<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" media="screen" href="/~d/styles/atom10full.xsl"?><?xml-stylesheet type="text/css" media="screen" href="http://feeds.feedburner.com/~d/styles/itemcontent.css"?><feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom" xmlns:openSearch="http://a9.com/-/spec/opensearch/1.1/" xmlns:georss="http://www.georss.org/georss" xmlns:gd="http://schemas.google.com/g/2005" xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0" xmlns:feedburner="http://rssnamespace.org/feedburner/ext/1.0" gd:etag="W/&quot;Ck8GSX49fCp7ImA9WhRUFUU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243</id><updated>2012-01-26T17:57:08.064+05:30</updated><category term="పండుగలు" /><category term="మొదటి బ్లాగ్" /><category term="ఇంటర్వ్యూలు" /><category term="Article" /><category term="జీవన వైవిధ్యం" /><category term="విహారయాత్రలు" /><category term="అవి ఇవి" /><category term="ఫ్లాష్‌బ్యాక్" /><category term="గుర్తుకొస్తున్నాయి" /><category term="వ్యక్తి ' గతం '" /><category term="పుణ్యక్షేత్రాలు" /><category term="వైవిధ్య వినాయక రూపాలు" /><category term="సుఖీభవ" /><category term="బుక్ రివ్యూ" /><category term="బ్లాగు పుట్టినరోజు" /><title>కొత్త బంగారులోకం</title><subtitle type="html" /><link rel="http://schemas.google.com/g/2005#feed" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/posts/default" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://vihaaram.blogspot.com/" /><link rel="next" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default?start-index=26&amp;max-results=25&amp;redirect=false&amp;v=2" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><generator version="7.00" uri="http://www.blogger.com">Blogger</generator><openSearch:totalResults>147</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex>1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage>25</openSearch:itemsPerPage><atom10:link xmlns:atom10="http://www.w3.org/2005/Atom" rel="self" type="application/atom+xml" href="http://feeds.feedburner.com/vihaaram" /><feedburner:info uri="vihaaram" /><atom10:link xmlns:atom10="http://www.w3.org/2005/Atom" rel="hub" href="http://pubsubhubbub.appspot.com/" /><entry gd:etag="W/&quot;DkIAQXg_eCp7ImA9WhRUFUg.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6625125003071640011</id><published>2012-01-26T10:39:00.004+05:30</published><updated>2012-01-26T10:39:00.640+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2012-01-26T10:39:00.640+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పుణ్యక్షేత్రాలు" /><title>శ్రీముఖలింగం చూసొద్దాం</title><content type="html">శ్రీముఖలింగం శ్రీకాకుళం జిల్లాలోని జలమూరు మండలంలోని ఒక గ్రామము. ఇది శ్రీకాకుళం పట్టణానికి 45 కి.మీ దూరంలో ఉంది. పురాతనమైన ఈ ఆలయాన్ని ఒరిస్సా రాజులు కట్టించటం వల్ల ఈ గుడి చూడటానికి ఒడిసా స్టైల్లో చాలా అందంగా ఉంటుంది.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-jQVWQ4_h9P8/TyCwG43JLUI/AAAAAAAAG9U/JXuJUDpC7TQ/s1600/DSCF1449.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-jQVWQ4_h9P8/TyCwG43JLUI/AAAAAAAAG9U/JXuJUDpC7TQ/s320/DSCF1449.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701750760640425282" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;        ఇక్కడ బస చేయటానికి ఉండదు. ఈ గుడి చూడాలనుకుంటే శ్రీకాకుళం పట్టణంలో బస చేయాలి.ఇక్కడికి వెళ్ళటానికి శ్రీకాకుళం బస్‌స్టాండ్ నుంచి ప్రతి 45 నిమషాలకి ఒక బస్సు ఉంది.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;      గుడిలో శివలింగం ముఖాకృతిలో ఉండటం వల్ల ఈ లింగానికి శ్రీముఖలింగం పేరు వచ్చింది. లింగంలో పొడవైన ముక్కుని మనం చూడవచ్చు. మధ్యలో ప్రధన ఆలయం, చుట్టూ ఇతర ఆలయాలు ఉంటాయి.  &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;           మారుమూల అవ్వటం వల్ల పెద్దగా జనాదరణ లేక ప్రసిద్ది చెందలేదనిపిస్తుంది. అద్భుతమైన శిల్పకళ ఉన్న ఈ ఆలయన్ని ప్రతి ఒక్కరు తప్పక దర్శించాలి. మీరు శ్రీకాకుళం వెళితే మాత్రం ఈ గుడిని తప్పక దర్శించుకోండి. శ్రీకాకుళం పట్టణానికి దగ్గరలోనే అంటే 3 కి.మీ దూరంలో అరసవిల్లి మరియు 15 కి.మీ దూరంలో శ్రీకూర్మం క్షేత్రాలు ఉన్నాయి.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;ప్రధాన ఆలయం&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-pTnIuNVEf4c/TyCv5rcWwQI/AAAAAAAAG9I/21BlXediX4g/s1600/DSCF1450.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-pTnIuNVEf4c/TyCv5rcWwQI/AAAAAAAAG9I/21BlXediX4g/s320/DSCF1450.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701750533700108546" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-SLmZBpDsWgg/TyCujJQRSAI/AAAAAAAAG8w/z221pi1QuBk/s1600/DSCF1447.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-SLmZBpDsWgg/TyCujJQRSAI/AAAAAAAAG8w/z221pi1QuBk/s320/DSCF1447.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701749047053862914" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-pD2E_BxMjoA/TyCuWLD5VpI/AAAAAAAAG8k/z0UQAucDn3U/s1600/DSCF1444.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-pD2E_BxMjoA/TyCuWLD5VpI/AAAAAAAAG8k/z0UQAucDn3U/s320/DSCF1444.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701748824200533650" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ప్రధాన ఆలయంలోని ఉపాలయం&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-bGxzXUUcIDw/TyCu2YqygtI/AAAAAAAAG88/Y11-lH5TyUw/s1600/DSCF1438.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-bGxzXUUcIDw/TyCu2YqygtI/AAAAAAAAG88/Y11-lH5TyUw/s320/DSCF1438.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701749377609138898" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ప్రధాన ఆలయ ముఖద్వారం&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-6xn8B4UQ1v4/TyCuHQNSLII/AAAAAAAAG8Y/_9myhMGvkss/s1600/DSCF1440.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-6xn8B4UQ1v4/TyCuHQNSLII/AAAAAAAAG8Y/_9myhMGvkss/s320/DSCF1440.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701748567884049538" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ఆలయంలోని శిల్పకళ&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-eiqelhcpnhY/TyCtn-iUxFI/AAAAAAAAG8M/yTNsnBAWKCc/s1600/DSCF1433.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-eiqelhcpnhY/TyCtn-iUxFI/AAAAAAAAG8M/yTNsnBAWKCc/s320/DSCF1433.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701748030564516946" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-1mcUIZL7rnA/TyCtILTTEmI/AAAAAAAAG8A/J5moDAUsgs4/s1600/DSCF1430.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-1mcUIZL7rnA/TyCtILTTEmI/AAAAAAAAG8A/J5moDAUsgs4/s320/DSCF1430.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701747484235338338" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-tUIbwWgBE40/TyCsdEafvbI/AAAAAAAAG70/NATcRz_j3l4/s1600/DSCF1425.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-tUIbwWgBE40/TyCsdEafvbI/AAAAAAAAG70/NATcRz_j3l4/s320/DSCF1425.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701746743652105650" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-KUIJrybOGAU/TyCrIiu2QhI/AAAAAAAAG7o/rgF95ywSmQs/s1600/DSCF1424.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-KUIJrybOGAU/TyCrIiu2QhI/AAAAAAAAG7o/rgF95ywSmQs/s320/DSCF1424.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701745291501650450" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-tBH8Zg9O87w/TyCqrx0YkRI/AAAAAAAAG7c/lOBet3lhsHg/s1600/DSCF1423.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-tBH8Zg9O87w/TyCqrx0YkRI/AAAAAAAAG7c/lOBet3lhsHg/s320/DSCF1423.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701744797335195922" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-2NkjrEouP44/TyCqLDn2DpI/AAAAAAAAG7Q/isAd0Bi1NJA/s1600/DSCF1422.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-2NkjrEouP44/TyCqLDn2DpI/AAAAAAAAG7Q/isAd0Bi1NJA/s320/DSCF1422.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701744235178757778" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-pE1OeBeUCQI/TyCpQ541l1I/AAAAAAAAG7E/3Si2zNqgzWc/s1600/DSCF1417.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-pE1OeBeUCQI/TyCpQ541l1I/AAAAAAAAG7E/3Si2zNqgzWc/s320/DSCF1417.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701743236133263186" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;సాయంసంధ్యలో ఆలయం&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-iJ9mMsqPnhU/TyCpCw_HvvI/AAAAAAAAG64/vmI-qXWA820/s1600/DSCF1412.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-iJ9mMsqPnhU/TyCpCw_HvvI/AAAAAAAAG64/vmI-qXWA820/s320/DSCF1412.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5701742993225531122" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6625125003071640011?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6625125003071640011/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6625125003071640011" title="2 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6625125003071640011?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6625125003071640011?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/UVaplqJv2Q4/blog-post_26.html" title="శ్రీముఖలింగం చూసొద్దాం" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/-jQVWQ4_h9P8/TyCwG43JLUI/AAAAAAAAG9U/JXuJUDpC7TQ/s72-c/DSCF1449.JPG" height="72" width="72" /><thr:total>2</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2012/01/blog-post_26.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CUcEQHs8fCp7ImA9WhRUEkQ.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6193064684533953712</id><published>2012-01-23T10:00:00.002+05:30</published><updated>2012-01-23T10:00:01.574+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2012-01-23T10:00:01.574+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పుణ్యక్షేత్రాలు" /><title>అరసవిల్లి సూర్యదేవాలయం</title><content type="html">మొన్న డిసెంబర్లో అరసవిల్లి, శ్రీకూర్మం, శ్రీముఖలింగం మరియు సింహాచలం చూసి వచ్చాం. అప్పుడు నా మొబైల్లో తీసిన అరసవిల్లి ఫొటోలు. అరసవిల్లి శ్రీకాకుళం బస్‌స్టాండ్కి రెండు నుంచి మూడు కిలోమీటర్ల దూరంలో ఉంది. షేర్ ఆటొలో మనిషికి 7 రూపాయలు.  సూర్యదేవుని విగ్రహం మంచి కళతో ఉంది.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-YX6NbE8eUFg/TxuPmok3uMI/AAAAAAAAG3I/1hes-SqBJjA/s1600/DSCF1368.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-YX6NbE8eUFg/TxuPmok3uMI/AAAAAAAAG3I/1hes-SqBJjA/s320/DSCF1368.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700307647257360578" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-DjfMJG-LQqg/TxuM3OKa3MI/AAAAAAAAG28/c0GIJqsMF8M/s1600/P211211_11.05.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-DjfMJG-LQqg/TxuM3OKa3MI/AAAAAAAAG28/c0GIJqsMF8M/s320/P211211_11.05.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700304633689988290" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-1Fjh4M82QqQ/TxuMdR-eWFI/AAAAAAAAG2w/sCisBhbpdiQ/s1600/P211211_11.05_%255B01%255D.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-1Fjh4M82QqQ/TxuMdR-eWFI/AAAAAAAAG2w/sCisBhbpdiQ/s320/P211211_11.05_%255B01%255D.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700304188037027922" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-J0fTPtDDS1g/TxuMSo85HxI/AAAAAAAAG2k/cDUPOL1Mw78/s1600/P211211_11.07.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-J0fTPtDDS1g/TxuMSo85HxI/AAAAAAAAG2k/cDUPOL1Mw78/s320/P211211_11.07.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700304005225848594" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-7kgnKlRPZ7o/TxuL6OOZNSI/AAAAAAAAG2Y/Y1WIvaBStdI/s1600/P211211_11.08.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-7kgnKlRPZ7o/TxuL6OOZNSI/AAAAAAAAG2Y/Y1WIvaBStdI/s320/P211211_11.08.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700303585734636834" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-kR6csNEQTJo/TxuLvmsGr0I/AAAAAAAAG2M/3F3uJ1FQYfY/s1600/P211211_11.14_%255B01%255D.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-kR6csNEQTJo/TxuLvmsGr0I/AAAAAAAAG2M/3F3uJ1FQYfY/s320/P211211_11.14_%255B01%255D.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5700303403323141954" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6193064684533953712?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6193064684533953712/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6193064684533953712" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6193064684533953712?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6193064684533953712?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/vAo5USFgNSk/blog-post_23.html" title="అరసవిల్లి సూర్యదేవాలయం" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/-YX6NbE8eUFg/TxuPmok3uMI/AAAAAAAAG3I/1hes-SqBJjA/s72-c/DSCF1368.JPG" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2012/01/blog-post_23.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;C0cHQnY5fCp7ImA9WhRWGEs.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-25266044729977553</id><published>2012-01-06T20:11:00.006+05:30</published><updated>2012-01-06T20:13:53.824+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2012-01-06T20:13:53.824+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>అసలైన హాస్యానికి చిరునామా</title><content type="html">&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-fn0gPVCx6HM/TwcIjADkDOI/AAAAAAAAG18/poo2kjQLIdc/s1600/Jandhyala.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 204px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-fn0gPVCx6HM/TwcIjADkDOI/AAAAAAAAG18/poo2kjQLIdc/s320/Jandhyala.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5694529651236670690" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;నవ్వడం ఒక భోగం, నవ్వించడం ఒక యోగం, నవ్వలేకపోవడం ఒక రోగం’ అంటూ నవ్వుకు సరికొత్త నిర్వచనం చెప్పిన ‘జంధ్యాల’ పేరు వినగానే, ప్రతివారి పెదవులపై నవ్వు తొణికిసలాడుతుంది. ఆరోగ్యకరమైన హాస్యానికి చక్కని చిరునామా జంధ్యాల. తెలుగు చలనచిత్ర పరిశ్రమకు ఎక్కువ మంది ప్రతిభావంతులైన హాస్యనటులను అందించిన ఘనత కలిగిన దర్శకుడు జంధ్యాల.&lt;br /&gt;తెలుగు సినిమా రంగంలో హాస్య దర్శకుడుగా తనకంటూ ఓ ప్రత్యేక ముద్రను సంపాదించుకున్న జంధ్యాల పశ్చిమగోదావరి జిల్లాలోని నరసాపురంలో 1951 జనవరి 14న జన్మించారు. జంధ్యాల నారాయణమూర్తి, సూర్యకాంతం వీరి తల్లిదండ్రులు. జంధ్యాల వెంకట దుర్గా శివసుబ్రహ్మణ్యశాస్ర్తీ అనేది ఈయన పూర్తి పేరు. విద్యాభ్యాసం మొత్తం విజయవాడలో కొనసాగింది. జంధ్యాల కాలేజి రోజులనుంచే నాటకాలు రాస్తూ, దర్శకత్వం వహించారు. స్వయంగా విన్నకోట రామన్నపంతులు ఆధ్వర్యంలో ఒక నాటక సంస్థ ప్రారంభించారు. మొదటి నాటకం ‘‘ఏక్ దిన్ కా సుల్తాన్’’ ఎంతో పేరుతెచ్చిపెట్టింది. తన నాటకాలే కాకుండా, ఇతరులు రాసిన నాటకాల్ని ప్రదర్శించి, ప్రముఖుల్ని సత్కరిస్తుండేవారు. జంధ్యాల రాష్టవ్య్రాప్తంగా అనేక నాటక పరిషత్తుల్లో పాల్గొని ఉత్తమ నటుడు, ఉత్తమ ప్రదర్శన అవార్డులు ఎన్నో పొందారు.&lt;br /&gt;సినీ రంగంపై మక్కువతో మిత్రులు, శ్రేయోభిలాషుల ప్రోత్సాహంతో 1973లో మద్రాసులో అడుగుపెట్టారు. మొదటిసారిగా ‘‘పెళ్ళికాని పెళ్ళి’’ అనే సినిమాకు రచన చేసారు. అయితే ‘‘దేవుడుచేసిన బొమ్మలు’’ సినిమా ముందు రిలీజైంది. దాదాపు 140 సినిమాలకు రచయితగా పనిచేసారు. ఎక్కువ సినిమాలు హాస్యరస ప్రధానమైనవే. కె.విశ్వనాథ్, కె.రాఘవేంద్రరావు, ఎ.కోదండరామిరెడ్డి లాంటి ప్రముఖ దర్శకుల చిత్రాలకు రచనలు చేసారు. 1983లో ఏకంగా 80 సినిమాలకు మాటలు రాసారు. తెలుగు సినిమా చరిత్రలో ఇదొక రికార్డు. హాస్య చిత్రాలకు ఎంత చిలిపిగా రాసారో, ‘‘శంకరాభరణం’’లాంటి చిత్రాలకు అంత హృద్యంగా రాసారు.&lt;br /&gt;1981లో ‘‘ముద్దమందారం’’ సినిమా ద్వారా దర్శకులుగా మారారు. ప్రదీప్, పూర్ణిమ హీరో హీరోయిన్లుగా చేసిన ఈ చిత్రం శత దినోత్సవం జరుపుకుంది. దర్శకులుగా 40 సినిమాలు రూపొందించారు. వీటిలో నాలుగు స్తంభాలాట, రెండుజెళ్ళ సీత, శ్రీవారికి ప్రేమలేఖ, ఆనందభైరవి, నెలవంక, రావుగోపాలరావు, శ్రీవారి శోభనం, రెండురెళ్ళఆరు, సీతారామకళ్యాణం, పడమటి సంధ్యారాగం, అహనాపెళ్ళంట, వివాహ భోజనంబు, చూపులు కలిసిన శుభవేళ, బావా బావా పన్నీరు, ప్రేమ ఎంత మధురం, బాబాయ్ హోటల్, ఓహో నా పెళ్ళంట లాంటి సినిమాలు విజయవంతమవడంతోపాటు దర్శకులుగా జంధ్యాలకు ఎంతో పేరు తెచ్చిపెట్టాయి. నరేష్, రాజేంద్రప్రసాద్ లాంటి కామెడీ హీరోలతోనే కాకుండా ఇమేజ్ చట్రంలో ఇరుక్కుపోయిన చిరంజీవి, బాలకృష్ణ, అక్కినేని నాగేశ్వరరావు లాంటి అగ్ర హీరోలతో కూడిన తనదైన ముద్రలో చిత్రాలు రూపొందించడం ఒక్క జంధ్యాలకే సాధ్యమైంది.&lt;br /&gt;జంధ్యాల ఎందరో హాస్య నటుల్ని తెలుగు తెరకు పరిచయం చేసారు. బ్రహ్మానందం, వేలు, వీరభద్రరావు, గుండు హనుమంతరావు, శ్రీలక్ష్మి, కోట శ్రీనివాసరావులను సమర్థవంతమైన హాస్య కళాకారులుగా తీర్చిదిద్దారు. ‘‘నాలుగుస్తంభాలాట’’ సినిమాలో ‘‘సుత్తి’’ అనే పదాన్ని ప్రయోగించి, ఆ పదానికి ఎంతో ప్రాచుర్యం కల్పించారు. ఈ పదం ఇప్పటికీ జనసామాన్యంలో పదే పదే వినిపిస్తుంటుంది. అందులో నటించిన వేలు, వీరభద్రరావు ‘సుత్తిజంట’గా ఎంతో ప్రసిద్ధులయ్యారు. జంధ్యాల సినిమాల్లో ప్రత్యేక హాస్య పాత్రలు పోషించిన శ్రీలక్ష్మి హాస్య నటిగా తెలుగు తెరపై ఎంతోకాలం రాణించింది. ఎంతోమందిని పరిచయం చేసిన జంధ్యాల ‘‘ఆపద్బాంధవుడు’’ సినిమాలో నటించి, ఆ పాత్రకు ఎంతో వనె్నతెచ్చారు.&lt;br /&gt;జంధ్యాల సినిమాల్లో సున్నితమైన హాస్యం ఉంటుంది. అది సుతారంగా తాకి మనసును గిలిగింతలు పెడుతుంది. ఇలాంటి హాస్యాన్ని సృష్టించి, హాస్యబ్రహ్మ అయిన జంధ్యాల 2001 జూన్ 19న తెలుగు ప్రేక్షకుల్ని విచార సాగరంలో ముంచి అనంత లోకానికి వెళ్ళిపోయారు. వెనుకటి తరం హాస్య రచయితలు పింగళి నాగేంద్రరావు, చక్రపాణి, సముద్రాల వంటి వారి బాటలో నడిచి, హాస్యాన్ని తన ఆయుధంగా నమ్మి, ఆరోగ్యవంతమైన హాస్యాన్ని తన చిత్రాల్లో చూపించిన జంధ్యాల, తెలుగువారి పెదవులపై చిరస్థాయిగా ఉంటారు.&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight:bold;"&gt;జనవరి 14 జంధ్యాల జయంతి&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-25266044729977553?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/25266044729977553/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=25266044729977553" title="2 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/25266044729977553?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/25266044729977553?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/WNltncIC7XU/blog-post.html" title="అసలైన హాస్యానికి చిరునామా" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/-fn0gPVCx6HM/TwcIjADkDOI/AAAAAAAAG18/poo2kjQLIdc/s72-c/Jandhyala.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>2</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2012/01/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DE8EQHs5eyp7ImA9WhRXEEQ.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-5246710116923533988</id><published>2011-12-17T10:10:00.002+05:30</published><updated>2011-12-17T10:10:01.523+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-12-17T10:10:01.523+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>మల్లెమాల</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-L727gkaJem4/TutKQCxN_2I/AAAAAAAAGgk/-8ic4Qq4lfk/s1600/Mallemaala.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 247px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-L727gkaJem4/TutKQCxN_2I/AAAAAAAAGgk/-8ic4Qq4lfk/s320/Mallemaala.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5686720593967054690" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;మాట కరుకు.. మనసు సున్నితం.. ఈ వాక్యం అచ్చంగా సరిపోయే వ్యక్తిత్వం మల్లెమాల సుందరరామరెడ్డిది. ఇంత పెద్ద పేరు తెలియకున్నా.. ఎంఎస్ రెడ్డి అన్నా, మల్లెమాల అన్నా సినీ అభిమానులందరికీ సుపరిచితమే. ఆయన మనసులాగే భావాలు కూడా సున్నితం. అచ్చమైన పల్లెటూరు అమాయకత్వం, భోళాతనం ఆయనలో తొంగిచూసేది. ఉన్నది ఉన్నట్లు మాట్లాడడం మాత్రమే ఆయనకు చాతనైనది. మాటల్లో అచ్చమైన నెల్లూరు నుడికారం పలకరిస్తుంది. పాటలు, మాటల్లో మాత్రం లలితమైన పదాలు వాడేవారు. ‘తెల్లావారక ముందే పల్లె లేచింది..తనవారినందరినీ తట్టిలేపింది..పాడు చీకటికెంత భయమేసిందో పక్క దులుపుకుని ఒకే పరుగుతీసింది’- అంటూ ‘మంచుపల్లకి’ సినిమా పాటలో రాసిన వాక్యాలు చాలు ఆయన భావాలు ఎంత హాయిగా, సున్నితంగా వుంటాయో అర్థం చేసుకునేందుకు. మంచి సినిమాలు, మంచి పాటలు, మంచి మాటలకు ఆయన కేరాఫ్ అడ్రస్. లాభనష్టాలు తరువాత. నిజానికి మంచి సినిమాలే కానీ పెద్ద ‘హిట్’ చిత్రాలు తీసింది లేదని ఆయనే స్వయంగా అంగీకరించేవారు. తన కుమారుడు శ్యాంసుందరరెడ్డి నిర్మాత అయ్యాకే తమ సంస్థకు సరైన హిట్‌లు వచ్చాయని మొహమాటం లేకుండా చెప్పేవారు. ఆయన తన సినిమాలన్నింటిలో ‘ఏకలవ్య’ను ఎక్కువగా ఇష్టపడేవారు. అక్కడ కూడా ఏకలవ్యుడి అమాయకత్వం, గురువు అంటే అభిమానం వంటి లక్షణాలు ఆయనను ఆకట్టుకోవడమే అందుకు కారణం.&lt;br /&gt;‘ఆత్మకథ’ కలకలం&lt;br /&gt;ముక్కుసూటితనంతో ఉండడమే ఆయన జీవిత చరమాంకంలో కొన్ని వివాదాలకు గురిచేసింది. ‘ఇదీ నా కథ’ పేరిట నిర్మొహమాటంగా ఆయన రాసిన ఆత్మకథ తెలుగు సినీ పరిశ్రమలో ప్రకంపనాలు సృష్టించింది. కేవలం కొద్ది కాపీలను మాత్రం ఆయన స్వయంగా తన సన్నిహితులకు అందేలా చేసారు. పుస్తకం నిండా పలువురు సినీ ప్రముఖులకు సంబంధించి వివాదాస్పద వ్యాఖ్యలు వుండడమే ఇందుకు కారణం. బయటకు వచ్చిన కాపీల ఆధారంగా వివిధ మాధ్యమాల ద్వారా పుస్తకంలోని విషయాలు జనానికి చేరాయే తప్ప, పుస్తకాలు మాత్రం బహిరంగ మార్కెట్‌లో అమ్మకానికి లేకుండా పోయాయి. అలా ఓ నిర్మొహమాటి రాసిన ఆత్మకథ దాదాపు చీకటి కొట్లోనే ఉండిపోయింది.&lt;br /&gt;ఎవరినీ వదల్లేదు.&lt;br /&gt;నిర్మాతగా మల్లెమాల ఎనె్నన్నో ఆటుపోట్లను చవిచూశారు. అలుపెరుగని పోరాటం చేశారు. వృత్తిపరంగా ముళ్లబాటలు ఎదురైనా తాను నమ్ముకున్న రంగాన్ని మాత్రం వదులుకోలేదు. సినిమా ప్రపంచమంటే భారీగా సంపాదన, విలాసవంతమైన జీవితం కాదని, నిర్మాతకూ ఎన్నో కష్టాలుంటాయని ఆయన తన ఆత్మకథలో పలు విషయాలను నిస్సంకోచంగా ప్రస్తావించారు. నటీనటుల నుంచి దర్శకుల వరకూ అందరూ ఏదోరకంగా నిర్మాతను పీడించేవారన్నది ఆయన ఆవేదన సారాంశం. సినీ రంగంలో ఎంతటి ప్రముఖులైనా వారి వల్ల తాను ఎలాంటి ఇబ్బందులు పడ్డానోనన్న విషయాలను ఆయన కుండ బద్దలు కొట్టినట్లు ‘ఇదీ నా కథ’లో బహిర్గతం చేశారు. ఎన్టీఆర్, శోభన్‌బాబు, చిరంజీవి, రాజశేఖర్, జూనియర్ ఎన్టీఆర్, దర్శకుడు గుణశేఖర్.. ఇలా ఎవరినీ ఆయన వదిలిపెట్టలేదు.&lt;br /&gt;ఆత్మకథ సంగతి పక్కనపెడితే, మనిషిగా మల్లెమాల చిత్రపరిశ్రమలో మంచి పేరే సంపాదించుకున్నారు. ఎన్టీఆర్, కృష్ణ,శోభన్‌బాబు, చిరంజీవి లాంటి అగ్రహీరోలందరితో సినిమాలు నిర్మించారు. అటు పౌరాణికాలు, ఇటు సాంఘికాలు సమానంగా నిర్మించారు. అన్ని పాత్రల్లో పిల్లలనే నటింపచేస్తూ రామాయణం నిర్మించారు. దాదాపు ఇటు వంటి ప్రయత్నం ప్రపంచ సినీ చరిత్రలోనే మొదటిది. ఈ చిత్రంతోనే జూనియర్ ఎన్టీఆర్‌ను వెండితెరకు పరిచయం చేసారు. ఎందరో నటులను, సాంకేతిక నిపుణులను సినిమా రంగానికి పరిచయం చేయడంలో ఆయన చొరవచూపారు. తన సినిమా పాటలన్నింటిలో సంగీత సాహిత్యాలకు పెద్దపీట వుండేలా చూసేవారు. తన నిర్మాణ సంస్థకు కౌముది అని తన రికార్డింగ్ థియేటర్‌కు శబ్దా లయ అని పేర్లు పెట్టడం మల్లెమాల అభిరుచిని తెలియచేస్తాయి. ఎమ్మెస్‌రెడ్డి పలుసార్లు తన సినిమాలకు సంబంధించి నంది అవార్డులు అందుకున్నారు.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-5246710116923533988?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/5246710116923533988/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=5246710116923533988" title="4 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/5246710116923533988?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/5246710116923533988?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/dHRGH81kBI8/blog-post.html" title="మల్లెమాల" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/-L727gkaJem4/TutKQCxN_2I/AAAAAAAAGgk/-8ic4Qq4lfk/s72-c/Mallemaala.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>4</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/12/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;D0ICSXc-eCp7ImA9WhdbF0g.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-2620341184773590868</id><published>2011-10-16T14:27:00.005+05:30</published><updated>2011-10-16T14:29:28.950+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-10-16T14:29:28.950+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>మనసు పాటల ఆత్రేయ</title><content type="html">ఆత్రేయ పేరు చెప్పగానే అందరికీ గుర్తువచ్చేది ఆయన మనసు పాటలు. ఆ తర్వాత వలపు పాటలు, వానపాటలు వగైరా..కానీ ఆత్రేయకు వీణపాటలంటే ప్రత్యేకమైన అభిమానమనీ, ఆయన హృదయాలను ద్రవింపచేసే విశిష్టమైన వీణపాటల్ని రాశారనీ చాలామందికి తెలియదు. ఆ మాటకొస్తే తెలుగు సినిమాల్లో ఎక్కువ వీణ పాటల్ని ఆలపించిన మధుర గాయని పి.సుశీల అయితే ఎక్కువ వీణపాటల్ని రాసిన కవి ఆచార్య ఆత్రేయే! లభిస్తున్న ఆధారాల మేరకు ఆత్రేయకు ఏడుసినిమాల్లో తొమ్మిది వీణపాటల్ని రాసే అవకాశాలు లభించాయి. (ఈ అంకెను నా ‘తెలుగు సినీ కవుల చరిత్ర’పుస్తకంలో ఆరుగా పేర్కొనడం పొరపాటు!). వీటిలో ఎనిమిదింటిని వీణావాణి అయిన పి.సుశీల ఆలపించగా ‘మురళీకృష్ణ’ చిత్రంలో పాటను మాత్రం జానకి పాడారు. ఈ వీణపాటల్లో ఆత్రేయ ఎంతటి వైవిధ్యాన్ని కనబరిచారో, ఆయన వీణపాటల నేపథ్యం ఏమిటో తెలుసుకుందాం.&lt;br /&gt;వీణను ప్రధాన వస్తువుగా తీసుకుని రాసిన పాటలు, వీణ ప్రధాన వాద్యంగా చిత్రీకరించిన పాటలు రెండూ తెలుగులో వీణపాటలుగానే పరిగణింపబడ్డాయి. ‘అర్ధాంగి’ చిత్రంలో ఆత్రేయ రాసిన&lt;br /&gt;వద్దురా కన్నయ్య ఈ పొద్దు/ఇల్లు వదలిపోవద్దురా అయ్య/ పశువులింటికి పరుగులెత్తే వేళ/ పసిపాపలను బూచి పట్టుకెళ్లే వేళ..&lt;br /&gt;అనే గొప్ప పాటలో వీణ ప్రసక్తి ఎక్కడా లేదు. అది వీణకోసం రాసింది కూడా కాదు. కాని దర్శకుడు తన అభిరుచిమేరకు ఆ పాటను వీణమీదే చిత్రీకరించాడు. ఇదికాక ఆద్యంతం వీణమీద లేదా ఆ వాదనానికి తగిన గానం మీద ఆత్రేయ మరి తొమ్మిదిపాటల్ని రాశారు. తెలుగు సినిమాల్లో వీణమీద చిత్రీకరించిన పాటలన్నీ ఇలా ఉద్దేశించి రాసినవి కావు!&lt;br /&gt;ఆత్రేయ రెండేసి వీణపాటలు రాసిన చిత్రాల్లో మొదటిది ‘డా.చక్రవర్తి’ (1964). ఈ రెండు పాటల్లో తెరమీద ఒకటి కథానాయకుని చెల్లెలు (గీతాంజలి), రెండోది కథానాయిక (సావిత్రి) వీణ వాయిస్తూ పాడినట్టు చిత్రీకరించారు. వీటిలో మొదటిదానిలో వీణ ప్రసక్తి ఉంది. రెండోదానిలోలేదు. ముఖ్యంగా ఈ రెండూ గాన ప్రధానమైనవి. స్థూలంగా చూస్తే రెండుపాటల్లో భావ సారూప్యం కనిపించినా సూక్ష్మంగా పరిశీలిస్తే మొదటిపాటలో వినమ్రతతో కూడిన నివేదనం రెండోపాటలో తన ప్రణయగీతి కృష్ణుడికి మాత్రమే వినిపించాలనే ఆరాధనా భావం స్పష్టంగా కనిపిస్తాయి.&lt;br /&gt;1. పాడమని నన్నడగవలెనా/ పరవశించి పాడనా/ నేనే పరవశించి పాడనా&lt;br /&gt;2. పాడమని నన్నడగతగునా/ పదుగురెదుటా పాడనా/ కృష్ణా పదుగురెదుటా పాడనా&lt;br /&gt;ఈ రెండు పల్లవులకు బసవరాజు అప్పారావుగీతం- పదిమందిలో పాట పాడుమని/బలవంతము చేయకు నాధా మూలమైనా ఆత్రేయ శైలి, శిల్పం-మూలాన్ని మరిపించాయి.&lt;br /&gt;ఆత్రేయ ‘చక్రవాకం’ (1974) చిత్రంలో రాసిన వీణపాటలు బొమ్మ-బొరుసు తరహాకి చెందినవి.&lt;br /&gt;1. వీణలోనా తీగలోనా/ ఎక్కడున్నది నాదము&lt;br /&gt;అది ఎలాగైనది రాగము&lt;br /&gt;2. వీణలోనా తీగలోనా/ ఎక్కడున్నది అపశ్రుతి-అది/ ఎలాగైనది విషాద గీతి -మొదటిది సంతోష సమయానికి, రెండోది విషాద సందర్భానికి రాసినవి. ఇలాంటి జమిలి పాటలు రాయడం ఆత్రేయకు కొట్టిన పిండి. రెండింటిలోనూ శ్రుతిరాగ గానాలను అన్వయించిన తీరు ఆత్రేయ సంగీత పరిజ్ఞానాన్ని తెలియజేస్తుంది. ‘మురళీకృష్ణ’ (1964) చిత్రంలో పెళ్లి పీటలపైనే సౌభాగ్యాన్ని కోల్పోయిన విధివంచిత అయిన యువతి పాత్ర (గీతాంజలి) ఆలపించిన&lt;br /&gt;మోగునా ఈ వీణ, మూగవోయిన/ రాగహీన, అనురాగ హీన అనేపాటకు- ‘గోరింటాకు’ (1979) చిత్రంలో రెండవనాయిక (స్వప్న) పాత్ర పరిచయంలోనే వినిపించిన&lt;br /&gt;పాడితే శిలలైనా కరగాలి/ జీవిత గతులైనా మారాలి/ నా పాటకు ఆ బలమున్నదో లేదో/ పాడిన పిదపే తెలియలా&lt;br /&gt;పాటకు చాలా పోలికలున్నాయి. రెండో పాటలోని- తాళి కట్టెడి వేళకోసమై/ లేచి చూచినది విరిమాల/ కట్టే వేళకు కట్టని తాళిని/ కత్తిరించినది విధిలీల -అనే చరణం ఈ పాత్రలకున్న సాదృశ్యాన్ని స్పష్టం చేస్తుంది. ‘గోరింటాకు’ నిర్మాత మురారి తన చిత్రంలోని పాటకు ‘దేశోద్ధారకులు’ చిత్రంలో ఆత్రేయ రాసిన వీణపాట స్ఫూర్తి అంటారు. కానీ-అది జ్ఞాపక లోపం. ఈ పాటకు, పాత్రకు ‘మురళీకృష్ణ’యే మూలం!&lt;br /&gt;‘దేశోద్ధారకులు’ (1973) చిత్రంలోని&lt;br /&gt;ఈ వీణకు శృతిలేదు&lt;br /&gt;ఎందరికో హృదయం లేదు&lt;br /&gt;నా పాటకు పల్లవి లేదు&lt;br /&gt;బతుకెందుకో అర్ధం కాదు&lt;br /&gt;అనే పాట ఓ వేశ్య ప్రశ్నించే గుండెల్ని పిండే ఆర్తగీతం&lt;br /&gt;ఆత్రేయ వీణపాటల్లో ఎక్కువ ప్రాచుర్యాన్ని పొందింది ప్రేమ్‌నగర్’ (1971)లోని&lt;br /&gt;ఎవరో రావాలి, నీ హృదయం కదిలించాలి&lt;br /&gt;నీ తీగలు సవరించాలి, నీలో రాగం పలికించాలి&lt;br /&gt;అనే ఉద్వేగభరితమైన పాట. మూలపడిన మధురవీణ లాంటి కథానాయకుని ఆంతర్యం స్ఫురించేలా అద్భుతంగా రాసిన ఈ పాట నాయిక లత (వాణిశ్రీ) మీద చిత్రీకరించబడింది. ఆత్రేయ మనసు పొరల్లోంచి వచ్చిన ఈ పాటకు మామ బాణీ సుశీల గానం, వాద్య సహకారం ప్రాణం పోశాయి. కనె్న మనసులో పరవళ్లు తొక్కే పారవశ్యానికి అక్షరాకృతి నిచ్చింది ‘అత్తలూ-కోడళ్లు’ (1971) చిత్రంలోని ఆత్రేయ వీణపాట. ఈ వీణ పలికించు ఎన్ని రాగాలో/ నాలోన పులకించు ఎన్ని భావాలో అనే ఈ పాటలో మోహన, కల్యాణి మొదలైన రాగాలను పేర్కొంటూ వలపుకూ సంగీతానికి అందంగా ముడివేశారు ఆత్రేయ. ఈ పాట, డా.చక్రవర్తిలోని ఆత్రేయ వీణ పాటలు పెళ్లి చూపుల్లో వధువు పాట పాడి వినిపించే కాలంలో తరచుగా వినిపించేవి.&lt;br /&gt;వీణ కర్నాటక సంగీతానికి ప్రధానమైన, హృద్యమైన వాద్యం. కనువిందైన నాయిక వీణముందు కూర్చుని వీనుల విందుగా పాట పాడుతుంటే-ఆ మనోహరమైన దృశ్యం వీక్షకులనలరిస్తుందని ఆనాటి సినీ దర్శకులు తమ చిత్రాల్లో వీణపాటలకు స్థానం కల్పించేవారు. సాధారణంగా నాయిక మధురోహలలోనో, ప్రణయ స్మృతులలోనో తెలియాడే సన్నివేశానికి వీణపాటను రూపొందించేవారు. కానీ ఆత్రేయ వీణపాటల్లో అధిక శాతం ఆవేదనా భరితాలు కావడం, అవి ప్రేక్షకామోదాన్ని పొందడం గమనార్హం.&lt;br /&gt;ఆత్రేయ వీణపాటలు బాణీ వెనక ఓ కథ ఉంది. దానిని ఆయన ఆత్మకథలో ‘తొలిగాయం’గా పద్యరూపంలో రాశారు. ఆయన ప్రియురాలు ‘బాణం’ వీణావాదనంలో నేర్పరి. కారణాంతరాలవల్ల ఆమెకు ఆత్రేయతో వివాహం కాలేదు. వివాహానంతరం ఆమె ఆయనకు తారసపడినప్పుడు -‘నీతో పెళ్లి జరగలేదు కనుక వీణను అటకెక్కించాను’ అందట! అప్పటినుంచి వీణ ప్రసక్తి వస్తే ఆత్రేయ పగిలిన హృదయంనుంచి ప్రకంపనలు వినిపించేవి! అవే ఆయన వీణపాటలయ్యాయి!&lt;br /&gt;వెండితెర మీద వీణపాటలు కనుమరుగై చాలాకాలమయినా, ఇప్పటికీ ఆత్రేయ వీణపాటలు వినిపిస్తుండడం వాటి విశిష్టత!&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-2620341184773590868?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/2620341184773590868/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=2620341184773590868" title="3 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/2620341184773590868?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/2620341184773590868?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/eyi2HFqdU0A/blog-post_16.html" title="మనసు పాటల ఆత్రేయ" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><thr:total>3</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/10/blog-post_16.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CE4BQ3YzfSp7ImA9WhdUFU8.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-8475002305443571361</id><published>2011-10-02T08:02:00.001+05:30</published><updated>2011-10-02T08:05:52.885+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-10-02T08:05:52.885+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="బుక్ రివ్యూ" /><title>సినిమా పోస్టర్</title><content type="html">&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;
&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-dpbYtTO4rIU/TofM_V5zeeI/AAAAAAAAGPc/BWVjLVrlFjQ/s1600/book%2Breview.jpg" imageanchor="1" style="margin-left:1em; margin-right:1em"&gt;&lt;img border="0" height="320" width="234" src="http://2.bp.blogspot.com/-dpbYtTO4rIU/TofM_V5zeeI/AAAAAAAAGPc/BWVjLVrlFjQ/s320/book%2Breview.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;

ముక్కలు చేసింది తిరిగి అతికితే ఎంతయినా కృతకంగానే వుంటుంది. కానీ అదేం చిత్రమో.. ముక్కలు ఎన్ని ఎక్కువైతే అంతకు అంతా అందంగా తయారవుతుంది....సినిమా పోస్టర్..
చెప్పే విషయం ఏదైనా చదివించేదిగా వుండాలంటే, అక్షరాలు అందంగా అమరాలి.. విడివిడి అక్షరాలు కలివిడిగా మారితేనే అందమైన కావ్యం అవతరిస్తుంది.
24ముక్కలు కలిసి కమనీయ పోస్టర్‌గా మార్చిన వాడికి, వేన వేల అక్షరాలు కూర్చి జీవిత కావ్యం అందించడం అసాధ్యమా..కానే కాదు.
అందుకే చిత్రకారుడు ఈశ్వర్ జీవితకథ..సినిమా పోస్టర్ అందంగా..అంతకన్నా ఠీవిగా జంక్షన్‌లో జయకేతనం ఎగురేసింది.
3గీతా2చార్యుల్లో, రాతనేర్చిన వారు అరుదు. రమణ చాటు నేస్తం బాపుసంగతి అంతగా తెలియదు కానీ, మోహన్, చంద్ర భలేగా రాయగలరు. భావాలను కుంచెతోనే కాదు..కలంతో కూడా చెప్పేయగలరు. ఇప్పుడు చిత్రకారుడు ఈశ్వర్ సొంత కథ చదివాక ఈ జాబితాకు మరో పేరు జోడయిందనిపిస్తుంది.
ఈశ్వర్‌కు పబ్లిసిటీ ఆర్టిస్టు అనో, సినిమా డిజైనర్ అనో, పోస్టర్ డిజైనర్ అనో విశేషణం జోడిస్తే, కచ్చితంగా ఆయన్ను తక్కువ చేసినట్లే అవుతుంది. తెలుగుసినిమా ప్రగతిలో ఆయన వాటా ఆయనకు వుంది. ఆ రంగ చరిత్రలో ఆయన పేజీ ఆయన డిజైన్ చేసుకున్నదే. ఎన్ని సినిమాలు..ఎంత మంది హీరోలు..ఎన్ని పాత్రలు..ఎన్ని ఆహార్యాలు..ఎన్ని వైవిధ్యమైన డిజైన్లు. రచయిత ఊహలో దాగుడుమూతలాడుతున్న పాత్రలను తన ఊహతో ఒడిసిపట్టి, కుంచెలోకి కుదించి, కాగితంపైకి మళ్లించి, జనం కళ్ల ముందుంచడంలో తొలి కష్టం ఈశ్వర్‌దే. కంప్యూటర్ కాలం కాదది. ప్రతీదీ స్వంత కష్టంపైనే ఆధారపడి చేయాల్సింది. అలాంటి రోజుల్లో ఈశ్వర్ చేసిన 3సిత్రాలు2 ఇన్నీ అన్నీనా?
మాస్ జనాలని థియేటర్ దిశగా మళ్లించే సినిమా పోస్టర్‌కు క్లాసిక్ హంగులు అద్దారా..
సినిమాకో వేషం వేసే హీరోలకు అన్ని రకాల వేషాలూ అమరేలా విగ్గులు డిజైన్ చేసారా...
సింగిల్ కట్ నుంచి 24షీట్ వరకు ఎన్ని ప్రయోగాలు చేయాలో అన్నీ చేసేసారా?...
సింగిల్ హ్యాండ్‌తో ఎన్ని జూనియర్ హ్యాండ్‌లను తయారుచేసి, సినిమా రంగానికి కానుకగా ఇచ్చారనీ..?
ఇన్ని చేసిన 3ఈశ్వరుడి2కి ఈ రంగమే కాదు..జగమంతా తెలుసుని ఇప్పుడు జనానికి తెలిసింది..ఈ సినిమా పోస్టర్ పుస్తకంతో.

సినిమా ఆర్టిస్టు ఈశ్వర్ జీవితకథ. పుట్టిందీ..పెరిగిందీ..సినిమారంగంలో నిలదొక్కుకున్న వైనం..ఇవేగా వుండేది.
అచ్చంగా అంతే వుంటే..ఇంతలా చెప్పుకోనక్కర్లేదు. పేజీలు తిరగేసి, ఫొటోలు చూసేసి, పక్కన పెట్టేసుకోవచ్చు. కానీ ఈశ్వర్ డిజైన్ చేసిన సినిమా పోస్టర్‌లాగే ఈ పుస్తకం కూడా మనల్ని అంత సులువుగా కళ్లు తిప్పుకోనివ్వదు. పైగా ఏకబిగిన మొత్తం చదివేయమంటుంది. అలా అని గబగబా చదివేద్దామంటే వీలు కాదు. ఎందుకంటే దాన్నిండా విషయం కిక్కిరిసిపోయింది. ఇటు మన సినిమా డిజైనింగ్ రంగంలోనే కాదు, దేశీయంగా, అంతర్జాతీయంగా ఈ విభాగంలో వినుతికెక్కినవారి వైనాలన్నీ విడమర్చి వివరించారు. అక్కడితో ఆగిపోయారా...మన 3గీతా2చార్యుల్లో కాస్త చేయితిరిగిన వారి గురించి విన్నవించుకున్నారు. ఇది తన కథ కాదు..తను దర్శించిన చిత్రప్రపంచం అని సవినయంగా కళ్లముందుకు తీసుకొచ్చారు.. వినయంగా అని ఎందుకనాల్సి వచ్చిందంటే, ఇంత మంచి విషయాలు అన్నీ ఓపిగ్గా సేకరించి, గుదిగుచ్చి అందించిన తరువాత కూడా 3తిలకాష్ట మహిషబంధనం2లా..ఓ అద్భుతమైన, గాంభీర్యమైన పేరు పెట్టకుండా, తను నముకున్న, తనను ఇంతవాణ్ణి చేసిన సినిమా పోస్టర్‌నే మకుటంగా వుంచారు ఈశ్వర్.

పుస్తకంలో పలు ప్రధానాంశాలున్నాయి. ఒకటి ఈశ్వర్ అనే ఈశ్వరరావు పుట్టింది..పెరిగింది..ఎలా చెన్నపట్నం చేరిందీ.
చెన్నపట్నంలో సినిమా రంగంలో కాలూనిన దగ్గర నుంచి నడిచిన తోవలో ఎదురైన అనుభవాలు..ఆపై, మన సినిమా ప్రచార రంగం, దాని ప్రగతి పయనం, వివిధ రకాల ప్రక్రియలూ,(ముఖ్యంగా పేజీ 85 నుంచి), కాలంతో పయనించిన వివిధ ప్రకటన సంస్థలు, వాటి వైనాలూ ఇవన్నీ ఒక ఎత్తు.
ప్రపంచ ప్రఖ్యాత వర్ణ చిత్రాలూ, కళాకారులూ, బాలీవుడ్ ప్రచార కళాకారులూ, వారి సంక్షిప్త పరిచయాలూ, ఇవి చాలవన్నట్లు మన తెలుగు చిత్రకారులూ, వారి విఖ్యాత విలాసం జోడించారు
మళ్లీ వెనక్కివచ్చి తెలుగు తమిళ సినీ ప్రముఖులూ, సంస్థలూ, స్టూడియోలూ, పలువురు పోస్టర్ డిజైనర్లూ ఇలా ఎందరెందరినో, ఆఖరికి తన దగ్గర పనిచేసిన ప్రతి ఒక్కరితో సహా.. స్మరించుకున్నారు..తలుచుకుని మురిసిపోయారు. ఇక ఇవన్నీ చాలవన్నట్లు, తన సుదీర్ఘ వృత్తి జీవితంలో తన కుంచె నుంచి వెలువడిన ఎన్నో చిత్రాలను ఆల్బమ్‌లా గుదిగుచ్చి అందించారు. పుస్తకం చదవుకుండా పొరపాటున ఈ బొమ్మల జోలికి వెళ్లారో..అలా అలా వాటి వెంట వెళ్లిపోయే ప్రమాదం వుంది. వాటిని చూడాలనే ఆతృతను అలాగే అదిమిపెట్టి, అక్షరాల వెంట పరుగులు పెట్టి, ఆ తరువాత ఈ వర్ణచిత్ర సౌరభాన్ని తనివితీరా ఆస్వాదిస్తే, ఆ అలసట మటుమాయమవుతుంది. పఠన ప్రయాణం పరిపూర్ణమవుతుంది.
అంతా పూర్తయ్యాక, అప్పుడనిపస్తుంది. ఇంతకీ ఈశ్వర్ 3గీతాచార్యుడా.. ..రాతకారుడా? తన బొమ్మలంత అందంగానూ, పుస్తకం రాసేసాడే అని. అదే సమయంలో చేయి తిరిగిన స్క్రిప్ట్ రైటర్‌లా రాయదల్చుకున్నవి, చెప్పదల్చుకున్నవి ఒక పద్దతి ప్రకారం చెప్పాడే అని. కొసమెరుపేమిటంటే..అప్పుడప్పుడు పుస్తకంలోకి కైలాసం అనే పాత్రధారి వచ్చి ఈశ్వర్ మనసులోని మాటలు చటుక్కున చెప్పేసి, వేయాల్సిన చెణుకులు వేసేసి వెళ్లిపోతుంటాడు. భలే చమత్కారంగా.
ఏదైనా చూడాల్సినదే కాదు..చదవాల్సింది కూడా సినిమా పోస్టర్?2
సినిమా పోస్టర్
రచన: ఈశ్వర్
వెల: రూ.450/-
విజయా పబ్లికేషన్స్
15, పలయకరన్ స్ట్రీట్
కలైమానగర్, చెన్నయ్-32
ఫోన్: 9848046535&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-8475002305443571361?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/8475002305443571361/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=8475002305443571361" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/8475002305443571361?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/8475002305443571361?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/2OFq94Hwekk/blog-post.html" title="సినిమా పోస్టర్" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/-dpbYtTO4rIU/TofM_V5zeeI/AAAAAAAAGPc/BWVjLVrlFjQ/s72-c/book%2Breview.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/10/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DEcERH44fyp7ImA9WhdXGEk.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-7811036078963782223</id><published>2011-09-01T08:30:00.005+05:30</published><updated>2011-09-01T08:30:05.037+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-09-01T08:30:05.037+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పండుగలు" /><title>వినాయకచవితి శుభాకాంక్షలు</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-u_fZ6pfSbAo/Tl3USqBXK7I/AAAAAAAAGMw/BP0nO4mtOhk/s1600/Ganesha.gif"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 268px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-u_fZ6pfSbAo/Tl3USqBXK7I/AAAAAAAAGMw/BP0nO4mtOhk/s320/Ganesha.gif" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5646902924775205810" /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;అందరికి వినాయకచవితి శుభాకాంక్షలు
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-MNwgdJ4hl7Q/Tl3UWfI4HdI/AAAAAAAAGM4/eIcBJARbglg/s1600/Modak.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-MNwgdJ4hl7Q/Tl3UWfI4HdI/AAAAAAAAGM4/eIcBJARbglg/s320/Modak.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5646902990573411794" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-7811036078963782223?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/7811036078963782223/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=7811036078963782223" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7811036078963782223?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7811036078963782223?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/ixJHJ_Obi0s/blog-post.html" title="వినాయకచవితి శుభాకాంక్షలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://1.bp.blogspot.com/-u_fZ6pfSbAo/Tl3USqBXK7I/AAAAAAAAGMw/BP0nO4mtOhk/s72-c/Ganesha.gif" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/09/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CkMAQXk_fSp7ImA9WhdREE0.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-3521896873332669065</id><published>2011-07-30T10:04:00.001+05:30</published><updated>2011-07-30T10:04:00.745+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-07-30T10:04:00.745+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="అవి ఇవి" /><title>మైనా వస్తుంది</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-Fco2c-M27GI/TjMogznExXI/AAAAAAAAF_g/aUflWA4FqLg/s1600/Prema-Khaidi-Telugu-Movie-trailer.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-Fco2c-M27GI/TjMogznExXI/AAAAAAAAF_g/aUflWA4FqLg/s320/Prema-Khaidi-Telugu-Movie-trailer.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5634892102845646194" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;మైనా సినిమా ఇప్పుడు తెలుగులో వస్తుంది ప్రేమఖైది పేరుతో. తమిళంలో సెన్సేషన్ క్రియేట్ చేసిన మైనా మూవీని లక్ష్మిగణపతి ఫిలింస్ వాళ్ళు తెలుగులో ప్రేమఖైది పేరుతో విడుదల చేస్తున్నారు. ఒక మంచి ఫీల్ గుడ్ ప్రేమకథను మిస్స్ అవ్వకూడదు అనుకుంటే ఈ సినిమాను మీరు మిస్స్ అవ్వకూడదు. తమిళ్ లో నాకు బాగా నచ్చిన కొన్ని సినిమాలలో ఇది ఒకటి. మీరు మిస్స్ అవ్వకండి.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-3521896873332669065?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/3521896873332669065/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=3521896873332669065" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3521896873332669065?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3521896873332669065?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/JV9lB7NOLqc/blog-post.html" title="మైనా వస్తుంది" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://1.bp.blogspot.com/-Fco2c-M27GI/TjMogznExXI/AAAAAAAAF_g/aUflWA4FqLg/s72-c/Prema-Khaidi-Telugu-Movie-trailer.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/07/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DE8EQH0yeSp7ImA9WhZbEkU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6840435877537438093</id><published>2011-06-17T10:30:00.001+05:30</published><updated>2011-06-17T10:30:01.391+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-06-17T10:30:01.391+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="బుక్ రివ్యూ" /><title>ఇదీ నా కథ -- మల్లెమాల</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Q2up_czmfIM/Tfq1TGxxzUI/AAAAAAAAF0k/J7oOcPdVRo8/s1600/mallemala.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 218px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Q2up_czmfIM/Tfq1TGxxzUI/AAAAAAAAF0k/J7oOcPdVRo8/s320/mallemala.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5619002824939654466" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;సినిమా ప్రపంచం. వెన్నెల లోకం. జనానికి వెలుగులు పంచినా, ఎందరి జీవితాల్లోనో చీకటినే మిగిల్చే రంగుల ప్రపంచం. ఇక్కడ కోట్ల కొద్దీ డబ్బులుంటాయి..విశాలమైన సెట్లుంటాయి.. స్టూడియోలుంటాయ.. బంగ్లాలుంటాయ..కానీ మనుషుల హృదయాలు మాత్రం విశాలంగా వుండవు. పరుగు పందెంలో జారిపడ్డవాడిని లేపేవాడుండడు. ఇది ఇవ్వాళ కొత్తగా తెలిసిన సంగతో, వెలుగులోకి వచ్చిన విషయమో కాదు. ఇక్కడే బంగరు బతుకు బతికిన సావిత్రి, రాజనాల, సిఎస్‌రావు, సలీం, ఇంకా ఎందరో..ఎందరో ఆపై ఇబ్బందుల జీవితాన్ని అనుభవించారు. నిన్నటి వరకు బెంజ్ కారులో తిరిగినవాడు, వున్నట్లుండి బొత్తాలు లేని చొక్కాతో తిరగాల్సిన పరిస్థితి రావచ్చు. ఇది స్వయంకృతాపరాధం కావచ్చు.. మరేదైనా కావచ్చు. కానీ ఇక్కడ ‘అయ్యో’ అన్న మాట వినిపించదు..అన్నిటికీ మించి, సినీమాయాలోకంలో కనిపించనది ‘కృతజ్ఞత’. ఎక్కి వచ్చిన మెట్లను మరిచిపోయేంత మైమరపు, ఇక్కడి జనాలకు సర్వసాధారణం.&lt;br /&gt;‘‘ నా జీవనయానంలో అనేక పాత్రలు అడుగడుగునా నాతో కలిసి నడుస్తాయి..&lt;br /&gt;‘‘...చలన చిత్ర నిర్మాతలున్నారు..దర్శకులున్నారు. నటీనటులున్నారు..చేయూత నిచ్చినవాళ్లున్నారు..చెయ్యిచ్చినవాళ్లున్నారు..నమ్మదగిన వాళ్లున్నారు..నయవంచకులున్నారు..’’&lt;br /&gt;‘‘..కృతజ్ఞత అన్న పదం సినిమా నిఘంటువులో కాగడాపెట్టి వెదికినా కనిపించదన్న నిజం తెలుసుకున్నాను. వ్యక్తిత్వాన్ని కాపాడుకోలేకపోయాను. కొన్ని చీకటి తప్పులు చేసాను..’’&lt;br /&gt;ఈ మాటలు ఎవరివో కావు. దాదాపు గడచిన నాలుగున్నర దశాబ్దాల కాలంగా తెలుగు సినిమా చిత్రరంగంతో నిర్మాతగా, రచయితగా, నటుడిగా, ఇంకా అనేక విధాల మమేకమైపోయిన మల్లెమాల సుందరరామిరెడ్డి అనే ఎమ్‌ఎస్ రెడ్డి తన ఆత్మకథలో రాసుకున్న మాటలు. ఆయన తన ఆత్మకథను ఎటువంటి ఆత్మవంచన, మొహమాటం లేకుండా ఇటీవల వెలువరించారు. సినిమా రంగంలో తానెదుర్కున్న ఆటుపోట్లను, తన కెదురైన రకరకాల పాత్రలను ఆయన ధైర్యంగా పరిచయం చేసారు. వాటిలో ఆయన నిజాయతీ రాసారని, అన్నీ నిజాలనీ అనుకున్న తక్షణమే..కచ్చితంగా తెలుగుసినీ రంగం మాయాలోకమే అనిపించక మానదు. మల్లెమాల పుస్తకంలో పలువురు సినీరంగ పెద్దల గురించి రాసిన విషయాలను చదివితే....&lt;br /&gt;నా ఏడ్పు నేనేడ్చుకుంటా...&lt;br /&gt;నీ ఏడ్పు నువ్వేడ్చుకో...&lt;br /&gt;‘‘..ప్రఖ్యాత నటి జమున నాకు ఫోనుచేసి రెడ్డిగారూ! ఒకసారి మా ఇంటికి రాగలరా! అన్నది. నేను వెళ్లాను. రామారావుగారు కృష్ణుడుగా, నేను సత్యభామగా నటించిన అన్ని పిక్చర్లు, ఘనవిజయం సాధించాయి. మీ పిక్చర్లో కూడా సత్యభామగా నేనే నటించాలి అన్నది. మీరు నటిస్తానంటే నేను కాదంటానా? అన్నాను అందుకామె సంతోషిస్తూ టైటిల్స్‌లో తన పేరు ముందు వెయ్యాలని షరతుపెట్టింది. మా చిత్రంలో ప్రధాన పాత్రధారి జయలలిత. అందువల్ల మీ పేరు ముందు వెయ్యడం కుదరదని నిర్మొహమాటంగా చెప్పాను. ఆమె పిక్చర్ వదులుకోలేక, ఐతే మిగతా ఆర్టిస్టులందరి పేర్ల తర్వాత ‘‘మరియు సత్యభామగా జమున’’ అని ప్రత్యేకంగా ఒక కార్డు వేయించండి అన్నది. ఆ పని తప్పక చేస్తానని చెప్పాను..’’&lt;br /&gt;‘‘..చిత్ర నిర్మాణంలో పెద్ద ఆర్టిస్టుల మూలంగా ఎదురయ్యే చిక్కులు అన్నీ ఇన్నీ కావు. మొదటి సమస్య రామారావు గారితోనే ఎదురైంది. అది పౌండ్రక వాసుదేవుని సెట్టు. నాగభూషణంగారు ఉదయం తొమ్మిది గంటలకే సెట్టుకు వచ్చి పౌండ్రక వాసుదేవుని గెటప్‌లో సింహాసనం మీద కూర్చున్నారు.&lt;br /&gt;రామారావుగారు ఇంటివద్దనే మేకప్ వేసుకుని స్టుడియోకి వచ్చారు. నేను సగౌరవంగా కారు డోర్ తెరిచి సెట్‌లోకి పంపాను. రామారావుగారు సెట్‌లోకి అడుగుపెట్టగానే ఆర్టిస్టులందరూ లేచి విష్ చేస్తారు. కానీ నాగభూషణంగారు మర్యాదకోసమైనా సింహాసనం మీదనుండి లేవలేదు. దానికితోడు ఆయన వేషధారణ శ్రీకృష్ణుడ్ని అనుకరిస్తూ ఉండడం చూసి రామారావుగారు అంతులేని ఆగ్రహంతో కామేశ్వరరావుగారిని పిల్చి ‘హూ ఈజ్ దట్ ఫెలో’ అన్నారట.&lt;br /&gt;నాగభూషణం గారని కామేశ్వరరావుగారు బదులిచ్చారట. మేమడిగింది ఏ భూషణంగాడని కాదు. వాడి వేషమేమిటి? ఆ కిరీటమేమిటి? ఆ నెమలి పింఛమేమిటి? ఆ శంఖ చక్రాలేమిటి బారెడు పొడుగున ఆ మురళి ఏమిటి అని గద్దించారట.&lt;br /&gt;అతను పౌండ్రక వాసుదేవుడు. వేషభాషలన్నిటిలోను శ్రీకృష్ణుడ్ని అనుకరిస్తూ నేనే అసలైన వాసుదేవుడ్ని అని ప్రచారం చేసుకోవడమే కాకుండా కృష్ణ భక్తులందరినీ హింసిస్తుంటాడు అని కామేశ్వరరావు గారనగానే రామారావుగారు చాలు అక్కడితో ఆపండి అంటుండగా నేను లోపలికి వెళ్లాను. రామారావుగారు నా వంక చురచుర చూస్తూ మేము చాలా పౌరాణిక చిత్రాల్లో నటించాం. వీడెప్పుడూ మాకు తగల్లేదే. వాడి వేషధారణ చూశాక ఇక మాకీ గెటప్ ఎందుకు? అర్జెంటుగా ఒక ప్యాంటు షర్టు తెప్పించండి. ఆ డ్రస్‌తోనే నటిస్తాం అన్నారు.&lt;br /&gt;మీరెలా నటిస్తానంటే నాకేం ఆక్షేపణ కాదు. ఈరోజు ఇంతటితో షూటింగ్ ఆపుచేద్దాం! రేపు ఉదయం మీరు స్టుడియోకి వచ్చేటప్పటికి సోషల్ డ్రస్ సిద్ధం చేయిస్తానన్నాను. అందుకాయన రెట్టించిన స్వరంతో పరిహాసమా! అన్నారు. కాకపోతే ఏమిటండి. పౌండ్రక వాసుదేవుడనేది భాగవతంలో ఒక సుప్రసిద్ధమైన పాత్ర. మీరా విషయం తెలుసుకోకుండా మాటిమాటికీ హూ ఈజ్ దట్ ఫెలో? హూ ఈజ్ దట్ ఫెలో? అంటున్నారు. వాడి ఆగడాలు భరించలేక చివరికి మీరే అతన్ని సంహరిస్తారు ఇదే సెట్‌లో అన్నాను గట్టిగా. దాంతో రామారావుగారు చల్లబడి నా డౌట్ క్లియర్ అయింది. ఇక అందరం కలిసి సరదాగా పనిచేసుకుందాం అన్నారు..’’&lt;br /&gt;‘‘..సినిమా పరిశ్రమలో కాస్త పేరున్న ప్రతి ఆర్టిస్టుకు కొంత ఇగో ఉంటుంది. ‘శ్రీకృష్ణ విజయం’లో జమున, జయలలిత ఇద్దరూ నటిస్తున్న సంగతి మీకు తెలుసు. జమున మొదటిసారిగా సత్యభామ వేషంలో సెట్‌లోకొచ్చింది. అప్పటికే సెట్‌లో వున్న జయలలిత ఒక మూల కూర్చుని ఏదో ఇంగ్లీషు నవల చదువుకుంటూ ఉంది.&lt;br /&gt;జమున ఆమెవంక కోపంగా చూస్తూ జయలలిత! నేను సీనియర్ నటిని. లేచి విష్ చేయాలన్న జ్ఞానం కూడా లేదా! అన్నది. నాకా ఫార్మాలిటీస్ లేవు అన్నది జయలలిత. దాంతో జమున రుసరుసలాడుతూ వెళ్లి మరొక కుర్చీలో కూర్చుంది.&lt;br /&gt;డైరక్టర్ షాట్ రెడీ చేశారు. ఆ సన్నివేశంలో జయలలిత దుఃఖం అభినయించాలి. ఆమె దర్శకుడి సూచన మేరకు అలాగ నటిస్తూ ఉంది. జయలలిత తనకంటే ఎక్కువ మార్కులు కొట్టేస్తుందని భావించిన జమున నువ్వు అంత గట్టిగా ఏడిస్తే నా డైలాగు ఏం కావాలి? అని గద్దించింది. నా ఏడుపు నేను ఏడ్చాను. నీ ఏడుపేదో నవ్వేడ్చుకో అన్నది జయలలిత కోపంగా.&lt;br /&gt;దాంతో జమున అగ్గిమీద గుగ్గిలమైంది. కామేశ్వరరావుగారూ! నా మూడ్ ఔటయింది. ఈ రోజు నేనిక యాక్ట్ చేయలేనంటూ మేకప్ రూమ్‌లోకి వెళ్లి శ్రీకృష్ణ తులాభారంలో సత్యభామలాగా ఆభరణాలన్నీ తీసిపారేసింది. ఇంతలో నేనామె రూమ్‌కి వెళ్లాను. జమున నన్ను చూడగానే అంతమంది ముందు అది నన్ను అంత చులకనగా మాట్లాడుతుంటే మీరు చూస్తూ ఊరుకోవడం నాకు బాధవేసింది. ఏం చూసుకుని దానికంత పొగరు అన్నది. కారణమేదైనా ఆ సాకుతో అర్ధాంతరంగా నువ్వు ఈ రోజు నేను యాక్ట్ చేయలేనంటే నా షూటింగ్ ఏం కావాలి. నువ్వు తెగిందాకా లాగితే నేను ఆర్టిస్టును మార్చుకోవలసి వస్తుంది అన్నాను కఠినంగా. ఆ మాటతో ఆమె చల్లబడి మీరు పదండి నేను పది నిముషాల్లో సెట్లో ఉంటానన్నది.&lt;br /&gt;‘‘..నా భార్య వెళ్లిన పని ఏమైందని ఆదుర్దాగా అడిగింది. ఎన్టీఆర్ ఇంతవరకు కిందికి రాలేదన్నాను. ఐతే ఇప్పటివరకు ఎక్కడ కూర్చున్నారన్నదామె. ఇంకెక్కడ కూర్చుంటాను. ఆఫీసు ముందున్న చెక్కబల్లమీదే కూర్చున్నానన్నాను. వెంటనే ఆమె కన్నీటి పర్యంతమై ఎంతకు దిగజారారండి. ఊళ్లో సింహంలా బతికారు. ఇక్కడకొచ్చి ఏం బావుకున్నాం! అదేమంటే పిల్లలు పెళ్లికెదుగుతున్నారు. డబ్బు కూడా కావాలిగా అంటారు. ఆత్మను చంపుకుని సంపాదించే డబ్బు మనకక్కరలేదు. రామారావుగారు మహానటుడే. కాదనను. ఆయనతోపిక్చర్ తీసినంత మాత్రాన శ్రీ మహాలక్ష్మి మనింట్లో కాపురం పెడుతుందా!&lt;br /&gt;తీశారుగా ‘శ్రీకృష్ణ విజయం’ అష్టకష్టాలు పడి. ఏమొచ్చింది అందులో. మీరు పొట్ట చేతపట్టుకుని మద్రాసు రాలేదు. ఆర్టిస్టుల ఇళ్లముందు పడికాపులు కాయడం నాకిష్టంలేదు. నా మాట కాదని మీరు రామారావుగారితోనే పిక్చర్ తీస్తానంటే నేను రేపే పిల్లల్ని తీసుకుని ఊరెళ్లిపోతానన్నది. ఎన్నో ఏళ్లుగా కష్ట నష్టాలను లెక్కచేయకుండా నాతో కలిసి నడిచిన ఇల్లాలి మనసు నొప్పించడం ఇష్టంలేక నేను అలాగేనని మాటిచ్చాను.&lt;br /&gt;ఇంతలో ఫోన్ మోగింది. నేనే ఎత్తుకున్నాను. అప్పటికే లైన్లో ఉన్న రామారావుగారు రెడ్డిగారూ! ఏమిటి అర్ధాంతరంగా వెళ్లిపోయారన్నారు. నేను ఉదయం 4.50 నిముషాలకే వచ్చి ఐదున్నర దాకా వెయిట్ చేశాను. ఇక ఆ చీకట్లో కూర్చోలేక వచ్చేసాననగా సారీ రెడ్డిగారు! బంధువులెవరో వస్తే వాళ్లతో మాట్లాడుతూ మీ మాట మర్చిపోయాను. మీరక్కడే ఉండండి. నేనే డైరీ తీసుకుని మీ వద్దకు వస్తున్నానన్నారు.&lt;br /&gt;మీరు మా ఇంటికి రావడమేమిటి సార్, నేనే వస్తున్నానని చెప్పి ఐదు నిముషాల్లో తిరిగి రామారావుగారింటికి వెళ్లాను. ఇంట్లో జరిగిందంతా వారికి చెప్పి నా భార్య ఒక మొండి మనిషి. ఆమె మనసు నొప్పించలేక మీతో పిక్చర్ తీయనని మాటిచ్చాను. దయచేసి నన్ను అపార్ధం చేసుకోకండి. నేను మీతో పిక్చర్ తీయకపోయినా సినిమా పరిశ్రమలో ఉన్నంత కాలం మీ అనుచరుడుగానే ఉంటానని చెప్పాను. నేనెన్ని చెప్పినా ఆయన దానిని అవమానంగానే భావించారు.&lt;br /&gt;అలా భావించడంలో తప్పులేదు. చలన చత్ర పరిశ్రమను మకుటం లేని మహారాజుగా ఏలుతున్న వ్యక్తి రామారావుగారు. అలాంటివారు అడగకుండానే కాల్‌షీట్స్ ఇస్తానంటే తిరస్కరించడం ఆయనకు బాధ కలిగించింది. ఒక్కక్షణం వౌనంగా కూర్చున్నారు. తర్వాత ఆల్‌రైట్ మీ ఇష్టమొచ్చిట్టే కానివ్వండన్నారు గంభీరంగా. నేను మరోసారి ఆయనకు క్షమాపణ చెప్పి ఇల్లు చేరాను..’’&lt;br /&gt;‘‘...1974వ సంవత్సరం ఫిబ్రవరి 11వ తేదీ రాష్టప్రతి గారికి చిత్రం చూపించడం కోసం అపాయింట్‌మెంట్ తీసుకున్నాను. దురదృష్టవశాత్తు ఆ దినం ఉదయమే ఘంటసాల గారు స్వర్గస్థులయ్యారు. వారితో నాకున్న అనుబంధం కొద్దీ దహనక్రియలు పూర్తికాక ముందు ఢిల్లీ వెళ్లడానికి మనసొప్పలేదు. అప్పుడు ఎన్.టి.రామారావుగారు, అక్కినేని నాగేశ్వరరావుగారు హైదరాబాద్‌లో ఉన్నారు. వారికి టెలిఫోన్ ద్వారా ఘంటసాలగారి మరణవార్తను తెలియజేసి సాయంత్రం దాకా ఎదురు చూశాం. కాని ఇద్దరూ రాలేదు. ఇక లాభం లేదని ఆరు గంటలకు శవయాత్ర ప్రారంభించాం..’’&lt;br /&gt;‘‘....‘నాయుడు బావ’ పిక్చర్ విడుదలైన తర్వాత సుమారు నెలరోజులకు కెమెరామెన్ దేవరాజు ఎమ్మెస్ రెడ్డిగారి నెక్స్ట్ పిక్చర్‌కు నేను కెమెరామెన్ అని పత్రికలో ప్రకటించాడు. నాకాశ్చర్యమేసింది. తక్షణం దేవరాజును పిలిచి నా అనుమతి లేకుండా ఎందుకలా ప్రకటించావని నిలదీశాను.&lt;br /&gt;శోభన్‌బాబు నిన్న ఉదయం నాతో రెడ్డిగారి నెక్స్ట్ పిక్చర్ నువ్వు చేసుకోమని చెప్పాడు. ఆ ధైర్యంతోనే పత్రికలో ప్రకటించాను సార్! అన్నాడతను. నేను శోభన్‌బాబుకి ఫోన్ చేసి కెమెరామెన్ దేవరాజు ఇలా ప్రకటించాడేమిటి? అన్నాను.&lt;br /&gt;నేనే చెప్పాను సార్! దేవరాజు కూడ ఇండస్ట్రీలో పేరున్న వాడేగా అన్నాడు. అంటే ప్రకాశ్ కంటే గొప్పవాడా అన్నాను. ఆ మాట నేననను కానీ ప్రకాశ్‌కి పొగరెక్కువ. సెట్‌లోకి రాగానే నేను ఎదురుగా వున్నా నాకు నమస్కారం పెట్టకుండా నేరుగా కెమెరా వద్దకు వెళ్తాడన్నాడు. నిన్ను విష్ చేయలేదన్న కారణంగా నేను ప్రకాశ్‌ను వదులుకోనని ఫోన్ పెట్టేశాను. దాంతో అతనికి వేడెక్కింది. ‘రామబాణం’ పిక్చర్ చేయనని అడ్డం తిరిగాడు.&lt;br /&gt;నిర్మాతకు, ఆర్టిస్టుకు మధ్య తగాదా వస్తే ఆర్టిస్టుల అసోసియేషన్, ప్రొడ్యూసర్స్ కౌన్సిల్ కలిసి విచారించి పరిష్కరించడం ఆనవాయితీ. నేను శోభన్‌బాబు ఉదంతాన్ని నిర్మాతల మండలి ముందుంచాను. డివిఎస్ రాజుగారు ఆర్టిస్టుల అసోసియేషన్‌తో చర్చించి రెడ్డిగారి నిజాయితీ మనందరికీ తెలుసు. శోభన్‌బాబు రెండు పిక్చర్లకు కలిసి అడ్వాన్స్ తీసుకుని ఇప్పుడు రెండో పిక్చర్ చేయననడం తప్పని ఆ సమావేశంలో నిర్ణయించడంతో పాటు ఇచ్చిన మాట తప్పినందుకు తగిన మూల్యం చెల్లించే వరకు ఏ నిర్మాతా అతనితో పిక్చర్ తీయకూడదని జాయింట్ కమిటీ నిర్ణయించింది.&lt;br /&gt;ఆ కారణంగా శోభన్‌బాబు నాలుగైదు రోజులు మేకప్ లేకుండా ఇంట్లో కూర్చోవాల్సి వచ్చింది. నిర్మాణం మధ్యలో వున్న నిర్మాతలు కూడా వారికి జరిగే నష్టాన్ని లెక్కచేయకుండా ఒక్కమాట మీద నిలబడ్డారు. దాంతో శోభన్‌బాబు తలతిరిగిపోయి మళ్లీ డివిఎస్ రాజుగారినే ఆశ్రయించాడు.&lt;br /&gt;రాజుగారు నువ్వు చేసింది తప్పు బాబు. సమస్య సామరస్యంగా పరిష్కారం కావాలంటే రెడ్డిగారి తదుపరి చిత్రంలో కూడా అన్నమాట ప్రకారం నువ్వే నటించాలి. ఇచ్చిన మాట తప్పినందుకు ఎంతో కొంత అపరాధ సుంకం చెల్లించాలని చెప్పారు. గత్యంతరం లేని స్థితిలో శోభన్‌బాబు రెండు షరతులకూ ఒప్పుకుని అపరాధ సుంకం కింద కొంత పైకం చెల్లించాడు...’’&lt;br /&gt;‘‘...తర్వాత చిరంజీవి హీరోగా కోదండరామిరెడ్డి దర్శకత్వంలో తిరుపతిరెడ్డి నిర్మించిన ‘ఖైదీ’ చిత్రం అఖండ విజయం సాధించి ఆయన నట జీవితానికి జయపతాకగా నిలిచింది. అల్లురామలింగయ్యగారు ఒకరోజు నన్ను కలిసి రెడ్డిగారూ ‘తాతయ్య ప్రేమలీలలు’ చిత్రంలో మీరు విపరీతంగా నష్టపోయారు. హీరోగా చిరంజీవి ఇప్పుడు టాప్‌లో ఉన్నాడు. ఒకటికిరెండుసార్లు మీరు వెళ్లి కలవండి. నేను కూడా మీకొక చిత్రం చెయ్యమని గట్టిగా చెప్తాను. తప్పకుండా ఒప్పుకుంటాడని చెప్పారు. నేనాయన చెప్పిన ప్రకారం నాలుగైదుసార్లు చిరంజీవిని కలిసాను. కానీ ఆయన నాతో మాట్లాడేందుకు కూడా ఇష్టపడలేదు...’’&lt;br /&gt;‘‘..అంజయ్యగారి జంబోజెట్ మంత్రివర్గంలో చంద్రబాబునాయుడు సభ్యుడుగా ఉన్నాడు. ఒకరోజు ఎన్.టి.రామారావుగారు నన్ను పిలిచి మా అమ్మాయి భువనేశ్వరిని చంద్రబాబునాయుడికి ఇవ్వాలనుకుంటున్నాను. ప్రస్తుతం ఆయన మంత్రిగా ఉన్నాడు. రాజకీయంగా మరింత ఎదిగే అవకాశముంది. అందుకే ఈ నిర్ణయం తీసుకున్నాను. పెళ్లి విషయంలో మీరు కొంత బాధ్యత తీసుకోవాలి అన్నారు. నేనేం చెయ్యాలో చెప్పండన్నాను.&lt;br /&gt;బాబు తరఫున చిత్తూరు జిల్లానుండి వారి అనుచరులు అధిక సంఖ్యలో వస్తారు. వాళ్లందరికీ వసతి సౌకర్యాలు ఏర్పాటు చేయడంతోపాటు బంధుమిత్రులకోసం దగ్గరగా ఉండే హోటల్లో పది గదులు రిజర్వు చేయించండి అన్నారు. చిత్తూరు జిల్లానుండి వచ్చే వాళ్ల బాధ్యతను మాగుంట సుబ్బరామిరెడ్డిగారికి అప్పగించాను. బంధుమిత్రుల బాధ్యత నేను భుజాన వేసుకున్నాను. టీనగర్‌లోని శ్యాం హోటల్లో పది గదులు రిజర్వు చేయించాను. మరుసటిరోజు రాత్రి రామారావుగారి స్థాయికి తగ్గట్టు పెళ్లి అంగరంగ వైభవంగా జరిగింది.&lt;br /&gt;తర్వాత శ్యాం హోటల్ మేనేజర్ రెండు రోజుల బిల్లు నా వద్దకు పంపించాడు. ఆ బిల్లు రామారావుగారి చేతికి ఇచ్చాను. నా బిడ్డ పెళ్లికి అది మీ వాటా అనుకోండి అని నా భుజం తట్టారు. ఇక తప్పదని నేనే చెల్లించాను. చిత్తూరు జిల్లానుండి తరలివచ్చిన వేలాదిమంది బిల్లంతా మాగుంట సుబ్బరామిరెడ్డిగారు భరించారు. తర్వాత రామారావుగారు ఒకరోజు నన్ను పిలిచి మేం హైదరాబాద్‌లో 20 ఎకరాల తోట భూమి కొన్నాం. అందులో నాటేందుకు రెండువేల నిమ్మ మొక్కలు కావాలి. మీ ఊరిలో మంచివి దొరుకుతాయని తెలిసింది అనగానే అది నిజమే. ప్రస్తుతం నిమ్మనారు మా వద్ద లేదు, ఎవరివద్దనైనా కొని పంపించాల్సిందే అన్నాను. ఆయన వెంటనే మీ వద్దలేనప్పుడు కొనక తప్పదు కదా అన్నారు. నేను మద్రాసునుండి మా చిన్నతమ్ముడు సుబ్బరామిరెడ్డికి ఫోన్ చేసి నిమ్మనారు మంచిది చూసి ఎవరివద్దనైనా రెండువేల మొక్కలు కొని జాగ్రత్తగా ప్యాక్ చేయించి లారీ ద్వారా హైదరాబాద్‌కు తీసుకుని వెళ్లి రామారావుగారి పెద్దకుమారుడికి అప్పచెప్పి రమ్మని చెప్పాను.&lt;br /&gt;వాడు నా మాట కాదనలేక అదే ప్రకారం లారీలో నిమ్మనారు తీసుకుని హైదరాబాద్‌లోని రామారావుగారి కుమారుడు జయకృష్ణ వద్దకు వెళ్లాడు. అతను లారీ బాడుగ కానీ, నిమ్మనారు ఖరీదుకానీ పైసా ఇవ్వకపోగా మీరే స్వయంగా వెళ్లి తోటలో నాటించాలి అన్నాడట. ఆ సంగతి తమ్ముడు నాకు ఫోన్ చేసి చెప్పాడు. నేను మా డిస్ట్రిబ్యూటర్‌ను అడిగి డబ్బు తీసుకుని లారీ బాడుగ, నాటేందుకు అయ్యే ఖర్చులు చెల్లించి పని పూర్తి చేసుకుని రా! తర్వాత నారు కొనుగోలుతో సహా మొత్తం ఖర్చు ఎంతయింది నాకు చెప్పు. నేను రామారావుగారిని అడిగి తీసుకుని నీకు చేరుస్తాను అన్నాను.&lt;br /&gt;వాడు అదే ప్రకారం నాటించి తిరిగి ఊరికి రాగానే అన్ని ఖర్చులు కలిసి నాలుగువేల రెండువందలు అయిందని నాకు జాబు రాశాడు. నేను ఆ జాబు రామారావుగారికిచ్చాను. వెంటనే ఆయన మీ తమ్ముడిగారికి ఏం తెలుసు మనిద్దరి అనుబంధం. పాపం పసివాడు కదా అంటూ షూటింగ్‌కు వెళ్లిపోయాడు. చేసేది లేక నాలో నేను నవ్వుకున్నాను...’’&lt;br /&gt;‘‘..అది 1994వ సంవత్సరం నేను శబ్దాలయనుండి కారులో వెడుతుండగా మా గేటుదగ్గర ఒక అనామకుడు నిల్చుని నాకు నమస్కారం పెట్టాడు. నేను కారు ఆపి నీ పేరేమిటి అన్నాను. నా పేరు గుణశేఖర్ సార్. నేను రామ్‌గోపాల్‌వర్మ గారి దగ్గర అసోసియేట్‌గా పనిచేశాను. తెలుగులో రెండు చిత్రాలు డైరక్టు చేశాను. కాని అవి నన్ను నిరుత్సాహపరిచాయి. దాంతో ఏ నిర్మాతా నాకు అవకాశం ఇవ్వలేదు. తిరిగి ఊరికి వెళ్లలేక కొంతమంది మిత్రుల సహాయంతో నలభై లక్షల్లో ‘సొగసు చూడతరమా’ అనే చిత్రం తీసాను. ఆ చిత్రాన్ని మీకు చూపించాలని వచ్చాను అన్నాడు.&lt;br /&gt;ఒకరోజు గుణశేఖర్ మా ఆఫీసుకు వచ్చి మన బ్యానర్లో నాకొక అవకాశమివ్వండని బతిమాలాడు. అలాగే ఇస్తాను. నీ దగ్గరేదైనా మంచి సోషల్ సబ్జెక్టుంటే తీసుకురా అన్నాను. అతను థాంక్యూ సార్ అంటూ వెళ్లిపోయాడు.&lt;br /&gt;తర్వాత నాలుగు రోజులకే నావద్దకువచ్చి సార్! నేను బాగా ఆలోచించాను. సోషల్ పిక్చర్ కన్నా పిల్లలతో రామాయణం నిర్మిద్దామన్నాడు. నేను ఆలోచనలో పడ్డాను. మర్నాడే మద్రాసు వెళ్లి కె.ఎస్ ప్రకాశరావుగారిని కలిసాను. ఆయన అంతకు ముందు పిల్లలతో ‘బూరెల మూకుడు’, ‘కొంటె కృష్ణుడు’, ‘రాజయోగం’ అన్న మూడు కథలను కలపి ‘బాలానందం’ అన్న పేరుతో స్వీయ దర్శకత్వంలో ఒక చిత్రం నిర్మించి ఉన్నాడు. గుణశేఖర్ ప్రపోజల్ ఆయనకు చెప్పి సలహా అడిగాను. ప్రపోజల్ మంచిదే. పిల్లలతో రామాయణం తీస్తే చూస్తారా? లేదా? అన్న సందేహం మీకక్కరలేదు. ఈ కాలం పిల్లలు చాలా తెలివైన వాళ్లు. దర్శకుడు గట్టివాడయితే పిల్లలు ఏ పాత్రనైనా అవలీలగా పోషించగలరు.&lt;br /&gt;ఐతేపిల్లల చిత్రానికి స్ట్టూడియోల్లో వున్న సెట్స్ ఏవీ పనికిరావు. ఆభరణాలు, ఆసనాలు, దుస్తులు వగైరాలన్నీ పిల్లలకు సరిపడే విధంగా ప్రత్యేకంగా తయారు చేయించాల్సిందే! బడ్జెట్ విషయం మీరు చూసుకోండని సలహా ఇచ్చారు ప్రకాశరావుగారు.&lt;br /&gt;నేను తిరిగి హైదరాబాద్ చేరుకోగానే గుణశేఖర్‌ను, ఆర్ట్ డైరక్టర్ భాస్కరరాజును పిలిపించి ప్రకాశ్‌రావుగారు చెప్పిన వివరాలన్నీ చెప్పి బడ్జెట్ ఎంత అవుతుందన్నాను. పిల్లలెవరికీ పారితోషికం ఇవ్వాల్సిన అవసరం లేదు కాబట్టి ఖర్చు ఎనభై లక్షలకు మించదన్నాడు గుణశేఖర్. అతనామాట చెప్పినా నేను కోటి రూపాయలు వెచ్చించేందుకు సిద్ధపడ్డాను..’’&lt;br /&gt;‘‘...మరుసటి రోజు నేను, గుణశేఖర్ ఆఫీసు ముందున్న గదిలో కూర్చుని ఏదో చర్చించుకుంటుండగా ‘తారక్’ ఆటోలో గేటువద్ద దిగి నేరుగా నడిచి మా వద్దకు వచ్చాడు. ఆ నడకలో ముగ్ధమోహనాకారుడైన రాముడు నాకగుపించాడు.&lt;br /&gt;నా పేరు తారక్ సార్. మమీ చెప్పింది మీరు రమ్మన్నారని. రాముడు వేషంకోసం. దయచేసి మీరు అవకాశమిస్తే నేను మా తాతగారిలాగ నటిస్తానన్నాడు. ఆ సంగతి తెలిసే నిన్ను పిలిపించాను. మా పిక్చర్లో నువ్వే రాముడివి. వెళ్లి మీ మమీకి చెప్పు అన్నాను.&lt;br /&gt;తారక్ థాంక్యూ సార్ అంటూ నా పాదాలకు నమస్కరించి వెళ్లిపోయాడు.&lt;br /&gt;‘‘..‘శ్రీరామ చరితం రామాయణం&lt;br /&gt;సీతమ్మ హృదయం రామాయణం&lt;br /&gt;రామాయణం నిత్య పారాయణం’.&lt;br /&gt;అన్న పాటను టైటిల్ సాంగుగా రాసి మద్రాసు వెళ్లి మంగళంపల్లి బాలమురళీకృష్ణగారి చేతపాడించి రికార్డు చేయించాను. రామాయణపరంగా చాలా గొప్పపాట నా చేత పాడించారని బాలమురళిగారు ఆనందం వ్యక్తం చేశారు. కానీ ఆ పాటను నాకు చెప్పకుండానే చిత్రంలోనుండి తీసిపారేశాడు గుణశేఖర్. అలా ఎందుకు చేశావని నేనతన్ని అడిగాను. ఒక దర్శకుడిగా ఆ పాట అవసరం లేదని నాకనిపించింది అని బాధ్యతా రహితంగా సమాధానమిచ్చాడు. అది అతని అహంకారానికి నిదర్శనం...’’&lt;br /&gt;‘‘...ఒకరోజు నేను గుణశేఖర్‌ని పిలిచి ‘రామాయణం’ చిత్రానికి అటు జాతీయ అవార్డు, ఇటు నంది అవార్డు లభించినప్పటికీ దానికి సంబంధించిన అప్పులు నన్ను నిలువునా కృంగదీస్తున్నాయి. త్వరగా మన కాంబినేషన్‌లో ఒక మంచి సోషల్ పిక్చర్ తీస్తే తప్ప నేనీ అప్పుల బాధ నుండి కోలుకోలేనని చెప్పాను. అది నా బాధ్యత సార్ అని అన్నాడతను.&lt;br /&gt;వారంరోజుల తర్వాత నావద్దకు వచ్చి సార్ మన రామాయణం చిరంజీవిగారు చూసి వైజయంతీ మూవీస్‌లో తాను నటించబోతున్న చిత్రానికి దర్శకత్వం వహించమని నన్ను కోరారు. ఒక పెద్ద హీరో పిక్చర్ డైరక్ట్ చేశాక నా విలువ మరికొంత పెరుగుతుంది. తర్వాత మన పిక్చర్ చేస్తే మీకూ ఆదాయం పెరుగుతుందని చెప్పాడు.&lt;br /&gt;ఐతే ఆ చిత్ర నిర్మాణం జరుగుతుండగానే మనకొక మంచి కథ తయారుచెయ్యి అన్నాను. నేనిప్పటికీ హీరో మహేష్‌ను దృష్టిలోపెట్టుకుని ఒక కానె్సప్టు మనకోసం ఆలోచించి ఉంచాను. వైజయంతీవారి చిత్రం విడుదల కాగానే కథా చర్చల్లో కూర్చుందామన్నాడు గుణశేఖర్. నేనతని మాటలు నమ్మి మహేష్‌కు, భూమికకు అడ్వాన్స్ ఇచ్చాను. గుణశేఖర్ ముందుగానే ఐదు లక్షలు అడ్వాన్స్ తీసుకున్నాడు. తర్వాత నాకోసం తయారుచేసిన కథను మహేష్ హీరోగా ఎంఎస్‌రాజుకు చేస్తున్నాడని తెలిసింది. నేను షాక్ తిన్నాను.&lt;br /&gt;వైజయంతీ మూవీస్ వారి ‘చూడాలని ఉంది’ చిత్రం అఖండ విజయం సాధించడంతో చాలామంది నిర్మాతలు అతని వెంటపడ్డారు. దాంతో అతను నన్ను పూర్తిగా మరిచిపోయాడు. నేను అనేకమార్లు అతని ఇంటికి వెళ్లి నన్ను ఎలాగైనా ఆర్ధిక బాధలనుండి బైటపడేయమని బతిమాలాను. ఐనా అతను పట్టించుకోలేదు. ఒకరోజు ఎప్పుడూ ఇల్లు వదిలి బైటకు అడుగుపెట్టని నా శ్రీమతిని కూడా వెంటపెట్టుకుని అతని ఇంటికి వెళ్లాను. అతను గంటసేపటి తర్వాత తన గదినుండి బైటికి వచ్చి మీరు అనవసరంగా నా చుట్టు తిరిగి లాభంలేదు. ఇప్పుడు నా రెమ్యూనరేషన్ మీరు భరించలేరు అని తలపొగరుగా సమాధానం చెప్పినా అడ్వాన్స్ తిరిగి పంపించేశాడు.&lt;br /&gt;‘‘...ఇక నా రామాయణ రాముణ్ణి గురించి చెప్తాను. ‘రామాయణం’ నిర్మాణంలో ఉండగా తాతయ్యా! మీరు నాలుగయిదేళ్లు ఓపిక పట్టండి. అప్పటికి నేను పూర్తిస్థాయి కధానాయకుడిగా ఎదుగుతాను. మొదటి పిక్చర్ మన బ్యానర్లోనే చేస్తాను. ఈలోగా మంచి టీనేజ్ లవ్ సబ్జెక్టు తయారు చేయించండన్నాడు. నేనతని మాట నమ్మాను. అతను కథానాయకుడుగా ఎదిగాక మొదటి పిక్చర్ రామోజీరావుగారి బ్యానర్లో చేస్తున్నాడని పేపర్లో చదివాను. వెంటనే రామోజీ ఫిలిం సిటీకి వెళ్లి నాకిచ్చిన మాట మర్చిపోయావా బాబూ అన్నాను. లేదు తాతయ్యా! ఈ పిక్చర్ మా డాడీ రెకమెండేషన్‌తో ఒప్పుకున్నాను. తర్వాత పిక్చర్ మనదే అన్నాడు అతి వినయం ప్రదర్శిస్తూ తారక్. కానీ తర్వాత అతను వరసగా వివిధ బ్యానర్లలో నటిస్తూనే ఉన్నాడు. నేను ఆత్మను చంపుకుని అతని చుట్టు తిరగసాగాను. ఒకరోజు అతను అయిన ఆలస్యమెలాగూ అయింది. సెంటిమెంటల్‌గా మీకు తొమ్మిదో పిక్చర్ చేయాలనుకుంటున్నాను. డైరక్టర్ ఎవర్నది తర్వాత చెప్తానన్నాడు. అతను ఎన్నిమార్లు ఆడి తప్పుతున్నా నేను మాత్రం అతనే్న దృష్టిలో వుంచుకుని మంచి కథ రూపొందించాను.&lt;br /&gt;చిన్న హీరోగా నా ‘రామాయణం’లో నటించి పెద్ద హీరోగా ఎదిగిన తారక్ ఒకరోజు కథ వినేందుకు శబ్దాలయకు వచ్చాడు. చూడు బాబు! ఇప్పటికీ నా ఆఫీసు ముందు రామాయణ రాముడుగా నీ ఫోటోనే ఉంది. నీకు ఇన్నాళ్లకు నామీద దయకలిగింది అన్నాను. మీరు జరిగిపోయిన దాన్ని గురించి ఏకరవు పెట్టకుండా ముందు కథ మొదలుపెట్టండి అన్నాడతను.&lt;br /&gt;నేనలాగే మొదలుపెట్టాను. అతను మాటి మాటికీ మొలక మీసం దువ్వుకుంటూ కథ వింటున్నాడు. ఇంతలో కళాబంధు డా.టి.సుబ్బరామిరెడ్డిగారు నాతో ఏదో మాట్లాడాలని శబ్దాలయకు వచ్చాడు. బాబూ! నువ్వు ఐదు నిముషాలు పక్క రూమ్‌లో కూర్చో. నేను సుబ్బరామిరెడ్డిగారితో మాట్లాడి వీలైనంత త్వరగా పంపించి వేస్తాను. తర్వాత మిగతా కథ కంటిన్యూ చేద్దామన్నాను. ఓకే...ఓకే అంటూ బైటకెళ్లాడు తారక్.&lt;br /&gt;సుబ్బరామిరెడ్డిగారు వెళ్లిపోగానే నేను మేనేజర్‌ను పిలిచి తారక్‌ను రమ్మను అన్నాను. అఫ్టరాల్ సుబ్బరామిరెడ్డికోసం నన్ను బైట కూర్చోమంటాడా! నా ముందు సుబ్బరామిరెడ్డెంత? చూపిస్తాను నా తడాఖా! అంటూ విసురుగా కారెక్కి వెళ్లిపోయాడని మేనేజర్ చెప్పాడు. దాంతో అహంకారంలో తారక్ గుణశేఖర్‌కు తీసిపోడని తెలుసుకుని నాలో నేను కుమిలిపోయాను..’’&lt;br /&gt;‘‘..తర్వాత మా అబ్బాయి, సౌందర్య, సురేష్, రమ్యకృష్ణ మొదలైన తారాగణంతో ‘అమ్మోరు’ చిత్రం ప్రారంభించాడు. ఆ చిత్రానికి పేరూ ఊరూ లేని రామారావు అనే కుర్రవాడ్ని డైరక్టర్‌గా పెట్టాడు. నేనా విషయం తెలుసుకుని కోడిరామకృష్ణ, రాజశేఖర్ కాంబినేషన్‌లో నువ్వు నిర్మించిన అన్ని చిత్రాలు విజయవంతమయ్యాయి. ఇప్పుడు ఒకేసారి ఇద్దరినీ మార్చవలసిన అవసరం ఏమొచ్చిందని శ్యామ్‌నడిగాను.&lt;br /&gt;రాజశేఖర్ గురించి మీకు తెలియదు నాన్నా! వాడితో పిక్చర్ తీయడంకంటే అడుక్కు తినడం మేలు. ఇక కోడి రామకృష్ణను ఎందుకు మార్చానంటారా! ఇది చాలా లో బడ్జెట్ పిక్చర్. అందువలన కోడి రామకృష్ణ వంటి పెద్ద డైరక్టర్ అక్కరలేదనుకున్నాను అన్నాడు. పిక్చర్ పూర్తయ్యాక రష్ చూసి అనుకున్నట్టుగా రాలేదని భావించి శ్యామ్ తిరిగి కోడి రామకృష్ణనే ఆశ్రయించాడు...’’&lt;br /&gt;‘‘..అమ్మోరు తమిళం, హిందీ డబ్బింగ్ రైట్స్ ద్వారా పెద్ద లాభం వచ్చింది. ఆ విజయ దర్పంతో మా అబ్బాయి నా చేయిదాటిపోయాడు. కొన్ని సందర్భాలలో నన్ను నిర్లక్ష్యంగా చూసి నా మనస్సు తీవ్రంగా గాయపరిచాడు. అయినా వాడిలో ప్రవహించేది నా రక్తమే కదా అని సరిపెట్టుకున్నాను..’’&lt;br /&gt;‘‘...అమ్మోరు తర్వాత ఎవరితో పిక్చర్ తీయాలి? కథ ఎలా ఉండాలి? అన్న మీమాంసతో సుమారు రెండు సంవత్సరాలు గ్యాప్ తీసుకుని హీరో వెంకటేష్‌ను దృష్టిలో పెట్టుకుని ఒక కథ తయారుచేశాడు. హీరో పాత్ర గెటప్ ఎలా ఉండాలో నిర్ణయించడం కోసం వెంకటేష్‌కు మేకప్ వేయించి రకరకాల స్టిల్స్ తీయించాడు.&lt;br /&gt;అందులో తనకు, వెంకటేష్‌కు బాగా నచ్చిన ఫోటో ఎన్‌లార్జ్ చేయించాడు శ్యామ్. వెంకటేష్ ఆ ఫోటో తీసుకుని నా వద్దకు వచ్చి అంకుల్ ఇన్నాళ్లకు శ్యామ్, నేను కలిశాం. నా గెటప్ ఇలా ఉంటుంది. మా ఇద్దరి కలయికతో సాధించే విజయం మీరే చూద్దురుగాని అని చెప్పి ఆనందంగా వెళ్లిపోయాడు.&lt;br /&gt;శ్యామ్, వెంకటేష్ హీరోగా పిక్చర్ తీయబోతున్నాడన్న వార్త చిరంజీవికి తెలిసింది. అప్పట్లో వరస అపజయాలతో తల్లడిల్లిపోతున్న చిరంజీవి వెంటనే అల్లు అరవింద్‌ను శ్యామ్ దగ్గరకు పంపి ఇంటికి పిలిపించుకుని చెవిలో ఏం ఊదాడో తెలియదు కానీ వెంకటేష్‌కు బదులుగా చిరంజీవితో పిక్చర్ తీయడానికి సిద్ధపడ్డాడు. ఆ మార్పు తనకు జరిగిన అవమానంగా వెంకటేష్ భావించడంలో తప్పులేదు. మా అబ్బాయి అలా చేయడం మంచిది కాదని నేనూ బాధపడ్డాను.&lt;br /&gt;అంజి చిత్రం మా ఆస్తులన్నింటినీ హరించడంతోపాటు కొనుగోలుదారులను కూడా గూబ అదరగొట్టింది. ఈ విషయంలో నేను చిరంజీవిని తప్పుపట్టను. అతను ఆర్ధికంగానూ, హార్థికంగానూ మా అబ్బాయికి అనేక విధాలుగా సహాయపడ్డాడు. కానీ చిత్రం పరాజయం పాలైతే శ్యామ్‌ను అన్ని విధాలా ఆదుకుంటానని చెప్పిన మాట మాత్రం నిలుపుకోలేదు. ఐనా మా అబ్బాయికీ, చిరంజీవికీ కల అనుబంధం అలా కొనసాగుతునే ఉంది.&lt;br /&gt;శ్యామ్ అప్పటి వరకు తీసిన అన్ని చిత్రాలలోనూ టైటిల్స్‌లో ‘ఎమ్‌ఎస్‌రెడ్డి సమర్పించు’ అని వేసేవాడు. ఆ ఆనవాయితీ ‘అంజి’లో పాటించకపోగా స్వర్గీయ విజయభాస్కర్‌రెడ్డి గారి ఫోటో వేసి చిత్రం ఆయనకు అంకితమిచ్చాడు. విజయభాస్కర్‌రెడ్డిగారు వాడికి పిల్లనిచ్చిన మామైతే నాకు వియ్యంకుడు గదా అని సరిపెట్టుకున్నాను.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6840435877537438093?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6840435877537438093/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6840435877537438093" title="8 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6840435877537438093?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6840435877537438093?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/9hIkVY5oqYQ/blog-post_17.html" title="ఇదీ నా కథ -- మల్లెమాల" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/-Q2up_czmfIM/Tfq1TGxxzUI/AAAAAAAAF0k/J7oOcPdVRo8/s72-c/mallemala.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>8</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/06/blog-post_17.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CkUEQHwyeyp7ImA9WhZUFkU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-5470216367967240706</id><published>2011-06-10T10:00:00.001+05:30</published><updated>2011-06-10T10:00:01.293+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-06-10T10:00:01.293+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="అవి ఇవి" /><title>గళం వారి బలం</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-SqdxEMOh5-g/TfFzpwh0fbI/AAAAAAAAF0c/RkTVhXeh7UY/s1600/11galam.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 283px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-SqdxEMOh5-g/TfFzpwh0fbI/AAAAAAAAF0c/RkTVhXeh7UY/s320/11galam.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5616397371546303922" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;దూరదర్శన్ కేంద్రంలో ఎనౌన్సర్ ఉద్యోగానికి వెళ్లిన అతన్ని నీ వాయిస్ పనికిరాదని పంపించేశారు. తర్వాత అదే వాయిస్ కారణంగా అతను బాలీవుడ్ సూపర్ స్టార్ అయ్యాడు. తన గంభీరమైన గళంతో హిందీ చిత్ర రంగాన్ని ఓ కుదుపు కుదిపేసిన అతనే మరెవరో కాదు బిగ్‌బి అమితాబ్ బచ్చన్. దీవార్, కాలియా, అకేలా..అగ్నిపథ్ తదితర సినిమాల్లో అమితాబ్ డైలాగ్స్‌కి ప్రేక్షకులు చప్పట్లు కొట్టారు. కేవలం అతడి డైలాగ్స్ వల్లనే అనేక చిత్రాలు హిట్ అయ్యాయి కూడా!&lt;br /&gt;ముఖ్యంగా ‘దీవార్’ డైలాగ్స్ వాయిస్ గంభీరంగా ఉండడం మాత్రమే కాదు సన్నివేశానికి, భావానికి అనుకూలంగా టైమింగ్‌తో చెప్పాలి. అందులో అమితాబ్ సిద్ధహస్తుడు. ఈరోజుకీ కాలర్‌ట్యూన్స్‌గా ఈ డైలాగులు మనకి వినిపిస్తుండడం ఇందులో గొప్పతనం. గళ సంద్ర కెరటాలనుండి ఉవ్వెత్తున ఎగసిన హీరో అమితాబ్.&lt;br /&gt;  ఇక మన తెలుగు చిత్రసీమ విషయానికి వస్తే సంభాషణలు పలకడానికి చరిత్ర ఏర్పడింది నాటి ఎస్.వి రంగారావునుండి నేటి ప్రకాశ్‌రాజ్ వరకూ. ఎస్.వి రంగారావు మాటలు వింటేనే సెట్‌లో ఉండేవాళ్లు అదిరిపడేవారు. ఎంతటి డైలాగ్‌నైనా అవలీలగా చెప్పడం ఆయన ప్రతిభకు తార్కాణం. గంభీరమైన వాయిస్‌తో మనిషి కూడా ఎంతో హుందాగా ఉండేవారు. రఫ్‌గా, కేర్‌లెస్‌గా అరవీరభయంకరులు ఎదురుగా నిలిచినా చెక్కుచెదరకుండా తొణక్కుండా ‘పోరా గూట్లే’ అని చెప్పడం అతనికే చెల్లింది. సినిమాలో ఎస్‌వి ఉన్నారంటే సంభాషణా రచయితలు హాట్ హాట్‌గా డైలాగులు రాసేవారు. ఎస్‌వి పలికిన డైలాగుల కారణంగా ఎందరో సినీ రచయితలకి పేరొచ్చింది. ఆతర్వాత అనేక చిత్రాలకి వాళ్లు సంభాషణల రచయితలుగా కొనసాగారు. ఎస్‌వితో పోటీగా ఎంతో వేగంగా డైలాగులు చెప్పడానికి తోటి నటీనటులు తొందరపడేవారు. భయపడేవారు. ‘హే...బానిసలు...బానిసలకి ఇంత అహంకారమా’ పాండవ వనవాసం చిత్రంలోని దుర్యోధనుడిగా ఎస్‌వి పలికిన ఈ డైలాగ్ హైలెట్. ఆయన గంభీరమైన గళానికి అనుకూలమైన పాత్రలే అతనికి ఇచ్చేవారు. దుర్యోధనుడిగా, ఘటోత్కచుడిగా, రౌడీలకి రౌడీగా, కత్తుల రత్తయ్యగా, పోలీసు అధికారిగా ఎస్‌వి దారే వేరు. శకుని పాత్రలకు సరిగ్గా సరిపోయే ధూళిపాళ హావభావాలకి అనుగుణంగా పదాలు పైకి లేపుతూ తగ్గిస్తూ డైలాగ్స్ చెప్పడం ఎందరినో ఆకట్టుకుంటుంది.&lt;br /&gt;సిఎస్‌ఆర్ ఆంజనేయులు కూడా ఓ చిత్రమైన మేనరిజంతో సంభాషణలు పలికేవారు. అమాయకరాజు పాత్రలో సిఎస్‌ఆర్ చెప్పే డైలాగులకు హాలులో చప్పట్లుపడేవి. చాలా సులువుగా భాషలో స్పష్టత కోల్పోకుండా పదాలు పలకడం సిఎస్‌ఆర్ గొప్పతనం. తర్వాత తప్పకుండా చెప్పుకోవాల్సింది రక్తకన్నీరు నాగభూషణం గురించి. ఫలానా సినిమాలో నాగభూషణం ఉన్నాడంటే ఆసక్తికర వ్యంగ్య సంభాషణలు ఉంటాయని ప్రేక్షకులు ఎగబడేవారు. తమిళహీరో ఎం.ఆర్.రాధాకి తెలుగులో నాగభూషణం డబ్బింగ్ చెప్పేవారు. కేవలం తన ప్రత్యేక సంభాషణలు పలకడం ద్వారానే నాగభూషణం ప్రతినాయక పాత్రలో చక్కగా రాణించారు. ఎస్.వి.రంగారావుతో ఆ రోజుల్లో పోటీపడి డైలాగులు చెప్పడం ఇతనికే చెల్లింది.&lt;br /&gt;రేడియో శ్రోతలని తన కంచుకంఠంతో ఆకట్టుకునే కొంగర జగ్గయ్య సినీ రంగానికి అరంగేట్రం చేసి డైలాగ్ డెలివరీతో ప్రేక్షకులను ఉర్రూతలూగించారు. సన్నివేశానికి అనుగుణంగా వాయిస్ మార్చడంలో జగ్గయ్య ప్రత్యేకత. అల్లూరి సీతారామరాజు సినిమాలో రూథర్‌ఫర్డ్ పాత్ర అంత గొప్పగా పండిందంటే అందుకు జగ్గయ్య ఇంగ్లీషు దొర మాదిరిగా పలికిన సంభాషణలే కారణం. అప్పట్లో చాలా మంది ఆశ్చర్యపోయారు. స్వతహాగా జగ్గయ్య భాషావేత్త, సాహితీవేత్త కావడంవలన ఏ భాషలోనైనా అవలీలగా డైలాగులు చక్కగా చెప్పేవారు. సినీ రంగానికి చెందిన వారే కాదు ఇతరత్ర రంగాలల్లోని మేధావులు కూడా జగ్గయ్య గళాన్ని అభినందించారు. దటీజ్ కొంగర జగ్గయ్య. చివరికి ఆయన చనిపోయినప్పుడు ఓ పత్రిక పతాక శీర్షికలో ఫ్రంట్ పేజీలో ‘మూగబోయిన కంచుకంఠం’ అంటూ రాసింది. ఆయన గళంలో గంభీరం, ఆప్యాయత, ప్రేమ ఉండేవి. ముఖ్యంగా ఏదో ఆర్ధత ఉండేది. భాషమీద మాత్రమే కాదు...ఏ డైలాగ్ ఎలా చెప్పాలి అనేదానిపై జగ్గయ్య పరిశోధన చేశారు.&lt;br /&gt;ముత్యాలముగ్గు సినిమా అనగానే అందరికీ రావుగోపాలరావు డైలాగులు గుర్తుకు వస్తాయి. ప్రతిభావంతంగా వ్యంగ్య సంభాషణలు పలికి చిత్ర విజయానికి ‘రావు’ కారణమయ్యారు. ఈ సినిమా డైలాగ్స్ కేసెట్లు విపరీతంగా అమ్ముడుపోయాయి. ‘ఊరికే తిని తొంగుంటే మనిషికీ గొడ్డుకీ తేడా ఏముంది..మనిషన్నాక కాస్తంత కళాపోషణ ఉండాలి’. ఈ రోజుకీ మన తెలుగు సంస్కృతిలో నాడు ముత్యాలముగ్గు సినిమాలో రావుగోపాలరావు చెప్పిన డైలాగ్ గుర్తుండిపోయింది.&lt;br /&gt;ఆ తర్వాత మోహన్‌బాబు, శ్రీహరిలు కూడా ఇదే బాటలో నడిచారు. నటప్రపూర్ణ మోహన్‌బాబు కూడా అమితాబ్ మాదిరిగా తన గళమే అవకాశాలు తీసుకువచ్చింది. హీరోగా పేరు ప్రతిష్టలు వచ్చేలా చేసింది. సింపుల్‌గా, సీరియస్‌గా కత్తితో నరికినట్టు డైలాగులు చెప్పడం మోహన్‌బాబుకే సాధ్యం. ‘ఖైదీగారు’ చిత్రంలో ఓ డైలాగ్ ఉంది ‘ఇద్దరు కలిస్తే పుట్టాం...నలుగరు మోస్తే పోతాం’ భలేగా ఉంటుంది పలికే విధానం. పెదరాయుడు, అసెంబ్లీరౌడీ, ఎమ్.్ధర్మరాజు ఎంఎ, పుణ్యభూమి నాదేశం, కలెక్టరుగారు తదితర చిత్రాలు నటప్రపూర్ణ గళంలోని ప్రతిభకు అద్దం పట్టాయి.&lt;br /&gt;ఆ మధ్య మాటల రచయిత ఓంకార్ కూడా అనేక చిత్రాల్లో విభిన్నమైన పాత్రలు ధరించి..వ్యంగ్యంగా డైలాగ్స్ పలికాడు. కొంతవరకు సంభాషణల సాగరం రావుగోపాలరావును మరిపించాడు. డబ్బింగ్ కళాకారులకి స్టార్‌డమ్ ఇలాంటి వారివలనే వచ్చింది.&lt;br /&gt;ఇలా డబ్బింగ్‌ను నమ్ముకుని తమ గళంపై నమ్మకంతో చిత్రరంగానికి వచ్చింది పి.జె శర్మ కుటుంబం. సినీ డబ్బింగ్‌కి తమ కుటుంబాన్ని అంకితం చేశారు. అందులోనుండి వచ్చిన ప్రళయమే డైలాగ్‌కింగ్ సాయికుమార్. ‘అంకుశం’ సినిమా హిట్ కావడానికి సాయి గళం ప్రధాన కారణం. రాజశేఖర్, సుమన్, మమ్ముట్టి, సురేష్‌గోపిలతో పాటు అనేక భాషల హీరోలకి సాయి కుమార్ తన గళాన్ని అందించారు. ఇక్కడ కూడా గణమే సాయికుమార్‌ని హీరోని చేసింది. ‘పోలీస్‌స్టోరీ’ లాంటి పెద్ద హిట్‌ని అతని ఖాతాలో జమచేసింది. ఈ చిత్రంలో డైలాగ్స్ బాగుండడమేకాదు సాయి పలికేవిధానం కూడా సూపర్‌గా ఉంటుంది. గుక్క తిప్పుకోకుండా సాయికుమార్ అరగంటపాటు డైలాగ్ చెప్పడం గ్రేట్.&lt;br /&gt;రావుగోపాలరావు లాంటి నటుడి కొడుకుగా ఉండి కూడా అష్టకష్టాలు పడి చిత్రసీమలో చేరి కేవలం తన గళం కారణంగానే స్థిరపడిన ప్రత్యేక నటుడు రావు రమేష్. క్రిష్ డైరక్షన్‌లో వచ్చిన ‘గమ్యం’ సినిమాకి రావు రమేష్ డైలాగ్ డెలివరీ బలాన్ని చేకూర్చింది. నటుడిగా అతని కెరీర్‌ని పూర్తిగా నిలబెట్టింది. తర్వాత చెప్పుకోవాల్సింది ప్రకాష్‌రాజ్ గురించి. భాష రాకపోయినా సరే తన పాత్రకి తానే డబ్బింగ్ చెప్పుకునే దమ్మున్న నటుడు. మనసిచ్చి చూడు, సుస్వాగతం, అమ్మాయికోసం, అజాద్ చిత్రాల్లో ప్రకాష్‌రాజ్ చిత్ర విచిత్ర గళశక్తి మనకి తెలుస్తుంది. తమ గళాన్ని హీరోగా చేసిన వీరందరి జీవితాలు ధన్యం!&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-5470216367967240706?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/5470216367967240706/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=5470216367967240706" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/5470216367967240706?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/5470216367967240706?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/CkkKrUVFan0/blog-post.html" title="గళం వారి బలం" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/-SqdxEMOh5-g/TfFzpwh0fbI/AAAAAAAAF0c/RkTVhXeh7UY/s72-c/11galam.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/06/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DUcAQXw_fip7ImA9WhZXFkg.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6852015741447124385</id><published>2011-05-06T10:14:00.001+05:30</published><updated>2011-05-06T10:14:00.246+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-05-06T10:14:00.246+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="Article" /><title>బాల చంద్రుడు</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-0V__RE5bQ-U/TcNS3hCwTuI/AAAAAAAAFxo/YXyaIPAe_xQ/s1600/6balachander.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 256px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-0V__RE5bQ-U/TcNS3hCwTuI/AAAAAAAAFxo/YXyaIPAe_xQ/s320/6balachander.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5603413475095236322" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;తమిళ దర్శకులలో తెలుగునాట అత్యంత పేరు పొందిన ఏకైక దర్శకుడు బాలచందర్ ఒక్కరే. అందుకే తెలుగింటి ప్రతీ గడపా బాలచందర్‌కు దాదాసాహెబ్ ఫాల్కే అవార్డు లభించడంపట్ల అమితానందపడుతోంది. కారణం ఆయన సినిమా కథలు ఒక ప్రాంతానికి పరిమితమైనవి కావు. ఆయన చిత్రాలలో సామాజిక స్పృహ కల కథాంశం ఉంటుంది. అలాగే నిరుద్యోగ, తాగునీటి సమస్య, మధ్యతరగతి జీవితాల కథలు.. ఇలా ఏ దర్శకుడు చేపట్టని కొత్త సమస్యలే ఆయన కథలు. అంతులేని కథ, ఆకలిరాజ్యం, గుప్పెడుమనసు, మద్రాసులో తాగునీటి సమస్యపై తన్నీర్ తన్నీర్ ఇలా ఒక చిత్రానికి మరొక చిత్రానికి సంబంధంలేని కధాంశాలు ఎన్నుకోవడం బాలచందర్ ప్రత్యేకత. దాదాసాహెబ్ ఫాల్కే అవార్డు స్థాపించిన 1969 నుంచి నేటివరకు ఈ అవార్డు పొందిన 42 మందిలో నాల్గవ దక్షిణాది దర్శకుడు బాలచందర్ (మిగతా ముగ్గురు బిఎన్‌రెడ్డి 1974, ఎల్‌వి ప్రసాద్ 1982, ఆదూర్ గోపాలకృష్ణ 2004). ఈ అవార్డు పొందిన ఏకైక తమిళ దర్శకుడు బాలచందర్ కావడం ఒక విశేషం. తెలుగు చిత్రాలకు దర్శకత్వం వహించిన ఎందరో పరభాషా దర్శకులు ఉన్నా, ఒక్క బాలచందర్‌కు ఉన్న పాపులారిటీ మరే దర్శకుడికీ లేదు. కారణం బాలచందర్ చిత్రాలలో ప్రతి తెలుగింటి ఉమ్మడి కుటుంబ సమస్యలు ఉంటాయి. విశాఖ ప్రకృతి అందాలను వెండితెరపై ఆరబోసిన మొదటి చిత్రదర్శకుడు బాలచందర్.అందుకే తెలుగువారికి ఆయనంటే అత్యంత అభిమానం. బాలచందర్ తన చిత్రాలలో ఇమేజ్‌గల హీరోల పాపులారిటీని ఉపయోగించుకోలేదు. తన హీరోలను తానే సృష్టించిన విధాత. బాలచందర్ సృష్టించిన కమల్‌హాసన్, రజనీకాంత్ జాతీయ నటులుగా పేరొందారు. టీవీ సీరియల్‌నుంచి వెండితెరకు ఎదిగిన ప్రకాష్‌రాజ్, పృధ్వీరాజ్‌లు కూడా బాలచందర్ ద్వారానే పరిశ్రమకు వచ్చారు. సుజాత, సరిత సరేసరి. కొందరు నటులు సరికొత్త పాత్రలలో ఎక్స్‌ప రిమెంట్ కూడా చేసాడు. హాస్యపాత్రలు ధరించే నగేష్ నటనతో ప్రేక్షకులను ‘నీర్‌కుమళి’ చిత్రం ద్వారా కంటతడిపెట్టించాడు. అలాగే చలంతో సత్తెకాలపు సత్తెయ్య.&lt;br /&gt;హీరో ఇమేజ్ వస్తున్న రోజుల్లో ముగ్గురు హీరోయిన్లతో కామెడీ కథ సృష్టించి భలేకోడళ్లు చిత్రం నిర్మించారు. ఈ చిత్రం తీన్ బహురానిమాగా అఖండ విజయం సాధించింది. ఆయన చిత్రాలకు హీరోతో పనిలేదు కథే హీరో. చిరంజీవితో రుద్రవీణ చిత్రాన్ని నిర్మించినా అది బాలచందర్ చిత్రం అన్నారుగానీ చిరంజీవి చిత్రం అనలేదు. దర్శకుడు చిత్ర యూనిట్‌కు కెప్టెన్ అన్నది బాలచందర్‌తోనే ప్రారంభమైంది. అందుకే ఆయన పేరు పబ్లిసిటీలో మేఘాలలో ఉంటుంది. అదే ఆయన ప్రత్యేకత. నేడు చలనచిత్రాలను అభిమానిస్తున్న ఆబాల గోపాలానికి బాలచందర్ బాల చంద్రుడిలాగానే ఇంకా వెనె్నలలు ప్రసాదిస్తుంటాడని ఏ గ్రహణాలు కూడా ఈ చంద్రుడి శక్తిని ఎదుర్కొనలేవని నమ్మకంలో మరెన్నో అద్భుత చిత్రాలని ఆశించవచ్చు. గత సంవత్సరం అక్కినేని జాతీయ స్థాయి అవార్డు బాలచందర్‌ని వరించినపుడే అందరూ మరో జాతీయస్థాయి అవార్డు బాలచందర్‌ను వరించబోతున్నది అని. అదే నిజమైంది. ఈ బాలచంద్రుడి కీర్తి జాతీయస్థాయిలోనే ఖండాంతరాల ఖ్యాతినార్జించాలని ఆశిద్దాం.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6852015741447124385?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6852015741447124385/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6852015741447124385" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6852015741447124385?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6852015741447124385?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/I_LrAihw238/blog-post.html" title="బాల చంద్రుడు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/-0V__RE5bQ-U/TcNS3hCwTuI/AAAAAAAAFxo/YXyaIPAe_xQ/s72-c/6balachander.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/05/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CUMEQXc9fCp7ImA9WhZRE08.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-7317869346775584175</id><published>2011-04-09T10:00:00.001+05:30</published><updated>2011-04-09T10:00:00.964+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-04-09T10:00:00.964+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>నూటొక్క జిల్లాల అందగాడు నూతన్‌ప్రసాద్</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Q3l0rSGKIjc/TZ9UrUyrCoI/AAAAAAAAFv4/w4D5llfxk30/s1600/nutan-prasad-homage-tfi-celebrities%2B%25281%2529.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 214px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Q3l0rSGKIjc/TZ9UrUyrCoI/AAAAAAAAFv4/w4D5llfxk30/s320/nutan-prasad-homage-tfi-celebrities%2B%25281%2529.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5593282365509798530" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;‘కొత్తా దేవుడండీ కొంగొత్తా దేవుడండీ’ అంటూ బాపు-రమణలు రూపొందించిన ‘రాజాధిరాజా’ చిత్రంలో సైతాన్ పాత్ర అనితర సాధ్యం అనే విధంగా కొత్త తరహాలో ఆవిష్కరించిన నటుడు నూతన్‌ప్రసాద్. తెరపై విభిన్నపాత్రల ద్వారా ప్రేక్షకులకు దగ్గరైన నూతన్‌ప్రసాద్ డిసెంబర్ 12, 1945లో కృష్ణా జిల్లా కైకలూరులో జన్మించారు. బందరులో ఐటిఐ చదివి నాగార్జునసాగర్, హైదరాబాద్‌లో చిరుద్యోగాలు చేసి హెచ్‌ఎఎల్ కంపెనీలో సెటిలయ్యారు. అప్పుడే రంగస్థల నటుడు, దర్శకుడు భానుప్రకాశ్ పరిచయం కావడంతో రంగస్థలంపై ‘సుడిగాలి’, ‘గాలివాన’, ‘గాలిపటం’, ‘వలయం’, ’కెరటాలు’ వంటి నాటకాల్లో, నాటకరంగ ప్రయోక్త ఎ.ఆర్ కృష్ణగారి దర్శకత్వంలో ‘మాలపిల్ల’ నాటకాన్ని నూటొక్కసార్లు ప్రదర్శించిన నూటొక్క జిల్లాల అందగాడు నూతన్ ప్రసాద్.&lt;br /&gt;బాపుగారి ‘అందాల రాముడు’తో సినీరంగ ప్రవేశం చేసి ‘ముత్యాల ముగ్గు’లో నిత్యపెళ్లికొడుకులా వేషం కట్టి ఆపైన ‘చలిచీమలు’ చిత్రంతో నూతన్‌ప్రసాద్‌గా మారి, నూటొక్క జిల్లాల అందగాడిగా ప్రసిద్ధిపొందారు. అది 1975-76 నాటి మాట. అప్పటినుంచి భానుమతి భర్తగా నటించిన ‘బామ్మమాట బంగారు బాట’ చిత్రం వరకూ 365 సినిమాల్లో విలక్షణమైన పాత్రలు పోషించారు. ‘బామ్మమాట-బంగారుబాట’ చిత్రం షూటింగ్ సందర్భంగా యాక్సిడెంట్ కావడంతో కాలు కోల్పోయి కొంతకాలం విశ్రాంతి తీసుకుని భగవంతుడు పునర్జన్మ ప్రసాదించాక వీల్‌చైర్‌లో ఉంటూ శతాధిక చిత్రాల్లో నటించారు. ఇది భారత చలనచిత్ర చరిత్రలో అపూర్వమైన విషయం. దాదాపు 20 చిత్రాల్లో జడ్జిగా నటించారు. సినిమా జడ్జి పాత్ర పోషించడంలో అదో రికార్డు. ‘సంసారం ఓ చదరంగం’లో ఎడ్మండ్ శ్యామ్‌వెల్ పాత్రలో విలక్షణమైన హాస్యాన్ని పండించారు. విజయబాపినీడు చిత్రం ‘పట్నం వచ్చిన పతివ్రతలు’లో పోలీస్ ఆఫీసర్‌గా ఆయన పలికిన ‘దేశం చాలా క్లిష్ట పరిస్థితిలో ఉంది’ అన్న డైలాగ్ పాత్రపరంగా పండింది. ఆ తర్వాత ఎన్నో చిత్రాల్లో దాన్ని వాడుకున్నారు. ‘విజయ’, ‘బొట్టూకాటుక’, ‘కాయ్‌రాజా కాయ్’, ‘వసుంధర’, ‘ఇంటింటి రామాయణం’ చిత్రాల్లోని పాత్రలు తొలి దశకంలో ఆయనకు నటుడిగా ఎంతో పేరు తెచ్చిపెట్టాయి. పరమ కర్కోటకుడిగా, బ్రోకర్‌గా ‘పూజకు పనికిరాని పువ్వు’ చిత్రంలోను, మూర్ఖత్వం, ప్రేమ, సెంటిమెంట్ పలికిన పాత్రలో ‘అహనాపెళ్లంట’ చిత్రంలో ప్రదర్శించిన నటన మరవలేం.&lt;br /&gt;అక్కినేని నాగేశ్వరరావు-నాగార్జున కాంబినేషన్‌లో వచ్చిన ‘కలెక్టర్‌గారి అబ్బాయి’ చిత్రంలో విలన్‌గా ఆ ఇద్దరితోనూ పోటీపడి నటించడం చెప్పుకోదగ్గ విశేషం. కె.రాఘవేంద్రరావు ‘అగ్నిపర్వతం’, దాసరి నారాయణరావు ‘తిరుగుబాటు’, ఇవివి సత్యనారాయణ ’అబ్బాయిగారు’ వంటి చిత్రాల్లో వైవిధ్యమైన పాత్రలు పోషించారు. ‘సుందరి-సుబ్బారావు’, ‘ప్రజాస్వామ్యం’, ‘నవభారతం’, ‘వసుంధర’ చిత్రాల్లో నటనకుగాను రాష్ట్ర ప్రభుత్వ నంది పురస్కారాలను అందుకున్నారు.&lt;br /&gt;‘నేరాలు-ఘోరాలు’, ‘హేట్సాఫ్’ వంటి కార్యక్రమాల ద్వారా బుల్లితెర ప్రేక్షకులకు దగ్గరైన నూతన్‌ప్రసాద్ కొంతకాలం సాంస్కృతిక కేంద్రమైన రవీంద్రభారతికి కార్యదర్శిగా పనిచేశారు. అంగ వైకల్యంతో జీవితాన్ని జయించిన నటుడిగా అనుకున్నది సాధించిన నూతన్ ప్రసాద్ అనారోగ్యంతో పోరాడి పరాజితుడై మార్చి 30న కీర్తిశేషులయ్యారు. నిజానికి క్యారెక్టర్ ఆర్టిస్టు అనే నటవర్గానికి నూతన్ ప్రసాద్ లేని లోటు పూడ్చలేనిదే.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-7317869346775584175?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/7317869346775584175/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=7317869346775584175" title="2 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7317869346775584175?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7317869346775584175?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/gDEmlofpioM/blog-post_09.html" title="నూటొక్క జిల్లాల అందగాడు నూతన్‌ప్రసాద్" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/-Q3l0rSGKIjc/TZ9UrUyrCoI/AAAAAAAAFv4/w4D5llfxk30/s72-c/nutan-prasad-homage-tfi-celebrities%2B%25281%2529.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>2</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/04/blog-post_09.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;D0UHR3k7fCp7ImA9WhZSGEU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-1047685512786904611</id><published>2011-04-04T08:12:00.010+05:30</published><updated>2011-04-04T08:17:16.704+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-04-04T08:17:16.704+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పండుగలు" /><title>ఉగాది శుభాకాంక్షలు</title><content type="html">అందరికి ఖరనామ సంవత్సర ఉగాది శుభాకాంక్షలు&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-rkCXWQFqPO0/TZkw3E_odAI/AAAAAAAAFvw/X4elmC5nzJ8/s1600/ugadi-20114.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 187px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-rkCXWQFqPO0/TZkw3E_odAI/AAAAAAAAFvw/X4elmC5nzJ8/s320/ugadi-20114.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5591554135148753922" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-pEXMTu91wF8/TZkw0SpMxJI/AAAAAAAAFvo/its1ibUuVzI/s1600/ugadi_festive_meal.JPG"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 230px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-pEXMTu91wF8/TZkw0SpMxJI/AAAAAAAAFvo/its1ibUuVzI/s320/ugadi_festive_meal.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5591554087273153682" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-1047685512786904611?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/1047685512786904611/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=1047685512786904611" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1047685512786904611?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1047685512786904611?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/mW8OY8Su6ww/blog-post.html" title="ఉగాది శుభాకాంక్షలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/-rkCXWQFqPO0/TZkw3E_odAI/AAAAAAAAFvw/X4elmC5nzJ8/s72-c/ugadi-20114.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/04/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DkACQX09fSp7ImA9Wx9aFkk.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-1936220772971479780</id><published>2011-03-09T09:56:00.001+05:30</published><updated>2011-03-09T09:56:00.365+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-03-09T09:56:00.365+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="అవి ఇవి" /><title>రంగులలో పాత సినిమా ఫొటోలు</title><content type="html">బ్లాక్ అండ్ వైట్ చిత్రాలని రంగుల్లో మార్చిన తరువాత&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-l4Sck2EoGp0/TXRRecvn1jI/AAAAAAAAFuU/2z1qQVEbOZE/s1600/Sarojadevi.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 203px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-l4Sck2EoGp0/TXRRecvn1jI/AAAAAAAAFuU/2z1qQVEbOZE/s320/Sarojadevi.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175421772748338" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-kditHmeXY-U/TXRRboWxnGI/AAAAAAAAFuM/XYUSx0O34Kw/s1600/SAVITHRI.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 262px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-kditHmeXY-U/TXRRboWxnGI/AAAAAAAAFuM/XYUSx0O34Kw/s320/SAVITHRI.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175373350149218" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-uUTRyUWrS0A/TXRRW7aBgPI/AAAAAAAAFuE/AbLS7pBT9sU/s1600/Jaggayya%252CANR.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 174px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-uUTRyUWrS0A/TXRRW7aBgPI/AAAAAAAAFuE/AbLS7pBT9sU/s320/Jaggayya%252CANR.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175292564701426" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-HwUFWWbeBrA/TXRRSqvgRzI/AAAAAAAAFt8/DH8Q3fVGbvc/s1600/Geetanjali1.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 175px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-HwUFWWbeBrA/TXRRSqvgRzI/AAAAAAAAFt8/DH8Q3fVGbvc/s320/Geetanjali1.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175219371919154" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-xaNoYGEONrw/TXRROlrzHCI/AAAAAAAAFt0/Ae3JLlRSj4s/s1600/Harinath1.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 181px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-xaNoYGEONrw/TXRROlrzHCI/AAAAAAAAFt0/Ae3JLlRSj4s/s320/Harinath1.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175149294722082" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/--cbfN6mx-kk/TXRRKKnXXsI/AAAAAAAAFts/0kSGKPNO-mQ/s1600/ANR-D.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 262px;" src="http://2.bp.blogspot.com/--cbfN6mx-kk/TXRRKKnXXsI/AAAAAAAAFts/0kSGKPNO-mQ/s320/ANR-D.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581175073308892866" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-rOYkx-DPpvo/TXRRFuhP0WI/AAAAAAAAFtk/8P7BaNIxPhg/s1600/Moogamanasulu.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 170px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-rOYkx-DPpvo/TXRRFuhP0WI/AAAAAAAAFtk/8P7BaNIxPhg/s320/Moogamanasulu.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174997047562594" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-2ql0NOmJM5g/TXRRCM_BzeI/AAAAAAAAFtc/2EA3LC1jjtA/s1600/Moogamanasulu1.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 171px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-2ql0NOmJM5g/TXRRCM_BzeI/AAAAAAAAFtc/2EA3LC1jjtA/s320/Moogamanasulu1.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174936506060258" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-plUFo4rzkeg/TXRQ9snMEpI/AAAAAAAAFtU/wS3fpMSJbnc/s1600/Savitri1.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 181px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-plUFo4rzkeg/TXRQ9snMEpI/AAAAAAAAFtU/wS3fpMSJbnc/s320/Savitri1.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174859096658578" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-xj3mtiga_sE/TXRQ4xv-ahI/AAAAAAAAFtM/7Gx0bNXxhGA/s1600/ANR-e.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 210px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-xj3mtiga_sE/TXRQ4xv-ahI/AAAAAAAAFtM/7Gx0bNXxhGA/s320/ANR-e.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174774576343570" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-qj_1Xh7uye0/TXRQzCbWIeI/AAAAAAAAFtE/mEfg4irIRSs/s1600/Srikrishna.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 225px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-qj_1Xh7uye0/TXRQzCbWIeI/AAAAAAAAFtE/mEfg4irIRSs/s320/Srikrishna.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174675974005218" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-DrCJy3aUILs/TXRQtVmDYtI/AAAAAAAAFs8/NBRTUGz9Q18/s1600/Balarama.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 228px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-DrCJy3aUILs/TXRQtVmDYtI/AAAAAAAAFs8/NBRTUGz9Q18/s320/Balarama.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174578039972562" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-so_2ba7cWTI/TXRQozEQfEI/AAAAAAAAFs0/yDRxTTShgzQ/s1600/B.Saroja.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 233px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-so_2ba7cWTI/TXRQozEQfEI/AAAAAAAAFs0/yDRxTTShgzQ/s320/B.Saroja.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581174500051942466" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-1936220772971479780?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/1936220772971479780/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=1936220772971479780" title="5 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1936220772971479780?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1936220772971479780?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/0JziXJaSGIE/blog-post_09.html" title="రంగులలో పాత సినిమా ఫొటోలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/-l4Sck2EoGp0/TXRRecvn1jI/AAAAAAAAFuU/2z1qQVEbOZE/s72-c/Sarojadevi.png" height="72" width="72" /><thr:total>5</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/03/blog-post_09.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DEICR3w5cSp7ImA9Wx9aEkQ.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-7465175868688322019</id><published>2011-03-05T09:12:00.003+05:30</published><updated>2011-03-05T09:12:46.229+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-03-05T09:12:46.229+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="అవి ఇవి" /><title>రంగుల్లో పాత ఫోటోలు</title><content type="html">నాకు తోచిన రంగులతో పాత ఫొటోలని రంగుల్లో మార్చిన తరువాత&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-m4_uhjTS5Uk/TXGvN3kFjzI/AAAAAAAAFqk/N_yqz0q-45o/s1600/Jamuna.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 238px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-m4_uhjTS5Uk/TXGvN3kFjzI/AAAAAAAAFqk/N_yqz0q-45o/s320/Jamuna.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434066077224754" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-uPO-PYRiV2g/TXGvv7RB8FI/AAAAAAAAFrc/VGDVDYsHkkQ/s1600/Bhanumathi3.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 232px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-uPO-PYRiV2g/TXGvv7RB8FI/AAAAAAAAFrc/VGDVDYsHkkQ/s320/Bhanumathi3.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434651186589778" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Hw86Ob1NV5o/TXGv_ZPxB9I/AAAAAAAAFrs/0wNoIQkVHZU/s1600/Chandramohan.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 234px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Hw86Ob1NV5o/TXGv_ZPxB9I/AAAAAAAAFrs/0wNoIQkVHZU/s320/Chandramohan.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434916932388818" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-52FocHdzvDM/TXGvlec5XvI/AAAAAAAAFrM/3eIE2oaatEw/s1600/anr.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 238px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-52FocHdzvDM/TXGvlec5XvI/AAAAAAAAFrM/3eIE2oaatEw/s320/anr.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434471653039858" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-BnxhX0C0JcM/TXGv4HX0cXI/AAAAAAAAFrk/gGOxcoIkMfQ/s1600/Ramaprabha.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 234px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-BnxhX0C0JcM/TXGv4HX0cXI/AAAAAAAAFrk/gGOxcoIkMfQ/s320/Ramaprabha.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434791875244402" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-LDEwo0AZEuI/TXGviPfERWI/AAAAAAAAFrE/I8m9IP0pioQ/s1600/KrishnaKumari.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-LDEwo0AZEuI/TXGviPfERWI/AAAAAAAAFrE/I8m9IP0pioQ/s320/KrishnaKumari.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434416096003426" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Ib3dehdCtRo/TXGvqaf9IAI/AAAAAAAAFrU/Xqp9gZTFdRM/s1600/Suryakantham.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 232px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Ib3dehdCtRo/TXGvqaf9IAI/AAAAAAAAFrU/Xqp9gZTFdRM/s320/Suryakantham.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434556491472898" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-1PrVRizZ2Zo/TXGvewiHRnI/AAAAAAAAFq8/OvNh6KgaAWc/s1600/Shavukaru%2BJanaki.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 270px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-1PrVRizZ2Zo/TXGvewiHRnI/AAAAAAAAFq8/OvNh6KgaAWc/s320/Shavukaru%2BJanaki.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434356247676530" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-jK6i73xT5mc/TXGvarTiORI/AAAAAAAAFq0/-YEbrO6UcSY/s1600/NTR1.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 238px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-jK6i73xT5mc/TXGvarTiORI/AAAAAAAAFq0/-YEbrO6UcSY/s320/NTR1.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434286124874002" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-QANizNENvqM/TXGvSui7X2I/AAAAAAAAFqs/kImXJiL-3dM/s1600/RajaSulochana.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 262px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-QANizNENvqM/TXGvSui7X2I/AAAAAAAAFqs/kImXJiL-3dM/s320/RajaSulochana.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580434149555789666" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-DlEr1PAGHEs/TXGwIC5ZxgI/AAAAAAAAFr0/WlgX1eLXpb4/s1600/Sobhan.png"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-DlEr1PAGHEs/TXGwIC5ZxgI/AAAAAAAAFr0/WlgX1eLXpb4/s320/Sobhan.png" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580435065551832578" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-7465175868688322019?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/7465175868688322019/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=7465175868688322019" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7465175868688322019?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7465175868688322019?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/sZQ_zV5_xPg/blog-post.html" title="రంగుల్లో పాత ఫోటోలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/-m4_uhjTS5Uk/TXGvN3kFjzI/AAAAAAAAFqk/N_yqz0q-45o/s72-c/Jamuna.png" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/03/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CkMCSXw8eCp7ImA9Wx9bEUU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-7602796219535453582</id><published>2011-02-20T11:08:00.005+05:30</published><updated>2011-02-20T11:11:08.270+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-02-20T11:11:08.270+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="బుక్ రివ్యూ" /><title>యుగానికి ఒక్కడు</title><content type="html">====&lt;br /&gt;యుగానికి ఒక్కడు&lt;br /&gt;రచన: వినాయకరావు&lt;br /&gt;ప్రతులకు:&lt;br /&gt;జయా పబ్లికేషన్స్, ఫ్లాట్ నెం 102&lt;br /&gt;శ్రీశ్రీ శ్రీనివాసనిలయం&lt;br /&gt;7-1-303/డి/2, బాలయ్యనగర్&lt;br /&gt;సంజీవరెడ్డి నగర్, హైదరాబాద్-38&lt;br /&gt;ఫోన్: 939 473 6301&lt;br /&gt;=====&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-x9yiRmQrrR8/TWCpKiez_1I/AAAAAAAAFp0/dPX7XkLdtMA/s1600/28book.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 231px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-x9yiRmQrrR8/TWCpKiez_1I/AAAAAAAAFp0/dPX7XkLdtMA/s320/28book.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575642337204502354" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;సాధారణంగా ఎవరి జీవితమైనా అక్షరాల్లో పొదగాలంటే కేవలం ఆ వ్యక్తి గురించి తెలిసి వున్నా, లేదా పరిశోధించి తెలుసుకున్నంత మాత్రాన సరిపోదు. ఆ మనిషిపై గుండెల్లో ఎక్కడో కాస్తయినా అభిమానం వుండాలి. మళ్లీ అది దురభిమానం కాకూడదు. వీలయినంత ఎక్కువ అనుభవించి, జాగ్రత్తగా పలవరించగలగాలి. అప్పుడే సరైన పుస్తకం జనం ముందుకు వస్తుంది. ఎన్టీఆర్ లాంటి ప్రముఖుడిపై పుస్తకాలు ఇప్పటికే లెక్కకుమిక్కిలిగా వచ్చాయి. అలాంటిది మరో పుస్తకం తీసుకురావాలంటే కూడా చిన్న విషయం కాదు. వచ్చినవాటన్నింటిలో లేనిది, భిన్నమైనది మరేదో వుండాలి. ఇలా ఇన్ని ఈక్వేషన్లు దృష్టిలో వుంచుకుని సీనియర్ జర్నలిస్టు వినాయకరావు చేసిన అక్షరవిన్యాసం ‘యుగానికి ఒక్కడు’. పుస్తకరచన కోసం పరిశోధన సాగించడం, పరిచయాలు ఉపయోగించి వివిధ ఛాయా చిత్రాలు సేకరించడం ఒక ఎత్తు. వాటన్నింటినీ సినిమాకు స్క్రీన్‌ప్లే మాదిరిగా, ఒక పద్ధతిలో అందించడం అన్నది మరొక ఎత్తు. ఈ విషయంలో రచయిత జర్నలిస్టుగా తనకున్న అనుభవాన్ని బాగా వాడుకున్నారు. ఏ విధంగా ప్రెజెంట్ చేస్తే పాఠకజన రంజంకంగా వుంటుందన్నది బాగా పసికట్టినట్లు పుస్తకమే చెబుతుంది. దానికి తగినట్లు సరైన శీర్షికలు, ప్రెజెంటేషన్ కూడా అమరింది. మొత్తం మీద ఏదో సినిమా పుస్తకం, ఓసారి అలా అలా తిరగేస్తే సరిపోతుందని అనిపించకుండా, కాస్సేపు చదిపింపచేసేలా చేయడంలో కూడా ఆయన కష్టం కనిపించింది. మొత్తం మీద ఎన్టీఆర్‌పై కాస్త భిన్నంగా, కొత్తగా పుస్తకం తీసుకువచ్చారు.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-7602796219535453582?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/7602796219535453582/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=7602796219535453582" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7602796219535453582?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7602796219535453582?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/2wsmgmzWd2M/blog-post.html" title="యుగానికి ఒక్కడు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/-x9yiRmQrrR8/TWCpKiez_1I/AAAAAAAAFp0/dPX7XkLdtMA/s72-c/28book.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/02/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DUUCRH8_eSp7ImA9Wx9VEUU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-1990031396753643099</id><published>2011-01-28T09:28:00.004+05:30</published><updated>2011-01-28T09:31:05.141+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-01-28T09:31:05.141+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>హాస్యానికి చిరునామా ఇవివి</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TUI_aeld2yI/AAAAAAAAFpY/aiM-Pi9sX9g/s1600/images.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 252px; height: 193px;" src="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TUI_aeld2yI/AAAAAAAAFpY/aiM-Pi9sX9g/s320/images.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5567081813502712610" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;మిడిమిడి కామెడీ కాదు వారిద్దరిది. మాటలు, మనుషుల సైకాలజీపై అధారటీ..చూసిన వారికి ఎక్కడో చురుక్కున గుచ్చుకునే సూదంటు హాస్యం. తక్కువ కాలంలో ఎక్కువ నవ్వించేసి..హఠాత్తుగా పేకప్ చెప్పేసి, జనానికి ‘ఇప్పుడు నవ్వండి చూద్దాం’ అని ఓ ఝలక్ ఇచ్చి మాయమైన ఆ ఇద్దరు జంధ్యాల-ఇవివి.&lt;br /&gt;ఒకరు గురువు..ఇంకొకరు శిష్యుడు.&lt;br /&gt;ఇద్దరివీ పడి లేచిన బతుకులే. తెలుగుహాస్యచిత్రాలకు జంధ్యాల బొమ్మ అయితే ఈవీవీ బొరుసు. ఈ నాణెం తాలూకూ నాణ్యత గురించి కొత్తగా చెప్పడానికి ఏమీ వుండదు. వల్లె వేసుకుని, జ్ఞాపకాల దొంతరలు మరోసారి తిరిగేసుకోవడం మినహా. గురువుదంతా మధ్యతరగతి మందహాసం. శిష్యుడిది మాస్ జనం మాటల మూటలు.&lt;br /&gt;గురువు రాసి..తీసి..నవ్వించి, నిన్నగా మిగిలిపోతే, ఇప్పుడు శిష్యుడూ అదే పోకపోయి, జ్ఞాపకంగా మిగిలిపోయాడు.&lt;br /&gt;ఇవివి సత్యనారాయణకు కాసింత గోదావరి గోరోజనం ఎక్కువ. ఆ నీళ్లిచ్చిన వెటకారపు పాలెక్కువ. అక్కడ జనం మధ్య తిరిగి నేర్చుకున్న ఎకసెక్కం మరింత ఎక్కువ.&lt;br /&gt;‘ఏం చదివావమ్మా..’అని నెమ్మదిగా ప్రశ్నిస్తే..‘శివరంజని, సితార, జ్యోతిచిత్ర..’ఇదీ జవాబు.&lt;br /&gt;‘చెయ్యేడకడుక్కోవాల్రా’ అంటూ సినిమా ప్రారంభం నుంచి చివరివరకు తిరిగి తిరిగిన పాత్ర చివరకు వేసే సెటైర్ ఏమిటంటే..‘అందుకే రాజుల పెళ్లికి రాకూడదు’..అని&lt;br /&gt;అడ్రస్ కోసం వెదుక్కునే అమాయకుడికి మరో అమాయకుడు అరగంట సేపు స్పీచిచ్చి..చివరకు చేతిలో పెట్టేది ఏమిటంటే..‘వెంకట్రామా అండ్ కో ఎక్కాల పుస్తకం’..&lt;br /&gt;కాస్త దగ్గరగా రావచ్చా అని ప్రియురాలు ప్రేమగా అడిగితే..ప్రియుడు చెప్పే జవాబు..‘వచ్చుకో’..&lt;br /&gt;ఇలా మాట విరుపు ముందు పుట్టి..ఆ తరువాత పుట్టినవాడు ఇవివి.&lt;br /&gt;ఇది తరువాత, తరువాత నేర్చుకున్నది కాదు..‘చెవిలోపువ్వు’ దగ్గర్నుంచీ అదే వ్యవహారం. సినిమాకు పేర్లు పెట్టడం..సినిమాలో పేర్లు రావడం, అన్నింటా మహా వెటకారం.&lt;br /&gt;వేసింది..రాసింది..తీసింది..కూసింది..కోసింది..లెక్కెట్టింది..ఇవీ టెక్నీషియన్లకు ఆయనిచ్చిన బిరుదులు.&lt;br /&gt;మిక్చర్‌పాటలంటే ఈవీవీకి మహాసరదా. సినిమా చివరిలో ఎంత గందరగోళం వుంటే అంతిష్టం. పేర్ల తమాషా..పేరడీ అంటే మరింత ఇష్టం. ‘నాదెండ్ల అంజయ్యగారు..నన్నపనేని గంగాభవానీగారు..అంటూ వాస్తవిక పేర్లను సినిమాల్లోకి తేవడం..సినిమా రిపోర్టర్లను కూడా పాత్రలను చేయడం..ఇలా ఒకటేమిటి ఎన్ని చమక్కులో..అసలు ఇన్ని చమక్కులు ఎక్కడ నేర్చాడా అనిపిస్తుంది. చెవిలోపువ్వు..ఆ ఒక్కటీ అడక్కు..నీమీద ఒట్టు..మీ ఆవిడ చాలా మంచిది’..ఇలా రాసుకుంటూ పోతే..ఈవీవీ సినిమాలన్నీ వల్లెవేయాలి.&lt;br /&gt;భాగ్యరాజా తమిళ సినిమా ‘చిన్నరాజా’గా తెలుగులోకి వచ్చిన తరువాత, అదే సినిమా హిందీలో ‘బేటా’గా రీమేక్ అయ్యాక, మళ్లీ తెలుగులో, ‘అబ్బాయిగారు’ పేరిట తెలుగులో తీస్తే, హిట్ అయిదంటే అందులో ఈవీవీ చమత్కారాలు ఎన్ని చిత్రాలు చేయబట్టి. ఆమని, రంభ, రోజా, రచన, ఎల్బీ శ్రీరామ్, శ్రీకాంత్ తదితరులకు తెరజీవితాన్ని సుసంపన్నం చేసే మార్గాలు పరిచిన వాడు ఇవివి. కేవలం కామెడీ కాదు..మాస్ మసాలాలు కూడా తీయగలనని, హలోబ్రదర్, ఇంట్లోఇల్లాలు-వంటింట్లో ప్రియురాలు లాంటి సినిమాలతో రుజువు చేసుకున్నవాడు ఇవివి.&lt;br /&gt;అయితే..నిజమే కానీ..ఈవీవీ సినిమాలు కాస్త మోటుగా వుంటాయట..మాటల్లో బూతు ధ్వనిస్తుందట..అంటే..అవుననే చెప్పాలి. కానీ అతగాడికి అవే ఇష్టం అని మాత్రం చెప్పలేం. ఈవీవీ అయితే తనకు నచ్చి..తన కోసం తీసిన సినిమా ‘ఆమె’. ఆయనే ఎన్నో సార్లు చెప్పాడు..కమర్షియల్‌గా తప్పదు కాబట్టి తీస్తున్నా..కానీ నాకు ఇష్టమై కాదు..అని.&lt;br /&gt;తొలిసినిమా పెద్దగా ఆడని కసితో రామానాయుడి కోసం ‘ప్రేమఖైదీ’ తీసిన ఇవివి..చివరిగా ఇచ్చిన మంచి హిట్ ‘బెండు అప్పారావు ఆర్‌ఎమ్‌పి’ కూడా ఆయన బ్యానర్‌లోనే తీయడం చిత్రం.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-1990031396753643099?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/1990031396753643099/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=1990031396753643099" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1990031396753643099?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/1990031396753643099?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/t71ARIdqvdQ/blog-post_28.html" title="హాస్యానికి చిరునామా ఇవివి" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TUI_aeld2yI/AAAAAAAAFpY/aiM-Pi9sX9g/s72-c/images.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/01/blog-post_28.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;A0EEQns_cCp7ImA9Wx9WFE0.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-2958882908843885067</id><published>2011-01-19T09:30:00.001+05:30</published><updated>2011-01-19T09:30:03.548+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-01-19T09:30:03.548+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><title>రాజువయ్యా...మహరాజువయ్యా</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TTZZ-go9lxI/AAAAAAAAFo4/STvLIb2e8eQ/s1600/Sobhan.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 183px; height: 276px;" src="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TTZZ-go9lxI/AAAAAAAAFo4/STvLIb2e8eQ/s320/Sobhan.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5563733320111331090" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;అందానికి ఇదిగో...ఇతగాడు నిలువెత్తు ఉదాహరణ..అన్నట్టుగా ఉంటాడు శోభన్‌బాబు. ఆరోజుల్లో ఎంతమంది కనె్నపిల్లల కలల్లోకి వచ్చి మనసుల్ని కొల్లగొట్టాడో ఈ ‘సోగ్గాడు’. మరణించేనాటికి కూడా అదే అందం...అదే దర్పం! సినిమా నటుడే అయినా...ఏదో తెలీని తాత్వికత ఆయనలో అంతర్లీనంగా తొణికిసలాడేది. చాలా మంది తమ జీవితాల్ని ‘స్కాచి’ వడబోసి పారబోసుకుంటుంటారు. కానీ జీవితాన్ని కాచి వడబోసి నిండా అనుభవించి రసాస్వాదన సంపూర్ణం చేసుకుని తెరమరుగైన ‘మహరాజు’ శోభన్‌బాబు!&lt;br /&gt;శోభన్‌బాబు స్వర్గం చేరుకుని అప్పుడే మూడేళ్లయిపోతోంది. అయినా ఇంకా ఆ అందాల నటుడ్ని తలుచుకుంటుంటే ఆత్మ ఆవేదనతో మునిగిపోతుంది...కనులు చెమ్మగిల్లుతాయి...ఏదో తెలీని బాధ మనసుని మెలిపెట్టేస్తుంది. అంతలోనే వేగంగా సాగే డైలాగ్ డెలివరీ...నుదుటిపైకి వాలే రింగు..ఇద్దరు భార్యల ముద్దుల భర్త...అన్నీ గుర్తుకొచ్చేసి...శోభన్ చిలిపి తలపులతో హృదయమంతా సంక్రాంతయిపోతుంది. ‘లేదు...మా ‘జూదగాడు’ ఎక్కడికీ వెళ్లిపోలేదు...ఇదిగో ఈ జేబుదొంగ మన గుండెల్లోనే భద్రంగా ఉన్నాడు’ అనిపిస్తుంది అంతలోనే!&lt;br /&gt;తొలిరోజుల్లో శోభన్ అనుభవించిన కష్టాలు అన్నీ ఇన్నీ కావు. బిఎస్సీ పూర్తిచేసి సినిమాల్లో వేషాలకోసం మద్రాసు వెళ్లాడు శోభన్ జూన్ ఒకటి 1958న! అప్పటికే పెళ్లయింది. 35 రూపాయల అద్దె ఇంట్లో కొత్తకాపురం! ఉదయంపూట ‘లా’ క్లాసులు. మధ్యాహ్నం నుంచి రాత్రివరకు వేషాలకోసం తిరగడాలు. కొంతకాలానికి శ్రమ ఫలించింది. తొలి అవకాశం ‘దైవబలం’ చిత్రం ద్వారా వచ్చింది. మూడే మూడు రోజులు షూటింగ్...రెండు వందల రూపాయల పారితోషికం...అయితేనేం..ఓ ఆశ!&lt;br /&gt;దైవబలం రిలీజైంది 1959లో. 1963 నాటికి అయిదారు సినిమాల్లో చిన్నా చితకా వేషాలు దొరికాయి. కుప్పలు తెప్పలుగా ఆఫర్లేమీ లేవు. ముందుకు వెళ్లలేని వెనక్కూ రాలేని పరిస్థితి. కాలేజీకి, చదువుకి ఫుల్‌స్టాప్ పెట్టేసాడు. అప్పటికే ఇద్దరు పిల్లలు పుట్టేసారు. ఒక పిక్చర్ వచ్చిందంటే రెండు మూడు నెలలు గడవడం. అలా గడుపుకునే పరిస్థితి.&lt;br /&gt;డబ్బు ఎంతటి మాయ కలిగిందో శోభన్‌కు తెలిపిన కాలమది. ఒక్కోసారి ఇల్లు గడపడమే కష్టమయ్యే పరిస్థితి దాపురించేది. అద్దె కట్టలేక పోవడమేమిటి కనీసం కరెంటు బిల్లే కట్టలేని పరిస్థితి. ఒకటిరెండుసార్లు ఓనరు వచ్చి కరెంటు కనక్షనే తీసేసిన దుస్థితి. రెండు పూటలా అన్నంలేక..పిల్లలకు పెట్టి తాను, భార్య శాంతా మాత్రం ఉన్న చిల్లరతో బిస్కట్లు కొనుక్కుని తినేవారు. అంత నీరసంలోనూ ఆయన భార్య ‘అధైర్య పడకండి. మనకీ మంచి రోజులొస్తాయి’ అంటూ ధైర్యం చెప్పేది.&lt;br /&gt;ఒక దశలో-ఇక సినిమాలే వదిలేసి సొంత వూరు వెళ్లిపోయి వ్యవసాయం చేసుకుందామా అన్నంత బెంగ వచ్చేసేది. అలాంటి నిరాశామయ స్థితిలో ‘నర్తనశాల’ చిత్రంలో అభిమన్యుడి వేషం దొరికింది. స్టార్ తిరిగిందనిపించింది. 1963లో విడుదలైన నర్తనశాల అఖండ విజయం సాధించింది. ఆ తర్వాత రెండేళ్లు చిన్నా చితకా పాత్రలు వేసినా 1965లో ‘వీరాభిమన్యు’లో టైటిల్ పాత్రతో శోభన్ సినీరంగంలో స్థిరపడేందుకు పరిస్థితి ఏర్పడింది.&lt;br /&gt;విచిత్రం ఏమిటంటే వీరాభిమన్యు అఖండ విజయం సాధించినా శోభన్‌కు తదుపరి అవకాశాలు మాత్రం రాలేదు. హీరోవేషం వేసిన అదే శోభన్ అతిథి పాత్రలో అల్పపాత్రలో చేయాల్సి వచ్చింది. డబ్బులకోసం, కుటుంబం గడవడం కోసం తప్పదుమరి. అప్పుడే శోభన్‌కు జీవితమంటే ఏమిటో తెలిసొచ్చింది. వెలుగునీడలు, ఎత్తుపల్లాలు, జీవితంలో తప్పవని అర్ధమైంది. అలా..అలా..క్రమంగా నిలదొక్కుకుంటూ సినీ పరిశ్రమలో తనదైన స్టార్‌డమ్‌ని సంపాదించుకోగలిగారు.&lt;br /&gt;ఆ కష్టాలే శోభన్‌కు అంతులేని క్రమశిక్షణను, డబ్బుపట్ల మితిమీరిన జాగ్రత్తను, సినిమారంగంలో తామరాకుపై నీటిబొట్టులా ఉండగల సాహసాన్ని అందించాయి. ఒకసారి ఓ విలేఖరి ‘ఏమిటీ తీవ్రంగా ఆలోచిస్తున్నారు’ అని అడిగినపుడు- ‘అది మామూలే! నిత్యం నాలో ఏదో ఒక సంఘర్షణ జరుగుతూనే ఉంటుంది. ముఖ్యంగా నా జీవితం గురించి, అనుసరించవలసిన విధానాల గురించి నా హృదయం ఎప్పుడూ ఆలోచనా సముద్రంలో మునకలు వేస్తూ ఉంటుంది. నాకు స్వతహాగా సహజంగా నిరాడంబరంగా, సగటుమనిషిగా, మధ్యతరగతి కుటుంబీకుడిగా బతకాలని ఉంటుంది. ఎంతో అవసరమైతే తప్ప ఎక్కువ శాతం లుంగీ లాల్చీలోనే ఉండాలని ఉంటుంది. లేనిరోజుల్లో లేదనేది ఒక్కటే బాధ. కానీ స్టార్ నయ్యాక ఉన్నది, సంపాదించుకున్నది ఎక్కడ పోతుందో అని అంతకుమించిన బాధ...తపన...ఏది ఏమైనా సామాన్య మానవుడే ధన్యుడు. ఎన్ని సమస్యలున్నప్పటికీ తన జీవితాన్ని తాను స్వేచ్ఛగా జీవిస్తాడు’’ అని చెప్పారు శోభన్.&lt;br /&gt;ఆయనలో నిరంతరం వ్యక్తిత్వానికి, మనస్తత్వానికి, వృత్తికి మధ్య జరిగే సంఘర్షణ సుస్పష్టంగా కనిపిస్తుంది. అదే విషయాన్ని ఓసారి చెబుతూ ఆయన-‘‘ఆమధ్య నేను మా తాతగారిని చూద్దామని మా స్వగ్రామం వెళ్లాను. ఎవరికీ చెప్పకుండా వెళ్లి మా తాతగారి దగ్గర రెండురోజులు కాలక్షేపం చేసి బెంగ తీర్చుకుని వద్దామని మనసు ఆరాటపడింది...ఆశపడింది..కానీ ఎలా తెలిసిందో, ఎవరు చెప్పారో ఇంటిముందు నా కారు ఆగేసరికి ఓ వందమంది జనం గుమిగూడి ఉన్నారు. అక్కడున్న రెండురోజులూ ఆ జనంనుంచి తప్పించుకోవడానికి వీలులేకపోయింది. మా తాతగారితో మనసు విప్పి మాట్లాడుకునే అవకాశమే రాలేదు. నాలోని నటుడు ఇంతమంది అభిమానం పొందినందుకు నిత్యం ఆనందిస్తూనే ఉంటాడు. కానీ మా మనోగతం మాత్రం ఆత్మీయుల ఆప్యాయత పొందాలని ఆరాటపడుతునే ఉంటుంది’’ అని అన్నారాయన.&lt;br /&gt;కుటుంబానికి సినిమా షోకుల్ని అంటనివ్వని ఏకైక నటుడు శోభన్. ఆయన కుటుంబం నివసించేది ‘శాంతి’ అనే ఇంటిలో. ఆ పక్కనే ఆయన ఆఫీసు. దానిపేరు ‘ప్రశాంతి’. అతిథుల్నీ, అభిమానుల్నీ కలుసుకునేది ‘ప్రశాంతి’లోనే. మేకప్ వేసుకునేది కూడా ప్రశాంతిలోనే. మేకప్ వేయించుకుంటూ ఎదురుగా టేబుల్‌పై అద్దానికి అటు ఇటు చెల్లెలి ఫోటో, తాతగారి ఫోటో పెట్టుకుని వాటిని చూస్తూ ఉండడం శోభన్‌కు చెప్పలేనంత ఇష్టం. మేకప్ వేసుకుని ‘శాంతి’లోకి అడుగుపెట్టడం కానీ, తన కుటుంబ సభ్యుల్ని షూటింగ్‌లకి తీసుకువెళ్లడం కానీ, తన సినిమాలు టీవీలో వచ్చినా చూడడం కానీ...శోభన్ జీవితంలో ఒక్కసారంటే ఒక్కసారి కూడా జరగలేదు. అది గొప్పకాదు. తన వృత్తిపట్ల తనకే గౌరవం లేకపోవడం కాదు.&lt;br /&gt;ఎప్పుడు డబ్బు వస్తుందో పోతుందో, ఎప్పుడు కీర్తి ఉంటుందో ఊడుతుందో, ఎప్పుడు అభిమానులు జైకొడతారో ఛీకొడతారో, ఎప్పుడు ఏ సినిమా హిట్టవుతుందో ఫట్టవుతుందో తెలీని రంగంలో తాను అడుగుపెట్టినప్పుడు తన అనుభవాలు తనను జాగ్రత్తపడేలా చేసాయి. కిందనుంచి పైకి ఎదిగిన క్రమంలో ఎన్నో ఉలి దెబ్బలు తనను శిల్పంలా మలిచాయి. పుడుతూనే సిల్వర్‌స్పూన్‌తో పుట్టిన తన సంతానానికి ఆ ‘జీవితసారం’ తెలీకపోవచ్చు...అర్ధం కాకపోవచ్చు.&lt;br /&gt;తనకు జీవితంలో ఎలా బతకాలో నేర్పిన భార్య శాంతకుమారి అంటే ఆయన మాటల్లోనే...‘‘నా జీవితంలోని విజయాలన్నింటికీ మూలకారణం నా శ్రీమతి. ఆమె లేకుండా నేను లేను. ఆమెలేని నేను నేను కాను. బొత్తిగా చిన్నపిల్లాడి మనస్తత్వం నాది. అంతలోనే కోపం, అంతలోనే నవ్వు, అంతలోనే తాపం-ఇవి హానికరం కావు కానీ సునిశితంగా సుతిమెత్తగా ఉంటాయి. అన్నీ నేను అనుకున్నట్టే జరగాలి. నా కాంపౌండ్‌లో గాలి కూడా నేను చూపినవైపే వీచాలి. అంతటి క్రమశిక్షణ నాలో నరనరాన జీర్ణించుకుపోయింది. నాతో జీవించి నన్ను తీర్చిదిద్ది, విజయాలకు నన్ను అధిపతిని చేసిన ఘనత నా అర్ధాంగికే దక్కుతుంది. అందుకే నా ఇంటిపేరు శాంతి. నా పూలతోట పేరు శాంతినికేతన్. అన్ని మాటలెందుకు నా జీవితం పేరే శాంతి’’.&lt;br /&gt;చివరగా- ‘‘జీవించడమంటే బతికి ఉన్నప్పటి జీవితం కాదు. మరణించిన తర్వాత పొందే జీవితమే నా దృష్టిలో జీవించడం. రేపు నా తదనంతరం నా బిడ్డలు నాన్నలాగ బతకాలి అనుకుంటే నేను పుట్టినట్లే. నా అభిమానులు నేను పోయాక కూడా శోభన్‌బాబు సినిమా చూడాలి అనుకుంటే నేనింకా జీవించినట్లే. వారి గుండెల్లో ఎప్పటికీ అమరుడైనట్లే. నేను పదిమందికీ సాయపడకపోవచ్చుగాక ఎవ్వరికీ ఏ హానీ చేయకుండా నన్ను నమ్ముకుని బతుకుతున్నవారికి ఉన్నంతలో సహాయపడి, పోయిన రోజున మనసారా పదిమంది పది కన్నీటి బొట్లు రాలిస్తే చాలు! నా జీవితం సార్ధకం అయినట్లే’’ అని అంటారు శోభన్.&lt;br /&gt;అవును...ఆయన జన్మ సార్ధకమైంది. పదులమంది కాదు వందల వేల లక్షల మంది అభిమానంతో శోభన్ ఎందరి గుండెల్లోనో కొలువున్నాడు.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-2958882908843885067?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/2958882908843885067/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=2958882908843885067" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/2958882908843885067?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/2958882908843885067?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/Txm47Tsvl7s/blog-post_19.html" title="రాజువయ్యా...మహరాజువయ్యా" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TTZZ-go9lxI/AAAAAAAAFo4/STvLIb2e8eQ/s72-c/Sobhan.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/01/blog-post_19.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;CEUEQX0ycCp7ImA9Wx9WEEs.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6200203691570463692</id><published>2011-01-15T09:00:00.002+05:30</published><updated>2011-01-15T09:00:00.398+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-01-15T09:00:00.398+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పండుగలు" /><title>అందరికి సంక్రాంతి శుభాకాంక్షలు</title><content type="html">ఈ సంక్రాంతి మీ ముంగిళ్ళలో సిరులను కురిపించాలని ఆశిస్తూ అందరికి సంక్రాంతి శుభాకాంక్షలు.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSmhpQbgsbI/AAAAAAAAFow/axjxkyHCbzY/s1600/pic_sankranthi.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 198px;" src="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSmhpQbgsbI/AAAAAAAAFow/axjxkyHCbzY/s320/pic_sankranthi.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5560152945122652594" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6200203691570463692?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6200203691570463692/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6200203691570463692" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6200203691570463692?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6200203691570463692?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/kLDG-MeEPbQ/blog-post_15.html" title="అందరికి సంక్రాంతి శుభాకాంక్షలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSmhpQbgsbI/AAAAAAAAFow/axjxkyHCbzY/s72-c/pic_sankranthi.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/01/blog-post_15.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DUcEQXg8cCp7ImA9Wx9XE0o.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-4707673961997368495</id><published>2011-01-07T10:40:00.001+05:30</published><updated>2011-01-07T10:40:00.678+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2011-01-07T10:40:00.678+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="బుక్ రివ్యూ" /><title>ఘంటసాల జ్ఞాపకాలు</title><content type="html">రచన: శ్రీమతి ఘంటసాల సావిత్రి&lt;br /&gt;పేజీలు: 240 వెల: 150&lt;br /&gt;ప్రతులకు: నవోదయ బుక్‌హౌజ్ ,&lt;br /&gt;కాచిగూడ ఎక్స్‌రోడ్స్&lt;br /&gt;హైదరాబాద్-500 027&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSZ2ZHNLJLI/AAAAAAAAFoQ/7FOmfvzusCI/s1600/ghanta.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 216px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSZ2ZHNLJLI/AAAAAAAAFoQ/7FOmfvzusCI/s320/ghanta.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5559260963838567602" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;‘మనం పిల్లలు గలవాళ్లం..జాగ్రత్త పడకపోతే ఎలా చెప్పండి’&lt;br /&gt;‘మీరు ఆ సినిమా తీయకండి..నష్టపోతారు’&lt;br /&gt;‘ఆయన చుట్టతాగి పాడారు’&lt;br /&gt;‘నా దగ్గర ఎప్పుడూ ఒకటి ఎక్‌స్ట్రా ఉంటుంది..ఇచ్చేవాడ్ని కదా’&lt;br /&gt;‘అందరం బతికేందుకు వచ్చాం..అందరూ బతకాలి..అందరికీ అవకాశాలు రావాలి’&lt;br /&gt;ఈ మాటల్లోతుల్లోకి ఎంతగా వెళితే అంతగా అర్ధం దొరుకుతుంది. ఓ వ్యక్తుల మధ్య అనుబంధానికి ఆనాడు ఎంత ప్రాధాన్యత ఉండేదో తెలుస్తుంది. పది మంది మంచి కోరుకోవాలన్న వారి విశాల హృదయం గోచరమవుతుంది.&lt;br /&gt;తెలుగుపాటకు మారుపేరుగా, మాధుర్యానికి నిలువెత్తు నిదర్శనంగా భాసిల్లిన ఘంటసాల గురించి ఎంత చెప్పినా అది ఇసుమంతే అవుతుంది. ఓ వ్యక్తి జీవితాన్ని అతి సమీపం నుంచి చూసిన అనుభూతి కలగాలంటే..ఆయన గురించి సన్నిహితులే రాయాలి. ఆత్మీయులు రాస్తే ఇంకా హృదయానికి హద్దుకుంటుంది. మరి ఆయన జీవిత భాగస్వామే రాస్తే..ఆమె తన అనుభవాలను, అనుబంధాన్ని ఆవిష్కరిస్తే అది కచ్చితంగా ‘ఘంటసాల జ్ఞాపకాలు’అవుతుంది. ఘంటసాల జీవితాన్ని అణువణువూ ఆవిష్కరించిన ఓ అపురూపమైన పుస్తకమే అవుతుంది. ఘంటసాల పేరుచెబితేనే మది పులకిస్తుంది. మనసు పరవళ్లు తొక్కుతుంది. హృదయం పాటల పూదోటలో ఆహ్లాదంగా విహరిస్తుంది. వందలు కాదు వేల పాటలతో తెలుగునాట వాణిని బాణిని వినిపించిన ఘనాపాటి అయన. ఘంటసాల గురించి ఎంత చెప్పినా తక్కువే. ఇంకా మిగిలే ఉంటుంది. ఎందుకంటే..సంగీత ప్రపంచంలో ఆయన స్థానం అంత ఉన్నతమైనది. ఎవరు అందుకోలేనంత సమున్నతమైనది. అలాంటి ఘంటసాల గురించి తెలుసుకోవాలన్న ఆసక్తి..ఇంకా తెలుసుకోవాలన్న జిజ్ఞాస ప్రతి తెలుగువాడికి ఉంటుంది. పాట విలువ తెలిసిన ప్రతి సంగీత హృదయుడికి ఉంటుంది. ఎన్నో పుస్తకాలు వచ్చినా అన్నీ ఘంటసాల పాట గురించి ఆయన సంగీత పటిమ గురించే చెప్పాయే తప్ప అసలు ఘంటసాల అంటే ఏమిటో చెప్పలేదు. అలా చెప్పే ప్రయత్నమే ‘ఘంటసాల జ్ఞాపకాలు’..ఆయన జీవితాన్ని, వ్యక్తిత్వాన్ని, ప్రతిభను, మానవత్వాన్ని అనేక కోణాల్లో రంగరించిన ఈ పుస్తకం ఆద్యంతం ఆసక్తి కలిగించే విధంగా చదివిస్తుంది. విజయనగర వీధుల్లో విహరించిన నాటి నుంచి సినీవీనీలాకాశంలో ధృవతారగా మారిన ఓ గంధర్వగాయకుడిగా ఎదిగిన ఘంటసాలను మనకు పరిచయం చేస్తుంది. ఆయన వ్యక్తిత్వానికి, ఆదర్శనీయతకు అద్దం పడుతుంది. ముఖ్యంగా ఈ పుస్తకం అంతా ఒక అత్మీయభావనతోనే సాగుతుంది. మనకు ఎక్కడా పుస్తకం చదువుతున్నామన్న ధ్యాస ఉండదు. ఓ ప్రపంచంలో విహరిస్తున్నామన్న ఆనుభూతే ఉంటుంది. ఎన్టీఆర్, ఏఎన్నార్ వంటి వారితో ఆయన అనుబంధానే్న కాదు.. ఆత్మీయతాబంధాన్ని కూడా ఈ పుస్తకం ఆవిష్కరిస్తుంది. ఘంటసాల పాటల గురించి చెప్పడమంటే సూర్యుడికి దివిటీ పట్టడమే అవుతుంది. కాబట్టి ఆ పాటల జోలికి పోకుండా వ్యక్తిగా ఘంటసాల ఏమిటో, మనిషిగా ఆయన మానవీయ దృక్కోణాలేమిటో ఈ పుస్తకంలో దృష్టాంతాల సహితంగా వివరించారు. తోటి గాయకులకు ఘంటసాల అవకాశం ఇచ్చేవారు కారన్న అపప్రధను కూడా ఈ పుస్తకం ద్వారా ఆయన భార్య తొలగించేందుకు ప్రయత్నించారు. ఘంటసాలకు సంబంధించి వచ్చిన పుస్తకాలన్నింటికంటే కూడా ఈ పుస్తకానికి ఓ ప్రత్యేకత ఉంది. ఎందుకంటే..ఆయన జీవితం ఇందులో ఉంది. గాయకుడిగా ఎదిగేందుకు ఆయన పడ్డ తపన, ఆరాటం ఎంతటిదో ఈ పుస్తకం చెబుతుంది.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-4707673961997368495?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/4707673961997368495/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=4707673961997368495" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/4707673961997368495?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/4707673961997368495?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/G2JeUlRc3Mw/blog-post.html" title="ఘంటసాల జ్ఞాపకాలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://4.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TSZ2ZHNLJLI/AAAAAAAAFoQ/7FOmfvzusCI/s72-c/ghanta.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2011/01/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;D0UEQ3g7eyp7ImA9Wx9QFkU.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6343004601735926598</id><published>2010-12-30T10:30:00.002+05:30</published><updated>2010-12-30T10:30:02.603+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2010-12-30T10:30:02.603+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="అవి ఇవి" /><title>మైనా సినిమా చూసారా?</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRtT16bqxMI/AAAAAAAAFoI/29uMVZsEuUk/s1600/mynaa.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 318px; height: 159px;" src="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRtT16bqxMI/AAAAAAAAFoI/29uMVZsEuUk/s320/mynaa.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5556126750975116482" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;నేను చెప్పబోయేది తమిళ చిత్రం మైనా గురించి. మీకు తమిళ్ వచ్చినా రాకపోయినా తప్పకుండా చూడవలిసిన సినిమా మైనా. మొన్న దీపావళికి విడుదలైంది ఈ సినిమా. మంచి సినిమా చూడాలనుకొనేవారెవ్వరు మిస్ అవ్వకూడని సినిమా. అంతా కొత్త తారలతో ఒక హృద్యమైన ప్రేమ కావ్యంలా ప్రభు సాల్మన్ ఈ చిత్రాన్ని తెరకెక్కించాడు.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ఇక కథ విషయానికొస్తే అందమైన కొండప్రాంతంలో పెరిగిన హీరో హీరోయిన్ల ప్రేమకథ ఏ ఏ మలుపులు తిరిగి ఎలా ముగిసింది అనేది. సినిమా అంతా ఒక రకమైన ఉత్కంఠతతో, ఒక తీయని భావనతో సాగుతూ చివరికి మనసును మెలిపెట్టేస్తుంది.ఫ్లాష్‌బ్యాక్ సన్నివేశాలు కాకుండా మిగిలిన కథంతా ఒక్కరొజులో జరిగిన సంఘటనలతో కూడుకొని ఉంటుంది. ఒక్కరోజులో ఎవరి జీవితాలు ఎలా మారాయి అనేది ఆసక్తికరంగా చిత్రీకరించాడు దర్శకుడు ప్రభుసాల్మన్. తమిళనాట విజయదుంధుభి మ్రోగించిన ఈ సినిమా తెలుగులో డబ్ అవుతుందో లేదో చూడాలి.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;అంతా కొత్తవారైనా చాలా బాగా చేశారు. ముఖ్యంగా "తేని" ప్రాంతం అందాలు చాలా బాగున్నాయి. సినిమా చూసాకా కూడా మిమ్మల్ని వెంటాడుతుంది. యూట్యూబ్ లో ఈ సినిమా ఉంది. మొత్తం పది భాగాలు. వరసగా చూడొచ్చు. మీరు కూడా ఈ సినిమా చూడాలనుకుంటే ఈ కింద లింకులో మొదటి భాగం చూడొచ్చు. మిగతా భాగాలు ఆ పక్కనే ఉంటాయి.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;http://www.youtube.com/watch?v=eYMR3eNJ6-E&amp;feature=related&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;మీకూ ఈ సినిమా నచ్చితే ఒక కమెంటు పడేయండి. అందరికి నూతన సంవత్సర శుభాకాంక్షలు.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6343004601735926598?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6343004601735926598/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6343004601735926598" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6343004601735926598?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6343004601735926598?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/das5Vq38zpg/blog-post_30.html" title="మైనా సినిమా చూసారా?" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRtT16bqxMI/AAAAAAAAFoI/29uMVZsEuUk/s72-c/mynaa.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2010/12/blog-post_30.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;AkQAQX4_eyp7ImA9Wx9QFUw.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-3721141838692406810</id><published>2010-12-28T12:09:00.002+05:30</published><updated>2010-12-28T12:09:00.043+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2010-12-28T12:09:00.043+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="ఫ్లాష్‌బ్యాక్" /><title>అన్నపూర్ణ వారి దొంగరాముడు</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRjZcf4CdWI/AAAAAAAAFnI/Sm0DTwQuh_g/s1600/Donga-Ramudu.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 264px; height: 225px;" src="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRjZcf4CdWI/AAAAAAAAFnI/Sm0DTwQuh_g/s320/Donga-Ramudu.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555429223977612642" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;           కళాత్మక విలువలు కలిగిన, కలకాలం కళ్లల్లో కాపురం చేసే కమనీయ చిత్రాలు నిర్మించి తెలుగు చిత్రాల స్థాయిని అపురూపమైన అంతస్తుకు తీసుకుని పోయిన ప్రతిష్ఠాత్మక సంస్థ ‘అన్నపూర్ణ’. కథ, కథా కథనం, నటనాస్థాయి, సంభాషణలు, సంగీత సాహిత్యాల విషయంలో అత్యున్నత ప్రమాణాలను అగపరిచిన ఈ సంస్థ 1955లో ఊపిరిపోసుకుని దుక్కిపాటి మధుసూదనరావు నేతృత్వంలో ఒక నూతనాధ్యాయనానికి ప్రాణప్రతిష్ఠ సలిపింది. దుక్కిపాటి తల్లిగారి పేరుతో నెలకొల్పిన ఈ సంస్థ కె.వి.రెడ్డికోసం రెండేళ్లపాటు వేచి వుండి ఆయన దర్శకత్వంలోనే ప్రధమ ప్రయత్నంగా ‘దొంగరాముడు’ నిర్మించి విడుదల చేసింది.&lt;br /&gt;                   అన్న దొంగతనాలు చేసి తమ్ముడ్ని చదివించడం అంశంగా కల ‘లవింగ్ బ్రదర్స్’ అనే ఆంగ్ల కథలోని తమ్ముడి పాత్రను చెల్లెలుగా మార్చి సజీవమైన పాత్రతో చిత్రకథను పకడ్బందీగా తయారుచేసారు కె.వి.రెడ్డి, దుక్కిపాటి, డి.వి.నరసరాజులు స్క్రీన్‌ప్లేను తయారుచేయడం విశేషం. కథలోని అనేక పాత్రలను అతి సహజంగా ప్రవేశపెట్టి పరిచయం చేయడం కె.వి.రెడ్డి ప్రతిభకు నిదర్శనం. కొత్తగా దర్శకులు కాగోరే ప్రతి ఒక్కరు ‘దొంగరాముడు’ తప్పక చూడవలసిందేనని ప్రఖ్యాత దర్శకులు బాపు పేర్కొనడం ఈ చిత్రం గొప్పతనాన్ని తెలియజేస్తుంది. అందుకే నేడు పూనా ఇన్‌స్టిట్యూట్‌లో పాఠ్యాంశంగా ‘దొంగరాముడు’ చిత్రాన్ని ప్రదర్శిస్తున్నారు. దొంగరాముడు స్క్రిప్ట్ తెలుగు సినీ దర్శకుల పాఠ్య గ్రంథంగా నిలిచిపోయిందని నవతరం దర్శకులు ఎస్.వి.కృష్ణారెడ్డి కూడా పేర్కొన్నారు.&lt;br /&gt;                  టైటిల్ పాత్రను అక్కినేని అత్యంత సహజంగా పోషించి ప్రేక్షకుల ప్రశంసలను అందుకున్నారు. ఆయన ప్రేమించిన యువతిగా కూరలమ్ముకునే పాత్ర సావిత్రి ధరించింది. ఆ పాత్ర పోషణపట్ల సావిత్రి తీసుకున్న శ్రద్ధాసక్తులు అమోఘం. గంపనిండా గడ్డిపెట్టి పైన నాలుగు వంకాయలు, టమాటాలు వేసి ఇవ్వడంతో దుక్కిపాటి చెప్పినా, వినకుండా గంపనిండా కాయగూరలు వేసి ఆ బరువుతోనే సావిత్రి నటించడం విశేషం. జగ్గయ్య, జమున, రేలంగి, సూర్యకాంతం ఆయా పాత్రలకు జీవరేఖలు దిద్దారు.               ‘బాబుల్‌గాడి దెబ్బ అంటే గోల్కొండ అబ్బ అనాలి’ అంటూ ఆర్.నాగేశ్వరరావు మరుపురాని నటనను ప్రదర్శించాడు. జగ్గయ్య అన్నగా రంగస్థల నటులు రామన్నపంతులు నటించడం విశేషం. డి.వి.నరసరాజు డైలాగులు బుల్లెట్లను మరిపించాయి. సీనియర్ సముద్రాల పాటలు, పెండ్యాల సంగీతం పాలుతేనె కలయికలా అతి మధురంగా తయారై ప్రేక్షకులను అలరించాయి. భీంప్లాస్ రాగంలో పి.సుశీల పాడిన ‘అనురాగము విరిసేనే’ పాట ప్రేక్షకుల గుండెల్లో పూలు పూయిస్తుంది. ఘంటసాల, జిక్కి పాడిన ‘చిగురాకులలో చిలకమ్మా’ పాట పాపులర్ అయింది. జిక్కిపాడిన ‘రావోయి మా ఇంటికి’ పాటలో వినిపించిన మాటలు అచ్చం ఆర్.నాగేశ్వరరావులా పలికినవారు క్యారెక్టర్ నటుడు మద్దాలి కృష్ణమూర్తి. ఆయన ఈ చిత్రంలో ఇన్‌స్పెక్టర్ వేషం వేశారు. ‘లేవోయి చిన్నవాడా’ అంటూ కుచలకుమారి చక్కని నృత్యం చేసింది. ఈ చిత్రాన్ని ‘తిరుట్టురామన్’ పేరుతో తమిళంలోకి డబ్ చేయగా ఎవిఎంవారు కృష్ణన్‌పంజు దర్శకత్వం, మదన్‌మోహన్ సంగీతం, కిశోర్‌కుమార్, సాధనలలో హిందీలో ‘మన్‌వౌజ’ నిర్మించారు. ఆంధ్ర రాష్ట్రావతరణ దినోత్సవం 1-10-1955న విడుదలైన ఈ చిత్రం శత దినోత్సవం జరుపుకుంది.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-3721141838692406810?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/3721141838692406810/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=3721141838692406810" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3721141838692406810?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3721141838692406810?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/LwqojIiF-sk/blog-post_28.html" title="అన్నపూర్ణ వారి దొంగరాముడు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TRjZcf4CdWI/AAAAAAAAFnI/Sm0DTwQuh_g/s72-c/Donga-Ramudu.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2010/12/blog-post_28.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;DUcEQXg9eCp7ImA9Wx9RE00.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-3563959391794560661</id><published>2010-12-14T11:40:00.002+05:30</published><updated>2010-12-14T11:40:00.660+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2010-12-14T11:40:00.660+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="బుక్ రివ్యూ" /><title>అక్కినేని కథానాయికలు</title><content type="html">&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TQZiDjOWIsI/AAAAAAAAFmc/g_B-rlo5rWQ/s1600/akkineni%2Bkathaa%2Bnayikalu.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 243px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TQZiDjOWIsI/AAAAAAAAFmc/g_B-rlo5rWQ/s320/akkineni%2Bkathaa%2Bnayikalu.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5550231403915256514" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;విలాసినులైనా, విషాద నాయికలయినా సమతూక సరసవతులైనా, పాత్రబరువైనా, తేలికయినా, ఇలా వచ్చి అలావెళ్లే మెరుపు తీగలైనా ఎయన్నార్ సరసన, సరిసరి నటనల సిరిసిరి సితారలే. హీరో అంటే వీరుడు, శూరుడు, పరాక్రమవంతుడే కాదు, విషాద కథానాయకుడు, విమల భక్త శిఖామణి, రొమాంటిక్ హీరో అని నిరూపించిన నటుడు అక్కినేని నాగేశ్వరరావు. ‘ఏంట్రా దేవదాస్‌లా?’, ‘వచ్చాడండీ విప్రనారాయణుడూ!’, ‘వాడో బాటసారి’ అని జనం తమకి తాము ఆపాదించుకునేలా పాత్రే కనబడే నటన అతనిది.&lt;br /&gt;అక్కినేని సరసన నటించిన హీరోయిన్లతో విశాఖపట్నంలోని వంశీ రామరాజు ఆధ్వర్యంలో అతనికోసారి పుష్పాభిషేకం జరిగింది. కానీ 1940నుండి నేటిదాకా 60మంది అక్కినేని కథానాయికలు, సహపాత్రధారుల సమాచార, ఛాయా చిత్ర సహిత ‘అక్షరాభిషేకం’ ఎస్వీరామారావు వెలువరించిన ‘అక్కినేనీ కథానాయికలు’. అక్కినే‘ని’లో ‘నీ’ అనడంలోనే శీర్షికా ఔచిత్యం తెలుస్తుంది. అక్కినేని నట జీవితంలో ట్రెండ్ సెట్టింగ్ పాత్రలు బాలరాజు, విప్రనారాయణ, సీతారామయ్యగారి మనవరాలు. ఆ ఛాయా చిత్రాల్ని పుస్తకం అట్టమీద పొందుపరచడం బాగుంది.&lt;br /&gt;‘ఎ సెలబ్రిటీ ఈజ్ సమ్‌వన్ హూ గోస్ బియాండ్ ది లిమిట్స్ ఆఫ్ హిజ్/హెర్ ఫీల్డ్ అండ్ ఇన్‌ఫ్లూయెన్స్ పాపులర్ కల్చర్ అండ్ పీపుల్’’-ప్రతి ఏడు సెప్టెంబర్ 20వ తేదీన ఎయన్నార్ పుట్టినరోజుని పురస్కరించుకుని ఆయన పేరిట జరిగే సాంస్కృతిక మేళా అరుదైనది. ఏ ఇతర హీరోకి లభించని అపూర్వ అదృష్టం. అలాగే అక్కినేని తను స్వయంగా రాసిన ‘అఆలు’తో సహా ఆయన మీద వచ్చినన్ని పుస్తకాలు ఏ తెలుగు హీరోపైనా రాలేదు. ముళ్లపూడి వెంకటరమణగారి (కథానాయకుడి కథ) బోణీ ఎందరికో బాణియై అక్కినేని గ్రంథాలుగా విలసిల్లుతోంది. అందులో తాజాగా వెలువడిందే ఈ ‘అక్కినేనీ కథానాయికలు’.&lt;br /&gt;ఎన్ని రాసినా, ఎన్ని చెప్పినా, ఎన్ని జ్ఞాపకాల దొంతర్లు పేర్చినా ఎనె్నన్ని విషయాలు గుర్తుకు తెచ్చుకుని గుట్టలు పోసినా పరిశోధకులకు పలు అంశాలు మిగిలే ఉండే అభినయ సముద్రుడు అక్కినేని. ఆ పయోధినుండి అరవై ఆణిముత్యాలను ఎంచి మునుపెన్నడూ ఎవరూ స్పృశించని అంశాలను అపురూపంగా అందించారు ఎస్.వి.రామారావు.&lt;br /&gt;ఎఎన్నార్ తొలి కథానాయిక ధర్మపత్నిలో సీతగా నటించిన బాల త్రిపుర సుందరి నుండి 168వ పేజీలోని సూర్యకాంతం దాకా ఏకబిగిన చదివిస్తుంది. మధ్య మధ్య వచ్చే పాటల పల్లవులు పఠితను ఊహలపల్లకి ఎక్కిస్తాయి. ఏ పరిశోధనకైనా విషయ సేకరణ ప్రణాళిక పద్ధతి అత్యంత కీలకమైనది. ఒ విశ్వవిద్యాలయ పరిశోధనా విద్యార్థిలా 65 అంశాలను వింగడించారీ పుస్తకంలో అరుదైన ఛాయాచిత్రాలు, చదువరిని మూడ్‌లోకి తీసుకువెళ్లేపాటల ఎంపిక ప్రత్యేకంగా, ప్రధానంగా ప్రశంసాపాత్రమైనవి. ఆయా తారల అప్‌డేట్ సంగతులు ఆహా! అనిపిస్తాయి.&lt;br /&gt;కథానాయికలు, ఇతరులు, ఆయా సంస్థలు, నిర్మాత, దర్శకులు, కథా కమామీషు, సంగతి సన్నివేశ సందర్భాల ప్రస్తావన సంక్షిప్తీకరించినతీరు రచయితకు సబ్జెక్టుమీద వున్న పట్టును తెలియజేస్తుంది. దాదాపు 200 సినిమాలను ఫోటోలతో, పాటలతో జతచేసి సౌందర్యవంతంగా పేజీలను అలంకరించారు. ఒక్క సురభి బాలసరస్వతి ఫోటో లేని లోటు లోటే.&lt;br /&gt;ఒక సినిమా చూసి బైటికొస్తే కనీసం ఒక్క పాట పల్లవయినా మన వెంట రావాలి. ఈ పుస్తకం చదివాక గ్యారంటీగా అనేక పాటల పల్లవుల పరిమళాలు మనల్ని వెంటాడి అలరిస్తాయి. వినూత్న కోణంలో విభిన్న అంశాలను అందించి, పరిశ్రమించిన ఎస్.వి.ఆర్ ప్రతిభా బ్యాంక్‌లోకే ఆ క్రెడిటంతా జమ అవుతుంది. చరిత్రను నమోదు చేసే ఇలాంటి మంచి ప్రయత్నాలు ఎంతో అభినందనీయం. ఎఫ్‌డిసి వారు ఇటువంటి రచయితలకు ఆ పనులు అప్పగిస్తే తెలుగు చలనచిత్ర చరిత్ర భావి తరాలకు నిధి అవుతుంది.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-3563959391794560661?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/3563959391794560661/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=3563959391794560661" title="0 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3563959391794560661?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/3563959391794560661?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/Jcs88V22vF8/blog-post.html" title="అక్కినేని కథానాయికలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://1.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TQZiDjOWIsI/AAAAAAAAFmc/g_B-rlo5rWQ/s72-c/akkineni%2Bkathaa%2Bnayikalu.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>0</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2010/12/blog-post.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;AkcFRnwzeCp7ImA9Wx9TGEk.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-6630168223746762592</id><published>2010-11-27T14:19:00.005+05:30</published><updated>2010-11-27T14:23:37.280+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2010-11-27T14:23:37.280+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="వ్యక్తి ' గతం '" /><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="ఫ్లాష్‌బ్యాక్" /><title>హాస్యానికి కేరాఫ్ అడ్రస్</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TPDGqfz6jsI/AAAAAAAAFmU/zQnsSZrJBUA/s1600/RELANGI59.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 244px; height: 246px;" src="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TPDGqfz6jsI/AAAAAAAAFmU/zQnsSZrJBUA/s320/RELANGI59.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5544149574689132226" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;      ‘నవ్వడం ఒక భోగం. నవ్వించడం ఒక యోగం. నవ్వకపోవడం ఒక రోగం’. ఈ సుభాషితం ఎవ్వరిని ఉద్దేశించి చెప్పడం కాదు. నవ్వించడం ఒక యోగంగా భావించిన వారు అలనాటి హాస్యనటుడు పద్మశ్రీ రేలంగి వెంకట్రామయ్య. ఆయనది విలక్షణమైన శైలి. హాస్యాన్ని పండించడంలో రేలంగి దిట్ట. వెకిలి చేష్టలతో, కొంటె పనులతో, కుప్పిగంతులు వేస్తూ వెక్కిరింత కూతలతో నవ్వించడం ఆయన శైలికి విరుద్ధం. తెనాలి రామకృష్ణలాంటి చతురోక్తులతో హాస్యాన్ని పండించగలరు. ఆయన నడక నవ్విస్తుంది. ముక్కు, నోరు, కనుబొమ్మలు, హావభావాల్ని మనమీద హాస్యపు జల్లుల్ని కురిపిస్తుంటాయి. అలా నవ్వనివారు ఎవరైనా ఉంటే వారు ఖచ్చితంగా రోగులేనని ధృవీకరించవచ్చును. త రాలు మారినా రేలంగి హాస్యం అమరమైనది. నేటి తరం ప్రేక్షకులు నవ్వకుండా ఉండలేరు. జానపదులకు ‘రేలింగోడు’గా గుర్తింపు. రేలంగికి పూర్వం సదాశివరావు హాస్యాన్ని రంగరించి విసుగెత్తించే సినిమా అయినా మూడు గంటలసేపు కుర్చీలోనుంచి లేవనిచ్చేవారు కాదు. అనంతరం రేలంగి సినీ రంగప్రవేశం అయ్యాక శివరావు కెరీర్ కుంటుపడసాగింది. రేలంగి లైమ్‌లైట్‌లోకి వచ్చారు.&lt;br /&gt;                    రేలంగి తూర్పుగోదావరి జిల్లా రావులపాలెం గ్రామంలో 1909 ఆగస్టు 9న అచ్చాయమ్మ, రేలంగి దంపతులకు జన్మించారు. తండ్రిగారు హరికథకుడు, సంగీత మాస్టారు. సంగీతంలోను, హరికథలు చెప్పడంలోను తండ్రివద్ద మెళకువలు నేర్చుకున్నారు. రేలంగి మూడేళ్ల వయసులోనే తల్లిని పోగొట్టుకున్నారు. తండ్రి ద్వితీయ వివాహం చేసుకున్నాక రేలంగి ఆలనా పాలనా సవతితల్లే చూసుకునేది. కాకినాడ మెకర్షాన్ స్కూలులో మూడవ తరగతి చదువుకున్నారు. చదువుకన్నా పాటలు పద్యాలు పాడడంలో శ్రద్ధచూపేవారు. నాటకాలమీద మక్కువతో 1919లో బృహన్నల అనే నాటకంలో స్ర్తిపాత్రను ధరించారు. అప్పుడే నటనకు అంకురార్పణ జరిగింది. యంగ్‌మెన్ హాపీ క్లబ్ ఆధ్వర్యంలో నాటకాలు వేసేవారు. ఎస్‌వి రంగరావు, అంజలిదేవీ కూడా ఈ క్లబ్‌కు సభ్యులు. వీరి సినీరంగ ప్రవేశం కొన్నాళ్లకు జరిగింది. రేలంగి కూడా మెలమెల్లగా సినీరంగంలో కాలుమోపారు. హాస్యనటునిగా వెండితెరను శాసించారు. 1931వ సంవత్సరంలో ‘్భక్తప్రహ్లాద’ సినిమా విడుదల సందర్భంలో రేలంగి చేసిన ఆర్భాటం అంతా ఇంతా కాదు. తనలోని నటుని నాటకరంగానికే అంకితం కాకూడదనుకుని వెండి తెరపై నటునిగా తన ప్రతిభను కనబర్చాలని నిశ్చయించుకున్న ఆయన కలకత్తా చేరుకున్నారు. సినిమాల్లో నటించాలనే కుతూహలంతో, పట్టుదల చూసి దర్శకుడైన సి.పుల్లయ్య తను దర్శకత్వం వహిస్తున్న శ్రీకృష్ణ తులాభారం చిత్రంలో అవకాశమిచ్చారు. ఈ చిత్రంలో నటించిన లక్ష్మీరాజ్యం, ఋష్యేంద్రమణి, కాంచనమాలకు కూడా ఇదే తొలిచిత్రం కావడం విశేషం. రేలంగి నటించిన వరవిక్రయం, గొల్లభామ చిత్రాలతో వాసి పెరగలేదు. చిన్నా చితకా వేషాలతో చేసిన సినిమాలు గుర్తింపునివ్వలేదు. పుష్కరకాలం గడిచిపోయింది. మరోసారి సి.పుల్లయ్య దర్శకత్వంలో ‘అనసూయ’ చిత్రంలో నటించడానికి రేలంగికి అవకాశం ఇచ్చారు. ఒకవైపు అనారోగ్యంతో బాధపడుతున్న తండ్రి, గర్భవతి అయిన భార్య కష్టాలు ఉక్కిరి బిక్కిరి చేసాయి. అయినా ధైర్యంగా ఎదుర్కొన్నారు. హెచ్‌ఎంరెడ్డి దర్శకత్వం వహించిన గుణసుందరి కథ చిత్రంలో మంచి పాత్రే లభించింది. తదుపరి వింధ్యారాణి, కీలుగుర్రం, మదాలస చిత్రాలలో మంచి పాత్రలొచ్చాయి. గుణసుందరి కథ చిత్రంతో ఆయన ఓ వెలుగు వెలిగారు. అందాక హాస్యనటునిగా ఏకఛత్రాధిపత్యంగా ఏలుతున్న కస్తూరి శివరావు పేరు క్రమక్రమంగా తగ్గుతూ వచ్చింది. అటు పరిశ్రమ ఇటు ప్రేక్షకులు రేలంగి నటనకు బ్రహ్మరథం పట్టారు.&lt;br /&gt;                        మాయాబజార్, విప్రనారాయణ, వెలుగునీడలు, మిస్సమ్మ, దొంగరాముడు, నర్తనశాల, అప్పుచేసి పప్పుకూడు, లేతమనసులు, ఇల్లరికం, చదువుకున్న అమ్మాయిలు, ప్రేమించి చూడు, వరకట్నం, రాముడు భీముడు, నిప్పులాంటి మనిషి చిత్రాల్లో కారెక్టర్ పాత్రలు పోషించారు. రేలంగి నటుడే కాదు, గాయకుడు, నిర్మాత కూడా. పాతాళ భైరవిలో రేలంగి పాడిన ‘వినవే బాల నా ప్రేమగోల’ ఆయన క్రేజ్‌ని ఆకాశానికెత్తేసింది. ‘కాశీకి పోయాము రామాహరి’, ‘సరదా సరదా సిగరెట్టు’ పాటలు జనాదరణ పొందాయి. ‘ఇల్లరికంలో ఉన్న మజా’, కోడలు దిద్దిన కాపురంలో ‘వంట ఇంటి ఫ్రభువులం పాకశాల యోధులం’ అని హీరో ఎన్టీఆర్‌తో ఆడిపాడిన వైనం నవ్వుపుట్టిస్తుంది. మిస్సమ్మ చిత్రంలో రమణారెడ్డి సావిత్రిని ‘మేరీ ప్లీజ్’ అని అభ్యర్థిస్తుంటే రేలంగి ‘్ధర్మం ప్లీజ్’ అని అడ్డు తలగడం నవ్వు పుట్టిస్తుంది. పెద్దమనుషులు, విప్రనారాయణ, బ్రతుకుతెరువు చిత్రాలలో పాటలు పాడారు.&lt;br /&gt;పాతాళభైరవిలో రాణిగారి తమ్ముడిగా, నర్తనశాలలో ఉత్తరకుమారుడిగా, మాయాబజార్‌లో లక్ష్మణకుమారుడిగా, సత్యహరిశ్చంద్రలో నక్షత్రకుడిగా, జయభేరిలో లచ్చన్న బంగారయ్యగా, లవకుశలో రజకునిగా, సువర్ణసుందరిలో కైలాసంగా, ప్రేమించి చూడులో బుచ్చబ్బాయ్‌గా, జగదేకవీరుడులో రెండు చింతలుగా, వెలుగునీడలులో వెంగళప్పగా, తోడికోడళ్లులో రమణయ్యగా, అగ్గిరాముడు చిత్రంలో ఫోర్‌ఫార్టీవన్ పోలీసుగా, మిస్సమ్మలో దేవయ్యగా, అప్పుచేసి పప్పుకూడులో భజగోవిందంగా, శ్రీకృష్ణ తులాభారంలో నారదుడిగా, పక్కింటి అమ్మాయిలో సుబ్బారాయుడి పాత్రలు చిరస్మరణీయం. 1960లో ‘సామ్రాజ్యం’ ‘సమాజం’ చిత్రాలకు నిర్మాత ఆయన.&lt;br /&gt;రేలంగి ఆప్తమిత్రులైన ఒకరు మరణించిన సమయంలో శవ సంస్కారాలకు స్మశానికి వెళ్లారు. రేలంగి శోకతప్త హృదయం తల్లడిల్లిపోయింది. దుఃఖం తన్నుకొచ్చింది. అంతే రేలంగి వలవల ఏడ్చేశారు. శోకంలో వున్న అక్కడివారు రేలంగిని చూసి నవ్వడం మొదలుపెట్టారు. ఆయన ఏడుపు కూడా ఎదుటివారిని నవ్వు తెప్పిస్తుంది. రేలంగి దుఃఖంలో ఏడ్చేసినా అది హాస్యంగా భావించడం ఆయన హాస్యపోషణలో అంత ఉదాత్తంగా నిలిచిపోయార్నమాట.&lt;br /&gt;రేలంగికి కష్టం అంటే ఏమిటో తెలుసు. పేదరికం ఇంకా బాగా తెలుసు. ఆయన చేసిన గుప్త దానాలకు కొదవలేదు. యూనివర్సిటీలకు విరాళాలు ఇచ్చారు. ఎంతోమంది వివాహాలకు సహాయం చేశారు. ఆకలి బాధ తెలిసిన అన్నదాత. తన ఇంట్లోనే దాదాపు పాతికమందికి పైగా భోజనం పెట్టించేవారు. పద్మశ్రీ అవార్డు పొందిన తొలి హాస్యనటుడు మన రేలంగికి ఏ యూనివర్సిటీ డాక్టరేట్‌ను ప్రదానం చేయకపోవడం విచారకరమైన విషయం. రేలంగి సరసన సూర్యకాంతం, గిరిజ, ఛాయాదేవి, మీనాకుమారి, గయ్యాళి పాత్రల్లో నటించారు. గయ్యాళి భార్యలతో వేగలేక సన్యాసుల్లో చేరిపోయి భజనలు చేయడం అలనాటి హాస్యపాత్రలకు ఒరవడి సృష్టించిన ఘనత రేలంగిదే. హాస్యప్రియులైన రేలంగి చివరి చిత్రం నిప్పులాంటి మనిషి. ఈ చిత్రంలో సీరియస్‌గా నటించారు. అతిథి పాత్ర అయినా ఆవేదన చెందే పాత్ర. నవ్వుతూ నవ్వించే రేలంగి 1975 నవంబర్ 26న తనువు చాలించి అటు ప్రేక్షకుల్ని, ఇటు పరిశ్రమను దుఃఖసాగరంలో ముంచెత్తారు. అలాంటి హాస్యనటుడు తెలుగు చలనచిత్ర ప రిశ్రమలో పుట్టడు పుట్టబోడు. నభూతో నభవిష్యతి. దటీజ్ లెజండరీ కమెడియన్ రేలంగి వెంకట్రామయ్య&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-6630168223746762592?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/6630168223746762592/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=6630168223746762592" title="1 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6630168223746762592?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/6630168223746762592?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/xUe5XmxVP4c/blog-post_27.html" title="హాస్యానికి కేరాఫ్ అడ్రస్" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://2.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TPDGqfz6jsI/AAAAAAAAFmU/zQnsSZrJBUA/s72-c/RELANGI59.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>1</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2010/11/blog-post_27.html</feedburner:origLink></entry><entry gd:etag="W/&quot;AkAEQXo-eCp7ImA9Wx5bGU8.&quot;"><id>tag:blogger.com,1999:blog-3745774771154434243.post-7133499609786356403</id><published>2010-11-05T09:15:00.002+05:30</published><updated>2010-11-05T09:15:00.450+05:30</updated><app:edited xmlns:app="http://www.w3.org/2007/app">2010-11-05T09:15:00.450+05:30</app:edited><category scheme="http://www.blogger.com/atom/ns#" term="పండుగలు" /><title>దీపావళి శుభాకాంక్షలు</title><content type="html">&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TM068cJ-8hI/AAAAAAAAFmI/1oDQj7Yz3u4/s1600/diwali-festival.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 300px; height: 300px;" src="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TM068cJ-8hI/AAAAAAAAFmI/1oDQj7Yz3u4/s320/diwali-festival.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5534144327132836370" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;అందరి జీవితాలలో చీకటి తొలిగి వెలుగులు విరజిమ్మాలని ఆకాంక్షిస్తూ అందరికి దీపావళి శుభాకాంక్షలు.&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3745774771154434243-7133499609786356403?l=vihaaram.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel="replies" type="application/atom+xml" href="http://vihaaram.blogspot.com/feeds/7133499609786356403/comments/default" title="Post Comments" /><link rel="replies" type="text/html" href="http://www.blogger.com/comment.g?blogID=3745774771154434243&amp;postID=7133499609786356403" title="5 Comments" /><link rel="edit" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7133499609786356403?v=2" /><link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://www.blogger.com/feeds/3745774771154434243/posts/default/7133499609786356403?v=2" /><link rel="alternate" type="text/html" href="http://feedproxy.google.com/~r/vihaaram/~3/2FzKcs3gpCk/blog-post.html" title="దీపావళి శుభాకాంక్షలు" /><author><name>విహారి(KBL)</name><uri>http://www.blogger.com/profile/08572923799511770742</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel="http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail" width="16" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" /></author><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" url="http://3.bp.blogspot.com/__9Uidpf25bs/TM068cJ-8hI/AAAAAAAAFmI/1oDQj7Yz3u4/s72-c/diwali-festival.jpg" height="72" width="72" /><thr:total>5</thr:total><feedburner:origLink>http://vihaaram.blogspot.com/2010/11/blog-post.html</feedburner:origLink></entry></feed>

