Kezdjük a RTM-mel. Ez semmit sem változott az utóbbi időben, a webes felület zavaros, nehézkes a bevitel. A forrógombok ezen segíthetnek, de egy feladatkezelőt én nem szívesen kezdek úgy használni, hogy nem áll kézre, nem kínálják magukat a szükséges funkciók. A határidő, a prioritás és a jegyzet megadására gondolok főleg. De a legnagyobb baj a feladatok átnéző képe, aminek egy táblázatnak kéne lenni az általam megadott oszlopokkal, és a fejlécre kattintással történő rendezéssel. Ehelyett csak a feladatok címei vannak egymás alatt, és amelyikre állok csak annak az adatait látom oldalt. Használhatatlan. Offline szinkronizálás van, de a Google Gearral, ami nem valami jó megoldás.

Az Evernote sokkal meggyőzőbb. Van asztali kliens és a jó szinkronizálás is. A szöveges jegyzetek jól szerkeszthetők, bár a felület csak a weben magyar és magyar helyesírás ellenőrzés sincs. A keresés jó, és el is menthető, a jegyzetek címkézhetők, amire nagy szükség is van, mert más lehetőség a rendezésre nincs. Több jegyzetfüzet kezelése gyors ugyan, de csak akkor jó, ha nem kell gyakran lépkedni köztük. Az egyes jegyzetek nem rendezhetők hierarchiába, csak egymás alá vannak dobálva. Cserében van kép- és hangjegyzet is, akinek ezek kellenek, azoknak tényleg hasznos segítség az Evernote, viszont ezekkel hamar ki lehet futni az ingyenes korlátból. Az ingyenes verzióban sajnos még egy reklám is van a sarokban, ami nem lenne baj, de elég gyakran cserélődik, ami nagyon zavaró. Kíváncsi voltam van-e lehetőség benne a feladatkezelés és a jegyzetelés összevonására, de sajna nincs. Szöveges jegyzetelésre pedig a reklám, a jegyzetek gyengécske rendezhetősége, a külső oldalak becsatolásának hiánya és a titkosítatlan adatállomány miatt nem érdemes használni.

Nagyon fontos, mert:

• aki írta vitán felül ért ahhoz, amiről írt
• jól összeszedett példákkal bizonyítja a kormány centralizációs törekvéseit
• bebizonyítja, hogy a centralizált rendszerek hosszútávon szükségképpen rosszabbul működnek a decentralizáltaknál
• higgadt hangneme a vele egyet nem értőknek is lehetőséget ad a téma alapos átgondolására
• segít megérteni a piaci reakciók természetét, csökkentve az összeesküvés-elméletek terét

Az Ubuntu maga nem jó, mert nagyobb az erőforrásigénye, mint egy XP-nek. Származékai, a Xubuntu és a Lubuntu viszont jó megoldások. A Xubuntu rendesen ment a gépen, de azért, ha sok fül volt nyitva a böngészőben, akkor a fülek mozgatása már akadozott. A Lubuntu igazán kis erőforrás igényűnek hirdeti magát, és a telepítés után hamar kiderült, ez így is van. A menü gyors, a böngésző 8-10 füllel is szépen fut. Egy AMD 850 MHz-es, 756 MB RAM-os gépen, 1440*900-as felbontással, webezésre ez az igazi megoldás. A Lubuntuban a programok is kis erőforrás igényűek, de a benne lévő Abiwordot és Gnumericet úgysem fogjuk használni. A legújabb, 11.10-es Lubuntu telepítése a frissítésekkel együtt majd egy óra, de a felhasználónév és a jelszó megadásán kívül más dolog nincs vele.

A Lubuntu annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem a saját gépemre is felteszem Virtualboxban. A telepítés itt se sokkal gyorsabb, de megy minden, mint a karikacsapás. Egyedül a felbontás lett kicsi, azt 1024*768-ra állítja a telepítő, és nem is lehet feljebb venni. Utánaolvasva úgy találtam két dolgot kell állítani, egyrészt a Virtualboxban hogy mekkora felbontást szeretnénk engedni a virtuális gépnek, másrészt a Lubuntuban, hogy kezelje a nagyobb felbontásokat, ne csak alapbeállítással menjen. Hozzá nem értő módjára csak követtem a leírásokat, nem biztos, hogy minden kell, de mindenesetre így működik, az biztos.

1. a Virtualboxban a megengedett maximális felbontás beállítása

A Virtualboxban a virtuális gépek nagyon szépen konfigurálhatók a  grafikus felületen, de speciel ez a beállítás nem, parancssorból kell kiadni a következő utasítást:

VBoxManage setextradata global GUI/MaxGuestResolution 1280,960
(a végén a kívánt felbontás legyen)

Ehhez windowsos gazdagépnél be kell lépni a c:\Program Files\Oracle\VirtualBox mappába.

2. Lubuntuban telepíteni kell a VboxLinuxAdditions-t

A Kellékek menüben találjuk az LXTerminált; a terminál ablakban gépeljük be, szépen sorban:

• sudo apt-get update (jelszót kér)
• apt-get upgrade
• apt-get install dkms

Ez telepíti a DKMS-t, ami nem tudom mi, de kell; a telepítés után indítsuk újra a Lubuntu gépet.

Ezután Lubuntu gép eszközök menüjében az Integrációs szolgáltatások telepítése felcsatol egy a virtuális drájvot, amit nyissunk meg a fájlkezelőben (felajánlja). A fájlkezelő Eszközök menüjében A jelenlegi mappa megnyitása a terminálban menüpont a barátunk, így megússzuk a linoxos parancssorból való mappaváltást. A terminál ablakban gépeljük be:

sh ./VBoxLinuxAdditions.run

Miután lefutott indítsuk újra a Lubuntu gépet. Ha minden jól ment akkor a következő induláskor már nagy felbontással indul, és a Beállításokban a Monitornál is megjelenik az 1024*768-nál nagyobb felbontás.

Elég jók voltunk ebben a játékban, egyszerű szavakkal nem lehetett sokra jutni, hamar elmutogatta az ellen. Ezért egyre durvább feladatok jöttek, mígnem elértünk a címben olvashatóhoz, amit én kaptam. Egy órába tellett mire elmutogattam, ezért elég jól megjegyeztem. A földi rinyát például addig nem is tudtam mi, de a feladatot feladó csapattól a mutogató kérhetett segítséget. Az egy órával persze kifutottunk az időből, de ez már amúgy is csak olyan játék befejező kibaszás volt. De a feladatot megoldottuk és ez a fontos, én meg örökre megjegyeztem ezt a mondatot és azóta azt is tudom, mi az a földi rinya.

Másik kedvenc játékunk a szóbridzs volt, mert azt remekül lehetett művelni almaszedés közben. Itt se volt piskóta az ellenfél, a szamárpad feladványt elsőre kitalálták a hátul segítségből. Szerencsére ez nem ellenünk történt. Itt az embert próbáló feladvány a lengemagyar volt. Sok próbálkozás és passzolás után a lóbálódik-e volt a nyerő segítség. Megjegyzem, mind a feladvány, mind a segítség határeset, ami a szabályosságot illeti.

Amúgy a játékok mellett a csajozásra is fordítottunk időt, esetemben immár több mint harminc éve tartó következménnyel.

(Ha valakit érdekel a szóbridzs szívesen leírom hogy kell játszani, mert igazán remek szórakozás, de sajnos kevesen ismerik.)

(És ebben mostanában nem állunk túl jól.)

1. belépni a GoDaddy oldalán
2. átlépni erre az oldalra: (a menüben nem találtam meg)
   http://www.godaddy.com/blog/bloggerdnssetup.aspx
3. megadni a Bloggeren használni kívánt domént (www nélkül!)
4. a Bloggeren beállítani az egyéni domén használatát, ahogy azt korábban leírtam

A www nélküli domén átirányítása nem azonnal működik, kell várni kábé egy órát. És ne feljetsd el a Blogger beállításainál kipipálni a
A(z) ... domain átirányítása a(z) www. ... domainre opciót.

A beállító programocska így néz ki. Ugye nem bonyolult?

Ha nem a GoDaddynél kezeled a doménedet, akkor a www.who.is/dns oldalon megnézheted a jó beállítást. Az A és a CNAME rekordokat kell így beállítanod.

A harmadik jó dolog, az első kettőre még ki kell dolgozni a megfelelő stratégiát.

Egyébként a gép az Ubuntuhoz gyenge, de nem értvén hozzá nem tudom, Xubuntu vagy Lubuntu a jó választás. A gép 256 Mbyte RAM-os AMD Athlon 900 MHz, és semmilyen program nem kell, csak böngésző. Tanácsokat köszönettel fogadok.