W é r G i d A

CRAFT Monkey (Esőkóstoló)

2018-03-07T14:26:00.000+01:00

Nem voltál épp túl ügyes, de azért különösebb erőfeszítés nélkül bejutottál az egyik építészképzésre. Nem kimondottan mérnökcsaládból jöttél, de a rokonságból rémlik a Bandi bácsi, akinek mindig tusfoltos volt a körme. A rajzzal sem voltak kardinális problémáid. Hamar eljutottál egy jó szintre, négyes és ötös között lebegtél folyamatosan, néha a jobbikat, néha a rosszabbat kaptad.
Nem szeretted a vitákat. Zavarba jöttél, amikor a tervedről kellett beszélni, ezért kerülted azokat a helyzeteket, amelyekben a többiek épp megváltották a világot. Leginkább az építészet mibenlétéről szóló csevejeket utáltad: legszívesebben a szentendrei Kocsis Józsit idézted volna: „A ház az ház, baszd meg”.
Kedvelted hát, amikor a korrektorod azt mondta: egy építész nem beszél, hanem rajzol. Mégis, a papírra vetett világ valószínűtlen maradt. Élettelenek a terek, mesterségesek a formák: hiányzott a szín, az illat és a levegő.
Szeretted volna érezni a súlyt, helyette a ceruzát nyomtad; szeretted volna megfogni a falat, helyette a grafitot maszatoltad; szeretted volna látni a fényeket, helyette a papír fehérjét bámultad. Modelleztél volna, de néhány ékszerkezű társad ügyesebben vágott a sniccerrel, szebben bánt a ragasztóval. Egy nap aztán valami mélységes belső szomjúsággal nekiálltál, hogy ceruzákat faragj a következő rajzórádra. Észre sem vetted, ahogy rád esteledett: nagy halom ceruzareszelék fölött ültél, és már a húgod harmadik doboz színesét metélted, mert a sajátjaid már rég elfogytak. Magával rántott az anyag, révületedből nem szakított ki még testvéred hisztérikus bőgése sem. Csak nyested a forgácsot a karácsonyi Hello Kittykről.
Úgy érezted, rád talált a matéria. Az év hátralévő felében gallyakból, lecekből rótt modellekkel jelentkeztél konzultációkra, de igazán csak most kezdtek el szopatni. Hogy ebből így nem lesz tér. Hogy szép ez, de túlzottan organikus. Hogy ez érdekes, de hol vannak a rajzok? Hagytad is a fenébe: sodródtál a többiekkel, rajzoltál nem jobb, de nem is rosszabb terveket íz, akarat és tét nélkül. Már el is felejtetted a ceruzafenős délutánt, amikor a megláttad az építőtábori felhívást.
A portfóliód nem volt rossz, felvettek. Különösebben nem érdekelt, hogy mit fogtok építeni, gondoltad, bulizol majd egy jót. Ahogy a munkavédelmet hallgattad, már az első napon elkapott valami furcsa bizsergés. Ez jó lesz – gondoltad. Nem lett jó. Másnap szájon vágtak egy petrencés rúddal, mert nem nézted meg, hova hajolsz; kibicsaklott a bokád, mert nem figyeltél a lépésre; és mikor végre szerszámhoz jutottál, az első mozdulatoddal a kezedbe fúrtál. Két napig csak emeltél, rakkoltál, vicceltél és nevettél a vicceken, de sok vizet nem zavartál. Ha kellett odatetted, ha kellett megszorítottad, de a szürkeséget csak nem fújta le semmi a lelkedről.
A negyedik napon kezdtetek el építeni; az alapelemeket összerakni. Rád nem sok szükség volt, hülyére épp nem vettek, de a prímet a csavarbehajtóval powerkedő társaid vitték. Elcsatangoltál. Egy másik csapat épp oszlopokat készült felállítani, és egész egyszerűen tudtad, hogy még ha lenne is annyi kezük, hogy azokat tartsák és merevítsék, mihelyst elengedik, a szerkezet önmagába csavarodik. Odamentél hát és a világ legtermészetesebb hangján mondtad, ki mit csináljon. Lett egy csavarbehajtód is, ideiglenes állásokat ütöttél, hogy tárcsákkal merevítsd az oszlopokat.
Mire végeztetek – akárha egy szekercés Jedi: érezted az erőt; mi mit nyom, mit, mivel kell megtartani; hogyan kell megemelni, helyére passzítani.
Megkérdezted, zavarná-e őket, ha másnap is eljönnél?
Örültek.
Nem menőztél. Kedves maradtál és figyelmes: ha volt ötleted, nem trollkodtad szét a projektet, csak segítettél, hogy a dolog még olyanabb legyen. Mondjuk, szerencsétek is volt. A kis fadoboz egy buszmegálló közelében volt, a helyi purdék élvezettel figyelték, ahogy szenvedtek. Mígnem a Guszti, egy felvágott nyelvű rajkó megkérdte, hallja-e, fakanál nem kén-e? Ők röhögtek, de te közvetlen komolysággal válaszoltál: az jó volna…
Másnap épp végeztetek volna, mikor a Gusztiék megjelentek három nejlonzsák fakanállal. Hogy ezt ők gyűjtötték az Annus nenétől, a kondéros Józsitól, meg a delejes Bélától, nézze csak rajt’ a fognyomokat, még a Dzsoki harapdálta meg, kurvannyát büdös dögének…
Vagy száz fakanál…
Az egész faluból…
Ti meg épp készen volnátok.
Eldöntöttétek: az oszlopokba fúrjátok…
Szereztél világítást, fordizáltad a kimérést, taylorizáltad egész munkát.
Reggelre végeztetek, nem ártott volna viszont egy új név… ez már nem egészen az volt, mint az eredeti Álldogáló.
Először a nyelvedbe haraptál. Ilyen címekkel mindig a művészhallgatók jelentkeztek, most is tök hülyén érezted magad, végül csak kibökted…
Esőkóstoló?

Szerették.
Te visszamentél a sajátjaidhoz: örültek neked, nem bánták, hogy másoknak segítettél, de nem is hiányoztál. Ők már egy napja kész voltak.
Az értékelésen az Esőkóstoló nyert. Éjjel mélyebben aludtál.
Szeptemberben felhívtak, lenne-e kedved csatlakozni a táborszervezőkhöz. Fúrnál-faragnál, tennél-vennél, meg építészkednél is. Örömmel elszegődtél. Végiggyűrted a következő nyarat, meg a rákövetkezőt is, diplomának egy őstermelői piacot építettél Gyanógeregyére. A nép utálta. Te díjat nyertél érte.
A következő táborban már te tartottad a munkavédelmi előadást. Ahogy kezedben a láncfűrésszel, kifűzött bakancsban ballagtál a barakkok között, hősnek érezted magad. Egy igazi Bachmann Péternek. Rád szegeződtek a szemek: csodáltak.
A következő pár év maga volt az álom. Nem csak hogy beérkeztél, új szerepet is teremtettél. Nem kivitelező voltál, de nem is építőmester: kevesebb is, több is náluk. Kevesebb, mert csak a saját projektjeidet csináltad, több, mert formáid a térben születtek, vonalaidat a házra húztad. A kezeddel gondolkoztál, az anyaggal terveztél, a szerszámmal korrigáltál. A gondolkodást az érzékenység váltotta, a koncipiálást a csinálás helyettesítette, az építészet a teremtést követte. Egyre jobban érezted Mies-t: nem beszéltél, építettél. A papír helyett a testekkel foglalkoztál, rajzok helyett a hatással. Beütött közben a válság, egyre többen csatlakoztak hozzátok, megérintett benneteket a szociális építés ethosza is.
Tel lettél a CRAFT Monkey.
A konferencia-meghívásokat egy idő után lepasszoltad. Nem stimmelt azokon valami. Olyan hülyeségeket kérdeztek, mint hogy a szükségen túl milyen építészeti problémákkal foglalkoztok, meg hogyan reagáltok a technológiára.
Sehogy… a ház a ház, a fa meg fa, baszd meg.
Amikor neked szegezték, nem tartod-e intellektuális kolonizálásnak, hogy nyaranként lerohantok egy falut, tudtad, hogy ezek mindig is hülyék voltak.
Hajad rasztába tekerted, elegánsan öregedve simultál a hipszterkultúrához. Interjút adtál, klipeken szerepeltél, a kamera rendszeresen megtalált, ahogy emelsz, ahogy felfelé meredsz, ahogy a csavarbehajtóval powerkedsz, ahogy félmeztelenül ülsz faterod patkányszerű Mazdájának platóján. És nevetsz.

Tetoválásod is lett.
Egyre fiatalabbaknak szerveztél tábort, mozgattál anyagot, tartottad a munkavédelmi előadást. Esténként Brodszkij-videókat néztél, de hamar ideges lettél: történt ott valami, amit nem értettél. Az a ház nem csak ház, nem csak anyag volt. Bassza meg.
Lassan úgy érezted magad, mintha rád izzadt, majd rád száradt volna a bőr. Nyákos nejlon kezdte borítani az agyad, jól jött hát egy kiállítás, amelyre a te projektjeidet is beválogatták. Faszán indult a finisszázsra szervezett beszélgetés is, mígnem a moderátor egyenesen hozzád szólt: meddig nem ciki ezt csinálni?
Mit?
És akkor elkezdte sorolni: egykori évfolyamtársak nagy irodákkal; csoporttársak nemzetközi karrierrel; barátok érdekfeszítő kurrikulumokkal; páran doktoráltak, páran tudományos karriert gründoltak és tavaly valaki megírta azt a könyvet, amelyet neked kellett volna. De a többség csak kihasználta az elmúlt évek konjunktúrájára és egész egyszerűen jól él.
Szóval? Meddig?
A barátnődre nézel. Látod szemében ugyanezt a kérdést, meg mást is: vágyat a nyugalomra, a kényelemre, egy nyárra, amikor végre csak ketten utaztok, amikor csak egymásnak vagytok. Egy gyerekre.
Így hát neki mondod: amíg nem késő.

Lásd:

CAD Monkey

2018-03-05T16:37:00.001+01:00

Állati nagy különbség van aközött, hogy valaki ért a számítógéphez, vagy beáll droidnak, mondjuk a Bachmann Peti irodájába - róla később. Addig is, megosztanék arról néhány dolgot, hogy miért nem érdemes az átbukdácsolt egyetemi évek után cadhuszárnak – vagy ahogy bájos anglicizmussal hívják: CAD Monkey-nak szerződni. Még akkor sem, ha nyilvánvaló: számítógépes ismeretek nélkül ma lehetetlen elhelyezkedni.

Azt hiszed, hogy tartalmas meló a feldolgozás, pedig nem az. Meglátod majd: mihelyst abbahagyod az egyetemet, az idő homokként folyik ki a kezedből. Lekoppan tíz év, mire észbe kapsz, hogy az utolsó strukturált emléked a múltból a diplomázásod volt. No, ezt az időt csak még jobban összemossa a számítógépes feldolgozás, mivel abban egymásra torlódnak a napok, a reggelek és az éjszakák.
A munkaidőben végeztetett feldolgozás ugyanis rettenetesen időigényes, folyamatosan azt fogod tapasztalni, a többiek már rég hazamentek, Te pedig még mindig ott szívsz a tető-összemetszésekkel.
Elhülyülsz. Egy idő után nem inspirál semmi, hogy képezd magad, vagy ha inspirálna is: nem lesz rá időd. Újság nem lesz a kezedben, könyvet nem lesz erőd olvasni, mert a főnököd azt fogja lesni, mikor leszel már kész. Ráadásul ne feledd: nem épp kreatívnak vettek fel.
Ezért kimaradsz az érdekes feladatokból. Tervezést nem fogsz kapni, a renderek nyalogatása miatt az új melót - legyen az akár csak egy kilátástalan ötletelés – is másra fogják bízni.
Először talán relax, hogy üvölt a füleden a zene, de azután hirtelen nem lesz az. Az egyébként is elszigetelt munkád mellett, ha a fejeden van a füles, még jobban eltávolodsz a kollégáidtól. Villámgyorsan elkönyvelnek annak, ami vagy, vagyis droidnak, így idővel esélyed sem lesz arra, hogy kapcsolatokat építs. A zenéket ráadásul el lehet unni. Nincs az a mennyiség – nekem pont fél terrabájt van itthon – ami ne lenne egy idő után redundáns.
Kimaradsz mindenből. Ez a munka monoton, a textúrák problémáján túl pedig egy pillanatra sem asszociatív. Míg a többiek vidáman beszélgetnek majd arról, hogy kinek, miről, ki és mi jutott az eszébe, addig te csak bambán bámulod a monitort, mert a kitöltésekről semmi sem jut az eszedbe. Legfeljebb csak újabb kitöltések.
Ez a meló alapvetően igazságtalan. Ha a többiek kétdében tolják, akkor valószínű, hogy nálad fog kiderülni, hogy a lépcsőpihenő kettévág egy budit, hogy a tetőtéri szobába nem lehet bemenni, hogy egy félszinteltolásos háznál egy szintre került a garázs meg a nappali, meg egyáltalán az, hogy valaki nagyon benézte a tereplejtést. Noha nem te leszel papíron a tervező, az összes apróságot – kezdve azzal, hogy a pince, a földszint meg a tetőtér nem stimmelnek méretben - Te fogod megoldani, miközben a kredit másé.
Megszűnik a magántered. A főnököd állandóan a nyakadon fog ülni újabb és újabb nézeteket kérve, újabb és újabb részleteket módosítva. Egy idő után azt fogod észrevenni, ugyanazt a pár beállítást rendereled újra és újra, mert a főnök nem tudja eldönteni, hogy mediterrános cserepet, vagy inkább kúlos fémlemezfedést akarjon… mondjuk kék Lindabból.
Egyedül vagy. Senki sem tud majd segíteni, hisz téged ezért vettek fel. Senki nem dolgozik majd a kezed alá, senki sem érti majd a problémáid, hisz a probléma megszüntetése épp a te dolgod lenne. Emiatt aztán még többet és még elszigeteltebben fogsz melózni.
A késésért te leszel a hibás, senki nem fogja elismerni, hogy a kollégáidnak hamarabb és pontosabban kellett volna a terveket előkészíteni.
A munkaadód ráadásul nem ismeri a szofvert. Számára minden csak egy kattintásnak tűnik és nem leszel képes elmagyarázni neki, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Ráadásul, ha az Autocadba ásod bele magad, akkor az irodában Archicad lesz, ha pedig Archicadbe, akkor garantáltan Nemetschek, esetleg Revit. Márpedig az a program tényleg nagy szopás. Lehettél penge Cinema 4d-ből, ígérheted azt, hogy a legfaszább vizuálokat fogod rittyenteni, az igazán tünci melókat kiszervezik a profikhoz és te maradsz valahol a társasházak szintjén.
Akárhogy is: a tápláléklánc legaljára kerülsz. Persze ha önállóan, profiként vágsz a bizniszbe: az egész más. És ez a más az, hogy elhiszed magadról, hogy művész vagy. Akár egy fotós. Tisztában leszel azzal, hogy más az, amit a szemed lát és mást, mint amikor az képpé válik. Kikottázod magad az Instagramon közölt építészeti fotókból, gourmet leszel a Pinteresten, de kurva gyorsan kiderül, hogy pusztán eszközökkel zsonglőrködsz, amikor létrehozod a képet. Lehetetlen időjárási körülmények: négy irányból sütő nap és felhúzott árnyékok; lecsavart csúcsfények és porszemcséken kirajzolódó napnyalábok; csíkot húzó féklámpák és tükröződés; a háttérben kitörni készülő vihar és naplemente. Meg tintakék árnyak és alkonyi egek, amennyit a csak elbír a monitor: a nap egyetlen olyan pillanata, amikor elképzelhetőek egyáltalán azok a kiegyenlítettségek, amelyeket a renderek sugallnak.
A lényeg: profiként nem csak elhülyülsz, de giccses is leszel. Szükségképp fogsz menetelni az épp lejáró szavatosságú képdivatok mögött. Ráadásul szanaszét torzítod azt a kevéske képi ízlésedet is, amelyet az egyetem alatt felszedtél - és most fogadjuk el munkahipotézisként, hogy Janáky Istvánnak nem volt igaza. Vagyis az ízlésed nem veled született, hanem tanult: éppúgy művelheted, mint ahogy tönkre is teheted.

Ezzel együtt a CAD Monkey-ségnek van egy rendkívül fontos, az oktatás-szervezésben közvetlenül hasznosítható tanulsága, mely tanulság éppígy megfogalmazható egy új építészarchetípus, a CRAFT Monkey kapcsán is. Róla fog szólni a következő írás.

A szöveg ötletét a Young Architecten megjelent http://www.youngarchitect.net/12-reasons-to-refuse-to-render/ című bejegyzés adta. Ez azóta eltűnt, az írás most az Archdaily-n a https://www.archdaily.com/19360/12-reasons-to-refuse-to-render link alatt olvasható

Dráma

2018-03-01T20:49:00.000+01:00

1980-ban műegyetemi építészhallgatók egy csoportja Visegrádon kirándult, ahol részben Makovecz Imre hatására, részben a lenyűgöző tájtól inspirálva, felmerült bennük egy földépítészeti tábor gondolata. Ezt tett követte: 1981-ben néhány fiatal megszervezte az első Visegrádi tábort, amelyet évi rendszerességgel követett további kilenc egészen 1990-ig. A tábor egy-egy éves kihagyással a következő évtizedben is működött – és ha merjük szerves folytatásának tekinteni a Pagony kert- és tájépítész iroda által szervezett feredő-kalákákat – működik ma is. A tábortörténet legnehezebb pillanatai a 90-es évek közepére estek. Nem egy visszaemlékezés meghatározó szólama ekkor a lemondás, az elkeseredettség: volt év, amikor az alig néhány résztvevő emlékkereszttel búcsúztatta a tábort.

A nyolcvanas évek viszont egyértelműen az aranykor. A diákok között olyan elhivatott fiatalok bukkantak fel mint Vincze László, akinek építészete elkanyarodhatott az organikus formálástól, nevének említése nélkül mégis elképzelhetetlen az organikus építészet hazai története. Ugyancsak ekkor kerül Makovecz Imre vonzáskörébe Turi Attila, aki mára mozgalom leginkább profilozható építésze lett. A tábor ereje, Makovecz Imre személyes karizmája legjobban azoknak az építészek visszaemlékezéseivel illusztrálható, akik – ilyen például a földrajzilag is messze sodródó Kovács Bence – annak ellenére tartották meghatározó egyetemi élményüknek a visegrádi építéseket, hogy a későbbiekben nemhogy az organikusokhoz nem csatlakoztak, de nem rajzoltak egyetlen íves házat sem.

Ez az időszak – napjaink felnemesítő nosztalgiája ellenére – rendkívül bizarr, és felette kilátástalan volt. A hetvenes évek vége, nyolcvanas évek első fele különösen elviselhetetlennek tűnt egy érzékenyebb művész számára. A látszólagos jólét és szintetikus szabadság felszíne alatt a Kádár rendszer mozdíthatatlan, monolitikus szarkupaccá kövesedett, amelyről éppoly elképzelhetetlen, mint amilyen rémisztő volt, hogy egyszer megreped. Ez a korszak, amely megszüli az első narkós szubkultúrákat, valamint kanonizál egy saját bőrét a szó szoros értelemben a vásárra vivő művészgenerációt Hajas Tiborral az élen.

A kilátástalanságot csak fokozta az 1984 közelgő aktualitása, annak találgatása, vajon igaza lesz-e Orwellnek? Németország megosztottsága kikezdhetetlen tény. A Műegyetemen még masszívan tanítják a magyar munkásmozgalom történetét, és bizony-bizony az állambiztonság jelen van a professzorátusban. Ebben a közegben szerveződnek a visegrádi táborok, ahol az érzékenységet a más utáni vágy, illetve egy karizmatikus zseni, Makovecz Imre személye tereli kreativitásba.
Első évben építették a Kast, a következő két nyár termése a Híd és a Barlang volt. Utóbbi egy deszkából szegelt, majd földdel beborított tér-test lett. Jelentőségét, érzelmi szimbolikáját csak fokozta, hogy az alapozáskor az első földrétegek elhordása után épp az elképzelt építmény alatt találtak egy szabályos négyszög alaprajzú romot. A lelet transzcendenciáját csak fokozta, hogy tökéletesen egybe estek a képzeletbeli új és a megtalált régi középpontjai. Mindez – még egy kevéssé érzékeny lélek számára is – az építés drámájára volt bizonyíték.
A Visegrádra kilátogató tanári kar jó része persze leszólta az építményt mondván, az csak egy álboltozat. Ezért mikor elkészültek, fokozódó idegességgel várták Makoveczet: mondana valamit ő is a sok tamáskodás után. Mire kiértek a helyszínre, mindannyian elcsendesedtek.

Imre rágyújtott egy cigire, majd bement a Barlangba. Hosszan nézelődött, füstöt fújó sóhajok követték a szippantások neszeit. Lassan járatta szemét a vaskos csomópontokon, az éldeszkák belső plasztikáján. Kisvártatva a Barlang elé ballagott, tekintete egyesével tapogatta a lombokba szúró éldeszkákat. A némaság fenyegető volt, a feszültség nőtt: a srácok lélegzet fojtva várták, mi lesz. Makovecz végül megfordult, rájuk pillantott és megszólalt:

- Az anyátok picsáját...
Egy pillanatra mindenki beszart.
- … az anyátok picsáját… ez szebb, mint amit én valaha tudnék!

Film

2018-02-24T11:01:00.000+01:00

Nyár végi alkony, a kamera lassan úszik a Bodrog felett.
Tokaj, a zsidó temető környéke.
Lassan vonulnak a sírkövek, feltűnik a szomszédos ház is, a parton narancsosra pácolt lécépítmény.
Lebegő snittek a házról, a lécszoborról és a temetőről.
Tücsökciripelés.
Tintakék ég.
A házból kifelé. A hosszú tetőről fehér gubók lógnak, a távolban a Bodrog, bal szélen a sírkövek, kicsit jobbra a faszobor.
Alak mozdul.
A tájat nézi.
Szuperközeliben a profilja: ráncossá öregedett szívtipró, vonásaiban fájdalom.
Arisztokratikus ujjak egy pohárra fognak.
Hörpint, az ital fordul egyet a nyelvén mielőtt lenyelné.
Klattyanás, tűzkő hangja, kékessárga benzinláng. Feje köré aurát von a begyulladó kanóc.
Beleszív a cigibe, felparázslik a papír, az izzás a szemüvegén tükröződik.

Arcához nyúl, a borosta serceg a körme alatt. A cigiről nyílegyenes vonalban lebeg a füst. Neszezés, kupakcsavarodás, újabb ital.
A kamera a folyóra közelít, mígnem az egész képet a faszobor tölti be.
Fuldokló gluggyanások. Zajos lehelet az utolsó korty után. Koppan pohár, ahogy az asztalra teszi. Rajta az ajkak nyoma, a falán templomablak.
Kezét a szájához emeli, hüvelyk- és gyűrűsujjával szöszt csippent a nyelvéről. Ujjbegyeit egymáshoz dörzsölve keni a nyálat.
A faszobrot bámulja. Arca kifejezéstelen. A csikket a pohárba töri.
A hűtőhöz lép. Karjával az ajtóra dől, ujjai között az öngyújtót forgatja. Töpreng, majd kivesz egy teli demizsont.
Elindul a házból, a labdacsok mellett, át az udvaron, keresztül a kapun, ki az utcára, keresztbe az úton. Kezében az üvegballon.

A faszoborhoz ér.

Megáll.

Pattan az üveg csatja.
A lécszoborra locsolja az italt. Csobogás, a favégekről permetként szállnak a cseppek.
Nem rázza, csak tartja az üveget.
A demizson nyílása kicsi, szaggatva ömlik tartalma.
Mikor végez, leteszi a ballont. Pár lépést hátrál, a zsebébe kotor. Görbére gyűrt cigit húz, egyengeti, lapítgatja, majd szájába teszi. Rágyújt.
A fedelet nem kattintja vissza. Az égő lángot ez egyik csöpögő favéghez tartja. Először a keze gyullad meg. Elrántja a karját. A láng kialszik, a zippo elrepül, az út közepére csúszik.
Utánamegy. Mikor lehajol, föntről kékes izzás hasítja a sötétet: Makovecz Imre szelleme ereszkedik alá. Átöleli az alak vállát és megszólal: inkább a Pistával basztál volna ki, Feri.

Radnóti Sándor: Jó ízlés, rossz ízlés

2016-11-24T00:13:00.000+01:00

Az ízléssel kapcsolatban forgalomban van két közhely. Az egyik szerint mindenkinek megvan a maga ízlése. Ez azt jelenti, hogy minden ízlés szubjektív. A másik közhely talán még ismerősebb, sokan latin közmondásként is ismerik. De gustibus non est disputandum - az ízlésekről nem lehet vitatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki tartsa meg magának az ízlését, hogy ne beszélgethetnénk arról, ami tetszik vagy visszatetszik nekünk. Nem azt jelenti, hogy ne cserélhetnénk ki ízlésítéleteinket, sőt éppen ezekre az esetekre tartogat egy bölcsességet, azt ugyanis, hogy az ízlés kérdéseiben állandóan folyik, de végérvényesen soha nem dőlhet el a vita, vagy legalábbis úgy nem, mint a tudományban, ahol közös, objektív fogalmakat használunk.

Több mint kétszáz évvel ezelőtt már Kant is ezekre a közhelyekre hivatkozott, s ő mögötte is egy mintegy másfél évszázadra visszanyúló vita állt. Ebben a másfél évszázadban alkottak fogalmat a filozófusok és írók az ízlés természetéről. Ez meglepő lehet: azt gondolhatnánk, hogy az ízlés tartalma - tehát tetszésünk vagy nem-tetszésünk - állandóan változik, de maga az ízlés - az ilyen természetű ítéletek képessége - állandó.

Szöveg forrása: Mindentudás Egyeteme

A tanulmány PDF-ben /70 KB/

Marosi Ernő: Művészettörténet - az emlékezés tudománya?

2016-11-24T00:06:00.000+01:00

Mai "művészettörténet" szavunk olyan idegen nyelvű kifejezések - Kunstgeschichte, histoire de l'art, history of art - fordításából ered, amelyek azt jelentik: a művészet története. A kifejezés tehát egyszerre jelenti a tudomány tárgyát és magát a tudományterületet. Lényeges, hogy mindkét szó egyes számban áll: nem különféle művészetekről, hanem a művészetről "mint olyanról", s annak folyamatos történetéről van szó. Ilyen felfogásban először Johann Joachim Winckelmann adott ki könyvet 1764-ben, Az ókori művészet története címmel.

Hol találkozhatunk ezzel az általában vett művészettel, és hogyan ismerhetjük meg a történetét? A valóságban a szemlélőnek mindig egyes művekkel van dolga - de szolgálhatnak ezek a tárgyak arra is, hogy mint csepp a tengert, a bensőséges szemlélet számára a művészetet mint olyant jelenítsék meg. Ám ennek az egyes számban elgondolt - a szemléletesség sajátos birodalmát megjelenítő - "művészetnek" a képzete korábban ismeretlen volt - csak az újkor kezdetén fokozatosan alakult ki és vált általános fogalommá az európai kultúrában. Műalkotások, mióta ember létezik, mindig is készültek - de csak néhány évszázada tekintjük úgy őket, mint amik külön öntörvényű világot teremtenek. Hans Belting joggal mondja, hogy "a kép korát" csak a 16-17. század fordulóján váltotta fel "a művészet kora".

Szöveg forrása: Mindentudás Egyeteme

Kép: Raphael Mengs: Johann Joachim Winckelmann, 1755 k.
A tanulmány PDF-ben /112 KB/

Mika Hannulka et. al.: Artistic Research Methodology

2016-11-05T01:39:00.002+01:00

"A 20. századi művészet egyik alapvető újdonsága az experimentalizmus, a kísérlet (újra) bevezetése a művészeti gyakorlatba, mely több évtizede ismételten visszatérő diskurzus tárgyává teszi tudomány és művészet viszonyát, a tudományos és művészi megismerés, alkotás, gyakorlat lehetséges kapcsolatainak, a hasonlóságoknak és különbségeknek vizsgálatát.

A kutatás, fejlesztés valamint az innováció művészeti kontextusban az elmúlt két évtized fejleményei nyomán vált fontos és egyre hangsúlyosabban előkerülő, interdiszciplináris területté, mely érvényes leírását nyújthatja az elektronikus, digitális, kommunikációs, interaktív eszközöket és technikákat alkalmazó művészeti projektek jelentős csoportjának. Joggal merülhet föl általánosabb kérdésként is, mit jelent a művészet mint kutatás? Kizárólag tudományos kiváltság-e a kutatás és fejlesztés vagy értelmezhető a művészet területén is? Ha igen, melyek a jellegzetességei, hogyan közelíthető meg a művészeti gyakorlat, elméleti, illetve történeti szempontok alapján?"

A bevezető forrása: http://www.mkf.hu/
A könyv PDF-ben / 2MB/

Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai

2016-11-05T01:31:00.003+01:00

A szerző kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy olvasói miképpen készüljenek fel a tanulmány elkészítésére, hogyan készítse el az írásmű koncepcióját, vázlatát, milyen kutatási módszereket alkalmazzon. Összefoglalja a dolgozattal szemben leggyakrabban támasztott tartalmi és formai követelményeket.

Noha a könyvet egy közgazdász írta, a szöveg csábít arra, hogy együtt olvassák Umberto Eco hasonló tárgyú dolgozatával.

A konzulens szerepének fontosságát egy mesével szeretném illusztrálni.

A Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi: – Mit csinálsz Nyuszika?
– Írom a szakdolgozatomat.
– Na és miből írod?
– Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Ne hülyéskedj Nyuszika! Ehhez te nem is értesz!
– Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból, és fejvesztve elrohan. A Nyuszika előjön és folytatja a gépelést. Arra megy a Farkas:
– Mit csinálsz Nyuszika? – Írom a szakdolgozatomat.
– És miből?
– Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Na ne nevettess, te ehhez nem is értesz!
– Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom.
Be is mennek a bokorba, kis idő múlva nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. A Nyuszika is kijön és folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve.
– Mit gépelsz Nyuszika?
– Írom a szakdolgozatomat.
– És milyen témában?
– Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
– Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem is értesz!
– Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom, milyen profi vagyok!
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve és elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán. – Látod Nyuszika, nem megmondtam?! Nem az a lényeg, hogy miből írod a szakdolgozatod, hanem hogy ki a konzulensed!

/Részlet a könyvből, 37-38 old./

Lásd még:
Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?

A könyv forrása: Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai. Tanácsok, tippek, trükkök (nem csak szakdolgozat-íróknak) Perfekt, 2004, p. 250

Kép forrása: http://cdn.pcwallart.com/images/wild-rabbits-wallpaper-2.jpg

A könyv PDF-ben /48 MB/

Emily Pilloton: Design Revolution

2016-11-05T01:10:00.001+01:00

"A fiatal formatervezőt belsőépítészként alkalmazta egy tervezőiroda. Három hete dolgozott a cégnél, amikor egy többórás megbeszélésen csak arról próbáltak dönteni, milyen kilincset rendeljenek a legújabb üzlet szekrényeihez. Ez volt az a pont, ahol rádöbbent, hogy tévúton jár. Felmondott és elindította a Project H (H=Humanity) stúdiót.

Hat alapszabályt állított fel maga és munkatársai elé:
- nem terveznek anélkül, hogy ne próbálnák megvalósítani a tervet
- nem valakinek, hanem valakivel terveznek
- mindig lokális problémákat keresnek
- rendszert, eredményt terveznek, nem tárgyakat
- minden munkájukat dokumentálják, megosztják és értékelik
- amit lehet, saját kezűleg építenek meg

A stúdió munkájában ma már 9 helyszínen 300 tervező vesz részt, és 22 projektet valósítottak meg. Néhány példa: a Mérnökök határ nélkül szervezettel együtt áttervezték a Hyppo roller víztartályt, így optimalizálták a szállítási volument és megszüntették a szivárgást. Az utcán élő emberek helyi egyesületével közösen táskává összehajtható függőágyat terveztek. A Metropolis Books kiadó nemrég jelentette meg Emily Pilloton könyvét Design Revolution címmel."

Emily Pilloton: Design Revolution: 100 Products That Are Changing People's Lives. 304 p. Thames & Hudson, 2009.
Kép forrása: http://curated.stampede-design.com/2016/05/designing-social-good/

Az ismertető forrása: http://www.sztnh.gov.hu/hu/testuletek/mft/icsid-kongresszusrol-szingapur
A könyv PDF-ben /381 MB/

Nikos A. Salingaros: Az antiépítészet és a vallás

2016-07-27T08:00:00.000+02:00

Amikor meg akarunk magyarázni egy kulturális rejtélyt: miért dobta el a világ az érzelmileg vonzó épületeket és helyettük miért fogadott el olyanokat, melyek szó szerint beteggé tesznek minket – komoly akadályokba ütközünk. Nem arról van szó, hogy az emberbarát épületek építési módszerei ismeretlenek, vagy hogy nincsenek építészek, akik ilyeneket tudnának építeni – a társadalom tudatos döntést hozott, hogy azt fogja építeni, amiket épít. Ezenfelül hatalmas energiát fordítanak az emberek meggyőzésére, hogy korunk épített környezete jó, miközben majdnem mindenki érzései ellentétesek ezzel. Egy alapvető szakadék van aközött, amit érzünk és amit mondanak nekünk, hogy éreznünk kell – vagy aminek tudomásulvételére kényszerítenek minket. E kérdések megválaszolása elvezet minket az építészetelmélettől a társadalmi hiedelmek és rendszerek témájához.

Szeretnék megvizsgálni egy gondolatot, melyet gyakran felvetnek az újtradícionalista építészek: hogy építészeti következményei tekintetében nem minden stílus egyenértékű; egyes stílusok romboló hatásúak nemcsak az épített környezetre, de a társadalom egészére is. Ellentétben a feltételezéssel, melyet korunk kultúrája lelkesen elfogad, az avantgárd nem ártalmatlan. A stílus-pluralizmus egy veszélyt rejt magában, mert kultuszokat enged be a társadalomba, és ezek a kultuszok le akarják rombolni a társadalmat.

Fordította: Bobkó Csaba
A szöveg magyar forrása:
http://ordoguzo.blogspot.hu/2013/12/nikos-salingaros-az-antiepiteszet-es.html

Megjelent: - Sacred Architecture, 7. szám (Ősz/Tél 2002), 11-13.oldal. - Az "Anti-architecture and Deconstruction" c. könyv 6. fejezete. (Umbau-Verlag, Solingen, Germany, 2004).

Az angol szöveg eredeti internetes forrása: http://zeta.math.utsa.edu/~yxk833/antiarchitecture.html

A tanulmány PDF-ben /76 KB/

Bun Zoltán: Múltak között. Libeskind és a Sachsenhausen

2016-07-26T10:30:00.000+02:00

„A cél az, hogy embereket hozzunk ide: hogy megnyilatkozzanak, kitárulkozzanak és emlékezzenek. Ennek a helynek egyszersmind a reményt is szolgálnia kell, egy olyan helynek kell lennie, ahol azok, akik megpróbálják újraépíteni Németországot, megtalálhatják munkahelyüket, foglalkoztatott jövőjüket, az új természet felnövekedését, az elmélkedés lelki nyugalmát, a fizikai és szellemi lélek rehabilitációját: egy új Reggel ébredését…” /Daniel Libeskind: Mourning/

Berlin centrumától mindössze harminc kilométerre fekszik Oranienburg, kis előváros, egyedi és egyetemes jelentésű, sőt egyedi és egyetemes jelentőségű hely, mely magába sűríti az emberiség huszadik századi katasztrófájának minden mozzanatát, s mely az ezredfordulóra bizonyosságok és hiányok, élő és eltörölt múltak, felejtés és emlékezés között őrlődik; mert az urbánus szövetbe beékelődött egy parazita, ami az őt körülvevő organizmusból táplálkozott, egyszersmind részévé is vált annak: egymást kölcsönösen éltették és pusztították, mígnem az élősködő már nem működött tovább. Ám zárványként megmaradt a folytonosan lüktető-áramló szervezetben; a halott test, olybá tűnik, továbbra is ezer sejtszállal kapcsolódik környezetéhez, közös múltjuk és annak minden hatása atomi szinten is jelen van: nem eresztik egymást, nem ereszthetik, hiszen a parazita fogva tartja gazdatestét, azt a testet, amiből maga is kinőtt, aminek emlékeznie kell arra, miképp uralkodott el rajta a beteg csomó, miképp próbálta legyőzni azt, hogyan tarthatott el a gyógyulás oly hosszan, és miért nem vetette ki magából az elhalt részt a megerősödő szervezet máig sem.

Forrás: A zsarnokság szépsége – Tanulmányok a totalitarizmus művészetéről, Kalligram, Pozsony, 2008, szerk.: Széplaky Gerda, 215-224.
A tanulmány PDF-ben /4 MB/

Bun Zoltán: Hogyan lett a folding, avagy ezredvégi építészetelmélet Cache mestermunkájának tükrében

2016-07-25T10:08:00.000+02:00

Bernard Cache (1958) Mozgó Föld. A territóriumok bebútorozása című könyvének jelentősége csak komplikáltságához mérhető. ”Piszkos elméletről” van itt szó, a szilárd, intézményesült, logikusan építkező gondolatmenetek ellentétéről, ezért nem könnyű követni sem Gilles Deleuze-t, a szellemi mentort, sem Cache-t, sem ezt az interpretációt. Folytonosan újabb és újabb fogalmakat és gondolatmeneteket fogunk bevezetni, illetve újjáformálni, ez jelenti majd az olvasás alapvető nehézségét. De az erőfeszítés megéri, mert a befogadás kísérlete nagy segítséget adhat a kilencvenes-kétezres évek (építészeti) gondolkodása alapjainak megértéshez.

Cache, miután megszerezte építészdiplomáját Lausanne-ban, Deleuze irányításával Párizsban filozófiai oklevelet szerzett. Ekkor, a nyolcvanas évek közepén a tudományos és művészeti területek, diszciplínák közötti átjárás az egyik legfontosabb és leginnovatívabb gon-dolkodási terepnek számított. Ekképpen Deleuze legendás egyeteme, az Université de Vincennes is egyfajta kísérleti iskola volt, ahol a különböző évfolyamra járók, diákok és külsősök, filozófusok és nemfilozófusok is ugyanazt az előadást hallgathatták, amely ráadásul kötetlen volt, a kereteket feszegető és interaktív. Vincennes így a hatvannyolcas – a szellemet-intézményt felszabadítani akaró – célkitűzések részleges megvalósulásának is tekinthető, illetve hátterét képezi az alábbiakban taglalandó deleuze-i gondolkodásmodellnek is. Nem véletlen tehát, hogy a korban egyébként is termékeny és kiemelkedő jelentőségű francia filozófiai iskola, például Derrida és Foucault mellett, itt is nagy hatást gyakorolt az építészetelméletre. Ennek alapja Cache és Deleuze – írásaikban is lekövethető – együttgondolkodása.

Forrás: Utóirat. A Régi-új Magyar Építőművészet melléklete 9 (3) 2009, 22-33.
Kép: Bernard Cache, korai CNC-kísérletek rétegelt lemezzel
http://sperrault.tumblr.com/post/9661617243/complexitys-bernard-cache-early-plywood-cnc
A tanulmány PDF-ben /14 MB/

Bun Zoltán: Építészeti gondolkodás az analóg és a digitális világ határán

2016-07-24T10:05:00.000+02:00

Az 1970-es években a ”nyugati gondolkodás” középpontjában olyan modernizmus-kritikák álltak, melyek már nemcsak az időben visszafelé fejtették ki ellenálló tevékenységüket, hanem saját korukat, a posztmodernné váló világot is távolságtartással próbálták kezelni. El akarták kerülni a modern egyetemességre, teljességre való törekvését, zárt, logikus, hierarchikus modellekben való gondolkodását, de az erre cinikusan reagáló, az ellentéteket hangsúlyozó, az elit/köznapi kettős kódjával kétes népszerűségre törő modern utáni elképzeléseket is. Ilyen megközelítéssel a jellemzően a francia filozófiai területen uralkodó különbség- vagy differenciaelméletek éltek, melyek (részben 1968 céljai, a gondolkodást felszabadítani akaró törekvései mentén) a merev, rögzített rendszerek ellen érveltek; a típusok, minták által kötelezően előírt azonosságok helyett a különbségekre és az azok közötti állandóan változó viszonyrendszerekre helyezték a hangsúlyt.

Kelet-Közép-Európából nézve nem lehet ugyanakkor szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy az itt – a nyolcvanas évek végén – bekövetkező történelmi-politikai változások szintén nem kis szerepet játszottak abban, hogy a posztmodern életérzés vagy legalábbis az a bipoláris fajtája, mely eladdig meghatározta a nyugati félteke kultúráját és kapcsolatait, megszűnt létezni. A korábban három részre tagolt glóbusz egy csapásra kétrétűvé vált, a nyugat, a kelet és a kihasználtak szembenállása az ígéretes koncepció szerint fejlettek és még-épp-elmaradottak kölcsönös segítségnyújtására finomodott. Az utóbb, az ezredfordulóra nyilvánvalóvá váló problémák is innen eredeztethetők: egyfelől a kapitalizmus egykor volt mérlegnyelv-párjának, a szocializmusnak megszűnésével az alternatív rendszer lehetősége és a farkaséhes tőkét visszafogó erő is elhalt. Másfelől: az új világrendben a fejlettek már a posztmodernből akartak kilépni, míg az elmaradottak – kis túlzással élve – még csak a premodernből. A ”nagy egyesülés” következtében nemcsak a nyugat tört be, hanem a kelet és a harmadik világ is ki, mindenki a maga lezárt skatulyájából, és az így létrejövő végtelen pluralizmus, sokszínűség az egy és igaz kronológia megszűnését, a ”történelem végét”, a politika, a gazdaság, a társadalom, a kultúra és az építészet bizonyos szintű egymásban való feloldódását hozta magával. A szép új világban már nem léteztek elrendelt, mintának szánt ideák, hanem az egyediség, a szingularitás, a különbség megjelenítése vált céllá: az alternatív életformák, gondolkodásmódok, másságok elfogadása.

Forrás: Építés-Építészettudomány 37 (3-4) 2009, pp.: 383-387
Kép: Zaha Hadid: Plan One-North, Szingapúr,
http://www.urbanarchnow.com/2012/05/constructivism-modernism-part-1.html?view=timeslide
A tanulmány PDF-ben /43 KB/

Klein Rudolf: A modern építészet keleti vallási gyökerei

2016-07-23T09:48:00.000+02:00

A 20. századi modernizmus önmagát a racionális, funkcionális jelzőkkel, a technika és gazdaságosság szerepének hangsúlyozásával határolta el építészettörténeti hátterétől, amelyet túldíszítettnek és olyan hagyomány által terheltnek minősített, amely idővel elveszítette értelmét, tisztaságát és hatóerejét is. Vagyis a modernisták mindent megtettek annak érdekében, hogy megszabadítsák az emberiséget a hagyománytól és ‘dekulturálják’ az építészetet, miközben arra törekedtek, hogy megfeleltessék az úgynevezett gépkorszak igényeinek.

A modernisták zömmel az előbb említett célkitűzéseket tartották szem előtt, legalábbis jelszavak és elméleti írások szintjén. Ám a gyakorlatban a modernizmus amellett, hogy igyekezett megfelelni a technika és a technológia kihívásainak és az új funkcionális elvárásoknak, valójában mégis magába foglalt történelmi elemeket és hagyományokat, csak másféléket, mint eddig. Miután a nyugati építészettörténet két nagy vonulata, az ókori klasszikus és a keresztény-középkori kimerülni látszott, a modernizmus más hagyományokból merítette ihletét: a nyugati világ alapjait jelentő görög-római és keresztény kultúrkörök világán túllépve, illetve kibővítve azt, az iszlám, a buddhizmus és a judaizmus tradíciói felé fordult. Mindhárom esetben nem pusztán építészeti hagyományokról van szó – a judaizmusban ilyen nem is igen létezik –, hanem inkább azok vallási gyökereiről és (képző)művészeti megnyilvánulásairól. Elvétve egyéb, szintén nem nyugati hatás is jelentkezett a modernizmus során – ilyen a korai Bauhausra Johannes Itten révén ható mazdaznan,1 az antropozófia számos aspektusa Rudolf Steiner munkássága révén, melynek legfontosabb közvetítője a holland de Stijl mozgalom volt, és sok más hatás is, amelyekre azonban itt nem térek ki.

Forrás: régi-új Magyar Építőművészet, 2013/8, XIII. évf. 73. sz., Utóirat
http://meonline.hu/archivum/a-modern-epiteszet-keleti-vallasi-gyokerei/

A tanulmány PDF-ben /555 KB/

Katona Vilmos, Vukoszávlyev Zorán: Hely és identitás

2016-07-22T09:17:00.000+02:00

A kritikai regionalizmus koncepcióját Kenneth Frampton huszonkilenc évvel ezelõtt Kritikai regionalizmus. Az ellenállás építészetének hat pontja (1983) c. újszerû tanulmányában tette közzé. A tanulmány egy lista kíséretében született, amelyre Frampton azon építészek nevét jegyezte, akik választ találhatnak a globalizáció kérdésére. A genius locihoz való visszatérés, a hiteles építészet gyökerei után folytatott kutatás eredményei egy új modernizmus szükségességét vetették fel, amely azonban túl akadémikusnak bizonyult ahhoz, hogy a gyakorló építészeket is megszólítsa. Az „ellenállás” nem tudott forradalmi alternatívát megfogalmazni a már tankönyvekben oktatott „avantgárdhoz” hasonlóan, hiszen az építészeti hitelesség jelentését nem definiálta kellõképp.

A kritikai regionalizmus felvetéseit újra kell vitatni annak érdekében, hogy az – részben Walter Benjamin auradefiníciójának hatására – kitörhessen teoretikus burkából. Benjamin felismerése Gernot Böhme atmoszféraértelmezésével rokon, amely lehetõséget kínál arra, hogy a vitát elvont, „objektív” helyett tapasztalati szintre helyezzük. Törekvésünk az épületnek és lakójának, használójának közös jelenlétére, e jelenlét megtapasztalására irányul, mivel csupán ennek segítségével érthetõ meg igazán a regionalizmus számára alapvetõ fontosságú hely. Összefügg ez Peter Zumthor elõadásaival is, aki e megközelítést tervezõi praxisa szerves részének vallja.

Vajon lehet-e finomítani a kritikai regionalizmus elvi kategóriáin? Figyelmünket a tapasztalt valóság felé kell fordítanunk annak érdekében, hogy a megújuló identitás építészetét autentikus alapokra helyezhessük. Ki kell szélesítenünk Frampton ontológiai mélységû elvi kritériumainak alkalmazását, összevetve Mircea Eliade, Titus Burckhardt vagy René Guénon mûértelmezõ tanulmányaival, amelyek egy nem nyugati típusú építészeti érzékelés lehetõségét kínálják.

Európa regionális palettáján Magyarország hozzájárulhat a kritikai regionalizmus „kívülrõl érkezõ” elméletének újraértelmezéséhez, s egy új identitás megteremtésének forrásává válhat. Ezen feladatok teljesítésében is szerepet játszhat a Pannonhalmi Bencés Fõapátság történeti együttesét kiegészítõ új építmények ilyen szempontú elemzése, alkotói megközelítésmódjuk kritikai megvilágítása.

Forrás: Építés – Építészettudomány 40 (1–2) 141–197
Kép: Czigány Tamás, forrás: http://hazai.kozep.bme.hu/hu/apatsagi-boraszat-pannonhalma/
A tanulmány PDF-ben /4MB/

Perneczky Géza: A művészet vége

2016-07-21T09:11:00.000+02:00

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Art Cologne néven évente meg-rendezésre kerülő kölni művészeti vásáron Paul Maenz, a kései avantgárd egyik legsikeresebb menedzsere, szakított az addigi gyakorlattal, és nem a legválasztékosabb vagy legintellek-tuálisabb újdonságok közül mutatott be valamit, hanem Berlin-Kreuzberg hírhedten híres városnegyedének a vitatott értékű alternatív produktumaiból ragadott ki egy művészcsoportot, mégpedig azt, amelyik az End-Art névre hallgatott.

Az End-Art képviselői az undergroundban elmerülve éltek, műveiket, amelyeket a háztartásban vagy a gyerekszobákban felgyűlt objekt-hulladékokból rögtönöztek, illetve a boltok bejárata előtt talált és darabokra szaggatott hullámpapír-dobozokra festettek, többé-kevésbé közösen alkották, és így, mintha csak a természeti népek tárgyi kultúrájának a darabjairól lenne szó, teljesen anonim módon állították ki. Az Art Cologne fárasztóan nagyszabású és előkelő légkörében úgy hatott ez a bemutató, mintha a vásáron látható kevés igazi érték és a mindent ellepő tengernyi modernista giccs között valaki hirtelenül megszakította volna a suttogva folytatott alkudozásokat, és teli torokból obszcén vicceket kezdett volna mesélni. Mert az End-Art nemcsak a külvárosok alternatív levegőjét árasztotta, hanem (természetesen) rokonságot tartott a WC-feliratokkal vagy a falakra karcolt pornográf firkákkal is. Majdnem azt sugallta, hogy itt nem is annyira a művészet végéről van szó, hanem sokkal inkább a művészet feltalálása előtti barbár időkről. Emlékszem, hogy Paul Maenz milyen elégedetten mosolygott, amikor odaléptem hozzá, hogy minden különösebb teketória nélkül megmondjam neki, hogy ez az egyetlen dolog az egész Art Cologne-on, amiből valami élet árad, és aminek a maga nyers módján talán még hitele is lehet. De valószínűleg még jobban örülhetett azoknak a sajtóbeszámolóknak, amelyek néhány nappal később úgy emlékeztek meg a Maenz féle End-Art bemutatóról, mint a progresszív galeristák körében terjedő határtalan cinizmus legújabb bizonyítékáról.

A tanulmánykötet PDF-ben /589 KB/

Nikos A. Salingaros: A Huszadik Század építészete mint Kultusz

2016-07-20T08:30:00.000+02:00

Arra a meglepő felismerésre jutottam, hogy az építészeket nem érdeklik az építészet törvényei. Ehelyett épületeiket művészeti divatok és rövidéletű filozófiai megfontolások alapján tervezik. Ugyanez a reakció váltotta ki kiváló kollégáim, Christopher Alexander és Léon Krier erőfeszítéseit az építészet tudományággá reformálására. Egy másik közelmúltbeli kísérlet volt Károly herceg kezdeményezése. Annak ellenére, hogy a brit közvélemény túlnyomó többsége támogatta az építészetről alkotott emberi felfogását, a herceg kísérlete végül kudarcba fulladt. Hogyan tudja az építész szakma ilyen sikeresen visszaverni a reformkísérleteket? Azt hiszem, hogy a válasz egy rendszer-jelenségben rejlik. Az építészet egy kultusz, és az utolsó dolog, amit egy kultusz szeretne, hogy egy egzakt tudományos diszciplínává alakítsák át. Ennek oka, hogy a két fajta rendszernek nagyon különbözőek a belső szerkezetei, amelyek kialakítják az ellenőrző hatalmi struktúrákat.

Nem létezik egyszerű átalakulás egy kultuszból egy logikai szabályokon alapuló tudományágba. Az építészet nincs stabillá téve a beérkező hatásokkal szemben úgy, ahogy a tudomány. A tudományban létezik nagyléptékű és hosszútávú rendszerstabilitás. Ezzel ellentétben a modern építészet , mint bármelyik más, nem racionalitáson és tapasztaláson alapuló hiedelemrendszer hajlamos a rendszer katasztrofális összeomlására, mert még kis változásokat sem képes tolerálni. Abban a pillanatban, amikor a társadalom úgy dönt, hogy elveti az építészetet, mint kultuszt és azt egy logikai tapasztalatokon alapuló szakmát képező építészettel helyettesíti, a jelenlegi építészeti hatalmi szerkezet meg fog szűnni létezni. Egy új emberek által képezett új hatalmi szerkezetet egy új oktatási rendszer fog támogatni. Az intézményes építész-elit tisztában van azzal, hogy további hatalma a jelenlegi rendszer fenntartásától függ, és hihetetlen erőfeszítéseket tesz a társadalom feletti uralma megőrzéséért.

Fordította: Bobkó Csaba
A szöveg magyarul: http://ordoguzo.blogspot.hu/2013/07/nikos-salingaros-huszadik-szazad.html
Forrás: INTBAU Volume 1, Essay Number 3 (November 2002)
Kép: http://www.ifpchicago.org/event/2015/8/21/tropical-millennium

A tanulmány PDF-ben / 77 KB/

Bun Zoltán: Diagram: Rajz és elmélet után

2016-07-19T08:30:00.000+02:00

2000 után a diagramot egyéni és épp ezért sokszínű értelmezésben használják mind az építészet, mind más tudományok területén, így célzatos rendszerezése, ”meghatározása” meglehetősen problematikus, ráadásul saját közegében irreleváns is lenne. Ugyanis az utóbbi évtizedek kritikus gondolkodása, melynek a ”korszerű diagram” maga is terméke, épp olyan irányba mutat, ahol a cél a modernitás egyetemes érvényű, rögzített, egyértelmű viszonyainak érvénytelenítése. Ahol a születés nem tipizálhat, nincs rasszizmus, holokauszt, apartheid, hanem egy egyesülő-alakuló világ az egyén egyediségének teremt lehetőséget. Ahol a jelentés nem definiált és nem az egyetlen, mindenki által elfogadott-kapott nagyelbeszélést hisszük el, hanem magunk alakítjuk szemléletünket ezernyi nézőpont relativitása közepette. Ahol nem a múlt vagy dogmatikus előírások határozzák meg egyértelműen a jövőt, hanem abba beleszól a véletlen is. Ezek a nézőpontok nem engedik meg, hogy a fogalmak ”eredeti” és állandó jelentéssel bírjanak, és azt sem, hogy az őket működtető, köztük viszonyt teremtő szabályok merevek maradjanak; immár a rendszer és elemei finoman módosulnak, az érvényességi mezők kitágulnak és összehúzódnak az aktuális körülményeknek megfelelően. A statikus-zárt létezést a dinamikus-nyitott átalakulás képzete váltja fel a gondolkodás minden megfolyó, egymásba kapaszkodó szintjén.

A diagramok értelemmezeinek közös része az a képességük lehet, mely valamilyen adathalmazok kölcsönös viszonyát, változását, arányát szemlélteti grafikus módon, ábrák vagy grafikonok formájában. Vagyis a diagramok egyszerre hozzák létre különböző tényezők összefüggéseit és ezek ábrázolását. Ahogyan Ben van Berkel, a UN Studio egyik vezetője, az ezredvégi építészeti diagramtörténet és ekképpen jelen írás egyik (Peter Eisenman melletti) kulcsszereplője általánosságban fogalmaz: a diagramok leginkább vizuális eszközként használhatók az információ sűrítésének céljából. Márpedig a 20. század vége felé közeledve az építész munkája – a világ megértésére tett kísérletek – során egyre több és egyre bonyolultabb adatbázissal és átláthatatlan összefüggésrendszerrel dolgozik, melyek kezelése rendkívüli nehézségekkel jár. A diagram használata ezen nehézségek feloldásában segíthet, s ezt felismerve terjedt el a fogalom a tervezés módszerének motorjaként, illetve a folyamat megjelenítőjeként az ezredfordulós gyakorlatban. Népszerűségét variábilis alkalmazhatóságának köszönheti, de épp eme dinamikus értelmezési lehetőség miatt nem lehet átfogó kritikus elemzésnek alávetni.

Forrás: 15th „Building Services, Mechanical and Building Industry days”, Debreceni Egyetem, Debrecen, 2009, szerk.: Kalmár-Kocsis-Csomós-Csáki, 406-413.

Kép: https://designbush.wordpress.com/2012/01/13/deconstructivism/

A tanulmány PDF-ben /5 MB/

Walter Gropius: A weimari Állami Bauhaus manifesztuma

2016-07-18T08:30:00.000+02:00

Minden alkotótevékenység végső célja az épület! Ennek díszítése valamikor a képzőművészetek elsőrendű feladata volt; e művészetek a nagy építőművészet elválaszthatatlan tartozékai voltak. Ma önelégülten, elkülönülve állnak; helyzetükön előnyösen csak minden alkotó ember tudatos együttműködése és kölcsönhatása változtathat. Építészeknek, festőknek, szobrászoknak újra meg kell tanulniuk megismerni és megérteni az épület egészének árnyalt tagoltságát; így hatja át műveiket újra, magától is az az architektonikus szellem, amely a szalonművészetben elveszett.

A régi művészeti iskolák azt az egységet nem teremthették meg. Hogyan is teremthették volna meg, hiszen a művészet nem tanítható. Az iskolákat újra a műhelynek kell felváltania. Legyen végre ismét építő a mintarajzolók és iparművészek rajzoló-festő világa! Ha az alkotótevékenység iránt vonzalmat érző ifjúság megint azzal kezdheti pályáját, hogy kézműves szakmát tanul, mint régen, a jövőben a terméketlen "művész" nem ítéltetik többé tökéletlen művészkedésre; készségei megnyitják előtte a kézművesség útját, ahol jeleset alkothat.

Mezei Ottó (szerk.): Bauhaus. Válogatás a mozgalom dokumentumaiból
A szöveg PDF-ben /501 KB/

Bun Zoltán: Cím nélkül

2016-07-17T08:00:00.000+02:00

Lényegtelen, hol kezdődött a történet, az sem fontos, mikor. Mindig volt, hol, nem volt. A hely úgyis csak átmeneti – az idő állandó. Ment az ember ősidők óta, házat nem vitt, csak emlékeket. Ő volt a kulcs, ő a folytonosság, emlékezete az évezredes fekete dobozzá gyűlt. Most visszatekint és elmélkedik a kozmopolita vándor, nyomokat őriz. Zsigereiben hordozza évezredek küzdelmének rejtett eredményeit. Az ideákat. Mobilis léggyökereken keresztül táplálkozik a hagyományból, folytonosan feltölti az elmúló tapasztalatok miatt újra-meg-újra fenyegető riasztó űrt belsejében. Hiszen nem válhat azzá, amit nem talál meg az emlékei között, Jean Améryvel szólva. Egyedül van? Sohasem és mindig. Másokkal együtt keres új helyet és azt meg is osztja velük. De memóriája nem lehet a közösségé. Az személyes és csak egy apró hányada fedhető fel. Ezekből az apró részekből áll össze viszont az a korkép, mely minden későbbi egyed tápláló talajául szolgálhat majd.

Előtte

Az értelmiségi diaszpóra-lét vándor-mintapéldánya Daniel Libeskind, az építész (építőmester?). Nemcsak zsidó vándor és éppenhogy az: az európai és az amerikai kultúra tradícióiból is táplálkozik. Hiszen, bejárta (talán belakta) a világot – Lodźot, Jeruzsálemet, Berlint, New Yorkot. Tanult, művelt zenét és matematikát és képzőművészetet és építészetet. Sok és sokféle gondolat, eszme és kényszer formálta, így mára zsigereiben hordozza évezredek küzdelmének rejtett nyomait. Egyedül lenne? Nem, szétszóratásában is közösségben él a kiválasztott nép. Hovatovább Libeskind nem az egyedüli – és meghatározó – zsidó alkotó a modern építészetben (gondolkodásban). Építésztársai a kétkedők, a bizonytalanok, az elmúló tapasztalatot újraértékelők és újrateremtők. Libeskind vállalja önmagát, de kérdéses, művei is vállalják-e önmagukat, nem tagadják-e környezetüket, tradíciójukat, alkotójukat? Kérdések ezek egyáltalán? És különösen érdekes a probléma felvetése Németországban. Berlinben. Azon a helyen, ahol a történelem, a kultúra, a közösség, ha nem is szóródott széjjel, de legalábbis megosztottan élt hosszú évtizedeken keresztül. Ahol a legfontosabb frusztráló tényezőt éppen a múlt értelmezése és éppen a zsidósággal való kapcsolat jelenti. És ahol tizenöt éve sok minden megváltozott és részben (újra) eltűnt. Az építész Libeskind egy évtizedig élt itt. Mindaddig, a vándorlás korai szakaszában, mint teoretikus-képzőművész volt jelen. Addig az építészet csak közvetve tűnt fel az életműben; nem produktumként (házként), hanem gondolkodásmódként. Például (a) rajzokban.

Kép: http://libeskind.com/
Forrás: Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra, Typotex, Budapest, 2008, szerk.: dr. Kerékgyártó Béla, pp.: 315-338. A tanulmány PDF-ben /14 MB/

Katona Vilmos: Genius Loci a kortárs szakrális építészetben

2016-07-16T08:30:00.000+02:00

Bár kortárs egyházi építészetről lehetséges a XX. századi liturgikus változások fényében is beszélni, e változások okát közvetlenül a modern ember szent-élményének átalakulásában találjuk. A szent-élmény részben a hely szellemének felfogása, értelmezése és szimbolikus megjelenítése által kapcsolódik az ember földi életéhez, így a szakralitás átalakulása a genius loci ontológiai történetébe illeszkedik. A heideggeri ontológia, Christian Norberg-Schulz építészeti fenomenológiája és a kritikai regionalizmus építészeti fordulatának Kenneth Frampton által javasolt princípiumai egymással találkoznak. Közös részüknek a Martin Heidegger, Gottfried Semper és Norberg-Schulz által is felvetett építészeti négyességek (fourfold) ontológiai és építészetelméleti párhuzamaiban jelentkező tektonika fogalma ad alapot, amely egyúttal az építészet belső szakralitására is rávilágít.

A hely szellemében mûködő immanens szent-élmény és a szent vallási-transzcendentális felfogásának találkozása csupán kevés esetben tudott megvalósulni úgy, mint Jørn Utzon, Mario Botta vagy Peter Zumthor egyházi építészetében, akiknek értékelését illetően kivételes konszenzus alakult ki az egyes építészetteoretikusok között. Az itt bemutatásra kerülő műveik a modern szakralitás egy-egy aspektusát elevenítik meg, amelyek megértéséhez szükséges korunk spirituális indíttatású építészetét a liturgikusnál mélyebb, építészeti fundamentumokhoz visszavezetni. Új kísérletet teszünk az ontológia, a tektonika, az építészeti kritika és a megvalósult épület közötti hídverésre, amelyek e tanulmányban a szakrális építészet szellemébe konvergálnak.

Forrás: Építés – Építészettudomány 38 (3–4) 359–399

A tanulmány PDF-ben /562 KB/

Hans Sedlmayr: Az építészet mint ábrázolóművészet

2016-07-15T09:01:00.000+02:00

1937-ben jelentette meg Heinrich Zimmer heidelbergi tudós A hindu templom szimbolikájához című tanulmányát.1 Ebben a következőket olvassuk: „Az épületek nem igénylik, hogy bármit is elképzeljünk: funkciójuk kimerül abban, hogy egy belsőt elkülönítsenek egy külsőtől, és egyszersmind megóvják azt. De a hindu templomok [lényege] nem merül ki ebben a célszerűségben: ábrázolásokként [Schilderungen], előképek másolataiként jelentést [Sinn] hordoznak” – vagy, hogy az alábbiakban még megalapozást kívánó megfogalmazást megelőlegezzük: olyan műalkotások, melyek az ábrázoló művészethez tartoznak. „Mahabalipur kősziklából kifaragott templomai, így közöttük Dhararaja-ratha (7. századi) temploma (47. kép) a maga sokemeletes, sziklából kifaragott, ernyőszerű [Doldenstande] tetőzetével, egymás fölé rétegezett dekoratív épület- és tetőzónáival, melyeknek patkóíves ablaknyílásaiból üdvözültek (ghandarva) tekintenek ki: mindez egy teraszos mennyei város plasztikus ábrázolása, azon isten túlvilági szférájában, melynek kultikus képe alant a cellában található. Az ilyen templomokat rathának (avagy vimanának), azaz szekérnek nevezik. Lebegő szekérvilágok, melyekben az istenek és a hozzájuk fölemelkedett üdvözültek lakoznak, azon lakhelyek mintája szerint, melyekkel a védikus bevándorlás korszakában a vándorló árják Indiába érkeztek. A sziklából faragott avagy faragott kövekből emelt, szekérszimbolikát tükröző templomok mellé, ezek mobil testvéreiként állíthatók azok a gigantikus fa felvonulási szekerek, mozgó épületek, melyeket az ünnepek alkalmával mint megannyi faragott frízzel és szoboralakkal teljesen beborított templomot fellelkesült zarándokok serege vontatott.”
Ha Zimmer szerint egyrészről „a világszekér eme régi leltári darabja” a védikus-árja vallás hozzájárulása „az őt befogadó későbbi hindu-indiai keverékvalláshoz, másrészről Meru, a centrális világhegy (zikkurat-templomokon felismerhető sumér-babilóniai képzetével rokon, 45. kép) ideája viszont az árja bevándorlást megelőző korszak óindiai kozmológiájából ered. Ez utóbbi a hinduizmus összindiai panteonjába az egyetlen hegy körül teraszosan elterülő isteni paradicsom előképeként talált utat.”

Forrás: Endrődi Gábor (szerk.): Szöveggyűjtemény a művészettörténet-írás történetéhez, Budapest, ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, pp.: 238-253.
Forrás: http://arthist.elte.hu/TAMOP_412/3_1_antologia.pdf

A tanulmány PDF-ben /231 KB/

Bun Zoltán: A poszt-kritikai építészet mibenlétéről

2016-07-14T08:00:00.000+02:00

„De a korábbi helyzetedben biztos azt mondták volna róla, hogy egy másodvonalbeli művész alkotása, aki féltékeny a gazdagabb kollégák sikerére, ugyanis már ott tartunk, hogy a piaci értelemben vett siker igazol és tesz érvényessé bármit, a siker lép az elméletek helyére, és senki sem képes messzebbre látni, abszolút senki.” (Michel Houellebecq: A térkép és a táj, Magvető, 2011, 173.)

Az építészetelméletben az 1960-as évektől jelent meg egyfajta kritikai megközelítés, mely különböző arányokban vegyítette a modernitás társadalompolitikai és a modernizmus esztétikai értékelését. Ezek összekapcsolásából és részben hatásosságuk növelése érdekében a kritikai elméletet több-kevesebb sikerrel megpróbálták átültetni a gyakorlatba is. Azonban az elmúlt két évtized jelentős változásai szinte minden terepen kikezdték a kritikai pozíciót és különösen a kritikai építészeti gyakorlat ideáját. Ez utóbbit eredetileg avantgárd ellenpontként a diszciplinaritás fenntartására szolgáló eszköznek szánták az elüzletiesedő, tömeges építészettel szemben. Noha 2000 után már sokan állítják, hogy a kritika – a határok meghúzása – helyett a gyakorlat-orientált pragmatizmus ”szabadsága” kerül inkább előtérbe az építészeti diskurzusban és tervezésben, sokkal fontosabb azt meglátni, hogy az elmélettel is foglalkozó építészek önképe változott meg a diszciplínát érő hatásoknak köszönhetően.

A kilencvenes évtized gazdasági fellendülése nyomán – többek között – nagyléptékű megbízásokkal, a szakmagyakorlás globálissá válásával és a rendkívüli digitális-technológiai fejlődéssel, valamint a sok újdonság által eredményezett bizonytalansággal kellett szembenézni az építészeknek is. Az építészeti kritikusság [criticality] és a pragmatizmus közötti elméleti vita generálói az 1990-es években fellépő fiatalabb építészgeneráció tagjai voltak, Ők útkeresésük és pozíciófogásuk során az építészeti gyakorlatot a teoretizálás elé akarták helyezni. Eszerint, noha korábban a kritika – mint lehetséges szellemi pozíció – releváns volt, most az ellenfeleit, azaz alternatíváit befaló globális kapitalizmus miatt más hozzáállást kell képviselni. A pragmatikus megközelítés, nagyon leegyszerűsítve, azért gondolja érvénytelennek a kritikai pozíciót, mert az nem lehet a rendszeren kívülálló, azzal szembehelyezkedő, azt tagadó. Az ilyen opponáló kritika érvénytelen válaszokat adna, mondják a fiatalok, ráadásul az ellene vívandó harcot kétfrontosnak állítják be. Egyfelől, nincs szükség az építészetelméletre, mint a kritikai gondolkodást fenntartó területre („az építészetelmélet vége” ), másfelől működésképtelennek mondják ki az ezen alapuló, a korábbi évtizedekben a nyugati építészettörténetben jelentős szerepet betöltő kritikai gyakorlatot. A kritikusság-vita két pólusa és hivatkozási pontja, melyek között az egyéni olvasatok elhelyezkednek: a kritikai projektet védők (például K. Michael Hays) részéről Peter Eisenman, míg a támadók (például Michael Speaks) részéről Rem Koolhaas.

Forrás: Utóirat. Régi-új Magyar Építőművészet melléklete 13 (10) 2013, pp.: 24-28.
A tanulmány PDF-ben /114 KB/.

Katona Vilmos: Hazai előhang a regeneratív építészet korszakához

2016-07-13T09:11:00.000+02:00

Időkelepcében vagyunk. Késve mind az öneszmélésben, mind a külső eszmerendszerek hazai alkalmazásában. A nyomkövetés életmóddá vált a politikában és az építészetben. Előbb a modernizmus, majd a posztmodern, ma még a regionalizmus, holnap valami holland… Lelkes fordítók segítségével érkezik országunkba az építészetelmélet. Örvénye újabb és újabb fogalmi disputákat kavar, miközben az építészet lényegi dimenziója elhomályosul. Maradt-e saját út számunkra?

Nehéz lenne elválasztani a hazánkra borult ködfelhőt az északi félgömb egészét beterítő globális viszontagságoktól. Nemzetközi követelésektől hangos éghajlatunk a távlati közös célok világos megfogalmazásának hiányától szenved. Egy-két tetszetős rigmus szárnyra kap: most az ökót ekhózza a világgazdaság kiürült csarnoka. A fenntartható fejlődésért hozott ideges intézkedések sorának vagyunk tanúi. Újdonságként hallgatjuk ezeket, mintha az újrahasznosítás, az energiahatékonyság és fenntarthatóság feltételei nem lennének eleve adottak a népi építészetben. Esztétikai viták kerekednek hely és identitás kapcsán, mintha nem ismernénk a manufaktúra, az építőhagyomány fogalmát és gyakorlatát! Mit takargat a regionalizmus óvatossága?

Forrás: Régi-Új Magyar Építőművészet 2012/2, pp.5-6

http://meonline.hu/archivum/archivum_2012_2/hazai-elohang-a-regenerativ-epiteszet-korszakahoz/

A tanulmány PDF-ben / 1 MB/

Jankovics Marcel (et al.) : Jelképtár

2016-07-13T07:00:00.000+02:00

Alapvető kézikönyv megírására vállalkozott a négy szerző: mintegy félezer címszó segítségével kalauzolják végig az olvasót – támaszkodva az összehasonlító mitológia, a néprajz, a vallástörténet és a szimbólumkutatás legfrissebb eredményeire – jel- és képvilágunk sokszor áthatolhatatlan erdejében. A lexikon közel ötszáz szócikke felöleli a legelemibb ábrázolások, a primitív kultúrák, a népművészet képnyelvét, és eligazít a nagy civilizációk művészeti, vallásos és tudományos kultúrájának – mára sokszor megfejtendő talánnyá vált – jelkészletében. A szerzők – és ez egy úttörő jellegű hazai kézikönyv esetében több mint indokolt – külön is gondot fordítottak a magyarság szellemi hagyományának, jelképi örökségének bemutatására és feltárására.

Forrás:

https://moly.hu/konyvek/hoppal-mihaly-szemadam-gyorgy-nagy-andras-jankovics-marcell-jelkeptar

Másfél évtized nem túl jelentős idő a jelképek évezredes életében, de a Jelképtár első kiadásának megjelenése után szinte divatba jött a jelkép-könyvek, lexikonok megjelentetése széles e hazában. Azt mondhatjuk, hogy a jelképkutatás reneszánszát éli, s ez a tény már önmagában is indokolja, hogy felújítsuk, kibővítsük ezt a mára alapművé vált könyvet. Első megjelenése óta meglepően sokan és sokat használták, különösen a rajzokat. Sokszor hivatkoztak a szócikkekre, az illusztrációk pedig rendre feltűntek a különböző kiadványok lapjain – azt mondhatjuk, közkinccsé vált a kötet. A szerzők évek óta készülnek egy új, bővített és javított kiadás elkészítésére. A hetedik kiadásban nem változtattak a kötet szerkezetén, csak új címszavakkal egészítették ki az anyagot, emellett több mint kétszáz új képpel lett gazdagabb a szótár, ami így – új, aktuális címszavakkal és képekkel kiegészítve – méltó utódja egy klasszikusnak.

Fotó: http://erdely.ma/ujkepek/2013/12/nagy/9321823.jpg

Forrás: https://www.libri.hu/konyv/hoppal_mihaly.jelkeptar-1.html

A könyv PDF-ben /33 MB/.