Idén szerencsére minden tökéletes volt, nem betegedett le egyikünk sem. Természetesen vittem magammal a fotós felszerelést is, és összedobtam egy kis Flickr albumot az elkészült képekből:

Néhány óra elteltével elkezdett vacakolni a rendszer. Nem indultak el egyes alkalmazások, ezért – bár egyáltalán nem szokványos az eset – egy újraindítás mellett döntöttem, mert ugye tudjuk jól, hogy ez mindig segít. Ekkor ért a meglepetés, az OSX ugyanis nem akart elindulni. Megjelent a szürke boot képernyő az Apple logóval, de a bejelentkező képernyő már az istennek nem akart megjelenni. 5 perc türelmes várakozást követően feladtam, safe- és verbose boottal próbálkoztam szintén sikertelenül. Mivel órák teltek el a modem telepítése óta így az teljesen kiment a fejemből, egyből hardveres problémára kezdtem gyanakodni. Na, mondom szép, pár nappal a nyaralás megkezdése előtt elhasal a laptopom, jól nézek így ki. Bevallom az is megfordult a fejemben, hogy a melegből lett elege (amit még azzal is tetéztem, hogy egy full flash-es oldalt böngésztem az újraindítás előtt). Mikor elkezdtem átgondolni, hogy mi is történt az utolsó indítás óta, leesett, hogy volt ugye egy modem telepítés, ami a rendszerfájlokat is piszkálta.

Gyors Google keresés után meg is találtam a megoldást. A kedves kínai gyártó a driver csomagjába szépen belepakolt egy 2008-as dátumú libcurl.4.dylib állományt és ezzel felülvágta a 10.6.4-ben lévő rendszerfájlt, nem kis örömömre. A fent linkelt oldalról sikerült ugyan letöltenem az érintett állomány eredetijét, de másik Mac hiányában a target disk mód mint lehetőség kiesett és nem volt kéznél boot disk sem. Egyedül egy FAT32-es pendrive-ra támaszkodhattam csak. Elindítottam a rendszert single user módban (Cmd-S) majd fél órámba telt mire sikerült rájönnöm, hogy a sima mount helyett a mount_msdos paranccsal tudom csatolni a meghajtót:

mkdir /Volumes/pendrive
mount_msdos /dev/disk1s1 /Volumes/pendrive
cp /Volumes/pendrive/libcurl.4.dylib /usr/lib
umount /Volumes/pendrive
reboot

Az újraindítást követően már gond nélkül indult a rendszer. Kis technikai kitérő a nyaralás előtt, ahol remélem az lesz már csak a legnagyobb problémám, hogy milyen rekeszértéket és záridőt állítsak a tökéletes kép megörökítéséhez.

Azon túl, hogy az elmúlt öt évben a WordPress blogmotor, a folyamatos fejlesztések eredményeként elérte a 3.0-ás verziót (vagyis egy teljes major verziószámmal ugrott) rengeteg dolog történt. Megnősültem, megszületett a kislányom Boglárka, építkeztünk és költöztünk, több évnyi Linux használat után Mac-re váltottam, elkapott az iPhone és iPad őrület, munkahelyet váltottam majd szabadúszó lettem, fejlesztettem ezt-azt, elkezdtem Twitterezni és megvásároltam életem első tükörreflexes fényképezőgépét.

Zajlott az élet és a fontosabb dolgokról igyekeztem beszámolni. Időnként szüneteket is tartottam, olykor több hónap is eltelt bejegyzés nélkül. Mivel elsősorban a magam szórakoztatására, az engem érdeklő dolgok megörökítésére készítem a posztokat így soha nem is törekedtem a rendszerességre. 230 bejegyzés és 547 hozzászólás született az elmúlt 5 évben.

Köszönöm, hogy időnként ránéztek az oldalra, hozzászóltok a bejegyzésekhez, feliratkoztok az RSS csatornára! Tartsátok meg jó szokásotokat, várlak vissza benneteket a jövőben is!

Üdvözlöm kedves Várkonyi úr! XY vagyok a UPC Magyarországtól, megfelelő lenne-e most önnek, hogy a UPC legújabb akciójáról tájékoztassam?

Itt kell megjegyeznem, hogy alaphangon nem szoktam trécselni a telemarketinges ügynökökkel. Általában megköszönöm a hívásukat és elbúcsúzok, de a UPC-vel mostanában kivételezek. Teszem ezt azért, mert több mint fél éve lejárt már a hűségidőm a szolgáltatónál és várok egy kedvező ajánlatra a mostani borsos Internet+TV előfizetésem kiváltására. Mikor lejárt a hűségem a UPC-nél megkerestem a szolgáltatót, hogy helló, itt vagyok, eljött az idő! Adjatok egy jobb ajánlatot a jelenleginél és mehet tovább a deal a mostani formában! Nem sikerül kedvező ajánlatot kicsikarnom, így nem hosszabbítottam meg a hűséget, de jobb híján maradtam. Persze így magammal basztam ki, de ugye az elvek! Most amolyan szabadúszó vagyok, várom a megfelelő ajánlatot, hogy azonnal tudjak cselekedni ha eljő az idő.

Mikor a hölgy közölte velem a telefonban, hogy a “legújabb akciós ajánlatról szeretne tájékoztatni”, éreztem, hogy ez az a nap amire vártam. A telefon ébresztett, ezért gyorsan kitöröltem a csipát a szememből és talpra pattantam. Vettem egy nagy levegőt mielőtt válaszoltam. Éreztem, hogy győztem és kezemet a magasba emelve fogom ünnepelni korábbi következetességemet. Pillanatokon belül egy olyan szenzációs ajánlat hangzik majd el, amire nem lehet nemet mondani, amit a cég kifejezetten azoknak dolgozott ki akik eddig hajthatatlanok voltak és makacsul ellenálltak, hogy újabb 1-2 éves UPC rabszolgaságba hajtsák a fejüket.

- Persze, örömmel hallgatom - válaszoltam.
- Most egy hónapig díjmentesen kipróbálhatja a UPC digitális kábeltelevíziót. Nincs más dolga, csak megerősíti, hogy szeretné kipróbálni a szolgáltatást. Ha tetszik önnek és szeretne előfizetni akkor az akciós hónapot követően automatikusan életbe lép az új szerződés havi 4.800 forintért. Egy hónapon belül, díjmentesen bármikor le is mondhatja a szolgáltatást, nincs semmilyen rejtett költség.

Na, bassza meg – gondoltam – mégsem jött még el az én időm! Sebaj, korábban egyébként is szemezgettem a digitális szolgáltatás nyújtotta előnyökkel, itt a remek alkalom, hogy kipróbáljam. Mondtam egy hangos és jól érthető “IGEN”-t a hangos szerződésbe, ezt követően pedig megállapodtunk, hogy kedden 16 és 20 óra között fognak meglátogatni a cég munkatársai.

Kedden, 11:55-kor megcsörrent a telefonom. A UPC munkatársa szólt bele, hogy a mai napon lesz egy set-top box kihelyezés, jöhetnek-e most. Bár nem volt a legideálisabb, mégis igent mondtam, hogy ezzel megszabaduljak a délutáni 4 órás időablakban lévő kötöttségtől. Pár percen belül meg is érkeztek ketten, úgy vettem ki, hogy mester és tanítványa. Erre abból következtettem, hogy az egyik srác feltűnően sokat kérdezett, a másik pedig morogva röffentett egy-két szót. Betessékeltem őket a lakásba. Egyeztettük, hogy helyileg hol legyen installálva a készülék, a nappalit jelöltük meg célként. Ez csak annyiból volt szopó, hogy a fali aljzat a nappali szekrény mögött található és csak annyi hely van mögötte, hogy a kábeleket ki-be lehessen húzgálni, márpedig a digitális adás vételéhez át kell valamit alakítani a csatlakozón. Szakmabeliek biztosan tudják, hogy ilyenkor mi történik, engem nagyjából hidegen hagy. Szőnyeg felteker, szekrény közös erővel kihúz, szabad a pálya. Lebontották a fali csatlakozót – ami nem kevés fejtörést okozott nekik, magam sem értettem, hogy miért – majd megkezdődött a farigcsálás, papírmunka. Ekkor kiderült, hogy a STB nem kap IP-t, ezért valószínűleg valami szűrő van elé berakva. Megmutattam nekik a lépcsőházban a UPC-s dobozt. Pár pillanattal később a mesternek sikerült beletörnie az egyik szobába vezető kábel végét. Ezt velem persze nem közölték, csak hallottam ahogy beszélik a lépcsőházban, majd bejöttek a lakásba és nagy kussolás. Oké, higgadt voltam, egyébként sem használunk tévét abban a szobában, egyelőre nem para.

Jött a következő meglepetés. A telemarketinges hölgy elfelejtette azt velem közölni, hogy ha a DVR-es vevőt szeretném kipróbálni az akciós időszakban azt külön kell jelezni. Amatőr vagyok a témában, nem volt korábban sem digitális vevőm, nem tudtam, hogy ezt külön kérni kell. Lehet, hogy az én hibám, fogalmam sincs, minden esetre ez így teljesen el volt baszva, hiszen a DVR doboz nélkül azon szolgáltatások köre nem elérhető amikre kíváncsi lettem volna (műsor rögzítése, megállítása, visszajátszása), valamint a technikus elmondása szerint a most kihelyezett doboz minőségben is alul marad a DVR-es társától. Rákérdeztem, hogy volna-e lehetőség még most a cserére, de erre a jól ismert, “hívja a 1221-es számót” című szlogent kaptam vissza. Veled is csak többen vagyunk – gondoltam.

Következő felvonás. Mester és tanítványa távozott a helyszínről, én pedig végignyomkodtam a távirányítóval az elérhető csatornákat. Hmm-hmm. Digitális TV ide vagy oda, a minőségtől nem estem hanyatt, mi több a minőséget kifejezetten hátrányosan érintette az upgrade. Ezt követően tárcsáztam a 1221-et. Elmondtam az ügyfélszolgálatos hölgynek, hogy mi a problémám. Van itt nekem egy kipróbálható set-top boxom, de én a digitális adás mellett a DVR nyújtotta lehetőségeket is szeretném kipróbálni, hogy el tudjam dönteni előfizetek-e vagy sem. Egy pillanat türelmet kért amíg utána nézett a lehetőségeknek, majd rövid időn belül a következő tájékoztatást kaptam:

Sajnos technikai okokból nincs lehetőség a set-top box cseréjére. Ettől függetlenül nyugodtan használja a szolgáltatást. Ha az akciós hónap során megtetszik a digitális televíziózás akkor előfizethet rá, és az előfizetést követően igényelhet DVR-es vevőegységet is.

Megköszöntem a segítőkészségét és tájékoztattam, hogy ebben az esetben a digitális televíziózás a mi háztartásunkat egyelőre nem fogja megreformálni. Kértem, hogy kapcsoljon ahhoz a kollégájához akinél visszamondhatom az akciós előfizetést. Átkapcsolt, majd a másik ügyfélszolgálatos hölggyel megbeszéltük a visszamondás részleteit. Várhatóan még a héten meglátogat mester és tanítványa, hogy lekapcsoljanak bennünket a nagy digitális műsorsztrádáról.

vbali vs digitális televíziózás: 1-0

• Milyen nap van most? plugin oldal
• A “háttértörténet” @angelday tollából

Minden webes fejlesztő és dizájner számára ismert a probléma az egyedi betűtípusokkal történő megjelenítéssel kapcsolatban. Létezik pár web-safe font amely jó eséllyel megtalálható minden számítógépen, a fejlesztőnek illik ezeket használnia. Ha valami miatt mégis ragaszkodni kell az egyedi fonthoz – például a dizájn megköveteli, hogy egy adott, nem web-safe betűvel jelenjen meg egy szövegrész az oldalon – akkor általában az érintett szövegrész képként szokás előállítani. Ennek megvannak a maga előnyei és a maga hátrányai egyaránt. A legnagyobb hátrány, hogy ez a módszer csak statikus szöveg megjelenítésére alkalmas, ha bármit módosítani kell rajta akkor az érintett részt újra el kell készíteni, ki kell exportálni és beágyazni az oldalba. Ha ez a módosítás méretváltozással is jár akkor pedig további finomhangolásra lesz szükség.

Az ilyen esetekben lehet nagy segítség a Cufon nevű megoldás, ami javascript segítségével real-time az oldal betöltésekkor rendereli le az adott szövegből a képet, amit be is ágyaz a megfelelő helyre. A beágyazás során az eredeti szöveget is beépíti az oldal forrásába így például a keresőrobotoknak sem jelent problémát az oldal indexelése. Pofon egyszerű a használata, mindössze le kell generálni a szükséges fontokat a Cufon Generátor segítségével, majd a következő kódrészletet kell a header-be építeni:

<script type="text/javascript" src="cufon.js"></script>
<script type="text/javascript" src="CufonGeneratorralKeszultFont.font.js"></script>
<script type="text/javascript">
    Cufon.replace('h1');
</script>

Majd a következő kódot kell lefuttatni valahol az oldal forrásán belül, az érintett szövegrészek után:

<script type="text/javascript">
    Cufon.now();
</script>

További stílusbeli beállítások elvégzésére is van lehetőség, ezekről a Cufon Wikiben lehet olvasni.

Persze nem mindig ideális ez a megoldás, ha a kliens böngésző nem támogatja a javascriptet akkor a szöveg értelemszerűen az eredeti formájában – renderelés nélkül – jelenik meg az oldalon.

Majdnem 2 éve fordult elő utoljára, hogy hackintosh telepítéssel foglalkoztam. (Akinek esetleg új a kifejezés, a hackintosh MacOS rendszerrel telepített PC-t jelent.) Rendszerint a kíváncsiság vezérel amikor ilyen hekkeléshez folyamodok, most sem történt ez másként.

Már magam sem emlékszem, hogy hogyan futottam bele ebbe az iBootról és MultiBeast-ről szóló leírásba, de egyből felkeltette az éreklődésemet. Ami nagyon megtetszett benne, hogy a leírás azt ígéri, hogy módosítás nélküli, gyári MacOS X 10.6-ot tudunk telepíteni hagyományos PC-re. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a PC nagyjából hasonlítson egy átlag Mac-hez a hardverek tekintetében. Szerencsére épp kéznél volt egy Core2-es processzorral szerelt gép, normális alaplappal és kellő mennyiségű RAM, így rászántam magam, hogy kiprobálom a fenti bejegyzésben leírtakat.

Nem szeretném bő lére ereszteni, inkább csak a lényegi tapasztalataimat szeretném megosztani a telepítésről. Egy dologgal fűszereztem meg a folyamatot az eredeti íráshoz képest, a telepítés cél meghajtójának egy szoftveres RAID tömböt álmodtam meg. Lássuk a konkrét tapasztalatokat.

A letöltött iBoot image-et ki kell vésni egy CD-re, majd arról kell bebootolni a gépet. Pár másodpercen belül megjelenik az OS választó képernyő. Ekkor érkezett el annak az ideje, hogy az iBoot CD-t Snow Leopard DVD-re cseréljük, majd az F5 megnyomásával frissítsük a listát és elindítsuk az OS X telepítőjét. Itt szeretném megjegyezni, hogy Apple géppel szállított telepítő koronggal előfordulhat, hogy nem indul el a folyamat és arra panaszkodik, hogy a gép inkompatibilis ez adott MacOS X verzióval (Mac OS cannot be installed on this computer). Ez azért fordulhat elő, mert az Apple gépekhez mellékelt DVD-k tartalmaznak egy ellenőrző szöveget, hogy mely gépekkel kompatibilisek, amelyben értelemszerűen a hackintosh nem szerepel. Ezt DVD hekkeléssel lehet orvosolni (erre nem kívánok kitérni a bejegyzésemben, de a google remek kiindulási alap a probléma elhárításához). Praktikusabb és tisztább dolog elfáradni a legközelebbi Apple kereskedésbe és onnan beszerezni egy retail MacOS X install készletet.

Ha a telepítő elindult akkor sok dolog már nincs, csak a szokásos folyamatot kell végigjátszani. A telepítés a végén nagy valószínűséggel egy hibaüzenettel zárul. Ez teljesen normális és abból adódik, hogy a boot rekordot nem tudja megfelelően elkészíteni a hackintoshon. Ezt majd a következő szakaszban kell javítani.

Jöhet a gép újraindítása az előbb is használt iBoot CD-vel. Ekkor már megjelenik a frissen telepített rendszer a menüben, amit lehet is indítani. Szokásos “Welcome screen” és kérdések. Ha ezen átverkedtük magunkat akkor le lehet rántani a frissítéseket (pl. 10.6.3). Ha mindez megvolt akkor kell elindítani a MultiBeast alkalmazást. A MultiBeast tulajdonképp egy kext-gyűjtemény és a Chameleon telepítő egyvelege, ami abban segít, hogy PC-n is bootolhatóvá teszi a MacOS X-et. Jó esetben az EasyBeast opcióval sikeresen rábírhatjuk a rendszert, hogy tegye indíthatóvá az OSX-et, de lehet szabadon variálni az opciókkal amíg rá nem lelünk a megfelelő beállításokra. A MultiBeast az /Extra mappába pakolja a kext állományokat. Ha bármi gubanc volna csak simán töröljük innen a cuccot és lehet kezdeni elölről. Az EasyBeast opció a Chameleon telepítését is automatikusan elvégzi, így nincs szükség annak kölün telepítésére. Nagyon fontos a “System Utilities” opció amely a “Rebuild Cache” és “Repair Permissions” beállításait végzi. Ezeket új kext telepítésekkor minden esetben be kell jelölni.

Az elején említettem, hogy szoftveres RAID tömbre telepítettem az OSX-et. Ez a rendszer szempontjából csak annyit jelent, hogy az installer indítása előtt a Disk Utility segítségével elkészítettem egy RAID tömböt és azt adtam meg cél meghajtónak. A MultiBeast ezt sajnos nem veszi észre és a Chameleon telepítése bár látszólag sikeresen megtörténik, mégsem teszi indíthatóvá a frissen telepített rendszert. Ez azért van, mert RAID tömb használata esetén az MacOS X egy “Boot OSX” nevű partícióról indítja el a rendszert, a Chameleont és a kext állományokat át kell pakolni ide. Én külön letöltöttem az aktuális (2.0 RC4) release-t és abból végeztem el a szükséges módosításokat. Az rdisk0 az első, az rdisk1 pedig a második diszket takarja a rendszeremben.

Az első lépés a boot0 telepítése a RAID tömben szereplő diszkek mindegyikére:

sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk0
sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk1

Második lépés a boot1h telepítése a “Boot OSX” partíciókra:

sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3
sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3

Az /Extra könyvtárat és a boot állomány is át kell másolni a “Boot OSX” partíciókra, mert ott találja meg a rendszer:

sudo diskutil mount disk0s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk0s3
 
sudo diskutil mount disk1s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk1s3

Két nagyon fontos dolog van csak hátra. Egyrészt a diszkeken lévő “Boot OSX” partícióknak be kell állítani a boot flag-et az fdisk segítségével:

sudo fdisk -e /dev/rdisk0
         flag 3
         write
         quit
 
sudo fdisk -e /dev/rdisk1
         flag 3
         write
         quit

másrészt az Extensions cache-t is újra kell építeni:

sudo kextcache -v 1 -t -a i386 -a x86_64 -m \
-m /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions.mkext /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions

Ezután újraindítás következik és immáron csont nélkül kell bootolnia a renszernek a RAID diszkek bármelyikéről. Működik a frissítés is a Software Update-en keresztül, tehát nem kell minden egyes frissítés után újratelepíteni a rendszert vagy nélkülözni a frissítéseket. Az élmény persze elmarad egy igazi Mac-hez képest. Kísérletezni, ismerkedni jó, de vegyetek inkább Macintosh-t a hekkelés helyett!

Tömören ennyi, további hasznos linkek a témában:

• iBoot + MultiBeast: Install Mac OS X on any Intel-based PC
• Chameleon 2 RAID
• Chameleon

Az iPad használata során hamar felmerül az igény egy védőtok használatára. Bár az eszköz nagyon strapabíró, a nagy üveglap és a fémes hátsó hamar képes összeszedni a karcokat, ezért biztos lehetsz benne, hogy ha iPad-ed van akkor hamarosan szükséged lesz egy tokra is.

Az Apple maga is kínál megoldást a védelem problémájára az MC361ZM/A típusú tokjával, ami egy remekül kinéző és nagyon praktikus darab. Hozza az ún. Apple minőséget. Igaz hallottam már olyat is, hogy tartós használat mellett gyorsan elhasználódik (erről nincs saját tapasztalatom így nem is tudok róla érdemben nyilatkozni). Amellett, hogy ez a tok védelmet biztosít az eszköz számára állványként is funkcionál, ugyanis a tokot a megfelelő pozícióba állítva remekül elősegíti a virtuális billentyűzeten történő gépelést vagy a videónézést. Tartós használat során nagyon kényelmetlen az iPad-et folyamatosan kézben tartani ezért tényleg elengedhetetlen egy megfelelő tok és/vagy állvány beszerzése az eszköz használatához.

Végül úgy alakult, hogy egy másik típus beszerzésére esett a választásom. A YouTube-on találtam rá – teljesen véletlenül – egy Macally Bookstand bemutató videóra és annak alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy mégsem az Apple által kínált iPad tok beszerzését célzom meg, hanem a Bookstandből próbálok egyet szerezni.

Mivel a hazai kínálatban egyelőre sehol sem szerepel ez a típus így az eBay-hez fordultam és egy amerikai eladótól sikerül hozzájutnom a termékhez. 10 nap alatt érkezett meg az USA-ból és egy picivel drágább volt (postaköltség nélkül is) mint az Apple féle megoldás. 54 dollárt kellett érte lecsengetni, de most, hogy a kezemben fogom a terméket biztosan állíthatom, hogy megérte.

Ami nagyon tetszik benne és ezt a videóban is kiemelték, hogy – ellentétben az Apple tokkal – itt tényleg csak a sarkokba helyezett műanyag “patentok” tartják a tokban a készüléket. Ez első pillanatban kicsit ijesztőnek tűnik, de valóban elég biztonságosan bepattan az iPad az arra kialakított helyre. Szerintem szuperül néz ki, még jobban is tetszik mint a fekete “bugyi” és a microfiber (ezt, hogy mondjuk magyarul???) borítás kellemes tapintást biztosít. Ugyanúgy állítható billentyűs és videós állapotba mint az MC361ZM/A. A sarkokon található műanyag patentok pedig a készülék védelmét is biztosítják. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy ha leesik és épp a sarkára érkezik, akkor azok a kis műanyag darabkák le fognak törni a tokól ami onnantól kezdve használhatatlanná válik. Ez persze csak feltételezés és nem áll szándékomban kipróbálni

Arról sincs még tapasztalat, hogy tartós használat mellett mennyire lesz strapabíró, mennyi idő alatt használódik majd el. Ezt a részét a történetnek úgyis csak hosszabb használatot követően lehet majd megmondani, bízok benne, hogy bírni fogja és nem kell egy év múlva új tokot keresgélnem. Így kézben fogva azt gondolom, hogy jó a minőség és ha külső sérülés nem befolyásolja a használatot akkor tartós lesz.

Nem is én lennék, ha nem álmodtam volna meg egy saját diskmagot. John haverommal kezdtük el szerkeszteni és Güzü-nek kereszteltük a Szilícium mindhalálig c. dokumentumfilm alapján, ahol a “nerd” lett güzüre fordítva. Innen tehát az elcseszett név.

Később több lelkes egri fiatal is csatlakozott az újság szerkesztéséhez, akikkel a Güzü kapcsán ismerkedtünk meg. Fantasztikus idők voltak. Heteket szórakoztunk a kód megírásával, a zene elkészítésével, a cikkek szerkesztésével. Saját “güzü formátumot” szerkesztettünk, amelyet a mag kódja tudott renderelni és lehetett színeket, meg minden színes-szagos dolgot állítani, képeket beágyazni, még a betűtípusokat is ismerte. Én akkoriban Nyi-nyi néven publikáltam (nem röhög!).

Igazság szerint több idő ment el a körítéssel, a kódolással és az egyeztetésekkel mint a tartalmi munkával. Bár amikor már elég sokan voltunk azért szaporodtak a cikkek is, de soha nem ez adta a munka szépségét. Nekem legalábbis nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy alkotunk valamit, csapatban dolgozunk, ötletelünk és imádjuk csinálni. Végül ha jól emlékszem 3 számot élt meg az újság. A legnagyobb siker az volt, hogy kaptunk megkereséseket (postán!!!), hogy küldjük el a friss számokat a mellékelt floppy lemezeken. ’99-et írtunk akkoriban.

Tessék csak nézni az egyedi egér kurzort a bal felső sarokban. Ilyesmire is jutott ám idő

A hétvégi beszélgetésen fellelkesülve rákerestem, hogy van-e valami nyoma a ténykedésünknek az interneten és nagy meglepetésemre a scene.org-on megtaláltam az újság második számát. Le is töltöttem, beüzemeltem a DOSBox-ot a laptopomon és elindítottam a diskmagot. Tökéletesen fut az emulátorban (egyedül a fade-ek mennek kicsit lassabban a normálisnál). Igazi nosztalgikus érzés öntött el. Istenem, hogy mennyi időt és energiát emésztett fel ennek a 3 számnak az elkészítése és milyen jó volt csinálni.

Végezetül szeretném megosztani a 2. szám aláfestő zenéjét. Ezt a merényletet én követtem el: