Szerver üzemeltetés során az egyik leggyakoribb igény – webszerver építése mellett – egy stabil, magas rendelkezésre állású és biztonságos tűzfal kialakítása. Nálam általában az iptables és az ipfw a favorit. A legelképesztőbb dolgokat be lehet velük állítani, a költség vonzata pedig kimerül egy megfelelő hardverkonfiguráció beszerzésében. Nem véletlen, hogy sok nagyvállalat teszi le a voksát Linux alapú tűzfal megoldás mellett, még akkor is ha a teljes informatikai rendszer Windows alapú szervereket, klienseket és szolgáltatásokat tartalmaz.

Ahogyan a bejegyzés elején már említettem, nem riadok meg néhány shell szkript megírásától, így az iptables konfigurációja sem szokott problémát okozni. Mi több, az iptables eleve biztosítja, hogy az elkészített szabályokat egyetlen parancs kiadásával egy állományba mentsük, ahonnan később könnyedén visszatölthető a mentett állapot (iptables-save). Sok Linux disztribúció már alapértelmezetten tartalmaz valamilyen inicializáló szkriptet a tűzfal szabályok betöltésére így nincs is különösebb gond addig amíg csak néhány port engedélyezéséről és/vagy átirányításról van szó. Amikor a szabályok száma drasztikusan elkezd növekedni és ezeket napi szinten kell módosítani, finomhangolni, akkor a legnagyobb geek rendszergazda is belátja, hogy nem feltétlenül ez a leghatékonyabb módja az üzemeltetésnek. Ha ilyen helyzetben találod magad, akkor lehet szükséged a Firewall Builder alkalmazásra.

A Firewall Builder egy platformfüggetlen GUI a különböző platformok tűzfalainak menedzseléséhez, amely fut Windowson, Linuxon és legnagyobb örömömre Mac OSX-en is. Igaz, hogy engem csak az iptables-re és az ipfw-re vonatkozó részek érintenek, de impozáns a támogatott platformok listája:

• iptables
• ipfw
• pf (Packet Filter)
• Cisco ASA/PIX
• Cisco ACL
• HP ProCurve ACL

Régebben egy Cisco SOHO routert használtam, amely ACL-jének a kezelését manuálisan konfigurálgattam, mert a webes felülete sosem akart rendesen működni. Sokszor vért izzadtam mire sikerült a kívánt beállításokat elvégeznem, jól jött volna akkor is ez a szoftver. A Check Point tűzfalmegoldásánál találkoztam ehhez hasonló, grafikus felhasználói felületen történő adminisztrációval, de az leginkább fájdalmas emlék számomra.

A Firewall Builder mindamellett, hogy remek felületet biztosít a tűzfal létrehozására és adminisztrálására, további remek kényelmi és biztonsági funkciókat is biztosít. Képes az elkészített szabályokat ellenőrizni és analizálni, figyelmeztet, ha egy beállítás “kitakar” egy másikat vagy esetleg ütközik vele. Egyszerűen lehet meglévő beállításokat duplikálni további szerkesztéshez vagy rendezni a szabályok sorrendjét. Új szolgáltatásokkal, hosztokkal és csoportokkal lehet kiegészíteni a meglévő szabályrendszert, akár egy egyszerű drag-and-droppal.

A csoportok és meta objektumok létrehozása különösen nagy segítség a mindennapi adminisztrációban, melyekkel olyan egységeket is létre lehet hozni amelyek fizikailag nem is léteznek. Ezek lehetnek címtartományok, egyedi ip címek, hálózati interface-ek, sőt akár text állományból is be tudja olvasni az abban regisztrált címeket. A routing tábla adminisztrációját is el lehet végezni a szoftver felületén keresztül, valamint óriási segítséget nyújt a virtuális hálózati interface-ek létrehozásában. Alapértelmezetten tartalmazza a standard szolgáltatások listáját (ICMP, IP, TagServices, TCP, UDP) amelyeket természetesen saját szolgáltatásokkal is ki lehet egészíteni, melyekből szintén készíthetőek csoportok. Így nem kell az azonos szolgáltatásokat használó szabályokhoz (például a Windows megosztásokhoz) mindig ugyanazokat a portokat behúzgálni. Csak definiálni kell egy csoportot amely a szükséges portok/szolgáltatások listáját tartalmazza, majd azt az egy szolgáltatáscsoportot kell beilleszteni a szabályokhoz. A későbbi adminisztráció során is kényelmes ezek kezelése, hisz ha bővítjük vagy szűkítjük a listát akkor azok – csoport lévén – automatikusan érvénybe lépnek az összes használt beállításnál.

Végül, de nem utolsó sorban az elkészült csomagot egyszerűen lehet telepíteni a tűzfalra, anélkül, hogy a Firewall Builder bármilyen komponensét telepíteni kellene a szerverre. Akár egy laptopon el lehet végezni a teljes konfigurálást. Ha minden elkészült, akkor a Firewall Builder legenerálja a megfelelő szkriptet a beállítások alapján és – tapasztalataim alapján – SSH-n keresztül elküldi azt a szervernek, majd lefuttatja. Milliónyi apró finomhangolást lehet végezni mind a szabályokra, a telepítésre és a program felületére egyaránt.

A szoftver árazása is barátságos, mindössze 120 dollárba kerül. Nyilvánvalóan a legtöbben üzleti célra vásárolnák meg a terméket, ezért fontos lehet, hogy vásárlás esetén a licencen túl tudnak küldeni nyomtatható számlát is a magyarországi vásárlóknak (ezt kérni kell). A 30 napos próbaverzió letölthető a Firewall Builder honlapjáról.

A kulcsmotívum az volt, hogy tavaly szeptemberben az iPhone 2G-t 3GS-re cseréltem. Átszerződtem a T-Mobile-hoz 2 éves rabszolgaságot vállalva, és az Ikon 200 díjcsomagba léptem be. Nagy dilemma volt, hogy a havi 1GB adatforgalom elegendő lesz-e az igényeimnek, de most már nagyon jól látszik, hogy tökéletesen beleférek a díjcsomag nyújtotta keretekbe. A csomagban foglalt 200 perc beszélgetés, a 100 db SMS és az adatforgalom tökéletesen megfelel az igényeimnek, ideálisan ki tudom használni. Az iPhone 3GS pedig biztosítja a tetheringet, hogy a laptoppal is internethez jussak ha épp úton vagyok és nincs más lehetőség a kapcsolódásra. Ezzel a lépéssel a Vodafone-os internet-előfizetésem sorsa is megoldódott, amit egy minimális havidíjú csomagra cseréltem, elkerülve a hűségidő lejárta előtti felmondásból eredő szankciót. Azóta már letelt a teljes hűségidő és sikerült megszüntetni az előfizetést, ami nem volt eseménytelen.

Bízva a gyors ügyintézésben felhívtam a Vodafone telefonos ügyfélszolgálatát és elmondtam, hogy lejárt a hűségidőm amit nem kívánok meghosszabbítani, ezért szeretném kezdeményezni az előfizetés lemondását. Az ügyfélszolgálatos hölgy tájékoztatott, hogy ezt csak írásban tehetem meg a Vodafone-nak címzett levélben. Azt gondoltam, hogy ez csak valami vicc lehet, de mikor visszakérdeztem megerősített, hogy ez így van. Nem adtam föl, elautóztam az Agria Parkba, hogy kísérletet tegyek az ottani Vodafone üzletben is, hátha személyesen több sikerrel járok. A sorszámot osztó automatánál ért a meglepetés, ugyanis mikor az előfizetés megszüntetése opciót választottam, akkor arra utasított az automata, hogy fáradjak az üzletben kihelyezett telefonhoz és hívjam az ügyfélszolgálatot. 22-es csapdája. Gondoltam hát egyet és a számla befizetése opciót választottam, amire persze egyből kaptam is sorszámot, mi több azonnal szólítottak is. Szerencsére egy nagyon normális srác ült a pultban, így kb. két perc alatt sikerült mindent elintézni és az előfizetést megszüntetni. Kicsit meglepett mikor másnap hívtak a szolgáltatótól, hogy beérkezett az ügyem a központba és kedvező ajánlatot tennének ha nem mondanám le a szolgáltatást. Először azt gondoltam, hogy viccből azt válaszolom írásban keressenek meg ez ügyben, de nem volt kedvem tovább húzni ezt az ügyet, így udvariasan elhárítottam az ajánlatot.

A UPC-s tévé és internet előfizetés lógott még a levegőben. Meg is osztottam jó egy hónappal ezelőtt, hogy mi történt. Végül úgy alakult, hogy miután az akciós idő alatt – az ügyfélszolgálat töketlenkedése miatt – visszamondtam a szolgáltatást, megkerestek telefonon (milyen meglepő, ugye?) és ajánlottak a korábbinál egy sokkal kedvezőbb konstrukciót amire nem lehetett nemet mondani. Most a 30Gbit-es internetért és az upgrade-elt digitális TV-ért kevesebbet fizetek mint előtte a kisebb csomagért, és természetesen ki lett cserélve a set-top box a DVR-es verzióra.

Egy kedves barátom mondta nemrég, hogy amikor az ügyfélszolgálatot hívja akkor a menüben mindig a számlázást vagy az új előfizetést szokta választani. Sosem szokták megváratni, egyből ügyintézőhöz kerül, majd amikor sikerül embert fognia a vonal másik végén akkor kapcsoltatja magát a megfelelő helyre. Működik a dolog.

Desktopon egy ideje a Cha-Chinget használtam a pénzügyek nyilvántartására. Ügyes kis szoftver a legszebb felhasználói felülettel a kategóriában, de nagyon-nagyon bugos volt. Ha jól emlékszem tavaly év végén jelent meg hozzá az utolsó frissítés ami javított is néhány hibát, de összességében továbbra is csak egy bughalom maradt az egész. Gyakran kézzel kellett módosítanom az adatbázisában, annyira el tudta szúrni a dolgokat. Volt hozzá iPhone kliens is ami többnyire hiba nélkül működött, de mikor szinkronizáltam az asztali verzióval olyankor furcsa dolgokat tudott művelni. Érezhető volt, hogy nem lesz komoly folytatása a szoftvernek, mert a várt frissítések sorra elmaradtak (igaz egy bugreportom nyomán egy számomra kritikus hibát még javítottak). Alternatíva után kezdtem kutakodni, de sokáig nem találtam igazán kedvemre valót. Sok esetben az iPhone kliens hiánya tántorított el, sokszor pedig túl bonyolult kezelésű programokat találtam, amire nem volt szükségem. Végül ráeszméltem, hogy az iPhone kliens nem nélkülözhetetlen számomra, végül csak a desktop verziókra fókuszáltam. Így találtam rá a MoneyWellre. Hamar sikerült hozzászoknom és megfelelően beállítgatnom a programot így Cha-Chinget nyugdíjba küldtem, csakúgy mint a fejlesztő, mert a program a legjobb tudomásom szerint meg is szűnt. Közben megjelent a MoneyWell iPhone kliense is, ami ugyanolyan jól sikerült mint az asztali verzió, nagyon elégedett vagyok a váltással.

Tennivalóim nyilvántartását a Things látta el hosszú időn keresztül. Egyetlen komoly hátránya a cloud-sync hiánya, amit már nagyon régóta vártam és minden Things felhasználó ezt követeli a fórumokon. Állítólag hamarosan érkezik ez a feature, de én meguntam az egy éve tartó várakozást és OmniFocusra váltottam, amiről már be is számoltam itt a blog hasábjain.

A Reeder for iPad-ről is írtam már, mikor még nem jelent meg az App Store-ban. Azóta persze elérhető a szoftver és nyugodtan merem állítani, hogy a legjobb RSS olvasó ami ma elérhető az eszközre. A fejlesztő pedig már szivárogtatott Twitteren, hogy érkezik a desktop verzió is. Ha az is olyan jól sikerül mint az iPhone/iPad verziók akkor tuti, hogy lecserélem a NetNewsWire-t.

A végére hagytam a kedvencemet, az egyedüli programot aminek nem érkezett még meg a frissítése, alternatívája pedig nem létezik, ez a TextMate. Mióta Mac-re váltottam azóta használom a TextMate-et, a legjobb editort ami elérhető a piacon. Kicsi, gyors, pluginezhető és témázható (itt a kedvenc témám, amit a Doctrine projekt honlapján lévő példakódok inspiráltak, és mellesleg magamnak csináltam) és a Project+ kiegészítővel már majdnem mindent tud ami szükséges. Nagyon időszerű lenne már a TextMate2 megjelenése amiről – azon kívül, hogy teljesen újra lett írva az egész – nem sokat lehet tudni, és leginkább a megjelenését fedi homály. Már arról is terjengtek kósza hírek, hogy nem érdemes várni rá, soha nem fog megjelenni, de erre a hivatalos oldalon mindig rácáfolnak, csak a megjelenést nem teszik konkréttá. Persze a próbáltam alternatívát keresni (BBEdit, Eclipse, Zend Studio) de egyikkel sem tudtam igazán produktív lenni, a TextMate benne van a kezeimben. Nagyon várom a 2-es verzió megjelenését és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg feature requestből mi kerül megvalósításra.

A dolog pikantériája, hogy a vendégek között jelen volt Marika néni, az ismert egri fotós, akit valószínűleg mindenki ismer aki készíttetett már Egerben esküvői képeket. Történetesen a mi műtermi képeinket is ő örökítette meg 2006-ban. Vendégként volt jelen, de természetesen gépet ragadott – egy kis digitális kompakt gépet, elmondása szerint életében először – és dolgozott. A ceremónia előtt és után készített pár beállított képet is, ahol volt szerencsém jelen lenni. A lehetőséget kihasználva csattogtattam is a gépemet rendesen

Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Az első és legfontosabb – amit tudtam is előre – hogy vaku nélkül esélytelen fotózni. A beépített vakut persze el lehet felejteni, maximum az erős háttérfénnyel szembeni derítésre alkalmas. Sajnos külső vaku hiányában kénytelen voltam többször is a beépítettre támaszkodni, de ez nyomot is hagyott a képek többségén. Az 1.8-as objektív nagy segítség volt, de mivel ez egy fix 50mm-es, így eléggé bekorlátozta a mozgásteret. A 18-55-ös obi is kéznél volt, de az már erősen igényelte a magasabb ISO értékeket a maga 3,5-5,6-os rekeszértékeivel. Tapasztalatom szerint az ISO 400 és 800 általában még jól használható beltérben, mégis azt tapasztaltam, hogy a sötét öltönyökön már látható a zajosodás.

A másik nagy tapasztalat, hogy annyi képet kell készíteni amennyit csak lehet. Összesen 110 képet készítettem, de mindössze 38-at tudtam megmenteni. Még ezek között is sok a rosszul sikerült példány, de mivel nem készítettem többet az adott momentumról, így kénytelen voltam a meglévőeket feljavítani amennyire lehetett. Azt azért mégsem mondhatja az ember, hogy a gyűrűfelhúzást vagy az aláírást nem fotózta. Ebből egyenesen következik a másik fontos tapasztalat, miszerint bátornak és rámenősnek kell lenni. Oda kell helyezkedni ahonnan jó képeket lehet készíteni és nem kell szégyenlősködni. Az esküvőfotózásban pont az a legnehezebb, hogy nem lehet hibázni, nincs lehetőség az ismétlésre. Ha valamiről lemaradtál azt nem lesz lehetőség bepótolni, ezért állandó készültségben kell lenni. A fotósnak ismernie kell a forgatókönyvet. Jó ha tudja, hogy ki honnan fog érkezni, hogyan helyezkednek, mikor mi fog történni. Nincs túl sok idő a beállításokkal vacakolni. A szertartás előtt be tudtam menni a díszterembe és készítettem pár tesztfotót különböző beállításokkal, hogy ne élesben kelljen ezzel bajlódnom, de van még mit fejlődnöm ezen a téren is.

Az utómunkálatok (kivágások, színkorrekció, retusálás) rengeteg időt vesznek igénybe. A 38 képpel közel 3 órát dolgoztam, bár ebben benne van a rutintalanságom is. Összességében nagyon sok új tapasztalattal lettem gazdagabb és jó volt egy kicsit belelátni, hogy mennyi munka is van az esküvőfotózás körül. Külön szakma ez, amit gyakorolni kell és jó ha az embernek van hozzá kreatív vénája is. Kreativitás nélkül nem megy.

Katának és Joe-nak mégegyszer sok boldogságot és mielőbbi gyermekáldást kívánok innen is!

Életem eddigi legnagyobb hatású filmjén vagyok túl, melynek címe Mr. Nobody (2009, IMDb link). Keresem a szavakat amelyekkel a legjobban tudnám jellemezni azt a 2 és fél órás moziélményt amit a film alatt átéltem, de többszöri nekifutásra sem sikerült megtalálni. Talán csak egyetlen szó tudná megfelelően jellemezni: mesteri!

A történet:

Az életünkben sok olyan döntést hozunk, amely visszafordíthatatlan irányba tereli jövőnket. De hogyan döntenénk, ha megvizsgálhatnánk az alternatív döntés kínálta jövőt is? Történetünk a 20. és a 21. század között, különböző időzónákban, de egyazon szereplő életében játszódik.


Nemo Nobody hétköznapi életet él feleségével, Elise-vel és három gyermekükkel, mindaddig, amíg egy napon a valóságra ébred idős öregemberként, 2092-ben. Mr Nobody a maga 120 évével a legidősebb ember és egyben az utolsó halandó is a Földet benépesítő új és halhatatlan emberi faj tagjai között. Ám ez úgy tűnik, nem igazán izgatja őt, az egyetlen kérdés, amely foglalkoztatja, hogy valóban azt az életet élte-e, amely számára a legmegfelelőbb volt; valóban azt a nőt szerette-e, akit neki szántak és azokat a gyerekeket nevelte-e, akiket kellett. Most csak az a célja, hogy megtalálja erre a választ.

A Mr. Nobody az eddig elkészült legdrágább belga film a maga 58 millió dolláros (12,5 milliárd forint!!! helló, mi?) költségvetésével. Ha már a számoknál tartunk, megdöbbentő, hogy a teljes film 8 év alatt készült el, amelyből a forgatás és az utómunkálatok egy-egy évig tartottak. Mindez persze meg is látszik a “végtelen maximalistának” tartott iró-rendező Jaco Van Dormael munkáján, a színészi alakításon, az operatőri munkán, a gyönyörű díszleteken és a filmzenén is (melynek zeneszerzője a rendező testvére, a jazz gitáros Pierre Van Dormael, akinek sajnos ez volt az utolsó munkája, 2008-ban hunyt el rákban). Ha akarnék sem nagyon tudnék fogást találni a film egyetlen összetevőjén sem. Mestermunka.

A film megtekintése közben többször is libabőrös voltam, ami olykor percekig is tartott. Velem eddig ilyen – film hatására – nem fordult elő. Bevallom, hogy a trailert visszanézve ez a hatás megismétlődött, úgyhogy a film tud valamit. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

A fentieket figyelembe véve és mindkét szoftvert kipróbálva végül a Things mellett tettem le a voksomat és használtam boldogan az elmúlt években. Időközben megjelentek az iPhone kliensek is, remek kiegészítőként a Mac-es megoldás mellé. Mindig “zsebben tarthatóak” a feladatok, bárhol is járok a telefonom mindig nálam van. Persze olyankor is jól jön az iPhone kliens, mikor nem akarom bekapcsolni a számítógépet. Reggel csak rábökök a telefonomon a Things ikonjára és már látom is a napi teendőimet. Ha úton vagyok és jön valami input, csak megnyitom az appot is bepüfölöm az Inboxba a tennivalót. Szuper jó kis rendszer ez, bár megvan a maga rákfenéje.

Sosem sikerült egy igazán jól használható struktúrát kialakítanom Thingsben a dolgok rendszerezésére. Vagy túl sok, vagy irreleváns címkéket akasztok a feladatokra, ami később megnehezíti az áttekintést. A címkézéses megoldás sosem nyerte el a tetszésemet, nem tudtam hatékonyan alkalmazni. A másik nagyon kritikus hiányosság, hogy a Things jelenleg csak wifi hálózaton keresztül képes a szinkronizációra, így mindig észben kell tartani, hogy a rendszerezést követően össze kell majd szinkronizálni a klienseket. Az iPad verzió megjelenésével – amely az első alkalmazás volt amit megvásároltam az iPadre – tovább növekedett a kliensek száma, ezzel növelve a szinkronizálandó kliensek számát. Nincs annál idegesítőbb, mikor vasárnap este hátradőlök a kanapén, ölbe veszem az iPad-et, hogy megnézzem mi várható hétfőre, majd kiderül, hogy már napok óta nem cseréltem adatot a Things gazdával, így teljesen elavult információk jelennek meg az eszközön.

Lehet tudni, hogy gőzerővel dolgoznak az OTA (Over The Air) adatcserélő megoldáson a CulturedCode főhadiszállásán (Server component in private beta. Intensive work on client integration.), de meguntam a várakozást, ezért elkezdtem alternatíva után kutakodni. Épp ekkor jelent meg az App Store-ban az OmniFocus iPad verziója, amely a képernyőképek alapján nagyon megnyerő lett és a leírásban megtalálható, hogy támogatja az OTA szinkronizációt is. Úgy döntöttem, hogy letöltöm a szoftver Mac-es, 14 napos próbaverzióját és majd annak alapján meglátom, hogy érdemes-e foglalkozni vele.

Az elmúlt 2 évben, mióta nem láttam az OmniFocust nem túl sokat változott a program felülete, de szerencsére nem ez volt az elsődleges szempont a választásban. Átmigráltam a folyamatban lévő, aktuális feladatlistáimat Thingsből, majd használatba vettem a programot. Gyorsan hozzászoktam a kicsit furcsa billentyűparancsokhoz is és sikerült mindent a szájízemnek megfelelően beállítani. Kicsit meglepődtem, hogy mennyire kézre áll minden és ami korábban bonyolultnak tűnt az most mennyire praktikus és hasznos. Minden feladatot egy projekthez és egy kontextushoz lehet hozzárendelni. Ha a kontextusok listáját sikerül megfelelően kialakítani akkor gyerekjáték a feladatok rendezése. Nagyon tetszik, hogy ezeket fa struktúrában is ki lehet alakítani így az egyes kontextusokat tovább lehet bontani. Nekem például a legtöbb feladatom számítógéphez kötődik, így egy sima Computer kontextus nem teszi túl átláthatóvá a tennivalóimat. Ha viszont ezt tovább bontom E-mail, Szerver, Internet, Blog stb. kategóriákra akkor sokkal jobban tudom rendszerezni a feladatokat, mégis egy fő kontextus alá vannak besorolva, ahogy annak lennie kell. Ugyanez igaz a projektekre is, melyeket folderekbe lehet csoportosítani, így teljesen külön tudom kezelni a munkával kapcsolatos illetve a szabadidős dolgaimat. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a projekteken belül lehet létrehozni csoportokat (Action Group) is, amelyek szintén fa struktúrába rendeződnek. Ez számomra olyankor hasznos, ha egy feladat elvégzése több lépésből áll, de ezeket valami oknál fogva nem akarom külön projektbe szervezni. Arról már nem is beszélek, hogy a tennivalókhoz mindenféle jóság beállítható, úgy mint kezdés ideje, határidő, következő áttekintés időpontja, becsült idő, státusz, típus, ismétlődés, minden ami csak kell. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a szűrők segítségével saját nézeteket lehet kialakítani és azokat el lehet menteni perspektívaként, egyből erekció alakulhat ki.

Egy hét elég is volt arra, hogy megbizonyosodjak róla mennyire megfelelő számomra az OmniFocus. Megvásároltam a desktop verziót, valamint kiegészítőként az iPhone és iPad alkalmazásokat is. Beállítottam, hogy WebDAV-on keresztül szinkronizálja az adatokat és láss csodát, minden tökéletesen működik. Gyakran előfordul, hogy hétvégén be sem kapcsolom a laptopot, mert az iPad-en mindent kényelmesen, gyorsan el tudok intézni és szívesen is használom, ezért nagy öröm, hogy az OmniFocus tábla verziója tökéletes élményt nyújt. Másokkal ellentétben, nem az iPhone klienst alakították át a nagyobb kijelzőre optimalizálva, hanem egy teljesen új programot készítettek.

Itt található az egyik legjobb OmniFocus feature, az előrejelzés, amely úgy működik mint a naptár heti nézete. Az elkövetkező – majd az azt követő – 7 nap határidős eseményeit mutatja napokra lebontva. Gyönyörűen lehet vele tervezni és áttekinteni, remélem a desktop verzió is hamarosan megkapja ezt a tulajdonságot.

Bár az OmniFocus programcsomag nem tartozik a legolcsóbbak közé, de megéri az árát. Látszik a fejlesztése mögött meghúzódó következetesség és folyamatosság, melynek révén egyre tökéletesebbé válik.

Idén szerencsére minden tökéletes volt, nem betegedett le egyikünk sem. Természetesen vittem magammal a fotós felszerelést is, és összedobtam egy kis Flickr albumot az elkészült képekből:

Néhány óra elteltével elkezdett vacakolni a rendszer. Nem indultak el egyes alkalmazások, ezért – bár egyáltalán nem szokványos az eset – egy újraindítás mellett döntöttem, mert ugye tudjuk jól, hogy ez mindig segít. Ekkor ért a meglepetés, az OSX ugyanis nem akart elindulni. Megjelent a szürke boot képernyő az Apple logóval, de a bejelentkező képernyő már az istennek nem akart megjelenni. 5 perc türelmes várakozást követően feladtam, safe- és verbose boottal próbálkoztam szintén sikertelenül. Mivel órák teltek el a modem telepítése óta így az teljesen kiment a fejemből, egyből hardveres problémára kezdtem gyanakodni. Na, mondom szép, pár nappal a nyaralás megkezdése előtt elhasal a laptopom, jól nézek így ki. Bevallom az is megfordult a fejemben, hogy a melegből lett elege (amit még azzal is tetéztem, hogy egy full flash-es oldalt böngésztem az újraindítás előtt). Mikor elkezdtem átgondolni, hogy mi is történt az utolsó indítás óta, leesett, hogy volt ugye egy modem telepítés, ami a rendszerfájlokat is piszkálta.

Gyors Google keresés után meg is találtam a megoldást. A kedves kínai gyártó a driver csomagjába szépen belepakolt egy 2008-as dátumú libcurl.4.dylib állományt és ezzel felülvágta a 10.6.4-ben lévő rendszerfájlt, nem kis örömömre. A fent linkelt oldalról sikerült ugyan letöltenem az érintett állomány eredetijét, de másik Mac hiányában a target disk mód mint lehetőség kiesett és nem volt kéznél boot disk sem. Egyedül egy FAT32-es pendrive-ra támaszkodhattam csak. Elindítottam a rendszert single user módban (Cmd-S) majd fél órámba telt mire sikerült rájönnöm, hogy a sima mount helyett a mount_msdos paranccsal tudom csatolni a meghajtót:

mkdir /Volumes/pendrive
mount_msdos /dev/disk1s1 /Volumes/pendrive
cp /Volumes/pendrive/libcurl.4.dylib /usr/lib
umount /Volumes/pendrive
reboot

Az újraindítást követően már gond nélkül indult a rendszer. Kis technikai kitérő a nyaralás előtt, ahol remélem az lesz már csak a legnagyobb problémám, hogy milyen rekeszértéket és záridőt állítsak a tökéletes kép megörökítéséhez.

Azon túl, hogy az elmúlt öt évben a WordPress blogmotor, a folyamatos fejlesztések eredményeként elérte a 3.0-ás verziót (vagyis egy teljes major verziószámmal ugrott) rengeteg dolog történt. Megnősültem, megszületett a kislányom Boglárka, építkeztünk és költöztünk, több évnyi Linux használat után Mac-re váltottam, elkapott az iPhone és iPad őrület, munkahelyet váltottam majd szabadúszó lettem, fejlesztettem ezt-azt, elkezdtem Twitterezni és megvásároltam életem első tükörreflexes fényképezőgépét.

Zajlott az élet és a fontosabb dolgokról igyekeztem beszámolni. Időnként szüneteket is tartottam, olykor több hónap is eltelt bejegyzés nélkül. Mivel elsősorban a magam szórakoztatására, az engem érdeklő dolgok megörökítésére készítem a posztokat így soha nem is törekedtem a rendszerességre. 230 bejegyzés és 547 hozzászólás született az elmúlt 5 évben.

Köszönöm, hogy időnként ránéztek az oldalra, hozzászóltok a bejegyzésekhez, feliratkoztok az RSS csatornára! Tartsátok meg jó szokásotokat, várlak vissza benneteket a jövőben is!