Effata!

Neil Gaiman: A másik

2020-04-10T14:47:00.002+02:00

Az idő cseppfolyós errefelé - szólalt meg a démon.

Tudta, hogy démon, abban a pillanatban, ahogy meglátta. Tudta éppúgy, ahogy azt is, hogy a hely a Pokol. Egyik sem lehetett semmi más.

A szoba hosszú volt, a démon a végében állt egy füstölgő parázstartó mellett. Tárgyak sokasága fügött a kőszürke falakon; olyan tárgyak, amiket nem lett volna bölcs vagy megnyugtató közelről szemügyre venni. A plafon alacsony volt, a padló furcsán anyagtalan.

- Gyere közelebb - hívta a démon, és ő közelebb ment.

A démon csontsovány volt és meztelen. Mély sebhelyek borították, mintha többször megkorbácsolták volna valaha régen. Hiányzott a füle és a nemi szerve. Ajkai vékonyak, aszketikusak, szemei pedig démonszemek, melyek túl sokat láttak és túl messzire mentek, s melyek pillantása alatt egy légynél is jelentéktelenebbnek érezte magát.

- Mi lesz most? - kérdezte.
- Most? - mondta a démon olyan hangon, amely nem hordozott sem szánalmat, sem kéjt, csak rettenetes beletörődést. - Kínvallatás.
- Meddig fog tartani?

Erre a démon csak némán megrázta a fejét. Lassan elsétált a fal mellett, szemügyre vette az első felakasztott eszközt, majd sorban a következőket.

A fal tulsó felén, a bezárt ajtó mellett egy kilencágú drótkötélkorbács függött. A démon leakasztotta háromújjú kezével és tiszteletteljesen tartva visszasétált. A parázstartóra helyezte a drótágakat, és figyelte, ahogy kezdenek áthevülni.

- Ez kegyetlenség.
- Az

A korbács vége narancssárgán izzott.

Ahogy a démon felemelte a kezét az első csapáshoz, azt mondta - Idővel még erre a pillanatra is szeretettel fogsz visszaemlékezni.

- Hazudsz.
- Nem én. Ugyanis a következő rész - magyarázta, mielőtt lesújtott a korbáccsal - rosszabb lesz.

Aztán a szöges ágak szisszenéssel-csattanással a férfi hátára zuhantak, átszakítva a drága ruhát, égettek és szaggattak, és téptek, ahogy lecsaptak, és ő ezen a helyen nem utoljára, felsikoltott.

A szoba falán kétszáztizenegy eszköz függött, és az idők folyamán mindegyikkel meg kellett ismerkednie.

Végül, amikor Lázárina Lánya, amivel bizalmas viszonyba került, letisztítva visszakerült a fal kétszáztizenegyedik helyére, akkor szétroncsolt ajkain keresztül zihálva kérdezte:

- És most mi lesz?
- Most - mondta a démon - kezdődik a valódi szenvedés.

És így történt.
Minden, amit valaha tett és jobb lett volna nem megtennie. Minden hazugság, amit magának vagy másoknak mondott. Minden apró fájdalom és az összes súlyos kín. A démon részletről részletre, milliméterről milliméterre az egészet kihúzta belőle. Elhajtotta a feledékenység takajóját, lemeztelenítette az igazságig, és ez jobban fájt mindennél.

- Mondd, mire gondoltál, amikor kiment az ajtón? - faggatta a démon.
- Arra gonoltam, hogy összetört a szívem.
- Nem - cáfolta meg a démon gyűlölet nélkül -, nem ez járt az eszedben

- Olyan kifejezéstelen tekintettel bámul rá, hogy félre kellett néznie.

- Arra gondoltam, most már sosem tudja meg, hogy lefeküdtem a nővérével.

A démon ízekre szedte az életét, percről percre, pillanatról minden szörnyűséges pillanatra. Száz évig tartott talán, vagy ezerig - abban a szürke szobában övék volt minden idő, ami csak létezett -, és a végéhez közeledve megértette, hogy a démonnak valóban igaza volt, a testi szenvedés sokkal gyengédebb ennél.

Aztán véget ért.

És amint véget ért, kezdődött előlről. Önismeret, ami az első alkalommal még hiányzott, valahogy mindent még tovább rontott.
Most, amint beszélt, gyűlölte magát. Nem maradt hazugság, sem kibúvó, semmi más, csak a fájdalom és düh.

Beszélt. Többé nem könnyezett. És amikor befejezte, ezer évvel később, azért imádkozott, hogy a démon menjen a falhoz és vegyen le egy nyúzókést vagy hüvelykszorítót.

- Újra - mondta a démon.

Sikoltozni kezdett. Sokáig sikoltozott.

Újra - szólt a démon, amikor befejezte, mintha mi sem történt volna.

Olyan volt, akár a hagymahámozás. Ezúttal a saját életén keresztül a következményekről tanult. Megtudta cselekedetei hatását: a tetteket, amiket meggondolatlanul elkövetett; a módokat, ahogy fájdalmat okozott a világban; a sérüléseket, amiket olyan embereknek szerzett, akiket sohasem ismert, vagy akikkel sohasem találkozott. Ez volt a legnehezebb lecke eddig.

- Újra - mondta a démon ezer évvel később.

Lehunyt szemmel, lágyan ringatózva a padlón kuporgott, a parázstartó mellett, és elmondta az élete történetét, újraélve mindent a születésétől a haláláig, semmin sem változtatva, semmit ki nem hagyva, mindennel szembenézve.
Kitárta szívét.

Mikor befejezte, csak ült, csukott szemmel várt a hangra - "Újra" -, de semmi nem történ. Kinyitotta a szemét.

Lassan felállt. Egyedül volt.
A szoba távoli végén egy ajtó: kinyílt, amikor odanézett.
Egy férfi lépett be. Rémület ült az arcán, és gőg meg büszkeség. Az elegáns ruhát viselő férfi néhány tétova lépést tett a szobában, majd megállt.

Amint meglátta bejönni megértette.

- Az idő cseppfolyós errefelé - mondta az újonnan érkezőnek.

-- Neil Gaiman: A másik, fordította: Pék László

Karantén gondolatok I.

2020-04-10T14:01:00.000+02:00

Van egy dolog amivel viszonylag keveset foglalkozunk (hogy-hogy nem) a mostani helyzettel kapcsolatban. Kinek is jó ez az egész? Az a szomorú hírem van, hogy az emberen kívül mindenki másnak. A bolygó, az állatok a növények fellélegeznek, hogy végre egy kicsit jut nekik is élőhely. Egyre inkább azt gondolom, hogy ez itt egy nagyon finom figyelmeztetés ("közéjük is lövethetett volna") és remélem tanulunk valamennyit belőle. Ha nem, akkor sincs semmi baj, majd jön a következő ami majd durvább lesz. Már nagyon régóta hiszem azt, hogy a világvége mint olyan nem létezik, legfeljebb az embervége ha "ügyesen" csináljuk. Aki még nem olvasta annak szívesen kölcsönadom a lenti könyvet. Elég jól megfogalmazza azt amit én gondolok a hozzáállásunkról. Ja igen és én sem vagyok különb, csak néha próbálok nem nagy arccal tetszelegni a felsőbbrendű faj szerepében. -- "... Egyetértek önnel. De kérem, tekintse ezt a fejlődést a természet egészének fényében. Tényleg felismerhető egy fejlődés vagy egy kimagasló trend? A többsejtűek nyolcvan százaléka sokkal nagyobb evolúciós sikernek örvendhet mint az ember, és anélkül, hogy, az összetettebb idegrendszer trendjét valaha is követték volna. Azt, hogy szellemmel és öntudattal rendelkezünk, csak a szubjektív világnézetünkből fakadóan látjuk fejlődésnek. A Föld nevű ökoszisztémának az ember mint peremjelenség eddig csak egyvalamit hozott: egy csomó gondot..."

Frank Schatzing: Raj, 776. oldal

Intimitás

2017-03-16T12:32:00.001+01:00

Sok embernek ez a kifejezés egyértelműen szexuális tartalmú, de mi is járhatna messzebb a valóságtól.

Ha jól belegondoltok, legtöbbünknek volt már olyan szexuális élménye amiben fikarcnyi intimitás sem volt felfedezhető. Puszta feszültségoldás, ágygimnasztika vagy beszélgetés-elekerülés volt.

Ugyanakkor hányszor de hányszor megesik, hogy intim pillanatokat élünk meg a-nélkül, hogy a másik emberrel kapcsolatban bármilyen erotikus gondolatunk lenne. Sőt mi több, az intimitás mint élmény nem is feltétlenül kétszemélyes játék, bőven megesik hogy több ember között alakul ki igen intim légkör, ami sokszor még értékesebbnek hat mint ennek a kétszemélyes változata.

De beszélnünk kell itt is a sötét oldalról. Azt gondolom, hogy sajnos manapság legtöbben éhezünk. Megvan mindenünk, legtöbbször emberek vesznek körül minket, mégis az igazi intimitás ritka mint a fehér holló.

Azt utcán legtöbbször lehajtott fejű emberek jönnek-mennek, esély sincs arra, hogy egy mosolyt csalva az arcukra emlékeztessük őket arra, hogy nincsenek egyedül a tömegben. A munkahelyeken néhány elenyésző esetet kivéve felszínes csevegés uralja azokat a perceket amiket nem azzal töltünk, hogy fontosságunkat bizonygassuk. A családokban sem jobb a helyzet, hatalmi játszmák, "már megint középen nyomtad ki a fogkrémet" jelentőségű viták.

Azt látom, hogy aki figyel magára és a másikra, egyre inkább kényelmetlen helyzetben találja magát ezen a színpadon.

Az egyik fő probléma, hogy az intimitás-t még nem adták ki tabletta formában, nem tudja helyettesíteni se a testmozgás (egyik formája sem :)), se más "játszmák, rituálék és időtöltések".
Ideig óráig persze megvagyunk a pótlékokkal és elhitetjük magunkkal, hogy semmi baj, az új gitár vagy a még gyorsabb autó, vagy egy jó kocsmázás a haverokkal pont megfelel és megúszhatjuk a valódi intimitással járó veszélyeket és elköteleződést.

Keressétek hát ti is az intim pillanatokat.

Az ágyban, és azon kívül, kettesben és többesben, de ehhez először

Emeld fel a fejed és ne félj a szemektől!

Inception

2017-03-02T12:12:00.000+01:00

Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos?

Azért mert rájössz, hogy bringával vagy. Ezért nem is vársz tovább a vonatra, hanem felülsz mert az biztos, hogy oda visz ahová akarod és az is biztos, hogy ott is együtt lesztek.

Mester, a liba kint van!

2012-06-25T14:50:00.000+02:00

Mester, a liba kint van!

A zen mester így szólt tanítványaihoz: - Nemrégiben beletettem egy kis libát egy palackba. Azóta a liba megnőtt, és most nem tud kijönni. A palack nagyon régi és értékes, nem szeretném összetörni. Ez a probléma.

A liba megnőtt és a palack nyaka túl szűk már neki. A palackot nem akarom eltörni, vagy a libát hagyni elpusztulni.
- Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követeli a választ a mester - Kell, hogy legyen! Nincs több idő!
Végül valaki megszólalt:
- Mester a liba kint van!
Sok egyéb válasszal próbálkoztak a többiek, de a mester csak rájuk csapott és azt mondta:
- Nem , nem ez a megoldás!
Volt, aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a mester leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem , az nem jó.
Volt aki azt mondta, hogy ha a palack értékesebb, mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás. Vagy-vagy. A mester őt is leintette.
Aztán valaki azt mondta. " a liba kint van!", és akkor a mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel megérintette a lábát.
- Neki van igaza - mondta -, a liba már kint van. Nem is volt bent soha a palackban!
A tanítványnak hirtelen megvilágosodik a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli – ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy…
Te kint vagy. Sohasem voltál bent. Személyiséged a palack, ahova bezártad magad... pusztán csak a te képzeted. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosultál vele, hogy azt kezdted érezni, hogy odabent vagy.
A megoldás, ha megtanulsz szemlélődni és kívül maradni a képzeteden. Így tudsz kikerülni az elme fogságából.

Zen történet

Koan -- Az akadály

2012-06-25T14:47:00.002+02:00

Az akadályt nem azért nem lehet legyőzni -mondta a mester-, mert lehetetlen hanem azért mert nincs

Reggeli Koan / Morning Koan

2012-06-25T14:45:00.001+02:00

Sosem túl késő felébredni és új álmokat álmodni
--
Never too late to wake up and have a new dream

Hol itt a macska? Hol itt a bölcső?

2011-11-12T11:07:00.001+01:00

Kezdetben teremté Isten a földet, és rátekintett kozmikus magányában.
És mondá az Úr: "Alkossunk élőlényt a sárból, hadd lássa a sár, mit cselekedtünk"
És az Úr megalkotta valamennyi élőlényt, amely most mozog, és egyike ezeknek az ember. A sár csak ember formájában képes beszélni. A Úr odahajolt, mikor a sár ember formájában felült, körülnézett és beszélt. Az ember pislogott.
"Mi a célja mindezeknek?" - kérdezte udvariasan.
"Mindennek célja kell hogy legyen?" - kérdé az Úr.
"Hát persze" - felelte az ember.
"Akkor reád bízom, találj ki valami célt ennek az egésznek" - mondá az Úr. És odébbállt
Kurt Vonnegut: Macskabölcső, 181. o.

Ma kitörlök a naplómból két napot............

2011-08-06T00:33:00.000+02:00

Ma kitörlök a naplómból

Két napot: a tegnapot és a holnapot

A tegnapból tanultam.

A holnap pedig a következménye lesz annak,
Amit ma teszek.

Ma azzal a meggyőződéssel
Nézek szembe az élettel,
Hogy ez a nap
Soha többé nem fog visszatérni.

A Ma az utolsó lehetőség arra,
Hogy intenzíven éljek,
Hiszen senki sem tud biztosítani arról,
Hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.

Ma elég bátor leszek ahhoz,
Hogy ne szalasszak el több alkalmat.
Csak egyetlen lehetőségem van érvényesülni,

Ma beruházok a legértékesebb
Erőforrásomból: az időmből,
A legbizonytalanabb munkámba:
Az életembe

Ma minden percet szenvedéllyel töltök,
Hogy a Mát egy különleges,
Egy páratlan nappá tegyem az
Életemben.

Ma szembeszállok minden akadállyal,
Amely az utamba áll,
Bízva benne, hogy sikert aratok.

Ma ellenállok a pesszimizmusnak
És meghódítom a világot egy mosollyal,
És pozítiv hozzáállással
Mindig a legjobbat várom.

Ma minden megszokott feladatomat
Fennkölt önkifejezésként végzem el.
Ma úgy töltöm az időt, hogy boldog legyek
És otthagyjam a lábnyomaimat,

És a jelenlétemet

Mások szívében.

Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot,
Ahol álmodhatjuk,
Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges
És mi meg is valósítjuk,

Örömmel és méltósággal.

Boldog napot és

Jobb holnapot kívánok!

Szabó Irén - Szeitz Kriszta: Mondj Igent

2011-07-01T12:51:00.000+02:00

Video link

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Szembe-fordított tükrök

2011-03-30T10:27:00.000+02:00

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Weöres Sándor: A teljesség felé

Este rossz

2011-03-17T21:59:00.000+01:00

Ma hallottam a rádióban. Szerintem remek újraértelmezése a mindenki által ismert Zelk Zoltán versnek

Aggódni való kicsiknek

2011-03-14T10:37:00.000+01:00

Mai Mello

2011-03-07T08:36:00.000+01:00

Forrás: Anthony de Mello, Jezsuitának csúfolt buddhista szerzetes :)

- Könnyű-e vagy nehéz-e a megvilágosodás?
- Pontosan olyan könnyű vagy nehéz, mint azt látni, ami éppen a szemed előtt van.
- Már hogy lenne nehéz azt látni, ami éppen a szemünk előtt van?
Erre a következő anekdotával válaszolt a Mester.

A lány így köszöntötte udvarlóját:
- Észreveszel-e valami újat rajtam?
- Új ruhát viselsz?
- Nem.
- Új a cipőd?
- Nem. Valami más.
- Feladom.
- Gázálarc van rajtam.

A helycsinálók

2010-11-18T15:33:00.000+01:00

Mint szó volt róla, szüleink és nagyszüleink előző fontos kapcsolatai is klán tagok. Ugyanez érvényes a saját előző párkapcsolatainkra is. Miért? - kérdezhetnénk, hiszen nem vérrokonok, esetleg nem is előző jegyesek vagy házastársak. Gondoljuk meg, életben lennénk-e, ha ők nem csináltak volna helyet szüleink, ill. nagyszüleink mellett azzal, hogy bármilyen oknál fogva vagy bármilyen módon kiléptek a kapcsolatból? A válasz valószínűleg az, hogy nem. Ezzel a (ki)lépésükkel járultak hozzá az életünkhöz, és szerezték meg a családunkhoz való odatartozás jogát. És még valamivel: a szakítás lelki fájdalmával. Mivel nagyon sok párkapcsolati és szülő-gyerek zavar hátterében az elődökkel, ill. helycsinálókkal való szolidaritás áll, érdemes ezt a kérdést közelebbről is megvizsgálni.

Minden olyan párkapcsolatban, ahol felmerül, hogy a két ember együtt adja majd tovább az életet, kialakul a kötődés nevű lelki kapocs. A kötődés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a két ember szereti egymást, vagy szerelmes egymásba. Ha egy ilyen kötődés bármilyen oknál fogva és bármilyen események keretében megszűnik, az az érzelmi történésektől függetlenül a léleknek fáj – ismerjük a rossz házasságok végét jelentő váláskor a várt megkönnyebbülés helyett átélt mély fájdalmat. Ha a szülőm vagy a nagyszülőm előző kapcsolata átadta valamilyen oknál fogva a helyét annak az embernek, akitől az életem van – például meghal, és ezzel teszi szabaddá a helyet, vagy valamiért nem sikerült megtartania a párját –, azzal ténylegesen hozzájárult ahhoz, hogy én legyek. Mivel egy kötődésből kiszakadni fáj, - akár átéli ezt a lelki fájdalmat valaki, akár nem - ezzel a fájdalommal a helycsináló is fizetett az életemért. Így ő is „hozzánk tartozik”, és jár neki, hogy áldozatát elismerjük, és tisztelettel elfogadjuk. Ezt a tiszteletet és elismerést azonban nagyon gyakran nem kapják meg az elődök – inkább kitörölni szeretnék őket, nemhogy bevenni a sorba. Ilyenkor szolidarit velük az egyik – többnyire velük azonos nemű – gyerek, és úgy érez, ill. viselkedik azonos nemű szülőjével szemben, mintha az előd érzelmeit élné át. A lány mérges, féltékeny, verseng az anyjával, ahol lehet „betart”. „Van még két másik lányom is, de ezzel az eggyel nem bírok”, - hangzik a panasz. Az is lehet, hogy apjával szemben pedig úgy viselkedik ez a kislány, mintha nem is a gyereke, hanem a kis „igazi” társa lenne.(Ugyanilyen dinamika működhet anyák és fiaik között is.) Ő maga sem érti talán, hogy miért nem tud ő olyan jóban lenni a szüleivel, mint a testvérei, vágyna is arra az érzésre, hogy ő a kicsi, de köti a tudattalan szolidaritás. És ez még csak az otthon, az eredeti családban tapasztalható következmény. De majd megnő, és lesz párkapcsolata, ám egy ilyen tudattalan szolidaritással a lelkében az sem megy majd nagyobb zökkenők nélkül.

Egymás szemében, a'la Weöres Sándor

2010-02-18T15:57:00.000+01:00

Weöres Sándor Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Nyitott kézzel szeretni

2010-01-15T00:15:00.000+01:00

“Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.
Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.
Megrövidített életét a földön töltötte, sose ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.”

"Én úgy mondom nyitott kézzel szeretni. Ez olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vízében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg, a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat vagy az akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés, érés teljes lehetőségétől, az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.

Korlátozni, és ártani tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek: “Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”

Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak, akit szeretek: Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadban.

Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben, bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak kérni, hogy ne sírj.

Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok érteni veled. Néha dühös leszek és akkor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amilyen csak tudok.

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök, akár szavakkal, akár azzal, ahogy létezem másokkal és magammal. Én ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni. "

A kisfiú és a teknős

2010-01-13T21:30:00.000+01:00

A kisfiú szíve majd meghasadt mikor a kedvenc teknősét a kerti tavacska mellett mozdulatlanul és élettelenül a hátán fekve találta.

Az édesapja elkövetett mindent, hogy megvígasztalja:
- Ne sírj kisfiam, csodálatos temetést rendezünk majd Teknős Úrnak. Készítünk neki egy kis, selyemmel bélelt koporsót, megkérjük a temetkezési vállalkozót, hogy helyezzen a sírjára egy kis fejfát, amibe belevésik majd Teknős Úr nevét. És minden nap friss virágokat tehetünk a sírjára, sőt még egy cölöpkerítést is készíthetünk köré.

A kisfiú szemében felszáradtak a könnyek, és fellelkesült a tervtől. Amikor már minden kész volt, és a gyászkíséret is összeállt - a papa, mama, a dajka, a kisfiú, mint fősirató - méltóságteljesen elindultak a tavacskához, hogy elhozzák a tetemet. De az eltűnt.

Hirtelen azonban meglátták Teknős Urat, amikor az felbukkant a medence mélyéből, miközben boldogan úszkált körbe-körbe. A kisfiú keserű csalódottsággal nézett barátjára, majd megszólalt: Öljük meg!

-- Igazából nem is veled törődöm, hanem azzal a borzongató érzéssel, ami abból származik, hogy szeretlek téged --

Anthony de Mello: Szárnyalás

A létezés értelme

2010-01-04T18:45:00.000+01:00

- Én a létezés értelmét keresem - mondta az idegen.
- Feltételezed, hogy a létezésnek van értelme? - kérdezte a Mester.
- Miért, hát nincs?
- Ha megtapasztalod a létezést olyannak, amilyen, és nem olyannak, amilyennek te elképzeled, akkor rájössz, hogy a kérdésednek nincs értelme.

(Anthony de Mello: Abszurd egypercesek)

Tóth Éva: Vita és vallomás

2009-09-09T13:47:00.000+02:00

"Nekem nem szerető kell, és nem vitára,
kiállításra vagy kirándulásra,
szombat estére, vagy hétköznap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem,
az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek
akármilyen ruhára,
és felvehetem legdíszesebb
meztelenségemet.
Aki még jobban szeret,
ha csúnya vagyok, és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán,
sem négyszemközt, a csendben
körénk rakodó idő múlásában
megkövesedten.
Aki bárhová eljönne velem
és bárhol megmaradna,
akinek párna helyett
fejem alatt a karja,
akit én altatok,
aki felébreszt engem...."

Autó egy szerpentínen

2009-08-26T21:44:00.000+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=I_W_Xgt7QDw

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
(3x)

Láss ezer csodát!

Takarítás közben találtam :)

2009-08-13T01:24:00.000+02:00

"... Egyetértek önnel. De kérem, tekintse ezt a fejlődést
a természet egészének fényében.
Tényleg felismerhető egy fejlődés vagy egy kimagasló trend?

A többsejtűek nyolcvan százaléka sokkal nagyobb evolúciós
sikernek örvendhet mint az ember, és anélkül, hogy,
az összetettebb idegrendszer trendjét valaha is követték volna.
Azt, hogy szellemmel és öntudattal rendelkezünk,
csak a szubjektív világnézetünkből fakadóan látjuk fejlődésnek.
A Föld nevű ökoszisztémának az ember mint peremjelenség
eddig csak egyvalamit hozott: egy csomó gondot..."

Frank Schatzing: Raj, 776. oldal

The Second Coming

2009-07-24T16:11:00.000+02:00

Turning and turning in the widening gyre
The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Are full of passionate intensity. Surely some revelation is at hand;
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: a waste of desert sand;
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Wind shadows of the indignant desert birds.
The darkness drops again but now I know
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?

William Butler Yeats (1865-1939)

Ars poetica - L'art pour l'art

2009-06-12T23:35:00.000+02:00

Azért nem volt nekem túl sok nőm
Mert az átlagosnál több a szőrtüszőm
Hiába vagyok okos és ragyog a szellemem
Ha közben sűrű szőr van a mellemen

Sötét erdő nőtt a hátamon
Barna pamacs lóg a vállamon
Hónom alatt virgács, a talpam tar csupán
Úgy nézek ki, mint egy orangután

R. Nőt akarok és gyorsan
Nőt, de inkább mostan
Elég volt a hosszú koplalás
Nőt akarok és gyorsan
Nőt, de ezt már mondtam
Rám férne egy kéjkirándulás

Ha átölel egy lány: bozótba nyúl
S ha ülök, érzem kissé szúr alul
Nem csoda, ha sokszor zavarban vagyok
Hánynom kell, ha magamra gondolok

Reformáció... avagy: "olyan az ember vallás nélkül mint a hal esernyőnélkül"

2009-06-01T14:32:00.000+02:00

mostanában sokat beszélgetek igen nagyon keresztényekkel és kezd kikristályosodni, hogy mi a bajom ezzel a vallással

egyszóval ez a térítő jellegű valláscsoport (tán nincs is más mint ez a kultúrkör (kereszténység plusz iszlám (ami ugye kereszténység egy késői klónja)) nem tudja elfogadni, hogy ugyanoda több út is vezethet, sőt mi több ahogy látjuk a történelemből még egymás közt sem tudnak megegyezni, hogy melyik féle térítés az igazi. Talán ez a legnagyobb bajom az egésszel... egy hithű, nem militáns buddhista, hindu vagy bármi más sosem mondja neked, hogy te csak akkor üdvözülhetsz ha te is buddhista leszel, viszont olyan keresztényt (legyen az bármennyire is tiszta hitű) nem fogsz találni aki szerint te jó srác vagy akkor is ha nem vagy keresztény, sőt lehetsz jó keresztény akkor is ha nem vagy keresztény.. egyszóval kirekeszt de nem kicsit... meg persze ott van az az elcseszett nézet, hogy az egynapos korában meghalt csecsemő meg a 90 évig próbálkozó aggastyán ugyanazt az esélyt kapta meg, hogy megvalósítsa az Isteni tervet... de ez egy másik történet :)

persze egy másik vetülete a dolognak, hogy ha eljutnék oda, hogy mindegy, akkor akár lehetnék akár hithű keresztény is, sőt ha majd egyszer kész leszek, egyszerre leszek keresztény, buddhista, mohamedán és minden egyéb :) egyszóval nekem meg az elfogadást kell ezen a téren gyakorolni, ti. hogy lehet valaki tökéletes annak ellenére, hogy keresztény és hogy szerinte én nem vagyok "kész" mert nem fogadtam be Jézust (amit jelentem cáfolok, csak tán nem így hívom :))

Végül egy két Anthony de Mello idézet abszolút a kereszténység talaján maradva :)

- Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!
- Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.
- A Mester így szólt az üzletemberhez:
– Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
– Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.