parasztház

stop

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 02 Jan 2011 13:18:00 +0000

Hát igen, ez a pillanat is elérkezett. Ugyan ezt az írás már 2010. márciusában megírtam, de akkor a piszkozatok között maradt. Persze nem mintha nem állna közel hozzám, de ma úgy döntöttem, hogy befejezem a blogot. Számomra és gondolom az olvasó számára sem váratlanul, de ennyi.

185 írás, eddig 581 hozzászólás és 164,951 olvasó.

Sok mindennel magyarázhatnám, de felesleges. A ház és a kert elkészült - persze sok mindent terveztünk és tervezünk még, de alapvetően kész. Téma is van és lenne még bőven, ugyanakkor sok mindenről írtam már, nincs hiányérzetem. Másrészt a blog indulása óta eltelt 4,5 év, én is más lettem és más dolgok is fontossá váltak a telek és a blog mellett. Nem véletlenül ritkultak az írások az elmúlt időszakban... Szóval összességében valahogy lezárult egy korszak. Amit szerettem volna, az nagyrészt megvalósult a telken és a blogon is, kihoztam belőle, amit lehet, így jó érzésekkel állok fel.

Visszaemlékezés gyanánt íme néhány korábbi fontos fejléc:

- az első verzió (2006. szeptember)

- a verhetetlen zsellérbrigád és a blog első éve (2007. szeptember)

- a blog új címe (2007. október)

- 3 év, 100 ezer olvasó (2009. október)

A blog persze él tovább, itt marad a neten. A leveleket és a kommenteket olvasni fogom és ha ritkábban is, de válaszolok majd rá, a statisztikák alapján pedig a keresők várhatóan még jó ideig hozzák majd az olvasókat. Őket előre is köszöntöm, a régi olvasóktól pedig ezúton búcsúzom és köszönöm még egyszer a figyelmet. Logout.

azóta

noreply@blogger.com (Unknown) — Sat, 01 Jan 2011 16:28:00 +0000

Mint azt a kommentek is jelzik, jó ideje nem írtam már a blogra. Ennek okait már korábban kifejtettem, de a következő írásban is szó esik róla, így most nem is vesztegetem rá a szót.

Persze attól, hogy a blogon nem jelent meg írást, azért a telken minden rendben. A korábbi évekhez képest ugyan kevesebbszer, de azért sokszor voltunk lent, elsősorban nyáron. Szóval sok minden történt június óta, erről szeretnék egy rövid visszatekintést adni.

Mindenekelőtt idén is volt borverseny, számos új programmal, részünkről baráti legénybúcsúval kombinálva.

A fehérborral talán 11. lettem, az egyébként sokkal rátermettebb rosé-val viszont nem sok esélyem maradt, mivel kellő számú nevezés hiányában a vörösborok között kellett indulnia.

A hangulattal ezúttal sem volt gond, a verseny mellett műsor, pörkölt, borkirálynő és nótázás is volt.

Nyárra a telek megint nagyon szép lett, a 2,5 hetes szabadság egy részére Pracli is velünk jött.

Idén a kovászos uborkából sem volt hiány, a tavalyi workshop alapján idén folyamatosan készült a szomszédoktól kapott ajándék uborka.

A recept lényege a jó hozzávalók mellett, a forró sós víz.

A szőlő jobb évet is látott már, a kármentés keretében viszonylag jó mustfokkal a tavalyi mennyiség harmadát szüreteltük.

A bor azóta már persze elkészült, túl van két fejtésen, már koccintottunk is vele 2011-re. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

kaszálás

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 20 Jun 2010 20:32:00 +0000

A nagy esőkben 3 hétig nem voltam a telken, így múlt héten volt mit bepótolni. Leginkább a fű lepett meg, hogy szó szerint tökig ért, mivel itthon közben csak egyszer kellett nyírni (ahogy írtam, most már Pesten is van kertünk, majd felrakok pár képet, úgy talán kevesebb reklamáció érkezik az újabb írásokra való várakozás miatt).

Szóval a fű annyira megnőtt a gyümölcsösben, hogy Pista szomszéd már nem bírta nézni és pár nappal előtte a damilossal lekaszálta. A levágott fű méretéből ítélve mással nem is lehetett volna, a traktor szerintem elsüllyedt volna. A feladat így ránézésre egyszerű volt: csak össze kell szedni a fűvet.

Persze 1800 m2-t összegerebélyzni tényleg csak ránézésre egyszerű. Szerencsére a classic zsellérkedés keretében velem volt Zoli, így 2 főnek csak 1,5-2 órát kell rászánni és már kész is. A szép időben persze gyorsan telt az idő, a száradt fűnek gyönyörű illata volt, így Zoli meg is jegyezte, hogy ritka jó a zsellérek élete.

Mennyit változott a telek, mióta utoljára, a fűvesítéskor gereblyéztük a terepet...

Gerebélyzés közben a hasznosítási lehetőségeket elemeztük: esetleg zsákolni kellene a fűmagot?

A megoldást ismét Pista szállította: a lekaszált, megszáradt fű állítólag jó takarmány a lovaknak, de a mindenevő kecskék és birkák is szoktak kapni, így a boglyát majd még célba kell juttatnom valakinek.

A napot permetezéssel zártuk, a szőlő virágzik, nemsokára erről is beszámolok.

hosszúcsap kettő

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 22 Apr 2010 22:19:00 +0000

Ugyan még nem írtam róla, de a kerti szezon már korábban elkezdődött: mint minden évben, ezúttal is a szőlő metszésével. Volt, aki annak idején hiányolta is, így most egy rövid beszámoló keretében ugorjunk vissza március közepére.

A metszés időzítése idén jól sikerült, az élet még nem indult el a vesszőkben.

Ahogy tavaly ígértem, folytatom a hosszúcsapos metszés bemutatását, hátha így nekem is könnyebben sikerül megértenem a dolgokat. Szóval ott tartottunk, hogy a kordonkaron lévő vesszőket tavaly 2 rügyre (rövid csap) metszettem vissza. A 2 rügyből 2 vessző nőtt, mindkettőn 2 levél és 2 fürt, mindkettőn 2 szem szőlő.) De komolyra fordítva a szót, tényleg 2 vessző nőtt, így idén ezekkel folytatódott a metszés.

A hosszúcsapos metszés keretében a felső vesszőt már nem 2 rügyre, hanem 3-5 rügyre kell metszeni, míg az alsó vesszőn továbbra is 2 rügyet hagyunk.

Mi ennek a lényege? Az, hogy a hosszúcsapon kihajtó 3-5 vesszőből majd csak a legfelsőt hagyjuk meg hajtásválogatáskor, mert ezen a vesszőn őszre szebb termés várható, mint ami az alsóbb rügyekből kihajtó vesszőkön lenne. Nézzük mindezt egy összefoglaló ábrán, amely jól mutatja, hogy mindehhez persze idő is kell.

Az idei termést a szaggatott vonallal jelzett, remélhetőleg nemsokára kihajtó vesszőn várjuk. Visszatérve az időre persze hangsúlyozni kell, hogy a 2007-ben fejlődött és kialakított kordonkar helyén már 2006-ban - a telepítést követő évben - is volt vessző, csak ezt vissza kellett vágni, hogy rá egy évre izmos, edzett kordonkart tudjunk meghagyni. Összességében tehát az ötödik évben jutunk el a hosszúcsap kialakításáig, de ez nem is baj, mert így marad idő másra is, például a kordon megépítésére.

Ehhez képest már mellékes, hogy a tőkék többsége ehhez képest még 1 év lemaradásban van (azaz ezeket most metszettem rövidcsapra), mivel itt a kordonkart nem másod-, hanem harmadéves vesszőkből neveltem (ld. a következő képen az első és negyedik tőkét).

Végezetül még egy kép, ez már most hétvégén készült, látni, hogy megduzzadtak és nemsokára kihajtanak a rügyek.

A hosszúcsap-trilógia harmadik, egyben befejező részével jövő tavasszal jelentkezem, ahol megnézzük, hogy mi történik az eddig méltatlanul háttérbe szorított alsó rövidcsappal.

tavasz

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 18 Apr 2010 23:55:00 +0000

Ugyan a tavaszi startról már legutóbb írtam, sőt két éve ugyanezzel a címmel már megjelent pár fotó, most mégis vissza kell térnem erre a témára. Itt Pesten is annyira szép, de vidéken valahogy mégiscsak sokkal szebb a tavasz.

A ház és a telek igazi napsütéssel várt szombat délelőtt. Az utcai meggyfát már évek óta le akarom cserélni - mint ahogy az egyiket már ki is vettük - de ilyenkor mindig meggyőz, hogy nagyon jó ez így.

A kert 2 hét alatt zöldült, kékült, sárgult, vörösödött ki.

Az aranyvessző a 2 évvel ezelőtti ültetés után idén mutatta meg magát először igazán.

A szőlő kapcsán télen elhatároztam, hogy idén nem fogom robizni a sorokat, csak nyírom majd a gazt és a fűvet. A mostani látvány csak megerősített ebben, minden annyira szép volt.

Délutánra az első fűnyírással is végeztem.

A kerti munka átültetéssel és a bokrok metszésével zárult.

A babarózsa az új kedvencem. Éljen a tavasz!

vadkár

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 22 Mar 2010 20:02:00 +0000

A két évvel ezelőtti menetrenddel ellentétben, idén nem késett a tavasz és Sándor napra tényleg megérkezett a jó idő. Ennek megfelelően a múlt hétvégén elindult az idei kerti év. A táj sokat változott a januári havas kiadáshoz képest.

Mint minden év, ez is a terepszemlével indult, ezúttal azonban sajnos volt is mit szemlézni. Ahogy korábban is írtam, ez volt az első igazi havas tél az elmúlt években és ennek most látni is az egyértelmű nyomait.

"A vadkár a vad normális életvitele – táplálkozás, mozgás és a búvóhely készítése, annak használata – során okozott gazdasági hátrány, azaz kár, amit az általa használt területen lévő mezőgazdaságilag művelt vagy erdőterületeken okoz." - Wikipedia. Hát itt mozgott is, táplálkozott is...

A helyzet az, hogy nem itt-ott rágták meg a fákat, hanem az összes alma és körtefa szinte összes hajtása, ága meg lett rágva nagyjából 50-170 cm magasságban. És akkor ez még csak a kisebb baj, legfeljebb nem lesz optimális a korona és jobban vissza kell metszeni. A nagyobb baj a hántás: az őzek 9 fának alakították át a kérgét kisebb-nagyobb mértékben. Ez viszont már kevésbé néz ki jól, nem vagyok benne biztos, hogy ez rendbehozható.

Mondanom sem kell, elsőre jól elkeseredtem a látványtól. Aztán pár perc múlva már teljesen érhetőnek tűnik, hogy a nagy hóban és hidegben bejönnek az erdőből a vadak, hogy bármi ehetőt találjanak. Bármit, akár a fa kérgét, ami feltehetően nem a kedvenc csemegéjük...

Szóval vége télnek, összeírtuk a károkat, jöhet az új szezon.

hó

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 17 Jan 2010 17:16:00 +0000

Annak ellenére, hogy az elmúlt években azért volt kemény tél, igazi havat most láttunk először a telken. Néhány nappal karácsony előtt mentünk le, akkor is csak egy fél napra, hogy körülnézzünk és feltöltsük a madáretetőt. Most először igazi téli táj fogadott minket.

A hó gyönyörű, még érintetlen volt.

A kert az igazak álmát aludta.

A madarak és a cicák megetetése után azért egy kis hólapátolásra is sor került. Ahogy már számtalan korábbi témakör kapcsán szóba került, a vályogfalak állapota szempontjából a felszíni vízek távoltartása mindenképpen fontos és így van ez a hóval is. Mivel az előrejelzés a következő napokra melegedést jelzett, pont jókor voltunk a jó helyen, így körbe tudtam ásni a házat.

Ugyan a hátsó házfalon túl még kb. 1,5 másfél méter a telekhez tartozik, azért mégis csak a szomszédba megy át az ember lapátolni. Jó szomszédok között persze ez egyáltalán nem probléma, így aztán a beszélgetés és lapátolás után egy üveg borral tértem vissza. Akkor fejtették a bort. Én is pótolom a jövő héten.

2009

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 31 Dec 2009 22:14:00 +0000

Ahogy korábban már egy-egy rövidebb szünet kapcsán említettem, a budapesti lakásfelújítás miatt akadozik mostanában egy kicsit a blog. November végén viszont beköltöztünk, azóta már újra van adsl is. Ennek ellenére azt látom, hogy az új környezetben valahogy kevesebb időt töltök a gép előtt: a korábbi napi 2-3 óra helyett legfeljebb heti 2-3 órát vagyok a neten esténként. Persze ez biztos csak átmeneti dolog... Ettől függetlenül a blog persze nem áll meg, nem kell megijedni, még ha kicsit több idő is telik el két írás között.

Ezúttal a korábbi évek gyakorlatához híven jön a rövid összefoglaló: korcsolyázás, rianás, tüzelés, pörzsölés, rendfázás, kiakadás, tervezés, villanyszerelés, hosszúcsapra metszés, vakondriasztás, gyeptéglázás, fóliázás, veteményezés, átalakítás, virágzás, kutyázás, macskázás, borversenyen visszaesés, présház felújítás, betörés, szüretelés, befőzés, internetezés, nyári leköltözés, terasz építés, kiülés, refraktométerezés.

Boldog új évet mindenkinek!

mutsu

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 03 Nov 2009 20:37:00 +0000

Alma szerencsére idén is termett, a korábbi évek után ezúttal a mutsu kapcsolt rá.

Ahogy a százezer olvasó kapcsán írtam, néhányan a blog hatására kaptak kedvet saját oldalhoz, így a Bokor almáskert startjánál is "közreműködtem", szóval most kézenfekvő, hogy innen idézek: a Mutsu (más néven Crispin) a Golden Delicious és az Indo fajták keresztezéséből 1930-ban, a japán Mutsu (陸奥国, Mutsu no kuni) tartományban kinemesített, napjainkban egyre népszerűbb almafajta. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy (230-300g), gömbölyű, húsa fehér színű. Héja fényes, mérsékelten viaszos, kemény és zöld (éretten sárgásfehér vagy sárga) színű, nem perzselődik. Íze kellemesen fűszeres, kiváló aromavilágú, enyhén savas zamatú. A Mutsu igen jól tárolható, húsállagát késő tavaszig megőrzi (íze és színe is a tárolás alatt alakul ki véglegesen). Bőtermő, érési ideje általában október elejére esik. Óvatos bánásmódot igényel, érzékeny a nyomódásra. Fája igen erős növekedésű, első hajtásai vastagok és felfelé törnek, koronája nagy, szétterülő. Gyors növekedése nem akadályozza korai termőre fordulását, de bő termésre csak a vegetatív részek kifejlődése után számíthatunk.

A Mutsu mellett az Idared továbbra is jól halad az úton.

A körték érési időpontjával még hadilábon állok. A Clapp kicsit le is potyogott nyáron, a Bosc kobak most nagyjából időben került a ládába, csak egy-két darab érett túl, ezeket a fán hagytam a darazsaknak.

A Hardenpont még a fán maradt, remélem a fagy még vár pár napot.

présház berendezése egy

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 29 Oct 2009 23:02:00 +0000

Folytatódik a nyári visszatekintés, ezúttal a présház történetével. Mint szép lassan minden a házban és a ház körül, egyszer csak a présház is elkészül, a 3-4 évnyi, sok kis lépésből álló munka végül csak összeáll.

Egy kis tetőcsere, bádogozás, födémcsere, ajtócsere, tereprendezés, támfalépítés, villanyszerelés, vakolás után már csak a festés és a meszelés maradt hátra. A mész még meg sem száradt, már hoztuk is a garázsban pihenő régi konyhabútort. Mit konyhabútort? "150 cm-es konyhagarnitúra üveggel, gomb (?), cimke (?), fűszerfiókkal", a Bútorértékesítő Vállalat megrendelésére készítve. Fogy. ár 2366.- Ft.

A vállalat megrendelése hibátlanul sikerült: ha a konyhaszekrény két centivel nagyobb lenne, már nem férne el. Nem hiába, értették a dolgukat.

A berendezés innentől már gyorsabban ment: beköltözött a régi konyhaasztal és a sarokba visszakerült a teljes borászati géppark.

Ha már garnitúra, akkor a ládának is hely kell.

A deszkából készült födém mellett a bejárati ajtó, az ablak és a pinceajtó is barna lett.

A berendezkedés ezzel kész, már csak az oklevél kell a falra és koccinthatunk.

terasz

noreply@blogger.com (Unknown) — Fri, 23 Oct 2009 16:13:00 +0000

A korábban már jelzett pesti lakásfelújítás sajnos továbbra is döcögős, minden szabadidő erre megy el, így a blogra az elmúlt 2-3 hónapban is kevesebb idő maradt. A témák persze így kicsit várakoznak a megjelenésre, de előbb-utóbb minden felkerül. Ezúttal is pótlásra kerül sor, ősz ide-oda, visszakanyarodunk a nyárba.

A ház körüli kert beültetéséről szóló képeken látszik, hogy a kút melletti területre nem kerültek növények, ez a rész parlagon maradt. Nem véletlenül hiányzik ez a részlet a tavaly nyáron készül fotókról. Az ok persze igen egyszerű: az öntözőrendszer föld alatti víztározóját csak 5-10 cm föld fedi, ami olyan kevés, hogy ide nem tudtunk növényeket ültetni. Az ágyás közepén lévő gazos terület persze végig zavart, nem igazán tudtam mit kezdeni vele. A másfél éves tanakodás után végül azért döntöttünk egy terasz kialakítása mellett, mert az öntözés miatt a füvön nem tudtunk kerti bútorokat letenni, itt viszont ez nem jelentett gondot. Terasz persze már van egy a présháznál, de az a ház mögött van és inkább a munkáknál és a nagyobb összejöveteleknél használjuk.

A megvalósításra július végén került sor. A mérés során kijelöltük és kiástuk a megépítésre kerülő betonelemek helyét, majd a rögzítés kedvéért megfúrtuk a födémet is, amibe betonvas került.

A betonozás után itt is helyére került a geotextil és a mulcs, majd a betontuskókra rögzítettük a lekezelt párnafákat.

Baumann Laci javaslatára bükkből készült a terasz, a deszkákat előzőleg a kerítés színére festettük.

Az akna- és a gépházfedélre külön kivehető elemek kerültek.

Az új teraszra eredetileg hintaágyat terveztünk, de váratlanul rátaláltam egy leselejtezésre ítélt retro kerti bútorra, amit 5 ezer Ft-ért sikerült megszerezni. A '80-as években készült keményfa flair bútor pont elfér az új teraszon.

Mivel az új terasz csak pár lépésre van a konyhától, innentől szinte mindig itt terítettünk és az esti ücsörgések is áthelyeződtek ide.

A bútorokat persze azóta már elraktam télre, de tavasszal már biztos helye lesz.

százezer

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 06 Oct 2009 19:11:00 +0000

1117 nappal a start után, ma este 100.000 látogatóhoz ért a blog. Míg az első tízezer látogatóhoz még 1 év kellett, addig az újabb kilencvenezer kattintás már 2 év alatt összejött.

A 3 évvel ezelőtti indulás óta mára jónéhány blog választott hasonló témát, a visszajelzések alapján 1-2 esetben az itt olvasottak hatására. A lényeg persze, hogy ahhoz képest, hogy annak idején látogatókat sem terveztem, egész szép irányt vett a dolog.

Ezúton is köszönöm az érdeklődést minden olvasónak.

szüret

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 04 Oct 2009 22:30:00 +0000

Ugyan 2006-ban már megjelent ilyen címmel egy poszt, de nem is értem magam, hiszen akkor vásároltam a szőlőt. Idén viszont - 4 évvel a telepítés után - az első igazi, saját szüretre is sor került.

Utóljára áprilisban, a metszés kapcsán írtam a szőlőről, azóta persze sok minden történt a 3 sorral, mindenekelőtt kihajtottak a rügyek.

Innen már csak pár hónap és némi munka kellett ahhoz, hogy eljussunk a szüretig. Mivel a szüret a seregélyek fejében is megfordult, július közepén madárháló került a kordonra, ami szerintem a méhek és darazsak ellen is hatásos volt.

A háló mellett más területen is bővült az eszköztár, feleségemtől idén refraktométert kaptam szülinapomra, így a szüret időpontjának kiválasztását már nem csak Aigner Szilárdra bíztam. Miután én is alig találtam meg az adatot, így az érdeklődőknek mindenképpen jelzem: a refraktométer által jelzett szárazanyag-tartalom értéket cca. 0,8-cal kell szorozni, hogy megkapjuk a várható mustfokot.

A szüret persze most is mosással kezdődik, a kipakolás után mindent szépen el kell mosni. A présház előtti terasz az első saját szürettel végleg elnyerte igazi funkcióját.

A munkákhoz baráti és szomszédi segítség is érkezett. A szőlőt természetesen fajtánként szüreteltük és dolgoztuk fel. Az első termés mennyiségre azért még jócskán elmarad a várttól, egy-egy sorról (33 tőkéről) hozzávetőlegesen 40-60 kg termést szedtünk (a must mennyisége alapján). Legtöbbet a kékoportó sor termett, a tavalyi 15l után idén már közel 50l mustot adott, itt újra rosé-val próbálkozom.

A feldolgozás többé-kevésbé a korábbi években kidolgozott technológia szerint ment. A munka mellett így már a főzésre is jutott idő, az alkalomhoz illően pincepörkölt készült, előtte előételként pedig a hagyma pirításához kisütött szalonna került kenyérre.

A pincepörköltet kis lángon főztük, így a must már bőven a pincében pihent, mire tálalni lehetett.

A forrás azóta már elindult és dübörög, legkésőbb jövő májusban, az újabb borverseny kapcsán beszámolok az eredményekről.

konyhakert kettő

noreply@blogger.com (Unknown) — Fri, 04 Sep 2009 14:31:00 +0000

A nyár zárásával itt az idő egy rövid visszatekintésre, hogy mi is történt az elmúlt hónapokban a kertben. Különösen a konyhakertben. Merthogy februárban a terveket már prezentáltam, de azóta nagy a hallgatás. Pedig a projekt megvalósult, persze kisebb-nagyobb módosításokkal.

De kezdjük az elejéről, ugorjunk vissza április elejére, az ágyások kialakításához. A munkaterületet kordonnal lezártuk, majd felszámoltuk a régi eprest.

A következő lépésben tereprendeztük az epres helyét és elvégeztük a Gyeptéglázás I. tanfolyamot.

A projektben Karesz segített, aki ekkor még szívesen járt le velem a telekre feltöltődni.

A tanfolyamot eredményesen zártuk, a sikeres vizsga örömére kis bankettet rendeztünk. A sonka idén is jól sikerült, de a húsos szalonna mindent vert.

Az ágyás kialakítása ásással és gereblyézéssel kezdődött, majd helyére került a korábban már kommentált fólia.

Mint látható, az eredeti terv itt csúszott meg igazán, mivel az elkészült ágyások száma kisebb eltérést mutat a tervezetthez képest. Az az egy viszont legalább jól sikerült, így el is ültettük a kiásott eper egy részét valamint a spenótot, a sóskát és a salátát.

Nyárra persze már jobban nézett ki a terep, de azért így is elég nagy a kontraszt Aranka néni veteményeséhez képest.

Ettől függetlenül a konyhakert nem ijedt meg és a méretekhez képest komoly hozamokkal jelentkezett, persze mindezt teljesen bio kiadásban.

Paradicsomot azért még nem főzünk be, de elindult a projekt, jövőre mehet a folytatás.

ajtócsere

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 26 Aug 2009 20:27:00 +0000

A júniusi betörési kísérlet után eldöntöttük, hogy a hátsó ajtót le kell cserélni. A sérüléstől függetlenül már korábban is gondolkodtunk ezen, mivel egy rosszul zárodó, elvetemedett, vékony ajtóról volt szó, ahol télen nagyon húzott a hideg.

A megvalósítás keretében elöszőr új ajtólapot kerítettünk egy használaton kívül lévő, masszív, öreg ajtó személyében. Méretben persze csak nagyjából stimmelt a meglévővel, így új tokot kellett hozzá csináltatni.

A tok - mint többnyire minden a felújítás során - az eredeti mintájára készült, így a régi vasalatok is átkerültek az "új" ajtóra.

A tok cseréje nem kis munka, már a bontásra is oda kell figyelni. A lebonyolításban ezúttal is a Somogyi Corp. segített, a megfelelő mennyiségű behűtött sör kilátásba helyezése után.

Kétoldalról közvetlenül a vályogfal, felülről egy sor vályogtégla tartja helyén a szerkezetet.

A bontás és takarítás után egy percre felmerült, hogy minek ide ajtó? és miért nem ablakot rakunk ide?, de sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy ez nem véletlenül van itt és meg kellene őrizni a dolgokat. Persze a jövőre vonatkozó tervek alapján én már most biztos vagyok, hogy ezt az ajtót egyszer még sokat fogjuk használni.

A beépítés az új tok vízszintezésével és rögzítésével kezdődik, ehhez mindenképpen szükség van az ajtóra is.

A tok körbefalazása már viszonylag egyszerű, csak faragni és ékelni kell a téglákat.

Pár nap száradás után a fal kívül-belül le lett meszelve és az ajtó is megkapta a már megszokott színeket.

A helyreállítás ezzel kész, folytatódhat a nyaralás.

felhőszakadás

noreply@blogger.com (Unknown) — Fri, 07 Aug 2009 20:37:00 +0000

Tegnap délután negyed óra alatt váratlanul beborult. A vihar hatalmas széllel érkezett, majd igazi felhőszakadás kezdődött. 15-20 perc alatt kb. 40 mm csapadék esett.

Csatorna hiányában az esővíz rendszerint az út menti árokba kerül, bár nálunk az öntözőrendszer víztározójába is folyik. Ahogy arról korábban írtam, tavaly az egész faluban rendberakták az árkot, ami így most igazán kiválóan szuperált.

A korábbi évekkel ellentétben az árok most tényleg elvezeti a vizet, kisebb folyóként halad benne a víz.

A múlt heti kánikula után az eső jól jött a fűnek is, szerencsére pont a vihar előtt végeztem a fűnyírással. A présház eresze a virágláda vizét cserélte le.

A korábbi évekhez hasonlóan múlt héten már elkezdtem öntözni a gyümölcsöst, ami most kiadós zuhanyt vett a szőlővel együtt.

Az öntözést ezzel fel lehet függeszteni, viszont jöhet a szüret előtti utolsó permetezés.

kajszi

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 03 Aug 2009 20:19:00 +0000

Az alma, a szilva és a körte után idén a kajszi is termőre fordult. Ugyan már tavaly előtt is tele voltak virággal a fák, de akkor egy hideg éjszaka után a többség megbarnult, így csak 1-2 szem barack termett.

Idén a magyar kajszi, a ceglédi óriás és a gönci magyar is megpakolta az ágakat, így már rekeszekkel készültem.

A kajszi nevelése viszonylag egyszerű volt, a fák betegségekre kevésbé érzékenyek, így nem kellett rendszeresen permetezni, egyedül a monília kapott el 1-2 hajtást. Ezzel szemben a metszés terén még nem igazán találtam meg a tökéletes megoldást.

Létrám még mindig nincs, így azt kölcsön kellett kérni, amihez végül segítséget is kaptam. Dani mellett a másik szomszéd, Aranka néni is besegített a szedésbe. Többször elmondta, hogy csak a narancssárga, érett szemeket szabad leszedni, így néhány szem a fán maradt.

Az 5 fa mind mennyiségben, mind minőségben túlszárnyalta az elvárásokat.

A barackkal kapcsolatban egyértelmű volt, hogy lekvárt főzünk belőle, amelyre több verzió is felmerült, végül a korábbi évek alapján anyu lekvárját szavaztuk meg a legjobbnak, így őt sorsolta ki gép.

Akárcsak a szüret, a befőzés is hibátlanul sikerült, 25 kg lekvár került a kamrába, már csak a palacsintát kell sütni.

online

noreply@blogger.com (Unknown) — Sat, 18 Jul 2009 21:13:00 +0000

Az elmúlt pár havi mobilinternetes (gprs) tötymörgés után végre beindult az internet a házban. Az egy kisebb szolgáltatóval kötött szerződésben 60 napos telepítést vállaltak, aminek persze nem nagyon örültem. Két hét várakozás után felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy nem szeretném kivárni a két hónapot. Némi tanakodás után megkaptam a bekötést végző alvállalkozó telefonszámát, azzal a kiegészítéssel, hogy nem az ügyfélszolgálat adta meg.

Az alvállalkozónak nem részleteztem az előzményeket, egyből a lényegre tértem, szeretném soron kívül beköttetni a netet. Némi hümmögés után elindult a háttérben a beszélgetés a szerelővel: bekötés, cím, szerinted?, mennyi kábeled van?, router elfogyott?, mit mondjak? "Ha az oszlop nincs messze, akkor lesz elég kábel és holnap bekötjük" - zárta váratlanul és másnap a szerelő fél órával előbb már ott is volt.

A speedtest.net szerinti 5,4 Mbps sebességre és a nyárra való tekintettel ma 4 hétre le is költöztünk, ami két hét szabadságból és két hét távmunkából áll majd össze.

Szóval a net hibátlan, így a blog sem áll meg, íme az első helyszíni bejegyzés. Éljen a szabadság.

borverseny 2009

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 14 Jul 2009 20:10:00 +0000

Ahogy azt korábban már a figyelmes olvasó kiszúrta, az idei borversenyről még nem került fel beszámoló. Elfelejtettem, vagyis csak megpróbáltam elfelejteni. A tavalyi ezüstérem után idén már akaratlanul is többet vártam magamtól, így aztán nem volt nehéz pofára esni. Pláne, hogy alaposan el is szúrtam a dolgokat.

A lebonyolítás immár rutinszerűen, a korábbi évek forgatókönyve szerint ment, azzal az újítással, hogy idén hivatásos borbírókat is hívott Pista. Ők egy-egy szakmai különdíjat adtak kategóriánként, a pontozás és a helyezések kiosztása ettől függetlenül, a szokásos módszerre épült.

Az idei versenyen két borral indultam: fehér kategóriában chardonnay-vel, valamint a részben az unszolásomra létrehozott rosé kategóriában kékoportóval. Idén kevesebb kép készült a borról, a fejtésről is írtam már a korábbi években, így csak egy-két képet találtam a szemléltetéshez.

Ez pedig decemberi chardonnay, az első fejtés után.

A chardonnay közepesen alakult egész tavasszal, nem volt vele semmi gond, de kiemelkedőt sem mutatott. Ezzel szemben a rosé jól indult és végig tartotta magát, így a verseny előtt már inkább ettől vártam helyezést. Ez persze nehéz lett volna, hiszen az indulók számára (7 bor) tekintettel csak első helyezettet hirdetettek, így az egyébként harmadik helyet érő pontszámommal idén lemaradtam az oklevélről. A fehér esetében azonban igazán látványos volt a perec, konkrétan az utolsó helyezést sikerült elcsípnem. Nem volt kérdés, mi is 2 pontot adtunk a saját borunkra, mivel iszonyat kénes volt, köszönhetően annak, hogy a verseny előtti hétvégén megkéneztem. Gondoltam, hátha a kén formába lendíti a középszerű bort, mint tavaly a muscat ottonelt, de ez idén fordítva sült el.

Az elkenődést csak az tudta orvosolni, hogy a fehérek között Jani bácsi nyert (aki egyébként tavaly hasonló hiba miatt utolsó előtti volt).

Az este aztán jól alakult, vacsora után beindult a nótázás, Jani bácsival - akivel egyébként is jóban vagyunk - pedig megkóstoltuk párszor a nyertes tételt, hogy aztán együtt toljuk haza a dülöngélő biciklit.

A borkészítés alsó tagozatát ezzel kijártam, idén már ötödikes leszek és először kizárólag saját szőlőből készülnek majd a borok. Hajrá.

présház vakolása kettő

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 13 Jul 2009 20:04:00 +0000

Az áthidaló soron kívüli beépítése után végre tényleg elindult a présház belső vakolása. Az építéskor több cement kerülhetett a falra, mint mész, így a kb. 20 éves vakolat úgy rácuppant a téglára, hogy csak foltokban lehetett leverni. Ennek megfelelően most csak kiegészítettük a régi munkát.

A vakolat felhordása és simítása után vizes meszelővel húztuk át a falat. Ezúttal nem a teljesen sima felület volt a cél, itt különösen jól mutat a kicsit göcsörtös fal.

Az áthidaló beépítése és a visszafalazás jól sikerül. A présház kívülről nem kap vakolatot, a vadszőlő majd birtokba veszi a felületet.

Az építőipari munkák ezzel befejeződtek, már csak a dekorációs szakosztály várat magára. Meszelés, festés, mázolás és berendezkedés legkésőbb az őszi szüretre.

riadóóóóóóó

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 30 Jun 2009 13:29:00 +0000

Múlt hét szerda este váratlanul felhívott Pista a szomszédból, hogy betörtek hozzánk. Éppen a temetőnél járt - kezdte a beszámolót -, amikor látta, hogy egy sötétített ablakú régi BMW öttel gurul a főúton. Mikor hazaért nem látott semmi gyanúsat, így bement. Pár perc múlva megszólalt nálunk a riasztó, mire azonnal kinézett és látta, hogy két férfi futólépésben siet a főúton cammogó autóhoz, ami utána el is húz. Pár perccel később, a terepszemle után vissza is hívott és megnyugtatott, hogy nem tudtak bemenni. Hétvégén mindenesetre elég rossz hangulatban érkeztünk.

A művelet a leggyengébb pont felé irányult: míg a konyhai főbejáratot dupla ajtó védi, addig a hátsó előszobai ajtó önmagához képest is vézna. A betörők nem kombinálták túl a dolgot, a jó öreg pajszert választották.

A szomorkodás után aztán elindult a munka, nekiálltunk megerősíteni a dolgokat. A riasztó már ezzel behozta az árát, így aztán egyértelmű volt, hogy érdemes egy újabb modullal bővíteni (a részleteket most nem írom le, hátha a BMW-ben van mobil internet és blogokat olvasnak várakozás közben). A biztonság kedvéért persze a mechanikai védelmi szintet is megemeltük: a feltört ajtót fixen lezártuk, de már folyamatban van a teljes cseréje tokostul. A ház régi ablakaiban rács van, így egyedül a konyha ablakát kellett megerősíteni. A Somogyi Corporation délután már a méretre készített ráccsal jelent meg.

A gyenge pontokat kutató robot még az istálló ajtaját jelölte meg a térképen, ahová néhány régi ekevasból, pár doboz sör feldolgozásával új lakatpánt készült.

Az ajtó és az ajtótok megerősítése után Somogyi fel is fúrta az új pántot.

A megerősítés ezzel persze nem ért véget, pár napon belül minden ajtóra méretre készített hevederzár is kerül és a jövőben még néhány aprósággal meglepjük majd a hívatlan vendégeket. A rendőrségen egyébként feljelentést tettünk, remélem nincs annyi eszük, hogy autót cserélnek...

géppark

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 29 Jun 2009 07:58:00 +0000

A tavalyi gépbeszerzés után idén újra indultam a családi költségvetés kerti pályázatán. Rutinos versenyzőként már csak az akciókra koncentráltam, így a sikeres előkészítés után idén tényleg teljes lett a géppark.

Az első szerzemény a damilos fűkasza, ami elsősorban az utcai ároknál, a szegélyeknél és a pincesípon nélkülözhetetlen.

Ahogy korábban írtam, a szőlő idén már a kordonon feszül, így a komolyabb lombfal mellett már nem túlzás a motoros permetező. Nem azért, mintha a 99 tőke permetezése megerőltető lenne, de a kézi hajtány meg sem tudja közelíteni a gépi szórást.

Az állítható motorerő és a gépi porlasztás egészen más, mint a kézi permetezés: itt tényleg permetről vagy inkább permetfelhőről van szó, a kiáramló levegő pedig megforgatja a leveleket, így sokkal kevesebb szerrel sokkal tökéletesebben lehet védekezni.

A fenti képek még május elején készültek, azóta a szőlő persze már elérte a kordon tetejét.

Hamarosan még újabb képek a fürtökről és a csonkázásról.

vakondriasztó

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 07 Jun 2009 21:38:00 +0000

A másfél évvel ezelőtti füvesítés eredménye mára igen látványos. Ehhez persze nagy mértékben hozzájárul az öntözőrendszer és a tényleg heti rendszerességű fűnyírás is. A ház körül mindig a régi fűnyíróval vágok, mivel a traktor nem gyűjti a füvet és a vágási magasságot sem lehet egészen kicsire állítani.

Egyszóval szezononként azért egy pár órát el szoktam tölteni a fűnyírással. Pont ezért is vettem zokon a vakondok megjelenését. Persze alapvetően semmi gondom velük - mint ahogy semmilyen más, a kertben élő állattal -, sőt örülök, ha nálunk oldják meg lakhatási problémáikat, de a konkrét helyválasztással már nem annyira értek egyet.

Ezzel szemben ők láthatóan szívesen töltik itt az idejüket, ami nyilván a naponta kétszer öntözött földben található átlag feletti gilisztanépességnek köszönhető. Még ez sem lenne baj, azonban a túrások nyomait képtelenség eltüntetni: a fűnyíró fennakad rajta és ha előtte összegereblyézem, akkor is meddő foltok maradnak, mintha itt nem akarna újra kinőni a fű.

Annak érdekében, hogy a ház körüli fűről a telek felső részére, a gyümölcsösbe irányítsam őket, vakondriasztó után néztem. "A vakond táplálékszerzésében fontos szerep jut a hallásnak. Bár a földalatti járatrendszerben történő mozgás megkönnyítése céljából hiányzik a fülkagylója, a zsákmányállatok által keltett rezgéseket a vakond jól képes lokalizálni." A fentiek alapján a riasztás módja igen egyszerű: keltsünk az egyébként igen hasznos vakond számára nem túl kedves (150 Hz) hangokat és ő a fúrópajzsokat új irányba állítja. A földbe szúrható elemes intruder percenként kétszer "szólal" meg egy-két másodpercre, ezzel jelezve, hogy belépés csak engedéllyel lehetséges.

Az elmúlt pár hét tapasztalata alapján elmondható, hogy a vakondok vették az adást, így a beruházás nem volt felesleges. Mondjuk azóta találtam napelemes verziót, ami az elemekre való tekintettel nyilván zöldebb megoldás lett volna...

A vakondok tehát kicsit odébb helyezték a székhelyüket, én foltozom a lyukakat, a régi, lapátos verziót pedig mindenki felejtse el. A vakondok általában 3-4 évig élnek és Magyarországon 1901 óta védettséget élveznek, eszmei értékük 2000 Ft.

présház vakolása egy

noreply@blogger.com (Unknown) — Sun, 31 May 2009 21:11:00 +0000

Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy felújításról (is) szóló blog 5 hétre szünetet tart?! Hát persze, hogy egy (másik) felújítás. Ezúttal új budapesti lakásunkat újítjuk fel, de ez sokkal nehezebben megy, mint a telken, pedig itt nincs vályog... Ennek ellenére jelentem, hogy visszatértem, folytatódik a történet.

A présházról utoljára tavaly írtam, amikor visszakerült a 220V az épületbe. A Somogyi Corporation megbízhatatlansága miatt végül ősszel már nem folytatódott a felújítás, így idén tavasszal ezzel kezdtünk. A brigád a korábban már bemutatott traktorral érkezett, ezúttal pecabotok helyett homokkal és cementtel megpakolva.

A présházból a borászati és egyéb cuccok a teraszra, majd onnan átmenetileg a garázsba kerültek.

A projekt keretében az alábbi feladatok körvonalazódtak: ragaljazás (az új tető és a falak közötti hézag falazása), vakolás (a korábbi, leverhetetlen vakolat pótlása) és meszelés majd a deszkafödém és az ajtók, ablakok festése.

Az előkészületek során persze új tétellel is bővült a feladatlista: az ablak felett hiányzik az áthidaló, ami jól láthatóan érezteti hatását a falon, ezzel valamit kezdeni kellene.

Némi tanakodás után elsétáltunk az állványért, így a tető alá lett támasztva, a falat kibontottuk és akácból fűrészeltünk áthidalót az ablak fölé.

A műtét láthatóan jól sikerült, most már tényleg jöhet a vakolás.

méhek

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 21 Apr 2009 19:30:00 +0000

Nincs még egy olyan élőlény a természetben, amelyik annyit dolgozik a táplálékért, mint a méh. Azért gyűjtik a virágport, a nektárt és az egyéb édes virágnedveket, hogy a méhcsalád minden tagjának legyen mit ennie. És nincsenek kevesen, egy átlagos család 60 ezer egyedből áll. De kell is a létszám, mert egy kg méz előállításához 7 millió virágot kell meglátogatniuk.

A méhcsalád életét a királynő irányítja, ő 3-5 évig él. Életében egyszer repül ki a kaptárból, amikor a herék megtermékenyítik. Ők ezzel le is tudták egész életükre (3-5 hónap) a munkát, az alkalmi (egyszeri) szexen kívül más dolguk nincs is és még párterápiára sem kell járniuk. A királynő innentől kezdve folyamatosan rakja a petéket, amelyekből dolgozók kelnek ki. A dolgozók meddő nőstények, a tavasztól őszig születő generáció tagjai mindössze 40 napig élnek, a többiek is legfeljebb 5 hónapig.

A dolgozók élete nem könnyű, pár napos gyerekmunkásként már kaptárt takarítanak illetve bébiszitterként dolgoznak. Később ventilátorként levegőt áramoltatnak, virágport osztályoznak, majd viaszsejteket készítenek, végül őrt állnak a kaptár bejáratánál, míg a 21. napon kirepülhetnek virágport gyűjteni.

A virágport a hátsó lábaikon lévő "kosárban", a nektárt a "mézgyomkorukban" szállítják a kaptárba. A mézgyomorban lévő enzimek hatására megkezdődik a nektár 25-40%-os cukortartalmának átalakulása. Hazatérve ezt egy műszak kiszívja a dolgozók gyomrából és a hatszögletű viaszsejtekbe teszi. Ekkor egy újabb műszak érkezik, akik néhány napon át szárnycsapkodással szellőztetik a mézet, hogy az besűrűsödjön és elveszítse víztartalma döntő részét.

Júliustól a méhek már a télre készülnek, csökken az utódok száma és a kaptár népessége. A herék korábban ecsetelt arany élete is ekkor vesz fordulatot, a tél beállta előtt kidobják őket a kaptárból. A hidegben a méhek fürtszerűen összehúzódnak, középen a királynő akár 25-35 fokos melegben ül, míg a fürt szélén egymást váltó dolgozók szárnycsapkodással próbálnak hőt termelni. Télen az összegyűjtött mézet eszik, azért járnak végig most minden virágot, hogy a kaptár tele legyen majd eleséggel.

Egy urban legend szerint Einstein azt mondta, hogy ha a méhek egyszer eltűnnek a Földről, az emberi fajnak 4 éve lesz hátra a kipusztulásig. Persze nem (csak) ezért, de vigyázni kell a méhekre és mindenféle ajánlás ellenére, véletlenül se permetezzünk mostanában.

Forrás: Oláh László méhész, National Geographic - A méhek élete, Tóth József - A méhek hétköznapjai