Bontino elektromos kisautó

Egy ideje figyelemmel követem a BONTEX Kft. Bontino névre hallgató elektromos autójának a történetét. Horváth Sándor László ügyvezető igazgató már számtalan fórumon nyilatkozott az ígéretes fejlesztésről, ami valahogy nem akar elkészülni. Egy időben leveleztünk, s próbáltam tőle konkrétumokat kérni, az ígéretek helyett, de párbeszédünknek nem lett eredménye. Az ügyvezető szinte minden nyilatkozatában kiemeli, hogy a hitetlen, bizalmatlan és bürokratikus hozzáállása miatt itthon képtelen álmát megvalósítani, ezért ezzel külföldön próbálkozik vele.Egy kicsit utánanéztem a kisautó sikereinek vagy sikertelenségeinek történetének, s a róla megjelent cikkekből szemezgetek. Nem szeretnék tanulságot levonni, szerintem a lassan hatodik éve folyó történet, s a róla írt cikkek sokat elmondanak – helyettem is. A sikertelenség okaira pláne nem tudom a választ, esetleg ha valaki befektetői szemmel olvassa az alábbiakat, akkor biztosan nálam okosabb konklúziókra fog jutni.

2007.06.08. – Forrás: http://www.origo.hu/auto/20070608dugjatok.html?pIdx=2

Egyike az első híradásoknak…

2008.04.02. – Forrás: http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20080402/paranormalis-jelensegek-bontino

„Az osztrákoknál gyártják azt a magyar elektromos autót, amely néhány év alatt az egész világot meghódíthatja rendkívül gazdaságos árával és egyedülálló formájával.”

2008.05.15. – Forrás: http://www.alternativenergia.hu/kaphato-a-magyar-elektromos-auto/3955

„A héten megkezdődik a magyar fejlesztésű Bontino elektromos autó értékesítése.”
„Csütörtöktől rendelhető meg a Brixxon Elektromos Autó Kft.-nél a Bontino, az első magyar fejlesztésű és gyártású környezetbarát autó.”
„Az idei évben háromezer Bontino összeszerelését tervezik, az első megrendelések főként osztrák önkormányzati és turisztikai szervezetektől, magáncégektől érkeznek.”

Továbbá: http://www.vezess.hu/hirek/kaphato_magyar_elektromos_auto/14206/ (2008.05.19)

2008.11.03. – Forrás: http://autohirek.hu/tart/cikk/i/0/27806/1/auto/Bontino_Az_elso_magyar_elektromos_auto

„A Brixxon Kft. jelenleg öt elektromos autó típuson dolgozik, készül majd elektromos kisáru szállító, golfautó, elektromos terepjáró, sportautó, ill. elektromos városi személyszállító autó. Ebből az első kettő hamarosan forgalomba kerül”

2009.05.07. – Forrás: http://www.vasnepe.hu/cimke/Bontino+CityMax

„Elektromosautó-összeszerelő üzemet létesítene a megyében Horváth Sándor László, a Bontino prototípusának fejlesztője. Kezdetben évi ötezer autó jöhet majd le a gyártószalagról.”

2009.05.15. – Forrás: http://www.alternativenergia.hu/osztrak-kormany-segit-a-hitelezesben-a-magyar-elektromos-auto-gyartasaban/3959

„Néhány hónap múlva megjelenhetnek az első magyar fejlesztésű elektromos autók Ausztriában.”
„Az Erste Bankhoz tartozó Steiermärkische Bank osztrák állami garanciavállalás mellett már jóváhagyta egy 1,5 millió eurós kölcsön folyósítását a Brixxonnak (Napi, 2008. december 19.). Ez az összeg elegendő a gyártás beindításához, és a társaság az idei évre tervezett 2,6 ezer járművet akkor is elő tudja állítani, ha csak áprilisban indulna meg a gyártás.”
„Az előzetes megrendelésekkel sem állnak rosszul: 2009-ben Weizban elkészülő autókra már most megvannak a vevők”

2009.06.08. – Forrás: http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/20090608/ilyen_lesz_az_uj_bontino/

„A német város támogatásának köszönhetően itt építhetjük meg azt a napelemes töltőállomással, tesztpályával és bemutatóteremmel ötvözött üzemet, ahol évente akár több tízezer Bontino gördülhet le a futószalagról – mesélte Sándor, aki szerint az első megrendeléseket szeptemberben tudják teljesíteni.”

2009. – Forrás: http://autovezetes.network.hu/blog/kozlekedes_klub_hirei/osztrak-lesz-a-magyar-villanyauto

„Az Erste Bankhoz tartozó Steiermärkische Bank osztrák állami garanciavállalás mellett már jóváhagyta egy 1,5 millió eurós kölcsön folyósítását a Brixxonnak (Napi, 2008. december 19.). Ez az összeg elegendő a gyártás beindításához, és a társaság az idei évre tervezett 2,6 ezer járművet akkor is elő tudja állítani, ha csak áprilisban indulna meg a gyártás.”
„A Brixxon üzleti tervében 2013-ig mintegy 50 ezer Bontino gyártását irányozza elő, a saját energiaigényét napelemekből, a járművek töltését pedig hálózati forrásból fedező töltőoszlopokból pedig évi néhány ezer darabot gyártanának. Az előzetes megrendelésekkel sem állnak rosszul: 2009-ben Weizban elkészülő autókra már most megvannak a vevők – mondta Horváth.”
„Az ügyvezető szerint Ausztriában ugyan már kijelölték azt a területet, ahol az első ilyen töltőállomást felépíthetik, azonban leghamarabb csak az év második felében kezdődhetne meg a kivitelezés.”

2010.03.29. – Forrás: http://forum.villanyverda.hu/viewtopic.php?f=3&t=8

„A Bontino új világa pár héten belül készen lesz.”

2010.06.03. – Forrás: http://www.automobil.hu/c489/a_brixxon_elso_zsengeje

„Nem csak egy jól működő elektromos autó, ami készen áll a sorozatgyártásra, hanem gondosan megtervezett technológia, gyártósor, működőképes infrastrukturális tervek, valamint sok-sok partner és anyagi befektetés. Horváth Sándor László ügyvezető igazgató szerint ez mind megvan, és a gyártást néhány héten belül megkezdhetik.”

2010.06.09. – Forrás: http://www.vallalkozoinegyed.hu/20100609/brixxon-bontino-caffo-magyar-elektromos-auto-sorozat-gyartas-elott

„Ezt az évet az alapok lerakásának szenteli a Brixxon, de a jövőre már tizenötezer, 2012-re ötvenezer, 2013-tól pedig évi százezer autóval számolnak a cégnél.”

2010.06.22. – Forrás: http://pannon-info.hu/oekologia/11-oekologia/9-a-bontino-a-magyar-fejlesztes-villanyauto

„Az idei évben háromezer Bontino összeszerelését tervezik, az első megrendelések főként osztrák önkormányzati és turisztikai szervezetektől, magáncégektől érkeznek. A következő négy évben az ügyvezető igazgató összesen mintegy 150 ezer elektromos autó értékesítésével számol.”

2010.07.14. – Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/BRIXXON_Elektromos_Aut%C3%B3_Kft

„A folyamatos fejlesztések után a BRIXXON 2010 szeptemberében megkezdi sorozatgyártását a Bontino Caffo névre keresztelt elektromos autójának”
„A tervek szerint 2011-ben 18 000 elektromos autót gyártanak az osztrák területen, 2012-ben viszont már a német és orosz gyártóegységek bekapcsolásával 100 000, 2015-ben Európa-szerte 500 000 db elektromos járművet állítanak elő.”

2010.08.05. – Forrás: http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/05/elektromos_kocsi_lehet_az_uj_budapesti_berauto/

„A Brixxon Electric MotorCars egy bérautó-hálózat kialakítását tervezi elektromos gépkocsikkal Budapesten – tudta meg a Napi. A kétezer járműből álló flotta 2011 márciusában kezdheti meg működését. A magyarországi társaság emellett előzetes megállapodást kötött két hazai szállodalánccal, amelyek együttesen több száz elektromos autó elhelyezésére és működtetésére adnak lehetőséget.”

2011.02.17. – Forrás: http://www.mfor.hu/cikkek/A_Brixxon_Elektromos_Auto_Kft__osszeszerelo_uzemet_epit_Magyarorszagon.html

„Bár Budapest helyett a németországi Potsdamban és a litván fővárosban, Vilniusban valósítja meg elektromos bérautó hálózatát a Brixxon Elektromos Autó Kft., azonban idén nyáron Magyarországon is elkészül a cég 1000-1500 négyzetméteres összeszerelő üzeme, amelyben alkatrészeket gyártanak majd az autókhoz – közölte a cég.”
„A cég elektromos autóinak és a programjának első bemutatkozása április végén lesz, a gyártás májustól folyamatosan indul az összeszerelő egységekben…”

2011.02.21. – Forrás: http://www.franchiseportal.hu/index.php?act=cikkread&cikkid=3072

„Az ezer-ezerötszáz négyzetméteres leendő üzem pontos helyszíne egyelőre nem ismert, a tárgyalások jelenleg is folynak, annyi azonban biztos, hogy a gyár Kelet-Magyarországon épülhet fel…”
„A vállalat hamarosan megkezdi a Bontinók töréstesztelését, a széria pedig az ügyvezető szerint megfelel az európai biztonsági követelményeknek.”

2011.03.25. – Forrás: http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/itt_a_villanyverda/

„Most már eldöntöttük: a Bontinóból nem gyártunk személyforgalomra szánt modellt.”

2011.04.29. – Forrás: http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20110407-a-leggazdagabb-magyar-cimre-palyazik-a-kitelepulo-autogyarto.html

„…úgy gondolom, hogy 2012 végére már én lehetek Magyarország leggazdagabb embere, még akkor is, ha nem teljesen itthon élem az életemet. Azzal számolunk ugyanis, hogy jövőre 30 ezer, modultechnológiával készülő Bontino kerül a piacra. Felépítjük, azaz létrehozzuk 2012-ben a magyarországi gyártóegységünket is, ahol az új elektromos motorunk is készülni fog…”

Továbbá:

http://zuhause.nolblog.hu/archives/2011/05/01/Bontino/ (2011.05.01)
http://amindenit.blog.hu/2011/05/01/szomoru_hirek_a_bontino_rol (2011.05.01)
http://www.alternativenergia.hu/2012-leggazdagabb-magyarja-lehet/33046 (2011.05.11)
http://hunszkita.com/news.php?extend.412 (2011.04.29)
http://kokobaki.info/csamcsogo/auto-motor/6778-qennyi-gazemberseget-nem-lehet-elviselniq-interju-a-bontino-auto-fejlesztojevel (2011.05.01)

További források:

http://www.google.hu/search?q=Bontino&tbm=blg

Egy video a kisautóról:

http://www.youtube.com/watch?v=oMYNM7gxp74

Valamint a cég és a kisautó infókkal teli honlapja:

http://www.brixxon.com/

http://www.bontino.com/

Click here to view the video on YouTube.

Kedves olvasó! Ha a soraim olvasása közben nosztalgikus melegség töltött el, akkor csatlakozz hozzánk bátran, és oszd meg emlékeidet, mondandódat velünk!

Miénkitta tér csoport a Facebookon: http://www.facebook.com/pages/Miénkitta-tér/212803042074812

Fontos frissítés a lap alján!

Az egyik kereskedelmi tévé kapcsán ismét felkapottá váltak a valóságsók. Sokan utálják, sokan követik figyelemmel, vannak, akik betiltanák, de a legnépszerűbb szereplőknek rajongói táborai is vannak. A neten a napi beszámolóktól az esélylatolgatáson át a műsor és a résztvevők pozitív/negatív értékekéséig már sokminden napvilágot látott. Épp ezért nem ezekről fogok írni, hanem olyan dolgokról, amikről más nem igazán írt. Hogy mégis miről? Zimbardo és Milgram kísérleteiről, a trojkáról, istenekről, gyereknevelésről, emberi jogokról és a Sims-ekről. És legfőképp az emberi természetről.

Először itt van Philip G. Zimbardo Stanford Egyetemen végzett börtönkísérlete, mely a valóságsókhoz hasonlóan a mai napig megosztja a pszichológiával foglalkozókat. 1971-ben Zimbardo újsághirdetésben, keresett egyetemista alanyokat kísérletéhez. A jelentkezők napi 15 dollár fejében az egyetem alagsorában kialakított, bekamerázott börtönbe kerültek, véletlenszerűen néhányuk őrként, mások rabként. A kezdeti lázadás után az alanyok egyre jobban átélték a rájuk osztott szerepet: a testileg és lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott és jólnevelt egyetemistákból megtört rabok és kegyetlen őrök lettek. Annak ellenére, hogy tilos volt erőszakot alkalmazni, a kéthetesre tervezett kísérletet hat nap után félbe kellett szakítani. Mind az őrök, mind a rabok érzelmi zavarokat kezdtek mutatni, sőt, a rabok lelki problémái fizikai tüneteket váltottak ki. A valóságsók ősének tekintik a kísérletet, mivel mesterséges és zárt körülmények között egy csapat megfigyelt ember próbál meg mesterségesen kialakított rendben élni. A kísérlet megmutatta: még ellenőrzött, szabályzott és erőszakmentes környezetben is okozhat bárkiben drámai jellemtorzulásokat, sőt, pszichoszomatikus betegséget egy játék. Továbbá sokszor egy ember viselkedését jobban meghatározzák a körülmények, mind bármi, amit addig tanult, tapasztalt vagy amit helyesnek tartott. Mellesleg a kísérlet alapján több játékfilm is készült: a német Das Experiment (A kísérlet, 2000) egy igen jólsikerült darab, mindenkinek ajánlom. Persze ez sem kerülhette el az amerikai feldolgozást, ami a félelmetesen fantáziadús The Experiment címmel látott napvilágot 2010-ben Adrian Brody és Forest Whittaker főszereplésével.

Az, hogy egy szerep, egy utasítás adott esetben többet nyom a latban, mint az ember saját szándéka, azt már korábban, 1961-62-ben Stanley Milgram kimutatta. Kísérletében az alanyok tesztet irattak egy másik emberrel egy felügyelő utasítására. Rossz válasz esetén – látszólag – áramütést kellett adniuk a tesztet író beavatott színésznek. Az erősséget utasításra növelték, annak ellenére, hogy ők maguk a lelkiismeretük alapján már nem tették volna, sőt, kétharmaduk a halálos áramütést is elvégezték. Tehát elvárások, parancsok nyomása alatt az emberek jelentős része a legelemibb erkölcsi elveit is elveti, ha ezért nem az övé a felelősség. A kisérletet 2008-ban újra elvégezték, szomorú eredménnyel: már 70% felett volt azoknak a száma, akik halálra sokkolták volna a tesztalanyukat.

A közhiedelemmel ellentétben nem ezek a kísérletek, hanem egy régi társasjáték adta az alapot a valóságsókhoz: a trojka (akik nem tudnák, a szó eredeti jelentése orosz lovasszán), melyről Faludy György is említést tesz Pokolbéli víg napjaim című könyvében:

„De volt itt egy hattagú asztaltársaság, mely azért bukott le egy budai kocsmában, mert trojkát játszott. A trojka – magyarázta Kenedi – szórakoztató társasjáték, amely még bombázáskor, a pincékben terjedt el. Minden játékos felír negyven nevet: közéleti férfiakat, barátait és ellenségeit, családja tagjait, valamint a feljelentőket, önmagát is beleértve. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy mindenki trojkája teljhatalmú parancsnoka. A trojkát farkasok üldözik és a parancsnokoknak sorra kell egy-egy embert ledobatniuk a trojkáról az ordasok elé, hogy időt nyerjenek. A játszma akkor lesz érdekes, ha harminc áldozaton túl járnak, és a játékosoknak választaniok kell, hogy harmincnyolcadiknak jelenlévő kebelbarátjukat, avagy feleségüket dobják le? Eddig azonban a kocsmai partiban nem jutottak, mert a szomszéd asztaltól felállt egy köpcös fiatalember és letartóztatta őket, amikor elsőnek éppen Rákosi Mátyást dobták le a trojkáról.”

A játékot persze játszhatta kisebb vagy nagyobb társaság, szabályai, menete kísértetiesen hasonlít a kiszavazásokhoz, persze azt leszámítva, hogy a farkasok elől menekülő trojkában csak a játékban résztvevők ülnek. Szóval ezt a kíméletlen játékot nem a média, nem a kamerák keltették életre… legfeljebb az róható fel a tévének, hogy ebből egy szórakoztató népcirkuszt csinált.

De vajon miért olyan érdekes, miért olyan nézett ez az újra és újra elővett, imádott és lenézett műfaj? A válasz az emberi természet jellemvonásában kereshető: az ember, mint társaslény, alapvetően szeretné azt hinni, hogy a sorsát, a környezetét, a körülötte levő emberek sorsát alakíthatja, nem pedig csak úgy él és sodródik. Ha úgy tetszik, keresi az istent magában. Szeretné eljátszani, hogy a társadalmi kapcsolatok úgy működnek, ahogy ő szeretné, vagy legalábbis megpróbál modellezni helyzeteket, hogy ezáltal feldolgozza, megértse ezeket. A kislányok pl. Barbie-val és Kennel eljátsszák a családot, persze azok szerint a szabályok szerint alakul minden, hogy a kislány akarja. A kisfiúk inkább legóznak, s ebben inkább a világ inkább technikai, mint szociális modellezése a hangsúlyos, de ha már pl. autós üldözésről vagy űrcsatáról van szó, akkor ismét előjön az isteni szerep. Aztán a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, a Sims virtuális embereivel, a Spore lényeivel játszanak, vagy valóban istenek lehetnek és világokat építenek a Populous-ban vagy a Black & White-ban. De említhetném a Creatures-t, a Singles-t ebben a témában, vagy a Sims nagytestvérét: a Sim City sorozatot, s ha ezek mind ismeretlenek lennének kedves olvasómnak, akkor a tamagocsikról, lénynevelő kvarcjátékokról biztosan hallott már. A valóságsók is arra az igényre alapulnak, hogy legyen egy kicsi világ, amibe bármikor betekinthetünk, aminek a történéseit többé-kevésbé irányíthatjuk, de mindenesetre bármikor alapos és teljesen megalapozott véleményünk lehet róla, s szereplőiről. Aztán akiknek ez az isten-szerep tetszik, azok egyik-másik résztvevőért elkezdenek rajongani, mivel magukat fedezik fel benne: azonosulni tudnak vele. Egyáltalán nem véletlen, hogy az unalmas, a sablonos vagy a hétköznapokban deviáns jellemvonásokkal rendelkező szereplők kiesnek, s akik egy kicsit jók, egy kicsit rosszak, azokból lesznek a győztesek. Elvégre mindenki szeret egy kicsit jó, kicsit rossz lenni, és szeretné azt tapasztalni, hogy igen, ez egy sikerre vezető viselkedésforma. Önigazolást keresünk a szereplőkben, a kukkolással pedig megbizonyosdhatunk arról, hogy az általunk látott világ épp olyan gyarló, mint mi magunk. Ha néha nehéz magunkon nevetni, nevethetünk a kalitkába zárt szereplőn, vagy ha mi nem tudunk egy véleményt, viselkedést vagy érzelmet felvállalni, hát elég csak kitartóan kukkolni, s máris mutogathatunk, hogy lám, ő végre… vagy hogy lám, ő sem, ahogy mi sem… És persze versengő, intrikus, kegyetlen és mégis szeretnivaló kis lényeknek tekintjük őket, olyanoknak mint amilyennek magunkat szeretnénk látni. Hogy ezt az érzést átélje, hogy újra és újra önigazolást kapjon, sok-sok ember áldozza idejét, pénzét, energiáját, miközben a tévécsatornák alacsony költségvetésből igazi közigényt kiszolgáló, sokáig rágható gumicsontot gyártanak.

Végezetül egy kérdés. Vajon mennyire van jogunk egy ilyen mesterséges környezetet építenünk, s felette istent játszanunk. Egy ilyen műsorba jelentkezés alapfeltételei közé tartozik, hogy a jelentkező bizonyos elemi személyiségi jogairól lemond. Nem csak a szabad mozgásról, hanem pl. a közéleti jogairól is. Pl. mi van akkor, ha az egyik szereplő szeretett volna magánnyugdíjpénztári tag maradni, de nem hogy erről nem nyilatkozhatott, de még nem is tudhatott róla. A jelentkezők múltja, személyisége is széles körben publikussá válik, ami akár magánéletében, akár szakmai jövőjében nyomot hagyhat. De a siker sem ad boldogságot, hiszen a győztes hamis elképzelésekkel rendelkezik a győzelméről: a havi nyereménnyel nem rendelkezhet szabadon, nem fektetheti be, s mivel a nyeremény mögött valós munka nincs, az értéke is csalóka. Csak érdekességképp: a jelentkezőknek a netes közösségi oldalakról is törölniük kell magukat, egy időre, amíg a TV-adó igényt tart rájuk, a személyük nem köztulajdon, hanem az adó reklámhordozója és folyamatos bulvárhír-forrása. Egy ember érzéseivel, magánéletével, sorsának alakulásával játszani nem gyerekjáték. Vajon akár egy csatornának, akár a nézőknek, azzal, ahogy a műsort alakítják, van-e joga beleszólni mások életébe, illetve a szereplők életét van-e jogunk pénzzé tenni. Egónövelő érzés, pláne a mai önbizalomhiányos világunkban istent játszani, de nem biztos, hogy korrekt a szereplőkkel szemben. Ha valaki mindenáron istent akar játszani, neveljen fel egy állatot úgy, hogy az szeretettel ragaszkodjon hozzá ha felnő. Ezek után bátran belevághat a világ legizgalmasabb valóságsójába: a saját családjának kialakításába és a gyereknevelésbe.

Frissítés, 2011 április 7. 20:20.: Az RTL Klub által sugárzott Való Világ játékot az egyik szereplő önként feladta. A volt katonai kiképző Laci egészségügyi problémákkal került kórházba, de rosszullétének nem sikerült kideríteni az okát, feltételezhetően pszichés eredetű, ám komoly problémákkal küzd. Kivizsgálás után bár visszaengedték a játékba, azt mégis önként, saját akaratából feladta. Azt hiszem, ismét példát kaptunk arra, hogy a valóságsók nem éppen veszélytelen játékok a résztvevők mentális egészségére…

Kapcsolódó anyagok a neten:

• Stanfordi börtönkísérlet (Wikipedia)
• A Stanfordi kísérlet Zimbardo által összeállított hivatalos honlapja eredeti fotókkal és videókkal
• Quiet Rage (Csendes düh) – 6 részes dokumentumfilm a Stanfordi kísérletről (Youtube)
• Milgram-kísérlet
• Obedience (Engedelmesség) – 3 részes dokumentumfilm a Milgram kísérletről (Youtube)
• Das Experiment (IMDB)
• The Experiment (IMDB)
• Sims 2 játék
• Black & White játék
• Tamagochi

Oszt’akkó mivan? Kérdezné egy haverom a hírre. A volt ifjúsági miniszter a twitteren hazugozik, káromkodik, gyűlölködik, fröcsög. Végülis nincs is ebben semmi, kb. olyan kaliberű, mint mikor kiszeltünci kiadja szokásos évi naptárát, vagy mint amikor stólbuci tömegszerencsétlenséget okoz, drogostohl. Elvégre hétköznapi senkiből is lehet celeb, repedtfazékból is énekes sztár, világéletében állást soha be nem töltött emberből miniszterelnök, helyesen írni nem tudó sportolóból a nyelv tisztaságáért kiálló köztársasági elnök. Mondhatnám, nem nagy ügy, és még a postás sem harapta meg a kutyát.

Azért mégis van benne valami pikáns, amikor egy nyugdíjas korhoz közeledő volt-fiatal, volt-demokrata, volt-ifjúságügyminiszter mostani trendi tevékenységet végez: mikroblogot ír, azaz csacsog bele a netbe, miközben EU-képviselőként dönt milliók sorsáról és kapja ezért a nem sovány fizetését. Az ifjúság pedig itthon olvassa, issza a szavait, hogy lám, a miniszter úr sem olyan vonalas, dajcstominak hívja magát, és lazán küld el másokat a picsába (sic!), hülyéz le (sic!), elvégre neki is szabad, ha másoknak is szabad.

Az indexen nyilatkozik, hogy: „Nagyon tetszik neki a twitelés, mert végre ki lehet mondani, amit gondol. A legkevésbé sincs szándékában visszaszívni az ott leírtakat, mert ahogy minden műfajnak, ennek is megvan a maga stílusa.” Le style c’est le homme, a stílus maga az ember. Nemrég még sokan szidták a netet, hogy lám, a szabadság könnyen szabadosságba csap át, mert itt mindent le lehet írni. Mára már ugyanők magukévá tették a stílust, és végre kimondják, amit valójában gondolnak. Végre megtudhatjuk, hogy amikor a parlamentben volumenről, kapacitásról, GDP-ről, tenderekről, jogszabályozásról van szó, akkor magukban mit is gondolnak egymásról.

Ma már sok helyen figyeltetik az alkalmazottakat, hogy ki mikor, mennyi idejét tölti facebookozással, twitteléssel, blogolással, chateléssel, munka helyett. Sőt, nem egy embert utcára is penderítettek már ezért. Dajcstomi ma sokat twitterezett, miközben a te, az én, a mi adónkból rakják össze az EU-képviselői fizetésecskéjét. Bevallom, nem fogom követni az írásait, és annak ellenére, hogy a forrásaimat meg szoktam jelölni, most nem teszem. Ennek két oka van: részint erősen kétlem, hogy dajcstomi követné az írásaimat, lájkolná vagy linkelne a blogomra. Részint pedig nem szeretném tudni, hogy miközben Brüsszelben éli a csóró kis világát, mit gondol „négyszemközt” a világgal mondjuk EU-parlamenti politikustársairól, azokról, akik nem bólogatnak az írásaira és egyáltalán… nem szeretem a gyűlölködést.

És nem szeretem azokat az embereket, akik érvelés, vita, párbeszéd nélkül feketére és fehérre festik a világot, s eszerint istenítenek vagy gyűlölnek mindent, a kettő közti átmenet és átjárás nélkül. Pláne, ha mindezt káromkodva teszik. És pláne akkor, ha ők azok, akiket magunk közül a nép élére választottunk, hogy példát, irányt mutassanak nekünk. Vagy a káromkodás, a gyűlölködés, a másik eltaposása az irány?

József Attila születésnapjára verset írt, amiben kimondja, mi jár a fejében, kifigurázza volt tanárát. Dajcstomi névnapjára twitterezni kezdett, vers helyett káromkodásokba öntve gondolatait, miközben nem veszi észre, hogy Horger Antal székében már ő ül!

A filmeket három részre osztottam, kattints a részek neveire a listákhoz!

1. A viccesek >
2. A meghökkentők >
3. A szépek >

november 14., 21:43

Passzióból nyúzom magam a spanyollal – megyeget, hízelgek magamnak. De az is tetszik, hogy ha nem figyelek, akkor tkp. elmegy a fülem mellett a hablaty. Hablo. Hablas. ¿Habla usted? ¡Claro que si!

november 16., 14:55

Madrid pocsék idővel várt. Nem volt meleg, esett, talán Fernando Alonso F1 második helyét gyászolta. Érdekes volt a hol fényár, hol árnyék és szitáló eső. Tiszta film noir. Miért nem hoztam panamakalapot és hosszú kabátot?

november 16., 14:56

Kínaiak, feketék, dél-amerikaiak, csókolózó lánypár a metrón. Engem meg mindenütt amcsinak néznek… gyűlölöm. Amit eddig láttam eszpannyából az echte multikulti EU. Nincs érezhetően nagyobb tisztaság, de valahogy minden működik.

november 16., 14:58

Az átlag spanyol nő nem szép, de alacsony, gyakran hord szoknyát és általánosságban csinos. Lájkolom. Ja, és drága magyar hölgyek! A hegyes orrú cipő itt már nem divat!

november 16., 15:02

Amióta itt vagyok, hihetetlen mennyiségű kellemes illatot éreztem. Általános valami rózsaillat-szerű, de kettőt lépek és már valami mást érzek. Nem szeretem a piperkőcséget, de ez tetszik.

november 16., 15:05

Azt hittem, a klíma abszolút. Szembesültem vele, hogy nem. A huszonpár fok nekem polót meg rövidnadrágot jelen. A mediterráneumban élőknek nagykabátot, csizmát. A feketéknek fagyhalált. Na jó, tisztelet a kivételnek. És a laza öltözék, nyakamban puccos fotógéppel több mint elég ahhoz, hogy hi!-t köszönjenek ¡Hola! helyett. Pfff.

november 18., 16:39

A kerítés itt sincs kolbászból, jó helyen kell lenni jó időben, különben 2 hónap után itt is ¡Adiós! Pláne, hogy a hely a turizmusból él. Mégis elkezdtem intézni a spanyol lakcímkártyát, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Elvégre eladósodni, tönkremenni, éhenhalni is kellemesebb a melegben, a pálmafák alatt.

november 18., 16:40

Oké, átmegyek bulvárba. Nyílt titok, hogy tulajdonképp. egy randi kedvéért ugrottam a szomszédba. Azt hiszem a randiból “maradjunk csak barátok” lesz, még akkor is, ha a lány ezt magának nem vallja be. Akiben felmerült a gondolat, hogy egy lány érdekházasság tervével akar megfogni magának, az még alábecsüli a szitut.

november 18., 16:41

Elcsépelt dolog, hogy kis hazánk közlekedési kultúrája a bányászbéka seggét közelíti alulról. Közhelyes lenne elájulnom azon, hogy (fékcsikorgás nélkül!)megállnak a kocsik, ha lelépek a járdáról és akkor sincs ökölrázás, ha ezt villogó zöldnél teszem. De az fura, hogy hülye turistának néznek, amikor intek, hogy ezt megköszönjem. Náluk ez így természetes.

november 18., 16:43

Építészet. Görbék, ívek, áttört terek, kertek, növények, pálmák mindenhol. Ja, meg az a tintakék ég. A graffitiket nem irtják, sőt. Sok a beépítetlen, nyers terület, de ahol már kezdene bántó lenni, ott van néhány jó falfirka. Mintha jó hagyománya lenne a dolognak.

november 18., 16:44

Egy kis technika. Sok netcafé van mindenféle árakon. Persze a magamfajta kocka az utcán vadászik ingyen wifit, hogy pl. mobilról, pda-ról netezzen: szedje le a leveleit, fészbukozzon, stb. de a teló billentyűzetén nem egyszerű kisregényt írni. Persze közben a mobilon megy a zeném és navigálok is. Okos a technika.

november 18., 16:44

Kavarodik a fejemben az angol, a spanyol, a feketék angolja, meg a pici olasz, amit még tudok. Nem kukulok meg, nem félek hülyeséget mondani (szerencsére legalább az angol jobban megy, mint másoknak), de azért néha fogom a fejem.

november 18., 16:45

Ha egy déli ember azt mondja, 5-kor jön, fél 6-kor rászólhatsz, hogy jön-e. Aztán, ha akar valamit, 6-ra oda is ér. Holnapra már ne beszélj meg randit, mert az tuti bukta. De ha te azt mondod: “majd jövök”, ők sem aggódnak. Max ha kapnak egy lapot tőled az Északi sarkról, akkor érdeklődnek, hogy vittél-e kabátot. Laza.

november 19., 18:27

Az afrikai nő. Ha te vagy a párja, és mondjuk egy lépést teszel úgy, hogy hátrahagytál valamit, akkor felkapja, hozza utánad. Meglepődik, ha mint férfi, te akarsz cipekedni. Csodálkozik, ha előreengeded az ajtóban, mert ő csak a pasi után jön. Nehezemre esik kommentálni a dolgot, talán az a legjobb, ha azt mondom, okosan kezelem a helyzetet – aztán mindenkire rábízom a továbbgondolás lehetőségét…

november 19., 18:30

Fényterápia. Egész eszpannyában esik. Itt napsütés, meleg, mindez novemberben. El sem akarom képzelni, milyen lehet az őshazában. Meglátom a pálmafákat, a tengert az utca végén, a hiperkék eget, és arra gondolok, hogy ezt otthon receptre iratnám fel mindenkinek.

november 19., 18:32

Császkálok este a belvárosban egy sétálóutcán és mit ad isten, jó kis jazz szól (Dizzy). Keresem a csehót, ahonnan vagy az utcazenészt, akitől a zene jön, de mindenhonnan jön. Pontosabban 50 méterenként a falakra 3m magasban felrakott hangszórókból. Nincs zajártalom, feljelentgetés, hangerőbeli versengés. Kohn bácsi erre elégedetten csettintene és azt mondaná: ügyes!

november 19., 18:35

Bakker, leégett az orrom! Ja, meg asszimilálódom: egy spanyol nő odajött hozzám, hogy hol van XY kávézó. Meggyőzően tájékoztattam, hogy gőzőm sincs. A nyelvtudás hatalma, ugyebár… :0)

november 19., 18:37

Mikroblog. Tulajdonképp ezt írok most. Szösszenetek, ahogy anyám mondaná. Útinapló, SMS-tömörségben. Persze a szerencsésebbek és a kíváncsibbak megkapják majd a kicsomagolt változatot is. Addig is nyomom ezeket az élményforgácsokat, hogy ne felejtsek. Torrevieja-i emberünk jelenti…

november 19., 18:44

A helyi heti piac hatalmas és utána egy focimeccset követő pusztulás és szemét marad – ami persze 1-2 órán belül nyom nélkül eltűnik. Lekaptam egy itt-a-piros-hol-a-piros mágust a piacon. Nem lett az igazi, gondoltam újrakattintom. Előttem terem egy kétajtós gardróbszekrény:- ¡No fotos! – ¡Claro que no! – vágom rá. Eszem ágában se volt!

november 20., 13:12

A netkávézóban hallom, hogy a tulajnő meg egy másik oroszul dumál. Odamegyek, gagyogok egy kicsit a romos orosztudásomból: anyukám magyar-orosz szakos tanár, nyimnóska tudok oroszul és egyébként is nyikto nye atszusztvujet. Vigyorog, tetszik neki, jó fej vagyok. Árengedmény az nincs. Ez kérem nem a KGST! Nu, dászvidányia!

november 20., 13:13

A kedves vendéglátómmá visszaminősített hölgyismerősömnek főztem gombapörköltet krumplipürével. Az esélytelenek nyugalmával estem a főzésnek, de jó lett, elpusztítottuk mind, pedig testvériesen feleztem el a kaját. A’sszem néha főznöm kéne. Az bejön a csajoknak?

november 20., 13:14

What goes up, must come down. (Ami felfelé megy, annak lefelé is kell jönnie.) Úgy sikerült jegyet venni, hogy vasárnap megyek haza. Nem örülök, a jót könnyen meg lehet szokni. Persze, kedvcsinálónak elég ez is, motivál, hogy visszajöjjek. Még el se mentem, de jönnék vissza.

november 20., 13:14

Végigtrappoltam fél Spanyolországot az ALSA buszon. 7 óra, kb. 400km, 4 útszéli bika, több száz tábla napelem, ezernél több szélkerék és végtelennek tűnő hegyek-dombok-kopár pusztaságok. Az ország láthatóan nem dőzsöl, de túlél. Érezhetően kisebb morgással és fogcsikorgatással. Meg a spanyol virtus. Még meddig leszünk mi a nyafogók országa?

november 21., 23:38

Hasta luego Barajas, szia Ferihegy! Mint mindig, jó repülni. Van egy gyanúm: nem fogok újabb 20 évet várni a következő menettel. És talán valami meg is változott. Ennek csupán árnyéka, hogy bejelentett torreviejai lakos lettem, és a residencia-m is készülőfélben van. Ja, meg van egy elkötelezett fekete párducom. :0) Cambio.

november 21., 23:38

Mindenütt jó, de legjobb úton lenni. Ha elindultál, valamit hátrahagytál, és közeledsz valamihez. Stan azt mondta, nem baj, ha hibázol, csak legközelebb csináld jól. Csak akkor tanulsz, ha tapasztalsz. Új utak, tapasztalás, tanulás és döntések. Nagyon patetikus a dumám? Úton lenni akkor is jó.

november 21., 23:39

Minden kedves kukkolómnak, aki kíváncsian várta szösszeneteimet, köszönöm a kommenteket, az érdeklődést, a figyelmet és az aggódást. Úton vagyok hazafelé, most kicsit visszakapcsolok a munkás hétköznapokra, uncsi üzemmódba. De el nem tűnök, szívesen mesélek, ha érdekel, s a képek is hamarosan a neten lesznek! ¡Hasta luego, amigos!

november 21., 23:40

ui. Várom a vonatot, fél 12 múlt. A táblán a kiírás: érkezik 00.01, késik 15 p. Home sweet home. A spanyol buszom 400km-en egy percet nem késett…

november 21., 23:44

Aki már régebb óta olvasóm volt, annak a tartalom ismerős lehet, hiszen minden cikk meglesz itt is, hozzászólásokkal együtt. Sajnos, jelen pillanatban a kommentálás még nem működik, de csak átmenetileg, már dolgozom az ügyön. Addig is minden véleményt és kritikát a tigrincs@tigrincs.hu címre várok e-mailben. Vannak még olyan funkciók az oldalon, melyek függőben vannak, de úgy gondoltam, hogy az oldalt elindítom, hadd menjen végre. Természetesen minden változásról, újításról írni fogok.

Az oldal újdonságairól írnék pár szót. Az első szembetűnő újítás, hogy a nyitóoldal radikálisan megváltozott. A néhány legfrissebb cikk felett, amit egy jóval rövidebb oldalon láttok, több új oldal-elem is megjelent. A legnagyobb az ajánló, melyben mindig az aktuális legfrissebb cikket olvashatjátok. Ugyanitt, a következő fülre kattintva láthatóak a legnépszerűbb cikkek a blogon, illetve a harmadik fülön tallózhattok régebbi, már-már feledésbe merült cikkek közt. Érdemes lesz ránézni néha erre az utolsó fülre, hiszen lehet, hogy érdekes dolgokat találtok a régi írások közt is. Újdonság, hogy minden cikk kapott egy kicsi képet, hogy könnyebb legyen azonosítani egy cikket, illetve hogy kedvet csináljon az olvasáshoz.

Az oldal tetejét különböző linkek foglalják el. Legfelül elérhető lesz a többi tigrincs.hu-s oldalam, alatta pedig a blog tartalma található témákra bontva. Tehát ha valakit csak a morgásaim vagy a zenéim érdeklik, akkor itt egy kattintással a lényegre térhet. Érdekességképp mondom, hogy aki szokott RSS hírolvasókat használni, annak a tartalom nem csak ömlesztve, hanem témák és cimkék szerint is elérhető. Tehát ha valaki csak egy téma cikkeiről szeretne értesítést kapni RSS-ben, akkor a cimke/kategória aloldalán megtalálja a keresett RSS-t. A lapozgatást egy kicsit megkönnyíti, hogy az oldal tetején van egy sor, mely megmondja, hogy éppen mely kategória milyen cikkét olvasod, vagy mondjuk hogy épp az egyik cimke összes cikkéről szóló listát böngészed.

S a végére két extra. Itt is meglesz az a látványelem, hogy a szöveg a magyar nyelv szabályai szerint elválasztva jelenik meg. Ez szebb oldalképet produkál, de sajnos ez okozott egy olyan hibát, hogy a szöveg kimásolva szétesett. Hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon, az oldal jobb felső sarkában megjelenik egy pici elválasztás gomb. Ezzel ki/bekapcsolható az elválasztás: kikapcsolt állapotban a szöveg rondább, de a tartalma másolható. A másik, még nem elkészült újdonság a szövegnagyítás. A szöveget nagyíthatóvá-kicsinyíthetővé teszem, tehát az oldal fejlécében lesz két nagyító gomb, amivel a betűméret nagyobbá-kisebbé tehető, ezáltal azoknak is könnyebben lesz olvasható, akiknek eddig túl kicsik voltak a betűk. Közkívánatra a háttér már fehér, tehát az olvashatatlan fekete háttérnek vége.

No, akkor ennyi a költözésről, kritikát, kommentárokat, véleményeket várok a tigrincs@tigrincs.hu címre!