Ameddig hasonló tartalmú tájékoztatás nem érkezik magyar forrásból, ezt javaslom irányadónak, megfontolandónak a benne foglaltakat.

A videó az általános túlterheltség miatt lehet, hogy kicsit lassan fog betölteni, érdemes várni rá.

A hétvégi grandEXPO kapcsán (ahol még mindig a gyógyszerár támogatáson ment a sírás, európai trend ide vagy oda) kikerestem pár hírt.

2014.11.12. – A kormány már megint nagyon államosítana

2014.12.01. – „Létfontosságú” lesz a nagykereskedelem

2016.09.06. – Újra nagykerben játszanak Lázár Jánosék

Akárhogy is számolom, volt majdnem két egész év arra, hogy mindenki felkészüljön és megtegye az ajánlatát. Mindig így indul. Aztán, ha szép szóval nem megy, jön az erőből megoldás.

Azoknak, akik legyintenek, hogy ez a kiskereskedelmet nem érinti, meg, hogy „dehát a patikába patikus kell”, meg itt nincs lehetőség mutyira:

• dehogy nincs (lásd itt és itt)
• egy törvénymódosítás csodákra képes
• OEP „szétverve”
• egy nagykereskedés mindenek felett
• „baráti” patikák, ahol mindent lehet

És az már csak hab a tortán, hogy mindeközben a „gyümölcsös franchise” hálózat egyre inkább népszerű még az amúgy jól prosperáló patikákban is.

A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni!

Mai témám nem szorosan a patikákhoz kapcsolódik, de mégis. Ha az egészségügyi ellátórendszer részének valljuk magunkat – és egyelőre még abban a kivételezett helyzetben vagyunk, hogy a gyógyszertárak a magánszektor részét képezik -, akkor érdemes figyelemmel követni az évek óta több sebből vérző egészségügyi rendszer újabb kétségbeesett infúzióbekötését.

Régóta (kb. 10 éve) mondom és munkám során a partnerekkel is egyet szoktunk érteni, hogy az egészségügy igazi problémája nem az orvoselvándorlás lesz, hanem a szakdolgozói munkaerőhiány és globálisan a megmaradt munkaerő munkájának minősége (ami adódhat a túlterheltségből vagy a gyorstalpalón végzettek szakmai hiányosságából).

A nagy beteg – betegségtudat nélkül

Az elmúlt 1-2 hónapban nagyon jó minőségű elemzések jelentek meg az index hírportálon. Az első bomba ősrégi tabukat döntöget: van pénz a rendszerben, de az „orvosbárókra” folyik el. Az egészségügyi rendszer feudális voltát nem hiszem, hogy taglalni kellene, mind az orvosi pálya, mind pedig a gyógyszerészi pálya tele van tekintélyelvűséggel.

Az elemző írások fogadtatása nem lepett meg, olyan ez, mint amikor az alkoholistának/drogosnak/depresszióban szenvedőnek stb. mondják, hogy problémája van és szakemberhez kellene fordulnia. Első reakció: tagadás. Persze ezt lehet fokozni sértődéssel, visszavágással, „nem úgy van az!” felkiáltással. Minden éremnek több oldala van és minden vélemény fontos, de az ilyen felesleges körökkel csak időt vesztünk. Pontosabban vannak körök, akik időt nyernek, a status quo fenntartása mindenek felett.

Nem csak bérkérdés

Érkezett a következő csapás: kiderült (?), hogy balekok tartják el a potyautasokat. Persze, aki nem álomvilágban élt eddig, az ezzel régóta tisztában van. Alapvetően nem is lenne baj egy szolidaritáson alapuló rendszerrel, hiszen a skandináv modellek sikere is ennek köszönhető: magas adók, igazságos újraosztás, költések jó fókusza.

Valahogy nálunk mégsem sikerül ezt hatékonyan megoldani és egy rettentő mód pazarló és igazságtalan rendszert foltozgatunk évek óta, ahol járni jár, csak nem jut.

Azt szakemberek régóta nyilvánvalóvá tették, hogy az egészségügy problémái nem csak a bérkérdésben keresendőek. A feudális rendszer a fejlődés, a megújulás útjában áll sokszor, a rendszer élvezői és a rendszer „hangyái” között lobogó tűzre csak olaj a bérfeszültség, az alulfizetettség és túlhajszoltság.

Hosszútávú, kormányokon átívelő stratégiára van szükség, mely nem csak gyorssegélyt nyújt, hanem szembenéz a valódi problémákkal. Jól látja ezt a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete, akik regáltak is sajtóközleményükben a beígért bérfejlesztésre.

A bizalom visszaszerzése

Nehéz feladat. Mint amikor egy párkapcsolatban egy megcsalás után a felek próbálják újból felépíteni közös életüket. Emlékszem a millió ígéretre, melyet az egészségügyi szektor éveken át hallgatott. Mivel ezek a szólamok csak ígéretek maradtak, így fordulhat elő, hogy mint egy kvázi megnemtámadási egyezmény eredményeként a hálapénz intézménye a mai napig él és virul.

Persze a Kormány felismerve a bajt, igyekszik annak a látszatát fenntartani, hogy komolyan gondolja a rendezési szándékát és akár törvénybe is foglalná a béremelés kérdését, így ezzel is lehet újraépíteni az elvesztett bizalmat.

Keserű pirula

Próbálom elhessegetni az összeesküvés elméleteket magam körül, de nem lehet nem észrevenni az irányt, amely felé tartunk. Teszem hozzá gyorsan, hogy nem minden szempontból rossz irányba.

A megjelent, fent is hivatkozott elemzések, a cafeteria módosítások, a különböző nyilatkozatok, vélemények mind abba az irányba mutatnak, hogy beindul az egészségügy átalakítása, melynek végén két szinten történhet majd az ellátás: egy „garantált” állami és egy plusz szolgáltatásokat nyújtó magánszektorban.

No, nem mintha most sem így lenne már. A kérdés, hogy a trafikmutyi receptje miként adaptálódik az egészségügyi rendszerre…

Társadalmi kérdés

Bármennyire is próbálok pozitívan viszonyulni a meghirdetett béremelésekhez, azért van bennem egy kis jófajta magyar mentalitásra alapozó félsz, melyet már meg is rajzoltak. Látva egyes reakciókat, ha tudnék rajzolni, én is valahogyan így ábrázolnám.

Félő, hogy a szép számok hallatán fokozódik a hálapénz és egyéb évek óta hordozott keserűségek miatti ellentét az orvosok (nővérek, szakdolgozók ?) és a szolgáltatásokat igénybe venni szándékozók között.

Talán ez épp egyfajta kommunikációs szándék is, ki tudja. Éppen ezért nagyon fontos megértetni széles társadalmi rétegekben, hogy az egészségügy jelenkori problémái nem csak bérkérdés, nem csak az elvándorlás okoz gondot, hanem rendszerszintű, régóta csak gyorssegélyekkel foltozgatott, égető problémák várnak megoldásra. Ha most szembeáll egymással a gyógyítók oldala (igen, mi gyógyszerészek is ide tartozunk) és a betegek/vevők oldala, abból nem lesz közös cél, csak viszály.

Csakúgy, ahogyan a pedagógusok számára is fontos a társadalom támogatása, hiszen értünk, értük, a gyerekekért, a jövőnkért állnak ki.

És, hogy mi lesz ebben a „harcban” a gyógyszerészek szerepe? Mindenki lelkiismeretére bízom. Ismerve az előzményeket, egységes fellépésre, szolidaritásra nem számítok. Pedig szükség volna rá!

Utószó

Sokan félreértelmezik a politikai, szakmapolitikai kritikákat. Nem arról van szó, hogy mindenáron bele akarnak szakértők, emberek, bekiabálók kötni abba, amit csinál az adott politikus, szakmapolitikus. Normálisan működő országokban konstruktív kitikát képesek befogadni és ez alapján változtatni.

Az rossz cél, hogy „mondjonle” aztán majd jön egy másik, akit később szintén erre szólítunk fel.

Az én szemléletem inkább azt üzeni: dolgozz jobban, csináld másképp, csináld értünk! Aki pedig ezen megsértődik, annak nem való döntéshozói pozíció.

A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni!

A minap megjelent egy cikk az index.hu portálon, mely azt az amúgy teljesen jogos érzetet boncolgatja, mely szerint óriási a TV-reklámokban a gyógyszerreklámok dominanciája.

Elsőre érdekes és megdöbbentő számokat olvashatunk a cikkben, aztán a témában kicsit is jártas szakember számára megszólal egy hang, a kételkedés hangja. Már ott sántít a cikk, mikor kijelenti, hogy a (tudtommal) piacvezető fogyasztáskutató cég nem vizsgálja a gyógyszerpiacot, ami így konkrétan (tudtommal) nem igaz.

A cikk hivatkozásként megadott egy tanulmányt, azzal a kiegészítéssel, hogy az nem tartalmaz minden felhasznált adatot, így minden állítást nem tudtam leelenőrizni. Például a TV-k gyógyszerreklám rangsorát sem, de az lehet, hogy stimmel az összes reklámidő arányában kifejezve. A Story4 toronymagasan ver mindent (ez azért lehet, mert az összes műsoridőhöz képest itt talán nagyobb a reklámok aránya, így értelem szerűen a gyógyszerreklámok aránya is, mint pl. egy RTL Klub esetében, ahol több tartalom, kevesebb reklám lehet a totál műsoridőre vetítve).

Ami viszont szemet szúrt, az az utolsó bekezdés, mely szimplán egy téves következtetést von le a tanulmányból. A „Fájdalomcsillapítót vegyenek!” bekezdés úgy tünteti fel a közölt adatokat, mint a 2015-ben „legnagyobb médiatámogatást” kapó termékek rangsorát. Gyanús volt, hogy sehol egy nagy gyártó, sehol egy húzótermék, az összes készítmény kb. a futottak még kategóriába tartozik…

Az eredeti tanulmányt átböngészve kiderül a turpisság: a szerző hamis következtetést vont le a tanulmány „A legnagyobb OTC termékbevezetések” címet viselő táblázatából. Szóval a közölt legnagyobb médiatámogatás csak a frissen bevezetett termékek szegmensére vonatkozik, és kb. fele az erre fordított összeg, mint ami egy húzótermék folyamatos reklámköltségét kiteszi.

Az adat amúgy szintén pontatlan, hiszen nem ezer forintot jelöl, hanem forintot, így a milliárdos összeg milliónak tűnik. (Közben javították)

A „legtöbb pénzt a R********n nevű fájdalomcsillapítóba pumpálták” megállapítás így tehát nem helyes, hiszen ez csak, mint frissen bevezetett termékre igaz, az összes gyógyszerreklám költést tekintve egyáltalán nem.

Igaz, az index nem egy gyógyszerszakmai portál, de sok ember olvassa és most sok ember téves adatokat, következtetéseket kap.

Akár a gyógyszerészek is.

Érdemes tehát minden esetben kicsit kételkedni és ha lehet, megnézni a forrást, az adatok hitelességét és az azokból levont következtetések helyességét átgondolni.

A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni!

Legutóbbi bejegyzésemben kihirdettem a Patikai Digitális Fejlesztés Éve (PDFÉ) projektet, melynek keretében kaptál egy tippet arra vonatkozólag, miként lehet egyszerűbben kezelni az akciós lapokat.

A bejegyzés kapcsán rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, de volt kollégám, aki szerint túl szájbarágós volt a cikk, ezt már mindenki tudja…

A mai nap egy másik – a régebbi Patikablog olvasók számára már ismert – modern technológiát kihasználó lehetőségről írok, mely a Patikablog „testvérprojektjeként” fut  már lassan három és fél éve, az ügyeletes patika keresőnk az ugyeletespatika.com és az általános gyógyszertár keresőnk a holvanpatika.hu .

Röviden a két alkalmazásról

Mindkét alkalmazásunk úgynevezett webalkalmazás, mely azt jelenti, hogy nem kell a telefonodra semmit sem telepíteni, elég csak egyszerűen a böngészőbe beírni az ugyeletespatika.com vagy a holvanpatika.hu címeket és máris indulhat az automatikus helymeghatározás, majd után a hozzád legközelebb eső gyógyszertár keresése.

De ez mind semmi: a kereséshez nem feltétlenül szükséges mobiltelefon, akár egy internet eléréssel rendelkező iPad, tablet, laptop, asztali számítógép is használható, utóbbi esetekben a helymeghatározás technikai korlátok miatt kevésbbé pontos, de nagy tévedések nincsenek és akár kézzel is ki tudod választani a tartózkodási helyedet.

A találati listából kiválasztva egyből meg is tudod tervezni az útvonalat a kívánt patikához.

Kincs, ami nincs: az adat

A XXI. század egyértelműen a „bigdata” korszaka, azonban a transzparensen elérhető nagy terjedelmű adatok önmagukban mit sem érnek, igazi értékké valamilyen szintű feldolgozás után válnak. Ennek a feldolgozásnak az egyik célja lehet például az egyszerűbb kereshetőség, könnyebb elérhetőség, érthetőség.

Az ugyeletespatika.com indulásakor azzal a problémával szembesültünk, hogy az akkor ÁNTSZ oldalára szinte megyénként eltérő struktúrában kerültek fel Excel táblák, melyekből az ügyeleti rend nem manuális kigyűjtése komoly kihívások elé állította Mondovics Mihály fejlesztő kollégámat. Megoldottuk.

A modellünk működni látszott, így újabb projektbe fogtunk, párhuzamosan az ügyeletes gyógyszertár keresővel készítettünk egy komplexebb, globális gyógyszertár keresőt, mely a holvanpatika.hu címen érhető el. Itt bár az alapkoncepció ugyanaz volt (bármilyen készülékről, GPS pozíció alapján a legközelebbi patika megkeresése és oda útvonal tervezése a lehető legegyszerűbben, leggyorsabban), általános patika adatokat is szerettünk volna közölni. Gyorsan szembesültünk vele, hogy hivatalos nyitvatartási adatok például nem érhetőek el, ilyen jellegű adatbázist sem a Gyógyszerészi Kamara, sem az Országos Tisztifőorvosi Hivatal nem vezet. Vagy csak nem adja közre.

Beláttuk, hogy a hivatalos irány nem működik, így a gyógyszerész kollégákhoz és az internethez fordultam segítségül.

Két alkalommal is e-mail megkeresés útján kértem segítséget a kollégáktól, és bár jópár pozitív visszajelzés érkezett, a válaszadási arány 5% körüli volt. Mint kiderült, több csaló cég kínál/kínált keresőben megjelenési lehetőséget „felmondhatatlan” szerződéssel évi 50-60.000 forintokért. Ennek köszönhetően jópár agresszív hangvételű választ is kaptam, mely némileg érthető, ugyanakkor csalódás, hogy bár maximálisan transzparensen közöltem a kérés miértjét, a szolgáltatás ingyenességét és a kollegiális segítségnyújtás csíráját sem tapasztaltam.

Készül egy tanulmány, melyet reményeim szerint még idén közzé tudok tenni, ami a gyógyszertárak, patikák internetes megjelenését, transzparenciáját, elérhetőségi adataik minőségét és mennyiségét vizsgálja. Az már most elmondható, hogy főként a lácba vagy beszerzési társulásba tömörülő patikák járnak élen a tájékoztatásban, így a nyitvatartási és elérhetőségi adatokkal a kezdetekben a holvanpatika.hu kereső szinte kizárólag az ő adataikkal és a megkeresésre válaszolók adataival került feltöltésre. A Benu, a Kulcs Patikák, az Alma Patikák, a Sipo Patikák, a Piros Pont, a Csillag és a Pingvin Patikák adatai saját honlapjaikon is elérhetőek.

A változás szele

Idén február 29-én a márciusi adatok betöltésekor szembesültünk azzal, hogy a korábbi helyükről eltűntek az ügyeleti beosztás táblázatai. Gyorsan kiderült, hogy a háttérben az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) honlapján bevezetett új szolgáltatás megjelenése áll, 2016. februártól elérhető hivatalos forrásból is egy kereshető gyógyszertár és ügyeletes patika adatbázis, így ezzel okafogyottá vált a korábbi Excel táblázatok publikálása. Mint később megtudtam, a szolgáltatás minőségének javítása érdekében akár óránkénti frissítésre van lehetősége a Tisztifőgyógyszerészeknek. Az ilyen jellegű fejlesztések mindenképp üdvözölendőek, maximálisan hiszünk a lakosság hiteles és transzparens tájékoztatásában!

Misivel gyorsan egy válságértekezletet hívtunk össze, hogy megbeszéljük: hogyan tovább? Adat nélkül az ingyenes keresőnk sem tud működni és bár elérhető az OGYÉI oldalán egy kereső, meggyőződésünk, hogy a mi alkalmazásaink a gyógyulni vágyó lakossá számára egy jobb, gyorsabb, kényelmesebb és informatívabb szolgáltatást nyújtanak. Nem beszélve arról, hogy közel három és fél év munkáját nem szívesen dobnánk ki az ablakon.

Mindenféle „okosságok” helyett a hivatalos utat választottuk: megkerestem levélben az OGYÉI kommunikációs igazgatóját és hivatkozva „Copyright” előírásaikra, írásos engedélyt kértünk az ügyeletes patikák és gyógyszertárak adatainak újraközlésére.

Hivatalos adatok megbízható forrásból

Bár az első reakciónk kissé borús jövőt festett, minden jó, ha a vége jó. Az ugyeletespatika.com adatai (kiegészítve a saját adatgyűjtéssel) OGYÉI által karbantartott, ellenőrzött, hivatalos forrásból érkeznek, mivel a kért írásos engedélyt megkaptuk az újraközlésre.

Misi szinte pillanatok alatt felkészítette rendszereinket az új adatok feldolgozására és bár volt egy-két zökkenő, de mára már kifogástalanul működik a frissített alkalmazás. Persze itt a fejlesztés nem áll meg, vannak még ötleteink a jövőre nézve, a lényeg, hogy a patikakeresők továbbra is a látogatókat ki tudják szolgálni, gyorsan, hatékonyan.

Hiányoznak vagy nem pontosak a patikád adatai?

Mindig van helye a fejlődésnek! A korábban már hivatkozott e-mailem akár meg is ismételhetem, hiszen mindig van mit javítani, pontosítani a szolgáltatásunkon. Segíts ebben te is! Ha a saját patikád adatai nem pontosak a holvanpatika.hu oldalon, vagy a kedvenc patikád adatait nem találod a rendszerünkben, írj egy e-mailt az error@holvanpatika.hu címre vagy jelentsd be a hibát a http://www.holvanpatika.hu/hibajelentes/ címen!

Ezzel nagy mértékben hozzájárulsz a munkánkhoz és segíted a többi felhasználót is, ha éppen ügyeletes gyógyszertárra vagy patikára van szüksége a közelben, például egy kirándulás, nyaralás alkalmával, amikor nem tud a megszokott kedvenc patikájába betérni.

Köszönjük!

Még egy dolog

Ha szeretnél a patikád internetes oldalára egy ügyeletes gyógyszertár keresőt, mint amilyen itt a Patikablogon, vagy a Ködpiszkáló blogon is látható, akkor írj egy e-mailt nekünk az info@ugyeletespatika.com címre és beállítjuk számodra a hozzáférést a modulhoz!

A bejegyzéshez a Patikablog Facebook oldalán tudsz hozzászólni!

A Patikablogon a mai nappal kezdődik a 2016-os év, mely egyben a Patikai Digitális Fejlesztés Éve (PDFÉ). Hogy mit is takar ez? Apránként ki fog derülni, csak olvasd figyelmesen a bejegyzéseket!

311. Lehetne akár az EUR/HUF árfolyam is (pont stimmelne is), de nem az. 311 napja nem volt bejegyzés a blogon, melynek okairól azért nem írok – még -, mert lezártam és magam mögött hagytam egy korszakot. A korszakot, melyben naivan úgy gondoltam: van hely és igény a változásra. Nos, nincs.

Ha a fenti bevezetőre te is felhúztad a szemöldököd és azt válaszolod hangosan „már, hogy ne lenne?!”, akkor te vagy a 2016-os évben a Patikablog és a PDFÉ fő célközönsége, üdvözöllek!

Partvonalról kiabálok

Többen megkerestek az elmúlt 2-3 évben, konkrét patikai ügyekkel, tanács kéréssel és bár tudtam segíteni, fontosnak tartottam minden esetben elmondani: már nem dolgozom patikában közel 3,5 éve. Sajnos viszont nem volt a közelmúltban semmi olyan jelentős változás, amely miatt ez a tény bármiféle hátrányt is jelentene a meglátásaim, tanácsaim, tapasztalataim megosztásában. Sőt! Kicsit kivülről szemlélve sokkal jobban, objektívebben tud az ember véleményt formálni.

Csapjunk bele, akciózzunk!

Beosztott gyógyszerészi és patikavezetői korszakomban szembesültem azzal a problémával, hogy a különböző gyártók képviselői rendre bombáztak az akciós lapjaikkal. A rámenősebbek, célorientáltabbak azonnali döntést kértek, a lazábbak, kevésbbé profik csak „bedobták” az akciós lapot, ha gondolom rendeljek róla.

Míg előbbi eset a napi munkarendből vett el időt és energiát, utóbbi esetben simán elkallódtak az akciós lapok és bár a termékkör érdekes lett volna, lecsúsztam akciókról. Gondolom neked is ismerős a helyzet, mikor a 2-3 héttel korábban megkapott akciós lapért jön a képviselő, szeretné felvenni a rendelést, te pedig még hozzá sem fogtál, sőt mi több: már rég a kukában van a papír…

Aki számára fontos patikája pénzügyi stabilitása és jövedelmezősége, az hamar rájön a gyártói akciók hasznosságára és arra, hogy felelőtlenség ezeket kihagyni. Csakúgy, mint ahogyan az is, ha a nagy siettségben átgondolatlanul vagy megszokásból rendelünk akciós terméket.

A módszer, mely működik

Ígértem, hogy 2016 a Patikai Digitális Fejlesztés Éve (PDFÉ) lesz. Íme hát a módszerem lépésről lépésre, amelyet az általam vezetett patikában sikeresen használtam:

• vegyél az IKEA-ban egy DOCUMENT irattartót
• a felső fiók lesz az INBOX, ide kerül minden irat, ami bejön az irodádba és fel kell dolgozni. Ezt a fiókot naponta, kora délután „takarítsd” ki!
• a második fiók tartalmazza azt, amit még aznap, de legkésőbb másnap meg kell oldanod. Ezt a fiókot naponta, reggel „takarítsd” ki!
• a harmadik fiók lesz egy általános gyűjtő, itt tárolod azokat az iratokat, melyek nem sürgősek, de még vissza kell rá térni. Ezt a fiókot hetente „takarítsd” ki!

De hova kerülnek az akciós lapok?

Természetesen először az első fiókba. Innen viszont három útja lehet egy akciós lapnak: vagy átkerül a második fiókba vagy szkennelés útján felkerül a számítógépedre. Vagy megy egyenesen a kukába.

A második fiókba azok az akciós lapok kerülhetnek át, melyeket egyszerű kitölteni abban az értelemben, hogy biztosan tudod: akarsz élni az akcióval. Ezek általában kurrens termékek, nagyobb fogyással, nagy forgási sebességgel, így nem árt, ha nem csak úgy exhas töltöd ki, hanem kicsit utánaszámolsz, miként lehet maximalizálni a hasznodat, esetleg hogyan tudod elérni a nagyobb csomagértéket, így a nagyobb százalékos kedvezményt.

Mik kerülnek a számítógépre és hogyan?

A „komolyabb” akciós lapokat mindenképp érdemes ezzel a módszerrel kezelni. Komolyság alatt azt értem, hogy összetettebbek a csomagok, több terméket tartalmaznak, kell neki legalább 20-30 perc, hogy át tudd gondolni, hogyan is tudsz profitot maximalizálni a rendelésből. Szintén számítógépre kerülnek azok az akciós lapok, melyeknek hosszabb idejű a lejárata és még nem döntötted el, hogy akarsz-e rendelni belőle vagy sem. A biztonság kedvéért az eredeti lapot átrakhatod szkennelés után a harmadik fiókba, vagy mehet a kukába, iratmegsemmisítőbe – természetesen csak akkor, ha nem elektronikusan akarod leadni a rendelést.

A varázslat

A digitalizálás (szkennelés) után jön a módszerem egyik kulcsfontosságú része: a fájlok elnevezése.

Fontos, hogy ha ránézel a gépeden a fájlnévre, egyből lásd azokat az alapvető információkat, melyből be tudod azonosítani az akciós lapot.

Az én fájljaim így néztek ki, például egy 2016. március 14-i lejáratú akció: 20160314_cegnev_termeknev.pdf

Miért jó ez? Látom egyből, hogy meddig tudom leadni a rendelés. Látom, hogy melyik cég melyik termékéről van szó, természetesen csak akkor, ha konkrét termékre szól az akció. Légy kreatív, találd meg a saját logikádat hozzá, legyen ez egy iránytű!

Érdemes legalább hetente ránézni a számítógépen arra a mappára, ahova beszkennelted az akciós lapokat. Én a hétfői napon szoktam átnézni, és ha azon a héten lejár egy akció, akkor felírtam magamnak a telefonba vagy az asztali naptárba, mint elvégzendő feladat.

Mi történik az akciós lapokkal, miután leadtam őket, vagy ha lejártak? Vagy archíválom, vagy törlöm őket. Hogy mikor melyiket, azt rádbízom. Ha például szeretnéd összehasonlítani egy adott cég akcióit, érdemes megtartani a korábbi lapokat, a számítógép tárhelyén bőven elfér. A lényeg, hogy egy másik mappába helyezd át lejárat után, hogy a fő „akciós mappád” az mindig naprakész legyen. Lejárat után már nincs ott helye az akciós lapnak!

Ha azonban egy kisebb fajsúlyú termékcsoportról/cégről van szó, akkor egyszerűen töröld lejárat után.

Az igazi digitális akció

Számos cég képviselője él a lehetőséggel, hogy e-mailben is kommunikál a gyógyszerészekkel. Kifejezetten ajánlom ezt a megoldást, mert azon túl, hogy gyors, visszakereshető még környezetbarát is – nincs felesleges papír nyomtatás.

Az e-mailben történő akció ledásának van még egy előnye: teljesen a számítógépen tudod tartani az akció ügyintézését, a kapott excel táblában számolni is egyszerűbb, egyből látod a csomag értékét, az elért százalékot és még a képviselő is hálás lesz érte, hogy nem a kőkorszaki faxon küldött megrendelést kell otthon bogarásznia és rádtelefonálnia, hogy „az ott egy hármas vagy egy nyolcas” ?

+1 tipp

A digitálisan rendszerezett és kitöltött akciós lapok nagy előnye, hogy később is bármikor visszakereshető, így egy-egy kérdés, vitás eset kapcsán (pl. nem annyit kaptál, mint kértél) jól jön, ha van a kezedben valami.

Azokat az akciós lapokat is javaslom digitalizálni, melyeket egyszerű volt kitölteni és még frissen, a képviselő jelenlétekor kitöltöttél. Ha az eredetit el is viszi magával a képviselő, kb. 10mp alatt be tudod szkennelni magadnak és van belőle egy példányod. Ilyenkor a fájlnév egy 2016. február 27-én leadott akció esetében nálam így nézett ki: LEADOTT_20160227_cegnev_termeknev.pdf

Majd egyből átkerült az „ARCHÍV” vagy „LEADOTT” mappába, ezt csináld saját tetszésed szerint.

Ha tetszett a bejegyzés, osszd meg Facebookon, mondd el ismerőseidnek, küldd el faxon vagy e-mailben, de a legjobban annak örülök, ha elkezded használni a módszert!

Ha kérdésed van a módszerrel kapcsolatban, ne habozz írni, az oldal alján megtalálod az e-mail címem!

A bejegyzéshez a Patikablog Facebook oldalán tudsz hozzászólni!

Nem kimondottan kedvelem a latin mondásokat (főleg, mikor egy latin idézettel próbál valaki okosabbnak, műveltebbnek tűnni), bár a tartalmuk általában igencsak megfontolandó. Éppen ezért kicsit kitekertem a „Navigare necesse est” azaz hajózni márpedig muszáj mondást, mert jól illeszkedik mai témámhoz.

A héten két olyan esettel is találkoztam, mely rávilágít(ana) arra a kommunikációs szakadékra, ami a társadalom különböző szintjein megfigyelhető. Meggyőződésem, hogy mindig a képzettebb (magát okosabbnak hívő) ember felelőssége és feladata a kommunikációját úgy alakítani, hogy az a másik fél számára érthető legyen és még véletlenül se egy gőgös, „te hülye, még ezt sem tudod?!” dorgálásba torkolljon. Az egyiket elmesélem ma neked.

A fájdalom forrása? Nem érdekel!

A szakma – különösen a gyógyszerész fele – büszke arra, hogy a gyógyszertár egy „definitíve egészségügyi intézmény”, melyben nem üzleti értékesítés folyik, hanem egészségügyi tevékenység, tanácsadás, gondozás.

Ez mind szép és jó, az mindig szerencsés, ha egy csoportnak (jelen esetben egy szakma szakmának) van kellő önbecsülése. A valóság azonban sokszor nagyon más és elszomorító képet mutat. Elég csak arra gondolni, hogy míg mindenki a gyógyszerészi gondozás oltárán mutat be áldozatot, addig a gyógyszertárak többségében nem vagy csak 1-1 gyógyszerész expediál és a betegekkel történő kommunikációt, tanácsadást a (papíron) alacsonyabb képzettségű gyógyszerkiadó szakasszisztensek folytatják. Igen, mert olcsóbb munkaerő.

Történt a héten, hogy egy idős néni betért egy gyógyszertárba, ahol a vele szemben álló „gyógyszerésztől” (aki gyógyszerkiadó szakasszisztens volt, de ezt a beteg nem tudta/tudja) kért egy fájdalomcsillapítót.

„Milyet?” – érkezett egyből a kérdés, ahol máris elcsúszott a kommunikáció.

Szegény néni nem tudott egyértelmű választ adni, de annyira emlékezett, hogy Algoflex termékcsaládból szeretne választani.

„Jó, de milyet?” – érkezett a következő kérdés, immár a második. Mivel a néni zavartan nézett, érkezett a harmadik kérdés, már kissé ingerülten: „Milyen a doboza, zöld vagy kék?”

A néni természetesen nem tudta a választ, ellenben visszakérdezett: „Mi a különbség?”

„Hát az egyik 400 milis a másik pedig 600 milis!” – egy enyhe ‘te hülye, még ezt sem tudod’ hangsúllyal.

A néni továbbra sem tudott választ adni, majd jött újból egy kérdés, a pici piros kerek differenciáldiagnosztika: „Milyen a tabletta, hosszúkás vagy kerek?”

Korábban az Algoflex 400 kerek volt, most már az is hosszúkás, így ez elméletileg zsákutca is lehetne. A néni emlékezett, hogy mintha hosszúkás lenne, de a végső megerősítés egy felmentő ötlettel jött: bontsuk ki a dobozt. Kibontották, megnézték és a néni rámutatott a hosszúkás rózsaszínűre (Algoflex Forte), kifizette, majd távozott.

Vajon hol hibázott a kolléga?

Több helyen is. Rögtön a legelső kérdésnél, hiszen a „Kérek egy fájdalomcsillapítót!” mondatra a „Milyen fájdalomra? Mi fáj?” a helyes reakció. Az információ birtokában már a szakmai tudásnak (és a patikai üzleti érdekeinek) megfelelően tud ajánlani készítményt a szakember, legyen az gyógyszerész vagy gyógyszerkiadó szakasszisztens. Ha ezt a fajta ajánlást gyakorloja, az nem tukmálás, hanem a beteg/vevő igényeinek kielégítése. Természetesen, ha a fájdalom forrására létezik több féle megoldás és a betegnek/vevőnek van preferált készítménye, akkor érdemes azt adni neki. Ez ugye a „Milyet?” kérdés helye, aminek van helye, csak a sorrend nem mindegy.

A másik hiba, hogy mivel nem arról folyt a társalgás, hogy mi is a fájdalom forrása, nem szakmai, egészségügyi vonalon beszélgettek, hanem szimplán kerestek egy tárgyat az emlékekben, esély sem volt azt feltárni, hogy lévén szó idős néniről, milyen egyéb gyógyszereket szed, akár receptkötelest, akár recept nélkül kaphatót. Így például arra sem derülhetett fény, hogy szed-e esetleg „vérhigítót” vagy trombocita aggregáció gátlót, esetleg egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőt. Három kérdés is elhangzott, mégsem derült ki, hogy a néninek milyen fájdalma van.

Aztán ott is hibázott, hogy a betegtől várta a megoldást, majd mikor ezt nem kapta meg, gőgösen, felsőbbrendűen kommuniált vele, mi az, hogy nem tudja, milyen gyógyszert akar?! Mikor az első kommunikációs és eladástechnikai tréningemet kaptam, nagyon megragadta a figyelmemet egy gondolat, mely ma már szinte lózungnak számít. Ez pedig az volt, hogy az eladás (és ezzel együtt az eladástechnikai kommunikáció) az első nemnél kezdődik. Jelen esetben a „nem tudom” is egy nem.

Mit is jelent ez? Azt, hogy az nem szakmai munka, nem egészségügyi tevékenység, hogy bejön a vevő, elmondja melyik készítményt akarja, a tára túloldalán álló leveszi a polcról, beüti a gépbe, a vevő kifizeti, majd távozik. Erre tökéletes megoldás a szabadpolcos patika elrendezés, amivel kapcsolatban rengeteg az ellenérzés, pont amiatt, hogy a szakmai munka úgy nem valósul meg. Miért, így igen?
Papíron és szóban az ellen küzd a gyógyszerész szakma, hogy mi nem vagyunk diplomás bolti eladók. Hát kérem ez ellen tenni is kellene, nem csak hangoztatni!

Például azzal, hogy kommunikációs és eladástechnikai tréninget vesz igénybe egy patika stábja. Természetes, hogy senki nem azzal a képességgel született, hogy a kérdezéstechnikát, az ajánlást, az igényfeltárást, a kifogáskezelést, az árfeltörést tudja és a kisujjában van. Azonban ezek mind tanulható folyamatok, gyakorlással és alkalmazással pedig a befektetett költségek megtérülnek: elégedett beteg/vevő, nagyobb forgalom.

A patikaláncok felismerték a gyógyszertári kommunikáció fontosságát és rendszeresen képzik beosztottjaikat. Nyilván ez pénz kérdése is, de sokkal inkább szemléleté. Minél előbb elfogadod, hogy a gyógyszerész nem mindenható és nem tudhat mindent, hogy a piaci környezet megváltozott és a „bejön-receptet átvesz-polcról levesz-kiad-kifizet-kimegy” cselekvéssor már nem elég a sikeres működéshez, annál előbb tudsz elindulni te magad és a csapatod is a fejlődés útján. Majd ezzel együtt a patikád is, mely elégedett vagy még elégedettebb vevőket hoz majd.

Ha rendszeres olvasója vagy a Patikablognak, több cikkben is olvashattál már olyan tippet, tanácsot, mely segíthet a siker elérésében. Minden visszajelzésnek örülök, de ha speciális kérdésed van írj egy e-mailt és válaszolok rá, hogy én miként oldanám meg az adott helyzetet.

Még mielőtt bárki is félreértené a helyzetet, a gyógyszertárak felépítése kapcsán itt írtam elismerően az asszisztensek szükségességéről, ez a bejegyzés nem hivatott gyógyszerész-asszisztens ellentétet szítani. A fent elmesélt történet éppen egy gyógyszerkiadó asszisztenssel történt, de (sajnos) akár történhetett volna gyógyszerésszel is. Az üzenet a kommunikáció hibáinak feltárásában van.

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

A múlt héten olvastam egy érdekes bejegyzést, melyet Alcser Norbert, a Publio Kiadó tulajdonosa írt egy konkurens kiadó ügyvezetőjének interjúja kapcsán.

Rögtön írtam is Norbertnek és megkértem, hogy változatlan fomában közölhessem a bejegyzését, mert egyből láttam párhuzamot a gyógyszerészet aktuális problémával.

Érdemes elolvasnod, aztán mondom a párhuzamot.

Bedőlünk, vagy nem dőlünk

Bleyer András az Ab OVO kiadó ügyvezetője a Napi gazdaságban az alábbi nyilatkozatot tette:

“A Pécsi direkt és az Ulpius-ház bedőlése alapvetően nem fogja megrengetni a piacot.”

Azonban komoly problémaként említi a könyvkiadás helyzetére vonatkozóan az alábbi megállapításokat:

Kevesebbet olvasnak az emberek.

Vessünk egy pillantást a NOP által készített médiafogyasztási felmérésre, melyben világviszonylatban kiemelt 10. helyen állunk.
http://konyves.blog.hu/2014/03/05/olvasasban

Ma már szinte alig lehet színvonalasan előállított könyvet vásárolni 3–4 ezer forint alatt.

Most elegánsan lépjünk azon túl, hogy az Ab OVO könyveinek nagyrésze a honlapjuk információja szerint 3000 Ft alatt van.

A terjesztői jutalék igen magas, legalább 50 százalék.

Sajnos ezzel nem igen tudok vitatkozni, de ha nem lehet gazdaságosan értékesíteni a könyvet, akkor mi akadályozza meg a kiadót abban, hogy saját csatornáit használva értékesítse a könyveket. A honlapjukon nincs webáruház, hanem átirányítják a vásárlót az 50%-ot felszámító “igen gonosz” könyvterjesztőhöz.

A minőségi terméket garantáló digitális nyomda költségei szintén borsosak, és 200–300-as példányszám alatt csak magánkiadásban érdemes igénybe venni.

A technológia folyamatosan változik és az a 2–300 példány már 500 példányig is feltolható. Azonban a digitális nyomdának nem a nagy haszon az előnye. Hanem a költségek kordában tartása. Mivel a könyveket a megrendeléskor, vagy előtte pár példányban gyártjuk, nem kell százezreket kifizetni előre. Online terjesztés esetén pedig teljesen felesleges plusz raktárkészletet fenntartani.

A fentiekből keletkező cash flow problémát le is vezeti Bleyer úr, azonban ez nem a könyvkiadás hibája, hanem az üzleti modellé.

Nem véletlen, hogy a világban egyre nagyobb szerepet kap a self-publishing:

• a költségeket szabályozott keretek között tartjuk
• kiemelt magasabb jutalék
• új típusú értékesítési csatornák bevonása
• a szerző aktív részvétele az értékesítésben
• stb.

Megrendít, vagy nem rendít?

Térjünk egy pillanatra vissza Bleyer úr nyilatkozatára:

“A Pécsi direkt és az Ulpius-ház bedőlése alapvetően nem fogja megrengetni a piacot.”

Ide másolnám az Ab OVO kiadó éves mérlegeit, melyek mindenki számára nyilvánosan hozzáférhetőek: (sárga vonal: nettó árbevétel, kék vonal: eredmény)

Jól látszik, hogy az utóbbi évek negatív változásai (Pl.: Alexandra) igenis befolyásolják még egy ilyen kisebb kiadó működését is.

Kedves Bleyer úr!

Önnek igaza van. A könyvkiadást nem a becsődölő nagyobb kiadók és könyvértékesítők fogják tönkretenni. Hanem a több mint 50 éve változatlan üzleti modell és az ehhez való görcsös ragaszkodás.

Magas költségek (könyvenként 1,2–1,5 millió forint), alacsony kiadói haszonkulcs (max. 20%), az alacsony jutalék miatti motiválatlan szerzők (kevesebb mint 10% szerzői jutalék).

Régi idők emléke

Ami a könyvkiadóknak az internet, a digitális felületek, a digitális tartalomfogyasztás térhódítása, az a tradícionális patikusok számára a patikaliberalizáció és az azt követő időszak. De mondhatnám azt is, hogy a merkantil-liberális patikusok számára a deliberalizáció.

Magyarán a párhuzam a régi idők emlékén való keserdés az egyik oldalon és a megoldáskeresés a másik oldalon (legyen szó bármelyik időszakról is). Norbert bejegyzésében az tetszett meg, hogy a kiadójuk – felismerve a változást – nem félt stratégiát váltani, új megközelítést alkalmazni és ezáltal a megváltozott piacon talpon tud maradni. Ebből adódóan nem kell a régi idők emlékén keseregni, lehet előre tekinteni és a jövőbe fektetni.

A patika az más

Igen, más. A szemlélet a lényeg! Keresni az új megoldásokat, a menekülőutakat a megváltozott piaci környezetben. Ezt persze nehéz elfogadni egy olyan környezetben, ahol „hivatalosan” minden cselekedet arra irányul, azt ígéri – pontosabban azt az illúziót kelti -, hogy a korábbi nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható, sok szellemi és pénzügyi befektetést nem igénylő, garantált, zárt, szabályozott piac visszaállítható. És az mindenkinek jó lesz. Nem lesz az! Aki most kimarad a változásból, az lemarad.

De nézzük, mit tanulhatunk a fent idézett cikk szemléletéből! Egy egyedi megközelítés, egyedi üzleti modell kivitelezése a patikában nem egyszerű feladat. Már csak azért sem, mert sajnálatosan a liberalizáció kármentése során a „ha nekem nem megy, ne menjen másnak se!” elv alapján olyan szabályozók születtek, melyek például egy etikus (és üzletileg is hatékony) patikai marketinget eleve kizár. Igen, önként dugtátok a fejeteket ebbe a hurokba!

A patika számára azonban továbbra is adott a lehetőség arra, hogy például a készletek optimalizálásával olyan termékportfoliot alakítson ki, mely állandóságot biztosít a vevők számára a termékek elérhetőségében, biztonságot biztosít a szakértelem és minőség által, ugyanakkor üzletileg is kifizetődő a gyógyszertárnak. Ez igényel némi menedzselést, melyben egyre több gyógyszergyár ad segítséget a patikalátogatóik és orvoslátogatóik által. Éremes kihasználni ezt a lehetőséget és elfogadni a partneri kezet, melyben természetesen mindkét fél profitál (win-win szituáció).

Bár leáldozóban van a magisztrális készítmények piaca, sok gyógyszerész a szakma egyik mindennapos legitimizációjának tekinti készítésüket. Talán nem is helytelenül! Érdemes megfontolni, hogy mely termékek azok, melyek üzletileg kifizetődőek és túl kell látni a magisztrális készítmények „viszik, mert receptre olcsó”, kissé negatív felhangú jelzőjén. Azt félve írom le, hogy optimalizálni is lehetne város, de akár régió szinten is a készítmények kisüzemi méretű gyártását, mellyel szintén költségoptimalizációt lehet elérni.

Szintén érdemes túllépni azon, hogy a patika és az ott dolgozók márpedig nem eladók, ők bizony nem fogják „tukmálni” a készítményeket. Ha te nem szoktál készítményt ajánlani a patikádba betérőknek, ajánlom keress fel egy olyan patikát, ahol ezt már művelik és kérdezd meg, milyenek a tapasztalatok! Meg fogsz lepődni! Az ajánlást azonban érdemes profi szakembertől megtanulni, például így, és akkor nem lesz tukmálás, sőt, a vevők még hálásak is lesznek érte. Tulajdonosként azt sem szabad elfelejteni, hogy csak az ajánlás nem elég, érdemes dolgozói motivációval is összekötni.

Status quo

Most hirtelen három példát említettem, amiben érdemes gondolkozni, de van még több a tarsolyban. Érdemes leülni és átgondolni, melyek azok a területek, melyeken újat lehet nyújtani ezen az erősen szabályozott piacon.

Nézd meg a konkurens patikákat, mit, hogyan csinálnak, miben jobbak mint a te patikád? Ne a rossz – pontosabban számodra nem tetsző és/vagy akár etikátlan – dolgokra koncentrálj, derítsd ki mik azok az erősségek, előnyök, amikkel egy konkurens bír, te pedig nem.

Nézd meg, mik a gyenge pontjai a konkurenciának, te miben tudsz ott jobb lenni? Jobb vagy egyáltalán vagy ez neked is egy gyengeséged? Tudsz rajta változtatni?

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak, amelyeket bár nem tudsz befolyásolni, de kedvezően alakíthatják patikád sorsát.

Nézd meg külső korlátok, melyek veszélyeztetik a sikerességét a patikádnak.

Ha ezeket megteszed, máris tettél a status quo ellen, hiszen véghez vittél egy kicsit kitekert SWOT elemzést.

És mégvalami: bár a gyógyszerészképzés eléggé sokrétű, interdiszciplinálris, de mindent azért mi sem tudunk, bár sokan vitatkoznak ezzel. Szakember tanácsát sosem szégyen kérni, sőt: megéri a befektetést!

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

A Gyftv. 61. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Közforgalmú, illetve intézetig gyógyszertár vezetésére az a gyógyszerész jogosult, aki
a) magyar egyetemen gyógyszerész diplomát szerzett, vagy külföldi egyetemen szerzett gyógyszerészi diplomáját honosították vagy egyenértékűvé nyilvánították, illetve elismerték, b) a gyógyszerészek működési nyilvántartása alapján önállóan folytathat tevékenységet. és
c) rendelkezik az egészségügyért felelős miniszter rendeletében foglalt tevékenység végzése szerinti szakképesítéssel.

Reggeli „szaksajtó” böngészésem során akadtam a hírre, mely szerint egy újabb salátatörvényben kívánja a kormányzat tovább nehezíteni a patikavezetés feltételeit és ezzel a gyógyszerészek nagy többségének vágyát teljesítve még erőteljesebben biztosítani a zárt, monopol piac visszatérését.

Ez volt az első gondolatom, mikor olvastam a hírt, aztán kicsit tovább gondoltam. Kifejtem!

Élethosszig tartó tanulás

A gyógyszerészek folyamatos szakmai továbbképzési „kényszere” már most is biztosított. Az idézőjel annak szól, hogy véleményem szerint ezeknek a pontvadász továbbképzéseknek a színvonala számos esetben rettentő alacsony, melyről mind a szervező intézet, mind az előadók és sajnos mi, hallgatóság is tehetünk.

Az élethosszig tartó tanulás a szakvizsga és/vagy működési engedély érvényességének fenntartásához szükséges, ezt tematikus továbbképzések hivatottak biztosítani már most is, de a jövőben ez méginkább hangsúlyossá válhat, ha a gyógyszertárak vezetése szakvizsgához kötött.

Szóval, a tanulás, a továbbképzés miatt ez tervezet még akár jól is elsülhet, persze szükség lenne a tanfolyamok színvonalának emelésére, sőt az egész szakképzés átalakítására, amely azonban már korábban elindult.

Sajnos van egy olyan vízióm is, hogy ezzel párhuzamosan beindul a szokásos magyar mutyi, a pontok „okosban” történő  megszerzése – ami természetesen hivatalosan ma sem létezik.

Szakvizsga vs. szakvizsga

A második gondolatsorom között megtaláltam a pozitív oldalát is a tervezetnek, mely szerint a gyógyszertárak vezetésének feltételéül szabott szakvizsga kötelezettség magával hozhatja azt, hogy a patikák élére képzett, modern, gazdasági szemlélettel és szakmai szemlélettel felvértezett, szakmát és üzletet egymás mellett kezelni tudó szakemberek kerülnek.

Aztán itt is kicsit elméláztam: melyik az a szakvizsga, szakképesítés mely a gyógyszertár vezetéshez a legtöbb muníciót adhatja?

Szerintem – az új rendszer alapján – az 1.1-es kódszámú, azaz „Gyógyszertár üzemeltetés, vezetés”. Nem szeretnék rangsort felállítani szakvizsga és szakvizsga között, de az könnyen belátható, hogy egy pl. „3.1. Gyógyszertechnológia” szakvizsga által nyújtott tudásanyag nem feltétlenül vág össze a gyógyszertár felelős vezetéséhez szükséges ismeretanyaggal.

Ha jól értelmezem a tervezetet, akkor az új szabályozás sem konkrét szakképesítéshez fogja kötni a patika vezetéséhez szükséges szakvizsgát, hanem darab-darab alapon fog működni.

Így ennek nem sok értelmét látom.

Képezzünk patika menedzsereket!

Van egy naív, már-már romantikus vízióm: hozzáértő szakemberek ülnek döntéshozói pozíciókban! És itt most nem feltétlenül csak a patikai, hova tovább gyógyszeripari területre gondolok, hanem úgy en bloc, ország, állam szinten. Természetesen felnőttem már én is annyira, hogy az ilyen és hasonló álmaimat csak itt szűk körben merem már csak megosztani, hiszen a valóság az teljesen más képet mutat.

Ezért sem hagytam magam, hogy az első már-már keserű gondolat elurakodjon rajtam a fenti hír olvasása kapcsán, hiszen ott volt pár percig a reménysugár, hogy kifejezetten patika menedzselésére, vezetésére felvértezett szakemberek képzését követelné meg a kitalált rendszer.

A jelenlegi patikavezetők hosszú évek alatt szerezték meg (vagy éppen nem) azt a tudást, mely a fennmaradáshoz szükséges, túléltek liberalizációs viharokat, vakliciteket és biztos vagyok benne, hogy túl fogják élni a deliberalizáció káros hatásait is. Persze mindennek megvan a maga ára, szakmailag és üzletileg egyaránt. Elég csak arra gondolni, régen milyen fénye volt a siófoki konferenciáknak, még helikopteres belépő is volt, csudaszép autók a parkolóban…

A probléma csupán az, hogy sok esetben az ilyen túlélés nem más, mint sodródás, ad-hoc intézkedés, napról napra üzletvezetés és egy külső hatalomtól (állam, isten, kamara, ufók, guru, valaki más, a szomszéd néni stb…) való függés. Hiányzik a tudatosság, a tervszerű működés, a miértek megértése, az előre tervezés, a sales (szitokszó!) és marketing stratégia.

Ha az új rendszer az 1.1-es kódszámú „Gyógyszertár üzemeltetés, vezetés” szakvizsgához kötné a gyógyszertárak vezetését, és ezzel párhuzamosan jelentősen emelkedne a képzések színvonala, akkor 2025-től igazi patika menedzserek állhatnának a gyógyszertárak élén, akik a magas szakmai színvonal mellett az üzleti szemléletük miatt magas minőséget is tudnának biztosítani, fenntartható üzletmenetet és talán (!) erőteljesebb érdekképviseletet.

Persze érdemes azt is átgondolni, hogy 2025-ben vajon lesznek-e szakképesítésbe bevonható, generációváltó fiatalok – pontosabban akkor már nem is annyira fiatalok.

A szerző – én – gyógyszerügyi szervezés és igazgatás szakvizsgával bír.

Az elmúlt időszakban markánsan távol tartom magam a napi (heti, havi) szakmapolitikától, így a blog sem frissül a korábban megszokott ütemben.

Bár korábban temettem a tradicionális (kiskereskedelmi) gyógyszerészetet, amikor átnéztem a Patikablogra tervezett témákat, találtam egy érdekes megoldást, mely bevezetése növelhetné a beteg/vevő-gyógyszerész(patika) bizalmi kapcsolatát.

PillPack

Egy amerikai patika gondolt egyet és összeállva egy ügynökséggel megalkotott egy rendszert, mely kreativitással és egy újfajta megközelítéssel segít a mindennapi gyógyszerelésben.

A rendszer működését az alábbi video nagyon jól összefoglalja:

A rendszer az orvossal történt egyeztetés után napi adagolásra (akár napi többszöri adagolásra) elosztja a beteg gyógyszereit, és kis tasakokba helyezi feliratozva. Nap neve, bevételi időpont, a csomagolt gyógyszerek hatóanyaga. A gyógyszereket házhoz szállítják az előzetes regisztráció és konzultáció után, majd két hetente megkapja a beteg az újabb csomagjait. Bármikor lehetőség van telefonon, e-mailben, webes felületen keresztül konzultálni a gyógyszerésszel, egy dolog nem szükséges: az orvosnál és a patikában sorban állni.

Persze ez űrtechnológiának tűnhet innen a Kárpát-medencéből, több szempontból is. A házhozszállítás itthon még gyerekcipőben jár és a jogi környezet miatt a vényköteles termékek esetében nem túl vonzó a kivitelezése.

A fenti megoldással én azért szimpatizálok, mert az üzleti lehetőség mellett leginkább a betegek/vevők életének megkönnyítését szolgálja. Gondolj bele: krónikus betegek rendre ugyanazokat a készítményeket szedik és bár a patikába járás egyfajta program is nekik, de többnyire egy szükséges rossz, nyűg, nem beszélve a patikai látogatást megelőző receptírási tortúra.

A PillPack modern, előre mutató, a tradicionális és innovatív gyógyszerészi munka ötvözése. Én használnám és ha patikám lenne, beruháznék egy ilyen rendszerbe.

Jajj, majdnem elfelejtettem: a PillPack a legtöbb amerikai biztosított számára ingyenes. Azaz a patika a forgalomért „cserébe” átvállalja a költségeket.

Neked mi a véleményed?

Még nem találkoztam olyan gyógyszerésszel, aki a kamarai tagdíjjal teljes mértékig elégedett lett volna. Volt aki a mértékével nem értett egyet, volt aki az ár/érték arányával és van aki nemes egyszerűséggel kútba dobott pénznek, egy kvázi adónak tekinti.

Az idei évben is jó időben kikerült a Kamara honlapjára a tájékoztató (2015.01.07.), mely tartalmaz minden fontos részletet. Egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen egyfelől jó a gyors és pontos információáramlás, másfelől viszont szomorú, hogy ez többnyire csak a behajtásoknál és kötelezettségeknél van így.

A mérték

A teljesség igénye nélkül: személyi jogos gyógyszerész tagdíja (laikus olvasóimnak: ő az, aki a gyógyszertárért felel, 2017-től minimum 50%-ban tulajdonos is) 46.000.- HUF. Ezzel szemben a beosztott gyógyszerészé 23.000.- HUF azaz pont a fele. Aztán ott van az „én fajtám” adója, a nem egészségügyi tevékenységet folytató aktív gyógyszerészé, 11.500.- HUF, azaz a beosztott gyógyszerész tagdíjának a fele, személyi jogosénak a negyede. Mindegyik esetben éves díjakról beszélünk.

Önmagában egy számról, egy összegről nehéz viszonítási alap nélkül bármit is felelősen mondani, de ha csak a mértéket nézzük, egy előrelátó gyógyszerésznek a havi 3.833 és 1.916 HUF összegek nem tűnnek vészesnek. Ha bevesszük a képletbe a fizetés- és vagyonszintek közti különbséget, akkor már feltűnhet, hogy a személyi jogos gyógyszerészek tagdíja rendkívül alacsony, vagy, hogy korrektebb legyek: a beosztott gyógyszerészek tagdíja aránytalanul magas.

Az ár/érték

Muszáj behozni egy új változót annak érdekében, hogy az előbbi kijelentést indokolni tudjam. Sokan érzik úgy, hogy a befizetett tagdíj (kvázi sarc) ellenében nem kapnak semmi olyan hozzáadott értéket a Kamarától, mely miatt „megéri” kötelezően tagnak lenni.

Egyre több kollégámtól hallom azt (az egyéni sérelmeken, csalódásokon túl), hogy a Kamara csak a tulajdonosok (személyi jogosok) érdekeit képviseli, a beosztottakét egyáltalán nem. Ennek azért van jelentősége, mert megmagyarázza a beosztott gyógyszerészek tagdíjával kapcsolatos aránytalanul magas véleményt, rávilágít az ár/érték reláció torz mivoltára és segít megérteni, hogy miért tekintenek egyesek adóként a tagdíjra.

Naívan gondolhatnánk azt, hogy legalább a közös múltunkat/jövőnket megvitató Köztestületi Napokon (leírom lassan még egyszer: K Ö Z testületi Napok) való részvétel ingyenessé tehető a tagdíjból, de nem: a parádén állni kell a zechet.

De akkor miért fizetünk kamarai tagdíjat?

Olyan selmeczigabriellásan megválaszolva: CSAK!

Kicsit bővebben: mert kötelező a tagság.

Még bővebben: el kell tartanunk egy nagy apparátust, mely a szakma vízfejeként kijelöli az egyetlen és sérthetetlen irányt.

De most tényleg, komolyra fordítva a szót: fenntart egy színvonalas újságot, minőségi hírlevelet küld, megalkot ajánlásokat a modern kor szelleme szerint, vállalkozni vágyó fiatal gyógyszerészeknek segítséget nyújt az eladó patikák felkutatásában, patika üzemeltetéshez, üzleti terv elkészítéséhez templátokat nyújt, gazdasági tanácsadást ad, nyilvántartást vezet patikák adatairól, melyek a közszolgálatot megsegítik, jövőképet vázol, van víziója a jövő gyógyszerészetéről, digitális fejlesztésekbe fog, innovál, kitekint az országon kívülre, hogy átemeljen jövőbe mutató megoldásokat, kiáll a tagjai mellett a kormányzattal szemben, stb…ja várj, ezek nem igazak.

Epilógus

Talán azon kevesek közé tartozom, akik azt vallják: én szívesen adózok, akár magasabb kulccsal is. Egy feltételem azonban van. Ne lopják el az adóforintokat, értelmes fejlesztésekre (!) költsék azokat és legyen látszata az adózásnak (nem, a stadionépítés nem az).

Hasonlóan vagyok a tagdíjakkal is. Talán ideje lenne elgondolkozni azon és számonkérni, hogy mit kapunk a tagságért cserébe. Szolgálat? Érdekképviselet? Szolgáltatás?

Ideje lenne a gyógyszertár tulajdonosoknak felhagyni a gyakorlattal, hogy kifizetik a beosztottak helyett a kamarai tagdíjukat, hiszen így nem a saját bőrükön érzik, hogy mennyire kidobott pénz ez, nem fogják számonkérni a tagság vezetőit, tisztségviselőit, hogy mi miért vagy éppen miért nem történik.

Végezetül egy Wikipédia szócikket javaslok átolvasni: részvételi demokrácia.

Ja, meg ne felejtsétek el: ha érvényesíteni akarok a félhavi kedvezményt, akkor egész éves tagdíjat, egyéb esetben pedig féléves tagdíjat fizesd be február 14-ig és a dézsma letudva!

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

Ez ma egy történelmi bejegyzés lesz, két okból is.

Az első, hogy rövid lesz. Tényleg. A második, hogy felelősöket keresek.

Jár (még) nekem a Magyar Gyógyszerészi Kamara hírlevele, melynek ugyan van felelős kiadója is és szerkesztője is, de nem húznám (csak) rájuk a vizes lepedőt.

Történt ugyanis, hogy a legutolsó számban egyből a hírlevél elején megjelent egy böffenet, mely gondolatiságában jól illeszkedik a tradícionális gyógyszerészet végnapjait firtató írásom utolsó bekezdéséhez.

Deliberalizáció, monopol helyzet visszaállítására törekvés, állami mentöőv, kompenzációk, hatósági ár, régmúlt eszmék táltosai, belpolitikai pozícióharcok, etikátlan gyógyszerészek büntetlensége, merkantil gyógyszerészek gátlástalansága, piaci erőfölénnyel visszaélés, egymás feljelentgetése, kollektív bűnösség elvén alapuló marketing szabályozás miatt megbénított ügyfélvevőszerzési lehetőség, használaton kívüli de mégis időszakosan kötelezően hitelesítendő sterilizátor, soha nem használt manipulátor, már bevizsgált alapanyagok újravizsgálása, költségracionalizálás miatt lejárati idők módosítása, vényköteles receptek “pult alól” kiadása, soha nem használt reagenskészlet, szakmai legitimáció miatt fenntartott veszteséges ügyelet, állami intézkedések kérdés, ellenérv, különösebb tiltakozás nélküli végrehajtása, generikus program során árréstömeg csökkenésnek való tapsolás, piszkos ügyek szőnyeg alá söprése, kéz kezet mos alapú összekacsintások, fiatal generáció bérszintjének alacsonyan tartása mind mind olyan időzített bombák a hazai gyógyszerészetben, melyek technológiai forradalom nélkül is a tradicionális gyógyszerészet végnapjait hozhatják el. És ez volt a második rossz hír.

Persze ki-ki a maga módján tehet ellene a megfelelő időpillanatban, csak fel kell azt ismerni.

Polckép

Rettentő kreatív módja annak, hogy ha már kimerült a „gyógyszerészi tulajdon a záloga a betegek érdekének és a sikeres gyógyszertár működtetésnek és különbenis a mocskosláncpatikák meg a profit ez egészségügy nem üzlet Viktor is megmondta” lemez, akkor lehessen újabb területen polemizálni azon, miért is kell nekünk visszamenni az 19201950-es éveket idéző eszmeiség és (vissza)fejlettség állapotába.

Ha már a hét úgyis a médiaháborúké, ezúton keresem ennek a képen is látható pár soros magas röptű szösszenetnek az íróját, felelősét, mert szívesen megkérdezném tőle, hogy ugyan mégis ezt így hogy?!

Mi a gond a marketing szakemberek által kidolgozott polcképpel? Hogy pénzbe kerül? Hogy működik? Hogy nem a mindent tudó gyógyszerész találta ki? Hogy szebben/jobban/átláthatóbban néz ki egy patika tőle? Mi?!

Ja, hogy fejleszteni kellene hozzá, új patikabútorba ruházni, leszedni a barikádokat az officinában?

Ha az író esetleg ötleteket szeretne, hogy ki/mi ellen alakítsunk még ki a gyógyszerész társadalomban ellenségképet, akkor a következőket javaslom:

• józan ész
• profit
• kategória menedzsment
• portfolio menedzsment
• beszerzési társulás
• profit (volt már?)
• gyógyszergyárak
• közgazdászok
• FMCG
• „eznembót”
• marketingesek
• gyógyszerismertetők (patikalátogatók)
• józan ész (volt már?)

Hirtelen ennyi, ennyivel ki lehet húzni a közelgő kamarai választásokig, szépen felépíthető mindre valamilyen épületes ellenségkép és elemzés – dolgozat -, esetleg a Táltosok is bevonhatóak a cikkírásba, lássa mindenki, hogy van értelme képezni őket, a dínók itt vannak közöttünk! Sőt, itt is lesznek közöttünk!

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

Az új évet egy merész, provokatív és biztosan megosztó kijelentéssel és bejegyzéssel kezdem: a tradicionális (kiskereskedelmi) gyógyszerészet a végnapjait éli, halálra van ítélve.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy szerintem milyen változások jönnek a jövőben, melyek ellen bár lehet küzdeni, de megállíthatatlanok. Vágjunk is bele.

A múlt és a jelen

Korábban írtam már arról, hogy miként látom a hazai szakma és szakmai vezetés ténykedését, és már akkor sem, de sokkal korábban sem tetszett az irány, amely felé haladunk. Sajnos egy olyan gazdasági és társadalmi környezetben vagyunk, ahol az unortodoxia (jelentsen ez bármit is) inkább divat és inkább elfogadható irány, mint a racionális, jövőbe tekintő és fektető gondolkodásmód (ugye, mi vagyunk az az ország, ahol a megújuló energiát termelő eszközöket környezetvédelmi adó terheli…).

Ha nagyon sommásan összegeznem kellene a múltat és a jelent, akkor azt így tenném: eleinte növények részeit bűvös misztikummal, majd egyre komolyabb és megalapozott, kifejlesztett gyógy szereket (sic!) hol önálló, hol orvosi utasításra a vevőknek üzleti alapon értékesítő (!), jó kereskedői (!) vénával bíró szakemberekből mára egy szinte csak logisztikát folytató és a gyógyszer expediálást kezéből financiális okokból szakszemélyzetnek kiadó, régmúlt polgári tekintélyre vágyó, de tulajdonképpen önként és dalolva a mindenkori kormányoktól függő, címeket magára aggató, „miniorvos” szerepre vágyakozó szakma lett a patikus, a gyógyszerész.

Természetesen ezt most neked is rosszul esik olvasni, mint ahogyan nekem is rosszul esik leírni. Mindig vannak kivételek, de előbb vagy utóbb érdemes belátni a fenti sorok valóságtartalmát.

Különösen veszélyes lesz az, ha egy ilyen nihil vagy épp mindent rózsaszín szemüvegen át látó, realitástól elszakadt, „ünnepeljük egymást” állapotban éri majd a nem is oly távoli jövő a szakmát. Ideje hát felkészülni azokra a változásokra, melyek gyökerestül fel fogják forgatni a mindennapokat és melyek a tradicionális gyógyszerészet végnapjait okozzák majd.

Nem csak a patikusok

Ezek a változások nem csak a patikusokat fogják érinteni, több olyan szakma lesz, mely nemes egyszerűséggel meg fog szűnni vagy olyan mértékben alakul át, hogy akik nem haladnak a változásokkal, azok nem fogják tudni betölteni az új elvárásokkal teli pozíciót.

Érdemes elolvasni az alábbi cikket, mely pontosan arról szól, hogy milyen ipari forradalom jön hamarosan az emberiség életébe. A cikkből kiemelném a kamionsofőrök példáját, mert nagyon szemléletesen le lehet belőle vezetni a folyamatot, melynek ezután már csak az analógiáját kell megkeresni gyógyszerészeti vonatkozásban.

A Google-ről lehet a legtöbbször hallani, hogy kifejlesztette a söfőr nélkül közlekedő autóját és már több ezer balesetmentes kilométeren van túl a tesztüzemben. Nehogy azt higyjük, hogy a nagy autógyárak ezt csak úgy annyiban hagyták, sorra érkeznek a bejelentések a saját vagy továbbfejlesztett önvezető technológiákról. A Mercedes például nem csak személyautót, de teherautót is bejelentett már, mely sofőr nélkül képes közlekedni, biztonságosan.

Nem kell atomfizikus diploma hozzá, hogy összerakjuk: kamionsofőrre nem lesz a jövőben szükség, megszűnhet több millió munkahely világszerte. Legyinthetünk, hogy messze van még, de azzal elkövetjük a legnagyobb hibát, hiszen ezek a technológiák „már a spájzban vannak”.

Múlt héten egy előadáson voltam, ahol pont ezt a kérdést vitatták meg és ennek várható gazdasági következményeit. A felelősség óriási a cégtulajdonosokon, de a sofőrökön is: aki már most elkezdi magát továbbképezni és az új technológiákhoz szükséges tudást megszerezni, annak lesz állása. Merthogy, a jövő kamionsofőrje menet közben – míg az kamion magától halad – bizony adminisztratív, logisztikai feladatokat fog ellátni. Hogyan? Az iPadjén, a laptopján mobil kapcsolaton keresztül, mintha az irodában ülne. Ebből a folyamatból az is látszik, hogy maga a szállítás is felgyorsulhat, hiszen ha nem kell a sofőrnek a kötelező pihenés miatt megállnia, akkor gyorsabban odaér A-ból B-be az áru és az automatizálás miatt megkockáztatom, hogy még olcsóbban is, hiszen optimálisabban fog például a kamion fogyasztása alakulni.

A minap nagy vonalakban vázoltam egy barátomnak ezt a bejegyzést és a kamionsofőr analógia mellett ő említett nekem egy szintén érdekes analógiát. Ez pedig a cigányság kérdése. Ők ugyanígy jártak a technológiai fejlődéssel, mint ahogyan a kamionsofőrők és ahogyan várhatóan a gyógyszerészek is fognak.

Megvolt a tisztességes, becsületes, elismert szakmájuk, mint: szegkovácsoló, üstfoltozó, köszörűs, vályogvető, teknőfaragó, kovács-lakatos, lókupec, kanalas. Az idő múlásával és a technológiák fejlődésével, az ipari forradalommal ezek a szakmák mára már kihaltak, így a megélhetésük veszélybe került, mely folyamat végeredményét láthatjuk.

A gyógyszertárakat és a patikusokat egyszerre két (vagy inkább három) fronton fogja a változás szele érni: egyfelől az orvos-beteg-terápiaválasztás és korrekció háromszög jelentősen át fog alakulni a személyre szabott terápiák és a rohamléptekben fejlődő viselhető, diagnosztikus képességgel is ellátott eszközöknek köszönhetően.

Másfelől a patikán belül is egyre nagyobb szerepet fog kapni a technológia fejlődése és a ma csupán készletezési és expediálási segítséget nyújtó robotok minden gyógyszertár szerves részét fogják képezni. Erre persze most hangosan felhördül az, akinek még bankkártya terminál sincs a gyógyszertárában, de ő gyanítom már külső szemlélőként fogja végignézni ezt a folyamatot, hiszen hamarosan elveszíti patikáját.

A harmadik front, melyet csak zárójelbe mertem írni az a gyógyszergyárak és a patikák viszonyában fog megjelenni.

Nézzük sorban.

A viselhető diagnosztika

Szinte minden nagy eszközgyártó érzi, hogy erre a hullámra fel kell szállnia és ezt a piacot meg kell szerezni (ami valljuk be, ma még nagyon nem is létezik). A viselhető eszközök egészségügyi felhasználási lehetőségeiben jómagam is óriási potenciált látok, főleg úgy, hogy a piac leendő egyik húzó gyártója, az Apple olyan integrált szolgáltatást kínál ezen eszközök számára, mint a Health applikáció. Bár ez tulajdonképpen nem is egy applikáció, inkább nevezném egy központi gyűjtőhelynek, ahová az alkalmazások és viselhető eszközök az általuk mért adatokat be tudják küldeni, majd itt kiértékelésre kerülhet.

Felmerült már az a pletyka is, hogy az amerikai biztosítók támogatni fogják a megvásárolható diagnosztikus értékkel is bíró eszközöket és kedvezményeket adnak azon ügyfeleiknek, akik viselik azokat és rendszeres élettani paramétereik monitorozásával segítik a kezelőorvos munkáját. Tudom, most erre is legyinthetünk, hogy „hát ez Amerika, hol vagyunk mi még ettől”, de ismét kiemelem: ez nem sci-fi, ez a jelen!

Az már kézzel fogható, bárki számára elérhető technológia, hogy a napi lépészámot, pulzuszámot vagy akár az alvás minőségét figyelje a viselt eszközünk. Sőt, akad olyan eszköz is, mely applikációval kiegészítve az étkezési, vízfogyasztási szokásainkat is segít monitorozni. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy elhízott, metabolikus szindrómában szenvedő beteg gondozása jelenleg a mérhető élettani paraméterein túl azért jórészt önbevalláson alapul, mely sokszor tévútra viheti az orvos gyógyszerelési döntését. Például a beteg azt mondja, hogy márpedig ő tartja a diétát, sportol, napi 30 percet sétál, többször iszik vizet stb, de közben az orvos azt látja, hogy élettani paraméterei egyre romlanak. Meghozza a téves „inputon” alapuló terápiás döntést és elkezd variálni a gyógyszerein, hogy jobb értékei legyenek a páciensének. Az ilyen eszközökkel, a nyomonkövetéssel mindez kiküszöbölhető. De említhetnék még rengeteg már elérhető eszközt, melyek az egészséges életmódot hivatottak segíteni, mint például a mérleg, mely egyből küldi a telefonra az adatainkat.

Ma, amikor attól akarunk gyógyszerészek lenni, hogy gyógyszerészi gondozás keretében vércukorszintet mérünk, akkor azért érdemes kitekinteni a Kárpát-medencéből, mert – és ismét a Google – bizony hamarosan itt van közöttünk az ideiglenes tetoválás, mely a nanotechnológiának köszönhetően tűszúrás és fájdalom nélkül képes vércukorszintet meghatározni (eredeti angol cikk itt).

Mai világunk fejlődésére abszolut igaz, hogy exponcenciális, hiszen egy-egy új fejlesztés számos másikat gerjeszt, egy technológia finomodásából újabb technológiák születhetnek. Nem kell nagyon szabadjára engedni a fantáziánkat, hogy ezen eszközök térhódításából egy új jövőképet rajzoljunk magunk elé, főleg úgy, hogy nemzetközi trend és akarat mutat abba az irányba, hogy a betegek gyógyszerelése és gyógyszer szedése a lehető legjobban követhető legyen.

A jövőben az orvos-beteg kapcsolat sokkal szorosabbá válhat, no nem feltétlenül személyes találkozókkal, hanem az okos és viselhető eszközök telemetriás adattovábbításával. Azt gondolom, nagyon helyes irány az, hogy a terápiás döntések az orvos kezében legyenek, azokat ő hozza meg, így azonban adódik a kérdés: hol lesznek a gyógyszerészek?

A sokkal szorosabb és evidencián (folyamatosan monitorozott paraméterek) alapuló orvosi gondozásba csak zavaró elem lehet majd a gyógyszerész, aki vagy téves (nem teljes körű) tudásával akár félrevezetheti a beteget/vevőt. Az objektív adatok alapján meghozott terápiás változtatást az orvos kétséget nem tűrően véghez akarja majd vinni, így a jövőben akár olyan rendszerek kialakítása is indokolt, ahol az orvos egy zárt, elektronikus rendszerben rögzíti a terápiát és a betegnek csak egy patikát kell választania, ahol szintén az orvos rendszeréből leelenőrizhetően készleten van az adott készítmény. Vagy, ha nincs, délutánra, 2-4 órán belül ott lesz. A gyógyszerek szigorúbb követése, a gyógyszerbiztonság is megkívánhat egy ilyen rendszert, ahol bizony a kapuőr szerepét gépek vehetik át. A gép ritkábban hibázik, nem vitatkozik, nem tudja jobban mi kell a betegnek. Feleslegessé válik az kevés egyre kevesebb hozzáadott értékket közvetítő gyógyszerész, marad a már most is gyakran megfigyelhető logisztikai szerep.

A robot nem, vagy ritkábban hibázik

Folytatva a fenti gondolatmentet egy ilyen koránt sem utópisztikus rendszer fontos, logikailag következő eleme lehet a gyógyszerészt és gyógyszertári asszisztenst is kiváltó gyógyszer automata. A hazai piacon már több modell üzemel, magyar is és külföldi is, mindenhol pozitív tapasztalatokkal. Az ilyen rendszerek nagy előnye szerintem az, hogy míg az ember tévedhet (és téved is), addig ezek a robotok nem, vagy csak minimálisat. Biztos vagyok benne, hogy ez a technológia is fejlődni fog még és a gyorsaság és pontosság tekintetében eljutnak egy olyan szintre, amikor már nem lehet tovább védeni a mundér becsületét.

Nem kell ettől a változástól félni illetve ellenezni, fel kell rá készülni. Miért? Azért, mert nem elkerülhető.

Joggal merül fel a kérdés, ha robotot vizionálok minden patikába és a gyógyszerészt sem vélem többé a tára mellett látni, akkor mégis kitől fogja a beteg megkapni azt a 2-3 jó szót, amit az expediálás során ma megkap? Nos, az a szomorú tény, hogy ma sem kapja meg a 2-3 jó szót, de mind az applikációk bíztató funkciója („reward” – jutalmazási pszichológia), mind pedig az orvossal szorosabbra fűzött kapcsolat pótolni fogja ezt. Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges, hogy az expediálás egy személytelen folyamattá váljon, biztos vagyok benne, hogy a Japánok (egyébként magyar, BME-ELTE kutatás segítségével) hamarosan eljutnak arra a szintre, hogy humanoid robotokat készítsenek, de legalábbis az arc és a mimika tekintetében teljesen emberi robotokat. Akiknek nem lesz rossz kedvük, nem fogják őket az otthoni problémák terhelni, nem fognak egymással a munkahelyen (a beteg szeme előtt) vitatkozni, a vevő mindig megkapja a kellő kedvességet és figyelmet.

De, hogy ismét egy analógiát hozzak: pár évtizede még pénztáros kisasszonyok szolgáltatták ki számunkra a bankban tartott pénzt, ma pedig már szinte csak bankautomatából veszünk fel készpénzt. Sőt, akár több ügyet is tudunk az automatán keresztül intézni.

A tradicionális gyógyszerészet végét jelentő harmadik pont szorosan összefügg a raktárkészletező és expediáló robotokkal, automatákkal: az üzleti élet során meghozott érzelmi döntéseket is eltünteti és optimalizálja a technológia fejlődése.

Nem akarsz üzletelni? Nem erőltetjük!

Ha nagyon objektíven akarnám szemlélni a gyógyszertárak és gyógyszergyárak szerepét, viszonyát, akkor azt a megbontránkoztató kijelentést tenném, hogy bizony a gyógyszertárak nem léteznének a gyógyszergyárak nélkül. Sosem értettem meg azt a mentalitást, mikor egy-egy patikus kvázi kegyet gyakorol azzal, hogy szóba áll egy gyártóval és nulla hozzáadott értékre (azaz szimplán csak egy megrendelésre) várja a nagy, lehetőleg két számjegyű számlakedvezmény százalékot.

Lehetne azt magyarázni, hogy ez mennyire egy egymásra utalt üzleti kapcsolat kellene, hogy legyen, de a piac és a természetes szelekció úgyis eldönti, ki lesz az, aki talpon bír maradni. Az könnyen sejthető, hogy nem a kompromisszumkészség nélküli, magas lóról, „én vagyok a gyógyszerész, ne mondja már meg nekem” mentalitással, a gyártókra ellenségként tekintő, üzleti érzéket maximum a saját érdekei szemontjából figyelembe vevő patika/patikus lesz az.

Egyre inkább megfigyelhető az a trend – teljesen érthető módon -, hogy a gyógyszergyárak oda koncentrálják erőforrásaikat, ahonnan nagyobb forgalmat, így nagyobb hasznot remélnek vagy tudnak realizálni. Lehet a láncok és beszerzési társulások ellen hadakozni, de nincs igazán értelme: míg ezek tagjai felismerik (és elismerik) a gyógyszertár üzleti vállalkozás mivoltát, addig ezt a hajlandóságot a gyógyszergyárak is felismerik és egy klasszikus hasonlattal élve: azt a lovat ütik, amelyik húz.

Ez persze előbb utóbb a kis patikák bezárásához vezet majd, de tisztán kell látni, hogy gyártói oldalról a forgalom maximalizálása a cél. Aki együttműködik, elfogadja a partneri kezet, az életben marad, aki dacol, küzd, túlzottan diverzifikál („minden gyártóval jóban akarok lenni”), az lemarad, elesik.

A fair üzleti kapcsolat megkívánja a nyílt és őszinte kommunikációt, így mindkét fél objektíven dönthet későbbi üzleti célok meghatározásáról. Ha ez bármelyik fél részéről is sérül, akkor ez rövid időn belül az együttműködés megszűnéséhez vezethet. Egy ilyen objektív döntés lehet például a reális, a patika teljesítőképességéhez meghatározott forgalom/piaci rész növekedési cél, melyhez elengedhetetlen a pontos, korrekt kiindulási adat. A közelmúltban volt pár próbálkozás a korrekt adatgyűjtésre, de viszonylag nagy ellenállásba ütköztek ezek a vélt vagy valós aggodalmak miatt.

A jövőben egyre több gyártó fog igényt tartani arra, hogy a közös üzleti célokhoz, nyers, tiszta, kozmetikázatlan forgalmi adatokat kapjon, melyben segítséget nyújthatnak majd az expediáló rendszerek is, bár már jelenleg is adott a lehetőség a patikai szoftverekben ezen adatok kinyerésére.

Mindezen folyamatok apránként oda vezethetnek, hogy a több fronton automatizált, redukált gyógyszerészi munka egy kvázi készletmenedzseri feladattá alakuljon át. Azonban mivel az önálló, kis patikák el fognak tűnni a piacról, a lánc vagy beszerzési társulások tagpatikái felülről irányítva, a nyers forgalmi adatok alapján meghozott döntések alapján kell, hogy végrehajtsák a gyógyszerek készletmenedzselését, így gyakorlatilag ez a pozíció is megszűnhet.

Hűha, de akkor hol lesznek gyógyszerészek?

A gyógyszerész, mint szakma, nem fog megszűnni. Persze át fog alakulni, de legnagyobb veszélyben a közforgalmú gyógyszerellátás szereplői, a patikusok vannak.

Több külföldi országban létezik a kórházakban a klinikai gyógyszerész, mint pozíció. Mivel az orvos nem tanulta a gyógyszerek kémiai tulajdonságait, viselkedéseit, ezért egy terápiás döntés meghozatalánál kikéri a gyógyszerész véleményét. Átnézik a beteg együtt szedett gyógyszereit és közösen hozzák meg a terápiás döntést. Ez egy olyan terület, amibe érdemes energiát és tudást fektetni, bár hozzá kell tennem gyorsan: nem feltétlenül Magyarország lesz az a hely, ahol ez megvalósulhat.

A gyógyszerész továbbra is fontos résztvevője, mi több elengedhetetlen szereplője lesz a gyógyszeriparnak, a kutatás és fejlesztés, a gyógyszertechnológia területén. Ez egy igazi, széleskörű tudást igénylő terület, sokak szerint a szakma csúcsa.

A viselhető technológiák fejlődésével a gyógyszerész szerepet kaphat élettani paraméterek kiértékelésénél, melyet akár telemedicinához hasonlóan, akár távolról, otthonából is elvégezhet, majd a kezelőorvos számára segítséget adhat, csakúgy, mint ahogyan a már említett klinikai gyógyszerészek. De ezek az eszközök remek lehetőséget adnak majd a farmakovigilancia kérdésére is, hiszen intelligens gyógyszeresdoboz segítségével akár a napi dozírozás is nyomon követhető.

Alapvetően tehát a kórházakban klinikai gyógyszerészekként (terápiamenedzser) és a gyógyszeriparban technológusként, kutató és fejlesztőként lesz szükség gyógyszerészekre. Természetesen a gyógyszerek engedélyeztetése, mellékhatások figyelése, gyógyszerügyi feladatok a jövőben is fontos szerepet kapnak, így ott is van lehetőség gyógyszerészeknek érvényesíteni az egyetemen megyszerzett tudást.

Epilógus

Ez megint egy hosszú bejegyzést lett és maximálisan tisztellek, ha eljutottál eddig a részig és nem kukáztad örökre a Patikablogot még a könyvjelzőid közül is.

Van egy jó és egy rossz hírem. Na jó, kettő rossz hírem.

A jövőkép amit fent vázoltam, jó eséllyel bekövetkezik. A kérdés csak az, hogy mikor? Akkor ez volt az első rossz.

Mivel amúgy a Kárpát-medence egy csodálatos országában élünk (csak mi tesszük olyanná, amilyen…), a fent vázolt jövőkép bekövetkezésének időpontja erősen ki fog tolódni. Míg optimistán 10-15 éven belül várható, hogy ez – vagy ehhez hasonló – folyamat végbe fog menni (vagy akár korábban is, pont a technológiák exponenciális fejlődése miatt), addig figyelembe véve a lemaradásunkat a hanyatló nyugattól (ami szintén exponcenciálisan nő), ezek a folyamatok nálunk 20-30 év múlva következhetnek be. És ez volt a jó hír.

Ha őszintén mindenki magába néz, a fenti írás során sokszor sértve érezhette magát, pont azért, mert egy-egy állítás messzemenően igaz rá. Ma hazánkban a (közforgalmú)gyógyszerészet olyan válságát éli, melyben nem találja helyét a megváltozott, (egyelőre csak) üzleti körülmények között. Ugyanakkor nem találja magát az egyén sem, mint gyógyszerész, se nem orvos, se nem kereskedő, kicsit ez, kicsit az, pozíciójának védelme érdekében inkább felvesz magára feladatköröket, ugyanakkor eldob magától tudást és lehetséges feladatköröket.

Deliberalizáció, monopol helyzet visszaállítására törekvés, állami mentöőv, kompenzációk, hatósági ár, régmúlt eszmék táltosai, belpolitikai pozícióharcok, etikátlan gyógyszerészek büntetlensége, merkantil gyógyszerészek gátlástalansága, piaci erőfölénnyel visszaélés, egymás feljelentgetése, kollektív bűnösség elvén alapuló marketing szabályozás miatt megbénított ügyfélvevőszerzési lehetőség, használaton kívüli de mégis időszakosan kötelezően hitelesítendő sterilizátor, soha nem használt manipulátor, már bevizsgált alapanyagok újravizsgálása, költségracionalizálás miatt lejárati idők módosítása, vényköteles receptek „pult alól” kiadása, soha nem használt reagenskészlet, szakmai legitimáció miatt fenntartott veszteséges ügyelet, állami intézkedések kérdés, ellenérv, különösebb tiltakozás nélküli végrehajtása, generikus program során árréstömeg csökkenésnek való tapsolás, piszkos ügyek szőnyeg alá söprése, kéz kezet mos alapú összekacsintások, fiatal generáció bérszintjének alacsonyan tartása mind mind olyan időzített bombák a hazai gyógyszerészetben, melyek technológiai forradalom nélkül is a tradicionális gyógyszerészet végnapjait hozhatják el. És ez volt a második rossz hír.

Persze ki-ki a maga módján tehet ellene a megfelelő időpillanatban, csak fel kell azt ismerni.

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

Több országos napilap és híradás is beszámolt róla, hogy karácsonykor csak gyógyszertári ügyelet van, nincsenek nyitva a patikák. A nol.hu hasábjain is olvasható volt a felhívás, és még a híradó is beszámolt róla.

Közölték: a gyógyszertárak esetében december 24-én a szombati napra vonatkozó nyitva tartási rend lesz érvényben, de többnyire rövidített munkarendben. December 25-én és 26-án a gyógyszertárak a működési engedélyükben rögzített, munkaszüneti napra vonatkozó előírásoknak megfelelően látnak el ügyeleti, készenléti szolgálatot. December 27-én szombaton, valamint 28-án vasárnap a szokásos rend szerint működnek azok a gyógyszertárak, amelyek hétvégi napokon egyébként is nyitva tartanak, ilyenek például a bevásárlóközpontokban működő patikák. – forrás: hirado.hu

Valós segítséget szükség esetén az ugyeletespatika.com nyújthat, mely okostelefonon használva segít a pillanatnyi helyzetedhez viszonyított legközelebbi ügyeletes patikát megtalálni és minden szükséges információval ellátni.

Az alkalmazásról részletesen itt írtam, remélem nem lesz rá szükséged, de ha mégis, értékes perceket nyerhetsz vele és sok bosszúságtól tud megkímélni!

Korábban egyedülálló módon megünnepeltem a Gyógyszerészek Világnapját itt a Patikablogon és most ismét elérkezett az idő egyfajta ünneplésre. Ez az ünneplés azonban sokkal inkább felhívás, ráadásul kettős.

Az első – és fontosabb – felhívás a Diabétesz Világnapról szól, melyet minden évben november 14-én ünnepelnek a világon Sir Frederick Grant Banting tiszteletére, aki kollégájával Charles Besttel együtt felfedezte (izolálta) és ipari méretekben kidolgozta az inzulin gyártását.

Az idei év mottója kapcsán a Patikai Dolgozókért Egyesület (PAD) felhívását láthatod, mely szerint „Az egészséges étkezés (a) reggelivel kezdődik!”

A felhívás második fele pedig magáról a Patikai Dolgozókért Egyesületről szól, hallatjuk a hangunkat! Az Egyesületről majd később egy külön bejegyzésben írok, de addig pár sort magunkról:

A Patikai Dolgozókért Egyesület (PAD) célja, hogy összefogjon minden olyan gyógyszertárban dolgozó szakembert, gyógyszerészt, asszisztenst, akik fontosnak tartják, hogy felszínre hozzuk szakmánk mindennapi problémáit és párbeszéd induljon el a szakmánk közös jövője érdekében.

A Diabétesz Világnapja kapcsán arra gondoltunk, hogy a mottóhoz hűen egy fotópályázatot hirdetünk, melyre várjuk a kollégák (gyógyszerészek, asszisztensek) fotóit a holnapi (november 14.) reggelijükről. Mivel sokan – helytelenül – csak hétvégén reggeliznek rendesen, ezért lehetőség van 15-i és 16-i fotóval is pályázni.

A beküldés módja történhet a PAD (Patikai Dolgozókért Egyesület) Facebook oldalán egy hozzászólásban vagy a hello@padert.hu címre küldött e-mail formájában (a beküldött fotókat névvel együtt közöljük, hogy szavazni lehessen rá).

Ugye van az a népmese, hogy az apa, a király megversenyezteti a lányait, hogy melyik mennyire szereti. Az egyik azt meri mondani, hogy annyira szereti őt, mint az emberek a sót. Az apja megharagszik rá, kitagadja, és így az erdőben kényszerül élni, ahol találkozik a szomszéd király fiával, összeházasodnak. Meghívják az apát „titokban” egy ebédre, majd mikor só nélkül főznek, megérti a hasonlatot a király. Happyend.

Valószínűleg ősidők óta van egyfajta hajlamunk a túlzott sófogyasztásra, amin a sóeladásból meggazdagodni vágyó tudatlan weboldalak félreinformálása sem segít.

A „tiszta sót” kereső vevőkkel szembeni harc egyik élharcosaként elkeseredve olvastam az újabb butasággal agitáló kéretlen levél felbukkanásának hírét, ugyanakkor örömmel olvastam a ködpiszkáló blog ezzel kapcsolatos friss bejegyzését, hiszen a helyesbítést, a tényeket, az érvek mögötti tudományt nem lehet elégszer ismételni.

Ha neked is tetszik a ködpiszkáló blog munkássága, akkor szavazz rájuk a Goldenblog 2014 versenyen az alábbi szavazódoboz segítségével!

A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.

Mostanában egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy beiratkozok valamiféle közgazdasági képzésre, tanfolyamra, mert érdekel a téma. Egy időben a gyógyszerész-közgazdász képesítés megszerzése is érdekelt, de több évfolyamtársam is lebeszélt róla, mert alacsonynak érezték a hozzáadott értékét, ellenben drága képzés volt.

Ebből fakad, hogy több területről olvasok, hallgatok elemzéseket, több kedvenc előadóm, szakemberem is van már. Egyik ilyen dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdász, aki miniszteri biztosként felügyelte a Semmelweis-terv megvalósítását és volt szerencsém hozzá farmakoökönómia kurzusra járni még az egyetem alatt. A másik ilyen dr. Pogátsa Zoltán, aki közgazdász-szociológus és öcsémnek volt szerencséje a kurzusait hallgatni, jómagam pedig a blogja(i) lelkes olvasója vagyok, interjúit is rendre meghallgatom.

Legutóbb egy nagyon jó elemzést olvastam tőle, és már korábban is rendre használta az általam is gyakran megénekelt (magas) hozzáadott érték fogalmát. Főként a skandináv országok esetében szokás emlegetni az elvégzett munka és a termékek kapcsán a magas hozzáadott értéket, de nem kell északra utazni ahhoz, hogy a fogalom manifesztációjával találkozzunk. Szomorú tény, hogy minden jel abba az irányba mutat, hogy kicsiny országunk – bár léphetne erre az útra is – nem a magas hozzáadott értékű munkában látja a jövőt, nem egy baltikum/skandináv/német típusú tudás alapú társadalmi berendezkedésre készülünk, mi akarunk lenni „Európa Kinája” (sic!).

Hogyan jön a magas hozzáadott érték a gyógyszerészek identitáskereséséhez? Elmondom!

Ez nem bolt!

Bár nem szeretem a retrográd gondolkodást, de nézzünk kicsit vissza a múltba, hogy megértsük a jelen problémáit és a jövőre nézve szánt gondolataim ne legyenek a legnagyobb alkoholtartalmú növény (aka falrahányt borsó) jelzővel illethetőek.

A gyógyszerészet, az orvoslás hajdanán élt egyfajta mitikus „gyógyító-varázsló” kultusz, mely az evidenciákon alapuló orvoslás, a modern (nyugati) orvostudomány és a gyógyszeripar kialakulásával egyre inkább megkopott. Bár bizton állíthatom, hogy például a gyógyszerészek (még) magas társadalmi megbecsülése főként ennek a mitikus múltnak köszönhető. Egy-egy kisebb településen általában négy, na jó, öt megbecsült lakó volt: a plébános, a tanár, a körzeti orvos és a gyógyszerész. Az ötödik a kocsmáros.

Forrás: fortepan.hu

Aztán jött 1950 és az államosítás, tradícionális patikus családok vesztették el vagyonukat a gyógyszerészek patikái pedig hirtelen gyógyszertárrá változtak. Nem véletlenül használom ezt a megkülönböztetést, hiszen – ha pontosak az ilyen irányú ismereteim – ekkorájt kezdődött el a patikák sablonos átalakítása, logisztikai gyógyszer tároló kiskereskedelmi egységgé „degradálása”. Persze mindez nézőpont kérdése, hogy ez a folyamat előrelépés avagy visszalépés volt-e, de tény, hogy az államosítás és a gyógyszertári központok időszakának mentalitását a mai napig nem sikerült levetkőzni.

A múlt emlékei még élnek, akár az ’50-es évek előttről, akár az azt követő szakaszról beszélünk. Míg előbbiből a szakmai megbecsülés, a gyógyszerész felemelt társadalmi funkciója rémlik, utóbbiból a kényelmes, kiszámítható működés.

A privatizáció, majd a 2006-ban bekövetkező liberalizáció és a 2010-es deliberalizáció (de utálom ezt a kifejezést…) mind-mind megtette a maga hatását, pozitív és negatív értelemben is. Elfelejtette a szakma, hogy a patikus bizony régen is jó üzletember volt, „for profit” dolgozott, a páciensek számára pedig nem volt kérdéses, hogy a gyógyszernek bizony ára van. A liberalizáció sokak számára új lehetőségeket nyitott, de nem lennénk magyarok, ha ne próbálták volna meg egyes befektetői csoportok a kissé lazán lefektetett határokat feszegetni. Ez az időszak aztán okozott annyi erkölcsi és anyagi kárt, hogy majd a deliberalizáció korszakához érkezve szinte egyöntetűleg elkezdett a szakma visszavágyódni a gyógyszertári központok centralizált irányításának kényelme felé és a jócskán megkopott szakmai értékek visszaállítása mellett önmagával is szemben haladva, elkezdte tagadni a gyógyszerészet és a merkantil szemlélet összeférhetőségét. Ebben remek partnerre akadt a jelenlegi kormánnyal, hiszen, mint tudjuk az egészségügy nem üzlet, a gyógyszertár nem bolt! A gyógyszerész nem egyszerű bolti eladó, bár sok esetben a páciens joggal hiheti ezt: az esetek nagy részében nem is gyógyszerészzel találkozik a patikában, vagy ha találkozik is, igazi hozzáadott érték nélkül.

Hozzáadott értékek a láthatáron

Tegnap tudtuk meg hivatalosan, hogy van nekünk 12 pontunk. Tisztára mint Petőfiéknek. Azt beszélik, mikor ez a 12 pont megíródott, akkor a fórumon jelen volt kb 20-30 igencsak korosodó gyógyszerész, dehát ez ugye nem jelent semmit, van, hogy a kisebbség a többség, sőt a többség távolmaradása a kisebbség igazát támasztja alá. Node.

8. A gyógyszerész a gyógyszerszakértő szerepen túl legyen a gyógyszeralkalmazás szakértője, a gyógyszertári vállalkozás felelős irányítója és vegyen részt a népegészségügyi feladatok ellátásában.

Valahol mintha már olvastam volna arról, hogy a gyógyszeralkalmazás szakértőjévé kell válnunk. Meg arról is, hogy minél hamarabb belátjuk, hogy a gyógyszertár, a patika bizony üzlet (is), annál hamarabb tudunk elindulni a fejlődés útján (javaslom a képet itt jobb oldalt kattintás után – mozog!).

Lépjünk ezen túl gyorsan és álljunk meg egy fontos momentumra, ugyanis dícséretre méltó, előre mutató jelek vannak itt kilátásban tisztelt hölgyeim és uraim, polgártársak.

Ha a fent hivatkozott Petőfi dokumentumot áttanulmányozzuk és a vállunkra vesszük a nehéz feladatot, hogy a demagógiából kihámozzuk a lényeget, biztató programpontokat találunk, melyek megvalósulása esetén még hozzáadott értékek is lehetnek a láthatáron.

Anélkül, hogy teljes részletekbe belemennék, megosztok veled pár általam vélt hozzáadott értéket, amely véleményem szerint ha megvalósul, tényleges tetté alakul, akkor az identitászavarban szenvedő patikus is a vércukor- és vérzsírmérések helyett inkább ezekkel a javaslatokkal akar majd foglalkozni a jövőben.

A gyógyszertár felelős írányítása

Ez egy hozzáadott érték. Persze, csak akkor, ha a felelős vezető ténylegesen ért hozzá. Mint tudjuk, a patikák sikerének a kulcsa a többségi tulajdonos gyógyszerész (vigyázat, irónia!), de mit ér a többségi tulajdon, ha valaki nem ért közgazdasági, marketing és például eladástechnikai témákhoz?

Ezért meggyőződésem, hogy egy gyógyszertár felelős, hozzáértő vezetése olyan magas hozzáadott érték, melyet később a páciens (vevő és/vagy beteg) is meg fog érezni, abból profitálni fog. Miről is van szó?

Egy magas hozzáadott értéket képviselő felelős gyógyszertárvezető gondoskodik arról, hogy a piacot érintő gondok ne jelenjenek meg a mindennapi ellátás szintjén. Folyamatosan keresi a lehetőségeket a fejlődésre, korszerűsíti patikáját, források után kutat, előre menekül, nem pedig a múlt védett piacába. Most joggal hördülhetne fel sok kolléga, hogy „dehátazárrés”, „régenmindenjobbvolt”, „rámnyitottak” etc…

Az a baj, hogy van jópár magas hozzáadott értékkel dolgozó kolléga, de ők csendben teszik a dolgukat, többnyire elszigetelik magukat a populista károgóktól, patikáik jól prosperálnak, ezáltal konkurens (tudod, a károgók) vezetőkkel kvázi haragban állnak, no persze nem önszántából, hanem mintegy alanyi jogon. Aki sikeres, jól megy neki, az gyanús, azt utáljuk. Ismerős? Na, tedd a szívedre a kezed, mondd, hogy nem ismersz ilyen eseteket!

Felelős gyógyszerkészletezés

Már én is írtam róla, főként a laikus olvasóimnak, hogy mik lehetnek az okok, amikor nem találja a megszokott gyógyszerét a patikában, vagy vissza kell érte jönni egy vagy két nap múlva. Akkor még azt gondoltam, hogy ha meg tudjuk értetni a páciensekkel, hogy miért vannak ezek a kellemetlenségek, akkor hosszú távon sikerül egyfajta kölcsönös tolerancián alapuló állapotot elérni. Ma már kicsit másképp látom a helyzetet. Erős lesz amit mondok: oldja meg a vezető ezt a problémát! Pont.

Persze továbbra is vallom, hogy nyílt és őszinte kommunikációval egyfajta lakossági nevelést is kell folytatni, azonban rendre bebizonyítja a „rendszer”, hogy mindig könnyebb a problémákon siránkozni és mások hibáztatása mögé bújni (az árrés, a források, az elmúltnyolcév stb…), mintsem a megoldást keresni. A hozzáadott értéket képviselő felelős vezető oldja meg – akár külső forrás bevonásával -, hogy a gyógyszerellátás zökkenőmentes legyen. Ha ez nem megy, adja vissza a felhatalmazását a patika vezetésére. Vagy álljon ki érdekei mellett határozottan, hatékonyan. Vagy tömörüljön beszerzési társulásba. Vagy lépjen be egy franchise rendszerbe. De semmiképpen se futamodjon meg a feladat elől és mutogasson másra, hogy miért nem megy az, ami a feladata, ami megkülönbözteti egy átlagos piaci szereplőtől, egy átlagos kereskedelmi egységtől.

Gyógyszerportfolio, akciók

Újabb hozzáadott értéket képviselhet, ha a felelős vezető a sarkára áll és a kezébe veszi az irányítást, meghatározza azokat a például vény nélkül kapható és egyéb termékeket, amelyeket ő tartani akar, amelyekben megbízik, amelyik cégektől, gyártóktól számára elfogadható kedvezményt kap.

„Dehát, ha keresik, akkor azt tartanom kell!”

Igen, de mégsem. Látni kell, hogy képtelenség minden egyes készítményből készletet tartani, minden egyes bio-natura-zen-hippi-önjelöltorvos oldal/újság által promotált ki tudja honnan származó készítményt. Vagy a „keresték” – egy alkalommal – hívószóra bőszen megrendelni, majd hónapokig nézegetni a polcon, mert a vevő nem jött vissza érte. Vagy mert a noname cég éppen aktuális kislánya szépen kérte és ígért 50% kedvezményt egy eladhatatlan, médiatámogatás nélküli készítményre, ezért rendeltünk belőle kezdőkészletet. Aztán lejárat közelében végül Mancika hazavitte a Bélának, merthát csak nem veszhet kárba!

Apropó akciók: készül a Sikeres patikák című írás második része (csak kicsit lassan), amiben az akciókról lesz szó. Állandóan forráshiányra panaszkodik a szakma, közben egyszerűen sokan még mindig nem veszik a fáradtságot és a bátorságot arra, hogy 3-4-5 céggel komolyabbra fűzzék a kapcsolatot – lehetőleg olyannal, aki az adott termékcsoportban piacvezető termékkel bír -, és kihasználják az akciókban rejlő lehetőségeket.

„Nem viszik…” – hallható az egyik leggyakoribb kifogás. Erre is van megoldás, mely majd szintén egy következő írás tárgya lesz. A gyógyszerek ajánlása nem erőszakos tukmálás, tanulható, fejleszthető!

LLL – a gyógyszerek szakértője

A három L jelentése ma már – remélem – mindenki számára ismert: Life Long Learning. Ezt amúgy diákként a legnehezebb elfogadni, de ahogyan telnek az évek és szürkülnek a napok, bennem legalábbis egyre inkább megnő a vágy a tanulásra. No ezen a folyamaton sikeresen katalizál a már-már hungarikumnak számító továbbképzési rendszerünk, melynek fontos eleme a pontvadászat!

Idén – nem mondanék igazat, ha tagadnám a külső kényszer hatását – beiratkoztam kötelező szintentartó továbbképzésre, szerencsére ingyenes képzésre. Hátööö…érezni az izzadtságszagot az egészben (szó szerint is), azt gondolom, súlyos problémák vannak a továbbképzés rendszerével. Erre persze nálam sokkal hivatottabb szakemberek is rájöttek már és folyamatban (?) van egy reform. És bár az egyértelműen látszik, hogy a képzőhelyek igyekeznek mind érdekes, mind pedig hasznos tananyagot összeállítani, valószínűleg a hallgatóság heterogén volta miatt ezt a nehéz feladatot nem sikerül maradéktalanul megoldani. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pontvadászat jelensége miatt, inkább a kötelezőség miatt ül be sok kolléga, mintsem a tudásszomj enyhítése miatt.

Legutóbb történt, hogy a sokak számára túl száraznak és unalmasnak tűnő – egyébiránt szerintem zseniálisan jó – gyógyszerészi kémiai előadás végén az előadó elkövette azt a hibát, hogy egy kérdezz-felelek szekciót nyitott. Itt aztán rázúdították a magasan képzett közforgalmú gyógyszertárban dolgozó kollégák mindennapi keserűségüket, mely szerint „nagyon jó volt az előadás, de minek van ez a savbázisizé az anyagban, mikor ennek nincsen gyakorlati haszna a patikában?!” – természetesen a szórakoztatásod miatt egy picit túlzok

Nos. Az a „savbázisizé” egy olyan alaptudás átismétlése, ami pont, hogy egy hozzáadott értéket adhat a mindennapi munka során, hiszen a gyógyszerek szakértőjének illik tudni, hogy adott készítmény savas oder bázisos közegben jut-e el jobban a célhelyére, vagy ad absurdum azt, hogy a betegek által előszeretettel alkalmazott, általam csak kordagyuri gyógyszerbevételnek keresztelt „all-in” megoldással (minden készítményt egyszerre) bevett gyógyszerek egymás felszívódását miként gátolják.

Identitás kell? Gyógyszerészi kémia, tessék! (Disclaimer: én sem szerettem az egyetem alatt, sőt, küzdöttem is vele. Idővel viszont minden megszépül.)

Kommunikációs szakember

Egy újabb terület, amely fejleszthető, tanulható és amely elengedhetetlen lehet a gyógyszerek kiadása során. Magas hozzáadott értéke van a tanácsadásnak. És itt most nem a „patikamagazinban én is olvastam, hogy ez az aroma/gomba/víz/levegő/gyertyaterápia milyen hatásos lehet a nyombélfekély kézrátételes gyógyításában” szintű tanácsadásra gondolok, hanem, mint a Petőfi 12 pontjában is megénekelt gyógyszerszakértői identitáshoz méltó, a gyógyszerek szedésével, interakcióival, farmakokinetikájával, farmakodinámiájával kapcsolatos tanácsadásra.

Amit le kell fordítani a beteg számára érthető nyelvezetre, az éppen aktuális páciens értelmi szintjéhez igazított magyarázatra. Ezt azonban érdemes tanulni, fejleszteni.

Identitás kell? Gyógyszerterápiás kommunikációs szakember, tessék!

A digitális szakadék átugrása

Mai felgyorsult világunkban küzdhetünk ellene, de úgysem tudjuk legyőzni a modern digitális technikákat. Ehelyett sokkal célravezetőbb elsajátítani használatukat sőt, beépíteni a patika mindennapi életébe őket. Emlékszel: hozzáadott érték. Ilyen például az, hogy végre kidobod az ablakon jó messzire elviszed a szelektív hulladékgyűjtőbe és/vagy beteszed egy időkapszulába a FAXGÉPET és nyitsz a digitális csatornák felé, kezdőlépésnek mondjuk legyen a naponta többször megnézett e-mailcím egy ilyen.

Tudom, sok a reklám, kéretlen levél, potencianövelőreklám, vírusosleszapatikaigép, „ezenagépennincsisinternet” (akkor a „modemes” rendelés mégis hogyan működik?!), de mindenre van megoldás.

Aztán következő lépés mondjuk lehet az, hogy egy szakember (nem, nem a patikai szoftvert készítő cég alvállalkozója) elkészíti a patikád honlapját, amire három információt mindenképp javasolok kitenni:

1. nyitva tartás, cím, térkép – ezt a nyitóoldalra, nagy betűkkel, látható helyre
2. patikában dolgozók neve, beosztása, elérhetősége (legalább a vezetőé)
3. a patika e-mail címe

Hidd el, megéri ráfordítani az időt, energiát, pénzt. Lassan 50-60 éves lesz az a korosztály, akinek az életében – ha csak a munkahelyén is – már komoly szerepet játszott a számítástechnika, otthon van internetelérése és bizony információk után kutat az interneten.

Nem lenne jobb, ha te lennél az a szakember, akitől kérdezni tud, akár e-mailben, akár a patikád Facebook oldalán ahelyett, hogy mindenféle antalvali meg naturahírek áltudományos és konspirációs elméleteket gyártó odalakról tájékozódna?

Identitás kell? Digitális technológiákra nyitott patikus, tessék!

Magisztrális gyógyszerkészítéstől az újfajta értékek felé

Bizonyára felfigyeltél rá, hogy sokszor – tudatosan – használtam a magas hozzáadott érték kifejezést. Tettem ezt azért, mert ez a siker egyik kulcsa, nem lehet elégszer elismételni. Már csak azért sem, mert sajnos egy olyan környezetben élünk, ahol a legtöbben nem értik, nem akarják érteni a hozzáadott érték jelentését.

A fenti elemzésből a csökkenő jelentősége és súlya miatt kimaradt a magisztrális gyógyszerkészítés, ami egy remek iskolapéldája lenne a hozzáadott érték elmagyarázásának. Vegyszerekből, gyógyszeralapanyagokból egy teljesen komplex egész, egy új, egy készítmény készül a szakember által. Hozzáadja a tudását, a munkáját, értéket tesz bele. Az alkotóelemek önmagukban – egy kis túlzással – semmit sem érnek, de a szakember által „összekészítve” már komoly gyógyító hatással, értékkel bírnak.

Látni kell azonban, hogy a magisztrális gyógyszerkészítés évről évre visszaszorulóban van és bár különböző tanok képviselői naphosszat tudnának erről vitázni, de objektíven belegondolva mindenki beláthatja: a jövő már nem ezekben a készítményekben lesz.

Sokkal inkább abban a pár fentebb kiragadott példában, melyek művelését és hozzáadott értékként kezelését ugyanúgy meg kell tanulni, mint ahogyan azt tettük az egyetemen a magisztrális gyógyszerkészítés esetében. Ez van, akinek hamarabb, van akinek csak később megy, de semmiképp sem szabad a múltba tekintés helyett miatt szándékosan (vagy csak tudatlanul?) versenyhátrányt elszenvedni amiatt, mert nem vagyunk hajlandóak a változásra, nem vagyunk képesek befogadni új megközelítéseket, új módszereket.

Persze azt is tudjuk, hogy a gyógyszerészet egy tipikusan olyan konzervatív szakma, melyben a versenynek helye nincs. Itt mindenki egyenlő, mindenki szép, mindeni okos, minden rendben van, nincsenek problémák, pontosabban vannak, de azok mind külföldi tőke formájában. Sorolhatnám a népbutító hangzatos nyilatkozatokat, de zárszóként inkább egy kreatív munkát végzők körében már elcsépelt angol kifejezést idézek: think out of the box.

Fenntartom a lehetőségét annak, hogy a fent leírtak mindenki számára triviálisak és igazából felesleges szócséplés volt az egész írás. Ez esetben legalább szinten tartottam az 5 ujjas gépelési technikámat.

Hozzászólás a Patikablog Facebook oldalán, itt lehetséges.

Nagy várakozással álltunk a 2014. szeptember 24-én megrendezett „Miniszimpózium a gyógyszertári ügyeletről” című rendezvény előtt, hiszen egy fontos téma megvitatására, a különböző álláspontok megismerésére adódott lehetőség. A szándék nagyon díjazandó, mely szerint az ügyeleti kérdéskör forró témáját egy mindenki számára nyitott fórumon vitathassa meg a szakma. Az már egy másik kérdés, hogy a rendezvény ideje és helyszíne meglehetősen leszűkíti a részt venni tudók számát, de gyakorlott rendezvényszervezőként tudom, hogy idális időpont egyszerűen nem létezik. Talán ha online történnének ezek a fórumok.

Apropó online élet. A Patikablogon és a Gyógyszerészet: Múlt!Jelen.Jövő? Facebook csoportban is aktív élet folyik, a vélemények folyamatosan felszínre kerülnek. Ezért döntöttünk úgy, hogy erre a miniszimpóziumra összegyűjtjük az összes olyan véleményt, amely online felületeken jelent meg és az ügyelettel kapcsolatos. Ha már személyesen nem tud minden érintett ott lenni és a döntéshozók nem élnek a digitális felületek adta lehetőségekkel, akkor összehozzuk a kettőt, mint egy mediátor szerepet felvállalva. dr. Lukács Ádám kollégám még attól sem riadt vissza, hogy felvegye nyilvánosan a kapcsolatot a szakma (?) megosztó fantomjával Etikus Patikussal, akinek bár ténykedése ellen már én is többször hangot emeltem, vannak használható gondolatai, mi több volt egy ügyeletet érintő kezdeményezése.

Tettük ezt mindazért, mert (még) érdekel minket ennek a csodálatos szakmának a jövője, aktuális helyzete.

A szimpózium

A rendezvény – nézőpontoktól függően – sikeresen lezajlott, a kinyomtatott 69 oldalas dokumentum átadásra került, egy pár gondolat, vélemény kíséretében. Aztán eljött szeptember 29., amikor is megjelent a Kamara honlapján egy beszámoló a miniszimpóziumon elhangzottakon.

Már többször hangot adtam csalódottságomnak, hogy Kamara honlapján megjelenő írások sokszor összecsapottak, nem tárgyilagosak, alkalmanként tévedésekkel teliek és az igazságot, valóságot meglehetősen fura, már-már rózsaszín szemüvegen keresztül mutatják be. Talán nincs is ezzel semmi probléma, hiszen nagyoktól tanulni sosem szégyen, és hazánkban az objektív tájékoztatás lassan olyan ritka lesz, mint a nyereséges ügyeleti szolgálatot tartó patika.

Az objektív tájékoztatáson túl, a tényfeltáró, konfrontációt vállaló újságírás is visszaszorulóban van – az alábbi sorokat sajnos egy gyógyszerészettel foglalkozó portál sem vállalta. Pedig csak az érem másik oldala, az objektív valóság áll benne. De miről is van szó?

Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak

A „futár” szerepét vállaló dr. Lukács Ádám kollégám egy találó viccel reagált a megjelent beszámolóra.

Egy régi vicc jutott eszembe a Jereváni Rádióról. Megkérdezik a Jereváni Rádiót, igaz-e a hír: Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak?!
Mire a válasz: a hír igaz! De nem Jerevánban, hanem Tibilisziben, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!

A tudósításban megjelent információk pontatlanságáról kérdeztem Ádámot:

“Valóban egyéni véleményem volt, egy pillanatra meg is hült mindenki a teremben a hallottakon – nincsenek hozzászokva az érintettek az ellenvéleményhez. A beszámoló tele van tárgyi tévedésekkel: nem 69 tag véleményét kapta meg írásban az elnök úr, hanem 69 oldalnyi dokumentumot, melyben a 2013. novembere óta különböző online felületeken összegyűlt véleményeket szedtük össze. Tettük ezt azért, mert elfogadtuk a játékszabályokat, mely szerint írásban kell benyújtani egy véleményt, hogy azt komolyan vegyék.”

A 69 oldalas dokumentum összeállításában jómagam is segédkeztem. Az átadott dokumentum nem egy közösség közösen kialakított véleményét tartalmazta, hanem több felületen megjelent véleményeket, ahogyan a bevezetőben is írtam. Többek között az általam, itt a Patikablogon írt Akut problémák ügyeletben című bejegyzést is, mely kvázi vitaindítóként jelent meg, hosszú idő után az első, tényeket boncolgató írásként. A szerencsétlen időpont miatt Ádám vállalta azt, hogy eljuttatja a grémium elé ezt az anyagot is.

A beszámoló ellentmondásai azonban itt nem érnek véget, dr. Lukács Ádám folytatja a sort:

“Az, hogy nincs szükség ügyeletre, csak az én személyes véleményem. Ebből is látszik, hogy hiába a nyomtatott anyag, a Kamara vezetői nem vették a fáradtságot annak átolvasására, és valótlanságokat állítanak summázó cikkükben. A máshonnan származó 182 aláírást a szakma “fantomja”, Etikus Patikus gyűjtötte, akitől/akiktől ezt nyílt, online felületen kértem el, bárki megnézheti. Ezt szintén a fórum tudomására hoztam, csakúgy, mint azt, hogy bár nem én vagyok ez a fiktív figura, de az ügy előremenetele miatt akár ezt is hajlandó vagyok felvállalni. Csak történjen végre valami!”.

Hogy melyik volt az első fórum, mely az ügyelet témakörével foglalkozott?

“Nem volt szükség az állításaim cáfolására, mert nem mondtam, hogy ez az első ügyelettel foglalkozó fórum. Állításom csupán az volt, hogy ennek az egyeztetésnek a létrejötte annak köszönhető, hogy a patikák jövedelmezősége jelentősen lecsökkent az elmúlt időkben, több gyógyszertár a megélhetésért küzd, akik az ügyelet terhét már nem tudják elviselni. dr. Hankó Zoltán erre mindösszesen annyit reagált, hogy már régóta foglalkoznak a kérdéssel – többnyire eredménytelenül, de ezt már csak én teszem hozzá…A fórumról valóban korábban távoztam, mivel már érdemi rész nem volt, körülbelül 15 perccel a vége előtt.”

Kimaradt, átalakult részletek

A beszámolóból több szakember hozzászólása is kimaradt, melyek azonban fontos véleményeket tartalmaztak. A Pharma Szüret rendezvényen tudtam meg, hogy dr. Harmatha Levente is részt vett a fórumon, és fel is szólalt az ügyeleti rendszer készenléti rendszerre való váltása mellett. A beszámolóban nem találtam az ő sajátos véleményét, így hát megkerestem és rákérdeztem, hogy miként is történtek a dolgok?

“A fő mondanivalóm az volt, hogy nem kérünk többet a Kamara vezetőségétől, mintsem mielőtt túlpolitizálja az ügyelet kérdését és különböző kormányzati szervekhez fordul, álljon meg egy percre, egyeztessen az OTH-val és kérje, hogy egységes gyakorlatot kövessenek a Tisztifőgyógyszerészek. Jelenleg szimpátia, vélt vagy valós félelmek határozzák meg azt, hogy egy adott településen, régióban engedélyezik-e a készenlétet vagy sem. És, hogy miért készenlétről beszéltem? Úgy vélem, hogy bár a helyes, de radikális lépés az ügyelet teljes megszüntetése lenne, egy mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldást kínál a készenléti rendszer kialakítása, egységesítése: zárástól este 10-ig “hagyományos” ügyelet, majd az ügyeletes orvos általi behívással készenléti ellátás biztosítása nyitásig. Ilyen rendszer már több településen sikeresen működik.”

A beszámolóban pár kijelentés kikerült az eredeti szövegkörnyezetből. Ez szintén sajátos módja az „objektív” tájékoztatásnak.

“Sajnálattal olvasom azt is az összeállításban, hogy egyes gondolataimat kiragadták és nem a nevem alatt tárgyalták. Mint mondtam, én mertem kimondani azt, hogy szükségtelen az ügyelet, de a Norvég és a londoni példával is én hozakodtam elő. Tettem ezt válaszul a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök szavaira, aki az ügyelet létét és fontosságát azzal indokolta, hogy enélkül gyógyszerészre sem lesz lassan szükség – kvázi ez maga a szakma csimborasszója (ezt már én hallottam bele). Norvégia, amely 2500km hosszú ország 5 millió lakossal mindösszesen egy ügyeletet üzemeltet (Oslo-ban) és egyáltalán nem érzik sértve a norvég gyógyszerészek magukat, hogy nem ügyelhetnek – válaszoltam a felvetésre. A londoni példa idézése sem állja meg a helyét, ott ugyanis nem két hanem csak egy ügyeletes gyógyszertár van, míg Párizsban van kettő. Összevetésül London közel 10 milló fő, agglomerációja plusz 12 millió, Párizs 2.2 millió fő, agglomerációval együtt 12 millió.”

Tájékoztatott dr. Lukács Ádám. Szintén elhangzott a fórumon egy másik fontos tény: dr. Harmatha Levente kiemelte, hogy kollégájához, dr. Kenéz Zsolthoz hasonlóan megtette már azt, hogy az ÁNTSZ rendelkezésére bocsátott egy 362 oldalas dokumentumot, mely az ügyeleti időben eladott termékek listáját tartalmazta.

“Nem tudtak egyetlen egy életmentő, sürgősségi expediálást igénylő gyógyszert sem mutatni. Az ügyeletet kényelmi szolgáltatásnak tartom és meglehetősen naiv álláspontnak vélem azt, ha valaki azt gondolja, hogy az állam vagy a szomszédos patika bármilyen hozzájárulást akarna fizetni. Mint olvasható, a “piac láthatatlan keze” hasonlatomat alaposan félreértették: egy korábbi hozzászólásra reagálva jegyeztem meg, hogy az régen rossz, ha valaki az ügyeletet tartja a szakma csúcsának. Az ügyelet szükségtelen és megalázó is egyben. Amennyiben egy Pécs nagyságú városban nem kötelező az ügyelet, ott a piac kitermeli magából azt a patikát, mely piaci rést lát arra, hogy hosszú vagy 24 órás nyitvatartással a lakosság rendelkezésére álljon.”

Először nem értettem, hogy miről beszél a kolléga, aztán a kamarai beszámoló külön kiemelt keretes részében megtaláltam a célzást erre a hozzászólásra. A beszámolót olvasva nem is értettem, mire fel ez a „blokk”, elkülönítve, kirekesztve, de így már világos.

Vagyis nem.

Üzengetünk, célozgatunk, nem pontosan idézünk, szövegkörnyezetből kiragadunk, saját érdekeinket alátámasztandó átformálunk, egyszóval mindent megteszünk a valóság elferdítésére. Összefogás és konszenzus keresés helyett hatalmi és presztízs harcokat vívunk és úgy teszünk, mintha nem egy nyelvet beszélnénk.

A kommunikáció nagy úr, egy külön tudományág. Tanulható, fejleszthető. Az angolok ebben zseniálisak. Azt, hogy „fiam, te hülye vagy” el tudják úgy mondani, hogy „fiam, nem vagyok benne biztos, hogy amikor ezt tetted/mondtad, akkor teljes mértékben tudatában voltál tetteidnek és rendelkezésedre állt minden szükséges információ, majd abból a megfelelő következtetéseket vontad le”. Nem viccelek, napi szinten kommunikálnak így.

Persze vannak esetek, mikor a sorok mögött olvasás egy magasabb érzelmi és értelmi intelligenciát követel meg, de hát diplomás szakemberek vagyunk, sok év tanulással a hátunk mögött, erre csak képesek vagyunk, nem?

De ha mégsem, akkor könyörgöm, beszéljünk végre egy nyelvet.

A bejegyzéshez itt szólhatsz hozzá.

Ma van egy világnap, amiről itthon fura mód nem emlékezünk meg. A Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (FIP) szeptember 25-én ünnepli a gyógyszerészeket, a szakmánkat.

Mostanában rengetegszer szó esik arról, hogy mitől is gyógyszerész a gyógyszerész, keressük az identitásunkat ebben a fura világban, mondvacsinált témákból tudománykodunk, olyan funckiókat akarunk magunkra aggatni, melyekhez semmi közünk, közben pedig mindennel foglalkozni akarunk, csak azzal nem, amihez a legjobban értünk.

Fura.

Persze sokat lehetne polemizálni arról, hogy ez ki és mi miatt van (ugye mindig más a hibás), de még mielőtt bűnöst kiáltanánk, gyorsan megnéztem, hogy releváns-e a mai világnap a magyar gyógyszerészekre nézve. A FIP tagok között böngészve feltűnik mind a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, mind pedig a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság. Sajnálatosan egyik oldalon sem esik szó arról, hogy ma lenne a Gyógyszerészek Világnapja.

Update: Az MGYT Gyógyszerésztörténei Szakosztályának Facebook oldalán kint volt a hír.

De, hogy ne csak a szám járjon, én úgy döntöttem, erre a maradék másfél órára bizony megünneplem a Gyógyszerészek Világnapját és ha már hivatalos anyag nem készült, én készítek egy „plakátot” a jeles napra.

Sokmindenben egyedülálló a Patikablog, egy strigulát behúzok ide is.

Kedves Kollégáim! Ezzel a plakáttal fejezem ki irántatok a tiszteletemet és egyben üzenem a laikus olvasóimnak is, hogy köszönöm/köszönjük a bizalmat, amit évek óta a gyógyszerészek iránt mutatnak.

Boldog Gyógyszerészek Világnapját!

Hozzászólásra itt van lehetőség.

Még tavaly írtam a Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetemről melyet a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság szervezett.

A Patikabloggal kvázi párhuzamosan, mintegy „testvér felület” működik a Facebookon egy „Gyógyszerészet: Múlt, Jelen, Jövő” csoport, melyet kollégám, barátom Lukács Ádám indított útjára. Az ott folyó munkába tavaly nyáron csatlakoztam be aktívan és öröm látni, hogy egyre többen élnek a szabad véleménynyílvánítás jogával és komoly kérdéseket tudunk megvitatni.

Ebbe a munkába csatlakozott be a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke, Dobson Szabolcs is a napokban, és aktív részvételével, véleményével igazán parázs beszélgetéseket kezdeményez. Az egyik ilyen parázs véleménycsere folyományaként – mely molotov koktélként robbant a csoportban – jutott arra az elhatározásra, hogy a segítségünkkel megírja a jelen kor gyógyszerészének a krónikáját.

Az alábbiakban az ő felhívását olvashatod, melyhez én csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy:

• teljesen anonim felmérést szeretnénk
• én kíváncsi vagyok 35 év feletti véleményekre is
• fontos az adatok számszerű pontossága, hiszen ebből készíthető releváns statisztika
• a válaszokat küldheted direktben Dobson Szabolcsnak, Lukács Ádámnak illetve nekem itt a Patikablog e-mail címén
• teljesen anonim felmérést szeretnénk (nem elírás )

Kedves Barátaim!

Mindannyian részt vettetek már Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetemen az elmúlt tizenegy év valamelyikében, sokan többször is. Közben remélem, mindannyian elvégeztétek az egyetemet, mert ha igen, a segítségeteket és a közreműködéseteket szeretném kérni egy összeállítandó könyv megírásában.
A mai fiatal (35 alatti) gyógyszerészek helyzetéről, életéről, gondolatairól szeretnénk olyan könyvet megjelentetni, amelyikben egységes vázra felfűzve (lásd a mellékelt templátot) legalább több tucat anonim életrajz található, sok-sok ténnyel, történettel, életúttal, gondolattal.
Reményeim szerint ez nagyon hasznos olvasmány lesz minden gyógyszerészkollégának, különös tekintettel a szakmai vezetőkre, gyógyszerésztörténeti szempontból pedig azért, mert nem a múlt emlékeiben kutatunk, hanem megörökítjük a Ti generációtok első éveit a jövő számára is, hiszen rövidesen ez is történelem lesz.
Kérlek szépen Benneteket, hogy ha egyetértetek, 2 héten belül írjatok a megadott váz (templát) alapján 2-3 oldalt magatokról, ismétlem, név, és olyan adatok nélkül, ami a személyes azonosításhoz elvezethet, és küldjétek el erre az e-mailcímre (dictum.dobson@t-online.hu)
Nyugodtan hagyjatok ki a templátból bármit, amit nem éreztek relevánsnak.
Előre is köszönöm szépen megtisztelő segítségeteket és munkátokat!

Barátsággal:
Szabolcs (Dobson)

A kérdések váza:

1. Születési évem, végzésem éve/helye
2. Miért választottam a gyógyszerészi pályát?
3. Milyen várakozásaim voltak a pályával kapcsolatban, hol szerettem volna elkezdeni a pályafutásomat?
4. Első munkahelyem (melyik város/megye, ha gyógyszertár: nagyváros, közepes- vagy kisváros, kistelepülés), miért ezt választottam, további munkahelyeim
5. Eddigi munkahelyi tapasztalataim, élményeim, érdekes sztorik
   1. A főnökömmel/főnökeimmel
   2. Kollégáimmal
   3. Betegekkel (ha releváns)
6. Mit szeretek a munkámban, mit nem szeretek a munkámban?
7. Hogyan változtatnék a munkámon, ha tehetném?
8. Jövedelmi viszonyaim (nettó havi bér, plusz juttatások pl. cafeteria, teljesítményarányos bónusz)
9. Magánéletem alakulása (egyedülálló, párkapcsolatban élő, gyermeket/gyermekeket nevelő)
10. Hogyan látom a gyógyszerészet jelenét és miben látom jövőbeli lehetőségeit?

Segítségedet köszönjük, reméljük sok értékes visszajelzést kapunk, melyből egy igazán hasznos, a kor szellemét hűen lerajzoló mű születik majd.

Kedves Kollégák, Tisztelt olvasóim!

Pontosan két hete, 2014. augusztus 20-án történt a hazai gyógyszerészet életében egy olyan eset, mely mellett – bár sokan megtették – nem szabad szó nélkül elmenni, így hát álljon itt ez a bejegyzés, mint egy kvázi nyílt levél.

Nemzeti ünnepünk délutánján úgy gondolta egy kollégánk hozzátartozója, hogy szavainak egy gáz-riasztó pisztollyal ad nyomatékot, és ezzel kimeríti a garázdaság bűntettének alapos gyanúját. Az esetről több média is beszámolt, ezzel vélt vagy valós erkölcsi károkat okozva a gyógyszerész szakmának.

Mielőtt kicsit az eset mögé néznénk, szeretném egyértelműen – és sajnos nyilvánosan elsőként – leírni: elítélek minden nemű erőszakos cselekedetet, különösen azt, mely mások megfélemlítésére, testi épségének veszélyeztetésére irányul. Továbbá elítélek minden olyan cselekedetet, mely nevelés és párbeszéd helyett a kommunikáció rettentő primitív eszközeit használva, a rövidebb és egyszerűbb utat választva, megoldás keresés helyett fizikai vagy szellemi erőfölény alkalmazásával próbál egy szituációt rendezni.

Természetesen minden éremnek két oldala van és se nem feladatom, se nem jogom bárki felett is – a tények részletes ismerete nélkül – ítélkezni, ez a hatóságok és a szakmai vezetés feladata (lenne).

Azonban fontosnak tartom megemlíteni, mi több elhatárolódni attól az erőszakos cselekedtől, mely az ominúzus patikában történt. Legyen szó akár problémás esetről, akár kimerítő ügyeletről, akár legyengült idegrendszerről, akár kötekedő vevőről/betegről, európai kultúrkörnyezetben (még, ha pl. a konkrét esetben szakmailag igazam is volt) fegyverrel egy kiadóablakon át NEM FENYEGETÜNK SENKIT!

Nézzünk kicsit az eset mögé

A Patikablogot azzal a céllal indítottam el, hogy csökkentsem a laikus betegek/vevők és a szakemberek közötti kommunikációs és információs szakadékot. Ügyeleti és hétköznapi beszámolóimból bárki láthatja, hogy ez a szakma különösen nagy türelmet igényel.

Sok kollégával beszélgettem az eset kapcsán és sokan nyilatkoztak úgy, el tudják képzelni, hogy van egy pont, amikor elszakad a cérna. Én nem vagyok ennyire engedékeny, és kicsit a vevő/beteg oldalára átülve, mielőtt „kiakadok”, végig próbálom gondolni a túloldal motivációját, ismeretanyagát.

Vajon – a Patikablogon kívül – foglalkozott-e valaki nagy nyilvánosság előtt, elmagyarázva, hogy vissza lehet-e váltani a gyógyszereket és ha nem, akkor miért nem?

Vajon tudja-e a beteg/vevő, miért veszteséges egy ügyelet üzemeltetése a patikák számára, és milyen problémák adódnak ügyeletben?

Vajon tudja-e a beteg/vevő, miért van az, hogy bár minden média azt harsogja, olcsóbbak a gyógyszerek, de ő mégis többet fizet a patikában?

Meg nem értett oldalak

A fenti kérdések mindegyikére sajnos nem a válasz és a szakmánk problémáinak jeletős része adódik abból a kommunikációs disszonanciából, ami a tára két oldalán állók között fennál.

A szakember és a laikus kommunikációja több ponton eltérhet egymástól és ha nem egy nyelvet beszélünk, bizony a legegyszerűbb problémát sem tudjuk megoldani. Gőg és felsőbbrendű kioktatás helyett a beteget/vevőt emberszámba véve meg kell próbálni elmagyarázni a laikus számára is befogadható módon az adott szituáció magyarázatát. Persze, ez egy nehéz, de tanulható folyamat és a leggyakorlottabb szakembernek is komoly kihívást jelenthet. A Patikablogon is számos olyan bejegyzés született, mely reménytelen eseteket mutat be, néhol szórakoztatóan kiszínezve. Illettek is jócskán kritikával miatta, de mindig a nevelési szándék vezérelt, hogy az olvasó – akár kicsit magára is ismerve – tanuljon az esetből és mikor legközelebb betér egy patikába, talán eszébe jut a történet, megkímélve saját magát a blamától és a szakembert egy újabb „problémás” esettől.

Hiszek abban, hogy mindenki számára érthető kommunikációval rá tudunk/tudok olyan problémákra világítani, melyen ha egy kicsit is elgondolkozik az olvasó, akkor beépítve azt a mindennapokba, egy európaibb gondolkodásmód csíráját ültetem el.

Nem egy visszajelzést kaptam már, melyekben arról számoltak be, hogy a „fú, ezt eddig nem is tudtam, most már értem” érzés kerítette az olvasót hatalmába. Na, pontosan ezért írom a bejegyzéseimet, igaz mostanában kicsit ritkásabban.

Múló csillogás

Úgy gondolom, a gyógyszerészi szakma egyfajta válságát éli, identitását keresi. Olyan funkciókat próbálunk betölteni, melyhez semmi közünk, ugyanakkor amivel foglalkoznunk kellene – vagy pl. amivel évtizedek óta foglalkoztak elődeink, lásd kereskedelem -, azt önként dobjuk el magunktól, sőt, a végsőkig tagadjuk.

Természetesen a szakma nagyobbik fele becsületes, tisztességesen végzi a munkáját, nem csalja el a TB támogatást és nem fenyegeti fegyverrel a problémás vevőt. De, ha nem határolódunk el az ilyen és hasonló esetektől, az rossz fényt vet az egész szakmára. A lakosság körében a gyógyszerész az egyik legjobban megbecsült szakma. Azonban ne csapjon be minket a szakmai elődeink által kivívott renomé oldalszele, a jelenben is tennünk kell azért, hogy a vevő, beteg továbbra is megbízható, tisztességes és leginkább szakemberként tekintsen ránk.

A farmakovigilancia fogalma felöleli a biztonságos gyógyszeralkalmazás érdekében kifejtett tevékenységek összességét. A WHO 2002-es meghatározása szerint a farmakovigilancia „a gyógyszerek káros hatásaival, vagy gyógyszerrel kapcsolatos egyéb problémák észlelésével, értékelésével, megértésével és megelőzésével foglalkozó tudomány ill. tevékenység.” Forrás: farmakovigilancia.hu

A multinacionális, innovatív gyógyszergyárak kiemelt hangsúlyt fordítanak arra, hogy készítményeik alkalmazásáról folyamatos információval rendelkezzenek. Ez azon túl, hogy elemi érdekük, az Európai Gyógyszerügynökség is előírja számukra, sőt, bizonyos esetekben a betegek fokozott biztonsága miatt, a nemrég újonnan bevezetett csúcsára állított fekete háromszöggel jelölt készítmények esetében kiemelt figyelmet fordítanak a készítmény mellékhatásaira, alkalmazására.

A farmakovigilanciától sokan tartanak, „feljelentésnek” érzik, az esetleges adminisztrációtól visszariadnak, holott óriási a jelentősége: a mellékhatások előfordulása egy készítmény életciklusát is befolyásolhatja. Káros mellékhatások megjelenésekor a további mellékhatások megakadályozhatók, „pozitív” mellékhatás esetén pedig akár a terápiás kör is bővíthető. Éppen ezért fontos minden olyan eseményt jelenteni, amely a gyógyszer alkalmazásával, hatásával, hatás elmaradásával, mellékhatásával, indikáción túli alkalmazásával kapcsolatos és a szakember tudomására jut.

Ebben a folyamatban nyújt segítséget a Magyarországi Gyógyszertörzskönyvezők Társaságának (MAGYOTT) programja, mely kettő e-learning modul keretén belül a farmakovigilanciát népszerűsíti.

A modulok elolvasása és a teszt kitoltése után a második modulért gyógyszerészként 12 kreditpont szerezhető, 80%-os teszteredmény után. A teszt végén még egy letölthető, kinyomtatható tanusítványt is kapunk, mely igazolja a sikeres vizsgát.

Minden kollégának ajánlom a modulok megtekintését, hiszen nem lehet elégszer átismételni a farmakovigilancia fontosságát, jelentőségét és metodikáját.

Gyakorlati tanács: a 14-15. diánál várni kell, míg „beúsznak” a pontok, de a bal sarokban mindig van egy kis folyamatjelző csík, amiből láthatod, hogy még jönni fog-e valami vagy se.

Az e-learning első modulja itt érhető el (orvosoknak 6 kreditpontért), míg a második modul pedig itt (orvosoknak 6, gyógyszerészeknek 12 kreditpontért).

Sokan gyakran a gyógyszerek ellen fordulnak és mindenféle bizonytalan eredetű természetes megoldást választanak a gyógyulásra. Egy bizonyos határig nincs is ezzel gond, jómagam sem kapkodok be egyből például fájdalomcsillapítót ha már egy front miatt picit hasogat a fejem – igaz én ebben eléggé mazochista vagyok.

Az viszont mindenképpen egy fontos információ a betegek/vevők/nem szakemberek számára, hogy pont a farmakovigilancia az egyik olyan „mechanizmus”, mely megkülönbözteti a bizonytalan eredetű készítményeket a komoly gyógyszerektől. Figyeljük, jelentjük, értékeljük a hatásokat, mellékhatásokat és ha kell, a hatóság és a szakemberek közbeavatkoznak…míg például egy webshopban vásárolt „csodaszer” esetében max bosszankodunk és nincs kihez fordulni, nincs egy olyan belső védelmi lánc (farmakovigilancia), mely a többi beteget/vevőt megvédi az újabb behatásoktól.

Ezzel még véletlenül sem a gyógyszerfogyasztásra akarok buzdítani bárkit is, csupán a tényre kívánok rávilágítani, hogy nem kell mindig a gonoszt keresni a gyógyszerekben, gyógyszergyárakban.

Mióta nem dolgozom patikában, sajnos kevesebb mindennapi mókás, vagy éppen elgondolkodtató sztoriba futok bele. Szerencsére dr. Lukács Ádám kollégám aktívan helyettesít több patikában is, így különböző helyekről, jobbnál jobb történetek kerülnek a látókörömbe.

Ő juttatta el hozzám az alább olvasható történetet, melynek azért – a Patikablog szokásaihoz híven – van egy kis továbbgondolható mögöttes mondanivalója is.

Hazudni jó?! – Hazudj ha bírsz!

Elmesélek egy történetet! A minap egy vidéki város egyik patikájában dolgozom serényen – konkrétan álltam a tára mögötti gépnél és vártam, hogy betérjen valaki. Meg is érkezett két fiatalember, az első olyan harmincas, a másik inkább húszas évei elején jár. A két emberből külön-külön is egy fél „szegedi csillag” mennyiségű összbüntetést lehetett kinézni.

(Képünk illusztráció)

Az idősebb (amúgy bőrnyakú, tipikusan három bőrredővel a tarkóján) serényen hozzám lép, majd bizalmasan ráhajol a tárámra és tört magyarsággal (némi szlávos felütéssel) érces, mély (szinte anusból érkező) hanggal kezdi mondandóját:

– „Hélló té, figyejjé, kéne nekem tisztaszesz…”

Törvényen kívülinek, főleg adott előfeltételekkel próbálja meg valaki elmagyarázni, hogy a 44/2004 ESzCsM rendelet valamint a 2006. évi XCVIII. törvény, továbbá egyéb írott és íratlan szakmai szabályok, nem beszélve a jövedéki termékekről szóló törvény együttes értelmében: gyógyszertárból “tiszta” alkohol kiadása tilos és egyben lehetetlen.

Szóval elővettem a másoknál tökéletesen működő strófát:

– „Áááá, az nagyon drága lenne itt minálunk…”
– „Méé mennyi?”

Hűha, nagyot kell mondani!

– „Vagy 10-15 ezer forint egy liter.”
– „Jó akkor kettőt kérek!”

Uhh, francba…, ez nem jött be, gyorsan stratégiát kell váltani!

– „Nincs is jelenleg!”
– „Akkó’ rendeljünk…”

Aha! Értem én, ez a beszélgetésben a sakk-matt tipikus esete. Szóval nincs más hátra üdvözölnek a halálba menők…

– „Figyeljen ide! Nincs, nem is lesz, de ha lenne se tudnám kiadni, mert nem lehet!”
– „Méé?”
– „Mert nem szabad, mert tilos!”
– „De akkó’ a nagypatikába’ se kapok?”
– „Nem tudom, kérdezze meg ott, mi itt nem szoktunk…”

Kissé meglepett, hogy még állok a helyemen és nem épp törött kezemmel törölgetem vérző orrom. Vagy ami rosszabb, a hátamba álló kés után kapkodok a semmibe. Gondoltam itt vége, de jött a következő furcsa kérdés:

– „Éééés grammos mérleg? Az van?”
– „Van! De nem eladó és nem bérelhető!” – legalább némi humorérzéke volt, mert kissé mosolyra biggyedt a szája. Már amennyire mosolynak lehet azt nevezni, ha amolyan „Stallonésan” elindul valakinek a jobb oldali szájzuga felfelé kb. három milliméternyit…

– „Ollllyat honnan szerezhetek?”
– „Labor ellátóból….”

Egy kicsit nézzünk ki most a történetből, mert a „szerezni”, mint gondolatkör megér egy külön bekezdést. Ahogyan Ádám írja: „Ilyenkor mindig gyerekkorom – a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje – sejlik fel, mikor ugye soha senki sem lopott, mindenki csak „szerzett” innen-onnan, ezt-azt, de mindig, mindenkinek volt mindenféle, akár még haszontalan valamije is. Gyakorlatilag nem is a tárgy és annak birtoklása volt a fontos, hanem maga a szerzés folyamata, hogy akkor éppen vagy később azt mire lehetne használni az már mindegy is volt.”

És akkor vissza a laborellátóhoz:

– „Az hol van?”
– „Az internet tele van ilyen cégekkel…”
– „Máshol nem is lehet?”

Huh még élek, szóval kicsit szépíteni kell.

– „Esetleg a pécsi vásártérrel szemben egy kis mellékutcában van egy mérlegstúdió, de azt is megtalálja a neten…”
– „Kössz!

És már fordultak is ki az ajtón. Persze, ha eddig nem állt volna össze teljesen a kép, hogy vajon mire is kellhet a tisztaszesz és a grammos mérleg, akkor a fiatalabbik úriember hátán olvasható Pablo Escobar felirat ezt teljesen egyértelművé tette.

Ahogy a bejegyzés elején ígértem, nézzük meg, hogy mi ebből a történetből a végső nagy tanulság és konklúzió? Talán több is van, Ádám kettőt mindenképpen talált:

1. Gyógyszerészet, gyógyszerellátás patikán kívül is működik, igaz ezt a Btk. külön szankcionálja, kb. 10-15 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel.Minden tiltás és tagadás ellenére a drogbiznisz köszöni szépen él és virágzik. Felhúzhatjuk a rózsaszín szemüveget, attól még ott van a közelünkben és bármikor “belebotolhatunk”. Az ilyen és hasonló dolgokra akár fel is készülhetnénk szakmailag. Drogprevenció, felvilágosítás igenis gyógyszerészi feladat (is), hisz a patikus irányába (még) megvan a bizalom, és lássuk be: csak a toxikológiai ismereteink alapján tudás is.Ja, hogy ez kényes kérdés, ja hogy e mögé nehéz árrést rakni, ja, hogy ennek nincsen gyógyszerészi gondozás tanfolyama… Hmm, ezt is meg kellene oldani….

2. Hazugság hazugságot szül.
Bár a fenti esetben ad némi felmentést a Pallas lexikona, mely szerint: “Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz.”

Mindezek alapján megér néhány további gondolatot a Pallas-féle felmentés. A hatáskörébe eshet, ha azt mondják: működő patikaprogram, generációváltás, “rajta vagyunk az ügyön, már csináljuk”, mindenki érdekeit képviseljük nem csak a tulajdonosokét, minden tulajdonos érdekét képviseljük, nem csak bizonyosakét, és talán a sor végláthatatlan mód folytatható lenne.

Valamelyik nap felidéztünk itthon régi emlékeket, iskolatej, traubi, tejeskifli, kakaóscsiga, gabifogkrém és társai. Az iskolatej kapcsán szinte a zsigereimben rezzent össze valami és éreztem az orromban azt az illatot, amit minden egyes reggel éreztünk, mikor a reggeli italt a szánkhoz emeltük: valamiféle hypóval átitatott folyadék hagyta bűznyomok az alufólia csomagoláson. Innen már csak egy aprócska lépés volt, hogy egy újabb kellemetlen gyerekkori élmény bevillanjon, nevezetesen a boltok tejespultjának szinte kísértetiesen hasonló illata.

A 90-es évek előtt születettek közül talán mindannyian emlékszünk arra, hogy az élelmiszer jellegű elárusító helyiségekben (köznyelven szólva bolt) a zacskós tejek szállítási és gyártási hibáinak enyhítésére (aka folyik a tejes zacskó) rendszeresítve volt egy szintén hypóval átitatott, szürke felmosórongy. Rosszabb esetekben még egy opálos folyadékot (valószínűsíthetően hypós-tejes-víz) tartalmazó vödör is volt ott, ha valakinek gusztusa lenne felfrissíteni a rongyot. Ez szinte kivétel nélkül minden boltban így volt. Minden boltban!

Jó lesz az úgy!

Ennek a nem túl kellemes emléknek a felidézése aztán gondolkodásra késztetett: miért csináltuk/csinálták ezt a boltban évtizedeken át? Miért nem volt valaki, aki kiszakadva a rendszerből megálljt parancsolt volna ennek az undorító szokásnak? A vevők miért nem reklamáltak ez ellen? A gyártók miért nem törekedtek valami jobb, kultúráltabb, higiénikusabb megoldásra?

Emélkeim közt két választ találtam. Az egyik, hogy az „átkosban” nem volt divat bármit is szóvá tenni. Örültünk, hogy volt, ami van. Nem akart senki sem balhét. A másik, hogy senkiben nem merült fel az igény a változásra, a jobbá tételre, mert „hát, úgy szoktuk!”.

A fejlődés gátja a megszokás

Az „úgy szoktuk” mentalitás persze túlmutat a tejes zacskó emlékén, de még ma is mélyen jelen van a társadalmunkban és minden további fejlődés gátját is képzi.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint a patikai piac több szempontból kifogásolható, de koránt sem elvetendő megnyitása következtében kialakult új helyzet, melybe a gyógyszertárak és az azokat üzemeltető gyógyszerészek kerültek. Egy korábban zárt, kényelmes piacra hirtelen új szereplők jöttek be, akik mind a mögöttük álló tőke, mind pedig – és szerintem ez a fontosabb – a haladóbb, előre mutató szemléletmód miatt mára komoly előnyre tettek szert. Ez az előny már nehezen behozható, de a felzárkózás, fejlődés helyett mégis inkább vissza, a múltba mutató intézkedésekkel próbálja a szakma (és annak regnáló vezetése) a gyógyszerpiaci viszonyokat visszaállítani: erőből. Persze, ma nem szokatlan ez a lépés, hiszen ha kitekintünk a gyógyszerek területéről más stratégiailag fontos piacokra, akkor hasonló folyamatokat látunk. Van ahol ezt unortodoxiának hívják.

De miért nem jó a régi, megszokott?

Például azért, mert ha csak a régi, megszokott, bejáratott dolgokat csináljuk, akkor az nem viszi előre a folyamatokat. Egy darabig elegendő arra, hogy szinten tartsuk magunkat, de rohanó világunkban hipp-hopp elmegy mellettünk az újdonságra, fejlődésre nyitott kolléga, és máris versenyhátrányba kerülünk.

Persze nem magyarok lennénk, ha nem lenne jól bejáratott saját közmondásunk a helyzetre.

„Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”

Ha megszokunk dolgokat, és megelégszünk ennyivel, akkor egy-egy esemény bekövetkeztekor rutinszerűen lép életbe egy cselekvéssorozat. Ilyen például az, hogy önmagunkat sosem, mindig csak másokat hibáztatunk. Az államot, a kommunistákat, a balosokat, a jobbosokat, a romákat a zsidókat, a bunyevácokat, a svábokat, a tótokat, a vendeket, a rajtunk kívül álló népcsoportokat, a kapitalistákat, a merkantilistákat, az etikusokat, a láncosokat, a Pirikét, a Pistát, az elnököt, a helyettesét, a postát, a szerelőt, a gyereket, az anyóst, az apóst, az embert, az asszonyt, a kutyát, a macskát, a körülményeket és az örök Jolly Joker: az időjárást. Ezt már annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük, mikor másokat okolunk saját hülyeségünk miatt, sőt: ha kell, bármikor megtaláljuk a vonatkozó felelőst.

Az egyetemen egy nem, vagy nem jól sikerült vizsga után természetesen mindig az oktató volt a hibás, mert szigorú volt, szemét volt, pikkelt rám, más volt a kedvence, épp rossz napja volt, a csinos lányokat részesítette előnyben és egyáltalán: arra volt kíváncsi mit nem tudok, nem arra amit tudok (ez mondjuk megint megér egy misét). A lényeg, hogy sosem a diák volt a hibás, mert lusta volt időben és eleget tanulni az adott ZH-ra, vizsgára. Bár tudom, minden gyógyszerész summa cum laude végzett, szóval a fent vázolt eset a valóságban nem is létezik/létezett. Én is csak onnan tudom, hogy egy „barátommal” történt.

Aztán azt is megszoktuk, hogy minden jó úgy ahogy van, még akkor is, ha az rossz. Hiszen mi nem tudunk (nem akarunk) tenni ellene, akkor meg minek kapálózzunk? Minek gondolkozzunk előre, minek próbáljunk meg tenni valamit, hiszen „ezek ott fönn úgyis nélkülünk döntenek”…

Ha ezt elfogadjuk és megszokjuk, akkor elindultunk a megalkuvás egyenes útján, ahonnan csak nagyon nehezen van visszaút. A végén pedig megszokjuk azt, hogy ezt már megszoktuk.

A vendég, aki örökre beköltözött

A patikákban gyakori „vendég” az „úgy szoktuk” mentalitás. Volt szerencsém egy olyan patikában dolgozni, ahol a kollektíva nagyon jól összeszokott, már több mint 30 éve dolgoztak együtt. Fél szavakból tudták, hogy mit akar a másik, nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Történt aztán, hogy egy piaci változás jött a patika életébe és a korábbi x milliós forgalom helyett 2x milliós forgalmat kellett volna produkálni, ehhez a háttér és a körülmények adottak voltak.

Igen ám, de a a gonosz vendég már 30-40 éve a patikában lakik és állandóan ott motoszkál mindenki fejében: „azért így csináljuk, mert így szoktuk, pont.” Soha, senki nem tette fel a kérdést: de miért?

A régóta megszokott ügymenetből nehéz kiszakadni és hiába az innovációk adta lehetőség, a régi szokások visszafogják a fejlődést, növekedést.

Miért csak 10 dobozzal rendelsz, mikor elfogy 30 is? – Hát, mert ennyit szoktunk!

Miért nem rendelünk új patendulát, tiszta csorba ez már… – Hát, mert ezt már megszoktuk!

Miért nem használjátok a szoftver defektus kezelését? – Hát, mert úgy szoktuk, hogy kézzel írjuk!

Miért nem tartunk olyan készítményeket, amiket rendszeresen keresnek és akkor egyből tudnánk adni? – Hát, mert így szoktuk, hogy nem készletezünk!

Érdekes volt látni, ahogyan a bizonyítottan nem működő korábbi módszerekhez foggal, körömmel ragaszkodtak a kollegák, ugyanakkor az is meglepő volt, hogy mekkora változtatni akarás él a megszokások rabjai közt dolgozókban.

Persze ezek a pozitív jelek rövid ideig tartottak csak, látva, hogy 1 hét szabadság után szó szerint minden visszaállt a régi rendbe, meg kellett hoznom anno a döntést, hogy változtassak.

Az úgy szoktuk mentalitás jövője

Szeretném hinni, hogy ma már visszaszorulóban vannak az úgy szoktuk mentalitást képviselő kollégák. Mielőtt bárki félreértené, ez nem (csak) generációs kérdés. Sajnos egyre többször látom azt, hogy fiatal, nem pályakezdő, de még pályájuk felívelő szakaszában tartó kollégák is inkább beállnak az „úgy szoktuk” sorba és kérdések helyett inkább csak robotolnak szó nélkül. Felüdülés egy-egy kivételt látni és mindig felcsillan a reménysugár. Ugyanez a meglepetés ér, mikor egy idősebb kollégánál találkozom felvilágosult, előre mutató mentalitással. Kár, hogy ők azok, akik dolgoznak és végzik a dolgukat és nem hallani a hangjukat.

Persze azt is látni kell, hogy érik egy óriási generációs válság a gyógyszerésztársadalomban, ami időzített bombaként ketyeg. Ezt többen is felismerték már, egyelőre azonban csak nagy szavak, ígéretek formájában, konkrét cselekvési terv nem látott napvilágot. Leszámítva egy képzési rendszert, ami azonban olyan értékek mentén halad, mely a dobozos tej felfedezése helyett a zacskós tej hypós rongyba törlését preferálja.

Disclaimer: A zacskós tej sokkal környezetbarátabb megoldás, mint a dobozos tej. Mikor a cikk megírásához készültem, több ezzel kapcsolatos információt is találtam. 75%-kal kevesebb hulladék keletkezik belőle, műanyag hulladékként reciklálható, míg a tejes dobozok újrafeldolgozása körülményes, mivel többféle anyagból készülnek (pl. Angliában a dobozoknak csupán 7%-át reciklálják).

UPDATE: itt tudsz szavazni!
Lassan két éve, hogy Mondovics Mihállyal közösen elkezdtük a betegek, vevők jobb tájékoztatását megcélzó ügyeletes patika kereső fejlesztését.

A fejlesztések nem álltak le és Misi elkészített egy általános patika keresőt, melynek óriási előnye, hogy minden eszközről elérhető, akár asztali számítógépről is használható (modern böngészőkkel).

Az alkalmazásról a későbbiekben fogok még részletesen írni, azonban most a segítségedet kérem kedves Patikablog olvasó!

A Telekom szervezésében elindult egy verseny, ahol alkalmazások mérhetik össze tudásukat, népszerűségüket. Ezért arra kérlek, hogy próbáld ki a holvanpatika.hu címen elérhető szolgáltatásunkat és a verseny honlapján szavazz ránk!

Támogatásodat köszönjük, ha pedig észrevételed, javaslatod van az alkalmazással kapcsolatban, kérjük írd meg az error@holvanpatika.hu vagy a sales@holvanpatika.hu címek valamelyikére.

A PharmaOnline portál felkérésére írtam egy cikket a gyógyszerészi gondozás jelenéről, jövőjéről egy meghirdetett pilot projekt kapcsán. Megkértem pár kollégámat, hogy mondják el a véleményüket és a saját véleményemmel integrálva készült el a cikk. Neked mi a véleményed a témáról?

A Sikeres Patikák cikksorozat általában egy időigényes bejegyzést fog tartalmazni. Kérlek szánj rá megfelelő időt, ha most csak átfutni tudod, akkor inkább térj vissza rá később!

Sosem szerettem múltbéli dolgokon merengeni, mint ahogyan a „mi lett volna, ha?” és „ha ez nem lett volna, akkor…” típusú mondatokat sem szeretem. Persze fontos a múltbéli eseményeket értékelni és a hibákból tanulni.

Mióta lehetőségem volt belekóstolni a patikavezetés tudományába – sőt, az igazat megvallva, egyetem 5. év a szakdolgozatom megírása óta valahol erre készültem -, azóta foglalkoztat a kérdés, hogy mi az ami egy patikát sikeressé tesz? A vezető személye sokat számít, hiszen a „fejétől bűzlik a hal” mondás már rengeteg esetben igazolta önmagát.

Mivel jelenleg is és korábban is hosszabb ideig dolgoztam a gyógyszeriparban, a felfogásomat, mentalitásomat jelentősen befolyásolta (szerintem pozitívan) a nagyvállalati légkör. Többek közt ezért is hagytam fel a patikai ténykedéssel, mert ebbe a környezetbe vágytam vissza. Valami mindig hiányzott a patikai légkörből, amit korábban a nagyvállalati, gyógyszeripari légkörben viszont megtaláltam.

Már patikavezetőként is az volt az alap elgondolásom és meggyőződésem, hogy a gyógyszeripari tapasztalatokat, mentalitást át lehet és át is kell ülteni a gyógyszer kiskereskedelem szintjére. Mert bizony számos jó és használható motívuma van egy multinacionális vállalati légkörnek.

Már írtam arról, hogy mik a különbségek egy főnök és egy vezető között, mint ahogyan arról is, hogy miként lehet ingyen dolgozói motivációt elérni a patikában.

Mindezen írások azonban mit sem érnek, ha az olvasó, jelen esetben te, mint patikavezető, nem akarsz változtatni a jelenlegi gyakorlatodon és az egyszerűbb utat választod: állandó jelleggel a magasabb árrés után keseregsz és egy köztestülettől várod a megváltást saját magad és a patikád számára.

Ismét van egy rossz hírem: nem fog jönni a megváltás, hacsak te magad nem változtatsz a gyakorlatodon!

Sikeres patikák

Ezzel az írással most útjára indítok egy cikksorozatot, mely a sikeres patikák lehetséges kulcsát tárják fel eléd. Igen, most hozzád szólok tisztelt patika tulajdonos, mert nélküled a gyógyszerész szakma előre mutató fejlődése nem fog megvalósulni. Te adsz munkát a beosztott gyógyszerészeknek, asszisztenseknek, te vállalsz az üzleti (!) tevékenységeddel kockázatot, rajtad áll vagy bukik a patikád sorsa.

Távolabbi tervem, hogy bemutassak olyan, független patikákat is, akik már ezen a sikeres úton járnak, hiszen valamit jól csinálnak és érdemes tőlük tanulni.

De ne szaladjunk ennyire előre, jöjjön egy 18 és fél perces video – magyar felirattal -, mely részben elindította bennem a gondolatokat. Kérlek nézd meg, mielőtt tovább olvasod a cikket!

Jutalom-büntetés

A gyógyszeriparban és úgy általában bármilyen értékesítést magában foglaló tevékenységekben nem szokatlan fogalom a teljesítményarányos bónusz, a mágikus ösztönző. Ahogyan a fenti videoban láthattad, ez a bevett módszer remekül működhet olyan esetekben, amikor konkrét feladat végrehajtásáról van szó, mely nem igényel kreativitást, egyéni gondolkodást.

Egyszerű példánál maradva, ilyen eset, ha például azt mondod az alkalmazottaidnak, hogy adott hónapban „x termék” eladására versenyt hirdetsz közöttük, aki a legtöbbet adja el, az jutalmat kap.

Jajj, hallom, ahogyan most felhördül több etikus patikus, hogy márpedig a gyógyszertár nem üzlet és mi nem „tukmáljuk” a betegre a gyógyszert és különben is, mindenki megkapja a fizetését, örüljenek neki, nem kell plusz motiváció.

Nos, az ilyen patikákból mennek el az értelmes beosztottak másik gyógyszertárba dolgozni és az ilyen mentalitású vezető várja állandóan a külső segítségtől a megoldást, és igen, ők a manapság leggyorsabban növekvő franchise rendszer legfrissebben szedett áldozatai.

A feladat egyértelmű: adott termékből a legtöbbett eladni. Mielőtt bárki kigyót-békát kiáltana: nem felesleges gyógyszerfogyasztásról beszélek, hanem például adott hatástani csoporton belül „x termék” előnyben részesítését másikkal szemben. Miért? Egyértelműen a magasabb gyártói kedvezményért, amiből például a jutalom finanszírozásán túl plusz bevételhez is jut(hat) a patika.

Egy érdekes jelenséget figyeltem meg: hamarosan itt a vaklicit, sok termék ára ismét változik. Ilyenkor a patikák zöme – érthető módon – arra törekszik, hogy a várható veszteségeit csökkentse.

Laikus olvasó kérdez: Miből képződik a veszteség?

A gyógyszertárak készleten tartott gyógyszerei az esetek nagy százalékában már a tulajdonukban vannak, azt korábban a gyógyszer teljes árán megvásárolták. A vevő a Társadalom Biztosítás által történő finanszírozás után a „beteg által fizetendő” összegért vásárolja meg a készítményt. A patika a TB támogatás összegét (azaz a gyógyszer teljes árából még hiányzó összeget) a havi zárás és jelentés után kapja meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól. Amennyiben a vaklicit során a gyártó csökkenti a készítmény teljes árát, úgy csökken annak TB által finanszírozott összege is. Az így képződött különbözetet a patika – ha sok gyógyszere maradt készleten – kénytelen veszteségként elviselni. Ez készletgazdálkodástól függően akár több tízezer forint is lehet.

A vezető és minden beosztott elemi érdeke, hogy ilyen időszakban azokat a termékeket „pörgessék” ki, melyek várhatóan „beszorulhatnak” a készletbe. Azaz, ilyenkor gyakran előfordul, hogy a gyógyszerész, vagy asszisztens bizony nem rest és él a helyettesítés, hovatovább a gyógyszer ajánlás lehetőségével és előnyben részesíti ezeket a készítményeket, holott a beteg receptjére nem feltétlenül az adott „x készítmény” volt felírva. Igazából ezt megteheti és nincs ebben semmi kivetni való sem, sőt, személyes tapasztalatom, hogy ha a beteggel vázlatosan ezt meg is beszélem, még szívesen segít is ebben a folyamatban. Hiszen a kedvenc patikájáért, a kedvenc gyógyszerészéért hajlandó áldozatot (rugalmasságot) hozni.

Innen ered azonban a megfigyelés, mely szerint a veszteség kerülése tud ösztönzőleg hatni minden beosztottra, ugyanez fordítva, mégpedig a nyereség növelése viszont nem minden esetben. Persze, ennek oka lehet az is, hogy a nyereség növelése után a jutalom elmarad, míg a veszteség elszenvedését például plusz juttatások elmaradásában kézzel foghatóbban érzékelteti a gyógyszertár vezetője, tulajdonosa.

Vajon nem növelné a patika bevételét, ha a beosztottak plusz ösztönzést kapnának?

Önállóság, kiválóság, cél

A fenti videoban az előadó Daniel Pink három új motivációs elemet említ: az önállóságot, a kivállóságot és a célt.

Azon gondolkoztam, miként lehet ezt patikai környezetre adoptálni, miként lehet a tanácsait és a kutatók meglátásait alkalmazni. Jött magától az ötlet, hogy mivel az egyszerűbb, konkrét feladatok esetében működő motivációs megoldásoktól eléggé idegenkedik a gyógyszerész társadalom egy része („a patika nem üzlet…”), így kell, hogy legyen egy másik terület a patikában, ahol a kreativitást is igénylő feladatok elvégzéséhez használható motivációs technikák alkalmazhatóak.

Szakma, szakmai dícséret. Szinte magától adódik! Ha te, mint vezető idegenkedsz az üzleti megközelítéstől, ajánlom számodra a szakmai önállóság megadását beosztottjaid számára.

Mit értek ezalatt? Tanítsd és engedd beosztott gyógyszerészedet elvégezni olyan munkafolyamatokat, melyek korábban a te kizárólagossági körödbe tartoztak. Például egyszerűbb rendelési folyamatok elvégzése vagy az asszisztensek irányítása adott munkafolyamatokban. Hagyd, hogy érvényesítse egyéniségét például az expediálás során.

Kellő példamutatás, tanítás, átlátható és konkrét célok meghatározása után nagy terhet vehet le a beosztottad a válladról és ugyanúgy, vagy még jobban a közös cél irányába húzhatja a vállalkozásodat, mint ahogyan azt korábban egyedül te tetted.

Mikor dícsértél utoljára?

A magyar egészségügy egységes problémája, beleértve a gyógyszerészetet is, hogy egy hierarchikus, feudalista rendszerre épül. Ebben a rendszerben mindenki felülről lefele tapos, a felelősséget is fentről lefelé tolja. Vezető gyógyszerész a beosztott gyógyszerészre, beosztott gyógyszerész az asszisztensre, majd a végén szegény takarítónő tehet mindenről. Ismerős?

Írtam már arról is, hogy egy patika felépítése bár megkíván hierarchiát, de a partneri viszonyt ez nem zárja ki. Egyértelmű tapasztalatom, hogy a látókörömben található sikeres patikák egyik kulcsa mindig a vezető és beosztott közötti partneri viszony.

Ennek a partneri viszonynak az egyik nagyon jó megjelenési formája a dícséret. A kórházakat járva egy-egy karakteresebb osztályvezető esetén a beosztott orvosoktól szinte mindig azt hallom panaszként, hogy „Itt nem tudsz jót tenni! Ha jó, ha rossz amit csinálsz, dícséret nem jár érte, csak a b***ogatás”…

Tedd fel magadnak a kérdést, mikor dícsérted meg utoljára a beosztottadat?

Mikor mondtad neki például azt, hogy „Julika, hallottam az irodából az előbb, hogy milyen ügyesen kezelted ezt a problémás esetet. Gratulálok, nagyon szépen oldottad meg!”

Vagy, hogy „Marikám, figyeltelek az előbbi expediálásnál és nagyon tetszett, hogy milyen türelmesen elmagyaráztad a Jóska bácsinak, már huszadszorra, hogy miként kell szednie a gyógyszerét!”

Biztos lehetsz benne, hogy Julika és Marika aznap 120%-on fog teljesíteni, szereztél nekik egy jó napot és még a hét fennmaradó részében is ez a dícséret fog a fülükben csengni. Nem elhanyagolható szempont, hogy mindez ráadásul ingyen volt, csakúgy, mint egy mosoly.

Apropó mosoly: egy felmérés szerint, a betegek/vevők nem a gyógyszerészi gondozás meglétét vagy hiányát kifogásolják egy patikában, hanem olyan alap dolgokat, mint a napszaknak megfelelő köszönés vagy például az „eladók” kedvessége, hogy mosolyognak e vagy se. Bármennyire is tiltakozunk a „boltos” státusz ellen, bőven akad a kereskedelemből megtanulható eladástechnika, mellyel a patikai látogatás végén egy elégedetten távozó beteggel lesz dolgunk. Kell ennél több? Nem ezért dolgozunk?

Julika amúgy nem kitalált személy. Igaz nem a beosztottam volt, de az adott műszakban én voltam a felelős a munkájáért. Egyszer megmutattam neki, hogyan kell másképp eladni. Miután kipróbálta az általam javasolt technikát, örvendezve újságolta, hogy működik.

Jajj, majd elfelejtettem: még ez előtt, a „tanulási” fázisában megdícsértem, hogy látom megfogadta a tanácsomat és kipróbálta a javaslatot. Annyira jól esett neki, hogy utána tovább próbálgatta szárnyait és megtalálta a sikerélményt benne.

Önállóság, kiválóság, cél. Minden megvolt!

A Sikeres Patikák következő részében a gyógyszergyárak akcióiról és az azokban rejlő kiaknázatlan lehetőségekről lesz szó.

Legutolsó velősebb írásomban említettem, hogy bizony sok helyen látom viszont az írásaim, van ahol némi metamorfózison átesve. Ez egyfelől jó érzés, mert sokakban indítanak el a Patikablog bejegyzései gondolatokat, másfelől felelősség is.

Fordítsuk meg kicsit a helyzetet és a mai írásomban én merítek muníciót mástól. A szakmai körökben mára már híres-hírhedt provokatív „fantom”, „Etikus Patikus” Facebook oldalára került fel múlt héten ez a kis karikatúra, a gyógyszertári laboreszközök létjogosultását firtatva.

Szokásomhoz híven kicsit továbbgondoltam ezt a témát.

A probléma

A magisztrális gyógyszerkészítményeknek köszönheti a Patikablog a létét, hiszen az alapgondolatot a külsőleges, belsőleges készítmények elmagyarázása adta, még 2011-ben. Az egyetemen egyik kedvenc tantárgyam volt a gyógyszertechnológia. A patikai gyógyszerkészítés ezen formája kifejezetten a kedvemre való, hiszen bár a receptúrák jórészt kötöttek, de mégis egyfajta kreatív folyamat az, mikor egymástól akár eltérő halmazállapotú alapanyagokból egy homogén, egységes új terméket készítünk.

Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a bejegyzés többi része azt a látszatot keltheti majd, hogy én nem szeretem, sőt ellenzem a magisztrális gyógyszerkészítést.

Ez természetesen nem igaz. Vagyis így de facto nem igaz.

A kis karikatúrán is látható, hogy a probléma gyökere nem a gyógyszerkészítési módszer tetszik/nem tetszik voltán alapul. A magisztrális gyógyszerkészítés tárgyi feltételei, a patikai labor eszközfeltételei rendeletben szabályozottak. Ha folyik ilyen jellegű tevékenység a patikában, ha nem, kell. Alapfeltétel.

A magisztrális gyógyszerkészítés nyilván nem a gyógyszerész kedvétől kellene, hogy függjön, lásd: elküldöm a beteget másik patikába, valami alapanyaghiányra hivatkozva, közben vagy nincs kedvem elkészíteni az adott készítményt, vagy nem tudom elkészíteni, vagy szimplán mivel üzletileg nem éri meg – a jelenlegi formában -, ezért egy kegyes hazugságba megyek bele. Úgy értem hallottam már ilyen esetekről is, de természetesen ez csak kitaláció, tiszta lelkű, magyar gyógyszerész ilyet nem csinál. Csak a merkantilisták. (irónia – a szerk.)

A másik – némileg a magisztrális gyógyszerkészítéshez kapcsolható – probléma olyan feleslegesnek mondható eszközök kötelező megvásárolása, mint a reagenskészlet, a sterilizátor, a manipulátor. Persze, „a szakma szabályai” és az előírások zászlója alatt el lehet mondani minden ész érvet ezen eszközök és a magisztrális gyógyszerkészítés szükségessége mellett. Sőt, ez remek alkalmat ad a gyógyszerész szakmának vélt vagy valós felsőbbrendűségét hangoztatni, mely szerint ettől fognak minket tisztelni a betegek és ettől leszünk többek egy bolti eladónál.
Van egy rossz hírem: nem ettől leszünk többek. Többek vagyunk egyáltalán? Bizonyos értelemben igen, de sokszor úgy érzem, fordítva és túl magasan üljük meg azt a bizonyos lovat.

Ráadásul mind orvos, mind pedig gyógyszerész vonalon a fent vázolt mentalitás életben tart egyfajta „varázsló” kultuszt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint mikor a hidrofiles mosakodókenőcsből sem mindegy, melyiket adod el a betegnek – a gyógyulásba, a gyógyszerbe vetett hit működik! Vagy nem.

Egy szó mint száz, probléma, felvetett kérdés akad bőven, reakció, megoldás szinte egy sem. Persze úgy nehéz is bármin változtatni, ha a „varázsló kultusz” status quo-ját a szakma nagyobbik fele (?) továbbra is meg akarja őrizni. Közben az idő és a romlott nyugat szépen elhalad mellettünk.

A felismerés

Mostanában sokat gondolkozom, hogy milyen vállalkozást indítsak. Muszáj, mert a nyugdíjat most már szinte biztos, hogy magamnak kell előteremteni, bár efelől eddig sem volt semmi kétségem. Persze ez nem egyedi, magyar probléma, egész Európa ezzel küzd. A különbség csupán annyi, hogy míg egy európai fizetésből az átlagos életszínvonal megtartásával lehet bőségesen a nyugdíjra takarékoskodni, addig a magyarból nem igazán, főleg egy alkalmazott gyógyszerészi fizetésből.

Az elmúlt napok reakcióiból, pár korábbi beszélgetésből, véleményből és államtitkár úr fura nyilatkozatából ma délután bevillant egy ötlet, amiben azért némileg a furán tragikomikus magyar valóság is benne van.

Az alapötlet a gazdasági útkeresésem kapcsán jött, mely szerint megérné kiszolgálni egy adott piaci szegmens betegeit/vevőit. Persze ennek a betegcsoportnak adódhatnak gyógyszerigényei is, melyet sajnos a jelenlegi szabályozás miatt nem tudnék kielégíteni, hiszen a városban van már két patika, újabbat nyitni nem lehet. Meg különbenis, szűkített portfolióval nem is tehetném meg.

Aztán továbbgondoltam, elkalandoztam kicsit az utópiák földjére ahol már a magisztrális gyógyszerkészítés és a felesleges laboreszközök problematikájára is megoldást véltem találni.

Egy megoldás

A „Gyógyszerészet – Múlt! Jelen. Jövő?” csoport házigazdájával, Lukács Ádám kollégámmal beszélgettem már arról, illetve ő is többször felvetette azt a meglátást, ami a lehetséges megoldáshoz az alapötletet adta.

Ha a magisztrális gyógyszerkészítés, mondjuk kis tételben nem kellően rentábilis és ráadásul még drága eszközöket, labort is fenn kell tartani hozzá – kötelező jelleggel -, miért ne lehetne ebben a témában egy jogszabálymódosítással engedményt adni a patikáknak és mondjuk a józan észt hagyni érvényesülni?

Mire gondolok? Például arra, hogy kistérségenként lenne egy nagyobb – igen, akár láncos – patika, aki vállalná a magisztrális készítmények előállítását, majd a kész terméket átadná (eladná) a többi gyógyszertáranak. Persze, ezt nem monopólium szinten tenné, aki akar, az részt vehet az üzletben, azaz bármennyi patika dönthet úgy, hogy ők bizony továbbra is készítenek magisztrális készítményeket.

Természetesen számukra ekkor a jelenleg is érvényben levő (vagy talán pár ponton racionalizált) szabályozás érvényben maradna, megkockáztatom, hogy akár egy auditnak is lenne értelme, melynek során az adott gyógyszertár megkapná a „minősített magisztrális gyógyszerkészítő” címet. Úgyis rajongunk az ilyen hangzatos szakmai lózungokért. (irónia – a szerk.)

A többi patika viszont mentesülhetne ezáltal mind a laborfelszerelés, mind a magisztrális alapanyagok készletezése, mind pedig a készítéssel járó munkaerő problematikája alól.

Ehhez persze kell egyfajta szakmai akarat, de ahogyan láttam, hogy az ügyeletről milyen szívesen lemondana sok patika – pont a rentábilitás hiánya miatt -, úgy azt gondolom, nem kellene kétszer kérdezni, hogy élnének-e ezzel a lehetőséggel. Feltéve, ha az álszakmaiságot sikerül levetkőzni és kicsit a fejlődés irányába tekinteni.

Most, hogy így belegondolok, tulajdonképpen már most is ez a helyzet állt elő, csak éppenséggel teljesen illegálisan, etikátlanul és sok esetben a betegeknek, vevőknek hazugságokat tálalva. Nem lenne jobb ezt szépen tiszába tenni és nyíltan, őszintén kommunikálni?

Gondoljuk tovább

Úgy tűnik, hogy az előttünk, gyógyszerészek előtt álló kihagyhatatlan és óriási lehetőséggel sajnos eléggé kevesen tudunk élni. Dicső kormányunk és érdekvédelmi képviseletünk ajándékaként 2014. január 1-től 25%, 2017. január 1-től 50% gyógyszerészi tulajdonrész kell, hogy legyen a patikákban. Bár több konkrét esetben próbáltak fiatalok az irányba érdeklődni, hogy esetleg hol van eladósorba kerülő (figyelem, nem ingyen „örökölt”!) patika, sem az OTH, sem az MGYK nem nyújtott ebben segítséget, különböző magyarázkodások mögé bújva.

Magyarán, a piac telített, adott sok tehetséges „lézengő” fiatal gyógyszerész, akik ha addig nem jutnak lehetőséghez, egyszer majd nagyon fognak hiányozni a rendszerből, a generációváltáskor. Mondjuk úgy 5-10 év múlva.

Ha megadjuk a lehetőséget egy a fent említett „enyhítésre”, akkor már csak egy lépés lenne egy szerintem szintén előre mutató lépés újítás, mely megengedné a patikák differenciálódását, egy újból liberalizált piacon.

Mire gondolok? A differenciálódó patika ötletét a védett, telített piaci patthelyzet adta. Fentebb már némileg vázoltam, hogy mit értek alatta: speciális betegkör/vevőkör igényeit kielégítő, szűkített (és konkrétan behatárolt) gyógyszer portfólióval dolgozó, gyógyszerészi tulajdonlást és üzemeltetést igénylő mini-patika.

Például egy nőgyógyászati rendelőkomplexum mellett nőgyógyászati termékekre specializálódva, azokat fixen készleten tartva.

Vagy például Sopronban, a fogászok mekkájában egy speciális, fogápolási termékeket és fogászati beavatkozás előtt/után használt készítményeket tartó, azokra specializálódott mini-patika.

Vagy kifejezetten kozmetikai igényeket ellátó patika, szélesebb termékpalettával, erre a területre koncentrált szaktudással, szaktanácsadással, gyógyszerészi gondozással.

Sok esetben egy speciális gyógyszerigény, termékcsoport iránti kereslet kielégítése nehézséget okoz a patikának, hiszen sporadikusan jelentkezik vevő adott termékekre, drágák is, így nincsen készleten (pl. intrauterin eszközök). Ha egy gyógyszerész bátrabb a kelleténél és kockáztatva mégis készletet tart ezekből a készítményekből, könnyen belefuthat egy komolyabb veszteségbe.

Ha a beteg/vevő érdekeit nézem, mennyivel jobb lenne, ha biztosan tudná, hova kell mennie a speciális igényeivel?

Ha gyógyszertár üzemeltetési szempontokat veszem sorra, egy-egy ilyen mini-patika működhetne egy (vezető)gyógyszerész és egy asszisztens segítségével, sőt még azt is meg merem kockáztatni, hogy elegendő lenne például a környező orvosi rendelők nyitvatartási idejéhez igazodva kinyitnia.

Apropó környező orvosi rendelők: bár mind a MOK, mind az MGYK etikai kódexe tilt bármi féle orvos-gyógyszerész együttműködést, mely anyagi haszonszerzéssel jár, azért a valóságban jópár legálisan (!) véghezvitt próbálkozás volt pontosan ennek a tiltásnak a margóján (lásd: Szirt Invest).

Meggyőződésem, hogy ez a fajta korlátozás szintén egy álszent és pont, hogy a beteg/vevő érdekei ellen dolgozó szabályozás. Ennek kifejtésébe most nem mennék bele, akár egy külön bejegyzést is érdemelne, a lényeg, hogy nem igazán tudok olyan patikáról, ahol ezt akár részben, akár teljes egészében ne szegnék meg. Teszem hozzá gyorsan, hogy a beteg/vevő az esetek 90%-ban csak nyer az együttműködésen, ami a sors iróniája képpen, pont megszegi az ő érdekvédelme miatt meghozott korlátozást…paradox.

Ha az önző gyógyszerészi érdeket nézem – gondolok itt most az első generációs, „meztelen seggű” gyógyszerészekre, mint amilyen én is vagyok -, akkor pedig lehetőségünk lenne bekerülni a kihalásos alapon működő rendszerbe, mint vállalkozó, újító. Egy mini-patika nyitásához nem lenne szükség akkora tőkére, ezzel arányosan a gyógyszerpiacból kiszakított piaci részesedés sem akkora. Egy ilyen differenciált patika ugyan venne el nyereséget a többi gyógyszertártól, azonban vinné a gondot és a kockázatot is a már említett speciális vevői igények miatt.

Egy szó mint száz, a differenciált patika ötletét nem is feltétlenül a gyógyszerforgalmazásban látom, inkább annak lehetőségében, pontosabban a tiltás és a piacvédés hiányában. A fenti fogászati példánál maradva, mondjuk 90%-ban kvázi drogéria szerű termékportfolió és 10%-ban gyógyszer portfolió. Ha lehetne egy ilyen mini-patikám, én büszkén vállalnám a szakma minden ellenérzését (hívhatnátok nyugodtan diplomás eladónak), vállalnám nyíltan a merkantilista hozáálást, mint ahogyan azt is, hogy tanult hivatásomat gyakorlom egy megnevezésében is különböző „patikában”.

Persze gyorsan ki is veszem a kezem a biliből, hiszen egy ilyen rendszer megvalósulására csekély esélyt látok és erre a hirtelen jött vázlatra millió és egy ellenérvet lehet felhozni, sőt, még magam sem számoltam ki, hogy üzletileg megérné-e.

Vissza a magihoz

Zárógondolatként még feltétlenül megemlíteném azt, hogy a magisztrális készítmények és a laboreszközök kapcsán felvázolt ötletem különösen nagy segítséget jelentene az örökös árrésharcban élő kispatikák számára, ahol akár az is számít, hogy a kötelező – és az esetek 99%-ában használaton kívüli – sterilizátor hitelesítésére kidobott pénz megmarad.

A differenciált patikák (legyen szó akár a magisztrális készítményekről, akár a speciális szűkített portfolioról) kellő rugalmassággal kezelve terhet vehetnek le a piac szereplőiről, akik így kiegyensúlyozottabb működést érhetnek el.

A betegek/vevők nem maradnának magisztrális készítmény nélkül, hiszen a területileg magisztrális készítmény elkészítését vállaló patika el tudja készíteni az ilyen tevékenységet nem folytató patika számára azt. Ha felzárkóznánk a digitális írástudatlanságban, eretnek módon azt is el tudom képzelni, hogy egy gyors receptúra szkennelés és a magisztrális-patika felé továbbítás után a beteg szemszögéből nézve ugyanúgy pl. másnapra készülne el egy adott készítmény. Persze a logisztika, a tárolás, a gyógyszerbiztonság mind-mind megválaszolandó kérdések és koránt sem biztos, hogy ezekre a kérdésekre pozitív válasz adható.

De legalább megoldást keresek, kesergés helyett.

Ilyenkor szilveszterkor gyakran az is hajlamos felönteni a garatra, aki nem bírja az alkoholt, vagy nem tudja azt felelősséggel fogyasztani.

No, számukra is nagyon hasznos lehet a két évvel ezelőtti bejegyzésem, mely tanácsokat ad a másnaposság kivédésére.

Az idei hasznos tipp pedig a Patikablog rendszeres olvasói között jól ismert ugyeletespatika.com alkalmazáshoz kapcsolódik: szilveszter éjszakáján különösen hasznos lehet, ha a mobiltelefonod böngészőjébe beírod a http://ugyeletespatika.com címet, mert így könnyen meg tudod találni azt a patikát, amelyik éppen ügyeletes és hozzád a legközelebb esik.

És, hogy az új esztendőre valami bíztatót is mondjak: hamarosan érkezik a holvanpatika.hu, szintén Mondovics Mihály és jómagam műhelyéből.

Az este hátralevő részére jó szórakozást, köszönöm az egész éves kitartó figyelmet, boldog új évet kívánok!

A 2014-es év úgy gondolom, egy izgalmas év lesz a patikák és gyógyszerészek életében!

Mindig furán reagál az ember, amikor a jövőbe tekint és a múlt történéseit látja ismétlődni.

Elöljáróban ide kívánkozik egy Ákos dal, a legutolsó albumáról, mely ihlette a mai bejegyzés címét: Régi jövő. A dalszöveg megértéséhez ajánlott irodalom: Aldous Huxley – Szép új világ című műve. És, hogy mennyire találó hasonlat ez?

Bizonyítja rögtön az első két mondat:

„Zömök, szürke épület, mindössze harmincnégy emeletes. A főbejárat felett a felirat: BELSŐ-LONDONI KELTETŐ- ÉS KONDICIONÁLÓ KÖZPONT, egy címerpajzsban pedig a Világállam jelszava: KÖZÖSSÉG, AZONOSSÁG, ÁLLANDÓSÁG.”

Az elmúlt hetekben felpezsdült az élet körülöttem, már ami a szakmapolitikai írásaimat illeti. Úgy néz ki, hogy sikerült egy nagyon forró témát megcímeznem a gyógyszertári ügyelet akut (krónikus) kérdéseit feszegetve. A Patikablog életében az eddigi legsikeresebb bejegyzés született meg. Ennek nagyon örülök!

A sikerből persze más is szívesen kivenné a részét, előbb a nyugat.hu remek önálló írása született meg, amelyből az is kiderült számomra, hogy a kínált megoldási javaslataim olvasó szemekre (sic!) találtak a közhatalmi rendszer keretein belül is. Ennek örülök! Persze, remélem ismersz már annyira, hogy tudod, mikor kell iróniára gondolni. Igen, most!

Szintén örülök, hogy az írásaim kapcsán rengeteg új szakmai kapcsolatot, barátságot szereztem. Egy ilyen kapcsolatnak köszönhetően, mintegy ennek az írásnak a logikai síkján tovább haladva egy komolyabb publikációra készülök, mint társszerző. Ennek is örülök, tényleg!

Hess, hess, hess

Sajnos az írásaim muníciót is adnak az értékrendemtől jelentősen távol álló érdekcsoportoknak, melyek a kidolgozott témáimat mintegy „felkarolva”, saját érdekeik érvényesítéséhez használják fel azokat. Bár ma már az is előfordulhat, hogy egy korábbi szélsőjobbos vezetőt rehabilitálnak (Gyógyszerészi Hírlap, 2013. október, 14. oldal), így talán nekem is elnézed a hasonlatot: olyanok ezek a csoportok, mint a szélsőségesek úgy általában. Alapvetően jót, de rosszul, rossz köntösbe takarva kiabálnak.

A mai írásom egyik alappillérét mégis ezen csoportok egyikének a közösségi médiában kifejtett aktivitása adja. Történt ugyanis, hogy a kiváló szakmai sajtótermékünk novemberi száma még nem landolt a postaládámban, az említett „csoport” (akik magukat Etikus Patikusnak nevezik és páran, akik nem ismernek, már beleláttak a csoportba engem is) oldalára felkerült 1-1 cikk az ominózus újságból.

Az első cikk tartalmi részével nagyon nem szeretnék foglalkozni, az üzengetésre tökéletes forma a hírlap, bár anno az óvodában egymás haját is meghúztuk.  Igen, megint irónia!

Egy dologon azonban megakadt a szemem: „Etikus és etikátlan gyógyszerész bármelyik patikában előfordulhat, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonosi hátterű patikában dolgozik.” Hoppá, eddig azt hittem, hogy csak a kifogástalan pedigreevel rendelkező, tradicionális, szigorúan szakmai szemléletű gyógyszerész lehet etikus, mindenki más etikátlan.

Öngólok

Múltkori írásomban pont kitértem rá, hogy mennyire szerencsétlen kommunikációs megoldás lehet például az oly’ népszerű focis hasonlatokkal való üzengetés. Írói szabadságommal élve most ezt a tanácsot részben megszegem, mert bár elcsépelt a metafora, de remekül lefesti az elemezni kívánt helyzetet.

Az öngól a wikipédia szerint:

Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.

Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.

A rendszerváltást követően megindult a magángyógyszertárak nyitása, korábbi állami patikák privatizásása. Létrejött egy szűk réteg (ma ők a leginkább verseny és piac ellenesek), akik tényleg saját erőből, saját elképzelésből, vállalkozói kedvből megvalósították elképzeléseiket. Ugyanakkor volt egy nagyobb réteg, akik mintegy kényszervállalkozóként kerültek korábbi munkahelyük vezetői székébe (ma ők már főként valamelyik lánc tagjai).

Az első és talán legnagyobb öngól a „gyógyszerész fociban” az volt, hogy bár a piac átalakulása lassan kiforrta magát, egész jó gyógyszer kiskereskedelmi hálózat jött létre, de valahogy mégsem tudott a szakma megtisztulni a rossz, kártékony „játékosoktól”. Csakúgy, ahogyan a nagypolitikában a mai napig nem történt meg például az ügynökmúltak tisztázása, úgy a gyógyszerész szakmában is elmaradt az öntisztulás. Ennek következményként volt szükség például a gyógyszer árrés regresszivitásának és az ephedrin kartonoknak a bevezetésére, hogy csak pár példát említsek. Ne feledjük persze, hogy minden sportban van egy, a játék tisztaságára felügyelő játékvezető, akinek mai szóhasználattal élve asszisztensei, leánykori nevükön szólítva partjelzői vannak. Mégsem szólt soha senki a tisztességtelen játékosoknak, inkább elfordította a fejét a játékvezető, a reklamáló játékosoknak pedig kiosztotta a sárga lapot. Egy újabb öngól volt az is, hogy pár ezer vezető játékos (ők a liga „legjobbjai”) a cserejátékosok bérét sokszor méltánytalanul alacsonyan igyekezett tartani, mely egyfelől egy természetes bérfeszültséget okozott, ugyanakkor emiatt lehetetlenné vált, hogy egy-egy játékos visszavonulásával a cserejátékos előre lépjen a kezdőcsapatba.

Na jó, beszéljünk nyíltan! A 2000-es évek környékére a patikák értéke az egekbe szökött. Bruttó havi forgalom négy-ötszörösét kérték értük, így nem meglepő módon könnyen 100 milliós nagyságrendre rúgott a piaci értékük. Mivel gyógyszertárat csak gyógyszerész birtokolhatott, ahhoz, hogy egy új személyi jogos gyógyszerész lépjen be az elit körbe, komoly tőkére volt szükség. Ehhez csak egy nagybefektetővel kötött háttéralku útján juthatott hozzá – sokan zsigerből erre az időszakra visszaemlékezve magasztalják a mostani Patika Hitel Programot -, vagy éppen olyan szerencsétlen szerencsés volt, hogy örökölt, esetleg nyert egy nagyobb összeget, netán eladta az erdőit. Mindenki más nemkívánatos volt a grundon.

Az sem titok, hogy a patikák jövedelmezősége ebben az időszakban elérte a megfelelő, kívánt szintet, így a vezető kollégák sokszor az osztalékfizetéstől megmámorodva hivalkodóvá váltak. Láttál már szegény patika tulajdonost 2006 előtt? De nincs is ezzel semmi gond, vagy talán egy pici mégis: egy zárt, védett piacon duhajkodott mindenki.

Talán pont ez a hivalkodás, a védett piac, a kiemelkedő profitábilitás és a gyenge belső szabályozás keltette életre a harmadik öngólt, melyet úgy hívnak: patikaliberalizáció.

2006-ban az akkori felső (politikai) vezetés szemet vetett “az ágazatra”, felismerték a benne rejlő anyagi lehetőséget és ezzel együtt a rendszer gyengeségeit. Mi sem volt könnyebb, mint a szakma ellen fordítani saját, kreált szabályaikat, értékrendjüket. Ha 2007-ben nem következik be egy előre nem látott válság, akkor a kitalált rendszer végig is ment volna a maga útján, melynek végén a holdudvar kezére kerül a patikák többsége.

Visszatérve a focihoz: az egyik kineveztett játékvezető, nevezetesen a Kamara már ekkor választási szövetséget kötött a jelenleg is regnáló vezetéssel. Ez önmagában nem lenne gond, de a nagy támadásban elfelejtettek a játékosok a védekezéssel is foglalkozni. Ennek az eredménye egy újabb gól lett, ami látszólag nem öngól, de a lassítást megnézve kiderül: beleért a hazai játékos lába.

Hogyan kapta a szakma a következő öngólt? 2010-ben az épp magától is haldokló liberalizációt kellő politikai támogatással leállították, megtanultam ennek is a nevét: deliberalizáció. A cél a liberalizáció káros hatásainak visszarendezése és bár egyelőre a folyamat megállítása sikerült, ezt mégis, mint komoly eredményt harsogja a szakma. Holott már egy évek óta tartó profitcsökkentési procedúrára adtak áldást, mely nyilván senkinek sem kedvez (leszámítva az államot), de a szakma továbbra is kitart az üzleti (és egészségügyi) szemlélet ellen hirdetett küzdelemben. Így alakulhatott ki, hogy pár éven belül a patikák minimum harmada veszteséget termelt. Valamiért a választási szövetség magasztos eszméi rózsaszín ködöt – vagy hályogot? – hoztak a játékosok szemére, akik így jobb híján állva tapsolnak, bármi is legyen a mögöttes szándék.

Az következő öngólt maga a piac adta, amin a szövetségi kapitány (Nagy Vezér) jól meg is sértődött. Talán ez az a pont ahol a régi jövő elindul.

Látszólagosan a Kamara kérésére, a valóságban inkább csak az egyetérésével (válassz két rossz megoldás közül) a nagykereskedők profitjának megvágásával megemelésre került a patikai árrés. Ahogyan az várható volt, a kedvenc hivatkozásom, a Le Chatelier-elv ismét érvényesült: amit az állam elvett a nagykereskedőktől, azt a nagykereskedés elvette a patikáktól.

A legnagyobbnak ígérkező öngól egy bombagól lesz. Sokan látják, de elkerülhetetlen, a labda gyorsan halad a gólvonal felé. A kamarai érdekérvényesítés elengedhetetlen feltétele, hogy a mindenkori Kormánnyal szoros és jó legyen az együttműködés, de a nyílt politikai pártfoglalás ellentmond egy saját szabályzatnak, mely kimondja a Kamara pártsemlegességét. És, hogy miként lesz ebből ismét öngól? Később elárulom.

Régi jövő

A patikaliberalizáció feltételezhető célja volt az ágazat holdudvarnak történő átjátszása. A korábban említett rózsaszín köd talán elfedi azokat a jeleket, melyek pontosan erre a folyamatra mutatnak, csak megváltozott módszerekkel és megváltozott előjellel. Az állami patikaláncra való törekvést talán az elsők közt vázoltam, persze akkor még szinte mindenki lehurrogott. Mára népszerű témává vált ez is, sokan riogatnak ezzel, sokan még mindig fikciónak vélik. Nos, ideje barátkozni a gondolattal, de senki se gondolja azt, hogy a folyamat megáll ezen a ponton.

Közeleg 2014. január 1., amikor Kamarai nyomásra a korábbi – főként liberalizált – patikák tulajdonrészét kötelező jelleggel értékesíteni kell a vezetők, a patikában dolgozó vagy más, de gyógyszerészek számára. Ha ez nem sikerül, akkor az állam beléphet, mint piaci szereplő. Mára már azt is tudjuk, hogy az OEP lehet a tulajdonos az érintett patikákban. Ez volt az a pont, ahol talán a Kamarának be kellett volna minden ellenállását vetni, hiszen, ha elfogadták ezen játékszabályt később nem lesz semmi alap a reklamálásra, mikor az általuk sajnos egyoldalúan képviselt patikák következnek a sorban.

Ízlelgessük ezt egy kicsit! Tegyük félre a szakmai töltetet, amivel amúgy egyetértek: a gyógyszertár vezetése legyen gyógyszerészi privilégium. A módszerrel már kevéssé. Gondoljuk végig a folyamatot: egy magántulajdont egy rendelettel átjátszuk más kezére, majd kizárjuk a játékból. Mi a garancia arra, hogy ez később nem ismétlődik meg csak épp az új tulajdonosi körrel?

Ha a mostani lépést a szakma nagy része legitimizálja, a jövőben hogyan küzd ellene, hogy vele ne történhessen meg hasonló?

Az autópályán forgalommal szemben

Sokszor érzem úgy, ahogyan a viccben a bácsi.

Egy idős úr halad az autópályán, majd a rádióban bemondják:

Figyelem, veszély! Egy őrült a forgalommal szemben halad az autópályán!

Erre a bácsi felkiált:

Egy?! Az összes!

Szerencsére azért vannak kollégák, barátok, olvasók, akik ennek ellenkezőjéről biztosítanak. Ugyanakkor mindig meghal valahol egy éhező kiscica, mikor olyanokat olvasok, mint az épp aktuális, novemberi szaksajtó 10. oldalán található eposz, mely remek példa az önbecsapásra.

Persze minden csak felfogás kérdése. Lehet ezen gondolatok kifejtését ellendrukkerségnek nevezni, de egyáltalán nem biztos, hogy ellendrukker az, aki kimegy szurkolni, majd teli torokból azt kiáltja: rossz irányba futtok, ennek megint öngól lesz a vége!

És végül ismét egy kis foci: felmerül a kérdés, hogy netán bunda áll a háttérben és direkt rúgjuk az öngólokat. Meglátjuk! Mondta a vak.

Jelen bejegyzés apropóját egy múlt heti esemény adja, mely igazából egy instabil jéghegy csúcsa. De mondhatnám azt is, egy korall zátony, ami annyiban találóbb, hogy kiszámíthatatlan.

A gyógyszertári ügyeletek mindig tartogatnak érdekes eseményeket, történeteket, ezekről gyakran én is beszámoltam – mi több, közvetítettem – itt a Patikablogon.

A mindenszenteki hosszú hétvégén röppent fel a hír, hogy egy szombathelyi patikában nem volt szinte semmi sem kapható, amit az ügyeletes orvos felírt. A nyugat.hu portál adott hírt először róla, de hamarosan a tv2 is készített egy tudósítást, az eredetileg névtelenül levelet író hölggyel – érdekes. Kollégáim körében igyekeztem etikusan és az érintett fél reagálásálig teljesen semlegesen nyilatkozni a témában, hiszen érdemes megismerni a másik fél álláspontját is ítélethozatal előtt. Nem beszélve arról, hogy a média sok mindenre képes, láttunk már megrendezett riportokat, álbérgyilkosokat és stb…A nyugat.hu-ról már el is távolították az eredeti bejegyzést, ami a gyógyszerész kolléga verzióját látszik igazolni. Mint megtudtam, az ügyeletben semmiféle említésre méltó eset nem történt, főleg nem gyógyszerhiány miatt elküldött lázas kislány.

Az igazságot persze sosem fogjuk megtudni. Sajnos – anélkül, hogy bárki szavahihetőségét megkérdőjelezném – elképzelhető a panaszos szülő verziója is.

A probléma

A Pirulatrend újság siófoki Kongresszusi mellékletében (22. oldal) nagyon jól rávilágítanak erre a regóta húzódó problémára, ami leginkább az ügyeleti rendszer finanszírozása kapcsán kerül mindig szóba.

A probléma alapjait vissza tudjuk vezetni az örök ellentmondásra: sokak által nem üzleti tevékenységet ellátóként aposztrofált, mégis önálló gazdálkodó szerv mindenféle külső forrás nélkül kötelezhető egy olyan tevékenység ellátására, ami bár egészségügyi érdek, de gazdaságilag nem fenntartható.

Gyógyszertári ügyelet: nyitvatartási időn túl a lánykori nevén ÁNTSZ kötelezheti arra a patikákat, hogy gyógyszertári ügyeletet lássanak el, biztosítva ezzel a lakosság állandó, 0-24 óráig tartó gyógyszerhez való hozzáférését. Ügyeleti időben nem aznapi recepttel gyógyszert kiváltó, vagy recept nélküli készítményt (és nem az ügyeletről érkező) vásárlók esetében a gyógyszertár felszámolhat ügyeleti díjat, melynek összege jelenleg 381 Forint.

A gyér ügyeleti forgalom (10-15 fő), az alacsony árrés és az alacsony ügyeleti díj miatt az ügyeletes patikának jelenleg veszteséget termel a szolgálat ellátása.

Egy kis frissítés és pontosítás:
44/2004. (IV.28.) ESzCsM rendelet kimondja:

19. § (1) A gyógyszertár szolgálati idejét követő ügyeleti vagy készenléti szolgálat alatt a gyógyszerek és egyéb termékek kiadásáért – az indokolt igénybevétel kivételével -mennyiségüktől és a tételek számától függetlenül esetenként legfeljebb 300 Ft számítható fel, amely a szolgáltatást terhelő általános kulcs szerinti forgalmi adót nem tartalmazza.

(2) Indokolt igénybevételnek minősül a gyógyszer kiadása olyan orvosi vényre, amelyen az orvos a „cito”, „statim” vagy „periculum in mora” jelzést feltüntette, és amelyet az ügyeleti (készenléti) szolgálat időtartama alatt állított ki.

Magyarán, a korábbi saját gyakorlatom még engedékeny is volt, mert az aznapi, de nem ügyeleten felírt receptre is fel (kell) lehet számítani az ügyeleti díjat.

Mikor ügyeletről beszélünk a szakmán belül, mindig előkerül az üzleti, gazdasági szemlélet is. Ha nem csak ilyen esetekben gondolkodna merkantilista szemlélettel a szakma, meggyőződésem, hogy sokkal előrébb tartanánk, de legalábbis tisztább, kevéssé álszent helyzetben lennénk. Az ügyelet esetében azonban a szakma egyre több képviselője ért egyet abban, hogy az ügyeletnek a jelenlegi formában semmi értelme.

Mire való az ügyelet?

Sürgős, váratlan esetekben a beteg gyógyszerrel történő ellátására. Pont.

Mire nem való az ügyelet?

Hajnali háromkor szűztea kapszula vásárlásra.

Két hete felírt recept kiváltására (ahogy egy kollégám által küldött képen is látható).

Buliból hazafele tartó aranylövésre készülő vevők fecskendővel történő ellátására.

„Napközben nem rohantam a patikába, úgyis lesz ügyelet, majd akkor kiváltom” esetekre.

És még sorolhatnám.

A lakossági oldal

Ha valakinek nyújtasz egy szolgáltatást, nem fog abba belegondolni, hogy miért, hogyan, miből működik az. Nem fogják ezek a részletek érdekelni, igénybe veszi, jó esetben fizet érte és az üzlet lezárul.

A szakmán belül hajlamosak vagyunk arra, hogy a vevőkre/betegekre vetítsük ki mindazt a mérget, dügöt, elkeseredettséget, amit a szakma napi problémái okoznak. Ez egy ügyeletben, ahol sokkal ingerültebb lehet a gyógyszerész (ki szeretne a családjától távol úgy ellátni egy szolgálatot, hogy még anyagilag sem éri meg?), és a kommunikációs készségek alacsonyabb szinte miatt is nem a megfelelő módon kerülhetnek közlésre fontos, népnevelő célzatú információk. Ez az út nem jó, nem járható!

Az ügyeletes írásaimból látszik, hogy én is rosszul viseltem szituációkat, de azt gondolom, hogy a vevőt/beteget, pont a fent vázoltak miatt nem szabad hibáztatni.

Elmondta neki bárki valaha is – normális hangnemben -, hogy mi az a patikai/orvosi ügyelet? Gondolhatnánk, hogy az ügyelet szó értelmezésével mindenki tisztában van. Nos, ez nincs így. Üdvözölendőnek tartanék egy például Kamara által indított betegtájékoztató kampányt, mely arról szólna, hogy elmagyarázzuk: mikor kell igénybe venni az ügyeletet, milyen feltételekkel, miért stb…Kérni sosem szégyen. Ha megkérjük a környezetünket, hogy milyen feltételeket tartson szem előtt, mielőtt becsenget az ügyeletes patikába, akkor előbb-utóbb ennek meg lehet a pozitív hatása. Népnevelés egy pozitív üzenetet hordozó kampányban (jelen helyzetben a legnagyobb hiba lenne egy negatív, parancsolgató, utasító kampány).

A helyzetet némileg nehezíti, hogy bizonyos szolgáltatások esetében – amit végülis logikusan kisebb fajsúlyúnak vélünk, mint az egészség/betegség kérdését -, hozzászokott a vevő, hogy azonnali megoldást, segítséget kap. Ilyen például egy telekommunikációs szolgáltatás vagy egy banki probléma megoldása.

Ne feledjük, míg a példaként említett esetekben nagy multinacionális cégek, óriási költségvetéssel állnak a háttérben, addig egy-egy ügyeletes gyógyszertár mögött egy szerényebb bevételi profillal rendelkező vállalkozás.

Nagyon durva számítással élve, egy ügyelet körülbelül egy napi bevétel minuszt jelent a gyógyszertár számára. Területenként változó, de havi szinten 2-3 ügyeletet látnak el a patikák, ami másképp kimondva azt jelenti, hogy havi 20-25 munknapból 3 nap semmi bevételt nem termel a gyógyszertár.

A szakmai oldal

Az ügyeletek kérdésének rendezése remek példa arra, hogyan nem tud megegyezni egy szakma és hogyan nem tud ésszerű döntést hozni. Ugyanakkor arra is jó példa, miként jelent kommunikációs öngólt az ügyeletek rossz finanszírozására történő panaszkodás egy olyan környezetben, ahol az üzleti szemlélet általános tagadása folyik.

Egy kis személyes kitérő: amikor személyi jogos patikavezető voltam, felmerült a város gyógyszerészei között egy kérés. Mivel a városban volt 22 óráig nyitva tartó gyógyszertár, azt kérték páran, hogy az ügyelet ne akkor kezdődjön, mikor az éppen ügyeletes patika bezár, hanem akkor, amikor az utolsó patika bezár.
A kollégák haza tudnak menni átöltözni, felfrissülni, gyereket lefektetni, vacsorázni stb… Az akkori tisztifőgyógyszerész egy dolgot kért: rendben, legyen így, de legyen minden patikában kifüggesztve az ajtóra, hogy a városban legtovább nyitva tartó gyógyszertár az „xy” patika, 22 óráig.
„Én nem fogok ingyen reklámot csinálni az xy patikának” – jött a hozzászólás, majd rá a sok igenlés (csordaszellem), így a rendszerből semmi sem lett.
Bár a városban volt 22 óráig nyitva tartó patika, a „z” patika szépen elkezdte az ügyeletet már 6 órakor, vagy akkor amikor bezárt.

Olyan ez, mint beismerni egy hibás lépést és még idő előtt változtatni. Sokan inkább halogatják a döntés meghozatalát, kívülről várják a csodát, hátha változik valami. Ahelyett, hogy elszenvednének egy kisebb veszteséget és újból előre tekintenének, inkább tolják maguk előtt az egyre növekvő veszteséget.

Az ügyeletek fenntarthatóságának van egy másik érdekes vetülete is, ami a bevezetőben említett – valós, vagy kitalált – történetnek is az alapját képezte. A készletezés.

Szintén nehezen értik meg a vevők/betegek (honnan tudnák?!), hogy ügyeleti időben a patika koránt sem teljes értékűként működik. Egyfelől személyi feltételek sem adottak (például magisztrális gyógyszerkészítésre), másfelől a készleten maradt készítmények mennyiségét erősen befolyásolja az aznapi forgalom. Természetesen kellő rutinnal, az épp ügyeletes orvos „tollának” ismeretével jól fel lehet készülni egy patikának az ügyeletre.

Amikor egy gyógyszerész ügyeletben másik készítményt ajánl, annak oka többnyire egy kényszerhelyzet megoldására törekvés. Ezért laikus olvasóimtól azt kérem, hogy ügyeleti időben legyenek kicsit megértőbbek és elfogadóbbak. Miért?

A jobb helyzetben lévő patikák napi kétszeri szállítással tudnak gyógyszert rendelni. Ez azt jelenti, hogy például egy ügyeletes napon kb. délelőtt 11 óráig le kell adni azt a rendelést, ami délután 2-3 óra fele érkezik meg a patikába és ami ez az addig elfogyott gyógyszerek feltöltését és az ügyeletre való felkészülést hivatott biztosítani. Van, ahol napi egyszeri szállítás van csak, így ezen patikáknak már előző nap délután 5-6 óra fele kell előre „kitalálnia”, hogy vajon a másnapi napközbeni fogyásra és az utána következő ügyeletre milyen és mennyi gyógyszer szükséges.

Vannak tipikusan „ügyeletes gyógyszerek”, melyek a legtöbb helyen állandó készleten vannak. Fájdalom-, lázcsillapítók, gyulladáscsökkentők, antibiotikumok. Ennek ellenére előfordulhat, hogy válogatni kell a maradék készletben, mert az ügyelet alatt, vagy már előtte napközben egyszerűen elfogytak készítmények.

Egy szó mint száz, több tolerancia és mind a beteg/vevő, mind pedig a gyógyszerész élete könnyebbé tehető.

Aláírom, hogy vannak esetek, amikor a patika napi szintű anyagi problémákkal küzd és ilyenkor a készletek feltöltése koránt sem egyszerű. Ügyeleti ellátásra viszont ugyanúgy kötelezhető.

De akkor mégis mi jelenthet megoldást? A sokat mondó címválasztásom nem véletlen.

A gyógyír a párbeszéd

Ahogyan a betegnek gyógyszerre van szüksége ügyeletben, úgy az ügyeleti rendszernek és a patikáknak is szüksége van gyógyszerre, gyógymódra. Azt gondolom, hogy a legjobb gyógyír a párbeszéd.

Párbeszéd a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) között. Üdvözölendő lenne egy közösen, szakmai alapon kialakított minimum lista kialakítása, amelyen szerepelnének azon gyógyszerek, melyeket javasolt ügyeletre bekészletezni. De nem elég csak bekészletezni, örömteli lenne, ha az ügyeletes orvosok (erre kellene a MOK) is ezekből a készítményekből válogatnának. Ezzel elkerülhető a beteg patika és orvosi ügyelet közötti ingáztatása is.

Párbeszéd a gyógyszerészek érdekképviselete (MGYK) és a lakosság között. Ahogy korábban említettem, nem várhatjuk el a vevőktől/betegektől, hogy birtokában legyenek egy olyan tudásnak („mire való az ügyelet?”), amit az oktatási rendszerben, de később a való életben se, soha senki nem mondott/magyarázott el nekik. Egy pozitív hangulatú, nem diktatórikus, hanem együttműködésre invitáló kampányt tudok erre a célra elképzelni.

Párbeszéd a gyógyszerészek között. Az ügyelet mindenkinek nyűg, teher, pénzügyileg veszteséges. A legtöbb településen található a kórház/ügyelet mellett gyógyszertár – hiszen üzletileg nagyon kecsegtető volt ott patikát nyitni. Ezen patikák tulajdonosaival kellene megegyezni a település többi patikájának, hogy az ügyeleti szolgálatot – közösen összeadott finanszírozásért cserébe – egy adott patika lássa el. Ebbe a folyamatba vagy az államnak, vagy az önkormányzatnak is be kell kapcsolódnia, hiszen az egészségügyi ellátórendszer többi pontján ügyeleti szolgálatot ellátók finanszírozásában részt vesz.

És van egy financiális megoldás: az ügyeleti díj drasztikus megemelése, mondjuk 1000 Forintra. Ezzel ugyan középtávon el lehet riasztani az indokolatlanul a gyógyszertárat felkeresőket (az indokolt ellátás úgy, ahogyan most is, ügyeleti díj mentes lenne), azonban hosszú távon azt eredményezheti, hogy ténylegesen csak a sürgős, indokolt ellátást igénylők keresik fel a gyógyszertárat ügyeletben. Ez viszont magával hozza azt, hogy az ügyelet finanszírozhatósága (a minimális forgalom további csökkenése miatt) tovább romlik, dacára a megemelt ügyeleti díjnak.

Vagy választhatjuk a norvég modellt: minden nap bezár a patika és csak reggel nyit ki, szombaton is, majd legközelebb csak hétfőn reggel nyit ki. Sürgős esetekre ott a mentő és a kórház. Működik.

Önreklám

Az ügyeletes patika felkeresése sokszor komoly gondot okoz. Bár minden gyógyszertár ablakában ki van helyezve az ügyeleti beosztás, egy-egy lesre futás sürgős esetben időveszteséget és további kellemetlenségeket szül.

Az oldal alján is látható ügyeletes patika modul ezt a problémát kívánja orvosolni, használd bátran! Csakúgy, ahogyan mobil eszközről elérhető ugyeletespatika.com szolgáltatás, melyet Mondovics Mihállyal közösen készítünk.

Többször írtam már itt a Patikablogon arról, hogy mennyire fontos a szakmánkban a kommunikáció. Említettem a kérdezés fontosságát, ami egyben igényfeltárás is. De elég csak arra is gondolni, miként lehet egy bimbódzó üzleti kapcsolatot már a kezdésnél elrontani, mert a minimális illemtant nem ismerjük.

Mindennapi problémának tartom, hogy a beteg/vevő és a gyógyszerész/szakasszisztens sokszor elbeszél egymás mellett. Ennek egyik oka a beteg/vevő alacsonyabb informáltsági szintje (ami természetes, hiszen nem szakember),  egy másik oka pedig pont a szakember „túlképzettsége”, pontosabban a tudás egyszerű nyelvre történő átfordításának a hiánya.

Lehet persze azon hőzöngeni, vagy épp nevetni hogy a beteg/vevő nem ért minket, vagy épp mi nem értjük a fura igényt, de sokkal célravezetőbb fejleszteni kommunikációs készségünket.

Egyszerű szóhasználat

Ha valaki egy terület szakértője és ráadásul tartja a kapcsolatot a szakma képviselőivel is, könnyen belefuthat abba a „hibába”, hogy a mindennapi beszédébe is beépülnek a szakszavak, amit egy laikussal történő beszélgetés során észre sem vesz, hogy használ. Aztán pedig jön az activity, hogy akkor mi micsoda.

Ne légy rest gyakorolni és alkalmazni az egyszerű, mindenki számára érthető szóhasználatot.

Ne vedd személyes sértésnek, ha valaki a tárát pultnak hívja, vagy ha ez zavar, magyarázd el neki a különbséget. Ha lehet, kerüld például az expediálni szó használatát. Hasonlóképpen, a magisztrális gyógyszer helyett sokkal könnyebben megérti a beteg/vevő, hogy gyógyszertárban készített. A szignatúra sem mond semmit a betegnek/vevőnek, nyugodtan mondd: címke.

Az egyszerű szóhasználat azonban szakmai körökben is hasznos lehet.

Vannak esetek, mikor szimplán udvariasságból nem az egyszerű és egyenes utat választod. Ennek van egy komoly kockázata, amibe nemrég én is belefutottam. Egy hivatalosan alá-fölé rendelt, de általam partneri viszonyként kezelt helyzetben kellett megfogalmaznom kritikát, utasítást. Mivel egy folyamat elején tartottunk, a nyílt és egyenes (ez esetben kissé durva) megfogalmazás helyett egy udvarias formát választottam. Hibáztam. A kommunikáció egy sokadrangú elemét értette meg a címzett, a lényegen – az udvariasan megfogalmazott kritikán és utasításon – pedig átsiklott.

A bonyolult kommunikációra legtöbb esetben politikai körökben találhatunk jó példákat, aminek sokszor az az eredménye, hogy a gondolkodó ember (főként a másként gondolkodó), elkezd a sorok között értelmet keresni. Feltéve, ha van.

De nézzünk egy konkrét példát arra, miként okoz izgalmas perceket egy hivatalos kommunikáció.

A gordiuszi csomó

Bevallom, a héten belefutottam egy olyan mondatba, amit egyszerűen képtelen voltam értelmezni. Ahogyan olvastam, más – kissé radikális – gyógyszerész szerveződések az interneten sem tudták megfejteni. Íme!

A kamara a közhatalmi rendszer része, az antagonisztikus érdekellentétek filozófiájára alapozva pedig egy demokratikus rendszerben semmilyen érdekvédelem nem működtethető.

Magyaróráról még talán te is emlékszel arra a iszonyatosan idegesítő kérdésre, hogy „vajon mire gondolhatott a költő?”.

Bár a szavakat önállóan érti az ember, sőt még akár a mondanivaló egyes részeit is, de gyakran előfordul, hogy nem akar hinni a szemének. Könnyen előfordulhat, hogy azért, mert mivel személyesen érintett, elveszti az objektivitását.

A másik lehetőség, hogy a leírt és olvasott tartalom a valósággal többszörös ellentmondásban áll, így aztán könnyű összezavarodni.

Éppen ezért arra a döntésre jutottam, hogy megkérek egy szakmán kívül állót, hogy dekódolja nekem a fenti üzenetet. Íme!

A szöveg második fele valami olyasmi, hogy alapvetően ellenérdekelt feleket egyformán képviselni egyszerűen nem lehet. Egy kamara pedig konkurenseket tömörít, annak mindenki egyenjogú tagja. Összességében azt akarhatja mondani, hogy a kamara felügyel, de nem kedvez és nem tesz igazságot.

Kb. mintha azt mondaná, hogy vagyunk mert lennünk kell, fizessétek a tagdíjat mert kötelező, de aztán tőlünk semmit ne várjatok el. Elég köcsögül hangzik. Komolyan megküzdöttem vele, mire kihámoztam az intellektusból a lényeget, ha egyáltalán volt benne.

Szeretném kiemelni, hogy az idézett magyarázat nem tőlem származik, nem az én véleményem, szimplán megkértem egy szakmán kívüli ismerőst, mondja el, mit olvas ki ebből.

Azért döbbenetes, hogy így lát minket egy kívülálló, nem?

A pálya széle

A rossz kommunikációs stratégiákra szintén jó példa lehet a metaforákon keresztüli üzengetés. Én ezt sosem tartottam egy szerencsés megoldásnak, mivel az üzenet olykor tévútra tévedhet, bár bevallom én is szoktam élni ezzel az „írói” fordulattal. Mint ahogyan most is tenni fogom, hogy életszerűen bemutassam a példát.

A probléma az, mikor a kódolt üzenet nem annál csapódik le, akinek szánták, vagy a célszemély rosszul értelmezi. További gondot okozhat, hogy a metafora, hasonlat valós tartalmát nem, vagy csak részben ismerők körében pengeélen táncolhat az üzenet értelmezése. A demagóg üzenet ugyanis kiválthat rokonszenvet („Jól megmondtad Pistikém!”), de ugyanígy ellenszenvet is.

Minden országnak megvannak az éppen aktuális metafora alapjait szolgáltató „közügyei”. Magyarországon az egyik ilyen – szinte állandó -, 10 millió ember szakértelmével együtt járó „közügy” a foci. Szokták mondani, fejétől bűzlik a hal (látod, ez például most egy olyan utalás, amit nem fejtek ki, de jó esetben érteni fogod!).

Népszerűek tehát a fociból átvett kommunikációs elemek. No, nem a „szemüveget a bírónak” és a bíró felmenőit a legősibb foglalkozással aposztrofáló kifejezések, hanem sokkal szofisztikáltabb hasonlatok. Pálya széle, bekiabálás, egy pályán vagyunk, drukkerek, ellendrukkerek.

Ha már foci: testvérem nemrég Barcelonában járt, ami szerintem az egyik legélhetőbb város a világon (igaz ez erősen túlzó kijelentés a részemről, tekintve, hogy még nem voltam világkörüli túrán ). Ott készítette ezt a fotót, amit ízlelgess kicsit! Ezek majdnem lasminute árak, de a többszáz Eurós jegyárak láttan azért nekem is fennakadt a szemem. Magyarországról rendre utaznak ki drukkerek Barcelonába, hogy lássák élőben a világ egyik legjobb klubcsapatát, sőt mi több, utazási irodák felismerve ezt az igényt, külön focitúrákat szerveznek.

Felmerül a jogos kérdés: miért költenek emberek több tízezer forintokat arra, hogy egy külföldi csapat játékát lássák, mikor van Magyarországon is kíváló (khm) foci?!

Nos, míg akár az NBI vagy NBII (de nyugodtan említhetem a MEGYEI-II szériákat is) meccseken csak a kritizálás, bekiabálás, ellenszurkolás megy, addig ugyanezek a drukkerek például Barcelonában közösen szurkolva bíztatják a csapatot. Bíztatják! Azért, mert a mutatott játék jó, mi több, zseniális.

Összegezve

Az egymással történő kommunikáció során szinte megvalósíthatatlan – főleg egy olyan diverzifikált feladatot ellátó tevékénység során, mint a gyógyszerészet -, hogy a beszélgetőpartnerek azonos tudásszinttel bírjanak és 100%-ban egy nyelvet beszéljenek. Éppen ezért tisztelettel és kellő alázattal le kell egyszerűsíteni a mondandót annak érdekében, hogy célt érjünk el.

Visszakérdezni, tisztázó kérdést feltenni sosem szégyen. Sőt! Ha valaki kérdez, az egyben azt is jelenti, érdekli az adott téma, többet akar megtudni róla. Igaz ez gyógyszerészre és betegre/vevőre egyaránt.

A jó kommunikácó egy olyan hozzáadott érték lehet a gyógyszerészi munkában, amivel meggyőződésem, hogy nem tudja felvenni a versenyt egy szimplán jobb árat kínáló patika. Ahogy mondani szoktam: ne az árakkal, a szolgáltatás minőségével versenyezz!

Tavaly októberben keresett meg Kocsmárszky ‘@kocsmy‘ Zsolt azzal, hogy szívesen adnának otthont a blogomnak a saját tárhely szolgáltatásuk keretén belül, a NEXTSERVER-en.

Ekkor döntöttem úgy, hogy a személyes blogom és a Patikablog tartalma külön úton fog járni.

Igen, ez most egy amolyan fizetett hirdetés szerű poszt, csak kicsit más megközelítésben!

Már többször nekiálltam ennek a bejegyzésnek, de aztán valami miatt mégis elmaradt. Amit így utólag nem bánok, mert az eltelt majd egy teljes évre visszatekintve talán hitelesebb tapasztalatokról tudok beszámolni, mint mondjuk 1-2 hét használat után.

A dolgomat azért nehezíti, hogy egy tárhelyszolgáltatásról nem egyszerű írni, főleg úgy, hogy magával a szolgáltatással semmi problémám nem volt eddig.

Ezért megkértem Zsoltit, mondjon pár szót magukról.

„A NEXTSERVER-nél arra törekszünk, hogy olyan, külföldön már jól megszokott szolgaltatasokat epítsünk ügyfeleinknek, amellyel teljesen automatizáltan be tud regisztrálni egy domain nevet, és/vagy meg tud vásarolni egy webtárhelyet. Ehhez egy könnyen használható felületet építettünk, melyen akár nagyobb mennyiségű domainek kezelése is egyszerűen megoldható.”

Zene füleimnek! Azt gondolom, hogy egy webes szolgáltatásnál óriási előny tud ez lenni, felesleges papírozás és várakozás spórolható így meg.

Rettentő szimpatikus számomra a rendszer felépítése: aki önállóan akar beállítani, módosítani az megteheti, de akinek segítségre van szüksége, ő sincs magára hagyva. Udvarias, segítőkész és nem utolsó sorban gyors support jár a szolgáltatási csomagokhoz.

A domain név regisztrációs igényünket teljes körben lefedi a NEXTSERVER, .hu akkreditált regisztrátorok, de a külföldi domaineket is egyszerűen megszerezhetjük rajtuk keresztül.

Ami a halálom, a .hu reg esetében, az a papírozás. Ez hungarikum, sok karaktert nem is pazarolnék rá, viszont azt érdemes megemlíteni, hogy a jelen esetben elég egyszer beírnod a szükséges adatokat és máris kapsz egy nyomtatható megrendelőlapot, amit egy fotózás után tölthetsz is vissza a rendszerbe és elindul a regisztráció folyamata.

Kedvezmények

Konkrét adatokkal, árakkal nem untatnálak, meg tudod nézni a honlapjukon. Ami viszont egy fontos momentum, hogy webtárhely megrendelés esetén van lehetőség „akadémiai” kedvezményre, oktatási intézményeknek, tanároknak, diákoknak, mely egyszeri 50% kedveményt jelent. Divatos kifejezéssel élve startup cégekre is gondoltak: 1 évnél fiatalabb cégeknek szintén egyszeri 50% kedvezményt biztosítanak.

És a kedvencem: a modern Európában egyre nagyobb hangsúlyt kap cégeken belül a társadalmi szerepvállalás. Én ebbe a kategóriába sorolom a nonprofit szervezetek bármilyen szintű támogatását is, ezért is nagyon szimpatikus, hogy a NEXTSERVER a nonprofit szervezeteknek állandó 50% kedvezményt biztosít. Big UP!

Admin felület

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondom: részletes, mindenre kiterjedő, egyszerű.

Pár kattintással tudsz új felhasználót létrehozni például a MySql adatbázishoz, vagy egy új e-mail címet, új aldomaint.

Minimális jártasságot az IT világban azért igényel az adminisztrációs felület, de aki saját tárhely és saját weboldal karbantartásra adja a fejét, az ezzel általában tisztában van.

Ami nekem különösen tetszik, az oldal minimalista kinézete. Nem a sok helyen megszokott „IT gagyi” dizján, hanem egy kellemes, egyszerű felület.

Lehetőség van a support felé hibajegyet felvenni, bár bevallom, erre még nem került sor. Egyszerűen csak működik minden rendben.

Fizetés

Mivel egy kvázi szponzoráció keretén belül kaptam a tárhelyet, erre még nem került sor, így tényleges tapasztalatról nem tudok beszámolni, de biztos vagyok benne, hogy rém egyszerű

Az oldalon lehetőség van VISA, MasterCard és PayPal fizetésre.

Egy kis- és középvállalkozásnak, mint amilyen egy gyógyszertár, egy Basic csomag szerintem tökéletesen megfelel, és havi 825 Forintért szinte ingyen van.

Mit keres ez a bejegyzés a Patikablogon?

A gyógyszertárak egy része jelentősen le van maradva a digitális információközlés terén. Mondhatnánk, hogy azért, mert a vevőkör idős emberekből áll, akik nem használják az internetet, így nincs is szükség rá. Ez bizony tévedés!

A fejlett országok lakosságának 77%-a használja az internetet. Magyarországon évről évre nő az internet felhasználók köre, a okostelefonok elterjedésével pedig szélesebb kör fér hozzá a digitális tartalmakhoz. A 45-55 éves korosztály – akinek már 10-15 éve az életében jelen lehet az internet – lassan potenciális vevőkörré válik, sajnos betegségek kapcsán.

Ugyanakkor a gyógyszertár nem csak betegségek kezelésére nyúthat megoldást, hanem az egészség megőrzésére is. Halkan merem csak megjegyezni, hogy ebben van az igazi üzlet (pfejj), amit azért már a döntéshozók is kezdenek felismerni, elég, ha csak a patikában forgalmazható termékkörök bővítésére gondolunk.

Egy szó mint száz, az a véleményem, szerencsés lenne, ha minden gyógyszertár felkerülne a világhálóra és kimozdulna a digitális írástudatlanságból. Erre tökéletes megoldást nyújt a NEXTSERVER szolgáltatása, ahol kiváló minőségű szolgáltatást kapunk verhetetlen áron.

És ha már digitális világ: hamarosan írni fogok az ugyeletespatika.com kapcsán szerzett érdekes tapasztalataimról. Megkértem ugyanis a kollégákat, hogy válaszlevélben adják meg gyógyszertáruk nyitva tartási idejét, így segítik ennek az ingyenes (mind felhasználónak, mind patikának) szolgáltatásnak a hatékonyabb működését. Volt pár meglepetés…

Sokan abban a hitben vannak, hogy a gyógyszertárban a gyógyszerek kiadásánál (expediálás) minden esetben gyógyszerészekkel állnak szemben. Ez sajnos szinte egy utópisztikus elképzelés: folyamatos gyógyszerész hiány van. No nem azért, mert nincs elegendő képzés, de ez egy másik kérdés.

A patikai munkában számos értékes kolléga segíti a gyógyszerész munkáját, ezt fogom most neked bemutatni ebben a bejegyzésben.

A rendelet

A 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet egyértelműen leírja és meghatározza a közforgalmú gyógyszertárak működésének feltételrendszerét. Konkrétan a 13/A § írja le a személyi feltételeket, a gyógyszerészek és asszisztensek számát a nyitvatartási időhöz köti.

A gyógyszerész

Találtam egy nagyon jó leírást egykori államvizsgás gyakorlati helyem patikájának az oldalán:

A gyógyszerész munkáját minden korban a megbízhatóság, felkészültség, pontosság, elhivatottság jellemezte. Ennek alapján születhettek szólásaink: „pontos, mint a patikamérleg”, „tiszta, mint a patika”.

A gyógyszerészeti képzés a hazai orvosi egyetemeken történik, Budapesten, Debrecenben, Pécsen és Szegeden. Az egyetemi tanulmányok kb. felét a kémiai ismeretek elsajátítása teszi ki (szerves, szervetlen, analitikai, gyógyszerészi, fizikai, kolloidikai kémia) az élettani és gyógyszeripari technológiai ismeretek mellett. Az egyetemi kézpés öt éves, melynek végén doktori címmel ellátott szakemberek kezdik meg munkájukat. Gyógyszeripar, gyógyszerkutatás, sales, marketing, közforgalmú és intézeti gyógyszertárakban, laborokban vagy akár a gyógyszer engedélyezés területén. Összetett, sokrétű ismereteket igénylő szakma.

A gyógyszertáraknál maradva, minden gyógyszertárban kell, hogy legyen legalább egy gyógyszerész. Mindig. A gyógyszertár gyógyszerészei közül a vezető (korábban személyi jogosnak hívott) gyógyszerész az, aki egy személyben felel a patika működéséért, a szabályok, rendeletek betartásáért. Ő az, akit az esetek nagy részében nem látsz, mert néhány kivételt leszámítva vagy az irodában vagy a laborban tüsténkedik. A beosztott gyógyszerésszel már jobb eséllyel találkozhatsz a táránál. Ő kvázi ugyanolyan képesítéssel bír, mint a vezető gyógyszerész, de nem felelős az egész patika ügymenetéért.

Az asszisztens

A gyógyszertárakban kétféle asszisztens dolgozik: gyógyszerkiadó szakasszisztens és gyógyszertári asszisztens. A gyógyszerkiadó szakasszisztens, mint ahogyan a megnevezésben szerepel, adhat ki gyógyszert, gyógyszerészi felügyelet mellett.

Sajnos, a valóságban túlnyomó részt gyógyszerkiadó szakasszisztenssel találkozhatsz a táránál, gyógyszerésszel kevéssé, ami sok esetben adhat félreértésre okot.

A gyógyszertári asszisztensek képzése 12-18 hónap közötti, iskolától és a képzési rendszer felépítésétől függően. Ebbe a képzésbe érettségi bizonyítvánnyal szinte mindenki bekapcsolódhat.

Az asszisztensi képzés után lehet elvégezni a gyógyszerkiadó szakasszisztens képzést, amely már jogosítványt ad arra, hogy a táránál dolgozzon (elméletileg gyógyszerészi felügyelettel) az asszisztens, és neked gyógyszert adjon ki. A patikák nagy százalékában, amikor egy fehér köpenyes szakemberrel állsz szemben, jó eséllyel gyógyszerkiadó szakasszisztenssel van dolgod.

Az utóbbi időben sok támadás éri a némileg átalakult képzési rendszert, mely próbált a patikaliberalizáció miatt megnövekedett szakember igényekhez alkalmazkodni, sajnos sok esetben a képzés minőségének romlásával. Valljuk be, nem alaptalanul!

Minimális biológiai ismeretekkel vágtak bele sokan az asszisztensi tanfolyamba, sokszor minimális szakmai érdeklődéssel. A sokak által tévesen vázolt „ebben a szakmában biztosan lesz munkád” állítás miatt tegnap még bolti eladóként vagy szalag mellett betanított munkásként dolgozók hirtelen az iskolapadban kötöttek ki a jobb állás és fizetés reményében. Félreértés ne essék, nagyon tisztelem azokat, akik képesek váltani – a probléma ott kezdődik, mikor a motiváció szimplán csak a jobb fizetés és nincs meg a minimális hivatástudat.

Az új, lelkes és tapasztalatlan munkaerő előbb a nagy piaci kereslet miatt a fizetések feltornászásával, majd a patikabezárások során a fizetések letörésével átformálta a szakmát. Telítődött és hígult a piac.

Én személy szerint ezt tartom a patikaliberalizáció legkárosabb hozományának.

Találkoztam patikai munkám során nagyon jól képzett asszisztensekkel és borzalmasakkal is. Egy ideig volt szerencsém bekapcsolódni is egy kollegina képzésébe, így minden túlzás nélkül állíthatom, hogy eléggé heterogén képet kaptam a helyzetről.

Egy jó asszisztens óriási segítség lehet a gyógyszerész számára. Ahogyan a pozíció megnevezésében is van asszisztálnia, segítenie kell, ez a munkája. Segíthet a magisztrális gyógyszerek elkészítésében, az előkészítésben, a gyógyszerek szállítótól történő átvételében.

Az ellentétek

Minden szakmának megvannak a saját, belső ellentétei, jó esetben ezekből te semmit nem látsz a patikában.

Nálam alapszabály, hogy minden kollégának megadom a tiszteletet és ezt viszont is elvárom. Ehhez a tisztelethez bizalom is társul, amivel ha valaki visszaél, komolyan sérül a szakmai kapcsolat.

Egy kimondatlan ellentét húzódik meg a fent vázolt telítődött munkaerőpiac miatt gyógyszerész és asszisztens között: a gyógyszerkiadó szakasszisztens ellátja a táránál a gyógyszerész funkcióját, így sok patika tulajdonosa (nem csak a szakmán kívüli befektetők) gyorsan rájött, hogy olcsóbb és költséghatékonyabb szakasszisztenseket alkalmazni gyógyszerészek helyett. Némileg ezen a gyakorlaton próbál változtatni a bevezetőben is hivatkozott rendelet, amely kimondja konkrétan a minimum gyógyszerészi létszámot egy-egy patikában.

Ezek az ellentétek persze tovább fokozhatóak, de jelen bejegyzésnek nem ez a célja.

Egy kis kitekintés: Olaszországban gyógyszer expediálására kizárólag gyógyszerész jogosult. Sőt! Az ottani szabályok kimondják és ezt a vevő tudtára is hozzák egyértelműen (lásd a kép jobb oldalon), hogy gyógyszer kiadására (expediálás) csak és kizárólag gyógyszerész jogosult, aki az Olaszországi Gyógyszerész Kamara által elfogadott fehér köpenyben van. A gyógyszertár további – nem diplomás – személyzetének különböző színű munkaruhát kell(!) viselnie, így a beteg/vevő minden esetben egyertelműen tudja, hogy kivel áll szemben. Ezen felül a gyógyszerészeknek hordaniuk kell még egy kígyós kitűzőt is, melyet szintén a kamarától kapnak.

Magyarországon egy ilyen megoldás szinte megvalósíthatatlan. Gyávaság, konfrontáció kerülés, de leginkább a szükséges (egészséges) hierarchiák hiánya miatt. No meg persze egyből szembetűnő lenne, hogy mennyire kevés gyógyszerész is dolgozik a patikákban…

A rendszer hibái és a megoldás

Nézzük miből élünk, hogyan tehetnénk jobbá a rendszerünket! Gyógyszerészként a legfontosabb a példamutatás. Mit értek ezalatt?

Korábban már írtam arról, hogy mi a különbség főnök és vezető között. Két fő hibás gyógyszertár vezetési gyakorlat van: a diktatórikus és a túlzott demokrácián alapuló. Én egy harmadik utat tartok jónak, a partneri viszonyon alapuló csapatmunkát.

Gyakori hiba, hogy míg a vezető gyógyszerész köt egy megállapodást egy adott készítményre (például egy új termék bevezetése kapcsán), addig elfelejti megosztani az infromációt a beosztottjaival, mi több, nem ad egyértelmű utasítást. Ha ez az utasítás egyben oktatás, tanítás, példamutatás, akkor a beosztott sokkal jobban együtt, csapatmunkában dolgozik a cél érdekében.

A gyógyszerésznek kell a csapat élére állni, az asszisztenseket irányítani, képezni, példát mutatni. Vállalni kell a felelősséget, a falkavezér szerepet! Mind szakmailag, mind üzletileg.

Megint az a fránya üzlet…gyakori hiba, hogy nem tudatos egy-egy termékcsoport készletezése, kiajánlása a betegek felé. Úgy ad hoc módon működik, majd csoda, ha nem fogy az adott készítmény. Egy új készítmény bevezetésében vagy egy régebbi készítmény eladásainak növelésében óriási segítséget nyújthatnak a gyártók, forgalmazó cégek.

Több cég biztosít lehetőséget arra, hogy helyben, a patikában 15-20-30 perc alatt egy referálót tart a szakdolgozóknak és segít abban, hogy minél könnyebb legyen az adott termék értékesítése. Sokan félnek ettől és nem élnek a lehetőséggel. Sok gyógyszerész maga eldöndti, hogy az ő dolgozóit ez nem érdekli. Pedig ha tudná…

És egy másik nézőpont: ingyenes továbbképzés, aminek a végeredménye pénzben kifejezhető üzleti haszon.

Nemrég volt szerencsém a siófoki kongresszuson végighallgatni a hazai OTC piac vezető gyártójának előadását, amelyben azt próbálták megvilágítani, hogy milyen partneri kezet nyújtanak a patikáknak, miben tudják segíteni a közös munkát. Sok kollégát valószínűleg csak a % jelek előtt található lehetőleg két számjegyű összeg érdekelt, mert az előadáson velem együtt 5 azaz öt gyógyszerész ült. Én ezt elkeserítőnek találom, mint ahogyan azt is, hogy sokszor hallok olyan hangokat, melyek nyíltan a gyártók ellen szólnak…azok ellen, akik készítményeiből ÉL(!) a gyógyszerész és a patika.

Kéz a kézben

A gyógyszertárak munkáját alapvetően határozza meg a kommunikáció. Igazából a gyógyszertárban dolgozóknak kommunikációs szakembereknek kell(ene) lenniük. Legyen szó akár külső, akár belső kommunikációról.

Hiszen kommunikálok akkor, amikor igényfeltárást végzek, „kikérdezem” a beteget, kommunikálok akkor, amikor gyógyszerészként tanítom, bíztatom, motiválom a beosztottjaimat, kollégáimat.

Nem alá-fölé rendelt gyógyszerész-asszisztens viszonyra kell törekedni, hanem egy partneri viszonyra, amely kölcsönösen tiszteletben tartja a képzés beli különbségeket, a hierarchiát. Ez a két megállapítás némileg ellentmond egymásnak, de hidd el, ha nem főnök-beosztottként, hanem partnerként tekintetek egymásra, sokkal könnyebben kialakul a kölcsönös tisztelet is. Sokat segít, ha mindenkinek megvan a jól körbehatárolt feladata és egyértelmű utasításokat kap.

Azok a patikák működnek a legsikeresebben, ahol határozott, de partneri viszonyt kialakító gyógyszerész a vezető.

A határozottság stabilitást eredményez, melyet aztán a betegek/vevők is észrevesznek, sőt mi több, meghálálják.

Magasra tettem magam előtt a lécet azzal, hogy a viszonylag hosszú „bejegyzés csend” után egy olyan írásra készülök, amiről akár egy szakdolgozatot is lehetne írni. Az sem segít, hogy eltökélt szándékom, hogy jelen írást laikus olvasóim és a szakma becses képviselői is megértsék, megfontolják. Vágjunk bele!

Gyakran tapasztalom, hogy a vény nélkül kapható termékek esetében sok gyógyszerész és szakasszisztens teljes mértékben átadja a döntés lehetőségét a beteg számára. Másként megfogalmazva, félnek konkrét készítményt ajánlani.

Miért van ez?

A leggyakrabban két fő tényezőre vezethető ez vissza, mindkét esetben belső korlátok az okok.

A határozott és tudálékos, mindent jobban tudó vevő talán az egyik oka annak, hogy a legtöbb kolléga előbb vagy utóbb felhagy az ajánlással és ha a beteg bejön, és elhangzik a mondat: „Kérek egy fájdalomcsillapítót!”, egyből érkezik rá a kérdés: „Milyet?”. Ez óriási hiba, akár egy régóta húzódó téves gyógyszerelésre derülhetne fény pár jól elhelyezett kérdéssel. Persze, ez kellemetlen is lehet, hiszen ki ne futott volna már bele olyan vevőbe/betegbe, aki kifejezetten zaklatásnak vette a kérdéseket.

A másik ok sokkal inkább egy belső korlát kifejeződése: „Nem akarok ajánlani készítményt, mert az olyan, mintha rátukmálnám, mint egy szatócs!” – hallottam rengetegszer idősebb kollégáktól a kifogást. Bár nem vagyok pszichológus, de az a meglátásom, hogy a gyógyszerészet, mint kereskedelmi tevékenység notórikus tagadása vezet oda, hogy egy szakmai ajánlást maga a szakember kellemetlennek érez.

Belátható, hogy mindkét esetre fel lehet készülni, lehet magunkat képezni olyan eladástechnikákkal, amelyek segítenek abban, hogy a vevő/beteg végül elégedetten távozzon (plusz figyelem – ingyen van) és szakmailag a megfelelő készítményt kapja (érezhető haszon).

A kérdés hiánya

A gyógyszertárban gyógyszerkiadásra (expediálás) jogosult szakember, legyen az gyógyszerész vagy szakasszisztens, minden tudással fel van (illetve kell, hogy legyen) vértezve, hogy a kompetenciáján belül egy adott panaszra a legjobban megfelelő készítményt ajánlja.

Ehhez azonban kérdezni kell, információt kell megtudni, hogy utána felelős szakmai tanácsot tudjunk adni. És ez az a pont, ahol kezdődik a gyógyszerészi gondozás!

Ha te, mint vevő/beteg olyan gyógyszertárba térsz be, ahol egy lelkes kolléga a konkrét és határozott kérésedre feltesz egy tisztázó kérdést, ne gondolj egyből rosszra! Nem azért „okoskodik”, hogy neked minden áron más készítményt adjon (például egy olyat, ami most „éppen akciós”), hanem azért, hogy megtudja, jól és a megfelelő recept nélküli gyógyszert szeded-e. Persze kivételek mindig vannak.

Mi a jó kérdés?

A címben is elhangzott kérésre semmiképpen sem a „Milyet?” kérdés a megfelelő. Én azt szoktam megkérdezni először is, hogy milyen típusú fájdalomra szeretné a készítményt?

Sok gyógyszertár-tulajdonos fél egy-egy új terméktől, holott egy széles portfoliójú pl. fájdalomcsillapító család segíthet abban, hogy a megfelelő beteg a megfelelő terápiában részesüljön.

Ingyenreklám: emlékszem, hogy volt egy néni, aki rendszeresen vitt Algoflex 400-as fájdalomcsillapítót. Megkérdeztem tőle, hogy milyen fájdalomra használja? Kiderült, hogy a dereka szokott fájni. Felajánlottam neki az Algoflex Izom-Ízület retard kapszulát, ami ugyanazon hatóanyagot tartalmazza, csak némileg kevesebb mennyiségben és egy retard, nyújtott hatóanyag leadású kapszulában, ezáltal izületi fájdalmakra ajánlott. A néni következő alkalommal már kifejezetten ezt a készítményt kérte, mert bevált neki.

Láss csodát, a patikában elindult a termék fogyása is, a kolleganők is elkezdték ajánlani és több vevőnk kezdte el használni.

Ezt hívják win-win szituációnak. Mindkét fél nyert rajta.

Ha valaki akárcsak hírből is hallott az eladástechnikákról, felismerheti: ez az igényfeltárás.

Ne az árakkal, a szolgáltatás minőségével versenyezz

Kicsi az árrés. Nőnek a kiadások. Kevesebb a bevétel. És sorolhatnám az ágazat bajait, problémáit. Viszont ettől senkinek nem lesz jobb.

A gyógyszerészi gondozás sokunk számára új, vagy ismeretlen fogalom. Pedig a jövő ebben van, elég csak a hanyatló nyugatra tekinteni, ahol a gyógyszerészek évek óta gyakorolják ezt a területet.

Sajnos sok kolléga számára a gyógyszerészi gondozás kimerül egyfajta mézes-mázas szakmai tevékenységben és az ehhez kapcsolódó kompetenciák hangos ismételgetésében, majd átcsap az orvosi kompetenciákba való beavatkozás vágyával. A vérnyomásmérés, a vércukorszint-mérés, a koleszterinszint-mérés nem gyógyszerészi gondozás, nem gyógyszerészi kompetencia. Egy szakápolónak is megvan az a tudása (sőt, sokszor ezen a területen több is, mint a gondozó gyógyszerészeknek), amivel ezt a feladatot el tudja látni.

Ne akarjunk a gyógyszertárban gyógyító tevékenységet folytatni, az az orvos feladata!

Az én olvasatomban a gyógyszerészi gondozás sokkal inkább egy farmakokinetikai, farmakodinámiai szaktudás átültetése a beteg szintjére, egyfajta gyógyszerelési tanácsadás. Némileg a fent említett példa ennek azért ellent mond, hiszen gyógyszerészként ajánlottam más fajta terápiát. De gondoljuk végig: ha én nem teszem, a beteg/vevő maga teszi meg, olykor akár tévesen is.

A gyógyszerészi gondozás tehát egy kettős folyamat lehetne, szakmai és kereskedelmi ismertetőjelekkel. Szakmai, mert a korábban megszerzett tudás szükséges a felelős javaslat megadásához, és kereskedelmi, mert eladástechnikát kell a beteg irányába alkalmazni, azaz kérdezni tőle, majd ajánlani.

Eljutottunk a régi lemezemhez: szakma és üzlet meg kell, hogy férjen egymás mellett!

És, hogy miként lesz ebből win-win szituáció? A kérdés az plusz figyelem. A plusz figyelem növeli a szolgáltatás minőségét. A helyes gyógyszer kiválasztása elégedetté teszi a vevőt/beteget. Az elégedett vevő/beteg visszatér hozzád. A visszatérő vevő nálad költi el a pénzét. Ilyen egyszerű.

A Marketingpirula/Pirulatrend hasábjain jelent meg az a két részből álló írás, mely a patikusok internetes megjelenésével, aktivitásával foglalkozik.

A második részben velem is készült interjú, ami után megengedtem magamnak azt a luxust, hogy hivatalosan is „másként gondolkodónak” tituláltam magam.

A sors fura fintora, hogy ugyan történt több esemény is, amely bejegyzést érdemelne a Patikablogon, én mégis az interjúban negatív példaként említett bölcs hallgatás eszközével éltem.

Anélkül, hogy mentegetőznék, a hallgatásnak a pozíciómban, állásomban bekövetkezett változás a legfőbb oka, kevesebb direkt impulzus ér a gyógyszertárak világából és figyelembe véve átalakuló környezetünket, sokszor tényleg bölcsebb hallgatni. Véleményem persze ettől még van, amely kifejtésre is kerül, ha figyelő szemekre, fülekre talál.

Az a bizonyos szembeszél

Másként gondolkodni, majd ennek hangot is adni felelősség. Senki sem szereti, ha az arcába mondják a nyers tényeket és sokan hajlamosak a gondolkodás helyett támadással reagálni. Ilyenkor persze a másként gondolkodóban mindig megszólal egy ördögi kacajt követően: „hoppá, ez mélyre ment, tehát igazam van”.

Ha valakinek megvan az adottsága, hogy másképp szemléjen dolgokat, mint ahogyan a többség gondolja, két dolgot tehet. Na jó, hármat.

1. Visszaél „tehetségével” és rosszindulattal közelít problémákhoz, feszültséget, vitatkozásokat indukálva, szokszor a legetikátlanabb vitamódszerig, a személyeskedésig süllyedve. Ez a módszer természeténél fogva ellenkezést vált ki.
2. Felhasználja tehetségét és a probléma rámegvilágítása után konstruktívan megfogalmaz javaslatokat, melyek nagy része az újdonság erejével hatva azonnali ellenkezést vált ki.
3. Bölcsen hallgat, de a tehetségét saját háza táján hasznosítja, ami után ha sikeres, a többség részéről, főként az irigység miatt azonnali ellenkezést vált ki.

Jól látszik, hogy egyik megoldás sem könnyű és mindegyik szembe megy a többség véleményével, rossz beidegződésével.

„Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened.” – Mark Twain

Másként gondolkodók: egyesüljetek!

Mióta írom a Patikablogot, sok érdekes embert ismertem meg. Kaptam rengeteg pozitív és sok negatív kritikát is. Vannak rajongóim a Kamarán belül, a laikusok közt, a renegátok közt, a magángyógszerészek közt, de a hálózati gyógyszertárakban dolgozók közt is.

Közvetve és közvetlenül több gyakorló gyógyszerésszel és szakasszisztenssel (!) tartom a kapcsolatot és beszélünk a mindennapi problémákról. Érdekes megfigyelni, ki hogyan tekint a szinte állandóan változó üzleti környezetünkre.

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy általában az panaszkodik, akinek oka van rá, akinek nem megy az üzlet. Én ezt fordítva látom: azért nem megy az üzlet, mert panaszkodik.

Akik sikeresek, azért azok, mert előre tekintenek, keresik a megoldást a felmerülő problémákra, gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott környezethez, nyitottak az újdonságokara. És igen, ők a másként gondolkodók. Persze, csak ha hagyják őket.

„Kevés olyan bosszantó és elviselhetetlen dolog van a világon, mint valaki másnak a jó példája.” – Mark Twain

Ha tegnap nagy lendülettel megírtam az aggályaimat az állami patikafelvásárlás potenciális veszélye kapcsán, úgy ma a korrektség azt kívánja tőlem, hogy megírjam a ma történteket is.

Mégse

Anno a dilettáns MSZP kormányok csinálták azt, hogy bedobtak egy teljesen blőd ötletet, megnézték, milyen a reakció a „nép” által, majd ha túl nagy potenciális veszteséget nem láttak, akkor meg is valósították. Kicsit hasonlóan érzem magam a mai hír kapcsán, mely szerint a zárószavazás előtt levették a porondról az állami szerepvállalás lehetőségét a patikai tulajdonszerzésekkel kapcsolatban.

Örülünk Vincent?

Pontosan nem tudom, mi állhat a döntés hátterében, azt azért csak nem feltételezhetjük, hogy megszólalt egy piros telefon, egyik végén egy prominens gyógyszerésszel, aki elcsukló hangon közölte: „Viktor, a teremburáját! Nem erről volt szó!”.

Azt sem tartom életszerűnek, hogy a terv körvonalait összerakó szakemberek – többek közt a Patikablog – felemelt hangjának eredménye lenne a visszalépés.

Az igazság valahol a kettő között lehet. Kicsit finomítunk, kevéssé egyértelművé tesszük a helyzetet és megszavazzuk. De nem akarok politizálni egy percig sem, maximum szakmapolitikai szempontból.

A tegnapi írásom kapcsán kaptam pár érdekes visszajelzést, melyek pár dolgot új megvilágításba helyeztek, pontosabban kristályosodott pár részlet.

Két lépés távolság

Mindig igyekszem mások véleményét tiszteletben tartani, sőt, ha értelmes és érdekes mondanivalót vélek felfedezni, még el is gondolkozom rajta. Éppen ezért vissza kellett lépnem két lépést, hogy tisztábban lássam a patika alappal kapcsolatos tulajdonszerzési törekvéseket, ami aztán egy újabb kérdést vetett fel bennem.

Ezt a kérdést most minden irónia és hátsó szándék nélkül teszem fel és egyben eljátszom a gondolattal.

Mi történik a tulajdonszerzés után?

Őszintén kérdezem minden érintettől, tisztségviselőtől, hogy mit várnak a 2014, majd a 2017 utáni időszaktól? Ne nézzük globálisan, hanem mindenki a saját környezetében.

A gondolattal való eljátszás a részemről – nem is olyan régen még egészen testhezálló is volt – pedig az, hogy végigveszem a tulajdonszerzésemet.

Figyelem, kitalált történet következik, a történet szereplőinek bármilyen nemű hasonlósága a valósággal csak a véletlen műve!

Egy viszonylag jó adottságokkal bíró patikában dolgozom, amely nem felel meg a tulajdoni hányadok előírásának. A forgalmam kifejezetten jó, a környező magán patikák ezt meg is érzik. Dörzsölik is a kezüket a kollégák, hogy na majd most annyi lesz a nagy multinak, mert el kell adnia – nekem – a tulajdonrészt a patikában, és hát ahogyan halljuk, a gyógyszerészi tulajdonlás a garancia lesz lesz a garancia az etikus működésre és így nem a profit lesz az elsődleges, hanem a szakma, hiszen a patika úgyis egy egészségügyi intézmény.

Végre fellélegezhetnek a környékemben működő évek óta komoly terheket nyögő patikák. Végre!

Megbeszéltem a főnökeimmel, akik mostantól a tulajdonostársaim lesznek, hogy már most az elején megvásárolom az 50% tulajdonrészt, hiszen a patikaalap erre tökéletes lehetőséget ad nekem.

[…]

Lezárult az adásvétel, majd gyorsan neki is álltunk az idei év költségvetési tervének, kitűztük a közös célokat. Számomra a legfontosabb, hogy nyereséges legyen a patika, hiszen most már a bevétel mellett a költségek fele is engem terhel és ott van még a hitel. Amit ugyan bár kedvező kamatra kaptam és még az állam is segít, a mindennapi költségek mellett komoly tétel lesz visszafizetni.

A főnökeim biztosítottak róla, hogy továbbra is elérhető lesz minden marketing eszköz és a különféle beszállítókkal továbbra is tárgyalnak a nagyobb kedvezményekről. Az én feladatom tulaljdonképpen az, mint eddig: vezessem felelősséggel a patikát és növeljem az eladást. Ez most már nekem is elemi érdekem.

Persze a piaci helyzet továbbra is nehéz, túl vagyunk megint egy vakliciten, buktunk is majd’ háromszázezret.

[…]

Tegnap beszéltem Erzsikével a szomszéd patikából, panaszkodik, továbbra sem megy az üzlet. A főnök már alig tart készleten gyógyszert, bevallják, abban bíztak, valahogy csak térdre lehet kényszeríteni ezeket a kapitalista új patikákat!

„Jajj mit is beszélek Robi, hiszen az már a tiéd! Jól megy a patika?”

Zavartan megköszönöm Erzsikének a kérdését, kicsit szemlesütve elmondom neki, hogy jobban megy mint valaha. A főnökökkel nagyon jól kijövök, mindkettőnket az motivál, hogy üzletileg sikeres legyen a patika. „Hiszen tudod Erzsike, ott van az a nagy hitel, azt vissza is kell ám fizetnem! Nektek legalább az nincs a nyakatokban…”

Sóhajtok, majd visszamegyek a patikába.

[…]

Szomorú nap ez a mai…Erzsike hívott, hogy bezár a patikájuk. Kicsit ingerülten közölte velem, hiszen engem okolnak. Hiába lettem én, mint a szakma képviselője a tulajdonos, még mindig nagy forgalmukat viszem el. Nem erre számítottak.

Ekkor megkérdem Erzsikét: „Akarsz nálunk dolgozni? A főnökséggel közösen fejleszteni akarunk, szükség van még egy gyógyszerészre.”

És itt most ki is szállunk a történetből, még a végén Coelho babérjaira török.

A lényeg

Örülök a lehetőségnek, és próbálom elfogadni, hogy a Kamara szándéka is az, hogy a gyógyszerészek tulajdonrészhez jussanak a patikákban. Ettől azonban – ha csak indirekte nem azt várják, hogy majd „egyedül” nem lesz olyan sikeres a gyógyszertár – nem fog változni semmi. Sőt! Ahogyan a kis történetben próbáltam szemléltetni, sokkal inkább egyfajta üzleti szemléletre lesz kényszerítve a friss tulajdonos, mert a hitelt fizetni kell, arra a pénzt elő kell teremteni.

A hitelen túl az eddig profitot elváró tulajdonos most – ha szabályosan történik az adásvétel – a bevétele felével számolhat csak (igaz ellentételezésként ott van a „vételár”), így neki is érdeke lesz az új tulajdonostársát még nagyobb bevételre ösztönözni. Ezek a kapitalisták már csak így működnek, mindenük a pénz!

Ismét az állam

Ha beüt a Windows rendszerekből jól ismert „kék halál„, még mindig ott van állam bácsi, hiszen amíg a hitelünk ketyeg, a tulajdonrészünk tulajdonosa gyakorlatilag ő.

Amint nem jön be a gyógyszerész számítása, az állam, futva a pénze után megszerzi az adott patika tulajdonrészét. A tegnapi bejegyzéshez képest még annyival tökéletesítettem a víziómat, hogy ez lesz az a pont, amikor „pályázat kiírása útján” el lehet nyerni egy-egy patika többségi tulajdonrészét, illetve annak vezetését. Ez egyébként még jól is elsülhet.

Ha sok ilyen patika lesz – mondom ezt annak ellenére, hogy ma kikerült a szavazás alól a passzus -, akkor egy lépés csak ismét az állami patikalánc, annak minden előnyével és hátrányával.

A kérdés

Őszintén érdekel a mostani piaci beavatkozást támogatók véleménye, mert szeretném megérteni a gondolatmenetüket. Szóljon tehát ez egy nyílt kérdésként: mit vártok/várnak a tulajdonszerzés utáni időszaktól?

Hogy én mire számítok, azt a történetemben leírtam. Kíváncsi vagyok, hogy a piac etikusabbá válását, az üzleti szemlélet visszaszorulását, a szakmai szempontok előtérbe kerülését miben látjátok biztosítva?

Megfordítva: ha az lesz, amit a Kamara az érvrendszerében felsorol, mely patikák maradnak talpon?

Merthogy a hitelből megvásárolt és üzleti szemléletet mellőzök biztosan nem. Vagy de, mégis: állami kézben. A mostani nehéz időket átélő magán patikák, akik egy hitelből megvásárolt és üzleti szemlélettel tovább működő patika mellett működnek, szintén nem. Ott a fagyi visszanyal.

Disclaimer

Ez a történet nem fekete vagy fehér. Nem egyértelműen rossz vagy egyértelműen jó. Ami teljesen rossz az az érvrendszer és a kommunikáció.

A gyógyszerészi tulajdoni hányad növelését jónak tartom, a mögötte meghúzódó érvrendszert és a jelenlegi megoldási javaslatban rejlő rizikókat tartom rossznak.

Mindezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nem akarok az állandóan méltatlankodó „nekem semmi nem jó” embernek tűnni és kívánom minden vállalkozó kedvű kollégámnak, hogy sikeres legyen!

A patikai hitelprogram kezdetekor még csak szűk szakmai baráti körben mertem megemlíteni az állami patikalánc és a patikák visszaállamosításának lehetőségét. Akkor is és még most is sokan kételkedve fogadták szavaimat, igaz túl széles körben nem hangoztattam, így itt a Patikablogon sem.

A Nemzeti Dohányboltok kapcsán kialakult érdekes „anomáliák” miatt az internetes közösség már-már kvázi fogadásokba kezdett, hogy mi lesz a következő államosított mutyi. Bátorkodtam előhúzni ismét a meglátásomat az államosított patikákról, majd elhatároztam, hogy ma írok egy bejegyzést, miért is tartom ezt életképes ötletnek és miért látok lehetőséget egy állami patikalánc létrehozásában.

Aztán szembe jött velem egy cikk, ami újabb lendületet adott az írásnak.

Miről szól a patikai hitelprogram?

A gyógyszerész szakma egy jól körülhatárolható csoportjának az a véleménye, hogy egy gyógyszertár csak akkor működhet sikeresen és gazdaságilag is kifizetődően (bár tudjuk, hogy a patika nem üzlet!), ha mind a szakmai, mind az üzleti vezetése (jajj, megint egy ellentmondás) a gyógyszerész kezében van.

A patikaliberalizációkor gombamód megnyílt patikák a már korábban, akár évtizedek óta működő, tradícionális, sok esetben családi tulajdonban lévő gyógyszertárak bevételeit jelentősen csökkentették, többet a csőd szélére sodorva. Érthető okokból ezt a versenyben alul maradni látszó patikák tulajdonosi köre sérelmezte. A szolgáltatás minőségének javítása, a versenyben való résztvétel helyett azonban a „nemzeti kormányzat”  politikai támogatásával a piac erőből történő újraosztását választották Kamarai „jóváhagyással”.

Törvény mondja ugyanis ki, hogy 2014. január 1-től 25%, 2017. január 1-től 50% tulajdonrészt kell szereznie a patika gyógyszerészeinek az üzemeltető vállalkozásban. Ez pénzbe kerül, senki nem akarja ingyen odaadni a tulajdonrészét, főleg nem egy üzleti befektető. A gyógyszerészek nagy része nem rendelkezik kellő tőkével egy ekkora érték megvásárlásához és a hitelképességük sem a legjobb. Ezért személyesen a Vezér közölte a jó hírt: patikai hitelprogramot indítanak, amely lehetőséget ad arra, hogy „kivásárolhassák” a gonosz befektetőket (akik korábban értéket teremtettek, munkát adtak – igaz mástól pedig hasznot, forgalmat vontak el).

Az a bizonyos csallán

Gondolkodjunk.

Melyik patikákat érinti a törvény, amelyek nem felelnek meg a tulajdonrészre vonatkozó előírásoknak? Természetesen többnyire a 2006. után nyílt és/vagy láncpatikákat.

Mely patikák legfőbb ellenségei ezek a patikák? A régebbi, a Kamara által szorgalmasan képviselt magántulajdonú patikáké.

Melyik gyógyszerészeknek kell kényszertulajdonossá válniuk? Főként a láncokban dolgozó, szakmai vezetést ellátó, de általában 10% tulajdonrésszel bíró gyógyszerészeknek.

Van ezeknek a gyógyszerészeknek problémájuk jelenlegi munkaadójukkal? Ismerettségi körömben nem találkoztam ilyen kollégával. A láncoknál dolgozó kollégák többésge elégedett a cég vezetésével, a fizetéssel és egyéb juttatásokkal. Sok lánc esetében komoly marketing hátteret kapnak a kollégák a még sikeresebb üzemeltetés érdekében és az anyacég akár több évre is hajlandó lenyelni a veszteségeket, mivel biztos a háttér.

Összefoglalava: szakmán belül elindult egy folyamat a szakma egészét képviselni hivatott Kamara jóváhagyásával, amely folyamat végén a kollégák egy része igen komoly anyagi hátrányba kerülhet. A hitelt ugyanis – ahogyan a nevében van – vissza kell fizetni, sőt a vállalkozást 2017-től kezdve 50% tulajdonrész birtokában felelős döntésekkel vezetni is kell.

Jön az állam

Ha már a versenyhelyzet úgyis a hanyatló nyugati kapitalzmus mérge, akkor miért ne nyújtana „segítő kezet” az állam? A ma nyilvánosságra került módosító értelmében ha a gyógyszerész nem tudja, vagy nem akarja megvásárolni a tulajdonrészt a munkahelyén, akkor az állam is megteheti ezt. Sőt, a tulajdonrésszel együtt a szavazati jogot is megszerzi.

Hoppá! Itt kapcsolódunk vissza a korábbi víziómhoz, ami egyre szebben kezd körvonalazódni. Az állam szívesen részt vállal a gyógyszerészek teherviselésében és örömmel kivásárolja a korábbi tulajdonosokat. Így apránként létrejöhet egy egész csinos állami patikai portfolio. Igaz 3 év után ismét kisérletet tesznek az értékesítésre, de joggal sejthető, hogy akkor sem lesz gazdája a tulajdonrésznek.

Magyarul:a törvény erejével élve, ha nincs jelentkező a patikai tulajdonrészre, jön az állam.

Egyenes út a zsebszerződésekhez

Ha logikusan végiggondoljuk, még azokat a törvénytisztelő piaci szereplőket is a zavarosba kergeti a most bejelentett módosítás, akik a tulajdonrész eladást viszonylag kultúráltan meg akarták oldani, fejet hajtva a szakma (egy részének) akaratának.

Az állam, mint potenciális megmentő azt gondolom meg fogja ijeszteni a piaci szereplőket, akiknek innentől fogva elemi érdekük lesz, hogy a hozzá eddig is lojális, jól megfizetett – de hitel miatt eladósodni nem akaró – szakembert méginkább maguk mellé csábítsák. Megindulhat (pontosabban folytatódhat) a háttéralkuk és zsebszerződések korszaka.

Jobb egy felebarát, mint egy ellenség.

Miért akarna az állam egy patikaláncot?

Nos, ez volt a legelső kérdés, amit megkaptam akkor, amikor még idejekorán felvetettem az államosítás ötletét. A magyarázatom akkor is és most is az, hogy azért, mert így tudná a legjobban csökkenteni a gyógyszerkassza méretét.

Jelenleg – bár az állam dönt a társadalombiztosítás által támogatott készítmények befogadásáról, a támogatás mértékéről – viszonylag nehéz a generikus program végrehajtása és ezáltal a költségcsökkentés. Sok patika állva tapsol a generikus ösztönzőrendszernek és az abból kapott kompenzációnak, miközben az árrés-tömeg jelentősen csökkent, igaz az árrés-színvonal nőtt. Ezt Mikola Bálint is megfogalmazta, mint a rendszer kritikáját, hiszen a patika számára az árrés-színvonal emelkedése nem jár kézzel fogható haszonnal, főleg, ha ezzel együtt árrés-tömeg csökken. Ebből adódóan, akik időben ráeszméltek erre, a saját piaci érdekeiket nézik, nem pedig a generikus programban próbálnak megfelelni egy teljesen irrális elvárásnak.

Egy állami patikalánc véleményem szerint lehetőséget adna arra, hogy a gyógyszerkassza számára kedvező készítményeket expediálják.

Zárszó

Az a határozott véleményem, hogy az ágazat problémáiért nem csak és kizárólag a tulajdoni hányadok és létszámrendelet miatt célkeresztbe tett liberalizáció során megnyílt és/vagy patikaláncok a hibásak. Persze mindig egyszerűbb bűnbakot keresni, mint megoldást.

Ugyanakkor az is tény, hogy egy ilyen fura piacon, mint a gyógyszer kiskereskedelem, ma Magyarországon túl sok a piaci szereplő. Nem vagyok azonban híve az erőből, főként nem az állami beavatkozással járó piacfelosztásnak.

Megértem és tisztelem minden kollégámat, akik a családi vállalkozásukat talpon tudták és tudják tartani ezekben a nehéz időkben.

Azt viszont továbbra is nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy egy gyógyszertár sikeréhez a ráerőltetett gyógyszerészi tulajdonlás és az egészségügyi szemlélet jelentené a kulcsot.

A jövő

Tiszta szívből kívánom, hogy a fent leírtak egy szava se legyen igaz és büszkén fogom vállalni, ha azt mondjátok rám 5 év múlva: hülyeséget beszélt ez a Robi. Tényleg.

A lassan összeálló mozaik darabkái sajnos szépen passzolnak és látva más iparágak történéseit, nincsenek kétségeim afelől, hogy bármi megtörténhet.

A szomorú számomra az egészben csak az, hogy ehhez egy szűk csoport érdekeit képviselő köztestület adja a hátszelet. Csak nehogy meglepődjön mindenki és La Fontaine: A holló meg a róka című meséje válljon valóra.

La Fontaine: A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
„Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
„A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Kosztolányi Dezső

Nem titok, hogy dolgoztam már a gyógyszeriparban és jelenleg is a gyógyszeripart erősítem. Sőt, párom is a gyógyszeriparban dolgozik, így jókat szoktunk mosolyogni vagy éppen sírni a történeteken, amikkel találkozunk.

Egy érdekes történetet osztok most meg veled, amiből hiányzik a happy end, viszont jócskán szolgáltat tanulságot, melynek levonását meghagyom neked.

Nem fogok gyógyszerneveket, de még csak hatóanyagokat sem említeni, mert sajnos általánosságban is vehető a sztori.

A szabad rablás

Öt évig dolgoztam egy bizonyos esetekben életmentőnek is mondható, originális (eredeti) gyógyszerrel. Rengeteg munkánk volt benne, hogy Magyarország piacvezető készítménye legyen. A gyógyszer szakmai támogatása is nagy volt, így jó volt vele dolgozni, hiszen nem egy cukorkát árultam, hanem egy komoly, klinikai vizsgálatokkal megtámogatott és ténylegesen hatékony, emberéleteket megmentő készítményt nyújtottunk betegnek (vevőnek) és orvosnak egyaránt.

Mint egy idő után minden originális készítmény, a mi gyógyszerünk is elveszítette a védettségét, megjelentek forgalomban az olcsóbb másolatok, a generikus készítmények. A gyógyszerpiacon ez a dolgok rendje, nincs ebben semmi meglepő, bár megélni eléggé rossz érzés. Főleg, hogy látod, ahogyan a munkád gyümölcsét hiéna módjára rabolják le rövid távú hasznot ígérő piaci szereplők.

A történethez itt kapcsolódunk be, de előtte még fontos annyit tisztázni, hogy az említett originális készítménynek létezik egy ún. autogenerikuma, ami nagyon kedvező áron elérhető érhető el, az eredeti készítmény pedig pár hónappal ezelőttig még drágán beszerezhető volt, de ma már teljes áron sem vásárolható meg – kivonta a cég a piacról.

Mi az az autogenerikum? Egy olyan készítmény, amelyet az eredeti (originális) készítmény generalizálódása (szabadalom lejárta) után ugyanaz a gyártó készít, de más néven. A készítmény 100%-ban megegyezik az eredeti, értékes márkával, csak a piaci változásokhoz alkalmazkodva olcsóbban kínálja a cég. Ezt az eredeti gyártó azért tudja megtenni, mert ekkorra már a kutatás és fejlesztés költségeit (és a megérdemelt profitot) megtermelte az originális készítmény. Egyre több eredeti gyártó él ezzel a megoldással, hiszen így nem egy „idegen” generikus cég termékét vásárolja meg a beteg, hanem hű marad az eredeti készítményhez, gyártóhoz és ugyanazt a megszokott és biztonságos minőségi készítményt kapja, mint korábban – csak olcsóbban.

A márkahű beteg

Történetünk főszereplője egy idős hölgy, hívjuk Marika néninek (a családomban sok Mária volt/van ). Marika néni nyugdíjas, aki abban a ritka szerencsés helyzetben van, hogy nem kell a gyógyszerei költségén aggódnia, meg tudja venni akár a drágább készítményeket is – és meg is veszi.

Egy életmentő beavatkozás után Marika néni is megkapta az általam korábban képviselt gyógyszert, akkor még támogatással, szakorvosi javaslatra. Élethosszig kell szednie, mivel együttműködő és megfogadja orvosai tanácsát, kitartott a készítmény mellett még akkor is, mikor már léteztek az olcsóbb változatai.

Kifizette érte a – nem túlzás – 8-szoros árat, márkahű volt. Számára a biztonságot is jelentette a készítmény. Ahogy említettem korábban, az eredeti készítményt már nem lehet kapni teljes áron sem, így Marika néni megfogadta a gyógyszerésze tanácsát (nem én voltam), aki felajánlotta neki az autogenerikum készítményt. Marika néni ahogyan az orvosa szavában, szakértelmében is megbízik, ugyanúgy ad a gyógyszerésze véleményére: elfogadta a felajánlott segítséget és mivel az eredeti készítményhez képest csak a névben volt eltérés (minden 100%-ban egyezik vö: más generikus készítménynél nem), a terápia folytatódott tovább.

A szakvélemény

Telt, múlt az idő, Marika néninek vissza kellett mennie a területileg illetékes szakfőorvoshoz új javaslatért. A vizit alkalmával Marika néni újabb tanácsot kapott: ne azt szedje, amit a gyógyszerész ajánlott, van annál olcsóbb! (bár szakmailag a legjobb döntés volt Marika néni korábbi gyógyszere – a szerk.)

Ebben a bejegyzésben nem szeretnék kitérni rá, hogy vajon mi és hogyan motiválta az orvost. Ez egy külön „műfaj” és az amúgy is romokban heverő orvos-beteg-gyógyszerész bizalmi kört nem akarom tovább rontani. Ugyanakkor a beteg valamilyen szinten mindig ki van szolgáltatva egy szakértő véleményének, legyen az a nagy tiszteletű főorvos úr véleménye, vagy legyen az az én segítő, de ellenvéleményem. Ez egy bizalmi játék, ami viszont véresen komoly.

Marika néni generikus (pontosabban autogenerikus!) készítménye bőven tolerálható árszintű, és mint tudjuk, Marika néni megvette a többezer forintos, a másolatokhoz képest közel 8-szoros áron kapható eredeti készítményt is, nem kellett a parizerből másnap a boltban kevesebbet kérnie emiatt. Bár nem kérte, orvosától kapott egy olcsóbb készítményt, ami az én saját véleményem szerint a másolatok között az egyik legrosszabb (egy kis kémia: a hatóanyag egy másik só formájában található a készítményben), de én elfogult vagyok a témában.

Ugye érzed, ahogyan a történetet egyre jobban áthatja az etikus szakmai döntéshozatal?

A felülbírálat

Az a legnagyobb bajom a gyógyszerek generalizálódásával, hogy bár szükség van olcsóbb készítményekre is, szerintem többet ártanak azáltal, hogy olcsók. Kifejtem.

Nem feltétlenül minőségbeli problémára gondolok, hanem arra, hogy az alacsony árak miatt – a koránt sem reprezentatív tapasztalatom alapján – elveszik a betegek (vevők) egészséges betegségtudata. Ez így visszaolvasva eléggé paradox. Arra gondolok, hogy egy árszint alatt már maga a beteg is megkérdőjelezi, hogy „hát mi van ebben 75 forintért? Hatni fog?” vagy „Csak 320 Ft? Hát akkor ez nem is komoly gyógyszer, kell egyáltalán szednem?”. Megtörtént esetek.

A történethez visszakanyarodva, Marika néni gyógyszerpiaci „fejlődése” nem ért véget. A friss javaslattal jelentkezett háziorvosánál, akit döntéshozatalában ismét más vektorok motiváltak, így egy újabb, még olcsóbb készítményt ajánlott fel Marika néninek. Annak a Marika néninek – ismétlés jön -, aki korábban megvette a többezer forintos, a másolatokhoz képest közel 8-szoros áron kapható eredeti készítményt is.

Generikus autogenerikum. Hoppá, újabb fogalom. Ez a fogalom azonban csak általam kreált és egy leleményes szomszédos ország beli generikus gyártónak köszönhető. A vaklicitek során, az originális gyártókhoz hasonló márka és brand hírnév védelmi okokból nem a készítménye árát csökkentette, hanem behozott egy másolatot (Figyelem, másolat másolatáról beszélünk, ami nyilván itt is ugyanaz, csak már eleve másolat – összezavarodtál? Remélem nem.), más néven és olcsóbban. Ügyes.

Marika néninek felajánlott még olcsóbb készítmény egy generikus másolat másolata, ami bár véleményem szerint jobb, mint a korábban kapott gyendébb minőségű másolat, de remélem mostanra te is látod, hogy a történet pikantériája máshol rejlik.

Öszzefoglalva

A tökéletes gondozáshoz minden adott volt:

• egy fizetőképes vevő, aki egyben jól együttműködő beteg is
• az eredetivel 100%-ban megegyező készítmény, ami még kedvező áron is kapható
• egy tájékozott, lelkiismeretes gyógyszerész
• problémamentes terápia

Marika néni ad az orvosai tanácsára, így az általuk ajánlott készítményt szedi most és gyógyszerésze segítő tanácsára sem hajlandó visszatérni a korábban jól bevált és az eredetivel 100%-ban megegyező készítményre.

Betegként sokszor nagyon nehéz lehet a több, egymásnak akár ellent is mondó vélemények között eligazodni. Kiben bízzak meg? A nagy tekintélyű főorvosban? A heti, havi szinten segítő háziorvosban? A szakmailag felkészült gyógyszerészben?

A gyógyszerésznek nem etikus beleszólni az orvos gyógyszerelésébe. Vannak esetek, amikor viszont nagyon kilóg az úgynevezett lóláb és nem szabad elmenni mellette.

Marika néni, bár nem kérte, olcsóbb készítményt kapott, amivel, ha a piaci kínálatot nézzünk, koránt sem járt a legjobban. Bár az is tény, hogy holnap vagy holnapután nem valószínű, hogy infartkust fog kapni.

Csupor Dezső kollégám (a Ködpiszkáló blog szerkesztője és a Szegedi Tudományegyetem adjunkutsa) hívta fel a figyelmem egy nagyon jónak ígérkező szakmai rendezvényre.

Idén július 11-13. között Kalocsán kerül megrendezésre a X. Gyógyszerészettörténeti Nyári Egyetem, amelyet a Gyógyszerésztörténeti Társaság alapító elnöke, Grabarits István (†2012) kezdeményezett és indított útjára első alkalommal 2003-ban.

„Tíz év nagy idő…sok minden történt mindannyiunkkal. Azok a fiatalok, egyetemisták, frissen végzett gyógyszerészek, akik velünk voltak akkor és a későbbi Nyári Egyetemeken, ma már tapasztalt szakemberek, sokan családapák, családanyák. Részünk volt sikerekben és csalódásokban, eredményekben és nehézségekben, örömben és bánatban.”

Írja meghívójában a Társaság jelenlegi elnöke.

A X. Gyógyszerészettörténeti Nyári Egyetem programja szerint a szakmai előadásokon túl lehetőség adódik jobban megismerni a kollégákat és Kalocsát is. Természetesen a kulináris élmények sem maradhatnak ki, ahogyan a hajósi pincesor meglátogatása sem.

2013. július 11. csütörtök
• Délután – este
• Érkezés, regisztráció

2013. július 12. péntek
• 9 – 13 óra: előadások
• 13-14 óra: ebéd
• 14.30-17.30 óra: Érseki Palota, kincstár, könyvtár megtekintése
• 18.00-19.00: Tíz év Nyári Egyetemei – fotók, fényképek, emlékek.
• 19.30- Vacsora (bográcsozás), ismerkedési est, kultúrprogram, buli.

2013. július 13. szombat

• 10.00 – 11.30: Múzeum, ásványgyűjtemény megtekkintése
• 11.40 – 12.10: Megemlékezés dr. Grabarits István sírjánál
• 13.30-tól kirándulás a Szelidi tóhoz (strand)
• 17.30-tól kirándulás Hajósra, borkóstolás, búcsúest

Előadások:
1. Megnyitó
2. Gyógyszerészet kialakulása és fejlődése – általános áttekintés (Kapronczay Károly)
3. Gyógyszerészi ruházat a történelemben (Molnár Zsuzsa)
4. A pest-budai irgalmas kórház Gránátalma -patikája (A múlt és az újjáéledés) (Kapronczay Katalin)
Szünet (10 perc)
5. A gyógyszerészethez köthető szükségpénzek (Szabó Attila)
6. Gyógyszerészek szakmai érdekvédelmi törekvései a két világháború közötti Csehszlovákiában (Ambrus Tünde)
7. Haynald Lajos érsek botanikai munkássága (Szmodits László)
Szünet (10 perc)
8. Szentgyörgyi Albert mint gyógyszeripari tanácsadó – a Servita Rt története 1945-1948 (Dobson Szabolcs)
9. A növényi készítmények szabályozásának története Magyarországon 1987-2013 (Csupor Dezső)
10. Zárszó

Itt a blogon már írtam róla, hogy Mondovics Mihállyal közösen elindítottunk egy projektet, aminek segítségével a hozzád legközelebb található ügyeletes patikát tudod megkeresni a mobilodon. Nem sokkal később Misi megcsinálta a weblapokba beépíthető változatot is, amivel akár a te oldalad vagy a patikád oldalának látogatói tudnak rákeresni az ügyeletes gyógyszertárra.

Az elmúlt időszakban Misi nem tétlenkedett és elkészített egy újabb mobil alkalmazást, mellyel a közeledben található gyógyszertárakra tudsz rákeresni. Az alkalmazás a „Gyógyszertárak a közelben” nevet kapta és iOS eszközökön (azaz iPhone és iPad) működik, az iTunes AppStore-ból letölthető 0,89€/1$ árért.

Micsoda? Fizetni kell érte? Az ár csak jelképes, 0,89€/1$-ból jobb helyeken egy kv sem jön ki (ami a fejletsző egyik lételeme!). Egy ilyen szolgáltatás és alkalmazás működtetésének azonban vannak költségei, ha a kiszolgáló szerver bérleti díját fedezni tudjuk a bevételből az már siker. Más cél egyelőre nincsen.

Csak halkan és zárójelben merem megjegyezni, hogy az állam/kamara nagy pénzekért sem képes normálisan megcsináltatni egy ilyen alkalmazást, míg a mi fejlesztésünk saját erőből és szabadidőben készítve működőképes és tökéletesen használható.

Miben más, mint az ügyeletes patika kereső?

Az ugyeletespatika.com egy webalkalmazás, amely minden modern böngészőt használó mobil (de akár asztali) eszközről elérhető és működik. Ugyanakkor csak az éppen szolgálatot ellátó ügyeletes patikákat mutatja a közeledben. Egy funkció, jobb fókusz, pontosabb működés.

Ahogy említettem, ez az alkalmazás csak az Apple készülékein működik, mint külön alkalmazás. Itt szintén jellemző az egy funkció, jobb fókusz, pontosabb működés elvünk: az alkalmazás segítségével a közeledben található gyógyszertárakra tudsz rákeresni.

Az alkalmazás jelenleg 1.0 állapotban van, ami azt jelenti, hogy vannak ismert hibák, melyek kijavításán Misi folyamatosan dolgozik. A nagyvárosokban leteszteltük a működést, de kisebb településeken, ahol nincs a közelben patika ott lehetnek pontatlanságok. Ezt az 1.1 verzió hamarosan orvosolni fogja.

Húsvéti meglepetés

Habár idén havat is hozott a húsvéti nyúl, mi is szeretnénk kedveskedni a Patikablog olvasóinak.

Szerda este 18 órakor (2013.04.03.) kisorsolunk 10 darab promóciós kódot, amellyel ingyenesen letölthető az alkalmazás iOS rendszert futtató eszközökre. Ehhez nem kell mást tenned, mint:

1. megosztanod a Facebookon található bejegyzést (amit ide kattintva megtalálsz)

és

2. itt a bejegyzés alján egy hozzászólásban jelezd a részvételi szándékodat a sorsolásban. Nem áprilisi tréfa!

A sorsolás eredményét itt a blogon teszem majd közzé, és a nyertesekkel felvesszük Facebook üzenet formájában a kapcsolatot.

Minden vélemény fontos

Számunkra elsődleges cél az, hogy egy jól működő, könnyen használható, hasznos alkalmazást adjunk a kezedbe. Ezért fontos számunkra a véleményed. Ha bármilyen észrevételed van vagy hibát találsz a „Gyógyszertárak a közelben„ nevű alkalmazásban, kérjük, hogy az error@ugyeletespatika.com címre írd meg nekünk!

Január 24-e óta nem volt bejegyzés a Patikablogon. Az okok többrétűek: van benne „alkotói válság”, egy kis munkahelyi túlterheltség és bár témám még mindig van bőven, a mindennapi patikai munka kiesésével a patikák és a hazai gyógyszerészet sorsát meghatározó események kisebb hatással vannak rám.

Ugyanakkor nem árt néha egy kis szünetet tartani és visszatekinteni a korábbi munkánkra, összegezni, kielemezni azt. Nos, bár ért pár laikus kritika mostanában, ahogy visszanéztem, most sem csinálnám másképp, azt írnám amit. Vállalom a véleményem!

Az utóbbi időben talán a blog témái inkább szakmai irányba mentek el és nem az induláskori célkitűzést követem, azaz, hogy a laikus látogató jobban belelásson a patikai, gyógyszerészi munkába. De ezt sem bánom, mert ennek köszönhetően sok érdekes embert és ami fontosabb, hogy a véleményüket ismertem meg egy-egy téma kapcsán. Szóval ezt sem bánom, sőt.

Ezalatt a két hónap alatt azért történt egy-két dolog. Például megyei elnökségi tisztségre jelöltek a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságban, amire a tagság meg is választott. Nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben. A szomszédos megyékkel közösen már el is kezdtünk egy rendezvény megszervezésén dolgozni. A főállásomban is elindult 1-2 fontosabb projekt, amelyek teljes erőbedobást és odafigyelést igényelnek.

Az ügyeletes patika kereső is tovább finomodott, sőt, hamarosan egy újdonsággal jelentkezünk, a holnapi nap érdemes lesz a blog hasábjait böngészni!

A hatás-szünet alatt azért nem volt teljesen inaktív a Patikablog, a blog Facebook oldalán megosztottam pár gondolatot. Egész parázs diskurzus alakult ki a homeopátia kapcsán, túl vagyunk a 400 lájkon (439), befizettem a kamarai tagdíjam, nem értem, mitől lesz jobb a gyógyszerészi tulajdonlástól egy patika színvonala és jutott egy szomorú hír is: bezárt a 274 éves gyógyszertár Szombathelyen.

A jövő? Van egy listám, amiben gyűjtöm a témákat: 28 elemből áll jelenleg. Szóval témából nincs hiány!

Amikor gyógyszertár üzemeltetéssel, vezetéssel kapcsolatos szakmai híreket olvasok, a leggyakrabban azzal a „dilemmával” – vagy nézőponttal – találkozom, hogy vajon a gyógyszertár az üzleti vagy egészségügyi tevékenyéség. Vajon üzletként kell-e rá tekinteni (amelynek célja az önfenntartás és a nyereség – azaz profit – termelése), vagy az amúgy is nagyon rossz hatásfokkal és rengeteg hibával működő magyar egészségügyi rendszer egy speciális szegmense, ahol ugyanazon régi és hibás „az egészségügy nem üzlet” mentalitásnak kell működnie?

Az én válaszom nagyon egyszerű: a gyógyszertár egy speciális vevői igényt, speciális termékcsoporttal kielégítő üzleti vállalkozás. Ami ráadásul úgy is működtethető, hogy az egészségügyi jelleg (jelentsen ez akármit is) ne vesszen el.

A bevezetőben vázolt „dilemma” évek óta szakma- és pártpolitikai szólamok vezérdallama. Aztán 2013. január 11-én szembe jött velem egy cikk és elgondolkoztam.

Gyógyszert a gyógyszertárból!

A naptár 2007-es évben jár. Ettől az évtől lehet vény nélkül kapható gyógyszert gyógyszertáron kívül is forgalmazni, meghatározott feltételek mellett. A gyógyszerésztársadalom soha nem látott összefogással tiltakozik, mondván: a benzinkutas nem tudja és nem is adhatja meg azt a szakmai tájékoztatást a betegnek vevőnek, ami a biztonságos gyógyszerszedéshez szükséges. Anno én is elleneztem ezt a piacnyitást, hiszen olyan készítmények is kaphatóak gyógyszertáron kívül, melyeket együtt szedve (pl. paracetamol tartalmú forró ital por és paracetamol tartalmú lázcsillapító tabletta) komoly mellékhatásokat, súlyosabb esetben károsodást szenvedhet el a beteg.

Persze, milyen a magyar, mindenki – beleértve az éppen aktuális Egészségügyi Minisztert is – csak azt akarta meghallani ebből a tiltakozásból, amit akart: a gyógyszerészek féltik a bevételüket, az üzletüket.

Halkan jegyzem meg, nem alaptalanul. A báránybőrbe bújtatott farkas mintapéldájaként is felfogható volt a tiltakozás, hiszen kimondva, vagy kimondatlanul a gyógyszertár tulajdonosok a szakmai aggályok mellett a saját üzletüket is féltették. Az OTC (over the counter – azaz recept nélkül kapható) gyógyszerek piaca a patika bevételének akár 40-50%-át is kiteheti, nem beszélve arról, hogy ezeknél a készítményeknél csak az etikusság és a lelkiismeret szab határt az áraknak. Az OTC készítmények ugyanis szabadárasak, azaz minden patika annyiért árulja, amennyiért akarja, vagy amennyiért el tudja adni.

A bevezetés óta eltelt időszak azonban eloszlatta a félelmeket, ahogy a cikk címe is fogalmaz: „Nincs mitől tartaniuk a patikusoknak”. A magyar vevők, betegek továbbra is a gyógyszertárban veszik meg a gyógyszereiket, a recept nélkül, gyógyszertáron kívül forgalmazhatókat is.

Egyenes beszéd

Ami engem azóta és már a tiltakozás idején is zavart, hogy nem nyíltan, egyenesen beszélt a szakma. A csökkenő bevételekre, alacsony árrésre panaszkodunk, ugyanakkor az „egészségügy nem üzlet” rigmust ismételgetjük. Ez számomra óriási ellentmondás. Most akkor üzlet vagy nem üzlet?

Pont, hogy a pénz, a profitorientáltság és az üzleti szemlélet az, ami mindenki számára minőségi javulást hozhatna, nemcsak a gyógyszerellátásban, de az egészségügy egészében is. Sajnos egyelőre csak angolul érhető el ez a bejegyzés, amiben a szerző nagyon jól összefoglalta, hol és miként működik nagyon jól a „kapitalista demokrácia”. Nem kell kitalálni, működik. Minél profitábilisabb egy gyógyszertár, annál több minőségi szolgáltatást tud felvenni a palettájára és akár a kevésbbé jómódú vevők számára is nyújtani (pl. szolidáris alapon könnyebben „belefér” egy-egy ingyenes vércukormérés a patika költségvetésébe).

Az egyenes beszéd gondolatmenetén továbbhaladva, 2007-ben sokkal jobb érv lett volna, ha nem a gyógyszertáron kívüli forgalmazhatóság ellen emel szót a szakma, hanem elgondolkozik azon, miként tehetnék jobbá a szolgáltatást, amit nyújtanak. A benzinkúton történő értékesítés támogatóinak az egyik legütősebb érve az volt, hogy így javítható a gyógyszerhez való hozzájutás, például olyan időszakban is, amikor a gyógyszertár zárva van.

Nem láttam egy javaslatot sem arra, hogy egy-egy nagyváros például olyan ügyeleti rendszert alakítana ki – európai mintára -, ahol van egy állandó jelleggel 0-24 óráig nyitva tartó gyógyszertár. Máris kihúzható egy érv úgy, hogy a gyógyszerészi felügyelet alatt, gyógyszertárból kiadott készítmény mellett kampányolunk. Persze, ennek költségei vannak, amely csökkenti a profitot, rontja az üzleti eredményt. Micsoda? Üzlet?! De hisz az „egészség nem üzlet”!

Mondok mást. Ha az ügyeleti rendszert nem akarjuk megbolygatni, akkor próbáljuk meg a már meglévő ügyeleti rendszerhez az eljutást megkönnyíteni. Igaz, 2007-ben még nem volt annyira elterjedt és fejlett a mobilinternet, a mobil technológiák, de akár már akkor megvalósítható lett volna – figyelem, önreklám – egy ugyeletespatika.com oldal, ahol valós, hiteles és pontos adatok alapján nézheti meg bárki, hogy hol található a hozzá legközelebb eső ügyeletes gyógyszertár. Egy újabb alternatíva a gyógyszertárban tartás mellett, nem pedig a gyógyszertáron kívül forgalmazhatóság ellen. Persze, a politika nem így működik, én pedig még mindig naiv vagyok.

Kozmetikumok és társaik

A fülemben cseng egyes idősebb kollégák kritikája egy-egy külföldi gyógyszertár láttán: „olyan mint egy bolt, polcok vannak az officinában, bárki bármit leemelhet…mint a piacon!” és a „hová süllyed a szakma” kijelentés sem ritka.

Ezért is lepődtem meg a már többször is hivatkozott Világgazdaság cikkében írtakon.

„A patikában is kapható termékek körének áttekintését és kiterjesztését szorgalmazza a Magyar Gyógyszerészi Kamara – mondta lapunknak Hankó Zoltán elnök. A gyógyszerek árának csökkenése miatt ugyanis a patikák árrés-bevételei évek óta csökkennek, másrészt minél szélesebb körű, profilba vágó többletszolgáltatást akarnak nyújtani.”

A meglepődésem oka kettős: egyfelől örülök, hogy a Kamara is úgy gondolja, minőségileg kell javítani a gyógyszertárak szolgáltatásán. Ez egyfajta progresszív gondolkodás, amit maximálisan támogatok. Másfelől viszont meglep, hogy megint a régi lemezt olvasom: árrésbevétel csökkenése. Mégiscsak üzletről beszélünk?

Ha tovább olvasunk, eszembe jut egy metafora: a saját farkába harap a kígyó.

„Egy évvel ezelőtt a patikák bevételének mintegy 4-5 százaléka nem gyógyszer volt, vagyis körülbelül 4,5 milliárd forintot tett ki az étrend-kiegészítőkből, gyógynövényekből, kozmetikumokból, gyógyászati segédeszközökből származó bevétel. Mivel a patika alapvetően egészségügyi feladatot lát el, jogszabály rögzíti, hogy mit árusíthatnak ott. Ezeknek a termékeknek az egészség megőrzését vagy helyreállítását kell szolgálniuk, ebbe azonban sok minden beleférhet – mondja Hankó Zoltán.”

A patikáknak jól jön(ne) az étrend-kiegészítőkből, gyógynövényekből, kozmetikumokból származó többletbevétel, hiszen hasonlóan az OTC készítményekhez, itt is szabadáras készítményekről beszélhetünk, mindenki annyiért adja, amennyiért nem szégyelli. Mivel a gyógyszertár egészségügyi feladatot lát el (a jelenlegi kormány ezt deklarálta is, sőt, közfeladatot ellátó személyek a patika dolgozói), érhető, hogy nem árusítható ott minden, ezért most emiatt kell lobbizni, hogy ez a lista bővülhessen.

Mennyivel jobb lett volna már korábban az egyenes beszéd…

Nagyon hibás és káros az a gondolat, hogy aki üzleti szemlélettel, üzleti vállalkozásként tekint a gyógyszertárára, az egyből kizárja az egészségügyi tevékénységet, szemléletmódot a patikájából és nem „etikus patikus”. A két szemléletmód nem zárja ki egymás, sőt, helyesen alkalmazva egymást erősítheti.

De még nem késő, valljuk be: a gyógyszertár üzlet. Egy speciális vevői igényt, speciális termékcsoporttal kielégítő üzleti vállalkozás.

Minél előbb elfogadjuk ezt, annál hamarabb lehet sikeres az egészségügyi vállalkozás.

Neked mi erről a véleményed?

Még a tavalyi év folyamán botlottam bele ebbe a nagyon ötletes és véleményem szerint olcsón beszerezhető marketing eszközbe.

Mindig érdeklődve figyelem a patikák, gyógyszertárak marketing eszközeiket. Egyrészt azért, mert örömteli minden olyan kezdeményezés, ahol a gyógyszertár tulajdonosa, személyi jogos gyógyszerésze felismeri: szükség van marketing eszközökre. Másfelől pedig azért, mert nekem is van jópár ötletem, amit alkalmazni lehetne, és kíváncsi vagyok minden olyan megoldásra, ami másnak jut az eszébe.

Marketing: a szükséges rossz?

Érintőlegesen írtam már arról, hogy a patikaláncok esetében a marketing eszközök elkészítése és alkalmazása általában egy központi döntés, külön marketing szakember döntése munkájának az eredménye. A patikaláncok esetében nyílván egy nagyobb büdzsé áll rendelkezésre erre a célra, emiatt jobban el tudják érni a potenciális vevőket. Erről – mivel kértétek is tőlem – fogok még bővebben is írni.

Ezt a kisebb, önálló patikák rendre sérelmezik is. De itt jövök én a kijelentésemmel: a marketing nem csak pénz kérdése.

Illetve megfordítom: hiába van rá pénzed, ha nem vagy nyitott a marketing megoldásokra vagy rosszul alkalmazod azokat, nem lesz meg az eredménye.

Sajnos a 2006-os patikaliberalizáció után kialakult helyzetben nem volt ritka, hogy egyes patikák tulajdonosai olyan irányba vitték el a gyógyszertáruk marketing tevékenységét, amely tisztességtelen előnyhöz juttatta őket és tovább mélyítette, a már jócskán kialakult szakadékot a konkurens gyógyszertárak, gyógyszerészek között és úgy enbloc az egész szakmán belül. A gyógyszertári marketing ki lett kiáltva a főgonosznak, amit csírájában kell elfojtani, betiltani. A kreatív és etikus megoldások ösztönzése helyett a sokszori „gonoszság” ismételgetésnek meglett az eredménye: jelentős korlátok közé szorult a gyógyszertárban (és a gyógyszeriparban) alkalmazható marketing megoldások tárháza.

Egyszerű és nagyszerű

Sajnos nem tudom a pontos előállítási költségeit a most bemutatott ötletes marketing eszköznek, de nem lehet egy horribilis összeg. Viszont egy apró figyelmesség, amit a vevőid értékelnek.

Ahogy a képen is láthatod, ez egy ízlésesen elkészített üdvözlő „kártya”, az egyik felén egy jókívánsággal, a másik felén a gyógyszertárad adataival.

Ha kinyitom, akkor pedig egy 2013-as évre szóló naptárat találok. És még valami hasznosat is: 3db ragtapasz mintát.

Ez a fajta promóciós ajándék azért tetszik, mert több funkciót lát el. Némileg növelhető vele a vevői lojalitás, kis méreténél fogva nemcsak egy nagy női táskában fér el, de akár egy férfi pénztárcában, farzsebben és a remélhetőleg „kedvenc patikám” címe, telefonszáma, nyitvatartása is megtalálható rajta. A naptár funckióját illetően kicsit szkeptikus vagyok, bár én még abban a korban nőttem fel, mikor az iskolában a szünetekben nagyban ment a „napszizás” (kártyanaptárt kellett a falhoz dobni, akár többen is lehetett játszani).

Végül, de nem utolsó sorban, ez az ajándék tulajdonképpen egy terméket reklámoz.

Finanszírozás

Említettem már, hogy a marketing nem csak pénz kérdése. Bár biztosan nem tudom, de valószínűsíthető, hogy ennek az egyszerű naptárnak a finanszírozását a sebtapaszt gyártó cég oldotta meg, esetleg egy nagyobb termékrendelés mellé adta ajándékba.

A lényeg, hogy a gyártó/forgalmazó a gyógyszertár lojalitását egy ilyen eszközzel jutalmazza, amiből végül, ha ügyes a patika, vevői lojalitást lehet elérni, sőt: ha a naptár mellé adott minta sebtapasz minősége is megfelelő, a beteg/vevő azért is vissza fog térni a patikába, hogy rákérdezzen arra, kapható-e a sebtapasz önmagában is. Úgy látom értelmét, ha ilyenkor a patika tart készleten ebből a sebtapaszból, így ki tudja elégíteni az ilyen jellegű igényeket, amiből aztán hasznot tud termelni.

Még tavaly írtam róla, hogy elindítottunk egy közös projektet Mondovics Mihállyal, aminek segítségével mobil eszközön gyorsan és egyszerűen meg tudod találni, hogy hol van a hozzád legközelebbi ügyeletes patika.

Ez a szolgáltatás az ugyeletespatika.com címen érhető el és az okostelefonod (vagy tableted) GPS funckióját használva meghatározza a pontos helyzeted, majd megmondja, hogy hol van a legközelebbi ügyeletes patika.

De ez még semmi: akár útvonalat is tervez neked! Sőt! Ha éppen ügyeleti időn kívül vagyunk, megmondja, hogy ki lesz az ügyeletes.

Jelenleg a mi szolgáltatásunk a legjobban használható és leghasznosabb funkciókkal bíró alkalmazás.

Új alkalmazási terület

Misi elkészített egy új modult az ügyeletes patika keresőhöz. Mostantól lehetőség nyílik arra, hogy a weboldalak tulajdonosai, egy kódot beillesztve megjeleníthessék az ugyeletespatika.com modult, így a látogatóik számára egy új, hasznos szolgáltatást tudnak nyújtani.

Hasonló szolgáltatás már működik, például időjárás jelentés, előrejelzés formájában.

Szakmai információkal nem akarlak untatni, ha komolyabban érdekel a modul használata, akkor kérdezz Misitől vagy tőlem, de ezen az oldalon is találsz hasznos információkat.

Hogyan tudom használni?

Röviden csak annyit, hogy kétféle alkalmazás lehetséges, melyek közül te tudsz választani. Az egyik, amikor a látogatód számítógépének az IP címe alapján határozzuk meg a földrajzi helyzetét és ez alapján keressük ki, melyik gyógyszertár az ügyeletes. Ez sajnos a technológia korlátai miatt sokszor pontatlan adatot ad – a részletekkel nem untatlak -, de ilyenkor lehetősége van a látogatónak kiválasztani azt a várost, amelyben kíváncsi az ügyeletes gyógyszertárra. A másik lehetőség, amikor te választod ki, hogy melyik város ügyeletes patikáját mutassa a modul. Ezt akkor javaslom, ha például a patikád honlapjára szeretnél egy ilyen keresőt, így le tudod szűkíteni, hogy csak a patikád városában keressen.

Próbáld ki!

Ha szívesen kipróbálnád a keresőt, akár a saját oldaladon, blogodon, akár a patikád honlapján, írj nekünk és küldünk egy részletes tájékoztatót!

A modul itt a PATIKABLOG oldalain debütál, a hozzászólások alatt találhatod.

A 2012-es év nem szűkölködik változásokban a hazai gyógyszerész társadalom számára. Új gyógyszerrendelési gyakorlat, hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés, generikus ösztönzőrendszer, árrés „átcsoportosítás” – csak, hogy párat említsünk az idei év változásaiból.

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés már az életbelépése előtt megosztotta mind a gyógyszerész, mind pedig az orvostársadalmat. Míg előbbi az ismeretlentől, a vevők (betegek) ellenállásától és a várható konfliktusoktól félt, utóbbi a betegek biztonságos gyógyszerelését és nem utolsósorban – mondjuk ki – az érintett hatóanyagcsoport mögött álló üzleti érdeket féltette.

Mi volt a rendeletalkotó célja?

MED

A Hmg CoA reduktáz-gátlók (közismertebb nevükön koleszterinszint-csökkentők) csoportjában, összesen öt hatóanyag esetében 2012. április 1-jétől kötelező jelleggel bevezették a nemzetközi szabadnéven történő gyógyszerrendelést. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy az intézkedés visszaszorítsa generikus piac “branded” (márkázott, a termék fantázianévvel történő ellátása) jellegét, s így a Széll Kálmán Terv részeként a generikus ösztönzőprogrammal karöltve költségcsökkentést érjen el.

A rendszerbe beépített „engedékenység” azonban már a kezdetektől aláásta a program sikerességét. A rendelet bevezetésének napján ugyanis már megjelent az enyhítés: a rendszer ” bevezetését elősegítendő, azokban az esetekben, amikor a beteg kezelőorvosa úgy ítéli meg, hogy a hatóanyagnév, a hatáserősség és gyógyszerforma recepten történő kötelező rögzítése mellett indokolt, továbbra is feltüntetheti az általa javasolt gyári gyógyszerkészítmény nevét is”. Borítékolható volt, hogy minden betegnek az lesz az érdeke, hogy orvosa feltüntesse az általa javasolt gyári nevet. De akkor mi értelme a rendszernek?

A Magyar Gyógyszerészi Kamara, felkészítendő a gyógyszerészeket az újdonságra, a honlapján közzétett egy ajánlást, mely a hatóanyag-alapú gyógyszerrendeléssel kapcsolatos gyógyszerészi teendőket foglalta össze. A „nemzetközi szabadnéven rendelt gyógyszerek expediálásának speciális szempontjai” algoritmust elolvasva ismét sejthető volt, ha minden gyógyszerész tartja magát az ott leírtakhoz, akkor lényegében semmi nem fog változni az új rendszer bevezetésével.

A rendszerben rejlő lehetőségek

A kezdeti időszakban az volt a határozott véleményem, hogy a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés remek szakmai, kommunikációs és üzleti lehetőséget rejteget. Kellő tudással ki lehet ezeket aknázni és mind a vevő (beteg), mind pedig a gyógyszertár számára pozitív változást hozhat.

Szakmailag lehetőséget ad gyógyszerészi gondozásra, a gyógyszerészi kompetencia, gyógyszerészbe vetett bizalom növelésére és az oly sokat emlegetett „kapuőr” szerep betöltésére.

Mivel a gazdasági változások és bevezetett intézkedések egyértelműen a generikus készítmények térnyerésének irányába mutatnak, a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés bevezetése kiváló lehetőséget ad arra, hogy a gyógyszerek helyettesítésének kommunikációját minden gyógyszerész elsajátítsa – ezt ugyanis meg kell tanulni. Megfordítva: ha megtanuljuk, akkor még az előnyünkre is fordíthatjuk. Csakúgy, mint az egyre gyakoribb konfliktuskezelést.

Bár sokan tiltakoznak ellene, de a gyógyszertár egy üzleti vállalkozás (is), így nem szabad elmenni a változással járó üzleti lehetőségek mellett sem. Az egyik, talán legnagyobb lehetőség a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelésben, hogy mivel a gyógyszerész (a beteggel egyetértésben) dönthet, melyik készítményt expediálja, azt is eldöntheti, mely készítményeket tarja készleten, így optimalizálhatóak azok. A koleszterinszint-csökkentők 10-12 résztvevős piacából kialakíthat egy 4-5 készítményből álló készletet. Ebben célszerű figyelembe venni a készítmények korábbi fogyását és nem utolsó sorban azt, hogy melyik üzleti partnerrel milyen kapcsolatot tudunk kialakítani. Mivel a gyógyszertár az árrésből él, egy hosszú távú üzleti kapcsolat kellő lojalitás esetén nagyobb számlakedvezményt, így nagyobb árrést hozhat a patikának. Míg korábban a készletek többnyire a gyógyszertár vevőkörét gyógyító orvos „felírási szokásai” alapján kerültek kialakításra, most lehetőség nyílik a gyógyszerész számára, hogy a neki kedvezőbb üzletet kínáló partnerek készítményeiből állítsa össze a koleszterinszint-csökkentő portfoliót. Az már április közeledtével egyértelműen látszott, hogy a generikus készítmények gyártói, forgalmazói áthelyezik a promóciós hangsúlyt a gyógyszertárak irányába. Volt aki adott hatóanyag piacának egészét akarta megszerezni, volt, aki reális célokat kért számlakedvezményért cserébe.

Szakmai aggályok

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelést ellenzők közt volt olyan orvos, aki egészen addig ragadtadta magát, hogy kijelentette: minden felelősséget a gyógyszerészre hárít, hiszen már nem ő dönt a betege gyógyszereléséről. Számomra már akkor is érthetetlen volt, hogy a felhozott vesebetegeknél ellenjavallt koleszterincsökkentőknek mi köze a tényehez, hogy ezentúl a kezelőorvos nem „A” vagy „B” készítményt rendeli, hanem csak annak hatóanyagát – ha valami ellenjavallt, akkor az főként a hatóanyag miatt, leszámítva a laktóz és egyéb allergiákat.

Sokkal inkább valós szakmai veszélyt rejt maga a gyógyszerváltás(ok) ténye, bár erről ritkán beszélünk. Generikus készítmények piacra kerülésekor a nemzetközileg is elfogadott bioekvivalencia vizsgálat történik csak, fiatal, egészséges embereken. A generikus készítmények AUC görbéjének és az eredményeknek az eredeti készítményhez hasonlónak kell lennie egy plusz-minusz 20%-os hibahatáron belül. Sokszor nem gondolunk bele, de a következő, kicsit kisarkított eset akár valós is lehet: „A” generikumról (amely a minusz 20%-os határon van) történő váltás „B” generikumra (amely a plusz 20%-os határon van) a beteg életében egyik pillanatról a másikra akár 40%-os hatóanyag koncentráció eltérést (és várhatóan hatást) okozhat. Emiatt is nagyon fontos lenne a szakmánkban a kiszámíthatóság: a generikus ösztönzőrendszer, mely erőből „javasolja” a gyógyszerek rendszeres helyettesítését, figyelmenkívül hagyja ezt a fontos szakmai szempontot és szimplán gazdaságossági kérdésként tekint a gyógyszerek helyettesítésére.

Gyógyszerészi oldalról nézve a fent vázolt szakmai aggály és a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés adta lehetőségek komoly ellentmondásban vannak egymással. Mivel a generikus készítmények „szezonális” cseréje eddig is létező jelenség volt (csak orvosi kezdeményezésre), ez a dilemma inkább etikai, mintsem szakmai – az engedélyező hatóság, a kormányrendelet, a generikus ösztönzőrendszer a helyettesítés mellett áll.

Kudarcforrások

Bár korántsem állnak rendelkezésemre releváns kutatási adatok, saját tapasztalatok alapján a legnagyobb „belső” problémát az okozza a hatóanyag-alapú gyógyszerrendeléssel kapcsolatos expediáláskor, hogy a gyógyszertár dolgozói nem mernek, nem akarnak konfrontálódni a vevővel (beteggel) egy helyettesítés során. Ezért aztán a kezdeti szárnypróbálgatások után úgymond feladják a helyettesítési próbálkozást, aminek a végeredménye az, hogy a beteg továbbra is ugyanazt a készítményt szedi, amit az orvos a rendelet bevezetése előtt rendelt neki. Vagy amire legutóbb éppen átállította.

A rendszer sikeres bevezetésének „külső” kudarca magában a rendszer engedékenységében keresendő: mivel rögtön a bevezetés első napján lehetővé tették az orvosok számára, hogy a gyári nevet is feltüntessék a recepten, ha a beteg érdeke úgy kívánja, hirtelen megszaporodtak a gyári névvel – vagy vonalkódban, vagy nyíltan az adagolás mellett feltüntetve – ellátott receptek.

Egy korábbi írásomban már említettem a Le Chatelier elvet: „Ha egy egyensúlyi rendszert megzavarunk (beleavatkozunk külsőleg), akkor az minél hamarabb újból az egyensúlyra törekszik és az egyensúlyt megzavaró körülményt kompenzálni igyekszik.” A gyártók, forgalmazók gyorsan reagáltak a megváltozott helyzetre és öntapadós cetlikkel látták el az orvosokat, akik ezt leleményesen használták is a gyógyszerrendelés során. „A” generikum cetlijén „B” generikum neve kézzel felírva – fő a lojalitás.

Az idő múlásával a betegek egyre tájékozottabbak lettek és a kezdeti bizonytalanság után már felkészülten érkeznek a gyógyszertárba vagy a korábbi gyógyszer gyári nevével, vagy annak dobozával. Sajnos, a mai napig akad olyan beteg, aki a „Melyik kolszterinszint csökkentőt tabláttát szedte korábban?” kérdésre ingerülten válaszol: „Azt adja, ami fel van írva!”. Ilyenkor értékes perceket vesz el a munkaidőből a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés vázlatos elmagyarázása, és kezdődik az activity, a dobozok bemutatása, mivel a gyógyszer kiválasztása közös döntésen kell, hogy alapuljon. Így viszont ismét felmerül a kérdés: de akkor mi értelme a rendszernek?

Apropó tájékozottság: a patikában sokat mérgelődtünk azon, hogy miért nem tudják a vevők (betegek), hogy már hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés van, immáron 8 hónapja. Vagy, hogy miért nem mondta ezt el az orvos, vagy az asszisztens (gyakran csak hozzá jut el a krónikus gyógyszerszedő). Aztán rájöttem mi hiányzott! Egy ilyen fontos változást illett volna, kormányzati – OEP,GYEMSZI – szinten korrektül kommunikálni. Közmédiában, tvben, rádióban, de ha nagyon elragadtatom magam, akkor akár óriásplakátokon. Hogy miért? Többnyire idős, beteg emberekről van szó, akiknek többször, érthetően kell mindent elmondani. Az amúgy is túlterhelt orvosi rendelőkben erre sem idő, sem megfelelő személyi feltétel nincsen – bár meggyőződésem, hogy minden eü dolgozónak kommunikációs szakembernek is kell(ene) lennie!

Ha IMF ellenes kampányra volt pénz, akkor erre is kell, hogy legyen!

Végszó

A gyógyszergyártók, forgalmazók a kezdeti fellángolás után, látva, hogy a piac igazából nem mozdult el egyik irányba sem, visszahelyezték promóciós tevékenységüket az orvosi rendelőkbe. Egy-két komolyabb gyártót leszámítva a hosszútávú, kecsegtető számlakedvezmények és ezáltal a rendszerben rejlő üzleti lehetőségek is többnyire eltűntek.

A betegek – többnyire orvosi nyomásra – tudatosak lettek, megnőtt az ellenállás a helyettesítés elfogadásával szemben, a gyógyszerészi ajánlást (jobb minőségű vagy olcsóbb készítményre) zaklatásnak veszik. A rendszer értelmét – a hiányos tájékoztatás miatt – nem értik.

A gyógyszerészek és az orvosok közötti ellentét (kivéve, ahol eddig sem volt) tovább fokozódott, ellenérdekeltek lettünk egy piacon, mely az orvosok számára plusz bevételt jelentett, míg a gyógyszertárak számára veszteségeik csökkentésére adott volna lehetőséget.

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés véleményem szerint – bár még csak 8 hónapos időszakról beszélünk – nem váltotta be a hozzáfűzött ígéreteket. Minden maradt a régiben…de akkor mi értelme a rendszernek?

A mai nap egy humoros történetet kaptam Olaszországban élő nagynénémtől, ami egy olasz vicces facebook oldalon jelent meg. Gondoltam, szabad fordításban közlöm, nevessünk együtt!

Egy idős, de  még friss, üde, nyolcvanas éveiben járó hölgy lép be a patikába.

– Jónapot kívánok! Kapható önöknél Aspirin?

– Igen, természetesen.

– Fájdalomcsillapítók?

– Igen.

– Antireumatikus készítmények?

– Persze!

– Sildenafiljuk van?

– Igen, de szükség van hozzá receptre.

– Aranyér elleni kenőcs?

– Természetesen az is van.

– Májnyugtató?

– Nem probléma, de…

– Antidepresszáns?

– Van az is, de szintén receptköteles.

– Altatókat tartanak?

– Igen, de ahogy az imént mondtam, az is receptköteles.

– Memória serkentők?

– Igen, az is van…

– Inkontinencia betét?

– Azzal is tudunk szolgálni.

– És…

– Már megbocsájtson hölgyem, ez a város egyik legjobb gyógyszertára, teljes körű szolgáltatással, minden készítményt tudunk önnek biztosítani. Mire van szüksége pontosan, miért kérdezget?

– Nézze, ebben a hónapban feleségül megyek Alberthez, aki 95 éves és csak szerettük volna tudni, hogy itt hagyhatnánk-e az esküvői ajándéklistánkat?

Kacagás.

Talán még emlékszel rá, hogy a nyolcadik patikai ügyeletem során volt egy hölgy, akit telefonon keresztül kellett navigálnom, hogy merre található a gyógyszertár, mivel nem volt ismerős a városban.

9:45 – Csörög a telefon. Nem találják a gyógyszertárat, navigálnom kellett őket – közben kint meg áll a sor. Nehezen, de ideértek, akkor meg szó szerint nem tudták kinyögni, hogy mit szeretnének. Félig volt jó a gyógyszer neve, de amilyen jellemzőt mellé tettek, az sehogy sem jött össze. Kicsit activity jellege volt, de megoldottuk.

Nagyon kellemetlen tud ez lenni, főleg például olyan esetben, mikor az amúgy is aggódó szülő, hozzátartozó a stresszhelyzet miatt, hogy nem találja az ügyeletes patikát, még idegesebb lesz.

Az ügyelet

Gyógyszertári ügyeletet általában a városokban található gyógyszertárak látnak el, közülük is azok, melyek relatíve könnyen megközelíthetőek (értsd: központi helyen vannak). Az, hogy melyik patika, milyen beosztásban az ügyeletes, mondhatom, hogy szinte megyénként változik. Általános gyakorlat az, hogy a megyei/régiós tisztifőgyógyszerész és a patikák konszenzuson alapuló beosztási rendje alapján, általában naponként váltakozó ügyeletet tartanak a gyógyszertárak.

A gyógyszertárak ügyeleti beosztását kötelező minden patikában, nyitvatartási időn túl is jól láthatóan elhelyezni. Ezt a tisztifőgyógyszerész az ellenőrzései alkalmával számon is kéri.

A metódus

Bizonyára veled is előfordult már, hogy nyitvatartási időn túl volt szükséged gyógyszerre. Ilyenkor a következő folyamatok játszódhatnak le:

• elmész a hozzád legközelebb található gyógyszertárba (vagy ahova járni szoktál), és ha nincs szerencséd, miután szembesülsz vele, hogy nem ők látják el ma az ügyeletet, a kis táblázatból kibogarászod, hogy ki az ügyeletes. Név és cím kombinációval vagy a nyakadba veszed a várost (helyismeret előny), vagy elkezdesz telefonálni, hogy az mégis merre van. Ha okostelefonod van, akkor egy térkép alkamazásba be tudod írni, hogy milyen útvonalon tudsz eljutni oda.
• ha otthon az első utad a Google-höz vezet, akkor elindulás előtt tudsz tájékozódni, hogy merre érdemes elindulnod. Érdemes az „ügyeletes gyógyszertár” + városnév kombinációt használni a kereséshez, bár sokszor még ez is irreleváns találatokat ad.
• egy kellemetlenebb forma, mikor orvosi ügyeletre kell menned és onnan tovább a gyógyszertárba. Ha szerencséd van és jó fej az ügyeletes, esetleg ad útbaigazítást a patika elhelyezkedését illetően, bár sok esetben ők sem tudják
• ha megközelítőleg tudod is, hogy merre van az adott utca, ahol az éppen ügyeletes patika található, még mindig ütközhetsz nehézségekbe a pontos cél megtalálásában

Idegeskedés, felesleges kilométerek és mire az ügyeletes patikába érsz, kellően ingerült vagy – amiből aztán jó kis bejegyzések születhenek

A megoldás: ugyeletespatika.com

Mondovics Mihály (aka eMeM) cimborám is végiggondolta ezt a folyamatot, majd cselekedett: készített egy webalkalmazást, amely akár okostelefonról, akár táblagépről, akár az otthoni korszerű böngésződből is használható.

Azért írok most itt a Patikablogon erről, mert egyfelől egy nagyon hasznos és hiánypótló eszköz ez, másfelől pedig az a megtiszteltetés ért, hogy gyógyszerészi oldalról szakmailag támogattam a projektet.

Amennyiben GPS képes eszközöd van, az ugyeletespatika.com címre ellátogatva az éppen aktuális tartózkodási helyedhez legközelebb található ügyeletes patikát találhatod meg.

Megkértem Misit, hogy mutassa be a webalkalmazást:

Ez nem egy gyógyszertárkereső alkalmazás. A cél az volt, hogy zéró interakció nélkül egyetlen dolgot tudjon: ha van a városomban ügyeletes gyógyszertár, akkor mutassa meg. Ne kelljen keresgélni, várost megadni…. elindítom az appot és GPS koordinátáimból meghatározza hol vagyok, majd eldönti, hogy normál nyitva tartás van-e (ez esetben lehetőség van google maps-en megnézni a környéken lévő összes patikát, illetve azt, hogy mikortól lesz az adott patika ügyeletes) vagy ügyeleti. Ha ügyeleti nyitva tartás van már, akkor megmutatja mely gyógyszertár ügyeletes (név, cím, telefonszám) és ha kérem akkor térképen berajzolja a tartózkodási helyem és a patika közti legrövidebb útvonalat.

Honnan jött az ötlet?

A problémám az volt azokban a szituációkban amikor este épp gyógyszertár kellett, hogy az „ügyeletes gyógyszertár %VÁROSNÉV%” kulcsszóra a google gyakran több éves weboldalakat is kihozott a találati lista elején. Márpedig ha az ember olyan helyzetben van, hogy szaladnia kellene az éjszaka közepén, akkor nem épp arra vágyik, hogy keszekusza weboldalakról el tudja dönteni, vajon az ott leírt tartalom aktuális-e vagy sem. Más, konkurens oldalak (pl. http://www.ugyeletesgyogyszertar.hu) csak az ügyeletes státuszú patikákat mutatják meg neked, azt, hogy épp aznap amikor nézed ezek közül melyik az ügyeletes nem.

Honnan szerzi az alkalmazásod az adatokat?

Az ügyeleti beosztások adatai az ÁNTSZ weboldalán közzétett Excel fájlokból származnak, ezért ami fent van az valószínűleg pontos adat, de előfordulhat, hogy bizonyos napokon kihagytak patikákat (volt olyan este, hogy Pécsen azt mutatta, nincsen ügyeletes patika, de ez eléggé fura lett volna). Illetve láttam már elgépelt városnevet is, az alkalmazásom ezt sem tudja kiszűrni (bár tipikus hibákra írtam szkriptet).

Az alkalmazás egyelőre béta állapotú, azaz még nem végleges, de már működőképes. Milyen változtatásokat, fejlesztéseket tervezel még bele?

Budapesten a patikák közül a legközelebbinek a jelzése vagy távolság szerinti rendezése, a város kézi megadásának lehetősége (GPS hiba esetén, vagy ha tudom, hogy bizonyos időn beluül az adott városban leszek), illetve ha az adott városban nincs ügyelet, akkor a legközelebbi város felajánlása ahol van ügyeletes patika szerepelnek a fejlesztési tervek között.

Mesélnél pár mondatban magadról?

Webdesignerként régóta foglalkozok webes megoldásokkal, az utóbbi egy évben elkezdtek érdekelni az okostelefonokra optimalizált webalkalmazások, főleg a lokációhoz köthető dolgok és a más szolgáltatások API-ját kihasználó alkalmazások.

Így készültek el a Foursquare adatbázisán alapuló appok: közeli benzinkutak (http://masina.co.hu/benzinkutak), közeli bankok (http://masina.co.hu/bank), kocsma ajánló (azon kocsmák, éttermek, bárok a közelben, amik nagy forgalmúak; http://kocsmatura.net). Persze készült néhány butaság is már, mint pl http://masina.co.hu/chucknorris 

Az alkalmazás egyelőre főként az iOS-t és Safari böngészőt futtató eszközökre lett optimalizálva, de például Google Chrome böngésző alatt is tökéletesen működik, azonban ha nem mobil eszközről (GPS koordináták alapján) nézed az alkalmazást, akkor a helymeghatározás téves lehet.

A jövő

Én bízom ennek az alkalmazásnak a sikerében, mert hiszem, hogy megkönnyíti az ügyeletes patika megtalálását, hiszen nem csak az éppen ügyeletes patika nevét és címét tudhatod meg, hanem az oda vezető útvonalat is.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, Misivel komoly terveink vannak a jövőt illetőleg: az ugyeletespatika.com webalkalmazás mellett nekiálltunk egy új, szintén patikákkal kapcsolatos alkalmazás fejlesztésének – de erről majd később!

Update: ha bármilyen rendellenes működést észlelsz, minden visszajelzésnek örülünk! Kérlek, küldj egy leírást vagy egy screenshotot (képernyőfotó) erre a címre: error@ugyeletespatika.com

Vannak bizonyos gyógyszercsoportok, ahol „Eü. kiemelt” térítési kategóriában tudja felírni az orvos a betegnek a szükséges készítményt.

Általában olyan súlyos vagy nehezen (vagy egyáltalán nem) gyógyítható betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek tartoznak ide, melyek teljes ára nagyon drága.  A kiemelt támogatásnak köszönhetően a vevő/beteg csak (lánykori nevén) „dobozdíjat” fizet, ami gyógyszertől függően 100-300 forint között mozog.

Ilyen gyógyszerek például egyes inzulinok, daganatos betegségek, epilepszia, depresszió, asztma kezelésére szolgáló készítmények.

Miért írok most erről? Elmondom!

A gyógyszer értéke

Egyre gyakrabban találkozunk olyan esettel, hogy az ilyen komoly betegségek kezelésére szolgáló gyógyszereket hétvégén, sokszor az utolsó pillanatban akarják kiváltani a betegek. Joggal várható el, hogy ezek a gyógyszerek legyenek készleten a patikában, azonban a fokozódó költségek, a gyógyszereken alkalmazott alacsony árrés, a csökkenő árréstömeg mind azt eredményezik, hogy még a komolyabb tőkével rendelkező gyógyszertárak is minimalizálják a készleteiket. Különösen igaz ez a fent említett drágább készítményekre, aminek következtében előfordulhat az, hogy nem tudjuk azonnal kielégíteni a vevői igényeket és csak másnapra, megrendelés után tudjuk kiadni a gyógyszert.

De hisz’ csak 300 ft, miért nincs?!

A vevőnek/betegnek ebből persze semmit nem kell tudnia és nem is tud. Ezért fordulhat elő az olyan jellegű reklamáció, amivel a pár hete találkoztunk. Egy idősebb úr háborodott fel azon, hogy ha csak 300 forintba kerül a gyógyszere, akkor miért nem tudjuk azt készleten tartani. Röviden próbáltuk elmagyarázni, hogy igaz, ő csak háromszáz forintot fizet érte, de a patikának 200.000.-  forintjába kerül, ezért nem tudjuk mindig készleten tartani.

És a helyzet csak rosszabb lesz: a generikus, pár száz forintos gyógyszerek térhódításával tovább csökken a gyógyszertárak jövedelmezősége. Kidolgoztam egy rendszert, ami kis megértéssel és jó szervezéssel át tudná hidalni ezeket a problémákat. Ehhez azonban még sokat kell fejlődni mind felhasználói (vevő), mind szolgáltatói (patika) oldalon.

Francia példa

Tőlünk nyugatabbra a jóval fejlettebb Franciaországban ezt a problémát úgy hidalják át, hogy bár a patika készletei minimalizáltak, a nagykereskedői központokból még a legeldugottabb település gyógyszertárába is napi háromszori (!) kiszállítás van. Sőt mi több, a patikai szoftver optimalizálja a megrendelést (bár erre a hazai alkalmazások is fel vannak készülve) és gördülékenyen működik a rendszer.

Nyílván a dolog nyitja ott is az árrésben vagy az állami támogatásban rejlik. Mindeközben a magyar piacon az árrés átcsoportosítás (nagykereskedők zsebéből ki, patikák zsebébe be) azt eredményezte, hogy az eddig napi kétszeri kiszállítást vállaló nagykereskedés már csak plusz költség fejében szállít ki délután, sőt: ha a megrendelés nem éri el az ötvenezer forintot, akkor szállítási díjat számít fel (ez amúgy valahol még érthető is).

Ahogy a franciaországi ismerősöm írta: „nem értem, minek kell a melegvizet újra feltalálni?” – célozva arra, hogy van jópár jól működő példa a minimalizált gyógyszerkészletek áthidalására. Is.

Sokat „ültem” ezen a bejegyzésen, mert rengeteg gondolat kavargott a fejemben, amit hirtelen meg akartam osztani veled. In medias res arról van szó, hogy ismét felhagyok a szakmám gyakorlásával és visszatérek a gyógyszeriparba, ahol korábban már öt évet sikeresen eltöltöttem.

A címben szereplő „mondás” eredetét bevallom, eddig nem tudtam, de most utána néztem: klasszikusan a keringőt sarokból kell kezdeni. Régen, a házak sarkában a kályha volt, így mikor (tanulás közben, vagy a rutintalanok) újra akarták kezdeni a keringőt, vissza kellett menni a kályhához, azaz a kezdetekhez.

Az ideális állapot

Még idén márciusban írtam róla, hogy miért is jó a változás, a változtatás. Akkor egy eléggé kellemetlen patikai környezetből egy kellemesebbre váltottam, legalábbis ami a kollégákat illeti. Korábban azt írtam:

Egy jó álláshoz, pozícióhoz három dolgot tartok fontosnak:

1. élvezd amit csinálsz
2. legyenek jó kollégáid
3. fizessen meg jól

Ha a háromból bármelyik kettő megvalósul, az már eléggé jó helyzetnek mondható. Ha csak egy, akkor változtass!

Az idő múlásával a három pontból már csak egy valósult meg: a jó (közvetlen) kollégák. Így hát adta magát a szituáció, hogy meghozzak egy fontos döntést: aktívan új állást fogok keresni, lehetőleg ismét a gyógyszeriparban. Ezt persze, már márciusban is éreztem:

Sajnos, a szakmám és úgy enbloc az egész magyar egyészségügy egy olyan változáson (forráskivonás) megy keresztül, ami homlokegyenest szembe megy az én értékrendemmel, gondolataimmal. Így könnyen előfordulhat, hogy ismét változásra lesz szükség. Az én oldalamon.

Mikor márciusban munkahelyet váltottam, nagy kedvvel vágtam bele a munkába. Jó a csapat, ugyanaz a fizetés, jobb munkabeosztás (nincs vasárnapi munkanap, szombaton is csak délig). A főnökömtől kvázi szabadkezet kaptam, aminek hamar látszott is az eredménye: az akciós megrendeléseket a kezembe vettem és a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés (erről hamarosan lesz egy bővebb bejegyzés) kezdeti előnyeit is kihasználva mérhető hasznot hozott a tevékenységem a patikának.

Aztán jöttek a gondok

Minden beosztott életében eljön az a pillanat, mikor a kezdeti belső motiváció, lelkesedés egy kicsit alább hagy. Ez egy természetes folyamat, kevesen vannak, akik mindig, tudatosan tudják magukat motiválni.

Egy jó vezető ezt felismeri és tudja, miként kell az adott alkalmazottját időről időre motiválni. Ez lehet egy jó szó, egy dícséret, egy köszönöm, egy új feladat, egy ajándék és végül, de nem utolsó sorban (extra) anyagi juttatás is. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés bármilyen formája segíthet. Ezek a módszerek nem mindenkinél működnek és nem egyforma mértékben – ettől lesz szép a vezetői pozíció, hogy ezek közt (is) lavírozni kell.

Nem lenne túl etikus a részemről, ha most konkrét példákat említenék a korábbi munkahelyemről, így ezt nem is teszem meg. A gondok, amikkel szembesültem, hónapról hónapra új formát öltöttek, de volt ami állandósult. Ami a legrosszabb volt, hogy bár konkrét visszajelzést adtam a problémáimról, ezekre megoldást nem kaptam. Mivel több, más patikában dolgozó kollégától is kaptam visszajelzést hasonló tapasztalatokról, összeszedtem pár gyakori problémaforrást, amik ráadásul egy nagyvállalati környezetben teljesen másképp működnek.

Az ügyelet

A patikai munka egyik veljárója az ügyelet, ami engem talán az átlagosnál is jobban megviselt. Eleinte még élveztem, de éreztem, hogy nagyon fárasztó és teljesen felborítja a bioritmusom. Nem szándékom vitát indítani a rendvédelmi szervek korkedvezményes nyugdíja kapcsán, nem irigylem tőlük. Azt azért megjegyzem, hogy az egészségügyben dolgozókat (ápolók, orvosok, gyógyszerészek), akik ügyeletben dolgoznak, ugyanúgy megilletné a korkedvezményes nyugdíj intézménye (vagy legalább a rendesen kiadott és megfizetett szabadnap), ha azt nézem, milyen káros hatással van ez a szervezetükre. És itt szimplán, leegyszerűsítve (kór)élettanról beszélek: éveket vesz el a várható élettartamból, ezt több kutatás is igazolja (ajánlom ezt az előadás anyagot, mely a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében készült).

A vevőnek mindig igaza van

Azokban a szakmákban, ahol emberekkel dolgozunk, nagyon könnyen ki lehet égni. Nagy türelemre, empátiára és kellő kommunikációs készségre van szükség. Sajnos, a mai magyar átlag olyan színvonalat tud néha megütni, hogy utána nagyon nehéz abból a kevés pozitív eseményből feltöltődni. Ha mindez társul egy olyan szervezeti légkörrel, ahol nincs egyértelmű problémakezelési és problémamegoldási protokoll (szépen hangzik ez így, leegyszerűsítve: konzekvens vezetői utasítás), ott a gondok előbb-utóbb elhatalmasodnak a dolgozókon. Ez belső viszályokhoz, ellentmondásokhoz vezethet, aminek a legrosszabb megnyílvánulása az, amikor a vevő előtt is látszik: fejetlenség uralkodik a szervezeten belül.

A nagyvállalati profizmus

Amikor visszamentem a szakmámba és magam is vezető lettem, igyekeztem a nagyvállalati tapasztalatokat és a volt főnökömtől, kollégámtól tanultakat a vezetői ténykedésemben kamatoztatni. Mivel arra törekedtem, hogy mindent, ami jó volt a „multinál”, átültessek a saját gyakorlatomba, talán észre sem vettem, hogy mennyire nincs erre a hazai gyógyszerész társadalom (és a gyógyszertári alkalmazottak) nagy része felkészülve. Kivételek persze mindig vannak.

Továbbra is meggyőződésem, hogy célszerű lenne mindenkinek egy-két évet multi környezetben eltöltenie. Vagy azért, hogy értékelje, milyen az, mikor jól működik egy rendszer, vagy azért, hogy lássa, mik a hátrányai és ezáltal jobban megbecsüli például a kkv szektort.

A két év alatt, amit nem nagyvállalati környezetben töltöttem, rá kellett jönnöm, hogy a rendszer – ami kicsit nehézkesnek és feleslegesen „komolynak” tűnt – mennyivel nagyobb biztonságot ad és mekkora terhet vesz le az ember válláról. No, persze nem a régi beidegződésű posztszocialista módon. Mikre gondolok? Elmondom.

Célok, tervek

Sok ember talán retteg tőle, mert egyből a szocializmusból ismert tervgazdálkodás jut eszébe róla. Pedig a célok alapvető fontosságúak egy szervezet működésében. Miért? Mert a cél egy irányt mutat, egy jövőbeli állapot elérésére ösztönöz, motivál. A célok felállítása, kitűzése értelmet ad a munkának.

A gyógyszeriparban hozzászoktam, hogy többféle célokért dolgoztunk. Volt olyan cél, amit egy év alatt kellett teljesíteni, volt olyan, amit minden 4 hónap (ciklus) után újragondoltunk és ha kellett, új célokat tűztünk ki. Ennek megvalósításához persze ki kellett dolgozni egy stratégiát. Azaz leültem és gondolkoztam azon, hogy mit, mikorra és hogyan kell elérni, megvalósítani. Ez nagyon hiányzott a patikai munkából.

Biztosan vannak olyan gyógyszertárak (főként talán a láncpatikák), ahol nem csak sodródnak az árral és azon keseregnek a tulajdonosok, hogy kicsi az árrés és veszteséges a patika, hanem átgondolt üzleti (!) stratégiával reális célokat tűznek ki, majd ha kell, változtatnak azon, reagálnak a környezet változásaira. Azt gondolom, hogy ma a túlélés egyik kulcsa ez lehet!

Nem elég ezeket a célokat kitűzni, ezt az alkalmazottakkal közölni is kell és időt kell rá hagyni, hogy magukévá tegyék ezeket a célokat. Ha szükséges, le kell bontani részelemekre, hogy könnyebben teljesíthető legyen. Amint befogadták ezeket a célokat, motiváltak lesznek és nem a „cégben”, hanem a cégért dolgoznak. Nem mindegy!

Érthető, pontos utasítások

Hasonlóan a tervekhez, sokakban az utasítással kapcsolatosan is averziók élnek. Persze, nem mindegy az utasítás stílusa, hangneme, tartalma. Én patikai szinten is hiszek abban, hogy egy jó és felelős vezetőnek feladatokat kell delegálnia, azokról visszejelzést kérnie és adnia, csakúgy, mint ahogyan az eredményekről és a célok megvalósításának folyamatáról is. Egy utasítás végrehajtása után mindenkinek jól esik, ha megköszönik neki azt, vagy ha a helyzet úgy kívánja, még dícséretet is kap érte. Ingyen van és mindkét fél jól jár: a vezető delegált egy feladatot, megcsinálták neki, a dolgozónak pedig az önbecsülése, motivációja növelhető.

A vezetői példamutatás természetesen egy fontos kritérium. Ha vezetőként mást követelek meg a dolgozóimtól, mint ahogyan én is cselekszem ugyanazon szituációban, akkor miként várom el, hogy legközelebb az utasítást betartsák, végrehajtsák? Elmondom: sehogy!

Egyszerű patikai példa erre, mikor a vevői lojalitásnövelés érdekében a vezető olyan dologban engedékeny, amit amúgy az alkalmazottjainak tilt. Ez kétszeresen üt vissza. A vevő legközelebb az alkalmazottól is elvárja, hogy döntsön egy hatáskörén kívüli ügyben és az alkalmazott is megzavarodik: most akkor egyszer szabad, egyszer nem?

Az utasítások akkor tehetők érthetővé, pontossá, ha konkrét és jól meghatározott céljuk van. Ad hoc jellegű „vezetés” utasításai elvesznek az acetilszalicilsav porítása közben képződő jóképű tüsszentések között.

Anyagi megbecsülés

A gyógyszeriparban hozzászoktam, hogy amiben megállapodunk, leírjuk, majd mindkét fél aláírja, akkor az onnantól úgy is van. Nincs trükközés, kiskapuk és még a szóbeli, úgynevezett gentlemen’s agreement fogalma is ismert. Egyezkedésre, módosításra a megállapodás előtt van mód.

Manapság – bár sokan kényszernek, és a tranzakciós díjak, majd most az adók miatt kellemetlennek érzik – a fizetés bankon keresztüli átutalása a gyakorlat. Én ennek több előnyét is látom (feltéve, ha dolgozói oldalról szabad a bankválasztás), ugyanakkor tény, hogy személytelenné válik a munkabér kifizetése.

A kézből kézbe történő fizetés során a munkáltatónak lehetősége van röviden értékelni az elmúlt hónap eseményeit, hangot adni az esetleges elégedettségnek, elégedetlenségnek – bár van, amit jobb azonnal tisztázni. Az már kicsit visszásabb eset, mikor úgy él egy vezető ezzel a lehetőséggel, hogy a fizetéshez fűzött kommentár kvázi bűntudatot kelt a beosztottban. Normál esetben, amikor elégedettek vagyunk egy alkalmazott munkájával, nem tartozik rá, hogy a vállalkozásnak mekkora terhet jelent a fizetésén felüli járulékok kitermelése. Ha ez tényleg súlyos gondot okoz, meg kell hozni a döntést – de érzelmileg soha ne zsarold a beosztottad!

Az anyagi motiváció csak egy bizonyos szintig működik – hiába kap nagyobb fizetést az alkalmazott, egy határ után már nem növelhető a teljesítménye -, sokkal nagyobb károkat tud okozni viszont, ha anyagilag demotivált a beosztott. Hasonlóan a nem konzekvens vezetői utasításokhoz, ez is kétszeresen üthet vissza: alulmotivált lesz az alkalmazott és súlyosabb esetben még késztetést is érez arra, hogy saját maga egészítse ki a járandóságát – a patika kárára. Megéri?

Írtam már róla, hogyan lehet dolgozói motivációt megvalósítani – ingyen. Érdemes élni vele!

A nagyvállalati légkörben – a gyógyszeriparban legalábbis – szinte elképzelhetetlen, hogy a fizetésed ne időben és ne a megállapodott összegben jelenjen meg a bankszámládon. Kiszámítható, tervezhető.

A hazai helyzet fokozódik

A döntésemben erősen közrejátszott az is, hogy a hazai patikai helyzet siralmas irányt vett. Mindamellett, hogy sok tulajdonosi aggodalmat maximálisan megértek, még mindig nem látom az átütő akaratot (tettet már nem is remélek) arra vonatkozólag, hogy változás legyen. A Kamara olyan amilyen, pár jól célzott mondattal – értsd azt mondták, amit hallani akartak – olyan kollégákat győztek meg, akiket többre tartottam annál, mint, hogy bármilyen maszlagot víziót bevesznek. Elég csak fellapozni a Pirulatrend magazin siófoki különszámát és a feltett kérdésekre adott válaszokat összevetni: csak az államtitkár és a kamara elnöke indokolatlanul optimista, a „végeken dolgozók” másképp (reálisan) látják a helyzetet, leszámítva pár kamarai szimpatizánst.

Az egészségügyi forráskivonás egy törékeny, sebezhető és rossz hatásfokkal működő rendszert fog eredményezni. De működött a gyógyszerellátási rendszer valaha is jól? Kizárólag szakmai szempontokat nézve igen, egy nagyon jól nyomonkövethető, standardizált, magas színvonalon végzett szakmai tevékenység volt a hazai gyógyszerellátás, ami azonban képtelen széles körben megújulni és szembenézni az új elvárásokkal, vevői (szándékosan nem a beteg szót használom) igényekkel. Az üzleti szempontokat figyelembe véve a hosszú ideig monopolhelyzetet élvező piac nem tudott mit kezdeni a felelőtlenül véghez vitt 2006-os patikaliberalizációval. A jelenlegi finanszírozás mellett túl sok a patika, ennyi nem tartható el. Vagy átrendeződik a piac, vagy amitől sokan tartanak, a kórházak után a gyógyszerellátás területén is újbóli államosítás lesz.

Mindez csak a tulajdonosok, vezetők problémája kellene, hogy legyen, de ahogy látom, elértünk egy olyan pontra, mikor a fenntarthatóság érdekében (paradox) a vevő (beteg) „kárára” születnek, sokszor kényszer alatt döntések. Legegyszerűbb eset a készletek szükségesnél nagyobb optimalizálása, aminek a megnyilvánulási formája a „sajnálom, nincs készleten, de meg tudjuk rendelni” mondat egyre gyakoribb ismételgetése.

A fent vázolt esetek a gyógyszerészi oldalra tartoznak, de vevői oldalon is egyre érdekesebb esetek történnek meg, melyek mind rövid, mind hosszú távon felemésztik a kezdeti lendületet és optimista hozzáállást. Sosem értettem, hogy egy patikában mire fel a nagy szigor, komorság, depresszív környezet – mára megértettem, de köszönöm én ebből nem kérek!

Vagy megszoksz, vagy megszöksz

Szökésnek azért nem nevezném, de egy komoly önvizsgálat után rájöttem: nagyon sok mindennek kell megváltoznia a hazai gyógyszerellátásban, hogy én jól érezzem magam benne. Ami nem megy, ne erőltessük!

Visszagondoltam, mikor és hol éreztem jól magam, és meghoztam a döntést: visszamegyek a gyógyszeriparba! A környezetemben mindenki kvázi bolondnak titulált, mert manapság nem, hogy felvesznek embereket a gyógyszeripari cégek, hanem sorra elbocsájtanak. Én bíztam magamban, a képességeimben, a tapasztalatomban és egy ütős önéletrajzzal (erről írok még) elkezdtem állást keresni. Mivel eléggé határozott elvárásaim voltak, az állásajánlatok egy része már el sem jutott hozzám: kizárólag innovatív (originális) gyártónál, vagy generikus, de hazai gyártónál akartam elhelyezkedni.

Szerencsémre két innovatív gyártónál is volt üresedés, mindkettőre jelentkeztem is egyből. Sikerült úgy szerveznem az állásinterjúkat, hogy délelőtt az egyik cégnél, délután a másik cégnél voltam állásinterjún. A 3 illetve 4 körös interjúk vége mindkét esetben angol nyelvű, vezérigazgatóval történő interjú volt.

Mivel közel azonos ütemben haladtam mindkét helyen, eldöntöttem: aki előbb kimondja az igent, azt az állást választom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyformán akartam mindkét állást, mert az interjúk előrehaladtával sokkal nagyobb szakmai kihívást láttam a végül megnyert és elfogadott key account manageri állásban. A sors fintora – ettől óvtak a környezetemben -, hogy a kezdetben biztosabbnak tűnő másik pozíció végül felsőbb (külföldi) utasításra visszavonásra került, átszervezés miatt. Mindenesetre bíztató, hogy az ottani vezérigazgató felvett volna, sőt: egy jövőbeli marketing manager vagy termék manager pozíciót ajánlott, amit a Budapestre való költözés miatt egyelőre visszautasítottam.

Régi – új kezdet

Az interjúk során végig magabiztos és őszinte voltam. Bátran beszéltem a sikerekről, kudarcokról, nem rejtettem semmit a véka alá. Most értettem csak meg igazán, hogy az 5 év kitartó munkája a rövid és közép távú hasznon (erkölcsi és anyagi megbecsülés) kívül, hosszú távon is előnyömre válik. Az a tapasztalat, gondolkodásmód, magabiztosság, amit az első, multinacionális gyógyszeripari vállalatomnál kaptam, illetve megszereztem, úgy érzem, jókora lépéselőnyt adott a konkurens jelentkezőkkel szemben.

Végtelenül boldog voltam, amikor az angol nyelvű interjú után a vezérigazgató döntése alapján a sales manager közölte: üdvözölnek a csapatban! Egy rettentő profi, etikus és szakmai képzésre, imidzsre sokat adó multinacionális gyógyszeripari vállalat tagja lettem, igaz, egyelőre csak egy év, határozott időre, de mindent meg fogok tenni, hogy ha lehetőség van rá, akkor ne rajtam múljon a folytatás!

Már most látom, hogy ami az elmúlt két év alatt hiányzott, azt itt megkapom: szakmai fejlődés, megbecsülés (mind erkölcsi, mind anyagi), céltudatosság, profizmus és egy korrekt vállalati környezet. Nem beszélve arról, hogy egy nagyon jó és stabil szakmai felkészültséget igénylő készítménnyel fogok dolgozni. Az elkövetkezendő 1 hónap programja sűrű lesz: tanulás, rendezvények, konzultációk, vizsgák.

Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki mind a valós életben, mind pedig a „digitális” életben drukkolt nekem – egy rossz focista hasonlattal élve: a közönség a 12. ember a pályán!

És mi lesz a Patikabloggal?

Köszönöm a kérdést, de nem kell aggódnod! Az írást folytatom, sőt, az egyéves szülinapra egy kis meglepetést is tartogatok. Érthető okokból a napi vicces történetek, aranyköpések elmaradnak, bár megkértem kollégáimat, hogy gyűjtsék nekem az „alapanyagot”

Készül egy cikkem arról, hogy milyen konkrét változásokat hozott a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás, aminek várható hatásairól már írtam korábban is. Ezek közöt a hatások között említettem azt is, hogy a gyógyszergyártók, forgalmazók növelni fogják promóciós tevékenységüket a patikák irányába.

Ez alatt azt kell érteni, hogy amit eddig az orvoshoz „vittek” meggyőzési eszközként, azt várhatóan majd a patikák irányába fogják most vinni, hiszen a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés miatt nem az orvos dönti el, hogy melyik készítményt kapja a beteg, hanem a patikában a gyógyszerész és a beteg közösen. Persze, ez a gyakorlatban nem teljesen így működik, de erről majd később.

Promóciós eszközök

Eddig sem volt szokatlan, hogy egy-egy cég élt azzal az eszközzel, hogy a gyógyszertárat motiválja abban, hogy az ő terméke kerüljön eladásra. Ez történhetett két szinten: a vállalkozás és a dolgozók szintjén.

A vállalkozás motiválásának legegyszerűbb módja a számlakedvezmény, rabatt adása, aminek köszönhetően a gyógyszertár ezekben az ínséges időkben nagyobb árrést tud elérni. Gyógyszercégenként különböző a stratégia: a jól és gyorsan fogyó, erős márkák gyártói nem adnak akkora százalékot, hiszen a termék „eladja magát”, illetve nagyobb médiatámogatást is kapnak ezek a főként vény nélkül kapható (OTC) készítmények. A többnyire étrend-kiegészítőket gyártó, forgalmazó cégek élnek a nagyobb kedvezmény adásának eszközével, hiszen ezek a termékek kevésbbé ismert, kevésbbé bejáratott termékek, a fogyásuk is lassabb. A csabító magas százalékú kedvezmény minden gyógyszerészt a gyógyszerészek többségét Dagobert bácsivá varázsolja és sokszor beleesnek a csapdába: nagy kedvezménnyel megkapott, de nehezen eladható készítmények állnak évekig a polcokon, majd lejárnak és megy a kukába.

A dolgozók motiválásának egyik eszköze, hogy az xy készítmény gyártója, forgalmazója eladott dobozszám után valamilyen ajándékot ad a gyógyszertárnak, a gyógyszerésznek vagy az asszisztenseknek. Ez korábban köpeny, törölköző, toll, naptár formájában testesült meg, az utóbbi egy-két évben azonban kissé eldurvultak az eszközök: mosópor, mérleg, pontrendszer alapján katalógusból választható termékek, pendrive és még ki tudja mi minden nem szerepelt a palettán. Lehet ezt a kérdést kultúráltan is kezelni, azt gondolom, hogy ez a fajta ösztönzés nem feltétlenül rossz. A praktikum és a „gazdasági válság” jegyében megjelentek a különböző utalványok is, amelyeken már azt tudott venni a megjutalmazott, amit akart (főként élelmiszert). Ezek az ajándékok a legtöbb esetben azonban nem jutnak ki a vezető gyógyszerész irodájának az ajtaján.

Ismerd fel a lehetőséget!

Egy jó vezető (aki nem főnök) odafigyel a dolgozói által megfogalmazott igényekre, problémákra és azt vagy így, vagy úgy, de orvosolja. Érdemes felismerni ezekben a promóciókban rejlő lehetőségeket! Manapság nehéz bármilyen béren kívüli juttatást adni a beosztottaknak, fizetésemelésről nem is beszélve. Akkor mégis, hogyan motiváljam őket?

A megoldás ott hever az orrod előtt! Ha nem vagy kapzsi, a gyógyszertárnak adott promóciós eszközöket továbbadod az alkalmazottaknak. Miért? Azért, mert neked ingyen van, a dolgozót pedig tudod vele motiválni, sőt: a legtöbb esetben ezért a „jutalomért” megdolgozik, hiszen ő adja ki az éppen promotált terméket.

Nem szakmabeli olvasóm: ne gondolj itt nagyon ördögtől való dolgokra. Arról van szó, hogy mondjuk 5-6 egyforma orrspray közül melyiket ajánljuk neked a gyógyszertárban. Biztos, hogy mint ahogyan az orvosoknál, a gyógyszerészek, gyógyszertárak esetében is előfordulnak etikátlan esetek, amelyeket én magam elítélek. A többség azonban mindig olyan készítményt javasol számodra, ami jó minőségű, hatékony termék. (Az csak egy plusz a patika számára, hogy ezért valamilyen szinten extra juttatást kap). A fent vázolt eset nem mellesleg a kereskedelem bármely szintjén megfigyelhető – a döntést úgyis te hozod meg!

A legtöbb patikában egy idő után elfásulnak a dolgozók, belefáradnak a mindennapos problémákba – ezt magamon is észrevettem. Azonban saját tapasztalat az is, hogy egy minimális odafigyeléssel és jószándékkal milyen pozitív változást érhetsz el a beosztottjaidon. És fordítva: ha nem becsülöd meg őket, kvázi „rabszolgáknak” nézed őket, akkor nagy mértékben esik vissza a teljesítményük.

Egy olyan kis méretű vállalkozásban is, mint amilyen egy gyógyszertár, érdemes odafigyelni arra, hogy a gyógyszertár minden dolgozója úgy érezze, gondolja: közös célért dolgozik, közös szekeret tol. Nem csoportként dolgozik egymás mellett, hanem csapatként, egymással, egymásért!

A vezető érdeke, hogy fogyjon a termék, esetleg tudjon belőle még kedvezményesen rendelni, így nagyobb haszonra tud szert tenni, plusz bevétel formájában. Ezt a célt a dolgozókkal is közölni kell. A közlés módja azonban nagyon fontos: utasítás, kérés vagy közös „megállapodás”. Az első két eset a túl szigorú illetve a túl gyenge tulajdonsága miatt nem hatékony.

Vezetői példamutatás

A közös „vállalati” fiozófia elfogadtatásáért tenni kell. Sokat. A legegyszerűbb módja a vezetői példamutatás.

Fotó: Stefan Wobben

Igaz, én most (még) beosztott gyógyszerészként dolgozom, de viszonylag szabad kezet kaptam az akciók, promóciók kezelésében. Ezzel a lehetőséggel élek is, és rendre minden ilyen eszközt megragadok, hogy a kollégáimat jobb teljesítményre ösztönözzem.

A tegnapi nap folyamán egy vény nélküli készítmény forgalmazójának képviselője jött hozzám és egy nagyon jó készítmény újbóli bevezetésében kérte a segítségünket. Mivel szakmailag is az ügy mellé tudtam állni, megállapodtunk. A cég él az ösztönzés mindkét eszközével: számlakedvezményt is kap a gyógyszertár és vásárlási utalvánnyal is meg tudják támogatni a bevezetést. Mivel én nem dolgozom minden nap, kértem a képviselőt, hogy majd a „jutalmat” ha hozza, közvetlenül a lányokat (asszisztens kollégák) keresse és direktben velük rendezze le.

„Ööö…jó.”

Problémát okoz ez? – kérdeztem.

„Nem, egyáltalán nem, csak le vagyok döbbenve gyógyszerész úr! Minden tiszteletem az öné, nem ez a megszokott gyakorlat…sokan elfelejtik, ki dolgozott meg a „jutalomért”…”

Te mit gondolsz erről?

Igaz eredendően a laikusok számára kezdtem el írni ezt a blogot, de nagy örömömre szolgál, hogy egyre több kolléga követi az írásaimat. Ezért most megragadom a lehetőséget és bátran bíztatlak kedves kolléga, hogy írd meg a véleményed az általam vázoltakról. Nálatok mi a gyakorlat? Mi a véleményed?

Az idei évben már második alkalommal, a vaklicit következtében egyes gyógyszerek árai jelentősen csökkennek.

Az árváltozás hatásai felemásak: a betegek egy csoportjának kedvező a változás, mert olcsóbban juthatnak hozzá a gyógyszereikhez. Az állam számára szintén kedvező (rövid távon) az árváltozás, hiszen kevesebbet fog gyógyszerár támogatásra költeni. A gyógyszergyártók és gyógyszertárak számára azonban kedvezőtlen a változás. De nézzük csak szépen sorban.

Mi az a vaklicit?

A vaklicitet még 2011-ben vezette be az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), azzal a nem titkolt céllal, hogy lenyomja a gyógyszerek árait, ezzel költségcsökkentést elérve a gyógyszerkasszában.

A vaklicit lényege, hogy a gyógyszergyártókat árcsökkentésre késztette az OEP, azáltal, hogy egy kissé zsarolásra hasonlító módszerrel (magas ár esetén támogatás megvonás) licitálniuk kell és úgy kell árat javasolniuk az OEP felé, hogy nem tudják, a versenytársak milyen árat adtak be.

Ennek a „licitnek” azért van jelentősége, mert a beadott árak alapján fog majd a készítmény állami támogatást kapni. Annak a gyártónak az adott készítménye kapja meg a „referencia” támogatást (50%, 55%, 70% stb.), aki a legalacsonyabb árat kínálta. Aki viszont lényegesen e felett az ár felett van, az akár ki is eshet a támogatotti körből, vagy, mivel nominálisan ugyanazt a támogatási összeget kapja meg, mint a legolcsóbb készítmény (vagy készítmények), az ára jelentősen emelkedhet.

Érthető? Ha nem, kérdezz nyugodtan!

Kinek jó az árváltozás?

Látszólag úgy tűnik, hogy jó a betegnek és jó az államnak. Az állam spórol a kiadásain, megtakarít több mint 60 milliárd forintot. Ha nincs pénz, akkor érthető, hogy költségcsökkentés a cél – bár több területen továbbra is hiányzik a radikális beavatkozás. Úgy gondolom azonban, hogy az út, amire ráléptünk, hosszútávon nem jó.

Jó a betegnek, mert olcsóbbak lesznek a gyógyszerek. De tényleg jó ez? Sok beteg megszokott, jól bevált gyógyszerelése kerül megváltoztatásra amiatt, mert az orvos (vagy a gyógyszertár) az OEP által kívánatosnak tartott preferált ársávból választ készítményt. A gyógyszerek esetében azonban sokszor beigazolódott már az ősi közmondás: olcsó húsnak híg a leve! Az olcsóbb, generikus (másolat) gyógyszerek – bár van köztük jó minőségű – nem minden esetben állják meg a helyüket egy korszerű terápia részeként. A nem megfelelő hatás újabb gyógyszer felírásával, vagy dózisemeléssel kerül kompenzálásra, ami végül többletkiadást jelent. Sokkal célravezetőbb lenne a drágább, de hatékony gyógyszereket támogatni – de ez a vita nagyon messzire vezetne.

Miért nem kapható a gyógyszerem?

Átmeneti kellemetlenség, ami a betegeket érinti, hogy az árváltozások kapcsán gyakran nem jutnak hozzá a felírt gyógyszerükhöz. Ezt okozhatja készlethiány is, de sokkal inkább a patikák készletezési gyakorlata.

Az a patika, aki talpon akar maradni, odafigyel a készletezésre és azokból a készítményekből, amelyeknek változik az ára, minimális készletet tart. Erre azért van szükség, mert egy-egy ilyen árváltozás komoly veszteséget termelhet a gyógyszertáraknak. Vegyünk példának egy koleszterinszint csökkentő gyógyszert, aminek a teljes ára (amihez az állam majd a támogatást adja) akár 500-600 forintot is változhat. Ha egy ilyen gyógyszerből több darab is „megmarad” a patikában, az akár több ezer forintos veszteséget termelhet.

Ezért találkozhatsz az árváltozás előtti pár hétben azzal a problémával, hogy a gyógyszeredért vissza kell menned a patikába, mert csak annyit rendelnek vagy tartanak készleten, amennyit biztosan elvisznek a betegek, vevők.

Kinek rossz az árváltozás?

Jó kérdés. Rossz a gyártóknak, mert szándékukon és üzleti érdekeiken felüli mértékben kell az áraikat csökkenteni. Ez kifejezetten az innovatív (kutatást végző, eredeti készítményeket gyártó) gyógyszergyáraknak árt, mert az alacsonyabb támogatás miatt készítményeik jóval drágábbak lesznek az amúgy is árérzékeny vevőknek.

Persze nem akarom mártír szerepben feltüntetni egyik gyártót sem, de én innováció párti vagyok. Ha nincs bevétele az innovatív gyártónak, akkor megáll a fejlődés, nem lesznek új, korszerű készítmények.

A magyarországi „modell” rossz a generikus (másolat) gyógyszereket gyártó vagy forgalmazó cégeknek is, mert bár hajlandóak egy-egy piacot „feláldozni” azért, hogy ők legyenek a legolcsóbbak, a bevételük ezáltal jelentős mértékben csökken. A Magyarországon gyártást is folytató gyógyszeripari cégek már elérték a tűrőképességük határát, főleg, hogy nem csak az árcsökkentéssel sarcolja őket az állam.

A nagymértékű árváltozás rossz a patikáknak is, a korábban már említett rossz készletgazdálkodásból eredő veszteségek miatt. Ugyanakkor az olcsó(bb) gyógyszeren kisebb a patika árrése, így kevesebb a haszna is. Egyszerűsítve: ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kap a gyógyszertár, kevesebb a bevétel. A rezsi és a bérköltségek pedig folyamatosan nőnek, így már-már a fenntarthatóság határára kerülnek a gyógyszertárak, ha szigorúan csak a gyógyszerek „kereskedelmét” vesszük.

Már többször is említettem, hogy egy gyógyszertár, ha életben akar maradni, akkor szélesítenie kell a termékpalettáját, és a gyógyszeren kívül olyan más termékekből kell a kiadásait fedeznie, melyeken nagyobb és kiszámíthatóbb haszna van. Vény nélkül kapható gyógyszerek, vitaminok, étrend-kiegészítők, kozmetikumok.

Eredetileg ezt a bejegyzést múlt héten akartam megírni és a végén arra kérni téged, hogy ha azzal szembesülsz, hogy nem kapod meg a gyógyszeredet időben, akkor kérlek, légy elnézőbb a gyógyszertáraddal szemben. Mivel már csak 2 nap van hátra az árváltozásig, jó eséllyel gyorsan rendeződnek a készletek a patikákban.

A mai nap egy anyuka és fiú gyermeke jöttek be a patikába. Míg a gyermek gyógyszerét kerestem, a következő beszélgetés zajlott le.

„Anya, itt nem lehet telefonálni?”

„Honnan veszed ezt?!” – ingerülten

Én naív, itt még azt reméltem, hogy „taítja” a gyermeket és hagyja, hogy elmesélje saját szavaival, hogyan jött erre rá.

„Ott egy papír, amin van egy mobiltelefon ami át van húzva.”

„Ööö…hát akkor tényleg nem lehet.” – csodálkozva

„Anya, miért nem lehet itt telefonálni?”

„Nem tudom.”

A gyermek felém fordult és nem félt feltenni a kérdést nekem.

„Miért nem lehet itt telefonálni?”

„Azért, mert zavar minket a munkában, ha más beszél telefonon és nem hallanánk, hogy mit szeretnének venni.”

A gyermek megértette, az anyuka meg bután nézett.

Ha lehet, kerülöm, hogy konkrét gyógyszerneveket említsek a történeteimben, azonban a mai aranyköpés elmeséléséhez elengedhetetlen a termék nevének említése.

Még mielőtt bárki félreértené: nem történetem hősét gúnyolom ki, szimplán elmesélek egy komikus esetet!

Egy úr jött be a patikába és egy Silegon R, 100 darabos készítményt kért. Tágra nyílt fülekkel megkértem, hogy ismételje meg.

Mivel ugyanazt a választ kaptam, gondoltam, egy életem egy halálom, kihozom neki a raktárból azt a készítményt, amire én gondolok.

Mivel az úr elégedetten bólogatott és a kérdésemre is igennel válaszolt, hogy ez az a készítmény, nem is foglalkoztam tovább a kérdéssel. Aztán csak nem hagyott nyugodni az eset: én hallottam volna kétszer is félre? Mire gondolhatott az úr?

Megnéztem tüzetesen a dobozt és a homlokomra csapva felfedeztem: az úr a regisztrált márkanév jelzést (R) egybeolvasta a termék nevével.

Jót nevettem!

Kép forrása: www.smaragd-gyogyszertar.hu

Ahogyan már megszokhattad, ma, a nyolcadik ügyeletemről is élőben tudósítok itt, a Patikablogon.

Ez az első olyan ügyeletem, hogy hétvégén egész napot ügyelek, igaz most éjszakára majd fönöknőm fog jönni. Szóval olyan ez, mintha munkanap lenne, csak hétvégén.

7:50 – Reggel nyolc órától vagyunk ügyeletesek, szokásomtól eltérően időben ideértem. Mivel nem én szoktam nyitni általában reggelente, ért pár meglepetés. Például az, hogy a risztóhoz szükséges kódom nem működött. Gyors telefon a főnöknőnek, ő megmondta az ő kódját, riasztás kikapcsolva. Igenám, de már kint 3 beteg várakozott. Jött a következő meglepetés: mivel egyszerre indítottam el a gépeket, a túl nagy áramfelvétel (?!) lecsapta a biztosítékot így nem volt áram a patikában. Telefon megint, bár menet közben már megoldottam, mert megtaláltam az áramszekrény kulcsát, biztosíték fel, hajrá!

8:10 – Az első beteggel közöltem, hogy technikai gondok vannak és még egy kis türelmet kérek tőle, egész jól fogadta. Aztán mikor a receptjét akartam beütni, jött a következő gond: nem jó a TAJ szám a recepten. Most ő telefonált egyet, bediktálta a jó számot, így 8:18-ra már ki is tudtam szolgálni. Mikor a visszajárót adtam neki, újból megköszöntem a türelmét, ekkor már kicsit mintha morgott volna az orra alatt valamit, de úgy érzem, hogy az őszinte bocsánatkérés megtette a hatását. Ja, amúgy egy antibiotikumra volt szüksége.

8:19 – A következő vevőm, aki az előző úrral együtt már nyitás előtt itt várakozott szintén türelmes volt, igaz ő már hallotta a sűrű bocsánatkérésemet. Őt viszonylag már gyorsan ki tudtam szolgálni, megfázás elleni por, köhögés elleni tabletta és lázcsillapító volt, amit vásárolt. Mivel ő is várt jócskán a technikai malőr, neki is megköszöntem a türelmét. Értékelte.

8:24 – Egy hölgy jött az ügyeleten kapott recepttel, szemcsepp és láz- és fájdalomcsillapító volt neki felírva.

8:30 – Egy úr szeretett volna egy nemrég receptkötelessé vált fájdalomcsillapító kenőcsöt venni. Recept nélküli alternatívát ajánlottam, elfogadta.

8:36 – Gyermeknek volt szükség lázcsillapító szirupra.

8:40 – C-vitamint (!) vásároltak gyermeknek. Az utolsó három esetben ügyeleti díjat kellett felszámolnom.

8:48 – Nagyon elbírna a város egy vasárnap is nyitva tartó gyógyszertárat, igazából nem is értem, hogy a láncos patikák közül valamelyik miért nincs nyitva. Egy úr jött, fogíny sprayt keresett. Az ügyelet fogalmát ő úgy értelmezte, hogy nyitva van teljes terjedelmével a patika, így az ajtó bezárt állapotát nem igen akarta elfogadni. Sajnos nem tudtam neki adni sprayt, már majdnem belekezdett a felháborodásába, mikor eszébe jutott, hogy végülis nem gond, ha most nincsen neki. Majd hétfőn megnézi máshol.

8:56 – Aranyköpés jajj! „Menstruációs M tablettát szeretnék.” A hölgy természetesen az Algoflex M tablettára gondolt

9:01 – Egy fiatal anyuka jött, a gyermekének kért láz- és fájdalomcsillapító szirupot és probiotikumot. A beszélgetés azért volt fura, mert indításként letegezett, majd magázott, majd tegezett, majd magázott és most figyelj: „jajj, bocsánat, hogy magázlak” (!!!). Szerintem rosszul ül a lovon.

9:09 – Egy anyuka jött antibiotikumért, Béres cseppért és folyékony C-vitaminért, az ügyeletről érkeztek.

9:10 – 9:59 Folyamatosan jöttek, volt aki 1-2 hetes recepttel, volt aki recept nélküli fájdalomcsillapítóért, kenőcsért, orrcseppért, nedvesítő szemcseppért. A lényeg, hogy 80%-ban nem ügyeleti jellegű vásárlások voltak, olyan forgalmam van eddig, mint egy közepesen erős hétköznap. Visszanéztem, átlag 2 percenként szolgáltam ki valakit. „Maradonnna!”

9:45 – Csörög a telefon. Nem találják a gyógyszertárat, navigálnom kellett őket – közben kint meg áll a sor. Nehezen, de ideértek, akkor meg szó szerint nem tudták kinyögni, hogy mit szeretnének. Félig volt jó a gyógyszer neve, de amilyen jellemzőt mellé tettek, az sehogy sem jött össze. Kicsit activity jellege volt, de megoldottuk.

10:02 – Kórházi sürgősségi ügyeletről jött egy beteg, antibiotikum volt felírva. Az orvos egy generikus  gyártó készítményét írta fel, amit mi nem tartunk, viszont van más, helyettesítő készítménye. Remélem nem sok recept jön hasonló mentalitással, ugyanis a kolléga behúzta a nem helyettesíthető opciót a recepten – ami véleményem szerint teljesen indokolatlan jelen esetben. Főleg, hogy ügyeletben van egy íratlan szabály: nem húzzuk be, hogy nem helyettesíthető! A beteg érdekében, hogy biztosan megkapja az adott hatóanyagú gyógyszert.

10:19 – A „szomszédnak viszem, nem tudom” esetek a kedvenceim. Allergia ellenes gyógyszer kellett volna a hölgynek, egy olyan fajta, amiből nem tartunk már készleten sokat, mert drága és nem nagyon fogy. Ma persze már kettőt is vittek belőle, elfogyott, így csak „másolatot” tudtam adni. Ilyenkor jön az, hogy telefonos segítség következik. A hölgy nevetve mondta is, hogy nagyon háklis a szomszéd, ezért nem meri kérdezés nélkül elvinni. Végül jó lett.

10:26 – Aranyeres kenőcs és kúp hatását, használatát magyaráztam el. A poén az volt, hogy úgy azonosítottuk be, hogy melyiket szeretné az úr, hogy a reklámból idézett: „Azt a fakírosat adja!”

10:36 – Egy orvos kolléga jött pár gyógyszerért és egy orrcseppért, amit készítenem kellett. Nagyon köszönte, mert ügyeletben nem szoktunk készítős (nem sürgős) gyógyszereket elvállalni.

És ez volt az a pont, ahol a „délig tartó lendület” elfogyott.

10:37 és 10:57 között 10 vevő, tartom az átlag 2 perces szintidőt. Külön élvezet a 2 hónapja felírt recept – abszolút indokolatlan ügyeleti ellátás, persze én ezt (még) nem mutatom kifelé, de ha más patikában ilyenkor morcos tekintettel találkozol, akkor az az évek során összegyűlt hasonló esetek miatt van. Hogy egy kicsit logikai hibás hasonlattal éljek, olyan ez, mint mikor egy festőművészt állandóan szobát festeni hívnának.

 11:05 – Egy nagyon szimpatikus anyuka jött, a gyermekének allergia elleni cseppeket és kenőcsöt vitt. Megköszönt minden információt.

11:10 és 11:25 között zsinórban 5 vevő. Fáradok.

11:29 – Fülzsír okozta dugó miatti panaszokkal kórházi ügyeletről jött egy hölgy, a fiának vitte a gyógyszereket. Kért egy erős hatású antibiotikumos fülcseppet is, amit az orvos javasolt neki. A gond csak az, hogy receptköteles. Nem értem, miért nem írták fel neki. Egy recept nélküli alternatívát adtam.

11:36 – „Igazából apukám volt a hülye, holnap utaznak Párizsba és cukorbeteg, nincs már gyógyszere.” – no comment

11:45 – A mai nap slágerterméke a Flector gél és tapasz. A negyedik vevő jött már ezért a kombinációért.

Érezni, hogy közeledik az ebédidő, kis nyugi van, utolértem magam. De épp csengetnek.

11:56 – A kedvencem, a hétvégi sürgős hüvelytabletta.

12:04 – Kettőt haraptam a szendvicsbe és már csengettek is. Egy srác jött, akinek begyulladt a foga, fájdalomcsillapítót szeretett volna, ami gyulladáscsökkentő hatással is bír. Adtam neki, majd elkezdett alkudozni egy erősebb, de receptköteles fájdalomcsillapító expediálásáért. Eléggé kitartó volt, de nem kapott.

12:14 – Egy kutyának vittek gyógyszert, valószínűleg megmérgezték. Mostanában egyre több esetről hallani itt a városban, számomra felfoghatatlan. Letörném a kezét annak aki ilyenre vetemedik!

12:20 – 5 napos csecsemőnek – akit ma engedtek el a kórházból – kellett tápszer és fürdetőkenőcs.

 Magyarázza el ezt nekem valaki! Mi a baj a mai anyukákkal? Tudom, hogy nem indul be azonnal a tejtermelés, de van egy olyan érzésem, hogy pszichés okok is állnak sok esetben a háttérben.

12:32 – „Neked is van Árpád?” – egy szemkenőcsöt kértek árpára.

12:36 – Gyerkőcnek szájpenészre kért az anyuka ecsetelőt, de ahogy elnéztem a fogait, neki is kellett volna egy hatékony szer. Bár egyszer, egy később nagyon jó barátommal futottam lesre ilyen kijelentéssel, mert kiderült, hogy veleszületett zománcképzési zavara van, amitől folyamatosan romlottak a fogai.

12:43 – Gyermeknek kerestek hámosító kenőcsöt.

12:48 – „Gyereket megcsípte a darázs, arra kérek kenőcsöt meg Ca-pezsgőtablettát” – Mennyi idős a gyermek? – „Harminc.” – hangos nevetés

12:52 – Multivitamin, görcsoldó, szívre ható „vitamin”, hüvelytabletta.

13:00 – Gyermeknek komoly hasmenése van, többféle székletfogót vitt az anyuka. A probiotikumot viszont nem vitte el, nem hozott magával annyi pénzt.

13:23 – Ügyeletről érkezett egy apuka, antibiotikumért és lázcsillapító kúpért. Ekezdtem magyarázni, hogy hogyan kell őket alkalmazni, majd közbevág: orvos vagyok, tudom.

13:27 – Tesóm egyik volt osztálytársa jött fülcseppért meg multivitaminért. Jó volt kicsit lazításképp dumálni.

13:32 – Egy szteroidos orrspray-ért jöttek, tegnap előtti recepttel.

13:34 – Tengervizes orrspray-re volt szükség, csecsemő számára.

13:36 – Megfázás elleni forró italpor és orrcsepp. Valami van a levegőben!

13:44 – Egy kis gyerkőcnek asztma elleni szereket vittek a szülei.

Mindeközben kintről rántott hús illat árad be. Mondom én: nincs vasárnap rántott hús nélkül (Bár most nem kívánom, a szendómmal egész jól elvagyok)

13:54 – Trombózis elleni injekcióért jöttek egyenesen a kórházból.

13:57 – Hátfájásra kerestek kenőcsöt.

13:59 – Három éves kislánynak kellett Ca-szirup és bedörzsölős inhaláló kenőcs.

14:05 – Négy éves kislánynak keresten orrspray-t.

14:10 – Ismét egy trombózis elleni injekcióra volt szükség, ez azonban tegnapi recept volt.

14:12 – Torokfertőtlenítő tablettára volt szüksége egy úrnak.

14:17 – Antidepresszáns recept.

14:23 – Torokfertőtlenítő tablettára volt szüksége egy úrnak. (Nem elírás, megint.)

14:32 – Tegnapi, olaj okozta égési sérülésre egy receptköteles terméket kerestek, egy vény nélkül kapható spray-vel oldottuk meg a problémát.

14:38 – Hehe, édesapám egyik kismamája jött gyógyszert kiváltani

14:55 – Hámosító kenőcsöt kértek

14:57 – 10 hónapos gyermeknek kellett köptető szirup

15:15 – Pelenkára, ágybetétre, törlőkendőre és hashajtó gyógyvízre volt szükség egy idős úrnak.

15:17 – Antibiotikumra és egy nem létező kiszerelésű fájdalomcsillapítóra volt receptje egy úrnak. A városi sürgősségi ügyeleten egy nagyon fiatal kollegina van ma.

Bár elméletileg egyeznie kellene, de az orvosok gépében a cikktörzsben olyan termékek is vannak, melyeknek bár engedélyük, törzskönyvük van, de nem forgalmazzák őket. Sokszor olyan esetben is előfordul ez, mikor egy korábbi régi csomagolásról újra váltanak – itt nem dizájn beli változásra kell gondolni, hanem pl. üvegről buborékfóliára váltanak.

15:18 – Egy szorulással küszködő gyermeknek volt szüksége glicerines kúpra.

15:43 – A legnépszerűbb, folyadék alapú probiotikumot vitt el egy hölgy.

16:00 – Egy augusztus végén felírt lázcsillapító kúpos recepttel érkezett egy apuka.

16:15 – Vérhigító készítményt váltott ki egy hölgy, akivel megbeszéltük az új receptfelírási rendszert is.

16:35 – Fájdalomcsillapítót vásárolt egy úr.

16:47 – Ma már volt itt a srác, aki visszajött, a feleségének – aki szoptat – fogfájásra kellett gyógyszert javasolnom. Mindig nehéz ilyen esetben választani, hiszen szinte mindegyik hatóanyag átjut az anyatejbe.

Már csak 1 óra 10 perc van hátra – ha pontosan érkezik a főnöknőm. És még valami motivál: azt ígérte, ma kapok fizetést! o/

17:07 – Antibiotikumért jött egy úr. A receptet szerintem nem az orvos írta, túl fiatal ahhoz, hogy ennyire remegősen írjon. Remélem nem hamis recept, bár alakilag minden oké rajta.

17:08 – Fogfájásra jött egy srác gyógyszerért. Mint kiderült, van neki otthon az, amit javasoltam, de azért elvitte. Ez az eset szinte lejátszódott megint.

17:14 – Egy autó kézifék behúzását hallottam csak, de már tudtam: megint jönnek! Egy idősebb hölgy jött fájdalomcsillapítóért.

17:31 – Ismerős doki lánya váltott ki egy receptet…baromira megnőtt!

17:35 – Anyuka jött a kislányával antibiotikumot kiváltani. Anyukán több Hello Kitty cucc volt, mint a kislányon. Talán ezért is volt kis cserfes – bár elméletileg beteg, neki lett a gyógyszer felírva. Olyan aranyosan köszönte meg, hogy világszám

17:41 – T-19 perc…csak jelzem. Egy srác jött allergia elleni szemcseppért, autóval. A lelkére kötöttem, hogy ameddig vezet, ne használja, mert elhomályosítja a látást egy kis időre.

17:58 – Megjött a váltás én meg jobbra el. Köszönöm mindenkinek aki követett!

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Amikor betér a patikába egy vevő, mindig attól rettegek: csak nehogy valamilyen – általam csak hókuszpók szernek titulált – étrend-kiegészítőt kérjen. Miért félek ettől? Elmondom.

Jelenleg Magyarországon (és az EU több tagállamában is) a következő a helyzet:

Az étrend-kiegészítőkről szóló EU irányelvnek megfelelően, a 37/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet életbe lépésével megszűnt az előzetes, kötelező engedélyezés és helyette csak ún. bejelentési (notifikáció) kötelezettség van, ami nem jelent mást, mint a termék címkéjének és adatlapjának benyújtását az OÉTI-hez, legkésőbb a termék piacra helyezésének napján. A rendszer nem alkalmas a termék forgalomba kerülésének megakadályozására, csak a piacfelügyeleti munkát segíti elő azzal, hogy probléma, veszély észlelésekor azonnal értesítést kap az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), a további intézkedések megtétele céljából. Több európai uniós tagállam még a notifikáció lehetőségével sem él; a hatósági munka kizárólag a panaszbejelentésekre, vagy a szúrópróbaszerű ellenőrzésekre épít. Forrás: OÉTI

Tehát: készítek egy terméket. Azt mondom, hogy van benne A,B,C,D,E vitamin, vas, réz, cink és B-17 „vitamin”, ami barackmagból származik és emiatt tökéletesen gyógyítja a rákot. Beadom a címkéjét (!) és adatlapját (!) az OÉTI-hez és ezzel eleget tettem a bejelentési kötelezettségemnek. És ennyi, a terméket szabadon forgalmazhatom, állíthatok róla azt, amit csak akarok. Közben lehet, hogy csak placebo az egész, vagy messze a feltüntetett határértékek alatt vannak benne az adott komponensek. Mindezt legálisan megtehetem.

Persze, ha hozzáadott értéket akarok adni a készítményemnek, akkor bevizsgáltatom az OÉTI-vel, kapok egy OÉTI engedélyszámot, ami már jelent egyfajta biztonságot, legalább arra vonatkozólag, hogy az állítás (miből milyen és mennyi) és a valóság köszönőviszonyban van. Persze, ez pénzbe kerül, ami a hasznot csökkenti.

Ha étrend-kiegészítőt vásárolsz, én azt javaslom, hogy feltétlenül keresd rajta az OÉTI számot!

És, hogy miért rettegek? Ezekről a kvázi ellenőrizetlen szerekről nem tudok semmi olyat mondani, amiért tudom is vállalni (még ha csak áttételesen is) a felelősséget. Mert nincs mindegyik bevizsgálva, a hatás nincs bizonyítva, a gyártóhely nincs ellenőrizve – legalábbis olyan szigorúsággal, mint a gyógyszerek esetében. Sokan esküsznek a bio és alternatív gyógyászati módszerekre, termékekre és mindenféle összeesküvés elméleteket gyártanak, gyógyszerellenesek. Sok esetben sokkal nagyobb veszélynek teszik ki magukat egy bizonytalan forrásból származó, bizonytalan minőségű készítmény alkalamzásával. És még az sem biztos, hogy amit bionak mondanak, az az is.

Egy nagyon jó példa a manapság oly divatos pro- és prebiotikumok piaca. Jelenleg egy készítmény kapható, mely gyógyszer: azaz, a minősége bevizsgálat, a klinikai hatása bizonyított. Az összes többi étrend-kiegészítő, de van pár, ami legalább OÉTI által bevizsgált. Egy érdekes jelenséget is megfigyeltem a patikában: van pár vevő, akinél ha ezt mint érvet felhozom, akkor az étrend-kiegészítőt választja. A gondolkodása szerint a gyógyszer = rossz, az étrend-kiegészítő = jó. Fura. Érdemes a multivitaminok piacán is olyan készítményt választani, ami vagy gyógyszer, vagy legalább OÉTI által bevizsgált.

A fellelhető információk ezekkel a termékekkel kapcsolatban majdnem városi legenda szintűek, interneten terjengnek vagy csak egy forrásból származnak: a gyártótól.

Aki, amint láttuk, bármit mondhat, ígérhet – csak fel kell tüntetnie a csomagoláson és be kell jelentenie a hatóság felé.

Update: Marjai-Takács Rita kolléganőtől kaptam az alábbi kiegészítést.

A téma jó, csak annyi pontosítás kell hozzá, hogy OÉTI engedélyszám már nincsen. A nyilvántartásba vételről az OÉTI igazolást ad ki, melyen az OÉTI iktatószám mellett a nyilvántartásba vétel sorszáma található. E szám használata a termékek címkéjén nem kötelező, de nem is tiltott, azonban nem azonos a 2004. előtt kiadott OÉTI engedélyszámmal. Így a nyilvántartásba vétel sorszámát OÉTI engedélyszámnak tekinteni, azt így kommunikálni, vagy feltüntetni a termék csomagolásán, nem jogszerű és megtéveszti a fogyasztót.
Az „OÉTI által értékelt és szakvéleményezett termék” feliratot étrend-kiegészítők és különleges táplálkozási célú élelmiszerek címkéjén az OÉTI hozzájárulásával a bejelentő feltüntetheti, amennyiben az Intézet által előre meghatározott kritériumrendszer alapján (lásd: OÉTI által értékelt és szakvéleménnyel ellátott termékek követelményei) a terméket szakvéleményezésre benyújtotta és az megfelelőnek minősült. A felirat használatára kizárólag a megfelelő eljárásrend alapján szakvéleményezett termékek jogosultak, így annak feltüntetése más termékeken jogszerűtlen, megtéveszti a fogyasztót.

Van egy nagyon sikeres hascsikarás elleni termék, Woodward’s Gripe Water. Már nagyon korán, csecsemőkorban is alkalmazható, mivel nem tartalmaz például alkoholt mentát, cuktor cukrot és színezőanyagokat sem. Léteznek a piacon más, hascsikarás, puffadás, emésztési zavarok ellen szolgáló készítmények is, de vannak gyerkőcök, akiknek csak a Gripe Water adott enyhülést hascsikarás esetén.

A patikákban, ahol eddig dolgoztam, nem volt túlzottan népszerű, talán realative magas ára is indokolta ezt. Március magasságában kezdtek ellátási gondok jelentkezni, több alkalommal sem tudtuk már vevőinket kiszolgálni a termékkel, mert egyik nagykereskedésben sem volt kapható.

Az idő múlásával kimerültek a készletek, hiánycikk lett a termék. Pár hete kaptuk az egyik nagykereskedéstől a jóhírt, hogy új neve lett a terméknek és megint lehet kapni: Babuline Gripe Water néven.

A bizalom ára

Meg is rendeltem egyből a készítményt, hiszen többen is keresték már telefonon is és személyesen is. Szombati munkanapon egy aggódó apuka keresett fel minket telefonon, hogy kapható-e Woodward’s Gripe Water. Kolléganőm nagy magabiztonsággal nyugtatta meg, hogy igen, kapható nálunk,de új neve van. Az apuka kétszer is rákérdezett: ugye nem a szirup változat? Nem, ez ugyanaz, csak más néven! Állította bátran a kolléganőm a telefonban, hiszen egy megbízható forrásból, a nagykereskedésből kaptuk az információt.

Aztán elkezdtünk kételkedni: meg sem néztük, hogy tényleg egyezik-e a két termék, nézzünk utána. Meglepődve tapasztaltuk, hogy sajnos a feltétel nélküli bizalom áldozatává váltunk és emiatt egy apukát is feleslegesen a patikába hívtunk.

Az eset kapcsán elgondolkoztam: kik ülnek a vonal túlsó végén? Képzett szakemberek? Ismerik a megrendelt készítményeket vagy csak felviszik a számítógépes rendszerbe, amit én kérek? A bejegyzés megírásának pillanatában annyit tudok, hogy gyógyszertári asszisztensi végzettséggel kell rendelkezni a rendelésfelvevőknek.

Miután megnéztük a készítményt és az emlékeinkből összehasonlítottuk a Woodward’s termékkel, egyből szembetűnő volt a különbség: ez szirup, nem folyadék, van benne alkohol és 3 év feletti gyermekek és felnőttek számára ajánlott nem pedig csecsemőknek. Hoppá! Bevallom, hibáztunk, hogy korábban nem néztünk ennek utána. Igaz, ez a hiba csak ahhoz vezetett, hogy egy apuka feleslegesen motorozott egyet szombat délelőtt, eddig még egy készítményt sem adtunk el az „új” változatból. A két termék tehát nem ugyanaz, jogos a szülők aggodalma!

A nyomozás

Mivel twitteren is kérdezték már tőlem, hogy mi a helyzet a készítménnyel, honnan lehetne szerezni, miért nincs, elkezdtem nyomozni. Azt már korábban is tudtam, hogy interneten keresztül lehetett még rendelni, illetve voltak, akik Angliában dolgozó ismerőseiktől tudtak szerezni pár dobozzal.
A helyzet a következő: az áruhiány már az Egyesült Királyságban is jelentkezett március környékén és az oka az volt, hogy az eredeti gyártó céget még 2010-ben felvásárolta a Reckett Benckiser Reckitt Benckiser nevű vegyipari cég (őket a Strepsils, Nurofen kapcsán ismerheted). A The Telegraph cikkéből kiderül, hogy a felvásárlás során egy sor másik készítménnyel együtt a hatóságok felülvizsgálták az engedélyeket, illetve a csomagoláson ígért és valós hatásokat.

A Reckett Reckitt szóvívője elmondta: ameddig nem zárulnak le a felülvizsgálatok, a készítmények gyártásával leálltak, de amilyen gyorsan csak lehet, vissza fogják őket hozni a piacra. A szóvivő tájékoztatásából az is kiderült, hogy a felülvizsgálatot a Reckett Benckiser cég kezdeményezte. Mivel a felvásárlás során rengeteg új termék került a cég portfoliójába, mindegyik engedélyét, a gyártás minőségét átvizsgálták és pár esetben az érvényes előírásokkal ellentétes tecnikai és adminisztratív hibát találtak. A már korábban gyártott és megvásárolt termékekkel tehát nincsen semmiféle minőségi kifogás, azok használhatóak nyugodtan.

Egy korábbi cikkben megtaláltam a konkrét kifogást a Woodward’s Gripe Waterral kapcsolatosan. A 2006 óta az Egyesült Királyságban érvényben lévő szabályozás szerint az alternatív vagy gyógynövény eredetű gyógyászati eszközöknél, termékeknél (nálunk étrendkiegészítő kategóriába sorolt) a csomagoláson nem szabad orvosi állításokat, következtetéseket, ígéreteket feltűntetni és a felirat nem tartalmazhatja azt sem, hogy milyen esetekben lehet használni a készítményt. Csak abban az esetben tartalmazhat a csomagolás ilyen „indikációkról” szóló tájékoztatást, ha a gyártó erről külön dokumentációt készít, minőségi, biztonságossági és hatékonysági adatok feltüntetésével. Mindezek mellé, még a szóbanforgó készítményből mintát is kell szolgáltatnia a hatóság felé, melyet az bevizsgál.

Jelenleg a csomagoláson az áll: “a Woodward’s Grip Water kapor olajat és nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz és gyors enyhülést hoz hasgörcs és szelek esetén. A kapor olaj melegíti és ellazítja a hasat, szétoszlatja a légbuborékokat. A nátrium-hidrogén-karbonát pedig semlegesíti a savakat a gyermek hasában. Az eredmény egy hangos büfi.”

A hatóság tájékoztatásából az is kiderül, hogy a jelenlegi vizsgálat csak a gyártási folyamatra terjed ki.

Sajnos a termék a vizsgálat lezárásáig és a gyártás újraindításáig továbbra is hiánycikk marad.

A patikai munka, főleg, ha sok expediálással (gyógyszerkiadással) társul, tartogat meglepetéseket, aranyköpéseket. Egy ideig tud ezeken nevetni az ember, de sajnos vannak napok, amikor a legfejlettebb humorérzék sem elég.

A mai is egy ilyen nap.

Mikor átmentem a szomszédos boltba ásványvízért, komolyan megviselt a patikai 24 fok és a szabadtéri kb. 35 fok közötti különbség, így pár vevőnek felmentést adok. A meleg mindenkit megvisel.

Blokkolás

Egy hölgy váltotta ki a kenőcsét, ami egy szteroidos gyári készítmény patikában készített higított változata volt. Mivel a szomszédos gyerekorvosi rendelőben is előszeretettel használják ezt a készítményt, pár darabot szoktunk előre elkészíteni, hogy ne kelljen a vevőknek várni rá. Ez a tény a hölgyet – aki nem a mi patikánkba szokott járni – annyira sokkolta, hogy a fizetés, majd a távozás is eléggé furára sikeredett. Mint akit elvarázsoltak, szinte zavarban volt, hogy megkapta a készítményét egyből.

Nekem mindegy

A következő vevőm egy középkorú hölgy volt, aki a koleszterinszint csökkentőjét akarta kiváltani.

Már érintőlegesen írtam róla, hogy 2012. április elsejétől ebben a gyógyszercsoportban hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés van, az orvos nem a konkrét gyógyszer nevét írja a receptre.  Hamarosan írok erről, hogy az eltelt 4 hónap tapasztalatai milyenek.

Ilyen esetben én mindenkitől megkérdezem, hogy milyen készítményt szokott szedni, elégedett-e vele, esetleg keressünk kedvezőbb árut, ragaszkodik-e a korábbi gyógyszeréhez vagy ajánlhatok valamit én (nagyjából erről szól a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás).  A hölgy által korábban szedett készítmény jelenleg nem volt raktáron. Három lehetőséget ajánlottam:

1. megrendeljem ?
2. ajánlhatok valami mást?
3. visszaadjam a receptet, megnézi máshol?

„Nekem mindegy…” – mondta a hölgy Sólyom Lászlói bizonytalansággal. Úgy döntöttem, megrendelem a korábban szedett készítményt.

Már tépem is össze!

Kolléganőmnél egy hölgy váltotta ki a család gyógyszereit, melyek közt szintén volt egy koleszterinszint csökkentő. Ebben az esetben is elhangzott a kérdés: milyen koleszterinszint csökkentőt szedett korábban?

„Koleszterin?! Na, azt nem váltjuk ki, már tépem is össze a receptet!”

Kolléganőm próbálta elmagyarázni, hogy a recept, az egy hivatalos irat és az orvos jó lenne, ha tudna róla, hogy amit felír (és szerepel a nyilvántartásban, a betegkartonon), azt ők önhatalmúlag nem szedik be, nem váltják ki.

„Miért, mi köze hozzá?”

Ez az a pont, amikor nem tehetsz mást, csak felteszed a kezed és visszalépsz két lépést.

De hát a lábára kell!

Egy idősebb úr jött be a patikába, mint kiderült, nagypapa. A beszédét eléggé nehéz volt érteni, olyan volt, mintha dadogna, de mégsem. Talán ez is megnehezítette a kommunikációt, de a félreértés mégsem emiatt adódott.

Elmondása szerint a 3 hónapos unokája most kapott oltást és a vizes ruhát szeretnék rögzíteni hálós kötszerrel. El is mutatta a saját kezén (!), hogy hogyan szeretnék rögzíteni. A megfelelő méret kiválasztásához megkérdeztem, hogy mennyire „husi” a gyerkőc, mert ha erősebb testalkatú, akkor nagyobbat nézek.

Újszülötteknél, csecsemőknél a felnőtt méretezés szerinti ujjkötésre való hálót szoktuk kézre javasolni.

A háló mindössze 60 Forintba került, kifizette az úr, majd távozott. Két-három perc múlva visszajött, hogy nem sikerül rátenni a gyerekre, mert kicsi.

„Van ebből nagyobb? Nem megy rá a lábára!”

Lábára? De hát azt tetszett mutatni, hogy a kezére kell!

„Nem, a lábára. De nagyobb méretet hozzon, mert kezd hurkásodni a gyerek!”

Nekem ne tegyen szívességet!

Van egy úr, akivel már kellő udvariassággal és a kora miatt kellő tisztelettel vitáztam (figyelem, nem vitatkoztam!) az úgy gyógyszerrendelési szabályokról. Nehezményezi és nem érti a rendszert, és azt, hogy miként lehet pazarolni a több havi gyógyszerfelírással és kiváltással. Eddig még nem tudtam meggyőzni.

Kolléganőm nyerte meg mára az úriembert, akinek egy receptje (mivel a gyógyszer 100 szemes és 3×1-es adagolással 33 napig elég) a rendelet szerint még nem volt kiváltható. Mivel tudtuk, hogy az úr nem hajlandó megérteni és elfogadni az új szabályokat, kolléganőm felajánlotta neki a segítséget: bár nem tudja most beütni a gyógyszert, az  árát ha odaadja, megkaphatja most a gyógyszert, nem kell visszajönnie.

„Maga nekem csak ne tegyen szívességet!” – kapta kolléganőm a választ. Hát így.

Gyanítom, a reakció hátterében az áll, hogy az úr mérnöki pontossággal vezeti kiadásait egy excel táblázatban  (ezt tőle tudom) és a múltkori vitánk eredményeként átalakíthatta úgy a táblázatát, hogy az egyetlen egy külön gyógyszere miatt sem borul fel a rendszere. Egy alternatív YNAB felhasználó! Csak kissé rugalmatlan.

A hab a tortán csak az volt, mikor kiderült, hogy nem is tud(na) eljönni a gyógyszerért, mert elutazik. Majd útközben kiváltja valahol, de a felajánlott szívességet a rendszer iránti dacból csak azért sem fogadja el.

Az áprilisban vásárolt oltóanyag

Egy anyuka jött hozzánk azzal a kéréssel, hogy az áprilisban (!) kiváltott kullancs elleni védőoltást szeretné kicseréltetni, mert az időközben lejárt. Ezt a lehetőséget (?) az egyik közeli gyermekorvos ajánlotta neki – állítólag.

Namost. Bár konkrét jogszabály nincsen rá (ha pontosak az információim, akkor éppen most készül), gyógyszert, kötszert, tápszert, de úgy általában bármilyen „romlandó” gyógyszertári árut nem cserélünk ki. Az okokról itt olvashatsz bővebben.

Benedek Elek is megirigyelné a történetet, amit érvelésként hallottam és bár együttérzésemről biztosítottam, a lejárt oltóanyagot nem cserélhettem ki neki.

Ha nem figyelünk oda a készletezésre, a patikában található lejárt készítmények veszteséget halmozhatnak fel. Ezt a kárt ugyanis se a nagykereskedés, se a gyártó nem téríti meg. Egyszer egy bor- és sajtkóstolón voltam, ahol a sajtmester elmondta: az élelmiszeriparban a multik olyan feltételeket diktálnak, hogy a gyártók kénytelenek visszavenni a lejárat közeli és/vagy lejáratos készítményeket. Fura, hogy ez nálunk nem így működik.

„A” betűs műkönny

Egy hölgy szeretett volna műkönnyet vásárolni, de mire a patikába ért, elfelejtette a nevét. Annyit tudott, hogy „A” betűs és egy tápszer nevével szokta összekeverni. Találgattuk, felsoroltam és megmutattam a létező összes „A” betűvel kezdődő szemészeti készítményt, egyik sem volt jó. Már majdnem feladtuk, mikor a néni elkottyintotta a következő mondatot: „Hát, majd megnézem otthon is, de van benne „A” betű is!”.

Hát csókolom, miért nem ezt tetszett mondani? Végig „A” kezdőbetűs műkönnyet kerestem! A megoldás a „Humalac A” nevű készítmény lett.

Probiotikum – mindenre

Velem egyidős hölgy kért egy doboz ampullás probiotikumot, de eléggé bizonytalan volt. Remek alkalom, hogy gyakoroljam a gyógyszerészi gondozást, elkezdtem faggatni, hogy mi is a probléma pontosan. A gyomorszája fáj egyből étkezés után, egész nap émelyeg, büfög, puffad. Kérdezgettem reflux és gyomorsav túltengés szempontból és ajánlottam is neki jó pár készítményt, mivel jó eséllyel ilyen jellegű a panasza. Sőt: őszintén elmondtam a véleményem, hogy az általa választott probiotikum erre a problémára nem fog megoldást hozni.

„És más fajta probiotikum?” – ennél a kérdésnél már éreztem, hogy nincs mit tennem, a hölgy eldöntötte: ő a probiotikumtól fog meggyógyulni. Valamit biztosan én rontottam el a kommunikáció során. Bár úgy tűnt, hogy elfogadja, megérti a szakmai véleményemet, mégis az eredeti tervnél maradt és probiotikumot vett.

Számlát kérek

Gyakori eset, hogy a vevők egészségpénztári elszámoláshoz számlát kérnek. Egy visszatérő vevőnk tőle szokatlan módon számlát kért.

Milyen névre?

„Gipsz Jakab”

Természetesen nem így hívják az urat, de a neve eléggé „népszerű”, így találtunk a rendszerünkben erre a névre egészségpénztári adatot. A nyomtatóból kijött a friss ropogós, meleg számla, A4-es formátumú. Az úr rémült arccal figyeli, hogy azzal mit akarunk?

Számlát tetszett kérni.

„De én ilyet nem szoktam kapni, csak pici méretűt.”

Gipsz Jakab, Vasutas Egészségpénztár.

„Nekem? Nekem nincs egészségpénztáram!”

De számlát kért az előbb, azt hittem, hogy egészségpénztárast.

„Nem, nekem nem kell semmilyen számla!”

És ez, csak egy napi termés. Hiába, meleg volt ma. Nagyon meleg. De ez csak kifogás, azt hiszem, nagy a baj! Nagyon nagy!

Fontos események sora zajlik manapság a gyógyszerészek életében.

Múlt héten kaptuk a hírt, hogy a régóta hangoztatott igényünknek végre eleget tesz az aktuális kormány és emeli a patikai árrést. Persze, nem Magyarországon lennénk, ha ez az árrésemelés nem úgy történne ahogy: nyakatekerten, egyik zsebből a másikba összeget áthelyezve.

A másik fontos hír a mai nap érkezett: „Orbán közpénzzel zárná le a patikaháborút” – szól a hvg kattintásvadász címe. Hogy micsodát? Háborút?! Majd elfelejtettem, hogy a gyógyszerész társadalom mindig hadakozik valakivel. Igen, irónia.

Szintén friss esemény, hogy a gyógyszerész szakmát közfeladatot ellátó szakmának minősítették, így a Btk. szigorítása szerint, ha valakinek az a remek ötlete támad, hogy kirabol egy gyógyszertárat (amire sajnos egyre többször kerül sor), akkor szigorított büntetésre számíthat.

De nézzük, miről is van szó.

Gyógyszerek árrése

A gyógyszerek teljes ára (a Társadalombiztosítási (TB) támogatás nélküli ár) a következő képpen alakul: termelői ár+nagykereskedői árrés+patikai árrés. Ebben eddig semmi különleges nincsen, a kereskedelemben szinte mindenhol így működik az árképzés. A gyógyszer ára annyiban tér el más termékek árától (az 5%-os ÁFA tartalmon túl), hogy mind a nagykereskedői, mind a patikai árrés (azaz a haszon) mennyisége sávosan változó és szabályozott. A gyógyszer árától függ, hogy melyik sávba kerül, mennyi árrés megengedett rajta.

A Magyar Közlönyben megjelent új rendelet alapján az árrések jelenleg a következőek:

Nagykereskedelmi árrés a termelői (import beszerzési) ár százalékában

• 0-500 Ft között 8%
• 501-1000 Ft  között 6,5%, de minimum 40 Ft
• 1001-2000 Ft között 5%, de minimum 65 Ft
• 2001 Ft felett 4,4%, de minimum 100 Ft

Az így kialakult nagykereskedelmi ár után a patikai árrés a következő képp kerül kiszámításra,

• 0-500 Ft között 27% (fogyasztói ár 0-636 Ft)
• 501-590 Ft között fix 136 Ft (fogyasztói ár 637-726 Ft)
• 591-1500 Ft között 23% (fogyasztói ár 727-1845 Ft)
• 1501-1737 Ft között fix 345 Ft (fogyasztói ár 1846-2082 Ft)
• 1738-3500 Ft között 20% (fogyasztói ár 2086-4200 Ft)
• 3501-3911 Ft között fix 700 Ft (fogyasztói ár 4201-4611 Ft)
• 3912-5500 Ft között 18% (fogyasztói ár 4616-6490 Ft)
• 5501 Ft felett fix 990 Ft (fogyasztói ár 6491 Ft és felette)

A szemléletesség kedvéért, a legnagyobb árrés eddig 850 Ft volt, ez nőtt most 990 Forintra. Itt mindenképpen azt fontos látnod, hogy a kereskedelem többi területétől eltérően, a gyógyszerek esetében ez a maximum haszon, amire egy patika szert tud tenni. Ha egy gyógyszer 5501 Forintba kerül, a jövőben 990 Ft haszon van rajta, de ha egy gyógyszer 100.000 Forintba kerül, akkor is maximum 990 Ft haszon van rajta.

Sok patika azt a megoldást választja, gazdaságilag némileg érthető módon, hogy azt a vevőt, aki drága készítményt szeretne kiváltani, egyszerűen másik (vicces, de stabil pénzügyi háttérrel bíró patikaláncba) patikába irányítja, mondván, ő nem tudja megrendelni a drága gyógyszert. Ez persze nem túl etikus – szerintem – és üzleti szempontból egy hibás lépés (lásd vevői lojalitás kiépítése), de sok gyógyszertár él ezzel a megoldással.

Azt azonban látni kell, hogy ilyen árrésrendszerből, csak a gyógyszerek forgalmazásából nem lehet gazdaságosan üzemeltetni egy patikát. Ezért is van az, hogy a gyógyszertárakban egyre több terméket tudsz megvásárolni, ami nem gyógyszer vagy nem vényköteles gyógyszer. Mivel a fenti árrésrendszer csak a TB támogatott gyógyszerekre alkalmazandó, vény nelkül kapható vagy nem támogatott gyógyszerekre szabad árrés alkalmazható, csakúgy, mint az étrend-kiegészítőkre vagy kozmetikai szerekre. Tulajdonképpen ebből él a patika, ezeken a termékeken van olyan haszna, amiből finanszírozható a működés – és amiből jól élnek a tulajdonosok.

Kicsit visszás mindig az alacsony árrést jajjveszékelve hangoztatni és csődbemenetelt vízionálni, mikor a gyógyszertár tulajdonosok kifejezetten jól élnek és pozitív egy patika gazdasági mérlege. Amennyiben ügyes a vezető, üzleti szemlélete is van a szakmai szemlélet mellett és elfogadja a tényt: a monopolhelyzetnek vége, a vevőkért, a forgalomért tenni is kell!

Namost.

Ha már az egyetemen annyi kémiát tanultunk, jöjjön egy kémiai hasonlat, a Le Chatelier elv. Ha egy egyensúlyi rendszert megzavarunk (beleavatkozunk külsőleg), akkor az minél hamarabb újból az egyensúlyra törekszik és az egyensúlyt megzavaró körülményt kompenzálni igyekszik. Hogy jön ez ide?

A patikai árrés emelésére a kormány úgy talált módot, hogy nem plusz pénzt tett a rendszerbe, hanem újraosztotta a rendszerben rejlő pénzt. A nagykereskedések árrését csökkentette (azaz tőlük hasznot vett el), amit a patikáknak adott az árrés emelésével.

Ennek egyenes következménye az lett, hogy a rendelet kihirdetését követően, a 2012. augusztus 1-től életbe lépés előtt 30 nappal, szerződés szerinti felmondási jogukkal éltek a nagykereskedők és új szállítói szerződéseket kötnek a patikákkal. Ezt azért lépték meg, mert a gyógyszertárak a havi rendelési összegüktől és fizetési határidejüktől függően kedvezményt kapnak, kaptak a nagykereskedéstől. Nem kell nagy összegre gondolni, 5 millió havi rendelés felett 30 napos fizetési határidő esetén 0,3-0,5% (nagykereskedője válogatja).

A Le Chatelier elv érvényesült: a kormány elvett valamit a nagykereskedőktől, ők elvesznek valamit a kiskereskedőktől (patika). Akció-reakció.

A folyamat eredője az, hogy ugyan emelkedett némileg a gyógyszerek árrése, a patika elesik nagykereskedői kedvezménytől, azaz kb. ugyanott tartunk.

„Közpénzen” patikák – utáljuk együtt a gyógyszerészeket

Mai hír, hogy vezérünk kiadta az ukászt: pénzügyi segítséget ad az állam a gyógyszerészeknek a 2014-től életbe lépő tulajdonrész visszavásárlási kötelezettséghez. A már korábban is hivatkoztam a Patikalánc című bejegyzésemre, ahol azt vázoltam, hogyan működnek a patikaláncok és miért ilyen nagy az ellenszenv a szakmán belül velük szemben.

A polgári kormánytól kapott a gyógyszerész szakma egy jó gumicsontot: törvényben szabályozták, hogy két lépcsőben, elsőként 2014-ig 25%, majd 2017-ig összesen 51% tulajdonrésszel kell a gyógyszertárat üzemeltető vállalkozásban rendelkeznie a gyógyszertár vezetéséért egy személyben felelős (személyi jogos) gyógyszerésznek. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy kvázi megszűrje a Molnár-éra féle nagy patikaliberalizáció alatt gombamód megszaporodott, kétes tulajdonosi hátterű patikákat, normalizálja azok üzemeltetését, „az egészség nem üzlet” jelszót a zászlóra tűzve.

Több európai példát is említhetnék, ahol a gyógyszertárak működtetésének szellemisége hasonló ehhez az újonnan bevezetetthez, azonban míg ott évek, évtizedek alatt alakult ki a jelenleg is működő rendszer, addig nálunk szinte varázsütés szerűen és egy nagy károkat okozó piacnyitás után kellett volna ezt a rendszert kialakítani.

Mivel a kiskapuk országa vagyunk, az egy személyben felelős gyógyszerészek sokszor háttéralkukba kényszerültek (szindikátusi szerződések és társai) és bár szakmai döntésekért ő felel, mégis a pénzügyi befektetők, tulajdonosok diktáltak, szakmai szempontokat mellőzve, üzleti érdekeket előtérbe helyezve. Az igazság valahol félúton van, a véleményem az, hogy működhetne egymás mellett az üzleti és a szakmai szemlélet sikeresen.

A szándék, hogy a gyógyszertár a gyógyszerész kezében, tulajdonában legyen, azt gondolom, hogy jó. A megoldás már kevéssé, a kommunikáció meg egyenesen borzalmas. Sikerült egy olyan képet kialakítani a Kamara hathatós közbenjárásával, hogy a patikai piacon nyílt sisakos háború dúl, legfőképpen a patikaláncok ellen. Joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy akkor most tényleg törvénnyel, a piacba durván beavatkozva, nyíltan a patikaláncok ellen zajlik ez az egész? Holott a máz a történeten, a gyógyszerészi szakma becsületének, a patikák tulajdonlásának szakember kezébe történő visszahelyezése volt mindvégig.

A mai hír alapján a laikus szemlélő annyit lát: a gyógyszerészek közpénzből vehetnek üzletrészt, tehetnek szert vagyonra. Szó nincs erről! Az állam nem vissza nem térítendő támogatást nyújt, hanem, a jelenlegi információk szerint a piacinál jóval kedvezőbb kamatozású hitelt. Olyasmit, mint az államilag támogatott lakáshitel. Nem adomány, nem alamizsna, ezt vissza kell a közös kasszába fizetni.

Nem ritka az ilyen gyakorlat Európa szebbik felén: Hollandiában például az orvosok választhatnak, hogy kórházban vagy kizárólag magánpraxisban szeretnének dolgozni. Utóbbi esetében meg kell vásárolni, egy a hazai praxisjoghoz hasonló tagságot, aminek kemény ára van. Euróban. Null-nullnál egy friss szakvizsgás orvos még nem rendelkezik olyan tőkével, amiből ezt fedezni tudná, viszont van a birtokában valami, ami érték: a szaktudás! Erre és a praxis kvázi borítékolható sikerére alapozva a bankok a piacinál jóval kedvezőbb hitellel várják a szakembereket, mert a szakma, a szaktudás egyfajta garancia arra, hogy vissza fogja tudni fizetni a felvett hitelt. Igaz, ez nem állami, de a módszer hasonló.

No, de térjünk vissza a magyar valóságba: miért van szükség erre a támogatásra?

Azok a patikák (és nem feltétlen csak patikaláncokról beszélek), ahol 2014-től, majd 2017-től fogva gyógyszerészi többségi tulajdonban kell, hogy legyenek, komoly vállalkozások, komoly értékkel. Az épület, a berendezés, a laboreszközök, a gyógyszerkészlet komoly összegeket emészt fel. A ma érvényes árrésekkel, várható forgalommal, vény nélküli készítmények és kozmetikumok nagyobb árrésével kalkulálva és figyelembe véve a szükséges minimális dolgozói létszámot (igen, ez is meghatározott), nagyjából 20 milliós havi forgalmú (nem haszon, forgalom!) patika az, ami fenntartható gazdaságosan. A piaci értéke a patikáknak megegyezés kérdése, de általánosságban a havi forgalom tízszerese szokott lenni tulajdonosváltáskor a patika ára. Számolj utána: 20 millió x 10 = 200 millió Forint. Ha üzleti oldalról nézem, a jelenlegi pénzügyi befektető minimálisan ilyen áron fogja átadni a patika tulajdonát egy gyógyszerésznek, de ha ennek csak a felét is veszem (amit a törvény előír), az akkor is 100 millió Forint. Ezt egy átlagos gyógyszerészi fizetésből nem lehet kigazdálkodni, ezért van szükség segítségre. Főleg, ha az adott gyógyszerész nem is akar tulajdonos lenni, de a törvény miatt kvázi kötelező lesz, tisztára, mint anno a „kényszervállalkozók”.

Azért a 20 milliós forgalmat hoztam példának, mert józan ítélőképesség alapján egy kisebb forgalmú patikát egyszerűen nem érdemes fenntartani – nem a kapzsiság miatt, hanem mert egyszerűen a fenti árréseket alkalmazva nem lehet gazdaságosan üzemeltetni.

Ezért forrongott a gyógyszerész szakma a liberalizáció idején, mert jól látszott: ugyanaz a torta lesz több részre osztva (a gyógyszerfogyasztói piac nem nő annyival, mint amennyivel a szolgáltatók – patika – száma nőtt).  Mivel az árréstömeg változatlan, a tortából kisebb szelet jut egy-egy patikának, aki mögött nagy pénzügyi befektető áll, az tudja finanszírozni a veszteségeket 3-4 akár 5 évig is, a magántulajdonú patikák meg miután felélték a családi tartalékokat, egyszerűen bezárnak vagy ameddig bírnak veszteségesen működnek. A piac átrendeződik.

A véleményem

Nem szeretem, mikor a piaci folyamatokba egy olyan szerv, mint az állam nyúl bele. Hiszen semmi köze hozzá. A gyógyszerellátás annyiban különbözik, hogy a forgalom jelentős részét olyan készítmények adják, melyekre állami támogatás van a TB keretén belül, így a gyógyszerpiacba az államnak – mint vevőnek, hiszen ő is egy vevő – mégis van valamilyen szintű beleszólása.

Az alacsony kamatlábú hitel ötletét jónak tartom, azonban ha én lennék olyan helyzetben, hogy ezt igényelve gyógyszertári tulajdonrészhez kell jutnom, nem élnék vele. Azért, mert ahogyan a Magánnyugdíjpénztárakat egy tollvonással megszűntették, úgy a következő ciklus (akármelyik) kormánya ezt a kedvező hitelkonstrukciót is fel tudja rúgni, ha akarja. Ez a fajta bizalmatlanság rossz, de sajnos egyenes következménye az elmúlt évek (nem csak a 8 év) rombolásának.

A báránybőrbe bújtatott farkas módszere megintcsak nem tetszik! Tekerjük jobbra, balra, de a lényeg mégis csak az, hogy a régi, tradicionális, újabban etikus patikus jelzővel illetett gyógyszerész kollégák foggal körömmel védik a piacot, mára már nyíltan kimondva, a nagy gonosz patikaláncoktól. Csak éppenséggel nem egy XXI. századi módszerrel, hanem egy szocialista megoldással: felülről megváltoztatjuk a rendszert, erőből. Nem, hogy előre haladnánk, hanem vissza, majdnem, hogy államosított patikák felé. Amikor mindegy volt, hogy miként bántak a vevővel, mivel nem volt a közelben másik patika, nem zsarolhatta meg azzal, hogy elviszi a pénzét máshova.

„A patikák között nem kell a verseny, és fontos, hogy a kisforgalmúak is megéljenek (ezért kellenek a törvényi korlátozások).” – gyönyörű sorok a hvg cikkében.

És mielőtt félreértés lenne: nem vagyok a patikaláncok pártján, mert ők sem szentek és a módszerek, amiket korábban már elemeztem nagyon is aggályosak. De azt gondolom, ha egy helyzetet nem tudunk kezelni, mert nincsenek meg rá az adottságaink és nem akarunk változtatni, akkor nem a rendszert kell megváltoztatni. Hanem magunkat, tanulni, fejlődni!

Hogyan is szoktam mondani? Európa messze van, nagyon messze.

Az említett hvg cikk amúgy tele van csúsztatással, félremagyarázással és demagógiával, ami alapján jogos volt ma sok olvasóm reakciója: „Bár csak engem is támogatnának államilag…”. Érdemes lenne kielemezni, de erre most nincs időm.

És, hogy hol van az előre mutató változás és forradalom? Utoljára talán 1848-ban volt ilyen.

Tegnap volt egy érdekes telefonom.

Az egyik néni hozzátartozója telefonált, mivel a pelenka amit az orvos felírt neki és amit már kiváltottak, az az elmondása szerint nem jó méretű, ezért szeretné, ha azt egy mérettel kisebbre cserélnénk.

Elmondtam neki, hogy ebben én nem vagyok kompetens, a főnöknővel meg tudja ezt beszélni. Gyógyszert, de úgy általában semmilyen terméket nem cserélünk vissza a gyógyszertárban.

Pénz beszél

Segítőkész vagyok, megnéztem neki, hogy mivel a két méret ugyanolyan árban van és még TB zárás sem volt (ami egyébként hetente van, zárás után nem tudunk receptet stornózni), és pelenkáról van szó, ami nem igényel különleges tárolást, látok rá esélyt, hogy a bontatlan csomagokat kicseréljük megfelelő méretre, de ebben nem én döntök. Holnap érdeklődjön telefonon a főnöknőnél és ha működik a csere, akkor megrendeljük, hétfőre meg is lesz.

Na, ennél a pontnál fordulatott vett a társalgás:

„Hát, az úgy nem jó, nekem azonnal kell a csere. De látom önök nem hajlandóak segíteni ebben, akkor elvihetem az édesanyám receptjeit máshová, majd másik patikában megoldják ezt a gondot. Így is rengeteg pénzt otthagyunk!”

Hát így? Én is hangnemet váltottam és tisztelettudóan, de határozottan a következőt válaszoltam:

„Hölgyem, most zsarolni próbál engem ezzel? Próbálok önnek segíteni, de ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok hétfőnél előbb pelenkát adni, mert ismétlem: meg kell rendelnünk! Szó nincs arról, hogy nem akarunk együttműködni, egyszerűen nincs raktáron a kívánt pelenka.”

Már egy visszafogottabb válasz jött:

„Na jó, látom ebben ma nem jutunk előrébb, akkor majd holnap telefonálok!”

A történet érdekessége, hogy közben kiderült, nem méretbeli probléma van, hanem minőségbeli: amit az orvos felírt, annak nem a legjobb a nedvszívó képessége. Viszont olcsó.

Persze, megint hol csapódik le az indulat? A patikában.

A rendszerváltás mentalitása

Nagyon rég zavar ez a fajta mentalitás. Egy volt évfolyamtársam (szülei virágüzletből meggazdagodva – mondjuk megdolgoztak érte) is ezt a mentalitást képviselte, és volt egy szállóigévé vált mondása: „Ameddig nálam a zsozsó, addig én diktálok!”

Mint sok minden mást, kis hazánkban a kapitalizmust is félreértelmezik. Az eladónak (legyen szó bármilyen termékről) mindent meg kell tennie a vásárló kegyeiért, de nem mindenáron. A vevőnek tiszteletben kell tartania az eladó igyekezetét és azt értékelnie. Például lojalitással.

Ennek is megvan a kultúrája, amit külföldi vevőknél már megfigyeltem, illetve a negatív tapasztalattal a honfitársaim kapcsán rendszeresen találkozom. A vevői lojalitást és a lojalitásért elvárt előnyt legalább annyira etikátlan kihasználni, mint például egy vitában személyeskedni, vagy egy másik emberben bűntudatot kelteni. A legalattomosabb cselekedet.

Azt gondolom, hogy vevőként a lojalitásomért cserébe kapott bármilyen plusz előnyt meg kell köszönni, el kell fogadni. De elvárni, szóvá tenni, ezzel zsarolni nem túl nemes jellemre vall.

Az eladó, a kereskedő saját maga dönt arról, hogy egy adott problémát miképp reagál le, hogyan old meg. Ha neki fontos az adott vevő, fontos a lojalitás, akkor egyből olyan megoldást fog javasolni, ami fenntartja, vagy tovább növeli a lojalitást. Ha nem fordít rá kiemelt figyelmet, akkor kockáztatja a vevő lojalitását. De ez a kereskedő döntése, mint ahogyan a lojalitás „jutalmazása” is. Ez nem a vevő privilégiuma. Ez kölcsönös win-win szituációk eredménye.

A vevőnek azonban hatalma van: a vásárlás! Ott veszi meg a terméket, ahol eddig, vagy elmegy máshová? Ez a vevő döntése! Amit nem kell hangoztatni, főképp nem kell vele zsarolni a partnert. Ha úgy érzi, hogy nem az őt megillető figyelemmel lett a problémája megoldva, akkor választ másik üzleti partnert. A kereskedő elgondolkodik (csökken a forgalma), a vevő pedig jól jár. Vagy nem.

De a pénzével engem ne zsaroljon!

Zárógondolat: a hölgy ma telefonált a patikába, ahol a főnöknőnek azt állította, hogy én megígértem neki, hogy kicseréljük a kérdéses pelenkát. Ez persze, mint olvastad is, nem igaz. Érdekes jellem.

Jó estét kívánok, megkezdődött 14 perce a hetedik ügyeletem, melyről az eddig megszokott módon, ezt a bejegyzést frissítve fogok közvetíteni.

18:04 A patika felett lakó hölgy jött egy szájfertőtlenítő oldatért. Rácsodálkozott, hogy hat órakor már bezártunk. Elmondtam neki, hogy kb. egy éve van ez a nyitvatartás.

18:07 Homeopátiás sókért jött egy hölgy, ügyeleti díj és a sók ára ellenében meg is kapta.

A patikának minden olyan esetben van joga ügyeleti díjat felszámítani, amikor nem sürgős gyógyszerellátásról, azaz indokolatlan ügyeleti ellátásról van szó. Sajnálom az orvos kollégákat, hogy ők ugyanezt nem tehetik meg.

Ha egy receptet az ügyelet napján írtak fel, akkor nem szímtható fel ügyeleti díj, legyen az orvosi ügyeleten, vagy akár napközben a háziorvosnál, szakorvosnál felírt recept.

19:04 Hashajtóra volt szüksége egy úrnak. 

19:08 Telefonon érdeklődtek egy készítmény után.

19:30 Egy fiatal srác jött fájdalomcsillapítóért.

19:46 Június másodikán felírt recepttel jöttek egy vérnyomáscsökkentőért. Szemmel láthatóan nem tetszett az ügyeleti díj alkalmazása.

20:06 Egy egész doboz (100db) gumikesztyűre volt szüksége egy úrnak, ami latexmentes. Ügyeleti időben.

20:10 Egy hetes recepttel, savcsökkentőért és kenőcsért jött egy hölgy.

20:20 Gyermekorvosi ügyeletről érkezett egy anyuka, csúnyán köhögő gyermeke számára vett receptre gyógyszereket.

20:24 Felnőtt, tartósítószermentes orrcseppre volt szüksége egy fiatal hölgynek.

20:28 Kisgyereknek kellett tetűírtó.

20:29 Egy másik kisgyereknek kellett szintén tetűírtó.

20:32 Mai nap felírt kenőcsöt váltott ki egy úr gyermeke számára.

20:44 Május másodikán (!) felírt recepttel érkeztek egy pszichiátriai gyógyszerért. Az úr 70 azaz hetven forintos árra emlékezett (1590 ft-ot kellett fizetnie), elmagyaráztam neki az ár összetételét.

20:52 A kórházból frissen hazaengedett srác jött, antibiotikum és fájdalomcsillapító recepttel.

21:05 Egy 30-as srác és egy 17-18 éves hölgy jött. Olyan gyógyszert kerestek nyombélfekélyre, gyomorfekélyre, amit mi nem tartunk. Amit alternatívának kerestek az pedig hiánycikk. Telefonáltak az illetőnek akinek kell, majd átadták a telefont. Elmondtam, hogy mit tudok javasolni, kiderült, azt sem tudja, hogy mire kell neki a gyógyszer, ami egyébként recept nélkül kapható. Azt kérte, adjam vissza a telefont a férjének (!), aki amúgy gyanúsan szoros viszonyt ápolt a fiatal hölggyel. Jön a poén: a srác haverja helyet kér az ügyeletes ablakhoz és azzal a kérdéssel rukkol elő, hogy mindenféle ópiátot, altatót hozzak neki, amit csak lehet recept nélkül. A szemei – vagy allergia vagy marijuana miatt – vérben forogtak. Mondtam neki, hogy „okéééé”. Szerencsére lenyugodott,  látta, hogy nem vagyok vevő a humorára.

21:15 Fogászati kezelés után gyulladáscsökkentőért és fájdalomcsillapítóért jött egy úr.

21:30 Hasmenéses, 3 hónapos csecsemőnek vittek volna gyógyszereket, ha lett volna pénzük. Rangsoroltunk és a hasmenést enyhítő készítmény mellett döntöttek. Miközben az árakat néztem ki nekik, hallottam a beszélgetést: „És nem számít, hogy valakinek van-e munkája, beteg-e a gyereke mindenki ugyanannyit fizet a gyógyszerért?”. Sosem értettem, ha nem adottak a gyermek felneveléséhez az anyagi körülmények, akkor miért vállal mégis valaki 2-3-4 vagy több gyermeket (költői kérdés).

21:35 5 napos csecsemőnek kért egy úr (aki nagyon szimpatikus módon kerékpárral érkezett) hascsikarás, puffadás ellen cseppeket.

Ma egész nap, az elfogyasztott koffeinmennyiség ellenére is fáradt vagyok. Lehet, hogy ez egy jó alkalom lesz arra, hogy kipróbáljak egy új ügyelet túlélési taktikát: többször hunyok keveset. Be is hozom a vengégágyat.

21:59 Vény nélkül kapható antibiotikumos spay-t vett egy úr, ügyeletről érkezett.

22:08 Vesegörcs panasszal az ügyeletről érkező hölgy kért görcsoldót.

22:38 Megtudtam, hogy a hüvelygomba ügyeleti ellátást igényel. Krém + hüvelytabletta került expediálásra.

2:55 Kezd megborulni a tervem, hogy többször kicsit alszok, mivel egészen eddig nem jött senki, majd 3 órát aludtam. Lázcsillapítóra volt szükség, ami receptköteles, ügyeletről jöttek recepttel. Visszafekszem.

3:10 Még szerencse, hogy nem feküdtem le. Egy hölgy érkezett az ügyeletről, antibiotikum, lázcsillapító, torokfertőtlenítő, köptető, C-Vitamin volt a menü.

6:35 A telefonom érbersztője szól, ideje magamhoz térni. Ezek szerint nem jött más, sikerült újabb 3 órát aludnom. Azért nem vagyok friss. Az érrendszerem állapota valószínűleg jelentősen romlott,  már csak a felborult anyagcsere folyamatok kapcsán is,de ennyit feláldozunk az egészségügy oltárán.

Jó reggelt mindenkinek!

Az aranyköpések száma mostanában megszaporodott a patikában, azonban nem sok bejegyzés született belőlük. Ennek oka egyfelől az, hogy mire hazaérek a 10,5-11 óra munka után, egyszerűen annyira elfáradok, hogy nem tudom már leírni a törénteket, másnapra pedig már elfelejtem őket. A másik ok, hogy tényleg annyi „vicces” történettel találkozom, hogy képtelen fejben tartani, illetve egy részük annyira szánalmasan vicces, hogy inkább meg sem osztom – földön fekvő emberbe nem szép dolog belerúgni.

Kitaláltam, hogy felírom vázlatosan az adott poént, és amikor összegyűlik egy adag, akkor megosztom veled. Így született meg ez a mostani bejegyzés.

Telefon – az ingerküszöb próbája

Sokáig vitatkoztam @matkovsky úrral arról, hogy  a telefon jó-e vagy se, illetve az „eladói” oldalon állva szabad-e azon „felhúzni” magunkat, hogy egy potenciális vevő telefonon érdeklődik, sokszor ezzel értékes perceket megvonva az érdemi munkától. Én azon az állásponton voltam, hogy ezt el kell tűrnünk. Azonban már hivatalosan is megkövettem párszor Pétert, mert én is úgy gondolom, hogy van egy határ, amikor a telefonos hívások teljesen értelmetlenek és már-már zaklatásnak is lehetne minősíteni.

Mikor orvoslátogatóként dolgoztam, az egyik sebész főorvos mondta a következőt: „Az embernek két nagy ellensége van. Az óra és a telefon!”

De egy biztos: a mindennapi munkát, munkamenetet megszakítják, zavarják, mert sokszor buta és felesleges kérdésekkel hívnak fel minket.

Ilyen volt például, mikor egy hölgy hívott fel minket azzal a kérdéssel, hogy vajon a nálunk kapható naptejek mennyire megbízhatóak? A következő kérdéséből kiderült, hogy sokmindent nem tud a naptej alkalmazásáról, el kellett magyaráznom a „vízállóság” fogalmát is.

Egy másik úr nyitvatartási időben hívott fel minket, majd miután felvettük a telefont, megkérdezte, hogy nyitva vagyunk-e.

Rengeteg telemarketinges cég telefonál vadabbnál vadabb ajánlatokkal. Ezeket sikeresen le tudom rázni, mivel elkövetik azt a hibát, hogy a patikavezetőt vagy sok esetben a cégvezetőt keresik. Mivel az nem én vagyok, másik napra irányítom őket.

Rendszeres a hiánycikkek iránti érdeklődés, ez mondjuk érthető.

Vannak bátrabb próbálkozók, akik konkrétan telefonon(!) érdeklődnek, hogy recept nélkül kaphatnának-e receptköteles potencianövelő szert, vagy antidepresszánst.

Egy számomra megfejthetetlen jelenség a telefonon vásárlást előre bejelentő vevő. Nem hiánycikket, nem különleges (általában nagy értékű, készleten nem tartott) gyógyszert „rendel”, hanem sima, egyszerű készítményt. De szól, hogy jön. Gondolom, itt a mögöttes pszichológia a személyes jelentőség növelése. Újabb 2 perc veszik el az érdemi munkából.

Az elszólások

Egy úr jött be a patikába és a következőt kérte: egy Aldi (!) gyógyszert. A kikerekedett szemek látványára zavarba jött és megpróbálkozott egy Adlit verzióval, majd rákérdeztünk, hogy mire szeretné használni a gyógyszert és a megfejtés egy fájdalomcsillapító lett, hasonló betűkből (Advil).

Még korábbi munkahelyemen történt, hogy egy nagyon entellektüell (szerintem pedagógus) hölgy kért egy másztüsz (Mastu S) aranyér kenőcsöt. Sokáig azt hittem, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni, de egyik nap sikerült egy úrnak digifángin (Digifungin) hintőport kérnie.

Persze, ezekért az elszólásokért senki nem hibáztatható, honnan kellene tudni a pontos kiejtést? Arról nem is beszélve, hogy sokszor még a saját kollégáim is rosszul ejtik gyógyszerek nevét.

Az elhallások

Vannak esetek, mikor már én vagyok nagyon fáradt és félrehallok dolgokat. Ilyenkor nem szégyellek visszakérdezni, hiszen az a fontos, hogy biztosan azt kapja a beteg, amit kér, illetve arra az információra kapjon választ, amit kérdezett. Egy úr kérte egy cinkrázót (Suspensio Zinci Aquosa) és miközben a gépbe ütöttem be, egy fura kérdéssel fordult hozzám:

„Ez ecet nélküli?” 

Meglehetősen furán nézhettem és az úr is meglepődött, mikor visszakérdeztem: „Ecet?!” – közben persze pörgött a fejemben a receptúra, hogy mire gondolhat az úr.

Gyorsan kaptam a választ, hogy ő azt kérdezte, recept nélkül kapható-e a cinkrázó. Jót nevettünk!

Recept nélkül

Ha már ecet nélkülinek hallottam a recept nélkülit, jöjjön a kedvencem, a vényköteles gyógyszert recept nélkül vásárolni óhajtó vevő. Általános jelenség, hogy a magyarok sajnos egyre nagyobb része (tisztelet a kivételnek) magasról tesz a szabályokra, törvényekre. Bár nem vagyok a terület szakértője, de azt gondolom, hogy ez a szocializmus öröksége is. Kacsintva, okosban, pult alól.

Egy úr jött be a patikába, antibiotikumot kérve a gyermeke számára. Miután közöltem, hogy receptköteles, szinte felháborodottan mondta, hogy a gyermeke torka még mindig fáj, be van gyulladva.

Ilyen esetben én mindig megpróbálom először keresztkérdésekkel jobb belátásra bírni a szülőt, vevőt, hogy a gyógyszerrendelés legbiztonságosabb formája az orvos által történő receptfelírás. Hogyan teszem ezt? Rákérdezek a gyógyszer dózisára, adagolására, pontos nevére. 10-ből 8 esetben elbizonytalanodik a beteg és belátja, az orvosra kell bízni a gyógyszerelést.

A mostani esetben az úr meglepő határozottsággal mondta az oldalhelyes információkat. Új fegyvert kellett bevetnem, hiszen a tény, hogy recept nélkül antibiotikumot (és mást sem) nem adhatok ki, egyáltalán nem hatotta meg.

„Beszedte mind a 12 darab kapszulát a gyermeke és nem javult az állapota?”

Gyorsan jött az igenlő válasz, majd egy rövid magyarázatba kezdtem: ha az előírt antibiotikum mennyiségtől nem javult a gyermek állapota, akkor valószínűleg másik fajta antibiotikumra is szüksége lesz. Ez az orvos kompetenciája, amibe én, mint gyógyszerész – bár a szakértelmem megfelelő – nem kívánok beleszólni, főleg nem így távolról. Gyermekek gyógyszerelésével amúgy sem szeretek viccelődni.

„Akkor most nem fog adni gyógyszert?” – Nem! Elsoroltam pár lehetséges recept nélkül kapható alternatívát és javasoltam, hogy mielőbb vigyék a gyermeket vissza az orvoshoz. Péntek délután lévén, ha szükséges, akkor az ügyeletre.

De értse meg, elfogyott a gyógyszerem, haljak meg?

Szerencsére nem vagyok gyógyszerszedő, azonban nem tudom megérteni egyes emberek felelőtlenségét. Krónikus betegségben, de különös, ritka, nagy fegyelmet igénylő betegsében (epilepszia, skizofrénia, kemoterápia) szenvedők esetében is rendszeres jelenség, hogy különösen a hét vége felé azzal a kéréssel jönnek a betegek, hogy receptjük ugyan még nincsen, de ma vették be az utolsó gyógyszerüket, nagy a baj! Nem is beszélve a fogamzásgátlókat szedőkről!

Szinte hisztérikus állapotban érkeznek a patikába segítséget kérve és az életveszélyes állapotukat vizionálva próbálnak megszánást kiharcolni.

Egy jó tanács, amit Niki nagyapjától tanultam: nem akkor kell valamit venni, mikor elfogyott, hanem mikor már fogyóban van! Praktikusan lefordítva, ha van otthon 2 kiló liszted és elhasználsz egyet belőle, akkor érdemes egyből visszapótolni.

Jó esetben téged sem érint még a rendszeres gyógyszerszedés, de ha teheted, már akkor gondoskodj az újabb recepet beszerzéséről, majd a gyógyszer kiváltásáról, mikor már csak 4-5 szem gyógyszer van az előző havi adagból. Nők számára praktikus tanács fogamzásgátló szedésénél, hogy amennyiben 3 havi kiszerelést váltasz ki, akkor az utolsó levél megkezdésekor irass fel új receptet és váltsd is ki az új adag gyógyszert, így biztosan nem maradsz védelem nélkül.

Az úgy új gyógyszerrendelési szabály pont emiatt is engedi meg, hogy a feltüntetett kiválthatósági dátum előtt már 7 nappal kiváltsd a gyógyszered.

Új gyógyszerrendelési szabályok

Sokak számára még mindig nagy trauma az új, gazdaságosabb gyógyszerfelhasználásra nevelő gyógyszerrendelési szabály. Egyesek egyenesen hülyeségnek tartják, majd mikor elmagyarázom illetve elmesélem, hogy mennyi lejárt gyógyszert hoznak vissza a betegek, akkor elfogadják a létjogosultságát. Persze, nem mindenki.

Egy idősebb, talán túlzottan is akkurátus úrral 4-5 percen át beszélgettünk a rendszerről, úgy tűnt, megértette, vagy legalábbis feladta a vitát. A problémáját az okozta, hogy az 100 szemes gyógyszere más ütemben fogy el, mint a többi, általában 28-30 szemes, így emiatt két alkalommal kell jönnie a patikába. Ezt még elviselné, de mivel minden kiadását excel táblázatban vezeti (fapados YNAB, ami akár működhet is, lásd Wyctim), így borul a rendszere, nem tudja egyben, egy alkalommal bevinni a patikai kiadásokat (a túlzott precizitás miatt rugalmatlan az úr).

A múlt héten jött az úr a már említett 100 szemes gyógyszerért és nagy lendülettel átnyújtott nekem egy lejárt gyógyszert nagy hanggal, hogy „tessék, ezt magyarázza meg, hogy nem hülyeség ez a rendszer, itt a lejárt, felesleges gyógyszer!”. Igazából nem értettem, mert pont azzal érvelt, amivel én is. Ellentmondott úgy, hogy egyetértett. A poén azonban csak ezután jött: nézem a gyógyszert, 2002-ben gyártották és 2005-ben járt le. A rendelet 2012. március 1-től él.

Bölcs voltam és ez alkalommal nem szálltam vitába az úrral, szimplán ráhagytam az „igazát”, ami miatt rettentő csalódottan távozott, mivel nem tudott kivel kötekedni.

Tihanyi Tamás és a Budapest TV szelleme

Kolléganőm szolgált ki egy beteget és arra lettem figyelmes, hogy a nevemet emlegetik, de úgy, hogy „a gyógyszerész úr mondta ezt?!”. A társalgás arról szólt, hogy állítólag én ránézésre megmondtam a hölgyről, hogy a pajzsmirigyének nincsen túlműködése. No, mivel én erre nem emlékszem, kimentem hát az irodából, hogy szemügyre vegyem (so called szembesítsem magam) a történteket. Kiderült, hogy nem én voltam az aki – van egy kolléga, aki helyettesít nálunk alkalmanként -, és nem is azt mondtam amit.

Hát így telnek mostanában a napjaim, hamarosan újabb adaggal jelentkezem!

A Zalai Hírlap felkérésére összeállítottam, hogy mit érdemes magunkkal vinni a nyaralás során az útipatikánkban. A cikket most változatlan formában közlom, igaz az újságban pár apró részletben eltér, de a lényegi tartalom egyezik. A fotókat szintén az újságból scanneltem be (ezért a rossz minőség), Pezzetta Umberto készítette őket, a cikket pedig Péter Gyöngyi írta.

Láz- és fájdalomcsillapítót is a naptej mellé a nyaralásra

Kisebb-nagyobb utazás előtt, csomagolás közben az útipatikáról se feledkezzünk meg: baj esetén aranyat érhet, ha helyet szorítunk a bőröndben néhány fontos patikaszernek.

2012. július. 05. csütörtök | Szerző: Péter Gyöngyi

Egy megyeszékhelyi gyógyszertár szakgyógyszerészét, dr. Horváth Róbertet arra kértük, összegezze, mire lehet szükségünk utazás, nyaralás során.

A láz- és fájdalomcsillapítókról nem feledkezhetünk meg, csecsemőknek, kisgyermekeknek kúp vagy szirup, iskolás gyermekeknek, felnőtteknek pedig tabletta javasolt.

– A legtöbb lázcsillapító egyben fájdalomcsillapító hatású is, ezért külön erre a célra nem feltétlenül szükséges gyógyszert venni hangzott a jó tanács. Az ibuprofen tartalmú készítményeknek a láz- és fájdalomcsillapításon túl gyulladáscsökkentő hatásuk is van. A kúpoknál ügyelni kell a helyes hűtőben, hűvös helyen való tárolásra.

A recept nélkül kapható B6-vitamin segít csökkenteni az utazás közben jelentkező hányigert. Csillapítja a hányást, ha apró kortyokban vesz magához hideg folyadékot az érintett. Székrekedés és puffadás, illetve hasmenés kezelésére is célszerű felkészülni. Utóbbi esetén gyermekek számára széntabletta és hasmenés elleni por használatos. Ezekre a problémákra többféle készítmény kapható recept nélkül is, a gyógyszertárakban a szakemberek szívesen segítenek a választásban.

– Ezekben az esetekben fontos a gyógyszeres terápia mellett a diéta, a bőséges folyadékbevitel és a folyékony, de újabban kapszula formában is kapható probiotikum szintén gyorsítja a felépülést, a tünetek enyhülését – tette hozzá a szakember.

Azon hölgyek, akiknek mensturáció idején fájdalmaik vannak, fájdalom- és görcsoldó hatású, kombinált készítményt vigyenek magukkal. Vesekő, epekő problémával küszködőknek is jól jöhet egy doboz görcsoldó.

Bármekkora a hőség, megeshet, hogy megfádjul az ember torka. A megfázásos tünetek jól kezelhetőek recept nélkül kapható forró italporokkal. Érdemes csomagolni torokfájást, torokgyulladást enyhítő vagy rekedtség, köhécselés ellen ható készítményt, torokfertőtlenítőt.

– Rovarcsípésre, kullancscsípésre is készüljünk fel – folytatta dr. Horváth Róbert. A csípés bedagadása, allergiás roham kialakulása esetén célszerű 500 mg-os kalcium pezsgőtablettát fogyasztani. Hatásos népi gyógymód, ha a csípés helyére félbevágott hagymát teszünk körülbelül 10 percre. Az égető érzést, viszketést gélekkel csillapíthatjuk. Kullancscsípés esetén a legfontosabb, hogy a vérszívót minél előbb eltávolítsuk. Ezt egy egyszerű vagy egy speciális kullancskiszedő csipesszel tegyük, ügyelve arra, hogy a kullancs potrohát ne nyomjuk össze, mert visszaöklendezi a béltartalmát és így fertőz. Nem okoz fertőzésveszélyt, ha beszakad a kullancs feje, azonban a csípés helyét az állat eltávolítása után fertőtlenítsük.

A naptej kötelező!

Ma már minden nyaraláshoz és szabadtéri tevékenységhez elengedhetetlen a legalább 30, de inkább 50 faktorú naptej, napozókrém használata. Nemcsak a vízparton szerezhet az ember égési sebeket, de városnézés, hegyi kirándulás alkalmával is. Különösen az arc, nyak, vállak, hát és a végtagok veszélyeztetettek. A lehetőleg jó minőségű készítménnyel érdemes fél órával azelőtt bekenni a testünket, hogy napra megyünk. Ha mégis megtörtént a baj, a napégés okozta sérülést hűsítő, tápláló krémmel, spay-vel enyhíthetjük. Különösen hatékonyak a dexpanthenol vagy aloe vera tartalmú készítmények.

Apróbb sérülések, horzsolások ellátásánál alkoholos jódoldatra vagy jódtartalmú kenőcsre lehet szükség a gyors, egyszerű fertőtlenítéshez, például kés, kagyló, szálka okozta sebek esetén. Univerzális, több darabból álló, lehetőleg vízhatlan ragtapasz szintén a segítségünkre lehet, csakúgy, mint a sebgyógyulást elősegítő hámosító krémek.

Nem is olyan rég volt, hogy a Patikablog Facebook oldalán meglett az 50-ik like. Ebből az alkalomból tartottam egy sorsolást és most egy újabb sorsolás eredményét olvashatod, hiszen már elhagytuk a 100. like-ot is az oldalon!

Köszönöm nektek a kitartást és a figyelmet, ígérem, a 150. like-ra is kitalálok valamit!

A mostani nyertes Jenei József Tamás és a nyereménye a képen is látható Neogranormon tölrőkendő, egy Malizia tusfürdő és egy Creme 21 kézkrém.

Fortuna lassan a hölgyek mellé is állhatna, de remélem József is tudja majd hasznosítani a nyereményt!

A sorsolás, hasonlóan a múltkorihoz egy véletlenszám generátor segítségével történt, az eseményről készült videót most viszont már iMovie alkalmazás segítségével készítettem, kicsit csicsásabb lett

Az aláfestő zene pedig egyik nagy kedvencem, a Hybrid – The Formula of Fear című dal. A zenekarról korábban már írtam a blogomon.

Gratulálok a nyereményhez!

Egy fiatal srác jött be a patikába, szemmel láthatóan nem érezte jól magát. Lázcsillapító és recept nélkül is kapható allergia ellenes gyógyszer volt neki felírva, rosszul.

Bár akut esetben felírt gyógyszereknél (és egy havi gyógyszeradagnál) nem kell feltünteni a kiválthatóság dátumát, a doktornő mégis ráírta, de hibásan. A kiválthatóság dátuma pont annyi nappal volt „elcsúszva”, mint ahány napig a gyógyszer elegendő. Így, szabály szerint nem adható ki a receptre a gyógyszer. A srácnak a gyógyszerelését megoldottuk (minimális támogatás lett volna a gyógyszerén, és oda tudtam neki adni recept nélkül is a gyógyszereket), de előre tekintve, hogy ne legyen több ilyen recepttel gondunk, arra gondoltam, felhívom a rendelőt és segítő szándékkal felhívom a figyelmüket a hibára.

Már csak azért is, hogy tudjanak róla, hátha valamilyen szoftveres hibáról van szó.

A segítő szándék nem talált pozitív fogadtatásra: az asszisztens egyből a doktornőre hárította a felelősséget, hogy „ezeket a recepteket a doktornő szokta írni, nem pedig az asszisztens. Kapcsolom a doktornőt!”

A telefonálásom oka nem a vétkes felkutatása volt: a betegeket akartam az esetleges ingázástól megkímélni és nem utolsó sorban magunkat is a rajtunk kívül álló okok miatti magyarázkodástól.

„Igen?”

„Üdvözlöm doktornő, Horváth Róbert vagyok a gyógyszertárból.”

„Na, mondjad!”

Itt már éreztem, hogy kár volt telefonálnom. Persze egyből meg lett magyarázva, hogy ők erről nem tehetnek, az a hülye gép csinálta biztos és fogalmuk sincs, hogy miért.

Mennyivel szebb lett volna egy válasz: köszönjük, hogy szólt, majd jobban figyelünk rá, hogy ha ismét ilyen recept van, akkor a betegünk érdekében egyből ki tudjuk a hibát javítani. Ja és köszönjük, hogy megoldotta a hiba ellenére a beteg gyógyszerelését.

Európa messze van, nagyon messze.

Mindeközben én meg azon gondolkozom, miként lehetne akár orvos és gyógyszerész kamarai szinten egyeztetni, hogy az orvosok, akár a vényfelíró programjukon keresztül értesülhessenek időben arról, hogy mely gyógyszerek hiánycikkek és helyette mást írjanak fel a betegnek, hogy ne neki kelljen ingázni a patika és a rendelő között.

Igaz, hogy a mai nap nem az én ügyeletem élő közvetítésétől lesz hangos a hazai blogszcéna (foci EB, Apple Keynote), de azért a szokásokhoz híven folyamatosan frissítve mesélek neked, hogy milyen az ügyeletem.

18:02 Egy klimax során használt krémért jött egy hölgy – szimplán nem ért ide zárásig

18:04 Az idősebb hölgy alig tudott beszélni, egy Mebucaint kért a torkára.

18:18 Bőrgyógyászati magánrendelésről érkezett egy fiatal srác, eléggé szokatlan módon 8 doboz gyógyszer volt neki felírva. Egyet tudtam neki adni, a maradék 7 dobozért holnap visszajön.

19:08 Egy fiatal hölgy szeretett volna venni valamit. Valamit, mert nem jutottunk el a receptig, mivel megkérdezte, hogy lehet-e kártyával fizetni – ügyeletben nem.

20:01 Kálcium pezsgőtablettát kerestek.

20:20 15 hónapos gyerkőcnek kellett lázcsillapító kúp.

20:38 Hashajtóra volt szükség.

20:56 Vesekő gyanú miatt, görcsoldó, fájdalomcsillapító került expediálásra.

21:14 Görcsoldó gyógyszerre volt szükgése egy fialat úrnak.

21:25 Ügyeletről érkezett egy pár, szemcseppet írtak fel nekik.

23:57 Ma a begyulladt szemek világnapja van. Egy pár mindkét tagjának szemcseppre volt szüksége.

1:33 „Ma már nem jön senki!” – felkiáltással fogtam magam és lefeküdtem aludni. És tényleg nem jött senki.

5:01 Valamiért felriadtam.

6:30 A hivatalos időmérő (a telefonom) szerint ébresztő van, így hát felkelek.

Nyugis ügyelet volt, bár még hátra van 1 óra belőle. Köszönöm mindenkinek a szurkolást, figyelmet!

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Tegnapelőtt ünnepeltem a névnapomat és a tegnapi munkanapom során kolleganőim felköszöntöttek, rettentő stílusosan!

A képen látható nem akármilyen virágot kaptam tőlük, melyben a múltam és a jelenem foglalták össze. A múltra utalnak a korábbi munkahelyem által gyártott gyógyszereknek a dobozai, a jelenre pedig a patikai laboreszközök: méregkanál, spatula, pisztillus.

Külön kiemelném a bögrés levesport, amit ebédre szoktam csinálni és a kúpot, amitől általában a hajam égnek szokott állni.

A szomszédos megyében van egy szülész-nőgyógyász, aki Kelet-Európából érkezett és eléggé oldschool módszerekkel gyógyít, többnyire magisztrális készítményekkel, melyek elkészítése igazi kihívást jelent a számunkra és egyben komoly undort is, mikor belegondolunk, hogy van, aki ezt alkalmazza is…kicsit varázslás szagú, de ez már legyen az ő bajuk.

Természetesen a laboreszközöket majd vissza kell szolgáltatnom, amint a virág elharvad – a bambusz remélem nem

Nagyon jól esett ez a fajta humor és kedvesség, köszönöm lányok!

A gyógyszerészeknek, a gyógyszertáraknak (még) viszonylag magas a bizalmi indexe a vásárlók/betegek körében. Sajnos egyre többször találkozom azzal, hogy ez a bizalmi index egyes embereknél közel a nullával egyenlő. A szakértelem megkérdőjelezése ennek az egyik legegyszerűbb megnyilvánulási formája, amit sokszor betudok annak is, hogy fiatalabbnak néznek a koromnál – nem egyszer egyetemistának, épp gyakorlati idejét töltőnek.

A fotó forrása: instructus.hu

Vannak azonban vicces esetek, mikor olyan szinten kérdőjelezi meg egy-egy vevő azt, amit mondok, hogy már kategóriába sorolni sem tudom.

100 grammos üveg

Egy hölgy tért be hozzánk, hogy 100 és 50 grammos gyógyszertári folyadéküveget vásároljon. Kihoztam neki a két gyógyszeres üveget, majd az alábbi beszélgetés zajlott le P mint Patika és V mint Vevő között:

V: Ez biztosan 100 grammos üveg? Olyan picinek tűnik.

P: Igen. Nézze meg, az alján rajta van 100-as jelzés, ez vonatkozik arra, hogy 100 grammos.

V: Aha…(kételkedően)

P: De itt van az 50 grammos üveg, azon pedig jól látszik, hogy 50-es szám van rajta.

V: Hát, jó…

Nincs meggyőzve a vevő, mivel még lelkes vagyok, egy kis jószándékú oktatásba kezdek – elismerem, lehet, hogy kicsit szemtelenül.

P: De ha továbbra is kétségei vannak, ha otthon ráteszi egy konyhai mérlegre az üveget, lenullázza és fog 1 deciliter vizet, majd azt beleönti az üvegbe és az maradéktalanul belefér és a mérleg is 100 grammot mutat, akkor az az üveg 100 grammos.

V: Tényleg? Ezt nem is tudtam!

Ennyi.

Napi szinten találkozok azzal a problémával, hogy a betegek a legkülönbözőbb indokokra hivatkozva szeretnék, ha a kiváltott gyógyszerüket visszavennénk vagy kicserélnénk. Sokszor csalódottan és felháborodva veszik tudomásul, hogy erre nincsen lehetőség. Leírom, hogy miért van ez így.

Gyógyszerbiztonság

Annak, hogy nem lehet gyógyszert visszahozni a patikába, az a legfőbb oka, hogy a gyógyszertárban nem csak a gyógyszerkiadás során kell ügyelnünk arra, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert kapja (és ellássuk a szükséges információkkal a szedéssel kapcsolatban), hanem a gyógyszer tárolása során is be kell tartani a tárolási szabályokat, amivel biztosítható a gyógyszer minősége és ezáltal a gyógyszerbiztonság is.

A gyógyszerellátási lánc a következőképpen néz ki:

• a lánc első eleme a gyógyszergyár, ahol szigorú nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelnie minden gyártási folyamatnak (GMP). Ezzel biztosított az, hogy magas minőségű, többszörösen ellenőrzött készítmények hagyják el a gyárat. Sajnos vannak esetek, mikor a GMP elveit figyelmen kívül hagyva készülnek hatóanyagok, gyógyszerek, aminek az az eredménye, hogy mikor egy adott gyár megbukik az ellenőrzésen, akkor az ott készült készítményeket (általában generikus – azaz olcsó másolat – gyógyszerekről beszélünk) visszavonják, betiltják a forgalmazást.
• a következő láncszem a nagykereskedés, ahol szigorú kereskedelmi és minőségi követelményeknek kell megfelelni. A gyógyszerek tárolása, készletezése csak úgy történhet meg, hogy a minőséget és a szavatosságot maximálisan biztosítják. A nagykereskedésben a tárolásra közel ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a patikákra.
• a gyógyszertár az utolsó láncszem a gyógyszerellátási láncban, ahol te mint vevő/beteg szakemberrel állsz szemben, egyfajta kapuőr funckiót látnak el a patikák és a gyógyszerészek. Amint megérkezik a gyógyszer a nagykereskedésből a gyógyszertárba, azt a patika személyzete átveszi, a kapott számla alapján ellenőrzi és a megfelelő tárolási helyre teszi. Ez lehet hűtő (2-8 ºC), hűvös raktár (8-15 ºC) és „normál” tárolás (15-24ºC).

Láthatod, hogy a gyógyszerellátási lánc minden elemében szigorú és következetes szabályok vannak azért, hogy te mint vevő/beteg, amikor megkapod a gyógyszered a patikában, akkor ugyanazt a garantált minőséget kapd, mint mikor az a gyógyszer „legurul” a gyógyszergyárban a futószalagról.

A valóságban még van jó pár eleme a gyógyszerbiztonságnak, amit most nem részletezek, mert talán a tárolási szabályok azok, melyek a leginkább összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy miért nem váltunk vissza gyógyszereket.

Miért nem veszik vissza? Hiszen bontatlan!

A patikai munka során gyakran halljuk a fenti mondatot, a vevők/betegek nem értik meg, miért nem lehet a gyógyszert visszacserélni, visszahozni. Sokakban nem tudatosul az, hogy a gyógyszer, bár egyfajta áru, mégsem kezelhető úgy, mint egy ruha vagy egy műszaki cikk – sokkal inkább hasonlítható egy romlandó árura. Próbált már valaki visszavinni 1 kg oldalast a boltba, hogy cseréljék ki? Nem. Naugye.

Az ok, amiért nem lehet a gyógyszert visszaváltani, az előző bekezdésben keresendő. Míg a gyógyszerellátási rendszer minden lépcsőjében szigorú szabályok betartása kötelező (és minden résztvevő jól felfogott szakmai érdeke is ez), addig ez egy laikustól (azaz a vevőtől/betegtől) nem feltétlenül várható el. Igaz, például egy gyermekek számára készült antibiotikumnál vagy egy inzulinnál elmondjuk, hogy hűtőben célszerű tárolni, de onnantól kezdve, ahogyan a gyógyszer kikerül a patikából, csak a vevőre/betegre van rábízva annak a sorsa. Éppen ezért, mivel a vevőnek/betegnek nem kötelessége a gyógyszert a szakma szabályai szerint tárolni, úgy kell rá tekintenünk, mint egy potenciálisan rosszul tárolt készítményre – amint kikerül a patikából, felelősséget a minőségére nem tudunk vállalni. Azt hiszem, ez megérthető.

Megfordítva a kérdést: ha te, mint vevő/beteg bejössz a patikába, elvárod, hogy egy olyan készítményt kapj, amit a gyártástól kezdve a nagykereskedői raktározáson át a patikai készletezésig végig maximális odafigyeléssel, a szabályok betartásával készítettek, majd tároltak. Ez egy jogos elvárás! Éppen ezért, egyik gyógyszertár sem engedheti meg magának, hogy neked egy olyan készítményt adjon ki, amiről nem tudja, hogy maximális szakmai odafigyeléssel tárolták mindaddig a pillanatig, ameddig az a te kezedbe nem kerül. Márpedig egy visszahozott és visszavett/kicserélt gyógyszer ezeknek az elvárásoknak nem felel meg, hiszen nem tudjuk, hogy mi történt vele.

Ad absurdum a gyógyszer tulajdonosa megvette, majd az autójába betette, ahol az elvárt 24 fok helyett egy nyári napon 35-40 fokban volt a gyógyszer. Ilyenkor, bár összességében nem jelentős mértékben, a gyógyszer hatóanyaga elbomolhat, ami a hatás csökkenéséhez vezethet. Ha egy ilyen gyógyszert visszavennénk, majd azt neked kiadnánk, akkor máris sérülne az a jogos elvárásod, hogy minőségileg egy kifogástalan gyógyszert kapj, ami ugyanazt a minőséget képviseli, mint mikor elhagyta a gyógyszergyár kapuit.

Pazarlás

Találkoztam már olyan esettel is, hogy sajnálatos módon, egy vevőnk hozzátartozója meghalt és a rokonok szerették volna visszahozni a bontatlan csomag gyógyszereket, melyek vagy az elhunyt tartalékolásának köszönhetően, vagy pedig a három hónapra előre kivlátás lehetőségének köszönhetően képződtek. Emberileg bármennyire is megértjük az igényt a gyógyszerek visszaváltására, szakmailag a fent említett okok miatt nem tehetjük ezt meg. Ebből azt gondolom, hogy nem szabad engedni.

Jogos az a felvetés, hogy ez így ebben a formában akkor jelentős pazarlás. Kivételesen egy jó intézkedés lett az eredménye ennek a felismerésnek és idén március elsejétől bevezetésre került egy rendszer, amiről már korábban írtam itt a patikablogon. Egyszerre egy havi gyógyszeradagot lehet csak kiváltani, így a legtragikusabb haláleset vagy szimplán egy terápia módosítás esetén is maximum egy havi gyógyszer vész kárba. Persze a rendszer a valóságban kevésbbé ésszerűen működik, olyan magyaros lett ez is.

Megértés, türelem

Most, hogy megismerted a konkrét okát annak, hogy miért nem veszünk vissza gyógyszereket a patikában, remélem jobban megértesz bennünket gyógyszerészeket. Csak azért a gyógyszerért tudunk felelősséget vállalni, amiről biztosan tudjuk, hogyan, s miként volt kezelve, tárolva. Ez mindenkinek a jól felfogott érdeke.

Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, ne habozz feltenni!

Az elmúlt hetek munkanapjai megint hoztak pár vicces sztorit a patikából, bár van olyan, amin ott és akkor, amikor elhangzott, inkább sírni tudtam volna.

Havasi gyopár

Velem egyidős lehetett az a srác, aki havasi gyopár tartalmú szirupot kért. Az a baj, hogy minden érzés, gondolat egyből kiül az arcomra (rossz pókeres lennék), így látta, hogy nagy a baj, s egyből korrigált:

„Ja nem, izlandi zuzmós szirupot kérek!”

Higgyjétek el, nagyon nehéz ilyenkor megállni a teli torokból röhögést!

Ellátva: 2015-ig

A szomszédos orvosi körzet nevettetett meg bennünket, mikor egy cseppre adagolt gyógyszeren feltüntették, hogy a kiadott mennyiség alapján mennyi időre van ellátva a beteg a készítménnyel. 2015 volt ez a dátum, ami valljuk be: nem ma van. Természetesen valamit elszámolt a számítógép.

A hiánycikk fogalma

Egy hölgy tért be hozzám, aki az édesanyjának szeretett volna egy régóta nem beszerezhető fájdalomcsillapító kúpot vásárolni, receptre. Mivel tudtam, hogy esélytelen a beszerzés, javasoltam neki, hogy beszélje meg az orvosával, hogy mivel lehetne kiváltani a készítményt.

„De nem lehetne mégis beszerezni?” – és itt elindult egy 5 perces standup, amiben az egész család sanyarú sorsát megtudtam. Láttam, nehéz dolgom lesz, de nekifutottam újra. Elmagyaráztam, hogy a hiánycikk nem azt jelenti, hogy mi vagyunk gonoszak és nem akarjuk a patikában tartani, hanem a nagykereskedésben sincs, ahonnan meg tudnánk rendelni, ott pedig azért nincs, mert a gyártó nem szállít.

Sajnos nem alaptalan a feltevés, sok helyen ezzel rázzák le a betegeket, ún. nem kívánatos – értsd sok adminisztrációt igénylő és/vagy alacsony árréssel bíró, de drága – gyógyszerek esetén. Igen, hazudnak a kollégák…

„De most akkor mégis, valahogyan nem lehetne megrendelni?” – a régi kacsintós, pult alól mentalitás. Tudtam, hogy csak úgy fog a hölgy megnyugodni, ha felhívom a nagykereskedést. Mondtam neki, hogy várjon 2 percet és megkérdezem. Felhívtam a nagykereskedésünket, megerősítettek abban, amit magam is tudtam: 1 éve nincs már, talán júliusra lesz, de már nem bíznak az ígéretben.

Aszpartám – a lassan lebomló idegméreg

Egy anyuka jött be gyermekével, akinek kálcium pezsgőtablettát akart venni. Felajánlottam az általunk árult két félét, majd kérdésként kaptam, hogy melyik tartalmaz aszpartámot? Az egyikben volt, így leszűkült a kör a másik termékre. Kíváncsian érdeklődtem, hogy vajon van-e valami különös oka az aszpartám kerülésének, esetleg allergiás a gyermek, netán fenilketonúriában szenved?

A válasz meglepő határozottsággal az volt, hogy egyik sem, szimplán nem akar aszpartámot, mert az egy lassan lebomló idegméreg. Megint az arcom árulhatott el, mert megrökönyödve álltam a kijelentés előtt. Idegméreg?! Kérdeztem vissza, majd jött az igenlő válasz és a megerősítés, hogy ezt a hölgy tanulta és felháborító, hogy a patikában árulnak.

Nem hagyott nyugodni: hol tetszett ezt tanulni? „Hát fent van az interneten is, de mindegy, hagyjuk is!”

Ó internet, ó te drága! Ami fent van az interneten, az szent és sérthetetlen. Olyan ez, mint régen a rádió volt: amit bemondtak a rádióban, az úgy volt. Pont.

A hölgy gondolom nem is feltételezte, hogy azok, akik az aszpartám idegméreg voltáról írnak, szimplán a saját, más típusú édesítőjüket akarják eladni.

A végén elnézést kért, hogy elmondta a véleményét. Megnyugtattam, hogy szíve joga, hogy véleménye legyen és, hogy hü…

Elharaptam a mondat végét, mert etikai ügy lenne belőle. De véleményem nekem is lehet. Maximum megtartom magamnak.

Múlt héten elkészült a Patikablog Facebook oldala, amire szépen érkeztek a feliratkozások.

Tegnap meghirdettem twitteren, hogy az 50. lájkolónál tartok egy sorsolást, ahol egy mini kozmetikai csomagot lehet nyerni. A csomag inkább gesztus értékű, Eucerin termékmintákból állítottam össze. Ha minden jól alakul, a lájkok számának növekedésével emelni fogom a tétet – meglátjuk, mit hoz a jövő – és akár komolyabb nyeremények is lesznek majd.

A nyeremény

• Eucerin Complete Repair 10% Urea tartalmú testápoló extrém száraz bőrre
• Eucerin pH5 testápoló
• Eucerin Bőrpigmentációt szabályozó fluid
• Eucerin Szemránckrém
• Eucerin Ráncfeltöltő nappali arckrém normál és vegyes bőrre
• Eucerin Szemránckrém bőrazonos Q10-koenzimmel
• Eucerin Ránctalanító nappali arckrém bőrazonos Q10-koenzimmel
• Eucerin Bőrpír-elleni nyugtató éjszakai arckrém
• Eucerin Bőrpír-semlegesítő arcápoló (zöld pigmenttel)

A sorosolás

Sokat gondolkodtam, hogyan bonyolítsam le a sorsolást, végül a véletlenszám generátor mellett döntöttem. Fogtam a nevedet és a Facebook oldal lájkolásának sorrendjében beletettem egy Google Docs táblázatba.

Az első és legnépszerűbb véletlenszám generátorral 1 és 50 között kisorsoltam egy számot, és az egész sorsolást rögzítettem.

A szerencsés nyertes a 45-ik lájkoló, azaz Hegedűs Gergely lett, mivel a véletlenszám generátor a 45-ös számot dobta ki.

Gergelynek gratulálok a nyereményhez!

Öt év hosszú idő a sales (és némi marketing) területén, sok hasznos dolgot meg tud tanulni az ember. Főleg, ha egy olyan nagyvállalati (csúnya nevén hívhatjuk multinak is) környezetben teszi ezt, ahol különös figyelmet fordítanak a személyes fejlődésre, képzésre.

A legjobb trénerem a közvetlen főnököm, vezetőm volt, de profi külsős és belsős tréningeket is kaptunk rendszeresen. Ennek is köszönhető, hogy rövidke vezetői pályafutásom alatt (amikor patikavezető voltam) tudatosan és tudat alatt is inkább vezető voltam, mint főnök.

Mik a különbségek?

• egy főnök hajtja az alkalmazottjait, míg egy vezető képzi, tanítja őket a cél vagy a jobb eredmény elérése érdekében.
• a főnök azt mondja: én, míg egy vezető azt: mi
• probléma esetén a főnök a hibást keresi, míg a vezető a hiba okát
• a főnök tudja, mit, hogyan kell csinálni, míg a vezető tudja és megmutatja, mit, hogyan kell csinálni
• egy főnök utasít, egy vezető kér
• egy főnök azt mondja: csináld! Egy vezető azt mondja: csináljuk!
• egy főnök mellett úgy érzed, hogy rabszolga vagy, egy vezetővel viszont közös célért dolgozol

Úgy gondolom, hogy a valóságban valahol a kettő között kell megtalálni az egyensúlyt, hiszen például vannak, akiktől nem lehet kérni egy feladat elvégzését, csak utasítani lehet, mert másképp nem végzi el az adott feladatot. Ha azonban túlzottan engedékenyek vagyunk és állandóan csak kérünk, akkor könnyen egy gyenge vezető képét alakíthatjuk ki magunkról, aki sokszor döntésképtelen.

Neked vezetőd vagy főnököd van? Hogyan tudsz jobban dolgozni?

Tegnap érdekes és egyben tanulságos eset történt a patikában, amiből te is és az orvos, beteg, gyógyszerész háromszög mindegyik résztvevője tanulhat.

A homeopátiás vevő

Van egy visszatérő vevőnk, egy amúgy nagyon szimpatikus és jó fej anyuka. Sokszor érdeklődik, kikéri a véleményünket, tanácsunkat. Előnyben részesíti a homeopátiás készítményeket és ezt megjegyeztük. Éppen ezért – tiszteletben tartva az ő meggyőződését és igényét -, nem szoktunk vele vitába szállni, annak ellenére, hogy néha a szakmai szemléletmód megkövetelte volna azt. Ha egy kis önkritikát gyakorolok, akkor azt is mondhatnám, hogy elkönyveltük: ő „A homeopátiás vevő”.

Hamar rájön az ember, hogy hit és vallási kérdésekben nem feltétlenül éri meg vitázni. Főleg, ha a vitapartner nem alkalmas erre. A homeopátia pont egy ilyen témakör.

A történet

Történt, hogy a hölgy gyermeke megbetegedett és bár eddig homeopátiával sikerült elkerülni a betegségeket, most észlelte a problémát és orvoshoz fordult. Recepttel jött hozzám, amin egy generikus antibiotikum volt felírva. Mivel éppen nem volt nálunk készleten, felajánlottam az eredeti készítményt és legnagyobb meglepetésemre teljesen korrektül hozzáállva elfogadta a cserét. Mivel minőségben még jobban is járt, külön köszönte a lehetőséget.

Aztán beszélgettünk kicsit. Elmesélte, hogy bár voltak az orvosnál, ő nem írt fel szerinte időben a gyermeknek antibiotikumot és emiatt kicsit meg is orroltak rá.

Általában akik homeopátia rajongók, messziről elutasítják az antibiotikum kezelést.

Tovább beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon józanul látja a hölgy a homeopátia kérdését: ő maga mondta ki, hogy „van egy pont, amin túl már nem szabad szórakozni, orvos és gyógyszer kell!” Bevallom, totális meglepetés volt ez a kijelentés számomra és egyben pozitív csalódás.

Kiderült az is, hogy orvosváltáson gondolkoznak, pont emiatt, mivel az az érzésük, hogy nem kapnak időben antibiotikumot. Olyan stílusban folyt a beszélgetés, hogy bátorkodtam vitába szállni: a gyermeke orvosára pont az jellemző, hogy abszolúte józanul ítéli meg a helyzetet és jó időben, a megfelelő antibiotikumot választja ki a betegei számára. Az orvos, akit alternatívaként említett az anyuka pedig pont, hogy az ellenkezője. Jót nevettünk, majd megköszönte ezt az információt.

Megbeszéltük még a probiotikum és antibiotikum viszonyát (a gyógyszer és a probiotikum bevétele között kb. 2-3 óra különbség legyen) és rákérdeztem, hogy szednek-e a gyerkőcök valamilyen multivitamint, mert ilyenkor annak szedését is fel kell függeszteni, mivel gátolhatják az antibiotikum hatását.

A tanulság

A történet után azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon az adott orvosról miért alakult ki az anyukában egy homlokegyenest más vélemény, mint ami a valóság. Aztán összeraktam a történetet, ami egy lehetséges verzió és tele van előítéletekkel, feltételezésekkel.

Mint említettem szinte köztudott, hogy az anyuka homeopátia rajongó. Ezt a tényt vélhetően nem csak mi a patikában, hanem az orvos is tudja. Ezért, kerülendő az értelmetlen konfliktusokat – vagy már belefáradva a „vitákba” – ő is másképp áll az anyukához, a gyermekeihez. Azaz, olyan esetben, mikor másnak már antibiotikumot adna, itt nem teszi. Bár, mint ahogy fentebb is írtam, mi is hasonlóan kerüljük a vitát, azt gondolom, hogy ez nem jó!

Azért nem jó, mert egy előítéletre, feltételezésre alapozunk egy későbbi szakmai döntést. Nehéz kérdés ez, mert egy jó orvos-beteg vagy gyógyszerész-beteg kapcsolat a közös egyetértésen kell, hogy alapuljon, azaz ha a betegnek különleges igényei vannak, azt figyelembe kell venni. Csak tudni kell az ésszerű határt meghúzni és betartatni.

A probléma leginkább itt van: sok beteg, szülő eszetlenül, minden tudományos alapot mellőzve, az orvos és gyógyszerész szakmai hozzáértését megkérdőjelezve, ellenséges stílusban „hisz” a homeopátiában és ezzel a konszenzuson és kölcsönös tiszteleten alapuló kezelést, gyógyszerelést nehezíti meg vagy akár teljesen ellehetetleníti azt.

A fenti esetben szerencsére nem erről volt szó, viszont nagyon jó példa arra, hogy milyen, amikor tévesen ítélnek meg. A magadról mutatott és kialakított kép még a legnyitottabb, legjóindulatúbb embert is befolyásolja valamilyen irányba. Ez lehet tévesen jó is és tévesen rossz is.

A legegyszerűbb módja, hogy a feltételezéseket, előítéleteket eloszlasd, ha nyíltan kimondod a véleményedet. Mindig.

Ahogyan szerencsére tette ez az anyuka is, akiről most már tudom, hogy a józan homeopátiás „gyógyszereket” felhasználók körébe tartozik és tudja, mikor kell az öngyógyításnak (önámításnak) gátat szabni és szakemberre bízni a döntést. Ezt nagyra értékelem!

A bejegyzés eredeti címe: „Az elsősegélydoboz mizéria margójára”.

Csak nem hagy nyugodni a téma.

Megértem, hogy egy esetleges büntetés mindenkit kellemetlenül érint, de szomorú vagyok amiatt, hogy maga az elsősegély, az elsősegélynyújtás kérdése csak ilyenkor merül fel nagy nyilvánosság előtt.

Amikor vészhelyzet van, a túlélés és az életmentés szempontjából szerintem teljesen mellékes kérdés, hogy vajon annak a jód oldatnak a szavatossága lejárt-e már, vagy, hogy steril-e még a kötszer. Ha a kényszer úgy hozza, az életmentés és a veszély elhárítása érdekében kacifántos dolgokat is meg lehet tenni, mint például a filmekből jól ismert inggel, ruhával történő nyomókötés készítése. Ehhez azonban tiszában kell lennünk azzal, hogy mit miért teszünk, illetve, ha ideálisak lennének a körülmények, hogyan oldalnánk meg. Ha ezt tudjuk, csak ekkor tudunk alternatív megoldásokon gondolkozni szükség esetén.

Persze, nem akarom én elbagatellizálni a kérdést, a szavatosság, az elsősegélydoboz rendszeres ellenőrzése igenis fontos!

Emlékszel még?

Szerintem sokkal fontosabb lenne azzal foglalkozni és azt ellenőrizni, hogy vajon a jogosítvány megszerzéséhez előírt elsősegélynyújtási ismereteink mennyire maradtak meg.

1996-ban szereztem jogosítványt és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan elsősegélynyújtási oktatást kaptam a helyi Vöröskereszt szervezésében, ami feljogosított arra, hogy általános iskolásokat oktassak alapfokú elsősegélynyújtási ismeretekre. Sajnos a képzés befejeztével a projekt elhalt, egyszer sem oktattunk iskolákban.

Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy az egészségügyben dolgozom és az egyetem alatt is kaptam elsősegélynyújtási képzést, a tudásom az évek alatt bizony megkopott. Ez azt gondolom, hogy nem feltétlenül az én hibám, hanyagságom, talán szerencsésnek is mondhatom magam, hogy a megszerzett tudásra nem volt eddig (kopp-kopp-kopp) szükségem. Pedig jócskán jártam az utakat, évi 60.000 km benne volt a talpamban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam.

Nyílván, a szakmámnál fogva sok mindent tudok (az élettani, anatómiai háttérnek köszönhetően), hogy miként kell kezelni, de erősen el kellett gondolkoznom egy stabil oldalfekvés kivitelezésén.

Az agyunk ugyanolyan, mint az izmaink: ha nem tartjuk karban, nem edzünk (repetitív folyamatokra gondolok, mint a súlyzózás), akkor gyengülnek, „sorvadnak”. Az agyunk ugyanezt teszi: ha egy megszerzett tudást nem ismétlünk át időről időre, nem gyakoroljuk, akkor az erősen megkopik.

5 évente kötelező szintentartó

Megrémít a tudat, hogy ha netán balesetet szenvedek, akkor az elsősegélynyújtás szakszerűségén múlhat az életem – és ezzel most magamon is kritikát gyakoroltam.

Éppen ezért, sokkal jobban örülnék, ha az amúgy szintén fontos elsősegélydoboz szavatossága mellett arra is figyelmet fordítanánk, hogy a tudásunk „szavatosságát” is ellenőrizzük. Erre egy jó megoldásnak tartom a mondjuk öt évente kötelező 2-3 órás, felfrissítő elsősegélynyújtási tanfolyam elvégzését.

Ahogyan időről időre a jogosítványt is meg kell hosszabbíttatni, az autó műszaki állapotát is ellenőrizni kell, úgy ezt az egyszer, valamikor régen megszerzett tudást sem ártana ellenőrizni.

Miközben anyagot kerestem a cikkhez, akkor találtam rá erre az oldalra, ahol nagyon hasznos információkat találsz és fel tudod frissíteni a tanultakat.

Emlékeim szerint már 2012. április 20-án láttunk jeleket arra, hogy valami készül, de aztán április 23-án elkezdődött: nem túlzok, percenként csörgött a telefon a patikában, elsősegély felszerelést kerestek és kb. minden második vevő is ugyanezt tette.

Akkor még bizakodóak voltunk, hogy tudunk a nagykereinkből szerezni, de keddre gyakorlatilag országos hiány alakult ki az elsősegélydobozokból. De ez csak a kezdet volt.

Akkor cseréljük ki ami lejárt

Mindig is tudtam, hogy leleményes nép a magyar, ha nincs láda, cseréljük ki a tartalmát. Ugyan én ezt nem szoktam javasolni, mert külön-külön sokkal drágább a történet, mintha egy új ládát vennénk.

Az egyik beszállítónktól tudtunk még régebben 1980.- Ft fogyasztói áron dobozt szerezni, de még ezzel a nagyon kedvezményes árral is bőven a nagy hipermarketek árai felett voltunk. Ezért aztán nem is tartottunk, maximum megrendelésre.

Pár ládát fel tudtunk tölteni, ameddig el nem fogyott a kötszer és fertőtlenítő folyadék készletünk. Nosza, rendeljünk. Ekkor ért bennünket az újabb meglepetés: a nagykereskedésekből (a három legnagyobbal vagyunk szerződésben) elfogyott minden kötszer, nuku, nulla, zéró!

Az ígéretek leghamarabb két hetes határidőre szóltak, és az ár is ment szépen felfelé: 2000, 3000, 4000 forint körüli árakat hallottunk a dobozokért.

Akkor jöjjön a simlis megoldás

Nem magyarokról beszélnénk, ha nem kerülne egy ilyen eset kapcsán szóba a trükközés. Nincsen láda? Nincsen kötszer?

„Tegyél rá egy matricát meg pecsétet, hogy érvényes oszt’ jól van!”

Láttad volna a meglepett arcokat, mikor közöltük, hogy bár hallgatólagosan egyetértünk azzal, hogy egy baleset és/vagy katasztrófa esetén az életmentő beavatkozásnál pont nem érdekel senkit, hogy lejárt-e a steril kötszer vagy sem (so called vészhelyzet esetén nem pepecselünk), azért nyílvánvaló csalásra ne kapacitáljanak már bennünket, mert nem fognak sikert elérni. Találd ki, ki volt a szemétláda? Persze, hogy mi, becsületes emberek. Ilyen időket élünk.

Sajtóközlemény – végre vége

…gondolta a halandó gyógyszerész (ez esetben én), mikor meglátta az ORFK nyilatkozatát arról, hogy az interneten terjedő hír igazából rémhír (aka hoax), nincs átfogó elsősegélydoboz ellenőrzési akció. Egy rendőri körökben igencsak jártas ismerősöm, olvasóm felhívta a figyelmet az átfogó szóra és ennek értelmezésére. Tehát nincs, de mégis van.

Természetesen a lakosságot a pozitív hír, a cáfolat soha nem érdekli, ellenben a rémhírrel, amit azonnal 100% biztosnak és hitelesnek vél. Némileg megértem az embereket, a politikus elv(és nem)társak megtanítottak minket arra, hogy amit cáfolnak, az általában igaz. Egy jogi kérdésekkel foglalkozó blog némi bizonyítékot várt (és vár a mai napig) azoktók, akiket a rémhír szerint megbüntettek, de hiába: a mai napig nem érkezett egy fotó sem a sárga csekkről.

Számomra meglepő gyorsasággal április 26-án kijött egy újabb cáfolat, nyilatkozat, mely szerint nem bírságolhatnak a rend éber őrei az elsősegélydoboz miatt, csak figyelmeztetik az autósokat, tekintettel a kialakult készlethiányra.

Az cáfolatok eredménye borítékolható volt: méginkább gyűrűztek be a vevők a patikába elsősegélydobozt vagy kötszert keresve. Ha egy addig nem ismert, enyhén zavarban levő férfi jelent meg a táránál (köznyelvben pult), akkor szinte 99% biztonsággal tudtuk, hogy elsősegélydobozt fog keresni. Jellemző volt az első mondat is:

„Nem igazán tudom, hogy tudna-e esetleg segíteni, autóba való elsősegély felszerelést keresek.”

Eleinte türelmesen végighallgattuk az ilyen vevőket, de a nap közepére már fogyott a mi türelmünk is és a mondat felénél a szavába vágtunk, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta és azt tehessük, ami a dolgunk: gyógyszert (vitamint) készítsünk, adjunk el.

A munkamenet megszakítása

Mikor orvoslátogatóként dolgoztam, az egyik orvosom mondta a következő nagy bölcsességet:

„Az embernek két nagy ellensége van: az óra és a telefon!”

Abszolút átéreztem a gondolatát, hiszen az elsősegélydoboz mizéria miatt majd’ egy teljes hétig kb. 5 percenként meg kellett szakítani a normális munkamenetet, a szakmai tevékenységet és vagy a telefonhoz kellett rohangálni, vagy pedig a gyógyszertár profiljába csak 1-2%-ban beleillő elsősegélydoboz igényekkel foglalkozni. Nem azzal, amit tanultunk, ami a feladatunk.

Sokakat nem vígasztal – joggal

Sok vevőnk (azaz majdnem vevőnk) azzal a gondolattal távozott, hogy neki ugyan mondhatnak bármit, mivel 3-4-5 éve lejárt a láda és a tartalma, ő maga sem lenne elnéző saját magával szemben, ha megállítaná a rendőr. Megértem.

Ugyanakkor az országos készlethiány is sokak számára elfogadhatatlan volt.

Többek között ezért is írom ezt a blogot, hogy jobban beleláss a patika életébe és lassan kialakuljon egy kép benned arról, hogy egy patika közel sem úgy működik mint egy nagy multi, illetve, hogy a patika nem egy bolt.

Tanulság

Mi lenne, ha rémhírterjesztés helyett mindenki tanulna az esetből, és beírná a naptárjába, mondjuk egy tetszőleges hónaphoz, hogy „elsősegélydoboz ellenőrzés”. Egyre több embernek már okosabb a telefonja, mint saját maga, szinte mindegyikben van naptár. Egy éves ismétlődést állítunk be, és máris kész az automatizált mizéria elkerülő magatartásunk.

Egy külön szocio-pszichológiai vizsgálatot érne lassan meg, hogy miként terjednek a pletykák, a rémhírek és miért nagyobb a hitelességük, mint a cáfolatoknak, objektív tájékoztatásnak.

Update: a nagykereskedések már csak hónap közepére ígérnek elsősegélydobozt, így a mizéria tovább gyűrűzik, sajnos továbbra sem tudunk a vevőink számára rendelni. Benzinkutakon azonban már lehet – állítólag – kapni.

Ebben a hónapban ez a második ügyeletem, ugyanúgy péntek, mint múltkor. A holnapi napot is ugyanúgy délig le fogom dolgozni, annyi különbség van, hogy ma délután három órára jöttem, így összességében egy 21 órás munkanapom lesz.

A mai nap megint háborús állapotok uralkodtak a patikában, mindenki a négy napos ünneptől aggódva fontosnak tartotta, hogy világháború esetére is elegendő gyógyszerkészletet feltankoljon magának.

Remélem nyugis ügyeletem lesz, egyelőre nem jött még senki, igaz még csak 20 perccel múlt 6 óra.

19:00 – Az első fecske. Fogászati műtét után ügyeletről érkező betegnek antibiotikumra és fájdalomcsillapítóra volt szüksége. Az úr némileg fel volt háborodva, hogy ügyeletben nem fogadunk el bankkártyát.

19:06 – Egy szemcseppre volt szüksége az úrnak, aki rutinosan adta is oda már előre a 2000 Ft-ot, majd a végén örömködve közölte: „Látod ezt, így kell csinálni és akkor nem kell futkosnod 2-3x” – a tezsvíremet nem tette hozzá.

19:21 – A városi ügyeletről jöttek egy idős néninek antibiotikumért és lázcsillapítóért a hozzátartozói. Eléggé ritkán felírt antibiotikumot kapott az orvosától, ráadásul jó drágát is. Algopyrint is szerettek volna feliratni a néni lázára, de az orvos azt mondta, hogy vannak már jobb lázcsillapítók, melyek recept nélkül kaphatóak – hát, ezzel kicsit vitatkozom, de nem volt mit tennem. Kértek még hozzá 1000mg-os C-vitamint, hogy a néni könnyebben be tudja venni, a pezsgőtabletta formát választottuk.

19:29 – Friss szemműtött hölgynek kellett fájdalomcsillapító és egy speciális szemcsepp.

19:31 – Mint a takarítónktól megtudtam (aki még itt dolgozik), hogy a városban hirdette magát egy ingyenes (a pecsét alapján Önkormányzati fenntartású) fogászati ügyelet. A mai első beteggel pontosan megegyező gyógyszereket írt fel nekik a doktorúr, remélem ma az utolsót, mert a fájdalomcsillapító – ami a „tollában” van – már elfogyott.

19:59 – Városkörnyéki ügyeletről jött egy hölgy vérnyomáscsökkentőért.

20:02 – Egy fiatal hölgy érkezett a 9 éves gyermekének lázcsillapító szirupért: „Tudod, azt a legújabbat!” – ez annyit tesz, hogy az egyik termékből van kifejezetten 6-12 éves korosztály számára gyárott, de igazából csak a hatóanyag a dupla benne, mégis mindenki innovációként éli meg.

20:08 – Relative szomszédos, de Vas megyei településről jött egy beteg nem túl gyakori, de ritkának sem mondható gyógyszerért. Örültem neki, mert kicsit beragadt a készletünk ebből a gyógyszerből – az áprilisi árváltozás miatt a most értékesített gyógyszeren keletkezett 83 Ft veszteség, dobozonként. Viszont kaptam 440 Ft borravalót.

20:25 – Ügyeletről érkezett egy fiatal lány, akit nagyon megsajnáltam: nem volt nála annyi pénz, amennyi kellett volna a gyógyszereire. Szerencsére az egyik egy kenőcs volt, amiből ugyanolyan hatóanyaggal tudtam neki egy olcsóbbat, kisebb kiszerelésűt adni. Szegényem még meg is volt kavarodva, mert meg akarta magyarázni, hogy a recepten két gyógyszer van felírva neki. Nagy nehezen elhitte, hogy a receptre biztosan csak egy gyógyszer van felírva, majd elővette az ambuláns lapját: na arra volt ráírva a kenőcs neve.

20:40 – A város nagy tekintélyű és szakmai tudású szemész főorvosa, akit személyesen is ismerek, ma a magánpraxisában kisebb szemészeti beavatkozásokat hajt végre. Gondolom, kihasználják a hosszú hétvége adta lehetőséget, van idő a regenerálódásra. Két féle szemcseppért jött megint egy betege.

20:51 – Egy fiatal lány jött orrspray-ért és savlekötőért. Kicsit standupoltam az árakat illetően, de aztán megegyeztünk.

20:55 – Csörög a telefon:

„Maguk az ügyeletes gyógyszertár?”

Igen.

„Hol lehet csengetni, mert itt vagyok a patika előtt, de minden sötét!”

A bejárat mellett van a csengő,de nyitom az ügyeleti ablakot, észre fogja venni.

Világít amúgy a lámpa az utcán is és bent a patikában is. Egy darabig vártam, mivel senki nem jött, rájöttem, hogy a tőlünk 2 km-re levő patikánál vannak – mindig összekevernek minket.

21:01 – Két fiatalember jön, hányáscsillapító tablettát kérnek gyereknek. Mikor az életkora felől érdeklődöm, kiderül, hogy kutyáról van szó. Az állatorvos javasolta nekik a gyógyszert, elmagyaráztam az adagolást, miután megtudtam, hogy hány kiló a kutya. „Magukkal beszéltem az előbb telefonon?” – „Igen, csak eltévedtünk és a másik gyógyszertárnál voltunk.”

21:07 – Két éves gyermek makacs száraz köhögését nem enyhíti az orvos által felírt, szerintem leghatásosabb gyógyszer. Egy recept nélkül kaphatóval próbálkoznak most a szülők.

21:10 – 17-18 év körüli lány érkezik.

Jó estét!

„Jó napot, egy Stadalaxot.”

Azt szeretne kérni?

„Ja, igen.”

Távozáskor legalább elköszönt.

21:30 – Ügyeletről érkezett egy apuka a gyermekének hányáscsillapító kúpot venni.

Mindeközben a szomszédos házak valamelyikében – vagy a játszótéren – már beindult a nyári fiatalkori lerészegedési szezon. Kissé hangosak, de legalább jól érzik magukat.

21:45 – És IGEN! Eddigi gyógyszerészi karrierem alatt erre vártam! Éjszakai ügyeletben drogosnak milis fecsit kiadni! Az egyetemen az idősebbek (értsd, többet dolgoztak már patikában) között terjengett mindig a városi legenda szintre emelt drogos vevők esete, akik milis fecsiért és tűért tértek be – többnyire ügyeletben – a patikákba. Volt, aki „oda” is próbálta. Nem városi legenda!

21:50 – Ma a hányós kutyák világnapja van, hányáscsillapító kúpért jött egy fiatal srác, állatorvosi recepttel.

22:17 – Balesetiről jött egy úr, a feleségének kellett diklofenák tartalmú fájdalomcsillapító.

22:20 – Egy kötőhártyagyulladásra való szemgélt keresett egy hölgy.

Kezd hűvös lenni kint, Walter ablaka is párásodik.

0:21 – Csend van, szerintem ledőlök, megpróbálok aludni.

2:19 – Képzeljük el az élethelyzetet: hajnali kettő óra 19 perckor eszedbe jut, hogy neked szűztea kivont kell. MOST!

3:00 – Görcsoldó, hasfogó, hányáscsillapító. 3×1 mindegyik.

5:55 – 5 perccel a kitűzött ébredési időpont előtt újból csengetnek. Izomlazítót vitt a hölgy és kért még vitamint ideggyulladásra.

Hihetetlen, mennyit számít az az 5 perc. Most úgy érzem, sokkal kipihentebben ébredtem volna, ha megkapom még azt a kis pihenőt. De ez munka, szóval panasznak helye nincs. Két óra múlva nyitunk, azaz már csak 6 óra van hátra a „műszakból”.

6:20 – Jött egy középkorú férfi, de csak elolvasta az ünnepi nyitva tartásunkat. A zárt ablakon át is behallattszódott, ahogyan felolvasta magának. Jót mosolyogtam.

7:30 – Hivatalosan vége az ügyeletnek. Akkor 8 órától indul a buli délig.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Egy nagyon érdekes és szakmailag is igényes blogra bukkantam pár hete. A Ködpiszkáló (geekek figyelem, nem kódpiszkáló szó van az URL-ben) című blog szerkesztői gyógyszerészek, orvosok, akik nagyon pontosan és egyértelműen megfogalmazzák a blog célját:

Amit itt találhat: gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek, rémhírek oszlatása, a köd piszkálása – szakemberektől (gyógyszerészektől, orvosoktól). Célunk az elfogulatlan és szakszerű tájékoztatás, mert a helytelenül alkalmazott rossz minőségű termékek használata többet árthat, mint a kezelés elmaradása. Várjuk a körleveleket, spameket (kéretlen leveleket), képtelen és képpel ellátott hirdetéseket, kérdéseket gyógyszerekről, csodaszerekről, egyéb szerekről.

Nagyon vicces történet, ahogyan a blogra rátaláltam: megírtam a tiszta só anomáliáról a bejegyzésemet, miközben, tőlem függetlenül Szegeden, dr. Csupor Dezső kollégám, a Farmakognózia Intézet kutatója szintén ezen a témán dolgozott és megírta a Ködpiszkáló blogon a „Mérgező-e a konyhasó?” című bejegyzését. Kollégám március 22-én 8 óra 53 perckor publikálta bejegyzését, míg én délután 16 óra 51 perckor.

Telt, múlt az idő, a blogom statisztikáját figyelve láttam, hogy sok látogató érkezik hozzám a Google keresőn keresztül a legkülönbözőbb sóval kapcsolatos  kulcsszavakkal. Ilyenkor azért hajt a kíváncsiság, és jómagam is leellenőrzöm, hogy az adott kulcsszóra hol található meg a patikablogom.

Egy ilyen keresés alkalmával, 5 nap elteltével találtam rá a Ködpiszkáló blogra, melynek azóta aktív olvasója és hozzászólója vagyok.

Ajánlom neked is, hiszen nagyon jó témákat dolgoznak fel maximális szakmai igényességgel és bízom benne, hogy sikerül eloszlatniuk jópár városi legendát.

A Ködpiszkáló blogot megtalálod a Facebookon is, vagy tégy úgy, mint én: iratkozz fel RSS-ben!

Korábbi írásaimból is megtudhattad, hogy egy ideig egy patikalánc gyógyszertárában dolgoztam. Még az ottani „karrierem” alatt merült fel az igény, hogy írjak egy ismertetőt a patikaláncokról. Nagyon öszetett kérdéskör ez és vannak részletek, amikkel én magam sem vagyok teljesen tisztában, amit utánaolvasással kompenzálok. Rengeteg feldolgozható anyagot találtam és a célom az, hogy ezekből egy érthető kivonatot adjak számodra.

A patikaláncokkal kapcsolatosan természetesen sok városi legenda is kering a piacukat (sokszor jogosan) féltő tradicionális patikák körében. Szakmai körökben nem feltétlenül leszek népszerű a véleményemmel, sok olyan pont van az érvelésükben, amivel én nem értek egyet, vagy másképp látom.

A kezdetek

A kezdetben állami működtetésű gyógyszertárak 1990 és 1995 között privatizálásra kerültek. Egy korabeli tanulmány már akkor nagyon érdekes kérdéseket feszeget, melyek egy része úgy gondolom, a mai napig nem lett megoldva. Akit mélyebben érdekel a téma, feltétlenül javaslom elolvasni, így 17 év távlatából nagyon tanulságos.

A gyógyszer-kereskedelem sajátos helyzetet tölt be a jóléti államok piacgazdaságaiban. Össze kell egyeztetni egymásnak ellentmondó követelményeket, azt, hogy a gyógyszer- kereskedelem piaci tevékenység, nyereséges vállalkozás legyen és eleget tegyen ellátási felelősségének is.

A privatizációval párhuzamosan lehetőség nyílt a magán tulajdonú patikák megnyitására, mely a kilencvenes évek elején feszültséget teremtett az akkor még állami és magán tulajdonú patikák között: a magánszektornak némileg nagyobb mozgástere volt és elindult a szakemberek elszipkázása is.

Egyértelmű volt a szándék mind az állam, mind pedig a szakma részéről, hogy a gyógyszertárak szakmai és gazdasági vezetése a gyógyszerész szakma kezében legyen, hiszen ez biztosítja legjobban a gyógyszerellátás magas színvonalát. A gyógyszerész szakmában a felelősség kérdése, a felelősség vállalása mindig is alapvető fontosságú volt, ezt már az egyetem alatt „magunkba szívtuk”. A kezdeti időszakban ezt nyomatékosította az a tény is, hogy a gyógyszertárakat üzemeltető vállalkozások egyéni vállalkozás vagy betéti társaság formájában működtek (és egy részük működik a mai napig), így a patikát üzemeltető gyógyszerész a saját vagyonával is felelős volt.

A törvény a szakma tisztasága védelmében sok intézkedést hoz: leszögezi, hogy a gyógyszertár tulajdonosa és működtetője ugyanazon személy kell legyen, akinek gyógyszerészi diplomával, gyakorlattal kell rendelkeznie, ekkor folyamodhat a személyes működtetési jogért („személyi jog”), aminek elnyerése esetén a törvény őt kötelezi a főállású munkavégzésre (kizárva a többes tulajdonlást). A törvény megtiltja a működtető és a tulajdonos szétválását, mivel ez számos, az ellátásra is kihatással bíró negatív következménnyel jár.

Forrás: Patika Magazin

Jól látható, hogy a privatizáció eredményeként és a magánszektor kialakulásával létrejöttek egymástól gazdaságilag független, gyógyszerészi tulajdonláshoz kötött gazdasági vállalkozások. A szakma évek óta hangoztatja, hogy az egészségügy, beleértve a gyógyszerellátást nem üzlet. Ezzel én nem értek egyet, hiszen például maga a gyógyszeripar a hadipar után a második legnagyobb üzlet a világon. Az egy teljesen más kérdés, hogy üzlet és üzlet között óriási különbségek vannak. Attól, hogy elismerem, kimondom, hogy egy gyógyszertár üzemeltetése üzleti vállalkozás, sőt mi több profitorientált, attól még nem kell elvesztenem a szociális érzékenységemet, szakmai elhivatottságomat.

A legnagyobb álszentségnek tartom, mikor kiabálva azzal érvelnek, hogy a szakmánk esetében nem szabad üzleti érdekekről, profitról beszélni. Ez nettó demagógia, a szocializmus véget ért!

Mi keltette életre a patikaláncokat, hálózati patikákat?

Magyarországon a hagyományos nyugati értelemben vett patikaláncok nem működtek, kifejezetten patikalánc nyitási-alapítási szándékkal nem nyílhattak gyógyszertárak. A jelenlegi hálózati körképet némiképp bonyolítja, hogy a patikaliberalizáció alatt lehetőség volt új, komplett patikaláncok kialakítására.

Gyakoroljunk önkritikát: az egyetem alatt nem kapunk megfelelő mennyiségű és mélységű oktatást arra, hogy miként kell egy patikát, egy üzleti vállalkozást vezetni. A Gyógyszerügyi Szervezési Intézet ugyan szép múltra tekint vissza és magas szintű oktatást kaptunk itt (jómagam mind a szakdolgozatom, mind a szakvizsgámat ennek az Intézetnek a falain belül szereztem meg), azonban úgy gondolom, hogy a gyorsan változó gazdasági környezetre és magára a gazdasági gondolkodásmódra nem kellően készít fel. Nyílván, nincs olyan képzés a világon, amelyik az iskolapadot elhagyva minden szükséges tudással fervértez, az élethosszig tanulás elengedhetetlen.

Mivel a szakma hosszú éveken át egyfajta álomban ringatta magát („az egészségügy nem üzlet”) és sokáig kvázi monopolhelyzet volt a gyógyszertárak üzemeltetése terén, a változó és sokszor kiszámíthatatlan gazdasági környezet kihívásait nem volt képes kellően lereagálni. Így alakulhattak ki olyan esetek, hogy gyógyszertárakat működtető gazdasági vállalkozások a csőd szélére kerültek. Ez lehetett amiatt, hogy a vezetés nem megfelelő volt – hiszen mi a képzést nem egy gazdasági szemlélettel kaptuk, kapjuk, sokkal inkább egy humán, egészségügyi képzést -, és lehetett amiatt is, hogy olyan külső tényezők gátolták a talpon maradást, amit önerőből sok patika nem tudott megoldani. Ezeknek az okoknak a részletes taglalása napok, hetek, hónapok vitáját, elemzését képezhetné, ezért most mélyebben nem is megyek bele.

A csődközeli állapot többnyire a beszállítói, nagykereskedői tartozásokból alakult ki. A gyógyszerek árrése régóta vita tárgyát képezi, mely egy külön bejegyzést érdemel, ezért most ezt sem részletezem. Röviden csak annyi, hogy ma, szigorúan csak a gyógyszerek eladásából és az ebből keletkező haszonból nem lehet eltartani egy gyógyszertárat.

Mivel a gyógyszertárak tulajdonosai a személyes vagyonnal is felelő gyógyszerészek voltak, a csőd közeli állapotot (vagy csak szimplán a veszteséges időszakot) előbb utóbb meg kellett szüntetni. Ennek egyik kézenfekvő megoldása volt az, hogy a nagykereskedések a tartozás elengedésének fejében „üzletrészt” vásároltak a gyógyszertárakból. Erre a korai időszakban különböző háttérszerződésekkel került sor, majd a Molnár-éra dózerolása során a patikaliberalizáció alatt nyíltan, 2011. január 1-óta pedig már korlátozottan, mederbe terelve alakulhattak patikaláncok.

A bajból íly módon kihúzott gyógyszerészek továbbra is a patika vezetői maradtak, több esetben tulajdonrésszel, hiszen ez többé-kevésbbé követelmény maradt.

A patikaliberalizáció alatt, mivel megszűnt mindenféle patikanyitási korlátozás, lehetőség nyílt a már jelen levő patikaláncok számára, hogy tovább növekedjenek. Akár felvásárlással, akár új patika nyitásával, tovább növelve a piaci jelenlétüket, befolyásukat.

Konkurencia, mint ismeretlen fogalom

A privatizált és magántulajdonú patikák számára éveken át ismeretlen volt a piaci verseny, a konkurencia fogalma. Mivel a nyitható patikák száma egy adott település lélekszámához volt kötve, egy relative kényelmes, monopol helyzet alakult ki. Olyannyira, hogy a feltörekvő generációknak (mint például én), hacsak nem volt gyógyszerész a családban, szinte lehetetlen volt saját patikát nyitni, vagy egy már működő patika vezetését átvenni. Kihalásos alapon, főként családi körben „öröklődtek” a patikák.

Az ésszerűség valahol azt kívánta, hogy egy piacon annyi résztvevő lehessen, amennyit az el tud tartani, főleg, hogy a gyógyszereken az árrés szabályozott, így a hagyományos értelemben vett piaci módszerek nem feltétlenül alkamazhatóak egy patika gazdaságossá tételében. Egy relative fix méretű piac sokszorosára lett osztva azzal, hogy a már említett Molnár-éra alatt a patikaliberalizáció keretében bárhol, bármennyi patika nyílhatott. Megjelent a tradicionális gyógyszertárak számára a konkurencia, a verseny, egy ismeretlen fogalom. Korábban ha jól, ha rosszul csinálta a gyógyszertár azt amit csinál (itt most üzleti értelemben gondolom), a betegek betértek hozzájuk, hiszen jóval kevesebb választási lehetőség volt.

A megoldáskeresés helyett a magántulajdonú, független gyógyszertárak próbáltak (és azóta is próbálnak) a monopol helyzet szoknyája mögé visszabújni. Ami azt gondolom, hogy semmi esetre sem a jó út.

Mi az a patikalánc?

A patikaláncok a kereskedelemben ismert bolthálózatok mintájára kialakított üzlethálózatok, a globalizáció egészségügyi szektorban történő megjelenése. Általában egy tulajdonosi kézben összpontosul, ami lehet akár befektetői csoport is, minden szakmai háttér nélkül, szimplán üzleti alapon. Manapság egyre inkább megfigyelhető az egységesített kinézet, közel azonos méretű és adottásgú patikák létrehozása.

Hasonlóan más, láncban működő üzletekhez, a patikaláncokra is jellemző a központosított beszerzés, a központi „irányítás”, például marketing eszközök alkalmazása (hirdetések, szórólapok), különböző beszállítói kedvezmények tárgyalása, a patika arculatának kialakítása.

Bár már törvény tiltja (de a gyakorlatban ez szinte ellenőrizhetetlen), az árukészlet összetételét és a szakmai döntéseket illetően is érezhető a központi „hatás”. A patikalánchoz tartozó patikát ugyanúgy „személyi jogos” gyógyszerésznek kell irányítania, ugyanazok a szigorú minőségi és mennyiségi (pl. dolgozók létszáma) szabályok vonatkoznak, mint egy önálló, független patikára. A vezető gyógyszerésznek többnyire meg van kötve a keze egyes döntések meghozatalában, egy személyben felelős ugyan, de mégis csak egy alkalmazott.

Miért tiltakoznak a patikaláncok ellen?

A patikaláncok ellen leggyakrabban felhozott kifogás az, hogy túzottan anyagias, profitorientált üzleti vállalkozás, szakmai véleményeket, érdekeket figyelmen kívül hagyva. Persze ez a valóságban nem teljesen igaz, de azért van igazságtartalma.

Update:íme egy eset, ami nagyon jól szemlélteti a profitorientált kockázati tőke elképzelését a patikaláncok üzemeltetéséről.

Egy olyan tiltakozást sokkal inkább elfogadhatóbbnak és őszintének tartok, hogy az a baj a patikaláncokkal (a konkurens oldalról nézve), hogy mivel össz lánc szinten, nagy mennyiségben rendelnek árut 1-1 gyártótól, ezért sokkal nagyobb kedvezményt képesek kialkudni. A kialkudott kedvezményből nagyobb profitra tudnak szert tenni, így gazdaságosabban, nyereségesebben tudnak működni. Ez gyakorlatilag az üzleti élet minden területén megfigyelhető „multi” probléma, nem egyedi eset.

Egy másik jogos tiltakozás alapja az a tény, hogy Magyarországon több lánc tulajdonsa egy-egy nagykereskedés. Ilyen esetekben fokozottan érvényesül az az ellenérv, hogy a nagykereskedés a „saját” patikái számára kedvezőbb feltételekkel szállít, nagyobb kedvezményt ad gyógyszerekre, gyógytermékekre. Amennyiben ezt a kedvezményt a patika továbbadja a beteg felé, azzal egyértelműen piacot nyer, hiszen a beteg/vevő az olcsóbb gyógyszertárat választja.

Itt fontos megjegyeznem, hogy manapság egy gyógyszertár termékpalettája nagyon széles. Vényköteles, Társadalombiztosítási támogatással árult gyógyszerekre semmiféle kedvezmény nem adható, csak és kizárólag a támogatás nélküli, a vénymentesen vásárolható (OTC) és az „egyéb” (kozmetikumok, vitaminok, étrendkiegészítők) termékekre.

Ilyen kedvezményekkel egy független patika nem tud versenyezni, így érthetőbb lenne a patikaláncok elleni tiltakozásnak az ilyen formája. Egy erősebb piaci befolyással bíró szereplő (nagykereskedés) előnyhöz juttathatja a saját érdekelségeibe tartozó szereplőket (láncpatikák). A valóságban azt tapasztaltam, hogy erre azért kényesen ügyelnek a cégek, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok: nem nyíltan teszik.

Látható tehát, hogy mindenki a saját üzletét félti, a saját patikájának a fenntarthatóságát. Ezek szerint mégis üzlet a gyógyszerellátás.

Patikaliberalizáció

Anno a patikaliberalizációt úgy  ideologizálta meg a kormányzat, hogy az a betegeknek  jó lesz, mert elindul értük a versengés, ami a patikai ellátás színvonalát fogja emelni. Kedvezmények, ingyenes szolgáltatások, hozzáadott érték, törzsvásárlói programok.

Ma már világosan látszik, hogy beigazolódott jópár (szerintem amúgy rosszul kommunikált) félelem: gyanús pénzügyi háttérrel, offshore lovagok gombamód szaporodó patikákat, patikaláncokat nyitottak, sokszor a szakmai szempontok, elvárások mellőzésével. A polcról nem lehet hozzáértő, szakmailag képzett személyzetet (különösen gyógyszerészeket) leakasztani, ezért teret nyertek a „gyorstalpaló” gyógyszerkiadó szakasszisztensi tanfolyamok, melyek ontották magukból a felkészületlen, pár hónapja még szalag mellett vagy épp boltban dolgozó „szakembereket”. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak kivételek, de a nagy általánosság sajnos ez.

Mára ezeknek a patikáknak egy része bezárt, a kockázati tőke kivonult – ebből is látszik, hogy szakmai elhivatottság a gyógyszerellátás, a betegérdekek iránt nem volt, csak az üzleti érdek. A működésük ideje alatt azonban elérték azt, hogy az amúgy is finanszírozási nehézséggel küzködő patikák újból a csőd szélére kerüljenek. Ugye az mindenki számára egyértelmű, hogy míg egy magántulajdonú patika a veszteséget csak önerőből (vagy újabb hitel felvételével) tudja finanszírozni, addig egy patikalánc tagja mögött (jó esetben) egy erős, stabil pénzügyi háttér áll. Mert a láncpatikák is szenvednek el veszteséget a piaci verseny hatására, maximum ezt jobban tudják átvészelni.

Betegként a láncpatika jó vagy rossz nekem?

A válasz nem ilyen egyértelmű, nincs igazán fekete vagy fehér. Számos láncpatika nagyon jól működik, érvényesülnek a szakmai szempontok mellett az üzleti érdekek is és mindenki jól jár. A betegekért/vevőkért folytatott versenynek érezhető előnyei vannak, bár mint minden egyéb vásárlást érintő esetben, azért a patikák esetében is körültekintőnek kell lenni: nem mindig az olcsóbb a jó és nem mindig az akciós az olcsóbb!

Azok a betegek, vevők nyílván rosszul jártak, akinek a környezetében épp bezárt egy patika, legyen az lánc tagja vagy önálló. A kialakult verseny sajnos ilyen eredményt is hozott, ami igazolja azokat a félelmeket, melyeket a patikaliberalizáció előtt fogalmaztak meg.

Mit lehet tenni?

Ahogy korábban is írtam, sajnos a megoldáskeresés helyett a szakma a kényelmes monopol helyzet felé kacsingat, amiben a jelenlegi kormányzat kellően partner. Szerintem ez nem megoldás!

Nem a reklám helye, de tényleg. Egy évfolyamtársam rengeteg munkát beleölve egy rettentő jó ötlettel állt elő: összefogta a magántulajdonú (azaz gyógyszerészi tulajdonú) patikákat és kvázi egy „vásárlói szövetséget” hozott létre Magyar Gyógyszerészi Tulajdonú Patikák néven. Eleinte ez a szövetség csak a közös marketing eszközök használatára (hirdetések) terjedt ki, majd a kezdeti sikereket látva közös beszerzésre is. Mindenki megőrizte a függetlenségét, de együtt, nagy mennyiségben rendelve egy-egy gyártótól ki lehet alkudni azokat a kedvezményeket, melyeket korábban csak a patikaláncok voltak képesek.

Ezt a kedvezményt a vevőknek továbbadva tényleg minőségi szolgáltatást tudnak nyújtani úgy, hogy közben a méretében relative változatlan piacból visszanyernek kicsit.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha van egy gyógyszerész, aki jól vezet egy patikát, sikeresen működik a vállalkozás, a betegek elégedettek, talpon tud maradni, akkor miért ne kapná meg a lehetőséget (nyílván egy „beosztott” gyógyszerész segítségével), hogy a betegek szélesebb körében, több helyszínen nyújtsa ugyanazt a minőségi szolgáltatást? Magyarul ha egy üzlet működik, miért ne működhetne 2-3 vagy akár több. A jelenlegi rendelet ad erre lehetőséget, de továbbra is nagyon erős a láncok iránt az ellenszenv, mindenki közös ellensége.

Szerintem

Ahogy már korábban is írtam, én hiszek a vevői lojalitásban! Ez nem feltétlenül azzal érhető el, hogy olcsóbb vagyok a konkurensemnél, hanem például azzal, hogy hozzáadott értéket teremtek.

Nagyobb figyelmet fordítok a vevőimre, a speciális igényeikre. Ésszerűen és előrelátóan gazdálkodom (ami manapság azért egy patikában nem egyszerű feladat sajnos, erről még írok később), a realizált haszonból visszaforgatok az üzletbe. Új, váratlan helyzetek esetén nem görcsösen a régi rendszer megtartásáért küzdök, hanem az új rendszert megismerve reagálok a változásokra.

A patikaláncok jelenléte nem feltétlenül rossz, azonban azt aláírom, hogy a jelenlegi rendszer eléggé „magyaros”, sok helyen zavaros.

Ha gyógyszerészi oldalról nézem, nagy segítség, hogy nem a vezető gyógyszerésznek kell kitalálnia, hogy milyen legyen a patika arculata, hanem egy szakképzett marketing csapat dolgozik ezen. A havonta megjelenő akciókon szintúgy. Akár több száz patika forgalmaiból levont tanulságokat, tanácsokat ingyen (igazi vezetői utasításban) megkapja, nem ő agyal az iróasztal felett, hogy mit kellene tenni, hogy jobb, nagyobb forgalom legyen. Aki tud élni ezekkel a pozitívumokkal, az egy sikeres patikát vezethet el valamelyik lánc égisze alatt.

Megfordult a fejemben egy olyan rendszer gondolata is, ahol egy adott hálózat (lánc) patikáinak az üzemeltetésére lehet pályázni. Hasonlóan a franchise rendszerekhez. Amennyiben én rendelkezem a szükséges képesítéssel (gyógyszerész), akkor egy hálózat részeként üzemeltethetek egy patikát, a működés nyereségéből pedig magának a hálózatnak kell fizetnem, egyfajta „koncessziós díjat”. Élvezném a lánc nyújtotta lehetőségeket, előnyöket ugyanakkor a saját vezetésem hozzáadott értékével tudnám megkülönböztetni magam a többi konkurenstől.

Persze, egy ilyen rendszer sem lenne jó, mert sértené a már meglévő patikák üzleti érdekeit. Ó, várj! Most akkor mégis üzlet?

Lesz folytatás?

Biztos lehetsz benne, mert a bejegyzés írása közben rengeteg olyan téma jutott eszembe, amit érdemes leírni, hogy jobban beleláthass, mi, miért és hogyan történik egy patikában.

Tegnap volt egy érdekes,már-már viccesnek mondható történet a patikában. Egy fiatal hölgy jött be a patikába, majd elkezdte kipakolni a kenőcsös dobozait és gyógyszeres üvegeit, hogy ezeket szeretné visszahozni. Mondtam neki, hogy igazából annyit tudok vele tenni, hogy ha kéri, akkor kidobom a lejárt gyógyszergyűjtő dobozba.

Kikerekedtek a szemei és a következőt kérdezte:

„Hát jó, de az árát visszakapom, ugye?”

Udvariasan közöltem vele, hogy a gyógyszerek csomagolóanyagát nem vesszük vissza, nem visszaválthatós. Ekkor már ingerülten, felháborodva tette fel következő kérdését:

„Akkor én miért is fizettem érte? A sörösüveget is vissza lehet váltani!”

Még mindig udvariasan, de már határozottan válaszoltam neki, nem kis éllel, hogy azért egy gyógyszert és egy sörösüveget ne hasonlítsunk már össze! Elmagyaráztam röviden, hogy a gyógyszerek árában a csomagolóanyag is benne van és az egy különleges helyzet, hogy magisztrális készítményeknél (talán emélkszel rá, ezek azok a gyógyszerek, amiket a patikában készítünk el – a szerk.) a blokkon fel van külön tüntetve, hogy mennyibe kerül a csomagolóanyag, mennyibe a munkadíj és mennyibe maga a készítmény. Nagy nehezen elfogadta a tényt, majd duzzogva távozott.

Utána a kollégákkal tanakodtunk rajta, hogy a sörösüveget leszámítva, vajon hol teheti még meg az ember, hogy visszavigye a csomagolóanyagot a vásárlás helyszínére, reklamálva annak árának visszatérítését.

Vagy például, hogy vajon mit szólna a kedves vevő, ha legközelebb az elkészített kenőcsöt odaadnánk a kezébe, tégely nélkül. Vagy a kúpot nem csomagolnánk egyenként kasírozott alufóliába, hanem egy szimpla nylon zacskóba tennénk.

Mikor ennek a blogbejegyzésnek a megírásához készültem, a Nők Lapja Cafe fórumán találtam egy hasonló témájú értekezést, ahol egy kolléga szerintem maximálisan korrektül és az én mondandómat 100%-ban lefedve válaszot a kérdésre. Ezért most idézném a nyitó kérdést és a kollégám hozzászólását.

A nyitó hozzászólás:

Sziasztok!

Vettem ma patikában olajat, és maga a csomagolás és a magi díj dupla annyi volt mint maga az olaj.

Kérdésem, hogy ha én ezt az üveget kimosom, és visszaviszem h ebbe kérek olajat, akkor adnak?

50gramosban adtak 30-at, de nem bánnám ha máskor teliadnák.

Szerintetek ez működik?

És a kolléga válasza (kiemelések tőlem) :

Nem árulok zsákbamacskát. Már most jelzem, hogy gyógyszerész vagyok. A másik oldal szemszögéből is érdemes talán megvizsgálni a dolgokat. Íme:

Gyógyszertárak nem használhatnak fel újra visszahozott csomagolóanyagokat. Sem üveget, sem kupakot, sem tégelyt, vagy hintőporos dobozt…

Mivel nem tudják megfelelően kimosni, fertőtleníteni.

A jogszabály valójában kettős, mert egyrészt az érvényben lévő gyógyszerkönyv tiltja a csomagolóanyagok újra felhasználását, másrész a betéti díjas csomagolók (üveg) visszaválthatóak. Itt a patika jogosult dönteni.

De komolyan, miért is vennék vissza, ha utána mehet a kukába?

Vagy ha visszaveszik lehet mégsem oda megy?

Minek örülnének jobban? Egy olyan patikának, olyan jogszabályi háttérnek (ami érvényben is van), ahol SENKITŐL nem veszik vissza az üvegeket, így biztosak lehetnek benne, hogy a megvásárolt készítmény tiszta üvegben van, vagy egy olyannak, ahol visszakapják a 40-50Ft-okat az üvegért, de lehet a köptetőjük üvegében előtte egy rühesség elleni készítmény volt, amit visszahozott előző tulajdonosa?

A gyógyszertárak nem rendelkeznek speciális tisztító, sterilező berendezésekkel, még ha nagyon alaposan elmossák is az üveget, az sem megfelelően higiénikus. (nyilván ezért is tiltja a jogszabály)

Másrészt ha lennének megfelelő tisztító készülékek az mennyi vegyszert, vizet, áramot… használna fel? Mennyivel lenne környezetbarátabb, mint kidobni az üveget? (ha annyira figyel valaki a környezetére, akkor mossa ki és vigye el szelektív gyűjtőbe)

Azt nem értem, hogy az emberek fenn vannak akadva a gyógyszertári csomagolóanyagok árán, de nem gondolják, hogy a gyógyszerek árába ugyanúgy bele van kalkulálva a csomagolási költség?

A gyógyszergyártók nem ajándékba adják, hanem beleépítik az árba, csak a blokkon nem szerepel külön, hogy 28 darab tabletta +2bliszter +1 papír kartondoboz +1 betegtájékoztató papír + nyomtatási költség…

De ugyanez a kozmetikumoknál. Egy akármilyen márkás arckrémnél a külcsíny többe kerül, mint maga a tartalom. Egy szép üveg, vagy porcelán fiola többe kerül a krémnél és még haszon is van rajta!

(Egy régebbi arckrém összetételére bukkantam nemrég. A mai napig több ezer forintért árult, gyönyörűen csomagolt krém ára néhány száz forint.)

Ezen miért nem háborodik fel senki???

A magisztrális díjon is fel lehet háborodni, csak az emberek azt nem látják mennyi munka van egy készítménnyel.

Néha úgy látom sokkal egyszerűbb lenne magisztrális készítményekkel nem foglalkozniuk a patikáknak, de akkor ugye hol marad a szakma. Ahhoz mit szólnának, ha egy vállrándítással elintéznénk, hogy nincs sebbenzin és nem is lesz. Nekünk csak könnyebbség lenne! De nem a haszonért választottuk (azt hiszem a többség nevében beszélhetek) ezt a hivatást, hanem minden szépségéért és ennek a labormunka ugyanúgy része!

Sem a csomagolóanyagokon, sem az alapanyagokon nincs nagy haszna a patikáknak! Az áruk szabályozott, a patika nem kénye-kedve szerint állítja be. (átlag 10% körül mozog)

Ennek ellenére sok munka van vele. Azért nézzük is meg egészen pontosan mennyi?

Az alapanyag beérkezik a patikába. Minden alapanyagot bevizsgálunk. (az ehhez szükséges reagenscsomagot évente meg kell vennie a patikának, ami nem 5-10ezer forint!). Az elvégzett vizsgálatokat rögzíteni kell. (a keletkezett mostalant -ami néha igen nehezen oldódó csapadék- elmosogatni: VÍZ+MOSOGATÓSZER+IDŐ).

Az alapanyagok nagy része a gyógyszertárban nem használható csomagolásban érkezik. Ezeket megfelelő edényzetbe töltjük, amit szintén külön naplóban vezetünk. (impleálási napló)

Ha mondjuk szimpla kiszerelésről van szó (egy alkohol, vagy ricinusolaj…) nyilván azt is külön, kiszerelési naplóban vezetjük. Sorszámot kap, megírjuk a megfelelő szignatúrát, felcimkézzük…

Ha készítős gyógyszerről van szó, akár egy kanalas, akár egy kenőcs, azt a gyógyszerész készíti, dokumentálja a laboratóriumi naplóban, majd a kiszerelési naplóban is, miután a megfelelő mennyiségű dózisra osztja. (itt is keletkezik mosatlan)

Egy kúp öntése, vagy egy osztott por készítése nem 10 perces munka…

A kész termékeket időről időre szúrópróbaszerűen ellenőrizni kell. (erre megint van egy belső ellenőrzési napló, amit vezetni kell)

Mindamellett a szaktudást is meg szokták fizetni (a könyvelőnek ki hánytorgatja fel, hogy az adóbevallását milyen gyorsan meg tudja csinálni, vagy a magánorvosnak a szakmai konzultációt, ahol kézzelfogható terméket nem kapott? A tudásukat fizetjük meg, amihez mi nem értünk.)

Az hogy a gyógyszertárban kiadott magisztrális készítmények olyan minőségüek, amilyenek, az azért van mert értünk hozzá. Mert tudjuk, mit hogyan kell tárolni, milyen sorrendben kell a különböző alapanyagokat „összekeverni”, hogy a végén a megfelelő terméket kapjuk, mikor a kezükbe adjuk a gyógyszert el is tudjuk mondani, hogyan, mennyiszer, miért… kell használni.

Elnézésüket kérem a kissé felháborodott hangnemért!

A mindennapokban sokszor próbáljuk türelmesen elmagyarázni, miért is van, hogy nem vesszük vissza, de ára van és – bár én azt gondolnám, hogy egy ilyen magyrázatot elfogad és megért a kedves vevő- de nem. A legtöbbször olyan hangnemet engednek meg maguknak, hogy a piacon is szégyelném magam, nemhogy egy gyógyszertárban! Megértem, hogy minden forint számít, de…

Figyelem! A bejegyzés több, mint 1 éves, a benne található információk elavultak lehetnek. A 2013-as változásokról hamarosan egy új bejegyzés jelenik meg itt a Patikablogon!

Még januárban írtam arról, hogy mi változik márciustól a gyógyszerek rendelésében. Akkor, szinte minden fronton nagy volt a felháborodás, hiszen az új dolgokat, a változásokat nehezen éljük meg, pedig van, hogy a változás jó.

2012. mácius 1-óta eltelt másfél hónap mindannyiónk számára – gyógyszerész, beteg, orvos – egy jó tapasztalat volt. 2012. április 1-óta a gyógyszerészek életébe egy újabb nagy változás jött, kísérleti jelleggel bevezetésre került a hatóanyag alapú gyógyszerrendelés, egyelőre csak a koleszterincsökkentők körében. Itt csak két hét tapasztalatát tudom megosztani veled, de kellően tanúlságos ez is.

Az első napok

Nem ment valami zökkenőmentesen az átállás, talán az orvosok sem voltak felkészülve az új szabályokra, azok alkalmazására. Bár mi a gyógyszertárban tisztában voltunk a minket és a betegeket érintő változásokkal, azért „menet közben” derültek ki esetek, amikkel nem tudtunk mit kezdeni. Én ilyenkor első körben a jogszabályhoz és a józan észhez nyúltam, majd ha nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy mi a teendő, nem csináltam presztízs kérdést a problémából: felhívtam a legilletékesebbet, az Egészségpénztárat (most rövidítettem a nevét).

Mikortól lehet kiváltani a receptet?

Amennyiben az orvos több hónapra elegendő gyógyszert rendel (maximum 3 hónapra), akkor fel kell tüntetnie a recepten, hogy mikortól váltható ki a gyógyszer illetve, hogy meddig elegendő a rendelt gyógyszermennyiség.

A jogszabály szerint, melyben most hirtelen ezt a lehetőséget nem találom, a gyógyszer a recepten feltüntetett kiválthatósági dátum előtt 7 nappal már kiadható. Sokáig nem tudtuk, hogy a recepten feltüntetett dátum már tartalmazza ezt a 7 napot vagy sem.

Meddig érvényes a recept?

A változások életbelépése előtt egy recept 90 napig (ami nem egyenlő 3 hónappal) volt érvényes. Adódott a kérdés, hogy ha az új rendelet szerint meg kell adni a dátumot, hogy mikortól váltható ki a recept és a gyógyszerelés meddig elegendő, akkor vajon hogyan alakul a receptek érvényessége. Mindenki úgy gondolta, hogy mivel egy recepten csak egy havi gyógyszeradag rendelhető, ezért a recept érvényessége is 30 napra módosul. Persze mentek a pletykák is erről. Az ellentmondás, hogy mi van a második és harmadik hónapra felírt (kb. 60 és 90 napos) receptekkel – ugyanis ezek 30 nap után akkor érvénytelenek lennének – ismét arra késztetett, hogy kérdezzek.

A receptek továbbra is 90 napig érvényesek. Így tehát, aki spórolt a gyógyszereivel és van még „tartalékban” 1-2 dobozzal, így nincs rákényszerülve arra, hogy kiváltsa az új recepteket (megtörtént eset), akkor előfordulhat, hogy a recepten feltüntetett kiválthatósági dátum után akár 30-40 nappal érkezik meg a patikába a beteg a gyógyszeréért. A recept érvényes, a gyógyszer kiadható, 90 napon belül.

Update: a fent leírt jelenség létezik, rengeteg gyógyszer van otthon „tartalékban” a betegeknél. Ezt most csak azért emelem ki, mert ez igazolja, hogy a rendeletalkotó szándéka (gyógyszerpazarlás visszaszorítása) mögött kivételesen tények vannak.

Mi a  helyzet a fogamzásgátlókkal?

Sok orvos nem volt hajlandó három havi fogamzásgátlót felírni, mivel a rendelet tartalmaz egy olyan részt (ami számomra továbbra is ellentmondásos, de erről egyelőre nem írok), mely szerint egy recepten csak egy hónapra elegendő gyógyszermennyiség rendelhető. Mivel a fogamzásgátlókon nincsen társadalombiztosítási támogatás, ezért nem vonatkozik rájuk a rendelet. Tehát fel lehet írni 3 havi fogamzásgátlót.

Hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás

A rendeletalkotó célja kettős volt: egyfelől a Széll Kálmán terv részeként költségcsökkentési megfontolás, a generikus program ösztönzőrendszere és a hatóanyag-alapú felírás kettősével. Ezekről majd egy külön bejegyzésben részletesebben is írok.

Másfelől egy olyan „új” gyógyszerészi kompetenciát „adott” a szakma kezébe, amivel a szakma képviselői körében nagy népszerűségre tett szert – kvázi dobott egy csontot, amin lehet rágódni, ki-ki értelmezze ezt pozitívan vagy negatívan.

A hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás lényege az, hogy az orvos nem a gyógyszer gyári nevét, hanem csak annak hatóanyagát, kiszerelését (28x, 30x stb…) és adagolását tünteti fel és a gyógyszerész dönti el, hogy az elérhető készítmények közül melyiket adja a betegnek. Ha ez a rendszer működne, akkor idővel némileg képes lenne kompenzálni a gyógyszertárak 2004-óta (Molnár-, majd Horváth Ágnes éra szabad rablása) elszenvedett veszteségeit.

Azt kérded, hogyan? Jelenleg azokból a készítményekből, melyeknek vannak úgynevezett generikumai (olcsóbb, másolat gyógyszerek), azokból ésszerűen, gazdaságosan és betegérdeket szem előtt tartva készletezni szinte lehetetlen. Első lépésként én a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás előnyét gyógyszertárüzemeltetési oldalról abban látom, hogy az eddigi kb. 10 készítményből most elegendő lenne 5 készítményt tartani. Mondjuk azokat, melyeket szakmailag jónak, a beteg számára jó minőségűként és nem utolsó sorban a patika számára gazdaságilag kifizetődőként ítélünk meg. Erre csak habként jön a gyógyszergyárak piacvédő promóciója (például számlakedvezmény), mely tulajdonképpen az eddigi orvost „szponzoráló” tevékénység áthelyezése a patikák szintjére.

Az eltelt 16 nap alatt a kiindulás ötlet jelentősen felhígult, ami miatt nekem az a meglátásom, hogy ebből a rendszerből semmi nem lesz. Már április elsején megjelent a NEFMI honlapján egy módosítás, mely szerint továbbra is lehetőség van arra, hogy az orvos megjelölje a recepten, mely készítményt kívánja rendelni a betege számára.

Ezen új elem bevezetését elősegítendő, azokban az esetekben, amikor a beteg kezelőorvosa úgy ítéli meg, hogy a hatóanyagnév, a hatáserősség és gyógyszerforma recepten történő kötelező rögzítése mellett indokolt, továbbra is feltüntetheti az általa javasolt gyári gyógyszerkészítmény nevét is.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium ezen intézkedéssel is elő kívánja segíteni az átállás zökkenőmentességét, és a betegek tájékozottságát.

A betegek a régi gyógyszerük dobozával érkeznek, vagy kis cetlivel, amit az orvosuktól kaptak, hogy melyik készítmént kérjék. Ami a hatékony és biztonságos gyógyszerelést figyelembe véve egy teljesen jogos reakció és cselekvés, viszont így értelmét veszti a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés.

Ergo, marad minden a régiben.

A hivatásom Kamarája is kiadott még a beveztés előtt egyfajta útmutatást, hogy miként kezeljük ezt az új helyzetet. Nyílván szükséges egyfajta átmenet, hogy mind a gyógyszerészek, mind a betegek, mind az orvosok számára, hogy hozzászokjanak a hatóanyag-alapú rendeléshez, de ha végignézzük az ajánlást és betartjuk azt, akkor sem a Széll Kálmán terv sem a gyógyszerészi kompetenica növekedése nem valósul meg. Komplex kérdés ez, idő kell még a rendszernek, hogy finomodjon, kialakuljon.

És akkor mi változott a gyógyszerek rendelésében, kiadásában?

Sok minden, de igazából semmi. A gyógyszerész-beteg-orvos háromszögben az ellentétek tovább éleződtek, az indulatok nagy része a patikában csapódott le – mint mindig. Elindult az orvos-gyógyszerész nyilatkozatháború, a felelősség áthárítása.

Míg az új gyógyszerrendelési szabályok megjelenésekor őszintén azt gondoltam, hogy ez jó és van értelme (a közös kassza ésszerűen tud megtakarítani), addig az eltelt másfél hónap tapasztalatai és a rendelet puhításai után már kételkedem az újítások sikerében. Így, ebben a formában nem látom értelmét.

Az új munkahelyemen ez az első ügyeletem, remélem nem lesz a kelleténél mozgalmasabb.

Megnyugtattak, hogy péntek amúgy sem szokott pörgős lenni, inkább a hétköznapok. Most viszont jönnek az ünnepek és csakúgy, ahogyan a boltokban, a patikában is ma elszabadult a pokol. Világvége hangulat (a kollégák beszámolója alapján) és vásárlási láz volt ma.

Ebben a gyógyszertárban az ügyelet korábban kezdődik, a mai napon 18:00-tól.

18:05 – Gyermeknek jöttek vény nélkül kapható köhögéscsillapítóért.

18:26 – Az egyik (már nyugdíjas) kolleganő lánya jött hidrogén peroxidért, azt hitte, hogy a régi nyitvatartás szerint, azaz 18:30-ig vagyunk.

18:47 – Fájdalomcsillapító gyógyszert kerestek

18:50 – Tegnap felírt vérnyomáscsökkentő recepttel jött egy úr, ráadásul nem is különleges és nagy dózisú – szerintem ráért volna holnapig

18:56 – Vérnyomáscsökkentő és cukorgyógyszer miatt csengettek újra, március 6-án felírt recepttel

19:10 – Asztmagyógyszerért jöttek, mai, kórházi recepttel

19:21 – 9 hónapos kisgyereknek jöttek fülcseppért, calciumért és antibiotikumért az ügyeletről. Az antibiotikum adagolókanala 2,5 ml-es, de a dózis, amit az orvos javasolt, 2x3ml volt. Mivel @kisvirag esetéből megtanultam (illetve bevallom, eddig nem gondoltam rá), hogy nehézkes ilyenkor a pontos adagolás, rákérdeztem, hogy van-e fecskendőjük otthon, amivel pontosan ki tudják mérni. Volt.

19:32 – Köptető hatású gyógynövénykivonatot vittek gyermeknek, recept nélkül kapható

19:43 – Egy fogászati beteg jött, iszonyatos fájdalmakkal. Igen, férfi volt Antibiotikum, fájdalomcsillapító, szájfertőtlenítő folyadék.

19:50 – Fogamzásgátló tablettáért jött egy fiatal hölgy, 3 havi volt neki felírva, de csak 1 havit kért.

19:55 – Felnőtt ügyeletről jött egy srác antibiotikumért és köptetőért. A köptető hatásmechanizmusát is elmagyaráztam. Én azt szoktam javasolni, hogy este 6-7 után már ne vegyék be, mert akkor éjszaka is köhögésre fogja ingerelni és nem tud tőle aludni. Az meg kellemetlen, bőven elég az is, ha beteg az ember. Valamiért ezt a tanácsomat kissé negatívan fogadta, de úgy tűnt, hogy elfogadta.

19:58 – Egy fiatal hölgy jött szintén az ügyeletről, antibioikumért. Alig volt hangja.

Nem unatkozom!

20:30 – Terhességi teszt.

20:42 – Még nem is volt húsvéti trakta, de már készülnek: görcsoldó, puffadásgátló és fájdalomcsillapító! Persze, lehet, hogy épp akutan van egy teljesen más történet.

20:55 – Egy két éves kislánynak kellett antibiotikum és lázcsillapító, az orvosi ügyeletről jöttek.

21:02 – Görcsoldó gyógyszerért jöttek, egészségpénztári kártyával akartak fizetni, de azt sajnos ilyenkor nem tudjuk elfogadni.

21:08 – Nyolc éves gyerkőcnek vitt az édesanyja antibiotikumot, ők is az ügyeletről érkeztek.

21:33 – Diklofenák tartalmú fájdalomcsillapítóért jöttek

21:37 – Menstruációs görcsre kértek görcsoldót és fájdalomcsillapítót

22:01 – 9 éves gyermeknek kellett calcium injekció, egy cinkrázó és c-vitamin.

22:50 – Torokfájásra szopogató tablettát kerestek. „Felnőttnek, vagy gyermeknek?” – „Felnőtt-gyermek…barátnőm, 17 éves.”

23:40 – Egy szemgélre volt szükség.

1:33 – Egy allergia ellenes gyógyszerért jöttek az egyik (kb 20km-re levő) faluból, a központi ügyeletről. Oké, hogy fél 2 van, de azért még nem kell parasztnak lenni…

3:40 – Csak ledőlök egy kicsit aludni…

7:00 – Jó reggelt, jó szurkolást! 1 óra múlva nyit a patika, 12 óráig még dolgozom. Köszönöm, ha követted a közvetítést. IGEN, megcsináltuk! 

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Szerencsére minden nap akad valami új, vicces aranyköpés, amit érdemes megosztani veled, hogy egy jót derüljünk rajta közösen.

Ciprus szép hely

Egy negyvenes évei vége felé járó úriember jött be hozzánk és feltette a kérdést: „Az a Limassol gyógyszer, ugye az van a vérnyomásomra?” Igaz, hogy Ciprus második legnagyobb városa Limassol, de azért gyógyszert még nem neveztek el róla. Lisonorm volt a vérnyomáscsökkentő, amire a recept is szólt.

Apró elszólások

Egy idős úr kért Coregol (vö. Corega) műfogsor rögzítőt.

Szintén egy idős úr jött szárított macskafarok (vö. valeriana – macskagyökér) kivonatért, „de csak valami enyhét kérek”.

Egy korábbi bejegyzésben már érintettem és meg is ígértem, hogy szó lesz a gyógyszertári „tiszta sót”, azaz NaCl-ot kereső vevőkről illetve magáról a kérdésről.

A témában legilletékesebb szerv az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet és annak állásfoglalása, amit itt találsz meg, de a bejegyzés alján el is olvashatod.

Az aprópója, hogy most felhoztam a témát, csupán annyi, hogy takarítottam a leveleim között és rátaláltam egy tavalyi, Országos Tisztifőgyógyszerész által kiküldött levélre, amit ebben a pdf fájlban megtalálsz. Ebből az is kiderül egyértelműen, hogy a tiszta konyhasó nem gyógyászati célú forgalmazását megtiltja, így hiába jön valaki hozzám a patikába szempillákat remegtetve, akkor sem adhatok ki NaCl-ot. Teszem hozzá, hogy a lent olvasható szakmai okok miatt meg eleve nem is tenném.

Hát az méreg!

A korábbi munkahelyemen rendszeres volt az igény a tiszta só iránt. Egyszer egy „különösen értelmes” vevő (aki korábban féreghajtót keresett májmétely ellen, hátha van neki) keresett tiszta sót. Kérdeztem tőle, hogy a boltban (és mutattam az Intersparra) kapható miért nem jó neki? Teljesen kikelve magából hozzám vágta: de hát az nem jó, az méreg! Higgadtan próbáltam elmagyarázni, hogy miért nem „tiszta” az a só és, hogy mi az értelme a káliummal történő „higításnak”. Nem vagyok benne biztos, hogy sikert értem el.

Az interneten több érvelési sor is található, amiknek most nem szeretnék propagandát csinálni, de az egyik kedvenc ellenérv a bolti só ellen az volt, hogy emlékezzünk csak vissza: régen az izzadtságunk is sokkal sósabb volt!

Egy ilyen komoly érv hallatán a tanult agy ledobja a láncot és megszűnik működni. Kész, mindmeghalunk!

És akkor tegyük tudományos alapokra a dolgot:

Konyhasó és nátrium

A nátrium ugyan az egyik legfontosabb makroelem a szervezet számára, de napi 1,5-2 gramm nátrium elégséges a szervezet napi nátriumigényének fedezéséhez. A nátrium csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. A WHO által ajánlott maximális bevitel napi 5 gramm só, ami egy teáskanálnyi mennyiség. Az európai országokban a tényleges sóbevitel ennél jóval magasabb (9-12 gramm/nap), míg hazánkban az OÉTI által végzett legújabb reprezentatív lakossági táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint a sóbevitel férfiaknál 17,5, míg nőknél 12.1 gramm, azaz az ajánlott érték több, mint háromszorosa. Sajnos gyermekek esetében is hasonló a helyzet, mint azt az óvodások körében végzett országos felmérés is igazolja (Országos helyzetkép az óvodai közétkeztetésről).

Miért probléma a túlzott sóbevitel?

Több évtizede tudományosan bizonyított tény, hogy a túlzásba vitt sóbevitel növeli a vérnyomást- mindkét nemben és minden életkorban- a jelentős mennyiségű tartós sófogyasztás pedig magasvérnyomás (hipertónia) betegséget hoz létre. Hazánkban a magas vérnyomás 2,5 millió felnőttet érint, sőt gyermekkorban is egyre növekszik az előfordulási gyakorisága. A magas vérnyomás az agyvérzés és a szív és-érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezője. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több, mint feléért. A fokozott sóbevitel a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodását, illetve ezek kockázatát.
A vérnyomás kismértékű csökkentése (7/4 Hgmm magas vérnyomásos egyéneknél és 4/2 Hgmm normotoniásoknál)-mely a napi sóbevitel 5 grammos csökkentésével elérhető lenne- lakossági szinten 24 %-kal csökkenti az agyvérzés és 18%-kal a koszorúsér megbetegedések előfordulását. Ezzel évente 1,25 millió agyvérzésből származó halálozást és 3 millió szív-és érrendszeri halálozást lehetne megelőzni a világon!
A sócsökkentés kiemelt egészségügyi és következményes gazdasági hatásaira tekintettel az Európai Unió Sócsökkentő keretprogramot indított, melyhez a tagállamok nagy része – köztük a jelentős népegészségügyi problémát jelentő hazai sófogyasztás miatt Magyarország is – csatlakozott, elindítva a STOP SÓ Nemzeti Sócsökkentő Programot (www.stopso.eu).

Az EU keretprogramban igen jelentős szerep hárul az élelmiszeriparra, mivel megállapítást nyert, hogy a lakossági sófogyasztás 70 %-a a feldolgozott élelmiszerekből származik. Már egy szelet felvágottas, sajtos kenyér elfogyasztásával elérjük, sőt túl is léphetjük a WHO által ajánlott 5 gramm/nap sóbeviteli értéket, anélkül, hogy megsóznánk. Ebből is jól látszik, hogyha egyáltalán nem használunk sót sem ételkészítés során, sem utánsózásra, akkor sem kell tartanunk attól, hogy alacsony lesz a sóbevitelünk. Az élelmiszeripar együttműködése nélkül az ajánlott értéket elérni, illetve megközelíteni is csaknem lehetetlen. Az élelmiszeripar egyik lehetősége, hogy fokozatosan csökkenti az élelmiszerek sótartalmát, másik lehetőség olyan sókeverékek alkalmazása, amelyek ún. csökkentett nátrium-tartalmú konyhasót eredményeznek. Ezek rendszerint különböző kálium vegyületeket (pl. kálium-klorid, kálium-citrát, stb) tartalmaznak a nátrium-klorid részbeni kiváltására.

A kálium

A kálium a szervezet másik fontos ionja, melynek jelentős része a sejten belül található. A test káliumtartalmának 50-70%-át az izomszövet tartalmazza, így az összmennyiség jelentősen függ a nemtől, az életkortól és a zsírmentes testtömegtől. Férfiak teljes test káliumtartalma 25%-kal meghaladja a nőkét, míg időskorban 20%-kal kisebb értékek mérhetők, mint az ifjúkori maximum. A kálium a nátriummal együtt részt vesz az ingerületi folyamatokban, így az ideg-, és izomműködésben, a sav-bázis egyensúly és az ozmotikus nyomás fenntartásában. A felnőttek plasma kálium-koncentrációjának normálértéke 3,5-5,0 mEq/l.
Az európai szokványos vegyes táplálkozással naponta 50-100 mEq kálium jut a szervezetbe, de már napi 20-30 meq kálium-bevitel is biztosítja az egészséges felnőtt szervezet kálium-egyensúlyát. Bizonyos kultúrákban ennek a mennyiségnek a többszörösét is elfogyasztják, mégsem jön létre hiperkalémia (emelkedett káliumszint). Ennek oka, hogy a kálium-háztartás szigorú hormonális szabályozás alatt áll és a káliumürítés többféle mechanizmussal is megvalósulhat. Egészséges egyénben a bevitt kálium közel 90%-a vizelettel, 10%-a a széklettel, míg kis mennyisége a verejtékkel ürül ki a szervezetből. Ugyanakkor ezek a mechanizmusok jelentős alkalmazkodásra képesek, hiszen krónikus veseelégtelenségben vagy hasmenés esetén a bélen át, míg magas környezeti hőmérséklet vagy intenzív fizikai terhelés következtében a verejtékkel történő kálium-kiválasztás a többszörösére képes emelkedni. A szervezetben kialakuló hiperkalémia három fő oka a jelentős káliumterhelés, az elégtelen kálium-kiválasztás és a szervezeten belüli kálium-megoszlás kóros megváltozása, illetve ezek együttes előfordulása. A fokozott káliumterhelés származhat külső és belső forrásból, előbbiek közé tartozhat pl. a túlzott káliumbevitel tabletta, vagy vénás injekció formájában, az utóbbiak közé pl a sejtek szétesése valamilyen trauma, vagy égés, vagy daganatos betegség kapcsán.
A teljes magyar felnőtt lakosságra vonatkozó reprezentatív táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint hazánkban 2,9 gramm/nap (férfiak: 3,2; nők:2,7 gramm) az átlagos napi kálium-bevitel.

A kálium, nátrium és a vérnyomás

Számos bizonyíték támasztja alá a káliumbevitel és a vérnyomás közötti fordított összefüggést, a magasabb kálium-bevitel endothelfunkciót javító és szív –és érrendszer védő hatását, a bőséges zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó, így káliumban gazdag étrend vérnyomáscsökkentő hatása bizonyított.
A nátriumbevitel csökkentése és a káliumbevitel növelése egyaránt vérnyomáscsökkentő hatású, mind normális, mind magas vérnyomásos egyéneknél. Bizonyítottnak tekinthető, hogy minden olyan diétás módosítás, amely a Na-bevitel csökkentésére, illetve a K-bevitel növelésére irányul, jelentősen hozzájárul a lakosság egészségi állapotának javulásához, a szív és érrendszeri betegségekből eredő halálozás csökkenéséhez.
Az Amerikai Hypertonia Társaság 2009-ben megjelent állásfoglalása a vérnyomáscsökkenést eredményező táplálkozási ajánlásokról egyebek mellett javasolja, hogy a nátrium-fogyasztás ne haladja meg a 2,3 grammot naponta, a káliumbevitel érje el a 4,7 gramm/nap szintet. Megállapítja, hogy egészséges egyéneknél, normál vesefunkció mellett a napi 4,7 gramm káliumbevitelt meghaladó étrend sem jelent semmiféle kockázatot, mivel a felesleg a vizelettel kiválasztódik.

Csökkentett nátriumtartalmú konyhasó fogyasztása

A csökkentett nátriumtartalmú konyhasó használata Magyarországon nem elterjedt. A STOP Só nemzeti sócsökkentő program elsődleges üzenete, hogy a lakossági sóbevitel csökkenjen, oly módon, hogy az élelmiszeripar az élelmiszerek feldolgozása során kevesebb sót használ, a közétkeztetésben a vendéglátásban és az otthoni ételkészítés során is fokozatosan csökkentjük a só mennyiségét, kerüljük az utánsózást és így tovább. Ezek együttesen segítik a lakosságot abban, hogy fokozatosan hozzászokjon a kevésbé sós ízhez.
A csökkentett nátriumtartalmú só, az előbbi törekvést nem segíti, mivel ízhatás szempontjából hasonlóan „sósnak” érezzük, mint a hagyományos étkezési sót. Azonban, aki ragaszkodik a sós ízhez, és az ételek sózásához, azok számára a csökkentett Na tartalmú só ajánlható, hiszen azonos sós íz mellett 30 %-al kevesebb nátriumot tartalmaz.
Ha egy gyors számítást végzünk arra az esetre, ami jelenleg tejesen elméleti megközelítés, ha valamennyi élelmiszerben, ill. az ételkészítés és sózás során olyan, 30 %-kal csökkentett Na-tartalmú sót használnánk, ahol a nátriumot káliumra cserélték, a ma jellemzőátlagos lakossági sóbevitelt figyelembe véve ez 2,6 g kálium-bevitelt jelentene. (Amennyiben a sóbevitelt csökkentenénk az ideális 5 g-ra, és ezt az előbbi típusú sóval fedeznénk teljes egészében, az mindössze 0,48 g káliumfogyasztással lenne egyenértékű.)
Figyelembe véve a számításokat, azon csökkentett nátrium-tartalmú konyhasók normál, átlagos mennyiségben való fogyasztása, ahol a nátrium egy részét káliumra cserélték, ép veseműködés esetén nem jár kockázattal. Azon egyének számára, akinél a káliumürítés károsodása ismert vagy ennek veszélye fennáll (például krónikus veseelégtelenség, krónikus szívelégtelenség, diabetes, idős kor esetén) a kálium-bevitel csökkentése ajánlott. Ezen esetekben gyakran egyénre szabott diéta megállapítására van szükség, mely figyelembe veszi az alapbetegség súlyosságát, a társbetegségeket és az alkalmazott gyógyszerek hatását is. A krónikus veseelégtelenségben alkalmazott diéta célja, hogy csökkentse azoknak a tápanyagoknak, így a káliumnak is a bevitelét, amelyeknek a kiválasztása nem megfelelő mértékű. Ilyen esetben az étrendben csökkenteni kell a káliumban gazdag táplálékok (gyümölcsök közül a banán és az aszalt gyümölcsök, zöldségfélék közül a paraj, a sóska, a sárgarépa, a burgonya, a brokkoli, a kelbimbó, a hüvelyesek, az olajos magvak) fogyasztását és természetesen ilyen esetben a konyhasó esetleges kálium tartalmát is figyelembe kell venni. Tekintettel arra, hogy az ismertetett betegségek többnyire magas vérnyomással is járnak, így a konyhasóbevitel korlátozása (kevesebb sózás az ételek készítésekor, utánsózás kerülése, friss fűszerek használata só helyett, felvágottak fogyasztásának csökkentése, stb.) is szükséges.

forrás: OÉTI

Talán emlékszel még a március eleji bejegyzésemre, amiben arról írtam, hogy a változás jó. Abból a bejegyzésből megtudhattad, hogy az akkori munkahelyemen nem éreztem jól magam, ezért váltottam.

Nos, a tegnapi naptól (03.19.) már az új helyen dolgozom.

A butaság mindenhol jelen van

Az előző munkahelyemen az mindenképpen jó volt, hogy mivel kvázi egy bevásárlóközpontban volt, nagy volt az úgynevezett átmenő forgalom. Ebből adódóan eléggé diffúz volt a vevőkör, így sok érdekes sztorit szolgáltatott a patikablogra. Így könnyebben el is tudtam neked ezeket mesélni, eléggé kicsi volt az esélye, hogy valaki, aki a bejegyzés alanya éppen olvas és esetleg magára ismer.

Bár eddig amiket történeteket leírtam, azokat szemtől szembe is elmondtam a betegnek/vevőnek. A véleményemet meg vállalom, személyes ismertető jeleket, adatokat meg nem írtam le és nem is fogok.

Itt majd azért óvatosabbnak, körültekintőbbnek kell lennem, mert relative állandó vevőkör van, de már most látom, hogy ez a hely is szépen szolgáltatni fog alapanyagot a patikablognak!

Homeopátia, az örök kedvenc

Tegnap például volt egy olyan vevőm, aki olyan csúnyán köhögött, hogy egyetemen lehetne oktatni. A gyógynövényes köptető mellé szeretett volna valamilyen homeopátiás szert, ami a köhögését, megfázását gyógyítja. Udvariasan, de határozottan közöltem vele, hogy sok mindenre lehet használni a homeopátiát, de van egy pont, amin túl már egyszerűen felelőtlenség. Na, ő jóval ezen a ponton túl volt! Kértem, hogy menjen el orvoshoz, mielőtt komolyabb baja lesz. Most figyelj: volt orvosnál, fel is írt neki gyógyszert és szeretné is kérni a tanácsomat (ha már így beszélgetünk), hogy mondjam el neki, mi micsoda, mire jó és esetleg melyiket lenne érdemes kiváltani. Az antibiotikumra mindenképp rá akartam beszélni, mielőtt komolyabb tüdőgyulladása lesz, de jött a szokásos kibúvó: még egy napot várna vele. Nem az én életem…

Új receptfelírási és kiváltási szabályok

A betegek nagy része egyértelműen nem értette még meg, hogy mi is változott március 1-től a gyógyszerek felírása és kiváltása kapcsán. Továbbra is tudom ajánlani a januári magyarázó cikkemet, talán segít megérteni az új helyzetet.

Persze, mint mindig, az indulatok most is a patikákban csapódnak le. Tegnap kolléganőmnél próbálta meg kiváltani egy beteg a március 25-től kiváltható receptjét, majd miután megtudta, hogy ezt nem teheti meg, egy laza „az anyjuk picsáját” hagyta el a száját. Gyógyszere már egy szem sem volt, és mikor próbáltunk segíteni neki, hogy mi lehet az elcsúszás oka, kiderült, hogy ő önhatalmúlag, a frontoknak megfelelően, össze-vissza szedi a vérnyomáscsökkentőjét. Az orvosa erről nem tud, a beteg szerint ez nem is fontos, így a „gép szerint” kapta a receptjére a dátumot: persze, hogy nem stimmel! Egy futballstadionnyi reflektor sem segített volna, hogy egy kis fényt gyújtsunk, hagytuk – maradtunk mi a szívtelen szemét disznók. Persze, lett megoldás, de azt inkább nem írom le

Új kihívások

Mivel most egy magántulajdonban levő patikában fogok dolgozni, teljesen más kihívások várnak rám. A főnökömtől úgy érzem eléggé nagy bizalmat kapok, amiből még bármi jó kisülhet. Persze, ideális munkahely nincsen, ide például napi szinten 80km-t kell majd utaznom, de vezetni szeretek, Walter pedig imádja a kilométereket!

A kollégáim meg azon túl, hogy értik a dolgukat, nagyon jó fejek – és ez igenis számít!

A változástól nem szabad félni, annak ellenére, hogy nem tudjuk, milyen hatása lesz. A változás, a változatosság az egyik legalapvetőbb biológiai jelenség, sejtjeink percenként változnak, alkalmazkodnak.

Sokan félnek a változásoktól és ennek hangot is adnak gyakran:

• „miért kell a timeline a facebookra?”
• „miért kell megváltoztatni az ország nevét?”
• „miért kell átépíteni a patikát?”
• „miért kell változtatni a receptfelíráson?”

Előzmény

Az első komoly munkahelyem egy multinacionális gyógyszergyár volt. A multi környezetnek megvannak az előnyei, hátrányai. Számomra több volt az előny, persze ez az adott iparágtól, az adott cégtől és a betöltött pozíciótól is függ. És az egyéntől is. Van, aki képtelen egy multi környezetben dolgozni.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nagyon jó közvetlen kollégáim voltak és a főnököm, bár nagyon kemény volt, rengeteg mindenre megtanított. Az eltöltött öt év alatt azóta is tartó barátságok, ismerettségek alakultak ki.

A multi környezet egyik nagy előnye, hogy nagy szerepet fordítanak a képzésre, fejlesztésre. A volt szakmámban (területi képviselő aka orvoslátogató) ezek a képzések elsősorban eladástechnikai, kommunikációs, marketing és személyiségfejlesztő trainingekben nyilvánultak meg. Rengeteg újat tanultam az eltöltött öt év alatt.

Az egyik leghasznosabb training a kezdő eladástechnikai training volt, melyet egy profi és nagyon nagy tudású trainer, Walter Demmler tartott. Többek közt megtanultuk eladni a Climbo Clippet (egy kitalált termék) és a képzéshez kaptunk jegyzetfüzetet és egyedi, Rotring Tikky II tollat is. Hogy miért lényeges ez? Hamarosan kiderül!

Évről évre voltak felmérések, hogy ki mennyit fejlődött az adott pozícióban, miken kell javítani, milyen céljai vannak, akar-e esetleg új pozícióba feljutni. Ez volt a people development review. Nálam rendre kijött, hogy a változásokat nagyon nehezen élem meg, nem szeretem az új dolokat.

A változás szele

Öt év egy pozícióban sok idő. Persze, ha jól érzi magát az ember és nincsenek távolabbi céljai (például másik pozíció, előrelépés), szereti amit csinál és nem utolsó sorban jól megfizetik, akkor akár tíz évet is eltölthet egy pozícióban úgy, hogy teszi szorgosan a dolgát.

Nekem voltak termékmenedzseri ambícióim, melyek a saját hibámból is és a rendszer hibáiból adódóan is meghiúsultak. Kezdtem belefásulni a munkába, a motivációm is csökkent. Hozzáteszem, hogy ebben az időszakban indult a ma is tartó lejtmenet a gyógyszeriparban, amelyek ellen hiába szerettünk volna tenni, nagyon nem lehetett mit.

Kaptam egy nagyon csábító lehetőséget, hogy gyógyszertárvezető lehetek egy frissen nyíló patikában. Hosszas mérlegelés, vívódás, a romló gyógyszeripari lehetőségek és a bennem gyúlt változás iránti igény miatt döntöttem: visszamegyek a szakmámba.

A kezdetekben nagyon jó döntésnek bizonyult, ég és föld volt a két munkakör. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés volt. Aztán kezdődtek a gondok.

A változás vihara

Amikor kiderül, hogy a „főnököd” és a tulajdonképpeni „üzlettársaid” szarháziak, csalók és mindezt még rezzenéstelen arccal tagadják is, akkor azért minden jóérzésű embernél kigyullad a „Menekülj!” feliratú lámpa. Így volt ez nálam is, így röpke 6 hónapos gyógyszertárvezetői karrieremet fájó szívvel ugyan, de a jövőm érdekében nagyon gyorsan megszüntettem. Újabb változás.

A változás hiánya

Egy rövid, bizonytalan, de szabadabb időszakot követően sikerült újból, egy új kihívásokkal teli pozícióban elhelyezkedni, mint beosztott, de „nagy reményű” gyógyszerész. Lakhelyemhez közel, egy patikalánc gyógyszertárában kaptam állást, ami tulajdonképpen ismét egy multi környezet volt.

Azért aposztrofáltam magam „nagy reményűként”, mert mind a részemről, mind pedig a területi vezető részéről (aki a patikákat összefogja) megfogalmazódott egy igény a változásra: a jelenlegi, már nyugdíjas gyógyszertárvezetőt egyikőnk sem tartotta, tartja alkalmasnak egy bevásárlóközpontban megnyíló patika felfuttatására. Bennem viszont megvolt az ambíció, motiváció és a szükséges tudás is!

Akik követték az első napjaimat a twitteren, emlékezhetnek rá, hogy bekerültem egy olyan közegbe, ahol a kollégák a változást és a multi környezetet nagyon rosszul tolerálták. Pedig a változásra nagy szükség volt üzletileg (is). Az első két nap után fel akartam mondani. Sajnos, ahogyan idősödik az ember és egyre több tapasztalatot tud magáénak, úgy egyre jobban meg tud ítélni helyzeteket és akár láthatja is azok kimenetelét (nem tévesztendő össze a negatív fantáziálással, vizionálással, aggódással).

Régi, jónak tűnő módszerek, hibás paradigmák végrehajtása történt. 38-40 éves kapcsolatokat nem könnyű felrúgni, de látni kell azt a pillanatot is, mikor szükség van a váltásra. A várt és szükséges változás elmaradt, így ismét nekem kellett a kezembe venni az irányítást: éltem a próbaidő adta lehetőséggel és azonnali hatállyal felmondtam! Ha nem változik a rendszer, akkor vált(oz)ok én!

Az ideális állapot

Egy jó álláshoz, pozícióhoz három dolgot tartok fontosnak:

1. élvezd amit csinálsz
2. legyenek jó kollégáid
3. fizessen meg jól

Ha a háromból bármelyik kettő megvalósul, az már eléggé jó helyzetnek mondható. Ha csak egy, akkor változtass!

A toll

Emlékszel még? Korábban említettem, hogy az első munkahelyem legjobb trainingjén kaptam egy tollat.

Ezt a tollat a mai napig nagy becsben őrzöm. A helyzet komikuma, hogy ezzel a tollal írtam alá a felmondásomat.

A jövő

Jön most két hét pihenő, majd egy új helyen új kihívások, új megoldandó problémák, új lehetőség a változásra. Sajnos, a szakmám és úgy enbloc az egész magyar egyészségügy egy olyan változáson (forráskivonás) megy keresztül, ami homlokegyenest szembe megy az én értékrendemmel, gondolataimmal. Így könnyen előfordulhat, hogy ismét változásra lesz szükség. Az én oldalamon.

Ha most 1903 előtti dátumot írnánk, akkor a feltett kérdésre a válasz egyértelmű igen lenne.

Történt ugyanis, hogy 1886-ban az amerikai Atlanta városa törvényben tiltotta meg az alkohol árusítását, gyártását. John Pemberton helyi gyógyszerész, a korábbi gyógyító bor készítménye helyett megalkotott egy „hamis bort”, amit gyümölcsök aromáiból és a kóla dióból (koffein forrás), kokalevelekből (kokain forrás) készült kivonatokból készített. Tulajdonképpen ez a korábbi receptjének alkoholmentes változata volt. Szódásüvegekben, szénsavas ital formájában terjesztette – megszületett a Coca-Cola. Abban az időben a szénsavas víznek amúgy orvosi jelentőséget tulajdonítottak.

Elég komoly mennyiségű kokain volt akkoriban a Coca-Colában, amit hamarosan, 1903-ban be is tiltottak, így változtatni kellett a recepten. Könnyen megtehette ezt a kolléga, hiszen a kívánt ízhez tulajdonképpen nem volt szükség a kokainra, csak a kokalevél kivonat többi részére, a kokain így tehát egy melléktermék lett.

Az érdekesség

Tulajdonképpen most jön a történet legérdekesebb része: az USA-ban és nemzetközileg is szigorúan tiltják a kokalevél importját, főként a belőle kinyerhető keménydrog, a kokain miatt.

Mivel a mai napig kokalevél kivonatot használnak az üdítőital gyártásához, és erre szüksége is van az üdítőgyár óriásnak, az USA kormánya kivételes engedélyt adott a cégnek, hogy óriási mennyiségekben kokalevelet importáljon Peruból és kis mértékben Bolíviából, szigorú ellenőrzés alatt.

De mi történik a kokalevelekkel? Az egyedi felhatalmazás birtokában a Stepan Corporation (vegyipari gyár) maywoodi telepén kivonják a szárított kokalevelekből a kokaint (az USA-ban ez az egyetlen cég, amelyik megteheti ezt), majd a maradék részt megkapja a Coca-Cola, hogy elkészíthesse a szirupot belőle, amiből végül a kóla lesz.

Ezután a kivont kokain ( methyl (1R,2R,3S,5S)-3- (benzoyloxy)-8-methyl-8-azabicyclo[3.2.1] octane-2-carboxylate) a Mallinckrodt Corporationhöz kerül, akik gyógyászati célokra kokain-hidrokloridot gyártanak, melyet bódításhoz (pl. műtéti beavatkozások esetén) használhatnak fel. Szigorúan ellenőrzött szer, USA-ban is és hazánkban is.

Ötletadó cikk: What Happens to the Coke in Coca-Cola?

Ma adódott egy kis (nagy) technikai problémánk, nem működnek a számítógépek. Ilyenkor nincs mit tenni, megáll az élet a patikában.

Gondoltam leírom neked, hogy normál esetben miként zajlik egy nap a patikában.

Délelőtt

Reggel 8 órakor nyit a patika, tekintve a speciális elhelyezkedésünk miatt (kvázi bevásárlóközpont, nincs orvosi rendelő a közvetlen közelben), az a tapasztalat, hogy 8-10 óra között nincs nagy mozgolódás, kevés a vevő. Szerencsére – jó idő esetén – ebben az időszakban kapjuk meg a fő nagykereskedésünktől az árut, így van rá személyzeti kapacitás, hogy rendesen átvegyük, elpakoljuk.

Számomra ilyenkor plusz feladat a számlák patikai rendszerbe való felvitele, igaz ez hála az informatikának, jó esetben csak annyit tesz, hogy a „modemen” megérkezett számlát jóváhagyom, a végösszeget és fizetési határidőt leellenőrzöm. Ami itt a legfontosabb, az árak beállítása, mivel nem biztos, hogy ugyanazon az áron érkezett a termék, mint korábban.

Tíz óra magasságában aztán beindul az élet, ekkor már jönnek vásárolni hozzánk is és az Intersparba is a vevők. Szintén 10 óra fele érkezik meg a másik beszállítónk, itt már kicsit izgalmasabb az elpakolás, de ettől a nagykereskedéstől kevesebb árut szoktunk rendelni, így ez is kezelhető.

A következő sarkallatos pont a délelőtt folyamán 11 órakor van, eddig küldhetem el az aznap délutáni szállítás megrendelőjét. Ennek a munkafolyamatnak 10:30-kor szoktam nekiállni, így nem kell kapkodni.

A patikalátogatók nagy többsége is délelőtt vagy kora délután érkezik, bár az eddigi patikavezetésnek „hála”, eléggé kevesen jönnek.

Délután

Általában 12:30 és 14 óra között van az újabb üresjárat, gyengébb forgalom. Ideális esetben pont ebben az idősávban érkezik meg a délutáni szállítás, ami így szintén könnyen elpakolható. A délutánjaink általában erősek forgalom szempontjából, 17-18 óráig van munka bőven. Erre az időszakra szoktam ígérni a magisztrális (gyógyszertárban készítendő) gyógyszerek elkészítését is, kettő órától vehetőek át.

A délután fontos sarokpontja a 17:30 perc. Ekkor szoktam nekiállni ugyanis az esti rendelés előkészítésének. Ezt igyekszem 18 órára befejezni, igaz a határidő mindkét nagykereskedőnknél 19 óra, de nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni. Főleg, mert ezek nagyobb lélegzetvételű rendelések szoktak lenni, így jobban oda kell figyelni.

Este

Ha délelőttös vagyok, akkor általában 8-16-ig dolgozom, ha délutános, akkor pedig 12-20-ig. Az esti időszak általában már nyugisabb, 18-20 óra között szinte alig van forgalmunk. Most, télen. Nyáron szerintem jóval nagyobb lesz a pörgés ilyenkor.

Napi zárás nyomtatás, tárák (pénztár, kiszolgáló hely) zárása, bankterminálok lezárása. És gohome.

Aztán minden indul előlről…

U.i.: Épp most ment el a számítógép szerelő, mennek a gépek, nyitva a patika. Visszaszólt azért még telefonon, hogy mivel az új gépnek a ház tetején van a bekapcsoló gombja (zseniális konstrukció), így „mivel a hölgyek sok mindenre képesek, mondja már meg nekik, hogy ne pakoljanak a gépre semmit, mert egy kis érintéstől is kikapcsol”. Viccesem mondtam, hogy akkor levetetem a virágot a gépről.

Régen iskolában oktatták, nagyanyáink, nagyapáink büszkén meséltek róla.

Egy-egy módosabb család külön illemtan órára is beiratta a gyerekeit, mert úgy érezték, hogy mind a család, mind pedig az egyén megítélésében fontos szerepet játszik, hogy ki mennyire illemtudó. Teltek-múltak az évek, egyre lazultak az erkölcsök. Ami nem baj, azért mai szemmel nézve eléggé komolyak voltak mondjuk a 20-as 30-as évek.

Sosem csináltam ügyet például a magázódás-tegeződés viszonyból boltokban, sőt: hotelekben kifejezetten idegesített az állandó, kimért magázódás a recepciósok részéről, akik közel egyidősek voltak velem.

A patikában azért óvatosabb vagyok, és kicsit átérzem a recepciósok helyzetét is. Én nyílván nem tegezek le senkit, aki bejön hozzánk, viszont, ha ő letegez (bár eléggé tiszteletlen, ha úgy veszem, de én is szoktam ilyet csinálni, főleg velem egy korosztállyal), akkor visszategezem. Azért, mert mint ahogyan írtam is, én sem szeretem, mikor csakazért sem tegeznek vissza. Na mindegy, fura kérdéskör ez.

Node, amiért ma tollat billentyűzetet ragadtam, három felháborító dolog.

Az egyik ilyen kedvencem, amit patikán kívül is utálok, az a „lesz egy …..” kezdetű mondat, ami normál kultúrkörökben a „kérek szépen egy …..” vagy „szeretnék kérni egy …. ” kezdetű mondatoknak a megfelelője. Lesz? Hogyan? Varázsol mint a jegybank és lesz? Vagy mire gondolhat ilyenkor? Sosem értettem ezt.

A második, nagyon hasonló kedvenc, a „kéne egy….” kezdetű mondat. Elfelejtettünk szépen, kultúráltan kérni és megköszönni!

A harmadik ilyen az, mikor valaki köszönés nélkül jön be a patikába. Lehetne erről vitatkozni, hogy kinek kell előbb köszönnie, bár nem egyértelmű a helyzet, hiszen ahogy már egyszer szó volt itt erről, ő jön be az én „területemre”, úgy illik, hogy ő köszön. Nyílván, utána már nálam a labda és indulhat a körbeugrálás.

Ugyanakkor az az álláspont is érthető, hogy igenis a „kereskedő” üdvözölje először a leendő vevőt.

Mindenesetre, akármelyik eset is álljon fenn, ha az egyik fél részéről elmarad az üdvözlés, az már erősen negatív irányba viszi a további kommunikációt.

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!

Te hogy látod?

Update: Most volt egy fiatal hölgy, aki az egyik szomszédos patika gyógyszerésze által készített ajakírt akarta megvenni a következő képpen: „Szájszárazság ellen kérnék ajakírt, amit az a gyenesdiási fickó csinál…”

Udvariasan azért közöltük, hogy az a „fickó” a gyógyszerész úr.

Ma, vasárnap – mivel nincs jobb dolgom – dolgozom.

Ez is egy folyamatos tudósítós bejegyzés lesz, hasonlóan, mint a múltkori ügyeletemnél. V mint Vevő, P mint Patika, ahogy korábban is.

8:10 – Cseng a telefon, felkapom.

V: Maguk az ügyeletes gyógyszertár?

P: Nem, de nyitva vagyunk 17 óráig.

V: És hol van ez a gyógyszertár?

P: Az Intersparban.

V: Ja, akkor ott a Tesconál ugye?

P: Nem, az Intersparban. Az OBI-t tetszik tudni, hogy hol van? Mellette van az Interspar.

V: Öööö….jó, köszönöm szépen.

9:50 – Jött egy – immár visszatérő – vevő, aki mielőtt kérte a mostani adag gyógyszerét, feltétlenül el akarta mondani, hogy a fülcsepp, amit múltkor ajánlottam neki, 3 nap alatt megszüntette a panaszát és nagyon köszöni a múltkori segítséget. Wunderbar! Az ilyenek miatt jó dolgozni. És látod? Lett egy lojális vevőm nulla forint befektetéssel.

Szerencsére sokan jöttek, így nem volt időm frissíteni, de utólag most megteszem.

10:39 – Egy úr jött egy gyógyszeréért, s míg írta alá a receptet, én már hoztam is. Viccesen meg is jegyezte, hogy lefigyeltem már a gyógyszer nevét? Mondtam neki, hogy egy idő után megtanul az ember fejtetőn olvasni. Örült neki, hogy ettől gyorsabb lett a gyógyszer expediálás.

Nem véletlen, hogy ma van a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe (Darwin-nap), ma csupa értelmes ember tér be a patikába. Mi lesz így a bejegyzésekkel?! Csak viccelek, pozitív példákat is meg fogok említeni!

11:45 – „Jónapot, egy útilándzsás szirupot kérek!” – magyarul Plantago Lanceolata, Lándzsás útifű

12:10 – Akciós most nálunk egy gyerek orrcsepp, 1-6 éveseknek való. Előszeretettel vásárolják felnőttek, mert akciós. DE! Hogy ugyanazt a hatást elérjük, dupla annyi kell a gyermek adagból (kettesével is viszik amúgy), és ha megnézzük, máris drágább, mint a felnőtt változat. Arcpálma.

13:30 – A gyógyszerész is ember…egy velem egykora születésű  srác kért Mucoangin szopogató tablettát, én pedig (helytelenül) közöltem vele, hogy van Neo-Angin meg Mucopront, valószínű összekeverte. Aztán most csaptam a homlokomhoz, hogy bizony van Mucoangin is. De sebaj, mert torokfertőtlenítőt keresett és a Mucoangin meg nyákoldó/köptető. Szóval, még jobban is járt, mert ha csak név alapján megkapja, amit kért, akkor aztán szépen félre lett volna kezelve. Örülünk.

14:33 – Eljutottunk arra a pontra, hogy mindkét kasszából elfogyott az „aprópénz”, értsd 10.000.- a legkisebb papírpénz címletünk. Fejvakar. Eszembe jut, hogy van még itt pénz, ami elő van készítve, hogy majd elviszik a bankba. Megnézem, tele van 1-2-5 ezres címletekkel…vállalati arcpálma.

15:36 – Hatvanas éveiben járó úr jött be a patikába.

V: Egy három havi M******* fogamzásgátlót kérek.

P: A fogamzásgátlót csak receptre adhatjuk ki.

V: Máskor szoktunk kapni. Igaz nem itt, mert most nyitottak, de máshol szoktunk kapni.

P: Sajnálom, mi nem adhatjuk és nem adjuk ki recept nélkül.

V: És egy havit sem?

16:00 – Már csak egy óra!

16:10 – Még 50 perc! (sehol senki, holtidő)

16:30 – Árufeltöltünk, hogy teli polcokkal kezdjük a hétfőt. Lesz mit rendelni…

16:45 – Egy ötvenes éveiben járó házaspár vett egy recept nélkül kapható készítményt, majd egy kis susmorgás után előálltak a farbával.

V: Quarelint lehetne kapni?

P: Igen, mindössze egy receptet kérek hozzá.

V: Na, nem menne recept nélkül? (cinkos kacsintás is megvolt)

P: Sajnálom, az Algopyrinnel megegyező hatóanyag van benne, ami vényköteles lett, így nem adhatom ki recept nélkül.

V: Hát kár. Akkor kénytelenek leszünk máshol venni. Biztos nem megy recept nélkül?

P: Igen, biztos.

V: Hát jó, amúgyis van barátunk aki patikában dolgozik, majd tőle szerzünk.

17:00 – Zárunk. Végre.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Alapanyagban gazdag ez a mai nap.

Nemrég volt itt egy hölgy, aki Phosphorus C9 golyócskát akart venni. Nem igazán tartunk mindenféle hókuszpók szereket, de van már pár homeopátiás készítmény, amivel tudunk szolgálni. Ez pont nem volt.

Kaptuk a kérdést, hogy hol lehetne még venni? Adtunk három tippet is, de igazán nem felelt meg a hölgynek egyik sem. Aztán jött a főkérdés, hogy vajon a C9 higítás helyett adhatja-e a C15-t a gyerekének, kapaszkodj, tüdőgyulladásra?

Micsoda?!? Itt előbújt belőlem a felelősségteljes gyógyszerész és feltettem a kérdést: tüdőgyulladása van a gyermeknek és nem kapott rá antibiotikumot? Ki mondta, hogy tüdőgyulladása van?

Az orvos állapította meg, de az anyuka erőteljes tiltakozása miatt nem írt fel antibiotikumot, bár próbálta erről meggyőzni az anyukát. Ezt a szülőtől tudom. Mint ahogyan azt is, hogy szkeptikus az antibiotikumok létjogosultságát illetően, de a homeopátiás szereket illetően is. Sakk-matt.

Bevallom, lehet, hogy kicsit erélyesen folytattam innentől a beszélgetést, de úgy éreztem, kötelességem egy kis fényt gyújtani.

Beszélgettünk még egy kicsit, sajnos továbbra sem értettem meg az álláspontját, abban maradtunk, hogy keddig vár az antibiotikummal, addig köptetőt ad a gyerekeknek (hárman vannak, mind betegek), s ha elkezdene felmenni a lázuk, akkor megfontolja az antibiotukom adását. Legalább ennyi eredményt elértem.

Slusszpoén: „Elismerem, hogy nehéz eset vagyok, de hát így van ez, ha az ember az egészségügyben dolgozik, nem?”

Van egy alap patikai kenőcs, az Unguentum Hydrophilicum Nonionicum. Ezt használjuk olyan esetekben, mikor úgymond vivőanyagra van szükség, mondjuk egy por kenőcs formában történő szervezetbe juttatásakor.

Használatos azonban ez a kenőcs gyermekeknél mosdatásra, szappan helyett, hidrofiles mosakodókenőcs néven.

Általában ezt úgy szoktuk kimérni, 100g vagy 300g méretben.

Létezik azonban 100g-os, tubusban kiszerelt változat is, amit bevallom, azért is szoktunk tartani, mert egyszerűbb kezelni, doboza van, és más már kimérte helyettünk.

Kétféle szállítója gyártója van, mindkettő gyógyszertári minőségben, ugyanolyan összetételben (itt nincs eltérési lehetőség, egy receptúra létezik).

Ma jött egy nagypapa, aki ilyet kért, és nekünk pont a másik gyártótól van. Nem merte elvinni, hátha baja lesz tőle a gyereknek. Próbáltam meggyőzni, nem sikerült.

Sajnálom.

Jó tanács, ha gyermeked van, vagy ilyen kenőcsre van szükséged: nyugodtan megbízhatsz a gyógyszerészben, gyógyszertári asszisztensben, itt tényleg nem számít, hogy ki készítette az alapkenőcsöt.

Vannak esetek a patikában, mikor a legnagyobb jóindulatod ellenére sem tudsz mit kezdeni a vevővel. Úgy értem, hogy nem tudod – és nem is akarod – meggyőzni arról, hogy amit szeretne, az szimplán butaság.

Vannak napok, amikor az ilyen vevők különösen nagy százalékát teszik ki a napi forgalomnak, a mai is ilyen volt.

Desztillált víz

Jött egy idősebb hölgy, aki miután végigkérdezte az összes torokfertőtlenítő tabletta árát, a legolcsóbbnál maradt, szintúgy az orrspray-k esetében, ahol viszont egy nátika mellett döntött. Árérzékeny volt, nincs ezzel semmi baj.

Ami viszont utána következett, az maga volt a kabaré. Visszajött, hogy szeretne desztillált vizet venni, lehet-e. Mondtam, hogy lehet és már mondtam is az árát, tudtam, hogy fontos tényező lesz. 200gr desztillált víz 132 ft (amiből 69 ft a víz maga és 63 ft a kimérés díja), erre jön még rá az üveg és a kupak díja (81 és 13 ft), összesen 226 ft.

Drágállta az üveg árát, és kérdezte, hogy ha hoz üveget, abba kimérném-e neki. Látván, hogy tényleg fontos minden forint és mivel vízről volt csak szó, engedékeny voltam és igennel feleltem.

Persze én naiv, gyógyszeres üvegre gondoltam, amit korábban otthon elmosott, de nem: visszatért egy Kristályvizes üveggel, az alján még lötyögött egy kevés.

Ekkor már nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon mire kell neki a desztillált víz?

Tegnap egy úr, aki tiszta NaCl-ot akart venni, már emlegette a zsidókat (jó értelemben), hogy nem hülyék, mindenből a kóser termékeket fogyasztják, tisztított esővizet isznak és arra gondolt, hogy ő meg desztillált vizet inna. Erről majd írok még külön!

Nem is kellett kérdeznem, mert mondta magától: „Mosakodáshoz kell, az édesanyámnak az arcát lemosni ez jó ugye?” Hát persze! Igaz, vannak afrikai országok, ahol 300gr vízből egy család megfürdik…

Tengervizes orrspray

Az egyik kedvenc termékcsoportom a tengervízből készült orrspray-k. Szinte mindenki csodaszerként tekint rájuk és a legkülönbözőbb hívószavakkal érkeznek a patikába.

„Azt a nem hozzászokós orrspray-t keresem.”

„Van valami újfajta orrspray, ami tengerkivonattal van.”

„Tengervizes orrspray-t kérek, de a 2 éves gyereknek valót mindenképpen, nehogy túladagoljuk!”

Tengervizes orrspray = izotóniás (1000g vízben 9g NaCl) sóoldat, amit úgy nyernek, hogy a tengervízet tisztítják és általában 100ml orrspray-be 31,85g tengervizet tesznek. A tengervíznek nagyobb a sótartalma, kb 35 g / liter, ezért kell kevesebb belőle.

Az ember szervezetében a vízterek ozmózisnyomása megegyezik a 0,9%-os NaCl oldat ozmózisnyomásával és kb. a tengervizes orrspray-k ozmózisnyomása is ezzel egyezik meg.

Namost.

Tengervizes hókuszpókból nincs túladagolás, nincs gyerek meg felnőtt változat. Ez csak ügyes gyártói marketingfogás. Ami különbség lehet, hogy a spray feje mekkora, belefér-e a gyermek orrába vagy se. A szervezetre nézve ártalmatlan, a hagyományos ember-gyógyszer kölcsönhatás itt nincs! Hagyományos értelemben vett hatóanyag nincs benne, a hatását egyrészt tisztító volta, másrészt a természetes állapottal való megegyezés (izotónia) miatt képes kifejteni.

Ha ilyen termékre van szükséged és választási lehetőség előtt állsz, itt tényleg egy dolgot érdemes figyelni: mennyibe kerül.

Ma volt egy ötvenes nagymama, akikvel 10 percig válogattunk a különböző tengervizes orrspray-k között, hogy vajon melyik lehet a jó, melyikre gondolt a lánya. Próbáltam neki segíteni, hogy teljesen mindegy, hogy melyik sós vizet viszi, ugyanúgy jó lesz.

Homeopátia

Óóó, az örök kedvenc. Ma volt egy hölgy, aki kifejtette, hogy a gyerekei heti 1x szedik az egyik homeopátiás megfázás elleni készítményt (aminek amúgy, ha van is valami hatása napi 2x adagolva, a heti 1x adagolás tuti semmit nem ér…) és lekopogja, idén még semmi bajuk nem volt.

Kibújt belőlem a kisördög és felvettem a stílusát: idén azért nem volt ám még nagyon semmilyen járvány, betegség meg talán a csillagok állása is kedvezőbb, de a homeopátiás szerrel kiegészítve meg végképp megelőzhető minden baj.

Nevetni fogsz, de hevesen bólogatott és helyeselt, hogy igen, idén eddig minden jó. Hát persze! Arcpálma.

A mai munkanap röpke másfél órája is hozott már aranyköpést, bár ez nem az a vegytiszta fajta. Nómenklatúra a szokásos V mint Vevő és P mint Patika.

V: Ez egy maszek gyógyszertár?

P: Nem, patikalánchoz tartozunk, de miért van ennek jelentősége?

V: Mert recept nélkül szeretnék Cataflam tablettát.

P: A tulajdonosi szerkezet nem befolyásolja, illetve nem befolyásolhatná a receptköteles gyógyszerek kiadását.

V: Hát pedig az XY utcai patikában, ami maszek, odaadják.

No comment.

Teszem hozzá zárójelben, hogy ha így folytatja a szakma, akkor kb. ott lesz a becsülete, ahol az orvosoké. A béka segge alatt. Jó úton haladunk, sajnos.

Ugyanakkor a Cataflam esete vicces: 50mg diklofenák-nátriumotkáliumot tartalmaz, receptköteles. Van egy Voltaren Dolo 25mg nevezetű készítmény, ami szintén diklofenák-nátriumotkáliumot tartalmaz (ugyanaz a gyártó), recept nélkül kapható. Anélkül, hogy ötleteket adnék, 2×1 Cataflam 50mg = 2×2 Voltaren Dolo 25mg.

Azt hihetnéd, hogy ez a cult of less projectem bejegyzése, de nem.

Az egyetem alatt szinte belénk verték a rend szeretetét, a rendrakást, a fegyelmet. Ez a patikai munka, a gyógyszerkészítés, a gyógyszergyártás, a kutatás, egy szóval minden gyógyszerészetet illető területen elengedhetetlen.

Miért fontos ez?

A laborban a gyógyszerkészítés során, ha leveszek egy vegyszert (gyógyszer alapanyag) a polcról, mikor nyúlok érte, megnézem, hogy mi az. Mielőtt beleteszem az edénybe, vagy mielőtt kimérem, szintén megnézem. Mikor végeztem a méréssel, és visszateszem az asztalra, újból megnézem. Ez nem bizonytalanság, ez a maximális biztonságra törekvés. Egy hiba akár emberéletbe is kerülhet.

A patikai rend

Ugyanez a fegyelem és rend elvárt az officinában (ez az a része a patikának, ahová te is bármikor bemehetsz, az „üzlet” rész). A fiókokban a gyógyszereknek szoros betűrendben kell lenniük, hatáserősség szerint emelkedő sorrendben. Én személy szerint néha el szoktam térni a szoros betűrendtől, mikor annyira hasonló a doboza két azonos hatóanyagú (és gyártójú), de eltérő hatáserősségű gyógyszernek, és ilyenkor egy másik készítményt beillesztek a sorba, hogy minimalizáljam a tévesztés lehetőségét.

Persze sokat segít(het) az informatika: ha rendben vannak a gyógyszerek vonalkódjai a számítógépen (van lehetőség beállítani minden termékre), akkor gyógyszer expediáláskor (ez az a munkafolyamat, mikor megkapod tőlem a gyógyszert) a recept vonalkódja után, ha a gyógyszer vonalkódját is „lecsipogom”, ha nem azt akarnám odaadni, mint ami a recepten van, a számítógép egyből reklamál. Én szeretem és használom is ezt a funkciót, plusz egy ellenőrzés.

Namost…

Azért nyúlt ilyen hosszúra ez a bevezető, hogy kicsit beleláss te is, milyen rend uralkodik egy patikában. Legalábbis jó esetben. Éppen a fent leírtak miatt várhatná el az ember, hogy a kollégái is kövessék azt a mentalitást, amit az egyetemi évek és a gyakorlati idő alatt elsajátított az ember. Persze egy patikában nem midnenki ugyanazt a képzést sajátította el, ezért (is) van az, hogy a gyógyszerész utasíthatja az asszisztens kollégákat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy bunkózni kell velük, partneri viszonyban is lehet elvárásokat, utasításokat közölni.

A patikánkban három tára működik (ez az a hely, ahol átveszed a gyógyszered, köznyelvben pult, de ezt nagyon nem szeretjük), mindegyikhez tartozik egy-egy fiók, ahol a beváltott recepteket, a bankkártyás blokkokat és az irodaszereket tartjuk.

Már a nyitás napján bevezettem, hogy a fiókban tarsuk a pénztárgép és a bankkártya leolvasó hőpapírjait, és kértem mindenkit, hogy ha berak egy új guriga papírt a pénztárgépbe vagy a kártyaleolvasóba, akkor amint lehetősége nyílik rá, pótolja a fiókban találhatót, így nem fordul elő az, hogy a beteg/vevő előtt kell rohangálni a raktárba papírért, mert kifogyott…

Ma reggel a következő volt a helyzet, a tippeket itt alul a komment boxban várom, hogy vajon melyik lehet az én fiókom.

Tára 1.

Tára 2.

Tára 3.

A mai (2012.01.29.) ügyeletemben az a furcsaság, hogy ma nem dolgoztam és a patika is csak 17 óráig volt nyitva, ügyeletet pedig 19 órától tartunk, mivel a városban akkor zár be az utolsó gyógyszertár.

Éppen ezért számítottam rá, hogy már ügyeleti idő előtt jönni fognak, így is volt, az első csengőszó 18:55-kor zendült fel.

A másik furcsaság, hogy ezt a bejegyzést már az ügyelet ideje alatt publikálom és folyamatosan frissítem majd, ha van kedved, nézz vissza, hogy mi történt

Külön pikantériája a mai ügyeletnek, hogy meg vagyok fázva, eléggé rendesen. Az ügyeleti ablak kinyitásával valami ismeretlen okból, olyan huzat kerekedik a patikában, hogy leviszi a hajam, de méginkább a bejövő jéghideg levegő kúrálja az arcüregem. Talán megúszom.

18:55 – Esemény utáni tabletta, receptre, városi ügyeletről

19:12 – Lázas, köhögő 9 hónapos gyermek, szintén ügyeletről

19:14 – Csak úgy beesett egy vevő, köptetőt kért, illetve előtte tájékoztatást, hogy ügyeletben lehet bármit venni? Felvilágosítottam, hogy igen, de a nem sürgős és nem aznapi receptre kiadott gyógyszerek után ügyeleti díjat (381 ft) kell felszámolnom. Elvitte.

19:29 – „Jóestétkezitcsókolom” – hangzott a beköszönés, majd hirtelen lelombozódás, mikor megláttak az ügyeleti ablakban a jókedvű úriemberek. Tegnapi és 5 nappal ezelőtti recepttel érkeztek (ilyenkor még elmegy, hajnali 1 órakor azért morcos lennék egy ilyennél).

19:33 – Három fiatal jött paracetamol tartalmú lázcsillapítót kérni, majd miután vittem nekik, megjáratták velem az officina-ügyeletes ablak távot mégegyszer, mert kiderült, hogy eukaliptuszos bedörzsölő balzsam is kellene. Szintén ügyeleti díj került felszámításra.

19:46 – Egy enyhén zavart bácsi csengetett, két, teljesen szabályos mai napra szóló recepttel, ami alapján teljesen jogosan vette igénybe a gyógyszertári ügyeletet. De mégis, annyira zavarta a tény, hogy egy plusz embert ugráltat vasárnap este, hogy zavarában a tollat is elejtette. Pedig ilyenkor ez a dolgom, ezért van az ügyelet! Érdekes, hogy aki indokolatlanul veszi igénybe az ügyeletet, azt sosem zavarja ez a tény…

Itt jegyzem meg zárójelben, hogy nem értem én ám ezt Béláim. A patika az ügyeletért semmi támogatást, térítést nem kap, az ügyeleti szolgálat ellátása kvázi kötelező. Néhány városban a kisebb patikák (pl. akik egy gyógyszerésszel üzemelnek), illetve a frissen nyílt patikák a nyitástól számítva 1 évig szoktak kedvezményt kapni, hogy nem kell ügyelniük.

Namost. Oké, hogy van indokolt, meg indokolatlan ügyeleti ellátás. De nekem – ill. a patikának – oly mindegy, hogy most egész éjjel ülök és malmozok, netezek, olvasok, alszok (bár azt én még nem tudtam), vagy effektive dolgozok, és ellátom a vevői igényeket. Mondjuk tény, hogy az ügyeleti időre eső munkabérem 30-70% arányban munkaidő és készenléti idő, ahol az utóbbiban csak a fizetésem 40%-át kapom meg.

De! Arra akarok végre kilyukadni, hogy az ügyeleti díj intézményét nem tartom túl igazságosnak. Vagy mindenkitől szedni kellene, vagy senkitől.

Persze az is tény, hogy ez az ügyeleti díj némileg kompenzálja a veszteséget, amit egy ügyelet okoz a patikát működtető cégnek. Szimplán ráfizetés.

20:01 – Altatóért jött egy úr, ügyeletről. Kaptam 30 ft borravalót.

Fél órája megy a VV5 párbaj, valószínűleg ez az oka, hogy meg tudtam írni ezt a bejegyzést és nem jött senki azóta.

20:42 – Antibiotikum kellett egy gyerkőcnek, ügyeletről jöttek, recepttel. Az úr csodálkozott, hogy itt van patika, nem tudta. Azért erre jó az ügyelet, csinál egy kis ingyen reklámot.

20:56 – Elfogyasztom az ebédről megmaradt fincsi tonhalas salátámat, amit megspékeltem olajos magvakkal az immunerősítés jegyében

21:55 – Ma a védekezés nélküli nemi aktusok világnapja lehet. Ugye már azzal nyitottam, hogy eladtam az esemény utáni tablettánkat, most pedig telefonon volt egy érdeklődő, hogy kapható-e esemény utáni tabletta. Némi felháborodást éreztem, mikor közöltem, hogy receptköteles, de megnyugtattam, hogy 72 órán belül bevehető a tabletta. Simán rákérdeztem, 1 órája volt az aktus.

0:34 – Megpróbálok aludni.

1:20 – Az iPaden még játszottam kicsit. Mikor már épp kezdtem elbóbiskolni, megszólalt a csengő. Egy szemmel láthatóan rendőr egyenruhás férfi állt az ajtóban. Na, mondom, megesik velem amivel kollégám riogatott: valahol drogfogás van és le kell mérni a szerzeményt. Állítólag ilyenkor be kell őket engedni, hogy használhassák a mérleget, dokumentálni kell stb…mondjuk, még nem hallottam konkrét ilyen esetről. A lényeg, hogy ettől annyira megzavarodtam, hogy úgy nézhettem ki, mint aki 3 órája alszik és épp most ébredt. Szerencsére csak a gyermekének kellett fejfájásra egy kis gyógyszer.

Az álom viszont kiment a fejemből – ami viszont kezd fájni.

6:55 – Kezem a zárás gombon, indulok nemsokára haza. Mint a mosott szar.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Ma este 7 órára megyek a harmadik ügyeletemre, remélem nem ma tört ki valami megagiga influenza vírus és nyugis ügyeletem lesz.

De, hogy ne maradjatok patikai humor nélkül, a végbélkúpot szájon át bevenni akaró betegről (még egyetemi sztori) jutott eszembe a Dumaragu című youtube-on nézhető műsor egyik epizódja. A sztori amúgy nem kitalált, találkoztam már én is ilyen esettel.

Egy kis vasárnap délutáni humor.

Bejött hozzám az imént egy pár, rendszeres, visszatérő vásárlók. Visine szemcseppet kértek én pedig elkövettem azt a hibát, hogy felsoroltam nekik, mik közül lehet választani, a számukra legmegfelelőbbet kerestem.

Nyílván ehhez kérdéseket kell feltennem, majd a kapott válaszok függvényében tudok ajánlani készítményt. Szerintem ez így természetes.

Történt azonban, hogy a párocska férfi tagja megelégelte a kérdéseket és elhangzott a következő ingerült mondat:

Na, jó, majd én lerövidítem. Sógorom belekente a testápolót a szemébe, begyulladt és erre kell sima Visine szemcsepp.

Jó, akkor adom azt. Nincs tanács, nincs segítség – és még szerintem nem is a megfelelő terápiát kapta. Én csak segíteni akartam.

Bejött ma egy anyuka, a gyermekei már 2 hete köhögnek, hurutosan. Első körben csodálatos homeopátiás köptető- és/vagy köhögéscsillapító sziruppal próbálkoztak.

Lehet, hogy maradi vagyok és hiányosak a varázslással kapcsolatos ismereteim, de a mai napig nem értem, honnan tudja az a fránya homeopátiás szer, hogy épp a két ellentétes hatás közül melyiket alkalmazza a szervezetben, biztos intelligens, mint a mosópor.

Mivel a homeopátiás szer nem használt, váltottak gyógynövényekből készült, lándzsás utifűs köptetőre, de sajnos – bár ez már egy hatásos készítmény – ez sem segített. Ráadásul, egy aranyköpés cikksorozatba illő társalgás is lezajlott, mivel a köptető „Eucerines” változatát említette, ami a valóságban plusz egy gyógynövényt, az echinacea-t tartalmazza, az Eucerin pedig egy kozmetikum család.

Majd elértünk a csúcspontra: voltak orvosnál is, aki antibiotikumot írt fel, de azt nem akarja a gyermekeknek beadni. Zárójelben jegyzem meg, hogy én sem támogatom az azonnali antibiotikum felírást, de ha már két hete szenvednek a gyerekek, gyanítom, hogy alapos volt az orvos gyógyszerfelírása. Arról nem is beszélve, hogy mégiscsak orvos, a szakmája legjobb tudója. De mégis, a farok csóválja a kutyát.

Végül egy karbocisztein tartalmú nyákoldó-köptető készítményt vitt, bízzunk a legjobbakban. Szegény gyerekek.

Sok érdekes kéréssel, kérdéssel találkozom nap mint nap, ezekből az aranyköpésekből fogok időnként szemezgetni. Vevő (V) és Patika (P) közti társalgások ezek.

Vevő 1.

V: Szeretnék egy Normaflore fejfájáscsillapítót.

P: Normaflore? Az prebiotikum.

V: Öööö…

P: Nem Nurofen ?

V: Ja de.

Vevő 2.

V: Szeretnék torokfájásra valamit, de nem emlékszem annak a nevére, amit múltkor kaptam rá.

P: Strepsils, Strepfen, Mebucain Mint, Tantum Verde, Septofort, Isla?

V: Nem nem, egyik sem.

…két nap eltelik…

V: Megnéztem otthon, Humalac A!

P: De Uram, az szemcsepp?

V: Tényleg? Akkor nem kérem.

Bejött egy jól szituált úr a patikába a feleségével és kolleganőmtől kérték a receptjükre felírt gyógyszert.

Eléggé furán vislekedtek, németül beszéltek, szerencsére semmi megjegyzést nem fűzött hozzájuk senki.

Majd hirtelen az úr feltette a kérdést:

Ez a felirat a táblán mire vonatkozik? Ha valaki orrdugulást és köhögést szeretne, akkor kell azokat a készítményeket vennie, vagy ha ezek ellen kér valamit, akkor?

Szerencsére gyorsan vág az eszem, így ami másnak itt egy 5 perces döbbenetet hozott volna, az nálam fél percesben realizálódott, de köpni nyelni nem tudtam…

Nem éreztem viccnek a kérdést, és igazolta is a válaszomra kapott reakció is, hogy komolyan gondolta az úr.

A választom egyébiránt az volt, hogy természetesen orrdugulás, köhögés ellen valóak ezek a szerek, hiszen egy patikába valami ellen veszünk szinte mindig valamit. Bár itt kicsit elgondolkoztam, hogy mi van a vitaminokkal, megelőzésre szolgáló készítményekkel, de tulajdonképpen azokat is az egészség fenntartása érdekében, azaz a beteg állapot ellen vessszük.

Ma egy kedves dj barátom üzenetét olvastam a facebookon, gondoltam segítek neki. Jó humorú, vicces gyerek, szoktuk egymást ugratni. Az egyik ismerőse azonban rendkívül szórakoztató üzenetváltással lepett meg, majd a társalgás végére egy másik ismerőse szállította az EPIC tartalmat.

Az üzenet

Mai gyógyszerbevitel…… 2demalgon, 1saridon, 1Cataflame-V Fejfájás van….. áááááááááááááááá

Róbert Horváth: A gyomrod meg a múlté Quarelin vagy Béres Trinell Pro nem segít? Vagy keress új szabót, nyomja a bal heréd a gatya és ettől fáj a fejed

Tünde ……  ‎:-D

Laci …… Béres? Utána nézek!

Laci …… Ez ugyan az mint a saridon, csak dupla dózis van benne mindenből. Béres: 500 mg paracetamol, 300 mg propifenazon, 75 mg koffein Saridon: 250 mg paracetamolum, 150 mg propyphenazonum, ill. 50 mg coffeinum

Róbert Horváth Pont most akartam írni ezt

Róbert Horváth Akik vitték azoknak bevált.

Laci …… Akkor bakfitty!

Róbert Horváth Iszol eleget? Vizet.

Laci …… Vizet? Hülye vagy?

Kezdődik

…… Mónika Próbáld ki az algopyrin nospa combót! én azt szoktam kapni migrénre:(

Róbert Horváth Mónika: azt hívják Quarelinnek

Laci …… Ő meg a Robi….. kicsit paraszt, de jó gyerek!

…… Mónika aha, akkor az egészségügyis anyám tuti hülye, vagy nem volt ott mikor ezt tanulták…..

…… Mónika miért tömne 2 gyógyszerrel, ha meg lehet oldani 1-el?????

Róbert Horváth Nananana, nem mondtam senkire sem, hogy hülye, csak annyit, hogy az algopyrin + nospa kombó = quarelin (sőt abban még koffein is van). De vitatkozz nyugodtan egy gyógyszerésszel, szabad

Laci …… Mondom Ő a Robi….. Magatokra hagylak!!!

Róbert Horváth Laci, látod mit tettél, felbátorítod a népet és osztanak egyből Sebaj, beviszem a raktárba

…… Mónika ne haragudj!!!!!!

Laci …… Móóónika! Mit csinálsz? Ne haragudj??? Ez mi? Szedd már össze magad!!!

Róbert Horváth Gondolom égett az irónia lámpa

Ciki

…… Mónika nem vitatkozom….. sajnálom, öregszem. És mi van ha tényleg gyógyszerész???????? akkor ciki…

Laci …… Tényleg gyógyszerész, de Te meg csaj vagy! Kérd ki magadnak!

…… Mónika utánaolvastam h mi a qualerin, de látom ő is ezt tette csak akkor nem értem, hogy miért ezt kaptam migrénre???

…… Mónika U.I.: akkor is kikérem magamnak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

Laci …… Na végre!

Laci …… Ha össze szedted magad, akkor gyere bulizni pénteken és/vagy szombaton!

Laci …… Robi ez neked is szól!

Róbert Horváth Hát, én fejből nyomtam, de a lényegen nem változtat. Azért ezt kaphattad, mert ez egy hatásos módja a migrén terápiának. Létezik azonban a Quarelin nevű gyógyszer (ugyanaz a gyártója, mint az Algopyrinnek és NoSpa-nak), ami 1 tablettában tartalmazza ezeket a hatóanyagokat + még koffeint is, ami erősíti a hatását.

Róbert Horváth Laci, paraszt vagyok, mennem kell szántani

…… Mónika BOCSÁNAT MÁR!!!!! ez az utolsó h leírtam!!!!! egyébként fáj még a fejed????

Laci …… iciripicirit.

Róbert Horváth ‎:) Mónika, nem haragszom. Volt egy kérdés és válaszoltam rá. Tényleg jó szándékkal tettem, ez különbözteti meg az okoskodást a tanácsadástól.

…… Mónika iciripicirit??? akkor aludj egy cseppet, vagy igyál folyadékot

Ildiko …… Tudom miről beszélsz Lacikám

Laci …… Na ….. akkor tolok egy fájdalomcsillapító páleszt, és az összes gyógyszerész elmehet……. szórakozni!

…… Mónika sok sikert, és fel a fejjel, akkor talán nem fog fájni :o)

…… Krisztina JOBBULÁST!!!!!

Epic

Henrietta …… Hát Kedves Laci , ez a lehető legrosszabb terápia!Ha meg szeretnél szabadulni a fájdalmaktól, és a gyógyszerektől, keress engem, elárulom a titkot!

Tanulság

Mielőtt elkezdesz okoskodni, ismerd meg a beszélgetőpartnered! Lehet, hogy jobban ért a témához, és igaza van.

2012.01.13-án (hujjujj, péntek 13 !!!444néégy) megvolt a második ügyeletem. Szerencsére sok dolgom nem volt, íme egy rövid összefoglaló:

20:14 – Feldagadt a szája a betegnek, a háziorvosi ügyeletről küldték cetirizine hatóanyagú tablettáért

20:29 – Egy nagy doboz savcsökkentőt kértek – ügyeleti díjat kell ilyenkor felszámolni, mivel abszolút indokolatlan volt az ellátás

21:45 – Hányós gyerekmek számára kellett gyógymódot találnom, ügyeletre nem akarták vinni

22:07 – Megfázós, lázas beteg érkezett a városkörnyéki ügyeletről

22:11 – Nőgyógyászati ügyeletről érkezett egy beteg, receptre antibiotikum és görcsoldó lett a megoldás. Remélem segített is.

22:28 – Újabb hányós gyerek, immár a gyermekorvosi ügyeletről

23:10 – Egy újszülöttnek adódtak emésztési gondjai, recept nélküli megoldások széles tárházából válogattunk

A kedvenc

0:10 – 5 hónapos terhes nőnek keresünk fejfájásra gyógyszert, ha lehetne Algopyrint. Az sajnos receptköteles, így javaslom a paracetamol tartalmú készítményeket, mert azokat szabad nekik is szedni. Viszem az ügyeleti ablakhoz a gyógyszert, ahol kiderült, hogy nem is 5 hónapos terhes a hölgy, hanem 5 hónapos a gyerek, és szoptat, szóval emiatt érdekes az információ. Jót nevettünk mindketten

Éééés ennyi. A maradék időben akár aludhattam is volna, de nem nagyon tudtam: a központi szünetmentes táp random mód csipogással jelez valamit, illetve az Interspar hangosbemondójában egész éjjel (igen, zárás után is) megy a zene és az épp aktuális akcióra felhívó üzenet. Azóta beszéltem az áruházvezetővel, megpróbálják lekapcsolni legalább azokon a napokon, mikor ügyelet van, de sok reményt nem fűzök hozzá.

Elvégre ügyeletben ne aludjon az ember, nem?! Az más kérdés, hogy ilyenkor a fizetésemnek csak a 40%-át kapom meg…de ez már az én bajom.

Gyerekkoromban szinte minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem Hévízen. Ez a kis fürdőváros és a közeli Balaton régóta kedvelt hely a külföldiek között, főként német ajkú vendégek jártak, járnak ide (az utóbbi időben azonban erősen megnőtt az orosz és kínai vendégek érdeklődése is).

Sosem titkoltam, hogy nem szeretem a német nyelvet, talán gyerekkoromra is visszavezethető ez, pont a hévizi nyaralások miatt. Az utcán, a boltban, a fürdőben, a strandon, azaz szinte mindenhol német beszélgetéseket lehetett hallani. Nem egyszer fordult elő (kisgyerekként szinte szőkék voltunk), hogy német turistának néztek minket, egyáltalán nem túlzás a póló: „Magyar vagyok, nem turista!”

Nem értettem, hogy mégis miért ugrálja őket körbe mindenki, miért németül beszélnek velük (egy köszönömöt sem tanultak meg magyarul), miért gazsulálnak velük, a magyar vevő meg szinte hátrányos megkülönböztetésben részesült. Nyílván a pénz miatt, amit elköltenek – gondoltam.

Teltek-múltak az évek, én felnőttem, az ország rendszerváltozott, a német turisták lassan elkoptak, majd pár éve újra felfedezték Magyarországot: házat, telket vettek, ideköltöztek és az erős euróban kapott nyugdíjukból királyként élnek itt.

Az ember változik

Míg nem dolgoztam, a külföldi vendégek, vevők kapcsán csak a negatív dolgokat láttam. Nyílván azért is, mert az országnak ennek a részén emiatt a nagy „igyekezet” miatt, szinte másodlagos állampolgárnak érezhette magát az ember. Most, hogy a patikában nap mint nap találkozom a Magyarországon letelepedett külföldiekkel, elkezdett változni a véleményem róluk. Nem is olyan szörnyűek!

Aztán a minap azt vettem észre, hogy én is úgy viselkedem, mint azok az engem régóta bosszantó kereskedők, szálláskiadók, vendéglátósok, akik a többnyire német ajkú vendégeket körbeugrálták. Ez így nem lesz rendben! Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mi változott bennem, miért kezdtem el így viselkedni.

Ma jöttem rá, mikor próbáltam magam kivülről szemlélni, hogy mi is lehet az oka ennek a szemléletváltozásnak, viselkedésnek.

Amiket most leírok nem egzakt kutatási eredmények, csak megérzés, nagy számok törvénye stb…és természetesen mindig van kivétel.

A magyar vevő

Mikor bejön egy vevő a patikába, nálam mindenki ugyanolyan eséllyel indul – ha szabad így fogalmaznom. Mindenkihez kedvesen, mosolyogva, segítőkészen állok hozzá. Ez nálam alap.

Az első két-három mondat után számomra kiderül, hogy a partner milyen típus, mi az amit megengedhet magának az ember (pl. viccelődés), ki az, akinek bátran ajánlhatok terméket, mert elfogadja a segítségemet. És az is kiderül, ha valaki bunkó, goromba és akárhogy is igyekszel, semmi nem lesz jó neki.

Azt figyeltem meg, hogy a magyar vevők nagy többsége szomorú, morcos, ideges, siet, türelmetlen és ami a legfájóbb: bizalmatlan. Itt lehetne boncolgatni mélyen az okokat, hogy ez miért van, de eltekintek most tőle, ha nem haragszol. Nyílván egyik fő ok a pénztelenség is.

Nagyon rikta az a magyar vevő/beteg aki kikéri a véleményem, elfogadja a segítségem és megköszöni a ráfordított figyelmet. Nem várom ezt el senkitől, de amikor megkapom a tiszteletet, bizalmat, nagyon jól esik.

Vannak azonban esetek, mikor átesnek az emberek a ló túloldalára és a segítőkészséget, tanácsadást, bizalmat kihasználják. Átalakulnak energiavámpírrá és 30-40 percekre fenntartják a szakembert a munkájában. Ez nem is lenne gond, ha a végeredmény egy sikeres tanácsadás, terápiás javaslat vagy információ átadás lenne, de nem az: ezek a betegek/vevők általában a 40-ik percet úgy zárják, hogy semmit nem vásárolnak és továbbra is a saját fejük után mennek, orvos, gyógyszerész tanácsát mellőzve.

Kivétel erősíti a szabályt, pont most volt egy vevőm, aki bár morcos volt, de köszönte a jótanácsokat és javaslatomra vett a kért terméken túl mást is.

A külföldi vevő

Ugye onnan indultunk, hogy önmagamat vizsgáltam, miért is szeretem jobban a külföldi vevőinket, miért gazsulálok velük én is, holott minden porcikám tiltakozik ellene.

Ellentétben a magyar vevők nagy többségével, a külföldi vevőink mindig vidáman, mosolyogva térnek be hozzánk. Ha egy nyelvet beszélünk, azt külön örömkifejezéssel a tudtomra hozzák. Elfogadják a terápiás javaslatomat, kikérik a tanácsomat, megbíznak a szaktudásomban.

A segítséget megköszönik, ha valami probléma merül fel akár a rendeléssel, akár a kiadással kapcsolatban, türelmesen végighallgatják a megoldási javaslatot és tudják: ami nem a mi hibánk, azért nem nálunk kell reklamálni. Nem alá-fölé rendelt viszony van közöttünk, hanem partneri, egymás mellé rendelt. Én nem magas lóról beszélek okoskodva – ők nem kötözködnek okoskodva.

És ezért szolgálom ki őket szívesebben? Igen! Vagyis nem! Bárkit, aki megadja a kölcsönös tiszteletet és elfogadja a segítségemet. Vagy van egy kedves szava. Vagy mosolyog – ingyen van.

De – szomorú – tény, hogy a külföldi vevőink körében nagyobb az ilyen hozzáállású emberek aránya.

A felismerés

Mikor rájöttem a fent leírtakra, összeállt a kép: megértem a sok éven át utált vendéglátósokat, kereskedőket, szobakiadókat, akik körbeugrálták és körbeugrálják a mai napig a vendégeiket. Valószínűleg ők is megkapták azt a plusz érzelmi löketet, ami bár ingyen van, de sosem kapták meg honfitársainktól.

Kivételek persze mindkét oldalon vannak: bunkó ember mindenütt akad, csak nem mindegy, hogy 100-ból 1 vagy 100-ból 10-20-30…

Aztán lehet, hogy tévedek.

Vannak hasonló tapasztalataid? A kereskedelemben dolgozol? Ne habozz hozzászólni!

A számmisztika rajongói örülhetnek most.

Ez a bejegyzés nem igazán patikai történet, mely a korábbi munkahelyemhez kapcsolódik.

Jót mosolyogtam, mikor a tavalyi év legviccesebb dátumát vittem fel az egyik számla kapcsán a számítógépbe:

Számla kelte: 11-12-13 azaz 2011.december 13.

Jót mosolyogtam, de ma elgondolkoztam: soha többet nem lesz ilyen emelkedő számsor (magyarországi dátum formátum esetén). Ugyanis idén 2012 van már, 13. hónap meg csak a nyugdíjakban van.

Egy esély maradt már csak, a 2013-as év: Akkor december 11-e lesz vicces: 13-12-11. Aztán a csökkenő számsor is kifújt.

A tegnapi nap folyamán futótűzként terjedt a hír a hazai médiában, hogy megjelent a Magyar Közlöny aktuális számában a 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM rendelet módosítása. Az ismerőseim körében többen felháborodtak, civilek és szakmabeliek is, amit nem igazán értettem.

Ezért született meg ez a magyarázó bejegyzés.

A hírt az MTI adta közre, majd a hírportálok (index, origo) és a szakmai oldalak is átvették, minden egyéb kiegészítés nélkül. Még a szakmai oldalakat is beleértve, talán az origo tette bele a legtöbb munkát a hír közlésébe, ami azért meglepő, de ez egy más téma.

Update: találtam egy normális cikket, a HajduPress munkatársa vette a fáradtságot, és utána járt a kérdésnek.

Update2: újabb korrekt cikk a Zalai Hírlap tollából (úgy látszik, mikor a háttéranyagot gyűjtöttem, ezek a cikkek elbújtak…)

A rendelet két talán legfontosabb, betegeket közvetlenül érintő része a gyógyszerek rendelését (köznyelven felírás), kiadását (ez történik a patikában) érintő változások és a hatóanyag alapú felírás bevezetése. Jelen bejegyzésben csak a gyógyszerek rendelésével, kiadásával foglalkozok, mert a hatóanyag alapú felírást később, egy külön bejegyzésben szeretném kifejteni.

A beteg oldala

Ha egy szóval akarnám elmagyarázni, hogy mi változik, azt mondanám, hogy igazából semmi!

De akkor mire fel ez a nagy felháborodás?

Nézzük mi változott és mi volt eddig (kiemelések tőlem)

Az R2. 11. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(2) Az orvos egy vényen, egyszeri kiváltásra legfeljebb 30 napra elegendõ gyógyszermennyiséget rendelhet. Amennyiben a legkisebb eredeti csomagolás ezt meghaladja, a 30 napra elegendõ mennyiséghez legközelebbi gyógyszermennyiséget tartalmazó legkisebb eredeti csomagolási egységnek megfelelõ mennyiség rendelhetõ.”

A korábbi szöveg

„(2) Az orvos egy vényen, egyszeri kiváltásra 30 napra elegendő gyógyszermennyiséget rendelhet.”

Itt igazából egy amúgy is létező szabályt pontosít a rendelet, egyértelművé teszi, hogy ha pl. egy adott készítményből csak 50 szemes kiszerelés létezik (vagy az a legkisebb), akkor hiába több az, mint amennyire neked szükséged van 30 napra, a gyógyszerész a patikában kiadhatja neked.

Az R2 .11.§-a a következõ (3a) bekezdéssele gészül ki:
„(3a) Az orvos a (3) bekezdés szerint felírt vényen feltünteti, hogy a rendelt gyógyszermennyiség mely idõponttól váltható ki, és errõl a beteget tájékoztatja.”

A jelenlegi (még érvényben levő, „régi”) 11.§ (3) bekezdése szól a krónikus betegség vagy állapot kezeléséről (hosszú, nem untatlak vele), mely megengedi, hogy az kezelőorvos 3 havi gyógyszermennyiséggel lássa el a beteget, vényenként 1 havi mennyiséget felírva, melyet a vényeken fel kell tüntetnie, hogy mely időpontig van a beteg recepttel ellátva.

Most jön a meglepetés: ez a rész sem változik érdemben! Az orvos ugyanúgy felírhatja a 3 havi gyógyszeradagot, ahogyan eddig tette, az egyedüli különbség, hogy a beteg a patikában nem tudja majd egy alkalommal mind a három receptet kiváltani, hiszen azon fel kell tüntetni, hogy mely időponttól váltható ki.

Magyarul: ha feliratsz ma az orvosoddal 3 havi gyógyszeradagot (mondjuk vérnyomáscsökkentőt), akkor kapsz egy receptet, ami ma kiváltható, egy másikat, ami 30 nap múlva és egy harmadikat, ami majd csak 60 nap múlva. Itt jöhetne a kritika, hogy több adminisztrációja lesz az orvosnak, de azt gondolom, hogy a XXI. században ez egy programfrissítéssel megoldható, a receptek ugyanúgy futószalagon tudnak a nyomtatóból kijönni.

A rendelet ugyanakkor ad egy kis engedményt is:

Az R2. 14.§-a a következõ (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A 11. § (3a) bekezdése szerinti vényekre szükség esetén az orvos által a vényen megjelölt idõpontot megelõzõ 7. naptól is kiadható az egyhavi gyógyszermennyiség.”

Azaz van egy 7 napos időablak a 30 napos periódus lejárta előtt, mikor már kiválthatod a receptedet, ezzel elkerülhető, hogy gyógyszer nélkül maradj, csak azért mert még nem telt le a 30 nap. Tehát NINCS szigorúság az ellátás folytonossága a legfontosabb!

Gyógyszerészi oldal

Ennek a 30 napos „korlátnak” véleményem szerint szakmai és gazdasági okai vannak, én örülök neki. Kifejtem.

A munkánk során nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy ellenőrizzük a receptek kötelező elemeit (pecsét, aláírás, helyes adagolás/dózis megjelölés), azok érvényességét, szabályosságát. Ez egyrészt gazdasági felelősség (csak szabályos receptet lehet elszámolni az OEP felé), másfelől pedig szakmai felelősség.

Figyelembe kell venni a beteg biztonságát, a gyógyszerek közötti lehetséges kölcsönhatásokra, mellékhatásokra fel kell(ene!) hívni a figyelmet. Ez kötelességünk! Az eddigi gyakorlatban a beteg ki tudta váltani a 3 havi gyógyszeradagját egy alkalommal, ami azért véleményem szerint hordoz magában veszélyeket, lehetőséget ad akár a gyógyszer helytelen adagolására vagy túladagolásra (bár ez a veszély az egy havi mennyiség egyszerre történő bevételénél is fennáll).

Nézzük a gazdasági oldalát: tegyük fel, hogy a beteg kiváltja a 3×30 napra elegendő gyógyszermennyiséget, majd az állapotában olyan változás lép fel, hogy a gyógyszer (bár régóta használja már) nem megfelelő a számára. Ilyenkor a kezelőorvos a beteg számára egy jobb készítményt választ. És mi lesz a már kiváltott 3 havi gyógyszeradaggal? Igen, megy a kukába! A közös adóforintjainkból milliárdok kerülnek így felhasználás nélkül kidobásra. Nyílvánvaló a szándék a rendeletet alkotó részéről, hogy racionalizálni szeretné a kiadásait. Hol ebben a probléma? Sehol.

Nekünk gyógyszerészeknek az új rendelet, szintén hála az informatikának, nem fog sok változást hozni, reményeim szerint a recepteken található vonalkód tartalmazni fogja a vény kiválthatóságának a dátumát, így arra a programunk fogyelmeztetni fog. Ha nem így lenne, akkor egyel több dátumra kell figyelnünk – nem fogunk belehalni.

Gondolatok

Gyógyszer zabáló nemzet vagyunk.

Ami nekem jó, mert ebből élek.

Ugyanakkor rossz, mert milliárdok mennek el a gyógyszerkassza finanszírozására, sokszor kifejezetten rossz, nem hatékony gyógyszerekre is.

Rossz, mert szakmai szemszögből nézve szörnyű nézni, hogy sok beteg össze-vissza szedi a gyógyszereit, saját maga próbálja beállítani például a vérnyomását.

A fent bemutatott módosítás valahol ennek a lehetetlen állapotnak próbál gátat szabni egy abszolút logikus és megengedő korlátozással.

Zsigerből minden változást rossznak élünk meg.

Megdöbbentő, ahogyan sokan reagáltak erre a változásra. Sajnos a változás megértésében a média sem segít, nem objetkív, nem tényszerű.

Szenzációként futott végig a hír, hogy 30 napra elegendő gyógyszert írhat csak fel az orvos. De hát ez eddig is így volt. Az ördög a részletekben lakozik.

Remélem a bejegyzésemből kiderült számodra is, hogy téged, mint beteget semmilyen negatív változás nem ér a változás bevezetésével, sőt, a te biztonságod, egészséged érdekében történik mindez.

Külsőleg? Belsőleg?

A patikablog elindításával nem titkolt célom, hogy megismertessek veled pár olyan dolgot, amit amúgy sehol nem tanítanak az iskolában, mert kvázi evindenciaként kezelik. De akkor honnan is kellene erről tudnod?

Emlékszem, mikor én általános iskolába jártam, tanultunk arról, hogyan kell kitölteni egy „sárga” csekket, hogyan kell megcímezni egy postai levelet (sajnos nem emlékszem vissza pontosan, hogy ez környezetismeret, osztályfőnöki óra vagy az állampolgári ismeretek tárgykörében történt).

Ez a bejegyzés egy patikai kisokos kezdő epizódja, ami a gyógyszertárban készített külsőleges és belsőleges készítmények jellemzőit veszi górcső alá, nem tudományos, hanem érthető köznyelven, gyakorlati oldalról nézve.

Magisztrális készítmény

Ez a gyűjtőneve azoknak a készítményeknek, melyeket a patikában készítünk el az orvos egyedi receptje, utasítása alapján vagy pedig a Szabványos Vényminták Gyűjteménye VII. (latin nevén Formulae Normales, rövidítve FoNo VII.) alapján.

Persze, hová lenne a világ, ha nem lennének itt is kivételek, vannak bizonyos készítmények, melyeket az utóbbi időben már készen, kimérve, elkészítve meg lehet rendelni – nem kell a kiméréssel, csomagolással bajlódni. Pl. egy alapkenőcsnek számító Unguentum Hydrophil Nonionicumot a FoNo VII. dózisában, azaz 100g-ot lehet, hogy egy gyári csomagolásban, tubusban fogsz tudni megvásárolni, nem pedig a patikai műanyag tégelyben.

Ezeket a magisztrális készítményeket az alapanyagokból mi gyógyszerészek állítjuk össze, van, hogy akár 15-20 de esetenként 30 percet is rááldozva. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a fajta gyógyszerkészítést, mert bár kötött minden lépés, mégis olyan, mint egy kreatív folyamat: semmiből, morzsákból csinálsz egy egészet!

Többféle csoportosítása létezik ezeknek a készítményeknek, én most az alkalmazás módja/helye szerinti csoportosítást mutatom be neked, ami alapján beszélhetünk külsőleges és belsőleges készítményekről.

Külsőleg

Külsőleges készítménynek azokat a gyógyszereket hívjuk, melyek közvetlenül nem juthatnak be a véráramba, sem a bél- és gyomorrendszerbe, azaz kivülről, külsőleg alkalmazzuk őket. Egy faramuci kivétel azért itt is van, a hüvelygolyó, mert bár ugyan „belsőleg” történik a felhasználása, azonban a benne található hatóanyagok egy helyi (többnyire fertőtlenítő, gombaölő) hatást hivatottak elérni.

Krémek, kenőcsök, külsőleges oldatok (szemcsepp, orrcsepp, fülcsepp), hintőporok, alkohol, benzin – nagy vonalakban ezek tartoznak ide.

Minden külsőleges készítmény, a fenti illusztáción bal oldalt látható piros „matricákat” kapja, ezzel is erősítve a tényt, hogy eltér a felhasználási módja a belsőleges készítményekétől.

A gyógyszertárban készített készítmények nagyobb százaléka ide tartozik.

Belsőleg

A belsőleges készítmények, ahogyan a nevük is utal rájuk belső felhasználásra hivatottak. Patikai körülmények között készítünk oldatokat (köptetők, köhögéscsillapítók, étvágyjavítók), szirupokat, porokat, kúpokat. Ezeket a készítményeket szájon át juttattjuk a szervezetbe (kivéve természetesen a végbélkúpot), majd felszívódás után a véráramba jutva kifejtik jótékony, gyógyító hatásukat.

A fenti illusztráción jobb oldalt látható kék „matricákat” kapják, ezzel megkülönböztetve magukat a külsőleges készítményektől.

De mi az a szignatúra?

Mint szinte minden patikában található dolognak, ezeknek a „matricáknak” is megvan a latin nevük, amikkel egyszerű halandó maximum néhány belső, patikai beszélgetést elcsípve találkozhat. Minden magisztrális készítményt el kell látni azonosító címkékkel, melyek egyrészt a vevő informálását szolgálják, másrészt pedig a gyógyszer visszakövethetőségét, biztonságosságát.

Unguentum refrigerans szignatúra

A szignatúra egy hosszúkás címke, melyen megtalálható a készítmény (vagy a vevő/beteg) neve, típusa (pl. kenőcs, kúp, szemcsepp, stb…), az orvos utasítása az alkalmazás módjára, gyakoriságára vonatkozólag, a gyógyszer eltarthatósága, a készítés dátuma  valamint a készítő gyógyszerész és ha volt, akkor a közreműködő asszisztens aláírása. Ezeken túl, ha a gyógyszer különleges tárolást igényel, akkor ezt is fel kell rajta tüntetni.

A szignatúrán megtalálható még egy laborkönyvi szám is, amely alapján a pontos készítési dátumot, a készítők nevét, a készített mennyiségeket vissza lehet követni – hívhatjuk dupla könyvelésnek is, ez része a gyógyszerbiztonságnak.

Ezeket az előírásokat a FoNo VII. tartalmazza mind az orvosok, mind pedig a gyógyszerészek számára.

A korábban már említett és a legelső képen látható hosszúkás „matrica” gyógyszertári neve az üvegzáró szalag, míg az egyszerű, kör alakú, pecsét szerű címke neve a szigillum.

MÉREG!

Az üvegzáró szalagot használjuk a kenőcstégelyek lezárására is, senkit ne tévesszen meg a név. Ezeken kívül még minden esetben kell, hogy kapjon a gyógyszertári készítmény egy hosszúkás, egyedi gyógyszertár azonosító címkét, amely szintén azt a célt szolgálja, hogy a vevő bármilyen panasz esetén vissza tudjon menni és panaszát jelezni az őt gyógyszerrel ellátó patikába.

Léteznek még speciális címkék, mint például a méregcímke, vagy a gyerekgyógyszereket megkülönböztető címke, vagy a használat előtt felrázandó és a hűvös helyen tartandó.

Kérdésed van? Érdekelne egy téma?

Minden bejegyzés végén megtalálható egy facebook-os dobozka, ahol szívesen látok minden véleményt, észrevételt, javaslatot, kérdést!

Ma van az év utolsó napja, Szilveszter. Ilyenkor sokan nem a képességeikhez mérten fogyasztják az alkoholt, legyen szó akármekkora mennyiségről.

Ha már megtörtént a baj (alaposan a pohár fenekére néztél), de még van egy kis lélekjelenléted, adok pár tippet, hogy miként tudod elkerülni a másnapi fejfájást:

• lefekvés előtt igyál meg legalább 2-3 deciliter tiszta, szénsavmentes VIZET! Ez a mennyiség bátran növelhető akár fél literre is, a lényeg, hogy több apró részletben idd meg, máskülönben „porcelánbusz vezetés” lesz a vége. Az alkohol vízelvonó szer, a véred töményedik ezáltal, nő a vérnyomásod amitől fájhat a fejed. A másnaposság ezen tünetének leggyakoribb okozója a kiszáradás.

• ha igazán pro tippet akarsz, akkor ebbe a vízbe tegyél 1db Aspirin + C pezsgőtablettát, és legyen bármennyire is szörnyű az íze (ne félj, nem fogod viszontlátni), hajtsd le fenékig. (a tipp egy gyakorlott kollégámtól származik, bízz benne!)

• sokaknál divatos az alkoholos italokat különböző taurin és koffein tartalmú italokkal (a.k.a. energiaital) együtt fogyasztani. Nem ajánlom! Azon túl, hogy egy amerikai kutatás szerint az ilyen kombinációk fogyasztása esetén megnövekednek a balesetek és a visszaélések a „sima” alkoholos italok fogyasztásához viszonyítva (részletesebb angol cikk itt), a koffein vízhajtó hatása az alkohollal kombinálva további vízveszteséghez vezet, növelve a másnaposság tüneteit. Az energiaitaloknak hosszú távú fogyasztása amúgy is szív és érrendszeri panaszokhoz vezethet, pl. pitvarfibrillációhoz, különösen veszélyeztetett a fiatalabb populáció.

Jogi nyilatkozat: A másnapi fejfájás elkerülésére adott tanácsaim még véletlenül sem akar buzdítás lenni mértéktelen alkoholfogyasztásra.

És még egy fontos tipp: az előrejelzések szerint hideg lesz ma, sapka, sál!

Egy korábbi munkahelyemen az egyik nap bejött egy hölgy a patikába (tisztességes adófizető polgár), és miután kiváltotta a közgyógyellátásra szóló receptjeit, az arcára szeretett volna valami krémet vásárolni, mert nagyon száraz a bőre.

Javasoltunk több, kifejezetten száraz bőrre való terméket, de egyik sem nyerte el tetszését, valószínűsíthetően az ára miatt.

Jött a megmentő ötlet: „Nem tudnátok adni belőle valami kóstolót?” (az ó betűt jól megnyomva)

Nem tudtuk, hogy jól hallunk-e, miért szeretné az arckrémet megenni a hölgy, de gyorsan kiderült, hogy a szótárából hiányzott a termékminta kifejezés, viszont a TESCO-ból ismerős volt az ingyenes kóstoló fogalma, így hát használta azt.

Jót nevettünk, sőt, mém lett belőle.

A történet december 24-én kezdődik. A patikában dolgoztam, számítottunk rá, hogy nagy lesz a forgalom, de nem reméltük, hogy ekkora. Hat óra nyitva tartás alatt majd’ egy egész napi forgalmunk volt.

Nagy volt a forgatag, mindenki sietett, de bírtuk a rohamot.

Az elhagyott bankkártya

Egy fiatal srác (kb. velem egy idős) jött a kutyájának antibiotikumot kiváltani, bankkártyával fizetett, majd relative gyorsan, sietve távozott is, én pedig már szolgáltam is ki a következő vevőt, mert vagy 2-3 embernyi sor volt.

A következő kártyás fizetésnél vettem észre, hogy nálunk maradt egy bankkártya. Gyorsan visszapörgettem a fejemben, hogy ki fizetett bankkártyával és beugrott, hogy a „kutyás srác” volt az.

A bankkártyán szereplő név alapján és a kiváló arcmemóriámra alapozva gondoltam, hogy megkeresem a facebookon vagy az iwiwen a bankkártya tulajdonosát és értesítem még mielőtt letiltatja a bankkártyáját, ami ugye plusz költség, bosszúság – főleg karácsonykor.

A közösségi média

Facebook negatív találatot hozott, de a retro iwiwen (még jó, hogy nem töröltem eddig magam…) megtaláltam a srácot. Igaz képet nem találtam róla, de a lakhely és az életkor alapján szinte biztos voltam benne, hogy ő az. Írtam neki, hogy ő járt-e ma nálunk a patikában a kutyájának gyógyszert vásárolni. Nem akartam egyből azzal kezdeni, hogy ő hagyta-e nálunk a bankkártyáját, mert mi van, ha nem ő az akire gondolok? Névazonosság miatt akár vissza is élhet a helyzettel – bár ha nem ismertem volna fel, mikor eljön a kártyáért, nyílván nem adom oda…

Sajnos 24-én nem jött válasz az üzenetre, így már elkönyveltük, hogy hát sajnos így járt, vagy már letiltatta a kártyát vagy még észre sem vette. A bankkártyát gondosan elzártam a patika széfjébe.

Az ünnepek alatt én nem néztem meg az iwiwet (ebből is látszik, hogy mennyire nem használom már), de tegnap 27-én a patikában azért ránéztem, mert eszembe jutott megint az eset.

December 25-én kaptam két üzenetet:

szia… umm, jap, én voltam

Majd négy percre rá érkezett a következő üzenet:

…..aaaaaargh, a hitelkártyám…..
huhhhh. köszi.
nálad van? el tudok menni érte valahova?

Siker!

Az átadás és a meglepetés

Írtam is egy választ egyből, hogy 8-20 óráig nyitva vagyunk, jöhet érte bármikor. A bankkártya jogos tulajdonosa meg is érkezett, ha jól értelmeztem még nem tiltatta le, így plusz költségek sem keletkeztek a feledékenységből.

Bevallom, lehet, hogy én is hibáztam, mert a nagy forgatagban nekem sem tűnt fel, hogy nem adtam vissza a kártyát. A lényeg, hogy a tulajdonost sikerült elérni, így mindenki happy.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a bankkártya tulajdonosa megköszönte a segítséget, majd az egyik blogposztom címével búcsúzott: „Látom, te nem csak árulsz, hanem kereskedsz!”.

Duplán örültem!

Gondolatok

A közösségi médiának megvannak a hátulütői, veszélyei. De van, mikor óriási segítséget tud nyújtani, csak okosan kell használni.

Anno, amikor Nagykanizsán vezettem gyógyszertárat (azaz én dönthettem szolgáltatásokról), akkor épp beindítás előtt volt a szolgáltatásunk, mely szerint gyógyszer előrendelést lehetett leadni twitteren, e-mailben vagy a facebook oldalunkon. Fiatalok körében már a terv is nagy sikert aratott, sajnos mire elindítottam volna a szolgáltatást, elváltak útjaink (bár ennek örültem, de erről majd később).

Jelenleg egy patikalánc berkein belül dolgozom, így nehezebben valósíthatóak meg saját ötletek, egyelőre a patika facebook megjelenése is piros lámpát kapott.

Addig is marad a patikablog, vagy a twitter, ahol szívesen segítek bárkinek legyen az tanácsadás vagy konkrét kérdés!

Egy gyors szolgálati közlemény: úgy döntöttem, hogy csinálok külön RSS csatornát a Patikablognak, így akit csak ez a téma érdekelne, külön fel tud iratkozni.

Mindehez nem kell más tenni, mint erre a linkre kattintani, vagy a láblécben található RSS ikon melletti linkre.

Aztán stay tuned, mert hamarosan jönnek az igazi történetek!

Twitteren már régóta követheted nyomon a patikai szösszeneteimet a #patikablog hashtag alatt. Most elérkezett az idő, hogy a stro-b.com blogba integrálva hosszabb-rövidebb történeteket megosszak veled.

Mindenféle mulatságos írást olvashatsz majd itt és betekintést is nyerhetsz a munkahelyem és úgy általában a gyógyszerészek mindennapjaiba. Sőt: még hasznos tanácsokat is fogsz tőlem kapni!

Nem minden történet fog a jelenben játszódni, gyűjtögetem a jópofa, tanulságos dolgokat egy ideje és pár kollégámmal történt sztorit is megosztok majd veled.

Mindezek mellett nem titkolt célom kicsit a nevelés is: be fogok mutatni dolgokat, hogy mi miért és miért pont úgy zajlik egy patikában ahogy.

Remélem jól fogsz szórakozni!