Up in the air ★★★★ — írtam már korábban róla, Jason Reitman is the shit.

The Blind Side ★★★★½ — erről is írtam már korábban, nekem nagyon tetszett, mert jó feldolgozás lett. A végén a draftről való igazi bevágás különösen frankó és az elején is jó a felvezetés.

Precious ★★★½ — megmondom őszintén, hogy semmi ingerenciám nem volt hozzá, Linda erőltette, megnéztük. Kifejezetten jó filmet csináltak belőle, bár roppant nyomasztó végig és a ez az érzés a film után is megmarad. Ettől eltekintve nem éreztem azt, hogy vontatott, vagy lassú, kellemesen folyatta magát. Ennek ellenére nem adok neki négyest, bár éreztem benne.

Crazy Heart ★★★★★ — ez érdekelt a legjobban. Roppant jó filmnek gondolom. A Wrestler után volt egy kis Mickey Rourke szájízem, de nem volt zavaró. Jeff Bridges óriásit nőtt a szememben, nem kicsit azért, mert gitározik és énekel is. Elképesztően hiteles, simán elmenne country énekesnek. A film ritmusa meglehetősen nyugodt, át lehet érezni és élni az eseményeket. A végén kötelező a soundtrack megvásárlása. Újra fogom nézni később.

The Hurt Locker ★★★★ — azokkal értek egyet, akik szerint jó film, de nem érdemli meg az Oscar díjat. Nekem nem volt vele semmiféle bajom, roppant jó a látvány és nagyon szerettem is izgulni alatta. Még nekem is zavaró volt a rengeteg szakmai túlzás, ettől függetlenül nem éreztem úgy, hogy ettől rosszabb film lett volna. Talán ha európaiak készítették volna, kicsit más aspektusba került volna mindez. Jó alkotás lett belőle, egyáltalán nem bántam meg.

Összességében az a véleményem, hogy az “Up in the air”, “Precious” és a “The Hurt Locker” esetén remekül látható az a fajta filmkészítési iskola, ami nekem roppantul bejön. Egyáltalán nem didaktikusak annyira, mint amennyire szoktak lenni, sokkal visszafogottabbak, hagyják az embert eltűnődni, lazán, szellősen bánnak a témával, jól lélegzik az anyag.

A magyar médiában a hírt Jókuti András szakíró és rádiós műsorvezető szellőztette meg a Rádió Café Gasztrománia műsorában, illetve később az Otthon, édes blogon. Ha megengedtek egy személyes szálat: Jókutival egy teljes véletlen folytán együtt voltam Münchenben a Nike Human Race futóversenyen 2008-ban (ezen a Futóblogos videón 1:50 marknál például ő látható).

A neten nehéz nyomára lelni ennek az információnak, a Michelin láthatóan nem annyira érti még ezt a médiumot, teljesen jellegtelen holnap, fogalom nélküli Facebook jelenlét, így Jókutitól be kellett szereznem a hivatalos release-t, amit most mindenki le is tölthet innen.

Tehát: ma a “MICHELIN guide Main Cities of Europe 2010″ kiadvány (képünkön jobbra, a nagy felbontású kép a poszt végén tölthető le) sajtóanyaga jelent meg a főbb éttermi változásokkal, a könyv pedig holnaptól kapható. A sajtóanyagból kiderül, hogy az európai városokban milyen mozgások voltak Michelin fronton, kiket vezettek ki, kit minősítettek le, kit fel stb. Új belépőként megjelent Magyarország is:

Gerendainak gratulálunk a Plastik média szerkesztőségből. Azt gondolom, hogy gasztronómiai kilométerkő 2010. március 16-a Magyarország történetében.

Józsikám,

Mint a hazai almások egyik felkent főpapja lehetőséged nyílik általam egy (néhány) fővel kibővíteni a hívők táborát. J
Céges telefont kell vennem Olaszországban és erősen gondolkodóba ejtett a szifon, annak ellenére, hogy eddig stabil ablakos felhasználó voltam.

Olvasgattam itt-ott, kezemben is volt kütyü, de ezekből messze nem lehet annyi mindent megtudni, mint egy aktív usertől.
Szóval lenne kérdésem néhány, amit nagyon megköszönném, ha meg tudnál válaszolni, akár csak lazán beszúrva az alábbi sorok közé:

1. te milyen aku-apacitással szembesülsz? (milyen jellegű felhasználással, meddig megy a ketyere?)

2. ha veszek mekkora memóriával vegyem? belefér az ember a kisebbe, vagy érdemes már most elkerülni a későbbi fájdalmakat?

3. igaz még az állítás, hogy az iPhone Bluetooth része csak kihangosítóval/headset-tel működik, minden más Bluetooth funkció (pl. fájlküldés stb.) nem használható?

4. neked milyen tapasztalataid vannak eszköz kapcsolásnál, szinkronizációnál?

5. komplett filmet milyen minőségben lehet nézni rajta?

6. az utóbbi telefonjaim mind szétcsúsztatható beépített QUERTY billentyűzetes készülékek voltak, shopos rövid kipróbálásnál relatíve elfogadhatónak tűnt ennek hiánya – neked mik a tapasztalataid egy kb. ekkora méretű levél megírásával?

7. tényleg nem lehet mp3-at csengőhangnak használni és valami gadgettel kell átfabrikálni?

8. relatíve sokat használom a navigációt és utazom (bár azt nem vészesen sokat) nem vagyok híve a folyton on-line kapcsolatot igénylő navigálásnak (akku + roaming) – te ezt hogy oldod meg?

9. láttam, hogy az általam használt i-GO elérhető ezen a platformon, de nem tudtam kideríteni, hogy mennyibe kerül az Appstoreban – lehet mivel nem vagyok bejelentkezett felhasználó – ezt meg tudnád nekem nézni lécci?

10. és végezetül milyen gyakorisággal veszel gadgetet telefonra és jellemzően mit? (windóznál nem működik ilyen minőségű fícsör)

Előre is köszi a segítséget!

Felelős bloggerként feladatomnak tekintem, hogy a kellően megalapozott és összeszedett, részletekbe menő, informatív, nyilvánosságot megkövetelő kérdésekre megpróbáljak lehetőség szerint választ adni. Ezért úgy döntöttem, hogy a levél teljes szerepeltetése mellett, egyszersmind áthidalva a Milánó – Budapest távolságot személyesebbé téve az élményt, videóban válaszolok HoBa korrektül összeszedett, releváns kérdéseire. És bocs HoBa, hogy eddig várakoztattalak!

update 20100317: “leszerződtem a talján csodafonnal egy 16 gigás szifonra, ami kiszállítás alatt van.”

Másik csatornán annyi történt, hogy megjelent iPhone-ra is a C64 környezet, ahova lehet további játékokat vásárolni, teljesen korrekt és retró. Megvan, szeretem, de roppant körülményes érintőképernyőn játszani, viszont C64 a javából. Úgy tűnik, hogy az embernek megvan a C64 fix-e, de ez nem teljesen igaz.

Először is az iPhone változat nekem nagyon úgy tűnik, mintha néhány lelkes amatőr szárnypróbálgatása lenne (noha igen szépen összerakott). Egyelőre nem tudom, mi a kapcsolatuk a Commodore Gaminggel. Úgy tűnik, hogy promózgatják keresztbe egymást, és a Manomio LLC, az iPhone játékok kiadója más cég, mint maga a Commodore Gaming. Annyi tudható, hogy a Manomio gyakorlatilag egy dán és egy amerikai fickó virtuális vállalkozása.

Ők mindenesetre sokkal aktívabbak, mint a CG, januári update-jükben bevezették az OpenFeint-es framework-öt, ahol lehetőség nyílik globál leaderboardokban összemérni a retró high score tudásunkat. Ez roppant kellemes irány egyébként és felvázolja azt a modern kori retrót, amire szükség van. Nem titkolt vízióm egy olyan játékplatform, ami retró, és ugyanúgy achievementek, trophyk, ranglisták és buddy system vannak benne, mint a modern játékokban.

De visszatérve a Wii-re: a Commodore Gaming kezdeti lelkesedését 2009-ben átváltotta valamiféle kibaszott apátia. A weblapjuk még mindig a Last Ninja 3-at jelzi legfrissebb játéknak, de ehhez képest kipréseltek még egy játékot 2009. február 20-án, mégpedig a Winter Games-t. Hiába is vártuk az újabb játékokat, vagy akár egy achievement vagy netes kompetitív rendszer bevezetését, nem történt meg, sőt, még játékokat sem kaptunk. Kész, vége, 2009. február 20-án befejeződtek a C64 játékok a Wii-n. Ordas hiba.

Felelős, érző bloggerként első dolgom volt írni levelet a CG-nek tavaly márciusban, de nem válaszoltak. Jobban belegondolva az ilyesmi hátterében mindig fókuszvesztés, vagy pénzügyi problémák állnak. Attól félek, hogy ez a vállalat is csődbe fog menni, senki nem veszi már a C64 brandelt gaming PC-ket, rossz a cashflow, köhögnek. Ezt a teóriámat jelentősen megerősíti, hogy az amszterdamban bejegyzett cég láthatóan levette weblapjáról a korábban reklámozott Commodore Gaming PC-ket, csak a nem frissített híroldaluk, szintén magára hagyott Wii lapjuk, illetve új elemként a Manomio-val kötött keresztpromó frissítésük és splash screen grafikájuk várja a látogatókat (igaz, ezt képesek voltak lefordítani franciára és német nyelvre is, viszont arra nem, hogy a FAQ oldalukról eltávolítsák a régi termékekre vonatkozó hivatkozásokat — rémes).

A wikipédiás szócikkük még abban a tudatban van, hogy foglalkoznak gaming PC gyártással is, a változtatások listájából kiderül, hogy a tavalyi évben mintegy négyszer piszkálta valaki, de az is csak elütések javítása volt. Néma csend.

Az összes információ, amit meg sikerült tudnom, pusztán annyi, hogy néhány nappal ezelőtt a Nintendo eltávolította a Last Ninja 3-at, mert az első pálya végén a játék lefagy. Eredetileg egy év elteltével február végén (!) kommunikálta a Nintendo a vásárlóknak, három napja pedig, a fentiek fényében: csodaként, a Commodore Gaming az alábbi közleményt adta ki (kiemelés és email cím linkelés tőlem):

Dear Customer,

Despite the best effort of the Commodore Gaming development team, the crash in Last Ninja 3 occurring at the end of Level 1 could not be resolved due to a technical problem. Unfortunately this game uses Commodore 64 hardware specific features that can not be emulated by our software.

We are truly sorry for any inconvenience caused by the defective software. We will reimburse the 500 Wii Points you spent to purchase the game.

In order to do so, we would kindly like to ask you to provide the following information:

1. Your Wii serial number
You can find it on the bottom of the console, marked as “Serial No:”. The serial number begins with the letter L and ends with a number in a square.
2. Your contact email address
Please send this information by email to wii@commodoregaming.com.

You will receive reimbursement in form of a Wii Points code within ten business days. Please note that, based on your Wii serial number, your purchase of the game will be verified before reimbursement.

És kész. Ez az egyetlen információ, vagyis gyakorlatilag a legutolsó játékukat is úgy adták ki, hogy nem tesztelték le megfelelően (értsd: hiányzott a megfelelő QA kanyar, ahol valaki konkrétan végigcsinálja a játékot), vagyis szar, szar, szar. Nekem nagyon tetszett az ív, ahogy indult ez a történet, sokkal jobban szeretek ugyanis vásárolt és legális Commodore 64 játékokkal játszani, viszont ez így méltatlan.

A Commodore 64 öröksége továbbra is egy rettenetes nyűglődés. Ezek után biztosak lehettek benne, hogy egészen addig nem kerül méltó helyre, míg valaki létre nem hozza azt a koncepciót és törődést, amit ez a platform megérdemel.

Biztosíthatom a tisztelt olvasókat, hogy még ma lottószelvényt fogok vásárolni, hogy vigyem a milliárdot, mert abból a pénzből restaurálni fogom a Commodore 64 platformot, ahogy azt megköveteli minden, ezen a platformon felnőtt gamer jóérzése.

Függöny.

A Finder nem érkezik minden betegség nélkül — illetve ez leginkább nézőpont kérdése. Amilyen irányba az Apple megy, egyre jellemzőbb, hogy magunk farigcsálta megoldásokhoz kell folyamodnunk. Az alábbiakban két igazán remek Finder kiterjesztést mutatunk be.

1. Az első az LSelect, amivel igazán komplex, glob fájlszelekciókat hajthatunk végre Finderben gyakorlatilag az ls parancsot grafikus felületre emelve. Legegyszerűbb alkalmazási példa ugye az, ha a ki akarunk jelölni bizonyos kiterjesztésű fájlokat, mert például Canon fényképezőről átmásoltuk a kártyánk tartalmát és le akarjuk törölni a .THM segédfájlokat. Ezt meg lehet ugyan oldani a “Kind” szűrésével is, de most legyen ez a demó példánk.

Első kép, a fájlrengeteg:

És most kattintunk a Finder toolbarján levő csillagra, majd beadjuk a szűrési feltételt:

Végül az eredmény:

Mehet a kukába mind! De itt nem kell megállni, ennél jóval komplexebb dolgokra is képes, érdemes megnézni ezt a screencast-et. Ha megtetszett, letölteni erről a címről lehet, aztán nincs más dolgunk, mint az ikont bepakolni mondjuk az Applications mappába, majd onnan a Finder toolbarra húzni.

2. Második hasznos Finder kiterjesztés a cdto. Hasonlóan az első programhoz ezt is arra tervezték, hogy a Finder toolbarra húzzuk, az ikonja is úgy néz ki. Nem csinál mást, csak éppen az aktuális folderbe nyit egy Terminal ablakot. Roppant hasznos időnként, mert nem kell kézzel navigálgatni. A telepítés hasonló az előzőhöz.

Próbálok rájönni, de fogalmam sincs, hogyan akadtam bele Csikós Zsolt eredeti, kilométer hosszú posztjába, ami valahogy így kezdődik:

A feleségemnek most volt nemrég a születésnapja, erre született egy jónak tűnő ötletem, mindjárt mondom. A mi viszonyunk konfliktusoktól nem mentes ugyan, viszont éppen az őszinteség miatt már vagy 16 éve igazán felhőtlennek mondható. Ez így van rendjén, nem söprünk semmit a szőnyeg alá, kinyomjuk a pattanásokat, ha örülünk, őszintén örülünk, ha vitázunk, elmegyünk a gyökerekig, nincsenek begennyedt hátsó gondolataink, nincsenek rég elfeledett csontvázak a szekrényben, amik bármikor kihullhatnak.

És ebben a stílusban megy tovább a “Hogyan nem vettem Svédországból vén Mercit?” poszt. Könnyű elkezdeni olvasni, aztán kiderül belőle egy komplex sztori, ami át van itatva megfelelő méretű, erős autófíliával.

A dolog érdekessége, hogy a sztori nagyon hamar szakad el az autós gondolatkörből, és válik emberivé, ahol egyetemes érzések és élmények fogalmazódnak meg. A Ponton Mercédesz képében megjelenik egy régi álom arról, hogy van egy autó és azt meg kell szerezni. (Persze nem akarom én leírni, el kell olvasni eredetiben, kötelező még a második rész is.)

Filmszerű események veszik kezdetét a két indító poszt után, majd múlt héten kedden Csikós vezetésével egy gyorsan szerveződött kis csapat konkrétan elindult Svédországba az autóért. Igazi sok napos road trip, élményekkel és kalandokkal.

Az elmúlt héten olyan követő-bázisa lett az egész eseménysorozatnak, amekkorát ritkán tapasztalunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Szávay Ágnes teniszező középpontba került, vagy mondjuk amikor a Debrecen bejutott a Bajnokok Ligájába. Hirtelen mindenki tudott róla és mindenki követni kezdte az eseményeket, még azok is, akiket a téma egyébként hidegen hagyott. (Én is azon kaptam magam, hogy rendre refreshelgetem a Belsőség blogot, a Totalcar blogos mellékletét, ahol a sztori folytatásos formában, igaz, kicsit nehezen követhetően publikálódott.)

Minden bejegyzéshet több száz hozzászólás, Csikós posztjaihoz 1000+ komment íródott, napok alatt 1700+ rajongó a Facebookon, több százezer EGYEDI látogató a blogon, konkrét pénzzel beszálló szponzorok, és még sorolhatnánk. Ilyet ritkán lát az ember.

Pedig az egész tényleg csak arról szól, hogy Csikós a feleségének akart venni egy autót, aztán ebből írt egy posztot (de milyet!). Viszont ez az egy mondat nem beszél annyit, mint amennyit beszél maga a megírt sztori.

Szerintem egyébként még így sem jutott el a történet mindenkihez, én el tudnék belőle képzelni egy igazi road trip filmet is kellemes narrációval, humorral, szorongással és sok érzelemmel. Újra hangsúlyozom, hogy ez mind csak akkor válik értelmessé, ha elolvassuk Csikós Zsolt eredeti két bejegyzését (első, második, a teljes kategória).

El fog mindenkit varázsolni, még a legkisebbeket is.

1. Sandra Bullock
2. a film plakátja, amiből kiderül, hogy amerikai fociról szól (nem érdekel az a sport)

Az Oscar hatására mégis megnéztem.

Tisztában vagyok azzal, hogy a Blind Side című film érzelmi közhelyparádé, sok helyen igen beteg szerkesztésmód, kiszámítható történet (mint az Avatarban!), és nagy mese, amit kiröhög mindenki aki kemény.

Én viszont azt mondom, hogy ez egy szép mese (ami egyébként igaz mese), márpedig én mozit azért nézek, mert érdekelnek a mesék, szeretek hinni bennük, illetve: jól esnek. Megmondom őszintén, nekem összességében nagyon tetszett ez a nyilvánvalóan amerikai film. És azt is felvállalom, ha elterjesztitek rólam, hogy szentimentális vagyok. Whatever.

Hogy miért izgalmas, vagy mitől jó a TomTom autós kitje? Megmondom. Illetve akit érdekel, nézze meg ezt a videót:

Ez a termék a szegény ember iPhone autós szettje. Könnyedén felszerelhető a szélvédőre, rugalmasan, “klikkenként” állítható, forgatható, van benne kihangosító (!), mikrofon és extra GPS vevő is. Első körös tesztemben az alábbi benyomásokat gyűjtöttem össze:

- azoknak készült a megoldás, akinek az autójában nincs bluetooth hangosítás, vagy gyári navigáció (ezért írom, hogy szegény ember szettje)
- tokkal rendelkező iPhone beszerelését felejtsük el, ez is tok nélküli játék, én egyelőre levettem a saját Incase tokomat (talán valami tuti fóliás védő lehet a hosszú távú megoldás — van valakinek jó tippje?)
- nekem az autóban levő kényelmes üléstávolsághoz képest a szélvédő kicsit messze van, nyúlnom kell a készülékért messzire, ezért abban gondolkodom, hogy a szellőzőrácsra telepítem az eszközt (ehhez egyébként adnak is öntapadós korongot!)
- (nem szorosan tartozik ide, de) az iGo 1.2.1 navigációs szoftver rém pontatlan: ugrál ide-oda, nem tudom érdemben használni a szoftvert, nagyon kínos, úgy látom, hogy rengeteg felhasználónak is ez a véleménye a hozzászólások közt

update: bocs, benéztem, ehhez fel kell tenni a TomTom ingyenes alkalmazását (HU Store link), ami a GPS jelerősség mellett lehetővé teszi a többi core locationt használó program számára is a pontosabb helymeghatározást.

- fentiekből persze arra következtetek, hogy az iGo nem kapja meg a TomTom GPS jelét és a teljes kihasználtsághoz meg kell vásárolni mondjuk a TomTom Kelet-Európa szoftvert €70-ért (HU App Store link)
- (szintén nem a TomTom hibája, de) az iPhone beépített szoftvereinek nagy része nem támogatja a landscape módot, így a maps és a telefonhívások sem, teljesen érthetetlen

A kit lényegi gondolata szerintem a kihangosítás és a könnyen kezelhető mount (marketing neve: EasyPort®). A készüléknek van mikrofonja, hangszórója, tartója, azonnal megoldódik az a kettős probléma, hogy hova tegyük a telefont és hogyan beszéljünk rajta (ráadásul még tölt is közben, iPhone esetében nem elhanyagolható dolog!). Nekem volt egy 10 rugós headsetem, de letört a füle, most kaptam kölcsön eFitől egy Jawbone-t még a régebbi fajtából (nem próbáltam), eddig az Apple In-Ear Headphones-t használtam, ami tartalmaz mikrofont is.

Rövid tesztem alapján a TomTom kihangosítása meglepően jó. Ahhoz képest, hogy milyen kis vacaknak néz ki, remekül teljesít (itt most csak annyi a szempont, hogy lehessen beszélgetni). Menet közben is jól kivehető a hang, a másik fél is jól hall, bár érzékelik, hogy autóban ülök, ennek ellenére működő megoldás, irattárolásban a FAX-hoz hasonlítható, a célnak megfelel.

A kiten van egy audio jack kimenet is, viszont ezt összekötve az autó erősítőjével nem sikerült sehogy hangot kapnom a kocsiban, pedig az lett volna a célom, hogy az autó hangrendszerén szólaljon meg a beszélő hangja és/vagy iPod. Ehhez képest ezt írják a honlapon: “With the audio out connector you can play all your favorite songs through your car’s audio system with the optional audio cable.” — WTF

WIN

1. kihangosítás, handsfree érzés
2. iPhone tartó frankón állítható, kényelmes mount, kellemesebb GPS-ezés
3. iPhone szivargyújtó töltő (ami egyébként mikro USB töltőként is használható bármilyen eszközhöz!)

FAIL

1. a tokot ki kell dobni *argh*
2. meg kell hozzá venni közel 20 ezerért a szoftvert is (bár őszintén szólva TÖKÖM FULLIG az iGóval mostmár, lassú tehén 3G bootup time valami 60 másodperc b+, walk-módja nincs, billentyűzet szar, GPS 80 éves löttyedt fasz jellegű: nem áll fel időben stb.)
3. kihangosítani nem lehet az autó hangrendszeréhez audio kábellel

Nagyon ajánlott a szett azoknak, akik nem rendelkeznek bluetooth / navi képes autóval, illetve törik a fejüket azon, hogy milyen mountot kellene vásárolni, vagy még nem vásároltak iPhone-hoz navigációs szoftvert. Én elhatároztam, hogy nem veszek magamnak külön GPS eszközt a jövőben, jó nekem az iPhone elérhető megoldása is. Most különösen sokat fejlődtem a kérdésben ezzel a TomTom cuccal, nem hiszem, hogy meg fogom bánni a vásárlást. Nem olcsó a 30 ezres érte, de ez van, ennyibe kerül a cheap kihangosítás.

Best Picture — The Hurt Locker

Nem láttam, de olvastam, hogy a film producere emailben serkentette a filmakadémia tagjait filmre való szavazásra, nem is vehetett ezért részt az átadón. A témája aktuálpolitikai háborús, sajnos, ezért nálam eleve hátránnyal indul, és valahol a Slumdog Millionaire jelenségnek élem majd meg. A Hurt Locker hat (6) Oscart kapott végül. Mindenképpen meg kell néznem az elfogulatlan sapkámban. Rákoncentrálok és megcsinálom.

Best Actor — Jeff Bridges – Crazy Heart

Ezt sem láttam, de érdekel. Bridges mindehol jó, a “The men who stare at goats”-ban is jó. (Goats HD trailer)

Best Supporting Actor — Christoph Waltz – Inglourious Basterds

Egyetértek. A Basterds nem kapott több szobrot, ezzel a döntéssel is.

Az Avatar többszörös jövendölésem ellenére nem nyerte meg a Best Picture díját, viszont vizuális effektusokban kapott hármat, no, nem mintha ez nagy meglepetés lenne. (Best Art Direction, Best Cinematography, Best Visual Effects)

Sasha Baron Cohen sem vehetett részt a díjátadón, állítólag azért, mert lett volna Ben Stillerrel egy skit-je, ahol elhangzott volna az a mondat a kékre maszkírozott Cohentől, hogy “I’m pregnant with the love child of James Cameron”. Persze nyilván nem ezért bannolták, hanem azért, mert szeret szórakozni az ilyen nyilvános eseményeken, lásd a milánói divatbemutatót, ahol még a rendőrségre is bevitték.

Sajnálom, de együtt tudok élni a döntéssel, hogy kedvenceim, így például az “Up in the air” és a “Serious man” nem kaptak szobrokat. Az “UP” animált díjnak sem örülök túlzottan, mert mindig a Pixar nyer. Ne nyerjenek már mindig ők, például Wes Anderson stop-animációs filmje is érdemelhetne valamit ebben a digitális fertőben ennyi sok év után. Ok, kapott egy jelölést, kitörölheted vele, Wes!

Kérdéssel zárnám: mik azok a filmek az Oscaros terítőről, amiket érdemes megnézni? Elég sok elmaradásom van.

10 REM ****************************************************
20 REM **  COPYRIGHT (c) APERTURE LABORATORIES 1985-1987 **
30 REM **    (MAINTAINER: DOUG RATTMANN, EXT. 3270)      **
40 REM ****************************************************
50 F$="APERTURE":DIM MX%(9):DIM MY%(9):DIM MT$(9):DIM MF$(10)
60 KEY OFF:SCREEN 1,0:CLS:X%=0:Y%=199:P%=0:L%=0:I%=0:R%=0:SK%=0:SN%=0
70 FOR N%=1 TO 9:MX%(N%)=0:MY%(N%)=0:MT$(N%)="":MF$(N%)="":NEXT N%

Eddig két kép jelent meg ebben a fájlformátumban (a BBS-ről tölthetők le a régi backup/backup jelszóval), amiket mi magunk is lefuttathatunk BASIC-ben, az eredmény:

*taps* *taps*

Végezetül nincs is más hátra, mint közzétenni az egyik legnagyszerűbb “fan made” zenét a Portalhoz, amit egy bizonyos Gxp készített poénból a játék eredeti hangjait felhasználva, aztán a sikeren felbuzdulva megcsinálta a végleges változatot “The Device has been Modified” címmel, amit posztunk végén letölthet az érdeklődő. Remek munka.

És most, ennyi év után esett csak le előttem, hogy egy dolog, hogy az ember várja a dolgokat, de egy másik, sokkal jobb dolog, ha maga meg is teszi. Sokáig 1 bites flag volt éltemben az evéshez jutás: vagy van előttem kaja, vagy nincs előttem kaja. Ha nem volt, teremtettem, például úgy, hogy elmentem egy étterembe. Ha már ott voltam, igyekeztem élvezni, de soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy otthon kedvemre is készítsek valamit. Macerásnak, kelletlennek éreztem a dolgot, ugyanakkor a párkapcsolatban mindig a mosogatási részét vállaltam fel a folyamatnak.

A konyhában való aktivitást nem érzem kínlódásnak. Annak idején, ha egyedül voltam otthon, igyekeztem gyorsan tömni magamba valamit, hogy készen legyek, eszembe nem jutott volna, hogy tényleg minimális odafigyeléssel az ember csodákat művelhet. Például egy kis bacont megsütve sokkal gazdagabb és tartalmasabb a szendvics. Minimális energiabefektetéshez társuló nagyságrenddel jobb élmény. Inkább csak gyorsan tömtem be a pizzát, hogy ne kelljen vele foglalkozni.

Az ember a főzéssel uralja a tárgyakat. Egyrészt a konyhai eszközöket, másrészt az alapanyagokat. Ha nem érdekel az otthoni evés, akkor rendre megtörténik, hogy ránk rohad a hűtő tartalma, míg az otthonfőző számára az alapanyagok fejből mennek. Pontosan tudja, mi van a hűtőben és ennek megfelelően készíti ételeit. Ráadásul az otthonfőző úgy optimalizálja ételeit, hogy mindig elfogyassza azokat a javakat, amiket a hűtőben tartózkodnak, megelőzve a rothadást, egészen egyszerűen azért, mert természetszerűen uralkodik az alapanyagok felett.

Az otthonfőzés még arra is remek, hogy a mosogatást letudjuk egy körben. A rutinos otthonfőző ugyanis még melegében elintézi a konyhai eszközök tisztán tartását. A főzési aktussal járó munkavégzés magában hordozza a konyhai eszközök tisztítási folyamatát is, hiszen nem egy nekirugaszkodni való, kellemetlen élménnyé, hanem természetes, magától értetődő folyamattá válik. Hovatovább a körlet tisztán tartása magában hordozza az elégedettség érzést is: nincs jobb annál, mint saját kezünk nyomán létrehozott otthon főzött étel és utána tiszta konyha. A videójáték is jobban esik.

Tehát a nyertesek listája a kommentekben 2 db:

1. XJS, az AE86.hu szerkesztője
2. kodiak Lajos

Pótdíjasok sorrendben:
3. Lajos
4. fraki

update: kodiak lemondott a jegyről Lajos javára.

A ráadás jegy pedig a Facebook lájkolók közt:

1. Megyeri Dávid

A pótdíjas pedig:
2. Banga Gábor

A nyerteseknek természetesen gratulálunk és persze találkozunk a konferencián.

A dolog pikantériája, ami nekünk is csak később állt össze, hogy kodiak (nem azonos az Index videós Kodiakkal) nyerte az egyik jegyet, holott meglehetősen ennek ellentmondó volt a hozzászólása — András, ha mégsem kell a jegy, akkor kérlek jelezd!

Szabályok:

- A nyeremények pénzre nem konvertálhatók, el kell, bazmeg, menni.
- A nyerteseknek a jegyeket legkésőbb jövő hét szerdán (március 10) 12 óráig át kell venniük Doranskytól a doransky kukac peers.hu címen jelentkezve.
- Ha nem vennék át őket, úgy a pótnyertesek jutnak nyereményhez.
- Amennyiben a pótnyertesek sem veszik át a jegyüket, úgy új sorsolást írunk ki.
- A nyerteseket emailen / facebookon értesítettük.

Az iPhone vs Android konferencia öcsi médiapartnere a Plastik média.

Összefoglaló:

Néhány napja valakik kifigyelték fájl-szinten, hogy a Valve játék disztribúciós szoftverében, a Steamben megjelentek Mac-es interface elemek. Ez elindította a spekulációt, hogy most akkor csak Mac-es skin lesz benne, vagy tényleg jön Mac-re is a kliens port, és ha igen, milyen játékokkal. Ismeretes, hogy a Valve méltán nagy sikerű Half-Life 2, Portal és Team Fortress 2 játékai pillanatnyilag csak bootcampen keresztül érhetők el, nagy sajnálatomra.

A Valve tegnap néhány Mac-es hírcsatornának eljuttatott hat képet az alábbi szöveggel:

“In anticipation of an upcoming announcement from Valve.”

Ezen olyan egyértelmű jelzések láthatók, amiből bizonyosra vehető, hogy jön a Steam Mac-re is! Egyelőre nem tudni még, hogy mely játékok érkeznek a platformra, annyi valószínűsíthető, hogy fejlesztő/kiadó szinten lehet majd csatlakozni a Steam-hez, mint ahogy eddig is tették ezt bárki, illetve a Valve a saját Source motorú játékait elérhetővé teszi majd Mac-en. Az érdemi bejelentések valószínűleg a március 9-13 közt tartandó “Game Developers Conference“-en történnek majd meg San Franciscóban a Moscone Centerben. Uraim, remek hírek.

Ez önmagában nem lenne elég hír, hiszen ez eddig csak annyi, hogy jön a Mac-es Steam platform. Március elsején azonban megjelent egy update a Portalhoz ezzel a kurta üzenettel:

Changed radio transmission frequency to comply with federal and state spectrum management regulations

Innentől aztán megindulhatott a nörd lavina! Mint a középiskolai matematika feladatokban, minden szónak jelentése van. Kiderült, hogy az update hatására a játékban levő RÁDIÓK (a legelső szobában is megtalálható) misztikus hangüzeneteket (wav itt) kezdenek sugározni bizonyos helyekre állva, itt a lámpájuk pirosról zöldre vált (erről gameplay videó itt).

Néhány “élelmes” hacker persze az egyszerűbb utat választotta és egyszerűen kibányászta a WAV fájlokat a játékból. Itt jön be az update üzenete: “to comply with state spectrum management regulations”. Hmmm!

Ebből ugyanis ki lehetett következtetni, hogy a hangüzenetek valójában KÉPÜZENETEK, csak át kell őket futtatni egy SSTV filteren, amit a rádióamatőrök használnak egymás között (pre-internet). És lőn, a hangfájlokból számos “Aperture” labs misztikus képernyő került elő. Íme ebből négy:

Azért ilyen “zizisek”, mert ugye analóg forráson keresztül lettek feldolgozva. Remek ötlet. Persze megindult a találgatás, hogy vajon mi a rejtett üzenet a képek mögött. Kiderült, hogy egy telefonszám van elrejtve a képek között. Például az egyik kép tartalmaz egy BBS feliratot, csak éppen át van húzva a telefonszám. Más WAV fájlok SSTV filterezés után sem néztek ki értelmesen, ezeket audió formában kellett értelmezni, ugyanis morze üzeneteket tartalmaztak. Ez utóbbiakat összerakva kijött egy MD5 hash, ami kibruteforce-olva kiadott egy telefonszámot, ami mögött egy BBS (!) volt telepítve helyileg a Valve főhadiszállása mellett. Erre a BBS-re bejelentkezve ilyen üzenetek fogadták a látogatót:

Ez elsőre nem mond sokat, viszont a teljes ASCII grafikát elforgatva és lekicsinyítve felismerhetjük a játék tutorial szobáját:

Számos ilyen elsőre értelmezhetetlen grafika került fel a BBS-re, illetve kriptikus szövegek. Íme néhány további példa:

Itt van a “teljes” kép a BBS ASCII grafikáiból, ezeknek egy részét a gamerek már kicsit elblurözték és színezték, így jobban felismerhetők a rajtuk levő dolgok. Egyelőre semmi konkrétum nem derült ki belőlük komolyabban, a kutatás jelen pillanatban is gőzerővel zajlik. Ez a wiki ajánlható azoknak, akik be kívánnak kapcsolódni — érdemes átolvasni, fantasztikus mennyi infó van.

Március 3-án, tegnap, kijött egy újabb update Portalhoz ezzel a szöveggel:

Added valuable asset retrieval

Egyelőre még tart a keresés, hogy ez mit jelenthet, viszont az már most kiderült, hogy a játék vége megváltozott az alábbiak szerint:

Tehát lesz folytatás! Nekem nagyon tetszik egyelőre az, amit Gabe Nevell (Valve alapító ügyvezetője) és geek minionjai kifőztek nekünk. Ennyire tökéletes és hibátlan (mondom, hibátlan) vírus marketinget még nem láttam és ráadásul vége sincs. (Aki egyébként nem ismerné a Portal játékot, javaslom, hogy azonnal vásárolja meg.)

Uraim, egy fantasztikus korban élkünk (1), köszönöm Istenem, hogy gamernek születtem (2), és végül: