Második sávra kollégáimmal maradtam a Rákóczi teremben Robert Basic Zend Framework 2.0 című előadásán. Azért ezt választottuk, hátha kapunk érveket egy belső projekt kapcsán ZF mellett. Ehhez képest akikkel beszélgettem, arra jutottak (velem egyetemben), hogy ez az előadás nem hogy nem csinált kedvet a ZF használatához, hanem kifejezetten elriasztott ettől ‐ a szerintem egyébként nagyszerű ‐ rendszertől.

A következő sávban ismét nem sikerült túl jól választanom. Szeberényi Zsolt Cassandra & PHP előadására úgy ültem be, hogy megtudhatom, gyakorlatban mire használható jól(!) egy-egy projekt kapcsán a Cassandra. Próbálom a 4:30-as ébresztő és a 2 órás autó útra fogni azt, hogy elbóbiskoltam. De az igazság az, hogy az előadó, valószínűen gyakorlatlanságából kifolyólag, a sok-sok csatlakozást bemutató kód mutogatásával, nem tudta fenntartani a figyelmemet.

Következett Galiba Péter (@Poetro) node.js előadása. Itt azt kapta a hallgató, amit a címből és az előadás leírásából várt: egy áttekintést a node.js történetéről, a nyújtott, és a körülötte kialakult és kialakuló szolgáltatásokról, eszközökről. Megtudhattuk, hogy mik azok a feladatok, amik megvalósítására jó, és mik azok a feladatok, amikre nem való a node.js.

Ezt követte Pásztor János (A.K.A. @janoszen_hu) a technika miatt, döcögősen induló, de összességében, rendkívül gördülékeny előadása, ahol áttekintettük “a valós idejű alkalmazások elvi problémáit, a JavaScriptből használható kommunikációs megoldásokat”.

Még ezután beültem a DevOps a Prezinél című előadásra, amit a prezi.com egyik rendszergazdája és egy fejlesztője tartott arról, hogy mik azok az eszközök és módszerek, amik segítik a fejlesztőik munkáját hatékonyabbá tenni.

Pár dolgot kénytelen vagyok megjegyezni, ami nem tetszett, de szigorúan építő jelleggel. A következő évi webkonf szervezésekor jó lenne, ha a szervezők gondolnának azokra is, akik nem Budapestről mennek a konferenciára. Érdemes lenne talán egy órával később kezdeni a programot, és lehet jobb lenne egy ilyen konferencia lebonyolítására inkább alkalmas helyszínt keresni. Egy olyat, ahol pl. két terem nem egymásból nyílik, ahol a büfé nem az egyik terem végében található. Ahol esetleg lenne egy olyan helység, ahol az épp nem előadáson ülők beszélgethetnek anélkül, hogy azzal zavarnák az előadást (konkrétan a Rákóczi teremre gondolok).

De ezen kellemetlenségek ellenére is, összességében a szervezés gördülékeny volt. Voltak jól és kevésbé jól sikerült előadások, ami azt hiszem természetes. A helyszín gyönyörű volt. Jól éreztem magamat. Köszönöm a szervezőknek, hogy összehozták ezt a rendezvényt!

Bodzaszörp alkatrészei

Alkatrészek: 4-6 bodzavirág, 5 citrom, 80dkg cukor + egy 5 literes befőttes üveg.

Az üveg aljára szoktam tenni a cukrot. Aztán virág szárát, amennyire van türelmem eltávolítom. Egy picit át öblítem hideg vízzel, majd megy az üvegbe, a felkarikázott citromokkal egyetemben. Az egészet felöntöm nagyjából háromnegyedéig hideg vízzel. Addig keverem, amíg a cukor fel nem oldódik. Annyi vizet adok még hozzá, hogy az üveg tele legyen. A végén lefedem egy kistányérral.

Bekeverve

A keveréknek nagyjából 3 napig állnia kell. Három nap után lefejtem üvegekbe. Hűtőben 2-3 hétig el lehet tartani. Nagyjából felesbe szoktam hígítani szódával.

A megoldás amit most hirtelenjében kitaláltam: fogod a parzolni vágyott stringet, lerakod egy átmeneti állományba, aztán a parse_ini_file() segítségével visszaolvasod.

if (version_compare(phpversion(), '5.3.0', '>=')) {
    $ini = parse_ini_string($iniString, true, INI_SCANNER_RAW);
} else {
    $tmpFile = '/tmp/ini.ini';
    file_put_contents($tmpFile, $iniString);
    $ini = parse_ini_file($tmpFile, true);
    unlink($tmpFile);
}

Sziasztok, Vince vagyok, 30 éves, 2002 májusa óta Weblabor tag. De együtt tudok ezzel élni

Amikor Ádám (aka Ceriak) megkeresett, hogy írjam meg ezt a bemutatkozót, őszintén szólva értetlenül bámultam a monitort, hogy vajon mivel érdemeltem ezt ki? Mindenesetre köszönöm a megtiszteltetést.

1980. augusztus 25-én születtem Szeghalmon. Két és féléves koromban a szüleim Tiszacsegén kaptak munkát, azóta is ezen a településen élek. Tiszacsegéről két dolgot szoktam mindig megemlíteni.

Az egyik a Hortobágy. Ha a Hortobágynak nem a „kiállítási tárgy” arcára vagy kíváncsi, hanem arra, ahol ember és természet együtt élése a mindennapok valósága, ahol minden kilométeren találkozhat az ember egy-egy nyájjal, gulyával és vadmadarak tömkelegével, annak ajánlott a Balmazújváros–Tiszacsege útvonalon végig mennie. A másik dolog, amit Tiszacsegéről tudni kell, hogy a világ legjobb halászlevét itt főzik. Mi sem bizonyítja jobban, hogy vannak, akik képesek 200 km-t vezetni érte.
Végzettségem szerint könyvtáros lennék, de ezzel nem tudtam elhelyezkedni. Webes fejlesztéssel hivatásszerűen 2005 óta foglalkozom, harmadik éve távmunkában. Szerver oldalon, manapság Zend Framework alapokon fejlesztek, de rendszeresen felmerül Drupal és WordPress sminkelési (sitebuild) feladat is.

Korosztályommal ellentétben, számomra kimaradt a C64 korszak, helyette legóztam. Informatikával először csak középiskolában találkoztam. A debreceni középiskolák közül a ’90-es évek közepén, középiskolám, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma, elsők között rendelkezett folyamatos internet kapcsolattal. Az informatikával együtt maga a web is egyből elvarázsolt.

Érettségi után Székesfehérváron folytattam a tanulmányaimat. Mivel a hazautazás körülményes, hosszú és fárasztó volt, sok hétvégét töltöttem el a kollégiumi gépteremben internetezéssel. Akkoriban készítettem az első statikus HTML lapot, amin a minden nap látogatott oldalak linkjei szerepeltek.

Aztán lassan beszippantott a dolog. Apró lépésekkel, autodidakta módon képeztem magam. Mindig rám ragadt egy kicsi tudás a felmerült probléma megoldása közben. Könyvtárosként mindig szem előtt tartottam, hogy a web elsődleges feladata az információközlés. Egy weblapnak kézen kell fognia a felhasználót, és a keresett tartalomhoz kell segítenie. Ezzel a felismeréssel nagyjából egy időben került a köztudatba a szemantikus és az akadálymentes web fogalma, amik – az én olvasatomban – kód szinten fogalmazták meg ugyanezt a követelményt.

A vállalkozói létet eddig sikerült elkerülnöm. A környezetemben fellelhető példák alapján arra a következtetésr jutottam, hogy az az ember, aki vállalkozik, annak nem marad ideje a munkára. Az alkalmazotti státusznak köszönhetően az így „nyert” időmet a szakmai fejlődésemre, szakirodalom olvasására tudom fordítani. Szerencsére eddig találtam ebben partner munkáltatót is.

A távmunkás lét megköveteli az embertől, hogy beossza az idejét, és kell nagyfokú önfegyelem, hogy ehhez tartsa is magát. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ellógjam a napot, a feladatokkal haladni kell. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára sem. Találni kell valami olyan elfoglaltságot, ami az ember agyának más részeit dolgoztatja meg, és hagyni kell időt erre is, a kikapcsolódásra is. Nekem az egyéb elfoglaltságot a kert biztosíja. A legjobb ötletek és a megoldhatatlannak tűnő feladatok megoldásai rendszeresen fűnyírás közben jönnek (na meg vezetés közben).

2008 nyarán találkoztam a 4image Kft.-vel. A kkv-k integrált marketing kommunikációjával foglalkozó cég akkoriban kezdett az online marketing és a webfejlesztés irányába specializálódni. Ezen irányváltás következtében lettem én cég „vezető fejlesztője”.

Azóta a cég létszáma több mint megduplázódott. Viszont folyamatos szűk keresztmetszetet jelent a profi webdesignerek hiánya. Íme a felhívás: ha képben vagy a webes trendekkel, és azzal is, hogy mit lehet és mit szabad weben, küldj egy bemutatkozó anyagot a studio@4image.hu címre!

Az eltelt lassan két év alatt számos WordPress és Drupal oldalt indítottunk, valamint közelebbi ismeretséget kötöttem a Zend Frameworkkel is. Jelenleg is egy nagyobb ZF-re épülő projekten dolgozunk, aminek egyik hozadéka egy olyan alapképességekkel bíró tartalomkezelő rendszer, amelyet speciális site-ok kialakításakor használunk. Olyan alkalmazásokhoz, amit nem éri meg, vagy túl bonyolult lenne egy Drupal+CCK+Views kombinációra építkezve kivitelezni.

Régi hallgatójuk vagyok, még a zenei rádióvá alakítás előttről maradtam Önökkel. Munka mellett napi 12-16 órát hallgatom a Petőfit.

Az átalakuláskor az egyik szemem sírt (néhány műsorért), a másik meg nevetett (a friss zenei kínálat miatt). Gondoltam majd ez az állapot javulni fog, de vannak pontok, amik miatt maradt a szeretem-utálom felállás.

Röviden megfogalmazva a problémáim:

• a lassan bővülő zenei paletta,
• műsorok hiánya, változatosságának mértéke
• A reggeli műsor

És akkor kicsit bővebben, javaslatokat is téve

A lassan bővülő zenei paletta

A zenei rádióvá alakuláskor egy olyan friss, Magyarországon egyébként ritkán játszott előadókból álló palettát sikerült összeállítaniuk, amivel a máshol megcsömörlött, igényesebb zenére vágyó hallgatók sokaságát tudták “megkaparintani”. De önök is belecsúsztak, és mai napig is belecsúsznak abba a hibába, hogy pár hét alatt elhasználnak, egyébként remek, dalokat.

Szívesen hallgatnék az önök által bevezetett előadóktól más dalokat is (pl.: Emil.Rulez! zenekarnak az Ebola Cola és a Fent című dalon kívül van még egy pár nagyon szép, jó, szerintem “rádió képes” száma. De említhettem volna a Kispált, Tankcsapdát, Quimby-t és még sok-sok más magyar vagy külföldi előadót)

Szívesen hallgatok nem az “annyira boldog vagyok, majd szét csattanok” életérzést  sugárzó dalokat is. Szívesen hallgatnék néha pop zenén kívül más stílbe tartozó számokat. És akkor el is érkeztünk a következő témához

A műsorok változatossága, ismétlési rendje

Vettem az ORTT-nek és a konkurenciának szóló poént, amikor kb. két éve lettek műsorok (zene munkához, olvasáshoz, tanuláshoz, pihenéshez, hallgatáshoz), de ezt már “lejárt lemeznek” érzem.  Ha műsorokat kell(?) sugározni, ahol kellenek műsorvezetők, akkor akár lehetnének tematikus műsorok is.

• Nagyon jó ötletnek érzem a Selector című műsort. Miért nem készítenek ennek mintájára  egy másik műsort, magyar előadókkal?
• Közszolgálati rádióként szerintem az egyik feladata lenne a Petőfi rádiónak az új magyar előadók, zeneszerzők felkutatása. Még egy műsort össze lehetne hozni, ahol fiatal, új zenekarok mutatkozhatnának be. Előbb utóbb elfogynak az Akusztikba meghívható zenekarok. Sajnos.
• A Passzport világzenei műsorhoz hasonlóan lehetne indítani olyan műsorokat, ahol egy-egy zenei stílusból játszanának új vagy régebbi, elfeledett, korszakalkotó, vagy csak egyszerűen jó, számokat.

És akkor az ismétlésekről. Az – előbb említett – Akusztik című műsorral kapcsolatban találtam magam szembe azzal a problémával, hogy nem tudom meghallgatni. Szerintem ha már ismételnek egy műsort, akkor, ha lehet, ne ugyanabban az idősávban ismételjék. Ugyanis ha kedd éjjel nem tudom meghallgatni (mert már alszom olyankor), akkor valószínűleg másik nap éjjel sem tudom majd elkapni. Ha már a szegényes  podcast kínálat közé nem lehet felvenni akkor legalább a hangtárból lehessen meghallgatni.

A reggeli műsor

A régi Petőfin egyik kedvenc műsorom volt a Kívánság reggel. Ez az egyik olyan műsor, amit nagyon hiányolok mióta megszűnt. A hallgatók mindig tudtak kérni olyan dalokat, amiket a szerkesztők már elfeledtek. Ezzel jelezhettek, hogy újra elő kellene venni valakit. Aztán egy ideig csak a zene szólt. Aztán megérkezett a reggeli műsorsávba Horváth Gergely, és azóta minden reggelem el van rontva.  Félreértés ne essék! Nem Horváth Gergellyel van problémám hanem a reggeli műsorvezetésével, pl. a Kultúrfitneszben nagyon jó.

Ha magát viccesnek érző műsorvezetőktől bulvárhíreket szeretnék hallgatni reggelente, akkor áttekerek a Danubius-ra, a Slágerre, vagy bármely másik rádióra.

Firefox különböző verzióinak telepítése nem volt probléma. A profilok alkalmazásával eddig is megoldható volt, hogy a különböző verziók a kiegészítéseket külön kezeljék. De rendkívűl kényelmetlen volt, – nekem legalábbis nagyon – hogy nem tudtam egyszerre megnézni egy-egy változtatást a különböző verziókban. FF2 elindít, URL beír, megviszgál, bezár, FF3 elindít, URL beír, megvizsgál. Most ráadásul még a 3.5 is megjelent, így további elemmel bővült a teszt környezetek száma.

Szerencsére Mozilláéknál gondolhattak valami hasonlóra, amit nemrég fedeztem fel. Ez pedig a -no-remote kapcsoló. Ezzel a kapcsolóval vehetjük rá, a rókát, hogy ne akarjon a már futó szálhoz új ablakot nyitni, hanem egy teljesen új folyamatot indítson.

Szóval a menü bejegyzéseim a következőképp néznek ki:

/opt/firefox2/firefox -no-remote -P "ff2"
firefox-3.0 -no-remote -P "ff3" %u
firefox-3.5 -no-remote -P "ff35" %u

Már csak az IETester-t (google://ietester) kellene valahogy wine alatt beindítani és teljes lenne a repertoár.

find /konyvtar/eleresi/utvonala -type f -print0 | xargs -0 chmod 664

A /konyvtar/eleresi/utvonala alatt szereplő minden állomány jogosultságát 664-re állítja; a tulajdonos és a csoport is írhatja olvashatja a fájlokat, mindenki más csak olvashat.

find /konyvtar/eleresi/utvonala -type d -print0 | xargs -0 chmod 775

Ugyanazon az elérési út alatt található könyvtárakat mindenki megnyithatja és olvashatja, de írni csak a tulajdonos és a csoport írhatja.

Tisztább, szárazabb, gyorsabb mint MC-ben végigmászni minden könyvtáron.

Először csak az tűnt fel, hogy az @import-al behúzott további CSS-ek egyszerűen nem érvényesülnek az oldalon, de a google://safari+css+import barátom volt, és egy 2008 márciusi fórum téma rávilágított, hogy Webkit hiányosságáról.

A Dropbox által nyújtott szolgáltatás lényegében egy pendrive, pendrive nélkül. Egy kicsi kliens programot kell telepíteni arra a gépre ahonnan használni szeretnéd a szolgáltatást. Telepítés után a felhasználó könyvtárában létrejön egy Dropbox, My Dropbox, vagy valami hasonló nevű könyvtár (az elnevezés és a hely – amennyire láttam – függ az operációs rendszertől, és a kliens beállításoktól). Amit beleteszel valamit, akkor az rövid időn belül feltöltődik egy szerverre. A szerver azon részéhez csak te férsz hozzá, illetve azok, akikkek egy-egy alkönyváradat megosztottad.

A feltöltés sebessége, természetesen függ a sávszélességedtől. Minden olyan gépen, ahol szintén telepítve van a kliens szoftver (és be vagy jelentkezve vele), amint érzi, hogy frissülés van, azonnal elkezdi a szinkronizációt.

A regisztráció után rendelkezésre álló tárhely mérete 2Gb, ami bővül, ha meghívsz más felhasználókat, vagy ha anyagilag támogatod a szolgáltatást (magyarul fizetsz pénzt). Tapasztalatom szerint a mindennapi használat során ez a 2Gb több mint elég.

A cégen belül használjuk kb. fél éve, layout-ok, és főleg dokumentumok megosztására. Eddig szinte csak beledobáltuk a dolgokat (értsd: még nem nagyon kellett törölni semmit), most járunk kb 460M foglaltságnál.

Használat során  arra figyelni kell, hogy minden változás a gépen levő Dropbox mappában azonnal szinkronizálódik a szerverrel, ahonnan (elméletileg) van “undelete” (visszaállítás) funkció, de még ezt nem próbáltam hogy működik-e.

Ha másik gépről akarod elérni a cuccaidat, akkor nem feltétlen kell telepíteni a klienst, a webes felületen keresztül is le tudod kapkodni a dolgokat.

Számora az egyik leghasznosabb az egészben, hogy pl. egy 20×20-as képért nem kell e-mail klienst nyitni levelet írni, címezni, csatolni,  csak bevágom a megosztott mappába, és egyből meg is kapja akire tartozik.

function phptemplate_button( $element ) {
    // Make sure not to overwrite classes.
    if ( isset( $element[ '#attributes' ][ 'class' ] ) ) {
        $element[ '#attributes' ][ 'class' ] =
            'form-'.$element[ '#button_type' ].' '.
            $element[ '#attributes' ][ 'class' ];
    }
    else {
        $element[ '#attributes' ][ 'class' ] =
            'form-'.$element['#button_type' ];
    }

    $name = ( empty( $element[ '#name' ] ) ? '' : 'name="'. $element[ '#name' ] .'" ' );
    $value = check_plain( $element[ '#value'] );
    $attribs = drupal_attributes( $element[ '#attributes' ] );

    return
        '<button type="submit" value="'.$value.'">'.
        '<span>'.$element[ '#value' ].'</span></button>';
}