mászkáltak.

Búcsú az ovodától

2016-06-16T19:18:00.000+03:00

Íme, ez a nap is elérkezett.
Már nagyon hosszú ideje készülünk erre az alkalomra. Annyi terv, kérdés: vajon hogy lesz, milyen lesz ...
Nimród már rég mind mesél egy-egy részt az évzáró szerepből, de mindig csak a másét, mivel, hogy az ő része meglepetés. Amúgy a szerep témája lakodalmas volt és ő volt a vőlegény.
Büszke is voltam rá, hogy neki adták az egyik fő szerepet :)
Otthon elmondta a pap, a vőfélyek, meg mindenki más szerepét, az övét nem.
Már azt is mondta, hogy már unja a sok próbát, már tudja kívülről. Annyit ismételték, tanulták, hogy tudta is mindegyik gyerek mindenkinek a részét.

Szépen felöltöztettük sötét nadrágba, fehér ingbe, picus nyakkendőbe. Nagyon elegáns volt, mint amilyennek egy vőlegénynek lenni kell.

A szerep vicces és mulatságos volt, sokat nevettünk.
Főleg mikor Nimródnak feltették a bajuszt, hiszen vőlegény bajusz nélkül nem lehet :)

A szerepet, mint ahogy a bajusz feltevést is minden nap elpróbálták, de soha nem volt igazából bajusz. Most a szerepen volt. Mikor feltették Nimródnak, akkor az egész gyerek úgy kacagott, hogy estek le a székről. Nimród is mosolygott, de néztem, hogy nehogy elsírja magát, mivel, hogy őt kacagja mindenki. Kellett egy kis idő, ameddig valahogy abbamaradt a kacagás és folytatni tudták a jelenetet. Hála Istennek nem volt gond. Utána láttam, hogy piszkálgatta az ujjával, zavarta egy kicsit, de nem kellett levenni. Nem volt baj.

A pap szépen összeeskedte a gyönyörű menyasszonyt és vőlegényt,

majd kezdődhetett a mulatság.

Az ünnepély második része a búcsúzkodás és ballagás megható pillanatai voltak. Minden gyerek mondott egy-egy verset többnyire az iskoláról. A kisebbek, akik még maradnak egy évet az oviban, búcsúztak a nagyoktól: sorban megöleltek és megpusziltak minden kis ballagót. Ennivalón édesek és aranyosak voltak.

Majd énekszóval, virággal a kezükben, batyuval a hátukon mentek az új kezdet felé.

Még most is megtelik a szemem könnyel, ha rá gondolok. Nagyon megható volt. A mi kis kincsünknek lezárult kis finomka és ártatlan életének első szakasza. Talán a legszebb, legártatlanabb időszaka.

A mi kis ovis ballagónk:

Repülős bemutatón

2016-06-11T18:24:00.000+03:00

Minden évben igyekszünk elmenni erre a kis bemutatóra.
Igaz sokszor mi, felnőttek jobban élvezzük, mint a gyerekek, de úgyis megéri elvinni őket, hiszen nem mindennapi esemény és az elején egy ideig el vannak a csodálkozástól.
Igaz elég hamar megunják, de attól még mindig jó. Találkozunk barátokkal, ismerősökkel, mint az idén a kis Evelinnel. Na meg persze az sem mellékes, hogy ilyen alkalmakkor a játékállomány is bővül egy-egy csecsebecsével.

Éjjel-nappal Budapest

2016-05-21T07:06:00.000+03:00

Négy év után újra pakoltunk és elindultunk Budapestre.
Nimród másfél évesen volt utoljára, de most is nagy izgalommal készült,hiszen most nem csak sima kirándulóként lesz ott, hanem kis vőfélyként.
Kis tervezett programmal indultunk, hogy ha már olyan sokat utazunk, akkor lássunk is valamit, használjuk ki az ott eltöltött napokat.

Legelső nap autós program volt, ami azt jelentette, hogy minden hova autóval mentünk. Meglátogattuk a híres Fradi sport csarnokot, ahol már voltunk. Akárcsak 4 éve, most is a gyerekek tele energiával próbálta ki a különböző szereket.
Erről egy kis ízelítő:

Az intenzív sportolás után jött egy kis felfedezés délután, hiszen meglátogattuk a csodák palotáját, ahol aztán volt minden féle érdekesség: láttunk bolygókat, naprendszert, lemértük, hogy milyen gyorsan tudunk szaladni, feküdtünk szeges ágyon,

kipróbáltuk a mágneses világ minden fortéját.

Élmény volt nem csak a gyerekek, hanem még nekünk is.
Első napra ez éppen elég volt, hogy éjjel mindenki jól aludjon.

Másnap metrós és villamosos program volt. Ezt várták a gyerekek a legjobban, hogy utazzanak metrón. A kívánságukat teljesítettük: egész nap mást nem csináltunk: egyik villamosról vagy metróról le, másikra fel. Sőt még az új metrót is kipróbáltuk. Le is vonták a következtetést: az új metró nem rezeg annyira és sokkal csendesebb. De a színe nem jött be Nimródnak, Szép kéken szebb lett volna :)

Tudni kell azt, hogy Nimród nagyon járgány mániás. Minden ami autó, vonat, meg hasonló nagyon tetszik neki. Ugyanakkor nagyon bele tudja élni magát az ilyesmibe.
Ülünk a metrón egyszer hallom, hogy valami pontos időközönként hangosan sípol. Akkor látom, hogy Nimród sípol, mikor a metró áll meg. Olyan hangosan és pontosan sípolt, hogy nem csak én figyeltem fel rá. Az emberek a metrón nézték és keresték, hogy honnan jön a hang. Mi csak mosolyogtunk.

Elmetróztunk a lánchídig, ahol nagy unszolás közepette átsétáltunk és mentünk egyet a siklón. Ezt élvezték a kis manók. Majd visszafele megint metró és villamos.

Harmadik nap végre megérkezett a nagy nap, mindenki ünneplőbe öltözött és izgalommal vártuk, hogy meglássuk a menyasszonyt, a sátort, a bulit.

A három kis vőfély és a kis picur koszorúslány bátran ment a sor elején a tűző melegben. Még néha előrementünk hozzájuk és adtunk nekik vizet, hogy ki ne dőljenek a kánikulában.
Míg az új pár a templomban hűsűlt, a kis angyalkák pihentek egyet. Majd ébredés után indulhatott a buli.
Nagyon tetszett a kis legénykémnek, élvezte a zenét, a tomboló bulit. Ellopták a menyasszony cipőjét, amiért cserébe fagyit kértek. Végül annyi fagyit kaptak, hogy egész éjjelre jutott. Nimród boldogan mesélte másnap, hogy : "Anyuci képzeld el, a tegnap 5 fagyit ettem!"

Dédi eltervezte, hogy majd ő lefekteti a gyerekeket. Miután már megunta az éjszakázást, szinte félóránként jött és mondta Nimródnak: ha elálmosodsz akkor nyugodtan szóljál, megyek veled lefeküdni. De mind hiába jött és emlékeztette félóránként, Nimród nem volt álmos dédi nagy bánatára.
Késő éjjelig fent volt (3-ig) és még akkor is csak unszolással akart lefeküdni.
Másnap délelőtt csak lusti volt és készültünk a buli második felvonására. De ezen már nem ültünk olyan későig, bármennyire is szerette volna a kis legény, mivel hogy másnap reggel indultunk haza, és nem lehetett délig aludni.
Hazafele még még tettünk egy utolsó megállót: meglátogattuk a mini Magyarországot, amit a gyerekek különösen élveztek. Volt ott egy kis vonat ami átvezetett bennünket a kis parkon. A vonatot elindították, szaladtak utána, majd várták, hogy megálljon az állomáson, hogy újra megnyomhassák a gombot.

Szép élmény volt ez a kis kirándulás együtt.