Rövid videós hangulati alapozás:

Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió

A hang igen komoly, MotoGP-n nem volt ennyire brutál, itt az első sorban bizony kapaszkodnom kellett a korlátba, hogy ne szálljak el. Mellettem egy 6 éves forma gyerek élvezte az egészet. Hiába, a jövő félelmet nem ismerő generációja.

A 25. Forma 1 Magyar Nagydíjat még Palik László fogja végigigazgatni, aztán úgy hallottam, leköszön, búcsúzik a széktől:

Az eseményre Barcához hasonlóan a Right Guard csapatból Németh Ottó hívott meg, visznek mindenhova, jól tartanak, de ez ilyen dolog, kérdezzétek csak meg Jókuti Andrást, ő már az egész bolygót beutazta újságíróként, a legjobb kajákat eszi baszki.

PS: Bernie Ecclestone-nal ezúttal nem találkoztunk, viszont egy nagyon kedves fiatalember Plastik olvasóként megszólított a fehér asztalos VIP sátorban, akitől végül elfelejtettem megkérdezni, hogy szokott-e kommentelni a blogon.

PS2: A Plastik média szerkesztője 24 évvel ezelőtt, 1986-ban volt élete első magyar nagydíján. De gyorsan eltelt az idő!

Az én médiawiki alapú pet projektem volt, viszont összehullott alatt a diszk, és még azt sem tudjuk pontosan, hogy mi maradt meg belőle — szerintem újra kell kezdeni jobb backup stratégiával (ez utóbbi megoldva!). Elképzeléseim nagyjából a következők voltak a site-tal kapcsolatban:

- legyen bárki által szerkeszthető
- legyenek benne hazai tenisz hírek
- legyenek benne a magyar pályák, árak (nyári és téli), térkép, nyitvatartás
- edzők elérhetőségei, ajánlások
- legyenek benne a tenisz szabályai közérthetően elmagyarázva
- legyenek benne tippek, információk felszerelésre vonatkozóan
- magyar/angol teniszes szakszótár

Én annak idején, pontosan három éve, jópár munkaórát beleöltem, tartalma szépen gazdagodott, aztán megpusztult.

Ha már hazai tenisz: ki milyen hazai vonatkozású blogot, twittert, site-ot olvas, ajánl? Osszuk meg a tudást. Nekem az egyik kedvencem a HeyHoLet’sGo teniszblog.

Továbbra sem adtam fel álmomat, hogy játszani fogok vele. Első ötletem az volt, hogy külső diszkre rakok Bootcamp-et és azon próbálom meg. Azt már korábbról tudom, hogy direktből nem lehet külső diszkre Windows partíciót tenni, de megpróbáltam túljárni a gép eszén azzal, hogy egy külső lemezre raktam szűz Snow Leopardot, bebootoltam róla, aztán onnan indítottam a Boot Camp Assistant-et. Az eredmény:

Ha működött volna, akkor is digitálisan kellett volna letöltenem a dolgot, mert az SSD installálás óta nincs optikai meghajtó a gépemben, há-há.

A következő ötletem az volt, hogy Linda fehér Macbookját fogom kölcsönkérni, elvégre az teljesen új gép. Kis siránkozás után sikerült is elméletben allokálnom a célra, azért elméletben, mert csak este próbálhatom ki, miután elmosogattam. (Mennyire sokkal egyszerűbb Wii-vel játszani, ugye?)

Mit mondhatnék még? Lassítani tudtok, megállítani nem.

update: Linda új generációs Macbookján el tudtam indítani 10.6.3-as driverekkel “low” felbontásban. Egészen jól játszható, bár a grafika totál gyökér, ha tudom, hogy mit mutat “brutal” settingen (sajnos tudom). Ettől függetlenül kezdtem el a story módot, jópofa az egész. Kicsit sok nekem ez a “Gears of War” típusú üresfejű katonai baromság, de ezt leszámítva remek játék. Kifejezetten tetszik, hogy ötletesek a küldetések.

Először is: tudatosuljon bennünk, hogy nincs megfelelő hardverünk a futtatáshoz. Az ember ilyenkor ösztönösen, reflex-szerűen alternatív megoldásokat keres a vas beszerzésére. Mivel a 800 eurós rüszmolyadék PC-k világából már megjöttünk és helyette a “function over design” minimáliskolát járjuk, eleve kizárt lehet egy ilyen szottyadmány megvásárlása:

A nyilvánvaló röhej helyett sokkal nagyobb veszélyforrás lehet a világ gaming isteneinek ármánykodása miatt a StarCraft 2 launch day-re tett új, erősebb GPU-val szerelt iMac megjelenése, amit még Horváth András, a Zsíros Anna fanclub örökös tagja is tetéz azzal, amikor elárulja, hogy hétfőre fogható az új modell.

Kis krumpliknak szóló leírásunkban azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új gép beszerzése milyen ideológiai harcon alapul és hogyan vehetjük fel a harcot ezekkel az ideákkal!

Először is ne hagyjuk magunkat meggyőzni azzal, hogy majd mi mindenre tudjuk használni az új gépet a StarCraft 2 helyett. Például HD videó vágás, RAW képek menedzsment, nagy képernyő, otthoni dolgozós gép stb, hiszen jól tudjuk, hogy az ideológia mindig csak indoklás a vásárlás felé vezető úton.

Másodsorban mire lenne való a burgonyáknak készült írásunk, ha nem arra, hogy feldolgozzuk a hiányt.

Mivel pimpelhetjük fel a gépünket? Az új installer képernyővel semmiképp:

Helyette inkább töltsük le a játék hivatalos ikonját és tegyük fel a kérdést magunknak: vajon csak a Windows világ miatt készült el 256 pixeles méretben? Mik ezek a fakó színek?

Esetleg nézzük végig az installer képernyőit, amik rajzos formában foglalják össze az alapmű sztoriját:

A vizuális betekintés helyett azonban a legjobb: a megújult Battle.net-en regisztrálhatunk kontót magunknak, valamint felvihetjük a régi játékaink kulcsait, ami után digitális letöltés formájában újra miénk lehet az eredeti lemezek hiányában is a StarCraft.

E mellett elolvashatjuk a Plastik média 2007-es tudósítását az újrajátszási élményekről, ahol kiderül: a kommentekben is remek elemző, holisztikus tartalom tud felépülni.

A Blizzard egyébként két módon osztályozza a játékait az éppen aktuálisak mellett: classic games (Diablo 2 + expansion, Warcraft 3 + expansion, Starcraft + expansion), illetve legacy games (Diablo, Warcraft, Warcraft 2 + expansion, minden egyéb). A classic játékokat tudjuk felvinni, a legacy cuccoknak búcsút mondhatunk, illetve dosbox feeling, nem támogatottak a továbbiakban. A classic játékokat tudjuk még Battle.net-en játszani, de ez nem a modern, match-making, achievement alapú megoldás lesz, hanem a megszokott játék, külön kontóval működik a továbbiakban is. A World of Warcraft kiégett kontónkat társítani tudjuk a modern kontónkhoz, a jövőben pedig azzal tudunk felcsatlakozni.

Miután felvittünk minden régi játékunkat, amit lehet, kezdjünk neki újra a StarCraftnek! Garantáltan elfut még egy virtualizált Windowson is, nem lesz vele semmi gond. Az élmény majdnem olyan, mintha már az új lenne a kezünkben, hiszen olyan régen játszottunk vele, hogy mégis a szokásos SC-fixet kapjuk.

Ha mégis megpróbálkoznánk az újjal: állítólag az Inteles Macbook Pro laptopokon is elfut a játék elég jó felbontásban, ha Bootcampelünk egy Windows partíciót magunknak. Ha nem lenne elég helyünk, akkor megpróbálkozhatunk azzal is, hogy külső lemezre feltolunk egy Snow Leopardot, aztán arra rakjuk a Windows partíciót — hogy működik-e? Nem tudjuk, de egy fanatikus burgonya mindenre képes, látjátok, még guide-ot is ír.

És akkor a kérdés: Ki mit vesz?

New Mac Pros With Up to 12 Cores, SSD Options

Coming in August.

$2499: 1x 2.8 GHz Quad-Core / 3GB RAM / 1 TB HD
$3499: 2x 2.4 GHz Quad-Core / 6 GB RAM / 1 TB HD

27-Inch LED Cinema Display featuring a resolution of 2560×1440

The new LED Cinema Display will be available in September for a price of $999.

iMacs with Upgraded ATI Radeon HD Graphics Cards

The new iMacs all feature dedicated graphics cards rather than relying on slower integrated graphics chips.

$1199 21.5″ / 3.06GHz Core i3 / 4GB / 500MB / ATI Radeon HD 4670
$1499 21.5″ / 3.20GHz Core i3 / 4GB / 1TB / ATI Radeon HD 5670
$1699 27″ / 3.20GHz Core i3 / 4GB / 1TB / ATI Radeon HD 5670
$1999 27″ / 2.8GHz Quad-Core Core i5 / 4GB / 1TB / ATI Radeon HD 5750
+$200 27″ / 2.93 GHz Quad-Core Core i7 BTO option

Magic Trackpad

The new accessory supports a full set of gestures, including two-finger scrolling, pinching to zoom, rotating with your fingertips, three-finger swiping and four finger recognition. Meanwhile, tapping or double tapping on the surface initiates clicking. The Magic Trackpad connects via wireless Bluetooth and is powered by two AA batteries. ($69.-)

Apple Battery Charger

It recharges quickly and uses energy wisely. And it comes with six AA batteries, so you’ll always have plenty of power for your wireless Mac accessories. ($29.-)

És most itt van.

Jól emlékszem 12 éve kis suttyó gyerekként a C3-ban álltam, Jinx volt az első, aki kipróbálta és már alig vártam, hogy én is megtoljam a játékot (akkor még warezból), aztán Gaba a LAN partyn magyarázta el a Protoss egységeket, sőt, elmesélte már akkor, hogy ezt a játékot még az anyukája is végigjátszotta. A StarCraft stratégiai játék mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Az eredetit a mai napig kompetitíven tolják, a második nem véletlenül készült ilyen sokáig: ugyanilyen időtávra tervezik. Olyan monumentális lesz az egész, hogy ma csak a Terran küldetéseket kapjuk meg egyjátékos módban, a Zerg és Protoss küldetések külön lemezenként érkeznek majd a jövőben.

Egyetlen apró problémám van, amit egy ma reggel Gemyny-től kapott levél is megerősít:

“En kb 6eve foglalkozok a jatekkal mar az elso reszt is versenyszeruen toltam,sikerult bejutnom az sc2 betateszteloi koze.A jatek nagyon jo,el kell hogy mondjam.Mac-en is baromi jol van optimalizalva,ellenben a 10.6.4 szornyu grafikai drivereinek koszonhetoen viszont a 8600GT-vel felszerelt mac-em viszont most per pillanat meghasal alatta.10.6.3-al viszont gyonyoruen futott.”

A bétát kipróbáltam és sajnos nem fut élvezhető sebességgel a laptopomon. Melóra remek gép a mai napig, SSD-vel a sebesség észvesztő, viszont játékra alkalmatlan. Gaming PC-m nincs, korábban gondolkodtam egy 27-es iMac beszerzésén, de egyelőre sokallom rá az összeget. Pedig már mögé tettem az ideológiát, hogy videókat azon kell vágnom, fotókat ott kell rendszerezni és még gamingre is használható adott esetben. Ráadásul ezt az egészet fejelte meg a tegnapi hír (kiemelés tőlem):

“new Mac Pros (finally, right?), speed-bump iMacs, and the gorgeous new 16:9 27-inch Cinema Display that Apple might hypothetically release tomorrow”

Keresztet kell vetnem, ne kísérts!!

Amit még nagyon tudok ajánlani, az az eredeti StarCraft- és küldetéslemezének, a Brood War story arc újra megtekintése. A játékot is érdemes végigvinni, de akinek limitált az ideje, az nézze végig azt, hogy kellett ezt az egészet megélni 1998-ban. A videók több részesek és a videó alatti “response” résszel kell továbbléptetni. Az összes renderelt videó, küldetés előtti sztorik, illetve a játék közben fontos részek is mind benne vannak, tényleg olyan, mint újrajátszani a játékot.

Az eredeti játék intrója tehát:

Az első sztori rész pedig itt, de ezt már a YouTube-on kell nézni.

Uraim, egy fantasztikus korban élünk.

Chris Nolan újraértelmezett Batman filmjei utáni blockbuster. Nekem mind a két Batman anyag bejött (bár a TDK első játszásra nem annyira ütött, újraolvastam a review-met és már értem is, miért nem) vajon milyen lesz az új film, az Inception?

A trailer valami olyan fantasztikus, amit oktatni tudnék a blockbuster szakon. Tessék megnézni, hogy kell trailert csinálni egy 160 millió dolláros költségvetésű filmhez. (Csak hogy az Oszkó Péter nélkül összeomló magyar gazdaság mezőjén maradjunk: ez a szám nagyjából pont SZÁZSZOROSA az Üvegtigris 3 költségvetésének.)

Íme a film harmadik kiadott trailerje:

Ez annyira inspiráló volt, hogy elkészült egy csomó mashup ennek mintájára (“inception-style”), íme a Dark Knight újravágva, hatalmas, nekem annyira tetszett, hogy vagy hatszor megnéztem:

De megcsinálták már a Toy Story 3-at is, viszont ez eredeti hang és gagyi, megtekintését csak viccből, szórakozásból ajánlom.

De elég a trailerből! Milyen volt a film? Pöpec szórakozás, Chris Nolan eléggé ért hozzá, hogy a kategóriában jó filmet készítsen. Külön erőteljes kudos neki, mert sok effektet nem is CG nélkül oldottak meg, amik egyébként baromi jók benne végig és nagyon jól illeszkednek a cselekménybe, olyannyira, hogy szinte fel sem tűnnek. Az pedig, hogy az álomba menésnél nincs kibaszott gagyi video-effekt (mint volt az Avatarban!) pedig akkora rulez, hogy kedvem lenne megölelni a rendezőt.

IMDb skálán 8.5 pontot adok neki, hagyományos iskolai értékelésben ez ötös. Menjetek és nézzétek meg, a MOM-ban felirattal adják.

Végül a film sztárjai mindenféle “post” nélkül (katt a teljes méretű képhez!):

Ha láttad a filmet és egyetértesz a pontszámommal, nyomd meg a … na mit? A lájk gombot.

Balatoni golfpályán (csak szétnéztünk) még nem is lehetett sejteni, hogy micsoda eső lesz Kecskeméten:

édesanyám, LINK, édesapám

habla inglés?

édesapámnak tetszett ez a “blikk”

Cut to Kecskemét

néhány klikkel arrébb nézők az esőben

a VIP-k többen voltak, há-há

Némi érdekesség viszont, ezt azért a tré idő ellenére jó volt látni:

iPhone / iPad verzió

Illetve videós installációm, 2010 július, iPhone 3GS, €11,500.-:

iPhone / iPad verzió

A kecskeméti gokart pálya egész jól nézett ki, Linkkel el is határoztuk, hogy valamikor visszamegyünk csapatni egyet. Remélem nem túl drága.

édesanyám, ahogy minket lát

2008-ban jelent meg az első rész, 2010-ben követte a második. Kínai modern kung-fu film. Ip Man (ejtsd: ip — egyes átiratokban yip) volt egyébként Bruce Lee tanítómestere, aki kijárta, hogy a “Wing Chun” kung-fu oktatás bárki számára elérhető legyen. A film sztorija a mester életét követi végig ilyen-olyan formában.

Csak ajánlani akartam, a látszat verekedős-unalmas film ellenére hatalmas anyag. A film után ülök, nézek magam elé és — kész.

Strive to not strive.

A Commando hi-score résznél nem bírtam tovább és eltörött a mécses. 33 éves férfiember létemre. :’)

/via Nintendolife

Adam Lisagor for president!

Többek közt olyan tartalmat szűr és csoportosít, amit a haverjaink Facebookon és Twitteren megosztanak egymással egy ilyen csodálatos a felületen. Remek ötlet és megvalósítás, hiszen 2010-ben már annyi minden “olvasnivaló” létezik, hogy szükséges valami hasonlónak a használata és akkor nincs az a rossz-jellegű érzés, hogy olvasatlanra állítottam a feedjeimet.

Persze a program ennél jóval több, érdemes megnézni. Ahogy megforgattam, teljesen a jövőben éreztem magam.

Elég megveszekedett volt a szombat esténk: Talma 32. pozíciót futotta az időmérő edzésen, csapattársa Iannone az első lett, így náluk összeült a válságstáb és felénk udvariasan lekommunikálták, hogy bocsi, de mégsem megyünk bulizni.

A Barcelonában tartózkodó Hungarian Journalist V.I.P. alakulat viszont rendíthetetlenül tartotta magát a programhoz, kisvártatva meg is érkezett a “Gorria” nevű étterem elé.

Hihetetlenül jó étterem! Családias, van benne valami antik robusztusság, hatalmas körbeülhető asztal, faragott bútorok, hordók, túlméretezett székek, könyvespolc, idős katalán személyzet. Az elején még nem is sejtettem, hogy itt finomat fogunk enni.

Az ételek rendre váltották egymást, nem étlapoztunk, hanem a helyiekre bíztuk magunkat. Rengeteg tál jött előétel gyanánt, íme egy sonka kezdésnek:

A kép nem tudja visszaadni azt az omlósságot és ízt, amit tapasztaltam a kóstolásakor. Ahogy a számba vettem, sírni akartam, pedig ez csak egy szelet sonka. Sajnos nem minden fogást dokumentáltam, de itt van a zöldborsós halleves kagylóval:

Később pedig főételnek:

Hatalmas kompetenciát véltem felfedezni ezen ételek mögött, ami remélem a képeken is érezhető. Sajnos nem tudtam kellőképp az ételekre fókuszálni, mert sodródtunk az eseményekkel és spanyolul sem beszéltem, de annyit el tudok mondani, hogy egy nagy komplexitású és jól elkészített vacsorát ettünk.

Az ételeket félretéve még egy kis háttér: Talmácsi Gáborék nem először járnak Barcelonában és kialakították már a megfelelő helyismeretet. Nem is az étteremre, hanem a helybéli magyarokra lehet itt gondolni, azon belül is Nagy Lacira, aki az FC Barcelona kézilabdacsapat kapitánya.

Megmondom őszintén, hogy csak később tudtam meg, hogy kicsoda Nagy Laci. Az egészből annyit érzékeltem, hogy az étteremben három személy várt bennünket: egy brutálisan magas gyerek, aki magyarul beszélt (ez volt ő), és két spanyol bennszülött. Nagy Laci magasságát szemlélteti az alábbi kép, én magam 191 centi vagyok:

Nagy Laciról némi összefoglaló: 2000 óta él Barcelonában, tökéletes kiejtéssel beszél folyékonyan spanyolul. Eredetileg szegedi, a Pick Szeged kézilabdacsapatában játszott, onnan igazolt le a világ egyik legjobb kézilabdacsapatához az FC Barcelonához, aminek 2004 óta a kapitánya. (Vezetése alatt is nyertek már bajnokságot.) A hazai sportmédiában arról híresült el, hogy nem akar a magyar válogatottban játszani, sőt, haza se nagyon látogat. Megértem, hogy ez a hazaiak önérzetét sérti, de Nagy Laci is nagyon érthető csávó: az FC Barca a világ egyik legjobb sportklubja. (Sőt, több is, mint klub, nem igaz, Bede?) Ebbe a kérdésbe ezen túlmenően nem akarok belebonyolódni.

Szóval fogalmam sem volt, hogy ki a magas ember, de feltűnt, hogy kibaszott udvarias. Mindenkihez volt egy jó szava, roppant visszafogott, segítőkész, útmutató. Eleve egy órás késéssel, este 11-kor érkeztünk meg a helyre, egy szót nem szólt. Minden ételt elmagyarázott, bort berendelte, készséges és érdeklődő volt végig.

Álljunk meg egy szóra. Elhiszitek azt, hogy Nagy László az FC Barcelona csapatkapitánya Sasvári József, számára tök ismeretlen, háztáji bloggere iránt érdeklődő kérdést tesz fel? Hát magam is meglepődtem ezen a dolgon! Az, hogy én érdeklődök, egy teljesen más kategóriájú dolog. Nagy Laci viszont nem volt rest, egy igazi sztárallűröktől mentes, emberarcú sztár.

Később elvitt minket egy igen zsúfolt tengerparti diszkóba. Egy autóval mentünk vele. A tengerpart tele volt drogos junkie-kkal, meg mindenféle Mos Eisley-formákkal, akik nagyon viccesen “basket man”-nak szólították őt, sőt, még fotózkodni is megálltak. Laci bevitt minket a V.I.P. helyre, sőt, még engem is be tudott beszélni, pedig csak rövidnadrág volt rajtam (mint kiderült rövid gatyában nem lehet bemenni a diszkóba).

A diszkóban mindenkitől megkérdezte, hogy mit piál. Én hirtelen ötlettől vezérelve a pezsgőt kértem. Fogalmam sincs miért, de megkívántam. Megjött egy vödör viszki-kóla, pezsgő sehol. Nagy Laci odajön hozzám, háztáji bloggerhez — ezt nem is tudja egyébként, majd elnézést kér, mert nincs pezsgő. Mondom neki, nem gond, addig úgyis denszelek. Eltelik egy negyed óra, megjelenik Nagy László az FC Barcelona csapatkapitánya kezében egy pohár pezsgővel. Átnyújtja nekem elnézést kérve. A pofám leszakadt.

Ez az incidens csak egy apróság volt Nagy Laci aznap esti tevékenységében, benne egy igazi úriembert ismertem meg, aki mindenkivel egyformán kedves, visszafogott, normális, emberarcú. El is határoztam, hogy ha valamikor az életben én is profi sportoló leszek, ugyanilyen emberarcú leszek, mint ő.

A róla készített portré képemet feltöltöttem a Wikipédia megfelelő magyar szócikkéhez, illetve előzetesen a commons-ba, ami a képek sztenderd “repója” arrafelé:

Előzetes jóváhagyásra vár a módosítás, nagyon izgulok, hogy át fog-e menni, vagy visszadobják, mert nem töltöttem ki valami mezőt az alsó sorban. Ettől függetlenül jó érzés, hogy én is hozzá tudtam tenni valamit egy szócikkhez, ezt a mondatot is olyan jó olvasni: “Én, e mű készítője ezennel ezt a művet köztulajdonba bocsátom. Ez világszerte érvényes.”

De visszatérve a poszt címéhez: miért a többesszám? Nos, azért, mert túl hosszúra nyúlt jelen írásunk, így a legeslegnagyobb Barca sztár még csak ez után jön majd.

Szia,

Eltűnt a mobilom, és azok közé az idióták közé tartozom, akik nem készítenek biztonsági mentést a telefonszámaikról. Úgyhogy légyszi írd meg emailben a számod vagy hívj vagy küldj sms-t – amelyiket tetszik akarni, szabadon választott -, hogy el tudjam menetni a számodat.

Az emberek többsége nem ismeri a megoldásokat, nem akar velük szarozni, nem akar csinálni egyáltalán semmit, viszont ugyanezen személyek remekül hagyják el a telefonjaikat is a számokkal együtt. Hadd javasoljak valamit: iPhone 2, 3G, 3GS, 4.

Remek megoldást kínál erre a problémára. Az ott felvitt számok ugyanis minden egyes telefon feldugásakor automatikusan elmentésre kerülnek, aztán egy esetleges telefonvesztés során csak új készüléket kell beszerezni és hopp, minden love-SMS, telefonszám, feljegyzés egyből visszakerül. Ennél egyszerűbb dolgot nehezen tudok elképzelni. (Dugni meg mindenki szokott, ha másért nem, hát azért, hogy a képeket letöltse a készülékről.)

Tudom, hogy számos megoldás létezik e mellett is, de ez annyira pofon egyszerű, hogy a fenti levél írójának is menne, ebben biztos vagyok.

Sós Fester Bálint írt a fentihez hasonló tartalmú levelet nekem évekkel ezelőtt, akkor ugyanezt mondtam neki, erre visszaírt, hogy ő anti-tech, ha lehetne, akkor egy írógépet püfölne egész nap. Ami mentalitás tök jó, meg cool, meg vagány, meg hipster, meg minden, csak egy dolgot nem vesz figyelembe: ha elhagyja a telefonját, nem lesznek meg a számai, és jönnek a levelek.

Ezt a posztot sokáig lehetne csavarni, de ha valaki egyszerű megoldást keres, akkor ez az.

illusztrációnk 610 képpontra clippelve

Persze nem volt ilyen egyszerű a dolog, kiderült, hogy a C64 BASIC elég lassúcska ehhez, ezért gépi kódban kellett lefejleszteni hozzá egy csomó mindent, amit két másik haverjával közösen csináltak meg végül. A fiúk akkor még nem tudták, hogy ez a játék az egyik első “roguelike” játék mikroszámítógépen, sőt, egyáltalán.

A labirintusban kóválygó roguelike játékok a mai napig népszerűek. Első darabjuk között említhető a Fargoal, de ugyanabban az évben, 1982-ben jelent meg a “Hack” is (aminek továbbfejlesztett változata a “NetHack” szintén a mai napig népszerű játék), és 1997-ben a Diablo, ami sikeresen ültette át a NetHack alapokat a széles körben ismert játékok kategóriájába. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a “MUD” típusú, multi-user dungeon-ök osztályozásukat tekintve külön kategóriát jelentenek a roguelike-től.)

Megmondom őszintén, hogy az iPhone-ra és iPad-ra is kijött NetHack (HU App Store link — free) nekem túl “hardcore” játék. Alaposan kell ismerni a parancsokat, egy betűs rövidítéseket, hogy bármi érdemi rész kezdetét vehesse, így néhány próbálkozást leszámítva hagytam a francba az egészet.

Milyen játék a Fargoal?

Tulajdonképpen egyszerű. Fel kell térképezni a labirintust, oszlatni a “ködöt”, gyűjteni az aranyat, amit bizonyos helyeken XP-vé lehet konvertálni, ütni a szörnyeket (automata harc van annak függvényében, hogy milyen páncélunk van és milyen értékekkel rendelkezik a karakterünk), nem meghalni. A játék fő célja természetesen a kard megtalálása, ami csak fél siker: ha megvan, 2000 másodpercünk (kicsit több, mint fél óra) van arra, hogy kijussunk a labirintusból. Szörnyen nehéz egyébként megnyerni, újra és újra kell megpróbálni, mert egy életünk van: ha meghalunk, kezdhetjük az első szintről, nem lehet menteni (még iPhone-on is csak az aktuális pozíciót menti el, de például elhalálozás esetén nem mehetünk “vissza” egy korábbi állásra).

Mindez alapvetően elég egyszerű séma, mégis, mitől jó? Nem tudom. El kell kezdeni csinálni és jó lesz. A térképek automatán gyártódnak, minden játék más és más. Ez leírva elég egyszerűen hangzik, de játék közben roppant élvezetessé válik. A szintek között fel és le lehet járni, találhatunk titkos járatokat, amik ugyanazon a szinten újabb részekre vezetnek, rengeteg mindent találhatunk kalandozásunk során.

A Sword of Fargoal készítői 2003-ban elkészítették a Commodore port remake-jét, nem véletlenül, hiszen a játkot a “Computer Gaming World” minden idők 150 legjobbja közé sorolta. A PC-s port is a klasszikuson alapult, de igazán minden kvarcjátékok legmodernebbikével, az iPhone és iPad megjelenésével kapott új erőre a Fargoal.

Az új port külön érdekessége, hogy tökéletesen megegyezik a Commodore 64 változattal, csupán a grafikája lett “jobb”. A játékmenet, sebesség, de még a hangok túlnyomó része is a nagy öreg változatán alapul tökéletes retro-összhangot és egységet teremtve. Ez nem valószínű, hogy így valósult volna meg, ha nem Jeff McCord (képünkön jobbra egy YouTube interjún) és két másik társa állna “Fargoal LLC” néven az eladó mögött. Olyannyira komolyan veszik a dolgot, hogy aktívan posztolnak internetes fórumokba, figyelnek a játékosok véleményére és folyamatosan fejlesztik a néhány dollárba kerülő játékot. Legutóbb például kapott retina update-et a motor, de a klasszikus C64 tileset opció is a horizonton van.

Az iPhone / iPad változatok kaptak egy elég jó tutorialt, amit néhány perc alatt végig lehet játszani és ez elegendő ahhoz, hogy elkezdjük a kalandozásainkat. Onnantól viszont jó eséllyel beszippantja az embert. Baromi jó a játékban az, hogy nem lehet menteni és mindig első szintről kell kezdeni. Alapos megfontoltságra és átgondoltságra sarkallja az embert. Természetesen akármikor kiléphetünk belőle, mindig ugyanonnan tudjuk folytatni, csak ne haljunk meg. Ha megtörténne, a játék nagyon viccesen elmenti a halálozási pozíciót, amit később bármikor újra megszemlélhetünk.

A “Sword of Fargoal” tökéletes példája annak, hogyan lehet egy klasszikus játékot modern környezetben úgy megjeleníteni, hogy tisztelegjen az eredeti előtt. Fantasztikus port. Alapvetően gagyi 3D felülnézet, a figurák nem is animáltak, egyszerűen csak kivágott papírdarabként mozognak a képernyőn, de vannak alpha áttűnések, modern hangok és C64 atmoszféra is. Akármikor kezdek neki egy új küldetésnek, nem tudom letenni.

Aki kedvet kapott volna hozzá:

Mit mondhatnék még?