vbali blogja

Rails telepítés 4 lépésben

2012-05-14T12:59:00+02:00

Az OS X előtelepítve tartalmazza a Ruby-t, de sajnos csak egy régebbi 1.8-as verziót. Az újabb 3.2.0 verziószámú Rails keretrendszerhez már az 1.9.3-as Ruby-t javasolják a fejlesztők. A következő 4 parancs segítségével telepíthető a legfrissebb Ruby on Rails ha az Xcode 4.2 (vagy frissebb) van telepítve a rendszeren:

curl -L get.rvm.io | bash -s stable
source ~/.rvm/scripts/rvm
rvm install 1.9.3 --with-openssl-dir=$rvm_path/usr --with-gcc=clang
gem install rails

Update

Sajnos a fenti módszerrel segfaultol a Rails az openssl és iconv miatt, ezért ezeket is telepíteni kell. A lépések száma ezzel 6-ra emelkedik:

curl -L get.rvm.io | bash -s stable
source ~/.rvm/scripts/rvm
rvm pkg install iconv
rvm pkg install openssl
rvm install 1.9.3 --with-openssl-dir=$rvm_path/usr --with-iconv-dir=$rvm_path/usr --with-gcc=clang
gem install rails

Kindle Touch

2012-04-23T16:29:00+02:00

Nemrég érkezett meg az Amazontól a könyvolvasóm, egy Kindle Touch. Valamivel több mint egy hetes használat után itt az ideje, hogy összefoglaljam eddigi tapasztalataimat a termékről.

Miért van szükségem könyvolvasóra?

Pár éve iPadet használok, amin egy tucat könyvet elolvastam már. Ezt megelőzően, gyakran olvastam számítógépen is, de a papír alapú könyveket részesítettem előnyben. Mikor megtapasztaltam, hogy milyen kényelmes az elektronikus eszközön az olvasás, hamar rákaptam az ízére és ez teljesen átformálta az olvasási szokásaimat.

Soha nem éreztem fárasztónak az olvasást iPaden. Sokan hozzák fel ellenérvként, hogy a megvilágított kijelző mennyire fárasztó a szemnek. Nekem ellenben ez pont pozitívum volt, sötétben sem okozott problémát az olvasás. Egészen mással gyűlt meg a bajom, a fókuszálással. Nem fizikai, hanem mentális értelemben.

Ha leülök olvasni egy könyvet, annak ellenére, hogy maximálisan leköt az olvasmány, a gondolataim cikáznak. Eszembe jutnak dolgok, melyeknek hirtelen utána szeretnék nézni, vagy csak simán fel kell jegyeznem valamit ami bevillant és félek, hogy később elfelejtem. Ilyenkor pillanatok alatt a böngészőben találom magam, onnan pedig már kiszámíthatatlan, hogy mikor szabadulok. Az eredetileg tervezett olvasásnak itt vége szakad és azon veszem észre magam, hogy weboldalakat nézegetek, programkódot olvasok vagy épp e-mail írok és fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtem ide.

Leggyakrabban munkával kapcsolatos dolgok viszik el a fókuszt, de mióta a Kindle-t használom olvasásra, azóta kevésbé szembesülök ezzel a problémával. Ez annak köszönhető, hogy a Kindle nem alkalmas böngészésre, vagy levelezésre, annak ellenére, hogy található benne egy kísérleti jellegű böngésző. Egyszerűen nem érzek kísértést, hogy taszkot váltsak. Amikor könyvolvasóval a kezemben jön a késztetés, hogy de jó lenne most gyorsan ránézni valamire a neten - de nincs a közelemben az iPad - akkor visszatérek az olvasáshoz. A másik dolog várhat, ha pedig elfelejteném, akkor nem is volt olyan fontos.

Rendelés és szállítás

Pillanatnyilag csak az amerikai Amazontól rendelhető az általam kiszemelt Kindle Touch, 135 dolláros áron. Erre még jött mindenféle szállítási és vámkezelési díj, ami kb. 50 dollár körül mozgott. Kedden rendeltem meg a Kindle-t az Amazon oldaláról, ahol fel volt tüntetve, hogy előre láthatóan következő hét hétfőn érkezik majd meg. Teljesen korrekt szállítási határidő a tengeren túlról. Szerdán kaptam egy értesítést, hogy sajnos szállítási problémák miatt nem sikerült útnak indítani a csomagot, így a várható szállítási határidő hétfő helyett keddre módosulna. Minden további nélkül elállhatok a rendeléstől, ha az új határidő nem felelne meg. Már miért ne felelt volna?

Szerdán el is indult a csomag az USA-ból melyet az Amazon rendelések között, online lehetett követni és minden egyes mozgást percre pontosan rögzítettek. Csütörtökön már feltűnt Németország a listában. Gondoltam, hogy innen pillanatok alatt megérkezik Magyarországra, majd jön a vámkezelés, miegymás és keddre valóban kézhez vehetem a terméket. Még azon a héten pénteken csörgött a telefonom és a DHL futár hívott, hogy csomagot hozna, mikor jöhet. Kedden adtam le a rendelést, pénteken délben már a kezemben volt az új Kindle Touch. El sem akartam hinni.

A Kindle Touch

Korábban nem láttam még E Ink kijelzőt, így nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz. A Kindle Touch első ránézésre kisebb, mint amilyenre számítottam, annak ellenére, hogy korábban pontosan utánanéztem, hogy milyen dimenziókkal rendelkezik az eszköz. Az iPad után nagyon picinek tűnt, de egy pár perc használat után ez az érzés teljesen elillant. Az E Ink kijelző bámulatos és valóban a papír alapú könyvek hangulatát idézi. Pont megfelelő méretű az eszköz pedig nagyon könnyű. Most tapasztaltam meg igazán, hogy az iPad kézben tartása egy hosszabb olvasmány során mennyire fárasztó, ha összevetem a Kindle Touch élménnyel. Ugyanez mondható el a háttérvilágítás, E Ink összevetéséről is. Tényleg sokkal kényelmesebb és natívabb élmény az e-könyv olvasó használata.

Azon vettem észre magam, hogy esténként szívesebben ülök le olvasni mint tettem azt korábban, bár ebben nyilván benne van az új eszköz iránti rajongás is. Az akku kapacitásáról még nem sokat tudok nyilatkozni. Tíz nappal ezelőtt töltöttem, amikor kézhez kaptam, azóta kb. 30%-ot merült. Ez a 30% szerintem nevezhető extrém igénybevételnek is, mert az első napokban indokolatlanul sokat nyomkodtam. A mindennapi, üzemszerű használat mellett szerintem nem lesz ekkora a fogyasztás.

Negatívum

Két negatívummal sikerült szembesülnöm a használat során. Nem olyan rettenetes probléma, de elég zavaró, hogy csak az eszközön lehet gyűjteményekbe szervezni a könyveket, mégpedig egyesével. A használatba vétel során találomra rátöltöttem úgy 30-40 könyvet, majd elkezdtem azokat a megfelelő gyűjteményekbe rendezni, hogy ne egy 4-5 oldalas listát kelljen lapozgatni (ami az E Ink kijelzővel nem túl gyors). Ezt azért nem tartom olyan nagy problémának, mert normális esetben úgysem töltögetek ilyen mennyiségű olvasnivalót az eszközre, csak a használatbavétel során.

Ennél sokkal zavaróbb a következő: a Kindle Touch ki/be kapcsoló gombja a kijelző alatt, az eszköz alján található, a lehető legrosszabb helyen. Az elmúlt napokban már többször is előfordult, hogy olvasás közben véletlenül megnyomtam az egyik ujjammal amivel alulról támasztom ki a Kindle-t, de olyan is volt, hogy olvasás közben áthelyeztem a combomra és ezzel a mozdulattal sikerült is kikapcsolnom. Érthetetlen, hogy miért pont ide tervezték ezt a gombot, egyáltalán nem logikus és még zavaró is.

Readability

A Readability-t használom ha belebotlok valamibe amit később el szeretnék olvasni, de épp nincs időm vagy kedvem, hogy nekiessek. Általában hosszabb blogbejegyzések vagy cikkek kerülnek ebbe a listába és épp a terjedelem nem teszi lehetővé, hogy rögtön elolvassam azokat. A Readability-nek van egy remek szolgáltatása Kindle tulajdonosoknak: a későbbi olvasásra megjelölt írásokat azonnal vagy napi rendszerességgel, magazinos formában át tudja küldeni a könyvolvasóra, ahol az alkalmas időpontban, kényelmesen hátradőlve lehet lapozgatni az olvasnivalót.

Korábban gyakran 15-20 bejegyzés is szerepelt a listámon, amit el szerettem volna olvasni. Mióta a Kindle-t használom ez a lista 0 és 5 közé redukálódott. Két-három naponta, esténként átfutom, hogy mit gyűjtöttem össze az elmúlt napokban és mindent elolvasok.

Magyar könyvek hiánya

Az angol nyelvű könyvekből bőséges a kínálat mind az Amazon, mind az iBooks áruházában. A magyar nyelvű irodalomról ez sajnos egyáltalán nem mondható el. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a magyar kiadók miért nem képesek előállni egy 21. századi megoldással. Örömmel költeném a pénzem magyar nyelvű e-könyvekre. Őszintén bízok benne, hogy meg fog változni a kiadók gondolkodásmódja a témában és nem az lesz amit a zenével csináltak.

iCacti klón

2012-04-20T17:02:00+02:00

Az imént futottam bele egy frissen megjelent alkalmazásba az App Store-ban, amely szerverek monitorozására alkalmas. Mivel magam is jelen vagyok az áruházban hasonló alkalmazással így gondoltam vetek rá egy pillantást, hogy lássam mivel rukkolt elő a konkurencia. A legnagyobb meglepetésemre ismerős kép fogadott és hirtelen azt gondoltam, hogy talán a saját alkalmazásom adatlapjára tévedtem :) Természetesen nem ez történt, az iCacti klónjába sikerült belefutnom.

Az, hogy a klón hasonló funkcionalitást kínál nem meglepő, hiszen az adatokat és a grafikonokat a Cacti szolgáltatja. Az viszont már sokkal meglepőbb, hogy milyen hasonlóságok fedezhetőek fel a megjelenésben. Ezért is nevezem klónnak, mert egyértelműen látszik, hogy az iCacti inspirálta a fejlesztőt a felület elkészítésekkor. Annak megítélését, hogy ez jól sikerült-e, már a vásárlókra bízom.

Három éve fejlesztem az alkalmazást. Az első verzió még csak iPhone-ra volt elérhető, az iPad-et akkor még be sem mutatták, majd folyamatosan bővült a támogatott Cacti verziók és funkciók köre, csakúgy mint a támogatott eszközöké: jött az iPad, a retina iPhone, majd nemrég a retina iPad is. Közben az alkalmazás magja teljesen újra lett írva és egy komolyabb ráncfelvarráson is átesett.

Az igazat megvallva vegyes érzések fogtak el amikor szembesültem a ténnyel, hogy próbálják másolni az alkalmazást. Az egyik oldalról bosszantó, hogy jön valaki és gátlástalanul felhasználja más munkáját, a másik oldalról ezt egyfajta groteszk elismerésnek tekintem.

CoreData és iCloud fejlesztői szemmel

2012-04-19T14:49:00+02:00

Az elmúlt időszakban, egy új alkalmazás fejlesztése során, igyekeztem megismerni az iCloud technológiát fejlesztői szempontból. Célul tűztem ki, hogy az alkalmazás fájdalommentes szinkronizációt fog biztosítani az iOS-es eszközök és a Mac OS X között, erre pedig pillanatnyilag az iCloud tűnik a legjobb megoldásnak. Az alkalmazás egyetlen központi SQLite adatbázist használ az adatok megőrzésére. Ezt a felépítést az Apple library-style (vagy shoebox) névre keresztelte. Ezen kívül még további két iCloud adattárolási megoldás ismert: a dokumentum alapú, amit például a Pages és Numbers használ, illetve a key-value store, ami elsősorban alkalmazásbeállítások szinkronizálását biztosítja.

Core Data a felhőben

Az adatbázisok több eszköz között történő szinkronizálása több problémát is felvet. A tárolt adatoknak konzisztensnek kell maradnia. Ha az egyik eszközön hozzáadok egy új rekordot az adatbázishoz, annak a többi eszközön is meg kell jelennie, ha törlök egyet annak mindenhol törlődnie kell, ha pedig módosítás történik annak is ugyanúgy kell megjelennie minden eszközön. A változásoknak belátható időn belül kell átvándorolnia egyik helyről a másikra. Ez a sebesség szempontjából kritikus tényező. Egy több száz MB méretű adatbázis másolgatása a felhő és az eszközök között nem nevezhető hatékony és gyors megoldásnak és a konzisztencia szempontjából sem biztos, hogy tökéletesen kivitelezhető. Szinte biztosan elkerülhetetlen lenne az adatvesztés, ami valljuk be, nem megengedhető.

A fenti problémák kezelésére az Apple egy remek megoldást dolgozott ki a library-style alkalmazások számára. Minden egyes adatbázis tranzakció egy log állományban tárolódik az iCloud konténerben. Az alkalmazás - az egyes eszközökön - figyeli a konténer tartalmát, és ha érintetlen tranzakciós logot talál akkor azt feldolgozza. A konfliktuskezelésre - amikor azonos rekord egyidejűleg módosul több eszközön - azt az egyszerű, de nagyszerű megoldást találták ki, hogy mindig az utolsó módosítás a prioritásos és az kerül megőrzésre. Nem hozzuk döntési helyzetbe a felhasználót, nem abajgatjuk kérdésekkel, hogy akkor most melyik változatot szeretné megtartani. Az utolsó módosítás marad, aszt kész.

A megvalósítás

Az Apple mérnökei úgy álmodták meg az iCloud API-t, hogy a szinkronizálás beépítése az alkalmazásokba egyszerű és könnyen megvalósítható legyen. Ezt a célt szolgálja az előbb említett konfliktuskezelés is, ami nemcsak a felhasználó szempontjából előnyös, de a fejlesztőknek is kényelmes. Mindössze pár sor kódot kell beilleszteni az alkalmazásba ahhoz, hogy az iCloud adatcsere működésbe lépjen.

Igazság szerint a fejlesztőnek nincs is sok beleszólása a folyamatba, maximum annyi mozgástere van, hogy a tranzakciós logok számát és méretét befolyásolja a mentések gyakoriságával. Minden más automatikusan történik. Fejlesztőként nincs is lehetőség arra, hogy befolyásoljuk az adatcsere folyamatát és idejét, de még csak arra sem, hogy lekérdezzük annak állapotát. A program futása során mindez a háttérben, a színfalak mögött történik, mindössze egy nem túl rövid, de annál informatívabb nevű értesítés jelzi, ha történt valami változás a konténeren belül: NSPersistentStoreDidImportUbiquitousContentChangesNotificationEzt a tényt nem fájlalnám annyira, ha a megoldás nem igényelne beavatkozást.

Nagyszerű lenne, ha működne

Sajnos a jelenlegi iCloud API több sebből is vérzik. Gyakran mutatnak eltérő állapotot az egyes eszközökön tárolt adatbázisok, és nem - vagy hibásan - dolgozzák fel a szükséges tranzakciókat, melyek a konzisztens állapotot elérését hivatottak leírni. Nem tisztázott, hogy mi történik ha egy alkalmazás menet közben kapcsolódik be a felhőbe és nem üres adatbázissal indul. Az sem egyértelmű, hogy a tranzakciós logok meddig tárolódnak a konténerben. Tapasztalatom szerint ezek az állományok gyakran sokkal több tárhelyet foglalnak mint maga az adatbázis, a feldolgozásuk pedig néha gyötrelmesen lassú és kiszámíthatatlan. Ez a felhasználói élményt óriási mértékben rontja.

Mint fejlesztő valamelyest tudom követni, hogy mi történik a program futtatása során. Ha az alkalmazás egy másik példányát, egy másik eszközön elindítom, akkor tudom, hogy kell egy rövid idő amíg az iCloud konténer helyi másolata összeszedi a módosításokat, feldolgozza a tranzakciókat, majd frissíti a felületet és megjeleníti az aktuális, frissített állapotot. Normális esetben erről a felhasználó semmit sem tud, ő csak azt szeretné ha olyan állapotban látná az adatait a telefonján ahogyan azt a laptopján hagyta. Ehhez pedig sok, időigényes folyamatnak kell lefutnia a háttérben, amelyről nincs semmilyen visszajelzés a felhasználói felületen. Megtévesztő.

Hiányos dokumentáció, kevés példa

A library-style alkalmazások felhősítésére vonatkozóan, sajnos rendkívül kevés, hiányos és pontatlan dokumentáció áll pillanatnyilag a fejlesztők rendelkezésére, a félig-meddig működő példaprogramok számát pedig egy kezemen meg tudnám számolni. Nagyon várom, hogy az elkövetkező időszakban bővüljön az elérhető fejlesztői dokumentációk részletessége és információtartalma. A technológia és az irány nagyon jó, de a részletekben bújik meg az ördög, ezen pedig bőven van még mit javítani. A magam részéről pillanatnyilag parkolópályán állok a témával kapcsolatban. Nem szeretnék hekkelős, idegesítő, csak félig működő megoldást szállítani, inkább türelmesen megvárom, hogy az Apple megmutassa a helyes irányt és pótolja azon hiányosságokat amelyek egy valóban jól működő implementációhoz szükségesek.

Bye WP, Hello OP!

2012-04-12T14:49:00+02:00

A mai nappal leszámoltam a WordPress blogmotorral és egy új megoldásra váltottam, az Octopress-re. A WordPressel már hosszabb ideje az volt a bajom, hogy utáltam bejegyzéseket szerkeszteni a beépített szerkesztőjében. Tökéletes mint tartalom kiszolgáló, de a szerkesztő rész mindig is távol állt tőlem. Az utóbbi időben már nem is használtam, offline írtam meg a bejegyzéseket, majd utólag töltöttem fel és szerkesztettem a megjelenést. Azonban iPad-ről ez meglehetősen nehézkesen ment, a szerkesztőben nehézkes volt a navigálás.

Már a blog életének korai szakaszában is volt egy kósza kísérletem arra, hogy HTML helyett valami kényelmesebb szintaxissal szerkesszem a bejegyzéseket. Az utóbbi időben rengeteg alkalmazás jelent meg mind iOS-re, mind desktopra melyek támogatják a Markdown szintaxist, és egyébként is kényelmes számomra ez a szerkesztési forma így végül az Octopress mellett tettem le a voksomat.

Az Octopress - azon túl, hogy megemészti a Markdown kifejezéseket - azért is tetszik, mert nem használ adatbázist a tartalom kiszolgálásához, hanem a beléje pakolt .markdown állományokat olvassa fel és generálja le belőle a statikus tartalmat. Ezáltal a kiszolgálás sebessége összemérhetetlen a dinamikusan renderelt tartalommal.

A blogmotor cseréjével egyúttal felhelyeztem a koronát azon korábbi törekvéseimre, melyek az egyszerűsítést célozták. Ennek eredményeként a hozzászólások és a sidebar-on elhelyezett photostream estek az áldozatául. A hozzászólások eddig sem töltöttek be komolyabb szerepet az oldal életében, a fotó folyam azonban szerves részét képezte az utóbbi időben tett erőfeszítéseimnek, ezért az egy külön menüpontot kapott, amely a Flickr photostream-re linkel.

A legutóbbi, WordPressben használt design már eléggé letisztult volt, mentes mindenféle zavaró elemtől. Az új megjelenés ezt az irányt viszi tovább. Mivel jellemzően szöveges tartalmat osztok meg, néhány képpel kiegészítve így a szöveges megjelenítés kapja a legnagyobb hangsúlyt. Itt lép a képbe egy másik szívemhez közel álló tulajdonság melyet az Octopress szolgáltat: a kódrészletek szerkesztése és megjelenítése egyszerű, ízléses és jól olvasható.

Szoftveres élményeim

2011-12-14T14:29:02+01:00

Szoftveres szempontból mindenképp remek nap volt a tegnapi. Hosszas várakozás után megjelent végre a TextMate 2, a legjobb szövegeditor ami létezik. Mac-re váltás után az editor választás kérdése vált a legégetőbbé, de hamar triviálissá vált, hogy a TextMate-nél nem létezik jobb választás, egyfajta de facto standard a Mac-es szoftver- és webfejlesztők körében. Miután ráálltam a használatára hamar kiderült, hogy ez a szoftver messze többet tud mint amit eredetileg elvártam egy ilyen alkalmazástól így hosszas olvasgatás és ismerkedés után teljesen magával rántott, így természetesen azonnal az alapértelmezett editorommá vált.

Az elmúlt években azonban nagyon lelassult a fejlesztése, ami elsősorban azért okozott gondot, mert az időközben megjelent OS X verziókkal már nem volt 100%-os. Tökéletesen működött ugyan, de nem volt az a natív, pörgős kis program mint amilyennek a Tiger alatt megismertem. Sokáig az is kérdéses volt, hogy az új, 2-es verzió elkészül-e valaha. Nagyon húzódott a fejlesztése és már közel jártam ahhoz, hogy másik editorra váltsak, a Sublime Text személyében. Tegnap végül bejelentették a TextMate 2 Alpha-t. Még ismerkedem az újdonságaival, de az már látszik, hogy érdemes volt várni rá, hozza a korábban megszokott minőséget.

A tegnapi napom másik fontos felismerése volt szoftveres szempontból, hogy évtizedes szoftverfejlesztési tapasztalattal a hátam mögött ideje lenne valami kis kódbázist építenem, amelyben a gyakran használt, vagy ismétlődő kódrészleteket tudom gyűjtögetni és rendezni. Ezidáig mindig a korábbi forráskódokból kerestem elő azokat a kódrészeket amelyekre épp szükségem volt és tudtam, hogy van rá korábbi megoldásom. Ez azonban semmiképpen sem nevezhető hatékony megoldásnak. Ebből az apropóból kezdtem neki a keresésnek, és találtam rá a CodeBox nevű alkalmazásra, amely pontosan azt tudja amit szerettem volna: kódrészletek tárolását, keresését és rendezését. Ezen túlmenően van egy remek tulajdonsága, melyet csak a megvásárlását követően fedeztem fel, mégpedig, hogy teljes mértékben kiváltja a TextExpandert. Lehet benne létrehozni ún. rövidítéseket, melyek segítségével egy meghatározott karaktersorozatot egy másikra cserél. Ez kódolásnál is nagyon jól jön - bár ezt a TextMate beépített és kiegészíthető csomagjaival szoktam alkalmazni - de más esetekben is alkalmazható, mikor egy gyakran használt hosszabb szövegrészt szeretnék gyorsan, pikk-pakk létrehozni, pl.: aláírás, bankszámlaszám, telefonszám, link, státuszüzenet.

Végezetül, az Apple tegnap jóváhagyta az iMunin nevű iOS alkalmazásomat, melynek segítségével szervererőforrásokat lehet monitorozni iPhone-ról és iPad-ről.

Steve Jobs életrajz

2011-11-28T13:30:13+01:00

A megjelenés napján vásároltam meg Walter Isaacson életrajzi könyvét Steve Jobsról. Az iPad teljesen átformálta az olvasási szokásaimat és annak ellenére, hogy nagyon szeretem a klasszikus papír alapú könyveket, az utóbbi időben jellemzően inkább ekönyveket olvasok. Ezek minden szempontból praktikusabbak és kényelmesebbek számomra, így nem volt kérdés, hogy ezt az életrajzi könyvet is ebben a formában fogom elolvasni. Ez vezérelt amikor megvásároltam az eredeti angol nyelvű ebookot. Nem számítottam arra, hogy a magyar fordítás is megvásárolható lesz elektronikus formában (pedig ha jól tudom így lesz, és a papír alapú változattal egy időben teszik elérhetővé).

A könyv tele van olyan jelzőkkel, melyeket sosem hallottam még angolul, ezért kicsit nehézkesen indultam neki. Lassacskán aztán belejöttem, az utolsó 150-200 oldalt egy nekifutással olvastam végig, szinte megállás nélkül. Azt a célt tűztem ki, hogy a magyar kiadás megjelenéséig befejezem a könyvet, így kb. egy hónapom volt, hogy elolvassam, szabadidőmben, amiből meglehetősen kevés van. Nem volt könnyű olvasmány, de ma hajnalban, a magyarországi megjelenés előtt néhány órával teljesítettem a kitűzött célt.

Tartottam attól, hogy csak a géniuszt, a látnokot, a zsenit fogja bemutatni a mű, egyfajta tisztelgésként a személy előtt, akiről szól. Ezzel ellentétben a könyv bepillantást enged egy nagyon komplex személyiség gondolataiba és világnézetébe, amely a normális emberi értékeket valló olvasó számára gyakran megkérdőjelezhető. A könyvből megismerhető, hogy Steve Jobs hogyan bánt az emberekkel, hogyan viszonyult azokhoz akiket tisztelt és szeretett illetve akiket egyszerűen csak hülyének tartott. Valamint, az is ahogyan ezen viszonyai az egyik végletből a másikba csaptak át. Bemutatja a személyt, akiről meglehetősen keveset lehetett tudni: az örökbefogadott gyermeket, a férjet és családapát, a betegséggel küzdő embert.

Address Is Approximate

2011-11-25T11:15:39+01:00

Viszontagságos autóvásárlás

2011-10-07T17:51:22+02:00

Úgy tűnik, hihetetlen pechünk és egyben óriási szerencsénk van, amikor nagyobb vásárlásra adjuk a fejünket. Így volt ez amikor építkeztünk és a vállalkozó folyamatosan szivárogtatta a befizetett pénzeket az építkezéstől. Sokáig azt gondoltuk, hogy minden a legnagyobb rendben van, épül a ház és hamarosan beköltözhetünk. Egy ponton aztán borult a bili és kiderült, hogy az alvállalkozók saját pénzükből finanszírozták az addig elkészült beruházások nagy részét, az általunk befizetett összegek pedig egy másik építkezéshez szivárognak. Végül, még ha viszontagságosan is, de felépült a ház és be tudtunk költözni. Ezért mondtam, hogy óriási szerencsénk is van, mert millió rémtörténetet lehet hallani, amikor a vállalkozó felszívódik és a vevők bottal üthetik a pénzük nyomát. Nekünk szerencsére lett házunk, tető is van rajta és még a falból sem bontottak ki semmit az alvállalkozók (legalábbis reméljük).

Ami miatt most billentyűzetet ragadtam az a tavalyi autóvásárlásunkkal függ össze. Hosszabb ideje spóroltunk már egy új, nagyobb és biztonságosabb autóra és elérkezettnek láttuk az időt, hogy a meglévőt lecseréljük. Alapvetően használt autóban gondolkodtunk, így hosszas keresgélés vette kezdetét. Megnéztünk jópár autót, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy a kiszemelt járgányok előélete nem nevezhető makulátlannak. Márpedig a mi elsődleges elvárásunk az volt, hogy egy kifogástalan és hosszú távon is megbízható, biztonságos autót vásároljunk. A sok kudarc után ugyanoda jutottunk mint amikor az előző autónkat vettük, történetesen, hogy nem merjük bekockáztatni a használt autó vásárlását, inkább egy új autóra mozdulunk rá.

Mivel a márka és a típus már megvolt, így bementünk egy jónevűnek tűnő helyi márkakereskedésbe érdeklődni. Hosszas alkudozás után szóban sikerült megállapodni a kereskedővel, és amint részünkről is zöld utat kapott a projekt, felkerestem őket, hogy szerződésben is rögzítsük mindazt amiről szóban korábban megállapodtunk. Látszólag minden rendben ment a szerződéskötéskor, egyetlen problémám a teljesítésre vonatkozó határidő volt. A szerződésben ugyanis több hetes szállítási határidőt kötöttek ki, míg a fizetési határidő a szerződéskötéstől számított egy hét volt. Mikor ezt szóvá tettem megnyugtattak, hogy természetesen ez csak biztonsági kitétel a szerződésben. Bármi történhet az autóval szállítás közben, így nem kockáztathatják, hogy nem tudják szerződéses határidőre teljesíteni az átadást. Tudom, naív voltam, de akkor és ott számomra elfogadhatónak tűnt a szóbeli kiegészítést és aláírtam a szerződést.

Pár napon belül értesítést kaptunk, hogy az autónk meg is érkezett a telephelyre. Boldogan mentünk megtekinteni a járgányt és határidő előtt teljesítettük a szerződés ránk eső részét. Persze nem ok nélkül. Abban bíztunk, hogy minél hamarabb rendezzük az anyagiakat, annál hamarabb megkapjuk az autót is. Úgy emlékszem hétfő volt amikor részünkről megtörtént a teljesítés. Rákérdeztem a kereskedőre, hogy ugye a héten le is bonyolítják a papírmunkát és a hét végére már vihetjük a kocsit. Ekkor ért az első meglepetés. A kereskedő ugyanis elkezdett halandzsázni a bürokratikus ügyintézés pokláról és közölte, hogy ebből a héten már biztos, hogy nem lesz autó.

Titkon azért bíztunk még benne, hogy péntekig megcsörren a telefon, de sajnos ez nem történt meg. Egy hét elteltével érdeklődtem, hogy mi a helyzet, de a dolgok csak bonyolódtak. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy talán három héten belül meglesznek a papírok. HÁROM HÉÉÉT??? Egyszerűen nem akartam elhinni. Mi tarthat három hétig egy új autó forgalomba helyezésén? Ekkor a kereskedő felvilágosított, hogy az autóikat finanszírozó bankkal történő ügyintézés eltart egy darabig. Persze erről korábban szó sem esett, és határozottan állították, hogy egy héten belül meglesz az átadás. Innentől kezdve már tudtam, hogy itt komoly gondok vannak és kézbe kell vennem az ügyet. Beszéltem egy ügyvéd barátommal aki felvilágosított, hogy jó nagy fasz voltam, hogy aláírtam a szerződést, nem igazán tehetek semmit, de legalább próbáljak meg nyomást gyakorolni a kereskedőre.

Ekkor vettem fel a kapcsolatot a márka magyarországi importőrével. Azonnal kézbe vették az ügyemet, tájékoztattak az ügyintézés menetéről és nonszensznek nevezték a kereskedő időhúzását. Másnap kaptam egy visszahívást, hogy egyeztettek a kereskedővel és azt az ígéretet kapták, hogy még a héten rendezik a papírmunkát és vihetjük is a kocsit. Kérték, hogy - lehetőség szerint - jelezzek nekik vissza, hogy minden rendben ment-e az átadással és kaptam egy közvetlen elérhetőséget is. Egy hét csendet követően ismét érdeklődtem a helyi kereskedőnél, hogy mi a helyzet, de természetesen semmi előrelépés nem történt. Közben azonban hallottam a pletykákat, hogy a kereskedőnek komoly anyagi problémái vannak és mostanában teljesen megszokottá vált náluk a csúszás és az időhúzás, örüljek neki, ha egyáltalán lesz autóm. Mit is mondhatnék, nem voltam valami boldog. Az utca embere szerint az általános eljárás a következő volt: az aktuálisan befolyt összegekből finanszírozták a várólistán lévő ügyfelek autóit, míg az új belépőket váratták amíg új ügyfél érkezett.

Ekkor aztán elgurult a gyógyszer, és elkezdtem minden követ megmozgatni, nehogy hoppon maradjunk. Természetesen az importőr volt a legnagyobb adu a kezemben, de közben folyamatosan konzultáltam ügyvéddel is. Az erőfeszítésemnek hamarosan meglett a részeredménye. Telefonált a kereskedő, hogy elhozhatom az autót P-s rendszámmal, majd pár napon belül meglesznek a papírok is és mehetek a saját rendszámért. Ekkor már tényleg úgy tűnt, hogy sínen vannak a dolgok. A bibi az volt, hogy P-s rendszámmal nem vezethettem az autót, arra csak a kereskedés alkalmazottjai voltak jogosultak. Persze ők állították az ellenkezőjét. Részben már örültem, hogy legalább az autó megvan, de nem lehettem nyugodt, hogy az nálam is fog maradni.

Újabb hetek teltek el és nem lett rendszám, nem került a nevemre az autó. Bár szerződés szerint a kereskedő még belefért a szállítási határidőbe, az vesse rám az első követ, aki nem aggódott volna a helyemben és nem forszírozta volna, hogy mielőbb rendeződjön az ügye. Főleg annak tudatában, hogy reális esélye volt annak, hogy a kereskedő csődöt jelent, miközben az autó nincs a nevemen. Ekkor ismét a importőr vette kézbe az ügyet és biztosítottak afelől, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtörténjen a hivatalos átadás. Pár nap telt el és hívtak, hogy minden akadály elhárult, megvan a rendszám és rendben vannak a papírok is. Az importőr a nyomásgyakorláson túl egy jelképes kompenzációt is kialkudott a részünkre, le a kalappal!

Miután az ügy lezárult, még blogolni sem volt kedvem az esetről, örültünk, hogy megúsztuk az esetet. Ami miatt - így egy év távlatából - mégis aktuális lett ez a bejegyzés az az, hogy a kereskedés a napokban végelszámolás alá került. A honlapjukon feltüntetett információk szerint ügyfeleiket a cég vagyonából fogják kompenzálni. Őszintén sajnálom azokat akiknek esetleg folyamatban lévő ügyük volt a céggel és érinti őket a végelszámolás. Tudom, hogy könnyedén lehetnénk most mi is a károsultak között és talán csak hajszálon múlott, hogy nem jöttünk ki rosszul az esetből.

R.I.P Steve

2011-10-06T09:02:32+02:00

Ma esti keynote jóslatom

2011-10-04T15:12:03+02:00

Pár óra múlva kezdődik az őszi keynote és hamarosan bemutatásra kerül az új iPhone. Korábban már többször is előfordult velem, hogy túlzott elvárásokkal indultam neki a bemutatónak és csalódottan álltam fel a monitor elől a keynote befejeztével. Alapvetően nem vagyok híve a jósolgatásnak, de most úgy érzem, össze kell foglalnom, hogy milyen bejelentéseket várok az este folyamán. Ha a saját igényeimből indulok ki, akkor én egyetlen dolgot szeretnék: megnövelt akkumulátor kapacitást. Na, ez az ami biztosan nem lesz, mert egyszerűen nincs olyan forradalmi, új megoldás ami ezt lehetővé tenné. Íme a lista ami véleményem szerint reálisan várható:

Egy darab új iPhone kerül bemutatásra, vélhetően iPhone 4S néven.
Nem lesz új iPhone design, maximum ráncfelvarrás - 1mm itt, egy kis kerekítés ott - de semmi extra.
Lesz viszont hardverfrissítés a készüléken belül: A5-ös processzor, memória bővítés és nagyobb felbontású kamera.
Demózni fogják az iOS 5-öt. Itt el tudok még képzelni apró újításokat, de semmi jelentős változtatást röviddel az iOS 5 GM megjelenése előtt.
Bemutatják és demózzák majd az új hangfelismerő rendszert, melyet természetesen csak az új iPhone tudhat majd magáénak.
Kinyírnak pár régi iPodot, a maradékból pedig bemutatják a ráncfelvarrott verziókat.

Röviden szerintem ennyi, ezeket várom az eseménytől (a szokásos piaci elemzéseken és számmisztikán túl). Hamarosan minden kiderül.

UPDATE: 6-ból 5.5 talált. Felet azért nem adtam meg magamnak, mert az iPodokkal kapcsolatban nem történt érdemben frissítés. Lehet fanyalogni, hogy az Apple nem váltotta meg a világot, de egy évvel az iPhone 4 után ezt egy tissztességes frissítésnek gondolom. Ennyi!

Motoros fotózás

2011-09-26T13:00:39+02:00

Egy régóta tervezett fotós projektet sikerült az elmúlt héten abszolválni Gyula barátommal. A projekt apropója a Gyula által vásárolt Honda Hornet motorkerékpár volt. Régóta tervezgette már, hogy fog venni egy motort, én pedig mindig mondtam neki, hogy amint meglesz a gép csinálok róla egy jó kis sorozatot.

Nemrég meg is lett a motor, úgyhogy elkezdtem helyszín után nézelődni, ahol megcsinálhatjuk a fotókat. A környéket körbeautózva egyhamar találtam két helyszínt amely alkalmasnak tűnt és az időpontot is sikerült belőni a 6 és 7 óra közötti (golden hour)) időablakra. Már csak egy alkalmas napot kellett találni, amikor az időjárás is megfelelő és mind a ketten ráérünk egy pár órára a kitűzött időpontban.

A múlt héten minden összeállt és megcsináltuk a fotósorozatot. Teljesen üres fejjel indultam el a helyszínre. Megfigyeltem, hogy gyakran elkövetem azt hibát, hogy fejben kialakul egy elképzelés amelytől a helyszínen képtelen vagyok elszakadni. Lehet ez egy ideálisnak tűnő fénybeállítás vagy egy fejben kigondolt kompozíció, amely valamely oknál fogva nem működik, én pedig erőltetem, de csak nem akar összeállni. Így a mostani fotózás alkalmával a helyszínen dőlt el minden, ezért - a legnagyobb szerencsémre - vittem magam minden lehetséges eszközt és fényformálót, hogy szükség szerint bármelyiket lehessen alkalmazni. Végezetül egy rendkívül egyszerű összeállítással, egy fehér áteresztő ernyő, egy fényformálók nélküli rendszervaku és egy átmenetes ND4-es szűrő segítségével készült a fotók túlnyomó része.

Az ND4-es szűrőre azért volt szükség (és ez csak a helyszínen derült ki), mert szerettem volna kiemelni a naplemente gyönyörű lilás, narancsos színeit, a rádiós vakukioldót azonban nem tudtam 1/100-as záridőnél rövidebbel használni. A Phottix Aster vakukioldóval egyébként is meggyűlt a bajom, mert mint a legtöbb hasonló eBay-es kioldónak, úgy ennek is megvannak a maga betegségei. Most sikerült megtapasztalnom, hogy kültérben mennyire használhatatlanná tud válni az eszköz, mikor 3 méteres távolságból a vevő már nem érzékeli a vezérlő jeleit.

Összességében azonban remek hangulatban és eredményesen zárult a fotózás, és nagyszerű képeket sikerült rögzíteni.

Portré gyakorlat

2011-09-10T08:55:05+02:00

A minap rábeszéltem Anitát, hogy álljon modellt nekem egy kis portré fotózáshoz. Ki akartam próbálni pár dolgot, gyakorolni is szerettem volna és nem utolsó sorban az új 70-200 f/2.8L objektívet is tesztelni kellett. Filózgattam, hogy a meglévő 24-105 f/4L és 70-200 f/4L mellé kellene egy 17-40 vagy 16-35-ös, mivel eladtam a 8mm-es Samyangot és az EOS 500D vázat is. Nagylátó nélkül maradtam.

A Samyang nagyon jó kis obi volt az árához képest, de az 5D vázon sajnos nem rajzol teljes kört, mi több a napellenző erősen belelóg a képbe, ahogyan azt írtam is korábban. Az 500D-n elég gyakran használtam a halszemet, de mivel a váz eladósorba került így végül úgy döntöttem, hogy ettől is megválok. Egy szó mint száz, gondolkodtam rajta, hogy beruházok egy 17-40 vagy 16-35-re, de mivel az utóbbi időben a 70-200 f/4-et használtam a leggyakrabban így inkább a fényerő mellett döntöttem, annak ellenére, hogy elégedett voltam a korábbi f/4-es lencsével is. Ment tehát a 70-200 f/4 is és jött helyette az f/2.8. Persze dilemmáztam, mint a legtöbben akik f/4-től váltanak f/2.8-ra, hogy az az egy fényérték megéri-e a beruházást, de végül arra jutottam, hogy nekem mindenképpen megéri és ha a téma nem követel nagy mélységélességet akkor inkább nyitom nagyobbra a blendét, minthogy az érzékenységet kelljen magasabbra állítanom. Kacérkodtam még az f/4L IS illetve a f/2.8L IS gondolatán is, de a képstabilizátoros verziókat hamar elvetettem a következők miatt. Az első és legfontosabb ellenérv az f/2.8L IS ellen az ár volt, azt hiszem ezt nem is kell ecsetelni, majd’ duplájába kerül az IS nélküli verziónak. A második, hogy elsősorban portrézáshoz használom a telét és bár - a reciprok szabály alapján - 200mm-es állásban nem illik 1/200-as záridő alá menni, de mivel vakut használok így nyugodtan tudok akár 1/60-as záridővel is dolgozni úgy, hogy tűéles maradjon a kép. Harmadrészt van egy izgága, örökmozgó kislányom akit gyakran fotózok, képstabilizátor ide vagy oda, esély sincs rá, hogy 1/30-as záridő mellett éles képet készítsek róla az IS-re hagyatkozva (vaku nélkül). Persze szó sincs arról, hogy nem tartanám jó dolognak a képstabilizátort, hisz életet is tud menteni, csupán mérlegeltem a lehetőségeket és ezek voltak az ellenérveim.

Visszakanyarodva a portrézáshoz, megkértem Anitát, hogy álljon modellt nekem. A főfényem egy 60x60cm-es softbox volt. Készítettem pár képet, hogy belőjem a megfelelő expozíciót a softboxhoz és a háttérhez. Ezután a főfénnyel ellentétes oldalra beállítottam egy másik vakut élfény gyanánt. Csak egy flag-et tettem az élfényre, hogy az objektív számár kitakarjam a villanást és csak Anitát érje a fény. A Phottix Astert használtam vakukioldónak. Ez a cucc pont annyit tud amennyibe kerül: manuális módban elsüti a távoli vakukat. A doksi szerint az Aster 1/200-as sync speedet tud, de saját tapasztalatom szerint 1/125-ös záridőnél gyorsabbal csak ritkán birkózik meg, de még jobb ha 1/100 fölött nem erőlteti az ember. Maradtam is az 1/100-as záridőnél, de sajnos még így is lett jópár kép ahol a redőny belógott a képbe. Persze ezért az árért nem lehet csodákat várni :)

Elkattintottam pár képet és egy nagy adag tapasztalattal lettem gazdagabb. Rengeteg hiba van amit időről-időre elkövetek, hol a kapkodás/figyelmetlenség/felületesség miatt, hol csak simán a lámpaláz teszi ezt velem. Az ilyen gyakorlások segítenek abban, hogy ezekre a hibákra fényt derítsek (stílszerűen) és rutinszerűvé alakítsak jól bevált, illetve kiiktassak rosszul vagy hibásan rögzült dolgokat.

A hosszas bevezető után néhány fotó. Tudom, hogy messze nem tökéletesek a képek és sok hibát magam is felfedeznem utólag, az “előhívás” során, de úgy gondolom, hogy vállalható minőségű fotókat sikerült készíteni. A profikat kérem, hogy ne kövezzenek meg a fenti kijelentéseimért, de örömmel veszem az építő jellegű kritikákat! Motorosoknak széles utat, fotósoknak jó fényeket!

Steve Jobs beszéde

2011-09-07T19:43:47+02:00

Többször is előfordult már, hogy baráti beszélgetés során felhozódott ez a méltán népszerű beszéd, melyet Steve Jobs tartott a Stanfordon, 2005-ben. Nem vagyok rajongója Jobsnak, de ebben a beszédben rendkívül bensőségesen beszél a magánéletéről, a világnézetéről, a sikereiről és kudarcairól, de leginkább a saját életéről, mely igen megindító és példa értékű. Úgy gondolom, hogy lehet belőle tanulni:

Praktica

2011-08-05T14:42:33+02:00

Az elmúlt héten kaptam kölcsön egy fotózás erejéig Laci barátomtól egy keletnémet csodát, egy Praktica MTL50-es filmes fényképezőgépet. Alapvetően nem is fotózásra hozta, hanem csak azért, hogy megcsodálhassam ezt a remek kis szerkezetet, amelyet annak idején rengeteget nyüstölt és amellyel megtanult fotózni. Bár film nem volt a gépben, így nem volt alkalmam élesben kipróbálni, de akkor is nagy élmény volt kézbe fogni a masinát. Igazi retró fémváz, bőr tokban, 50mm-es 1.8-as Pentacon objektívvel, beépített fénymérővel. Kicsit utána is olvastam a gépnek és kiderült, hogy voltak komoly típushibái a váznak, mint például a zárszerkezet beakadása. Ez a példány Laci elmondása alapján azonban kifogástalanul működött és működik is a mai napig.

Ezt követte az ötlet, hogy le kellene fotózni a gépet. Fehér A3-as papírlapokat terítettem az asztalra, a háttérbe pedig felhúztam egy fehér hátteret. Jobb oldalról egy 60x60-as softbox biztosította a megvilágítást 430EX vakuval, a kép bal oldala azonban erősen árnyékba borult így onnan egy fehér derítőlappal derítettem. Sajnos nincs derítőlap tartóm és “voice activated állvány” sem volt a közelben, így egy elég esetleges megoldást kellett alkalmaznom a fényvisszaverő kitámasztására, a közelben lévő különböző kisebb-nagyobb tárgyak segítségével. A tárgy és a háttér távolsága, az 1/100-as zársebesség (kézből fotózva) illetve a 11-es blendenyílás miatt a háttér erősen beszürkült, amire számítottam is, így külön megvilágítást kapott a háttér egy 580EX vaku segítségével. A végeredmény nem lett tökéletes, bőven lehetne még finomítani rajta, de alapvetően elégedett vagyok az elkészült fotóval, hisz pontosan úgy sikerült a megvalósítás ahogyan azt terveztem. Íme a végeredmény:

Samyang 8mm Fisheye

2011-07-06T07:30:19+02:00

Régi nagy vágyam volt egy halszem optika beszerzése, melyre a közelmúltban sor került. Imádom a Canon L-es objektívjeit, de sajnos ebben a kategóriában a Canon EF 8-15mm f/4L szóba sem jöhetett borsos ára miatt. A Sigma halszemek mindössze fele annyiba kerülnek mint a Canon, de még mindig soknak találtam a 200eFt körüli összeget, elsősorban azért mert ezt az obit elsősorban játékra, kísérletezgetésre szántam. Elkezdtem nézelődni a teljesen alsó kategóriás szegmensben és így akadtam rá a Samyang 8mm f/3.5 halszem optikájára (Made in Korea).

Az egyik legfontosabb dolog ezzel, valamint a gyártó többi típusával kapcsolatban, hogy teljesen manuális. Nincs semmilyen elektronikai összeköttetés a lencse és a váz között, ebből kifolyólag nincs autófókusz és a rekeszt sem lehet a gépvázról állítani, csak az objektíven lévő gyűrű segítségével. Ezek ismeretében persze egy kicsit nehezen szántam rá magam, hogy egy ilyen manuális lencsébe fektessek, de végül beláttam, hogy ennek nincs különösebb kockázata. Az autófókusz hiánya nem igazán problémás, hisz majd’ minden állásban éles képet ad a nagy látószög miatt. A manuálisan történő rekeszállítás pedig csak akkor problémás, ha valamely oknál fogva nagyon le van rekeszelve az objektív, mert a keresőben már eleve a rekeszelt kép látható - úgy, mintha a gépvázon folyamatosan nyomva tartanánk a mélységélesség előnézet gombot - így szegényes fényviszonyok között elég sötét a keresőben látható kép, amely megnehezíti a komponálást. Blende prioritásos és manuális módban tökéletesen használható.

Nem szeretnék belemenni részletes elemzésbe (itt és itt található részletes leírás), csupán néhány saját észrevételt szeretnék megosztani. Az objektív felépítése masszív, súlya kb. fél kiló. A gyűrűk könnyen és precízen járnak. A fókusz közelpontja 30 cm, a rekeszt 1/2 fényértékenként lehet állítani f/3.5-től f/22-ig, amely diszkrét kattanással áll a helyére. A kidudorodó frontlencse körül napellenző található, melyet nem lehet eltávolítani. A Canon verzió EF bajonettel rendelkezik, így croppos és full-frame vázra egyaránt szerelhető. Általában az 500D vázon szoktam használni és kifogástalanul működik. Az 5D-n a nagy méretű érzékelő miatt a napellenző látszódik az elkészült képeken, amit persze egyszerűen ki lehet vágni utómunka során. Ebből kifolyólag sajnos nem rajzol kör alakú képet, mint például a Peleng 8mm, de mivel én szeretem méretre vágni az elkészült fotókat, hogy azok teljesen ki legyenek töltve tartalommal, így ez nekem nem negatívum.

A kép minőség egy kicsit kompromisszumos. Sajnos ez élesség köszönő viszonyban sincs az általam megszokott Canon objektívekkel és erősen CA-zik is, de az árcédulára tekintve ez bocsánatos bűn. Tájképek, csillagok, panorámák és érdekes, vicces képek elkészítéséhez gyakran jól jön egy ilyen nagy látószögű darab, amely pillanatnyilag nagyon jól kiegészíti a meglévő objektív parkomat, amely most így néz ki:

Samyang 8mm f/3.5
Canon EF-S 18-55mm IS f/3.5-5.6
Canon EF 24-105mm f/4 L IS USM
Canon EF 50mm f/1.8 II
Canon EF 70-200mm f/4 L USM

Aperture adatbázis javítás

2011-06-03T16:37:28+02:00

Nagytakarítást végeztem a kissé már meghízott Aperture Library-ben, 2002-ig visszamenően. 8-900 fotót töröltem ilyen-olyan okból kifolyólag (duplikáció, életlenség, zajosság stb.). Ürítettem az Aperture lomtárát, majd amikor rutinból ismételten CMD-SHIFT-BCKSPACE-t ütöttem feltűnt, hogy az üres kukából megint akar törölni 79 bejegyzést. Ez a 79 bejegyzés azonban nem volt látható sehol sem, de az Aperture mégis ragaszkodott hozzá, hogy törölni akarja őket. Az újraindítás és a jogok javítása (Disk Utility) sem vezetett eredményre, végül Google-ben találtam rá a megoldásra.

Az Aperture a CMD-OPTION gombok nyomva tartásával lehetőséget ad bizonyos adatbázis műveletek elvégzésére:

Nálam az alapértelmezett “Repair Database” vezetett eredményre és a javítás befejeztével elő is került a 79 db törölt tétel a kukából, melyektől már gond nélkül meg tudtam szabadulni. Nem egy nagy cheat, de jó tudni, hogy ilyen is van.

Virág az esőben

2011-05-25T13:04:40+02:00

A hirtelen jött nyári zuhéban fotóztam Anita kedvenc kis virágját, ahogy potyognak rá az esőcseppek. Épp pár nappal korábban készítettem pár tesztképet az EF 70-200-as objektívvel ugyanerről a virágról, verőfényes napsütésben. Összehasonlíthatatlan a két fotó. Hihetetlen, hogy a vízcseppek milyen sokat dobnak az összhatáson, meg persze a kellemes szűrt fény is hatásosabb, igaz kicsit fentebb is kellett csavarni az ISO érzékenységen.

Battle At F-Stop Ridge

2011-05-20T10:01:04+02:00

PS: a rádiós a kedvencem a Beauty Dish-sel :)

Nikon Girl

2011-04-17T14:30:09+02:00