A május 12-i közgyűlésen Zoltai Gusztáv évtizedes rutinnal puccsolta meg a túlságosan önjáróvá vált Feldmájer Péter elnököt. Az örökös ügyvezető igazgató   egy számára kényelmesebbnek tűnő új arcot, a „barátságos Mazsihisszel” kampányoló, debreceni Horovitz Tamást segítette volna a bársonyszékbe. A nagy játékos azonban ezúttal elszámította magát.

Időközben ugyanis a külső és belső közvélemény részéről egyaránt megerősödött az „ez így nem mehet tovább” hangulat, amiről sokan  a saját szemükkel is meggyőződhettek a botrányos elnökbuktatásról készült videó tudósításom megtekintésekor. A június 27-i, tisztújító közgyűlésre nehezedő, elementáris nyomás végül még a teljes elektronikus vesztegzár mellett is szinte kikényszerítette a „glasznoszty” örökös ígéretét hordozó Heisler András győzelmét.

Szomorú vasárnap

– viharos közgyűlésen váltották le a Mazsihisz elnökét

Sófár

0 hozzászólás

A régi-új Mazsihisz-elnök 2005-ben éppen Zoltai eltávolításának kísérletébe bukott bele, de most, – sokévi elszigetelődés után – egyik napról a másikra megszámlálhatatlan támogatója támadt. Kapkodhatja a fejét a záporozó ötletek, felajánlások kereszttüzében, mindenki a magyar zsidóság megváltását várja el tőle.

„Ez így nem mehet tovább”: ez a közös nevezője a mögé felsorakozó, törékeny többségnek. Neki azonban a „hogyan tovább” kérdésére is adekvát választ kell adnia. Az eddigi nyilatkozatok, cikkek, háttérbeszélgetések tükrében lényegében kettő, markánsan kimutatható, egymást potenciálisan kiegészítő elképzelés mutatható ki:

Gazdasági átvilágítás. Talán legtöbben a szövetség nehezen áttekinthető, központosított pénzügyeinek újjászervezését tekintik a megújulás zálogának. Transzparens gazdálkodásról, kockázatelemzésről, hatékony forrásfelhasználásról beszélnek. Akadnak, akik abban reménykednek, hogy talán kiderül valami suskus, szabálytalanság, amivel ki lehet kezdeni Zoltai Gusztáv évtizedek óta rendíthetetlen, központosított ügyvezetését. Mások szerint viszont viszont pont az lenne a legjobb, ha Zoltai maga vezényelné le az átvilágítás után a gazdasági korrekciót, hiszen mégiscsak ő ismeri ki magát legjobban abban az évtizedes papírkáoszban. Nem kevesen pedig csak azért szabadulnának az ügyvezetőtől, hogy a maguk számára az eddiginél kedvezőbb feltételekkel oszthassák újra a Síp utca érzékeny függelmi hálójában leosztott forrásokat.

Struktúraváltás. Heisler András minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy elképzelései messze meghaladják a hitközség gazdálkodásának rendbetételét. Azt csak az első, elengedhetetlen lépésnek tekinti a szövetség teljes működési logikájának, sőt szerkezetének átalakításához vezető úton. Sokan ezt csak választási fogásnak, PR-elemnek szeretnék látni, pedig ez az egyetlen záloga, hogy érdemben javuljanak a hitközség elavult szervezeti viszonyai, politikai és társadalmi beágyazottsága.

Az új elnök víziójában nem egyszerűen egy, a jelenleginél hatékonyabban működő, nyitottabb, korszerűbb Mazsihisz képe rajzolódik ki.  Nagyívű elképzelése új viszonyokat teremtene nem csak a hitközségen belüli, de az azon kívüli, teljes magyarországi zsidóság képviseleti, érdekvédelmi, forrásmegosztási viszonyaiban is. Alapvetően megváltozna a Mazsihisz szerepe: a szövetség valódi, érdekképviseleti ernyőszervezetté válna, melybe aktívan betagozódnának a jelenleg kívülrekedt haszid, és reform hitközségek, valamint befolyásos civil szervezetek is. Ez az ernyőszervezet lenne egyrészt a belső viták lefolytatásának, feloldásának a kerekasztala, másrészt az állam tárgyalópartnere a politikai, társadalmi, és a forrásmegosztással összefüggő kérdésekben is.

A konfliktuskerülő bajkeverő

Az obsitos Mazsihisz/ZSKF-elnök megszállottan beszélgetőtársakat keres, de csak Fülest talál. Heisler Andrást, a Zsidó Kerekasztal sármos lovagját három éve centrifugálta ki a Mazsihisz apparátusa. Először is tisztáznunk kell, mi zavarja a tudózsidót… 🙂 Kapcsolódó cikkek:HEISLER ANDRÁS: Cenzúrázott gondolatok Köves Slomó, Bodnár Krausz Dániel: Cenzúrázatlan gondolatok

Sófár

1 hozzászólás

Az új elnök mozgástere azonban rendkívül beszűkült a megszokott arcokkal, érdekcsoportokkal, intrikusokkal a hátában. A Mazsihisz – évek óta változatlan – apparátusa, választott tisztségviselői legfeljebb a gazdasági helyzet konszolidációjában érdekeltek, és többnyire ettől remélik a szövetség politikai és társadalmi megítélésének javítását is. Ha az elnök ennél valóban mélyrehatóbban kívánná felforgatni a Síp utca viszonyait, belső támogatottsága könnyen összeomlana, és mai szövetségesei pillanatok alatt ellene fordulhatnának.

A Heisler víziójában kirajzolódó, alapvető struktúraváltás valóra válásáról ma még csak a Síp utcán túli világban álmodoznak. Konkurrens hitközségek, politikai pártok, zsidó értelmiségiek más-más indíttatásból szeretnék kibillenteni a hegemón felépítményt jelenlegi megcsontosodott, kornyadozó állapotából. Vannak, akik a központi források megcsapolására, vagy akár a jelenlegi intézményrendszer összecsuklásával felszabaduló vagyontárgyak megszerzésére ácsingóznak. Mások megelégednének a szervezet érdes közéleti retorikájának megszelidítésével, pártpolitikai elkötelezettségének visszaszorításával is. A Mazsihisz szervezetén kívüli szereplőkre azonban továbbra is csak a kibic szerepét osztják a Síp utca játszmájában.

Az új elnököt most feszíti a bizonyítási vágy, hogy annyi év mellőzöttség után bizonyíthassa rátermettségét, és megfeleljen a sokszor egymásnak is ellentmondó elvárásoknak.  Szövetséget ajánl mindenkinek: „a vezetőségnek, a rabbiknak, a közgyűlés tagjainak és a menedzsmentnek”. Ez imponálóan hangzik ugyan, de szinte lehetetlen várakozásokat ébreszt. Potenciális szövetségeseinek halmaza ugyanis lényegében pontosan lefedi eddigi legádázabb ellenfeleinek halmazát, akiknek többsége kifejezetten ellenérdekelt a struktúra teljes átalakításában, sőt sokan egymás szövetségesei sem kívánnak lenni.

Lendületből, viszonylag záros határidőn belül talán még át tudna vinni egy, a régi status quo-t véglegesen felrúgó alapszabályt a sorozatos botrányoktól megtépázott tekintélyű vezetőségen és közgyűlésen. De az óra ketyeg, és egy időben elhúzódó átvilágítás, totojázás könnyen felőrölheti az ambíciózus vezető mozgási potenciálját, és visszafordíthatja az óramutatókat 2005 irányába.

Lökdösődés a zsákutcában

Új elnököt választott a Mazsihisz közgyűlése. Dr. Feldmájer Péter programjának lényege, “hogy erősítsük a Mazsihisz vallási jellegét, minden erőmmel azon lennék, hogy az a magyarországi zsidóság szellemi központja legyen, amely biztosítja a zsidó vallási élet újrafelvirágoztatását… Szerintem a zsidó hitéletbe úgy lehet bevonni az oda még nem kötődő hittesvéreinket, hogy vonzóvá kell tenni a vallási […]

Sófár

0 hozzászólás

Horovitz Tamás DZSH elnök portréja

A Sófár Egyesület „Ütött az óra” címmel ötperces villámcsődületet szervezett a zsidóbarát zsidónegyedért 2006. augusztus 17-én, este 6-kor, a Herzl térre. A demonstráció résztvevői ébresztőóráik csörgetésével kívánták felhívni a figyelmet az erzsébetvárosi zsidó kulturális értékek védelmének fontosságára. Kinyilvánítottuk, hogy egy patinás zsidónegyed rehabilitációja Európa szivében nem szólhat kizárólag épületekről, lakókról, befektetőkről és városvédőkről.

Szól a kakas még.

A sófár hangjára válaszul több tucat résztvevő szólaltatta meg ébresztőóráját, majd közösen elénekeltük a „Szól a kakas már”-t. Azóta csak annyi történt, hogy Tarlós István főpolgármester lett, a kerületi polgármester pedig évekig előzetesben ült.

fotó: Mayer András

A Szináj óta legnagyobb sófárkoncert részesei voltunk szeptember 18-án, amikor a földgolyó számos pontján, nyilvános helyeken, egyszerre fújtuk meg rajtaütésszerűen a koskürtöt, hogy megtérésre, tesuvára – תשובה-ra hívjuk a zsidókat. Mi a Deák téren, az egykori városfal tövében hökkentettük meg a budapesti járókelőket jókedvű, kóser hangzavarral.

A globális esemény szervezője: Art Kibbutz NYC
A budapesti szervezők: Lágymányosi Bét Sálom zsinagóga, Frankel zsinagóga, sofar.hu
Akik csatlakoztak: Szombat folyóirat, Szim Salom, EMIH

További részletek, videók, fotók az Sófár Flashmob Budapest Facebook oldalán találhatók, a globális eseményről pedig itt.

A kerekasztal résztvevői ma is prominens szereplői a zsidó közéletnek. Kelemen Kata a reform, Radnóti Zoltán a neológia, Balázs Gábor a modern ortodoxia, Lózsi Tamás a hagyományos ortodoxia, Köves Slomó az időközben status quo-vá avanzsált haszid irányzat felől támadja le egymást és a nézőket. Csillag Gábor empatikus moderálása mellett átfogó képet kaphatunk a különböző vallási mozgalmak hátteréről, mozgatórugóiról, működési logikájáról. A kitűnő hangulatról remek poénok, jólnevelt anyázások, személyeskedések, rutintalan elszólások és belemenős nézői kérdés-feleletek gondoskodnak. Érdemes egy (pár) üveg sör mellett, kényelmesen hátradőlve végigizgulni ezt az időközben méltatlanul elfeledett, maratoni, közel két és fél órás(!) meccset.

A páratlan eseményről annak idején csak az Erec és a  HVG tudósított érdemben.

A Pro Cultura Hungarica díjas szerző Ősi Forrás sorozatában Ezékiel és Dániel prófétákról megjelent legújabb köteteit Benedek István Gábor (BIG) mutatta be az Írók Boltjában, ahol öt éve még szélsőjobboldaliak tüntettek a „zsidómentő közellenség” ellen. A mostani eseményen viszont prominens zsidók tüntettek jelenlétükkel: Weisberger Miklós, az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség rabbija, az EMIH-től Köves Slomó és Oberlander Baruch rabbik, a Mazsihisztől Heisler András exelnök, Zoltai Gusztáv örökös ügyv.ig és Radnóti Zoltán rabbi, a Rabbiképzőből Haraszti György.

Naftali Kraus ismeretterjesztő könyveit a judaizmusról persze nem az ők adják ki, hanem Iványi Gábor metodista lelkész kiadójának gondozásában jelennek meg.

A kalandos sorsú szerzőről három éve készített portréfilmemet itt lehet megtekinteni, felvágott nyelvű blogjával pedig itt lehet megismerkedni.

A stílszerűen Leonard Cohen dalokkal aláfestett rendezvény szónoklataiból sajnos a Tudózsidónak nem sikerült koherens képet alkotnia arról, hogy most akkor Károlyi miatt voltunk-e ott vagy sem, illetve, hogy végül is áruló volt-e a jobb sorsra érdemes egykori miniszterelnök avagy sem.

De sebaj, azt legalább megtudjuk a következő videóból, hogy kinek állítana szobrot a Mazsihisz elnöke, és hogy kinek akasztaná inkább a nyakába a Károlyi-szobrot megbecstelenítő szégyentáblát.

Az Index szerint „Feldmájer Péter, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke a szélsőjobb elleni tüntetést arra használta fel, hogy hitet tegyen Orbánék mellett, márpedig ebben a közegben ez nem volt túl szerencsés lépés. A Trianon-emléknap törvénybe foglalásakor üdvözölte a döntést, most pedig azt mondta, hogy a szélsőjobbnak az ország 90 százalékával, így a konzervatívokkal is baja van, a Fidesz vezetői pedig nem antiszemiták. A kedveskedő szavak hátterében a Fideszhez közelinek tartott, Köves Slomó-féle Egyesült Magyar Izraelita Hitközség felbukkanása áll, ezért fut versenyt a kormány kegyeiért.”

A szervezők egyébként az alábbi – Feldmájer FIDESZ-hitvallásával kevéssé korreláló – tartalmú szórólapot osztogatták (kiadóként egy blog megjelölésével: http://antifa-hungary.blogspot.com):

Támogató: Mazsihisz², Magyar Demokraikus³ Charta 2008⁴”

Találós: miért kell a zsidóságnak zsidó felekezetnek „méltósággal és tisztelettel” emlékezni Károlyira? És miért pont Gyurcsánnyal? Aki tudja, kommentelje ide, alulra.

Kapcsolódó itt és itt

¹ Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály politikus, miniszterelnök, az első magyar köztársasági elnök, emigráns baloldali, másfél évig a Rákosi-rezsim „útitársa” volt (wikipédia)

² A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (röviden Mazsihisz) zsidó vallási szervezet (wikipédia).

³ sic!

⁴ A Magyar Demokratikus Charta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök kezdeményezésére 2008. szeptember 6-án létrejött magyarországi politikai szervezet (wikipédia)

UPDATE: A hivatkozott meghívót időközben kissé átszerkesztették, de okulásul íme az eredeti screenshot:

És a „szerkesztett” változat, „támogatók” nélkül, újradátumozva:

A francia költő szerint az évek szállnak, mint a percek, a magyar arra figyelmeztet: minden órának leszakaszd virágát.

Különböző országok, különféle nyelvű, s különféle korokból származó költői egyként érzik a múló idő figyelmeztető tanítását.

Használd fel azt, gazdálkodj vele bölcsen.

A Mindenható segítségével három év múlva Scheiber Sándor születésének 100. évfordulójához érkezünk.

Meggyőződésünk, hogy mindazok, akik ismerték ezt a kiemelkedő tudóst és nagyszerű embert, megegyeznek abban, hogy a születése 100. évfordulóján, tőlünk telhetően, méltó módon kell megemlékeznünk róla.

Rabbi-család fiaként születik.

A családi légkör, neveltetése, hajlamai, érdeklődése a rabbi pályára vonzzák. Példaképe Heller Bernát professzor, aki már a hallgatók megszólításában is kifejezi értékelésüket.

Scheibert Sándor fiamnak szólítja, ami Hellernél ritka nagy dolog.

Scheiber ideálja a tudós, a kutató, a zsidó hitéletet és a zsidó tudományt egyszerre szolgáló rabbi. Kaufmann Dávid és Weisz Miksa után a legnagyobb magyar geniza kutató. Kiváltképpen ezen a területen szerez magának nemzetközi hírnevet, miután felette jelentős eredményeket ér el a héber kéziratok kutatásában. Emellett a néprajz, a magyar és a zsidó irodalom számos területét kutatja. Leginkább Arany János és Mikszáth Kálmán állnak közel szívéhez, tollához.

Kiváló tanár. Ugyanakkor az élet nehézségei közepette is hathatósan segíti tanítványait. Felette széles körű tiszteletnek örvend pályatársai és tanártársai körén túl is, és ez lehetőséget nyújt néki arra, hogy hallgatóinak szinte segítő atyja legyen. Tanítványai doktori értekezésének tárgyát nem csak kijelöli, de a kutatásban messze ható segítségükre is van. Otthonában, a családi asztalnál is szívesen látottak a szeminaristák.

Szívesen tart kultúrelőadásokat a vidéki hitközségekben. Jelenléte egy-egy rabbi-lakban ünnepnapnak számít. Kellemes társalgó, szívesen anekdotázik: a szemináriumi és rabbi történetekben kifogyhatatlan.

A közelgő centenárium – mint írtuk – a legméltóbb alkalom arra, hogy emlékének tisztelettel adózzunk. Nemzetközi tudományos konferencia lenne összehívandó kutatásaival rokon tartalmú előadásokkal, ugyanakkor az előadások jelentőségüknek megfelelő küllemű kötetben kellene, hogy megjelenjenek.

A budapesti Rabbiképző a zsidó tudományos világban köztudottan nagyra becsült intézmény. Világhírű tudósok ékesítették. De közöttük igazgatója senki oly nehéz korban, annyi lelki erőt próbáló években, mint Scheiber, nem volt. Ezért a primus inter pares elvének hangoztatásával a magyar kultuszkormányzat megtisztelő figyelméből egyetemi rangra emelt Rabbiképzőt róla kellene elnevezni.

Dr. Schweitzer József
Budapest 2010-08-12

Árokásók

A magyarországi pártpolitikai küzdelem az utóbbi évtizedben a közbeszéd meghatározó toposzává emelte a rasszizmus, antiszemitizmus, antifasizmus problémáját. Ez az egyik legmélyebb törésvonal, amelynek mentén sikerült megosztani a közvéleményt.

A hazai közbeszédtől hagyományosan nem állnak távol a kirekesztő nézetek, melynek gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza, de legmarkánsabban a két világháború közötti időszakban nyertek teret. Mivel a Fidesz-KDNP mindig is előszeretettel nyilvánította magát az e korszakot uraló antiszemita rezsim szellemi örökösének, kézenfekvő támadási felületet kínált politikai ellenfelei számára. A kezdeti kóstolgatások (lásd Demokratikus Charta) világosan megmutatták, hogy a jobboldal nem tud és/vagy nem akar elhatárolódni az elődök mégoly kínosan vállalhatatlan antiszemita örökségétől sem. Helyette ellentámadásba ment át, és a kommunisták ugyancsak igen kétes hozományát vágta az őt szorongató balliberálisok arcába.

Az antifasizmus tündöklése

A Fidesz kommunikációs stratégiája a zsidókat de facto a kommunista bűnösökkel azonosítja azáltal, hogy a kommunista és a nyilas rezsimek áldozatait következetesen egyazon mérleg serpenyőibe pakolja. Nektek Holokauszt-múzeum, nekünk Terror Háza, nektek Holokauszt emléknap, nekünk kommunista áldozatok emléknapja. Titeket megöltek a nyilasok, ti viszont megöltetek minket. Kvittek vagyunk?

Ez a vulgárisan fekete-fehér, polgárháborús szemlélet kényszerűen az ellenoldalra szorítja a Holokauszt, az árpádsávok és a darutollas csendőrök emlékének lidércnyomásával terhelt zsidó szavazókat, akiknek családja ráadásul többnyire a sztálinista rendszernek is a kárvallottja lett.

Ahogy egyre vállalhatatlanabb alakok álltak be az orbáni egy-a-tábor-egy-a-zászló alá, úgy vált a Fidesz számára az elhatárolódás egyre lehetetlenebbé, és úgy vált a zsidók számára egyre visszataszítóbbá ez a voluntarista, szavazatmaximáló taktika. Orbán Viktor 2002-ben és 2006-ban is úgy számolt, hogy több szavazatot nyer a szélsőjobb lenyelésével, mint amennyit a zsidókon (és azok szimpatizánsain) bukik, de mindkétszer rajtavesztett.

Gyurcsány felismerte a helyzetben kínálkozó lehetőséget, és a szélsőségesekkel parolázó Orbán Viktor démonizálásával 2006-ban végül pirruszi győzelmet aratott. A sikeren felbuzdulva úgy vélte, érdemes ezt a húrt még tovább feszíteni. Az ő taktikáját azonban éppoly cinikus, szavazatszerző szempontok motiválták, mint derék ellenlábasa számításait. Az őszödi nagyotmondó éppoly lelkiismeretlenül játszott a zsidók érzelmeivel – és sorsával -, mint az árpádsávok fölött örökös értetlenkedést mímelő vezénylő tábornok.

Fordulópont: a Hollán utcai csata

2008 tavaszán terrortámadás ért egy újlipótvárosi jegyirodát, s ennek örömére, mintegy ráadásként, pár szélsőjobbos figura büntetőexpedíciót tervezett ellene. A dolog – vesztükre – idő előtt kitudódott, így helyi lakosok, fiatal zsidók és szimpatizánsok spontán ellenakciója meghiúsította az igyekezetüket. Az azóta Hollán utcai csataként elhíresült flashmobot jórészt internetes (részben zsidó) közösségek szervezték.

A felsült bakancsosok bosszút esküdtek, és ugyanazon hét végére totális ellenakcióra mozgósították az egész szélsőjobboldalt. A Hollán-csata győzteseit megosztotta az új helyzet. A lázas előkészületek hevében ugyanis Molotov-koktélként robbant a hír, hogy Gyurcsány Ferenc is részt kíván venni az ellen-ellendemonstráción. Az akkorra már rég hitelét vesztett miniszterelnök rátelepedése a spontán tiltakozó mozgalomra végzetesen eltérítette a további eseményeket. A korábbi szervezők lelkesedése lohadni kezdett, helyükbe azonban azonmód balliberális mozgalmárok termettek, akik átvették a kezdeményezést. A rohamrendőrök sorfala között megrendezett szélsőjobbos felvonulás végül heveny gyurcsányozásba, a baloldali ellentüntetés pedig szottyadt nácizásba fulladt. És bár ez a tény méltatlanul feledésbe merült, de a támadók végül elérték céljukat, és a Magyar Köztársaság miniszterelnökének orra előtt, rendőri díszkísérettel masírozhattak be a felgyújtott jegyirodába.

Az antifasizmus bukása

Ez volt az a pont, ahonnan az antirasszizmus, antifasizmus végérvényesen hiteltelen és vállalhatatlan hívószavakká silányultak még a korábbi szimpatizánsok számára is. Sorra kiégtek, nevetségbe fulladtak a rettegés-konjuktúrára szervezett antifasiszta demonstrációk éppúgy, mint a Demokratikus Charta újjáélesztésére irányuló bágyadt kísérletek.

Orbán Viktor fárasztásos, kivárásos taktikája végül felülkerekedett a gyurcsányi túlbuzgó, itt-a-farkas-hol-a-farkas szerencsejátékon. Ebben a játszmában azonban a baloldallal együtt annak csatlósai – így a Mazsihisz is – a vesztes oldalon találják magukat.

Hóra-táncház az aranyborjú körül

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetését a rendszerváltozás óta a Kádár-rezsimben exponált establishment tartja a kezében, amely korábbi politikai kapcsolatait – különösen 1994 óta – igen hatékonyan tudja kamatoztatni. Valóságos érdekszövetség alakult ki a Mazsihisz és az MSZP között, amelynek keretében a Mazsihisz a Fideszt inszinuáló, antiszemitázós politika támogatásáért cserébe monopolhelyzetet kapott a zsidóságot megillető állami járandóságok felhasználásában.

Ebben a helyzetben lépett színre 2004-ben új felszállóként az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Az EMIH a hazánkban 1989 óta működő Chabad ortodox haszid mozgalom infrastruktúrájára épült rá, hogy önálló felekezetként kanalazzon magának a bőkezű állami támogatás kondérjából. Az EMIH politikai kapcsolatrendszere azonban sokkal szerényebb, mint a Mazsihiszé, így eddig nem nagyon sikerült a húsosfazék közelébe férkőznie. Az ellen-Mazsihisz egyelőre ügyesen lavírozik a hullámzó politikai erőtérben, kérdés, hogy képes lesz-e ellenállni a kísértésnek, ha kap egy kedvező ajánlatot a majdani Fidesz-KDNP kormánytól.

Cél: a zsidók pacifikálása

Könnyen belátható, hogy a Fidesz-KDNP egyáltalán nem érdekelt a zsidó pénzek igazságos újraelosztásában. A pártot egyetlen szempont vezérli majd: a zsidók pacifikálása. Hagyják abba az antiszemitázást, de rögtön. Tudják jól, hogy blazírt zsidópolitikájuk várhatóan semmi pénzért nem hoz majd számottevő „izraelita” szavazatot. Ennél sokkal fontosabb lesz számukra pártjuk megtépázott nemzetközi tekintélyének javítása. A Mazsihisz ugyanis aligha dícséri a Fideszt nemzetközi zsidó fórumokon.

A pacifikálás leghatékonyabb eszköze a megosztás, és a függőség fenntartása. A korábbi Fidesz-megoldások ismeretében eléggé nyilvánvalónak lászik, hogy a két, egymással versengő hitközség lojalitása függvényében reménykedhet majd kedvező elbírálásban a pénzosztásnál.

Amíg a hitközségek nem képesek/hajlandók önmagukat fenntartani, amíg minden zsarolási potenciáljukat latba vetve lökdösődnek a közpénzek elosztása körül, addig ez a méltatlan helyzet nem fog megváltozni.

Ráadásul a zsidó vezetőknek ex-párttitkárok helyett, – a középkor óta először ismét – keresztény egyházfőknél kell majd lobbizniuk a jó politikai kapcsolatokért. Ugyanis egyházi ügyekben a Weisz-nénizős KDNP-elnök lesz az illetékes elvtárs.

A cikk szerkesztett változata a Szombat márciusi számában olvasható.

Kapcsolódó:
Lökdösődés a zsákutcában
Kiküldött tudózsidónk jelenti…
A nyúlon túl
Semjén Weiszbácsija
Hollán dosszié
Zsidó szalámi avagy divide et impera
Antifétisizmus
A bevállalós nemdísz-zsidó
Az oroszlán szalmát rágcsál

Odaseneki, ha már ugyis ott lebzselünk, hasítsunk magunknak egy kóser bécsiszeletet a Tudózsidó által cseppet sem kedvelt császárvárosból.