Immár hagyományosnak mondható a Vörösmarty téri Sajtófesztivál, melynek célja a nyomtatott lapok és könyvek számára seregszemlét rendezni, és egy formabontó találkozási lehetőséget kínálni könyv és újság fogyasztók, valamint azok előállítói között. Bár az idei kínálatról nem mondható, hogy a magyar lap piac minden szereplője részt venne, de így is sok érdekes program van a kínálatban. Engem leginkább a Marslakók két főszereplőjének koncertje érdekelne, ha sikerülne beszorítani a sűrű programba.

A hétvége másik aktualitása, hogy a Nemzeti Múzeumban ezúttal tényleg bezár a Magyar Sajtófotó Kiállítás. Két hét hosszabbítás után vasárnap tényleg végetér a tárlat, ami így együtt zár Stiller Ákos Vörösiszap Memento című kiállításával, aminek sajnos újraéledt aktivitást kölcsönöznek a friss légszennyezettségi hírek is.

Te melyik programot választod? Mit gondolsz a Sajtófesztiválról?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Két héttel tovább látható a Sajtófotó Kiállítás
• Múzeumi kiállítások a Föld Napja alkalmából
• Vasárnapig látható Budapesten a Magyar Sajtófotó Kiállítás
• Móricz Simon multimédiával mesél a Vörösiszap katasztrófáról
• Ismét vörösiszap a nemzetközi sajtóban – Kolontár tavaly és ma
• Vörösiszap árverés – hétfőig lehet licitálni
• Árverés a vörösiszap áldozataiért – hat fotómmal
• Segítsünk a vörösiszap áldozatain!
• Aktualitás
• Az örökkévaló kérész – megnyitott a Sajtófotó Kiállítás

Canon EOS 5D mark III zárszerkezete

Sokszor látjuk egy-egy profi gép ismertetőjében, hogy mennyi a zárszerkezet várható élettartama. Ezt sokan nevezik hitelesített számnak, garantált értéknek, pedig garancia az nincsen rá. Lássuk, hogy akkor mire van?

Rendszeresen előkerül különböző fórumokon a kérdés, mennyi is egy fényképezőgép élettartama. Ezt pedig mindenki leginkább az expozíciók számában szokta mérni. Csakhogy én magam is tapasztaltam már többször, hogy hiába “hitelesítik” egy profi fényképezőgép típus zárját akár 3-400 ezer expozícióra. A gyakorlatban még akár 20-50 ezer exponálás után is előfordulhat, hogy zárat kell cserélni.
Pedig sokan pont azért választják a jóval drágább profi gépeket, mert az – papírforma szerint tovább bírja, ritkábban szorul szervízelésre. Amikor viszont mégis előbb megy tönkre a zár, mint a számok indokolnák, a szervíz szét teszi a kezét, nem tudnak mit csinálni, a javítást nekünk kell fizetni.

Nem én vagyok az egyetlen, akit foglalkoztat ez a kérdés, olvasói levelet is többet kaptam már ezzel kapcsolatban. Feltettem hát (ugyanazt) a kérdést a Canon és a Nikon hivatalos márkaképviseleteinek is. Hiszen a hivatalos élettartam adatokat ők maguk is használják hivatalos anyagaikban. Jogos tehát a kérdés, hogy mit is jelentenek az általuk publikált, általunk pedig értelmezni próbált számok?

Íme a két nagy gyártó hivatalos válasza:

Nikon D4 hivatalos sajtóközlemény, 2012. január 6.
“Új fejlesztésű kevlár/szénszálkompozit anyagú záregység: az új, rendkívül tartós záregység standard életciklusa 400 000 kioldást tesz lehetővé.”

Nikon D800 hivatalos sajtóközlemény, 2012. február 2.
“Precíziós, nagy tartósságú zár: a zár tesztelése több mint 200 000 kioldási ciklusra terjedt ki, így a tartósság és a pontos működés garantált.”

Nikon kft hivatalos válasz, Tóth Imre, szervizvezető:
“A Nikon a tükörreflexes fényképezőgépek zárszerkezetére nem állapít meg garantált élettartamot. A különböző cikkekben, fórumokon és egyéb helyeken megjelenő ilyen jellegű közlések minden esetben a hivatalos adatok téves értelmezéséből erednek, és az Ön észrevételének megfelelően valóban hibásak.

A valóságban a Nikon az egyes modellekhez készülő zárszerkezetek tartósságát a fejlesztés és gyártás során előállított zárak közül mintákat véve teszteli. Közlésre minden esetben az kerül, hogy az adott modell zárszerkezetét mennyi lefutással (expozícióval) tesztelték.
Amatőr fényképezőgépek esetében ennek az értéknek nincsen különösebb jelentősége, hiszen ezekkel a gépekkel feltételezhetően jelentősen kisebb mennyiségű kép fog készülni, mint egy professzionális eszközzel. Ennek megfelelően, az amatőr felhasználásra készült modelleknél a teszteredmények rendszerint nem kerülnek közlésre; a brosúrák, ismertetők, egyéb anyagok ehelyett inkább a használati értékekre, a családi- és hobbifotózás során nyújtott előnyökre összpontosítanak.

Egy professzionális modell esetében azonban a mechanikai tartósság fontos tényező, a zárszerkezet tesztelési adatait ezért teszi közzé a Nikon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha egy modell zárszerkezetét például 200.000 ciklussal tesztelték, akkor az egy garantált zár-élettartam lenne; nem jelenti azt sem, hogy ha eléri ezt a mennyiséget, akkor már várható lenne a meghibásodás vagy a zár az élettartama végéhez közeledne.

A finommechanikai szerkezetek, különösen a zár tényleges élettartama nagyban függ a használat módjától és körülményeitől.
Ha egy fényképezőgéppel mindig csak nagy sebességű sorozatfelvételek készülnek, egy-egy alkalommal ezres nagyságrendben, és hónapok alatt eléri a kétszázezer expozíciót, akkor a zárszerkezete (és ezzel együtt a teljes mechanikája) a rendkívüli terhelés következtében nyilván sokkal erősebben elhasználódhat, mintha ezt az expozíciómennyiséget normál használattal egy éves korára érné el. Komoly tényező lehet a levegő páratartalma, a hőmérséklet változása, illetve a szennyezettség. A professzionális fényképezőgépek fejlesztése során a Nikon igyekszik a környezeti tényezők lehetséges hatásait minél jobban csökkenteni; az eszközök por- és cseppállóságának növelésével, tartósabb anyagok felhasználásával, mechanikai fejlesztésekkel, de teljességgel kizárni ezeket nem lehetséges.

Egy-egy modell zárszerkezetének tényleges élettartamára vonatkozóan tehát pontos megállapítás nincsen, illetve konkrét következtetéseket nem lehet levonni a tesztelési adatok alapján. Ez az adat azt bizonyítja, hogy egy strapabíró, erős, megbízható szerkezet került beépítésre az adott modellbe.
Nem lehet messzemenő következtetéseket levonni abból sem, ha egy-egy konkrét fényképezőgép zárszerkezete meghibásodik, illetve hogy mikor hibásodott meg. Ilyen hibák természetesen előfordulhatnak, ezekre vonatkozik a jótállás.
A Nikon gyártói jótállása egy év. Ha a gyártói jótállás igénybevételének feltételei a meghibásodáskor érvényesek, akkor a javítás térítésmentes lesz. A Nikon Kft ennél tovább megy: az általunk forgalmazott tükörreflexes vázakra 3 év jótállást biztosítunk. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jótállást kizáró ok nem merül fel, akkor a vásárlástól számított három éves határidőn belül az általunk vállalt jótállás keretében hárítjuk el a hibákat.
A javítási műveletekre és az azok során kicserélt alkatrészekre a Nikon fél év jótállást vállal. Ha a jótállási idő a javítástól számított fél évnél később ér véget, akkor az a határidő számít, nem a fél év. Fizetőjavítások esetén a hazai jogszabályoknak megfelelő javítási jótállás érvényes.

Amennyiben a jótállást kizáró ok nem áll fenn, akkor meghibásodás esetén térítésmentes a javítás. Fizetőjavítás után fél év a jótállás (ezt bruttó 20.000,- Ft feletti értékű javításoknál egyébként jogszabály is előírja). Jótállási időn túl fizetőjavításban cseréljük az alkatrészeket. Mindhárom eset független az expozíciószámtól.”

Canon EOS 1D X hivatalos sajtóközlemény, 2011. október 18.
“A továbbfejlesztett zárszerkezet jobb tartósságot és 400.000 zárciklust biztosít a fényképészek számára, így biztosak lehetnek abban, hogy a fényképezőgép készen áll az ismételt, nagy kihívást jelentő felvételekre.”

Canon EOS 5D mark III hivatalos sajtóközlemény, 2012. március 2.
“A könnyű, kiemelkedő minőségű magnézium váz kiváló védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, a megerősített zárszerkezet pedig a 150 000 ciklusnyi tartósságának köszönhetően ideális a mindennapos, gyakori használatra.”

Canon EOS 7D hivatalos termékleírás
“A magnéziumötvözeet váz időjárásálló védelmet biztosít a népszerű EOS-1N, az EOS integrált tisztítási rendszere és a 150 000-es zárkioldó tartósságának megőrzése érdekében.” 

Canon Magyarország hivatalos válasz:

1. “A Canon nem expozíció szám, hanem élettartam alapján vállal garanciát az egyes Canon készülékekre.
   A Magyarország területén történt tartós fogyasztásra rendelt használati cikkek vásárlása (azaz a Magyarországon létrejött fogyasztói szerződés) esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 305 – 311.§- aiban; a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendeletben; illetve az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) kormányrendeletben foglaltak az irányadók. Ezek alapján a kötelező jótállás időtartama 1 év.
2. A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez, azaz a FORGALMAZÓT. Kivéve jótállási időn belül a kijavítás iránti igények esetén, mert akkor a javítószolgálat is kötelezett. És bár a kötelező jótállási idő letelte után a szavatosság kötelezettje a FORGALMAZÓ és meghibásodás esetén a fogyasztónak kellene bebizonyítania azt, hogy a hiba a készülékben már benne volt a vásárlás pillanatában, a Canon eltekint ettől,. Vagyis azok a vásárlók, akik hivatalos Canon viszonteladótól vásárolták meg készülékeiket, és azt rendeltetésszerűen használták, a vásárlást követő 2 év során élhetnek díjmentes javítás iránti igénnyel.
   Röviden: Bár az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) kormányrendelet 1 év kötelező jótállási időt határoz meg, azok a vásárlók, akik hivatalos Canon viszonteladó partnertől veszik meg a készülékeiket és rendeltetésszerűen használják azokat, a vásárlást követő 2 év során biztosít a szerviz díjmentes javítási lehetőséget.
3. Ha kötelező jótállási időn belül cserél a javítószolgálat alkatrészt a készülékben, akkor a jótállási idő meghosszabbodik azzal az idővel, amíg a fogyasztó nem tudta rendeltetésszerűen használni a készüléket. Ha jótállási időn túl cserél a javítószolgálat alkatrészt a készülékben, akkor a szerviz brutto 20 000 Ft javítási díj felett fél év garanciát biztosít a cserélt alkatrészre vagy egységre.
4. Arra vonatkozó kötelezettség nincs, hogy egy készülékhez a vásárlást követő x év során kell biztosítani cserealkatrészt, szavatossági időn belül viszont kell, annak időtartama a vásárlást követő 2 év. Ettől függetlenül a Canon biztosítja a szükséges alkatrészeket a két év után is.
5. A zárszerkezet élettartama a felhasználó által biztosított tárolási és használati körülményektől függ, vagyis attól, hogy a be vannak e a tartva a készülékek használati és kezelési útmutatóiban foglaltak, melyek egyértelműn meghatározzák a készülék használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket.
6. Az általános használat során fellépő meghibásodás a tükörreflexes fényképezőgépeknél – márkától és típustól függetlenül – a zárszerkezetet és az exponáló gombot érinti az igénybevételtől és a használati körülményektől függően.”

Neked mik a tapasztalataid a zárcserékkel?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Canon zárcsere akció meghosszabbítva
• Zárcsere akció a Camera kft-nél
• Meghökkentő exposzám
• Szegény fotóst a zár is (le)húzza
• Mennyibe kerül egy zárcsere?
• Zárszerkezet élettartama
• A Canon nem számháborúzik – megjelent az 5D mark III
• D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!
• Bemutatták a Nikon D4-et, februártól kapható
• Canon:EOS 1D X a profi fotózás jövője – nincs hatalmas felbontás

Fotó: Umit Bektas/Reuters

A hétvégén kiemelt tétmeccs zajlott törökországban, de ez a futball mérkőzés nem a remek sportfotókról válik majd emlékezetessé a fotótörténelemben….hanem a kirobbant verekedésben összetört objektívek számáról, na meg a repülő 400-as képéről.

A Reuters blogján Murad Sezer meséli el saját élményeit a nem mindennapi verekedéssé fajult foci meccsről, és arról, saját felszerelése hogyan menekült meg, míg más fotósok számos értékes munkaeszközét összetörték a feldühödött focihuligánok.

“Minden fotós felkészül a meccsek utáni összecsapásokra. Készen állnak megvédeni saját magukat és a felszerelésüket, mikor egy lehetséges zavargást (vagy egy tüntetést, mint pár napja tettem) fotóznak. De nem számítanak rá, hogy erre egy focimeccs, vagy bármilyen sportesemény előtt legyen szükség.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Mikor a májusi tüntetéseket fotózom, nem cipelek fotós táskát, vagy laptopot. Csak a két fényképezőgép vázat, tartalékkártyákat, egy gázálarcot és a gépre szerelt vezetéknélküli küldő egységet viszem, hogy el tudjam küldeni a képeimet – ennyi… Sokkal kényelmesebb, és könnyebb is, ha zavargás tör ki.
De egy foci meccset fotózni egészen más. Ha egy kupa döntő, vagy fontos mérkőzés, mint a szombati Fenerbahce – Galatasaray Turkish Super League Super Final, akkor sokkal több holmit viszünk magunkkal. Egyik táskával egy laptop, három fényképezőgép váz, négy objektív, köztük a 400/2.8-as szupertele, távvezérlők, hogy a kapu mögé is lehessen gépet telepíteni, hálózati kábelek, egy Mini háromlábú állvány, stb. És általában nem aggódunk a saját magunk, vagy felszerelésünk épsége miatt. Általában félidőben csak letesszük a felszerelésünket és gyorsan elküldjük a képeinket vagy a pálya mellől, vagy a fotósok sajtószobájából [mert külföldön szokott ilyen lenni, nem úgy mint az MLSZ meccsein - a szerk].

Az egész évadot érintő bundabotrány fényében a Fenerbahce – Galatasaray találkozó előtt komoly volt a feszültség. A Fenerbahce kellett volna, hogy nyerjen, de egy hajszálon múlt, hogy a Galatasaray emelhesse magasba a kupát. Mivel emlékeztek rá, hogy milyen balhé volt két éve, mikor a Fenerbahce hazai pályán kimaradt a liga bajnokságból, a fotósok mind aggódtak a mostani meccs vége miatt. De egyik fotóst sem láttam, hogy hozott volna valamilyen védőfelszerelést. Úgy tűnt, semmilyen B tervvel nem készültek, de nekem volt. A B tervem egy lakat volt! A játék elkezdődött. Durva idényzáró volt. A két csapat nem szerzett pontot és már a hosszabbítás ötödik perce után éreztem, hogy a végeredmény 0:0 marad. Ez azt jelenti, hogy a Galatasaray lesz a 2011-12-es török bajnok, az pedig felbőszítheti a csalódott Fenerbahce szurkolókat.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Mikor a meccset lefújták, a Galatasaray csapata a pálya közepére gyűlt. Miközben a vendég csapat győzelmi mámorában fotóztam, láttam, hogy a rohamrendőrök a pályára futnak, hogy megvédjék őket. Néhány fotós már a pálya közepén volt. A bajnokság elvesztése a rivális klubbal szemben, hatalmas sokk volt a Fenerbahce rajongóinak és a játékosainak egyaránt. A Fenerbahce Sukru Saracoglu stadionban ülő mintegy 50 ezer szurkoló szinte megdermedt. A Galatasaray csapatát szinte percek alatt körülvették a rohamrendőrök és a fotósok.

Felismertem, hogy a teleobjektívvel nem tudok tovább fotózni a gólvonal mögül. A Fenerbahce szurkolók szidni kezdték a Galatasarayt, és perceken belül dobálni kezdenek mindent, ami a kezükbe akad, úgyhogy ideje volt csomagolni. Gyorsan összeszedtem minden holmimat, és bezártam a bőröndömbe az öt eurós lakatommal, amint a szurkolók elkezdtek székeket és éles tárgyakat dobálni a pályára.

A fényképezőgépeket és a laptopot magammal vittem, a bőröndöt és az egylábú állványomat a hirdető táblák mögött hagytam. Berohantam a pályára és elkezdtem fotózni. Tudtam, hogy kockázatos a dollár ezreket érő felszerelésemet magára hagyni, de ilyen felfordulásban nem cipelhettem magammal, és nem tudtam bevinni a sajtó szobába, hogy biztonságba helyezzem. Reméltem, hogy talán túl nehéz lesz, hogy elhajítsák. Egy kis ünneplés után a felfordulás miatt a Galatasaray játékosai az öltözőjükbe rohantak, ahogy a pálya megtelt dühös szurkolókkal, akik a rendőröktől sem ijedtek meg. Miután lefotóztuk a komoly összecsapásokat a pályán, minden fotós a sajtóközpontba rohant, velük én is, hogy biztonságba helyezzem a bőröndömet.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Míg a díjátadóra vártunk, a sajtóközpont tömve volt fotósokkal – tele annak a bizonyítékaival, hogy heves összecsapásokat fotóztak. Törött fényképezőgépek, objektívek, laptopok mindenfelé. Volt, aki próbálta felmérni a károkat, volt aki azt próbálta kideríteni, hogy hiányzik-e valamije. A két órás rendbontás alatt egy kis pénzérme a bal szemem mellett talált el, de ezt leszámítva, hála Istennek, a Reuters csapata és felszerelése megúszták. Miközben szerkesztettük és küldtük a képeinket a szingapúri központnak, Umit Bektas Kollégám mutatott egy képet, amit zavargás közben készített. Nehéz volt elhinni a látványt, egy szurkoló egy Canon 400 mm 2.8 teleobjektívet hajított be a pályára a rászerelt egylábú állvánnyal együtt, (a bolti ára úgy $10,000 USD). Ez volt az igazság pillanata, mikor meggyőződhettem róla, hogy jó ötlet volt bezárni a saját négyszázasomat a bőröndbe.

A focihuligánok szombat esti randalírozásának mérlege: 3 fényképezőgép eltört, 10 objektív (köztük egy 400mm teleobjektív) megsérült, vagy eltűnt, egy törött laptop, 10 fotóst közvetlenül bántalmaztak. Persze mindannyiunk kapott a könnygázból.
Míg a közismert török publicisták a könygázzal való első találkozásukról cikkeztek saját lapjaikban, addig a Török Fotóriporterek Tárasága (TFMD) és a Török Sport Újságírók Szövetsége (TSYD) a tagjainak felszerelését ért károk megtérítését követeli a Fenerbahce Sport Klubtól.”

Kapcsolódó bejegyzések:

• Fotós baleset a Tour de France során
• KO: így készült bámulatos sportfotó a kiütés pillanatáról
• A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára
• Mit csomagolnál háborúba induláskor?
• Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében
• Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
• Fotósok munkája a foci VB-n
• Fotósok hangulatjelentése a 2012-es Oscar gáláról
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Összeverekedtek a fotósok a szingapúri boxutcában

Részletekért kattints a képre!

Én is hosszú ideig voltam munkanélküli, és nekem is elég rosszak voltak a kilátásaim, így átérzem azoknak a kollégáknak a helyzetét, aki nem találnak kiutat a munkanélküliségből.
Ha neked épp van jövedelmed, és az adódnak 1%-a, akkor kérlek, te is segíts nekik, hogy segíteni tudjanak azoknak, akiknek nincsen jövedelmük. Többek között azért is, mert még te is rászorulhatsz sajnos a segítségre…

Talán azért érint érzékenyen a téma, mert én is tudtam, mikor munkanélkülivé váltam, hogy nem sok a remény. Talán azért hatnak meg Keleti Éva mondatai a segítségre szoruló kollégákról szóló interjúban (érdemes elolvasni!), mert tudom, hogy akár rólam is szólhatnának az élményei. És ha szerencsére nem is rólam szól, de ismerek én is elég sok állástalan fotóst, munkanélküli újságírót, és viszonylag pontosan látom, hogy mennyivel kilátástalanabb helyzetben van a sajtó az általános foglalkoztatási helyzetnél is.

Ezért örülök, hogy a MUOSZ-nak van egy ilyen fontos kezdeményezése, ami talán megoldással nem szolgál, de próbál segíteni, és ezért mindenképpen figyelmet érdemel és támogatást. Tőlem megkapja, remélem, hogy tőled is!
Persze a legfontosabb az lenne, hogy a nagy kiadók, és média cégek támogassák az alapítványt, hiszen nekik a költségvetésük is jóval nagyobb, és az adományokat az adójukból is leírhatnák. Szomorú, hogy pont ők meg sem próbálnak tenni (egykori) kollégáikért.

Ha még nem rendelkeztél jövedelemadód 1%-áról, akkor május 21-ig még nem késő, akkor sem, ha már leadtad az adóbevallásodat. Az adó hivatalokban utólag is leadhatod, hogyan rendelkezel 1%-odról.

Ha pedig konkrét összeggel támogatnád az alapítványt, és általa az újságíró kollégákat, akkor erre a bankszámla számra utalhatsz: Szolidaritás Alapítvány OTP 11706016-20794934.

Szerinted hogyan lehetne nyomást gyakorolni a nagy kiadókra, hogy ők is támogassák az alapítványt?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Multifunkciós fotóriporterek?
• Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság
• Nincs szükség a főszerkesztőkre….sem
• Fotós munka különlegessége
• Paparazzi: így dolgoznak a lesifotósok
• A szabadúszó fotósok mélyvízben edzzenek!
• Marslakók a Magyar Televízión – sajtósorozat továbbképzés
• Asztmában hunyt el Anthony Shadid a Times háborús tudósítója
• Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?
• Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó

Aday.org - csatlakozz te is!

Május 15-ére hirdették meg A NAP közösségi fotózási felhívást, mikor mindenkitől azt várják, hogy örökítse meg a napját, és küldje be a nemzetközi kezdeményezés gyűjteményébe.

A cél és a résztvevők
Az Aday.org kezdeményezés mögött az Expressions of Humankind non-profit alapítvány, illetve nemzetközi cégek és kreatív ügynökségek állnak, de állításuk szerint non-profit céllal hívták életre a projektet, hogy együttes erővel és mindannyiunk részvételével dokumentálják és bemutassák a mindennapi életet. Céljuk, hogy világszerte mindenki megörökítse a 2012. május 15-ei napját, és feltöltse a projekt oldalára, ezzel egy különleges közös gyűjteményt létrehozva.
Mindenkit várnak, hogy csatlakozzon, kortól, nemtől, társadalmi helyzettől és fotózási tudástól függetlenül. Amatőröket és profikat egyaránt, függetlenül attól, hogy mivel fényképeznek, legyen az profi fényképezőgép, bármilyen DSLR, kompakt gép, mobiltelefon, webkamera, vagy akár mosógép. Ezt igyekszik hangsúlyozni a projekt hivatalos reklámfilmje is.

A kiírás
A kiírás szerint foktók elérhetőek lesznek az Interneten, és ősszel készülnek egy könyv formátumú válogatást is összeállítani belőle, de többek között kiállítást is kilátásba helyeznek. Ezen kívül viszont nem kívánják a képeket másra használni, mint a projekt keretében hozzáférhetővé tenni az aday.org oldalon, és a projekttel kapcsolatos publikációkban, illetve átadják őket fontos történelmi intézményeknek, hogy a képek fennmaradhassanak az utókor számára a mindennapok dokumentumaiként. A projekt részletes kiírása letölthető a kezdeményezés honlapjáról.

A támogatók
A kezdeményezést támogató intézmények között olyan világcégek is megtalálhatók, mint a Pricewaterhouse Coopers, az Ericsson, a Reuters hírügynökség és a magyarországi Metropol napilapot tulajdonoló Metro nemzetközi kiadóvállalat, a National Geographic, a Newsweek és még sokan mások.
Oyan híres személyek is támogatják továbbá a projektet, mint a Nobel-díjas Desmond Tutu, és az ENSZ több magasrangú képviselője, illetve Paul Hansen fotóriporter, aki a projekt reklám videójában is szerepel, a jövendőbeli fotós Elizabeth Luuval. A reklám elkészítésében ők s, és a többi közreműködő is díjazás nélkül vettek részt.

Mit gondolsz a kezdeményezésről? Csatlakozol te is mai képeiddel?

Kapcsolódó bejegyzések:

• 11/11/11 11:11:11 lehetőség vár, még nem késő fotózni!
• Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?
• Kizsákmányoló fotógyűjtő pályázatok intő jelei
• Hétfőig lehet még nevezni, de már megy a közönségszavazás
• Nyereményjáték hosszabbítás – húsvétig lehet nevezni
• Facebook Timeline – nyereményjáték (meghosszabbítva)
• Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa – pályázat esküvői fotósoknak
• Kihirdették a Sajtófotó Pályázat nyerteseit – tarolt az Origo és az MTI
• Egy zsűritag a pályázatokról, fotókról és háborúkról
• Vizes fotókat vár a FINA fotópályázata

A Londoni Olimpia előtt esedékes utolsó fontos kontinensversenyt szinte az utolsó pillanatban mondták le a belga szervezők, akiktől két sikeres korábbi EB rendező ország, Hollandia és Magyarország megosztva vállalta át a versenyrendezést.

A hollandiai Eindhovenben ma kezdődik a Műugró és Szinkronúszó Európabajnokság, míg Debrecenben jövő héten kezdődnek az úszó számok versenyei. Addig még zajlik a felkészülés a cívisvárosban, a Dehír videója szerint a tervezett ütemben halad a készülődés mind az uszodában, mind körülötte a versenyzői és sajtó területeken.

Te milyen eredményekre számítasz a debreceni EB-n?

Kapcsolódó bejegyzések:

• LEN fotós mellény
• Tuba Zoltán első hangos képriportja egy olimpikon vitorlázóról
• KO: így készült bámulatos sportfotó a kiütés pillanatáról
• Pályi Zsófia hangos képriportja a női bokszolókról
• Hartl Nagy Tamás hangos képriportja a csörgőlabdáról
• Kosárlabda meccs egy repülőgép-hordozón
• A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára
• Átadták az Év Sportolója díjakat – de jól csinálni ők se tudják
• Mikulás kocogás: ők nem fáztak – a hideg is relatív?
• Ezüstgerely pályázat: kiállítás a MOB legjobb sportfotóiból

Fotó: babblingdweeb/Flickr

Utálok álmatlanul forgolódní éjszaka. Szerencsére általában nincs ilyen gondom, végig szoktam aludni az éjszakákat. De néha előfordul, hogy felébredek az éjszaka közepén, és aztán képtelen vagyok visszaaludni.

Általában addig vagyok ébren, míg el nem fáradok annyira, hogy ne legyen gond az elalvás. Van, hogy ez igen kései (vagy inkább rendkívül korai) hajnali időpont, amit élvezettel kommentálnak az ismerősök, hogy már megint képtelen időpontokban kaptak tőlem levelet. Gyakran ilyenkor írom a blogbejegyzéseket, szerkesztem, válogatom, archiválom a képeimet, vagy csak szervezem a következő munkákat, intéztem az adminisztrációs ügyeket. A lényeg, hogy mindig van mit csinálnom.
Idejét se tudom, hogy mikor unatkoztam utoljára. Ha rám törne az unalom, elővenném valamelyik végeláthatatlan tennivaló listámat, amiknek sosem szoktam a végére jutni, és elkezdeném ritkítani a teljesítésre váró teendőket. Aztán, mikor elfáradok lefekszem, és kialszom magam.

Az ilyen álmatlan éjszaka viszont borzalmas. Próbálnék aludni, de nem megy, kiment az állom a szememből, csak forgolódok, és zakatolnak a képzeletbeli fogaskerekek. Ha felkelek valami hasznosat ténylegesen csinální, vagy csak papírra (inkább bitekbe) vetni a forgolódás kötzben eszembe jutott gondolataimat, akkor végképp lőttek az alvásnak. De hát így is…

Ha ez egy átlagos fotóblog lenne, most valami önfotózási kísérlet végeredményét publikálnám, de valahogy nem érzek késztetést, hogy saját magam fotózzam a párnák közt forgolódva. Úgyhogy kerestem inkább egy témába vágó képet, és aztán próbálok inkább valami más érdekes tartalmat előállítani, hogy a blog továbbra se a privát nyafogásomról szóljon. Bocsánat ezért a személyes kitérőért.

Te mit szoktál tenni az álmatlanság és/vagy unalom ellen?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Korán kelés, kevés alvás, egész héten rendezvény fotózás

Fotó: Jockel Finck / AP

A rengeteg díjjal is elismert életművet maga mögött hagyott Horst Faas azon kevés haditudósító közé tartozik, akiknek sikerül idősen, és békés körülméynek között eltávozni az élők közül. Hetvenkilenc évesen Münchenben hunyt el az Associated Press legendás vietnámi fotósa.

Nemrég James Nachtwey születésnapja kapcsán emlegettem, milyen ritka, hogy egy háború fotós idős kort éljen meg, hiszen rengeteget kockáztatnak a munkájuk során. Horst Faas egyike volt azoknak, akik Nachtwey munkásságát is inspirálták. Életműve jelentős részét a Vietnámi háborúban és Ázsia más hadszínterein alkotta. Azokat a képeket, amik az őt követő fotós generációkat a pályára terelték, és amik nem csak a szakmában dolgozóknak mutatták be, milyen volt az a háború.

Több nemzetközi lap, köztük a NY Times Lens Blogja, a Digital Journalist és a Chron is foglalkozott az egykori AP tudósító halálával. Sőt magyar lapokban, így a PixInfon és az InPhoto blogon is megemlékeztek róla. Több munkatársa is megszólal, és nagy tisztelettel adóznak az egykori kolléga emlékének. A HVG Nagyítása pedig nagy képes válogatást közöl legemlékezetesebb képeiből.

A rá emlékező lapok mind megemlítik, hogy Faas nem csak egyszerűen az Associated Press saigoni fotósa volt, hanem felelős vezető is. Már tudósítóként is maga köré gyűjtötte a tehetséges külföldi és vietnámi fotósokat egyaránt. Mint a visszaemlékezések írják, toborozta “Horst seregét”, amit vezénylő tábornok módjára irányított a háborús övezetben. A fiatal fotósokat fényképezőgéppel fegyverezte fel és filmmel látta el, hogy teljesíthessék legfontosabb parancsát: “jó képekkel gyertek vissza!” Az eredményből pedig rendkívül beszédes képriportok születtek a fronton harcoló katonálról és a polgárok életéről egyaránt.

Horst Faas Vietnámban - Fotó: AP

Pártfogoltjai közül többen szép karriert futottak be. Huynh Thanh My, egy színészből lett vietnámi fotós egyik kedvence volt, aki 1965-ben a négy AP belsős fotós egyike lett, és egyike annak a két dél-vietnámi újságírónak, akiket a tizenöt évig tartó háború hetven újságíró áldozata közt megöltek. Öccse Huynh Cong “Nick” Ut folytatta az AP-nél a fotózást, és Faas mentorálásával elnyerte az ügynökség hat vietnámi anyaggal szerzett Pulitzer-díjának egyikét. 1972-Ben díjazott képén egy csúnyán megégett vietnámi lány menekül a napalm támadás elől.

Horst Faas fotóriporteri munkája után még 28 éven át képszerkesztőként folytatta az AP-nél, ahova 1956-ban lépett be. A német származású fotós több háborút, forradalmat és Olimpiát, meg az ezek közti egyéb eseményeket is fotózta, de mégis a vietnámi munkáira emlékszik leginkább a világ. Itt készült háborús képeivel négy komoly díjat nyert, köztük a híres Robert Capa aranymedált és két Pulitzert is. Vietnámban súlyosan megsérült, és kis híján elvérzett, de egy amerikai tábori orvos megmentette az életét.
Sok évvel későbbi nyugdíjazása után is folytatta a szakmai munkát, több könyv kiadásában részt vett, iskolákban tanított és azután is aktívan tevékenykedett, hogy egészsége romlásával tolószékbe kényszerült, bár ezután inkább már csak európán belül utazott.

Nyugodjék békében!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában
• Asztmában hunyt el Anthony Shadid a Times háborús tudósítója
• Fotós áldozatok Líbiában – Tim Hetherington és Chris Hondros
• 56 éve halt meg Robert Capa
• Újabb újságíró áldozat – ismét a Reuters részéről
• A háború életveszélyes – Namir Noor-Eldeent megölték
• Elhunyt Koncz Zsuzsa színházi fotós
• Az emlékezés napja
• Robert Capa és Tim Hetherington
• Teret neveznek el a halott fotósról Líbiában

Kattints a képre, és szavazz a kedvencedre!

Már csak pár napod van szavazni, hogy a legjobb pályázó nyerjen a blog timeline pályázatán, és hogy neked is esélyed legyen nyerni az értékes fotós könyvekből.

Kicsit elhúzódott a nyereményjáték, így ideje lezárni a közönségszavazást, hogy végre eredményt hirdethessek és kiderüljön, kik a nyertesek. Kedden éjfélkor összesítem a szavazatokat. A legtöbb szavazatot gyűjtő pályamű szerzője, és a szavazók közül a legszerencsésebbek egyaránt részesülnek a Scolar Kiadó szakkönyv nyereményeiből.

A szavazatok jelen álása komoly különbségeket mutat, de még nem lefutott a verseny, bátorítsátok az ismerősöket, hogy szavazzanak a kedvenc pályaműveikre, hiszen így ők is részt vesznek a nyereménysorsoláson, és értékes fotós könyveket nyerhetnek.

Neked melyik a kedvenc pályaműved? Szavazz és nyerj!

Kattints a neked tetszők pályaműre, és lájkold a Facebook galériában – de ne felejtsd el lájkolni a blog Facebook oldalát is, hogy részt vegyél a nyereményjátékben!

Szolnoki Cecilia 3 szavazat

Lugosi Dániel 3 szavazat

Koós Máté 6 szavazat

Pajor István 6 szavazat

Laky Balázs 8 szavazat

Gelencsér Tímea 11 szavazat

Lászka Gergely 12 szavazat

Csatári László 12 szavazat

Gyarmati Péter 13 szavazat

Pajor István 14 szavazat

Zerényi Szilvia 16 szavazat

Gál Brigi 17 szavazat

Lászka Gergely 20 szavazat

Keresztes Magdi 20 szavazat

Zerényi Szilvia 21 szavazat

Zagyi Zoltán 21 szavazat

Zerényi Szilvia 28 szavazat

Csudai Sándor 29 szavazat

Lászka Gergely 30 szavazat

Szolnoki János 42 szavazat

Locsmándi Szabolcs 59 szavazat

Gál Brigi 79 szavazat

Seres Gábor 81 szavazat

Végh Sándor 113 szavazat

Hoffmann Zoltán 196 szavazat

Kárpáti László Áron 254 szavazat

Kapcsolódó bejegyzések:

• Ma még lehet nevezni a timeline játékra
• Hétfőig lehet még nevezni, de már megy a közönségszavazás
• Nyereményjáték hosszabbítás – húsvétig lehet nevezni
• Facebook Timeline – nyereményjáték (meghosszabbítva)
• Szavazz és nyerj te is az értékes fotós könyvekből!
• Elkerülhetetlenül jön a Facebook timeline
• Szolgálati közlemény: 1300 like felett – lájkolj, ha még nem tetted!
• Szolgálati közlemény: Like helyett Ajánlom gomb
• Keress kincset és nyerj értékes Adobe nyereményeket!
• Blog közösség: FB1500 + elindult a blog Google+ oldala

Fotó: Tuba Zoltán/Origo

Az első olimpiájára készülő Tuba Zoltán elkészítette első hangos képriportját a második olimpiájára készülő Berecz Zsombor vitorlázóról. Az Origo gyűjteménye újabb remek hangos anyaggal gyarapodott.

Az olimpia vitorlázás versenyszáma magányos műfaj, ahogy magányos fotózásra készül Tuba Zoltán az Origo Londoni olimpiára utazó egyetlen fotósaként. A felkészülési időszakban viszont nagyon szép anyagot készített a vitorlázóról, aki Magyarországot képvsieli majd Londonban a világversenyen, tengerrel nem rendelkező ország versenyzőjeként.

• Akkor sem nyersz, ha a leggyorsabb vagy a világon – Origo

Nekem tetszik, te mit gondolsz Zoli anyagáról?

Kapcsolódó bejegyzések:

• A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára
• Pályi Zsófia hangos képriportja a női bokszolókról
• Hartl Nagy Tamás hangos képriportja a csörgőlabdáról
• Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
• 3D-ben (is) fotózza a Getty Images a londoni olimpiát
• Kálló Péter hangos képriportja csángóföldi időutazásra invitál
• Megszólalnak a helyi hősök – hangos képriport a szegedi tűzoltókról
• Átadták az Év Sportolója díjakat – de jól csinálni ők se tudják
• Stiller Ákos maratoni futó portréi
• Janics Natasa célegyenesben a szülőszonba felé is lapátol

Nem csak a gasztronómia iránt érdeklődők voltak kíváncsiak az első magyar sonkaszeletelő versenyre. Tényleg igazi kuriózum, kellemes, sőt mivel kóstolókkal is tarkították, igen ízletes is volt a rendezvény, ahol az is kiderült, hogy lehet egy uszkve fél méetres disznó lábszárról közel két és fél méter hosszú sonkaszeletet levágni. Jól látod, közel két és fél méter.
Nem én vagyok pontatlan, hanem a Blikk, akik szerint a 233 centi talán több mint két és fél méter. De a lényegen nem változtat, különleges technikával és kézügyességgel – na meg minőségi sonkával – akár több méteres szeletek is lefejthetők. A világrekord pedig 13 méter felett jár, úgyhogy van még mire gyakorolni a magyar sonkamestereknek.

A hosszúsági versenyt Gódor András, “a sonkás” nyerte, de abszolút győztesként Árpás László vihette haza a főnyereményként felajánlott mangalica malacot, amit a helyszínen át is adtak neki.
Az apró jószág érthető módon megilletődve lépdelt a rokonaiból készült sonkák között, és egy idő után egyre hangosabb visítással jelezte nem tetszését, pedig kora miatt egyelőre élvezheti, hogy még rá is igaz a mondás “nem kényszer a disznótor”….bár ez idővel változni fog nála is…

Apró témba vágó érdekesség a Facebookról a téma egyik szakértőjétől, Hanga Zoltántól:

Az angolban a marha amíg él, ivartól függően cow vagy bull, de ha megeszik, mindjárt beef lesz. Előbbi szavak inkább germán jellegűek (vö. pl. a német Küh és Bull szavakkal), az utóbbi inkább újlatin (vö. pl. a francia boeuf szóval), amely végső soron a latin bos szóra vezethető vissza.

Hasonló a helyzet a sertés esetében. Amíg él, addig swine, ami germános (vö. pl. Schwein a németben), amikor megeszik, akkor pork, ami meg inkább latinos (vö. pl. a francia porc, vagy a latin porcus szóval).

Ez a kettősség arra vezethető vissza, hogy Hódító Vilmos után az angol uralkodóosztály normandiai eredetű volt, nyelvében és szókincsében tehát a latinos hatások voltak jelentősebbek, a köznépnél viszont az angolszász (szász, dán és jüt és más óészaki) nyelvi hatás volt a jellemző. Szóval egyszerűen máshogy beszéltek a parasztok, akik az élő állattal dolgoztak, és az urak, akik viszont az asztalról ismerték inkább ezeket az állatokat.

Szerinted milyen érzés lehet malacnak a sonkaszeletelő versenyre látogatni?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Jön a hamburger cenzúra: egészségesebb képeket akarnak az orvosok
• Miért nem iszik Guinnesst egy ír Szent Patrik Napon
• Te ennél sushit egy meztelen nő testéről?
• Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül
• Ti is unjátok, amit a Goldenblog művel?
• Kajak-kenu vb képek minden mennyiségben
• Nyerjetek Galaxy Tabet! – mobilon is szavazhattok rám a Goldenblogon
• Vörös Nándor és az Uszonyos és Búvárúszás szépségeit keresi
• Tour de France fotó dömping
• Végtelen betűtenger tésztából

Photo: Pete Souza/White House

Az amerikai orvosok azért kampányolnak, hogy a Fehér Ház tiltsa be azokat a képeket, amiken egészségtelen ételt fogyasztanak a politikusok. Szerintük Obamának és kollégáinak felelős vezetőként jó példát illene mutatnia, és csak egészséges táplálkozásra ösztönző képeken szerepelni.

Az amerikai Shopping Blogon is megjelent az amerikai orvosok legújabb követelése. A PCRM gyógyászati szervezet kezdett kampányba a választási kampány hajnalán, hogy az USA vezetőit rávegyék, hogy csak helyes táplálkozásra ösztönző helyzetekben szerepeljenek. Mint az orvosok érvelnek, a politikusok – különösen kampány időszakban – előszeretettel jelennek meg olyan élethelyzetekben, ami közelebb hozza őket az átlag amerikai szavazó polgárokhoz.

Obama és Biden - Fotó: Pete Souza/White House

Obama elnök például közismerten rendszeres vendége az arlingtoni Ray’s Hell Burgernek, ami a Google Maps szerint még elnöki konvoly nélkül is alig tíz percnyire van a Fehér Háztól. Nem csoda. hogy Pete Souza elnök fotós fényképezte már itt az elnököt nem csak Joe Biden alelnökkel, hanem a Dmitry Medvedev orosz elnökkel is.
Pont ezt kifogásolja a szakmai szervezet, hogy ezzel az elnök rossz (és a többi politikus is) rossz példát mutat honfitársainak, ráadásul ellentétes mindazzal, amit a kormányzati egészségügy politika szándékai és érdekei lennének. A kezdeményezés támogatói úgy gondolják, ideje lenne kiterjeszteni a dohánytermékek megjelenését tiltó, már egy ideje létező irányelvet a gyorséttermi “junk food” termékekre is.

A kezdeményezés támogatói hivatalos petíciót adtak be az amerikai kormányzat erre rendszeresített online oldalán. Ha sikerül június 8-áig legalább 25 ezer támogatót szereznie a beadványnak, akkor a kormányzat szakértői érdemben foglalkozzanak a témával, és talán annál komolyabban is megvizsgálják a kérdést, mint amit a politikai marketing tanácsadók, és kampány szakemberek javasolnak.

Te mit gondolsz a kezdeményezésről?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Barack Obama három éve az USA elnöke
• Egy éve tett esküt Barack Obama elnök
• Kosárlabda meccs egy repülőgép-hordozón
• Fehér Házi fotós a tévében
• Egy képen Obama elnökkel Prágában
• Barack Obama beszéde Prágában
• Új elnök, új fotós, új portré, új világ…
• Sonkaszeletelő verseny visító kismalaccal
• Az orosz elnök Nikonozik – de nem elég trendi D800-hoz
• Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

Áder János köztársasági elnök

Ma hivatalba lépett Magyarország ötödik köztársasági elnöke, Áder János. Az Országgyűlésmájus 2-án szavazta meg államfőnek, május 10-én pedig ünnepélyes keretek között hivatalosan is elfoglalta hivatalát a Sándor Palotában.

A beiktatást rajtam kívül mások is sokan fotózták, ebből most kivételesen nem közlök galéria válogatást, érdekes viszont megnézni az Index galériáját, melyben felevenítik az előző négy köztársasági elnök beiktatási ceremóniáját.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Megszavazták az új köztársasági elnököt, Áder Jánost
• Barack Obama három éve az USA elnöke
• Felállt a honvéd Palota Őrség – állandó díszőrség
• Fehér Házi fotós a tévében
• Barack Obama beszéde Prágában
• Helyes kifejezés: közjogi méltóságok
• Új elnök, új fotós, új portré, új világ…
• Jön a hamburger cenzúra: egészségesebb képeket akarnak az orvosok
• Nicolas Sarkozy hatásos díszletet talált a kampányhoz
• A sajtószabadság a fejekben születik – vagy szűnik meg

Amerikai Paparazzók Budapesten

A korábban Magyarországon is forgató világsztárok, mint Angelina Jolie, Brad Pitt, Kenau Reeves, Hugh Jackman, Helen Mirren és a most épp itt forgató Bruce Willis kapcsán is egyre inkább illett már foglalkoznom kérdéssel, hogy kik is a paparazók, és mit csinálnak?

Ha már maguk a sarkon forgató világsztárok nem mindig voltak olyan megközelíthetők, mint a fotósokkal fotózkodó Hugh Jackman, naponta foglalkoztak a bulvár lapok és a tévék is magukkal a paparazzikkal (helyesen paparazzók). Mondhatni ők lettek “a sztárokhoz második legközelebb álló megszólalók”. A sort kezdve rögtön a szebb napjain hírnévben fürdőző Liptai Klaudia próbált interjút készíteni a témáról. Sajnos ebbből nem tudta kihagyni személyes érintettésgét, sértettségét sem. Pedig Magyarországon nem igazán létezik a paparazzi műfaj. Bezzeg, ha Los Angelesben élne….bár lehet, hogy ott még ennyit se érzékelne a paparazzi jelenségből, mint itthon, mert ő ott nem érdekelne senkit, mivel nem tudják, hogy ő kicsoda, vagy hogy egyáltalán létezik.

Kik a paparazzók?
Röviden úgy fordíthatnánk, lesifotósok. A szó nyelvtani szépségeiről lásd korábbi írásom. Ma azokat a fotósokat nevezik paparazzinak, akik ideális esetben magányosan dolgoznak, mert többet ér a lesifotó, ha senki másnak nincs meg. De nem ritkán tömegesen figyelnek és követnek hírességeket, és maga a paparazzi szó is ebből származik. Feladatuk, hogy a legváratlanabb helyzetekben sikerüljön a celebek életéből elcsípni néhány exkluzív és lehetőleg intim képkockát. A paparazzi munka szerves része a hosszas várakozás exponálásra kész géppel. Mindig ugrásra készen, hogy elcsípje az addig várva várt pillanatot.
Tulajdonképpen a Paparazzi című film viszonylag jól mutatja be a paparazzi munkát, bár azért nem mind ilyen ellenségesek, és rosszindulatúak. Sőt a többségük kifejezetten kedves, általában még a fotóalanyokkal és azok testőreivel is. Sőt az sem ritka, hogy a híresség személyzete, testőrei, de – persze ritkább esetben – akár még maga a híresség is jóban van az őt rendszeresen fotózó paparazzi sereg némelyikével. Az túlzás, hogy összejárnak sörözni, de mikor épp nincs feszült felhajtás, kedélyesen üdvözlik egymást, váltanak pár kedves szót, majd mindenki visszatér a saját munkájához.

A vörös szőnyegen és egyéb hivatalos sajtó eseményen, engedéllyel és sajtó meghívóval készült fotók nem paparazzi képek. Pont azért, mert elôre ismertetett, leszervezett helyzetben, és főként engedéllyel készülnek. Mivel ezekről az eseményekről mindenki tudósít, akit csak érdekel, maguk a képek sem képviselnek akkora piaci értéket, mint a valódi paparazzi fotók.

Paparazzik Esztergomban - Fotó: Kövesdi Andrea/Napi Ász

Paparazzi fotók Magyarországon?
Itthon nem divat a paparazzi fotó. Szinte elképzelhetetlen, hogy a fotósnak napokat kelljen egy sztárra várva kocsiban, vagy bokrok közt bújkálva várnia – ha nincs a környéken egy hollywoodi híresség is. Az esetek többségében Magyarországon még az úgy nevezett “paparazzi fotók” is a sztár sajtósával, vagy magával a hírességgel egyeztetve készülnek, és a belógó faleveleket is csak a paparazzi hatás kedvéért komponálják a képbe. Gyors időegyeztetés után leszervezik, hogy mikor és hol lehet majd nagy titokban meglesni a celebet, aki gyakran még várni is hajlandó a fotósra, ha úgy alakul, csak azért, hogy bekerülhessen az adott újság megbeszélt cikkébe.

Akad persze elenyésző kivétel is kis hazánkban. Ez főleg az olyan helyzet, mikor az ismert ember valamiért mégsem szeretne mutatkozni – vagy csak mégjobban fel akarja srófolni saját média érétkét, hiszen minél kevésbé vagy elérhető, annál jobban akarnak veled foglalkozni. Ilyenkor a sajtó engedély nélkül kénytelen lefényképezni. De azért jobbára egészen más szájíze van a történetnek, ha a sajtóval előre ismertetett helyen (mondjuk egy tévé stúdióban) van a sztár, épp csak nem hagyja magát fotózni. Esetleg egy sajtónyilvános rendezvény VIP részén elégedetlenkedik, ha le akarják fotózni. Vagy éppen egy sajtótájékoztató hivatalos sztárvendégeként kezd el reklamálni, hogy őt ne fotózzák. Ami magában is komikus, főleg ha figyelembe vesszük mennyivel magasabb gázsit vesznek fel ezek a sztárok, (legalább részben) annak a hírnévnek köszönhetően, amihez a bulvár sajtó és a fotósok is nem kis részben hozzájárulnak. A többi magyar “paparazzi kép” meg úgy születik, hogy véletlenül belefut a hírességbe a fotós és csinál gyorsan néhány képet, amiért a híresség jól megsértődik, majd végig járja a bulvár lapokat, hogy ezt felháborodottan elmesélhesse.

Fotó: Schneider Tamás

Paparazzi képek értéke?
Sokan (valahol jogosan) reklamálják, hogy a paparazzi munka nem művészet, mert ezek a képek gyakran elég silány minőségűek, sokszor a legelemibb fotótechnikai elvárásoknak se nagyon is épphogy felelnek meg. Sőt nem ritka, hogy erre a minőség romlásra a lapok szándékosan rájátszanak, hogy a talán csak megrendezett paparazzi kép spontán, elcsípett, meglesett jellegét alátámasszák. Az igény viszont megvan rájuk, sőt nem csak nagyobb mértékű, de alkalmasint fizetőképesebb is, mint akár a komolyabb, netán művészi értékű hírképekre, amelyek készítőit épp mostanában kezdte el leépíteni a CNN.
Ugyanakkor a paparazzi fotók minősége gyakran egyáltalán nem a használt eszközök, vagy épp a fotós tudásán múlik. A sztárok gyakran mindent megtesznek érte, hogy ellehetetlenítsék a fotósok munkáját. Majdnem olyan komoly iparág épült a fotósok elhárítására, mint magára a hírességek fotózására. A filmforgatásokat gyakran erre szakosodott biztonságiemberek őrzik. Képesek egy-egy helyszínt teljesen elbarikádozni, sőt azt is megteszik, hogy testükkel, autóval, tereptárgyakkal, vagy más megoldásokkal takarják el a hírességet a fotósok elől. És nem hivatalos megoldások is szép számmal előfordulnak. A hollywoodi biztonságiakról az járja, hogy előszeretettel támadják a fotósok gépeit, hogy minél nagyobb anyagi kárt okozzanak, és lehetőleg megsemmisítsék az elkészült képeket, de minimum a munka folytatását akadályozzák. De a pletykák szerint a fotós testi épségét sem kímélik, különösen, ha magán területen csípik el a kíváncsiskodót, és nincsenek szemtanúk. Az pedig Magyarországon is előfordult már, hogy elkobozták a fotós memóriakártyáját – amihez semmi joguk nem volt, és emiatt per is indult ellenük.

Mióta megszállták hazánkat a világsztárok, érkeztek utánuk valódi paparazzók is, akik tényleg megélhetés szerűen ebből élnek. Ők általában Hollywoodban gyakorolják a mesterséget. De sok magyar fotós is belekényszerült a paparazzi szerepkörbe az utóbbi időben. Ezt a külföldi paparazzi társaság nem is annyira díjazta. Elvégre ők határokat, olykor óceánokat átszelve jöttek ide néhány képért, amik normál esetben egészséges verseny szellemben készülnek.
Jól hangzik, mikor a bulvár híradóban azt mondják, a paparazzik nem tágítanak, mert a világsztárok képei milliókat érnek. De nem a főállásban, havi fixért güriző magyar lapok fotósainak. Ők a normál fizetésükért dekkolnak erdőben, kapualjban, hogy elcsípjenek egy hírességet, és általában nem a gazdagság lebeg a szemük előtt, hanem hogy ne rúgják ki őket érte, hogy másnak van kép, nekik miért nincsen.
Sőt a külföldi paparazziknak sem biztos, hogy vastagon jövedelmez a Magyarországra érkező sztárok fotózása. Ezek a képek, és az elkészítésükbe fektetett nem kevés munkaóra és anyagi befektetés is teljesen értéktelenné válhat abban a pillanatban, hogy a lelkes rajongók feltöltik a Facebookra, de pláne mikor az MTI ingyen kiadja, vigye és használja akár a sajtóban is aki csak akarja. És így nemhogy nyereséget, de az utiköltséget, szállást, és megélhetést sem könnyű kitermelniük. Nem beszélve az esetleges extra költségekről, mint a felszerelés sérülései, kisebb nagyobb összegű lopások, vagy a túlszámlázó budapesti taxisok és éttermek.

Paparazzi témájú írásoka magyar webről:

• Mennyit ér egy elcsípett sztárfotó? – RTL Klub
• Angelina Jolie nyomában – Egy vérbeli paparazzi a Mokkában! – tv2
• Sztárhisztéria – megéri órákig várni Brangelináékra? – tv2
• Megduplázták az őrséget Angelináék – Nem tűrik a fotósokat – tv2
• Paparazzók a magyar sztárok nyomában – NLcafe
• Brad Pitt Budapesten motorozott – Velvet
• Exkluzív! Itt az első kép Brad Pittről – Blikk

Kapcsolódó bejegyzések:

• Fotósok hangulatjelentése a 2012-es Oscar gáláról
• Oscar fotók minden mennyiségben – minden évben
• Fotós botrány! Sírva rohant el Debreczeni Zita a kérdések elől
• Keanu Reeves objektívet gázolt Budapesten
• Mennyire profi fotós Debreczeni Zita?
• Dammak Jázmin védi Debreczeni Zitát
• Két éves a juj.hu
• Bulvárblog…
• Megérkezett Bruce Willis – elindult a sztárvadászat
• Bruce Willis forgatás Budapesten – egyelőre a főszereplő nélkül

A balesetben összetört Ferrari - Fotó: Niedersachsen Polizei

Az 1995-ös Ferrari F512M alaposan átalakult a tulajdonos hirtelen sünmentő manővere közben. Nem elég, hogy ripityára törte a harminc milliós autót, még a lapokban is más-más autók képe jelentek meg, az egyébként példa értékű állatbarát balesetéről.

Az 53 éves üzletember, Joerg Daecher a németországi Eschershausen erdein át autózott április elején, mikor hirtelen egy az úton áthaladó sündisznóra figyelt fel. Mivel nem akarta elcsapni a jámbor jószágot, inkább félrekapta a kormányt, és a szalagkorlátnak csapódott. Szerencsére ő és a sün is épségben megúszták a kalandot, de ez nem mondható el a ’95-ös évjáratú sportkocsiról, mint azt a Niedersachsen Polizei, vagyis a helyi rendőrség képén is látszik.

A Blikkben megjelent Ferrari kép - Forrás: ismeretlen

A kocsi átalakulása itt még nem ért véget, a sajtó rátett egy lapáttal, ugyanis nem minden lap a balesetről – sőt az adott típusról – készült fotókat használta. Míg az angol nyelvű AutoEvolution, a magyar nyelvű ItalianSpeed és az Autó Menedszer is a baleset után készült hivatalos rendőrségi fotót használták, addig a Blikk (sajnos forrásmegjelölés, vagy bármilyen egyéb jelzés nélkül) és a Blikk cikkét egy másik képpel utánközlő MSN Mai Nap is (legalább illusztráció jelzéssel és a kép forrását feltüntetve) más-más idegen képpel illusztrálva közölte a cikket. Épp csak a kocsi típusa, és a helyszín nem egyezik a képeken, és ezt nem is minden lap közölte az olvasókkal.

Fotó: Reuters/Kyodo

A Blikk német testvérlapja, a Bild még érdekesebb megoldással élt, ugyanis ők 17 képes galériát közölnek a balesetről balesettel kapcsolatban. Ennek csupán egyetlen képe készült a baleset helyszínén – a már említett rendőrségi fotó – míg a többit különféle ügynökségi archívumokból válogatták össze. Az esethez még véletlenül sem kapcsolódó balesetekről készült képekben annyi a közös, hogy mindegyiken balesetet szenvedett autók vannak. Nem csak a kocsi típusára nem fordítottak különösebb figyelmet, de még a gyártóra, és a baleset típusára sem. Így aztán a sündisznós Ferrari balesettel lehozott galéria képei közt láthatók néhány Ferrari baleset mellett kiégett Porschék, árvízben rekedt Lamborghinik, Rolls Royce-ok, és Aston Martinok is. Csoda, hogy a Balatonba szakadt Hummerek képe nem került a válogatásba.

Szerinted mennyire számít, hogy egy kép csak illusztráció, vagy valóban az van a képen, amiről a cikk szól?

Kapcsolódó bejegyzések:

• El akart ütni egy Ferrari…
• A Hummer nem él meg a jég hátán
• Szent György napi állatkihajtás Hortobágyon
• Fotós horror – de tanulságos: párnacsatába is beletörik az objektív
• Fotós cukisággal kívánok boldog húsvétot
• Mit keresnek luxusautók az utcámban?
• Amikor cuki oroszlánkölyök nyalogatja a fényképezőgépet
• A tigris egy vadállat – akkor is, mikor épp nem látszik rajta
• Pályi Zsófia bemutatja a nagy dumás buszvezetőt
• Ünnepi cukiság: vadkacsához riasztották a tűzoltókat

Fotó: Tim Shaffer/Reuters

Megesik, hogy egy eseményen nem is az a kép válik világhírűvé, ami miatt a fotós odament, hanem egy másik fotó, amire senki nem is számított. Így járt nemrég Tim Shaffer is, a Reuters fotóriportere. Ismerd meg a képét, és hogy hogyan készült!

A fotós maga sem sejtette, hogy ilyen képpel térhet haza a mérkőzésről, sőt azt sem gondolta, hogy ezt a bokszolót egyáltalán fényképezni fogja. Legnagyobb meglepetésére világhírű lett a kép – egy olyan eseményről, amit még csak nem is tervezett, hogy fényképez majd. Alább saját szavaival meséli el, hogyan készült a kép, amihez aligha nem hatalmas adag szerencse is kellett a figyelmen és jó reflexeken kívül.

A különleges sportfotóról május 1-én az Origofoto is beszámolt a Yahoo Sports cikkét linkelve, amit Reuters előfizetés híján az Origo cikke is csak ajánlani tudott. Nem úgy, mint a Sportszelep, ami téves forrásmegjelöléssel közölte a képet – azt az oldalt tüntették fel forrásként, ahol a képet találták, nem a készítőt vagy legalább a jogtulajdonost – akivel ráadásul a Nemzeti Sport szerződésben is áll.

A Reuters blogján a fotós maga mesél a készítés körülményeiről:

Papíron ez minden philadelphiai sportrajongó álma, a Bernard Hopkins vs Chad Dawson boksz visszavágó a Phillies és a Cubs közti (amerikai) foci meccs és a Flyers vs Devils NHL mérkőzés közt.

Tudtam, hogy ez lehet az öregedő Bernard Hopkins utolsó küzdelme. A philadelphiai ökölvívót kiütötték és megsérült a válla a legutóbbi mérkőzésen Los Angelesben. Miután megérkeztem a történelmi Boardwalk Hallba, megkerestem a helyemet, kipakoltam a laptopomat és a fotó felszerelésem, majd vártam, hogy kezdődjön a show. A programot nézegetve láttam, hogy van egy pár mérkőzés addig, úgyhogy eldöntöttem, fényképezek egy kicsit bemelegítésként.

Engem az est harmadik mérkőzése érdekelt, de előtte volt még a kilencszeres veretlen kis nehézsúlyú Lavarn Harvell küzdelme Tony Pietrantonio ellen. Ez csak egy négy menetes mérkőzés volt, ami általában nem szokott országos érdeklődést vonzani. Már a meccs elején látszott, hogy Harvell túlerőben van Pietrantonioval szemben, ezért kiütésre számítottam, és nagyon figyeltem.

Fotó: Tim Shaffer/Reuters

Ahogy a harmadik menet elkezdődött, Harvell sarokba szorította Pietrantoniot és kiütötte. Pietrantonio eszméletlenül összeesett. Türelmesen figyeltem, hogy megmozdul-e, míg az orvosok vizsgálták. Szerencsére Pietrantonio megmozdult, és úgy látszott, minden rendben, mikor elhagyta a ringet. Mikor átnéztem a mérkőzés képeit, megtaláltam a találat pillanatában készült képet. Számos ökölvívó mérkőzést fotóztam az évek során, de a becsapódás pillanatát eddig nem sikerült így megörökíteni. Most sikerült. És micsoda kép!

Azonnal letöltöttem a képet a laptopra, megírtam a képszöveget, és elküldtem a szingapúri szerkesztőknek, jelezve, hogy a kép nem a fő mérkőzésen készült, de úgy gondolom, érdemes kiadni. Legnagyobb meglepetésemre a kép nagyon sokak figyelmét felkeltette. Kíváncsi vagyok, vajon Tony Pietrantonionak ez milyen érzés lehet.

Hé, Tony, köszönöm neked, nélküled nem készítettem volna el a képet.

Mit gondolsz Tim Shaffer képéről?

Így néz ki egy fejre mért ütés lassításban:

Kapcsolódó bejegyzések:

• Fotós baleset a Tour de France során
• Ott repül a 400/2.8 – méghogy az UTE-FTC fotózása veszélyes?
• A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára
• Így készülnek egy atlétika világbajnokság fényképei
• Fotósok hangulatjelentése a 2012-es Oscar gáláról
• Oscar fotók minden mennyiségben – minden évben
• Tuba Zoltán első hangos képriportja egy olimpikon vitorlázóról
• Pályi Zsófia hangos képriportja a női bokszolókról
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Kosárlabda meccs egy repülőgép-hordozón

Legújabb videóblog üzenetében Puzsér Róbert most épp a divatszakmának és az azzal együttműködő társadalomnak üzen hadat, rámutatva pár érdekes összefüggésre, és felevenítve pár PhotoShop alkalmazási trükköt is, amihez hasonló már a blogon is szerepelt, sőt több változatban is, és amik persze messze kívül esnek a sajtófotóban megengedett etikus fotószerkesztési irányelveken.

Mit gondolsz Puzsér véleményéről és az anorexiás modellekről?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Melleken spórol a Tesco divat – lapos csajok az F&F fehérneműiben
• Örökre elhallgatott egy fényképezőgép – búcsú Lovász Sándor Lászlótól
• Elhunyt Lovász Sándor László
• Fogyókúra három perc alatt – a PhotoShop karcsúsít
• Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására
• Téged is szexbotrányba keverhetnek netre feltöltött fotóid
• Szakmai egyeztetés az alkalmazott fotós képzés átalakításáról
• Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• Manipuláció-e a HDR technológia a sajtófotóban?

Nyílt levél magyarul és még 15 másik nyelven

Örök és egyre megkerülhetetlenebb problémakör a fotósok életében, hogy ingyen fotókat kérnek tőlük. Nemzetközi jelenség, ami ellen világszerte küzdenek a profi fotósok. Tudd meg, hogy miért és vegyél részt te is a nemzetközivé bővült mozgalomban!

Bár sokan azt hiszik, döntően magyar jelenség, hogy mindenki ingyen szeretne fotókat, mégsem hungarikumról van szó. A fotós társadalom egésze számára probléma ez, ami külföldön ugyanúgy létezik és ugyanolyan gondot okoz, mint Magyarországon. Ezért íródott korábban is több írás, amik a fotók vélt vagy valós értékével, az ingyen munka hátrányaival, a fotógyűjtő pályázatokkal, az eladósodó fotósokkal és hasonlóan színes megközelítéseken keresztül próbálják jobbára ugyanazt a témát körbejárni. Ezért született nemrég egy nemzetközi kiáltvány, amihez tömegesen csatlakoznak fotósok világszerte és már magyarul is. Csatlakozz te is!

A világon mindenkit érint
A probléma annyira nemzetközi, hogy a kezdeményezés egyenesen a világ másik végéből, Japánból indult. Tony Wu természetfotós tette közzé gondolatait. Eredetileg saját használatra írt sablon válaszlevél volt. Aztán mikor látta, hogy nem csak ő, hanem más fotósok is gyakran felhúzzák magukat ilyesmin, és ezzel gyakran a tárgyalást is alaposan elrontják, úgy döntött, hogy közzéteszi, hogy másoknak is segítségére legyen. Mióta publikálta az írását, számos megerősítést kapott a világ minden részéről, hogy egy nagyon fontos szakmai problémával foglalkozik. Ő maga és a levelet aktívan használó fotósok is sokszor tapasztalták, hogy végül fizető megrendelés lett azokból az ingyenes megkeresésekből is, akiknek ezt a válaszlevelet – vagy inkább a linkjét – elküldték. Igazának mi sem komolyabb bizonyítéka, hogy az írásnak 15 nyelven készült fordítása, így a magyar változat mellett olvasható angol, német, francia, bolgár, olasz, spanyol, holland, finn, görög, indonéz, portugál, román, egyszerűsített kínai, hagyományos kínai és thai nyelven is.

Lényegében egy sablon levélről van szó, ami igyekszik megválaszolni a rendszeresen feltett kérdést: miért nem adnak ingyen képet a profi fotósok, és miért van, hogy gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagyon röviden válaszolnak az ilyen kérésekre. Megszületett az udvarias és részletes, szabadon elküldhető válasz, amit mindig is meg akartál írni, csak eddig sosem volt rá időd. És még az is kiderül belőle, hogy miért nem.

Néhány érv, hogy miért nem dolgozhatnak a profi fotósok ingyen

Kedves potenciális fotó vásárló,

Ha erre az oldalra küldték, akkor valószínű, hogy ingyen, vagy minimális díjazásért szeretett volna egy vagy több képet használni.

Professzionális fotósként rendszeresen megkeresnek minket, hogy ingyen adjunk képeket. Egy tökéletes világban mindannyian szeretnénk az ilyen kérésekre pozitívan reagálni, és segíteni, különösen az oktatással, szociális kérdésekkel, vagy a természet megőrzésével kapcsolatos ügyeket. Joggal mondhatjuk, hogy sok esetben szeretnénk, bárcsak lenne időnk és erőforrásunk, hogy többet is tegyünk támogatásként, fotók küldésén túl is. 

Sajnálatos módon azonban csak ritkán van módunk az ilyen megkeresésekre válaszolni, és ha sikerül is, gyakran igen rövid a válasz, ami nem érzékelteti kellő mértékben a válasz mögött rejlő okokat.

A körülmények minden helyzetben mások, de úgy találjuk, hogy elég sok a visszatérő motívum, amiket alább felsorolunk, hogy könnyebben megérthessen minket, és ezzel talán elkerülhessük a kellemetlen félreértéseket.

Kérjük, tekintse a következő gondolatokat olyan konstruktív szándékúnak, mint amennyire mi így írtuk le őket. Természetesen reméljük, hogy miután elolvasta, sikerül újra beszélnünk, és kialakítani egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést.

A fotózás a megélhetésünk
Mi abból élünk, hogy lenyűgöző képeket készítünk. Ha a képeinket ingyen osztogatnánk, vagy túlságosan sok időt töltenénk az ingyen képekért folyamodó kérésekkel, akkor nem tudnánk megélni a fotózásból. 

Támogatunk arra méltó ügyeket képekkel
Többségünk hozzájárul képekkel, néha mással is bizonyos ügyekhez. Sok esetben közvetlenül is részt veszünk olyan projektekben, amiket képekkel támogatunk, vagy már eleve volt valamilyen személyes kapcsolatunk valakivel az érintettek közül. Más szavakkal, mindannyian tudunk és szoktunk is támogatni különféle ügyeket ellenszolgáltatás nélkül.

Az idő szorít minket
Kifejezetten előnytelen lenne viszont az ilyen szelektív támogatás helyett minden ingyenes kép megkeresésre pozitívan reagálnunk. Már csak azért is, mert tekintélyes mennyiségű időt igényelne az ilyen megkeresésekre reagálni, a kért képekről egyeztetni, azokat előkészíteni, elküldeni, majd aztán nyomon követni, hogy a képeinket hogyan használták és milyen hasznukat vették – ha egyáltalán van ilyen. Sok időt igényel ezekre a megkeresésekre válaszolni és idő mindig kevés van. 

Nehéz reagálni a “Nincs pénzünk” típusú kérésekre
Szinte minden ingyen képre vonatkozó megkeresés a szűkös költségvetésre hivatkozik, vagyis azzal érvel, hogy nincsen anyagi forrása.

Ezek a megkeresések azonban gyakran olyan szervezetektől érkeznek, amik rengeteg pénz felett rendelkeznek, legyenek ezek üzleti vállalkozások, költségvetési szervek, kormány intézmények, vagy akár civil szervezetek. Gyakran elég megnézni a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokat, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy az éppen pénzhiánnyal érvelő félnek bőven van pénze minden másra, ami nyilvánvalóan elegendő ahhoz, hogy tisztességesen megfizessék egy fotós munkabérét, ha ez szándékukban állna. 

Ami még lesújtóbb, hogy túlságosan is gyakori jelenség, hogy a kérdéses projektben résztvevő felek közül egyedül a fotósok azok, akiknek a munkáját ingyen kérik, míg mindenki más tiszteletdíjért vagy fizetésért dolgozik.

Az ilyen és hasonló megfontolások miatt talán megérti, hogy miért érezzük úgy, hogy semmibe vesznek minket és a munkánkat, amikor azt mondják: “Nincsen pénzünk.” Az ilyen igény gyakran cinikus próbálkozásnak tűnik számunkra, hogy kihasználják a tárgyaló partner hiszékenységét.

A mi költségvetésünk igazán szűkös
Néhány kivételtől eltekintve a fotózás egy nem túl kifizetődő hivatás. Java részt azért választottuk ezt a szakmát, mert élvezzük a vizuális kommunkiációt, a látvány művészetét és azokat a témákat, amikre szakosodunk. 

Az Interneten elérhető fotók számának utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű növekedése és a fotókat vásárlók költségvetésének rohamos csökkenése miatt a fotósok egyébként is csekély bevételei is egyre szűkösebbé váltak.

Mindezeken túl professzionális fotósnak lenni komoly anyagi beruházást igényel.

A mi szakmánk jellegénél fogva igen eszközigényes. Rendszeresen kell fényképezőgépeket, objektíveket, számítógépeket, tároló eszközöket és egyebeket vennünk. Az eszközök elromlanak, javíttatni, pótolni kell őket. Biztonsági másolatokat kell készítenünk minden adatunkról, mert egy rosszul letett kávés bögre szó szerint évek munkáját képes pillanatok alatt megsemmisíteni. Mindannyiunknak százezrekbe kerül évente a szoftverek és hardverek beszerzése, mivel tartanunk kell a lépést a technika fejlődésével és a megrendelők igényeivel is. Ezen kívül az utazás is komoly tényező mindannyiunk munkájában. Egy csomó pénzt költünk utazásra, a felszerelésünk szállítására, szállásra, és egyéb, utazással kapcsolatos költségekre.

Ezen kívül talán a legfontosabb, hogy a befektetett pénzen felül nem kevés időt és energiát áldoztunk hivatásunk elsajátítására, az anyagi és egyéb kockázatokon túl, amit munkánk során kénytelenek vagyunk vállalni. Egyszerű pillanatképekhez talán nem kell több, mint a gombot nyomni, de jó képek készítéséhez tudás is kell, gyakorlat, és megfelelő ítélőképesség.

Szóval a lényeg, hogy természetesen megértjük, és együtt tudunk érezni a költségvetés szűkösségével. Praktikus megfontolásból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenkit támogassunk, aki ezt kéri tőlünk.

A “névfeltüntetés” nem jelent sokat
A leggyakoribb ajánlat, amit kapni szoktunk, hogy ingyen adjunk képeket, azt szokta ígérni, hogy feltüntetik a nevünket, vagyis megjelenést biztosítanak nekünk, akár vízjel, hivatkozó link, vagy esetleg kiemelt említés formájában. Ezzel próbálják ellentételezni az ingyen kapott képet. 

Ezzel két probléma van.

Először, hogy a forrásmegjelölés nem fizetési mód. Elvégre mi készítettük a képet, amiről tárgyalunk, így a névfeltüntetés automatikusan kötelező. Nem valami olyan kegy, amit mi remélünk, hogy egy harmadik fél lesz olyan szíves megtenni a kedvünkért.

Másodszor, a forrásmegjelölésből nem tudjuk kifizetni a számlákat. Ahogy talán korábban már írtuk, keményen dolgozunk azért, hogy megteremtsük a pénzt, amit újra be kell fektetnünk a felszerelésünkbe, és amiből fedezzük a vállalkozásunk egyéb költségeit. Ezen felül elő kell teremtenünk az olyan alapvető kiadásaink forrásait, mint az étel, lakás, közlekedés, stb.

Röviden, a képeink készítőjét megjelölni kötelező, és nem a fizetség egy formája, a forrásmegjelölés pedig nem helyettesíti a fizetést.

“Te vagy az egyetlen fotós, aki értetlenkedik”
Ha van időnk, és beszélgetni kezdünk azzal, aki ingyen szeretne tőlünk képeket, a beszélgetés gyakran oda vezet, hogy a másik fél azzal érvel, minden más fotós több, mint boldogan ad neki ingyen fotókat, és úgy érzi, csak mi “értetlenkedünk”. 

Mi tudjuk, hogy ez nem igaz.

Azt is tudjuk, hogy egyetlen felelős és kompetens fotós sem fogadna el kedvezőtlen üzleti feltételeket. Elképzelhető, hogy néhány gyakorlatlan fotós, vagy olyan ember, akiknek éppen van fényképezőgépe, valóban belemegy, hogy ingyen dolgozzon, de ahogy a népi bölcsesség mondja, “Azt kapod, amiért fizetsz.”

Várjuk a visszajelzést
Egy másik dolog, ami gyakran megesik, hogy amikor mi mégis adunk fotót támogatásként, akkor sem kapunk visszajelzéseket, vagy bármilyen más információt, hogy az esemény, vagy projekt hogyan alakult, milyen eredményt (vagy bármit) sikerült elérni vele, és mi haszna (ha bármi) volt a fotó felhasználásának.

Nagyon gyakran még csak válasz sem érkezik a leveleinkre, amikben a fejlemények iránt érdeklődünk. Egészen addig persze, míg legközelebb valaki újra ingyen fotókat szeretne kapni tőlünk. 

Olyan helyzetekben, amikor mégis belemegyünk, hogy ingyen dolgozzunk, kérjük vegyék a fáradtságot tudatni velünk, mit sikerült a hozzájárulásunkkal elérni, hogy mentek a dolgok. Ez a kis odafigyelés sokat számít, hogy hosszú távon is együttműködjünk majd, amikor legközelebb kérnek tőlünk újabb képeket a jövőben.

Összefoglalás
Reméljük, hogy a fentiek segítenek megérteni, hogy az alábbi listában szereplő, a témában érintett fotós miért küldte el neked ezt a linket. Mindannyian elkötelezett profik vagyunk, akik boldogan dolgozunk a megbízóinkkal kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésben.

A szerző, és fordítóként én is azt kérem, ha a szöveget átveszed, hogy közöld, akkor hivatkozz Tony Wu eredeti forrására, és a blogomat linkelve rám fordítóként (a magyar változat közlése esetén).

Te mit gondolsz Tony Wu írásáról, és a jelenségről, ami ihlette azt?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Utcán élő, hajléktalan fotós levele
• Mindenki ért mindenhez – szakértői munkát vállalok olcsón
• Pokoli ügyfelek emlékezetes mondatai
• Fotólaboránst keresnek belvárosi laborba
• Ez a kép sincs ingyen, de lopják – milliókat perelhetne a fotós
• Mitől jobb a profik képe?
• Te is fényképezed ma Magyarország egy napját?
• Újabb leépítések a magyar sajtóban
• Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság
• Csak a gombot nyomni nem elég

Most érkezett a hír, hogy a szervezők május 20-ig meghosszabbították a kiállítást. Ha a most hétvégére tervezett kiállításbontásig még nem sikerült megnézned a 2011-es év legjobb fotóiból készült tárlatot, és a 30 éves időszakra visszatekintő kísérő kiállítást, most újabb két hét áll rendelkezésedre, hogy pótold.
A sajtófotó kiállítás így egy napon zár majd a magyar aluminiumgyártás történetét és az ettől örökre elválaszthatatlanná vált vörösiszap katasztrófát bemutató Stiller Ákos kiállítással.

A hosszabbításnak köszönhetően a sajtófotó kiállítás május 18-án a Múzeumok Világnapján és május 19-20-án a Múzeumok Majálisán nem csak látogatható lesz, de a kiállítás harmincadik évfordulójára való tekintettel ezeken a napokon a belépők árából 30% kedvezményt adnak a szervezők, és a Nemzeti Múzeum.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Múzeumi kiállítások a Föld Napja alkalmából
• Vasárnapig látható Budapesten a Magyar Sajtófotó Kiállítás
• Hétvégi programajánló – Sajtófesztivál és sajtófotó kiállítás
• Két kedvenc – XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat
• Hajdú D. András az év fotóriportere – kiállítás a Mai Manóban
• Kihirdették a Sajtófotó Pályázat nyerteseit – tarolt az Origo és az MTI
• Az örökkévaló kérész – megnyitott a Sajtófotó Kiállítás
• Szavazz! (Rám! ,-)
• XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás
• Hajdú D. András – fotóriporter a tévében a sajtófotóról

Komka Péter, az MTI Nógrád-megyei tudósítója egy portré fotózáson talált szokatlan nézőpontot fotóalanya bemutatásához, amire már akkor felfigyeltem, mikor először megláttam az MTI ingyenes előfizetői rendszerében. Ezzel a képpel nem csak az emberábrázolás kategória díját nyerte el, hanem a Megyékben dolgozó fotóriporterek legeredményesebbjének járó különdíjat is.

Eger, 2011. november 26. Horváth László, a Nemzeti Lovas Stratégia elkészítéséért, valamint a végrehajtás koordinálásért felelős miniszterelnöki megbízott egy ló szemében tükröződő portréja. Fotó: Komka Péter/MTI

Kecskeméti Dávid barátom szabadúszó fotósként az ArtPortal számára készített tudósítást az André Kertész fotókiállításról, ahol a parányi kontaktokat nagyítóval nézték a látogatók. A kép egy elmélkedő látogatóról készült, aki épp nem a kép nézegetésére használta a nagyítót, ezzel adva fotótémát Dávidnak.

Az André Kertész retrospektív című kiállítás főhajtás a fényképész előtt, akit Cartier-Bresson egyik mesterének tekintett. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2011. szeptember 29. Fotó: Kecskeméti Dávid/ArtPortal

Kapcsolódó bejegyzések:

• Kihirdették a Sajtófotó Pályázat nyerteseit – tarolt az Origo és az MTI
• Múzeumi kiállítások a Föld Napja alkalmából
• Két héttel tovább látható a Sajtófotó Kiállítás
• Vasárnapig látható Budapesten a Magyar Sajtófotó Kiállítás
• Hajdú D. András – fotóriporter a tévében a sajtófotóról
• Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek
• A szabadúszó fotósok mélyvízben edzzenek!
• Hajdú D. András az év fotóriportere – kiállítás a Mai Manóban
• Sajtófotó Kiállítás Hatvanban
• A Sajtófotó Pályázat abszolút győztese mesél munkájáról