http://stenza.posterous.com/

365 napos fotó blog lesz. Idén ha az időm munka is engedi, akkor talán meglátogatok pár érdekes helyet, egyébként is tök jó kitartásos feladat lesz. Nem lesz túl komoly. Előre félek a motoros napoktól, mert akkor még egy telefont se tudok elővenni. Ha nem lesz kép, lesz írás, ha az se, akkor semmi nem lesz.

Csapongó gondolatokból leírom amit tudok.

Nem értem, hogy emberek ezt hogy bírják. Igaz, sokat ront, hogy Budaörsre kell kijönni, de ettől még minden nap korán kelni és időben feküdni, plusz a munka miatt nem lehet elintézni semmit. Nincs napközben ebéd valahol valakivel, nincs mászkálás, ügyintézés. Minden szigorúan munka után, ami 17.00. Ami meg sosem 17.00, mert képtelenség időben felállni az asztaltól. A miért kérdésre pedig az a válasz, hogy félig a 17-kor-kiesik-a-toll-a-kezemből és az érdekeltek közt lenni nem túl hálás. Haza nem mehetsz, mert többet várnak, nyilván te is többet akarsz de közben érdekelt sem vagy abban, hogy tovább maradj. Nem is zártam be a saját érdekeltségeimet.

Furcsa még a struktúra, illetve jelen helyen ennek teljes hiánya. Ezt értem mind emberileg / szervezetileg, mind informatikailag / működésileg. Ilyenek, hogy ki-miért felel, mi alapján teszi amit tesz, vagy milyen gépen honnan mit ment, milyen közös erőforrásokkal. Semmi nincs. 3 fős kis cég működés 30-40 emberrel.

Közben meg azért lennék itt, hogy egy adott részt rendbe tegyek, de nem lehet, mert az emberek a lazasághoz szoktak. Fegyelmezni, meg ordibálni nem fogok, óvodásokkal nem lehet dolgozni. Ezért vagy megváltoznak vagy ki kell rúgni őket. De ezt sem lehet, mert a rendszer is a saját súlya alatt van épp összeomlóban, több alátámasztás van, mint egy düledező pesti bérház falai alatt és erre könnyű rákenni mindent.

Tipikus kézi vezérlés. A baj csak az, hogy lassan egy sugárhajtású gépet kell kézzel vezetni. Elárulok egy titkot: nem lehet.

Eltelt a három hónap. Ma 27-e van. Ez életem első két ünnepek közt irodában töltött napja. A saját céges mókákat nem számolom, mert ugye aki a saját szekerét tolja, az hétvégén is tolja. De nem nagyon emlékszem benti szívásokra.

A bejárást se értem. 9-re szigorúan be kell jönni. Igaz, ezt egy ujjamon megszámolom hányszor sikerült. De ha engednének 1 órát, akkor kb 40-50 perccel kevesebbet közlekednék. De ebben pont nem. Minden más kusza, ez nem.
Ugyanilyen érdekesek a hétről hétre változó jelenléti ívek, most ezt is add, most azt is, most mondd meg hol vagy, stb. Kézi vezérlés. Miért kell tudnia a tulajnak, hogy Pista éppen hol van. Egyrészt bent van, mert máshol nem is lehet, másrészt ha kint van, akkor tudjon róla a főnöke. De a tulaj?
Nem vagyok egy nagy vállalati multi fan, de van az a méret és szitu, amikor már át kell venni egyes dolgokat tőlük, szervezni kell és írni.

Próbálom bevezetni a Redmine nevű csodarendszert, de nem megy. Nagy az ellenállás, nincs rá idő, mindenki fél tőle. Na persze, rend lesz. Egyértelmű lesz (lenne) ki adta ki hibásan a feladatot, vagy ki végezte el hibásan és ki késett vele illetve látható lesz, hogy 3 szóban lett kiadva a feladat vagy rendesen le lett írva a kérés, az esetek, a minta, a megoldás menete, az elvárt működés, stb.

Híve vagyok a kommunikációnak, az egy helyen való ülésnek, de az egy légtér számomra megbukott. Nem tudom a multik hogy nyomják, de valószínű az ott dolgozók annyira bio-robotok, hogy nekik nem gáz. Ez itt egy technológia cég, fejleszt és kommunikál, kevés az ismétlődő feladat, nagy a zaj. Ebben megbukott az openair-office. Fenntartom, hogy ez részben a kézi vezérlésnek is köszönhető.

További vicces dolgok még a megnövő cégnél, hogy egyfolytában balhé van, hogy ki nem mosogatta el a saját szarát. Hát én nem szoktam. Felvetettem, hogy mindenki bead 3.000 forintot vagy vegyen a cég, de kéne ide egy mosogató gép. Szerintük nem kell, így marad az állandó vita. Ami se a tulajéknak, se a munkavállalóknak nem jó, csak rossz ízt ad arra a napra. (Ezek komoly, hangoskodós, konyha bezárással fenyegető balhék.) De miért kell ezt? Egy nettó 90k -s gép megoldaná.
Ugyan ez a WC kérdés, bár itt legalább nem a Húzd le magad után! probléma került elő, hanem a papír törlő és a kapcsold le a villanyt. Én értem, hogy áram és pingvinek, de ez nem óvoda. Sok ember sokféle, ezt nyelje le a munkaadó.
További vicces dolog, hogy úgy kellett kierőszakolni egy nagyobb switch-t, mert nem volt elég csatlakozó, a wifizz felkiáltás pedig könnyű, csak szaggat, és hát mégis csak tech cég. Talán egy 13.000 forintos eszköz megvásárlása és installálása ne legyen már gond. Ugyanez a tonerrel: ne nyomtass, mert ki fog fogyni és kell a könyvelésnek. Ez mindjárt két gond is: nincs rendelve toner és egy darab hálózati nyomtató van, amit csak az ér el aki kibaszkódta magának.

Az olyan dolgokon, hogy a grafikának nem kell a fény, a többinek meg igen és megy a vita, már csak hab a tortán.

Nos, így mennek itt a dolgok.

Erről szól az alábbi írás:

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki “slattyog”, miért nem “lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki “beslisszol”, elinal,
Nem “battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Valamiért nagyon euforikus érzés tölt el ezen karakterek írása közben, pedig sem celeb nem vagyok, sem népes olvasótáborral nem rendelkezem. Ettől még ez most olyan visszatérésnek tűnik a számomra, mint a Gesztiék Rapülők koncertje, ami előbb volt mint az első.

Írni fogok, sok téma lett közben. A fele nem aktuális, a másik fele már nem bosszant, a harmadik fele meg szanaszét van a telefon, jegyzet (papír), laptop eszközök háromszögén.

A most megírandó posztokkal még csalni sem fogok, nem dátumozom vissza, nem kell keresni se, de majd írok bele dátumot. Lássuk a témákat:

Munka, 365, Fotó, Helikopter, Koncert (Detox, PK), Autó, Motor, Változás

Ezekből lesz 1-1 vagy 1 nagy.

Ha nem tudnád mi az a ZESZ, hát megmondom: Zuglói Egészségügyi Szolgálat. Én is csak azért tudom, mert elolvastam a házirendjüket, amit valami  mozaikszó fasz-fetisiszta írhatott, mert hemzseg tőle.
Mi vitt rá, hogy elolvassam? Hát az, hogy abszolúte kibaszás ami itt folyik.

Mondom: Sok időt kell itt töltsek, erről majd később, így hát lelkes Orbán országkirályság megmentőjeként, gondoltam termelem addig a GDP-t (mozaikszó!!) és felcsaptam kicsiny laptopom, elővettem almás telefonom és kezdeményeztem egy kapcsolatot. De meglepetéééés: VAN WIFI! Na nem szándékosan. Ááá, véletlen. Gondolom tech (nem)olvasóim már kitalálták, az SSID-je default. Ez annyit tesz, hogy gyári beállításon van. Valami önjelölt IT-doki konfigurálhatta, bedugta és ment, de jó. Csak annyi esze nincs, hogy a wifi nem áll meg a falon. Így netezünk mi. (1)

A laptopoknak viszont van egy rém hülye szokása, lemerül. Sebaj, körbe néztem konnektor után. Nincs. Sétáltam fel, s alá, így jutottam el a szint másik oldalára, a vezetőségi részre. Ott is kerestem, meg is kérdezték, miközben teljes nyugalommal csámcsogtam teszkós almámat, azok meg a vak irodájukból lestek ki, hogy keresek -e valakit. Udvariasan válaszoltam, hogy nem, és elfordultam. Ezt nem tudták kezelni, így megjelent egy férfi ember, aki ezután feltett még egy kérdést: Segíthet -e? Hát, kösz nem. El. Később. Újra arra jártam, alma nélkül, határozottabban nézelődve. Ismét kérdezősködtek, de most a Műszaki Igazgató (odáig vagyok magamért) asszony. Ja de, segíthetsz, konnektor kéne. Az nincs. Drága. Kisebb eszmecserébe bonyolódtam nem tetszésem kifejezése céljából, amikor előkerült az igazi indok: hajléktalan barátaink bejártak hajat és szakállt vágni az épületbe! Mi van? Semmije nincs, de hajvágója van. Jó neki. Teljesen hülyének néztek. Majd további hülyeséget beszélve, hogy jól megmondják a frankót, azt is elárulták, hogy a mobiljaikat sem tölthetik. És egyébként sem lehet minden szart bedugni, mert műszakilag nem jó. Itt már intenzív válaszokba kezdtem, aztán feladtam. DE: találtam a vezetőségi folyóson egy darab konnektort. Már merül a gép, oda fogom bedugna és letelepszem a földre (motoros szerkóban vagyok). Kíváncsi leszek mit szólnak. A terv az, hogy ragaszkodom majd számla kiállításához a tápegységen található feszültséggel számolva, és jó fej leszek, a bejelentkezési idő és a számlázás közti órát számolhatja. De csak a közintézményeknek érvényes kedvezményes tarifával. Azt pedig (kb. 5-15Ft) befizetem szigorúan készpénz fizetési nyugtával a kasszába. (2)

Hát így olvastam el a házirendet. Tudnom kellett mit szabad és mit nem. Már tudom. A teszt még hátra van.

–folytatjuk–

Nincs folytatás, mert bebocsátást nyertem…

Az elsőt sose gondoltam volna, de mostanság az elektronikus mellé egyre gyakrabban bekeveredik ráhatásomra némi fémzene.
A másodikat meg B barátom Bulldog motorjára írták be a totalbike.hu-n.

≈

Egyik nap azt veszed észre, hogy teljesen mást csinálsz mind addig. Hirtelen vagy észrevétlenül, de eltűnt a korábbi napi rutin, a megszokás, aztán felváltja valami tök más és nem érted. Hogy keveredtél ide? Hogy lett az? De hogy volt az? Sose gondoltad közben, hogy ez valaha meg tud változni, el tud múlni. Nem láttad a végét, nem tervezted. Aztán eljött és el is ment. Most pedig más van.

Reggelek, korai órák, sose látott mutató állások, emberek, zaj. És most ennek a közepén ülsz. Gratulálok!

Felegett minden, nagyon sok minden, nagyon sok teren. Holnap pedig – ma reggel kelek a tobbi droid emberrel. Rendes melo, rendes fizu, 8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas. Aztan ki tudja merre.

Hajnali Fel-4, egesz nap rohanas, foto es video volt a szigeten, megis ebren. Duborog a hangfal, a falon csak a kepernyovedo szines fenyei jatszanak, sotet van, az erosito paranyi ledje pislakol, zene szol, finom, melyen zengo muzsika.

Mi lesz itt?!

Such a lonely day
And it’s mine
The most loneliest day of my life

Such a lonely day
Should be banned
It’s a day that I can’t stand

The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life

Such a lonely day
Shouldn’t exist
It’s a day that I’ll never miss
Such a lonely day
And it’s mine
The most loneliest day of my life

And if you go, I wanna go with you
And if you die, I wanna die with you

Take your hand and walk away

The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
The most loneliest day of my life
Life

Such a lonely day
And it’s mine
It’s a day that I’m glad I survived