Árpi blogja

Kereszthegy

2014-05-29T22:12:00.001+03:00

Ivó - egy gyermek falu lázlapja

2014-04-07T10:37:00.001+03:00

Wass Albert: Otthon

2014-01-20T09:25:00.000+02:00

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Zetelaki iker székelykapu

2013-12-10T20:19:00.000+02:00

Szüreti felvonulás Zetelakán

2013-09-29T19:45:00.000+03:00

Székelyföld - a 35 ezer éves őshaza

2013-06-28T21:38:00.001+03:00

Ajánlott olvasmány: László Gyula - Árpád népe

2013-02-12T21:18:00.000+02:00

A közelmúltban elhunyt nemzetközi hírű régészprofesszor, László Gyula egyik fő művét adjuk újra közre - majd húsz évvel az első megjelenés után. A szerző arra vállalkozott benne, hogy számos illusztráció, tárgyfotó, régészeti lelet, térkép segítségével bemutassa honfoglaló őseink, Árpád népének mindennapjait.

Hallatlanul érdekes könyv született így, mely nem az 1944-ben megjelent, A honfoglaló magyar nép élete című munkájának újrafogalmazása, hanem az azóta eltelt több mint negyvenéves időszak új leleteinek, a tudományos kutatás új eredményeinek alkotó feldolgozása.

László Gyula művének lapjain rendkívül színesen, érzékletesen elevenedik meg a 10. századi magyarság élete, mindennapos munkája, hiedelemvilága, egész anyagi és szellemi kultúrája. Az értékek megbecsülésére, valódi nemzeti önismeretre neveli olvasóját.

A könyvet itt olvashatod, ill. töltheted le:

László Gyula - Árpád népe

Szent Istvánról Kányádi gondolataival

2012-08-20T21:25:00.000+03:00

Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra

1
vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be

európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz

ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés

vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés
(1983)

Szent István napján érdemes elgondolkodni történelmünkön, és nem csak keresztény szemszögből látni István szerepét az egyetemes magyar kultúrában, hanem azt is szem előtt tartani, amibe mindez került. Mert elég drága árat fizetett a magyar kultúra, azért, hogy Szent István behozta Európát Pannóniába. Vajon ma is csak ilyen kicsi nemzet lennénk, vajon ma csak nyelvemlékekből ismernénk ősi írásunkat a rovásírást, vajon történészeink kéne bizonygassák, hogy a magyar a világ egyik legnagyobb kultúrnépe, vajon ma Európa népeinek szolgái lennénk, vajon a kereszténység volt csak az egyetlen járható út? Nem minden volt ártalmas, ami a régi korokban gyökerezett. Vajon mennyi magyar vérbe került az, hogy Szent István véghezvitte saját népe körében az idegen kultúra elterjesztését?
És ha már így alakult, mit tehetünk mi mai magyarok, hogy megőrizzük a ránk hagyott vajmi kevés istváni örökséget...

Ezer Székely Leány Napja

2012-07-08T18:29:00.000+03:00

Bölcsők

Ezernél is több székely leány

Bőrdíszmű

Apa és lánya

Népi hangszerek

Idős székely leányok

Szabadtéri múzeum

Lovas felvonulók nemzeti jelképeinkkel

Szövő asszony

TransylMania - Őrtüzek film

2012-06-30T21:58:00.001+03:00

Hazajáró pillanatok - Hargita

2012-06-08T22:12:00.001+03:00

Hazajáró 2012.05.13. Székelyvarság, Nyirő József, Úz Bence, Tartod vára

2012-05-16T22:29:00.001+03:00

Hazajáró :Görgény - Fennsík 1. - A székely tanyavilág zsindelyországa

2012-05-16T21:14:00.001+03:00

Székely jövő

2012-05-16T12:02:00.001+03:00

Hazajáró pillanatok - Maros-völgye - Wass Albert hagyatéka

2012-05-16T11:59:00.001+03:00

Zetelaki székely fiatalok tánca

2012-04-12T20:31:00.001+03:00

Hazahozzák Nyirő József hamvait

2012-03-13T20:43:00.001+02:00

Pünkösd vasárnapján, május 27-én hozzák haza Madridból Nyirő József székely író földi maradványait, melyeket a székelyudvarhelyi katolikus temetőben helyeznek végső nyugalomra. Nyirő József Emlékbizottság létrehozását szorgalmazza a Székelyudvarhelyért Alapítvány, melynek célkitűzései között szerepel egy Nyirő-emlékház létrehozása, az író hagyatékának összegyűjtése, valamint a városi könyvtárat is róla szeretnék elnevezni.

A Nyirő József Emlékbizottság koordinátora Balázs Árpád lesz (balról)

A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja Nyirő József hamvait Spanyolországban, melyet a csíksomlyói zarándokvonat szállít Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel hozzák majd Udvarhelyre – hangzott el a kedden délben tartott sajtótájékoztatón a Székelyudvarhelyért Alapítvány székhelyén. Nyirő végrendeletében hátrahagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezzék végső nyugalomra. Az író Székelyzsomboron született, 1933 és 1939 között élt Székelyudvarhelyen, és 1953-ban hunyt el Madridban. Újratemetésére pünkösd vasárnapján a székelyudvarhelyi katolikus temetőben kerül sor – tájékoztatott Szász Jenő, az Magyar Polgári Párt és a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke. Mivel a sírgondnokságot Madridban a magyar állam látta el, erről Udvarhelyen is gondoskodik majd.

Korábbi törekvések

Székelyudvarhelyen dr. Pál Gyula egykori városi főügyész őrizte Nyirő szellemiségét, ő volt az, aki szívén viselte hamvai hazahozatalának ügyét. Szász Jenő szerint politikai szinten is eljött az ideje annak, hogy ez megoldódjon, hiszen „nem mindegy, ki van kormányon az anyaországban”. Balázs Árpád önkormányzati tag arról is beszámolt, hogy korábban ő maga kezdeményezte a szombatfalvi Nyirő-villa utcájának az író utáni elnevezését. „A villából már akkor emlékházat szerettünk volna alakítani, többször egyeztettünk ezzel kapcsolatban Pál Gyulával is, de sajnos tervünk akkor meghiúsult” – mondta el Balázs Árpád MPP-s tanácsos.

Jelenleg bérlők lakják a Nyírő-villát

Jövőt illető tervek

Nyirő József nevével fémjelzett emlékbizottságot alapítanak Székelyudvarhelyen, melybe olyan tagokat várnak, akik ismerik és értékelik az író munkásságát, valamint egyetértenek azzal, hogy Nyirő a népi székely vonulat irodalmi megteremtőjeként méltó elődje lehet Tamási Áronnak és Wass Albertnek. A bizottság koordinátora Balázs Árpád lesz, kitűzött céljai között a városi könyvtár Nyirő Józsefről való elnevezése szerepel, melyet tanácshatározatban terjeszt majd elő Szász Jenő. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy Nyirő életművének bemutatását is tervezi az emlékbizottság, melyet tudományos konferenciák keretében rendeznének meg.

„Az író hagyatékát is össze szeretnénk gyűjteni. Tudomásunk van arról, hogy a vargyasi Sütő-féle, igencsak értékes konyhabútorát Ivóban őrzik, valamint sok fényképe magángyűjteményekben van”– adta tudtunkra Balázs. Mindezeket a szombatfalvi Nyirő-villa épületében szeretnék elhelyezni, melyben jelenleg albérletben lakik két család. Mivel a villa a város tulajdonát képezi, a benne lakó családoknak kell elsősorban más helyet keresni. „Ezek az emberek mind a mai napig bért fizetnek, és saját költségükön karbantartották az épületet, tehát méltányos megoldást kell találnunk” – nyilatkozta az MPP elnöke. 1953-ban Ilona asszony egyedül maradt Spanyolországban, egy darabig öregotthonban élt, majd Marosvásárhelyre tért haza. Nyirő feleségének földi maradványait is szeretnék Székelyudvarhelyre szállítani, férje mellé temetni.

Pünkösdi újratemetés

Nyirő hamvait a csíksomlyói zarándokvonat hozza haza Spanyolországból május 27-én, egy erre a célra elkülönített kocsiban Magyarország Köztársasági Őrezredének kíséretében. Csíkszeredából huszárok szállítják majd Székelyudvarhelyre, ahol – a Nyirő-villa előtti tiszteletadást követően – a Márton Áron téren kerül felravatalozásra. Az író hamvait a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi temetőben, római katolikus szertartás kíséretében helyezik örök nyugalomra – hangzott el a sajtótájékoztatón.

Forrás: szekelyhon.ro

Nyirő József: Mi az igazság Erdély esetében?

2012-03-08T11:48:00.003+02:00

Olvasáshoz kattints a képre vagy IDE!

Bobula Ida: A mi határunk

2012-03-07T19:59:00.002+02:00

Kisebbségekre vonatkozó népszámlálási adatok

2012-02-15T20:22:00.000+02:00

Idézet Wass Alberttől

2012-02-07T22:06:00.002+02:00

"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

Székely Golgota - Madéfalvi veszedelem

2012-01-07T14:26:00.000+02:00

Adjátok vissza a hegyeimet- Teljes film

2012-01-05T22:00:00.000+02:00

Zsoltika a Barátok köztből kissé hiteltelen dokumentumfilm-szereplő a szememben, de ez a film mégis megéri, hogy mindenki megnézze legalább egyszer. Jöjjön újra egy kis Wass Albert, a maga álomvilágával, valóságával, visszaemlékezéseivel, ködös homályos sejtetéseivel. Mondhat róla bárki bármit - menteni én se fogom, de ha minden magyar legalább annyit tesz mint Wass Albert, nem veszhet el nemzetünk.

Wass Albert: Magyar karácsony az égben

2011-12-24T14:16:00.000+02:00

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Wass Albert

Honosításhoz leadott elgondolkodtató vers Erdélyből

2011-12-19T21:10:00.000+02:00

Kérvény

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk!

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése!!
Szeretnének minket ma is kiirtani!
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni!

Remélem és hiszem, fordul majd a világ!?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág!
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket!

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott!
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre: mostan vagy soha!

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek!
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág!?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta!
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek!

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat!!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője!
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem!

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat!
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe!!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem!
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem!
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban!!