Persze biztos, hogy a flickr kis “ajánló” része is segített benne, mert ott látszik, hogy van egy kvázi ugyanilyen fotó is.

Havasi gyopár

Velem egyidős lehetett az a srác, aki havasi gyopár tartalmú szirupot kért. Az a baj, hogy minden érzés, gondolat egyből kiül az arcomra (rossz pókeres lennék), így látta, hogy nagy a baj, s egyből korrigált:

“Ja nem, izlandi zuzmós szirupot kérek!”

Higgyjétek el, nagyon nehéz ilyenkor megállni a teli torokból röhögést!

Ellátva: 2015-ig

A szomszédos orvosi körzet nevettetett meg bennünket, mikor egy cseppre adagolt gyógyszeren feltüntették, hogy a kiadott mennyiség alapján mennyi időre van ellátva a beteg a készítménnyel. 2015 volt ez a dátum, ami valljuk be: nem ma van. Természetesen valamit elszámolt a számítógép.

A hiánycikk fogalma

Egy hölgy tért be hozzám, aki az édesanyjának szeretett volna egy régóta nem beszerezhető fájdalomcsillapító kúpot vásárolni, receptre. Mivel tudtam, hogy esélytelen a beszerzés, javasoltam neki, hogy beszélje meg az orvosával, hogy mivel lehetne kiváltani a készítményt.

“De nem lehetne mégis beszerezni?” – és itt elindult egy 5 perces standup, amiben az egész család sanyarú sorsát megtudtam. Láttam, nehéz dolgom lesz, de nekifutottam újra. Elmagyaráztam, hogy a hiánycikk nem azt jelenti, hogy mi vagyunk gonoszak és nem akarjuk a patikában tartani, hanem a nagykereskedésben sincs, ahonnan meg tudnánk rendelni, ott pedig azért nincs, mert a gyártó nem szállít.

Sajnos nem alaptalan a feltevés, sok helyen ezzel rázzák le a betegeket, ún. nem kívánatos – értsd sok adminisztrációt igénylő és/vagy alacsony árréssel bíró, de drága – gyógyszerek esetén. Igen, hazudnak a kollégák…

“De most akkor mégis, valahogyan nem lehetne megrendelni?” – a régi kacsintós, pult alól mentalitás. Tudtam, hogy csak úgy fog a hölgy megnyugodni, ha felhívom a nagykereskedést. Mondtam neki, hogy várjon 2 percet és megkérdezem. Felhívtam a nagykereskedésünket, megerősítettek abban, amit magam is tudtam: 1 éve nincs már, talán júliusra lesz, de már nem bíznak az ígéretben.

Aszpartám – a lassan lebomló idegméreg

Egy anyuka jött be gyermekével, akinek kálcium pezsgőtablettát akart venni. Felajánlottam az általunk árult két félét, majd kérdésként kaptam, hogy melyik tartalmaz aszpartámot? Az egyikben volt, így leszűkült a kör a másik termékre. Kíváncsian érdeklődtem, hogy vajon van-e valami különös oka az aszpartám kerülésének, esetleg allergiás a gyermek, netán fenilketonúriában szenved?

A válasz meglepő határozottsággal az volt, hogy egyik sem, szimplán nem akar aszpartámot, mert az egy lassan lebomló idegméreg. Megint az arcom árulhatott el, mert megrökönyödve álltam a kijelentés előtt. Idegméreg?! Kérdeztem vissza, majd jött az igenlő válasz és a megerősítés, hogy ezt a hölgy tanulta és felháborító, hogy a patikában árulnak.

Nem hagyott nyugodni: hol tetszett ezt tanulni? “Hát fent van az interneten is, de mindegy, hagyjuk is!”

Ó internet, ó te drága! Ami fent van az interneten, az szent és sérthetetlen. Olyan ez, mint régen a rádió volt: amit bemondtak a rádióban, az úgy volt. Pont.

A hölgy gondolom nem is feltételezte, hogy azok, akik az aszpartám idegméreg voltáról írnak, szimplán a saját, más típusú édesítőjüket akarják eladni.

A végén elnézést kért, hogy elmondta a véleményét. Megnyugtattam, hogy szíve joga, hogy véleménye legyen és, hogy hü…

Elharaptam a mondat végét, mert etikai ügy lenne belőle. De véleményem nekem is lehet. Maximum megtartom magamnak.

Mi az a floppy lemez? Miért C: a merevlemez alapértelmezett betűjele? Mi az A: és B: meghajtó? Nos, a választ itt találod!

Az alábbi tanácsokat kérem kellő humorérzékkel kezelni! Összeszedtem pár kiegészítőt, amire a hardcore gamereknek ma mindenképp szükségük lehet.

Sokat gondolkoztam, hogy ez a bejegyzés a patikablog égisze alatt jelenjen-e meg, de végül úgy döntöttem, hogy ez a fajta humor nem való oda.

Szemcsepp

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz pislogni. Elkerülendő a holnapi kipirosodott szemeket, ajánlom, hogy szerezz be egy szemcseppet. Ha hosszú távon akarod használni, akkor lehetőleg olyat, ami csak nedvesítő funckióval bír, nem pedig érösszehúzó (piros szem) hatással.

Lóbalzsam vagy rozmaringos krém

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz felállni a géped elöl, így egy idő után az izületeid, a csuklód, esetleg a derekad fájni fog. Erre tudom javasolni a lóbalzsam (nemröhög) néven kapható krémet, vagy bármilyen rozmaringos rheumakrém megteszi.

Karton ásványvíz

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz folyadékot inni, ami kiszáradáshoz vezethet. Mielőtt leülsz a gép elé, készíts be egy karton ásványvizet, szükséged lesz rá. Persze, ha iszol, az előbb-utóbb távozni is akar majd. Szerintem lesz a Diablo 3-ban is mentés funkció.

Volt még pár kissé morbid ötletem, de végül kivettem ezeket a felsorolásból (pelenka, katéter, infúziós szerelék), nehogy valaki még megcsinálja.

Jó szórakozást mindenkinek mára!

Bár nem terveztem sosem, hogy a Google Pluson chatelni fogok (a Facebookon is egyre jobban gyűlölöm a lehetőséget, de erről majd még egyszer külön írok, hogy miért), mikor felkínálkozott a lehetőség, rácsaptam mint kisnyugdíjas az akciós csirkefarhátra. Ez azonban azt eredményezte, hogy az addig csak pár emberrel használt szolgáltatás az összes “körözött” ember számára megadta a lehetőséget, hogy engem a chaten (GTalk) elérjen.

Szerencsére nem volt semmi atrocitás, de engem zavart, hogy az iChat ablakomban (ezen keresztül használom ugyanis a GTalkot) az ismerősök listájában rengeteg ember megjelent. Aztán jött az ötlet, amit közben már megtaláltam más tollából is a neten.

Megint a körök

A megoldást a problémámra megint a körök nyújtják. Csináltam egy kört, ami a chat címkét kapta és beledobáltam azokat, akiket látni akarok az iChat partner listáján, illetve akik számára kvázi elérhetővé teszem magam a chaten.

A következő lépést a chat beállításoknál kell keresni. Ha bejelentkezel a Google Plus chatjébe, akkor találsz egy “Privacy settings” menüpontot, ahol meg tudod azt adni, hogy mely körök számára engedélyezed, hogy tudjanak veled chatelni.

Ha akarod, ez lehet akár több, de akár egy kör is, mint ahogyan azt én tettem.

“Örö’ é bódottá’” – mondaná Matisz papa.

Most már látod, én így hódítottam vissza a Google Plus chatet.

Lista = kör

Számomra a Google Plus azért érdekes, mert úgy tekintek rá, mint egy tiszta lappal kezdett közösségi oldalra. Kifejtem.

A Facebookon azt az elvet követem, hogy csak azokat jelölöm be ismerősnek, akiket személyesen is ismerek, vagy valamilyen oknál fogva a virtuális ismerettség az átlagosnál kicsit több. Értsd, beszéltünk már két mondatnál többet, akár rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Így tehát nálam a Facebook megmaradt egy személyesebb, bensőségesebb közösségi oldalnak.

A Google Plus indulásakor egyértelműen megfigyelhető volt az, hogy csak azok használták, akik kellően nyitottak az új megoldásokra, nevezzük őket (beleértve magamat is) korai alkalmazóknak (angol kifejezéssel early adopter). Sokan a korai felhasználók közül mára már elhagyták a Google Plus szolgáltatást, helyükre megjöttek a második-harmadik hullámban érkezők. A kezdetekhez képes sokat változott már a szolgáltatás is, szerintem előnyére.

A Google már a kezdetek kezdetén listák helyett köröket álmodott meg. Hívhatjuk akárhogy, de a kör is egy lista. Úgy döntöttem, hogy a Plusos “ismerősök” esetében nem a Facebookon alkalmazott elvet követem, hanem mindenkit, aki bejelöl, visszakövetek, mert sok új, érdekes embert ismerhetek így meg. Pár hónapja kaptak számomra igazán értelmet ezek a körök, mikor az alábbi funkciót kaptuk meg.

Trollmentesítés

A kis csúszka válasz volt az imákra, hiszen, ahogyan a képen is látszik, ezzel be tudod állítani, hogy az adott körbe tartozó ismerősök bejegyzéseiből mennyit láss. Minden közösségi oldalon elkerülhetetlen, hogy megjelenjenek olyan trollok, észosztók, véleményvezérek, akik bosszantóak lehetnek számodra, vagy szimplán nem érdekel az újabb kihagyhatatlan MLM ajánlat.

Éppen ezért adta magát a lehetőség, hogy létrehozzak egy olyan kört, ami a “NO WAY” címkét kapta tőlem. Ebbe kerülnek azok az arcok, akiket bár letiltani nem akarok (tiszta lap), de egyáltalán nem érdekel, hogy miket írnak. Az csúszka segítségével beállítom, hogy a körhöz tartozó folyamból (stream) semmit se lássak. Voilá, készen is van a trollmentesített Google Plus.

Jobb fókusz

Csináltam design, photography és interesting nevű köröket is (szépen magyarul…). A Google Plus kezdőlapon lehetőségem van kiválasztani, hogy csak ezekben a körökben található emberek bejegyzéseit lássam. Így, ha át akarom nézni a fotó vagy dizájn témában publikálók bejegyzéseit, akkor csak azokat olvasom el, minden más zajforrást kizárva. Ez nekem jobb fókuszt eredményez, csak a számomra érdekes és releváns tartalmat böngészem át.

Apró figyelmesség a Google Pluson

Hasonlóan a Facebookhoz, itt is megfontolandó, hogy nem csak beleböffentek mindenki számára elérhető módon bejegyzéseket a nagyvilágba, hanem célzottan, csak azok számára, akiket érdekel(het) az. A Google Plus esetén is megadhatom, hogy mely körök számára teszem elérhetővé a bejegyzésemet, így például nem bombázok mindenkit csomagolásdizájn bejegyzésekkel. Ez kicsit lovon fordítva ülés esete, de szerintem nem baj ez.

Neked milyen köreid vannak?

Tegnap meghirdettem twitteren, hogy az 50. lájkolónál tartok egy sorsolást, ahol egy mini kozmetikai csomagot lehet nyerni. A csomag inkább gesztus értékű, Eucerin termékmintákból állítottam össze. Ha minden jól alakul, a lájkok számának növekedésével emelni fogom a tétet – meglátjuk, mit hoz a jövő – és akár komolyabb nyeremények is lesznek majd.

A nyeremény

• Eucerin Complete Repair 10% Urea tartalmú testápoló extrém száraz bőrre
• Eucerin pH5 testápoló
• Eucerin Bőrpigmentációt szabályozó fluid
• Eucerin Szemránckrém
• Eucerin Ráncfeltöltő nappali arckrém normál és vegyes bőrre
• Eucerin Szemránckrém bőrazonos Q10-koenzimmel
• Eucerin Ránctalanító nappali arckrém bőrazonos Q10-koenzimmel
• Eucerin Bőrpír-elleni nyugtató éjszakai arckrém
• Eucerin Bőrpír-semlegesítő arcápoló (zöld pigmenttel)

A sorosolás

Sokat gondolkodtam, hogyan bonyolítsam le a sorsolást, végül a véletlenszám generátor mellett döntöttem. Fogtam a nevedet és a Facebook oldal lájkolásának sorrendjében beletettem egy Google Docs táblázatba.

Az első és legnépszerűbb véletlenszám generátorral 1 és 50 között kisorsoltam egy számot, és az egész sorsolást rögzítettem.

A szerencsés nyertes a 45-ik lájkoló, azaz Hegedűs Gergely lett, mivel a véletlenszám generátor a 45-ös számot dobta ki.

Gergelynek gratulálok a nyereményhez!

Eszembe jutott, hogy mennyire utálom, amikor olyan felesleges információval terhelnek ismerősök a Facebook falon, ami se nem érdekel, se nem tudok semmit az ügy érdekében tenni.

Éppen ezért egy apró figyelmességnek köszönhetően úgy osztottam meg a hírt, hogy csak azok az ismerőseim kapják meg, akik tudnak is segíteni a gazdi megtalálásában.

Ehhez a Facebook listák “szolgáltatását” vettem igénybe.

Mik azok a Facebook listák?

A folyamatosan változó Facebook már egy ideje lehetőséget ad arra, hogy az ismerőseidet listákba sorold, ezzel egyfajta rendszerezést tudsz kialakítani. Ha például több olyan ismerősöd is van, akiről tudod, hogy érdeklődnek egy adott téma iránt, őket egy listába rendezve könnyebben tudod értesíteni egy új hírről, eseményről, akcióról, cikkről.

A Facebook automatikusan is készít listákat, iskolák, munkahelyek vagy lakhelyek alapján, ezek tartalma dinamikusan változik, azaz, ha egy új ismerősöd lesz és megfelel valamelyik lista feltételének (pl. lakhely), akkor bekerül a listába.

És ez mitől figyelmesség?

Egy bejegyzés írásakor lehetőséged van megadni, hogy kik láthatják azt, amit éppen kiírsz a falra. Kiválaszthatod, hogy publikussá, azaz mindenki számára olvashatóvá teszed vagy csak az ismerőseid számára vagy akár 1-2 meghatározott ember vagy lista számára.

Itt jön képbe a figyelmesség. A tegnapi kutyagazdi kereső bejegyzést csak a “Zalaegerszeg Area” listába tartozó ismerőseim látták, mivel csak velük osztottam meg. Egy budapesti vagy debreceni ismerőst csak bosszantottam volna a számára irreleváns információval (lehet, hogy még így is idegesített pár zalaegerszegi ismerőst ).

Ha többen használnák ezt a funckiót, talán élvezetesebb (akarom mondani kevésbbé bosszantóbb) lenne a Facebook használata.

Update: egy dolgot kifelejtettem! Miután egy ilyen módon “szűkített” csoportnak üzentünk, ne felejtsük el visszaállítani az eredeti beállításra, mert mindig az utolsó állapotot jegyzi meg a Facebook.

A legjobb trénerem a közvetlen főnököm, vezetőm volt, de profi külsős és belsős tréningeket is kaptunk rendszeresen. Ennek is köszönhető, hogy rövidke vezetői pályafutásom alatt (amikor patikavezető voltam) tudatosan és tudat alatt is inkább vezető voltam, mint főnök.

Mik a különbségek?

• egy főnök hajtja az alkalmazottjait, míg egy vezető képzi, tanítja őket a cél vagy a jobb eredmény elérése érdekében.
• a főnök azt mondja: én, míg egy vezető azt: mi
• probléma esetén a főnök a hibást keresi, míg a vezető a hiba okát
• a főnök tudja, mit, hogyan kell csinálni, míg a vezető tudja és megmutatja, mit, hogyan kell csinálni
• egy főnök utasít, egy vezető kér
• egy főnök azt mondja: csináld! Egy vezető azt mondja: csináljuk!
• egy főnök mellett úgy érzed, hogy rabszolga vagy, egy vezetővel viszont közös célért dolgozol

Úgy gondolom, hogy a valóságban valahol a kettő között kell megtalálni az egyensúlyt, hiszen például vannak, akiktől nem lehet kérni egy feladat elvégzését, csak utasítani lehet, mert másképp nem végzi el az adott feladatot. Ha azonban túlzottan engedékenyek vagyunk és állandóan csak kérünk, akkor könnyen egy gyenge vezető képét alakíthatjuk ki magunkról, aki sokszor döntésképtelen.

Neked vezetőd vagy főnököd van? Hogyan tudsz jobban dolgozni?

Kimondhatatlanul sok papírt (papír = fa) használunk a mindennapok során, sokszor eszetlenül, gondolkodás nélkül.

Joe Smith, egy amerikai ügyvéd, aki nagyon komoly szószólója a helyes papír törlőkendő használatnak.

A módszere két lépésből áll: ha megmosod a kezed, a csap felett rázd le (1) róla a vizet (mondjuk 12 alkalommal), majd használj egy darab, félbe vagy negyedére hajtott (2) papír törlőkendőt, aminek így nagyobb a nedvszívó képessége.

Zseniálisan egyszerű, és egy kis lépéssel sokat tehet az ember a környezetéért, s nem utolsó sorban még takarékoskodhat is vele.

@csigez: Valahol nem hülyeség ez a monitorozás, azért a mai világban csak nem árt tudni, hogy hova adjuk ki a forintokat.

@wyctim: Hát nem tudom, szerintem amúgy sem árt. Tehát mondom, nekem ez ilyen személyes problémám, hogy ugye nem tudom, hogy hova megy a pénz, meg, hogy hova fog menni a pénz, úgyhogy én ezt így látni akarom!

A bejegyzésben említett szabályok és a YNAB filozófia megértése miatt feltétlenül ajánlom, hogy olvasd el a korábbi bejegyzésemet a témában.

A kezdetek

Az egész pénzmenedzselés kérdés nálam akkor kezdődött, mikor munkát váltottam és jóval többet kerestem, mint korábban. Az első 1-2 hónap önfeledt (vagyis inkább gondmentesebb) költekezése után gyorsan felmerült bennem az igény, hogy jó lenne látni, mire és mennyi pénz megy el. Ha már többet keresek, mint amit egyébként elköltenék (józan ítélőképességem megmaradt), akkor azt a plusszt el kellene osztani valamire, ami hasznos, jövőbe mutató, nem pedig felélni.

Persze az is táplálta a pénzmenedzselés iránti vágyamat, hogy a válásom kapcsán esedékes volt egy nagyobb összegű kifizetés és szintén a válás miatt a lakáshitelem törlesztése is drasztikusan várható volt, hogy megváltozik (ennek a levét mostanában fogom meginnni).

Miután sorra csalódtam az általam kipróbált alkalmazásokban, megvásároltam az elsőre leginkább a filozófiája miatt szimpatikus YNAB alkalmazást.

A pénz beszél

Indulásként azt csináltam, hogy minden pénzzel kapcsolatos dolgot összeszedtem. Értem ezalatt az összes banknál vezetett számlámat, készpénzt, étkezési jegyet és a megtakarításaim is. Mindent beírtam, még akkor is, ha nincs rajtuk pénzmozgás. Azt akarom, hogy a pénz beszéljen hozzám, tudjam hol és milyen mozgás van. Kontroll kell!

A kategóriák, alkategóriák összeírása nem egy egyszerű feladat és igazán jól csak az idővel alakul ki. Ez folyamatosan változik, összevonsz, szétosztasz kategóriákat, erre nincs igazi recept, ezt majd úgyis te érzed, hogy mire van szükséged. Én is többször változtattam már rajtuk, kiindulásnak azt tudom javasolni, hogy ülj le és gondold át, mikre szoktál költeni. A tervezés fontos.

Nem fog minden eszedbe jutni, de ne aggódj: használat közben úgyis kiderül, hogy szükség van egy újabb kategóriára. Ez persze kicsit megnehezíti a tervezés kérdését, de ahogy a korábbi bejegyzésben is olvashattad, mivel semmi nincs kőbe vésve, az alkalmazással dinamikusan tudod a költségvetést is alakítani.

Példa: megcsinálod az Étel-Ital kategóriát, amibe kezdetben csak a élelmiszer jellegű kereskedelmi egységekben (aka bolt) történő vásárlásaidat rögzíted. Van egy, vagy több jó vagy rossz szokásod: édesség, dohányzás, kóla, kávé, alkohol bármi. Egy idő után nem csak az kezd el majd érdekelni, hogy mennyit költesz bevásárlásra, hanem kicsit szofisztikáltabb kimutatásra vagy kíváncsi. Például, hogy mennyit költesz kávéra egy hónapban. Én ezért szoktam külön venni a bevásárlásból a kávéra költött összeget, csakúgy mint a reggelire, ebédre, rendelésre költött összegeket. A módszer az, hogy (bár van iPhone alkalmazásom, de nem szeretem) elrakom a számlákat és mikor beviszem a YNAB alkalmazásba a kiadást, akkor a végösszegből levonom az ilyen külön alkategóriára szánt összegeket. Magyarul máshova költségelem el.

Ez nekem azért is jó, mert jobban látom, hogy ha szükség van rá, akkor hol tudok beavatkozni a kiadásaimba, min kell változtatni.

Kell egy költségvetés

Ha megvannak a számláid, kategóriáid, alkategóriáid, akkor el tudod kezdeni megcsinálni a költségvetést, alkalmazni tudod az első szabályt: “Költsd el minden pénzed”. Amikor elkezdtem, fogalmam sem volt – talán nagyságrendileg sejtettem -, hogy melyik “költséghelyre” mennyit költök. Nem tudtam, hogy egy adott hónapban mennyi ételt vásárolok, mennyit költök az iTunes AppStore-ban, mennyi benzint eszik meg Walter, mennyi pénzt költök magamra (ruhák, cipők, testápolás, sport) vagy, hogy egyáltalán: mennyi pénzem marad meg a hónap végén, amit akár le is köthetek megtakarításként.

Ahhoz, hogy költségvetést tudj készíteni, meg kell adnod a számláidhoz a kiindulási összeget, hogy mennyi pénzed van most. Persze nem kötelező mindent, ha például van félretett pénzed, nem kell feltétlenül belevenned az új költségvetésbe. Az se zavarjon, ha hó közepén vagy, a rendszernek amúgy is kell 2-3 hónap a meglátásom szerint, hogy működni kezdjen.

Példa: Az autózás drága mulatság, jó nyomon követni, hogy mennyi pénz megy el rá. Nagyjából tudom, hogy mennyit autózok egy hónapban (munkába járás), így beköltségelek egy összeget, amit benzinre szánok (illetve tudok szánni). Nálam ez májusra 35.000.- ft, amiből látszik, hogy már elköltöttem 22.570.- forintot. Beköltségeltem 5.000.- forintot szerelési díjra és 10.000.- forintot alkatrészre. Ez már egy haladó szint, a második szabály alkalmazása. Mivel Walter nem mai darab, bár nagyon jó állapotban van, bármi megtörténhet vele. Előre gondolkodom és költségelek, virtuálisan “elköltök” rá minden hónapban 5-10 ezer forintot. A Category balance oszlopban láthatod, hogy így apránként összejön egy szép összeg, ami a valósában a bankszámlámon csücsül, kvázi megtakarítás, de ha beüt a baj, akkor minden komolyabb gond és megerőltetés nélkül hozzá tudok nyúlni ehhez az összeghez, hiszen ez erre lett félrerakva, dedikált célja van.

Ha ezt már lassan másfél éve csinálom, akkor hogyhogy csak ennyi összeg gyűlt össze?

Időközben költöttem is belőle – volt pár apróbb meghibásodás -, illetve a hármas szabályt alkalmazva átcsoportosítottam kategóriákon belül pénzeket, mikor nem kerestem jól és másképp nem jöttem volna ki a hónap végére.

Látod, hogy a Hivatalos költség kategóriában van még 6.300.- forint. Ez most konkrétan a súlyadó második félévi összege. A januári hónapomat sikerült úgy zárnom, hogy már akkor el tudtam költségelni az egész éves súlyadót, így az első félév befizetése után még ott maradt a második félévi. Így majd július (szeptember?) magasságában, mikor esedékes lesz a befizetés, nem kell stresszelnem, hogy miből fogom ezt megtenni, hiszen a júliusi költségvetésemben ez a tétel már nem fog szerepelni, már korábban megkerestem rá az összeget.

A következő havi költségvetést teljesen random módon, szabadon csinálom, amikor éppen szükségességét érzem, de legkésőbb minden hónap első napjaiban. A Things alkalmazásban beállítottam egy ismétlődő todo-t, minden héten tartok egy költségvetés átvizsgálást, egyfajta finomhangolást. Ilyenkor átnézem, hogyan állnak a kategóriáim, látszik-e már esetleg valami túlköltés, kell-e valahol faragnom a költségvetésből, vissza kell-e fognom magam a költekezés terén vagy se.

Nyílván, az első pár hónapban fog kialakulni az számodra is, hogy mire mennyit célszerű költségelni. Ne félj attól, ha hónap közben módosítanod kell az elköltségelt összegen. Ha megfogadsz egy tanácsot, azt javaslom, hogy engedd meg magadnak, hogy adott kategóriában túlköltésed legyen. Ha a költségvetés finomítgatását úgy értelmezed, hogy mindig tekersz kicsit az értékeken, hogy szép legyen az egész, ne legyen túlköltés, beleférj az összeghatárokba, akkor csak becsapod magad. A YNAB szépen pirossal jelzi neked, hogy hol költöttél túl sokat és ez számodra értékes információ!

Azt kell csak eldöntened józanul, hogy ez rossz tervezés vagy tényleges túlköltés miatt van. Hidd el, belejössz, csak tényleg: ne csapd be magad!

Kedvezményezettek kezelése

Ahogy a kategóriákat, úgy azokat a helyeket, személyeket is igyekszem pontosan vezetni, ahol/akiknek fizetek valamiért. Ez egy-egy kimutatást tud megkönnyíteni és jobban nyomonkövethető a pénz útja. A bevásárlásnál például megkülönböztetem a nagyobb multikat (Spar, Tesco, Aldi, Lidl, Auchan), de a kis magán boltok már egy kalap alatt Bolt néven futnak.

A kedvezményezettek (Payee a programban) kezelése azért is jó még, mert a YNAB alkalmazás megjegyzi az adott kedvezményezetthez tartozó kvázi vásárlási szokásainkat. Mivel az internet és sat tv előfizetésem összege állandó, elég csak a dátum utáni első mezőbe beírnom, hogy T-home és máris kapom a kiadás mezőbe automatikusan a rendszeres havi összeget, amit a korábbi bevitelből jegyzett meg az alkalmazás. Ez gyorsít a bevitelen.

A kedvezményezetteknek még akkor tudod hasznát venni, mikor valami probléma van és utána kell nézni például, hogy megtörtént-e a befizetést, elkönyvelted-e az összeget. Ezzel akár el tudod azt is kerülni a heti finomhangolások során, hogy egy számlád kifizetetlen maradjon. A keresés mezőkbe elegendő beírni a kedvezményezett nevét (vagy akár a kategóriát) és máris az összes hozzá köthető költségedet látod, minden zajt kiszűrve.

A bevételek kezelése

A bevételeknek alapvetően két kategóriája van: Available this month (ebben a hónapban rendelkezésre álló) és Available next month (következő hónapban rendelkezésre álló). Ezek kiválasztásával azt tudjuk megadni, hogy az éppen elkönyvelni szánt bevételt melyik pénzügyi hónapban szeretnénk felhasználni. Ha az aktuális hónapban, akkor értelem szerűen a this month a barátunk, míg ha a következő hónapban, akkor a next month.

Példa: a négyes szabályhoz vezető út eléggé rögös, de nem elérhetetlen. Ha annyi pénzt tudtál megtakarítani, hogy egy havi kiadásaidat gond nélkül tudod fedezni, akkor minden hónapban megkeresett összeg a következő havi büdzsébe fog menni, azaz akkor áll a rendelkezésedre.

De addig fel lehet ezt úgy is fogni, mint egy azonnali (cd írós hasonlattal élve on-the-fly) takarékoskodást. Elmagyarázom.

Ha olyan munkád van, ahol minden hónapban ugyanannyi fizetést kapsz, rendszeresen, akkor ezt a megoldást kevésbbé tudod alkalmazni. Ha olyan helyen dolgozol, ahol van prémium vagy teljesítményarányos bérezés, vagy több helyről van bevételed, akkor már neked szólnak a következő sorok.

Miután elkészítetted a költségvetésedet, kialakult egy összeg, hogy adott hónapban mennyi pénzre van szükséged, hogy megvalósítsd (kifizesd) azokat a dolgokat, amiket szeretnél. Jönnek a bevételek, melyeket először az Available this month címkével jelölsz, majd szerencsés esetben eléred azt, hogy megkerested az adott hónapra szükséges pénzt, de még számítasz bevételre, ami realizálódik is. Ilyenkor két dolgot tehetsz: elkönyveled az aktuális hónapra és jókora tartalékkal nyitod a következő hónapot (ezt egyébként jelzi is a YNAB buffer néven), vagy előre gondolkodsz és elkönyveled következő hónapra (Available next month). Ez igazából csak formalitás, mert a végeredmény az, hogy a következő hónapot kedvezőbb pozícióból nyitod. Spórolásra viszont azért ad lehetőséget, mert nem lesz ott kísértésként az aktuális hónapban mint többlet, elköltségelhető összeg (Available to budget), hanem a következő hónapodban elköltségelhető összegként szerepel majd. Érthető? Ha nem, nyugodtan kérdezz!

Nyáron, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy el tudtam menni egy egész hónap szabadságra. Igen, de ha nem dolgozol, bevételed sincsen. Ezért a júniusi és júliusi büdzsémet úgy alakítottam, hogy egy szint után már be tudtam állítani, hogy a bevételek a következő hónapra kerüljenek át. Így úgy kezdtem az augusztust és a szabadságot, hogy megvolt az arra a hónapra szükséges pénz, úgy, hogy júliusban kapott pénzeket Income Available next month, azaz a következő hónapban rendelkezésre állónak jelöltem meg. Már júliusban a kezemben volt, de nem engedtem meg a költségvetésemnek, hogy úgy tekintsen rá, mint júliusban elkölthető összegre.

Jól látod, hogy ez kicsit játéknak tűnik a szavakkal, de hidd el, hogy a YNAB filozófiát és alkalmazást használva ezek értelmet nyernek és segítenek a pénzügyeid kezelésében.

Kiadások kezelése

Azt láthatod, hogy a YNAB nem egy szimpla kiadás/bevétel rögzítő alkalmazás, annál sokkal több. A kiadások kezelése, rögzítése azonban létfontosságú a rendszer sikerének érdekében.

Felmerül a logikus kérdés: mit rögzítsek? A válasz rém egyszerű: mindent!

Illetve tudok egy megengedő tanácsot is adni. Csinálj egy kategóriát, ami arról szól, hogy adsz magadnak pénzt, amit bármire elkölthetsz, bűntudat nélkül. Kvázi zsebpénz. Ebben az esetben az ebből a büdzséből történő költéseidet nem kell rögzíteni, csak egyszer, mondjuk hó végén, hogy elköltötted az egészet. Ez segíthet abban is, hogy ne legyél túl garasos, ne akarj túlzottan a büdzséhez ragaszkodni. Mert hidd el nekem, a YNAB filozófia használata után eleint fogsz, nagyon is!

Volt egy rövid, fájdalmas időszak, mikor iPhone nélkül voltam. Ekkor szoktam át szinte teljesen arra, hogy a YNAB mobil alkalmazás használata helyett inkább gyűjtöm a számlákat, blokkokat és mikor gépközelbe kerülök, akkor írom be a kiadásokat. Ebben persze közrejátszott az is, hogy az iPhone az utóbbi években eléggé belassult. Ha már iPhone verzió: az alkalmazás tud olyat, hogy a gps koordinátákat rögzíti az adott kedvezményezetthez. Épp a Sparban vagyok, még a parkolóban beírom a kiadásomat. Ilyenkor az iPhone gps adatai alapján a YNAB eltárolja a helyzetemet és hozzácsatolja a Spar kedvezményezetthez. Legközelebb, mikor ott járok és megnyitom az alkalmazást, már automatikusan feldobja a lehetőséget, hogy a Sparhoz írjak be költséget. Hasznos tud lenni, bár egy Westendben pont nem jó semmire sem.

Tehát számlák. Amint korábban már említettem, mindent beírok, van, hogy ami egy számlán van azt én még tovább bontom kategóriákra. Példának említettem már a kávé vagy reggeli és ebéd kiadásokat, de hölgyek és agglegények vezethetik akár élelmiszertől elkülönítve a mosópor és öblítő kiadásokat.

Túlköltés

Gyakran megesik velem is, hogy túlköltök. Leggyakrabban ez szerencsére amiatt történik meg, hogy túl szigorú költségvetést készítek, de volt már olyan is, hogy rosszul terveztem. Főként a bolti kiadások és benzin esetében esek ebbe a hibába.

A túlköltéseket a YNAB kétféleképpen kezeli. Az egyik megoldás az alapbeállítás, mikor a túlköltést levonja a következő havi tartalékból (buffer).

Apropó tartalék. A YNAB tartaléknak hívja azt az összeget, ami egy hónapban a (bevételek)-[(kiadások)+(be nem költségelt összeg)] képlet eredményeként kijön. Ezt minden hónap végén átdobja a következő hónapra, ahol ez az összeg a nyitó egyenleg.

Ez a metódus azért jó, mert attól, hogy egy-egy költséghelyen esetleg túlköltöttél, attól még az össz havi költségvetésed egyben maradhat, mivel kompenzálja mondjuk egy plusz bevétel, vagy szimplán nem költségeltél el minden rendelkezésre álló bevételt, így a tartalékból le lehet vonni a túlköltést.

A másik, kevésbbé javasolt megoldás az, amit a fenti képen is látsz. A túlköltés összegét nem az egész, következő havi költségvetésből vonja le a rendszer, hanem csak a túlköltött kategória következő havi értékéből. Ez kicsit statikussá teszi a rendszert, de vannak esetek, mikor hasznos lehet. A fenti képnél maradva, egy kicsivel többet tankoltam Walterba, mint kellett volna, de tudtam, hogy következő hónapban nem fogom annyit használni, ezért a következő havi szintén 20.000.- forintos költségből a túlköltést levonva is bőven tudtam teljesíteni a kategória limitjét. Azonban az is látszik, hogy mivel csak 2.262.- forinttal költöttem túl az adott hónapban, de a kummulált túlköltésem már 5.914.- forint, azaz ez nem az első alkalom volt már. A túlköltésektől nem szabad félni olyna értelemben, hogy fontos információt hordoznak számunkra. Nem jó megoldás az, ha rendszeresen kozmetikázzuk a költségvetést, nem javaslom.

A fenti példánál maradva, ahelyett, hogy több pénzt költségeltem volna utólag el, hagytam a benzinre szánt összeget az eredetiben, mert így látom, hogy a tervezettnél jóval többet költöttem. Amire lehet magyarázat és nem várható, hogy ez állandósul. Ha több hónapon keresztül túlköltöd az adott költséghelyedet, akkor azonban érdemes átgondolni, hogy megemeled a rá szánt keretet, vagy változtatsz a szokásaidon és kevesebbet költesz.

Így kezd el működni a filozófia, a pénzmenedzsment, ha levonod a megfelelő konzekvenciákat.

Számlák közötti pénzmozgás

Mivel a YNAB tud kezelni több féle számlát, ezért szükséges a számlák közti pénzmozgásokat is rögzíteni. Készpénzben kaptam meg a fizetésem, de betettem a bankba. Logikus, hogy ilyenkor a kiadások/bevételek rögzítésére szolgáló ablakban be kell írnod, hogy az egyik számlán kiadásod, míg a másikon bevételed keletkezett. Ez a valóságban azért nem ilyen bonyolult, mivel meg tudod adni, hogy két számla közötti transzferről van szó, és a YNAB automatikusan bevételként tűnteti fel a fogadó számlán a másik számla “kiadását”. Egyszerű.

Én minden ilyen mozgást rögzítek, még a bankon belüleket is.

Cleared balance vs. uncleared balance

Nehéz ezt a részt lefordítanom, de eszembe jutott egy jó hasonlat. A YNAB úgy kezeli a kiadásokat, mint a bankok a bankkártyás vásárlást. Először csak zárolják az összeget, majd mikor jelentkezik érte a tulajdonos (pl. boltban történő kártyás vásárlásról beszélek most), akkor könyvelik csak véglegesen el.

A YNAB esetében is minden kiadás először az uncleared státuszt veszi fel, majd miután átnézted a kiadásokat és mindent jóváhagysz, akkor kerül jóváhagyhatod, átrakod clearedre.

Készpénzes fizetésnél ennek nincs jelentősége, de pont az említett kártyás fizetések vagy utalások esetén van. Ahogy bank, úgy te is tudod zárolni kvázi az összeget és csak a tényleges levonáskor könyveled be véglegesen. Sok gyakorlati jelentőségét azonban én nem látom ennek. Talán úgy lehetne használni, mint egy pénzügyi todo lista. Ülsz a gép előtt, az utalásaid intézed. Először beírod a YNAB-be, hogy miket kell elutalnod, majd egyenként csinálod az utalásokat. Amit elutaltál, azt “kipipálod”, azaz cleared státuszra teszed. Így látod, hogy mi maradt még ki. Hmm, talán erre jó, bár én inkább azt szeretem már csak beírni, ami már megtörtént, levonásra, elköltésre került.

Automatizált költségek

Időt spórolhatsz meg azzal, hogy állandó költségeid beírását automatizálod. Erre lehetőséget ad az alkalmazás, minden egyes számlához. Én a számlavezetési díjakhoz szoktam használni, bekerül a regiszterbe és már csak jóvá kell hagynom.

Összegzés

Még órákon át tudnék beszélni róla, hogy mit hogyan csinálok, éppen ezért tervezem, hogy tartunk majd erről egy Google hangoutot. Ahogyan írtam már többször is, nekem segít a YNAB alkalmazás és a mögötte rejlő filozófia egyfelől spórolni, másfelől pedig előre tervezni.

Jobban átlátom, hogy mire van és mire nincs lehetőségem. Mivel tisztában vagyok a pénzügyi helyzetemmel, ha van egy új célom, könnyebben el tudom érni. Ha váratlan költségem keletkezik, azt jobban tudom kezelni, mert a módszernek köszönhetően sikerült tartalékot gyűjtenem. Igaz, ennek a tartaléknak megvan a maga helye, kategóriája: ha valamit venni akarok, azt a vásárlás pillanatában nem valaminek a rovására, lesz ami lesz alapon teszem, hiszen akár több hónappal előtte már előkészítettem a keretet rá.

Születésnap, névnap? A családtagok, barátok jeles dátumai adottak, ezáltal jól tervezhető, hogy melyik hónapra mennyi kiadást szánsz erre a célra.

Valentin nap? Februárra költségelj el étterem és ajándék kategóriába pénzt, akár több részre bontva, decembertől kezdve.

Karácsony? Már most elkezdheted havonta elköltségelni az 5-10 ezer forintot (vagy mindenki a vérmérséklete, lehetőségei szerint), így látod hónapról hónapra, hogy az előre gondolkodás miatt elköltött összegeken túl mire van még az adott hónapban lehetőséged.

Zen jótanács

Ez az egész bejegyzés a pénzről szólt, hogy mire tudod majd elkölteni. De biztosan el akarod értelmetlen dolgokra költeni? Jók a prioritásaid? Tudsz megtakarítani?

Leo Babauta jótanácsa a következő: számold át a tárgyak értékét pénzből munkaórába. Gondold át, hogy hány órán át kell érte dolgoznod. Egyből átértékeled, hogy kell-e neked vagy se.

A homeopátiás vevő

Van egy visszatérő vevőnk, egy amúgy nagyon szimpatikus és jó fej anyuka. Sokszor érdeklődik, kikéri a véleményünket, tanácsunkat. Előnyben részesíti a homeopátiás készítményeket és ezt megjegyeztük. Éppen ezért – tiszteletben tartva az ő meggyőződését és igényét -, nem szoktunk vele vitába szállni, annak ellenére, hogy néha a szakmai szemléletmód megkövetelte volna azt. Ha egy kis önkritikát gyakorolok, akkor azt is mondhatnám, hogy elkönyveltük: ő “A homeopátiás vevő”.

Hamar rájön az ember, hogy hit és vallási kérdésekben nem feltétlenül éri meg vitázni. Főleg, ha a vitapartner nem alkalmas erre. A homeopátia pont egy ilyen témakör.

A történet

Történt, hogy a hölgy gyermeke megbetegedett és bár eddig homeopátiával sikerült elkerülni a betegségeket, most észlelte a problémát és orvoshoz fordult. Recepttel jött hozzám, amin egy generikus antibiotikum volt felírva. Mivel éppen nem volt nálunk készleten, felajánlottam az eredeti készítményt és legnagyobb meglepetésemre teljesen korrektül hozzáállva elfogadta a cserét. Mivel minőségben még jobban is járt, külön köszönte a lehetőséget.

Aztán beszélgettünk kicsit. Elmesélte, hogy bár voltak az orvosnál, ő nem írt fel szerinte időben a gyermeknek antibiotikumot és emiatt kicsit meg is orroltak rá.

Általában akik homeopátia rajongók, messziről elutasítják az antibiotikum kezelést.

Tovább beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon józanul látja a hölgy a homeopátia kérdését: ő maga mondta ki, hogy “van egy pont, amin túl már nem szabad szórakozni, orvos és gyógyszer kell!” Bevallom, totális meglepetés volt ez a kijelentés számomra és egyben pozitív csalódás.

Kiderült az is, hogy orvosváltáson gondolkoznak, pont emiatt, mivel az az érzésük, hogy nem kapnak időben antibiotikumot. Olyan stílusban folyt a beszélgetés, hogy bátorkodtam vitába szállni: a gyermeke orvosára pont az jellemző, hogy abszolúte józanul ítéli meg a helyzetet és jó időben, a megfelelő antibiotikumot választja ki a betegei számára. Az orvos, akit alternatívaként említett az anyuka pedig pont, hogy az ellenkezője. Jót nevettünk, majd megköszönte ezt az információt.

Megbeszéltük még a probiotikum és antibiotikum viszonyát (a gyógyszer és a probiotikum bevétele között kb. 2-3 óra különbség legyen) és rákérdeztem, hogy szednek-e a gyerkőcök valamilyen multivitamint, mert ilyenkor annak szedését is fel kell függeszteni, mivel gátolhatják az antibiotikum hatását.

A tanulság

A történet után azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon az adott orvosról miért alakult ki az anyukában egy homlokegyenest más vélemény, mint ami a valóság. Aztán összeraktam a történetet, ami egy lehetséges verzió és tele van előítéletekkel, feltételezésekkel.

Mint említettem szinte köztudott, hogy az anyuka homeopátia rajongó. Ezt a tényt vélhetően nem csak mi a patikában, hanem az orvos is tudja. Ezért, kerülendő az értelmetlen konfliktusokat – vagy már belefáradva a “vitákba” – ő is másképp áll az anyukához, a gyermekeihez. Azaz, olyan esetben, mikor másnak már antibiotikumot adna, itt nem teszi. Bár, mint ahogy fentebb is írtam, mi is hasonlóan kerüljük a vitát, azt gondolom, hogy ez nem jó!

Azért nem jó, mert egy előítéletre, feltételezésre alapozunk egy későbbi szakmai döntést. Nehéz kérdés ez, mert egy jó orvos-beteg vagy gyógyszerész-beteg kapcsolat a közös egyetértésen kell, hogy alapuljon, azaz ha a betegnek különleges igényei vannak, azt figyelembe kell venni. Csak tudni kell az ésszerű határt meghúzni és betartatni.

A probléma leginkább itt van: sok beteg, szülő eszetlenül, minden tudományos alapot mellőzve, az orvos és gyógyszerész szakmai hozzáértését megkérdőjelezve, ellenséges stílusban “hisz” a homeopátiában és ezzel a konszenzuson és kölcsönös tiszteleten alapuló kezelést, gyógyszerelést nehezíti meg vagy akár teljesen ellehetetleníti azt.

A fenti esetben szerencsére nem erről volt szó, viszont nagyon jó példa arra, hogy milyen, amikor tévesen ítélnek meg. A magadról mutatott és kialakított kép még a legnyitottabb, legjóindulatúbb embert is befolyásolja valamilyen irányba. Ez lehet tévesen jó is és tévesen rossz is.

A legegyszerűbb módja, hogy a feltételezéseket, előítéleteket eloszlasd, ha nyíltan kimondod a véleményedet. Mindig.

Ahogyan szerencsére tette ez az anyuka is, akiről most már tudom, hogy a józan homeopátiás “gyógyszereket” felhasználók körébe tartozik és tudja, mikor kell az öngyógyításnak (önámításnak) gátat szabni és szakemberre bízni a döntést. Ezt nagyra értékelem!

A bejegyzés eredeti címe: “Az elsősegélydoboz mizéria margójára”.

Csak nem hagy nyugodni a téma.

Megértem, hogy egy esetleges büntetés mindenkit kellemetlenül érint, de szomorú vagyok amiatt, hogy maga az elsősegély, az elsősegélynyújtás kérdése csak ilyenkor merül fel nagy nyilvánosság előtt.

Amikor vészhelyzet van, a túlélés és az életmentés szempontjából szerintem teljesen mellékes kérdés, hogy vajon annak a jód oldatnak a szavatossága lejárt-e már, vagy, hogy steril-e még a kötszer. Ha a kényszer úgy hozza, az életmentés és a veszély elhárítása érdekében kacifántos dolgokat is meg lehet tenni, mint például a filmekből jól ismert inggel, ruhával történő nyomókötés készítése. Ehhez azonban tiszában kell lennünk azzal, hogy mit miért teszünk, illetve, ha ideálisak lennének a körülmények, hogyan oldalnánk meg. Ha ezt tudjuk, csak ekkor tudunk alternatív megoldásokon gondolkozni szükség esetén.

Persze, nem akarom én elbagatellizálni a kérdést, a szavatosság, az elsősegélydoboz rendszeres ellenőrzése igenis fontos!

Emlékszel még?

Szerintem sokkal fontosabb lenne azzal foglalkozni és azt ellenőrizni, hogy vajon a jogosítvány megszerzéséhez előírt elsősegélynyújtási ismereteink mennyire maradtak meg.

1996-ban szereztem jogosítványt és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan elsősegélynyújtási oktatást kaptam a helyi Vöröskereszt szervezésében, ami feljogosított arra, hogy általános iskolásokat oktassak alapfokú elsősegélynyújtási ismeretekre. Sajnos a képzés befejeztével a projekt elhalt, egyszer sem oktattunk iskolákban.

Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy az egészségügyben dolgozom és az egyetem alatt is kaptam elsősegélynyújtási képzést, a tudásom az évek alatt bizony megkopott. Ez azt gondolom, hogy nem feltétlenül az én hibám, hanyagságom, talán szerencsésnek is mondhatom magam, hogy a megszerzett tudásra nem volt eddig (kopp-kopp-kopp) szükségem. Pedig jócskán jártam az utakat, évi 60.000 km benne volt a talpamban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam.

Nyílván, a szakmámnál fogva sok mindent tudok (az élettani, anatómiai háttérnek köszönhetően), hogy miként kell kezelni, de erősen el kellett gondolkoznom egy stabil oldalfekvés kivitelezésén.

Az agyunk ugyanolyan, mint az izmaink: ha nem tartjuk karban, nem edzünk (repetitív folyamatokra gondolok, mint a súlyzózás), akkor gyengülnek, “sorvadnak”. Az agyunk ugyanezt teszi: ha egy megszerzett tudást nem ismétlünk át időről időre, nem gyakoroljuk, akkor az erősen megkopik.

5 évente kötelező szintentartó

Megrémít a tudat, hogy ha netán balesetet szenvedek, akkor az elsősegélynyújtás szakszerűségén múlhat az életem – és ezzel most magamon is kritikát gyakoroltam.

Éppen ezért, sokkal jobban örülnék, ha az amúgy szintén fontos elsősegélydoboz szavatossága mellett arra is figyelmet fordítanánk, hogy a tudásunk “szavatosságát” is ellenőrizzük. Erre egy jó megoldásnak tartom a mondjuk öt évente kötelező 2-3 órás, felfrissítő elsősegélynyújtási tanfolyam elvégzését.

Ahogyan időről időre a jogosítványt is meg kell hosszabbíttatni, az autó műszaki állapotát is ellenőrizni kell, úgy ezt az egyszer, valamikor régen megszerzett tudást sem ártana ellenőrizni.

Miközben anyagot kerestem a cikkhez, akkor találtam rá erre az oldalra, ahol nagyon hasznos információkat találsz és fel tudod frissíteni a tanultakat.

Viccesen fogják fel a történetet – mi mást tehetnének – és záróbuli keretében búcsúznak/búcsúztak (a dátum számomra nem egyértelmű) a vevőktől.

Nem tudom, hogy mennyi irónia van az egészben, úgy érzem, hogy eléggé egészséges adag. Egyfelől megértem őket, mert látni kell, hogy a kkv-k terhei sokszor tényleg abszurdak, ugyanakkor meg elítélem őket, mert a szabály egyértelmű: számlát/blokkot/bizonylatot adni kell!

Tiszta haszon

Még 2009 év elején indított el az akkori MSZP kormányzat egy nagyon “eredeti”, besúgó hálózatokat idéző játékot Tiszta haszon címmel. A program a kezdeti sikerek után hatalmas bukás lett (A www.szamlavalmilliokert.hu oldal már nem is érhető el).

A cél az volt, hogy kifehérítsék a szürke, de még inkább a feketegazdaságot. Mindezt úgy képzelték el, hogy a vevői oldalt ösztönözték havi 10x 1 milliós nyereménnyel arra, hogy igénybe vett szolgáltatások után (amely meghaladja az 1000 forintot, tehát pl. egy lángos után kapott számla nem lett volna jó) kérjenek számlát, majd a számlát azt beküldve sorosoláson vesznek részt, ahol megnyerhetik az 1 millió forintot.

„A számlalottó közel sem érte el azt a célt, amiért a kormány útjára indította. A bukást az is jelzi, hogy amíg az év elején szinte a csapból is a Tiszta haszon program reklámja folyt, addig azóta szinte nem is találkozunk a számlalottó plakátjával, reklámjával” – mondta a lapunknak Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke. Kiemelte: a játékban valószínűleg a régi pályázók vesznek részt hónapról hónapra, újak aligha küldenek be számlasorszámot.

„A feketegazdaság visszaszorítása érdekében olyan adórendszerre van szükség, amely csökkenti a terheket” – tette hozzá Zara László.

Forrás: magyarhirlap.hu 2009. október

Az én ötletem

Reggel, mikor olvastam a fenti lángosos történetet, akkor jutott eszembe egy ötlet, ami sikeresebb lehetne a Tiszta haszon programnál. Én nem a vevői oldalt jutalmaznám (nem csinálnék belőlük “besúgót”, önjelölt APEH NAV ellenőrt), hanem a vállalkozói oldalt.

Létrehoznék egy pozitív adózó listát, és azon cégek között, akik rendszeresen és rendesen adnak számlát (ergó adóznak is) kisorsolnék mondjuk 1 év kedvezményes adózási évet, ahol a adó- és járulékterheit mondjuk felére csökkenteném, vagy minden második hónapban mentesülne valamelyik adóteher alól. Ha tartják a korábbi ütemet, azaz továbbra is becsületes vállalkozásként adóznak és számlát adnak, akkor a kedvezményes év után újból részt vehetnének a sorsoláson.

Hogy ne csak fortuna keze legyen benne, megadnám a pályázati lehetőséget is, mondjuk úgy, hogy akik vállalják, hogy egy önkéntes NAV “átvilágításon” vesznek részt (itt hirdetnék némi moratóriumot is, hogy szigorúan csak az elmúlt 1 évet vizsgálhatná a NAV), akkor a pályázati elbírálás után szintén részt vehetnek a kedvezményes adózási évben.

Ha már a multiknak óriási adókedvezményeket adunk (ezt egy hosszú téma lenne boncolgatni, hogy jó-e vagy rossz, szerintem inkább jó, de épp, hogy csak egy hajszállal), akkor ezzel a módszerrel (ami nem jelentene tömeges, óriási adó- és járulék kiesést) a kkv szektort is lehetne öszötnözni arra, hogy a szürke vagy fekete gazdaságból átpártoljon a fehérbe.

Persze, ne felejtsük el: Magyarországon, a mutyik földjén vagyunk. Az ötlet több ponton is ad trükközésre lehetőséget, főként a pályázati elbírálási oldalon, de ezt lehetne civil szervezetek bevonásával “tisztává” tenni.

Azt, hogy a “nyereményben” hány vállalkozás részesülhetne, majd a szakértők kiszámolják, a lényeg, hogy ösztönző hatása legyen és jobban megérje a rendszerben részt venni, mint kimaradni belőle és maradni a feketegazdaságban.

Vagy legyen az olasz gyakorlat, ahol ha elmulasztod a számla adást és számla kérést, akkor nem csak az eladót, de a vevőt is megbüntetik?! Keményen.

Mindezek mellett újból nekifutnék a vevői oldal ösztönzésének is, de inkább egy magyarázó kampánnyal: ha nem kérsz számlát és a feketegazdaságban vásárolsz, a “közös kassza” meglopásával tulajdonképpen saját magad is meglopod. Persze, ameddig a honatyák kvázi legitimizálják a lopást, addig, ha nincs pozitív példa, nehéz elvárni a “néptől”, hogy önszántából ne a negatív példát kövesse (amiről lehet, hogy azt sem tudja, hogy negatív).

Rosszul látom? Vegyem ki a kezem a biliből? Szólj hozzá bátran!

Ez csak egy reggeli bejegyzés a gondolkodom rovatban.

Akkor még bizakodóak voltunk, hogy tudunk a nagykereinkből szerezni, de keddre gyakorlatilag országos hiány alakult ki az elsősegélydobozokból. De ez csak a kezdet volt.

Akkor cseréljük ki ami lejárt

Mindig is tudtam, hogy leleményes nép a magyar, ha nincs láda, cseréljük ki a tartalmát. Ugyan én ezt nem szoktam javasolni, mert külön-külön sokkal drágább a történet, mintha egy új ládát vennénk.

Az egyik beszállítónktól tudtunk még régebben 1980.- Ft fogyasztói áron dobozt szerezni, de még ezzel a nagyon kedvezményes árral is bőven a nagy hipermarketek árai felett voltunk. Ezért aztán nem is tartottunk, maximum megrendelésre.

Pár ládát fel tudtunk tölteni, ameddig el nem fogyott a kötszer és fertőtlenítő folyadék készletünk. Nosza, rendeljünk. Ekkor ért bennünket az újabb meglepetés: a nagykereskedésekből (a három legnagyobbal vagyunk szerződésben) elfogyott minden kötszer, nuku, nulla, zéró!

Az ígéretek leghamarabb két hetes határidőre szóltak, és az ár is ment szépen felfelé: 2000, 3000, 4000 forint körüli árakat hallottunk a dobozokért.

Akkor jöjjön a simlis megoldás

Nem magyarokról beszélnénk, ha nem kerülne egy ilyen eset kapcsán szóba a trükközés. Nincsen láda? Nincsen kötszer?

“Tegyél rá egy matricát meg pecsétet, hogy érvényes oszt’ jól van!”

Láttad volna a meglepett arcokat, mikor közöltük, hogy bár hallgatólagosan egyetértünk azzal, hogy egy baleset és/vagy katasztrófa esetén az életmentő beavatkozásnál pont nem érdekel senkit, hogy lejárt-e a steril kötszer vagy sem (so called vészhelyzet esetén nem pepecselünk), azért nyílvánvaló csalásra ne kapacitáljanak már bennünket, mert nem fognak sikert elérni. Találd ki, ki volt a szemétláda? Persze, hogy mi, becsületes emberek. Ilyen időket élünk.

Sajtóközlemény – végre vége

…gondolta a halandó gyógyszerész (ez esetben én), mikor meglátta az ORFK nyilatkozatát arról, hogy az interneten terjedő hír igazából rémhír (aka hoax), nincs átfogó elsősegélydoboz ellenőrzési akció. Egy rendőri körökben igencsak jártas ismerősöm, olvasóm felhívta a figyelmet az átfogó szóra és ennek értelmezésére. Tehát nincs, de mégis van.

Természetesen a lakosságot a pozitív hír, a cáfolat soha nem érdekli, ellenben a rémhírrel, amit azonnal 100% biztosnak és hitelesnek vél. Némileg megértem az embereket, a politikus elv(és nem)társak megtanítottak minket arra, hogy amit cáfolnak, az általában igaz. Egy jogi kérdésekkel foglalkozó blog némi bizonyítékot várt (és vár a mai napig) azoktók, akiket a rémhír szerint megbüntettek, de hiába: a mai napig nem érkezett egy fotó sem a sárga csekkről.

Számomra meglepő gyorsasággal április 26-án kijött egy újabb cáfolat, nyilatkozat, mely szerint nem bírságolhatnak a rend éber őrei az elsősegélydoboz miatt, csak figyelmeztetik az autósokat, tekintettel a kialakult készlethiányra.

Az cáfolatok eredménye borítékolható volt: méginkább gyűrűztek be a vevők a patikába elsősegélydobozt vagy kötszert keresve. Ha egy addig nem ismert, enyhén zavarban levő férfi jelent meg a táránál (köznyelvben pult), akkor szinte 99% biztonsággal tudtuk, hogy elsősegélydobozt fog keresni. Jellemző volt az első mondat is:

“Nem igazán tudom, hogy tudna-e esetleg segíteni, autóba való elsősegély felszerelést keresek.”

Eleinte türelmesen végighallgattuk az ilyen vevőket, de a nap közepére már fogyott a mi türelmünk is és a mondat felénél a szavába vágtunk, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta és azt tehessük, ami a dolgunk: gyógyszert (vitamint) készítsünk, adjunk el.

A munkamenet megszakítása

Mikor orvoslátogatóként dolgoztam, az egyik orvosom mondta a következő nagy bölcsességet:

“Az embernek két nagy ellensége van: az óra és a telefon!”

Abszolút átéreztem a gondolatát, hiszen az elsősegélydoboz mizéria miatt majd’ egy teljes hétig kb. 5 percenként meg kellett szakítani a normális munkamenetet, a szakmai tevékenységet és vagy a telefonhoz kellett rohangálni, vagy pedig a gyógyszertár profiljába csak 1-2%-ban beleillő elsősegélydoboz igényekkel foglalkozni. Nem azzal, amit tanultunk, ami a feladatunk.

Sokakat nem vígasztal – joggal

Sok vevőnk (azaz majdnem vevőnk) azzal a gondolattal távozott, hogy neki ugyan mondhatnak bármit, mivel 3-4-5 éve lejárt a láda és a tartalma, ő maga sem lenne elnéző saját magával szemben, ha megállítaná a rendőr. Megértem.

Ugyanakkor az országos készlethiány is sokak számára elfogadhatatlan volt.

Többek között ezért is írom ezt a blogot, hogy jobban beleláss a patika életébe és lassan kialakuljon egy kép benned arról, hogy egy patika közel sem úgy működik mint egy nagy multi, illetve, hogy a patika nem egy bolt.

Tanulság

Mi lenne, ha rémhírterjesztés helyett mindenki tanulna az esetből, és beírná a naptárjába, mondjuk egy tetszőleges hónaphoz, hogy “elsősegélydoboz ellenőrzés”. Egyre több embernek már okosabb a telefonja, mint saját maga, szinte mindegyikben van naptár. Egy éves ismétlődést állítunk be, és máris kész az automatizált mizéria elkerülő magatartásunk.

Egy külön szocio-pszichológiai vizsgálatot érne lassan meg, hogy miként terjednek a pletykák, a rémhírek és miért nagyobb a hitelességük, mint a cáfolatoknak, objektív tájékoztatásnak.

Update: a nagykereskedések már csak hónap közepére ígérnek elsősegélydobozt, így a mizéria tovább gyűrűzik, sajnos továbbra sem tudunk a vevőink számára rendelni. Benzinkutakon azonban már lehet – állítólag – kapni.

Klener és Lank után, most újabb kedvencem van Numbred személyében.

Most, hogy kerestem anyagot a bejegyzéshez, jópár olyan infót találtam, ami közös a “karrierünkben”. Sulirádió, korai rave zene, Sasha, progresszív irány, azon túl a deep house, síelés, fényképezés, oroszlán csillagjegy.

Nála is ugyanazt érzem, mint anno Lank esetében, hogy olyan alázattal és tisztelettel nyúl zenékhez, ami abszolút átjön a mixeken és ettől lesz igazán jó. A technikája is megfelelő, mint a nagyok! Az egyik interjúban többször is említi Sasha-t, érződik a mixjein, hogy rajta nevelkedett ő is. Sőt, külön öröm számomra, hogy az egyik mixben a záró zene Sasha – Xpander című dala, ami az egyik alapmű volt a progresszív zenei világban.

Numbred podcastjére is fel tudsz iratkozni, így az iTunesban automatikusan megkapod a legfrissebb mixeket tőle. Most épp a legfrissebb pörög nálam, nagyon jó, csillagos ötös!

Az ugrálások a mixben nem miatta vannak, a justmusic.fm így védi az újraközléstől a mixeket, hiszen Magyarországon vagyunk vagy mi.

Az első résztől fogva nagy Torrente rajongó vagyok és ez a negyedik rész első nézésre nekem is kicsit felemás volt. De mit is vár az ember egy háromszor lerágott csontról? Az Üvegtigris 3. sem ütött már akkorát, mint az első kettő (konkrétan az az érzésem, hogy nem lett az a film befejezve). Eleve szerintem a koncepció rossz, hogy filmekből több részt csinál valaki. Ugyanakkor meg mégis jó, hogy kedvenc karakterünket újra láthatjuk, új poénokkal.

Tegnap olvastam az index.hu riportját a mesterrel, Santiago Segurával, aki számomra nagyon szimpatikus. Egyfelől nem tudtam – lusta voltam utána nézni -, hogy ő valójában nem egy az egyben úgy néz ki a való életben, mint az általa megformázott José Luis Torrente, hanem 30 kilóval kevesebb és “másképp kopasz”, ahogyan az index riportjában is fogalmaznak.

Apropó index riport: mostanában nem vagyok oda az index videóriportjaiért, sokszor hatásvadászok és minőségben is eléggé gyengék. A mostani viszont abszolút kivétel – szerintem. Roppant jó kérdéseket fogalmaztak meg, és a videóból látszik, hogy sok időt nem kaptak az elkészítésre, de mégis egy érdekes, értékes információkkal teli interjút hoztak ki belőle. Elismerésem.

A párhuzam

Ha megnézed az interjút, számodra is kiderül, hogy a “Torrente poénok” nem élnek mindenhol, erre kell egyfajta befogadókészség, ami sokkal könnyebben megy olyan országokban, ahol jelen van az úgynevezett “Torrente jelenség”.

Tedd a kezed a szívedre! Biztosan te is találkoztál már olyan alakokkal, akik simán elmennének egy Torrente epizódba, vagy akár überelik is őt. Ezért működik Magyarországon a film, ezért ülnek a poénok.

Egy másik párhuzamra is felfigyeltem: mondhatnánk, hogy a “mi Torrenténk” a szinkronban mindig tökéleteset alakító Csuja Imre. Al Bundy magyar hangja, Tractor az Argóból, Csoki az Üvegtigrisből. Apropó Csoki: ő Rudolf Péter Torrentéje! Szánalmas, nagyarc, előítéletes, bunkó. Mint Csoki.

Csuja Imre az egyik kedvenc (szinkron)színészem. Kíváncsi vagyok, hogy az életben is egy ilyen humoros ember-e, de amiket szinkronban és filmszerepekben nyújt, attól szinte mindig szakadok! Ránézek és nem bírom ki röhögés nélkül – jó értelemben persze. Nem tudnám őt elképzelni egy drámai szerepben. Bár ezt nem szabad így kijelenteni, mert ott van például Gesztesi Károly, akit szintén csak vicces szerepekben tudok elképzelni, de a Getno című filmben eléggé komoly figurát alakít.

A Torrente 4 egy abszolút megosztó film lett, még a rajongók között is. A két véglettel találkoztam eddig: vagy nagyon isteníti a filmet, vagy csalódott. Szerintem meg kell nézni többször a filmet és meglátni benne az új poénokat, mint pl. a kézbe fingást. Aki egyből rosszat mond a filmről, nem hiszem, hogy belegondol: ez már a negyedik rész, nehéz újat mutatni úgy, hogy az alap karakter vonásai ne változzanak.

Torrente cselekedetei abszolút aktualizáltak, az euróban kifejezett, majd pesetára átszámolt árak jelensége valós: olasz és görög ismerősök a mai napig átszámolják euróról a “régi” pénzre az árakat. A gazdasági világválság Spanyolországot is érintette, így a filmben is megjelenik, persze jócskán kisarkítva.

Amit én személy szerint sajnálok, hogy Torrente Seat 124 autója (ami tulajdonképpen egy Fiat 124 / Lada 1200) kevesebbet szerepel.

Torrente 5

Bár a rendező-forgatókönyvíró-főszereplő Santiago Segura azt nyilatkozta, hogy nagyon megviseli a harminc kilós hízás, majd fogyás Torrente szerepének megformálása miatt, Csuja Imrének konkrétan felajánlott egy epizódszerepet a következő részben. Nem szokatlan ez tőle, sok híres személyiség megfordult már a korábbi részekben is.

Hogy lesz-e Torrente 5 vagy se, ez majd kiderül. Addig is én azt javaslom, hogy menj el a moziba és nézd meg a Torrente 4-et!

Azért, mert jó. Vagy az első három iránti tisztelet miatt. Aztán majd a végén eldöntöd, hogy melyik.

“Én amúgy is imádom a stroboszkópot, leszek strobi!”

A stroboszkópot dj körökben gyakran becézik strobinak, innen jött az ötlet: ha már a nevem Robi, hozzuk össze a kettőt, tegyük trendi angolossá és máris kész a stro-B becenév.

Tehát, az írásmód a következő: kicsi s betű, mint nemecseknél, és nagy B betű a végén, a B kötőjellel csatlakozik. Mivel pár helyen nem lehet kötőjelet használni, a rövidített forma strob.

A kiejtés: strobí vagy strobííí.

A ragozás például: stro-b/strob-val, stro-b/strob-nál, stro-b/strob-nak.

Szolgálati közleményünket olvasták.

A mai nap megint háborús állapotok uralkodtak a patikában, mindenki a négy napos ünneptől aggódva fontosnak tartotta, hogy világháború esetére is elegendő gyógyszerkészletet feltankoljon magának.

Remélem nyugis ügyeletem lesz, egyelőre nem jött még senki, igaz még csak 20 perccel múlt 6 óra.

19:00 – Az első fecske. Fogászati műtét után ügyeletről érkező betegnek antibiotikumra és fájdalomcsillapítóra volt szüksége. Az úr némileg fel volt háborodva, hogy ügyeletben nem fogadunk el bankkártyát.

19:06 – Egy szemcseppre volt szüksége az úrnak, aki rutinosan adta is oda már előre a 2000 Ft-ot, majd a végén örömködve közölte: “Látod ezt, így kell csinálni és akkor nem kell futkosnod 2-3x” – a tezsvíremet nem tette hozzá.

19:21 – A városi ügyeletről jöttek egy idős néninek antibiotikumért és lázcsillapítóért a hozzátartozói. Eléggé ritkán felírt antibiotikumot kapott az orvosától, ráadásul jó drágát is. Algopyrint is szerettek volna feliratni a néni lázára, de az orvos azt mondta, hogy vannak már jobb lázcsillapítók, melyek recept nélkül kaphatóak – hát, ezzel kicsit vitatkozom, de nem volt mit tennem. Kértek még hozzá 1000mg-os C-vitamint, hogy a néni könnyebben be tudja venni, a pezsgőtabletta formát választottuk.

19:29 – Friss szemműtött hölgynek kellett fájdalomcsillapító és egy speciális szemcsepp.

19:31 – Mint a takarítónktól megtudtam (aki még itt dolgozik), hogy a városban hirdette magát egy ingyenes (a pecsét alapján Önkormányzati fenntartású) fogászati ügyelet. A mai első beteggel pontosan megegyező gyógyszereket írt fel nekik a doktorúr, remélem ma az utolsót, mert a fájdalomcsillapító – ami a “tollában” van – már elfogyott.

19:59 - Városkörnyéki ügyeletről jött egy hölgy vérnyomáscsökkentőért.

20:02 – Egy fiatal hölgy érkezett a 9 éves gyermekének lázcsillapító szirupért: “Tudod, azt a legújabbat!” – ez annyit tesz, hogy az egyik termékből van kifejezetten 6-12 éves korosztály számára gyárott, de igazából csak a hatóanyag a dupla benne, mégis mindenki innovációként éli meg.

20:08 – Relative szomszédos, de Vas megyei településről jött egy beteg nem túl gyakori, de ritkának sem mondható gyógyszerért. Örültem neki, mert kicsit beragadt a készletünk ebből a gyógyszerből – az áprilisi árváltozás miatt a most értékesített gyógyszeren keletkezett 83 Ft veszteség, dobozonként. Viszont kaptam 440 Ft borravalót.

20:25 - Ügyeletről érkezett egy fiatal lány, akit nagyon megsajnáltam: nem volt nála annyi pénz, amennyi kellett volna a gyógyszereire. Szerencsére az egyik egy kenőcs volt, amiből ugyanolyan hatóanyaggal tudtam neki egy olcsóbbat, kisebb kiszerelésűt adni. Szegényem még meg is volt kavarodva, mert meg akarta magyarázni, hogy a recepten két gyógyszer van felírva neki. Nagy nehezen elhitte, hogy a receptre biztosan csak egy gyógyszer van felírva, majd elővette az ambuláns lapját: na arra volt ráírva a kenőcs neve.

20:40 - A város nagy tekintélyű és szakmai tudású szemész főorvosa, akit személyesen is ismerek, ma a magánpraxisában kisebb szemészeti beavatkozásokat hajt végre. Gondolom, kihasználják a hosszú hétvége adta lehetőséget, van idő a regenerálódásra. Két féle szemcseppért jött megint egy betege.

20:51 - Egy fiatal lány jött orrspray-ért és savlekötőért. Kicsit standupoltam az árakat illetően, de aztán megegyeztünk.

20:55 – Csörög a telefon:

“Maguk az ügyeletes gyógyszertár?”

Igen.

“Hol lehet csengetni, mert itt vagyok a patika előtt, de minden sötét!”

A bejárat mellett van a csengő,de nyitom az ügyeleti ablakot, észre fogja venni.

Világít amúgy a lámpa az utcán is és bent a patikában is. Egy darabig vártam, mivel senki nem jött, rájöttem, hogy a tőlünk 2 km-re levő patikánál vannak – mindig összekevernek minket.

21:01 - Két fiatalember jön, hányáscsillapító tablettát kérnek gyereknek. Mikor az életkora felől érdeklődöm, kiderül, hogy kutyáról van szó. Az állatorvos javasolta nekik a gyógyszert, elmagyaráztam az adagolást, miután megtudtam, hogy hány kiló a kutya. “Magukkal beszéltem az előbb telefonon?” – “Igen, csak eltévedtünk és a másik gyógyszertárnál voltunk.”

21:07 - Két éves gyermek makacs száraz köhögését nem enyhíti az orvos által felírt, szerintem leghatásosabb gyógyszer. Egy recept nélkül kaphatóval próbálkoznak most a szülők.

21:10 - 17-18 év körüli lány érkezik.

Jó estét!

“Jó napot, egy Stadalaxot.”

Azt szeretne kérni?

“Ja, igen.”

Távozáskor legalább elköszönt.

21:30 - Ügyeletről érkezett egy apuka a gyermekének hányáscsillapító kúpot venni.

Mindeközben a szomszédos házak valamelyikében – vagy a játszótéren – már beindult a nyári fiatalkori lerészegedési szezon. Kissé hangosak, de legalább jól érzik magukat.

21:45 - És IGEN! Eddigi gyógyszerészi karrierem alatt erre vártam! Éjszakai ügyeletben drogosnak milis fecsit kiadni! Az egyetemen az idősebbek (értsd, többet dolgoztak már patikában) között terjengett mindig a városi legenda szintre emelt drogos vevők esete, akik milis fecsiért és tűért tértek be – többnyire ügyeletben – a patikákba. Volt, aki “oda” is próbálta. Nem városi legenda!

21:50 – Ma a hányós kutyák világnapja van, hányáscsillapító kúpért jött egy fiatal srác, állatorvosi recepttel.

22:17 - Balesetiről jött egy úr, a feleségének kellett diklofenák tartalmú fájdalomcsillapító.

22:20 – Egy kötőhártyagyulladásra való szemgélt keresett egy hölgy.

Kezd hűvös lenni kint, Walter ablaka is párásodik.

0:21 - Csend van, szerintem ledőlök, megpróbálok aludni.

2:19 - Képzeljük el az élethelyzetet: hajnali kettő óra 19 perckor eszedbe jut, hogy neked szűztea kivont kell. MOST!

3:00 - Görcsoldó, hasfogó, hányáscsillapító. 3×1 mindegyik.

5:55 – 5 perccel a kitűzött ébredési időpont előtt újból csengetnek. Izomlazítót vitt a hölgy és kért még vitamint ideggyulladásra.

Hihetetlen, mennyit számít az az 5 perc. Most úgy érzem, sokkal kipihentebben ébredtem volna, ha megkapom még azt a kis pihenőt. De ez munka, szóval panasznak helye nincs. Két óra múlva nyitunk, azaz már csak 6 óra van hátra a “műszakból”.

6:20 - Jött egy középkorú férfi, de csak elolvasta az ünnepi nyitva tartásunkat. A zárt ablakon át is behallattszódott, ahogyan felolvasta magának. Jót mosolyogtam.

7:30 - Hivatalosan vége az ügyeletnek. Akkor 8 órától indul a buli délig.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Mivel az elmúlt időszakban jópár változás volt az életemben, sítlusosan, ha már Life az eredeti dal címe, akkor The New Life of stro-B lett a remixem címe.

Ki kell valamit találnom arra, hogy ne akarják állandóan nagy S betűvel írni a “művésznevem”, az úgy van jól ahogy: stro-B. Kis s, nagy B.

Ha igazak a pletykák, akkor már készül egy következő dal George Smoogék boszorkánykonyhájában, ami remélem ismét bekerül az én méregkeverő laboromba, ahol jól átírhatom.

Ha szeretnétek élőben meghallgatni Smoogékat, akkor most hétvégén lesz rá lehetőségetek, hiszen az I. Pálinka- és Mangalica Majálison hétfőn (április 30-án) 18:30-kor, közvetlenül Lányi Laláék előtt (Kozmix) lépnek fel.

Tiszta eseménydús ez a hétvége: hangszerkiállítás Nagykanizsán, mangalica majális, mi kell még? Jah igen, pálinka!

Ennek a versenynek a kísérőprogramjaként kerül megrendezésre kedvenc hangszerboltom, a Syncopa ismét hangszerkiállítást szervez.

Biztos vagyok benne, hogy csakúgy, mint a korábbi Csúcstechnológia a hangszeriparban című rendezvény, ez is igen magas színvonalú lesz. A másik párhuzam, hogy itt is találkozhattok olyan csodákkal, mint a Korg Kronos vagy éppen a Roland Jupiter-80.

Amitől igazán különleges lesz ez a rendezvény, az egy igazi különlegesség, a Casio XW P1.

Úgy tervezem, hogy én is elmegyek a rendezvényre, így aki akar velem találkozni, Nagykanizsán megtalál!

Előzmények

Olyan megoldást kerestem, amely minden általam használt platformon használható. Ez konkrétan az iPhone-t és az OS X verziót jelentette. Voltak nagyon ígéretes próbálkozások, de vagy abbamaradt a fejlesztésük, vagy olyan irányba mentek el, mely nem volt számomra szimpatikus.

Az egyik lehetőség, amit kipróbáltam, a Cha-Ching nevezetű alkalmazás volt. Tetszetős, könnyű volt a használata. Sajnos felvásárolták a fejlesztőcéget, az utód pedig teljes mértékben beleolvasztotta saját szolgáltatásába, a Mintbe. Bármennyire is szerettem volna előfizetni a szolgáltatásukra (alapozva a Cha-Ching pozitív tapasztalataira), a Mint egyelőre csak az USA-ban és Kanadában érhető el.

Kipróbáltam a Squirrel nevű alkalmazást is, amit ugyan nagyon kedveltem egy darabig, de miután kétszer is eljátszotta velem, hogy szinkronizálás közben nem egyesítette, hanem felülírta az adatokat, tiltólistára került. A másik ok, amiért minden szimpátiám ellenére elfordultam az alkalmazástól az volt, hogy ugyan még nem érte el az 1-es verziószámot (jelenleg 0.8.13.), de már fizetőssé tették és nem is keveset kérnek érte: 24.99 US$ Persze kaptam szívhez szóló levelet a fejlesztőtől, hogy miért van szükség erre a lépésre, de nem győzött meg – főleg, hogy kellemetlen hibák is voltak az alkalmazásban. Erre jön még az iOS alkalmazás 2,39 € ára. Elváltak útjaink.

Wyctim tanácsára elkezdtem használni a MoneyBook alkalmazást (2,39 €), ami, ahogyan ő fogalmazott “egyszerű, mint a faék”. Ez maximálisan igaz is rá, olyannyira, hogy nincs OS X változata. Ezt próbálja ellensúlyozni viszont egy korrekt weboldal, ahová mint egy felhőbe kúszik fel az iPhone-ról minden egyes szinkronizáció után az adat. Kapunk csilli-villi statisztikákat, többnyire szemfényvesztés. Nem erre van szükségem!

Az elvárások

Az elvárásaim két részből tevődtek össze. Egyfelől tudjam használni iOS eszközön és OS X-en is, a szinkronizáció viszonylag fájdalommentes legyen, másfelől ne csak rögzítse a költéseket, hanem akár tegyen javaslatot változtatásokra, készítsen statisztikákat, melyeket segít elemezni. Tudjam kezelni benne a több banknál fenntartott számláimat, a készpénzt és a megtakarításaimat is.

Mit ér a pénzmenedzselés, ha nincs következménye? Semmit. Attól, hogy vezetem a kiadásaimat, bevételeimet, még nem jutok előrébb. Olyan alkalmazásra volt szükségem, aminek segítségével átlátom a kiadásaim, és a használata segít megtalálni azokat a pontokat, ahol beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor az már csak hab a tortán, ha a segítségével sikerül elsajátítanom egy olyan pénzügyi filozófiát, ami segít pénzt megtakarítani.

You Need A Budget

Azaz, szükséged van egy költségvetésre! Ez a frappáns neve annak az alkalmazásnak, amit most már lassan másfél éve használok. A YNAB nem csupán egy pénzügyi alkalmazás, sokkal inkább segédeszköz egy sikeres pénzügyi filozófia megvalósításában.

A YNAB-et Jesse Mecham és csapata fejlesztette ki, 2004-óta dolgoznak a rendszeren. Még közel sem tökéletes az, amit szoftveres úton kapunk, az alkalmazás a platformfüggetlen Adobe Airre épül és nem a legszebb. Ez többnyire csak az OS X felhasználókat zavarja, nem illik bele az alkalmazásaink dizánjába, hívjuk nyugodtan hisztinek.

Wyctim blogjában került szóba, hogy ki mit használ pénzügyeinek menedzselésére és úgy tűnik, hogy ez idáig magyar nyelvű cikk a YNAB-ről még nem készült.

Update: találtam egy rövidebb cikket a YNAB-ről egy blogon, 2010-ből.

A filozófia

Az alábbiakban, saját értelmezésben és fordításban, hazai viszonyokra adaptálva bemutatom neked a YNAB filozófiáját, mely 4 nagyon egyszerű, akár elsőre is érthető szabályon alapul:

1. “Give every dollar a job” – Költsd el minden pénzed!
2. “Save for the rainy day” – Tegyél félre a szűkös időkre!
3. “Roll with the punches” – Sodródj az árral!
4. “Stop living from  paycheck to paycheck” – Ne élj hónapról hónapra!

Első olvasatra talán neked is a füledben csengnek akár szüleid, akár nagyszüleid szavai: “Lányom/Fiam, ne költekezz eszetlenül, gondolj a jövődre!”. A bejegyzés végére be fogod látni, hogy az idősebb generáció nem beszélt hülyeségeket, sőt: minden túlzás nélkül azt gondolom, hogy a YNAB filozófiáját már általános iskolában kellene tanítani!

Első szabály: költsd el minden pénzed!

Micsoda?! Szórjam el a pénzem? Természetesen nem! Pontosabban költsd el, de csak virtuálisan: csinálj egy költségvetést!

Tegyük fel, hogy azt látod a bankkártyád egyenlegén, hogy van 100.000.- forintod, amit elkölthetsz. Remek érzés, tele vagy pénzzel. Fogod magad és elmész haverokkal/barátnőkkel plázázni: veszel pár új ruhát (30.000.- ft.), étteremben ebédeltek (10.000.- ft.), egy szóval költöd a pénzt gondtalanul. Pár nap múlva megkapod a autóhiteled számláját, amit elfelejtettél és indul a számolgatás: bárcsak ne vettem volna új ruhákat, miből fogom most kifizetni a számlát?

Ezzel szemben, ha csinálsz egy költségvetést, ahol a várható költségeid kategóriákba sorolod, akkor valami hasonlót látsz:

számlák: 40.000.- ft, élelmiszer: 20.000.- ft, ruhák: 10.000.- ft, étterem: 5.000.- ft, autó hitel: 25.000.- ft

Ez a szabály segít abban, hogy beszorítsd magad ésszerű keretek közé, így elkerülheted, hogy túlköltekezz. Ha úgymond funkciót, feladatot adsz a pénzednek, akkor tudod, hogy mire akarod elkölteni és, hogy ezt megteheted-e vagy sem.

Máris nem úgy nézel a 100.000.- forintodra, mint egy rakás elkölthető pénzre, hanem átgondolod: ebben a hónapban 10.000.- forintot költhetek ruhákra? A három ing/poló/felső/pulcsi helyett most csak egyet veszek. Étteremre 5.000.- forintot költhetek? Akkor ne a Friday’s-ba menjünk enni, együnk meg egy gyrost a töröknél a Blahán 690.-ért!

Pár nap múlva, mikor megjön az autóhiteled számlája, gond nélkül fizeted ki, hiszen nem költötted el az arra szánt pénzt.

Második szabály: tegyél félre a szűkös időkre!

Ez nem igazán az a “gyűjtsd a pénzed fiam, majd veszel belőle valamit” tanács, sokkal inkább az első szabály kiegészítése, alkalmazása. Most fog igazán értelmet nyerni, hogy miért kell egy költségvetést készítened, ahol elméletben elköltöd az összes pénzedet.

Maradva az előbbi példánál azt látod, hogy van 100.000.- forintod, gyorsan csinálsz egy fejszámolást (általában hibásan), hogy mire is kell költened: víz, villany, gáz (30.000.-), be is kellene vásárolni (20.000.-) és az autó hitel is esedékes (25.000.-). Ez összesen 75.000.- forint, hoppá, van 25.000.- forint elkölthető pénzem. Elmész – szintén az előbbi példánál maradva – plázázni, ahol elköltesz 15.000.- forintot ruhákra és kajára. Marad 10.000.- forint a zsebedben. Igenám, de elfelejtetted, hogy az autód kötelező biztosítása most lesz esedékes: 25.000.- forintot kell befizetned pár napon belül, de nincs több, csak 10.000.- forintod. Baj van!

Hogy ezt elkerüld, alkalmazd a második szabályt és tegyél félre a szűkös időkre, azaz inkább gondolkodj előre! Jópár éve amúgy láttam már ezt a módszert a plastik oldalain (sajnos nem találom).

A lényeg, hogy ha tudod, hogy lesz egy kiadásod, jelen esetben a kötelező biztosításod, akkor, hogy ne egyszerre érjen a kellemetlen meglepetés, ne egyszerre kelljen megszabadulni nagyobb összegtől, osszd el több hónapra a költségvetésedben a biztosítás díját! Jelen példában 5 hónapon át “költs el” a költségvetésedben 5.000.- forintot, így mikor esedékes lesz a 25.000.- forint kifizetése, minden nehézség nélkül meg tudod ezt tenni, hiszen már 5 hónapja félreteszed a rászánt összeget. Stresszmentes egy megoldás, hidd el!

Mivel látod a költségvetésedben, hogy a biztosításra havonta 5.000.- forintot rá kell szánnod, eleve másképp készíted el azt, más összegeket írsz be olyan kiadásokhoz, melyek nem élet-halál kérdése. Ne félj, a YNAB alkalmazás ebben nagyon jól segít! Ha ügyesen használod ezt a szabályt, minden forintodnak lesz funkciója, feladata, kontrolláltan költöd a pénzt, tudod, hogy mi mire kell.

Harmadik szabály: sodródj az árral!

Ez hülyeség, nem működik ez a költségvetősdi! Állandóan túlköltöm magam, nem költségvetés kell, hanem több pénz!

Nem vagyunk tökéletesek. Van, hogy a leggondosabb tervezés ellenére is váratlan kiadások, vagy épp kategórián belüli túlköltések keletkeznek. Természetesen, ha a pénz kezelésével van gondunk, akkor hiába fogunk több pénzt keresni, akkor is újból és újból anyagi gondokkal fogunk küzdeni. Ezt meg kell (és meg is lehet) tanulni!

A hármas szabály nagyon engedékeny veled szemben: túl sok élelmiszert vettél? Sebaj, vond le a ruhákra, vagy étteremre szánt összegből és máris rendben vagyunk! De ha nem nyúlsz bele a költségvetésedbe, akkor a YNAB segít megoldani a problémát: levonja a következő havi kiindulási (elkölthető) összegből.

Ne stresszelj, sodródj az árral! Persze, ez nem jelenti azt, hogy eszetlenül költekezhetsz, csak egy biztonságérzetet ad: nem a világ vége, ha nem tudod tartani a költségvetésed. (A szabályhoz hasonló témáról már írtam itt.)

Negyedik szabály: ne élj hónapról hónapra!

Ez a szabály a YNAB nirvánája, mindenkinek ide kell eljutnia a pénzmenedzsmentje során. Talán ennek a szabálynak a megértése a legnehezebb elsőre, főleg, ha most (még) pénzügyi gondokkal küzdesz.

Mit csinál a legtöbb ember? Beérkeznek a számlák, melyeknek van egy fizetési határidejük. Ha éppen nincs annyi pénzük, várnak a számla befizetésével, míg megjön a fizetésük. Ez egy nagyon stresszes állapot, mert állandóan ott motoszkál a fejedben, hogy a számlákat ki kell fizetni és még meg is kell élni valamiből. Megjön a várva várt fizetés: a legtöbb ember rohan és rendezi a számlákat, mert már vagy lejártak, vagy nem akarja elodázni, nehogy ne maradjon rá pénz. A csúszás miatt kamatot kell fizetni vagy legrosszabb esetben kikapcsolják az adott szolgáltatást.

Amit a YNAB segítségével el kell érned, hogy annyi pénzt takaríts meg, amiből egy havi kiadásaidat fedezni tudod. Miután ez sikerült, az aktuális havi fizetésed nem azonnal költöd el, hanem a következő hónapban. Amikor már éppen a rákövetkező, harmadik hónap keresetéért dolgozol. Bonyolult elsőre ugye?

Tegyük fel, hogy a havi kiadásaid az egyszerűség kedvéért 100.000.- forintot tesznek ki. Ha megspórolsz magadnak 100.000.- forintot, akkor ha nem lenne bevételed egy egész hónapon keresztül, akkor is tudnád finanszírozni az életet magadnak, hiszen van egy tartalékod.

Viszont szó sincs erről, van munkád, van bevételed: mikor megkapod a fizetésedet, akkor összesen két havi költségeidre elegendő pénzed van. Jó érzés nem? Nem kell az éppen aktuális hónap számláin aggódni, hiszen arra már megkerested a pénzt. Így a költségeidre szánt összeget költheted nyugodt szívvel, persze a költségvetésed keretein belül. Az aktuális hónapban megkeresett pénzösszeg pedig a következő havi tartalékot fogja képezni, és így tovább, hónapról hónapra. A YNAB alkalmazás segít ezt kézben tartani, átlátni – nehéz is elmagyaráznom, de remélem, hogy az alkalmazás ismertetésekor minden a helyre kerül majd.

 Kiadások vezetése

Első lépésként létre kell hoznunk saját számlákat. Az elvárásaimnak bőven megfelel, hogy rengeteg választási lehetőségem van a számla típusát illetően. Külön tudom a bankszámlákat, készpénzt, hiteleket de még akár a PayPal számlámat is vezetni.

Egy hiányosság van – szerintem -, hogy egyelőre kevert valutákkal nem lehet dolgozni, így ha van külföldi valutában készpénzed vagy devizaszámlád, akkor annak nyitnod kell egy külön YNAB projektfájlt. A fejlesztők dolgoznak az implementáláson.

Miután elkészült a számlánk, máris tudjuk szerkeszteni annak részleteit. Első lépésként meg kell adni a nyitóegyenleget, vagy ennek hiányában az adott hónapra esedékes bevételt (Income: Available this month). Ebben a számla nézetben tudjuk majd mindig megadni a költéseinket, bevételeinket. Dátum, kedvezményezett, kategória, memo és az összeg. Különböző jelölőket is tehetünk az egyes tételekhez, melyeket én nem nagyon használok.

A képernyőkép alsó részén látható, hogy meg lehet adni ismétlődő, relative fix költségek automatikus hozzáadását, így ezzel egy kis időt spórolhatunk meg. Az így bekerült költségeket jóvá kell hagyni, csakúgy, mint az iPhone/Android eszközön felvitt kiadás/bevételeket is.

Ha már használjuk egy ideje az alkalmazást, akkor egy szép lista fogad bennünket ebben a nézetben. Azt a gyakorlatot alakítottam ki, hogy mindenhonnan elhozom a blokkot/számlát, amit kapok, majd itthon beírom az alkalmazásba. Igaz, megvettem az iOS alkalmazást is, de az iPhone 3G lassúsága miatt – és a borzalmas WiFi szinkron miatt – nem szeretem használni. Átment egy kövér frissítésen és már egészen csinos az alkalmazás, de egyszerűbbnek találtam, ha a számlákat gyűjtöm.

Eddig az alkalmazás nem több, mint egy egyszerű költségek rögzítésére szolgáló eszköz. A spiritusz most jön!

Költségvetés készítése

Emlékszel az első szabályra? Költsd el minden pénzed! A YNAB “Budget” részénél van erre lehetőséged. Itt tulajdonképpen egy költségvetést tudsz magadnak készíteni. Első lépésként célszerű megadni kategóriákat és alkategóriákat, amelyekben majd vezetni fogod a kiadásaidat, bevételeidet, költségvetésedet. Ha elkezded használni a YNAB-et, biztos vagyok benne, hogy többször módosítani fogod a kategóriákat. Ez nem baj, sőt: használat közben így finomodik a módszered. Én volt, hogy összevontam kategóriákat, volt, hogy újakat hoztam létre, és van, amit már elrejtettem, mert már nem aktuálisak és a jövőben sem lesznek azok.

Az én fő kategóriáim:

• Cult Of Less – a Cult Of Less projektem költségeit vezetem benne,ami hamarosan újjáéled
• Étel-Ital – bolt, rendelés, ebéd, reggeli, kávé, étterem költségeket vezetem itt
• Személyes – telefon, fodrász, ruhák, ajándék, gyógyszer költségek
• Lakás Robi – a saját lakásommal kapcsolatos kiadásaim
• Lakás Niki – barátnőm albérletével kapcsolatos kiadások
• Walter (Mercedes 190E) – az autómmal kapcsolatos kiadások
• Jason (Ford Escort Mk1) – szintúgy, bár őt nem használom
• Szórakozás – magáért beszél
• Computer/Music – a nerdségem finanszírozásának tervezése folyik itt
• Niki – születésnap, névnap, “csak úgy” költségek tervezése
• Megtakarítás
• Bank – banki költségeim tartoznak ide
• Üzleti – domain nevek, tárhely bérlet, kamarai tagságok, továbbképzések költségei
• Euro

Ahogy a fent mellékelt képen is látod, ezek közt a kategóriák között kell a rendelkezésre álló összeget elosztani. Március hónapnál láthatod, hogy volt 42.000.- forintom, amit nem “költöttem el”. A harmadik szabályt alkalmazva azonban kiderült, hogy voltak költséghelyek, ahol túlköltésem volt, illetve váratlan kiadás is adódott. A YNAB program segít ebben, és levonja a túlköltések összegét ebből az “el nem költött” összegből, sőt, átdobja a következő hónapra. Így ott már eleve kevesebb “tőkével” indulok. Szerencsére áprilisban plusz 7.617.- forinttal nyitottam.

Ha megfigyeled, figyelmeztet az alkalmazás, hogy azok a költségek, amiket beterveztem, azok túlnyúlnak a lehetőségeimen. Azon túl, hogy túl is terveztem a hónapot (például 25.000.- forint a második szabály szerint félre lett rakva az iPhone vásárlásomra), még túlköltésem is volt egy váratlan lakáshitel emelkedés miatt. A túlköltés és a túltervezés miatt a májusi hónapot (jelen állás szerint) 63.718.- forint hiánnyal kezdem. Ugyan a májusi költségvetésem még nem készítettem el, de gyanítom, hogy nem lesz annyi bevételem, amennyivel kompenzálni tudom ezt a hiányt, ezért pár tételt ki kell vennem: megtakarítást és az iPhone-ra szánt összeget.

Ebből a példából is jól látható, hogy miként segít a YNAB abban, hogy a lehetőségeimen belül maradjak havonta, és ne kerüljek pénzügyi zavarba. Tervezés a titka mindennek!

A második szabály alkalmazására a lakásom költségeinél látható biztosításnál találsz egy jó példát: augusztusban esedékes a 14.000.- forintos lakásbiztosításom kifizetése. Előre tervezve, havonta elköltségeltem 2.000.- forintot, amiből így augusztusra összegyűlik a kívánt összeg. Láthatod azt is, hogy a “category balance” oszlopban tudom nyomon követni azt, hogy éppen az adott “költséghely” mekkora értékkel bír, esetleg szükség van-e korrekcióra. Jelenleg a biztosításra szánt összeg 6.000.- forintnál tart, nincs szükség beavatkozásra.

Ha megnézed a Személyes kategóriámban a Sport alkategóriát, akkor látod, hogy ott egy szép kis összeg jött már össze: 84.610.- forint. Ezt a pénzt, ha szigorúan tartom magam a YNAB filozófiához, akkor a Sport kategóriába sorolt tevékenységekre költhetem el. Így is fogok tenni, ezt a pénzt azért gyűjtöttem össze, hogy Nikinek és magamnak bringát vegyek. Tíz és húszezres havi adagokat költségeltem el, mikor volt rá lehetőség.

Miért jó ez? Mikor arra kerül a sor, hogy megvegyek bármit, amire a költségvetésben összegyűlt az összeg, akkor ezt megtehetem minden stressz és bűntudat nélkül. Hiszen a jövőbeni vásárlás nem az adott hónap költségvetéséből fog pénzt kivenni, hanem abból az összegből, amit apránként összegyűjtött az ember. Felemelő érzés, elárulhatom! Ebből az apró pszichológia trükkből adódik az is, hogy sokkal jobban ki tudom élvezni a vásárlást, nem csak pillanatnyi öröm, ami után gyakran jön a bűntudat: biztosan megengedhettem ezt magamnak?

Összegzés

A YNAB tényleg segít. Csak meg kell érteni az alapvető filozófiát. Ha ügyesen csinálod, akkor egy csomó stressztől kíméled meg magad, de persze van ennek is veszélye: könnyen beleeshetsz abba a hibába, hogy nagyon szorosan tartod magad a költségvetéshez és túlzottan garasoskodó leszel. Mint mindent, ezt is csak ésszel szabad művelni!

Úgy gondolom, hogy ez a bejegyzés már így is eléggé hosszú lett, az apróbb trükkök, tanácsok megérdemelnek még egy külön bejegyzést.

Ha tanácsra, segítségre van szükséged, kérdezz bátran!

Ha ki szeretnéd próbálni az itt bemutatott példákat, akkor ingyenesen letöltheted és 34 napig korlátozás nélkül használhatod a YNAB-et!

Amit itt találhat: gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek, rémhírek oszlatása, a köd piszkálása – szakemberektől (gyógyszerészektől, orvosoktól). Célunk az elfogulatlan és szakszerű tájékoztatás, mert a helytelenül alkalmazott rossz minőségű termékek használata többet árthat, mint a kezelés elmaradása. Várjuk a körleveleket, spameket (kéretlen leveleket), képtelen és képpel ellátott hirdetéseket, kérdéseket gyógyszerekről, csodaszerekről, egyéb szerekről.

Nagyon vicces történet, ahogyan a blogra rátaláltam: megírtam a tiszta só anomáliáról a bejegyzésemet, miközben, tőlem függetlenül Szegeden, dr. Csupor Dezső kollégám, a Farmakognózia Intézet kutatója szintén ezen a témán dolgozott és megírta a Ködpiszkáló blogon a “Mérgező-e a konyhasó?” című bejegyzését. Kollégám március 22-én 8 óra 53 perckor publikálta bejegyzését, míg én délután 16 óra 51 perckor.

Telt, múlt az idő, a blogom statisztikáját figyelve láttam, hogy sok látogató érkezik hozzám a Google keresőn keresztül a legkülönbözőbb sóval kapcsolatos  kulcsszavakkal. Ilyenkor azért hajt a kíváncsiság, és jómagam is leellenőrzöm, hogy az adott kulcsszóra hol található meg a patikablogom.

Egy ilyen keresés alkalmával, 5 nap elteltével találtam rá a Ködpiszkáló blogra, melynek azóta aktív olvasója és hozzászólója vagyok.

Ajánlom neked is, hiszen nagyon jó témákat dolgoznak fel maximális szakmai igényességgel és bízom benne, hogy sikerül eloszlatniuk jópár városi legendát.

A Ködpiszkáló blogot megtalálod a Facebookon is, vagy tégy úgy, mint én: iratkozz fel RSS-ben!

iCloud előtt és után

Mielőtt megjelent volna az Apple iCloud szolgáltatása, már azelőtt is problémát jelentett, hogy az iPhone adatait, vagy a levelezésem hogyan tároljam mindkét gépemen, természetesen szem előtt tartva azt, hogy ne keletkezzenek dupla másolatok, verziók. Ez eléggé komoly szervezési és másolási feladatot jelentett, oda kellett figyelnem minden egyes másolás elindításakor.

A levelezésemnél viszonylag megváltást jelentett, hogy felfedeztem az IMAP-ben rejlő lehetőségeket, és így legalább az olvasott vs. nem olvasott kérdés megoldódni látszott.

Az iPhone esetében azt az utat választottam, hogy nem szinkronizálom a MBP-n található iTunesszal, ami még akár manapság is komoly kihívás lenne.

Az iCloud megjelenésével ugyan sok minden leegyszerűsödött, levelezés, névjegyzék, könyvjelzők, dokumentumok, képek könnyen szinkronba hozhatóak minden eszközünkön.

A dropbox használata is sokat segített, mert az oda bemásolt fájlok egyből kerültek fel a felhőbe, majd onnan le a többi csatlakoztatott eszközre. A dropboxnak egyetlen hátránya van: az ingyenes verzióban korlátozott a tárhely mérete.

Az Apple egy “újdonságként” az OS X Lion verziójában bemutatta az Airdrop szolgáltatást, ami már majdnem az, amire vágytam, de mégsem. Itt minden esetben meg kell találni a “másik” gépet, és oda kell húzni a fájlokat, amiket másolni szeretnék. Nekem nem ez kell.

Az igények

Mivel sokmindenre megoldást jelentett az iCloud, a szinkronizációs elvárásaim egész jól leszűkültek azokra a fájlokra, mappákra, melyek a “munkához” szükségesek. Mivel ezek jórészt zenével és webdizájnnal kapcsolatos adatok, méretben akkorák, hogy a dropbox kínálta lehetőség már nem elég.

Elvárásom az volt, hogy ha épp az iMacen dolgozom, majd el kell mennem otthonról, akkor minden különösebb nehézség és időráfordítás nélkül képes legyek átrakni a fájlokat a mobil gépre. Ugyanakkor, mivel nagy méretű fájlokról beszélünk, azokat, melyek nem változtak, nem akartam mozgatni – felesleges idő és adatforgalom. Tulajdonképpen egy automatizált peer-to-peer szolgáltatást kerestem.

Ekkor került képbe az AeroFS alkalmazás, ami számomra elhozta a megváltást.

Elsőre fura

Sokak számára elsőre fura lehet az alkalmazás, mert nem éppen a megszokott OS X filozófiát követi, akár még a nehézkes jelzőt is ráragaszthatnánk, de ha megismerjük és megértjük, akkor kezes bárány lesz. Egy apró kliens programot kellett telepíteni, melynek kis ikonja az óra mellett megjelenik, ahonnan állandóan elérhetjük a beállításokat. Ezt a klienst minden olyan gépre fel kell telepíteni, ahol azt akarjuk, hogy szinkronban legyenek az adatok.

Számomra az volt szokatlan, hogy telepítés után csinált magának egy AeroFS nevű könyvtárat a Home mappámba, és bekorlátozott ide. Nem szimpi! A következő fura élmény az volt, hogy ebben a mappában kellet létrehoznom “Library” fedőnéven futó, tulajdonképpen mappákat és ezeknek a mappáknak a tartalmát máris szinkronizálta az alkalmazás.

Teszi a dolgát

Időközben érkezett frissítés, aminek eredményeképp már át lehet helyezni az AeroFS mappát a gépen tetszőleges helyre, így nem rondítja el a Home mappát, de ez igazából amúgy is csak ízlés kérdése.

A gyakorlatban az alkalmazás észrevétlenül teszi a dolgát a háttérben. Illetve majdnem észrevétlenül, mert a Growl segítségével értesít a fontosabb történésekről, például, hogy befejezte a szinkronizálást.

Mióta átraktam a szinkronizált mappába minden olyan fájlt, amire mindkét gépen szükségem lehet, azóta csak egy dologra kell figyelnem: indulás előtt hagyjak annyi időt, hogy a bekapcsolt gépek egymás között le tudják rendezni a másolást. Ez, mivel belső WiFi hálón történik a szinkronizálás, relative gyorsan megtörténik, de egy fogmosás, borotválkozás és felöltözés mesterhármas alatt bőven végez.

Hangsúlyozom, csak azt másolja, ami változott.

Majd’ elfelejtettem: ha véletlenül úgy adódik, hogy nem sikerül indulásig befejezni a másolást, akkor ha bekapcsolva hagyod az asztali gépet, amint net által fedett helyre érkezel, az AeroFS segítségével – most már az interneten keresztül – folytatódik a szinkronizáció.

Tud ennél többet is

Én jelenleg csak szinkronizálásra használom, de ha megnézzük a szolgáltatások leírását, találunk még két szimpatikus dolgot.

Tud online biztonsági mentést csinálni. Ez ma már nem egy nagy újdonság, jól jöhet, ha beüt a baj.

Tud megosztott mappákat: hasonlóan a dropboxhoz, itt is meg tudod osztani a mappáidat, fájljaidat másokkal, csak egy e-mail címet kell megadnod. A különbség nyílván az, hogy az adat nem egy szerveren, hanem a megosztásba meghívott gépén és a te gépeden tárolódik.

Hab a tortán

A szolgáltatás egyelőre “early beta” fázisban van, folyamatosan fejlesztik. Ami a jó hír, hogy mindhárom nagy platformra elérhető, mac, windows és linux rendszereken is tudod használni.

Biztos vagyok benne, hogy a szolgáltatások egy része fizetős lesz (pl. backup), de már nagyon várom, hogy elkészüljön a végleges verzió. Biztosan meg fogom vásárolni, hiszen pont arra volt/van szükségem, amit ez az alkalmazás nyújt: háttérben, gond és problémamentes szinkronizációra!

Egy kis update

Mivel már többen is kérdeztétek, hogy miként lehet kóntót szerezni az AeroFS bétájához, leírom, mert ez tényleg kimaradt. A honlapon keresztül ugyan lehet kérni, hogy vegyenek fel a bétát használók közé (tesztelőnek túlzás lenne nevezni), de erre sokat kell várni.

Egyszerűbb mód az, hogy szólsz valakinek (pl. nekem), akinek már van hozzáférése és a következőt kell tenni: egy mappát meg kell osztani a kívánt e-mail címmel és máris repül a meghívó kód az AeroFS-hez. Tehát, ha erre van szükséged, nyugodtan írj nekem, ha pedig már kész vagy a regisztrációval, akkor akár te magad is meghívhatsz másokat.

A patikaláncokkal kapcsolatosan természetesen sok városi legenda is kering a piacukat (sokszor jogosan) féltő tradicionális patikák körében. Szakmai körökben nem feltétlenül leszek népszerű a véleményemmel, sok olyan pont van az érvelésükben, amivel én nem értek egyet, vagy másképp látom.

A kezdetek

A kezdetben állami működtetésű gyógyszertárak 1990 és 1995 között privatizálásra kerültek. Egy korabeli tanulmány már akkor nagyon érdekes kérdéseket feszeget, melyek egy része úgy gondolom, a mai napig nem lett megoldva. Akit mélyebben érdekel a téma, feltétlenül javaslom elolvasni, így 17 év távlatából nagyon tanulságos.

A gyógyszer-kereskedelem sajátos helyzetet tölt be a jóléti államok piacgazdaságaiban. Össze kell egyeztetni egymásnak ellentmondó követelményeket, azt, hogy a gyógyszer- kereskedelem piaci tevékenység, nyereséges vállalkozás legyen és eleget tegyen ellátási felelősségének is.

A privatizációval párhuzamosan lehetőség nyílt a magán tulajdonú patikák megnyitására, mely a kilencvenes évek elején feszültséget teremtett az akkor még állami és magán tulajdonú patikák között: a magánszektornak némileg nagyobb mozgástere volt és elindult a szakemberek elszipkázása is.

Egyértelmű volt a szándék mind az állam, mind pedig a szakma részéről, hogy a gyógyszertárak szakmai és gazdasági vezetése a gyógyszerész szakma kezében legyen, hiszen ez biztosítja legjobban a gyógyszerellátás magas színvonalát. A gyógyszerész szakmában a felelősség kérdése, a felelősség vállalása mindig is alapvető fontosságú volt, ezt már az egyetem alatt “magunkba szívtuk”. A kezdeti időszakban ezt nyomatékosította az a tény is, hogy a gyógyszertárakat üzemeltető vállalkozások egyéni vállalkozás vagy betéti társaság formájában működtek (és egy részük működik a mai napig), így a patikát üzemeltető gyógyszerész a saját vagyonával is felelős volt.

A törvény a szakma tisztasága védelmében sok intézkedést hoz: leszögezi, hogy a gyógyszertár tulajdonosa és működtetője ugyanazon személy kell legyen, akinek gyógyszerészi diplomával, gyakorlattal kell rendelkeznie, ekkor folyamodhat a személyes működtetési jogért (“személyi jog”), aminek elnyerése esetén a törvény őt kötelezi a főállású munkavégzésre (kizárva a többes tulajdonlást). A törvény megtiltja a működtető és a tulajdonos szétválását, mivel ez számos, az ellátásra is kihatással bíró negatív következménnyel jár.

Forrás: Patika Magazin

Jól látható, hogy a privatizáció eredményeként és a magánszektor kialakulásával létrejöttek egymástól gazdaságilag független, gyógyszerészi tulajdonláshoz kötött gazdasági vállalkozások. A szakma évek óta hangoztatja, hogy az egészségügy, beleértve a gyógyszerellátást nem üzlet. Ezzel én nem értek egyet, hiszen például maga a gyógyszeripar a hadipar után a második legnagyobb üzlet a világon. Az egy teljesen más kérdés, hogy üzlet és üzlet között óriási különbségek vannak. Attól, hogy elismerem, kimondom, hogy egy gyógyszertár üzemeltetése üzleti vállalkozás, sőt mi több profitorientált, attól még nem kell elvesztenem a szociális érzékenységemet, szakmai elhivatottságomat.

A legnagyobb álszentségnek tartom, mikor kiabálva azzal érvelnek, hogy a szakmánk esetében nem szabad üzleti érdekekről, profitról beszélni. Ez nettó demagógia, a szocializmus véget ért!

Mi keltette életre a patikaláncokat, hálózati patikákat?

Magyarországon a hagyományos nyugati értelemben vett patikaláncok nem működtek, kifejezetten patikalánc nyitási-alapítási szándékkal nem nyílhattak gyógyszertárak. A jelenlegi hálózati körképet némiképp bonyolítja, hogy a patikaliberalizáció alatt lehetőség volt új, komplett patikaláncok kialakítására.

Gyakoroljunk önkritikát: az egyetem alatt nem kapunk megfelelő mennyiségű és mélységű oktatást arra, hogy miként kell egy patikát, egy üzleti vállalkozást vezetni. A Gyógyszerügyi Szervezési Intézet ugyan szép múltra tekint vissza és magas szintű oktatást kaptunk itt (jómagam mind a szakdolgozatom, mind a szakvizsgámat ennek az Intézetnek a falain belül szereztem meg), azonban úgy gondolom, hogy a gyorsan változó gazdasági környezetre és magára a gazdasági gondolkodásmódra nem kellően készít fel. Nyílván, nincs olyan képzés a világon, amelyik az iskolapadot elhagyva minden szükséges tudással fervértez, az élethosszig tanulás elengedhetetlen.

Mivel a szakma hosszú éveken át egyfajta álomban ringatta magát (“az egészségügy nem üzlet”) és sokáig kvázi monopolhelyzet volt a gyógyszertárak üzemeltetése terén, a változó és sokszor kiszámíthatatlan gazdasági környezet kihívásait nem volt képes kellően lereagálni. Így alakulhattak ki olyan esetek, hogy gyógyszertárakat működtető gazdasági vállalkozások a csőd szélére kerültek. Ez lehetett amiatt, hogy a vezetés nem megfelelő volt – hiszen mi a képzést nem egy gazdasági szemlélettel kaptuk, kapjuk, sokkal inkább egy humán, egészségügyi képzést -, és lehetett amiatt is, hogy olyan külső tényezők gátolták a talpon maradást, amit önerőből sok patika nem tudott megoldani. Ezeknek az okoknak a részletes taglalása napok, hetek, hónapok vitáját, elemzését képezhetné, ezért most mélyebben nem is megyek bele.

A csődközeli állapot többnyire a beszállítói, nagykereskedői tartozásokból alakult ki. A gyógyszerek árrése régóta vita tárgyát képezi, mely egy külön bejegyzést érdemel, ezért most ezt sem részletezem. Röviden csak annyi, hogy ma, szigorúan csak a gyógyszerek eladásából és az ebből keletkező haszonból nem lehet eltartani egy gyógyszertárat.

Mivel a gyógyszertárak tulajdonosai a személyes vagyonnal is felelő gyógyszerészek voltak, a csőd közeli állapotot (vagy csak szimplán a veszteséges időszakot) előbb utóbb meg kellett szüntetni. Ennek egyik kézenfekvő megoldása volt az, hogy a nagykereskedések a tartozás elengedésének fejében “üzletrészt” vásároltak a gyógyszertárakból. Erre a korai időszakban különböző háttérszerződésekkel került sor, majd a Molnár-éra dózerolása során a patikaliberalizáció alatt nyíltan, 2011. január 1-óta pedig már korlátozottan, mederbe terelve alakulhattak patikaláncok.

A bajból íly módon kihúzott gyógyszerészek továbbra is a patika vezetői maradtak, több esetben tulajdonrésszel, hiszen ez többé-kevésbbé követelmény maradt.

A patikaliberalizáció alatt, mivel megszűnt mindenféle patikanyitási korlátozás, lehetőség nyílt a már jelen levő patikaláncok számára, hogy tovább növekedjenek. Akár felvásárlással, akár új patika nyitásával, tovább növelve a piaci jelenlétüket, befolyásukat.

Konkurencia, mint ismeretlen fogalom

A privatizált és magántulajdonú patikák számára éveken át ismeretlen volt a piaci verseny, a konkurencia fogalma. Mivel a nyitható patikák száma egy adott település lélekszámához volt kötve, egy relative kényelmes, monopol helyzet alakult ki. Olyannyira, hogy a feltörekvő generációknak (mint például én), hacsak nem volt gyógyszerész a családban, szinte lehetetlen volt saját patikát nyitni, vagy egy már működő patika vezetését átvenni. Kihalásos alapon, főként családi körben “öröklődtek” a patikák.

Az ésszerűség valahol azt kívánta, hogy egy piacon annyi résztvevő lehessen, amennyit az el tud tartani, főleg, hogy a gyógyszereken az árrés szabályozott, így a hagyományos értelemben vett piaci módszerek nem feltétlenül alkamazhatóak egy patika gazdaságossá tételében. Egy relative fix méretű piac sokszorosára lett osztva azzal, hogy a már említett Molnár-éra alatt a patikaliberalizáció keretében bárhol, bármennyi patika nyílhatott. Megjelent a tradicionális gyógyszertárak számára a konkurencia, a verseny, egy ismeretlen fogalom. Korábban ha jól, ha rosszul csinálta a gyógyszertár azt amit csinál (itt most üzleti értelemben gondolom), a betegek betértek hozzájuk, hiszen jóval kevesebb választási lehetőség volt.

A megoldáskeresés helyett a magántulajdonú, független gyógyszertárak próbáltak (és azóta is próbálnak) a monopol helyzet szoknyája mögé visszabújni. Ami azt gondolom, hogy semmi esetre sem a jó út.

Mi az a patikalánc?

A patikaláncok a kereskedelemben ismert bolthálózatok mintájára kialakított üzlethálózatok, a globalizáció egészségügyi szektorban történő megjelenése. Általában egy tulajdonosi kézben összpontosul, ami lehet akár befektetői csoport is, minden szakmai háttér nélkül, szimplán üzleti alapon. Manapság egyre inkább megfigyelhető az egységesített kinézet, közel azonos méretű és adottásgú patikák létrehozása.

Hasonlóan más, láncban működő üzletekhez, a patikaláncokra is jellemző a központosított beszerzés, a központi “irányítás”, például marketing eszközök alkalmazása (hirdetések, szórólapok), különböző beszállítói kedvezmények tárgyalása, a patika arculatának kialakítása.

Bár már törvény tiltja (de a gyakorlatban ez szinte ellenőrizhetetlen), az árukészlet összetételét és a szakmai döntéseket illetően is érezhető a központi “hatás”. A patikalánchoz tartozó patikát ugyanúgy “személyi jogos” gyógyszerésznek kell irányítania, ugyanazok a szigorú minőségi és mennyiségi (pl. dolgozók létszáma) szabályok vonatkoznak, mint egy önálló, független patikára. A vezető gyógyszerésznek többnyire meg van kötve a keze egyes döntések meghozatalában, egy személyben felelős ugyan, de mégis csak egy alkalmazott.

Miért tiltakoznak a patikaláncok ellen?

A patikaláncok ellen leggyakrabban felhozott kifogás az, hogy túzottan anyagias, profitorientált üzleti vállalkozás, szakmai véleményeket, érdekeket figyelmen kívül hagyva. Persze ez a valóságban nem teljesen igaz, de azért van igazságtartalma.

Update:íme egy eset, ami nagyon jól szemlélteti a profitorientált kockázati tőke elképzelését a patikaláncok üzemeltetéséről.

Egy olyan tiltakozást sokkal inkább elfogadhatóbbnak és őszintének tartok, hogy az a baj a patikaláncokkal (a konkurens oldalról nézve), hogy mivel össz lánc szinten, nagy mennyiségben rendelnek árut 1-1 gyártótól, ezért sokkal nagyobb kedvezményt képesek kialkudni. A kialkudott kedvezményből nagyobb profitra tudnak szert tenni, így gazdaságosabban, nyereségesebben tudnak működni. Ez gyakorlatilag az üzleti élet minden területén megfigyelhető “multi” probléma, nem egyedi eset.

Egy másik jogos tiltakozás alapja az a tény, hogy Magyarországon több lánc tulajdonsa egy-egy nagykereskedés. Ilyen esetekben fokozottan érvényesül az az ellenérv, hogy a nagykereskedés a “saját” patikái számára kedvezőbb feltételekkel szállít, nagyobb kedvezményt ad gyógyszerekre, gyógytermékekre. Amennyiben ezt a kedvezményt a patika továbbadja a beteg felé, azzal egyértelműen piacot nyer, hiszen a beteg/vevő az olcsóbb gyógyszertárat választja.

Itt fontos megjegyeznem, hogy manapság egy gyógyszertár termékpalettája nagyon széles. Vényköteles, Társadalombiztosítási támogatással árult gyógyszerekre semmiféle kedvezmény nem adható, csak és kizárólag a támogatás nélküli, a vénymentesen vásárolható (OTC) és az “egyéb” (kozmetikumok, vitaminok, étrendkiegészítők) termékekre.

Ilyen kedvezményekkel egy független patika nem tud versenyezni, így érthetőbb lenne a patikaláncok elleni tiltakozásnak az ilyen formája. Egy erősebb piaci befolyással bíró szereplő (nagykereskedés) előnyhöz juttathatja a saját érdekelségeibe tartozó szereplőket (láncpatikák). A valóságban azt tapasztaltam, hogy erre azért kényesen ügyelnek a cégek, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok: nem nyíltan teszik.

Látható tehát, hogy mindenki a saját üzletét félti, a saját patikájának a fenntarthatóságát. Ezek szerint mégis üzlet a gyógyszerellátás.

Patikaliberalizáció

Anno a patikaliberalizációt úgy  ideologizálta meg a kormányzat, hogy az a betegeknek  jó lesz, mert elindul értük a versengés, ami a patikai ellátás színvonalát fogja emelni. Kedvezmények, ingyenes szolgáltatások, hozzáadott érték, törzsvásárlói programok.

Ma már világosan látszik, hogy beigazolódott jópár (szerintem amúgy rosszul kommunikált) félelem: gyanús pénzügyi háttérrel, offshore lovagok gombamód szaporodó patikákat, patikaláncokat nyitottak, sokszor a szakmai szempontok, elvárások mellőzésével. A polcról nem lehet hozzáértő, szakmailag képzett személyzetet (különösen gyógyszerészeket) leakasztani, ezért teret nyertek a “gyorstalpaló” gyógyszerkiadó szakasszisztensi tanfolyamok, melyek ontották magukból a felkészületlen, pár hónapja még szalag mellett vagy épp boltban dolgozó “szakembereket”. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak kivételek, de a nagy általánosság sajnos ez.

Mára ezeknek a patikáknak egy része bezárt, a kockázati tőke kivonult – ebből is látszik, hogy szakmai elhivatottság a gyógyszerellátás, a betegérdekek iránt nem volt, csak az üzleti érdek. A működésük ideje alatt azonban elérték azt, hogy az amúgy is finanszírozási nehézséggel küzködő patikák újból a csőd szélére kerüljenek. Ugye az mindenki számára egyértelmű, hogy míg egy magántulajdonú patika a veszteséget csak önerőből (vagy újabb hitel felvételével) tudja finanszírozni, addig egy patikalánc tagja mögött (jó esetben) egy erős, stabil pénzügyi háttér áll. Mert a láncpatikák is szenvednek el veszteséget a piaci verseny hatására, maximum ezt jobban tudják átvészelni.

Betegként a láncpatika jó vagy rossz nekem?

A válasz nem ilyen egyértelmű, nincs igazán fekete vagy fehér. Számos láncpatika nagyon jól működik, érvényesülnek a szakmai szempontok mellett az üzleti érdekek is és mindenki jól jár. A betegekért/vevőkért folytatott versenynek érezhető előnyei vannak, bár mint minden egyéb vásárlást érintő esetben, azért a patikák esetében is körültekintőnek kell lenni: nem mindig az olcsóbb a jó és nem mindig az akciós az olcsóbb!

Azok a betegek, vevők nyílván rosszul jártak, akinek a környezetében épp bezárt egy patika, legyen az lánc tagja vagy önálló. A kialakult verseny sajnos ilyen eredményt is hozott, ami igazolja azokat a félelmeket, melyeket a patikaliberalizáció előtt fogalmaztak meg.

Mit lehet tenni?

Ahogy korábban is írtam, sajnos a megoldáskeresés helyett a szakma a kényelmes monopol helyzet felé kacsingat, amiben a jelenlegi kormányzat kellően partner. Szerintem ez nem megoldás!

Nem a reklám helye, de tényleg. Egy évfolyamtársam rengeteg munkát beleölve egy rettentő jó ötlettel állt elő: összefogta a magántulajdonú (azaz gyógyszerészi tulajdonú) patikákat és kvázi egy “vásárlói szövetséget” hozott létre Magyar Gyógyszerészi Tulajdonú Patikák néven. Eleinte ez a szövetség csak a közös marketing eszközök használatára (hirdetések) terjedt ki, majd a kezdeti sikereket látva közös beszerzésre is. Mindenki megőrizte a függetlenségét, de együtt, nagy mennyiségben rendelve egy-egy gyártótól ki lehet alkudni azokat a kedvezményeket, melyeket korábban csak a patikaláncok voltak képesek.

Ezt a kedvezményt a vevőknek továbbadva tényleg minőségi szolgáltatást tudnak nyújtani úgy, hogy közben a méretében relative változatlan piacból visszanyernek kicsit.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha van egy gyógyszerész, aki jól vezet egy patikát, sikeresen működik a vállalkozás, a betegek elégedettek, talpon tud maradni, akkor miért ne kapná meg a lehetőséget (nyílván egy “beosztott” gyógyszerész segítségével), hogy a betegek szélesebb körében, több helyszínen nyújtsa ugyanazt a minőségi szolgáltatást? Magyarul ha egy üzlet működik, miért ne működhetne 2-3 vagy akár több. A jelenlegi rendelet ad erre lehetőséget, de továbbra is nagyon erős a láncok iránt az ellenszenv, mindenki közös ellensége.

Szerintem

Ahogy már korábban is írtam, én hiszek a vevői lojalitásban! Ez nem feltétlenül azzal érhető el, hogy olcsóbb vagyok a konkurensemnél, hanem például azzal, hogy hozzáadott értéket teremtek.

Nagyobb figyelmet fordítok a vevőimre, a speciális igényeikre. Ésszerűen és előrelátóan gazdálkodom (ami manapság azért egy patikában nem egyszerű feladat sajnos, erről még írok később), a realizált haszonból visszaforgatok az üzletbe. Új, váratlan helyzetek esetén nem görcsösen a régi rendszer megtartásáért küzdök, hanem az új rendszert megismerve reagálok a változásokra.

A patikaláncok jelenléte nem feltétlenül rossz, azonban azt aláírom, hogy a jelenlegi rendszer eléggé “magyaros”, sok helyen zavaros.

Ha gyógyszerészi oldalról nézem, nagy segítség, hogy nem a vezető gyógyszerésznek kell kitalálnia, hogy milyen legyen a patika arculata, hanem egy szakképzett marketing csapat dolgozik ezen. A havonta megjelenő akciókon szintúgy. Akár több száz patika forgalmaiból levont tanulságokat, tanácsokat ingyen (igazi vezetői utasításban) megkapja, nem ő agyal az iróasztal felett, hogy mit kellene tenni, hogy jobb, nagyobb forgalom legyen. Aki tud élni ezekkel a pozitívumokkal, az egy sikeres patikát vezethet el valamelyik lánc égisze alatt.

Megfordult a fejemben egy olyan rendszer gondolata is, ahol egy adott hálózat (lánc) patikáinak az üzemeltetésére lehet pályázni. Hasonlóan a franchise rendszerekhez. Amennyiben én rendelkezem a szükséges képesítéssel (gyógyszerész), akkor egy hálózat részeként üzemeltethetek egy patikát, a működés nyereségéből pedig magának a hálózatnak kell fizetnem, egyfajta “koncessziós díjat”. Élvezném a lánc nyújtotta lehetőségeket, előnyöket ugyanakkor a saját vezetésem hozzáadott értékével tudnám megkülönböztetni magam a többi konkurenstől.

Persze, egy ilyen rendszer sem lenne jó, mert sértené a már meglévő patikák üzleti érdekeit. Ó, várj! Most akkor mégis üzlet?

Lesz folytatás?

Biztos lehetsz benne, mert a bejegyzés írása közben rengeteg olyan téma jutott eszembe, amit érdemes leírni, hogy jobban beleláthass, mi, miért és hogyan történik egy patikában.

Szombaton reggel 7 óra 20 perckor indult a Ryanair járata Birminghamből Pozsonyba. Mivel a Budapestre tartó buszom csak este fél 8-kor indult, volt időm élvezni a szlovák főváros vendégszeretetét. Vagy legalábbis ezt hittem.

A repülőút

Azt gondoltam, hogy bőven időben érkeztem a reptérre, de gyakorlatilag a Marks & Spencer élelmiszer boltjában (!) vettem egy szendvicset és egy vizet, majd mehettem is a checkin pulthoz. Minden gördülékenyen ment, a biztonsági ellenrőzés több kapun keresztül zajlott. A fotós táskámat most nem pakoltatták ki velem, az angolok átvilágító készüléke biztosan jobb minőségű, mint szlovák kollégáiké.

Ezúttal a Ryanair járata pontosan indult, nem voltak időjárási akadályok. Ismét a gép hátuljába ültem, ugye ott a legbiztonságosabb. Az út zökkenőmentes volt, aludtam és zenét hallgattam az iPadről. A pozsonyi reptérre érkezve már fejben tervezgettem, hogy mit fogok tenni a fennmaradó közel 8 órában. Első lépésként azt terveztem, hogy bepótolom gyorsan az eltelt pár nap twitter és google reader lemaradását, majd elindulok a városba.

A szlovák nyelv gyötrelmei

Miután szanaszét interneteztem magam a reptér várócsarnokában, gondoltam felmérem a terepet. Mivel csak egy hátizsákom volt, könnyen mozogtam, bár súlya azért volt, így különösen bosszús lettem a felesleges köröktől. Sokat segített északi szomszédaink nyelvének megértésében és a buszjegy, buszmenetrend használatában @csibar barátom, aki a Felvidéken él. Tőle tudtam meg, hogy milyen buszjegyet kell vásárolnom és, hogy szinte mindenhol van jegyautomata. A reptéri jegyautomatát könnyen megtaláltam, de sikerrel nem jártam, mivel csak fém pénzzel lehetett fizetni. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy az automata tudott-e angolul vagy csak szlovákul, de határozottan emlékszem, hogy nagyon mérges voltam. Vissza a várocsarnokba, ahol próbálkoztam a büfében, angolul, hogy váltsák fel a papír eurót. A büfés kislányokkal szerencsére ment az angol nyelvű kommunikáció. Nem akartak váltani nekem, ezért feltettem a millió dolláros kérdést: mi van, ha veszek egy vizet, akkor lesz apró? Kihúzták a kasszát és mutatták, hogy tényleg nincs aprójuk.

Irány az újságos. Az idősebb eladó hölgy már nem tudott angolul, csak a tótok nyelvén volt hajlandó (és képes) kommunikálni. Szerencsére ott állt mellette egy repülőtéri munkás (urh rádióval, repteres dzsekiben), aki jól beszélt angolul. Tolmácsolásával megtudtam, hogy bár van aprója, nem hajlandó váltani. Ekkor már nagyon ideges voltam, újabb millió dolláros kérdés jött: akkor hogyan jutok be a városba? Nem tudok buszjegyet venni!

Buszjegyet akar venni? Hát miért nem ezt mondta?! Azt vehet itt is!

Óóóanyám! A reptéri munkás nagyon jó fej volt, elmagyarázta azt, amit @csibartól már tudtam, hogy hogyan működnek a pozsonyi jegyek. Északi szomszédainkra sok rosszat lehet mondani – és a villámlátogatás nekem sem volt valami kellemes -, de azt nem lehet elvitatni tőlük, hogy a helyi “BKV”-juk nagyon jól működik! Olyan jegyet tudtam venni, ami 60 percig érvényes hétköznapokon, hétvégéken pedig 90 percig és még át is tudok vele szállni. Mindezt 0,90 €-ért. Kb. 270 Forint.

Ekkor már a buszjegy birtokában, haragom enyhülésével tartottam a busz felé, hogy elinduljak az AVION bevásárlóközpont felé, ahol egy jót akartam enni. Mellette van az IKEA, így már útközben eldöntöttem – főleg a nyelvi akadályok miatt -, hogy nem bízom a véletlenre, svéd húsgolyót fogok enni. A multinacionális cégeknek megvan ez az előnyük, hogy biztosítják mindenhol a standardizált minőséget.

Nem Pozsonyban lennénk, ha nem lett volna összetűzésem a buszsofőrrel. Úgy kell elképzelni, hogy a reptérnél egymás után van kb. 3 busznyi megálló. Mindegyikben vannak feliratok, de csak szlovákul. Ergo semmit nem értettem belőlük. Utólag már tudom, hogy érkezés és indulás lehetett kiírva. Az érkezés oldalon várakozott a busz, amivel menni akartam és a sofőr kb. 5 perces szünetét élvezte, olvasással töltötte. Én elindultam az ajtó felé, rám nézett, majd kinyitotta. Felszállok, gondoltam érvényesítem a jegyem, mire elkezd eszementül hablatyolni valamit és mutogat a legelső beállóra, amit így utólag tudok, hogy az indulási oldal volt. A gondja pedig az volt, hogy ő most pihen és nem lehet felszállni. Persze ezt csak sejtem, mert nem értettem semmit.

Az AVION pláza

Sikerült végül bejutnom az AVION bevásárlóközpontba, ami mellett az IKEA volt megtalálható. Első gondolatom az volt, hogy a plázában eszek valamit, de a negatív tapasztalatok miatt nem akartam az ebédemet a véletlenre bízni, így az IKEA svéd húsgolyója lebegett a szemem előtt. Egy darabig hiába. Bementem a plázába és egyszerűen nem találtam meg az átjárót az IKEA felé. Volt egy tábla a bejáratnál, rajta egy nyíl, hogy IKEA meg valami akciós felhívás, így elindultam abba az irányba. Mivel az átjárót nem találtam és szembe jött velem egy tábla, amin egy visszaforduló nyíl volt, gondoltam, hogy elhagytam az átjárási lehetőséget. A feliratból persze egy szót sem értettem, még egy foszlányt se, csak annyit, hogy IKEA. Vicces.

Apa ökölbe szorult keze vagyok!

Később jöttem rá, hogy ez egy ilyen plázán belüli reklám volt, és azt az irányt mutatta, ahol egy berendezett nyitott szobát lehetett látni. Én balga meg azt hittem, hogy az áruházhoz vezetnek a piktogrammok. Robi, szedd össze magad!

Elindultam az orrom után. A buszból láttam, hogy kb. merre van az áruház, így nem néztem semmi táblát, feliratot, mentem toronyiránt. Ezt kellett volna már hamarabb, mert így egyből megtaláltam az átjárót. IKEA-ban szerencsére tudott angolul a szakács, így kértem egy “meatball“-t, nyugisan megkajáltam.

A pláza amúgy nagyon tetszetős, sokkal jobb boltokkal, márkákkal, mint a Westend vagy az Aréna pláza.

Arról a tervemről, hogy bemegyek az óvárosba teljes mértékben letettem, mert nagyon felidegesítettem magam. Fáradt is voltam és az országaink közti jó viszonyt sem sikerült jobbá tenni. Mondjuk lehet, hogy nem volt túl jó ötlet mindenhol a “Jó napot!” köszönést választani, de hát kérem, volt ott már Országgyűlésünk is! A fennmaradó időt (igen, vessetek meg érte) a közeli McDonald’s-ban töltöttem, neteztem.

A pozsonyi “BKV”

Ha röviden kellene jellemeznem a helyi közlekedést, akkor csak annyit irnék, hogy: pontos, gyors, tiszta, olcsó. Csibartól kaptam a tippet, hogy használjam az iTransit nevű alkalmazást, amely tartalmazza Pozsony összes járatának menetrendjét. Az alkalmazásnak egy hibája van: online módban működik csak, nekem meg nem volt roaming adatcsomagom. Ezért is próbáltam azokon a helyeken (reptér, meki), ahol volt, kihasználni a wifi lehetőséget. Leleményes a magyar, a képernyőképeket lementettem. Mivel ekkorra már kellően “idegállapotban” voltam, kicsit izgultam a közlekedés miatt, nehogy rossz helyen szálljak le.

Rám abszolút nem jellemző módon teljesen antiszociálissá váltam, nem akartam szóba elegyedni egy idő után senkivel sem. Egyszerűen blokkolt a szlovák nyelv, illetve annak ismeretének a hiánya. Hasonlóan érzek szinte bármelyik szláv nyelv eredetű országban, például a horvátországi nyaralások sem felhőtlenek emiatt. Nincs egy töredék szó, amit az általam ismert másik 3 nyelvből hasznosítani tudnék. Semmi! A francia is egy fura nyelv, de ott mégis a hasonló csengésű, latin-görög eredetű, angolra vagy olaszra hasonlító szavakból szinte össze tudtam rakni minden szükséges információt. Fura.

Legnagyobb meglepetésemre mind a buszon, mind pedig a trolin amivel mentem, maximálisan jó és használható feliratozás volt, tudtam rajta követni, hogy hány megállóra vagyok, mikor kell leszállnom. A biztonság kedvéért azért az iPhone-on néztem az előzőleg már betöltött (cache-elt) térképet.

A buszok nagyobbik fele egy része amúgy jó minőségű, alacsonypadlós Mercedes. A buszvezető nagyon nem fáradozik az ajtók nyitásával, a Combinón látható ajtónyitók vannak minden (újabb típusú) busz ajtaján, azokkal kell magunknak nyitni az ajtót, a leszállási szándék jelzése még nem nyitja az ajtót.

Érdekesség még, hogy rengeteg ötletes és jó minőségű reklám látható a buszok oldalán.

Miközben ezt a bejegyzést írtam, rátaláltam egy oldalra, ahol érdekes statisztikát találtam a jelenlegi flottáról. A jelenlegi autobuszok átlegéletkora 8 év, ami a BKV esetében 17,8 év. Tizenhétegésznyolctized. Nem nyolc, majdnem tizennyolc!

 A pozsonyi buszpályaudvar

A távolsági buszpályaudvar szerintem Pozsony legocsmányabb építménye. Igazi szocialista maradvány, betonrengeteg. Hatalmas, kihasználatlan belső tér, ami egyúttal kifűthetetlen is, giccses megoldások (Ikarus csuklós buszból kialakított kávézó a galériában). Sajnos, leszámítva a budapesti Volánbusz pályaudvarokat, egyből Magyarország és a mi csodás MÁV és buszpályaudvaraink jutottak eszembe. Bizarr élmény.Persze, egyből megtaláltak a csövesek is, akiket még a “nem értem” kifejezéssel sem tudtam lerázni, mert egyből jött a “madzsárszki?” kérdés, majd szlovákul a spannolás – ezt mondjuk nem értettem, hogy miért. Érdekesség, hogy a buszpályaudvart üzemeltető Slovak Lines honlapja 4 nyelvű, tud magyarul is és egész korszerűnek mondható.

A pozsonyi fejlődés és a lemaradás közti kontraszt a buszpályaudvarnál és környezetében figyelhető meg a legjobban. A szomszédos épületben székel a CIB Bank szlovákiai leánya, de van csinos BMW székház is (vagy csak BMW reklám egy irodaház tetején, ezt nem tudom pontosan).

Budapest, Budapest te csodás!

A hazafele út ismét a Volánbusz-Eurolines járatán volt, ahol a szlovák-magyar határon elment a busz WiFi kapcsolata, pontosabban a mobilinternet. Nem lennék kocka, ha nem próbáltam volna meg mindent, hogy újból legyen kapcsolat, a WiFi routert láttam is, de nem tudtam belépni, hogy újraindítsam a modemet. Sebaj, ott már volt saját mobilnetem. A buszon visszafele is sikerült olyan helyre ülnöm, ahol volt konnektor, így tudtam tölteni az időközben lemerülő eszközöket. Kb. tíz utas és 60-70 szabad férőhely biztosan volt. Ezért is álltam értetlenül az eset előtt, hogy egy ázsiai lány pont az előttem levő ülésre ült le, majd indulás után nem sokkal hátradöntötte az ülését, rá a MacBook Pro-ra. Az egyetemi évek alatt kellő buszos rutint magába szív az ember, az ilyen csírájában kell elfojtani! Egyből szóltam is neki, hogy “could you please takarodjálvisszaaszékkel?!”

Egyből rend lett.

Budapest Népligetre érve talán ki is twitteltem, hogy kíváncsi leszek, találok-e nyitva jegypénztárat a metrónál. Gyanúm beigazolódott, minden zárva volt. A jegykiadó automatát épp külföldi diákok csapkodták, mert szemmel láthatóan elnyelte az aprópénzüket. Így minden jó szándékom és jogkövető magatartásom ellenére jegy nélkül utaztam a Népligettől a Blaha Lujza térig (Kék metró, 4-6-os). Jegyet akartam venni, de nem tudtam. Veszteséges a BKV? Szóbeszéd.

Itt azért láttam egy kis párhuzamot a két posztkommunista ország között: bár Szlovákia fővárosának tömegközlekedése szerintem 5-10 évvel fejlettebb mint Budapesté, a jegyvásárlási lehetőségek azért eléggé korlátozottak összevetve egy barcelonai érintőképernyős, bankjeggyel, apróval vagy bankkártyával is működő jegykiadó automatával szemben.

Megfontolandó

Amikor kimozdul az ember a saját környezetéből, és elindul világot látni, akkor tapasztalja meg igazán, hogy mennyire súlyos és mély problémák közt élünk kis hazánkban. Három különböző kultúrát volt szerencsém látni, három különböző ország fejlettségi szintjét. Az angliai villámlátogatás nagyon pozitív volt, megvan nekik is a maguk bajuk, de más dimenzióban, mint a miénk. Mint szinte minden nyugati országban, itt is lenyűgöztek az ésszerű és okos megoldások, melyek mögött látni, hogy átgondoltság, koncepció van.

A szlovákiai mérgelődésem pedig megtanított objektíven szemlélni Magyarországot, ami nem biztos, hogy túl jót tett. Mikor ennyire idegennek érzed magad egy országban amiatt, mert semmit nem értesz az adott nyelvből, akkor jössz rá igazán, hogy a magyar nyelv, mint egy egyedüli és speciális nyelv mennyire megnehezíti az országba látogatók dolgát. Főleg, hogy ezen sokszor mi magyarok sem akarunk segíteni. Az elmúlt években ugyan a BKV-n én látok érdemi javulást, legalább angolul megjelentek magyarázó feliratok, táblák. Sajnos a nagy átlagról nem mondható el, hogy beszélne bármilyen külföldi nyelvet és nagyon is valós a városi legenda, hogy a MÁV nemzetközi jegypénztárában sokszor olyan pénztáros ül, aki egy mukkot nem beszél idegen nyelven.

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Utazás a Ryanairrel

Crufts 2012 Birmingham

Kikerekedtek a szemei és a következőt kérdezte:

“Hát jó, de az árát visszakapom, ugye?”

Udvariasan közöltem vele, hogy a gyógyszerek csomagolóanyagát nem vesszük vissza, nem visszaválthatós. Ekkor már ingerülten, felháborodva tette fel következő kérdését:

“Akkor én miért is fizettem érte? A sörösüveget is vissza lehet váltani!”

Még mindig udvariasan, de már határozottan válaszoltam neki, nem kis éllel, hogy azért egy gyógyszert és egy sörösüveget ne hasonlítsunk már össze! Elmagyaráztam röviden, hogy a gyógyszerek árában a csomagolóanyag is benne van és az egy különleges helyzet, hogy magisztrális készítményeknél (talán emélkszel rá, ezek azok a gyógyszerek, amiket a patikában készítünk el - a szerk.) a blokkon fel van külön tüntetve, hogy mennyibe kerül a csomagolóanyag, mennyibe a munkadíj és mennyibe maga a készítmény. Nagy nehezen elfogadta a tényt, majd duzzogva távozott.

Utána a kollégákkal tanakodtunk rajta, hogy a sörösüveget leszámítva, vajon hol teheti még meg az ember, hogy visszavigye a csomagolóanyagot a vásárlás helyszínére, reklamálva annak árának visszatérítését.

Vagy például, hogy vajon mit szólna a kedves vevő, ha legközelebb az elkészített kenőcsöt odaadnánk a kezébe, tégely nélkül. Vagy a kúpot nem csomagolnánk egyenként kasírozott alufóliába, hanem egy szimpla nylon zacskóba tennénk.

Mikor ennek a blogbejegyzésnek a megírásához készültem, a Nők Lapja Cafe fórumán találtam egy hasonló témájú értekezést, ahol egy kolléga szerintem maximálisan korrektül és az én mondandómat 100%-ban lefedve válaszot a kérdésre. Ezért most idézném a nyitó kérdést és a kollégám hozzászólását.

A nyitó hozzászólás:

Sziasztok!

Vettem ma patikában olajat, és maga a csomagolás és a magi díj dupla annyi volt mint maga az olaj.

Kérdésem, hogy ha én ezt az üveget kimosom, és visszaviszem h ebbe kérek olajat, akkor adnak?

50gramosban adtak 30-at, de nem bánnám ha máskor teliadnák.

Szerintetek ez működik?

És a kolléga válasza (kiemelések tőlem) :

Nem árulok zsákbamacskát. Már most jelzem, hogy gyógyszerész vagyok. A másik oldal szemszögéből is érdemes talán megvizsgálni a dolgokat. Íme:

Gyógyszertárak nem használhatnak fel újra visszahozott csomagolóanyagokat. Sem üveget, sem kupakot, sem tégelyt, vagy hintőporos dobozt…

Mivel nem tudják megfelelően kimosni, fertőtleníteni.

A jogszabály valójában kettős, mert egyrészt az érvényben lévő gyógyszerkönyv tiltja a csomagolóanyagok újra felhasználását, másrész a betéti díjas csomagolók (üveg) visszaválthatóak. Itt a patika jogosult dönteni.

De komolyan, miért is vennék vissza, ha utána mehet a kukába?

Vagy ha visszaveszik lehet mégsem oda megy?

Minek örülnének jobban? Egy olyan patikának, olyan jogszabályi háttérnek (ami érvényben is van), ahol SENKITŐL nem veszik vissza az üvegeket, így biztosak lehetnek benne, hogy a megvásárolt készítmény tiszta üvegben van, vagy egy olyannak, ahol visszakapják a 40-50Ft-okat az üvegért, de lehet a köptetőjük üvegében előtte egy rühesség elleni készítmény volt, amit visszahozott előző tulajdonosa?

A gyógyszertárak nem rendelkeznek speciális tisztító, sterilező berendezésekkel, még ha nagyon alaposan elmossák is az üveget, az sem megfelelően higiénikus. (nyilván ezért is tiltja a jogszabály)

Másrészt ha lennének megfelelő tisztító készülékek az mennyi vegyszert, vizet, áramot… használna fel? Mennyivel lenne környezetbarátabb, mint kidobni az üveget? (ha annyira figyel valaki a környezetére, akkor mossa ki és vigye el szelektív gyűjtőbe)

Azt nem értem, hogy az emberek fenn vannak akadva a gyógyszertári csomagolóanyagok árán, de nem gondolják, hogy a gyógyszerek árába ugyanúgy bele van kalkulálva a csomagolási költség?

A gyógyszergyártók nem ajándékba adják, hanem beleépítik az árba, csak a blokkon nem szerepel külön, hogy 28 darab tabletta +2bliszter +1 papír kartondoboz +1 betegtájékoztató papír + nyomtatási költség…

De ugyanez a kozmetikumoknál. Egy akármilyen márkás arckrémnél a külcsíny többe kerül, mint maga a tartalom. Egy szép üveg, vagy porcelán fiola többe kerül a krémnél és még haszon is van rajta!

(Egy régebbi arckrém összetételére bukkantam nemrég. A mai napig több ezer forintért árult, gyönyörűen csomagolt krém ára néhány száz forint.)

Ezen miért nem háborodik fel senki???

A magisztrális díjon is fel lehet háborodni, csak az emberek azt nem látják mennyi munka van egy készítménnyel.

Néha úgy látom sokkal egyszerűbb lenne magisztrális készítményekkel nem foglalkozniuk a patikáknak, de akkor ugye hol marad a szakma. Ahhoz mit szólnának, ha egy vállrándítással elintéznénk, hogy nincs sebbenzin és nem is lesz. Nekünk csak könnyebbség lenne! De nem a haszonért választottuk (azt hiszem a többség nevében beszélhetek) ezt a hivatást, hanem minden szépségéért és ennek a labormunka ugyanúgy része!

Sem a csomagolóanyagokon, sem az alapanyagokon nincs nagy haszna a patikáknak! Az áruk szabályozott, a patika nem kénye-kedve szerint állítja be. (átlag 10% körül mozog)

Ennek ellenére sok munka van vele. Azért nézzük is meg egészen pontosan mennyi?

Az alapanyag beérkezik a patikába. Minden alapanyagot bevizsgálunk. (az ehhez szükséges reagenscsomagot évente meg kell vennie a patikának, ami nem 5-10ezer forint!). Az elvégzett vizsgálatokat rögzíteni kell. (a keletkezett mostalant -ami néha igen nehezen oldódó csapadék- elmosogatni: VÍZ+MOSOGATÓSZER+IDŐ).

Az alapanyagok nagy része a gyógyszertárban nem használható csomagolásban érkezik. Ezeket megfelelő edényzetbe töltjük, amit szintén külön naplóban vezetünk. (impleálási napló)

Ha mondjuk szimpla kiszerelésről van szó (egy alkohol, vagy ricinusolaj…) nyilván azt is külön, kiszerelési naplóban vezetjük. Sorszámot kap, megírjuk a megfelelő szignatúrát, felcimkézzük…

Ha készítős gyógyszerről van szó, akár egy kanalas, akár egy kenőcs, azt a gyógyszerész készíti, dokumentálja a laboratóriumi naplóban, majd a kiszerelési naplóban is, miután a megfelelő mennyiségű dózisra osztja. (itt is keletkezik mosatlan)

Egy kúp öntése, vagy egy osztott por készítése nem 10 perces munka…

A kész termékeket időről időre szúrópróbaszerűen ellenőrizni kell. (erre megint van egy belső ellenőrzési napló, amit vezetni kell)

Mindamellett a szaktudást is meg szokták fizetni (a könyvelőnek ki hánytorgatja fel, hogy az adóbevallását milyen gyorsan meg tudja csinálni, vagy a magánorvosnak a szakmai konzultációt, ahol kézzelfogható terméket nem kapott? A tudásukat fizetjük meg, amihez mi nem értünk.)

Az hogy a gyógyszertárban kiadott magisztrális készítmények olyan minőségüek, amilyenek, az azért van mert értünk hozzá. Mert tudjuk, mit hogyan kell tárolni, milyen sorrendben kell a különböző alapanyagokat “összekeverni”, hogy a végén a megfelelő terméket kapjuk, mikor a kezükbe adjuk a gyógyszert el is tudjuk mondani, hogyan, mennyiszer, miért… kell használni.

Elnézésüket kérem a kissé felháborodott hangnemért!

A mindennapokban sokszor próbáljuk türelmesen elmagyarázni, miért is van, hogy nem vesszük vissza, de ára van és – bár én azt gondolnám, hogy egy ilyen magyrázatot elfogad és megért a kedves vevő- de nem. A legtöbbször olyan hangnemet engednek meg maguknak, hogy a piacon is szégyelném magam, nemhogy egy gyógyszertárban! Megértem, hogy minden forint számít, de…

Az igazi feltaláló

Bevallom, a bejegyzés címe kicsit bulvárosra sikerült. Edison ugyanis nem a képen látható vinyl lemezt (hanglemez) találta fel, hanem annak elődjét, a hengeres fonográfot.

A dj szférában még ma is megtalálható mikrobarázdás vinyl lemezek feltalálója – meg fogsz lepődni – magyar származású, Goldmark Péter Károly. De talán még ennél is fontosabb találmánya volt az katódsugárcsöves (CRT) színes televízió kifejlesztése.

Persze, ha jobban megnézzük a képet, rájövünk, hogy valójában jó eséllyel egy mesterlemez készítő készüléket látunk, amely forró tűvel “karcolta” bele a lemez anyagába a mikrobarázdákat.

2012. mácius 1-óta eltelt másfél hónap mindannyiónk számára – gyógyszerész, beteg, orvos – egy jó tapasztalat volt. 2012. április 1-óta a gyógyszerészek életébe egy újabb nagy változás jött, kísérleti jelleggel bevezetésre került a hatóanyag alapú gyógyszerrendelés, egyelőre csak a koleszterincsökkentők körében. Itt csak két hét tapasztalatát tudom megosztani veled, de kellően tanúlságos ez is.

Az első napok

Nem ment valami zökkenőmentesen az átállás, talán az orvosok sem voltak felkészülve az új szabályokra, azok alkalmazására. Bár mi a gyógyszertárban tisztában voltunk a minket és a betegeket érintő változásokkal, azért “menet közben” derültek ki esetek, amikkel nem tudtunk mit kezdeni. Én ilyenkor első körben a jogszabályhoz és a józan észhez nyúltam, majd ha nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy mi a teendő, nem csináltam presztízs kérdést a problémából: felhívtam a legilletékesebbet, az Egészségpénztárat (most rövidítettem a nevét).

Mikortól lehet kiváltani a receptet?

Amennyiben az orvos több hónapra elegendő gyógyszert rendel (maximum 3 hónapra), akkor fel kell tüntetnie a recepten, hogy mikortól váltható ki a gyógyszer illetve, hogy meddig elegendő a rendelt gyógyszermennyiség.

A jogszabály szerint, melyben most hirtelen ezt a lehetőséget nem találom, a gyógyszer a recepten feltüntetett kiválthatósági dátum előtt 7 nappal már kiadható. Sokáig nem tudtuk, hogy a recepten feltüntetett dátum már tartalmazza ezt a 7 napot vagy sem.

Meddig érvényes a recept?

A változások életbelépése előtt egy recept 90 napig (ami nem egyenlő 3 hónappal) volt érvényes. Adódott a kérdés, hogy ha az új rendelet szerint meg kell adni a dátumot, hogy mikortól váltható ki a recept és a gyógyszerelés meddig elegendő, akkor vajon hogyan alakul a receptek érvényessége. Mindenki úgy gondolta, hogy mivel egy recepten csak egy havi gyógyszeradag rendelhető, ezért a recept érvényessége is 30 napra módosul. Persze mentek a pletykák is erről. Az ellentmondás, hogy mi van a második és harmadik hónapra felírt (kb. 60 és 90 napos) receptekkel – ugyanis ezek 30 nap után akkor érvénytelenek lennének – ismét arra késztetett, hogy kérdezzek.

A receptek továbbra is 90 napig érvényesek. Így tehát, aki spórolt a gyógyszereivel és van még “tartalékban” 1-2 dobozzal, így nincs rákényszerülve arra, hogy kiváltsa az új recepteket (megtörtént eset), akkor előfordulhat, hogy a recepten feltüntetett kiválthatósági dátum után akár 30-40 nappal érkezik meg a patikába a beteg a gyógyszeréért. A recept érvényes, a gyógyszer kiadható, 90 napon belül.

Update: a fent leírt jelenség létezik, rengeteg gyógyszer van otthon “tartalékban” a betegeknél. Ezt most csak azért emelem ki, mert ez igazolja, hogy a rendeletalkotó szándéka (gyógyszerpazarlás visszaszorítása) mögött kivételesen tények vannak.

Mi a  helyzet a fogamzásgátlókkal?

Sok orvos nem volt hajlandó három havi fogamzásgátlót felírni, mivel a rendelet tartalmaz egy olyan részt (ami számomra továbbra is ellentmondásos, de erről egyelőre nem írok), mely szerint egy recepten csak egy hónapra elegendő gyógyszermennyiség rendelhető. Mivel a fogamzásgátlókon nincsen társadalombiztosítási támogatás, ezért nem vonatkozik rájuk a rendelet. Tehát fel lehet írni 3 havi fogamzásgátlót.

Hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás

A rendeletalkotó célja kettős volt: egyfelől a Széll Kálmán terv részeként költségcsökkentési megfontolás, a generikus program ösztönzőrendszere és a hatóanyag-alapú felírás kettősével. Ezekről majd egy külön bejegyzésben részletesebben is írok.

Másfelől egy olyan “új” gyógyszerészi kompetenciát “adott” a szakma kezébe, amivel a szakma képviselői körében nagy népszerűségre tett szert – kvázi dobott egy csontot, amin lehet rágódni, ki-ki értelmezze ezt pozitívan vagy negatívan.

A hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás lényege az, hogy az orvos nem a gyógyszer gyári nevét, hanem csak annak hatóanyagát, kiszerelését (28x, 30x stb…) és adagolását tünteti fel és a gyógyszerész dönti el, hogy az elérhető készítmények közül melyiket adja a betegnek. Ha ez a rendszer működne, akkor idővel némileg képes lenne kompenzálni a gyógyszertárak 2004-óta (Molnár-, majd Horváth Ágnes éra szabad rablása) elszenvedett veszteségeit.

Azt kérded, hogyan? Jelenleg azokból a készítményekből, melyeknek vannak úgynevezett generikumai (olcsóbb, másolat gyógyszerek), azokból ésszerűen, gazdaságosan és betegérdeket szem előtt tartva készletezni szinte lehetetlen. Első lépésként én a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás előnyét gyógyszertárüzemeltetési oldalról abban látom, hogy az eddigi kb. 10 készítményből most elegendő lenne 5 készítményt tartani. Mondjuk azokat, melyeket szakmailag jónak, a beteg számára jó minőségűként és nem utolsó sorban a patika számára gazdaságilag kifizetődőként ítélünk meg. Erre csak habként jön a gyógyszergyárak piacvédő promóciója (például számlakedvezmény), mely tulajdonképpen az eddigi orvost “szponzoráló” tevékénység áthelyezése a patikák szintjére.

Az eltelt 16 nap alatt a kiindulás ötlet jelentősen felhígult, ami miatt nekem az a meglátásom, hogy ebből a rendszerből semmi nem lesz. Már április elsején megjelent a NEFMI honlapján egy módosítás, mely szerint továbbra is lehetőség van arra, hogy az orvos megjelölje a recepten, mely készítményt kívánja rendelni a betege számára.

Ezen új elem bevezetését elősegítendő, azokban az esetekben, amikor a beteg kezelőorvosa úgy ítéli meg, hogy a hatóanyagnév, a hatáserősség és gyógyszerforma recepten történő kötelező rögzítése mellett indokolt, továbbra is feltüntetheti az általa javasolt gyári gyógyszerkészítmény nevét is.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium ezen intézkedéssel is elő kívánja segíteni az átállás zökkenőmentességét, és a betegek tájékozottságát.

A betegek a régi gyógyszerük dobozával érkeznek, vagy kis cetlivel, amit az orvosuktól kaptak, hogy melyik készítmént kérjék. Ami a hatékony és biztonságos gyógyszerelést figyelembe véve egy teljesen jogos reakció és cselekvés, viszont így értelmét veszti a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés.

Ergo, marad minden a régiben.

A hivatásom Kamarája is kiadott még a beveztés előtt egyfajta útmutatást, hogy miként kezeljük ezt az új helyzetet. Nyílván szükséges egyfajta átmenet, hogy mind a gyógyszerészek, mind a betegek, mind az orvosok számára, hogy hozzászokjanak a hatóanyag-alapú rendeléshez, de ha végignézzük az ajánlást és betartjuk azt, akkor sem a Széll Kálmán terv sem a gyógyszerészi kompetenica növekedése nem valósul meg. Komplex kérdés ez, idő kell még a rendszernek, hogy finomodjon, kialakuljon.

És akkor mi változott a gyógyszerek rendelésében, kiadásában?

Sok minden, de igazából semmi. A gyógyszerész-beteg-orvos háromszögben az ellentétek tovább éleződtek, az indulatok nagy része a patikában csapódott le – mint mindig. Elindult az orvos-gyógyszerész nyilatkozatháború, a felelősség áthárítása.

Míg az új gyógyszerrendelési szabályok megjelenésekor őszintén azt gondoltam, hogy ez jó és van értelme (a közös kassza ésszerűen tud megtakarítani), addig az eltelt másfél hónap tapasztalatai és a rendelet puhításai után már kételkedem az újítások sikerében. Így, ebben a formában nem látom értelmét.

Értem egyfelől ezalatt azt, hogy számomra az adja ennek a rendszernek a zsenialitását, kényelmét, hogy mindig, minden eszközömön (iMac-MBP, iPhone, iPad), különösebb erőfeszítés nélkül állandó szinkronban vannak az adatok. Másfelől rengeteg olyan közös vonása van az alkalmazásoknak, melyek megkönnyítik a használatot. Nem kell kitalálni, hogy a mobil eszközön vajon hogyan fog működni az adott alkalmazás, hiszen az asztali változatot ismerve iOS eszközön is otthonosan mozoghatunk az alkalmazásban.

Az iCal és a Today gomb esete

Vannak apró, bosszantó kivételek. Számomra az egyik ilyen fájó pont az iCal alkalmazás.

Rendszeresen használom, imádom, hogy minden eszközömön megtalálhatóak a naptár bejegyzések, nem kell másolgatni. Régebben (iCloud előtti időszakban) elég volt csak hazaérkezve a dokkolóra rátenni az iPhone-t és az, az iTunes-on kereszül már automatikusan szinkronizálta is a bejegyzéseket. Ma már – hála a mobilinternetnek és az iCloudnak – a beírás után pár másodperccel elérhető minden eszközön a frissen felvitt időpont, feljegyzés.

iOS eszközök nélkül ugyanez az “élmény” elérhető  a Google Calendar naptárszolgáltatás és egy mobilinternet képes okostelefon használatával is.

Ami engem kifejezetten bosszant, hogy míg az iOS eszközeimen a bal alsó sarokban találom meg a “Today” gombot, amivel a mai dátumra tudok ugrani, addig az OS X iCal alkalmazásában a jobb felső sarokban van ez. Ha jellemeznem kellene a felhasználói szokásaimat, kb 70%-30% arányban az iOS eszközökön használom az iCal naptáramat, így ez jobban benne van az ujjamban. Rendszeresen a bal alsó sarokban keresem a Today gombot OS X-en.

Lehetne az Apple következetes és mondjuk a hamarosan debütáló OS X Mountain Lion rendszerében áttehetné a bal alsó sarokba a gombot.

OS X-en így néz ki:

iPaden így:

iPhone-on pedig így:

Megnyugtattak, hogy péntek amúgy sem szokott pörgős lenni, inkább a hétköznapok. Most viszont jönnek az ünnepek és csakúgy, ahogyan a boltokban, a patikában is ma elszabadult a pokol. Világvége hangulat (a kollégák beszámolója alapján) és vásárlási láz volt ma.

Ebben a gyógyszertárban az ügyelet korábban kezdődik, a mai napon 18:00-tól.

18:05 – Gyermeknek jöttek vény nélkül kapható köhögéscsillapítóért.

18:26 – Az egyik (már nyugdíjas) kolleganő lánya jött hidrogén peroxidért, azt hitte, hogy a régi nyitvatartás szerint, azaz 18:30-ig vagyunk.

18:47 - Fájdalomcsillapító gyógyszert kerestek

18:50 - Tegnap felírt vérnyomáscsökkentő recepttel jött egy úr, ráadásul nem is különleges és nagy dózisú – szerintem ráért volna holnapig

18:56 - Vérnyomáscsökkentő és cukorgyógyszer miatt csengettek újra, március 6-án felírt recepttel

19:10 - Asztmagyógyszerért jöttek, mai, kórházi recepttel

19:21 - 9 hónapos kisgyereknek jöttek fülcseppért, calciumért és antibiotikumért az ügyeletről. Az antibiotikum adagolókanala 2,5 ml-es, de a dózis, amit az orvos javasolt, 2x3ml volt. Mivel @kisvirag esetéből megtanultam (illetve bevallom, eddig nem gondoltam rá), hogy nehézkes ilyenkor a pontos adagolás, rákérdeztem, hogy van-e fecskendőjük otthon, amivel pontosan ki tudják mérni. Volt.

19:32 – Köptető hatású gyógynövénykivonatot vittek gyermeknek, recept nélkül kapható

19:43 – Egy fogászati beteg jött, iszonyatos fájdalmakkal. Igen, férfi volt Antibiotikum, fájdalomcsillapító, szájfertőtlenítő folyadék.

19:50 – Fogamzásgátló tablettáért jött egy fiatal hölgy, 3 havi volt neki felírva, de csak 1 havit kért.

19:55 – Felnőtt ügyeletről jött egy srác antibiotikumért és köptetőért. A köptető hatásmechanizmusát is elmagyaráztam. Én azt szoktam javasolni, hogy este 6-7 után már ne vegyék be, mert akkor éjszaka is köhögésre fogja ingerelni és nem tud tőle aludni. Az meg kellemetlen, bőven elég az is, ha beteg az ember. Valamiért ezt a tanácsomat kissé negatívan fogadta, de úgy tűnt, hogy elfogadta.

19:58 - Egy fiatal hölgy jött szintén az ügyeletről, antibioikumért. Alig volt hangja.

Nem unatkozom!

20:30 - Terhességi teszt.

20:42 - Még nem is volt húsvéti trakta, de már készülnek: görcsoldó, puffadásgátló és fájdalomcsillapító! Persze, lehet, hogy épp akutan van egy teljesen más történet.

20:55 – Egy két éves kislánynak kellett antibiotikum és lázcsillapító, az orvosi ügyeletről jöttek.

21:02 – Görcsoldó gyógyszerért jöttek, egészségpénztári kártyával akartak fizetni, de azt sajnos ilyenkor nem tudjuk elfogadni.

21:08 – Nyolc éves gyerkőcnek vitt az édesanyja antibiotikumot, ők is az ügyeletről érkeztek.

21:33 – Diklofenák tartalmú fájdalomcsillapítóért jöttek

21:37 – Menstruációs görcsre kértek görcsoldót és fájdalomcsillapítót

22:01 – 9 éves gyermeknek kellett calcium injekció, egy cinkrázó és c-vitamin.

22:50 – Torokfájásra szopogató tablettát kerestek. “Felnőttnek, vagy gyermeknek?” – “Felnőtt-gyermek…barátnőm, 17 éves.”

23:40 – Egy szemgélre volt szükség.

1:33 – Egy allergia ellenes gyógyszerért jöttek az egyik (kb 20km-re levő) faluból, a központi ügyeletről. Oké, hogy fél 2 van, de azért még nem kell parasztnak lenni…

3:40 – Csak ledőlök egy kicsit aludni…

7:00 – Jó reggelt, jó szurkolást! 1 óra múlva nyit a patika, 12 óráig még dolgozom. Köszönöm, ha követted a közvetítést. IGEN, megcsináltuk! 

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Épp egy linket kerestem a Schengeni egyezményről, mikor megtaláltam, hogy az Egyesült Királyság nem alkalmazza az egyezményt, így már érthető, miért volt rendes útlevél/személyi ellenőrzés.

Barátnőmék egy külső parkolóban vártak, megkaptam az instrukciókat sms-ben: “Long stay 1 van a buszra kiítva, azt keresd. Az felhoz a parkolóba ahol vagyunk. A 9-es megállónál szállj le róla!”. Kicsit értetlenül álltam a szokatlanul pontos információk előtt, de az utcára kiérve, rövid keresgélés után (pont a másik irányba indultam el) megtaláltam a szükséges alacsony padlós, a Budai Várban használatos buszokra hasonlító járatot. Kicsit bátortalanul szálltam fel, kerestem az egyértelmű hatalmas “FREE” feliratot, de lefigyeltem a helyieket, akik automatikusan szálltak fel a buszra. Tényleg ingyenes volt és tényleg elvitt a parkolóba, ahol minden egyes megálló szuperül ki volt táblázva.

Ilyen lusták lennének az angolok?

Tettem fel a kérdést, főleg, miután a busszal megtett táv nevetségesnek tűnt. Hogy jobban érezd a távolságot, kb. Liszt Ferenc Reptér 2. terminál hosszú távú parkoló vége és a terminál bejárata közti távolságról beszélek. Másnap jöttem rá, hogy itt a sztereotípiával megegyezően tényleg sokat esik az eső, ezért az életüket ehhez igazítják: egy öltönyös, bőröndös utazó nem fog esőben a kocsijáig captatni. Szimplán felszáll erre a buszra, aminek a megállói olyan sűrűn vannak, hogy szinte lehetetlen nem az autód 20m-es körzetében leszállni.

Mint minden reptéren, a parkolás itt is rühös drága: 14 GBP-t fizettünk, igaz majd’ 3 órás parkolásért (késett a repülőm).

Közlekedés a bal oldalon

Azt hittem, hogy furább lesz és nagyobb gondot fog okozni a közlekedés a bal oldalon, de hamar meg lehetett szokni. Igaz, ha jobbkormányos autóban kellett volna menni, az már érdekesebb lett volna, így ugyanis csak egy dologra kellett figyelni: ahova fordulsz, ott a padka mindig hozzád közelebb essen és akkor biztosan a bal oldalon vagy Vezettem is pár kilométert mérföldet, mikor elmentünk kajáért, Worcesterbe (ejtsd: vúszter).

A szállás

Nagyon impozáns helyen volt a szállásunk, egy igazi vidéki kastélyban, Doritwich-ben, Birminghamtől délre, Worcester mellett pár mérföldre. Sajnos sosem értünk “haza” olyan időben, hogy normális képet tudjak róla csinálni a kastélyról. A kastélynak egy különálló apartmanjában voltunk a kutyák miatt, az egész kastély amúgy kongott az ürességtől. Egy ismerettség útján kerültünk amúgy ide, relative sok magyar dolgozik ott – ezt sajnos pár dologban tapasztaltuk is, de ezt inkább nem részletezem. Voltam olyan buta, hogy nem fotóztam le azt, amit szinte biztosan csak angliában láthatsz: mindenhol szőnyeg volt, még a fürdőszobában is! És, ha ez nem lenne elég, a fürdőkád (!) oldala is szőnyeggel volt borítva…rettentő bizarr látvány volt.

A közlekedés

Anglia közlekedéséről elmondható, hogy profin szervezett. Elég csak ránézni a térképre, pókháló szerűen fonják be az utak a térképet. Bárhonnan, bárhova el lehet jutni. Autópályák is vannak bőven, érdekes, de biztonságos felhajtási/lehajtási sémával. Az utak minőségére panasz nem lehet, bőven hozzák az európai átlagot. Ami nagyon fura volt és nem találtunk rá magyarázatot, hogy a parkolók 95%-a fizetős volt. Az áruházak saját (?) parkolói is. Igaz, nem is küszködtünk helyproblémákkal. Este 6 óra után azonban már az utcákon lehetett olyan helyet találni, ahogy ingyenes volt a parkolás.

A Crufts kutyakiállátás

A Crufts a világ legnagyobb kutyakiállítása, 1891-óta rendezik meg. Az első verseny egy agár nyerte. A kiállítás szervezői a bevételeket mindig szétosztják jótékonysági célra, melyek többnyire kutyák örökbefogadásának a megkönnyítéséből áll. Az elmúlt 10 év alatt közel 135.000 GBP (48 millió Forint) gyűlt már így össze.

A mi versenynapunk pénteken (03.09.) volt. Mikor előző nap megérkeztem a reptérre, elmentünk a vásárközpont felé (ami a reptértől kb. 2 percre volt), hogy felmérjük a parkolási, bejutási lehetőségeket. A közlekedéshez szorosan kapcsolódik, hogy szinte minden kereszteződésben, fontos elágazásnál “TRAFFIC” feliratú láthatósági mellényben áll két ember, akinek az a feladata, hogy szükség esetén irányítsa a forgalmat, segítséget nyújtson. Rettentő udvariasak, segítőkészek. A zebráknál is állnak, és mikor te még két lépésnyire vagy az átkelőtől, ők már akkor kiállnak az úttestre és leállítják a forgalmat. Így gyalogosként szinte gördülékenyen, megállás nélkül lehet haladni. Ha látják rajtad, hogy tanácstalanul bolyongsz, mint ahogyan mi is tettük a felderítés alatt, egyből érdeklődnek, hogy tudnak-e segíteni, minden oké-e.

A vásárközpont (The NEC) a BNV-re hasonlít, kicsit talán modernebb és természetesen jobban szervezett, jobban felszerelt. A parkolókból (10 GBP / nap ) szintén ingyenes (!), alacsony padlós buszjárat közlekedik a vásárközpont bejáratához. Valószínűsíthetően az eső miatt olyan a buszmegállók kialakítása is, hogy szinte rácsatlakozik a busz ajtaja a megálló kijáratára, így nem ázik el az ember. Nekünk mázlink volt, egy csepp esőt sem láttunk, szép, napos időnk volt. A vásárközpont direkt összeköttetésben áll a reptérrel, egy függővasút megy át oda, aminek a végállomása egyből a kiálltás bejáratánál volt. Rengeteg mozgássérülteknek való segédeszköz volt, mondjuk nem jöttem rá, hogy miért, általában a mozgáskorlátozottak hozzák-viszik a saját kerekesszéküket. Mindenhol szép, minimál, könnyen olvasható nagy feliratok voltak, egyszerű volt a tájékozódás.

A kiállításra érve a nézőktől elszeparált részen (“művészbejáró”) tudtunk bemenni a kutyákkal, eléggé szigorú biztonsági ellenrőzések mellett. Megtudtuk ugyanis, hogy az ilyen kiállításokon, mivel rengeteg az értékes kutya, viszonylag gyakoriak a kutyalopások. Ezért csak a versenyre nevezett kutyák, csak a tulajdonossal illetve csak a megfelelő okmányok birtokában mehetnek be a kiállításra. A verseny végén pedig 16 óránál hamarabb nem lehet elhagyni a kiállítás területét, csak a szervezők külön engedélyével, amit azután adnak ki, hogy meggyőződtek róla, tényleg a kutya jogos tulajdonosa akarja hazavinni az ebet.

Persze, nem magyarok lennénk, ha nem lett volna egy kis “trükközés”. Ferdinánd (simaszőrű foxi) is jött velünk, akit nem neveztünk a versenyre. Reggel a “művészbejárónál” még valószínűleg álmosak voltak a biztonsági őrök, mert ugyan mondták, hogy igazából nem engedhetnék őt be, de elnézőek voltak, elmondták, hogy jelezzük a szervezők felé, hogy Ferdinánd velünk van. A kiállítás szervezőihez egyből mentünk is Ferdinánddal (akinek ellenállhatatlan sármjára szükség volt), ahol közölték, hogy hát ez meglepő, amit kérünk, mert eleve be sem engedhették volna. Mondtuk, hogy fizetünk a jegyért, ha kell, mire közölték, hogy sajnos erre nincs mód. Feltettem az 1000 fontos kérdést: akkor most hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Kinéztek a pult mögül Ferdinándra, elhangzott egy “Oh, he is so cute!” mondat, majd kaptunk egy jegyet, amire a “special dog / handler ticket” felirat volt ráírva. Ez kvázi egy zöldkártya volt. Mondanom sem kell, mivel aznap nem volt foxi a veresnyző kutyák között, mindenki megbámulta Ferdinándot. Valljuk be, mázlink volt!

A kiállítás profin szervezett, rengeteg segítővel, szervezővel. A kilépéskor pecsétet kaptunk, amivel utána már szabadon mehettünk ki-be, de minden egyes kilépéskor figyelték, hogy van-e már pecsétünk, nehogy úgy járjunk, hogy nem tudunk visszajönni. Érdekes mód, egyik szervező, “rendező” sem kigyúrt zsírnyakú kopasz volt, hanem (az angol nőkhöz mérten egész csinos) nők, nyugdíjasok, fiatalok, egyszerű emberek. Igaz, maga a rendezvény sem az a tipikus balhés esemény

A verseny kísérőrendezvényeként a kutyafajtákat bemutató kiállítás is volt, ahol büszkén mentünk oda a Puli és Komondor kennelekhez, közölve, hogy mi bizony magyarok vagyunk (de utálom ezt amúgy…). Rengeteg jótékonysági gyűjtés volt, Niki vett egy angol zászlós nyakörvet Rubykának, aminek az árát olyan kutyák képzésére fordítják, akik megérzik a cukorbetegek esetében, ha túl alacsony a vércukorszintjük (számomra kicsit rejtély, hogy hogyan), így jelezni tudnak gazdáiknak, mielőtt bekövetkezik a baj. Szintén ebből a bevételből képeznek olyan kutyákat, melyek képesek a rákos sejteket a szaglásuk segítségével jelezni.

Rengeteg kiállító volt, a kutyákkal kapcsolatos minden megvásárolható termék és annak képviselője jelen volt. Számomra az egyik legérdekesebb a Samsung standja volt, akik előtt le a kalappal. Nagyon jól pozícionáltak termékeket, haszonérvelve arra, hogy a kutyás gazdi ugyan miért vegye meg pl. a kihajtható kijelzős fényképezőgépet. Természetesen azért, mert így egy alsó, kvázi béka perspektívából is könnyen tudja fotózni kiskedvencét. Ügyes! Egy elektronikai cég nem épp szokványos kiállító (óriási, jól megtervezett standdal) egy kutyakiállításon.

Fótózni ugyan tudtam, de a képek a rossz fényviszonyok (és az ehhez gyengén alkalmazkodó gépem) miatt nem épp lettek épp a legjobbak.

Összefoglalva

Sajnos a verseny számunkra eredménytelenül zárult, de tudtuk, hogy Szikra nem esélyes, mivel az angol bírák más típusú (alacsonyabb termetű) vizslákat részesítenek előnyben. Angliából csak nagyon keveset láttam, de amit láttam, az nagyon tetszett. A szervezettség, a nyitottság, az állandó (néha bevallom zavaró) udvariasság, az úton-útfélen megtapasztalható gondolkodás, ésszerű dolgok. Az tény, hogy az élet nem olcsó, bár a boltban azt figyeltük meg, hogy nem vészesen elrugaszkodottak az árak. Inkább a szolgáltatások azok, melyek sokba kerülnek. Anglia jó hely!

Fura érzés volt, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy külföldön vagyok. Rájöttem, ez amiatt volt, hogy szinte mindent értettem, nem kellett a feliratok jelentésén gondolkozni, nem okozott különösebb gondot egy beszélgetés kezdeményezése, bátran érdeklődtem. Nem úgy a hazaút szlovákiai állomásán.

Hazaút

Szombaton én már utaztam is haza, reggel 7 óra 20 perckor indult a repülőm vissza Pozsonyba, ahonnan este fél nyolckor indult a buszom Budapestre. A hazaút nem volt olyan zökkenőmentes, de erről egy következő és egyben befejező bejegyzésben írok majd.

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Utazás a Ryanairrel

A gyakorlott felhasználókat is próbára teheti egy-egy új történet, szívszorító kép. Ha nem akarsz beégni azzal, hogy egy több éve lejárt töténetet osztasz meg a közösségi oldalak/eszközök valamelyikén, akkor a legjobb lesz, ha elolvasod @jadeye blogbejegyzését. Látni fogod, hogy akár képek esetén is könnyű szerrel utána tudsz járni, hogy valós-e illetve aktuális-e még.

“Ne halat adj az éhezőknek, tanítsd meg őket halászni!”

Szól a régi bölcsesség és tényleg! Mielőtt a bevezetőben vázolt ismerőseid torkának esnél, hogy miért küldik tovább a nyílvánvaló baromságot vagy többéves történetet, magyarázd el inkább nekik, hogy mi is ezzel az igazi probléma.

Az én legnagyobb ilyen sikerem édesanyám volt, akinek elmagyaráztam, hogy miért nem szeretem a továbbküldős e-maileket. Főleg azokat, amelyek csak továbbításra kerülnek, a végefelé már akár 200 e-mail címmel. Ő ezt megértette és azóta már ő is fenntartással kezeli őket, volt, hogy már a google-ben is rákeresett a levél szövegére és kiderült: nyílvánvaló spamről van szó. A másik amit megfigyeltem, hogy külön küldi el nekem illetve a család többi tagjának (egymást csak nem fogjuk telespammelni). Szóval abszolút pozitív fejlődés!

Egy másik ilyen siker egy ismerősöm kapcsán volt, akit megkértem ugyan többször, hogy hagyjon ki a továbbküldős leveleiből, de rendre csak jöttek a levelek tőle. Elmagyaráztam, hogy nem szeretném, ha az e-mail címem akár több száz, számomra ismeretlen emberhez eljutna. Sőt mi több, ha valaki a “Válasz mindenkinek/Reply all” gombra nyomva kifejezi tetszését/nemtetszését (a megfelelő aláhúzandó), én kapom sorra ismeretlenektől a leveleket, amire igazán nem vagyok kíváncsi.

Taktikát váltottam: ha mindenáron szeretne valamit velem megosztani, akkor arra kérem, hogy tegyen engem a bcc (blind carbon copy) azaz titkos másolat mezőbe, így én ugyan megkapom, de a többiek nem tudnak róla, hogy én is a címzettek között voltam. Egy darabig működött a módszer, majd lankadt a fegyelem és újból a “rendes” címzettek között voltam. Google mail a barátom, megjelöltem spamként, azóta nem tartjuk a kapcsolatot.

Ciprus szép hely

Egy negyvenes évei vége felé járó úriember jött be hozzánk és feltette a kérdést: “Az a Limassol gyógyszer, ugye az van a vérnyomásomra?” Igaz, hogy Ciprus második legnagyobb városa Limassol, de azért gyógyszert még nem neveztek el róla. Lisonorm volt a vérnyomáscsökkentő, amire a recept is szólt.

Apró elszólások

Egy idős úr kért Coregol (vö. Corega) műfogsor rögzítőt.

Szintén egy idős úr jött szárított macskafarok (vö. valeriana – macskagyökér) kivonatért, “de csak valami enyhét kérek”.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyik kedvenc lifestyle blogom, a zenhabits egy bejegyzése is ihletett.

Igyál vizet!

A megfelelő folyadékbevitelre való “rászokásom” az egyik ilyen jó szokásom. Figyelek arra, hogy naponta legalább 1 üveg ásványvizet megigyak, ami az esetek 90%-ban 1,5 l folyadékot tesz ki.

Első hallásra ez ijesztő lehet és könnyen elhagyhatja a szánkat a következő mondat: “Másfél liter vizet meginni?! Hát mi vagyok én, teve?”

Ha valaki – mint én is – egy ilyen mondattal ellenkezik, szinte biztos, hogy jó, ha 1-2 dl (!) folyadékot iszik meg naponta. Korábban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam, eléggé rohanósak voltak a napok. Volt olyan nap, hogy délután 2 órakor vettem észre: ma még nem is ittam semmit! Persze ennek a hangyagságnak több oka is volt. Egyik rendelőből a másikba rohantam, magammal és az élettani szülségleteimmel (értsd vizeletürítés) nem volt idő foglalkozni. Ha még idő lett is volna rá, az elérhető mosdók mennyisége és minősége volt egy másik “nyomós érv” arra, hogy ha lehet, akkor minimális folyadékot igyak. Ha valamit nem iszok meg, azt nem is tudom kiüríteni. Egyszerű, mint a faék (© wyctim).

Októberben lesz 2 éve, hogy felhagytam az orvoslátogatással és azóta különböző patikákban dolgozom. Nem egy stresszes hely egy patika, illetve azért a betegek/vevők/főnökök tesznek róla, hogy az legyen, de teljesen más.

A lényeg, hogy jobban oda tudok figyelni magamra munka közben is, és emlékeztetem magam: Robi, igyál!

Persze, az a tapasztalat is sokat segített a szokás kialakításában, hogy észrevettem: ha focizni megyek, és aznap nem ittam eleget, akkor foci közben fáj a fejem, nehezebben bírom az iramot. A magyarázat egyszerű: nem elegendő folyadék bevitelekor sűrűbb a vérünk, ami miatt megemelkedik a vérnyomás is. Fokozott terhelés alatt ez méginkább előjön.

Most minden nap magamnál tartok egy 1.5 literes ásványvizet és illetlenül (de szerintem így sokkal egyszerűbb a szokást kialakítani), az üvegből apránként kortyolva a nap végére általában megiszom.

Kóla helyett kávé

A másik ilyen nagy változás az volt, hogy 95%-ban leszoktam a kóláról. Sokáig nem akartam kávézni, mert az legalább olyan káros függőség, de azért a tudományos magyarázatok segítettek meggyőzni. Az erős, espresso jellegű kávénak bizonyítottan jótékony szív- és érrendszeri hatásai vannak. Az egyik legfőbb előnye a kólával szemben, hogy többnyire természetes és a fogaknak sem árt annyira.

A következő lépés nyílván a kávé zöld teára cserélése lesz, de ez még odébb van.

Általában reggel szoktam inni, 1/4 rész kávé, 3/4 rész tej arányban. So called tejes kávé. De ez inkább kávés tej. Ha belegondolunk, jobb lenne a nap második felében inni a kávét. Sokan ébresztőnek használják a kávét, felpörgetőnek. De miért? Eleve fáradtan ébred az ember? Akkor ott az alvási szokásokkal, az alvás minőségével van gond! Ezzel ellentétesen, ha napközben kezd lankadni a figyelem, akkor kellene a kávét meginni, hogy felpörgessen még a nap hátralevő részére. Sokan persze így csinálják: de előtte megisszák a reggeli kávét is!

Feküdj le időben!

Némileg a kávézáshoz is kapcsolódik a következő új szokásom. Leszoktam az éjszakázásról, igyekszem legkésőbb éjfél környékén ágyba kerülni. Sokkal jobb, minőségibb az alvás így, ezt több kísérlet is bizonyította már. A minőség mellett a mennyiség is nagyon fontos. Ez egyénenként változó,de általánosságban igaz, hogy 8 óra alvás szükséges, mind a testnek, mind a szellemnek. Szintén a sport kapcsán figyeltem meg, hogy ha jól és eleget aludtam előző este, akkor sokkal jobban ment a játék.

Az alvás az pihenés. Ha kipihent vagy, másnap gyorsabban tudod ugyanazokat a dolgokat elvégezni, legyen az munka, alkotás vagy bármilyen más feladat.

Leo Babautától (a zenhabits szerkesztőjétől) olvastam az alábbi, nagyon találó hasonlatot, amely nagyon jól összefoglalja a kávézási és alvási szokások lényegét.

Képzeld el, hogy a tested egy autó. Elindulsz az autóval, hajtod egész nap. Megállsz, de csak annyi időre, míg megtankolod és már rohansz is tovább. Folyamatosan megy a motor, pörög nagy fordulatszámon. Egyszer csak azt veszed észre, hogy felforr a hűtővíz, a motor jelez, hogy elfáradt, pihenésre van szüksége. Mit csinálsz ilyenkor? A gázra lépsz és tovább hajtod? Nem. Megállsz és hagyod pihenni. Ugyanígy a szervezetednek is szüksége van megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre. Ha kávéval már reggel túlpörgeted és nem veszed a jelzést, hogy hagyod kellene magad pihenni, annak súlyos következményei lesznek.

Kezdj apró változásokkal!

Egy rossz szokás helyébe tegyél egy új, jó szokást. Olvashattad korábban, hogy a változás miért is jó. Ugyanakkor tudom, és nekem is nehéz nagy változásokat eszközölni. Éppen ezért (sok más szakértővel egyetérve) azt tanácsolom, hogy ne nagyban gondolkozz, hanem apró, kicsi változásokban.

Egy-egy apró változás, új szokás sokkal könnyebben beépül a mindennapjaidba.

Fogyni akarsz? Egyél fokozatosan kevesebbet. Le akarsz szokni valamiről? Csökkentsd a mennyiségét, bármi is legyen az. El akarsz kezdeni sportolni? Kezd kicsiben, mondjuk sétálj naponta 10-15 percet, majd 30 percet, aztán kezdj el futni. A lényeg, hogy törekedj a változásra, de csak annyit változtass, ami nem veszi el a kedvedet! Ha már megszoktad a változást, az új szokást, akkor lépj tovább, egy következő szintre. Apránként, fokozatosan! Ha nem vagy jó a radikális változtatásban, akkor minél apróbb részekre bontod a változtatást, annál kevésbbé sérti a “kényelmi zónád”, annál könnyebben tudod beépíteni az új, jó szokást a mindennapjaidba.

Később már azt veszed észre, hogy mikor valamilyen ok  miatt felborul a napi rutin, akkor valami hiányzik, nincs meg a komfortod. Rájössz, hogy az új szokás az ami hiányzik! Én így voltam a muraui (kreischbergi) síelés alatt a vízivással. Szabályosan hiányzott.

Neked milyen rossz szokásod van, amitől meg akarsz szabadulni?

A témában legilletékesebb szerv az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet és annak állásfoglalása, amit itt találsz meg, de a bejegyzés alján el is olvashatod.

Az aprópója, hogy most felhoztam a témát, csupán annyi, hogy takarítottam a leveleim között és rátaláltam egy tavalyi, Országos Tisztifőgyógyszerész által kiküldött levélre, amit ebben a pdf fájlban megtalálsz. Ebből az is kiderül egyértelműen, hogy a tiszta konyhasó nem gyógyászati célú forgalmazását megtiltja, így hiába jön valaki hozzám a patikába szempillákat remegtetve, akkor sem adhatok ki NaCl-ot. Teszem hozzá, hogy a lent olvasható szakmai okok miatt meg eleve nem is tenném.

Hát az méreg!

A korábbi munkahelyemen rendszeres volt az igény a tiszta só iránt. Egyszer egy “különösen értelmes” vevő (aki korábban féreghajtót keresett májmétely ellen, hátha van neki) keresett tiszta sót. Kérdeztem tőle, hogy a boltban (és mutattam az Intersparra) kapható miért nem jó neki? Teljesen kikelve magából hozzám vágta: de hát az nem jó, az méreg! Higgadtan próbáltam elmagyarázni, hogy miért nem “tiszta” az a só és, hogy mi az értelme a káliummal történő “higításnak”. Nem vagyon benne biztos, hogy sikert értem el.

Az interneten több érvelési sor is található, amiknek most nem szeretnék propagandát csinálni, de az egyik kedvenc ellenérv a bolti só ellen az volt, hogy emlékezzünk csak vissza: régen az izzadtságunk is sokkal sósabb volt!

Egy ilyen komoly érv hallatán a tanult agy ledobja a láncot és megszűnik működni. Kész, mindmeghalunk!

És akkor tegyük tudományos alapokra a dolgot:

Konyhasó és nátrium

A nátrium ugyan az egyik legfontosabb makroelem a szervezet számára, de napi 1,5-2 gramm nátrium elégséges a szervezet napi nátriumigényének fedezéséhez. A nátrium csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. A WHO által ajánlott maximális bevitel napi 5 gramm só, ami egy teáskanálnyi mennyiség. Az európai országokban a tényleges sóbevitel ennél jóval magasabb (9-12 gramm/nap), míg hazánkban az OÉTI által végzett legújabb reprezentatív lakossági táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint a sóbevitel férfiaknál 17,5, míg nőknél 12.1 gramm, azaz az ajánlott érték több, mint háromszorosa. Sajnos gyermekek esetében is hasonló a helyzet, mint azt az óvodások körében végzett országos felmérés is igazolja (Országos helyzetkép az óvodai közétkeztetésről).

Miért probléma a túlzott sóbevitel?

Több évtizede tudományosan bizonyított tény, hogy a túlzásba vitt sóbevitel növeli a vérnyomást- mindkét nemben és minden életkorban- a jelentős mennyiségű tartós sófogyasztás pedig magasvérnyomás (hipertónia) betegséget hoz létre. Hazánkban a magas vérnyomás 2,5 millió felnőttet érint, sőt gyermekkorban is egyre növekszik az előfordulási gyakorisága. A magas vérnyomás az agyvérzés és a szív és-érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezője. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több, mint feléért. A fokozott sóbevitel a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodását, illetve ezek kockázatát.
A vérnyomás kismértékű csökkentése (7/4 Hgmm magas vérnyomásos egyéneknél és 4/2 Hgmm normotoniásoknál)-mely a napi sóbevitel 5 grammos csökkentésével elérhető lenne- lakossági szinten 24 %-kal csökkenti az agyvérzés és 18%-kal a koszorúsér megbetegedések előfordulását. Ezzel évente 1,25 millió agyvérzésből származó halálozást és 3 millió szív-és érrendszeri halálozást lehetne megelőzni a világon!
A sócsökkentés kiemelt egészségügyi és következményes gazdasági hatásaira tekintettel az Európai Unió Sócsökkentő keretprogramot indított, melyhez a tagállamok nagy része – köztük a jelentős népegészségügyi problémát jelentő hazai sófogyasztás miatt Magyarország is – csatlakozott, elindítva a STOP SÓ Nemzeti Sócsökkentő Programot (www.stopso.eu).

Az EU keretprogramban igen jelentős szerep hárul az élelmiszeriparra, mivel megállapítást nyert, hogy a lakossági sófogyasztás 70 %-a a feldolgozott élelmiszerekből származik. Már egy szelet felvágottas, sajtos kenyér elfogyasztásával elérjük, sőt túl is léphetjük a WHO által ajánlott 5 gramm/nap sóbeviteli értéket, anélkül, hogy megsóznánk. Ebből is jól látszik, hogyha egyáltalán nem használunk sót sem ételkészítés során, sem utánsózásra, akkor sem kell tartanunk attól, hogy alacsony lesz a sóbevitelünk. Az élelmiszeripar együttműködése nélkül az ajánlott értéket elérni, illetve megközelíteni is csaknem lehetetlen. Az élelmiszeripar egyik lehetősége, hogy fokozatosan csökkenti az élelmiszerek sótartalmát, másik lehetőség olyan sókeverékek alkalmazása, amelyek ún. csökkentett nátrium-tartalmú konyhasót eredményeznek. Ezek rendszerint különböző kálium vegyületeket (pl. kálium-klorid, kálium-citrát, stb) tartalmaznak a nátrium-klorid részbeni kiváltására.

A kálium

A kálium a szervezet másik fontos ionja, melynek jelentős része a sejten belül található. A test káliumtartalmának 50-70%-át az izomszövet tartalmazza, így az összmennyiség jelentősen függ a nemtől, az életkortól és a zsírmentes testtömegtől. Férfiak teljes test káliumtartalma 25%-kal meghaladja a nőkét, míg időskorban 20%-kal kisebb értékek mérhetők, mint az ifjúkori maximum. A kálium a nátriummal együtt részt vesz az ingerületi folyamatokban, így az ideg-, és izomműködésben, a sav-bázis egyensúly és az ozmotikus nyomás fenntartásában. A felnőttek plasma kálium-koncentrációjának normálértéke 3,5-5,0 mEq/l.
Az európai szokványos vegyes táplálkozással naponta 50-100 mEq kálium jut a szervezetbe, de már napi 20-30 meq kálium-bevitel is biztosítja az egészséges felnőtt szervezet kálium-egyensúlyát. Bizonyos kultúrákban ennek a mennyiségnek a többszörösét is elfogyasztják, mégsem jön létre hiperkalémia (emelkedett káliumszint). Ennek oka, hogy a kálium-háztartás szigorú hormonális szabályozás alatt áll és a káliumürítés többféle mechanizmussal is megvalósulhat. Egészséges egyénben a bevitt kálium közel 90%-a vizelettel, 10%-a a széklettel, míg kis mennyisége a verejtékkel ürül ki a szervezetből. Ugyanakkor ezek a mechanizmusok jelentős alkalmazkodásra képesek, hiszen krónikus veseelégtelenségben vagy hasmenés esetén a bélen át, míg magas környezeti hőmérséklet vagy intenzív fizikai terhelés következtében a verejtékkel történő kálium-kiválasztás a többszörösére képes emelkedni. A szervezetben kialakuló hiperkalémia három fő oka a jelentős káliumterhelés, az elégtelen kálium-kiválasztás és a szervezeten belüli kálium-megoszlás kóros megváltozása, illetve ezek együttes előfordulása. A fokozott káliumterhelés származhat külső és belső forrásból, előbbiek közé tartozhat pl. a túlzott káliumbevitel tabletta, vagy vénás injekció formájában, az utóbbiak közé pl a sejtek szétesése valamilyen trauma, vagy égés, vagy daganatos betegség kapcsán.
A teljes magyar felnőtt lakosságra vonatkozó reprezentatív táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint hazánkban 2,9 gramm/nap (férfiak: 3,2; nők:2,7 gramm) az átlagos napi kálium-bevitel.

A kálium, nátrium és a vérnyomás

Számos bizonyíték támasztja alá a káliumbevitel és a vérnyomás közötti fordított összefüggést, a magasabb kálium-bevitel endothelfunkciót javító és szív –és érrendszer védő hatását, a bőséges zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó, így káliumban gazdag étrend vérnyomáscsökkentő hatása bizonyított.
A nátriumbevitel csökkentése és a káliumbevitel növelése egyaránt vérnyomáscsökkentő hatású, mind normális, mind magas vérnyomásos egyéneknél. Bizonyítottnak tekinthető, hogy minden olyan diétás módosítás, amely a Na-bevitel csökkentésére, illetve a K-bevitel növelésére irányul, jelentősen hozzájárul a lakosság egészségi állapotának javulásához, a szív és érrendszeri betegségekből eredő halálozás csökkenéséhez.
Az Amerikai Hypertonia Társaság 2009-ben megjelent állásfoglalása a vérnyomáscsökkenést eredményező táplálkozási ajánlásokról egyebek mellett javasolja, hogy a nátrium-fogyasztás ne haladja meg a 2,3 grammot naponta, a káliumbevitel érje el a 4,7 gramm/nap szintet. Megállapítja, hogy egészséges egyéneknél, normál vesefunkció mellett a napi 4,7 gramm káliumbevitelt meghaladó étrend sem jelent semmiféle kockázatot, mivel a felesleg a vizelettel kiválasztódik.

Csökkentett nátriumtartalmú konyhasó fogyasztása

A csökkentett nátriumtartalmú konyhasó használata Magyarországon nem elterjedt. A STOP Só nemzeti sócsökkentő program elsődleges üzenete, hogy a lakossági sóbevitel csökkenjen, oly módon, hogy az élelmiszeripar az élelmiszerek feldolgozása során kevesebb sót használ, a közétkeztetésben a vendéglátásban és az otthoni ételkészítés során is fokozatosan csökkentjük a só mennyiségét, kerüljük az utánsózást és így tovább. Ezek együttesen segítik a lakosságot abban, hogy fokozatosan hozzászokjon a kevésbé sós ízhez.
A csökkentett nátriumtartalmú só, az előbbi törekvést nem segíti, mivel ízhatás szempontjából hasonlóan „sósnak” érezzük, mint a hagyományos étkezési sót. Azonban, aki ragaszkodik a sós ízhez, és az ételek sózásához, azok számára a csökkentett Na tartalmú só ajánlható, hiszen azonos sós íz mellett 30 %-al kevesebb nátriumot tartalmaz.
Ha egy gyors számítást végzünk arra az esetre, ami jelenleg tejesen elméleti megközelítés, ha valamennyi élelmiszerben, ill. az ételkészítés és sózás során olyan, 30 %-kal csökkentett Na-tartalmú sót használnánk, ahol a nátriumot káliumra cserélték, a ma jellemzőátlagos lakossági sóbevitelt figyelembe véve ez 2,6 g kálium-bevitelt jelentene. (Amennyiben a sóbevitelt csökkentenénk az ideális 5 g-ra, és ezt az előbbi típusú sóval fedeznénk teljes egészében, az mindössze 0,48 g káliumfogyasztással lenne egyenértékű.)
Figyelembe véve a számításokat, azon csökkentett nátrium-tartalmú konyhasók normál, átlagos mennyiségben való fogyasztása, ahol a nátrium egy részét káliumra cserélték, ép veseműködés esetén nem jár kockázattal. Azon egyének számára, akinél a káliumürítés károsodása ismert vagy ennek veszélye fennáll (például krónikus veseelégtelenség, krónikus szívelégtelenség, diabetes, idős kor esetén) a kálium-bevitel csökkentése ajánlott. Ezen esetekben gyakran egyénre szabott diéta megállapítására van szükség, mely figyelembe veszi az alapbetegség súlyosságát, a társbetegségeket és az alkalmazott gyógyszerek hatását is. A krónikus veseelégtelenségben alkalmazott diéta célja, hogy csökkentse azoknak a tápanyagoknak, így a káliumnak is a bevitelét, amelyeknek a kiválasztása nem megfelelő mértékű. Ilyen esetben az étrendben csökkenteni kell a káliumban gazdag táplálékok (gyümölcsök közül a banán és az aszalt gyümölcsök, zöldségfélék közül a paraj, a sóska, a sárgarépa, a burgonya, a brokkoli, a kelbimbó, a hüvelyesek, az olajos magvak) fogyasztását és természetesen ilyen esetben a konyhasó esetleges kálium tartalmát is figyelembe kell venni. Tekintettel arra, hogy az ismertetett betegségek többnyire magas vérnyomással is járnak, így a konyhasóbevitel korlátozása (kevesebb sózás az ételek készítésekor, utánsózás kerülése, friss fűszerek használata só helyett, felvágottak fogyasztásának csökkentése, stb.) is szükséges.

forrás: OÉTI

Nos, a tegnapi naptól (03.19.) már az új helyen dolgozom.

A butaság mindenhol jelen van

Az előző munkahelyemen az mindenképpen jó volt, hogy mivel kvázi egy bevásárlóközpontban volt, nagy volt az úgynevezett átmenő forgalom. Ebből adódóan eléggé diffúz volt a vevőkör, így sok érdekes sztorit szolgáltatott a patikablogra. Így könnyebben el is tudtam neked ezeket mesélni, eléggé kicsi volt az esélye, hogy valaki, aki a bejegyzés alanya éppen olvas és esetleg magára ismer.

Bár eddig amiket történeteket leírtam, azokat szemtől szembe is elmondtam a betegnek/vevőnek. A véleményemet meg vállalom, személyes ismertető jeleket, adatokat meg nem írtam le és nem is fogok.

Itt majd azért óvatosabbnak, körültekintőbbnek kell lennem, mert relative állandó vevőkör van, de már most látom, hogy ez a hely is szépen szolgáltatni fog alapanyagot a patikablognak!

Homeopátia, az örök kedvenc

Tegnap például volt egy olyan vevőm, aki olyan csúnyán köhögött, hogy egyetemen lehetne oktatni. A gyógynövényes köptető mellé szeretett volna valamilyen homeopátiás szert, ami a köhögését, megfázását gyógyítja. Udvariasan, de határozottan közöltem vele, hogy sok mindenre lehet használni a homeopátiát, de van egy pont, amin túl már egyszerűen felelőtlenség. Na, ő jóval ezen a ponton túl volt! Kértem, hogy menjen el orvoshoz, mielőtt komolyabb baja lesz. Most figyelj: volt orvosnál, fel is írt neki gyógyszert és szeretné is kérni a tanácsomat (ha már így beszélgetünk), hogy mondjam el neki, mi micsoda, mire jó és esetleg melyiket lenne érdemes kiváltani. Az antibiotikumra mindenképp rá akartam beszélni, mielőtt komolyabb tüdőgyulladása lesz, de jött a szokásos kibúvó: még egy napot várna vele. Nem az én életem…

Új receptfelírási és kiváltási szabályok

A betegek nagy része egyértelműen nem értette még meg, hogy mi is változott március 1-től a gyógyszerek felírása és kiváltása kapcsán. Továbbra is tudom ajánlani a januári magyarázó cikkemet, talán segít megérteni az új helyzetet.

Persze, mint mindig, az indulatok most is a patikákban csapódnak le. Tegnap kolléganőmnél próbálta meg kiváltani egy beteg a március 25-től kiváltható receptjét, majd miután megtudta, hogy ezt nem teheti meg, egy laza “az anyjuk picsáját” hagyta el a száját. Gyógyszere már egy szem sem volt, és mikor próbáltunk segíteni neki, hogy mi lehet az elcsúszás oka, kiderült, hogy ő önhatalmúlag, a frontoknak megfelelően, össze-vissza szedi a vérnyomáscsökkentőjét. Az orvosa erről nem tud, a beteg szerint ez nem is fontos, így a “gép szerint” kapta a receptjére a dátumot: persze, hogy nem stimmel! Egy futballstadionnyi reflektor sem segített volna, hogy egy kis fényt gyújtsunk, hagytuk – maradtunk mi a szívtelen szemét disznók. Persze, lett megoldás, de azt inkább nem írom le

Új kihívások

Mivel most egy magántulajdonban levő patikában fogok dolgozni, teljesen más kihívások várnak rám. A főnökömtől úgy érzem eléggé nagy bizalmat kapok, amiből még bármi jó kisülhet. Persze, ideális munkahely nincsen, ide például napi szinten 80km-t kell majd utaznom, de vezetni szeretek, Walter pedig imádja a kilométereket!

A kollégáim meg azon túl, hogy értik a dolgukat, nagyon jó fejek – és ez igenis számít!

Az ötlet önnan jött, hogy egy ismerősnek küldtem egy Safari magyarázó képernyőképet és arra gondoltam, hogy mennyi mindent elárulhat az emberről a böngészője könyvjelző eszköztára, csak ránézésre. Ugyanakkor az is felmerült bennem kérdésként, hogy vajon te mire és hogyan használod a könyvjelzőket?

Érkeztek is egyből a képernyőképek, volt aki szép kiegészítést is mellékelt hozzá – szükség is volt rá!

A többségről elmondható, hogy rövid neveket, címeket adnak az elmentett hivatkozásoknak, vagy nemes egyszerűséggel csak ikonokat használnak – erre az oldalak webszerverén elhelyezett favicon.ico fájl ad lehetőséget. Legtöbb esetben az is elmondható, hogy a gyakran használt oldalak linkjeit teszitek ki az eszköztárra és szinte mindenkinél van legalább egy banki oldal.

Én így csinálom

Bevallom, hogy én a könyvjelzőket jegyzetelés szinten használom, bár fokozatosan sikerül áttérnem vagy a reading list vagy a Readability használatára. Mióta van iCloud az OS X Liont futtató gépek (és az iOS eszközök) között, azóta végre nem okoz gondot, hogy hogyan tartsam a gépeim között szinkronban a könyvjelzőket. Persze, eddig is meg lehetett ezt hekkelni, de ez azért így jóval kényelmesebb.

Az olyan oldalakat, amelyek tartalmát rendszeresen fogyasztom – odafigyelve a tartalomra -, azokat nem feltétlenül teszem be a könyvjelzők közé, hanem mennek a google reader RSS olvasóba, onnan pedig az iPaden fogyasztom őket a Flipboard alkalmazás segítségével.

De a könyvjelzőim terén egyelőre káosz van.

Nálam szolídan T mappa alatt találhatóak azok a könyvjelzők, amik másnál orrenttel végződnek, illetve én a webes munkákhoz tartozó linkeket is mappába gyűjtöttem.

A stro-b.com mappa tartalmaz minden eszközt, mely a blogom készítéséhez kell. A +-+ mappa története rejtély. Azt hiszem, ilyen szemetes-gyűjtő mappának indult, sok minden nincs benne, de most épp nem volt soron a könyvjelzők tisztogatása. Photo értelem szerűen minden ami fotózás, csakúgy mint az auto és zene mappák is értelem szerűen a nevükkel megegyező tartalmat rejtenek.

A többi szerintem egyértelmű a nevek alapján, az EN-HU, SV-EN könyvjelzők fordítóprogramok címét takarják.

Bővítmények közül: readability (vele még barátkozom), Coda Notes, 1password a jelszavaknak (mázlim volt, kaptam ingyen licenszet!) és AdBlock a reklámok ellen.

Ha objektíven nézzük, szerintem sok mindent elárul rólam a könyvjelző eszköztáram.

Ti így csináljátok

@kocsmy az ikon+rövid név kombináció híve. Sejthető, hogy webre fejleszt, sőt mi több, van egy kevés köze az informatikához.

@krys abszolút minimalista ikonista. Nem annyira egyértelmű, de sejthető, hogy design érdeklődésű – jó, őt személyesen is ismerem és tudom róla

Ha már minimalizmus: kaptam teljesen rendezett, ugyan szöveges, de abszolút minimalista könyvjelző eszköztárat. A tulajdonosáról tudom, hogy nem hisz a könyvjelzők intézményében, hasonlóan hozzám RSS + Read It Later (vagy reading list) rajongó.

Szintén minimalista és a szöveges felhasználás ellenére rendezett @sylverrat doktor úr eszköztára.

És egy kis magyarázat a tulajdonostól:

extension-ök:
readibility (2db), read it later – spájzolás későbbre
lastpass – jelszókezelő
adblock

bookmark-ok:
origo, index – napi betevő hírek
y! mail – levelezés (többi mind a mail.app-ból megy)
facebook
gc.hu, gpsgames – hobbi
gc mod – gc.hu moderációs felülete
port.hu – eyetv-n bejövő csatornák műsorai
távrögzítő – upc médiabox vezérlés messziről
cpanel – tárhelyhez és oldalakhoz hozzáférés
ebay
logmein – távoli hozzáférés webről az imac-hez
tumblr, favstar, twitter, steam
webchess – játék

az összes könyvjelzőm xmarks-szal szinkronizálva a többi gép és böngésző között

emellett van egy 1000+ db-ból álló könyvjelző-gyűjtemény, amiben a szögi (aka @szoges – a szerk.) módszerrel keresek (első pár karakter, legördülőből kiválaszt)

nagyon sok oldal kipotyogott néhány éve, amikor átálltam a google reader-re, majd a Reeder-re. azok azóta rss-ből mennek (47 feed)

Tanult zenész kollégám @attilagyongyosi, újabban @chipamusic méltán érdemelte ki az ikonkirály címet. Zseniális!

@myrtlewoodster szeret utazni, filmet nézni, akár eredeti nyelven és sportolni. Nekem ennyit árulnak el a könyvjelzői. Ő a vegyes megoldás híve, ikonok, mappák, nevek.

Végül, de nem utolsó sorban @ern0plus4, a profi könyvjelző gyűjtő! Nála egyértelműen látszik a rutinszerű folyamat, ahogyan a könyvjelzőket használja és karbantartja – erre ki is tér a magyarázatában.

Szerencsére magyarázatot tőle is kaptam:

Kis magyarázat:
- csík: Google Reader
- háromszög: RSS feed add to Google Reader
- hangjegy: egy zenelejátszó site
- szív: menü, benne Twitter, Facebook, Plus/4 World stb. linkek
- A: menü, alatta androidos linkek
- háztető: add to Instapaper bookmarklet
- w: munkával kapcsolatos linkek (localhost linkek, doksi linkek)
- df: dataflow rendszerekkel kapcsolatos linkek
- i, h, o: Index, HVG, Origo
- y: YouTube
- shop: menü, alatta ebay, könyvesbolt, OTP bank stb.
- fifo: amit meg akarok nézni, de nem olvasnivaló
- Vakondok 2: ezt csak kiemeltem a FIFO-ból, hogy szem előtt legyen

Mint látható, van Read It Later is installva, valamint nem látszik, hogy Xmarks is. A ReadItLater-be azokat a linkeket teszem, amiket meg akarok mutatni a gyerekeknek otthon (bánatos szemű kutya, felhős timelapse video stb.), az Instapaper-be azok kerülnek, amit el akarok olvasni (este, mobilon), a fifo bookmarkok alá pedig azok, amik nem esti mobilos olvasósak.

Hajrá, dolgozd fel tudományos igénnyel a bookmarkokat!

A feladat

A könyvjelzők karbantartása nem egyszerű feladat. Főleg olyan esetben, mikor valaki úgy használja, mint én: ha meglátok egy érdekes oldalt, azt egyből lementem, jegyzetelek. Ebből aztán az lesz, hogy soha nem fogom mégegyszer megnézni a lementett oldalt, elvész a könyvjelzők sokaságában. Lehet pimpelni a dolgot mappákba rendszerezéssel, de ez csak átmeneti sikert hoz.

Hosszú távon célszerű az RSS csatornákat használni, míg érdekes, de csak egyszer elolvasni kívánt tartalmak esetében a Read It Later, Instapaper, Readability vagy OS X rendszereken a Safari reading list szolgáltatásokat használni. Már csak amiatt is, hogy mert ezek mobilra is szinkronizálhatóak, így akár útközben is elolvasható a korábban csak felületesen átfutott tartalom.

Gyakran használt webcímek, sűrűn látogatott oldalak esetében érdemes kihasználi a könyvjelző eszköztárat, ha OS X rendszered van és Safari böngészőt használsz, akkor ebben az esetben még azt a kényelmi funkciót is tudod használni, hogy a CMD+1-2-3-4-5-6-7-8-9 megnyomásával az adott “pozícióban” található könyvjelzőt tölti be a böngésző.

Én van, hogy nem visszagörgetek a facebook hírfolyam tetejére, hanem nyomok egy CMD+1 billentyűt és máris újratölti a nyitóoldalam.

U.i.: Nem tudom feltűnt-e, de nincs semmi patikai vonatkozású könyvjelző…ennek az oka összetett, főként talán a hazai “szakmai” oldalak silány színvonala a fő ok. Ugyanakkor a legtöbbnek fel vagyok iratkozva a hírlevélre, így azt minden nap átfutom és ami érdekel, azt egyből elolvasom. Létezik amúgy egy PATIKA mappám is, de az a látható böngésző méretnél nem fér ki az első sorba.

Rémlett valami, hogy OS X alatt lehet ilyet csinálni, de nem voltam benne biztos. Jobb klikk a kijelölésre és a következő menü fogad.

Ez pedig egyből, ahogyan ígéri is, csinál nekem egy txt file-t a TextEdit nevű programban.

Imádom!

Vannak még apróságok, melyek beállíthatóak a System preferences -> Keyboard shortcuts részénél találhatóak.

Budapest-Pozsony-Pozsony reptér

A Budapest-Pozsony út az Eurolines járatán zökkenőmentes és kényelmes volt (leszámítva a Corvin-negyed auljáró incidenst ), a buszon rutinosan a hátsó ajtó előtti, jobb oldali ülésre ültem, ahol konnektor is volt, illetve ma már teljesen megszokott WiFi elérés. Azért a hátsó ajtó előtti helyet javaslom, mert ott nem ül mögötted senki,így nyugodtan hátra tudod teljesen dönteni az ülésedet.

Mivel korán keltem, jól esett egy kis alvás és szinte észre sem vettem, hogy Szlovákiában vagyunk.

A pozsonyi buszpályaudvartól el kellett jutnom a reptérre valahogyan. Valahogy engem a szlovák nyelv blokkol (meg úgy általában a szláv nyelvek). Egyszerűen felhúzom magam, hogy _semmi_ emberi nyelvre nem hasonlít és semmi szófoszlány nincs, amiből el tudnék igazodni. Persze, gondolom mások a magyarral vannak így, a mién meg aztán még egyedibb nyelv.

Mit lehet tenni ilyenkor? Taxi. Odamentem egyhez a sorban, akiről úgy gondoltam ránézésre, hogy tud magyarul, de a “Jónapot!” köszönésemet nem igazán nagy lelkesedéssel fogadta, majd angolra váltottam, hogy “To the Airport, how much?” – gondoltam nem a shakespeare-i hangot ütöm meg

A választ nagyon részletesen, magyarul kaptam: menjek oda az elsőhöz a sorban, ha nem akar elvinni, vagy nagyon drágán, akkor jöjjek vissza és elvisz ő. Mennyi az a nagyon drága? 15-20€. Oké. Az első emberke egy szakadt Audi 80-as volt, még szakadtabb sofőrrel, aki nem nagyon akart egyezkedni, közölte, hogy “táxáméter” de maximum 20€. Legyen, eléggé szűkös volt az időablak. Útközben aztán megeredt a nyelve, nem tud magyarul, de azért ért sokmindent és tudtunk is beszélgetni egészen jól. 23.5€ lett a vége, kapott tőlem 25€. Drága út volt, szó sem róla.

Taxis are expensive (more than €30 for a 15-minute journey to the city centre) and even worse, taxi drivers do not respect the price you agreed with them in advance. Buses are cheaper – a single ticket to the city centre costs €0.90, and the bus takes 20 minutes to arrive.  - ezt már utólag olvasom a wikitravelen

Bevallom, az utazás tervezésénél a buszállomás és a reptér közötti út megtervezése felett elsiklottam. Nyílván a szlovák nyelv szépségei miatt is, bár @csibar kolléga nagyon segítőkész volt és lefordított nekem minden kifejezést, amiért ezúton is köszi.

A pozsonyi reptér

A taxisofőrtől megtudtam, hogy a reptért nemrég lett felújítva, korábban egy nagyon picike kis “valami” volt. A mostani telejsen modern, minimál, nekem tetszik. Se több, se kevesebb, mint egy reptér.

Feltűnő volt, hogy a reptéren nagyon kicsi a forgalom, utasok, biztonsági őrök, személyzet csak elvétve van (most, mikor ezeket a sorokat írom, talán 4 fő személyzetet és 5-6 várakozó utast látok).

A biztonsági ellenőrzésen visszakérték a fotóstáskámat és szinte mindent kipakoltattak a táskámból: fényképezőgép, MBP, iPad, vakuk, töltők…öv le, kabát, sál, sapka, telefon, óra szintúgy. Természetesen semmi gond nem volt, így mehettem a beszállókapuhoz.

Na, ez már kevésbbé tetszett, mert a Ryanair FR735 járata a B4 kaputól indult, ami a régi részben volt – eléggé retró. WiFi volt, nincs nagy baj

Sokáig nem élveztem a B “terminál” vendégszeretetét, mert valamit mondtak be szlovákul, amire hirtelen egy csorda megrohanta a kaput, én meg beálltam a sor végére. Hazai pálya lejtése. Kisétáltunk a szakadó hóban (!) a repülőhöz, én a hátulját választottam (statisztikák szerint ott jobbak a túlélési esélyek).

Csak nem akar indulni a repülő, majd egyszer csak feltűnik egy gép, amin egy emelőkosárban egy fickó egy bazinagy tömlőn keresztük előbb narancssárga, majd citromsárga folyadékot fecskendez a repülő szárnyára. Összeáll bennem a kép, a havazás miatt – és a fagypont miatt – fagyállót öntenek a szárnyakra. Úgy 30 perces késéssel indultunk.

Ryanair – fapados, de udvarias

Mind a beszállás, mind pedig az utazás során rettentő udvarias és segítőkész személyzet volt. Mint a leszállásnál kiderült, az egyetlen hölgy légi utaskísérő magyar volt. Ami engem az út során meglepett, hogy a kapitány rendszeresen kommunikált az utasok felé. Tájékoztatott minket, hogy hamarosan kapunk egy kis hamit (feltéve, ha fizetünk érte Euróval, Fonttal vagy bankkártyával), de akkor sem volt rest megszólalni, mikor London felett jártunk.

Pont ott volt egy forduló, és szépen rádőltünk a városra, amit a tudomásunkra hozott, hogy ott kanyarog lent a Temze, bemondta a hőkofot is és, hogy a repülő bal oldalán ülők gyönyörködhetnek a látványban. Mindezt lazán, jól artikuláltan, nem pedig ledarálva. Még viccelődött is, hogy a londoniaknak milyen szép időjárásuk van ma (sütött a nap) és reméli, hogy Birminghamben is ilyen idő fogad minket. Igaz, hogy nincs sok repülési tapasztalatom, de ettől a kaptiánytól megkaptam mindazt, amit a többi repülésem alkalmával hiányoltam: semmi tájékoztatást nem kaptam. Ő pedig elmondta, hogy milyen magasan járunk, hány fok van és még a londoni városnézés is ott volt ugye Egyedül egy kifogásom volt vele kapcsolatban, hogy nem túl finoman vezette a gépet, hirtelen fordulók és magasság váltások voltak.

London magasságában amúgy elkezdtünk már ereszkedni, ahogyan a felhők közé értünk, dobálta a gépet rendesen. Leszálláskor lenyomta a kapitány a szokásos dumát, kétszer is elnézést kért a késés miatt, amit a pozsonyi rossz időjárási viszonyokra fogott – valószínűleg jogosan.

És akkor egy kis pro és contra:

pro

- udvarias személyzet

- jo időben olcsó jegyár

- desztinációk széles választéka

- a kapitány tájékoztatója külön pont

contra

- ingyenesen csak egy (tényleg csak 1db) kézipoggyászt lehet vinni

- feladott csomagért fizetni kell

- az online vásárolt jegy árát, bár euróban írta ki, amerikai dollárban vonja le. Ebből adódóan USD-EUR átváltás során az én jegyem 16€-t “drágult”

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Crufts 2012 Birmingham

Még nem votam Angliában sosem, ezért nagy a várakozás a részemről. A Crufts kutyakiállításra megyünk, sok időm nézegetni nem nagyon lesz, de azért beleszippantok a ködös albioni levegőbe. Vagyis nagyon remélem, hogy nem lesz ködös, napos lesz, nagyon napos. És esni sem fog!

Elhatároztam, hogy ez egy olyan utazás lesz, hogy senkitől nem kérek szívességet, és teljesen magam oldom meg az utazást, tömegközlekedéssel, ahol kell.

Honnan induljak?

Adódik a lehetőség, hogy a Budapest Ferihegy Liszt Ferenc reptérről indulok, de elnézve a rendelkezésemre álló időn belül foglalható jegyárakat, gyorsan másik útvonalat kerestem. Már csak azért is, mert Birminghambe direkt járat nem ment akkor, amikor nekem kellett volna.

Pozsonyra esett a választás, mert innen megy a Ryanair fapados légitársaságnak járata közvetlenül Birminghambe. Az ár a kezdetekben eléggé baráti volt (20-30€), majd azért csak sikerült – több bizonytalansági faktor miatt – addig húzni a foglalást, míg egészen 113€-ig kúszott az ára, ami ráadásul egy USD->EUR konverzió miatt végül 130€ lett. Így jártam.

Hogyan jutok el Pozsonyba?

Magyarország észak-déli közlekedése katasztrófa. Aki próbált már mondjuk Pécsről Győrbe eljutni, az tudja, hogy miről beszélek. A Budapest centrikussága az országnak – valamelyest érthető okok miatt – ebben a témában hatványozottan érvényesül. Gondolkoztam azon is, hogy autóval elmegyek Győrbe, majd onnan át Pozsonyba (hogy megspóroljam a reptéri 20€ parkolási díjat), de ez közel lehetetlen küldetésnek bizonyult.

Nincs más hátra, mint előre, gyorsan elfogadtam a tényt: Hévíz-Budapest-Pozsony-Birmingham lesz az útvonal.

Próbálkoztam MÁV járatot nézeni, de Elvira néni nem igazán volt a segítségemre, Budapest-Pozsony viszonylatban árakat megtudni adott járatra vonatkozóan szinte lehetetlen küldetés – online természetesen.

A Volánbusz-Eurolines jóvoltából 4900 Forintból oda-vissza meg tudom tenni a Budapest-Pozsony távolságot.

Holnap reggel 6:30-kor indulok, 9:20-ra ott vagyok, számításaim szerint 10 órára kiérek a reptérre, 11 órakor pedig indul a repülő.

Hazafele kissé bajosabb lesz, mert a repülő már 10 óra magasságában leszáll, de a busz hazafele csak 19 órakor indul. Sebaj, addig élvezem a szlovák vendégszeretetet és legurítok egy (kettő) sört valami krimóban.

A gyors gépelés átka

Kicsit izgalmasra sikeredett a repülőre az online check-in, mivel a rendszer a kódom és az e-mail címem kombinációjára állandó hibát dobott ki. Kb. az egész delelőttöt végig aggódtam, mikoris jött a felismerés és a taktikai facepalm (magyarul arcpálma): rossz e-mail címet adtam meg, egy “t”-betű kimaradt belőle, így persze, hogy nem fogadja el.

Szerencsére, mikor foglaltam a jegyet, akkor kinyomtattam az oldalt magamnak (vagyis lementettem pdf-be, védjük a fákát, nem nyomtatunk feleslegesen!), így a szükséges kód a birtokomban volt.

Az “hibás” e-mail címet gyorsan regisztáltam a gmailen, ha esetleg szükség van még rá, akkor megkapjam a leveleket és a hibás címet és a kódomat beírva, már sikerült is a check-in.

Megvolt mára az izgalom, már csak le kell szállni biztonságban!

Legközelebb Birminghamből jelentkezem!

Ez is érdekelhet:

Utazás a Ryanairrel

Crufts 2012 Birmingham

“Micsoda?! Hogy lehet valaki ilyen korlátolt? Atyaég! Facepalm (magyarul arcpálma).” Ilyen és ehhez hasonló kritikákkal illetik többen (beleértve magamat is) azokat, akikre a fenti állítás igaz.

Álljunk meg Béláim és gondolkozzunk!

Mire való az internet?

Hülye kérdés! Teljesen az egyéntől függ, hogy ki mire használja az internetben rejlő lehetőségeket, adottságokat. Van, aki információ szerzésre, van, aki információ közlésre vagy ezek keverékére. A lényeg, az információ szabad áramlása.

Az internet hőskorában viszonylag nagy számítástechnikai ismeretkre volt szükség, hogy eligazodjon az ember a világhálón. Ahogy könnyebbé vált az internet elérése, úgy fejlődtek a hozzá csatolt eszközök, szolgáltatások. 10 éve még UTP kábelt húztunk akár a családi házba is, ma meg csak veszünk egy (vagy kettő) wifi routert. Az e-mail, a hangátvitel, a videókonferencia, a web2.0 szolgáltatások a mindennapjaink részévé váltak.

Az átlag felhasználó

Hírt, bulvárt olvas, kapcsolatot tart ismerősökkel, vicces e-maileket körbeküld, megmenti az éhező kutyát/macskát/lovat, eltűnt gyereket/nagymamát/nagypapát felkutat, videót néz, zenét hallgat, képeket nézeget, kikapcsolódik, szórakozik.

Egy szóval szociális, közösségi életet él gépek sorozatának segítségével. Paradox, ugye?

Régen (értsd facebook éra előtt), a felsorolt tevékenységekhez mind-mind külön honlapra kellett ellátogatni, külön alkalmazást kellett használni. Mindegyik magában hordozta a hibalehetőséget, hogy nem elérhető, hogy megszűnik, hogy a regisztráció nem sikerül, hogy leáll a szerver, hogy …

A megosztás hatalma

A közösségi média kiindulási gondolata az volt, hogy a privát életben is ismerős emberek egymással tartsák a kapcsolatot, tudomást szerezzenek az életükben bekövetkezett változásokról. Az idő folyamán ez a látszólag kétirányú (de tulajdonképpen csak információt közlő) folyamat átalakult valós, közösségi tartalomszolgáltatássá.

Minden felhasználó a saját profiljának egyszemélyes szerkesztője, kiadója lett. A valós ismerősök mellett megjelentek az ismeretlen, vagy csak a virtuális világban ismerős személyek. Tágult az ismerettségi kör, erősödött a kétirányú kommunikáció.

A facebook felismerte, hogy az átlag felszanálónak, semmi más nem kell, mint az alapvető emberi közösségi kommunikációs eszközök legegyszerűbb, internetes változata.

Az egyszemélyes szerkesztők észrevétlenül hírforrássá váltak, kialakult a modern szájhagyomány: a megosztás!

• Hallottam egy “hírt”! -> Megosztom! (pletyka)
• Olvastam egy hírt! -> Megosztom! (beszélgetés, hogy mi történt a héten)
• Láttam egy jó házat, lefotóztam! -> Megosztom! (fényképalbum lapozgatás)
• Van egy új kedvencem amit a YouTube-on láttam/hallottam! -> Megosztom! (a rádióból felvettem “kazira”, kölcsönadom)

Mit nyújt a facebook az átlag felhasználónak?

Mindent, amire szüksége lehet a virtuális világban. A facebook akarva-akaratlanul elkezdte kiszolgálni az átlag felhasználói igényeket azzal, hogy a funckiók használatát leegyszerűsítette. Így komolyabb IT ismeretek nélkül élhet ma már valaki közösségi életet az interneten. Ráadásul mindent egy helyen.

• megosztás - Minek írjon valaki blogot, ha a megosztásaival ugyanezt megteheti a hírolyamában? Ráadásul a valós vagy (még) virtuális ismerőseihez tud beszélni.
• fotóalbum - Minek regisztráljon valaki egy külön fotós szolgáltatásra (amiért adott esetben még fizetni is kell), ha a képeit feltöltheti a profilja alá a fotóalbumokba?
• játékok - Minek vásároljon valaki meg egy játékot, ha talál magának a milliónyi külső fejlesztő által készített, ingyenesen használhatóak között?
• chat - Minek vesződjön valaki külön chat/hang-és/vagy videóhívásra alkalmas program telepítésével?
• hírforrás - Minek böngésszen valaki órákon át hírportálokat, mikor az ismerősei vagy számára fontosnak tartott “tartalomszolgáltatók” megosztásaiból megkapja a számára szükséges információkat?
• pletykaforrás - Minek hívogassa valaki az ismerőseit, hogy “te, mi történt az xy-al, tényleg szakítottak?”, mikor a legtöbb esetben a szakítás után fél órán belül megjelenik az értesítés: xy mostantól egyedülálló?
• Küldd tovább! - A postai továbbküldős levelekkel kezdődött, százas nagyságrendű e-mail címet tartalmazó továbbított levelekben folytatódott, majd manapság facebook falon megosztott felhívásban csúcsosodik ki. Elpusztíthatatlan.
• zene – Ha van zene iránt különösen rajongó ismerősöd, akár egy egész estés műsort tud neked szerkeszteni, például YouTube megosztásokból.
• vélemények - Mindenki, mindig, mindenhez ért. Ez alap.
• szórakozás – elbutulás - Neked van már Indián neved? És előző életedben szöcske vagy májmétely voltál?
• tanulás - Minek menjen az ember külön kurzusokra, mikor a facebookon belül el tud érni hivatkozásokat okosságokhoz? Vagy feltesz egy kérdést és az ismerősei 5-10 percen belül mondják a választ.

Az átlag felhasználó igényeit, az internetnek ez a szűk, de változatos szelete ki tudja elégíteni. Nem kell hozzá többszörösen regisztrálni, programot beállítani, bűvészkedni, varázsolni. Naponta egy alkalommal be kell lépni a facebookra és használni! Ennyi.

Most akkor mi van?!

Ha továbbra sem érted, hogyan mondhat valaki olyat, hogy neki a facebook az internet és/vagy az internet az a facebook, akkor valószínűleg te nem vagy egy átlag felhasználó.

És, hogy meddig tart a facebook sikere? Addig, míg okosak annyira, hogy nem fordulnak a felhasználóik ellen, mint ahogyan tette azt az iwiw.

Eltelt már 4 év, ez a szarházi is eltakarodott (jött helyére másik), de még mindig ökölbe szorul a kezem, mikor megnézem.

Figyeljük meg a kétségbeesett érvelési sort: master->csicskás->és az ész, a nő! (ez most bók volt hölgyeim!)

Definíciónak nevezzük általában egy fogalomnak, vagy egy jel (például egy nyelvikifejezés) jelentésének meghatározását. A filozófiában, logikában, és általában a tudományokban, a definíció avagy meghatározás szót ennél szűkebb értelemben használjuk, a felhasznált szakkifejezések és fogalmak tudományos igényű meghatározását értjük definíción. A legszigorúbb igényességgel a matematikalép fel, egy matematikai definíció akkor helyes, ha bármely szóba jövő dolog esetén egyértelműen meghatározott, hogy kielégíti-e a definíciót vagy sem.

forrás: wikipédia

A 2010 decemberében, a designpirates által készített szerkesztői, azaz a mito által készített új designnal próbáltak egy kis új életet lehelni bele, de úgy látom nem sikerült.

Már csak azért sem, mert nem látok a működtetés mögött semmi átgondoltságot. Vegyül példának ezt a hírboxot a jobb sarokban. Alapvetően nem lenne egy rossz találmány, mert ha már szósöl médiával szúrom el az értékes időt, legalább kapok egy hírek kivonatot is. Művelődjön a paraszt.

Tegyük fel, hogy érdekel is a hír, mint mondjuk ez a mai gyöngyszem, hogy a mi “Fittipaldink” szabadul.

Egye fene, rákattintok.

Első kattintás

Eljutunk erre az oldalra, ahol kapok az arcomba még több igényes hírt, látom 20 db zsíros ember profilképét és ugyanazt az információt Buci kapcsán, amit eddig.

“Apu ökölbe szorult keze vagyok” – csak, hogy egy klasszikust idézzek.

Ha még hajt a kíváncsiság, kattintok még egyet, gyere Buci, gyí!

Második kattintás

Te is azt hiszed, hogy itt már végre érdemi információhoz jutsz, ugye?

Tévedsz kedves barátom, mert neeeem. Megnézheted, hogy az iwiw még megmaradt, oldschool, jobbára 40 plusszos olvasóközönsége mit szól a 2 soros “hírhez”.

“Márti! ..Te hol élsz?? …más ezért nem 5 hónapot, hanem 5 évet kapott volna!! …de a maradékot majd lehúzza ezután…”

“megérdemelte,leülte…de mit akarnak még ennyi idő távlatában?ha az öregnek romlik az állapota,az lehet már a kora miatt van és nem a baleset miatt…lehúzás az egész”

“hmmm jha ha Te így jársz, simán 5 év…ő mivel celeb, óvatos a bíró…..”

Kapja az ívet a művészúr, én meg az agyideg-görcsöt.

Harmadik kattintás

A címre, vagy a forrásra kattintva végre eljutok a kívánt tartalomhoz. Persze hamar rájövök, hogy nem érte meg a fáradtságot – egy másodikas kisiskolás jobb cikket írna Buci bácsiról. De ez legyen az én bajom.

Nem értem

Bevallom, nem értem a logikát a rendszer mögött. Tegyük félre az agyatlanságot, hogy ennyit kell kattintanom, mire eljutok a kívánt tartalomhoz, és nézzük pl. az utolsó oldal, a kommentelés értelmét.

Mire kommentel a kedves felhasználó? Arra a két sorra? Vagy vette a fáradtságot, elkattintgatott a cikkig a külső forráson, majd a böngésző vissza gombjával visszamegy az iwiw-re és elmondja a véleményét? Kétlem. Már csak azért is, mert egy blikk szintű bulvárlap online oldala az erre fogékonyakat ott tartja az ő oldalukon és újabb mocskot tol az arcukba.

És, hogy egy újabb klasszikust idézzek “Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.” (Ford Fairlane kalandjai).

Kb. ennyi a véleményem, ez így fájdalmas.

Sokan félnek a változásoktól és ennek hangot is adnak gyakran:

• “miért kell a timeline a facebookra?”
• “miért kell megváltoztatni az ország nevét?”
• “miért kell átépíteni a patikát?”
• “miért kell változtatni a receptfelíráson?”

Előzmény

Az első komoly munkahelyem egy multinacionális gyógyszergyár volt. A multi környezetnek megvannak az előnyei, hátrányai. Számomra több volt az előny, persze ez az adott iparágtól, az adott cégtől és a betöltött pozíciótól is függ. És az egyéntől is. Van, aki képtelen egy multi környezetben dolgozni.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nagyon jó közvetlen kollégáim voltak és a főnököm, bár nagyon kemény volt, rengeteg mindenre megtanított. Az eltöltött öt év alatt azóta is tartó barátságok, ismerettségek alakultak ki.

A multi környezet egyik nagy előnye, hogy nagy szerepet fordítanak a képzésre, fejlesztésre. A volt szakmámban (területi képviselő aka orvoslátogató) ezek a képzések elsősorban eladástechnikai, kommunikációs, marketing és személyiségfejlesztő trainingekben nyilvánultak meg. Rengeteg újat tanultam az eltöltött öt év alatt.

Az egyik leghasznosabb training a kezdő eladástechnikai training volt, melyet egy profi és nagyon nagy tudású trainer, Walter Demmler tartott. Többek közt megtanultuk eladni a Climbo Clippet (egy kitalált termék) és a képzéshez kaptunk jegyzetfüzetet és egyedi, Rotring Tikky II tollat is. Hogy miért lényeges ez? Hamarosan kiderül!

Évről évre voltak felmérések, hogy ki mennyit fejlődött az adott pozícióban, miken kell javítani, milyen céljai vannak, akar-e esetleg új pozícióba feljutni. Ez volt a people development review. Nálam rendre kijött, hogy a változásokat nagyon nehezen élem meg, nem szeretem az új dolokat.

A változás szele

Öt év egy pozícióban sok idő. Persze, ha jól érzi magát az ember és nincsenek távolabbi céljai (például másik pozíció, előrelépés), szereti amit csinál és nem utolsó sorban jól megfizetik, akkor akár tíz évet is eltölthet egy pozícióban úgy, hogy teszi szorgosan a dolgát.

Nekem voltak termékmenedzseri ambícióim, melyek a saját hibámból is és a rendszer hibáiból adódóan is meghiúsultak. Kezdtem belefásulni a munkába, a motivációm is csökkent. Hozzáteszem, hogy ebben az időszakban indult a ma is tartó lejtmenet a gyógyszeriparban, amelyek ellen hiába szerettünk volna tenni, nagyon nem lehetett mit.

Kaptam egy nagyon csábító lehetőséget, hogy gyógyszertárvezető lehetek egy frissen nyíló patikában. Hosszas mérlegelés, vívódás, a romló gyógyszeripari lehetőségek és a bennem gyúlt változás iránti igény miatt döntöttem: visszamegyek a szakmámba.

A kezdetekben nagyon jó döntésnek bizonyult, ég és föld volt a két munkakör. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés volt. Aztán kezdődtek a gondok.

A változás vihara

Amikor kiderül, hogy a “főnököd” és a tulajdonképpeni “üzlettársaid” szarháziak, csalók és mindezt még rezzenéstelen arccal tagadják is, akkor azért minden jóérzésű embernél kigyullad a “Menekülj!” feliratú lámpa. Így volt ez nálam is, így röpke 6 hónapos gyógyszertárvezetői karrieremet fájó szívvel ugyan, de a jövőm érdekében nagyon gyorsan megszüntettem. Újabb változás.

A változás hiánya

Egy rövid, bizonytalan, de szabadabb időszakot követően sikerült újból, egy új kihívásokkal teli pozícióban elhelyezkedni, mint beosztott, de “nagy reményű” gyógyszerész. Lakhelyemhez közel, egy patikalánc gyógyszertárában kaptam állást, ami tulajdonképpen ismét egy multi környezet volt.

Azért aposztrofáltam magam “nagy reményűként”, mert mind a részemről, mind pedig a területi vezető részéről (aki a patikákat összefogja) megfogalmazódott egy igény a változásra: a jelenlegi, már nyugdíjas gyógyszertárvezetőt egyikőnk sem tartotta, tartja alkalmasnak egy bevásárlóközpontban megnyíló patika felfuttatására. Bennem viszont megvolt az ambíció, motiváció és a szükséges tudás is!

Akik követték az első napjaimat a twitteren, emlékezhetnek rá, hogy bekerültem egy olyan közegbe, ahol a kollégák a változást és a multi környezetet nagyon rosszul tolerálták. Pedig a változásra nagy szükség volt üzletileg (is). Az első két nap után fel akartam mondani. Sajnos, ahogyan idősödik az ember és egyre több tapasztalatot tud magáénak, úgy egyre jobban meg tud ítélni helyzeteket és akár láthatja is azok kimenetelét (nem tévesztendő össze a negatív fantáziálással, vizionálással, aggódással).

Régi, jónak tűnő módszerek, hibás paradigmák végrehajtása történt. 38-40 éves kapcsolatokat nem könnyű felrúgni, de látni kell azt a pillanatot is, mikor szükség van a váltásra. A várt és szükséges változás elmaradt, így ismét nekem kellett a kezembe venni az irányítást: éltem a próbaidő adta lehetőséggel és azonnali hatállyal felmondtam! Ha nem változik a rendszer, akkor vált(oz)ok én!

Az ideális állapot

Egy jó álláshoz, pozícióhoz három dolgot tartok fontosnak:

1. élvezd amit csinálsz
2. legyenek jó kollégáid
3. fizessen meg jól

Ha a háromból bármelyik kettő megvalósul, az már eléggé jó helyzetnek mondható. Ha csak egy, akkor változtass!

A toll

Emlékszel még? Korábban említettem, hogy az első munkahelyem legjobb trainingjén kaptam egy tollat.

Ezt a tollat a mai napig nagy becsben őrzöm. A helyzet komikuma, hogy ezzel a tollal írtam alá a felmondásomat.

A jövő

Jön most két hét pihenő, majd egy új helyen új kihívások, új megoldandó problémák, új lehetőség a változásra. Sajnos, a szakmám és úgy enbloc az egész magyar egyészségügy egy olyan változáson (forráskivonás) megy keresztül, ami homlokegyenest szembe megy az én értékrendemmel, gondolataimmal. Így könnyen előfordulhat, hogy ismét változásra lesz szükség. Az én oldalamon.

A Kocsmazaj – Szeretni volna jó című dalából készült remixemet anno többször is megénekeltem a blogomon, volt két részes “Hogyan készült?” cikk (1. rész, 2. rész) is.

Szóljon hát a jó ebéhez a jó nóta!

És íme az eredeti dal:

Ki is az a Patrice Lumumba?

Patrice Émery Lumumba 1925. július 2-án született , afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke.

Lumumba vezetésével az állam 1960 júniusában elnyerte teljes függetlenségét Belgiumtól. Alig tíz héttel a függetlenség kikiáltása után kormányát egy, az ENSZ támogatásával a belga kormány által kitervelt és lebonyolított összeesküvés során lemondatták (lásd: Kongói válság), őt pedig törvényellenes módon és megalapozatlan indokok alapján – a térségben állomásozó ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére – bebörtönözték és később kivégezték Élisabethville-ben (mai nevén Lubumbashi) .

(forrás: Wikipédia)

Ami igazából az érdekesség vele kapcsolatban, hogy mikor elmeséltem szüleimnek és nagybátyámnak, hogy honnan ered az aznap délben a sípályán elfogyasztott ital neve, akkor nagybátyám felnevetett: “Jaa, Patrcie Lumumba? Hát őt ismerem! Volt is ilyen utca Budapesten!”.

És tényleg, a mai Róna utca viselte a szocializmusban Lumumba nevét. És, hogy miért? Az ok nagyon egyszerű. Mikor 1960-ban kitört a polgárháború, a nyugati hatalmak ellenében a Szovjetunió Lumumba és Kongó mellé állt. Innen tehát a nagy Szovjet-Lumumba barátság, és ezért neveztek el róla utcát Magyarországon.

Ugyanakkor a kedvenc 9-es pályámon meg akkora szél tombol, hogy a libegős felvonót le is zárták és a csákányos felvonó is nagyon lassan haladt csak. A pályán a hó jó lenne, de az erős szél és a hófúvás miatt a látási viszonyok nagyon rosszak.

Rápróbáltunk a 6-os lift pályáira (15,17), de ott meg a hó minősége a határeset és a nagyon szar között ingadozott és még sokan is voltak. Így hát rövid tanakodás és ideológia gyártás után lejöttünk a hegyről. Ennyi volt a muraui, kreischbergi síelés.

Így a végére rájöttem, hogy nem is Murau síelés a jó megnevezés, mert a síparadicsom neve Kreischberg, na mindegy!

Mielőtt azonban zárnám a posztsorozatot, egy mókás történet. A reggeli felvonózáskor egy kabinba kerültem egy három fős magyar családdal és 2 osztrák kislánnyal, kb. 8-10 évesek lehettek. Az egyiknek nagyon tetszhettem, mert már a beszálláskor mosolygott, majd kb. az út felénél összeszedte minden bátorságát és megszólított: “Sprechen Sie Deutsch?”

Miután közöltem, hogy egy kicsit, a másik megkérdezte, hogy Ausztriából való vagyok-e, mondtam, hogy nem, magyar vagyok. Ekkor a három magyar utitársam elkussolt, a kislányok pedig tovább meséltek. Tegnap 5 magyarral lifteztek együtt, és azokkal is beszélgettek. Magyarországon mindenki tud kicsit németül? Hangzott el a kérdés, de közöltem, hogy koránt sincs ez így. Majd arról faggattak, hogy vajon nekem rokonaim vannak itt, hogy németül beszélek? Hát helló, iskolában tanultam! Még pár mosoly, majd megérkeztünk a végállomáshoz és elköszöntünk. Gyermeki őszinteség és nyíltság, ritka.

Just for the record

És akkor utoljára és kicsit kibővítve, térkép itt:

A skiline.cc adatai alapján a 6 nap alatt síeltem összesen 140,6 km-t, 71 alkalommal használtam a különböző felvonókat, összesen 27.328 m szintemelkedést tudtam magam mögött.

A MotionX-GPS adatai alapján a legnagyobb sebességem 69,6 km/h volt, a legnagyobb napi síelés pedig 50,8 km volt (ezt ugye kb. kettővel lehet osztani a felvonók miatt).

Történt ugyanis, hogy 1886-ban az amerikai Atlanta városa törvényben tiltotta meg az alkohol árusítását, gyártását. John Pemberton helyi gyógyszerész, a korábbi gyógyító bor készítménye helyett megalkotott egy “hamis bort”, amit gyümölcsök aromáiból és a kóla dióból (koffein forrás), kokalevelekből (kokain forrás) készült kivonatokból készített. Tulajdonképpen ez a korábbi receptjének alkoholmentes változata volt. Szódásüvegekben, szénsavas ital formájában terjesztette – megszületett a Coca-Cola. Abban az időben a szénsavas víznek amúgy orvosi jelentőséget tulajdonítottak.

Elég komoly mennyiségű kokain volt akkoriban a Coca-Colában, amit hamarosan, 1903-ban be is tiltottak, így változtatni kellett a recepten. Könnyen megtehette ezt a kolléga, hiszen a kívánt ízhez tulajdonképpen nem volt szükség a kokainra, csak a kokalevél kivonat többi részére, a kokain így tehát egy melléktermék lett.

Az érdekesség

Tulajdonképpen most jön a történet legérdekesebb része: az USA-ban és nemzetközileg is szigorúan tiltják a kokalevél importját, főként a belőle kinyerhető keménydrog, a kokain miatt.

Mivel a mai napig kokalevél kivonatot használnak az üdítőital gyártásához, és erre szüksége is van az üdítőgyár óriásnak, az USA kormánya kivételes engedélyt adott a cégnek, hogy óriási mennyiségekben kokalevelet importáljon Peruból és kis mértékben Bolíviából, szigorú ellenőrzés alatt.

De mi történik a kokalevelekkel? Az egyedi felhatalmazás birtokában a Stepan Corporation (vegyipari gyár) maywoodi telepén kivonják a szárított kokalevelekből a kokaint (az USA-ban ez az egyetlen cég, amelyik megteheti ezt), majd a maradék részt megkapja a Coca-Cola, hogy elkészíthesse a szirupot belőle, amiből végül a kóla lesz.

Ezután a kivont kokain ( methyl (1R,2R,3S,5S)-3- (benzoyloxy)-8-methyl-8-azabicyclo[3.2.1] octane-2-carboxylate) a Mallinckrodt Corporationhöz kerül, akik gyógyászati célokra kokain-hidrokloridot gyártanak, melyet bódításhoz (pl. műtéti beavatkozások esetén) használhatnak fel. Szigorúan ellenőrzött szer, USA-ban is és hazánkban is.

Ötletadó cikk: What Happens to the Coke in Coca-Cola?

A reggeli órákban még nem volt annyira zavaró, de fél10-10 fele már nagyon komoly szél kezdett el fújni. Ami még alapból nem lett volna gond, de fújta nagyon a havat, aminek végeredménye az lett, hogy holdbéli táj kerekedett a sípályán. Látványnak még ez is elment volna, de a megérkező felhők, plusz a tenger apró hullámzására hasonlító hófúvás gyakorlatilag kontúr és kontrasztmentessé tette a sípályát. Nem láttuk hol van és hol nincs bucka, nagyobb hócsomó. Ennek ellenére sikerült felállítanom a sebességi rekordot, 69,6 km/h. Az egyik lesiklásomnál éreztem, hogy nagyon jól megyek, valószínű ez volt a gyors köröm

Egy darabig küzdöttünk, de mindezen faktorok összessége miatt úgy döntöttünk, ma megtartjuk a pihenőnapot. Előtte azért elfogyasztottunk egy Lumumbát, ami a sípályák redbullja, kakaó rummal, tejszínhabbal.

Ebéd és egy laza pihenés után elindultunk Murauba várost nézni. Nagyon kellemes kis középkori város, érdemes ide tavasszal, nyáron is ellátogatni. Ahogy a város neve is utal rá, a Mura folyó szeli keresztül, ami a Salzburg tartománybeli Obertauernben ered és magyarországi szakasza is van, ahol található a Muravidék.

Majd 2 órát mászkáltunk a városban, ahol több érdekes építészeti látványosság is található. Az egyik ilyen az Open Space nevű kávézó, étterem, szálloda. Egy remek példa arra, hogy az osztrákok eléggé merészek építészet terén, és nem félnek ötvözni a régit az újjal. És, hogy mindez átmegy a műemlékvédelem bürokratikus rendszerén is…kész csoda!

Nagyon szép az óváros is, az épületek és a környezetük rendezett, jól karbantartott – mint általában az osztrák városok, falvak.

A többi kép majd Flickr-en fent lesz, kiéltem kicsit a reklámtábla és kirakat mániámat is, fotóztam őket rendesen

Holnap jön az utolsó megmérettetés, aztán szombaton irány haza.

Update: Megint kimaradt, szóval Just for the record:

Térkép itt.

Igaz, csak fél órával a tömeg előtt értünk, de még tudtunk csúszni 2-3-at úgy, hogy nem volt tele a pálya és a felvonóknál sem kellett rém sokat várni.

Délben én lejöttem és magamhoz vettem a fotóapparátot, mert még tegnap eldöntöttem, hogy a 9-es pálya egy szakaszán a délutáni napban fotózni fogok. Nem a megszokott beállítás, mert a síelőknek hátulról, nekem pedig szemből süt a nap, de pont ezt akartam. Olyan képeket akartam, ahol a porzó hó a nap által megvilágítva érdekes hatást kelt.

A fotós táskám relative nagy, így a felvonózás nem volt egy leányálom vele, rákényszerültem a csákányos felvonóra, de nem bántam, mert sokkal gyorsabb. Az egyik utam során egy helyi idősebb, kb. 70 év körüli úrral is jót elbeszélgettem németül. A felvonó végén csak lestem, hogy milyen lazasággal ment rá a fekete pályára.

Egész sok jó fotót sikerült csinálnom, még engem is meglepett az eredmény.

A fotózás utáni második lecsúszásom során nagyon jól ment a léc, éleztem, bedőltem, a pálya császára voltam. Majd hirtelen előttem termett egy hölgy, akit ugyan sikerült (majdnem) kikerülnöm, de ő hátranézés nélkül még közelebb került hozzám és, hogy elkerüljem a teljes ütközést, irányítottan estem. A lécem orra így is beleakadt az övébe, ezért egy laza bukfencet is nyomtam, a lécem leoldott. A fejem bevertem kicsit a hóba, de semmi komoly. A hölgy sértetlenül megúszta a manővert.

Ma volt az első nap, hogy 4 óráig fent voltunk a hegyen, kihasználtuk az időt rendesen. Felfedeztem egy új pályakombinációt is, amiben van egy kis kék, fekete, majd piros szakasz. Holnap ezen fogok menni.

Update: Miért nem szóltok? Lemaradt a Just for the record rész és a térkép

A haramadik nap már nem kicsit izomlázzal ébredtem, de ami meglepő, hogy nem a combomat érzem a legjobban. Hanem a hátam és a kezem, aminek szokatlan a hirtelen jött terhelés.

Leginkább a csuklómmal van gond, a felvonók előtt a bothasználat miatt egy teljesen szürreális fokban kifordított csuklómozdulat van, aminek az eredménye az, hogy szépen meg is erőltettem. Ma már be kellett kennem egy kis Fastum géllel (vényköteles termék – hogy egy kis patikablog téma is legyen).

Node! A völgyben eléggé zord idő volt, mikor reggel elindultunk, de már a kabinos felvonó végállomására érve (1771m) látszott, hogy nagyon szép napos időnk lesz. A hegytetőre érve (2014m) pedig olyan látvány fogadott minket, ami igazán ritka pl. Magyarországon. Úgy nézett ki a völgy, mintha egy tengert néznénk és pár szigetként látszottak csak a 2000m feletti hegycsúcsok. Sajnos az iPhone-al készített fotók nem adják vissza teljesen a látványt.

A hó is tökéletes volt, ez a végsebességemen is meglátszott: 68,3 km/h

Napközben párszor megálltunk pihenni, elcsúszott 1 Almdudler meg a pohár helyi sör is. Még napoztam is!

Délután megint kifogástalan ebéd/uzsonna édesanyám jóvoltából, borozgatás, ulti (amit már kicsit unok…).

Holnap izgalmas nap lesz, mert ha megint ilyen szép idő lesz, akkor a síelés mellett fotózni is fogok, már kinéztem magamnak egy helyet a 9-es pályán, ahonnan remélhetőleg jó fotókat fogok lőni a síelőkről

És a szokásos just for the record és térkép:

Mindez a pályák takarítása után, tehát reggelre kvázi friss hó várt minket a pályán. A friss hónak mindig örülünk,bár ebben az esetben ez most kicsit üröm lett: túl sok hóbucka képződött, ami szinte egész délelőttre megnehezítette a dolgunkat. Én még azért bírtam az iramot, de éreztem, hogy az én lábamat is jobban igénybe veszi.

A végsebességemen is meglátszik, hogy nem tudtam annyira felgyorsulni a sok friss jó miatt.

Így aztán hamarabb be is fejeztük, viszont így alkalmunk volt egy helyi farsangi szokást, ami kvázi a busójárásnak felel meg itt. Körbejártak minden szállást és mindenhol eljárták a téltemető kis táncukat.

Vacsi, ulti, alvás.

A MotionX-GPS amúgy valamiért nem mindig akarja rögzíteni nekem, hogy merre jártam, keresek valami finombeállítást. Íme a térkép.

Just for the record:

Az egyik ilyen például, hogy síbakancsban nem szabad a szállodába bemenni. Egyáltalán.

Van viszont egy nagyon okosan kialakított síléc és síbakancs tároló. Ide papucsban lehet lemenni, zárható, chipkártyával nyitható, kamerával védett. Egyértelmű piktogramokkal jelzik, hogy merre lehet kimenni síbakancsban. Az ajtó másik oldalán egy lépcsőn keresztül a picéből az utcára juthatunk, ahonnan megközelíthető a sípálya.

A pincében található raktár amúgy fűtött, így reggelre meleg és száraz cipők várnak minket. Zseniális.

Az első nap mindig fárasztó lehet, főleg, ha a kondi nincs teljesen rendben.

Reggel 10 körül kezdtük a síelést, bőséges reggeli után. A muraui sípályákra a parkolóból egy kabinos, 6 személyes lifttel lehet feljutni, ahonnan egy csákányos felvonó visz fel a hegytetőre.

Az időjárás felemás volt, inkább felhős, szerencsére szél nem fújt, csak hideg volt. Egy idő után már nem volt őszinte a mosolyunk.

Apróbb pihenéseket beiktatva, felfedeztük a pályákat, szinte mindegyiken végigmentünk. Piros pályák is nagyon jók, szélesek, nem buckásak. A combot azért igénybe veszi, de jó technikával kényelmesen síelhető, nem kell szenvedni a pályán.

A hüttékben a szokásos idióta osztrák alpesi-techno-italo-disco-pop zene keveréke megy, még szerencse, hogy a serriserrilédi korszak már végetért.

Viszonylag korán lejöttünk a hegyről, elfáradtunk. Olyannyira, hogy bár sosem szoktam, délutáni szunyókálás jött. Aztán kiadós vacsi édesanyám jóvoltából, majd a 0. napi póker után ulti! Hát, van még mit tanulom belőle az biztos.

És egy ráadás érdekesség: a telefonomon a Motion-X GPS app-et használom, hogy rögzítsem merre jártunk. A sípályán viszont olyan chipkártyás rendszer működik, ami a felvonóhasználatot rögzíti és a netről elérhető a www.skiline.cc oldalról. Erről láthatsz most itt egy grafikont.

Érdekesség képpen, mindez térképen a Motion-X GPS jóvoltából:

Just for the record:

Nagybátyámmal utaztam, aki mérnök ember, így nem lehet viccelni az indulási-érkezési időkkel: reggel fél 10-re jött értem, majd indultunk Murauba. A 4 óra 8 perces utat, egy pihenőt beiktatva 4óra 40 perc alatt abszolváltuk is, igaz voltak kétségeim afelől, hogy épségben ideérünk-e… Útközben érintettünk két, 10km-es alagutat, amik használatáért fizetni kellett 7,5€-t.

A szállás

A szállásunk egy szemre eléggé tetszetős apartman hotelben van, a Club-hotel Kreischbergben. Ez üdülési jog vásárlás (fenttartás) alapon, klubrendszerben működő apartman hotel, nem tudom milyen tulajdonosi háttérrel, de itt mindenki magyar. Szerintem még a takarítók is. Ez engem kicsit zavar, ha már külföldre megyek, nem szeretnék mindenhol magyarokba botlani.

A szobánkat 16 órától lehetett átvenni és egyúttal bejelentkezni, ami eléggé magyarosra sikeredett. Előbb egy kis asztalhoz “tereltek” mindenkit, ahol leegyeztették az üdülési jogot, majd a recepcióhoz, ahol pedig megkaptuk a tényleges szobabelépőt, UTP kábelt (magyarul netkábelt). A képek jól mutatják, hogy a poén nagyon is igaz: “Lerohanta, mint magyar a svédasztalt!”

Én személy szerint nem favorizálom az ilyen csereüdülési klubrendszereket, szerintem hibás a modell és több a fenntartás és a befektetés, mint amennyit az ember ki tud használni. Persze vannak, akik esküsznek rá.

Két féle vendégtípust véltem felfedezni:

• a nagyszájú, mindenért reklamálok, hiszen rengeteg pénzt fektettem a rendszerbe
• a jogos üdülést kihasználó szerény vendéget, aki félve mer szólni bármiért is, mivel úgy érzi: szívességet tesznek neki, hogy itt üdülhet

A recepciósok hozáállása és a szolgáltatások tájékoztatása is eléggé magyaros, a magyar vendégekhez igazított. Persze, (részben) jogosan. Míg mindenki lerohanta az asztalt, majd a pultot, mivel nem siettünk sehova (ma már úgysem síelünk), szépen a lobbyban ülve kivártuk, míg a vendégcsorda levonul és a végén intéztük el az egész bejelentkezést. Végighallgatva, a spontán adódó problémákat abszolút érthető volt minden “magyaros” motívum. Persze attól, hogy más vendég paraszt és már a megérkezésének pillanatában magas C-n kezdi a társalgást, attól még nem kell mindenkiről ugyanezt feltételezni…

Kértem wifi kódot, amik már egy kártyán kinyomtatva elő voltak készítve, de nem igazán akartak adni. A magyarázat az volt, hogy ha este lemegyek a lobbyba, szívesen odaadják, mert az a tapasztalat, hogy ha bejelentkezéskor odaadják, akkor lenyúlják a kis kártyát (házilag készített laminált kártya).

Namost:

• kb. 50 Ft a pótlás
• ha egy papírra leírja, a célját ugyanúgy eléri és azt akár haza is vihetem
• már itt  is a kollektív bűnösség?

A hölgy látta, hogy azért nem az éppen elfogyó horda egyik tagjával áll szemben, és értelmes hangnemre váltott. Mivel megígértem neki, hogy akár 1 óra múlva visszaadom neki a kártyát, adott egyet. Gondoltam, meglepem: gyorsan lefotóztam, majd visszaadtam neki. Ennyi.

Bepakoltunk, felmértük a terepet, majd este lett. A sípályákon szorgosan dolgoznak a munkagépek, holnap pedig felmérjük a pályákat is.

A leírtak és a látott térkép alapján frankós kis pályák lesznek, pont tegnapi nap volt itt Freestyle Világkupa (közben rájöttem, hogy lehet, hogy nem a szombati turnusváltásnak szólt a tüzijáték, hanem ennek a világkupának mintegy záróakkordja volt ez ).

Az idő jónak ígérkezik, a Motion-X GPS (a legrondább, de leghasznosabb GPS app iPhone-ra) pedig rögzíti majd, mennyit és merre jártam.

Jah, és a sípályának még külön App-je is van, hihetetlen.

De leginkább van rá sokkal szebb szavunk: szívesen. Nem beszélve arról, hogy a “nincs mit” tökéletes elindítója a szívességek ördögi körének.

Míg, ha azt mondom, szívesen, akkor megtettem, megköszönték, elfogadtam, ügy lezárva.

Neked mi erről a véleményed?

Avatár: sajnos magyar szócikk nincs hozzá a WikiPedián, az  angol verzió azt mondja róla, hogy a számítástechnikában, IT világban, a felhasználó grafikus megtestesítője, alteregója. Különösen fórumokon (oldschool) és közösségi médiában van jelentősége, ahol az avatár mellé egy felhasználói név, becenév is társul a kettő szorosan összefügg.

Vannak szolgáltatások, melyek bélyegképként aposztrofálják és lehetőséget adnak az általánosságban 30×30 és 75×75 pixel méret között mozgó kis képek testre szabására. Ilyen például a facebook, ahol a feltöltött profilkép bélyegkép megfelelőjét beállíthatjuk úgy, hogy a kis négyzetben mozgatva, a nagyobb (de átméretezett) kép látható részét állítjuk be.

Általánosságban elmondható, hogy egy avatár (profilkép) 99%-ban négyzet alakú. Éppen ezért, ha az adott szolgáltatás nem ad lehetőséget, hogy kiválasszuk azt a részt a képből, amit fontosnak tartunk megjeleníteni avatárként, akkor érdemes odafigyelni a feltöltött kép “vágására”.

Miért fontos ez?

Közösségi média szolgáltatások esetében nem csak a weben, de a mobil eszközökön is nagy hangsúlyt kap az avatár. Azért, mert mikor gyorsan átfutunk egy listát, amiben a hozzászólások vannak, a profilképek alapján sokkal könnyebb megtalálni egy adott felhasználót, mint a név alapján. Egy jó avatár sokmindent elárulhat tulajdonosáról, az IT világgal való kapcsolatáról, de ugyanakkor félre is vezethet.

Ne várj ebben a bejegyzésben egzakt tudományos magyarázatot, csak a saját véleményem irom le, hogy nekem melyik profilkép megoldások tetszenek és milyen hibákat látok bennük. A twitteres ismerőseimen keresztül mutatok neked most pár példát, hogy mire érdemes figyelni, mikor profilképet, avatárt készítesz, választasz magadnak.

A twitter

A twitter egy gyors üzenetváltásra alkalmas szolgáltatás, mely mára már szinte minden (okos)mobil eszközön elérhető. Van aki utálja, van aki egyenesen függő. Én azért szeretem, mert gyors információszerzésre tökéletes és mert jó arcok vannak rajta!

A twitter a profilkép feltöltésekor nem ad lehetőséget (egyelőre) arra, hogy beállíthassuk, melyik és mekkora rész látszódjon a képből. Ahogy észrevettem, nem egyértelmű, hogy felülre-alulra, jobb-bal oldalra vagy középre vág automatikusan, de mintha valami algoritmus azért végezne egy kis képelemzést, látni fogod a példákon. Ezért, ha nem négyzet alakú képet töltesz fel, érdekes avatárok keletkezhetnek.

Nem elég azonban az alakra odafigyelni, érdemes megfontolni, hogy mennyire “közeli” képet teszel fel, hiszen a majdani 50×50 pixeles méretben nem látszik minden apró részlet.

A profik

Csak így neveztem el azokat az ismerőseimet, akik odafigyeltek a profilkép választásuknál arra, hogy bizony négyzet alakú lesz a végeredmény, és nem bízták a véletlenre, hogy a twitter képfeldolgozója vajon hogyan fogja “megvágni” a képet. Ezen túl, még a minőségre is figyeltek, profi, műtermi fotók, vagy ügyes amatőr beállítások.

@amby_hu

@b_konrad

(Konrád képe azért nem tökéletes, 11px-el keskenyebb)

@emem07

@iraszl

@longhand

@wyctim

@zsoltapagyi

(Zsolt profilképe talán példa arra is, hogy kicsiben kevéssé mutat, de itt gondolom cél volt a karácsonyi színek megjelenítése is )

A grafikusok

Sok felhasználó dönt úgy, hogy nem saját arcképét teszi ki a világ szeme elé, hanem egy rá és a becenevére jellemző fotót, képet, rajzot. Kismacska, kisvirág, kismaci stb…

Akadnak kreatív emberkék, akik külön grafikát is készítenek erre a célra, pár jópofa példát mutatok most erre.

@csibar

@neo_21670

@relaxxx

A mázlisták

Van, akinek úgy sikerül jó profilképet létrehozni (köszönhetően azért a twitter képvágási algoritmusának), hogy igazából nem fordított figyelmet arra, hogy négyzetes fotót töltsön fel. De a végeredmény mégis jó!

@kodmon

Update: “annó,amikor feltöltöttem megjelent a képen egy négyzet,amit lehetett mozgatni,kijelölni,h mi jelenjen meg” – @kodmon esetében tehát nem mázliról van szó, tudatos tervezésről.

@mutrinka

Javítandó

A bejegyzés legkényesebb része jön. Szólok előre: senkit sem akarok kicikizni, leégetni! Csupán, publikus, nyílvánosan elérhető profilképek elemzése során rávilágítok egy tényre. Persze mindenki saját maga dönt, hogy milyen formájú képet tölt fel – én csak javaslom a twitterre feltöltött profilképek esetében a négyzetes formátumot, mert így te dönthetsz arról, hogy mi is látszódjon azon a képen, nem pedig egy algoritmus, tiéd az irányítás!

Levágott fejtető a leggyakoribb hiba, de láttam már levágott orrot, arcot.

@csaba_hu

@doransky

@lberes

@kocsmy

Megoldási javaslat

OsX: a beépített Preview alkalmazás segítségével a “Select” gombra kattinva egy olyan eszközt kapsz, amivel ki tudod jelölni azt a rész egy fotón, amit meg szeretnél tartani. Majd a CMD (alma) + K billentyűkombinációval méretre is tudod vágni a képet.

Windows: tudod mit? Nem ajánlom a Paint.exe programot, mert én minden egyes használatakor agyhúgykövet kaptam.

Web: rengeteg free online eszköz létezik, amivel egyszerűen négyzetesre lehet vágni egy képet. Ilyen a picresize oldal is, ahol a kép feltöltése után a “crop selection” opciót kell választanod, és miközben húzod a szaggatott vonalas “kijelölőt”, a shift gombot nyomva tarva magától négyzetesre állítja a kijelölést.

Gondoltam leírom neked, hogy normál esetben miként zajlik egy nap a patikában.

Délelőtt

Reggel 8 órakor nyit a patika, tekintve a speciális elhelyezkedésünk miatt (kvázi bevásárlóközpont, nincs orvosi rendelő a közvetlen közelben), az a tapasztalat, hogy 8-10 óra között nincs nagy mozgolódás, kevés a vevő. Szerencsére – jó idő esetén – ebben az időszakban kapjuk meg a fő nagykereskedésünktől az árut, így van rá személyzeti kapacitás, hogy rendesen átvegyük, elpakoljuk.

Számomra ilyenkor plusz feladat a számlák patikai rendszerbe való felvitele, igaz ez hála az informatikának, jó esetben csak annyit tesz, hogy a “modemen” megérkezett számlát jóváhagyom, a végösszeget és fizetési határidőt leellenőrzöm. Ami itt a legfontosabb, az árak beállítása, mivel nem biztos, hogy ugyanazon az áron érkezett a termék, mint korábban.

Tíz óra magasságában aztán beindul az élet, ekkor már jönnek vásárolni hozzánk is és az Intersparba is a vevők. Szintén 10 óra fele érkezik meg a másik beszállítónk, itt már kicsit izgalmasabb az elpakolás, de ettől a nagykereskedéstől kevesebb árut szoktunk rendelni, így ez is kezelhető.

A következő sarkallatos pont a délelőtt folyamán 11 órakor van, eddig küldhetem el az aznap délutáni szállítás megrendelőjét. Ennek a munkafolyamatnak 10:30-kor szoktam nekiállni, így nem kell kapkodni.

A patikalátogatók nagy többsége is délelőtt vagy kora délután érkezik, bár az eddigi patikavezetésnek “hála”, eléggé kevesen jönnek.

Délután

Általában 12:30 és 14 óra között van az újabb üresjárat, gyengébb forgalom. Ideális esetben pont ebben az idősávban érkezik meg a délutáni szállítás, ami így szintén könnyen elpakolható. A délutánjaink általában erősek forgalom szempontjából, 17-18 óráig van munka bőven. Erre az időszakra szoktam ígérni a magisztrális (gyógyszertárban készítendő) gyógyszerek elkészítését is, kettő órától vehetőek át.

A délután fontos sarokpontja a 17:30 perc. Ekkor szoktam nekiállni ugyanis az esti rendelés előkészítésének. Ezt igyekszem 18 órára befejezni, igaz a határidő mindkét nagykereskedőnknél 19 óra, de nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni. Főleg, mert ezek nagyobb lélegzetvételű rendelések szoktak lenni, így jobban oda kell figyelni.

Este

Ha délelőttös vagyok, akkor általában 8-16-ig dolgozom, ha délutános, akkor pedig 12-20-ig. Az esti időszak általában már nyugisabb, 18-20 óra között szinte alig van forgalmunk. Most, télen. Nyáron szerintem jóval nagyobb lesz a pörgés ilyenkor.

Napi zárás nyomtatás, tárák (pénztár, kiszolgáló hely) zárása, bankterminálok lezárása. És gohome.

Aztán minden indul előlről…

U.i.: Épp most ment el a számítógép szerelő, mennek a gépek, nyitva a patika. Visszaszólt azért még telefonon, hogy mivel az új gépnek a ház tetején van a bekapcsoló gombja (zseniális konstrukció), így “mivel a hölgyek sok mindenre képesek, mondja már meg nekik, hogy ne pakoljanak a gépre semmit, mert egy kis érintéstől is kikapcsol”. Viccesem mondtam, hogy akkor levetetem a virágot a gépről.

Egy-egy módosabb család külön illemtan órára is beiratta a gyerekeit, mert úgy érezték, hogy mind a család, mind pedig az egyén megítélésében fontos szerepet játszik, hogy ki mennyire illemtudó. Teltek-múltak az évek, egyre lazultak az erkölcsök. Ami nem baj, azért mai szemmel nézve eléggé komolyak voltak mondjuk a 20-as 30-as évek.

Sosem csináltam ügyet például a magázódás-tegeződés viszonyból boltokban, sőt: hotelekben kifejezetten idegesített az állandó, kimért magázódás a recepciósok részéről, akik közel egyidősek voltak velem.

A patikában azért óvatosabb vagyok, és kicsit átérzem a recepciósok helyzetét is. Én nyílván nem tegezek le senkit, aki bejön hozzánk, viszont, ha ő letegez (bár eléggé tiszteletlen, ha úgy veszem, de én is szoktam ilyet csinálni, főleg velem egy korosztállyal), akkor visszategezem. Azért, mert mint ahogyan írtam is, én sem szeretem, mikor csakazért sem tegeznek vissza. Na mindegy, fura kérdéskör ez.

Node, amiért ma tollat billentyűzetet ragadtam, három felháborító dolog.

Az egyik ilyen kedvencem, amit patikán kívül is utálok, az a “lesz egy …..” kezdetű mondat, ami normál kultúrkörökben a “kérek szépen egy …..” vagy “szeretnék kérni egy …. ” kezdetű mondatoknak a megfelelője. Lesz? Hogyan? Varázsol mint a jegybank és lesz? Vagy mire gondolhat ilyenkor? Sosem értettem ezt.

A második, nagyon hasonló kedvenc, a “kéne egy….” kezdetű mondat. Elfelejtettünk szépen, kultúráltan kérni és megköszönni!

A harmadik ilyen az, mikor valaki köszönés nélkül jön be a patikába. Lehetne erről vitatkozni, hogy kinek kell előbb köszönnie, bár nem egyértelmű a helyzet, hiszen ahogy már egyszer szó volt itt erről, ő jön be az én “területemre”, úgy illik, hogy ő köszön. Nyílván, utána már nálam a labda és indulhat a körbeugrálás.

Ugyanakkor az az álláspont is érthető, hogy igenis a “kereskedő” üdvözölje először a leendő vevőt.

Mindenesetre, akármelyik eset is álljon fenn, ha az egyik fél részéről elmarad az üdvözlés, az már erősen negatív irányba viszi a további kommunikációt.

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!

Te hogy látod?

Update: Most volt egy fiatal hölgy, aki az egyik szomszédos patika gyógyszerésze által készített ajakírt akarta megvenni a következő képpen: “Szájszárazság ellen kérnék ajakírt, amit az a gyenesdiási fickó csinál…”

Udvariasan azért közöltük, hogy az a “fickó” a gyógyszerész úr.

Ez is egy folyamatos tudósítós bejegyzés lesz, hasonlóan, mint a múltkori ügyeletemnél. V mint Vevő, P mint Patika, ahogy korábban is.

8:10 – Cseng a telefon, felkapom.

V: Maguk az ügyeletes gyógyszertár?

P: Nem, de nyitva vagyunk 17 óráig.

V: És hol van ez a gyógyszertár?

P: Az Intersparban.

V: Ja, akkor ott a Tesconál ugye?

P: Nem, az Intersparban. Az OBI-t tetszik tudni, hogy hol van? Mellette van az Interspar.

V: Öööö….jó, köszönöm szépen.

9:50 - Jött egy – immár visszatérő – vevő, aki mielőtt kérte a mostani adag gyógyszerét, feltétlenül el akarta mondani, hogy a fülcsepp, amit múltkor ajánlottam neki, 3 nap alatt megszüntette a panaszát és nagyon köszöni a múltkori segítséget. Wunderbar! Az ilyenek miatt jó dolgozni. És látod? Lett egy lojális vevőm nulla forint befektetéssel.

Szerencsére sokan jöttek, így nem volt időm frissíteni, de utólag most megteszem.

10:39 – Egy úr jött egy gyógyszeréért, s míg írta alá a receptet, én már hoztam is. Viccesen meg is jegyezte, hogy lefigyeltem már a gyógyszer nevét? Mondtam neki, hogy egy idő után megtanul az ember fejtetőn olvasni. Örült neki, hogy ettől gyorsabb lett a gyógyszer expediálás.

Nem véletlen, hogy ma van a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe (Darwin-nap), ma csupa értelmes ember tér be a patikába. Mi lesz így a bejegyzésekkel?! Csak viccelek, pozitív példákat is meg fogok említeni!

11:45 – “Jónapot, egy útilándzsás szirupot kérek!” – magyarul Plantago Lanceolata, Lándzsás útifű

12:10 – Akciós most nálunk egy gyerek orrcsepp, 1-6 éveseknek való. Előszeretettel vásárolják felnőttek, mert akciós. DE! Hogy ugyanazt a hatást elérjük, dupla annyi kell a gyermek adagból (kettesével is viszik amúgy), és ha megnézzük, máris drágább, mint a felnőtt változat. Arcpálma.

13:30 – A gyógyszerész is ember…egy velem egykora születésű  srác kért Mucoangin szopogató tablettát, én pedig (helytelenül) közöltem vele, hogy van Neo-Angin meg Mucopront, valószínű összekeverte. Aztán most csaptam a homlokomhoz, hogy bizony van Mucoangin is. De sebaj, mert torokfertőtlenítőt keresett és a Mucoangin meg nyákoldó/köptető. Szóval, még jobban is járt, mert ha csak név alapján megkapja, amit kért, akkor aztán szépen félre lett volna kezelve. Örülünk.

14:33 – Eljutottunk arra a pontra, hogy mindkét kasszából elfogyott az “aprópénz”, értsd 10.000.- a legkisebb papírpénz címletünk. Fejvakar. Eszembe jut, hogy van még itt pénz, ami elő van készítve, hogy majd elviszik a bankba. Megnézem, tele van 1-2-5 ezres címletekkel…vállalati arcpálma.

15:36 – Hatvanas éveiben járó úr jött be a patikába.

V: Egy három havi M******* fogamzásgátlót kérek.

P: A fogamzásgátlót csak receptre adhatjuk ki.

V: Máskor szoktunk kapni. Igaz nem itt, mert most nyitottak, de máshol szoktunk kapni.

P: Sajnálom, mi nem adhatjuk és nem adjuk ki recept nélkül.

V: És egy havit sem?

16:00 – Már csak egy óra!

16:10 – Még 50 perc! (sehol senki, holtidő)

16:30 – Árufeltöltünk, hogy teli polcokkal kezdjük a hétfőt. Lesz mit rendelni…

16:45 – Egy ötvenes éveiben járó házaspár vett egy recept nélkül kapható készítményt, majd egy kis susmorgás után előálltak a farbával.

V: Quarelint lehetne kapni?

P: Igen, mindössze egy receptet kérek hozzá.

V: Na, nem menne recept nélkül? (cinkos kacsintás is megvolt)

P: Sajnálom, az Algopyrinnel megegyező hatóanyag van benne, ami vényköteles lett, így nem adhatom ki recept nélkül.

V: Hát kár. Akkor kénytelenek leszünk máshol venni. Biztos nem megy recept nélkül?

P: Igen, biztos.

V: Hát jó, amúgyis van barátunk aki patikában dolgozik, majd tőle szerzünk.

17:00 – Zárunk. Végre.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

Ma újabb csapadékréteg érkezett hazánk felé, mely hó formájában jelent meg. Eléggé intenzíven.

Mint mindig, ebben az éveben is, így a tél vége felé járva meg különösen, váratlanul érte a közútkezelőt a kialakult téli időjárás –  télen -, emiatt az utak csúszósak, havasak, gyakorlatilag nulla takarítás mellett kell közlekedni.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az autódban található ESP, ASR, ABS – és ki tudja milyen hiperszuper három betűs biztonságtechnikai elektronika - mindentől megvéd. Például a megnőtt fékúttal semmit nem tud kezdeni. Ja de, tud: hamis biztonságérzetet ad neked. Ezért száguldasz, mint az őrült. Közben ugyanolyan szar vezető vagy, mint mikor a jogsid megkaptad, csak a high tech miatt megnő az arcod!

Nekem volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen egy szimulált jeges felületen (műgyanta) 30km/h sebességgel gyakorlatilag irányíthatatlan autót vezetni. Volt munkáltatóm fontosnak tartotta a képzésünket és befizetett minket a Hungaroring-on található vezetéstechnikai centrumba egy kis gyakorlatra. Nincsenek vészesen elszállt áraik, javaslom te is menj el a saját autóddal, hogy megtapasztald, milyen érzés ez.

Vagy egy olcsóbb megoldás, hogy beleülsz egy 20+ éves autóba, amiben megérzed, hogy  a reális útviszonyokat teljesen visszadva, hogyan viselkedik az autó. Na, az a valóság, míg amit az elektronikával (amúgy nagyon helyesen) telepakolt autódban érzel, az meg a téves valóságkép, hamis biztonságérzet. Kérlek vedd ezt figyelembe!

Nem, nem savanyú a szőlő és igen, akinek nem inge…

Az utak csúszósak, havasak, latyakosak. A legnagyobb jóindulatunk és figyelmességünk ellenére sem tudunk mit kezdeni a fizika törvényeivel. Főleg, ha hirtelen lelépsz a zebrára!

Mert bár tény, hogy ott elsőbbséged van , nem garantálom, hogy meg tudok állni. Neked viszont egy lépés csak az ellentétes irányba, egy kis figyelmesség, so called az autós helyzetébe történő belegondolás, az elsőbbségedről való lemondás és mindkettőnk élete könnyebb lesz télen.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

Lojalitás (főnév): A törvényesség, az együttműködés írott és íratlan szabályainak betartása, a fennálló hatalom elfogadása és szolgálata; korrekt, kifogástalan magatartás, jóindulat egy ember, vagy egy eszme iránt. (Forrás: WikiSzótár)

Bevallom a fenti sorok számomra új megvilágításba hozták a lojalitás szót, nálam – nyílván a korábbi sales munkámból adódóan – a lojalitás kvázi egyenlő volt a hűséggel, főként a vevői magatartás leírására szoktam használni.

Azt hihetnéd, hogy a múltkori “Szívesség alapon ne intézz semmit” című bejegyzésemre cáfolok most rá.

Részben igazad is van, kifejtem.

Miért éri meg lojálisnak lenni?

Látni fogod, hogy a lojalitás mindkét fél számára előnyös.

Vevői oldalról nézve: betérsz a kedvenc kávézódba, egyből tudják mit szoktál inni, és szinte kérdés nélkül hozzák is. Ismernek, személyessé válik az üzlet. Ha nem lennél lojális, mindig idegenként térnél be, elmaradna a “hozzáadott érték”.

Sajnos, Magyarországon megfigyelhető jelenség, hogy a lojalitást rosszul értelmezik és a visszatérő vendégek, vevők sokkal kitüntetettebb figyelmet kapnak, mint pl. egy újonnan betérő potenciális hűséges vevő. Ezzel máris vevőt vesztenek.

Neked is jól esik, ha mondjuk már ismernek annyira, hogy a keresztneveden szólítanak, emlékeznek arra, hogy múltkor mit vásároltál és érdeklődnek arról, hogy bevált-e, elégedett vagy-e. Ugyanakkor, ha hűséges vevő vagy, ha az eladó úgy gondolja, akár személyre szóló kedvezménnyel is meglephet, ami szintén kifizetődővé teszi a lojalitásod. Ez már kézzelfogható.

Eladói oldalról nézve: a visszatérő, hűséges vevő általában mindig vásárol valamit. Vannak esetek, mikor a visszatérő vevők visszaélnek az eladó kedvességével, extra figyelmével amit a lojalitás miatt (is) fordít rájuk és feltartják, munkájában akadályozzák. Csak azért, mert ő “A lojális vevő”. Egy visszatérő vevőnél van egy nagy kincs: a tapasztalat visszajelzésének lehetősége! Nálam a patikában talán ezernél is több készítmény van, és ha csak nem egy hipochonder a patikus, azon túl, hogy tudja a hatásmechanizmust, lehetetlen mindenről tapasztalatot mondadni, véleményt alkotni. Nincs lehetőséged rá, hogy kipróbáld, nem úgy, mint például egy autó esetében.

Arról már nem is beszélve, hogy a lojális vevő a segítségedre lehet abban is, hogy jobbá tedd a szolgáltatásod, hiszen kialakult már egy személyesebb kapcsolat, megvan a bizalom, így őszintébb is (lehet) a vevő, elmondja a véleményét, kritikáját – normális hangnemben.

Összességében azonban elmondható, hogy a lojalitás mindenki számára jó: az eladónak állandó versenyben kell maradnia, hogy fenntartsa az érdeklődést, a lojalitást, a vevő pedig élvezi az előnyöket és ami fontos, hogy van választási lehetősége, ha úgy érzi csökken az őt megillető figyelem, gondoskodás. Na ez az, amit patikai viszonylatban a mai napig nem voltak képesek felfogni a kollégák…

Hogyan alakul ki a lojalitás?

Nem vagyok a téma szakértője, józan paraszti ésszel, laikus módjára próbálom megérteni a vevői magatartásnak ezt az érdekes oldalát: a vevői lojalitást, de ezzel együtt magát a lojalitást is.

Hogyan alakul ki? Milyen tettek hozzák létre? Olyan ez mint az ingerküszöb, mindenkinél mást kell tenni, hogy egyfajta hűséget érjünk el?

Nagy vonalakban úgy látom, hogy a lojalitás egyik mozgatórugója pont azok az apró szívességek lehetnek, amik ellen a múltkor papoltam.

Az ezektől várt vélt vagy valós előny egy következő interakció alkalmával. Ugye, ez az előny mindkét fél számára jelent valamit és nem feltétlenül kell pénzben mérhetőnek lennie. Vevői oldalról van, akinek elég egy kedves szó, érdeklődés, eladói oldalról pedig úgyszintén: egy tanács elfogadása, egy köszönöm.

Írtam már korábban arról is, hogy mennyire különböznek a magyar és a külföldi vevők, leginkább mentalitásukban. Ha megnézed azt a bejegyzést, Ivan írt egy nagyon érdekes dolgot a hozzászólásában:

Igen, ezt jol osszefogalaltad. Ez azert van mert a kulfoldiek, legalabbis a nyugatiak egy olyan szellemben nottek fel ahol a szabad kereskedelem miatt tudjak hogy a te boltodban a te szabalyaid vannak ervenyben es nekik semmilyen kovetelesuk nincs, mivel az hogy te kit es hogyan szolgasz ki az csakis a te dontesed.

A magyarok tobbsege aki az allami boltokat szokta meg olyan hozzallassal megy be hogy te vagy ertuk es van kozuk hozza hogy te mit es hogyan csinalsz.

Emiatt úgy tűnhet, hogy a külföldi vevők felvilágosultabb hozzáállása miatt náluk könnyebben érhető el lojalitás. Egy “minden mindegy” alapon térnek be az üzletbe, majd az ott tapasztaltak alapján, ha elégedettek voltak, visszatérő vevővé válnak. Amilyen könnyen megszerezhető ez a lojalitás, olyannyira törékeny is, de úgy gondolom, hogy ellentétben a magyar mentalitással, egy közel állandó “gondoskodási szintet” hozva ez a lojalitás fenntartható.

Hogyan szerezhető meg a lojalitás?

Persze, szinte minden nagyobb cégnél vannak lojalitást ösztönző programok, amik már kissé arról szólnak, hogy különböző kedvezmények, üzleti előnyök adásával kvázi megvásárolják azt. Véleményem szerint ez az egyik legrosszabb út, itt a legtörékenyebb a viszony.

Főleg Magyarországon.

Fogadjuk el a tényt: szegény ország vagyunk, árérzékenyek az emberek. Ahogy az én kedvezményemet elfogadja, és hozzám jön vásárolni, úgy a 2ft-al kedvezőbb ajánlatot is el fogja fogadni és elpártol tőlem. Majd jön egy harmadik fél, aki 3ft kedvezményt ad, és akkor hozzá pártol. Ez nem lojalitás! Ez szimpla üzleti érdek, ami a szabad verseny keretén belül alakul ki. Ami egy jó dolog, de vegyük észre, hogy nem ugyanarról beszélünk.

Az ennyire árérzékeny vevő nem biztos, hogy számunkra a legjobb alany egy törzsvásárlói kör kialakítására. Azonban, mint mindenhol, itt is lehetnek kivételek.

Tegnap volt egy érdekes esetem a patikában. Anya (kb. 70év) és fia (kb. 45 év) voltak nálam, szemészeti műtét előtti szemcseppett kiváltani. Milyen szép is a Magyar Egészségügy (bár ebben még pont egész jól állunk), az idős hölgy 2011.októberében 2012. február közepére kapott szemészeti műtétre időpontot. Akkor felírták neki a receptet egy szemcseppre, amit a műtét előtti két napon kell alkalmaznia. Természetesen jól járt el a néni, mikor nem váltotta ki a szemcseppet októberben, mert még megromlik otthon. Viszont az októberi recept időközben lejárt. Engedékeny lettem volna, és odaadtam volna teljes áron a gyógyszert – hiszen láttam, hogy jogosult volt a használatára és nem is erős határú szerről beszélünk -, amit el is fogadtak volna, de érződött, hogy az 500 ft támogatás elvesztése azért fájdalmas. Ekkor felajánlottam, hogy megkapják a gyógyszert, itthagyják a teljes árat, nem ütöm addig be, és a következő alkalommal mikor megy az orvoshoz, feliratja, hoz rá egy friss receptet, én akkor elszámolom és visszaadom a különbözetet. Minimális extra figyelem, kedvesség de az eredményt szinte biztosra veszem: maximális lojalitás. És egy fillérbe sem került.

Hiszek abban, hogy erősebb és jobban kifizetődő vevői hűség érhető el figyelmességgel, kedvességgel, gondoskodással. Ennek a megnyílvánulási formája üzlettípusonként más és más, de az alapja szerintem az kell, hogy legyen, amivel pont a szívességek ellen kampányoló bejegyzésem zártam: legyen őszinte és önzetlen!

Persze ez eleve paradox gondolat egy üzlet kapcsán, amiből ugye mindkét félnek előnye származik. Jó esetben.

Légy tudatában annak, hogy kommunikációs és interperszonális eszközök tárháza van (lehet) a kezedben, amivel önzetlenül és őszintén úgy tudsz valakin segíteni, úgy tudsz valakivel egy pici jót tenni, hogy se te, se ő észre sem veszi, de mégis: az az érzés fogja el, hogy érdemes hozzád visszatérnie! Legegyszerűbb példa erre a mosoly. Mosolyogj! Ingyen van!

“Hűség a legkegyetlenebb békjó?”

Egy Ákos dalból idéztem az alcímet, nem véletlenül. Könnyen beleeshetsz abba a hibába, hogy már rég nem előnyös számodra egy üzleti (vagy személyes) kapcsolat, de egy megmagyarázhatatlan és irracionális ok miatt mégis fenntartod azt. A lojalitás, a hűség megbénít. Nem jó!

Mint mindenben, a lojalitás témájában is az egyensúly nagyon fontos. Túl hamar eldobni egy kapcsolatot ugyanúgy hiba (lásd 3ft árelőny), mint a végtelenségig fenntartani azt, csak azért mert valaki valamikor egy szívességet tett neked (lásd “Szívesség alapon ne intézz semmit“).

Kérés: mivel, mint írtam, nem vagyok a téma szakértője, csak saját tapasztalataim, meglátásaim írtam le. Ha te ezzel foglalkozol, sales vagy marketing szakember vagy és véleményed van a kérdésről, megköszönöm, ha megosztod velem és az olvasóimmal!

Feliratozva is van, így gyengébb angol tudással is megérthető,de röviden a történet:

Hősünk, feleségével egy baráti társaságban vacsorázik, ahol van egy eddig ismeretlen hölgy (a vendéglátó ismerőse), Storm (Vihar) a neve.

Erről jut eszembe, volt egy évfolyamtársam, akit frankón Vulkánnak hívtak, nem vicc. Nevéhez hűen, hatalmas jó arc volt a srác.

A vacsora és némi Cabernet Sauvignon elfogyasztása után előjönnek azok a témák, amikkel én is találkozom nap mint nap a patikában, így ezek adnak szépen vicces alapanyagot a patikablognak. Homeopátia, spiritualitás, aurafestés, vallás, minket mérgező felső hatalom, kapzsi gyógyszergyárak és a tudomány, tudományos tények tagadása!

Hősünk – bár felesége csendre inti – nem bír magával, és kifakad: Vihar nem lehetsz ennyire hülye, hogy ezt a sok baromságot mind elhiszed és a tudományos bizonyítékokat pedig csak egy alternatív megoldásnak gondolod?!

Mit nem adnék, ha lenne itthon is egy ilyen humorista, mint Tim Minchin: őszinte, intelligens, szókimondó…pár fejben talán gyújtana egy kis fényt.

Köszi Ivan mégegyszer, ez a videó made my day!

Madonna régóta egy megosztó személyiség, van aki utálja, van aki imádja. Én egyiket sem teszem, inkább csodálom.

Madonna egy jelenség, egy előadóművész a szó szoros értelmében. Olyan szórakoztatást nyújt minden egyes megjelenése, amit ma kevesen tudnak felülmúlni.

Talán Lady Gaga-nak lett volna meg a lehetősége, hogy egy új Madonna legyen, de nem lesz az. Soha.

Szerintem maximalista is, másképp ezt nem lehetne létrehozni. Kifejtem.

Az énekhang

Hátööö, igen. Madonnának nem volt (és nincs is) az a kiemelkedően jó énekhangja, de a popszakmának pont elég volt. Történt azonban, hogy 1996-ban az Andrew Lloyd Webber által írt Evita című musicalből készült filmben Eva Perón szerepét alakította, és mivel ez tulajdonképpen egy musical, bizony szükség volt stabil, jó énekhangra. Persze, stúdiókban csodákat lehet művelni, de Madonna nem volt rest és a musical forgatása előtt/alatt keményen járt énektanárhoz.

Ez a tanulási folyamat olyannyira jól sikerült, hogy az 1996 előtti albumait, az Evita OST-t és mondjuk az 1997-ben felvett Ray of Light albumot (majd az azt követőket) ha összehasonlítjuk, még az avatatlan fülek is hallják a különbséget. Különösen a magas hangok terén fejlődött sokat, kinyílt a hangja.

1994 – Take A Bow (Bedtime Stories)

1996 – You Must Love Me (Evita OST)

1998 – Drowned World (Substitute For Love) (Ray of Light)

A tánctudás

Miután a helyi gimnázium pompomlányaként, kitűnő tanulóként leérettségizett, a Michigani Egyetemre táncos ösztöndíjjal került be. Meggyőzve édesapját, balettórákat vett, mentora és tanára Christopher Flynn is bíztatta, hogy táncosi karrierbe fogjon, de 1977-ben mégis kibukott az egyetemről. Ekkor költözött New Yorkba és kezdődött el zenei pályafutása.

A táncos múlt azonban erősen megfigyelhető minden produkciójában. De mint a fenti történet mutatja, táncosként sem az a kiemelkedő tehetség. Viszont pont a tánchoz való kötődés és a mozgáskultúra szeretete miatt a lehető legjobb és legváltozatosabb táncosokkal veszi körbe magát. Ki ne akarnak Madonna háttértáncosa lenni? Irónikus, hogy szinte mindegyik 100x jobban táncol nála.

A zsenialitás

Madonna – és a menedzsmentje – egy valamihez biztosan zseniálisan ért: mindig a legjobb zenészekkel, táncosokkal, designerekkel, koreográfusokkal veszi körbe magát. Mindig.

A gyengeségből erősséget kovácsolnak. A nem kiemelkedő énekhangot tökéletes zenei alapokkal, megoldásokkal kompenzálják. A nem túl nagy tánctudást jobbnál jobb táncosokkal. És ami a legfontosabb, a szórakoztatást mesteri fokon űzik: egy koncert felér egy egész estés mozival, csak élőben, erős vizuális elemekkel megtámogatva. Mindezt tökéletes minőségben összerakva, egy profi egészben.

DVD-n láttam a Confessions on a Dancefloor album koncertjét, amin egyszerűen nincs egy perc sem aminahol unatkoznék. 100%-ban leköt, nincs üresjárat, nincs alibi zene, alibi látvány.

Mindamellett, hogy Madonna és csapata a legjobb művészeket alkalmazza, ez egy kicsit több is szimpla “üzletnél”. Madonna az évek során egyfajta “rejtett” mentor is lett és a saját maga által elért sikerből nem irigy másnak is adni. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy ebben azért van önző érdek is bőven: az éppen feltörekvő, de már azért ismert zenészekkel együtt bratyizni eléggé szimpátiát kiváltó dolog…

Nem is kell jobb példa erre, mint a tegnap esti NFL SuperBowl döntő szünetében mutatott produkció. Ami szintén tökéletesre és lélegzetelállítóra sikeredett. Külön dícséret a vizuál designernek, azok a háttéranimációk valami zseniálisak. Nem kezdek most bele az apró poénok elemzésébe, nézd meg párszor te is és vedd észre magad! Bámulatos!

Na, ez volt az, ami mellett egyeszerűen nem tudtam elmenni szó nélkül.

Volt viszont egy formáció, Fábián Juli és Zoohacker, akik szerintem az egyetlen értékelhető produkciót nyújtották. Tőlük, már korábban hallottam a Sizzlin’ című dalt, amiből Chriss Ronson (aka Dj Chriss) készített egy világszínvonalú remixet.

Nem volt nehéz dolga, hiszen az alap dal is eléggé erős. Persze ez nem igaz, dolgozott ő ezen rendesen, nagyon “felnőtt” egy remix ez, minden a helyén van. Legjobb bizonyíték erre, hogy egész este loopolva hallgattam – nem sok dal jut el nálam ebbe a fázisba.

Ez amúgy, olyan note-to-self  bejegyzés is, hogy ne felejtsem el. És most alvás.

Nemrég volt itt egy hölgy, aki Phosphorus C9 golyócskát akart venni. Nem igazán tartunk mindenféle hókuszpók szereket, de van már pár homeopátiás készítmény, amivel tudunk szolgálni. Ez pont nem volt.

Kaptuk a kérdést, hogy hol lehetne még venni? Adtunk három tippet is, de igazán nem felelt meg a hölgynek egyik sem. Aztán jött a főkérdés, hogy vajon a C9 higítás helyett adhatja-e a C15-t a gyerekének, kapaszkodj, tüdőgyulladásra?

Micsoda?!? Itt előbújt belőlem a felelősségteljes gyógyszerész és feltettem a kérdést: tüdőgyulladása van a gyermeknek és nem kapott rá antibiotikumot? Ki mondta, hogy tüdőgyulladása van?

Az orvos állapította meg, de az anyuka erőteljes tiltakozása miatt nem írt fel antibiotikumot, bár próbálta erről meggyőzni az anyukát. Ezt a szülőtől tudom. Mint ahogyan azt is, hogy szkeptikus az antibiotikumok létjogosultságát illetően, de a homeopátiás szereket illetően is. Sakk-matt.

Bevallom, lehet, hogy kicsit erélyesen folytattam innentől a beszélgetést, de úgy éreztem, kötelességem egy kis fényt gyújtani.

Beszélgettünk még egy kicsit, sajnos továbbra sem értettem meg az álláspontját, abban maradtunk, hogy keddig vár az antibiotikummal, addig köptetőt ad a gyerekeknek (hárman vannak, mind betegek), s ha elkezdene felmenni a lázuk, akkor megfontolja az antibiotukom adását. Legalább ennyi eredményt elértem.

Slusszpoén: “Elismerem, hogy nehéz eset vagyok, de hát így van ez, ha az ember az egészségügyben dolgozik, nem?”

Használatos azonban ez a kenőcs gyermekeknél mosdatásra, szappan helyett, hidrofiles mosakodókenőcs néven.

Általában ezt úgy szoktuk kimérni, 100g vagy 300g méretben.

Létezik azonban 100g-os, tubusban kiszerelt változat is, amit bevallom, azért is szoktunk tartani, mert egyszerűbb kezelni, doboza van, és más már kimérte helyettünk.

Kétféle szállítója gyártója van, mindkettő gyógyszertári minőségben, ugyanolyan összetételben (itt nincs eltérési lehetőség, egy receptúra létezik).

Ma jött egy nagypapa, aki ilyet kért, és nekünk pont a másik gyártótól van. Nem merte elvinni, hátha baja lesz tőle a gyereknek. Próbáltam meggyőzni, nem sikerült.

Sajnálom.

Jó tanács, ha gyermeked van, vagy ilyen kenőcsre van szükséged: nyugodtan megbízhatsz a gyógyszerészben, gyógyszertári asszisztensben, itt tényleg nem számít, hogy ki készítette az alapkenőcsöt.

Történt velem az eset, hogy Walter, az én drága autóm egyik utam alkalmával kicsit megbetegedett. Van a családnak egy autószerelője, Pisti, aki rettentő ügyes, bár van amibe neki is beletörik a bicskája (kb. az esetek 1%-a). Pistivel egy gond van, hogy eléggé macerás hozzá a kijutás, hiszen a város 10 km-es körzetében található a műhelye, így minimum két emberes munka a kijutás hozzá, ha nem várod meg a munkája gyümölcsét.

Walter problémájára ASAP megoldás kellett, így igénybe vettem egy “ismerős” szolgáltatásait, aki tőlünk 1 utcára lakik. Hívjuk Gábornak (nem így hívják).

Gábor korábban kisegítette már szüleimet, mikor nyaralni indultak, de az autó akksija úgy döntött, hogy ő bizony maradna magyarhonban. ASAP is volt, hétvége is, tényleg életet mentett. Adódott tehát az alkalom, hogy a múltkori szívességet úgy viszonozzuk, hogy hozzá viszem Waltert megjavíttatni. So called, új vevő.

Gáborral a kapcsolatunk furán indult: szimplán közölte, hogy az autón rossz felni van, ez okozza a gondot, de még átnézi és jelentkezik. Két nap várakozás után bátortalanul érdeklődtem, hogy ugyan vannak-e már valami részeredményeink? Ja, hát az van, amit múltkor mondott, és itt jött egy 10 perces standup. Jó, mondom, akkor elhozom az autót pénteken (ez volt kedden), de légyszí ezt meg ezt meg ezt még nézd meg, csináld meg.

“Jól van Robi, persze, 20 perces meló, megcsinálom”.

Péntek van, autó mozdulatlanul áll a műhely előtt. Kiderült, hogy a kért hibák (nem fatális egyik sem) nem lettek kijavítva. Autót elhoztam, megállapodtunk egy esedékes olajcserében. Pénzt nem kért (dolgozott vele fél órát bevallása szerint – 1 hét alatt), majd az olajcserével együtt elszámoljuk. Ettől féltem. Újabb szívesség, amit viszonozni illene, pl. az olajcserével.

Eltelt majd’ 2 hónap, elvittem Waltert az olajcserére, már rég esedékes lett volna.

“Persze Robi, hozd csak, péntek délután 2-re jó is, fél óra alatt megvan!”

Mivel a szomszéd utcában van Gábor műhelye, én hazamentem, megállapodtunk, hogy hív majd, ha kész. Csorgott az olaj lefele, addig elment olajszűrőért meg légszűrőért. Bár tudta, hogy megyek, nem készült előre – ne álljon benne a lé érted…

Négy órakor ismét bátortalanul hívom, ugyan sikerült-e megoldani a problémát?

“Jajj Robi, gond van. Nem jó az olajszűrő, hát a mercire van vagy 5 féle, nem jót hoztam, holnap délelőtt ki tudom cserélni, akkor 10 perc alatt megvan!”

 Szombat, 10 óra.

“Fúú te Robi, el kellett mennem, van egy erdőnk, most jöttek fát vágni, fel kell pakolni 20m3 fát, olyan kettő körül végzek, a feleségem már kicserélte a boltban a szűrőt, hazaértem 10 perc alatt megvan!” - teljesen megszokott a hirtelen, váratlan fakitermelés.

Felvettem a fapofát, vártam szombat 17 óráig, majd elindultam a saját dolgomra, nem vártam tovább a telefonhívásra. Tippelj, hányszor csörgött szombaton vagy vasárnap Walter ügyében a telefonom? Úgy van, nulla azaz 0 alkalommal.

Hétfőn hívom az arcot, Gábort.

“Igen, tessék?” - ismeri a számom, de megfigyeltem, akkor veszik így fel az emberek a telefont, mikor keménykedni akarnak ill. vaj van a fülük mögött.

Szia Gábor, tudod az olajcsere miatt kereslek, gondolom keményen dolgoztál rajta egész hétvégén, mert nem hívtál szombaton, hogy megvan.

“Ja igen, na az van, hogy már a tököm tele van, a harmadik olajszűrő jó lett,de most meg a légszűrő nem jó, nem értem én ezeket a merciket, ma délután hozzák az alkatrészt, gyorsan bepattintom és 2 perc alatt kész van.”

Rendben, holnap megyek az autóért, ha kész van, ha nem, elhozom. Kész lett kedd délután 14 órára.

Mivel tartozom? “26 ezer lesz. Ja és a kilóméterspirálodra, ami rossz, lehet, hogy tudok megoldást. Megnéztem,de nem tudtam megcsinálni,”

Jó, mondom, “majd hívlak, ha aktuális”. Utólag megtudtam, vastagon fogott a ceruzája. Baráti ár, szívesség ugye.

Gábor a mai napig várja a hívásom, bár nincsenek kétségeim afelől, hogy ez okoz-e neki álmatlan éjszakákat vagy se. Feltehetően nem. Hívni biztosan nem fogom, pontosabban soha a büdös életbe nem szándékozom hozzá vinni az autómat.

Sőt, a saját káromon megtanultam, hogy szívesség alapon ne intézzek semmit!

És akkor a lényeg

Valaki kisegít a bajból. Te, ha nem vagy paraszt nyílván, megkérdezed mivel tartozol? Semmivel. Megszületett a szívesség.

Update: “Válaszként a leköteleztél szavunk milyen jó erre, nem?” - kaptam a kiegészítést öcsémtől.

Ezzel együtt világot lát egy téves érzés: a bűntudat. Ki-ki neveltetésétől függően késztetést érez arra, hogy a szívességet viszonozza. Rosszabb esetben egy szívességgel, amivel életre kelti  a szívességek ördögi körét. Kéz kezet most alapon. Magyarországon ez tulajdonképpen az egész államháztartásra, az egész országra jellemző. A szívességspirál (sic!) mindent megbénít!

Nézzük az alternatív lehetőségeket.

Csírájában hal el a történet, ha a “mivel tartozok?” kérdésre nem rest az illető és megmondja a munkája árát. Fizetsz, megköszönöd, az üzlet lezártnak tekinthető. Mindennek ára van. A szívességnek is! Sőt, annak van a legnagyobb ára…

A csírájában elfojtás másik lehetősége, ha ugyan nem engedik kifizetni a szívességet, de te nem engeded magadban felerősödni a bűntudatot, hanem miután megköszönted a segítséget, lezártnak tekinted a szívességet.

Egy szívesség akkor az igazi, ha az önzetlen és nem vársz cserébe semmit. Ha ezt feltételezed így gondolkodsz, akkor nem is kell azon agyalnod, hogy vajon illene-e viszonozni a szívességet.

Van jópár külföldi ismerősöm, akiknél nagyon fura volt megfigyelni, hogy dacára a régi jó barátságnak, a pontos elszámolás (legyen szó 1-2 €-ról) mindig fontos volt. Ha jobban belegondolsz, ezzel véded magadat is. Mert az egy dolog, hogy te hagyod-e magadban felerősödni az érzést, hogy márpedig a szívességet viszonozni kell, vagy se, de sajnos sok ember el is várja: ha én segítettem rajtad, akkor te is segíts rajtam.

És itt megint borul az önzetlenség és indul az ördögi kör.

Mielőtt végképp negatív véleményt alkotnál rólam, nézd meg az alábbi folyamatábrát és látni fogod, hogy azért vannak esetek, amikor szabad és kell is szívességeket tenni.

De csakis őszintén, önzetlenül!

Az illusztráció Jessica Hische műve.

Vannak napok, amikor az ilyen vevők különösen nagy százalékát teszik ki a napi forgalomnak, a mai is ilyen volt.

Desztillált víz

Jött egy idősebb hölgy, aki miután végigkérdezte az összes torokfertőtlenítő tabletta árát, a legolcsóbbnál maradt, szintúgy az orrspray-k esetében, ahol viszont egy nátika mellett döntött. Árérzékeny volt, nincs ezzel semmi baj.

Ami viszont utána következett, az maga volt a kabaré. Visszajött, hogy szeretne desztillált vizet venni, lehet-e. Mondtam, hogy lehet és már mondtam is az árát, tudtam, hogy fontos tényező lesz. 200gr desztillált víz 132 ft (amiből 69 ft a víz maga és 63 ft a kimérés díja), erre jön még rá az üveg és a kupak díja (81 és 13 ft), összesen 226 ft.

Drágállta az üveg árát, és kérdezte, hogy ha hoz üveget, abba kimérném-e neki. Látván, hogy tényleg fontos minden forint és mivel vízről volt csak szó, engedékeny voltam és igennel feleltem.

Persze én naiv, gyógyszeres üvegre gondoltam, amit korábban otthon elmosott, de nem: visszatért egy Kristályvizes üveggel, az alján még lötyögött egy kevés.

Ekkor már nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon mire kell neki a desztillált víz?

Tegnap egy úr, aki tiszta NaCl-ot akart venni, már emlegette a zsidókat (jó értelemben), hogy nem hülyék, mindenből a kóser termékeket fogyasztják, tisztított esővizet isznak és arra gondolt, hogy ő meg desztillált vizet inna. Erről majd írok még külön!

Nem is kellett kérdeznem, mert mondta magától: “Mosakodáshoz kell, az édesanyámnak az arcát lemosni ez jó ugye?” Hát persze! Igaz, vannak afrikai országok, ahol 300gr vízből egy család megfürdik…

Tengervizes orrspray

Az egyik kedvenc termékcsoportom a tengervízből készült orrspray-k. Szinte mindenki csodaszerként tekint rájuk és a legkülönbözőbb hívószavakkal érkeznek a patikába.

“Azt a nem hozzászokós orrspray-t keresem.”

“Van valami újfajta orrspray, ami tengerkivonattal van.”

“Tengervizes orrspray-t kérek, de a 2 éves gyereknek valót mindenképpen, nehogy túladagoljuk!”

Tengervizes orrspray = izotóniás (1000g vízben 9g NaCl) sóoldat, amit úgy nyernek, hogy a tengervízet tisztítják és általában 100ml orrspray-be 31,85g tengervizet tesznek. A tengervíznek nagyobb a sótartalma, kb 35 g / liter, ezért kell kevesebb belőle.

Az ember szervezetében a vízterek ozmózisnyomása megegyezik a 0,9%-os NaCl oldat ozmózisnyomásával és kb. a tengervizes orrspray-k ozmózisnyomása is ezzel egyezik meg.

Namost.

Tengervizes hókuszpókból nincs túladagolás, nincs gyerek meg felnőtt változat. Ez csak ügyes gyártói marketingfogás. Ami különbség lehet, hogy a spray feje mekkora, belefér-e a gyermek orrába vagy se. A szervezetre nézve ártalmatlan, a hagyományos ember-gyógyszer kölcsönhatás itt nincs! Hagyományos értelemben vett hatóanyag nincs benne, a hatását egyrészt tisztító volta, másrészt a természetes állapottal való megegyezés (izotónia) miatt képes kifejteni.

Ha ilyen termékre van szükséged és választási lehetőség előtt állsz, itt tényleg egy dolgot érdemes figyelni: mennyibe kerül.

Ma volt egy ötvenes nagymama, akikvel 10 percig válogattunk a különböző tengervizes orrspray-k között, hogy vajon melyik lehet a jó, melyikre gondolt a lánya. Próbáltam neki segíteni, hogy teljesen mindegy, hogy melyik sós vizet viszi, ugyanúgy jó lesz.

Homeopátia

Óóó, az örök kedvenc. Ma volt egy hölgy, aki kifejtette, hogy a gyerekei heti 1x szedik az egyik homeopátiás megfázás elleni készítményt (aminek amúgy, ha van is valami hatása napi 2x adagolva, a heti 1x adagolás tuti semmit nem ér…) és lekopogja, idén még semmi bajuk nem volt.

Kibújt belőlem a kisördög és felvettem a stílusát: idén azért nem volt ám még nagyon semmilyen járvány, betegség meg talán a csillagok állása is kedvezőbb, de a homeopátiás szerrel kiegészítve meg végképp megelőzhető minden baj.

Nevetni fogsz, de hevesen bólogatott és helyeselt, hogy igen, idén eddig minden jó. Hát persze! Arcpálma.

V: Ez egy maszek gyógyszertár?

P: Nem, patikalánchoz tartozunk, de miért van ennek jelentősége?

V: Mert recept nélkül szeretnék Cataflam tablettát.

P: A tulajdonosi szerkezet nem befolyásolja, illetve nem befolyásolhatná a receptköteles gyógyszerek kiadását.

V: Hát pedig az XY utcai patikában, ami maszek, odaadják.

No comment.

Teszem hozzá zárójelben, hogy ha így folytatja a szakma, akkor kb. ott lesz a becsülete, ahol az orvosoké. A béka segge alatt. Jó úton haladunk, sajnos.

Ugyanakkor a Cataflam esete vicces: 50mg diklofenák-nátriumotkáliumot tartalmaz, receptköteles. Van egy Voltaren Dolo 25mg nevezetű készítmény, ami szintén diklofenák-nátriumotkáliumot tartalmaz (ugyanaz a gyártó), recept nélkül kapható. Anélkül, hogy ötleteket adnék, 2×1 Cataflam 50mg = 2×2 Voltaren Dolo 25mg.

Ahogy már korábban a munkamódszerük elemzésénél említettem, ők minden egyes fellépésen élőben dolgoznak. Az alap groove-okon és MIDI szekvenciákon túl semmi más előre elkészített zenei alapegység nincs náluk, így mindig valami újat, valami mást tudnak mutatni a közönségnek, tökéletes minőségben.

Mi sem igazolja ezt jobban, mint a most felkerült videókkal együtt összeálló hármasfogat. Érdemes összehasonlítani az album verziókkal: minőségre ugyanaz, felépítés, dallam, effektek egy picit más, pont annyira, hogy érdekessé tegye és lehessen fülelni, hogy hol tér el az eredetitől. Zseniális koncepció!

Továbbra is ajánlott figyelni, hogy mennyire élvezik azt, amit csinálnak!

GusGus – Selfoss live on KEXP (eredeti itt)

GusGus – Over live on KEXP (eredeti itt)

GusGus – Arabian Horse live on KEXP (eredeti itt)

És a végére felfedeztem, hogy az egész anyag fent van egyben a Youtube-on:

GusGus – Live on KEXP

Az egyetem alatt szinte belénk verték a rend szeretetét, a rendrakást, a fegyelmet. Ez a patikai munka, a gyógyszerkészítés, a gyógyszergyártás, a kutatás, egy szóval minden gyógyszerészetet illető területen elengedhetetlen.

Miért fontos ez?

A laborban a gyógyszerkészítés során, ha leveszek egy vegyszert (gyógyszer alapanyag) a polcról, mikor nyúlok érte, megnézem, hogy mi az. Mielőtt beleteszem az edénybe, vagy mielőtt kimérem, szintén megnézem. Mikor végeztem a méréssel, és visszateszem az asztalra, újból megnézem. Ez nem bizonytalanság, ez a maximális biztonságra törekvés. Egy hiba akár emberéletbe is kerülhet.

A patikai rend

Ugyanez a fegyelem és rend elvárt az officinában (ez az a része a patikának, ahová te is bármikor bemehetsz, az “üzlet” rész). A fiókokban a gyógyszereknek szoros betűrendben kell lenniük, hatáserősség szerint emelkedő sorrendben. Én személy szerint néha el szoktam térni a szoros betűrendtől, mikor annyira hasonló a doboza két azonos hatóanyagú (és gyártójú), de eltérő hatáserősségű gyógyszernek, és ilyenkor egy másik készítményt beillesztek a sorba, hogy minimalizáljam a tévesztés lehetőségét.

Persze sokat segít(het) az informatika: ha rendben vannak a gyógyszerek vonalkódjai a számítógépen (van lehetőség beállítani minden termékre), akkor gyógyszer expediáláskor (ez az a munkafolyamat, mikor megkapod tőlem a gyógyszert) a recept vonalkódja után, ha a gyógyszer vonalkódját is “lecsipogom”, ha nem azt akarnám odaadni, mint ami a recepten van, a számítógép egyből reklamál. Én szeretem és használom is ezt a funkciót, plusz egy ellenőrzés.

Namost…

Azért nyúlt ilyen hosszúra ez a bevezető, hogy kicsit beleláss te is, milyen rend uralkodik egy patikában. Legalábbis jó esetben. Éppen a fent leírtak miatt várhatná el az ember, hogy a kollégái is kövessék azt a mentalitást, amit az egyetemi évek és a gyakorlati idő alatt elsajátított az ember. Persze egy patikában nem midnenki ugyanazt a képzést sajátította el, ezért (is) van az, hogy a gyógyszerész utasíthatja az asszisztens kollégákat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy bunkózni kell velük, partneri viszonyban is lehet elvárásokat, utasításokat közölni.

A patikánkban három tára működik (ez az a hely, ahol átveszed a gyógyszered, köznyelvben pult, de ezt nagyon nem szeretjük), mindegyikhez tartozik egy-egy fiók, ahol a beváltott recepteket, a bankkártyás blokkokat és az irodaszereket tartjuk.

Már a nyitás napján bevezettem, hogy a fiókban tarsuk a pénztárgép és a bankkártya leolvasó hőpapírjait, és kértem mindenkit, hogy ha berak egy új guriga papírt a pénztárgépbe vagy a kártyaleolvasóba, akkor amint lehetősége nyílik rá, pótolja a fiókban találhatót, így nem fordul elő az, hogy a beteg/vevő előtt kell rohangálni a raktárba papírért, mert kifogyott…

Ma reggel a következő volt a helyzet, a tippeket itt alul a komment boxban várom, hogy vajon melyik lehet az én fiókom.

Tára 1.

Tára 2.

Tára 3.

Éppen ezért számítottam rá, hogy már ügyeleti idő előtt jönni fognak, így is volt, az első csengőszó 18:55-kor zendült fel.

A másik furcsaság, hogy ezt a bejegyzést már az ügyelet ideje alatt publikálom és folyamatosan frissítem majd, ha van kedved, nézz vissza, hogy mi történt

Külön pikantériája a mai ügyeletnek, hogy meg vagyok fázva, eléggé rendesen. Az ügyeleti ablak kinyitásával valami ismeretlen okból, olyan huzat kerekedik a patikában, hogy leviszi a hajam, de méginkább a bejövő jéghideg levegő kúrálja az arcüregem. Talán megúszom.

18:55 - Esemény utáni tabletta, receptre, városi ügyeletről

19:12 – Lázas, köhögő 9 hónapos gyermek, szintén ügyeletről

19:14 – Csak úgy beesett egy vevő, köptetőt kért, illetve előtte tájékoztatást, hogy ügyeletben lehet bármit venni? Felvilágosítottam, hogy igen, de a nem sürgős és nem aznapi receptre kiadott gyógyszerek után ügyeleti díjat (381 ft) kell felszámolnom. Elvitte.

19:29 – “Jóestétkezitcsókolom” – hangzott a beköszönés, majd hirtelen lelombozódás, mikor megláttak az ügyeleti ablakban a jókedvű úriemberek. Tegnapi és 5 nappal ezelőtti recepttel érkeztek (ilyenkor még elmegy, hajnali 1 órakor azért morcos lennék egy ilyennél).

19:33 – Három fiatal jött paracetamol tartalmú lázcsillapítót kérni, majd miután vittem nekik, megjáratták velem az officina-ügyeletes ablak távot mégegyszer, mert kiderült, hogy eukaliptuszos bedörzsölő balzsam is kellene. Szintén ügyeleti díj került felszámításra.

19:46 – Egy enyhén zavart bácsi csengetett, két, teljesen szabályos mai napra szóló recepttel, ami alapján teljesen jogosan vette igénybe a gyógyszertári ügyeletet. De mégis, annyira zavarta a tény, hogy egy plusz embert ugráltat vasárnap este, hogy zavarában a tollat is elejtette. Pedig ilyenkor ez a dolgom, ezért van az ügyelet! Érdekes, hogy aki indokolatlanul veszi igénybe az ügyeletet, azt sosem zavarja ez a tény…

Itt jegyzem meg zárójelben, hogy nem értem én ám ezt Béláim. A patika az ügyeletért semmi támogatást, térítést nem kap, az ügyeleti szolgálat ellátása kvázi kötelező. Néhány városban a kisebb patikák (pl. akik egy gyógyszerésszel üzemelnek), illetve a frissen nyílt patikák a nyitástól számítva 1 évig szoktak kedvezményt kapni, hogy nem kell ügyelniük.

Namost. Oké, hogy van indokolt, meg indokolatlan ügyeleti ellátás. De nekem – ill. a patikának – oly mindegy, hogy most egész éjjel ülök és malmozok, netezek, olvasok, alszok (bár azt én még nem tudtam), vagy effektive dolgozok, és ellátom a vevői igényeket. Mondjuk tény, hogy az ügyeleti időre eső munkabérem 30-70% arányban munkaidő és készenléti idő, ahol az utóbbiban csak a fizetésem 40%-át kapom meg.

De! Arra akarok végre kilyukadni, hogy az ügyeleti díj intézményét nem tartom túl igazságosnak. Vagy mindenkitől szedni kellene, vagy senkitől.

Persze az is tény, hogy ez az ügyeleti díj némileg kompenzálja a veszteséget, amit egy ügyelet okoz a patikát működtető cégnek. Szimplán ráfizetés.

20:01 – Altatóért jött egy úr, ügyeletről. Kaptam 30 ft borravalót.

Fél órája megy a VV5 párbaj, valószínűleg ez az oka, hogy meg tudtam írni ezt a bejegyzést és nem jött senki azóta.

20:42 – Antibiotikum kellett egy gyerkőcnek, ügyeletről jöttek, recepttel. Az úr csodálkozott, hogy itt van patika, nem tudta. Azért erre jó az ügyelet, csinál egy kis ingyen reklámot.

20:56 – Elfogyasztom az ebédről megmaradt fincsi tonhalas salátámat, amit megspékeltem olajos magvakkal az immunerősítés jegyében

21:55 – Ma a védekezés nélküli nemi aktusok világnapja lehet. Ugye már azzal nyitottam, hogy eladtam az esemény utáni tablettánkat, most pedig telefonon volt egy érdeklődő, hogy kapható-e esemény utáni tabletta. Némi felháborodást éreztem, mikor közöltem, hogy receptköteles, de megnyugtattam, hogy 72 órán belül bevehető a tabletta. Simán rákérdeztem, 1 órája volt az aktus.

0:34 – Megpróbálok aludni.

1:20 – Az iPaden még játszottam kicsit. Mikor már épp kezdtem elbóbiskolni, megszólalt a csengő. Egy szemmel láthatóan rendőr egyenruhás férfi állt az ajtóban. Na, mondom, megesik velem amivel kollégám riogatott: valahol drogfogás van és le kell mérni a szerzeményt. Állítólag ilyenkor be kell őket engedni, hogy használhassák a mérleget, dokumentálni kell stb…mondjuk, még nem hallottam konkrét ilyen esetről. A lényeg, hogy ettől annyira megzavarodtam, hogy úgy nézhettem ki, mint aki 3 órája alszik és épp most ébredt. Szerencsére csak a gyermekének kellett fejfájásra egy kis gyógyszer.

Az álom viszont kiment a fejemből – ami viszont kezd fájni.

6:55 – Kezem a zárás gombon, indulok nemsokára haza. Mint a mosott szar.

Nézz vissza, frissülni fog a bejegyzés!

A szóban forgó logó ugyan már nincsen meg, de fél perc alatt skicceltem egyet neki, amit te is láthatsz most itt a jobb oldalon.

Vegyük észre, hogy ez egy csiga és egy lemezjátszó kombinációja.

Na de ki az a dj Csiga ?

Kéremszépen bréking, comingout: én játszottam a gondolattal még gimnazista koromban, mikor nagy rave és acid house rajongó voltam, hogy ha neadjisten dj lennék, akkor ez lenne a művésznevem. A név, hogy dj Csiga, kvázi egy görbe tükör, hiszen az akkori rave zenéknek minimum 140 BPM-es tempójuk volt.

Aztán eléggé cikinek találtam a csiga nevet, így mikor tényleg arra került a sor, hogy dj-ként működtem, már a keresztnevemből és az egyik leggyakoribb diszkós fény, a stroboszkóp  bevenevéből (strobi) alkottam meg a stro-B (így, kisbetűvel az elején) nevet, melyet helyesen úgy kell ejteni, hogy: stro bí

Bázis. (ez az új “alap” kifejezése, tegnap tanultam egy nálam 14 évvel fiatalabbtól)

De, hogy ne maradjatok patikai humor nélkül, a végbélkúpot szájon át bevenni akaró betegről (még egyetemi sztori) jutott eszembe a Dumaragu című youtube-on nézhető műsor egyik epizódja. A sztori amúgy nem kitalált, találkoztam már én is ilyen esettel.

Egy kis vasárnap délutáni humor.

Anno, mikor dj voltam, nem volt buli, ahol ezt a dalt ne játszottam volna le. Amolyan himnusz volt ez nekem. Ebben benne van minden, amit a fiatalságom elektronikus zenéjéről tudni kell. Minden.

Energy 52 – Café del Mar (Three’n'One remix)

De, hogy kicsit aktuálisabbak is legyünk, íme egy másik, általam nagyon kedvelt remix.

Energy 52 – Café del Mar (Out of office remix)

Nyílván ehhez kérdéseket kell feltennem, majd a kapott válaszok függvényében tudok ajánlani készítményt. Szerintem ez így természetes.

Történt azonban, hogy a párocska férfi tagja megelégelte a kérdéseket és elhangzott a következő ingerült mondat:

Na, jó, majd én lerövidítem. Sógorom belekente a testápolót a szemébe, begyulladt és erre kell sima Visine szemcsepp.

Jó, akkor adom azt. Nincs tanács, nincs segítség – és még szerintem nem is a megfelelő terápiát kapta. Én csak segíteni akartam.

Hybrid – The formula of fear

Lehet, hogy maradi vagyok és hiányosak a varázslással kapcsolatos ismereteim, de a mai napig nem értem, honnan tudja az a fránya homeopátiás szer, hogy épp a két ellentétes hatás közül melyiket alkalmazza a szervezetben, biztos intelligens, mint a mosópor.

Mivel a homeopátiás szer nem használt, váltottak gyógynövényekből készült, lándzsás utifűs köptetőre, de sajnos – bár ez már egy hatásos készítmény – ez sem segített. Ráadásul, egy aranyköpés cikksorozatba illő társalgás is lezajlott, mivel a köptető “Eucerines” változatát említette, ami a valóságban plusz egy gyógynövényt, az echinacea-t tartalmazza, az Eucerin pedig egy kozmetikum család.

Majd elértünk a csúcspontra: voltak orvosnál is, aki antibiotikumot írt fel, de azt nem akarja a gyermekeknek beadni. Zárójelben jegyzem meg, hogy én sem támogatom az azonnali antibiotikum felírást, de ha már két hete szenvednek a gyerekek, gyanítom, hogy alapos volt az orvos gyógyszerfelírása. Arról nem is beszélve, hogy mégiscsak orvos, a szakmája legjobb tudója. De mégis, a farok csóválja a kutyát.

Végül egy karbocisztein tartalmú nyákoldó-köptető készítményt vitt, bízzunk a legjobbakban. Szegény gyerekek.

Egyrészt, mert gagyi. Másrészt, mert román. Harmadrészt, mert román és gagyi.

Nagy népszerűséget nem akarok csinálni neki, ezért hát szóljon az Irigy Hónaljmirigy féle Numerakirály!

A poszthiány oka azonban az is, hogy a szabadidőm egy részét pár napja a Virtual City HD játék veszi el. Az iPaden rettentő addiktív és élvezetes ez a játék. Én ingyen jutottam hozzá, de pénzért is érdemes letölteni.

Javaslom is azoknak, akik anno szerették a SIMCity stílusu játékokat.

Hallgasd meg és nem kell indokolnom semmit!

Vevő 1.

V: Szeretnék egy Normaflore fejfájáscsillapítót.

P: Normaflore? Az prebiotikum.

V: Öööö…

P: Nem Nurofen ?

V: Ja de.

Vevő 2.

V: Szeretnék torokfájásra valamit, de nem emlékszem annak a nevére, amit múltkor kaptam rá.

P: Strepsils, Strepfen, Mebucain Mint, Tantum Verde, Septofort, Isla?

V: Nem nem, egyik sem.

…két nap eltelik…

V: Megnéztem otthon, Humalac A!

P: De Uram, az szemcsepp?

V: Tényleg? Akkor nem kérem.

A legjobb zene evör.

Rob D – Clubbed to death

Anno a Rezső Klubban ez a zene hivatott kb 2 óra magasságában a váltást jelezni, utána jöttek a jó kis szeletelős muzsikák…de szép is volt!

Sokat agyaltam, hogy kit utálok nagyon. Már-már kezdtem azt gondolni, hogy hú, milyen jó ember is vagyok, nem utálok senkit…jajj, de aztán jött a felismerés, hát ott van esssspéééé

Eléggé furán vislekedtek, németül beszéltek, szerencsére semmi megjegyzést nem fűzött hozzájuk senki.

Majd hirtelen az úr feltette a kérdést:

Ez a felirat a táblán mire vonatkozik? Ha valaki orrdugulást és köhögést szeretne, akkor kell azokat a készítményeket vennie, vagy ha ezek ellen kér valamit, akkor?

Szerencsére gyorsan vág az eszem, így ami másnak itt egy 5 perces döbbenetet hozott volna, az nálam fél percesben realizálódott, de köpni nyelni nem tudtam…

Nem éreztem viccnek a kérdést, és igazolta is a válaszomra kapott reakció is, hogy komolyan gondolta az úr.

A választom egyébiránt az volt, hogy természetesen orrdugulás, köhögés ellen valóak ezek a szerek, hiszen egy patikába valami ellen veszünk szinte mindig valamit. Bár itt kicsit elgondolkoztam, hogy mi van a vitaminokkal, megelőzésre szolgáló készítményekkel, de tulajdonképpen azokat is az egészség fenntartása érdekében, azaz a beteg állapot ellen vessszük.

Van egy PC laptop és a MacBook Pro.

Nyomtatni kellene a PC-ről egy dokumentumot. Rádugom a nyomtatót (idegen nyomtató ugye), megtalálja, hogy új hardver. Keres, majd feladja. Logikus, driver kell, azt letölteni, telepíteni…

Átküldetem mailben a MacBook Pro-ra, megnyitom, rádugom a nyomtatót (idegen nyomtató, ugyanaz), felismeri és nyomtatok.

Éééés ennyi.

Apró különbségek. Ezért szeretem az Apple termékeket.

Az üzenet

Mai gyógyszerbevitel…… 2demalgon, 1saridon, 1Cataflame-V Fejfájás van….. áááááááááááááááá

Róbert Horváth: A gyomrod meg a múlté Quarelin vagy Béres Trinell Pro nem segít? Vagy keress új szabót, nyomja a bal heréd a gatya és ettől fáj a fejed

Tünde ……  ‎:-D

Laci …… Béres? Utána nézek!

Laci …… Ez ugyan az mint a saridon, csak dupla dózis van benne mindenből. Béres: 500 mg paracetamol, 300 mg propifenazon, 75 mg koffein Saridon: 250 mg paracetamolum, 150 mg propyphenazonum, ill. 50 mg coffeinum

Róbert Horváth Pont most akartam írni ezt

Róbert Horváth Akik vitték azoknak bevált.

Laci …… Akkor bakfitty!

Róbert Horváth Iszol eleget? Vizet.

Laci …… Vizet? Hülye vagy?

Kezdődik

…… Mónika Próbáld ki az algopyrin nospa combót! én azt szoktam kapni migrénre:(

Róbert Horváth Mónika: azt hívják Quarelinnek

Laci …… Ő meg a Robi….. kicsit paraszt, de jó gyerek!

…… Mónika aha, akkor az egészségügyis anyám tuti hülye, vagy nem volt ott mikor ezt tanulták…..

…… Mónika miért tömne 2 gyógyszerrel, ha meg lehet oldani 1-el?????

Róbert Horváth Nananana, nem mondtam senkire sem, hogy hülye, csak annyit, hogy az algopyrin + nospa kombó = quarelin (sőt abban még koffein is van). De vitatkozz nyugodtan egy gyógyszerésszel, szabad

Laci …… Mondom Ő a Robi….. Magatokra hagylak!!!

Róbert Horváth Laci, látod mit tettél, felbátorítod a népet és osztanak egyből Sebaj, beviszem a raktárba

…… Mónika ne haragudj!!!!!!

Laci …… Móóónika! Mit csinálsz? Ne haragudj??? Ez mi? Szedd már össze magad!!!

Róbert Horváth Gondolom égett az irónia lámpa

Ciki

…… Mónika nem vitatkozom….. sajnálom, öregszem. És mi van ha tényleg gyógyszerész???????? akkor ciki…

Laci …… Tényleg gyógyszerész, de Te meg csaj vagy! Kérd ki magadnak!

…… Mónika utánaolvastam h mi a qualerin, de látom ő is ezt tette csak akkor nem értem, hogy miért ezt kaptam migrénre???

…… Mónika U.I.: akkor is kikérem magamnak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

Laci …… Na végre!

Laci …… Ha össze szedted magad, akkor gyere bulizni pénteken és/vagy szombaton!

Laci …… Robi ez neked is szól!

Róbert Horváth Hát, én fejből nyomtam, de a lényegen nem változtat. Azért ezt kaphattad, mert ez egy hatásos módja a migrén terápiának. Létezik azonban a Quarelin nevű gyógyszer (ugyanaz a gyártója, mint az Algopyrinnek és NoSpa-nak), ami 1 tablettában tartalmazza ezeket a hatóanyagokat + még koffeint is, ami erősíti a hatását.

Róbert Horváth Laci, paraszt vagyok, mennem kell szántani

…… Mónika BOCSÁNAT MÁR!!!!! ez az utolsó h leírtam!!!!! egyébként fáj még a fejed????

Laci …… iciripicirit.

Róbert Horváth ‎:) Mónika, nem haragszom. Volt egy kérdés és válaszoltam rá. Tényleg jó szándékkal tettem, ez különbözteti meg az okoskodást a tanácsadástól.

…… Mónika iciripicirit??? akkor aludj egy cseppet, vagy igyál folyadékot

Ildiko …… Tudom miről beszélsz Lacikám

Laci …… Na ….. akkor tolok egy fájdalomcsillapító páleszt, és az összes gyógyszerész elmehet……. szórakozni!

…… Mónika sok sikert, és fel a fejjel, akkor talán nem fog fájni )

…… Krisztina JOBBULÁST!!!!!

Epic

Henrietta …… Hát Kedves Laci , ez a lehető legrosszabb terápia!Ha meg szeretnél szabadulni a fájdalmaktól, és a gyógyszerektől, keress engem, elárulom a titkot!

Tanulság

Mielőtt elkezdesz okoskodni, ismerd meg a beszélgetőpartnered! Lehet, hogy jobban ért a témához, és igaza van.

GusGus – Over

20:14 – Feldagadt a szája a betegnek, a háziorvosi ügyeletről küldték cetirizine hatóanyagú tablettáért

20:29 – Egy nagy doboz savcsökkentőt kértek – ügyeleti díjat kell ilyenkor felszámolni, mivel abszolút indokolatlan volt az ellátás

21:45 – Hányós gyerekmek számára kellett gyógymódot találnom, ügyeletre nem akarták vinni

22:07 – Megfázós, lázas beteg érkezett a városkörnyéki ügyeletről

22:11 – Nőgyógyászati ügyeletről érkezett egy beteg, receptre antibiotikum és görcsoldó lett a megoldás. Remélem segített is.

22:28 – Újabb hányós gyerek, immár a gyermekorvosi ügyeletről

23:10 – Egy újszülöttnek adódtak emésztési gondjai, recept nélküli megoldások széles tárházából válogattunk

A kedvenc

0:10 – 5 hónapos terhes nőnek keresünk fejfájásra gyógyszert, ha lehetne Algopyrint. Az sajnos receptköteles, így javaslom a paracetamol tartalmú készítményeket, mert azokat szabad nekik is szedni. Viszem az ügyeleti ablakhoz a gyógyszert, ahol kiderült, hogy nem is 5 hónapos terhes a hölgy, hanem 5 hónapos a gyerek, és szoptat, szóval emiatt érdekes az információ. Jót nevettünk mindketten

Éééés ennyi. A maradék időben akár aludhattam is volna, de nem nagyon tudtam: a központi szünetmentes táp random mód csipogással jelez valamit, illetve az Interspar hangosbemondójában egész éjjel (igen, zárás után is) megy a zene és az épp aktuális akcióra felhívó üzenet. Azóta beszéltem az áruházvezetővel, megpróbálják lekapcsolni legalább azokon a napokon, mikor ügyelet van, de sok reményt nem fűzök hozzá.

Elvégre ügyeletben ne aludjon az ember, nem?! Az más kérdés, hogy ilyenkor a fizetésemnek csak a 40%-át kapom meg…de ez már az én bajom.

A Google+ egyik nagy különbsége az (volt) a Facebookkal szemben, hogy bárki követhet bárkit, nincs szükség visszaigazolásra, az ismerettség jóváhagyására. Időközben a Facebookon is megjelent a “Feliratkozás” / “Subscribe” lehetőség, amikor követni lehet egy személyt anélkül, hogy ismerősnek jelölném.

Én az elején nagyon tartózkodó voltam a visszajelölésekkel, olyan nevek jelöltek be, akiket semmi szín alatt nem ismertem, de igazából ez nem zavart – úgyis csak rajtam múlik, mit, hogyan osztok meg. Aztán elkezdtem visszajelölni mindenkit, aki engem bejelölt. Csináltam erre egy külön kört, following néven. Ezzel próbáltam szűrni a számomra irreleváns tartalmat.

Igenám, de a Google+ szolgáltatásban az alap nézet az mindig a stream/folyam, amiben minden körhöz tartozó bejegyzés látható. Azaz a zaj is. Éppen ezért, szépen lassan kezdett a lendületem alábbhagyni a Google+ szolgáltatását illetően, de egy mai chat alkalmával Ivan felhívta a figyelmem egy újdonságra.

A képen látható, hogy ha rámegyünk egy körre, amit vagy mi alkottunk, vagy a “beépítettet” használjuk, akkor megjelenik a beviteli mezőnél egy csúszka.

Ezzel a csúszkával azt tudjuk állítani, hogy az adott kör bejegyzéseiből mennyi jelenjen meg a fő folyamban (stream).

Egyelőre csak fogalmakkal operál, de a két véglet nagyon jól használható: minden bejegyzést mutasson vagy egyet sem az adott körből.

Gyorsan végig is szaladtam azokon a körökön, melyek tartalmára nem vagyok napi szinten kíváncsi, majd örültem, mert sikerült így megtisztítanom a fő hírfolyamot.

Ez az apró újítás nekem most elég egy időre, hogy megint lássak fantáziát a Google+ szolgáltatásban és elkezdjem újból használni.

Ezért egy olyan dalt választottam – pontosabban inkább előadót -, ami eléggé sok barátom kedvenc előadói között megtalálható, so called, generációs zene

De nem én lennék én, ha nem egy remixet, feldolgozást választottam volna. A Depeche Mode – Behind the wheel című dalából a Playgroup nevű formáció csinált egy remek verziót, amivel amúgy az egyik kedvenc DJ és producerem, Sasha – Fundacion albumán találkoztam először.

Playgroup - Behind The Wheel (DJ Kicks Electroca$h Radio Mix)

Magyar előadót akartam, szöveggel. Íme: Zagar feat. Edina Kutzora – Hol van az a nyár?

De, hogy ne maradjunk zene nélkül, amit szívesen hallanék a családi ebéd/vacsora alatt az pl. Bartók Eszter – Kitakarva

Ami nagyon jó választás volt, de ez a dal felébresztett, így ezt hallottam utoljára.

Tangram – Hawking Method Part 2.

Nem meglepetés tehát, hogy az utolsó koncert amint voltam 2007-ben volt. Az sem meglepetés, hogy az előadó, akinek a koncertjén voltam, az Ákos. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak az előadóknak a számát, akik élőben, koncerten is maximális minőséget hoznak. Ákos egyike ezeknek a zenészeknek.

Íme hát egy dal tőle a közelmúltból: Ákos – Szeress így

És bizonyítékként a koncertjei színvonalára: