Vendégszerző: Koltai Mihály matematikai biológus

Mérésünk ugyan nincs róla, de eléggé elterjedtnek érződik az az elképzelés, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatások általában véve megbízhatatlanok és/vagy politikailag manipuláltak. 

Mennyiben indokolt ez az utóbbi két évtized közvetlenül az országos választások előtt készült és publikált előrejelzései alapján? Ebben a posztban 2002-ig visszamenőleg összeszedtem az európai parlamenti (EP) és országgyűlési (OGY) választások előtti utolsó méréseket, és intézetenként, illetve pártonként elemeztem őket. Minden választásnál az adott intézet a választáshoz legközelebb eső, de három-négy hétnél semmiképp sem távolabbi kutatását használtam¹ (lábjegyzetek a poszt végén), ha volt ilyen. A Tárki és a Századvég-Forsense 2006-os választás napi kutatásai miatt két exit poll is bekerült az itt elemzett adatbázisba (részletek és link az adatokhoz ebben a lábjegyzetben: ²).

A hibákat a “választani tudó biztos szavazók” kategória alapján számoltam ki, ahol ez meg volt különböztetve a “választani tudók” kategóriától. Bár az előbbi nem feltétlenül jobb előrejelzője a tényleges eredményeknek, de az intézetek maguk ezt szokták megjelölni “végső“ számként a választások előtt. Az előrejelzéseket az országos (belföldi) listás szavazataránnyal hasonlítottam össze, amiben nincsenek benne a külföldön leadott levélszavazatok, mivel a közvélemény-kutatások a szomszédos országokban élő magyarokra és a kivándoroltakra és leszármazottaikra nem terjednek ki.

Az egyes intézetek mérlege jelentősen különbözik. Keresésem alapján a Medián az egyetlen intézet amelynek 2002 óta az összes OGY és EP választás – összesen 11 választás – előtti napokban-hetekben volt publikált mérése, őket követi a Századvég (n=10) és a Nézőpont Intézet (n=8). Több, a 2002-2014 időszakban aktív cég ma már nem publikál kutatásokat (Ipsos, Forsense, Tárki), vagy meg is szűnt (Magyar Gallup Intézet, Marketing Centrum). 

1. ábra: A jelenleg is aktív intézetek rangsora átlagos négyzetes hiba (RMSE) alapján. Az n_választás oszlop a mért választások számát jelöli, az n_adatpont az adatpontok számát (egy választásra nézve a mért pártok számát). Minden választásnál az adott intézet választáshoz legközelebbi (általam megtalált) mérését használtam

A jelenleg is aktív intézetek közül, amelyek legalább három választás előtt publikáltak előrejelzést, a legalacsonyabb átlagos hiba-szint a Mediánnál van: az átlagos abszolút hiba (MAE) itt 2.15%, a nagyobb tévedéseket felerősítő átlagos négyzetes hiba (RMSE=root mean square error=gyökös átlagos négyzetes hiba) pedig 2.8% (egy tizedesjegyre kerekítve). Ennél kb. 25%-kal nagyobb átlagos hiba van a Nézőpontnál (RMSE=3.4) és a Závecznél (3.5).

A spektrum másik végén a Publicus (4.1, n=4), a Századvég (4.3, n=10), és az IDEA (4.4, n=4) van, a Medián hibaszintjének kb. másfélszeresével. Ennél is nagyobb a csak két választás előtt posztoló Republikon (4.6, n=2), illetve a már nem publikáló Tárki (4.8, n=5) négyzetes hibája.

A 2022-es OGY illetve 2024-es EP választáson megjelent több új intézet, amely 2-3% közötti átlagos négyzetes (RMSE) hibával mért, illetve a 21 Kutatóközpont (21KK), amely mindössze 1.1%-kal. Egy-két választás alapján ugyanakkor nehéz megítélni ebből mi következik: a Társadalomkutató például a legközelebb járt az eredményhez az OGY2022-n, de az ezt követő EP2024-en – holtversenyben a Publicus-szal és a Századvéggel – a legrosszabb előrejelzést produkálta. Ezek az újabb intézetek a 21KK-n kívül ráadásul a kormányhoz kötődnek, és soha nem posztoltak olyan választás előtt, ahol nem – mások szerint is – a Fidesz vezetett jelentősen. 2026 áprilisa ilyen szempontból is érdekes teszt lesz.

Van néhány intézet ahol a tévedéseknek mintha visszatérő “irányultsága” lenne, bár igazság szerint ilyen kevés szám alapján – kizárólag a számokból – robusztus következtetést nem lehet levonni; inkább az egyéb, kvalitatív jellegű információk árulkodók.

A Századvég szinte mindig felülmérte a Fideszt (7/10 választás), háromszor hibahatáron³ (>4%) felül, az EP2009-en a Nézőponttal együtt nehezen megmagyarázható mértékben (10 illetve 16%-kal). Emellett e két intézet többször jelentősen alulmérte a Jobbikot, illetve az EP2024-en 6-7%-kal a Tiszát. 

2. ábra: A jelenleg is létező és legalább kettő választás előtt mérést publikáló intézetek abszolút hibáinak eloszlása 2002-2024 közötti EP és OGY választásokon. A függőleges vonal az átlagos abszolút hibát jelöli, amit a felette lévő szám is mutat (zárójelben az előrejelzések száma).

A másik véglet az IDEA, amely mindig alulmérte a Fidesz támogatottságát (bár négyből háromszor csak 1-3%-kal) és hatból négyszer felülbecsülte a baloldali ellenzéki listákat (MSZP, DK illetve a 2022-es összellenzéket). Hasonló mintázat figyelhető meg a Publicusnál: itt is inkább a baloldali ellenzék – 2022-ben masszív, bár ez ekkor általános volt – túlbecslése volt a jelentősebb, mintsem a Fidesz alulbecslése (ami viszont 4/4 választásnál megfigyelhető volt, de csak egyszer 2% fölött).

Nem látszik ilyen “egyirányú” mintázat a Mediánnál és a Závecznél. A Fideszt a Medián hatszor alul-, ötször felülbecsülte: míg az alulbecslések sosem haladták meg a 3%-ot, a felülbecslések háromszor is 4-5%-osak voltak, tehát egyáltalán nem igaz, hogy a választási előrejelzéseik a Fideszre nézve szisztematikusan vagy akár csak többnyire kedvezőtlenek voltak. Ugyanők általában enyhén túlbecsülték az MSZP-s illetve összellenzéki listákat, de a tévedés nem haladta meg a 3-4%-ot és szinte mindig kisebb volt, mint más cégeknél. A Medián négyből kétszer jelentősen alábecsülte a DK-t választási méréseiben (az EP2019-en gyakorlatilag mindenki más is), kétszer pedig tökéletesen (<1% hiba) mérte – fölül viszont egyszer sem becsülte. 

A Závecz négyből háromszor mindössze 0-2%-os hibával jelezte előre a Fidesz szavazatarányát, 2018-ben pedig 4%-kal becsülte alá. Ugyanők hatból háromszor 2-3%-kal becsülték túl a baloldali ellenzéket, az EP2019-en a túlbecslés 5% volt (MSZP-PM lista), az OGY2022-ben pedig 10%-os; de az 5%-os alulbecslés (EP2019 DK lista) is előfordult egyszer. 

3. ábra: Hibahatáron kívüli tévedések aránya az összes becslésből a jelenleg is aktív, legalább két választás előtt mérést publikált intézeteknél

Mi a helyzet a súlyosabb (>4-5%) tévedések gyakoriságával? A legalább három választásra előrejelzést készítő intézetek közül a Mediánnál az összes becslést nézve (59 db) kb. hétből egyszer gyakorisággal (15%) fordult elő 4%-nál nagyobb tévedés és kb. tizenkettőből egyszer (8.5%) 5%-nál nagyobb. Ez messze a legalacsonyabb arány az említett mezőnyben. A Nézőpontnál a >4% tévedések kb. 1.5-szer ilyen gyakran fordultak elő (becslések 22%-a), a Századvégnél (27%) és a Závecznél (25%) még gyakrabban. A IDEA, Republikon és Publicus intézeteknél az összes becslés több mint 30%-a 4%-nál nagyobb tévedést mutatott.

Néhány választáson egy-egy pártot szinte mindenki jelentősen alul- vagy fölülmért. Ilyen volt az EP2009 és OGY2010 választáson a Fidesz szavazatarányának felülbecslése. Az EP2009-en a Jobbik, az EP2014-en és EP2019-en a DK jelentős alulbecslése volt általános, míg az EP2019-en a Momentumot, az EP2024-en pedig a Tiszát (itt kivétel volt a 21KK) becsülte mindenki alá. Itt mintha az a tendencia lenne kivehető, hogy az éppen felívelő erőket alulmérik (erről ld. a Vox Populi-n korábban: https://tinyurl.com/k2ef3k44). 

A leghíresebb-hírhedtebb példa alighanem az összellenzéki lista 2022-es felülbecslése. Fontos kiemelni, hogy az OGY2022-n a rendszeresen mérő intézetek – a kormányhoz kötődők is – szinte mind jelentősen, hibahatáron túl (6-11%) felülmérték az ellenzéket, csak a Mediánnal, illetve az ekkor először posztoló Társadalomkutatónál és Real-PR-nél volt a felülbecslés hibahatár közeli (4-5%). Ez egyben azt is jelentette, hogy az OGY2022-n a Medián és a jobban szereplő kormányközeli intézetek (Real-PR, Társadalomkutató) majdnem azonos számokat közöltek. Szintén majdnem azonos – kb. ugyanannyira és ugyanarra “félrement” – számokat közölt ekkor a Závecz illetve a Századvég és a Nézőpont: mindegyik túlbecsülte az ellenzéket és alul a Fideszt. 

4. ábra: A jelenleg is létező és legalább három választás előtt mérést publikáló intézetek hibái az EP és OGY választásokon. Kék szín=alulbecslés (negativ érték, a jósolt eredmény kisebb volt a valósnál), piros=felülbecslés

Az intézetek közötti masszív divergencia csak kb. 2024 ősze óta jellemző, amikor is a nem-kormányzati intézetek Tisza vezetést kezdtek jelezni. Ez a helyzet valamennyire a 2002-es választások előtti szituációra emlékeztet (de sokkal nagyobb számbeli eltérésekkel), amikor a Századvég-Tárki és a Magyar Gallup jelentős Fidesz előnyt jósolt és egyedül a Medián jelzett előre döntetlen közeli Fidesz vs. MSZP eredményt és ezáltal kormányváltást. Akkor, 2002-ben, a Mediánnak lett igaza, helyesen (+1%) becsülve meg a Fidesz szavazatarányát, míg a Gallup és a Századvég-Tárki 5-6%-kal túlbecsülték. Kicsiben megismétlődött ugyanez 2006-ban is, amikor a Magyar Gallup, a Századvég-Forsense és a Tárki is 3-4%-kal túlbecsülték a Fideszt, míg a Medián csak 1%-ot tévedett. 

Az utolsó három tábla mutatja az összes választásra számolt átlagos hibát előbb választásonként, aztán pártonként, és végül intézetenként. Csak a legalább két választás előtt posztoló intézetek adatai szerepelnek az ábrákon. Az itt megjelenő intézetek közül ma már nem létezik vagy nem aktív a választási kutatásokban a Szonda, a Gallup, és a Tárki.

5. ábra: Az egyes intézetek átlagos négyzetes hibái (RMSE) választásonként csoportosítva, 2002 óta

6. ábra: Az egyes intézetek átlagos négyzetes hibái (RMSE) pártonként csoportosítva, 2002 óta

7. ábra: Az egyes intézetek átlagos négyzetes hibái (RMSE) intézetenként csoportosítva és pártokra lebontva, 2002 óta. Zárójelben, hogy az adott pártot az adott intézet hány választáson mérte

A múltból nem feltétlenül következtethetünk a jövőre. De tudni róla mindenesetre nem árt.

-kmb- azaz Koltai Mihály

A szerkesztő függeléke (-tg-)

Az egyes választások előtt a közvélemény-kutatók által posztolt összes választáskutatási adat, időnként exit poll vagy “szakértői becslés” megfeleléséről a tényleges választási eredményekben az alábbi publikációkban talál további részleteket:

1990-1998-as választások: Tóka Gábor. 1998. „Választási közvélemémy-kutatások és előrejelzések 1998-ban.” Jel-Kép Vol. 19 Issue 4, pp. 53-76. URL: https://drive.google.com/file/d/1uKGEHmhb3hg_KNl3p-wQ_ypJmWuVzsjc/view?usp=sharing    

Fischer György. 2001. Hihetünk-e a közvélemény-kutatásoknak? Hogyan készülnek, és mennyire pontosak a közvélemény-kutatások? Budapest: Bagolyvár.

1990-2002-es választások: Fischer György. 2005. “Sikerek és kudarcok magyarországi választási elõrejelzésekben.” In: Magyarország politikai atlasza, szerk. Mészáros József és Szakadát István. Budapest: Gondolat, pp. 13-36.

2002-es választás: Tóth István János. 2002. „Szisztematikus eltérések a pártpreferencia-vizsgálatok eredményeiben.” In: Társadalmi riport 2002, szerk. Kolosi Tamás, Tóth István György és Vukovich György. Budapest: Tárki. URL: https://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a839.pdf

2006-os választás: Marián Béla. 2006. „A várható választási eredmények modellezése – Mirõl adnak hírt a pártpreferencia-kutatások?” In: Mérésrõl mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései, szerk. Angelusz Róbert és Tardos Róbert. Budapest: DKMKA, pp. 135-162.

1990-2006-os választások: Karácsony Gergely és Lakatos Zsuzsa. 2006. “Választási előrejelzések Magyarországon, 1990–2006. Sikerek, tévedések és tanulságok.” In: Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései, szerk. Angelusz Róbert és Tardos Róbert. Budapest: DKMKA, pp. 185-217.

2010-es választás: Lakatos Zsuzsa. 2011. „Választási előrejelzések.” In: Új képlet. Választások Magyarországon, 2010, szerk. Enyedi Zsolt, Szabó Andrea és Tardos Róbert. Budapest: DKMKA, pp. 241-269. URL: https://web.archive.org/web/20140408043156/http://www.valasztaskutatas.hu/kiadvanyok/uj-keplet/lakatos-zsuzsa-valasztasi-elorejelzesek  

2014-es választások: Kmetty Zoltán. 2014. „Választási előrejelzések.” In: Választás 2014: Kampány, közvélemény, új szabályok, szerk. Szomszéd Orsolya. Budapest: Nézőpont Elemzőintézet Nonprofit Kft. 2014, pp. 53-60.

2018-as választások: Závecz Gergő. 2018. „A 2018-as magyarországi országgyűlési választást megelőző közvélemény-kutatások.” In: Várakozások és csalódások. Parlamenti választás 2018, szerk. Böcskei Balázs és Szabó Andrea. Budapest: MTA TK-PTI, pp. 455-483.

Tóka Gábor. 2024. „A 2018-as választási közvélemény-kutatásokról fennmaradt szörnyű kudarc emlékét egyáltalán nem támasztja alá az adatok korrekt elemzése.” Vox Populi blog, 2024. május 20. URL: https://kozvelemeny.org/2024/05/20/a-2018-as-valasztasi-kozvelemeny-kutatasokrol-fennmaradt-szornyu-kudarc-emleket-egyaltalan-nem-tamasztja-ala-az-adatok-korrekt-elemzese/

2019-es európai választások: Tóka Gábor. 2024. „A 2019. májusi európai választások előtt megjelent választási közvélemény-kutatások pontatlanságai: tanulságok 2024-re.” Vox Populi blog, 2024. május 17. URL: https://kozvelemeny.org/2024/05/17/a-2019-majusi-europai-valasztasok-elott-megjelent-valasztasi-kozvelemeny-kutatasok-pontatlansagai-tanulsagok-2024-re/

2022-es választások: Tóka Gábor. 2024. „Miért tévedtek akkorát a választási közvélemény-kutatások 2022 tavaszán, és mi várható ez alapján 2024-ben?” Vox Populi blog, 2024. május 27. URL: https://kozvelemeny.org/2024/05/27/miert-tevedtek-akkorat-a-valasztasi-kozvelemeny-kutatasok-2022-tavaszan-es-mi-varhato-ez-alapjan-2024-ben/  

1990-2022-es országgyűlési választások: Stefkovics Ádám. 2024. Hova tovább, magyar választáskutatás? Budapest: Századvég Kiadó.

2024-es európai választások: Tóka Gábor. 2024. „2024-ben ismét jól eltalálta az országos eredményeket az összes választási előrejelzések átlaga, de néhány durva melléfogás komoly magyarázatra szorul.” Vox Populi blog, 2024. június 19. URL: https://kozvelemeny.org/2024/06/19/2024-ben-ismet-jol-eltalalta-az-orszagos-eredmenyeket-az-osszes-valasztasi-elorejelzesek-atlaga-de-nehany-durva-mellefogas-komoly-magyarazatra-szorul/

Lábjegyzetek

1. Minden választásnál megpróbáltam megtalálni az adott intézet választáshoz legközelebbi mérését, a választás előtt maximum két-három héttel (általában ennél közelebb). Bizonyos intézetek egy adott választás előtti hetekben többször is mértek, ilyenkor is a legutolsó mérést használtam, akkor is, ha a korábbi mérés esetleg jobb volt. Volt néhány választás, ahol bizonyos intézetek nem pontbecslést (egy számot) adtak meg, hanem egy sávot; ezeknek a középértékét használtam a hibaszámításnál. A fenti táblázatban az összes adatpontnál ott van az eredeti url; különösen kb. 2018 előtt gyakran a Web Archive-ra volt szükség, hogy bejöjjön a keresett oldal. Korrekciókat szívesen fogadok a Vox.Populi.HU gmail címen. ︎
2. Összes adat url-lel: https://tinyurl.com/2nkvphmr (google docs táblázat)
   Az ábrákat generáló R kód: https://tinyurl.com/4nfxmr34 (R file google drive-on). ︎
3. Valójában a becslések szinte mindig súlyozásokat is tartalmaznak, mivel egyes alcsoportoknál jóval kisebb minták is vannak, mint a teljes népességben való súlyuk. Emiatt a tényleges “hibahatár” valószínűleg szinte mindig nagyobb 4%-nál, de konvencionális kb. ezt szok’s “hibahatárnak” mondani a “biztos pártválasztó” kategória tekintetében, és ezért az egyszerűség kedvéért ebben a cikkben is ezt tettem. ︎

Miként számolja ki a várható egyéni kerületi eredményeket a Vox Populi blog?

Alább részletesebben is elmagyarázom és számszerűen bebizonyítom, hogy igen jól előrejelezhetők egy következő országgyűlési választásokon az egyes egyéni választókerületekben várható eredmények két dolog segítségével. Az egyik egy “TISZA …%, Fidesz …%, Mi Hazánk …%, [stb.]” számsor arról, hogy milyen országos listás eredmények mellett lennénk kiváncsiak arra, hogy mi történhet a 106 választókerület bármelyikében. Ez azért fontos, mert magától értetődőleg Kaposváron, Mezőtúron és Budapest szívében is más eredmények várhatók, ha országosan nagyon népszerű lesz egyik vagy másik párt, míg a másik szétesik, hanyatlik, betlizik.

A második egy elképzelés arról, hogy miként térhet el az egyes választókerületekben a pártok egyéni jelöltjeinek a támogatottsága az országos listás eredménytől. Az általam a 2026-os választás tekintetében használt feltevéseket itt ismertettem részletesen sok-sok hónappal ezelőtt. Ezzel ezúttal nem traktálom már, de ebben a táblázatban megtalálja a számszerű lényeget. A táblázat azt mutatja meg, hogy feltevéseim szerint milyen irányban és hány százalékponttal térne el a 2026-os választás várhatólag legfontosabb indulója helyi jelöltjeinek egyéni kerületi szavazataránya a párt országos (levélszavazatok nélkül számított) listás eredményétől. Itt pedig egy ugyanilyen tartalmú, és teljesen azonos feltevéseket követve készült táblázatot talál Magyarország településeiról.

A fenti két dologgal sokféle országos eredmény mellett is egyszerűen kiszámítható az, hogy mi várható az egyes választókerületekben. Azért lehet ugyanazt a választókerületi táblázatot használni a reálisan elképzelhető országos eredmények meglehetősen tág színskálája esetén, mert a magyar választások tekintetében évtizedek óta jól megállja a helyét az “egyenletes változás” hipotézise, ami azt várja, hogy egyik választásról a másikra az ország minden helyén nagyjából ugyanannyival változik egy-egy párt támogatottsága. A hipotézis hátteréről és igazságtartalmáról itt olvashat egy külön posztot. Az alábbiakban részletesen bemutatom még később, hogy ezzel a módszerrel 2022-ben a 106 egyéni választókerületből 104-ben pontosan el lehetett találni a győztest akkor, ha az ember jól saccolta meg az országosan várható szavazatarányokat. Az utóbbi persze senkinek sem sikerült 2022-ben túl fényesen, de a “106-ból 104” teszteredmény egyértelműen mutatja, hogy az “egyenletes változás” a szó szoros értelmében természetesen pontatlan feltevése és az évekkel korábbi választási eredményekből való kiindulás egyáltalán nem akadályai annak, hogy sokkal pontosabb előrejelzéssel szolgáljon ez a módszer, mint a helyi közvélemény-kutatások, vagy akár egy a választás napján készült hatalmas exit poll valaha is képes lehetne.

Mit mutatnak az egyéni kerületekben végzett közvélemény-kutatások és miért nem érdemes őket választási előrejelzésre használni?
Logikus, ám mégis teljesen téves a feltételezés, miszerint közvélemény-kutatásokat kell végezni az egyes egyéni kerületekben ahhoz, hogy megbecsülhessük azok várható eredményét. Ennek ellenére, az irántuk érdeklődők kedvéért a 2026-os választásokig részletes kommentárokat posztolok az összes a nyilvánosságban megjelenő egyéni kerületi kutatáshoz, és a poszt végén egy teljes listát adok ezekről. Továbbá összeszedem itt az érdemi érveket és bizonyítékokat is az ilyen egyéni kerületi kutatások lehetséges hasznáról illetve haszontalanságáról Magyarországon. A jelen cikknek ez a része folyamatosan bővülni és változni fog tehát egész addig, amíg ez a bevezető mondat el nem tűnik innen, és legutóbb 2025 december 18-án frissült.

Az ilyen kutatások nehézségeit jól szemlélteti a Publicus Intézet 2025. őszén a Budapest 13-as OEVK-ban (ennek központja Budapest XV. kerülete) végzett telefonos felmérése. Ilyen hosszú idővel egy választás előtt nehéz előre megmondani, hogy melyik párt színeiben ki fog indulni. A Publicus kutatása egy olyan listát használt, amin – 2025 decemberi információim szerint – a DK, a Fidesz és a Mi Hazánk várható jelöltjét helyesen nevezték meg, de a TISZA előválasztásán induló három jelölt közül csak az egyiket sikerült helyesen megtippelniük (és az nem az előválasztást megnyerő Müller Anna volt), a Jobbik várható jelöltjével kapcsolatban alighanem tévedtek, a Kutyapárttal kapcsolatos saccuk pontossága pedig e sorok írásakor még nem ítélhető meg. Lévén soha nem vált ismertté más kutatás erről a környékről és ebből az időszakból, nem tudjuk megmondani, hogy más kutatások is hasonló eredményre jutottak volna az akkori hipotetikus jelöltek ismertségéről és kedveltségéről, mindenesetre 2025. október 3 és november 6 között a Publicus mérése szerint a DK várható jelöltje, Barkóczi Balázs volt a legismertebb és legnépszerűbb jelölt, jelentősen megelőzve a fideszes Németh Balázst is. Az eredmények óvatos kezelését indokolja azonban, hogy a szomszédos Zuglóban ugyanez az intézet mennyire különlegesen nagyot tévedett Horváth Csaba MSZP-s polgármester újraválasztási esélyeivel kapcsolatban 2024-ben (egy héttel a választás előtt a választáson harmadik helyen, a győztes Momentumos jelöttől 15%-kal lemaradó polgármestert a választási eredményben látottnál 26%-kal magasabb támogatottsággal biztos első helyezettnek találták).

Az adott kutatás csak a pártok listás támogatottságáról mutatott be szavazási szándékokról szóló adatokat, és azok nem ébresztenek erős hitet az eredmények hihetőségével kapcsolatban. Az alábbi táblázat (nagyobb felbontásban ld. itt) érzékelteti a problémát azzal, hogy egymás mellé teszi azt, hogy miként különböztek ennek az OEVK-nak a 2024 decemberében újrarajzolt határain belül a különböző pártlisták támogatottságai az ugyanakkor megfigyelt országos támogatottságuktól 2022 áprilisában az utolsó országgyűlési választáson, 2024 júniusában az utolsó európai parlamenti választáson, és 2025 őszén a Publicus helyi kutatása és nagyjából ugyanakkor végzett országos reprezentatív kutatása között. Lábjegyzetben olvashatja el a részleteket arról, hogy pontosan miként álltak elő ezek a számok.¹

Amint látható, a Publicus 2025-ös adatai annyiban egybecsengenek a közelmúlt választási eredményeivel, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk neve mellé negatív, az ellenzéki pártok neve mellé pedig szinte kivétel nélkül csak pozitív szám kerül a táblázatban. Ez azt jelenti, hogy míg az utóbbiak jobb, addig a Fidesz és a Mi Hazánk rosszabb eredményeket ér el ebben a budapesti OEVK-ban, mint országosan. Abban azonban rendkívül élesen ellentmond a választási eredményeknek a Publicus mindkét adatsora, hogy a Fidesz esetében a választásokon megszokott 11-12% helyett csak egy százalékpontos különbséget találnak a BP13 és az országos támogatottság között. Ez már csak azért sem hihető, mert az Iránytű Intézet ötezer fős 2025 őszi mintájában ugyanez a különbség számításaim szerint 7, míg a 21Kutató 2025 őszi budapesti és országos vizsgálatait összehasonlítva 9 százalékpont (ugyanis Budapest egészében erősebb a Fidesz, mint a BP13-at is magában foglaló északi részén). A Publicus országos és helyi kutatási eredményei tehát nem konzisztensek egymással, amit alighanem az okoz, hogy vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő hibás. Mivel a Publicus országos adatai 2025 őszén csak a DK esetében tértek el jelentősebben a többi kormányfüggetlen intézetek adataitól, ezért valőszínűleg a helyi kutatás volt az, amelyikben valamilyen oknál fogva erősen túlreprezentáltak voltak a Fidesz-támogatói.

Mivel hasonló furcsaságok más kutatóintézetek helyi kutatásaiban is rendszeresen előfordulnak, ezért a fenti táblázat semmi esetre sem a Publicus kritikájaként értelmezendő, hanem inkább a helyi kutatások általában véve is súlyos mintavételi problémáinak lehetőségére igyekszik ráirányítani a figyelmet. A minden kutatót egyaránt sújtó módszertani probléma okait pedig majd alább részletesebben is elmagyarázom. De érdemes felfigyelni arra is, hogy a nyilvánosságra kerülő választókerületi kutatások hihetőségét ezen felül az is csökkenti, hogy könnyen beláthatóan kizárólag politikai pártok és jelöltek körében kereshetők a megrendelőik, nyilvánosságra hozatalukról pedig nyilvánvalóan a megrendelő dönt kampánykommunikációs megfontolások alapján (gyakran közös jelölt-állításról vagy visszaléptetésekről szóló pártközi alkudozások idején), és nagyon ritkán fordul elő hogy több ellenérdekelt fél is nyilvánosságra hozna ugyanarra az OEVK-ra vonatkozó, összehasonlítható eredményeket.

A pontosabb információkon alapuló mérés érdekében a választáshoz közelebbi időpontban kellene felmérni a preferenciákat, de arra senkinek nincs elegendő kérdezője szerte az országban, hogy minden egyéni kerületben pár hónapon belül egy-egy sokszáz, akár ezer fős, mintát meginterjúvoljanak. Általában ezért inkább telefonos kutatásokat szoktak végezni a helyi minták lekérdezése során. Ám senkinek nincs megbízható, friss, egy-egy választókerület szavazónépességet tényleg jól reprezentáló telefonszámlistája. Ahhoz meg legfeljebb csak a kormánypártoknak van elegendő erőforrása – úgymint pénz és leköthető call centeri kapacitás – hogy pár hónap alatt az ország valamennyi választókerületében elérjenek egy használható méretű mintát úgy, hogy véletlenül kiválasztott telefonszámokat hívnak, és a megkérdezett lakóhelyének tisztázása után annak az OEVK-nak megfelelő kérdéseket tesznek fel.

Nagyszabású, az egész országot felölelő kutatások elvégzése pedig nem csak sok időt igényel, hanem valószínűleg csak alacsonyabb színvonalon, több hibával és hiányossággal végezhető el, mint a szokványos párszáz vagy ezer fős vizsgálatok. Ám még ha ezt a veszélyt is sikerülne elkerülni, akkor is könnyen belátható, hogy hetekkel vagy akár hónapokkal a választás napja előtt készült kutatások előrejelző képessége korlátozott. Ezt igazolja vissza a nyilvánosságban megjelent helyi kutatások számos alábbi példája is, plusz azok, amivel korábban itt meg itt foglalkoztam.

(folyt. köv.)

Számít-e az egyéni jelölt személye?

A 2026-os választásokig az alábbiakban megpróbálom összeszedni az érdemi érveket és bizonyítékokat erről a kérdésről. Ez a rész folyamatosan bővülni és változni fog egész addig, amíg ez a bevezető mondat el nem tűnik innen, és legutóbb 2026 december 7-én frissült.

Ha a szavazókat kérdezzük erről, akkor még a közelgő 2026-os választáshoz hasonló, a “menjen vagy maradjon a kormány” kérdésre kihegyezett választások előtt is jó páran vannak, akik kifejezetten fontosnak tartják a szavazatuk eldöntésében a jelölt személyét. Ez azonban alighanem csak egy újabb bizonyítéka a választói magatartás irodalmában egyértelműnek tartott igazságnak, hogy ti. szavazóként roppant kevéssé látunk bele a saját mozgatórugóinkba. Ha azokról kérdeznek minket, akkor csupán a társadalmi normáknak és a közbeszéd aktuális sallangjainak megfelelő válaszokat adunk, amik hiába őszinték, valójában félrevezetőek. A jelenséget tömören körülíró szellemességet Harry Truman egykori Demokrata párti amerikai elnöknek tulajdonítják. Amikor arról kérdezte egy újságíró, hogy szerinte “a jelöltre” vagy “a pártra” kell szavazni (az Egyesült Államokban jogi értelemben mindig a jelölt kapja a szavazatot, de a szavazólapon a neve mellett ott szerepel a jelölő párt neve is, ezért az állampolgár valóban egyfajta “egyén vagy párt” döntési helyzetbe kerül), akkor azt válaszolta: én mindig arra szavazok, aki a személye alapján a jobbik jelölt. És az mindig a Demokrata Párt jelöltje.

Alighanem mindenki tud példát hozni olyan polgármesterre, mint az emeszpés Tóth József Budapest XIII. kerületében vagy a fideszes Cser-Palkovics András Székesfehérváron, akik a maguk településén messze több szavazatot tudnak szerezni, mint pártjuk egyéb jelöltjei és listái. Az országgyűlési választásokon azonban alig-alig látunk ilyet. A Választási Földrajz blog összeállított egy kimerítő listát azokról a jelöltekről az 1990 és 2022 közötti országgyűlési választásokon, akik legalább öt százalékponttal több szavazatot szereztek, mint pártjuk listája. A fő tanulság, hogy ilyen csodákra utoljára 2010-ben volt pár valódi példa, és a legtöbb felemlegethető eset a rendszerváltást közvetlenül követő évekhez kötődik, amikor még nem intézményesedtek annyira a politikai pártok, mint a politikai képviselet egyetlen érdemi befolyást adó eszközei. 2014 óta már lényegében csak az ellenzéki pártok közötti taktikai átszavazások jól látható háttere előtt (tehát nem az egyébként nyilvánvaló jelöltek személyes varázsa miatt) láthattunk ilyen példákat. A közös ellenzéki jelöltek miatt a taktikai szavazásra kevés alkalmat hagyó 2022-es választáson például csak három közös ellenzéki jelöltként induló jobbikos esetén, akik kicsit nagyobb mértékben húztak be olyan – vélhetőleg volt jobbikos – szavazatokat, amelyek listán a Mi Hazánkra, a Fideszre vagy éppen a Kutyapártra estek abban az évben.

Kovalcsik Tamás ábrája a Telex.hu-n megjelent cikkéből

A polgármester- és országgyűlési választások láthatólag ellentétes tapasztalataira szerintem az a magyarázat, hogy a 199-ből csak egy szavazatot jelentő országgyűlési képviselővel ellentétben a polgármester valóban egy egyszemélyi döntések meghozatalára jogosult választott tisztviselő, ráadásul az önkormányzati döntések minőségével és irányával kapcsolatban nagyon csekély az információértéke annak, hogy melyik párthoz tartozik, egyáltalán tartozik-e bármilyen párthoz, és van-e annak a pártnak többsége a testületben. A választópolgár okkal gondolja azt, hogy a polgármester személye nagyon is számít, nem csak abban, hogy lesz-e látványosan kedvezményezett vállalkozói kör az önkormányzati megrendeléseknél, és melyik, hanem abban is, hogy botránymentesen és közmegelégedésre működik-e majd a település vezetése.

Az országgyűlési képviselőjelöltek esetén egyik feltétel sem áll fenn, ezért a személye jellemzők jelentősége teljesen eltörpül a párt-megfontolások mellett. Egy-egy képviselő lényegében csak egy nagyobb csapat fegyelmezetten gombnyomogató tagjaként gyakorol érdemi befolyást a törvényhozó munkára az országgyűlésben. Még ha olyan hihetetlen előnyben is van más jelöltekkel szemben helyi népszerűség tekintetében a választási kampány kezdetén, mint egy kutatás szerint a nyíregyházi állatkert vezetője volt a 2026-os választás előtt pár hónappal, a kampány végére akkor is minden szavazó pontosan megérti róla, hogy bármi jót vagy rosszat tett is a múltban, ezen a választáson annak az ügynek a szolgálatára szegődött, amit az X párt neve fémjelez. Ez pedig az adott választáson leadandó szavazat tekintetében minden más megfontolást felülír, szinte teljesen és szinte mindenkinél. Ugyanis azokban a kérdésekben, amelyeket az országgyűlési választáson el akar dönteni az állampolgár – menjen vagy maradjon a kormány, milyen prioritások vezessék a kormánypolitkát, X vagy Y legyen a kormányfő, kinek a viselt ügyeit vizsgálják az eddigieknél alaposabban a bűnűldöző szervek stb. -, a párt cégére rendkívül informatív és sokkal hitelesebb, mint szinte bármely képviselőjelölt személyes adott szava vagy múltja.

Ritka és részleges kivételek persze vannak: ezért gondolhatja pl. Hadházy Ákos, hogy neki független jelöltként is lehet valami keresnivalója. De a közvélemény-kutatások szerint lehet, hogy még az ő brandja sem lesz elég a TISZA brand ellensúlyozására a 2026-os választáson.

(folyt. köv.)

A 2026-os választás előtt nyilvánosságra került helyi kutatások teljes listája (egy-egy kutatásra klikkelve a Vox Populinak az adott kutatásról szóló kommentárjához jut el. Az egyes kutatások nyers pártlistás adatait és azok eredeti megjelenési helyét ebben az Excel-táblázatban találja meg, az országos kutatások hasonló listáját pedig ennek a posztnak a végén):

21Kutató, Budapest 14-es (XVI. kerület és kisebb részek a X. és XVIII. kerületből) OEVK, 2025. dec. 15-18.

Ismeretlen költő mérése ismeretlen időpontban és módszerekkel a hajdúszoboszlói, tapolcai, és szombathelyi OEVK-kban: ld. a TV2 “Tények” című híradójában december 19 táján, mert én részletek és hiteles közlés hiányában nem számoltam be róla.

21Kutató, Csongrád-Csanád 2-es (Szeged és környéke) OEVK, 2025. dec. 5-9.

Publicus, Vas 1 (Szombathely) OEVK, 2025. december 8-11.

21Kutató, Szabolcs-Szatmár-Bereg 1-es (Nyíregyháza) OEVK, 2025. dec. 2-5.

Publicus, Budapest 13 (XV. kerület tájéka) OEVK, 2025. okt. 3-nov. 6.

21Kutató, Budapest egésze, 2025. október 18-27.

21Kutató, Budapest VIII. kerület, 2025. aug. 1-31.

Medián, Baranya 1 (Pécs) OEVK, 2025. máj. 28-jún. 3.

Medián, Budapest 6 (Zugló) OEVK, 2025. aug. 25-szept. 8.

Publicus, Vas 1 (Szombathely) OEVK, 2025. szeptember 1-5.

21Kutató, Budapest 6 (Zugló) OEVK, 2025. július 17-21.

Összefoglaló tábla a magát megnevezni nem akaró, de az ország mind a 106 választókerületét 2025 nyarán felmérő kutatóintézettől 2025 augusztusában az index.hu-n “kiszivárgott” hat OEVK-kutatásról itt. Külön posztok a magát megnevezni nem akaró kutatóintézet (szinte bizonyosan a Századvég) 2025. júliusi választókerületi felméréseiről:

21Kutató, Budapest XIV. kerület, 2025. május 13-19 itt meg itt.

(folyt. köv.)

1. A táblázat első két sora a 2022. április 3-i országgyűlési illetve. a 2024. június 8-i európai választás hivatalos szavazóköri szintű adataiból kiszámolva mutatja meg egyes pártoknak a 2024. decemberében megrajzolt Budapest 13 OEVK területén elért és (levélszavazatok nélkül számított) országos listás szavazatszázalékának különbségét. A 2022. április 3-i és 2024. június 8-i szavazókörökről Kovalcsik Tamás (Választási Földrajz) munkája alapján állapítottam meg, hogy melyik melyik 2024 decemberében újrarajzolt választókerület területére esett. A harmadik és negyedik sorban szereplő számok több lépésben álltak elő. Első lépésben a Publicus által 2025 őszén közölt adatokból (ld. https://www.datawrapper.de/_/tVj34/ ) kiszámoltam, hogy mekkora volt az egyes pártok támogatottsága a három kutatásban az összes pártot választók, illetve a pártot választó „biztos szavazók” között. Ennek során a százalékolás bázisából kihagytam az “egyéb válasz”-okat és a kerekítési hibákat arányosan elosztottam az oszlopok között, majd pedig áltagoltam a pártot választó „biztos szavazókra” vonatkozó két-két adatsort. Ezután kiszámoltam a két országos kutatás átlagértékei, illetve a helyi kutatás számsorai közötti különbségeket (ld. https://www.datawrapper.de/_/rURXh/). Végül az így kapott számokkal kiegészítettem a főszövegben látható táblázatot. ︎

Egy ismert közvélemény-kutató roppant negatívan reagált posztomra a kommentekben. Erre reagálva megígértem neki, hogy kiszámolom annak valószínűségét, hogy – mit tesz isten – az ő intézetének mind a 15 idén megjelent pártpreferencia adatsorában 100%-ra jön ki a kerekített számok összege (az adott intézetre egyébként korábban nem volt ez jellemző, és elvileg nem lehetetlen, hogy az intézetet a nyilvánosságban képviselő ingerült főnök nem tudott arról, hogy táblázatkészítő kollégái új szokásokat vettek fel az idén).

A számolgatás – és egy másik kolléga építő kommentje – egyben annak átgondolására is ösztökélt, hogy vajon mi lehet a legjobb gyakorlat ebben a kérdésben (ötcentesem a poszt végén), és azt is megállapította, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy 97-re vagy 103-ra jöjjön ki a számok összege egy ilyen adatsorban. De négy pontos eltérésre a 100-tól a mostanában szokásos pártpreferencia-adatok mellett egyáltalán nem számíthatunk manapság Magyarországon: ha ilyet lát, bátran sikítson! A legfontosabb eredmény a számolgatásomnak pedig az, hogy természetes módon a pártpreferencia adatsorok kicsit kevesebb, mint felében jöhet ki a kerekített százalékok összege 100-ra (ha azok pár 0-2 százalékos pártra is adnak külön becslést). A nyilvánosságban megjelenő pártpreferencia számsorokban viszont inkább 80% körüli a 100 előfordulási valószínűsége az utóbbi években, ha az összes kutatók adatait nézem az itt megosztott gyűjtésem alapján. Tehát …

Számoljon a számítógép, annak van erre ideje

2025-ben az egyik rendszeresen publikáló intézet öt egymás után megjelent havi pártpreferencia-vizsgálatának három-három adatsorában (az összes megkérdezett, a “biztos szavazók”, és a “biztos szavazó pártválasztók” között is) mindig 100-ra jött ki az egész számra kerekített százalékok összege. Ez más kutatóintézeteknél is gyakran előfordul hazánkban, pedig csöppet sem természetes. Ugyanis, ha 100-nál több embernek kettőnél több válaszlehetőséget megengedő kérdést teszünk fel, akkor az egyes válaszok egész számra felkerekített százalékos gyakorisága sokszor nem adja ki a természetesnek tűnő 100-at. Egyszerű példa: 102 emberből 34 azt mondja, hogy Fradi, ugyanennyien meg azt, hogy Újpest, és megint 34-en azt, hogy egyik se. Kerekített százalékban mindhárom csoport aránya 33%, tehát a három szám összege 99.

De (FRISS KIEGÉSZÍTÉS 2025. aug. 11-én) egy pixel-számlálásban jártas olvasóm segítségével a cikkem elején említett 97 összegű számsor mögötti kerekítetlen számokat is sikerült időközben kiböngészni, mivel az ábra, amiben eredetileg megjelentek a számok, szabad szemmel is láthatóan tört számokat tartalmaz. Hiszen a Párbeszéd nullája láthatólag magasabb oszlopként jelenik meg, mint az LMP-é, és a Momentum egyese is kimagaslik az MSZP és a Jobbik egyeséhez képest. Ezért megfelelő IT eszközökkel az ábra alapján ki lehet számolni a tört számokat, amelyek valójában meghatározták azt, hogy a közvélemény-kutató nyers adataiból milyen magasságú oszlopokat rajzolt az Excel (pixel-számlálásban jártas olvasóm segítségét ezúton is nagyon köszönöm). Két tizedesjegy pontosságú számokról van szó (beleírtam őket alább az eredeti ábrába, hogy lássák), és pont 100,0-ra jön ki az összegük.

Kezdő programozó is kiszámolhatja, hogy mennyire valószínű az, hogy 15 egymást követő számsorban a százalékok összege kerek százra jön ki, ha annyi válaszlehetőséget különböztetünk meg, mint ahányat az adott intézet szokott a pártpreferencia-vizsgálataiban, meg a százalékok is (hibahatáron belül) úgy alakulnak, mint az ő hathavi átlaguk 2025 első felében, és ráadásul még a „biztos szavazók” aránya meg a mintanagyság is úgy alakul, mint náluk szokott mostanában. Az általam használt kódot mindenki kipróbálhatja és újrafuttathatja, mert itt megosztom a megértéshez és használathoz szükséges magyarázatokkal (azért lehetőleg ne egy 1995-ből hátramaradt számítógépen használja, vagy ha mégis, akkor a “K=1000” sort semmi esetre se írja át “K=100000”-re, mint ahogy én tettem, mert százezres K esetén egy komolyabb hardveren is jó pár percet igényel majd a mulatság).

Egész konkrétan 100 ezer kísérletből egyszer se jött ki nekem az az eredmény, mint ami a szóban forgó kutatóintézetnek az idei év első felében. Öt hónap három-három számsora közül leggyakrabban 7-8-ban, tehát a 15 adatsor nagyjából felében fordulhat elő az ő pártpreferencia méréseikhez hasonló kutatásokban az, hogy pont 100 az egész számra kerekített százalékok összege. A százasok átlagos gyakorisága tizenöt adatsor között 7,3 körül alakult a százezer szimulációmban, elég nagy szóródással. Mindazonáltal annak, hogy 15 egymás után megjelenő számsor között 13 vagy több esetén jöjjön ki pont 100%-ra a kerekített százalékok összege, már egy százaléknál kisebbnek bizonyult a valószínűsége. A 15-nek meg lényegében semminek. Azaz annak előfordulásához már tényleg isteni közbelépés szükséges. Vagy mégse?

Mi lenne a helyes megoldás?

Mivel a matekos szimulációk tényleg egzaktak, ezért bízvást mondhatjuk, hogy vagy a Gondviselés kíméli meg a magyar nyilvánosságot attól, hogy jóval többször lásson nem 100%-ra összegződő számsorokat, vagy a kutatók végzik el inkább a Teremtő dolgát. Legalábbis a választási közvélemény-kutatások esetében, amiket eleve nagy gyanakvással szemlél a nagyérdemű. Én sokszor mutattam már rá arra, hogy tényleg nagy körültekintéssel kell olvasni őket. De az is kétségtelen, hogy velük kapcsolatban sokkal több annál az indokolatlan, de még a tájékozottabb olvasók közt is hitelt kapó vád, hogy a kutatóintézetektől józan ésszel elvárhassuk, hogy naivan várják be az ilyen kritikákat és az ezredik durva beszólás után is a kerekítési hibák halmozódásának számtani fogalmát magyarázgassák türelmesen a kommentelőknek. De mi mással próbálkozhatnak?

 A tudományban az a sztenderd megoldás – és jobb cégeknél ezt követik a komoly megrendelőknek leadott közvélemény-kutatási beszámolók is – hogy közlik a valós számokat, de lábjegyzetben odaírják, hogy a kerekítési hibák halmozódása miatt az összeg nem jön ki 100%-ra. Hát igen, de aki próbált már közvélemény-kutatást közölni a magyar nyilvánosságban, az tudja, hogy erre még az igényesebb nyomtatott lapokat is iszonyú nehéz rávenni. Az meg halálbiztos, hogy az online másodközlések akkor is elhagynák a lábjegyzetet, ha az eredeti forrásban még ott is lett volna. Ez az út itt tehát nem járható.

Ahogy az említett posztom alatt egy kiváló közvélemény-kutató rámutatott, az is egy megoldás, ha nem kerekítjük fel a számokat, hanem az első tizedesjegyre pontosan kiírjuk. (Ettől a probléma persze nem tűnik el, csak a 98 meg 101 helyett esetleg 99,9 és 100,2 lesz az összeg, amit viszont sokkal kevesebb olvasó fog észrevenni, főleg, akik a tizedesjegyet eleve nem értik.) Én mégse ajánlanám ezt a megoldást, mert ahogy a kolléga is írta, a tizedesjegy pontosságú számok közlése túlzott képzeteket keltene az olvasókban az adatok elvárható pontosságával kapcsolatban.

Harmadikként ott van az, hogy a politikailag kényes információktól távol álló, kevésbé lényeges százalékokba rejtik el a kerekítési hibát. Tudtommal ezt eredetileg még csak nem is a kutatók találták ki, hanem az igényesebb sajtónak a szemfüles, de a számtanban kihívásokkal küszködő olvasók által sokszór nem túl gyengéden megszólított munkatársai. Akárhonnan származzék is azonban az ötlet, eléggé elterjedt a hazai sajtóban.

Lennének persze sokkal csúnyább lehetőségek is, pl. hogy propagandacélokat követve csapják oda a kerekítési hibát egy, a szó szoros értelmében tetszés szerint kiválasztott párthoz vagy kategóriához.

A propagandacélokat követő adathamisítás nyilvánvalóan bűnös gyakorlat, ha előfordul (hogy előfordul-e, azt nem tudom megerősíteni, de cáfolni sem). A harmadikként említett megoldást viszont én a magam részéről megértéssel elfogadom, legalábis a választási közvélemény-kutatások szenzitív és sok csatát látó világában. Annyit talán lehetne javítani ezen a gyakorlaton is, hogy ilyenkor egyértelműen megmondják, hogy melyik válaszkategóriához csapták hozzá a kerekítési hibát. Mert azt talán még el lehetne adni a sajtónak, ha az ábrákban és táblákban pl. „nincs válasz” helyett „nincs válasz és kerekítési hiba” szerepelne.

A Vox Populi választási kalauz által követett gyakorlat egyébként az, hogy minden itt átlagolt-bemutatott számsort az ábráink és a számítások céljára átszámolok úgy, hogy a kerekítési hibát arányosan osztom el az összes válaszkategóriák közt (ennek módja az, hogy az eredetileg a sajtóban megjelent százalékokat elosztom azok összegének egy századával – ha az összeg 100, akkor az osztó 1, ha 101, akkor 1,01, ha 98, akkor 0.98 és így tovább). Viszont tizedesjegy pontosságú számokat inkább csak akkor mutatok meg számszerűen kinyomtatva, ha több számsor valamilyen átlagáról vagy egyéb képzett statisztikáról van szó. Ahol egész számokat említek, vagy ilyen jelenik meg táblázatokban, ott az eredetileg a közvélemény-kutatók által megjelentett számokról van szó. Saját közvélemény-kutatási beszámolókban pedig leginkább ott hagyom a kerekítési hibát a táblázatokba kerülő egész számokban (ld. pl. legutóbb itt).

(FRISS, 2025. 07. 18.) A Választási tudásbázis blog szerzője vetette fel, hogy az is megoldás lehetne, ha egy-egy szám helyett intervallumokat mutatnának be a közvélemény-kutatók táblái. A nyilvánvaló hátulütő az, hogy a laikusok számára ez még zavarosabb képet teremthetne. Szerintem azonban lenne egy ezért valamelyest kompenzáló plusz előnye is ennek a megoldásnak, ha hangsúlyozottan a hibahatárt jelölné az intervallum, tehát mondjuk Kutyapárt=4% helyett Kutyapárt: 3-5% kerülne adott esetben egy táblázatba. Ami lehet, hogy néhány laikust legyintésre késztetne (ugyan kit érdekel ez a számsor, ha ennyire bizonytalan a becslés), de lehet, hogy ez csak azt jelezné, hogy végre megértették, mit is jelent a hibahatár.

A poszt illusztrációját a Mover magazine “A számok, a szentségek és a jóslatok varázslata Hieronymus Bosch festményein” című cikkéből vettem át, és Jeroen Antonison van Aken „A földi élvezetek kertje” című oltárképének egy részletét ábrázolja a Prado gyűjteményéből.

FRISS (május 14): reagált az IDEA Intézet arra a kérdésre, hogy miért nem publikálják választási közvélemény-kutatásaikat. Arra nem reagáltak, hogy miért mond ellent egymásnak két táblázatuk tartalma. Reakciójukhoz a linket és arról a véleményem itt találja meg.

Megdöbbentően nagy arányú TISZA előny rajzolódik ki az IDEA Intézet elvileg publikálatlan április eleji adataiból. Május elsejei ígéretemet követve most megosztom, hogy szerintem mekkora, és hogy mindezt miként számoltam ki abból a táblázatból, amit a választási pártpreferencia adatait január óta nem posztoló kutatóintézet kissé óvatlanul tett közzé április 28-án arról, hogy egyes pártok támogatói, illetve a teljes felnőtt népesség körében mekkora Ukrajna EU-tagságának támogatottsága.

A faék egyszerűségű matematika

Azért értékes elszólás a fenti tábla, mert hat (vagy bármennyi) ismeretlen számot gond nélkül ki lehet számítani egy laptopon, ha ugyanannyi egymástól független egyenletben is megjelennek. Ne gondoljanak egy számtanból bukásra álló gyerekeket riogató feladatra. Megoldható a dolog Excelben egy kis klikk-klikkel, vagy a közkedvelt ChatGPT alkalmazás megkérdezésével. Itt pedig pont egy ilyen egyenletrendszer jelenik meg a fenti ábrában, amit valahogy így írhatnánk le egyenletekben (a hat dőlt betűvel kiírt szó jelenti a hat ismeretlen számot, tehát az MH például a szavazói preferenciájaként a Mi Hazánkat megnevezők arányát a mintában):

Az első sorban azt látjuk, hogy a „Kifejezetten egyetértők” százalékaránya a teljes népességben miként kell kijöjjön az IDEA táblázat bal szélén, a sötétzöld mezőkben látható számokból, ha azokat rendre beszorozzuk a TISZA, a Fidesz, a Mi Hazánk, stb. szavazóinak a mintában az IDEA által megfigyelt arányszámaival. Utóbbira kíváncsiak lennénk, de nem kötötték az orrunkra őket, és hiába is kérdezgetem a Facebook posztjaik alatt, amelyek a februári, márciusi majd áprilisi pártpreferencia-adataik létét tanúsították, nem árulták el, hogy miért/mikor/mit nem tesznek ki.

Mégse olyan kerek a zsemle

Az első nehézség az, hogy az egyenletrendszer közvetlen megfejtése egy teljesen képtelen számsort produkál (TISZA 50.3, Fidesz 22.3, Mi Hazánk 5.9, DK 3.9, egyéb pártok -5.6, bizonytalanok 22.7 százalék). Azon még csak elvakargatnám a fejem, hogy ennyivel többen vannak a TISZA, mint a Fidesz szavazói, de az egyéb pártok MÍNUSZOS eredménye sajnos képtelenség. Megtilthatnánk a számolgatás során, hogy negatív számokat kapjunk, G. Szabó Dániel olvasóm pl. úgy fejtette meg a hat ismeretlent, hogy egyetlen arányszám se legyen 2 százaléknál kisebb. De még így is elképesztően nagy TISZA támogatottság jött ki. Az alapprobléma, miként ő is rámutatott itt, hogy a TISZA és az egyéb pártok szavazóinak vélemény-megoszlása nagyon hasonló. Emiatt inkább csak öt különböző egyenletünk van, és a TISZA meg az „egyéb” támogatottságára vonatkozó becsléseink szinte tökéletesen együtt mozognak, mint két libikókára ültetett gyerek. (Később látni fogjuk, hasonló probléma merül fel a Fidesz és a Mi Hazánk viszonylatában is.) Következéskép az IDEA táblázatát majdnem olyan jól tudnánk reprodukálni azt feltételezve, hogy a TISZA áll mínusz 2 és az egyéb pártok 50 százalékon, mint a megfordított feltevés mellett!

Habnak a tortán ehhez még hozzájön az a homály, hogy csupa kerekített számot látunk az IDEA táblázatában. Azaz ami ott 23%-ként jelenik meg, az egy 1500-as mintában valójában elég sok minden lehet 338 és 352 megkérdezett között. Na akkor, hogy is számoljunk?

Földhözragadt megoldás kis programozással

Én nem vagyok otthon az absztrakt számtanban, és inkább az olyan dolgokat szeretem, mint pl. egy szerető női szem, ami a matek-vaksinak is megmutatja, hogy mi a jó, és mi nem. Ezért a következőképpen okoskodtam. Hat arányszámot keresünk, amelyek mögött végül is hat darab kerek, pozitív szám áll, ti. a hat különböző választ adók száma. És egyedül az biztos, hogy ezek összege 1500, hiszen az IDEA 1500 embert kérdezett meg. Na most a pozitív kerek számoknak közel 63 trillió kombinációja adja ki ezt az összeget (ha jól értelmeztem a ChatGPT válaszát), ami elég elkedvetlenítő szám még a laptopomnak is. Szerencsére nem is lenne érdemes kiszámolnunk mindegyikre azt, hogy a fenti egyenletrendszerbe behelyettesítve őket a hat ismeretlen helyébe mekkora hibával reprodukáljuk, hogy mennyi az Ukrajna tagságát többé vagy kevésbé támogató vélemények aránya az IDEA mintájában. Mert ha ezt megtennénk, akkor is csak azt látnánk, hogy a TISZA=0 (nulla) is majdnem olyan jó megfejtés (feltéve, hogy az egyéb pártok nőttek valószínűtlenül nagyra), mint az, hogy az egyéb pártok állnak nullához közel, de a TISZA lett a Balaton, akarom mondani az óriás (a közismert legenda szerint nagy tavunk a Balaton nevű óriás halála árán jött létre).

Segítségünkre siet viszont a megfigyelés, hogy az IDEA adatai nagyon keveset változnak hónapról hónapra. Nézzék a Fideszre vonatkozó idősorukat (az alábbi ábrán az IDEA adatait szürke kockával tettem könnyen beazonosíthatóvá). Leszámítva az első néhány mérésüket 2018-ban, amikor még sokat módosítottak a súlyozási eljárásukon a nagyobb találati pontosság elérése érdekében, sehol egy statisztikailag szignifikáns változás egyik hónapról a másikra. Csak szép lassú, partot mosó trendek: még a 2022-es választási eredmény ellenzék-összeomlást hozó lélektani hatása is csak pár ponttal rángatta meg az idősort egy rövid időre.

Az ellenzéki pártok idősoraiban már több az ilyen nagy kataklizma, és a hatása is nagyobb. Pl. a DK-ra vonatkozó adataik hirtelen megugrottak a 2019-es európai választás táján, amikor egyszerre csak Dobrev Kláráék hódították el „a legnagyobb ellenzéki párt” akkor is sok taktikai szavazót vonzó rangját, aztán meg összeomlottak 2024 elején, amikor a TISZA elhódította tőlük ezt a felettébb kívánatos címet. Íme:

A többi kutatóintézetek adatai és minimális országismeret alapján annyit most bátran feltételezhetünk, hogy 2025 elején nem történt a fentiekhez hasonló megrázkódtatás a pártrendszerben. Ésszerű hát csak olyan TISZA-Fidesz-MH-DK-egyéb-bizonytalan számkombinációkra kiszámolni, hogy összeegyeztethetők-e az IDEA ukránügyi táblázatával, amelyek viszonylag közel állnak a januárban publikált pártpreferencia-adataikhoz.

Egymillió véletlen mintát generáltam tehát úgy, hogy ezekben pont az volt az átlagértéke a TISZA-Fidesz-MH-DK-egyéb-bizonytalan támogatottságának, mint a januári IDEA vizsgálatban. Viszont a minták változatosságát háromszor akkorára méreteztem, mint amit a januári statisztikai hibahatár megengedett volna, mint véletlen eltérést egymillió teljesen ugyanakkor és teljesen egyformán elvégzett 1,500 fős közvélemény-kutatás között. A háromszoros érték itt nem a nagy matematikus Bólyai János bibliájából van levezetve, hanem hasracsapás, de olyan, ami bevált [ld. az 1. lábjegyzetet a poszt végén].

A fenti ábrában egy-egy apró zöld pettyecske mutatja, hogy az egymillió fiktív mintámban milyen kombinációi fordultak elő a Fidesz és a TISZA támogatottságának. A vízszintes és függőleges tengelyen olvashatják le, hogy a minták zömében úgy 26 és 40 százalék közé esik a TISZA, és túlnyomórészt a 20-32% sávba a Fidesz támogatottsága. Tehát a háromszoros hibahatárnak köszönhetően a lehetséges számkombinációk igen tág körét fogom tesztelni a januárban megfigyelt 33:26 versenyállás környezetében, hogy vajon melyik mutatja az utat az áprilisi valóságba.

De a magyar valóság firtatása előtt értsük meg alaposan a szimuláció ererdményét, és hogy mire jó így felrajzolni egymillió alternatív valóságot, amit még úgy-ahogy el tudnánk hinni. Kezdjük azzal, hogy a zöld pöttyök az ellentétes átló közelében helyezkednek el. Hiszen minél nagyobb egy mintában a Fidesz, annál kisebb lehet csak a TISZA. De az összefüggés elég laza, hiszen van még négy más válaszlehetőség (MH, DK, egyéb párt, egyik se-nem tudom-hagyjon békén), ahova eltűnhet akár a TISZA, akár a Fidesz bármilyen vesztesége. Ezért aztán nem egy cingár egyenes jelöli ki a Fidesz és a TISZA támogatottságának együttjárását az egymillió mintában, hanem egy nagy kövér felhő. Ami ráadásul zöld, hogy teljes legyen a képzavar.

Viszont igen egyszerű kiszámolni, hogy az egymillió számsor közül melyik tudja reprodukálni az IDEA által publikált véleménymegoszlást. Azok a számsorok vannak összhangban az áprilisi táblázattal Ukrajna EU-tagságáról, amelyeknél mind a hat egyenletünkre igaz az, hogy a bal oldalán szereplő kifejezés értéke az adott számsor mellett 0.5-nél kevesebbel különbözik az egyenlet jobb oldalán szereplő számtól (a számolásra ld. a példát alább). Azért 0.5 a határ, mert az annál kisebb különbségeket simán okozhatta az IDEA által elvégzett kerekítés is, ami eltüntette a valódi számaikból a tizedesjegyeket.

Minden óvatosság dacára hajmeresztő az eredmény

Az alábbi ábra egyrészt ugyanazokat a zöld pöttyöket mutatja, mint a megelőző. Másrészt viszont a lila különböző árnyalataival jelöli azokat a számpárokat a TISZA-Fidesz támogatottság tekintetében, amelyek a fenti meghatározásnak megfelelően összhangban vannak az IDEA által már publikált áprilisi számokkal. Jó sokféle számsor produkál ilyen, számszakilag elfogadható „megfejtést”, de olyan egy sincs köztük, amelyikben a Fidesz vezetne. Pedig az ábrán zölddel jelölt egymillió pötty között még 12% ilyen volt, további 2,3%-ban pedig pont egálban állt a TISZA és a Fidesz. Az IDEA publikált táblázatával konzisztens 33 ezer lila pötty között viszont csak öt (0.01%) van, amelyikben legalább fej-fej melletti az állás.

Egyéb, az IDEA táblájával összhangot mutató eredményekből viszont nagy a választék. Az alábbi táblázat ízelítőt ad a legextrémebb számsorokból, majd a tábla alján öt teljesen véletlenszerűen kiválasztott „közönséges” esetet mutat be (az ábrát megnyithatja egy külön ablakban is, ahol jobban olvasható). Utóbbiakból látszik, hogy jellemző eredmény, miszerint tíznél is több százalékkal vezet a TISZA a Fidesz előtt. Ráadásul az adatsorok szépséghibája is nagyjából úgy csökken, ahogy a kisebb TISZA-t mutató számsoroktól a nagyobb TISZA-t jelző sorozatok felé haladunk (fentebb az ábrában a lila rózsaszínesebb árnyalatai nagyobb, a kékesebbek pedig egyre kisebb „szépséghibát” jeleznek). Mivel itt az összes megkérdezett közötti eredményről van szó, ez várható mandátumarányokban kétharmados TISZA többséget ígér – de erről majd később.

Most nézzük meg először az extrém eseteket, mert segítenek megérteni a szimulációk eredményét. Az első sorba a legkisebb „szépséghibájú” adatsor került. Érdekessége, hogy a TISZA ugyan óriási benne (40% az összes megkérdezett között), de a Fidesz is két százalékkal nagyobb, mint az IDEA januári vizsgálatában. A „bizonytalanok” aránya ehhez képest nem különösebben alacsony, inkább a Mi Hazánk és az „egyéb” pártok alacsony százalékából táplálkoznak a két nagy párt igen magas számai.

Egy és két sorral lejjebb viszontlátjuk ugyanennek az összefüggésnek egyik aspektusát. 16.7% a legkisebb Fidesz támogatottság, ami – egy adott adatsoron belül – konzisztensnek mutatkozik az IDEA áprilisi táblázatával. Ez a csodásan alacsony szám úgy fordulhat elő, hogy ugyanebben a számsorban a Mi Hazánk meghökkentően nagy, 11.3%. A harmadik sorban pedig ennek a fordítottját látjuk. A Fidesz legnagyobb száma az áprilisi adatokkal konzisztens szimulációk között 29.3%. Ezt több számsorban is eléri a párt, és ezek közül azt választottam ki, mint a Fidesz „legerősebb” eredményét, amiben ezzel az eredménnyel be is éri a TISZA-t. Ami izgalmas, hogy ez e „legerősebb” Fideszt hozó adatssor egyben egyike azoknak, amiben a Mi Hazánk a legkisebb értékét éri el, amit össze tudok egyeztetni az IDEA táblázatával. A Fidesz-Mi Hazánk libikóka természetes vonása ezeknek az adatoknak, de nem azért, mert a valóságban is lehet némi átjárás a két párt szavazótábora között. Hanem mert nagyon hasonló a véleményeik megoszlása Ukrajnáról az IDEA táblázatában. Érdemes most friss szemmel ismét megnézni, és mindjárt feltűnnek ezek a hasonlóságok.

Az táblából adódó egyenletrendszernek tök mindegy, hogy a Mi Hazánk vagy a Fidesz nagysága miatt vannak olyan számosan az ukrán EU-tagság ellenzői. Elvileg egy 16.7 meg egy 29.3 százalékos Fideszt mutató mintával is előállhatott az IDEA áprilisi táblája, de csak akkor, ha az előbbiben sok, a másodikban meg szó szerint nulla Mi Hazánk szavazó volt.

Ugyanezt az összefüggést figyelhetjük meg a TISZA és az egyéb pártok viszonylatában is az extrém értékek táblázatának 4-8. sorában. Vegyük észre, hogy mennyire hasonló ebben a két táborban az Ukrajnával kapcsolatos vélemények megoszlása. Emiatt a matek szempontjából egymást helyettesíteni tudják a TISZA és az egyéb pártok szavazói. Ennek megfelelően a Fidesz előtti legnagyobb TISZA vezetést (46 mínusz 22, tehát 24%) és a legnagyobb (47.3%-os) TISZA pártot mutató IDEA-kompatibilis adatsorban is igen alacsony (két százalék) az egyéb pártok támogatottsága. Míg a „leggyengébb” (tehát abszolút értelemben is legkisebb, és a Fidesszel 26.7%-on éppen csak pariban levő) TISZA pártot mutató adatsorban is majdnem olyan magas (11.3%) az egyéb pártok támogatottsága, mint az utóbbi legmagasabb értéke (13.3%) az IDEA-táblával konzisztens szimulációkban.

Legalább 95%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy az IDEA áprilisi eleji kutatása minden eddig publikált adatnál nagyobb TISZA vezetést mutat

Ha ennyire különböző számsorok is összhangban állhatnak az Ukrajnával kapcsolatos vélemények publikált megoszlásával, akkor vajon mi lehet a legvalószínűbb eredménye az IDEA áprilisi pártpreferencia-kutatásának? A választ szerintem a megjelent adataikkal konzisztens számsorok átlagával érdemes megközelíteni. Ezeket mutatja az alábbi táblázat jobb oldali oszlopa az én becslésemként. Nem kell túlságosan szó szerint értelmezni a számokat, de a 33 ezer IDEA-kompatibilis számsor 95%-ában 35.9±5.2 százalékon áll a TISZA, és 24.3±3.1-en a Fidesz, míg a DK-nak 4.2±1.9, a Mi Hazánknak pedig 4.1±2.9 jut.

A kétségtelenül nagy plusz-mínusz tényező ellenére ezek igencsak mellbevágó számok. Hiszen AZ ÖSSZES MEGKÉRDEZETTRE vonatkoznak, és az IDEA április 28-i táblázatával konzisztens számsorok között legalább 6.7 százalékos TISZA vezetést látunk az esetek 95%-ában. A publikált adatsorok között ezen a bázison az volt eddig a két legnagyobb TISZA előny a Fidesz előtt, amikor a 21Kutató most április elején 34:28, a Medián meg egy hónappal korábban 33:29 versenyállást mért. A Závecz, a Publicus és a Republikon mindkét pártot és a TISZA előnyét is jóval alacsonyabbra taksálja. Azaz: legalább 95%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy az IDEA áprilisi eleji kutatása minden eddig publikált adatnál nagyobb TISZA vezetést mutat [ld. az 2. lábjegyzetet a poszt végén].

Abban pedig hónapok óta minden nyilvános kutatás egyetért, hogy jelenleg a TISZA támogatói mutatnak nagyobb részvételi kedvet. Még Mráz Ágoston nagysikerű önmeghazudtolása is nyomatékosan aláhúzta ezt. Ezért a „biztos szavazó pártválasztók” között nyilván még nagyobb ellenzéki előnyt talált az IDEA, mint a teljes mintában. Minden valószínűség szerint nagyobbat, mint az a nagyjából 13-14 százalékpontos szavazatarány-előny, ami egy parlamenti kétharmadhoz szükséges. Hiszen a 21Kutató április eleji vizsgálatában az összes megkérdezett között még csak hat százalékos előny a „biztos szavazó pártválasztók” között már 14-nek bizonyult.

Na bumm, akkor mi van?

Néhány olvasó szeme felvillanhat most, hogy hohó, ha az IDEA – amiról lépten-nyomon azt mondják a Facebookon, hogy a TISZA sikerében ellenérdekelt DK szócsöve – is ezt méri. akkor biztos úgy is van. De ez a címkézés és logika szerintem egy buta leegyszerűsítése annak, hogy miként működik a Fidesz-független közvélemény-kutatások világa. Még ha tényleg ezt is mérte az IDEA, az sem garantálja, hogy tényleg így fest a választói szándékok megoszlása a magyar szavazópolgárok közt. Amióta publikálnak választási kutatásokat, az IDEA-nál mindig ugyanazzal a módszertannal dolgoznak, és a választások előtt többnyire alábecsülték a Fidesz, és általában (de nem mindig) túlbecsülték a parlamenti baloldal támogatottságát (ld. itt meg itt meg itt meg itt). Az általuk alkalmazott módszertant érteni vélem és védhető, de legfőbb előnye az, hogy más módszereknél olcsóbb. Alkalmas lehet trendek beazonosítására és nagyságrendek felmérésére, de ennél többet én nem várnék tőle, mert a válaszolók hirdetésekkel való toborzása túl sok teret enged az önszelekciónak, és ennek hatását semmilyen súlyozás nem tudja tökéletesen helyretenni a különböző politikai ízlésű emberek mintán belüli egyenlő esélyű megjelenése tekintetében [ld. az 3. lábjegyzetet a poszt végén].

Mindenesetre az IDEA mérése is egy a (nem is olyan nagyon) sok közül, ráadásul évek óta a módszertan és a megjelenés időzítése tekintetében a leginkább kiszámítható, és szerintem a kellő szakmai integritás is adott náluk ahhoz, hogy ne nyúljanak be a számokba szíre-szóra-kivánságra. Kár, hogy pártpreferencia adataik eltűnnek a nyilvánosságból, és a pár évvel ezelőttihez képest mára rendkívül megfogyatkozott publikált mérések átlagát elég markánsan befolyásolja majd hiányuk. A következő hónapokban annak fényében kell majd értelmezni a közvélemény-kutatások átlagát, hogy nem csak a beszédesen elnémult kormánypárti intézetek, hanem a momentán valószínűleg legnagyobb TISZA-vezetést mérő intézet is hallgat.

(FRISS, 2025. május 6): De még az is lehet, hogy nem is ezt mérték, hanem ….

Kb, 20 órával azután, hogy az a posztom megjelent it május 4-én este, az IDEA posztolt még egy hatszor-hatos táblázatot, az adatgyűjtés időpontjából ítélve ugyanebből a vizsgálatból. Tegyük most félre a táblázatban megjelenő kérdés részletes elemzését (a közbeszéd és a jog eddig nem differenciált a külföldön élő magyarok között azon az alapon, hogy éltek-e valaha életvitelszerűen Magyarországon: a levélszavazathoz fűzódő jog szempontjából például az játszik szerepet ehelyett, hogy jelenleg bír-e magyarországi lakcímmel valaki vagy sem, és a DK az utóbbiak szavazati jogát utasította el teljes mértékben és ellentétben minden más párttal. Ezért könnyen lehet, hogy a válaszolók nem is feltétlenül vették észre, hogy itt valami másról van szó, ami magyarországi lakcímmel rendelkező polgárokat is érinthet, akik történetesen külföldön születtek és mindig is ott éltek). Bár ez esetleg árulkodó lehet arról, hogy egy lehetséges politikai innováció tesztelésére irányult a kutatás, a jelen szempontunkból az a lényeg, hogy e tábla alapján is felírhatunk egy hatismeretlenes, hat sorból álló egyenletrendszert:

Ami úgy szól, hogy:

33*TISZA + 1*Fidesz + 1*MH + 50*DK + 35*egyéb + 27*bizonytalan = 23
32*TISZA + 6*Fidesz + 1*MH + 32*DK + 31*egyéb + 22*bizonytalan = 22
15*TISZA + 7*Fidesz + 11*MH + 2*DK + 18*egyéb + 14*bizonytalan = 12
8*TISZA + 11*Fidesz + 9*MH + 1*DK + 4*egyéb + 14*bizonytalan = 10
9*TISZA + 74*Fidesz + 78*MH + 14*DK + 8*egyéb + 10*bizonytalan = 28
4*TISZA + 1*Fidesz + 0*MH + 1*DK + 4*egyéb + 13*bizonytalan = 5

Sajnos ennek az egyenletrendszernek a szimpla megoldása még nagyobb képtelenséget eredményez, mint amit az előző tábla esetén láttunk. Itt már ugyanis az annak esetében látott megoldás (TISZA 50.3, Fidesz 22.3, Mi Hazánk 5.9, DK 3.9, egyéb pártok -5.6, bizonytalanok 22.7 százalék) egyetlen negatív száma helyett mindjárt három is megjelenik a megfejtésben: TISZA 56.3, Fidesz 34.5, Mi Hazánk -2.4, DK -3.8, egyéb pártok -1.9, bizonytalanok 16.4 százalék.

Maradt tehát a már látott B terv, hogy szélesre vetett hálóval kiválasztok egy millió számsort, ami “nincs túl messze” az IDEA januári pártprerencia vizsgálatának eredményétől, és kikeressem azokat a számsorokat belőle, amelyek összeegyeztethetők a megjelent táblázattal. Ezúttal is ugyanakkora hálót választottam, mint fentebb, tehát az egymillió számsor szórasa nagyjából háromszor akkora, mint amekkorát tetszőlegesen nagy számú egyszerre és teljesen egyformán készült ezerötszázas mintában tapasztalhattunk volna az IDEA januári vizsgálatában látottak szerint.

A szomorú eredmény először is az, hogy EGYÁLTALÁN NINCS olyan az egymillió szimulált számsorból, amelyik mindkét táblával konzisztens lenne. A NULLA darab itt szó szerint azt jelenti, hogy az IDEA egyik vagy másik, esetleg mindkét táblázata összerakásokor valami kapitális elírást vagy egyéb hibát vétett. Máskülönben a két tábla NEM SZÁRMAZHAT ugyanabból a kutatásból. Hadd ne ragozzam tovább, hogy itt milyen súlyos állítást teszek, várom az IDEA Intézet szíves válaszát. Minimum egy bocsánatkérést a nagyközönségtől azért, hogy TÉVES adatokat közöltek.

A következő szomorú eredmény az, hogy alig van 55 (ami egészen elhanyagolható 0.006 százalék) számsor az egymillió közt, ami a fent bevezetett definició szerint konzisztens lenne a május 5-én megjelent táblázattal. Ez a ritkaság azt jelenti, hogy a januári IDEA adatok és az eltelt idő alapján csak elég nehezen hihető támogatottsági adatok illeszkednek ehhez a táblához. Ezt láthatjuk az alábbi ábrából is, ahol egészen nagy fekete pöttyök jelölik az 55 TISZA-Fidesz számpárt, amelyek a május 5-én megjelent táblázattal konzisztens számsorokhoz tartoznak. Szembeszökő, hogy ezek a fekete pöttyök mind a nagyon külső, nagyon ritkás, tehát a januári adatok alapján nehezen elképzelhető változásokat jelző zöld pöttyök közül kerülnek ki.

Végül szomorú eredménynek itt van még az alábbi táblázat arról, hogy miként alakul az április 28-i (tehát a poszt korábbi részeiben elemzett) táblázattal konzisztens 33 ezer (a fenti ábrában is a lila valamilyen árnyalatával jelzett) számsor pártonkénti átlaga, és miként a május 5-i táblával konzisztens 55 számsoré. Az utóbbiak pártonkénti átlaga elég meredek: tényleg nagy levegőt kellene venni, hogy elhiggyük, január és április eleje között 26-ról 34 százalékra nőtt a Fidesz támogatottsága a teljes népességben, a pártot választani nem tudó/akaró emberek aránya meg 26-ról 18 százalékra csökkent. És miközben az április 28-i tábla “szerint” 33-ról csak 36-ra ment fel a TISZA támogatottsága (ez azért még a szimpla hibahatárba is beleférne), a májusi tábla szerint egész 38-ra ugrott fel a TISZA. Azt hiszem, mindenki számára könnyű a választás: ha csak az egyik táblázat elkészítésébe csúszott hiba az IDEÁ-nál, akkor az a május 5-én megjelent táblázat volt.

Miért hallgatott el az IDEA?

Vajon miért nem közli január óta az IDEA Intézet havonta megismételt pártpreferencia-kutatásának adatait? Annak ellenére, hogy eddig – minimális kivétellel – 2018 augusztusa óta minden hónapban megtette ezt, és 2025-ben is metronóm pontossággal ugyanazzal a módszertannal és minden hónap ugyanabban a szakaszában elvégezték magát a kutatást. Erre a kérdésre nem kaptam választ az IDEA Intézettől. Azt tudom elképzelni, hogy a másoknál látottnál nagyobb TISZA vezetést mutató adataik miatt kételkedni kezdtek adataik helyességében, és ezért inkább nem osztják meg őket. A közvélemény-kutatások világában ez az angolul „herding”-nek (nyájszellemnek) nevezett viselkedés meglehetősen jól ismert, ennél durvább formában is, amikor szimplán belenyúlnak a számokba, és tavaly ősszel elég szépen ki is mutatták a birkaszellem hatását az amerikai elnökválasztási kutatásokra.

Az is elképzelhető, hogy az IDEA kutatói komolyan elgondolkodtak azon, hogy vajon ki akarják-e tenni magukat olyan vádaskodásnak, mint ami a DK politikusai részéről rendszeresen éri azokat az intézeteket, amelyek a párt aktuális narratívájába (a DK simán tíz százalék felett jár, hiszen mekkorát mentünk az időköziken, ahol nem indult el a TISZA) rosszul illeszkedő adatokat posztolnak. Még az is lehet, hogy az IDEA vezetőjére is irányult ilyen nyomás (persze, én is tudom, hogy volt már tanácsadója DK-s politikusnak, de ez a fajta pártkapcsolat végül is lényegtelen a nyomás meg az esetleges engedés tekintetében is). Egyáltalán nem lenne példátlan, ha magyar közvélemény-kutató engedne ilyen pressziónak és elvárásoknak, sokat látott közvélemény-kutatók is utaltak erre a 2022-es választási közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban. Éppen csak a nagyközönség jár rosszul azzal, ha a kutatók csak addig teszik ki az adataikat, amíg nem ütköznek ilyen nyomásba, vagy klasszul követik a többi kutató számait. Persze lehet, hogy tényleg nem bíznak meg saját adataikban, de akkor meg korábban miért tették ki őket? Nem szégyen, ha az embernek nincs pénze Gucci táskára, csak az röhejes, ha a hamisítványra is felteszi a márkás címkét. Ha meg megbánta, akkor vallja be, mint abszolút példamutatóan és egyedülállóan megtette ezt az IDEA 2018-ban.

LÁBJEGYZETEK

[1] Ezt abból az ábrából láthatjuk alább, amelyben zöld és lila pöttyök keverednek, és amit a főszövegben magyarázok majd el. Most csak azt vegyék észre a technikai kérdések iránt érdeklődő olvasók, hogy a lilásabb pöttyöket zöldek veszik körül mindenfelé. Tehát a háromszoros hibahatár mérvadónak vételével a szimulációkba olyan extrém számok is befértek minden irányban, amelyek nincsenek összhangban az áprilisban megjelent számokkal. Az is szembeszökő, hogy az elliluló pöttyöcskék, főleg pedig a kisebb szépséghibájuk miatt inkább kékes színűek, nem a zöld felhő közepe (TISZA 33%, Fidesz 26%, miként a januári IDEA vizsgálatban) táján gyülekeznek, hanem attól jobbra (tehát a TISZA támogatottsága nőtt január óta) és egy kicsit lejjebb (tehát a Fidesz visszaesett). Hogy az ilyen esetek kellő számban forduljanak elő a szimulációk között, ahhoz viszont legalábbis nem ártott a háromszoros hibahatárt használni.

[2] A „legalább” szót az indokolja, hogy a TISZA vezetés mértékére vonatkozó becsléseink még kicsit magasabbra módosulnak akkor, ha a 33 ezer szimulációnak a „szépséghiba” inverzével súlyozott átlagértékeit vizsgáljuk, vagy ha a kezdeti egy millió szimuláció során a januári IDEA vizsgálatban megfigyelt hibahatárok négyszeresét vagy ötszörösét engedjük meg.

[3] Az IDEA kutatások módszertanáról a Partizán Vétó 13. adásában beszéltem részletesebben, csak azt felejtettem el hozzátenni módszereik kritikájához, hogy ők persze próbálnak targetálással, szűréssel, súlyozással válaszolni mindazokra a problémákra, amelyeket felemlegettem, csak éppen abban kételkedem, hogy ez vezethet-e valaha teljes sikerre az általuk használt technológia mellett. Az amerikai tapasztalatok nem túl biztatóak ebben, de kétségtelen, hogy a magyar körülmények között láthatólag már csak ezzel a módszerrel lehet kigazdálkodni az, hogy legyen egy havonta elkészülő és megjelenő Fidesz-független választás-kutatási adatsor, ami ráadásul elég transzparens és hiteles is az általa alkalmazott módszerek tekintetében.

Ki hinné különben el, hogy a Nézőpontnak a TISZA felé hajlik a keze? Mint látni fogják, bizony van ilyen csoda, sőt nem is kivétel, és egy kellőképpen ironikus szemlélőnek pont azt bizonyítja, hogy ők is mérnek, és igyekeznek realisztikusnak ható dolgot kihozni azokból a sokszor nehezen hihető dolgokból, amit posztjaik szerint a válaszadóiktól hallanak azok pártpreferenciáiról.

Azok számára, akiket csak a politikai tanulság érdekel, a rövid összefoglalóm az alábbiakról az, hogy (1) naná én számolok jobban, és (2) a Nézőpont mindig szeretett egyrészt nagyon nagy fideszes előnyt MÉRNI a várható szavazatarányok tekintetében (Orbán mellett áll a nép, ugye), viszont nem szeretik bevallani azt, hogy milyen nagy fideszes mandátumelőny (kétharmad stb.), keletkezne, ha igaza is lenne a méréseiknek. Ha jobban belegondolnak, ebben is van logika, hiszen egy kétharmadot jövendölő előrejelzés talán már nem növelné, hanem inkább csökkentené az egyzászlós embert követő tábor részvételi kedvét.

Szerintem viszont tök nem befolyásolja a befolyásolható (tehát a politika iránt kevésbé érdeklődő) emberek részvételi kedvét, hogy mit ír egy csakis a politikát szorosan követő, ezért meggyőződésében már aligha befolyásolható emberek által olvasott blog. Ezért inkább a reális számolásra törekszem, amennyire tudok. Aztán ha kiátkoznak a hozzám hasonló politikai ízlésű olvasók azért, hogy két percre elvettem az életkedvüket meg a hitüket valami szerintük indokolatlanul pesszimista számokkal, akkor legfeljebb majd azzal nyugtatgatom őket, hogy Ti úgyis szavazni fogtok, de ha nekem sikerül több realizmust elhintenem néhány pártállami kis- és középkáder fejében a számukra is hitelesnek tűnő számolgatásaimmal, akkor attól csak egyre többen fogják menekülőre arról az oldalról. Ami tök hasznos lenne.

• Másra adunk becslést

A Nézőpont a legutóbbi kutatása alapján 121 Fidesz mandátumot becsült egy az alapján várható parlamentben. Én meg azt, hogy az abból, a reális mintavételi hibát is figyelembe véve levezethető nagyon-nagyon sokféle becslés felében, 131 vagy több, a másik felében pedig ugyanannyi vagy kevesebb fideszes mandátum adódik (ld. a teljes számsorokat táblázatom első két sorában; a “medián” egy számsorban a középső szám, tehát egy 1-2-3 sorban a 2, az 1-2-3-4 sorban pedig a 2.5, de nem mindig esik egybe pontosan az átlagértékkel, mert hiszen vannak olyan számsorok is, mint pl. egy 4.99%-osra várt párt várható mandátumszáma, aminek a magyar választási rendszer mellett valahol 2.49 és 3 között van az átlagértéke, de 0 a mediánja).

A legelső különbség a számításaink között tehát az, hogy ők egy „legvalószínűbb” számot mutatnak meg, és azt rögtön nagyon pontatlanul, hiszen egy pont 5%-on – nem 5% plusz egyen – álló pártnak 0, vagy ha jóindulatúan értelmezem a dolgot, akkor 50%-os esélye van arra, hogy bejusson, nem pedig 100%, mint ahogy ők feltételezik a DK-ról. Én meg az ő kutatásuk mintavételi hibája alapján elképzelhető összes szám mediánját, meg a különféle többségek valószínűségét becsültem meg. Ugyanis szerintem az az informatívabb és – mint az 5%-os párt példája mutatja – értelmesebb állítás. Mert ha az bejut, akkor 5-6 mandátumot kap, ha meg nem, akkor a többiek kapnak 5-6 mandátummal többet. Az meg kerekítve három százalék egy 199 fős parlamentben, szóval nagyon nem mindegy.

Valóban nagy különbség van a két számítási mód között, hiszen a Fidesz, a TISZA és a DK medián mandátumszámainak az összege csak 131+62+0=193, holott a 199 fős parlamentben csak egy helyet saccolok a nemzetiségi listáknak. De nem én követem el a számolási hibát, egyszerűen csak arról van szó, hogy a DK, a Mi Hazánk és a Kutyapárt közül legalább egy bejut a parlamentbe a szimulációk többségében, de külön-külön mindegyik csak a szimulációk kisebb részében. Ezért a DK, a Mi Hazánk és a Kutyapárt medián mandátumszáma 0, 0 és 0, ám a Fidesz és a TISZA medián mandátumszámának összege egy darab 5,1% körüli párt várható mandátumszámával elmarad a 198-tól. Tehát tényleg nagyon más a várható mandátumarányokat a „márpedig a pontban öt százalékos párt 100%, hogy bent van a parlamentben” alumíniumsisakos feltevését követve kiszámolni, és más dolog értelmesen átgondolni, hogy vajon mi minden jöhet ki a valóságban (még ha tűpontos is volt a közvélemény-kutatásunk).

Ez tehát az egyik oka annak, hogy becsléseink különböznek: én értelmes számokra törekszem, ők meg könnyen befogadható lózungokra. És jegyezzük fel azt is tanulságként, hogy a Nézőpont szívesen becsüli túl a DK mandátumszerzésének a valószínűségét. Ebből nem valami Orbán-Gyurcsány konteó igazára kell következtetni, hanem csak arra, hogy a kormánypárti oldalon mindig fontosnak tartották az ellenzéki szavazatok fragmentálódását, és valamiért azt hiszik, akár még alaptalanul is, hogy ezt befolyásolhatja az, hogy ők milyen előrejelzéseket posztolnak.

• Másképpen értékeljük a Nézőpont méréseit

Ám ha a fenti tekintetben hozzájuk hasonlóan járnék el és csak azt számolgatnám (a magam módján), hogy mi jön ki akkor, ha századszázalékra pontosan az van, amit az ő adataik mondanak a szavazatarányokról, nekem akkor is 133 fideszes mandátum jönne ki az ő számaikból szemben az általuk bemondott 121-gyel (a „plusz egy nemzetiségi képviselő” tekintetében ugyanazt saccoljuk, és nyilván ugyanazt a korábban fideszes színekben önkormányzati képviselő és a kormánypárthoz azóta is maximálisan lojális Ritter Imrét tartjuk a legesélyesebbnek erre).

Ennek az az oka, hogy a Nézőpont egy általuk „legvalószínűbb választási eredménynek” mondott számsorból (táblázatomban ezt Nézőpont LE-nek rövidítem, és adott esetben Fidesz=47, TISZA=37, DK=5.0001, Mi Hazánk=4, Kutyapárt=4 belföldi listás szavazatarányt jelent) eredezteti mandátumbecslésének eredményeit. Én viszont évek óta azt a szabályt követem, hogy minden publikált adatsorát figyelembe veszem minden kutatásnak, és azokat átlagolva kapok egy „várható választási eredményt” (táblázatomban ezt Vox Populi VE-nek rövidítem, és adott esetben Fidesz=47.55, TISZA=33.32, DK=4.40, Mi Hazánk=4.53, Kutyapárt=4.03%-os belföldi listás szavazatarányt jelent).

Azért teszem ezt, mert (1) a legtöbb intézet nem mondja ki, hogy melyiket tartja több publikált számsora közül a „legjobb” becslésnek, és ezért úgy veszem, hogy mindegyiket egyformán jó közelítésnek tartják, ha egyszer egymás mellett teszik ki őket minden rangsorolás nélkül; (2) egyáltalán nem látom a közelmúlt választási közvélemény-kutatásai eredményei által megalapozottnak azt a hiedelmet, hogy az ún. „aktív” vagy „biztos” szavazókra vonatkozó adatok mérvadóbbak lennének, mint az összes megkérdezettre vonatkozóak, és ezért ha csak lehet, a kettő átlagolását tartom legtöbbre (ez egyébként a legtöbbször számszerűen hasonló eredményt hoz, mint a Századvég módszere, akik a részvételüket „biztosnak” vagy „valószínűnek” mondó és pártot is választó megkérdezettek között mért százalékot szokták publikálni); és (3) pláne nem fogok önkényesen eltérni a megszokott eljárásomtól abban az esetben, amikor egy intézet azt mondja, hogy a mérésünkből ugyan valami más jött ki, de ilyen-olyan módszerekkel megsaccoltuk, hogy melyik pártot szeretik legjobban azok, akik nem kötötték orrunkra, hogy miként szavaznának „most vasárnap”.

Ebből pedig az következik, hogy a Nézőpont abból számolja ki a mandátumarányokat, hogy ők – az utóbbi módszert alkalmazva és csakis az ún. „biztos szavazókra” koncentrálva – Fidesz 47, a TISZA 37, a DK 5, és mindenki más 5%-nál kevesebb szavazatot szerez. Pontosabban a DK esetében nem is 5 százalékkal, hanem minimum 5% plusz 1 listás szavazattal számolnak, hiszen különben nulla mandátumot szerezne a párt. Ezzel szemben én emellett a számsoruk mellett azt a másikat is figyelembe veszem, amit az összes megkérdezettről közöltek. Hiszen miért tennék mást itt, mint minden más intézet esetében mindig? Esetleg azért, mert most – az elmúlt években szinte páratlan kivételként – az ellenzéki pártok szavazói nagyobb szavazási kedvet mutatnak, mint a Fidesz szavazói? Ez szerintem most ugyanúgy nem ad okot a biztos szavazókra koncentráláshoz, mint ahogy a korábbi években nem javította az előrejelzések pontosságát, ha ezt tettük volna, hiába forszírozták ezt a megoldást az összes kormánypárti kutatók akkoriban olyannyira, hogy 2020 és 2024 ősze között soha nem publikálták az összes megkérdezettre vonatkozó számokat.

Nem nagy csoda, hogy egy 33.32%-os TISZA pártnak kevesebb mandátum jutna, mint egy 37%-osnak. Hihetetlennek hangzik, hogy csak 33%-on áll a TISZA? Szerintem igen, de az általam legmérvadóbbnak tartott módszerrel számolva ez jön ki a Nézőpont posztjából, meg a 48%-hoz közelítő Fidesz. A sokkal szemérmesebb 47-37-es versenyállás pedig csak akkor, ha (1) teljesen oktalanul kizárólag a „biztos szavazók” válaszaira fókuszálnak, és – amúgy dicséretes módon – megpróbálják a pártválasztásukról „nem tudom/nem mondom meg”-gel nyilatkozó válaszolók preferenciáit is megsaccolni. Márpedig ahányszor eddig megmutatták (legutóbb itt), hogy mi a tényleges hatása ennek a korrekciónak az ő adataikban, mindig az derült ki, hogy a korrekció után az ellenzék látszott erősebbnek és a Fidesz gyengébbnek, mint annak előtte.

A Nézőpont tehát részben azért hoz ki más mandátumbecslést a saját adataiból, mint amit szerintem ígérnek a méréseik, mert a narancsmentes (értsd: kormány- és Fidesz-közeli megrendelésekkel nem túlterhelt) kutatóknál kevésbé bíznak abban, hogy a tényleges méréseik reális előrejelzést adnak akkor is, ha nem tornásszák feljebb a TISZA várható szavazatarányát a várható részvételt, illetve a nem tudom válaszokat érintő korrekcióval. A két korrekció közül az első ebben a formában szerintem indokolatlan, a második viszont lehet, hogy nagyon is jogos.

Viszont. Ha én is az ő 47% Fidesz, 37% TISZA és 5.00001% DK becslésükből indulok ki, akkor ilyen belföldi listás szavazatmegoszlás mellett nekem még mindig 124, 69, 5 mandátum jön ki a Fidesz-TISZA-DK-nak, nekik meg 121, 71, 6. Na ez meg hogy lehet?

• Nem az az oka, hogy másféle szavazatföldrajzot feltételezünk, és nem az, hogy mást saccolunk a levélszavazatokról. Akkor meg mi?

A Nézőpont posztja nem magyarázza el, hogy mi a feltételezésük a szavazatok várható eloszlásáról az egyéni választókerületekben (modelleztük, írják, „hogy a szavazóköri szintű választástörténeti trendeket és az új választókerületi határokat figyelembe véve, hogyan alakulna „most vasárnap” egy feltételezett országgyűlési választás után a mandátumeloszlás”). Nekem a négy különböző szavazatföldrajz közül, amelyiken elgondolkodtam, arra esett a választásom, amelyik a Fidesz földrajzát a 2024 júniusi Fidesz-eredmények, a TISZA várható földrajzát pedig a TISZA és a többi ellenzéki párt ugyanakkori szavazatainak részleges összegeként képzeli el (a táblázatban a sötétebb kék szín jelöli az ezzel a szavazatföldrajzzal kapott eredményeket, itt most természetesen a „Nézőpont LE alapján” számolt sorról van szó. A földrajzi feltevések részleteire ld. itt.) Ám ha csak a TISZA meg a Fidesz 2024 júniusi szavazatai alapján számolom a földrajzi megoszlást (lásd a rózsaszín sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”), akkor is ugyanazt a mandátumarányt kapom. Ha meg az összes 2024 júniusi ellenzéki szavazat összegeként, akkor meg még kettővel több Fidesz, és annyival kevesebb TISZA mandátumot találok (lásd a világosabb kék sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”). Ha meg a 2022-es közös ellenzéki lista és Fidesz szavazatföldrajzából indulok ki, akkor egy köztes eredményt kapok (lásd a narancsos sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”). Miközben a „Vox Populi VE” szavazatarányokat leszűrve a Nézőpont kutatásából mind a négy szavazatföldrajz mellett 132-nél több fideszes mandátumot, tehát kétharmados kormánypárti többséget találok a mandátumbecslés során.

A levélszavazatokkal kapcsolatos feltevéseink nem magyarázzák a különbséget. A Nézőpont ugyanis a 2022-es számokból indul ki e tekintetben, én viszont azt feltételezem, hogy az érvényesen levélszavazók száma hajszálnyit csökkeni fog, és azon belül 91%-ra csökken a Fideszt támogatók aránya.

Marad az, hogy rejtély, mit csinálnak, de szerintem valamit rosszul csinálnak. A szavazatarány-mérésük olyan nagy Fidesz-előnyt talál, amit már ők sem mernek kimondani, de nem csak a „legvalószínűbb választási eredmény” adatsorukban tornázzák fel az ellenzék, és le a Fidesz számait, hanem a mandátumbecslés során erre még rápakolnak. Ők tudják, miért, de ha a saját számaikban annyira hinnének, mint mondjuk a Medián a sajátjaiban, akkor bizony kétharmad-közeli Fideszes mandátumarányt kellene becsülniük, nem pedig 121-et.

De ez sem újdonság. 2018-ban a választások előtti utolsó publikált Nézőpont mérés 52 százalékos Fideszt, és 15 százalékos Jobbikot várt. Aztán két héttel később, a választás előtt, egy „szakértői becslést” adtak közre, amiben már 43 és 22 volt a két szám, pedig senki nem mért ilyen hatalmas összeomlást a Fidesznél a kampány végén. Mandátumbecslésükben pedig 112—123 kormánypárti mandátumot vártak. Összehasonlításképpen a választásokon 47 százaléknyi listás szavazatot szerzett a Fidesz (a levélszavazatok nélkül), a Jobbik legnagyobb ellenzéki pártként 19-et, és ebből lett 133 mandátummal fideszes kétharmad. Tehát az 52:15 alapján még sokkal nagyobb Fidesz többséget kellett volna jósolniuk, ha elhiszik a számaikat, és hozzáértően számolnak.

Ha nem látja elég jól a számokat a fenti poszt ábrájában, akkor klikkeljen ide egy jobban böngészhető változatért.

A TISZA és a régi motoros ellenzék közti átszavazás

Kezdjük a tájékozódást egy olyan táblázattal, ami a 2022 és 2025 közötti választások pártok szerinti eredményeit a szavazásra jogosultak százalékában fejezi ki. Így a változó részvételi arányok ellenére is jobban megértjük, hogy merre is mozognak mostanában a szavazatok. A választási eredményeket viszont nem a megszokott módon, az érvényesen szavazók százalékában látjuk itt. Ezért első ránézésre furcsának tűnhetnek a számok, hiszen nem száz százalékká adódnak össze az egy-egy oszlopban szereplő számok, hanem az összes érvényesen szavazók százalékát adják ki.

A fenti tábla „óellenzék” címen egy kalap alá vonja össze a 2022-es közös ellenzéki lista és jelöltek, a 2024-es európai választás DK-MSZP-P, Momentum, MMN (Márki-Zay), Jobbik és LMP listái, az ugyanakkor tartott megyei közgyűlési választás DK, Momentum, MSZP és LMP listái, és a múlt vasárnapi időközin Takács László (DK) és Harangozó Gábor (MSZP) szavazatait. Fő tanulsága, hogy 2024 júniusában a TISZA szavazatok úgy felét behúzta a régi ellenzék a megyei listás szavazáson. (Utóbbi azért fontos itt az elemzésben, mert azon nem indult el a TISZA, de a szavazói ott voltak a szavazófülkében az ugyanakkor tartott európai választás miatt, és csak 2,3%-kal többen szavaztak érvénytelenül a megyei, mint az európai listákra.) A 2025 januári választékkal viszont korántsem volt ilyen sikere a régi ellenzék képviselőinek, és ennek köszönhette a Fidesz jelölt a rekordmagas szavazatarányát.

Ha külön választanám őket az régi ellenzék egészétől, akkor azt látnánk, hogy a DK-MSZP-P lista 4,1%-os júniusi szavazataránya helyett az összes jogosultak 4,4%-a támogatta Takács Lászlót és Harangozó Gábort januárban. Ami roppant kedvező a Fidesz eredményéhez képest, akik a 2024 júniusi szavazóik csak kétharmadának megfelelő számú szavazót tudtak behúzni januárban. És Dúró Dóra (Mi Hazánk) még sikeresebb volt, hiszen ő a júniusi 4,7%-ról januárban 6,4-re vitte fel a szélsőjobb szavazatarányát. Ámde a baloldal és a Mi Hazánk együttes januári szavazattöbblete (6,4-4,7=1,4 plusz a 0,3%, ami baloldalnak jutott) is eltörpül ahhoz képest, hogy a túlnyomórészt nyilván a TISZA EP-listájának támogatóitól érkező extra szavazatok az európai választáson látott 7-ről egész 14,2%-ra tolták fel a régi ellenzék megyei listáinak támogatottságát júniusban.

Jól látható a táblán, hogy a régi ellenzék 7,2%-os júniusi szavazattöbblete januárban 2,6%-os negatívba váltott át (ennyivel kisebb az általuk az időközin szerzett 4,4% az európai választáson elért 7,0%-nál). Részben ez, tehát hogy TISZA jelölt hiányában Magyar Péter sok támogatója nem is szavazott az időközin, az oka annak, hogy eddigi legjobb eredményét érte el a Fidesz a választókerületben az időközin. Nem pedig az, hogy a Fidesz különösen jól teljesített, hiszen júniushoz képest egyharmadával csökkent a kormánypárti szavazatok aránya, miközben az ellenzékieké, mint látjuk. nőtt!

Sőt az is kiderül a számokból, hogy még csak nem is a TISZA tábor átszavazási hajlandósága csökkent a baloldalra és a Mi Hazánkra 2024 júniusához képest. De még arról sem volt szó, hogy a TISZA szavazói hallgattak volna Magyar Péter januári bojkottfelhívására. Az Opinio helyi kutatása a választások után ugyan úgy találta, hogy a TISZA szavazók jó döntésnek tartják, hogy nem indult el a párt az időközin (ld. erre az ábrát kicsit fentebb), de ez nem jelenti azt, hogy nem mentek el szavazni. Nézzük meg az adatokat településenként (illetve a kerület két kisvárosán belül szavazókörönként, hogy egész részletes képet kapjunk).

Az alábbi ábra-négyes vizsgálja a TISZA 2024 júniusi támogatottsága kapcsolatát a Mi Hazánk és a baloldal (tehát a DK és az MSZP együttes) szavazattöbbletével a júniusi megyei listás, illetve a januári időközi választáson. A színes pöttyök egy-egy község vagy szavazókör eredményét mutatják, és méretük a szavazónépesség nagyságával arányos. A két felső ábrán a pöttyök elhelyezkedésének magassága a megyei listás szavazattöbbletet mutatja meg, tehát hogy a szavazóképes lakók közül mennyivel többen szavaztak a DK+MSZP, illetve a Mi Hazánk megyei, mint európai választási listájára. Az alsó ábrapár pedig a januári időközin – az európai választáshoz képest – mutatkozó baloldali, illetve Mi Hazánkos „szavazattöbbletet” hasonlítja össze a TISZA júniusi támogatottságával. A vízszintes tengelyen mind a négy ábrán ugyanúgy helyezkednek el a pöttyök, tudniillik aszerint, hogy az adott község vagy szavazókör szavazóképes lakóinak hány százaléka támogatta a TISZA pártot az európai választáson.

Az ábrákat átmetsző görbe vonal és annak szürke sávval jelzett hibahatára helyi regresszióval tárja fel a vízszintes és a függőleges tengelyen ábrázolt számok viszonyát. A jobb felső ábra kivételével mindegyik egy viszonylag lineáris, statisztikailag szignifikáns összefüggést mutat.⁵ Tehát minél magasabb volt egy-egy földrajzi egységen belül a TISZA szavazatok aránya az európai választáson, annál jobban sikerült a baloldali megyei listáknak és januárban a két baloldali jelöltnek felülmúlnia a DK-MSZP-P európai választási lista júniusi eredményét. És Dúró Dórának is a TISZA szavazatokkal arányosan sikerült felülmúlnia a Mi Hazánk európai listájának eredményét, még ha az ő szavazattöbblete sokkal nagyobb kilengéseket is mutat a regressziós vonal körül.

Sokféle magyarázatot lehet ajánlani az ilyen terület-statisztikai összefüggésekre, de itt a legkézenfekvőbb az, hogy a TISZA szavazóinak egy része – további regressziós elemzések szerint úgy 20-25 százaléka – átszavazott a baloldali megyei listákra, és a januári időközin is, bár talán kicsit kisebb, úgy 19% körüli arányban, de leszavazott a két baloldali jelölt egyikére. Nagyon érdekes, hogy júniusban a TISZA-szavazóktól ebben a választókerületben csak statisztikailag inszignifikáns mértékű átszavazás volt a Mi Hazánk megyei listájára, ám januárban az egykori TISZA szavazók kb. 23%-a Dúró Dórára adta voksát. Arról lehet szó, hogy a Mi Hazánk alapjában véve nem vonzó a tiszások számára, főleg, ha szavazhatnak helyette a Momentum vagy az LMP listájára is (a megyei listás választáson azok is indultak külön listákkal, az időközin azonban gyenge volt a kínálat a „se nem bal, se nem szélsőjobb” alternatívákból).

Egyfelől tehát a júniusi ellenzéki szavazatok egy része hiányzott az ellenzéki és Mi Hazánk jelölteknek a januári időközin. Másfelől viszont utóbbiak még a saját júniusi szavazótáboruk egészét meg a környék más egyéb szavazóit sem tudták januárban jelöltjük támogatására csábítani. Utóbbit mutatja az, hogy míg a két felső ábrában csak pozitív szavazattöbbleteket láthatunk júniusban, addig a januári időközire vonatkozó ábrákban számos település és szavazókör mutat negatív „szavazattöbbletet”, tehát hogy az időközin rosszabb eredmény született az adott pártok szempontjából, mint az európai választáson. Különösen Dúró Dóra esetében szembeszökő, hogy míg Döbröközön és Dombóvár egyes szavazóköreiben, ahova a hírek szerint személyes szálak kötik, jóval több szavazatot szerzett, mint amire pusztán a Mi Hazánk és a TISZA ottani európai választási eredményei alapján számíthatnánk, addig pár helyen – az ábrában Mórágy, Nak és Györe példáját emeltem ki – ugyanennyire jelentősen elmaradt az európai választás alapján várható szavazatarányától. Talán mert oda nem jutott el hasonló erővel a kampánya a hírrel, hogy ezúttal ő „a legesélyesebb ellenzéki jelölt” (mint ezt a szórólapjai mondták).

Az tehát, hogy januárban a Fidesz jelöltje annyira jó eredményt ért el Tolna 2-ben, messze nem csak a TISZA tábor távolmaradásának tudható be. Az átfogóbb oka a Fidesz jelölt kiemelkedő eredményének Tolna 2-ben az volt, hogy csak olyan jelöltek indultak el vele szemben, akikkel nem tudott, és talán nem is próbált a pártjuk kitörni a Fidesz-TISZA versenyben kapott kispárti szerepkörből. Pedig a kitörési kísérletre már csak azért is szükség lett volna, mert júniushoz képest a Momentumtól a Kutyapártig és a Jobbikig soféle ellenzéki alternatíva hiányzott a szavazólapról, és ezek híveinek sem feltétlenül jellegzetes Mi Hazánk- és DK-jelöltekkel lehetett volna leginkább a kedvében járni.

Fideszes kétharmad a láthatáron, ha …

Hétfő reggel óta úgy látom, hogy a TISZA és egy látható kampány hiányában most kétharmaddal nyerne a Fidesz egy országgyűlési választáson, mert az óellenzék és a Mi Hazánk ajánlata akkor is nagyon keveseket mozgat meg, amikor a TISZA nem kerül melléjük a szavazólapra: annál legalábbis kevesebbet, mint amire én számítottam, hiszen az országos politikára vonatkozó ismereteimet a korábbi Tolna 2-s választási eredményre vetítve négy százalékkal erősebb második helyezettet és ugyanannyival gyengébb Fideszt vártam múlt vasárnap.⁶ Márpedig ha olyan parlamenti választásra kerülne sor jövőre, ahol a Fidesz jelöltje két százalékkal többet szerez a dombóvári választókerületben, mint 2022-ben, akkor nem kétséges, hogy országosan is kétharmados többségre számíthat a kormánypárt.

Hogy miért lehet az országos képből egy-egy 2026-os választókerület várható eredményére, illetve az utóbbiból az előbbire következtetni, azt a fenti ábra igazolja. Ez azt mutatja meg, hogy mennyire lineárisan függött össze a 106 választókerület körében a Fidesz jelöltek 2022-es vezetése a közös ellenzéki jelöltek előtt azzal, hogy mennyivel vezetett a Fidesz 2024 júniusában a (megint csak a kutyák és a Mi Hazánk meg a Megoldás Mozgalom nélkül számított) ellenzék előtt. Mint jól látható, a helyi regresszió vonala szinte egyenesen vág át az ábra átlóján, tehát majdnem tökéletesen lineáris kapcsolat áll fenn, és a kis szürke téglalappal kiemelt Tolna 2 választókerület pontosan felfekszik a regresszió vonalára. Ebből kiindulva 2026-ban is tök jól meg lehet majd jósolni egy-egy kerület eredményét az országos várakozásokból és a 2024 júniusi európai választás helyi eredményeiből, feltéve persze, hogy az országosan releváns pártok elindulnak és érdemben kampányolnak a kerületben. Ha a dombóvári kerületben még nagyobb szavazataránnyal győz a Fidesz, mint 2022-ben, akkor minden bizonnyal meglesz a kétharmad. Ha elindul a TISZA, akkor persze január 12-én is alighanem más lehetett volna az eredmény, de az ellenzék többi részének most nincs receptje arra, hogy hogyan töltsék be, ha a TISZA üres teret hagy maga után.

Baloldal

A két baloldali jelölt egyikének január 12-i támogatottságát eltaláltam előre, a másikét viszont alábecsültem négy százalékkal. A tévedés és a találat oka ugyanaz: abból indultam ki, hogy egy ennyire fura választékból történő választás esetén a kevésbé lényeges jelöltek esélyét helyi ismeretek alapján kell megítélni, és szerintem egész jól választottam a helyi informátorok sokaságából. A jövőben is tartom magam majd ehhez az elvhez, az más kérdés, hogy tolnai választottam történetesen túlbecsülte a 2RK jelölt esélyeit a DK rovására.

Takács László és Harangozó Gábor nyilván derék harcosai a maguk ügyének, teljesen érthető, hogy úgy gondolták, el kell indulniuk. Nyilván meg is tettek mindent a minél jobb szereplésért, amit tudtak (lapos tanulságai és láthatólag az internetre korlátozott információgyűjtése ellenére főleg a Republikon beszámolóját ajánlom azoknak, akik arra kíváncsiak, hogy mi is történt kampány címén az isten háta mögött az ünnepek dominálta téli hidegben. Arra már nem tér ki ez a beszámoló, hogy az internet helyi használói szerint a DK kb. annyit el is költött a választásra egy-egy szavazatra számítva, mint a Fidesz, ami egyébként nagyon helyes is – a gond az, hogy ez ennyire volt elég, mert a hiba a termékkel van, nem a csomagolással.) A probléma az én szememben az, hogy pártjaik belesimultak abba a stratégiába, hogy a TISZA nem-indulása esetén sem arra kell törekedniük, hogy egy tágabb, több szavazót és mélyebben megragadó alternatívát mutassanak fel. Hanem úgy értelmezték a feladatot, hogy amolyan picike kis pártként való túlélési képességükről kell meggyőzniük foszladozó táborukat. Ennek a stratégiának rendszerváltó szempontból csak akkor van értelme, ha abban bíznak, hogy a TISZA elvégzi helyettük az Orbán-kormány leváltását. Szerintem ez végtelenül kiábrándító kép a híveik egy jelentős része számára, és nehéz lesz eldugni előlük. Ettől függetlenül persze a parlamenti mandátumától koncepciós per révén megfosztott Varjú László indulása az újpesti időközi választáson március 25-én biztos eléggé megmozgatja majd az ellenzéki szavazókat ahhoz, hogy visszaküldjék őt a parlamentben március 23-án. Ez a fényes siker pedig bizonyára meggyőzi a DK szavazók egy másik, bár roppant bizonytalan számú részét arról, hogy pártjuk egy életképes és 2026-os szavazatukra méltó politikai alternatíva. Ezért alapjában véve azért arra számítok, hogy a DK megmarad a “TISZÁ-ra nem-nem-soha” ellenzéki szavazók klubjának, de hogy ez elég lesz-e a parlamentben maradáshoz, az még sokáig lesz bizonytalan, ha az összes választási közvélemény-kutatásokról szóló naprakész összefoglalómat nézem.

Mi Hazánk

Ugyanez igaz a Mi Hazánkra is. Joggal mondhatják, hogy nagyon szép eredményt értek el Tolna 2-ben. Egészen más dolog azonban 19% feletti eredményt elérni ott, ahol gyenge a baloldal és nem indul el a TISZA Párt, mint arra készülni, hogy egy általános választáson leváltsák a Fidesz-rendszert. Vona Gábor is nyilván lobogtatja a klubjában, hogy Kiskunmajsán 33%-ot kapott a jelöltje, amikor egyedül indult a Fidesszel szemben egy jobboldali fellegvárban, még se figyel oda arra senki, mert a lényegesen nagyobb Tolna 2-ben még egy ismeretlen borsodi polgármester is többre vitte, mint a 2RK jelöltje. Nem sokkal többet ér Dúró Dóra vasárnapi rekordja sem, bár így legalább megértette azt, hogy neki, mint pártja egyik legerősebb jelöltjének, nem a Józsefvárosban kéne próbálkoznia 2026-ban.

A jelöltek személyes vonzereje, na majd az …

Tényleg bosszantó, hogy mennyi kommentár hangsúlyozta azt, hogy az ősszel elhunyt fideszes képviselő milyen nagy személyes munkájának szóló szavazatszámra számíthatott a kerületben. Ebből nyilván az a következtetés jön, hogy másutt is sokat számíthat a korábban választásokat nyerő egyéni képviselők személye, ergó a “Fideszt mindig nagy fölénnyel legyőző” Hiszékeny Dezsőt előre kéne engedni 2026-ban is. Konkrétan Hiszékeny Dezsőről persze el is tudnám képzelni, hogy ő teremtett olyan nagy többséget a baloldalnak Újlipótvárosban, de a magyar választások általános tapasztalata azért az, hogy még egy sokakkal kezet fogó és elbeszélgető képviselőnek, mint Potápi volt, is csak egy fokkal szebbnek kell lennie az ördögnél, hogy megkapja a pártja szavazatait (ehhez persze illik, hogy Csibi Krisztina módjára megmutassa magát és némi érdeklődést a kerület lakói iránt, és akár két-három százalékot is veszthet az, akin annyira látszik, hogy rövidesen a vádlottak padjára kerül, mint 2018-ban az ennek ellenére győző Simonka Györgyön).

Az más kérdés, hogy egy-egy, akár független képviselőjelölt is kialakíthat olyan önálló politikai márkanevet és azt támogató aktivista-hálózatot, mint egy párt – gondoljunk csak Hadházy Ákos és Jámbor András országosan is, vagy Tordai Bence és Szabó Szabolcs inkább csak helyben ismert példájára -, és az szavazatokat hoz. De ilyen jelölt egy se indult a tolnai időközi választáson. Sőt, Potápi Árpád sem azért kapott több szavazatot Tolna 2-ben a Fidesz listánál, mert ő annyira megdolgozott ezért (a Fidesz listát és őt magát a párton belül segíthette persze a kerületben végzett munkája). Hanem azért, mert Bonyhád környékén elég sok szavazat szokott esni a német nemzetiségi listára, aminek a támogatói között érthetően magasabb a valójában a Fideszt támogatók aránya már pusztán azért is, mert a német nemzetiségi listán egy korábban formálisan is Fidesz színekben induló jelölt szerez kedvezményes parlamenti mandátumot, minekutána a nem-fideszes nemzetiségi szavazók nem annyira szívesen teszik oda a voksukat.

Ezt a szimpla igazságot mutatja be a fenti ábra. Láthatjuk, hogy Tolna 2 legtöbb kistelepülésén és kisvárosi szavazókörében – Diósberényben 20, Szakadáton közel 18%-kal – Potápi Árpád jobban szerepelt a Fidesz listánál. Ezt az előnyt viszont szinte teljes egészében megmagyarázhatjuk a német nemzetiségi listára esett szavazatokkal. Az összefüggés inkább csak azért nem tökéletesen lineáris, mert pár helyen (az ábrán külön is bejelöltem Dombóvár 21-es szavazókörét, Szakcsot és Jágónakot) Potápi nagyon elmaradt a Fidesz lista eredményétől, talán azért, mert ott valami különleges beágyazottsága volt egyik vagy másik vetélytársának.

Végül a legérdekesebb történet a tolnai jelöltekről az, hogy lám egy meglehetősen falusias választókerületben se hátrány, ha nő a jelölt, hiszen a szavazatok 84%-át a két nő vitte el a négy férfival szemben, és ezt mindenki annyira természetesnek érzi, hogy szóba se került a megannyi kommentárban. Azért a jövendő jelöltállítási vitáiban érdemes lesz erre emlékezni, amikor valaki előítéletes nézeteket hangoztat, és megkérdőjelezi, hogy egy női jelölt is pont ugyanúgy tudja hozni pártja szavazatait, mint a Caligula lova.

Végszó

Egy héttel a dombóvári időközi után Tiszakécskén egy szavazattal elvesztett a Fidesz egy önkormányzati kerületet, ami évtizedek óta az övé volt, és Budakalászon már megint nem indult el a helyi választáson a civilekkel szemben. Nem lehetetlen tehát komoly győzelmeket aratni a pillanatnyilag viszonylag népszerűtlen kormánypárttal szemben. Ahol viszont ellenzéki pártok jelöltjeivel kerültek szembe fideszesek, ott a kerület korábbi politikai színétől függetlenül győztek, tehát a baloldali fellegvár Óbudán és az önkormányzati szinten erősen narancsos Veszprémben is. Ez is rímel a múlt heti tolnai erőpróbáról írt elemzésem eredményére, miszerint az ellenzéknek nincs látható B terve arra az esetre, ha a TISZA, esetleg valami adminisztratív okból, mégsem indulna a választáson. Ennél komolyabb függőhelyzetbe aligha hozhatták volna magukat, pedig Orbán Viktor hosszas előkészítés után teljesen logikus aktualitásaként beígérte pénteken, hogy Donald Trump mézeshetei során kiszorítja az országból a Brüsszeli Marcsikat meg a New York-i Zolikat. Kezdődhet a fejtörés, hogy kire gondolt, és mit jelent ez a választások szempontjából.

LÁBJEGYZETEK

1. Sajnáltam, hogy nem vállaltak be egy októberben is láthatóan sima vereséget igérő küzdelembe a jobb felkészülés érdekében, de végül is a tapasztalaton kívül nem sokat vesztettek. A távolmaradás ésszerű indoklásával és az előrehozott választás követelésével sikerült csökkenteniük az adott helyzetben elkerülhetetlen tekintélyveszteséget. A TISZA szempontjából legnagyobb veszélye a nem-indulásnak pedig magától is elhárult, mivel a régi ellenzék nem állt elő valami újszerű és meglepően sikeres megoldással a váratlan ziccerhelyzetben, hanem csak hozta a várható törpepárti ajánlatát és kisütkérezett abban, hogy a TISZA távollétében ez is sokkal többnek látszott, mint amire egyébként elég. A bojkottfelhívás viszont egy helyi – bár igaz, hogy ellenérdekelt megrendelőnek tulajdonítható – kutatás szerint népszerűtlen, és a posztomban látható elemzés szerint jórészt hatástalan volt. ︎
2. Pont olyan magas volt a részvétel a tolnai időközin, mint amikor 2014-ben Újpesten egy nagyjából tét nélküli időközi volt úgy, hogy a Fidesz esélytelennek látszott az MSZP jelöltjével szemben, de annál egy picit magasabb, mint amikor 2020-ban a Fidesz saját jelöltet sem mert állítani a közös ellenzéki támogatottsággal induló Jobbik jelölttel szemben a dunaújvárosi kerületben. Az igazi országos tétre menő és izgalmas tapolcai (2015), veszprémi (2015) és tiszaújvárosi (2020) időközik részvételétől azonban jócskán elmaradt. ︎
3. Jelentőset, de igazából csak a szokott rutinját kellett hoznia ehhez és bíznia abban, hogy a régi ellenzék is csak azt próbálja meg. ︎
4. A “Tolna2_választási_eredmények_2022-2025.xlsx” adatbázisomban a választókerület kistelepülései, illetve bonyhádi és dombóvári szavazókörei szintjén kerülnek egymás mellé a 2022-es országgyűlési, a 2024-es (megyei és európai) listás, és a 2025. január 12-i időközi választás fontosabb eredményei. (A dombóvári és bonyhádi szavazóköri beosztás 2014, illetve 2017 óta változatlan, leszámítva azt, hogy 2023 novemberében 64 dombóvári szavazópolgár lakcíme a 4-esből az 1-es szavazókörbe lett átsorolva, ld. https://dombovar.hu/wp-content/uploads/2023/11/4-2023-HVB-hatarozat-2023.11.22.pdf és https://bonyhad.hu/valasztasi-informaciok/korabbi-valasztasok/#484-489-1-2022-i-14-hvi-hatarozat.) A “Tolna 2 választókerület választási eredményei településenként, 2018-2024.xlsx” pedig a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, és a 2019-es és 2024-es európai választás eredményét találja meg Tolna 2 településeire nézve. ︎
5. Az ábrákon látható helyi regressziós görbét LOESS módszerrel, a szövegben hivatkozott szignifikancia-teszteket és százalékos becsléseket lineáris regresszióval számoltam ki. ︎
6. A jövőben ezek szerint többre kell értékelnem a Fidesz mozgósítási képességét olyan körülmények között, ahol csenevész ajánlattal kell megküzdenie, és sokkal kisebbre kell becsülnöm az ellenzéki szavazók hajlandóságát a Mi Hazánkra való átszavazásra még akkor is, amikor a párt a legjobb, legkevésbé szatellit-pártinak tűnő arcait (Dúró és Torockai) mutatja feléjük, és ennyire népszerűtlen a kormány. ︎

Összefoglaló türelmetleneknek

Fidesz vs. TISZA

A március elején készült kutatások megjelenése után pár százalékpontos előnyben van a TISZA Párt a Fidesz előtt, ha az elmúlt hetek összes nyilvános közvélemény-kutatásainak egyszerű átlagát nézzük. De ez az egyszerű átlag sajnos vajmi keveset jelent, és össze-vissza ugra-bugrál, aszerint, hogy éppen óriási Fidesz-előnyről vagy mindent elsöprő TISZA vezetésről beszámoló adatsor jelent-e meg valahol. Mert igazából nem a valóságos trendek, hanem az határozza meg manapság az összes közvélemény-kutatás egyszerű átlagát, hogy az ábráimon a narancs különböző árnyalataival jelzett, röviden kormánypártinak mondható intézetek, vagy a mindenféle egyéb színű kormányfüggetlen intézetek posztoltak-e több számsort éppen. Ugyanis egymással annyira összeegyeztethetetlenek a számaik az utóbbi másfél évben. hogy kizárt dolog, hogy mindegyik olyan mérésből származik, amely a kutatók legjobb tudása és módszertani meggyőződése alapján készült. El kell dönteni, hogy hiszünk-e bármelyiknek is, és lehetőleg ésszerű alapon kell ezt eldönteni.

A Vox Populi március 13-i becslése

Mivel az alternatív univerzumok közös nevezője egy értelmetlen üres halmaz, ezért 2026 elején átváltottam egy olyan átlagolásra, ami egyrészt az alapján súlyozza a különböző adatokat, hogy mennyire frissek és mennyire voltak pontosak az őket posztoló intézet publikált becslései az megelőző négy országos választás előtt. Másrészt pedig figyelembe veszi azt, ami a mostani szezon két fő sajátosságának tűnik (ezekről részletesebben lásd itt): a narancsközeli intézetek posztjainak teljes hiteltelenségét, és a narancsmentes intézetek valószínűleg nagyobb torzítását az ellenzék javára, mint amit a legutóbbi, 2024-es választáson tapasztaltunk. Így kapom azt a becslést, hogy a levélszavazatok nélkül számított szavazatmegoszlásban most kb. 47:41 arányban, tehát hat százalékponttal vezethet a TISZA a Fidesz előtt, a következő országgyűlés legvalószínűbb összetétele pedig 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő. Ez persze még változhat a következő hetekben, és már pusztán a narancsmentes közvélemény-kutatások múltbeli találati pontossága alapján is érdemes egy elég széles becslési hiba lehetőségét is hozzáképzelni a pillanatnyi becslésekhez. De nézzük meg előbb a friss számokat, meg hogy mi változhat még április 12-ig, és majd aztán a számítás módszertanát meg a hibahatárt.

A kisebb pártok

A kisebb pártoknál meglehetősen egybehangzóak a közvélemény-kutatások: a Mi Hazánkot szinte mindig a parlamenti bejutáshoz szükséges 5,25% felett, a Kutyapártot és a DK-t pedig szinte mindig alatta mutatják a ‘kalibrált’ kutatók. Kalibrálton azt értem, hogy már korábbi választások előtt is posztoltak pártpreferencia-becsléseket, így van már némi ismeretünk arról, hogy félrehord-e a puskájuk, és merre, mennyire. (Mondjuk pont a kisebb pártok esetén nincs ennek túl nagy jelentősége, mert őket az IDEA furcsa idősorát¹ leszámítva mindenki nagyjából ugyanoda méri, mint ezt látni fogjuk még alább.) Az 5,25% pedig azért kell a törvényben szereplő 5% egy helyett a kis pártoknak, mert a közvélemény-kutatások nem tartalmazzák a majdan beérkező, túlnyomórészt a Fideszre eső levélszavazatokat, amelyik minden más párt listás szavazatarányát lényegében előre látható mértékben lejjebb nyomja a közvélemény-kutatásokban látotthoz képest.

Trendek

Amint a fenti két ábra is jelzi, érdemi változást senki nem mért az elmúlt hónapokban azt leszámítva, hogy lassacskán nő a két nagyobb párt támogatottsága, míg a Kutyapárt és a DK támogatottsága meg a pártot nem választók aránya csökken. Bár korántsem jutott az utóbbi még olyan alacsony szintre, mint a 2022-es választások előtt (ld. az ábrát alább), de nem tűnik a mostani adatok alapján egykönnyen elképzelhetőnek az, hogy a még továbbra is bizonytalanok közül olyan sokan szavaznának, és annyira egybehangzóan, hogy pusztán az érdemben megváltoztathatná a várható választási eredményt. Amit talán könnyebb elképelni, hogy a DK és a Kutyapárt támogatottsága tovább fog csökkeni a választásokig, különösen az egyéni jelöltek tekintetében. Egy ilyen változás akár több egyéni kerületet is átbillenthetne szoros Fidesz győzelemből szoros TISZA győzelemre.² De persze az is elképzelhető, hogy a Fidesz húz elő valami újszerűt eszközei széles tárházából a kampány végére – az erről szóló véget nem érő spekulációkat nem is kell itt szaporítanom azon túl, hogy önmagában a Fidesz erőforrás-előnyét és korábban még az ellenzékénél valóban nagyobb mozgósítási képességét nem tartom a kampányhajrá kimenetelét a kampány korábbi szakaszainál jobban befolyásoló tényezőnek. A választásunkba való erőteljes orosz beavatkozásra viszont nem láttunk még olyan példát, mint idén, ezért annak hatása nehezen kiszámítható.

A pillanatnyilag várható szavazatarányok kiszámítása

Számításaim részleteiről számozott lábjegyzetekre kattintva találja meg a körültekintő olvasókat érdeklő háttérinformációkat. Az első³ pl. útba igazít az eredeti adatok teljes gyűjteményéhez, a második⁴ meg elmagyarázza, hogy miként jöttek ki az ábráimban látható, egyértelmű és szépen összehasonlítható várható szavazatarányok az eredeti közlemények hol az összes megkérdezettekre, hol meg más homályos meghatározású alcsoportokra vonatkozó számaiból (az összes megkérdezettre és a “biztos” szavazókra vonatkozó adatok bármilyen további megkülönböztetésével csak értelmetlenül⁵ fárasztanám az olvasókat).

A fenti képen minden, már az előző választás(ok) előtt is nyilvánosan jósolgató – tehát már “kalibrált” – kutató legfrissebb választáskutatási adatsora látható egy-egy színes pöttyként úgy, hogy minden kutatás esetén átlagoltam a különböző bázisokra („biztos szavazó pártválasztó”, „összes megkérdezett”, „aktív szavazók” stb.) megadott számsoraikat, miután kivettem a százalékolásból a pártot meg nem nevező válaszolókat. A kutatások dátumaként mindig a kérdezési időszak középső napját mutatom.

A szürke sávként megjelenő hibahatár az utolsónak megjelent kutatás és a megelőző 60 nap összes nyilvános kutatásai súlyozott átlagának a hibahatárát mutatja.⁶ Mivel a kormánypárti és a kormányfüggetlen intézetek egymással összeegyeztethetetlen (nem ugyanarra a valóságra vonatkozó) adatokat posztolnak a Fidesz és a TISZA támogatottságáról, ezért az összes adat átlaga, akárhogy is súlyozzuk, meglehetősen értelmetlen. Leginkább attól függ az értéke, hogy hány kormánypárti és hány kormányfüggetlen adatsort veszünk figyelembe. Ennek megfelelően értelme sincs sok, és ez meglátszik a szürke hibahatár⁷ irdatlan szélességén is: mivel nem ugyanarra a valóságra vonatkozik egyik, illetve másik adatcsoport, borzasztó tágra kell vennünk a számtani átlaguk köré rajzolt hibahatárt ahhoz, hogy csak a megfigyelt értékek 95% százaléka lógjon ki belőle. A tág hibahatár pedig azt jelenti, hogy nem informatív az adat, hiszen pl. a Fidesz átlagos támogatottsága hibahatáron belül lehet 33% meg 53% is: nahát ennyit is ér a tisztánlátásban, ha az összes intézetek adatait átlagoljuk.

Ezért van az, hogy az utolsó 60 nap összes kutatásának súlyozott átlagát csak egy fekete vonal jelzi a szürke sáv közepe táján. Számszerűen inkább a kormánypárti és a kormányfüggetlen kutatók becsléseinek külön-külön számolt átlagát tüntetem fel az ábrán. Ezek immár sokkal szűkebb hibahatárát vékony narancsszín, illetve zöld csík jelzi a szürke sáv alatt, illetve felett. Például a Fidesz támogatottságának hibahatára a kormánypárti posztok átlaga alapján nagyjából 40 és 55 százalék közé esik, a kormányfüggetlenek alapján viszont 32 és 44 közé.

Minden olvasónak magának kell eldöntenie, hogy a narancsgazdag vagy a narancsmentes kutatóknak hisz, az arany középút, hogy biztos valamiképp vegyíteni kell őket, teljesen értelmetlen. Ettől még persze a valóság lehet a kettő között, mert a hiteles mérés is lehet pontatlan. Én legutóbb itt mondtam el az ezzel kapcsolatos tippjeim és itt írtam le részletesebben. 

Az viszont biztos, hogy a közvélemény-kutatások bármilyen átlaga teljesen megbízhatóan és előreláthatóan valamelyest a valóság mögött kullog. Ugyanis ha egy párt tábora gyors ütemben nő vagy csökken, akkor azzal kapcsolatban alighanem téved a kutatások átlaga, pont azért, mert pár korábbi adatot is figyelembe vesz. Ennek bizonyítékát megtalálja a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, valamint a 2019-es és 2024-es európai választások idején megjelent kutatások pontosságát vizsgáló posztjaimban. Igaz tehát, hogy az elmúlt évek tapasztalata szerint a magyarországi kutatások átlaga egész jó eszköz a pillanatnyilag várható választási eredmények felmérésére, de érdemes a választások előtt erős trendet mutató pártoknál a trend iránya alapján hozzáadni vagy elvenni még pár százalékpontot. Ez a 2022-es nagy fiaskó és a kutatóintézetek becslései közti dühítően nagy és szakmailag igazolhatatlan eltérések ellenére újra beigazolódott 2024-ben is. Én például az akkori európai választás magyarországi mandátummegoszlását pontosan eltaláltam ezzel a módszerrel egy héttel a választások előtt, mert figyelembe vettem, hogy milyen gyorsan nő a TISZA és csökken emiatt egy csomó más ellenzéki párt.

A 2026-os választás előrejelzése tekintetében a következő pontokban tartom indokoltnak az eltérést az utolsó hatvan nap kormányfüggetlen kutatásainak súlyozott átlagától:

• korábbi választások alapján valószínűnek tűnik, hogy a Mi Hazánk támogatottságát kissé alábecsülik a kutatások;

• bár a 2024 júniusi választás előtt csak egyetlen kutatás becsülte csak picit túl a TISZA támogatottságát, és a Fideszt is viszonylag pontosan mérték fel, az időközi választások eredményeiből kiolvasható trend, és az ellenzéki szavazók 2024 őszétől jelentősen a Fidesz szavazókénál magasabbra nőtt politikai beszélgethetnéksége azt valószínűsítik, hogy a különben megbízható, lelkiismeretesen elvégzett közvélemény-kutatások jelenleg alábecsülik a Fidesz, és túlbecsülik a TISZA, a DK és a Kutyapárt támogatottságát (részletesebb gondolatmenet itt);

• az utóbbi hetek-hónapok konzisztens közvélemény-kutatási trendjei alapján a 60-napos mozgóátlaghoz képest egy picit érdemes lefelé módosítani a DK és a Kutyapárt támogatottságára vonatkozó becslést, és ugyanannyival megemelni a két nagy pártra vonatkozó becslést.

A fenti tényezők miatt a narancsmentes kutatások aktuális mozgóátlagánál a Vox Populi becslése 2,5%-kal magasabb pillanatnyi támogatottságot tulajdonít a Fidesznek, 1%-kal magasabbat a Mi Hazánknak, 2%-kal alacsonyabbat a TISZA Pártnak, és 0,75-0,75%-kal alacsonyabbat a DK-nak és a Kutyapártnak.

Bizonytalanságunk mértéke

Következő ábrám 2018-tól napjainkig hasonlítja össze a Fidesz⁸ (narancsos és citromsárga vonal aszerint, hogy a narancsgazdag kormánypárti vagy a narancsmentes egyéb intézetek súlyozott átlagát nézzük) és fő kihívója⁹ (ld. a szürke és a türkíz színű vonalat) választási közvélemény-kutatásokban mutatkozó támogatottságát az összes a magyar sajtóban megjelent kutatási adat átlagolása alapján.

Az ábra szerint a TISZA legalább ott jár, mint 2021-ben a „közös listás” szövetség a fénykorában, de a Fidesz most lényegesen gyengébb, mint 2012-13 óta bármikor: ezt még a sajtóban megjelent narancsgazdag számsorok is így mutatják, pedig azok igazát még Orbán Viktor közelmúltbeli beszédei is megkérdőjelezték. Ám ami igazán érdekes most számunkra, hogy mennyire került közel a narancsmentes kutatások súlyozott átlaga a választási eredményekhez a megelőző választások előtt. Ezért rajzoltam be az ábrába a 2018-as, 2019-es, 2022-es és 2024-es levélszavazatok nélkül számított listás eredményeket.

Számolnunk kell ugyanis a lehetőséggel, hogy a közvélemény-kutatások szisztematikusan tévednek valami olyan irányba és mértékben, amit nem tudunk előre kiszámolni. Ezért a várható választási eredményre vonatkozó fentebb már ismertetett becsléshez hozzá kell rendelni egy ésszerűen várható becslési hibát. Ennek mértékét pedig abból számolom ki, hogy a narancsmentes kutatók itt kiindulópontként kezelt átlaga mekkora hibahatárral találta el a választási eredményeket a megelőző választásokon.

A megelőző négy országos választásnak az összes 1%-nál nagyobb támogatottságú pártjának adatait használtam ennek feltérképezésére. Minden pártra kiszámoltam a a választási eredmény és az utolsó 60 nap kutatásainak súlyozott átlaga közötti különbséget (hiszen ez utóbbit használom most előrejelzésemhez, a várt szisztematikus hibák és trendek fentebb jelzett korrekciójával). Felhasználtam egy remek ötletet, amit a mostvasarnap.hu oldal egyik szerzőjétől kaptam. Az ő módszere az volt, hogy kiszámolta, mekkora minta hibahatára tartalmazná a vizsgált becslések nagyjából 95%-át. A kiértékelés során eltekintettem az olyan eltérések beszámításától, amit az egyes pártok népszerűségének tényleges, a közvélemény-kutatások által is jelzett trendszerű változása is okozhatott.

 …. (folyt.köv.)

A várható választási eredmény (mandátumbecslés előfeltevésekkel)

A jelenlegi magyarországi választásokon nem képzelhető el pusztán a választók akaratából egy demokratikus kormányváltás további komoly politikai manőverek és helytállás nélkül. De ettől még az ellenzék támogatói számára pártjaik erős választási szereplése jelenti a legnyilvánvalóbb és legfontosabb lehetőséget politikai álláspontjuk győzelemhez segítésére (erre ld. itt az ötödik és azt követő bekezdéseket). Ráadásul az Orbán-kormányok társadalmi legitimitása sem képzelhető el egy (legalább a saját támogatóik meg pár nem eleve kritikus külföldi hatalom) szemében hihető választási siker felmutatása nélkül. Ezért ez a blog mindig is abból indult ki, hogy a következő választáson is energikus, nyilvánvaló egyenlőtlensége ellenére sok választót megmozgató verseny lesz. Ez a feltevés szemmel láthatólag be is igazolódott, mint ahogy a 2026-ra szóló előrejelzésünk először 2024 decemberében posztolt verziójának (ld. itt) más lényeges feltevésein is inkább csak a nemzetiségi listák mandátumszerzésével kapcsolatban kellett változtatnom egy hónappal a választás előtt.

A korábbi parlamenti választások tapasztalatai alapján, néhány elemző gyakori, ám semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott fejtegetései ellenére, azt is egész nyugodtan feltételezhetjük, hogy az egyéni képviselőjelöltek kvalitásai minimális mértékben befolyásolják az eredményeket (ha a DK tényleg valami mást hinne, akkor bizonyára hadra fogná Dobrev Klárát, vagy a három egymást követő választáson is nyerő Oláh Lajost egy egyéni választókerületben – de nem teszi ezt). Ezt illusztrálja az alábbi négy ábra is, amelyek azt mutatják be, hogy mennyire volt megjósolható a 2022-es egyéni kerületi eredménye a Fidesznek, illetve a hatpárti közös ellenzéki jelölteknek ugyanazon választókerületek 2018-as szavazatarányai, illetve a 2019-es európai választáson leadott listás szavazatarányok alapján.

Mint jól látható, a 2019-es listás adatok valamivel jobb előrejelzést adtak, mint a 2018-as egyéni kerületiek, de mindkettő alapján könnyen belátható, hogy a különböző egyéni kerületek népességének politikai ízlése közti különbségek meglehetősen állandóak választásról választásra. Még akkor is, ha olyan nagyot változik az egyéni jelöltek személye és az induló pártok listája, mint ahogy az az ellenzéki oldalon történt 2018 és 2022 között. Ne feledjük: 2019 májusában még öt különböző listán indult a 2022-ben a Márki-Zay Péter vezette közös listát alkotó hat párt, és 2021-ben volt egy nagyhatású előválasztás, amelyik sok helyen olyan komoly változást hozott a “legesélyesebb ellenzéki jelölt” személyében 2018-hoz képest, mint az MSZP-s Tóth Csaba felváltása Hadházy Ákossal a Budapest 7-es választókerületben, vagy hogy Jámbor András lépett a DK-s Ara-Kovács Attila “örökébe” a Budapest 4-es választókerületben.

Ezek a változások jelentettek legalább annyi változást az ellenzéki ajánlat mibenléte tekintetében, mint amit a TISZA Párt további növekedése nyomán a 2024-es európai parlamenti választás óta tapasztalhattunk. A hatásuk a szavazatföldrajzra ennek ellenére olyan pici volt, hogy a 106 választókerületből 104-ben az én egyszerű modellemnek megfelelően alakult a győztes személye.¹⁰ És bár Budapest jómódúbb választókerületeiben – köztük Zuglóban – valóban 5-9 százalékkal felülmúlta az ellenzéki jelöltek előnye azt, amire modellem számított, ez sem hozható könnyen hihető kapcsolatba a jelöltek személyével. Hiszen az ellenzéki szavazókat már 2018-ban is erősen megosztó Tóth Csabát váltó Hadházy Ákos kerületében még egy picit kisebb is volt ez a 6,1%-os “extra”, mint a szomszédos Angyalföldön, ahol a 2014 végi időközi választás óta szolgáló Hiszékeny Dezső (MSZP) újrázott, és alig haladta meg a társadalmi karaktere tekintetében igencsak hasonló Budapest 18-as (Budafok-Nagytétény) választókerületben regisztrált 5%-os extrát – pedig ott egy kevésbé megosztó MSZP-s képviselőt (Molnár Gyula) váltott le az előválasztáson Tóth Endre (Momentum) egy hajszálnyi (43 szavazatos) előnnyel, míg Hadházy 7426 szavazattal (hatvan százalékos előnnyel) került Tóth Csaba elé, holott ő is a Momentum színeiben indult el egyetlen ellenjelöltként a hivatalban levő és a DK+Párbeszéd által is támogatott MSZP-s képviselővel szemben. Sőt, a két szegedi választókerületben is hasonló (6,7 és 6,4%-os) “extrát” regisztrált az előválasztást utcahosszal nyerő, már 2014 óta országgyűlési képviselő Szabó Sándor (MSZP), mint az előválasztást szorosabb csatában nyerő friss jelölt, Mihalik Endre (Momentum).

Ha valami, akkor ez számomra azt igazolja, hogy a jelöltek személye nemigen számít egy országgyűlési képviselőválasztáson még akkor sem, amikor képviselői munkájuk tartalma és annak társadalmi megítélése az ellenzéki szavazók közt annyira drámaian különbözik, mint ahogy azt Tóth Csaba és Hadházy Ákos esetén láttuk. Kivételek vannak, de extrém ismertségű és súlyú jelöltekhez kötődnek: Lázár János és Márki-Zay Péter csatáját ugyan az előbbi nyerte meg Csongrád 4-ben 2022-ben, de a számszerű eredmény nyolc százalékkal kedvezőbb volt az ellenzéki jelölt szempontjából, mint modellem várta. Ehhez hasonló “extrát” pedig egyébként szinte kizárólag a budai hegyek három választókerületében és a hozzájuk kapcsolódó Budakeszi-Budaörs (Pest 2) kerületben regisztrálhatott az ellenzék, ahol szembeszökő, hogy ez az eredmény a két párt társadalmi bázisának eltolódásával magyarázható trendbe illeszkedik (egész Budapesten és az egész országban a jobbmódú és korábban kicsit inkább jobbra hajló kerületekben múlta felül az ellenzék eredménye modellem várakozásait, míg a Fidesz jellemzően a gazdaságilag nagyon küszködő és korábban inkább baloldali választókerületekben tette ugyanezt, mint Szigetvár, Ózd, és Kazincbarcika). De még a “szinte kizárólag” kitétel is csak egyetlen választókerület különleges eredménye miatt került a megelőző mondatomba, ti. a tapolcai-sümegi-ajkai Veszprém 3 választókerületben olyan rekord mértékben múlta felül Rig Lajos (Jobbik) eredménye Navracsics Tiborral szemben modellem várakozásait, ami még Szél Bernadett, Hajnal Miklós, Tordai Bence és Orosz Anna Budán és a környező hegyvidéken elért extra sikerét is másfélszeresen felülmúlta. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy csak extrém kampányteljesítmények (Rig, Márki-Zay) és extrém helyi népszerűtlenségek (Lázár János) esetén van jól érzékelhető hatása a jelölt személyének (és még akkor sem biztos, hogy ez überelni tudja a pártnépszerűségi viszonyok által diktált eredményt). Ennél alighanem számottevőbb már annak a szerény hatása is, amit a szavazótáborok szociális összetételének lassú változása okoz (ld. fentebb a kifejezetten jómódú “polgári jobbos” és az elszegényedő, egykor baloldali választókerületek kirívó 2022-es eredményeivel kapcsolatban említett példákat).

Abból indulok ezért ki, hogy a Fidesz és a TISZA Párt egyéni jelöltjei sem lesznek olyan botrányosan rosszak vagy fantasztikusan jók, hogy ne pártjuk listás szavazatarányának szinte pontosan megfelelően szerepeljenek. Legfeljebb a német és a roma nemzetiségi listák fogják itt-ott elvenni (mint a mohácsi vagy a dombóvári választókerületben korábban is) a Fidesz egyéni jelöltjének érdemi számú szavazatát a Fidesz listájától.

Hogy a 2022-es közös listás és fideszes jelöltek eredményei alapján is milyen pompásan meg lehetett jósolni azt, hogy melyik (a 2026-os választáson érvényes) országgyűlési választókerület területén ér el valamivel jobb vagy rosszabb eredményt a Fidesz az ellenzékkel szemben, azt az alábbi ábra mutatta be részletesebben a 2025 januári Tolna 2-es időközi választás tanulságairól szóló posztomban, ahol részletesebb magyarázatot talál az ábrán látható nyílegyenes összefüggés fontosságáról. Az egyéni kerületi szavazatarányok előrejelzésében egyébként nem csak feleslegesek a hónapokkal a választás előtt készülő közvélemény-kutatások, de még az utolsó pillanatban elkészülő helyi kutatások is csak félrevezetőek tudnak lenni azoknak az országos kutatásokban tapasztaltnál is sokkal súlyosabb módszertani hiányosságai és propagandisztikus céljai miatt.

Az egyéni választókerületekben majd a választás előtti hetekben zárulhat le a TISZA Párt és az önálló újrázásra készülő jelenlegi egyéni kerületi ellenzéki képviselők között zajló “chicken game“, amiben a két fél abban versenyez, hogy ki ugrik ki később egy katasztrófába rohanó autóból. (Az eddig a pártok által bejelentett jelöltek nevét itt találja meg Gyimesi László állandóan frissülő listáján.) Az egyszerűség kedvéért én az ilyen játszmák után nem-TISZA jelöltként induló és az egyéni kerületét megnyerő ellenzéki jelölteket – bár az eddig megismert helyi kutatások fényében valószínűtlen, hogy akárcsak egy helyen is előfordulhatna ez – is a TISZA-hoz számítom, és nem számolok azzal a lehetőséggel, hogy bárhol is kizárólag a kiemelkedő személyes vonzerejű nem-tiszás ellenzéki miatt fideszes győzelem születhetne. Hiszen ezek a jelöltek csupa olyan választókerületben indulnak, ahol még az ellenzéki szavazatok kétfelé osztódása esetén is esélytelen a Fidesz. De egy olyan TISZA-Fidesz verseny esetén, ahol országosan hét-nyolc százaléknál kisebb a TISZA vezetése, sok plusz mandátumot hozhat a TISZA pártnak az, ha a kisebb ellenzéki pártok listás szavazói az itt feltételezettnél nagyobb arányban adják az egyéni kerületi szavazatukat a TISZA jelöltjeire.

Bár a választási szabályok egyéb részletei felett az utolsó pillanatig ott fog lógni a fideszes kétharmad Damoklész kardja (2018-ban még a hivatalos kampánykezdet után is önkényesen átírta a választási törvényt egy alkotmánytalan döntéssel a választás kiírása és a listaállítás lezárulta között nulla ellenzéki taggal felálló Nemzeti Választási Bizottság), de a következő országgyűlés választókerületi térképe már végleges. Ezért itt is nyugodtan megbecsülhetjük már, hogy miként fognak a szavazatok egyéni kerületi mandátumokat szerezni: csak egy megbízható módszerre és közelmúltbeli választási eredményeknek a jelenlegi választókerületi térképre való kivetítésére,¹¹ és a következő választás szavazatföldrajzával kapcsolatban valamilyen ésszerű feltevésekre van szükség.

Azt persze nem tudjuk, hogy mik lesznek a következő választáson a szavazatarányok, de azt igen, hogy nemigen változik két választás között az, hogy melyik választókerületben van több vagy kevesebb ellenzéki, illetve fideszes szavazat. Az is igaz, hogy elvben lehetnek előre nem látott meglepetések az egyéni választókerületekben egy-egy különösen erős vagy gyenge jelölt, netán egy esélytelen párt váratlanul sok szavazatot elcsaklizó, de persze még így is vesztes jelöltje miatt. De azt könnyű modellezni, hogy az ilyen előre nem látható tényezők egészen rendkívüli, egyidejűleg több szoros meccset is azonos irányba billentő halmozódása nélkül hány egyéni kerületi mandátumot szerez majd a Fidesz (jelen tudásunk szerint az összes többi az ellenzéké lesz, mert nem fog egyéni mandátumot szerezni mihazánkos, gattyánista stb. jelölt). Csak azt kell ehhez jól megsaccolni, hogy vajon mi lesz a legnagyobb ellenzéki erő szavazatföldrajza?

Azt feltételezem, hogy az országos szavazatarányok bármilyen változása egyenletesen jelenik meg az összes egyéni választókerületben (“uniform swing” feltevés). Ez a gyakorlatban rendkívül hasonló, – egyéb tekintetben azonos paraméterek alkalmazása mellett – többnyire azonos eredményeket hoz, mint a Political Capital 2014-es, 2018-as és 2022-es mandátumkalkulátora által egy előnyös matematikai tulajdonsága miatt preferált algoritmus (utóbbit én “proportional swing”-ként jellemezném). Én azért használom inkább a “uniform swing” feltevést, mert a megelőző magyar választások közötti változásokat picit jobban írja le, és a nemzetközi szakirodalomban ez a sztenderd (a modernebb és előre nem látott irányú, ám ismert mértékű és véletlenszerű megoszlású szavazatföldrajzi változásokat megengedő “variable swing” modellek mellett). A későbbiekben igyekszem majd variable swinggel is számolni, az a véletlenszerű változások feltevése miatt egy kicsit kevésbé “elfogult”, tehát a magyar esetben kevésbé a Fidesznek kedvező eredményeket hoz ki.

Az országos szavazatarányok egyéni kerületi mandátumokká alakulását bemutató ábrán négy különböző feltevéssel végzett számítások láthatók. A zöld vonal szerint a TISZA párt és az összes más ellenzéki párt 2024 júniusi szavazataránya egyszerű összegének földrajzát fogja követni 2026-ban a legnagyobb ellenzéki erő területi megoszlása. Csak ugye addigra egy most még ismeretlen x százalékkal nőni (vagy csökkeni) fog a Fidesz, és ugyanennyivel csökkeni (vagy nőni) fog az ellenzéki fősereg szavazataránya minden választókerületben. A sárga vonal alternatív feltevése az, hogy a közös ellenzéki jelöltek 2022-es szavazatarányait fogja követni a 2026-os fő ellenzéki erő szavazatföldrajza (ennél a számításnál a Fidesz szavazatföldrajzát is a 2022-es választási eredményekből veszem át, az összes többinél a 2024 júniusiból). A rózsaszín vonal szerint a 2026-os fő ellenzéki kihívó földrajza megegyezik majd a TISZA 2024 júniusi földrajzával. Végül a kék vonal a rózsaszín és a zöld közötti kompromisszum: azt feltételezi, hogy a TISZA szavazatokhoz hozzáadva a 2024-es DK-MSZP-P szavazatok felét, a kutyapárti szavazatok ötödét, és az összes többi ellenzéki párt szavazatainak 80%-át kapjuk meg a 2026-os kihívó szavazatföldrajzát.

Az x, z, w és y konstansok úgy lettek beállítva a számítások során, hogy azt mutassa meg a becslés, egy a nemzetközi szakirodalomban régóta és általánosan használt, Magyarországon is bevált módszerrel, hogy a Fidesz hány egyéni kerületben győzne, ha országosan 30, 29.9, 29.8, …. -29.8, -29.9, -30%-kal vezetne (az országos szavazatarányok tekintetében) a fő ellenzéki erő előtt, és az adott szín által szimbolizált szavazatföldrajz jönne létre. 30, 29.9, 29..8 stb százalékos fideszes fölénynél, mint az ábra jobb oldalán láthatjuk, az összes színes vonal a plafont veri, tehát mind a 106 egyéni kerületben a Fidesz győzne, még a Vox Populi választási kalauz VI. kerületi otthona táján is, amit 2024 decemberében hozzácsaptak az ország ellenzéki szavazatokban legsűrűbb területéhez meg a lakatlan Margitszigethez. Megfordítva pedig országosan 30%-os Fidesz hátránynál a párt vásárosnaményi, kapuvári, csornai és kiskunfélegyházi erődjei is mind ellenzéki győzelmet konstatálhatnának a választás estéjén. A lényeg persze a két elképzelhetetlen véglet közötti sávban van, azon belül is a szürkével jelölt és az ábra alsó paneljében kinagyított zónában. Nem tudjuk, hogy az ott láthatókhoz hasonlóan szoros lesz-e az országos eredmény 2026-ban. De az egyéni kerületek választási térképének a torzító hatása akkor válik érdekessé, amikor ilyen szoros eredmény születik, hiszen különben csak egy a szavazatarányok által már eldöntött meccsen belül árnyal csak kisebb részleteket.

Az érdekessége az eredményeknek az, hogy szoros verseny esetén mind a négy szavazatföldrajz mellett a Fidesz felé részrehajló eredmények születnek az egyéni kerületekben. Hiszen még országos szavazategyenlőség esetén is 53-nál több fideszes győzelem (tehát az ellenzéknek jutónál több fideszes egyéni kerületi mandátum) születik. Országos szavazategyenlőség esetén nem sokat számítana, hogy a négy földrajz közül melyikhez áll majd közelebb a 2026-os. Viszont, ha inkább a rózsaszínhez áll majd közelebb, mint bármelyik másikhoz, akkor a Fidesz jóval kisebb országos szavazathátrányt engedhet meg magának a fő ellenzéki erővel szemben. Ugyanis míg a zöld vonal még négy százalékos ellenzéki szavazatelőnynél is 53 mandátumot ad a Fidesznek, addig a rózsaszín szavazatföldrajz mellett már csak két százalékos ellenzéki szavazatelőnynél válik a Fidesz esélyesebbé az egyéni mandátumok többségének megszerzésére. 

További számításaim során a fenti szavazatföldrajzok közül a kék nyíllal jelöltet használom. Eszerint a Fidesz a következő választáson is nagyjából annyival fogja felül- vagy alulmúlni országos teljesítményét az egyes egyéni választókerületekben, mint a 2024 júniusi európai választások idején, csak éppen egy egyelőre ismeretlen y szavazatszázalékkal kisebb (vagy, pozitív y esetén nagyobb) lesz a szavazataránya minden kerületben, mint az európai választáson volt. Legfőbb ellenzéki kihívója pedig egy olyan párt szavazatföldrajzát fogja követni, amelyet a TISZA Párt 2024 júniusi szavazatainak 100, a DK-MSZP-P akkori szavazatainak felét, a Kutyapárt akkori szavazatainak 20, és az összes többi ellenzéki párt akkori szavazatainak 80 százalékából, plusz az egyelőre ismeretlen y nagyságú, az országban mindenütt egyforma szavazatszázalékból rakhatunk össze.

Feltételezem azt is, hogy a DK és a Kutyapárt listás szavazóinak egyharmada a párt egyéni kerületi jelöltjei helyett a TISZA egyéni jelöltjeit fogja támogatni (mihelyst jogerőssé válik egyéni jelöltjeik nyilvántartásba vétele, további finomítások várhatók ebben a feltevésben). Ugyanígy a Mi Hazánk listás szavazóinak egyharmadáról azt feltételezem, hogy egyéni kerületben nem a Mi Hazánk, hanem a Fidesz jelöltjét fogják támogatni.

Ahol máskép nem jelzem, ott minden mandátumarány-szimuláció a következő előfeltevésekkel él: 5,700,000 érvényes pártlistás és egyéni kerületi szavazatot adnak le a magyarországi lakcímmel rendelkező szavazók (ez nagyjából 75%-os részvételt jelentene. A levélszavazatokból a korábbi évek adatait és tendenciáit figyelembe véve 230 ezer érvényes szavazatra, azon belül 91%-nyi fideszes, 7 százaléknyi TISZA és 2 százaléknyi Mi Hazánk szavazatra számítok. Mandátumszámításaim nem számolnak azzal. hogy bármely nemzetiségi lista mandátumot szerezhetne a 2026-os választáson.

Az egyes kutatóintézetek adatainak sajátosságai

Normális országban erről a témáról csak specialisták beszélgetnének egymással, de nálunk sajnos már 10-20 éve igen jó okok vannak arra, hogy a laikusok között is állandó dühöngéshez vezessen. Én mégis arra bíztatnám az olvasókat, hogy legyintsenek rá: valamivel több demokrácia, sokkal kevesebb pártállam és hatványozottan több piacgazdaság kellene Magyaroszágon ahhoz, hogy a jelenleginél kevesebb széttartást és ellentmondást láthassunk a választási közvélemény-kutatások között. Addig pedig vízzel kell főznünk, mert tájékozódnunk az egyes pártok aktuális erejéről továbbra is szükséges. Sőt, pont egy ilyen, a kormánypárt hathatós megsegítésére kialakított választási rendszer és rendkívül nagy ködösséget teremtő, mert egymásnak gyakorta szögesen ellentmondó közvélemény-kutatások mellett szükséges ez igazán. Hogy ezt hogyan és milyen eredménnyel lehet megtenni, arról szólt ez a poszt.

Aki ennél mégis többet szeretne megtudni az egyes intézetek adatairól, annak ajánlom:

1. Facebook és Instagram oldalunkat, ahol számtalan posztot találhat egyes intézetek egyes posztjaival kapcsolatos konkrét kérdőjelekkel és kritikákkal rögtön azután, ahogy azok megjelentek;
2. a számos intejút és elemzést, amit a témában posztoltam az elmúlt években (ezek krémjéről itt találhat egy gyűjteményt a lap alja felé); és
3. egy minden új kutatás megjelenése után egy-két napon belül frissülő és – a forrás feltüntetése mellett – szabadon felhasználható ábragyűjteményt a felhőben, amelyik a lehető legprecízebben bemutatja az egyes intézetek adatai és a többi kutatások közötti eltéréseket 2018 óta, illetve a legfrissebb adatokban, külön-külön ábrákkal az egyes pártokra, a hosszú távú összehasonlításoknál pedig még intézetenként is külön-külön ábrákkal.

Itt most csak egy rövid kalauzt és ízelítőt adok ahhoz, hogy a 3. pontban említett sok ábra között mit milyen néven talál meg, és hogy miként nézett ki egyik illetve másik ábratípus 2024. december 21-én (az illusztrációkat nem fogom majd frissíteni úgy, mint a fentebbi ábrákat ebben a posztban):

A “D_Magyar.jpeg”, “A_kisebb_pártok.jpeg”, “A_kormány_ellenzék.jpeg”, “A_legfrissebbi.jpeg”, “A_pártválasztók_aránya.jpeg” és a “VS_hu.jpeg” ábrák azok, amelyeket ebben posztban is láthatott.

A “E_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák azt mutatják, hogy egy-egy párt támogatottsága mennyivel volt nagyobb (vagy kisebb) a “biztos szavazó pártválasztók”, mint az “összes pártot választók” között az összes 2017 ősze óta megjelent kutatásban, amiről mindkét számsor rendelkezésünkre áll.

A “CI_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák egy-egy párt támogatottságát mutatják az egyes intézetek legfrissebb kutatásaiban, minden esetben átlagolva a “biztos szavazó pártválasztók” és az “összes pártot választók” között számított értéket. Az ábrában szereplő hibahatárok saját számításaim az összes hozzáférhető információk alapján, és a sajtóban megjelent kissé kincstári becslésekkel ellentétben figyelembe veszik azt, hogy minden esetben rétegzéssel, kvótázással, súlyozással stb. kezelt mintákról van szó, nem pedig egyszerű véletlen mintavételről.

“P_[intézet nevének rövidítése]_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák egy-egy párt támogatottságának súlyozott mozgóátlagát hasonlítják össze az ábra nevében említett intézet publikált adataival. Itt egy példa illusztrációképpen, ami a Nézőpontnak a Fideszre vonatkozó becsléseit emeli ki szürke kockákkal, hogy összehasonlítsa őket az összes intézetek becsléseinek súlyozott mozgóátlagával:

Az “R_[párt neve].jpeg”-hez hasonló nevú ábrák a narancsközeli illetve narancsmentes kutatók körében külön-külön mutatják meg egy-egy párt támogatottságának súlyozott mozgóátlagát 2018-tól napjainkig, és egy alsó panelben ábrázolják az adott pártra vonatkozó becslések széttartását a “mozgő átlagok” segítségével, amelyek az előző és a következő 30 nap becsléseinek szórását mutatják meg. Fentebb a szövegben már láthatatta a Fideszre vonatkozó ábrát ezek közül.

Végül ………….[párt nevének rövidítése].jpeg” néven találja meg egy-egy párt támogatottságát a különböző intézetek legfrissebb publikált adatai szerint, azok realisztikus hibahatárával, amit magam számoltam ki a fent már jelzett módon. Itt egy példa illusztrációképpen, ami a TISZA Pártra vonatkozó legfrissebb becsléseket mutatja:

Lábjegyzetek adatforrásokról, módszertanról és vitatható részletekről

1. Az IDEA-t egy túlságosan olcsó, pontos választási előrejelzésre nem igazán alkalmas módszertannal dolgozó, de korrekt kutatói csapatnak tartom – egyetlen részletkérdést leszámítva. Ugyanis az adatsorukban immár hetedik hónapja (kerekítve) pont 5%-on áll a DK mind az összes pártot választó, mind a biztos szavazó pártot választók közt. Vajon mi ennek a statisztikai valószínűsége akkor, ha tényleg folyamatosan 5% a szám, viszont hétszer egymás után veszünk egy mintát a népességből, amiben egy 5%-os pártot pont akkora hibahatárral mérünk, mint az IDEA méréseiben szokásos?
   Alább a számításhoz szükséges kód R-ban. Többször is lefuttatva 10-10 ezer szimulációt 0,2% körül alakul annak a valószínűsége, hogy hét hónapban egymás után 5%-ot mérjen az IDEA, ha közben tényleg 5%-on áll a DK.
   Tehát alighanem valamilyen a módszertannal semmiféle kapcsolatban nem álló korlát lehet az oka a meghökkentően stabil sorozatnak:
   z <- data.frame(NULL) # ide gyűlnek majd az eredmények
   M <- 10000 # szimulációk száma
   N <- 650 # ekkora véletlen mintában lenne akkora a hibahatár, mint az
   IDEA erősen súlyozott 1500 fős mintájaban a “biztos szavazó
   pártválasztó” almintának
   p <- .05 # a vizsgált százalék, ami gyanúsan sokszor jött ki egymás után
   t <- 7 # hányszor jött ki egymás után ugyanaz a szám
   for(i in 1:M) {
   s <- 100*sapply(1:t, function(x) mean(sample(c(0,1),N,replace=T,prob=c(1-p,p))))
   s <- round(s,digits=0)
   z <- rbind(z,s)
   }
   # A vizsgált esemény bekövetkeztének valószínűsége %-ban:
   100 * sum(apply(z, 1, function(x) sum(x==rep(p*100,t))==t )) / M
   ︎
2. Aktuális előrejelzésünk választási térképéről (ld. itt) könnyen leolvashatja, hogy jelenleg hány olyan egyéni választókerület lehet, ami pár százalékponttal magasabb TISZA-szavazatarány esetén fideszes győzelemből tiszásra fordulna át. Március 14-én például 47:41 arányú belföldi listás TISZA vezetés mellett az látható, hogy nyolc választókerületben – ezek Komárom 3, Győr-Sopron-Moson 4, Bács-Kiskun 1, Szabolcs 2, Somogy 4, Békés 2, Pest 14, Békés 3, központjuk szerint tehát Komárom, Sopron, Kecskemét, Nyíregyháza/Tiszavasvári, Siófok, Békés, Cegléd és Gyula – van három százaléknál kisebb Fidesz-vezetés. Ezeket fordíthatná át Fidesz győzelemből TISZA győzelemmé az, ha a DK és a Kutyapárt általunk összesen, a két pártot együtt véve, 4,6% várt listás szavazója közül nem csak minden harmadik támogatná a TISZA egyéni kerületi jelöltjét, mint ahogy számításom feltételezi, , hanem a DK és a Kutyapárt listájának valamennyi szavazója. (Ha nem hat, hanem mondjuk kilenc vagy három lenne a TISZA vezetés mértéke országosan, akkor persze más választókerületekről lenne szó, de akkor tíz-tizenkettőben három százaléknál kisebb előny az egyéni kerületi szavazatokban.) Az természetesen elképzelhetetlen, hogy minden dékás és passzivista a TISZA jelöltjeira szavazzon, de ez a számítás rámutat arra, hogy a két párt kampányának tévedésből került a középpontjába az az állítás, hogy a választáson való indulásukkal a kormányváltást szolgálják. Más, a választási matematikával könnyebben alátámasztható jelszóval alighanem jobb választási eredményt érhetne el a két párt. ︎
3. A nyers adatokat itt találja meg egy folyamatosan frissülő Excel táblázatban az egyes kutatások időpontjára, módszertanára, és az adatok eredeti megjelenési helyére vonatkozó információkkal együtt, kitérve olyan kutatásokra is, amelyek adatait NEM veszem figyelembe ebben az elemzésben. Ilyen kizárásra akkor került sor, ha az adatok nem “országos reprezentatív” igénnyel fellépő adatfelvételből származtak, vagy olyan kutató tette őket közzé, akinek nem volt legalább egy megelőző országos választás előttig visszakövethető pedigréje, ami alapján bármi képet formálhattunk volna arról, hogy egy tényleges választás előtt mennyire kerülnek köszönő viszonyba az adatai az aztán előálló választási eredményekkel. Pusztán a megfigyelt találati pontosság (ilyen vagy olyan szintjének hiánya) alapján azonban nem zárok ki egyetlen kutatót sem az összegzésből, mert akkor a 2022-es parlamenti választás után nemigen lenne mire alapozni a számításokat. (Ha a lábjegyzet végén klikkel egyet a görbe nyílra, akkor visszajut a főszöveghez.) ︎
4. A magyar közvélemény-kutatók – az olvasókat talán összezavaró, de a dolgok tényleges összetettségét és bizonytalanságát helyesen sejtető módon – többféle választói preferencia adatokat közölnek. Bizonyára azért, mert más-más metszetet tartanak jobb előrejelzésnek. Van, aki csak a “politikailag aktív” (más elnevezéssel “biztos szavazó“) megkérdezettekre, de olyan is, aki inkább az összes megkérdezettre, vagy – a pártot választani nem tudó vagy akaró megkérdezetteket félretéve – az összes pártot választóra is közöl adatsorokat. Megint mások pedig mind a kettőt közlik. Mivel a közvélemény-kutatók posztjai nemigen nyilatkoznak arról, hogy melyik becslésben bíznak legjobban, ezért én azt feltételezem, hogy egyenlő hitelt adnak mindegyik számsornak, amit az adott intézet közlésre méltőnak talált. A Nézőpont Intézet ugyan egyértelműen elkötelezi magát az általuk “legvalószínűbb választási eredmény“-nek nevezett adatsoruk mellett, de én kételkedem ezirányú feltevéseik helyességében, és ezért inkább az ő becsléseiket is átlagolom, ha esetleg több számsort közöltek egy-egy időpontra. A sajtóban kifejezetten “szakértői becslésként” megjelenő számsorokat viszont soha nem átlagolom “közvélemény-kutatási adatként” megjelent számokkal. Az áttekinthető, egyértelmű, egymással és a választási eredményekre áhítozó olvasók jogos – és minden más országban a közvélemény-kutatók által is szinte mindig tiszteletben tartott – igényeiből kiindulva ezért minden egyes kutatás összes adatát pártonként egy-egy számba sűrítem össze. Első lépésben az összes pártválasztók és a biztos szavazó/politikailag aktív pártválasztók között ugyanarról a pártról vagy szövetségről mért értékeket átlagoltam ehhez (ha valaki még ezek valamelyikéről is két különböző adatsort közöl, pl. egyet az összes megkérdezettre és egyet az összes pártválasztókra, vagy egyet a biztos szavazókra és egyet a “legvalószínűbb szavazatarányokra”, akkor ezeket a párokat előbb közös nevezőre hozom és átlagolom). Utána pedig az összes pártválasztókra és a “biztos szavazó pártválasztókra” vonatkozó becsléseket is átlagolom egymással, ha mindkettő megjelent vagy kiszámítható volt az adott kutatásról megjelent nyilvános beszámolókban. Ide klikkelve egy konkrét, 2024 őszi példán is láthatja, hogy miként néz ki ez a folyamat.  ︎
5. Azokban az országokban, ahol nem 80-90%-os a választási részvétel, kézenfekvő és gyakori, hogy a közvélemény-kutatók megpróbálják leszűkíteni az eredményeiket azokra, akik választási részvételét valószínűnek találják. Ezt a szűrést sokféleképpen lehet csinálni, de egyik sem vezet különösebben nagy találati pontossághoz. Magyarországon 1í990-ban sikeresen debütált az a módszer a Medián kutatásaiban, ami azóta is a leggyakrabban követett hazánkban. Ez annyiból áll, hogy a választói szándék előtt megkérdezik, vajon elmenne-e szavazni Ön, ha most vasárnap országyűlési választás lenne, és négy válaszlehetőséget engednek meg (biztosan igen, valószínűleg igen, valószínűleg nem, biztos nem). A “biztos szavazók” azok, akik az első opciót választják, de a Századvég pl. az első két lehetőséget választókat nevezi “aktív szavazóknak” és azok adatait szokta közölni. A legutóbbi pár választás adatai alapján azonban nem kerültek szisztematikusan közelebb a választási eredményekhez a “biztos szavazó”/”aktív” pártválasztók adataira hagyatkozó becslések, mint az összes pártválasztót figyelembe vevő adatsorok (ld. a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, valamint a 2019-es és 2024-es európai választások idején megjelent kutatások pontosságát vizsgáló posztjaimat). A 2018 és 2022 közötti választási közvélemény-kutatásokat követő összefoglalómban részletes adatok láthatók arról, hogy túl nagy jelentősége nincs annak, hogy melyik adatsorból indulunk ki, a trendek egyformák, és az egyes pártok támogatottsága is meglehetősen hasonló a két adatsorban annak ellenére, hogy az “összes pártválasztóra” vonatkozó adatsorokban krónikusan felülreprezentáltak a Fidesz támogatottságát bármilyen bázison az átlagos mérésnél rendszerint alacsonyabbra taksáló intézetek becslései. Két választás között nincs nagy jelentősége annak, hogy éppen kinek a támogatói éreznek nagyobb felbuzdulást, és a biztos szavazók kisebb almintáján belül a mintavételi hiba okozta bizonytalanság is nagyobb. Ezért én nem tartanám butaságnak azt, ha csak az összes megkérdezett körében mért adatokkal foglalkozna valaki. De a kormánypárti megrendelésekre dolgozó intézetek jó pár éve már szinte mindig kizárólag csak az „aktív szavazókra” vonatkozó adatsorokat publikálják, ezért az ő adataik szinte komplett kikukázásához vezetne, ha ezeket nem venném figyelembe, az meg szerintem ésszerűtlen megoldás lenne. Ők egyébként nyilván nem azért teszik ki pont ezeket az adatokat, mert a “biztos szavazók” közt többnyire erősebb volt a Fidesz az elmúlt években, mint a csak “valószínű” szavazók meg a valószínűleg nem szavazók közt. Hanem szenvedélyesen képviselt, bár adatokkal alá nem támasztható szakmai meggyőződésük eredményeként, hiszen az csak átmeneti jelenség volt, amikor ez a meggyőződés hirtelen átalakult pont a szöges ellenkezőjére akkor, amikor az ellenzéki szavazók nagyobb szavazási kedvét mutató kutatások jelentek meg pár hónapig. ︎
6. A súlyozás több problémát old meg a tisztánlátás érdekében. Először is azt, hogy minden intézet adatai azzal arányos súllyal legyenek figyelembe véve, hogy mennyire voltak közel a tényleges eredményekhez az adott intézetnek a legutóbbi négy országos listás szavazáson (2018-as 2022-es országgyűlési és 2019-es és 2024-es európai) az intézetnek a választás előtti utolsó nyilvános számsorai. Másodszor azt, hogy ne befolyásolja a súlyozott átlagot, hogy ki hány kutatást posztolt az utóbbi időben (a sok kutatást kiadó intézetek egyes kutatásai kisebb súlyt kapnak, így alapból ugyanúgy egy zsetont kapnak az átlagolásnál, mint akik csak keveset posztoltak), csak az, hogy az egyes vizsgálatok melyik intézettől származtak és milyen frissek (az idő hatását az előrejelzések pontosságára szintén az elmúlt négy választás előtti kutatásokból számoltam ki). ︎
7. A becslésátlag hibahatárának számítását itt részleteztem korábban. Nagysága egyrészt az egyes kutatások tényleges hibahatárától függ – ez nagyobb, mint ahogy a sajtóközlemények obligát plusz-mínusz három százalékos mantrája állíitja, de nemzetközi összehasonlításban nem extra különleges. Másrészt viszont az egyes kutatások becslései közti rendkívül nagy különbségek teszik ilyen tágassá. ︎
8. A köznyelvben Fideszként ismert párt képviselői az országyűlésben két külön frakciót alkotnak. Mivel a szavazatokat gyakorlatilag csak ezek egyike vonz, a két frakció alakításának viszont a pártfinanszírozás, a parlamenti bizottsági helyek, a parlamenti felszólalási lehetőségek, egyes paritásos testületekben – így pl. a Nemzeti Választási Bizottságban – előnyösebb helyzetbe hozza őket, ezért ez választási csalásnak minősíthető. Én azért mellőzöm a KDNP név használatát, mert úgy tudom, hogy 1. azokban a választási közvélemény-kutatásokban, ahol nem egy listáról választatnak pártot a megkérdezettekkel, hanem fejből mondanak be a válaszolók egy pártnevet, régóta nem fordult elő, hogy a KDNP-t megnevező válaszok aránya elérte volna a 0,5 százalékot; és 2. akik mégis ezt teszik, azok az itt megjelenő adatokban nem vesznek el az egyéb pártok támogatói közt, hanem Fidesz támogatóként tűnnek fel. A KDNP név mellőzésének helyességét alátámasztja a szememben, hogy blogom 2019-es indulása óta még soha senki nem kérte számon rajtam, hogy hova tűnt a magyar parlament egyik legnagyobb pártja az elemzéseimből. De mindettől függetlenül se szeretnék a “Fidesz-KDNP” kifejezés használatával normalizálni egy választási csalást . ︎
9. Mint ábrám feliratai is jelzik, a „legnagyobb ellenzéki erő” 2014 nyarától a 2019. május 26-i európai választásokig a Jobbik, utána a 2019-es önkormányzati választásokon bemutatkozó és a 2022-es országgyűlési választás után feloszló hat párt+MZP szövetség, 2022. áprilisától két évig a DK-MSZP-Párbeszéd, 2024 április 10 tájától pedig a TISZA Párt volt. ︎
10. A két kivétel Budapest 3. és 13. választókerülete volt, kettő abból a hét OEVK-ból, ahol a modellem két százaléknál kisebb Fidesz előnyt várt. Itt a kiemelkedő személyes vonzerejűnek vagy helyi beágyazottságúnak nem mondható Hajnal Miklós (Momentum) és Vajda Zoltán (MSZP) voltak a közös ellenzéki jelöltek olyan kifejezetten erősnek mondott Fidesz-jelöltekkel szemben, mint Fürjes Balázs és Szatmáry Kristóf. A modell két tévedése aligha magyarázható tehát a jelöltek egyéni vonásaival. ︎
11. A Választási Földrajz blogos dr. Kovalcsik Tamás keresgélte ki a jelenlegi és a 2022-es budapesti, fehérvári és szegedi szavazókörök besorolását az újonnan rajzolt választókerületekbe, és meg is osztotta velem (ezúton is nagy köszönet ezért, mert így sok órás rémunalmas tevékenységtől kímélt meg!), és ennek alapján, a 2022-es és 2024 júniusi választási eredményekből merítve a számokat, számoltam ki a mellékelt ábrát. ︎

Szerző: Tóka Gábor (nem szoktam kiírni, ha a blog szerkesztője a szerző, de ebben a posztban annyi a kritikai megjegyzés konkrét aktorokkal kapcsolatban, hogy nem szeretném azt a látszatot hagyni bárkiben, hogy névtelen a szerző)

Tartalom:

Európai Parlament választás: nem sokat tévedett a közvélemény-kutatások átlaga

Az Európai Parlament összetétele: na ezt tényleg láthattuk előre

Fővárosi közgyűlési választás: keveset kötöttek a sajtó orrára

Az állatorvosi ló: polgármester-választás Zuglóban

A fővárosi nagycirkusz: egy váratlan befutó is lehet megjósolható

Miként érdemes értelmezni a megjelenő közvéleménykutatásokat?

Bónusz ráadás: egy különleges ábra a részvételről a 2024-es európai választáson

A hazai közvélemény-kutató intézetek remek sikerjelentésekben értékelték a 2024-es választási kutatásokat, és tényleg volt miért örülniük a 2022-es nagy fiaskó után. A Magyar Nemzet cikkét bevallottan a Reál-PR 93 írta: “Ezúttal jól vizsgáztak a közvélemény-kutatók”, de a Népszava is a Publicus posztjából kölcsönözte – a sajtótermékekre általában jellemző rutinszerű értesülés-ellenőrzés bármilyen látható kísérlete nélkül, inkább amolyan termékmegjelenítésként – a nevezett intézet sikerét legalábbis vitathatóan ecsetelő megállapításokat. Míg az EP-választás kapcsán valóban PR-kockázatot vállaló 21Kutató illő szerénységgel idézte a sikerét méltató posztokat, a TISZA Párt szavazarányát közel hat százalékkal elvétő Nézőpont Intézet gyorsan átvette az általuk fenntartott partprefencia.hu oldal megállapítását, miszerint “szinte minden” kutató “pontosan jelezte előre a legnagyobb támogatottságú pártok támogatottságát”. Hát ez van, ne a Coca-Colától várjuk az üdítőitalok tárgyilagos elemzését, hiszen a Nézőpont vezetője még azt is levezette a Fidesz 2006 óta leggyengébb országos választási eredményéből, hogy “a milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek”. Kezdjük a kicsit árnyaltabb számvetést az EP-választással, amire a legtöbb poszt fókuszált.

Európai Parlament választás: nem sokat tévedett a közvélemény-kutatások átlaga

Ugyanúgy, mint a 2018-as, 2019-es és 2022-es választások kapcsán, úgy az Európai Parlament magyar tagjainak 2024. június 9-i választása kapcsán is összegyűjtöttem az összes, a választási eredmények nyilvánosságra kerülése előtt publikált választási közvélemény-kutatási becslést, és egyetlen táblába tettem az összes intézetek választás előtti utolsó becslését. Két-két számsort teszek ki azoktól az intézetektől, akik külön-külön becslést adott meg az összes megkérdezettek és a “biztos” szavazók mintája alapján (utóbbiak azok a megkérdezettek, akik egy előzetes kérdésnél valami olyasmit mondtak, hogy biztosan elmennek majd szavazni a közelgő EP-választáson). Függetlenül attól, hogy az intézetek publikációi ezt tették-e, én minden számsort a pártot választani tudók százalékában adok meg – azok a számsorok jelennek meg tizedesjegy pontossággal, amelyikben ehhez újra kellett számolnom az eredeti közleményben olvasható számokat. Követve blogom általános gyakorlatát, az adott kutatás dátumaként a középső napját adom meg annak az időszaknak, amikor az adatokat gyűjtötték (a kutatóintézet közlése szerint). Az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg. A kutatások hibájának két itt alkalmazott mutatóját (ld. az alábbi táblázat utolsó két oszlopát) itt magyaráztam el részletesebben. A könnyebb böngészés érdekében ide klikkelve is megnyithatja a táblázatot, és ott a forrásra klikkelve is visszatérhet ide elolvasni az elemzésemet.

Az egyes intézetek becslései a hibák nagysága szerinti sorrendben vannak felsorolva, tehát a legpontosabb ezúttal a 21Kutatónak az utolsó pillanatban készült és csak a választás estéjén a Partizán csatorna élő músorában bemutatott becslése bizonyult, ami a táblában közvetlenül az összes előzetes becslések átlagát mutató második sor alatt látható. Mint más választási években, úgy 2024-ben is volt még pár kutatás a sok közül, amelyik az összes becslés átlagánál pontosabbnak bizonyult, de hogy 2024-ben ezek pont a Závecz, a Reál-PR 93, az Alapjogokért Intézet és az IDEA lesznek, azt ezúttal sem lehetett megsaccolni sem az intézetek korábbi eredményei, sem módszertana, sem kutatásuk dátuma alapján. Az a szolíd matematikai törvényszerűségeket követő várakozás viszont beigazolódott, hogy a különböző becslések átlaga a kutatások zöménél, sőt az átlagos hibanagyságú kutatásnál is pontosabb előrejelzéssel fog szolgálni.

Érdekes, mert a közelmúlt többi választási évei magyar tapasztalatainak ellentmond, hogy 2024-ben a kétféle becslést is közlő intézetek becslései közül a “biztos szavazókra” vonatkozóak általában pontosabbnak bizonyultak. A kis esetszám és a korábbi évek tapasztalatai miatt azonban nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani: általában véve azt mondhatjuk, hogy többnyire kicsi a különbség a két számsor között, és lutri, hogy melyik ad jobb előrejelzést.

A kutatások átlaga igen pontos becslést adott a Fidesz várható szavazatarányára, amelyik a kutatások trendje szerint egy hosszabb ideig tartó visszaesés után stagnált vagy talán picit növekedett is a választás előtti utolsó hetekben. A folyamatosan és gyorsan növekvő TISZA pártot azonban öt százalékponttal alulbecsülte a legtöbb kutatás, általában azzal arányosan, hogy milyen hosszú idővel a választás előtt készült. A gyors lejtmenetben levő DK-MSZP-P , Kutyapárt és “egyéb pártok” szavazatarányát viszont méretükhoz képest jócskán – durván negyven százalékkal – túlbecsülték. A Momentum és a Mi Hazánk szintén lejtmenetben volt a választás előtt, de őket kisebb mértékben ugyan, de túlbecsülte a kutatások átlaga.

A legutóbbi két párt szerény kivételével tehát a közvélemény-kutatások 2024-es tévedései összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a kampányidőszak gyors változásainak lekövetésével van problémája a magyar kutatóknak. Észreveszik a változások irányát, de nagyon alábecsülik a mértéküket. Aki lefelé megy, az sokkal lejjebb végzi a valóságban, mint a kutatásokban, aki felfelé megy, az magasabbra ér, mint ahogy a közvélemény-kutatások látták. Ha pedig nincs mozgás, akkor kisebbet tévednek a közvélemény-kutatók. Ugyanez a minta mutatkozott meg egyébként a 2022-es, 2019-es és 2018-as választási kutatásokban is.

Az Európai Parlament összetétele: na ezt tényleg láthattuk előre

És Strasbourgban, mert időnként ott is ülésezik a 720 tagú testület, teljesen értelmetlen és bicskanyitogató módon megnövelve a működési költségeket. A parlament június 9 után várható összetételével kapcsolatban a magyar sajtó többnyire külföldi előrejelzéseket ismertett, nagyon esetlegesen válogatva ki a sok becslés közül egyet-egyet, többször is csak klikvadászatként értelmezhető módon túldimenzionálva havi ingadozásokat. A nemzetközi sajtóban megjelent előrejelzésekről legjobban a Wikipedia segítségével lehetett tájékozódni, én meg magyarul mutattam be és átlagoltam ezen a blogon az aktuális számokat. Magyar szerzőktől emellett még egy mandátum-előrejelzést találtam, azt a Nézőpont tette közzé egy héttel a választás előtt, és közelebbről nem részletezett módszerrel készült, de talán azt feltételezhetjük, hogy ők is a nemzetközi sajtót bejáró becslésekből indultak ki.

Általában jó előre és igen pontosan megjósolható, hogy melyik európai pártcsoport hány mandátumot fog szerezni a következő választáson. Hiszen bármi meglepő dolog történjék is egy-egy tagállamban, az csak csepp a tengerben, aminek még a pici hatását is könnyen kiolthatja valami ellentétes fejlemény egy másik tagállamban. 2024-ben is jó előre lehetet tudni az, hogy csökkeni fog a középbal és liberálisok, és nőni az EU-szkeptikus és szélsőjobboldali pártok parlamenti képviselete. Az is látszott, hogy korántsem lesz olyan mértékű változás, hogy felmerülhetne egy a korábbitól különböző pártösszetételű EU Bizottság felállása, viszont megnő majd a középjobb EPP politikai súlya és manőverezési lehetősége a parlamentben, főleg, ha a tőle jobbra elhelyezkedő pártcsoportokkal együtt esetleg számszerű többséget alkotna a 2024-29-es parlamenti ciklusban. Tíz különböző csapat becslései járták be a nemzetközi sajtót a választási előtti hónapokban, és ezek érdemben alig változtak a kampány során. Különbségeik is inkább csak az eltérő feltevésekből adódtak, hogy mely európai pártcsoportokhoz fognak csatlakozni a különböző országok addig még elkötelezetlen pártjai a választások után.

A fenti (de itt jobban böngészhető) tábla mutatja, hogy a 2019-24-es ciklus utolsó, illetve az új parlament első ülésén hány képviselője volt az egyes pártcsoportoknak, és az utóbbihoz képest milyen picit tévedett a választás előtt megjelenő előrejelzések, illetve ezek átlaga. Egyrészt a nemzetközi sajtóban legalább egyszer publikáló, az egyes országok közvélemény-kutatásainak és korábbi választási eredményei többé-kevésbé felületes összegzését adó tíz csapat a választások előtt két héttel bezárólag megjelent utolsó előrejelzéseit – pontosabban, az egyszerűség kedvéért, ezek átlagát – hasonlítom össze az alakuló ülésen megmutatkozott százalékos arányokkal. Másrészt odatettem az egyetlen hazai becslést.

Mint a táblázatból is látható, az előrejelzések hibái a változatlan formában fennmaradó pártcsoportok esetében minimálisak voltak (a hibáik kiszámításánál a 2024 választások előtt létező ID csoportot ekvivalensnek tekintem a PfE csoporttal, ami a választások után az ID tagjaiból, egy korábbi ECR tagból és néhány korábban semmilyen pártcsoporthoz nem tartozó pártból, köztük a Fideszből, alakult meg). A legnagyobb hibák abból fakadtak, hogy senki nem látta előre azt, hogy az ID helyett két új frakció jön majd létre a választás után (a PfE és az ESN), ezekhez viszont igen sokan csatlakoznak majd az addig frakción kívüliek közül. Egyebekben meglepetésmentes volt a választás eredménye, és jóval kisebbek az előrejelzési hibák, mint amihez magyar nemzeti választások esetén van dolgunk. Ahogy várható volt, az Európai Bizottság parlamenti bázisát adó EPP-S&D-G/EFA-Renew koalíció többsége vékonyodott – 69-ről 63%-ra -, míg a markánsan nacionalista frakciók mérete összességében kilenc százalékkal nőtt, ami alapvetően a pártcsoporthoz korábban nem tartozó pártok mandátumarányának váratlan csökkenése miatt haladta meg az előzetes várakozásokat.

A magyar kormánypárt nemzetközi tájékozódását segítő Nézőpont Intézetben rendkívül hasonló várakozásokat alakítottak ki, mint a nemzetközi előrejelzések – az csak a látható kommunikációs célok különbözőségéből eredt, hogy a Nézőpont nem adott külön-külön becslést a két szélsőjobboldali pártcsoport méretére, mert a legreálisabb forgatókönyv helyett inkább azt az utólag is fantasztikusnak tűnő kérdést tette fel, hogy miként néznének ki a parlamenti erőviszonyok, ha az Ukrajna támogatását elutasító platformon egyesülne az ECR és az ID csoport. Ebből tehát az derül ki, hogy bár van realitásérzék és pontosságra törekvéss a kormányzat számára készülő nemzetközi elemzésekben, de a tábor és a megrendelő lelkesítésére alkalmasnak vélt propaganda szolgálatában kitérőket tesznek egy alternatív univerzumba is.

Fővárosi közgyűlési választás: keveset kötöttek a sajtó orrára

De mi volt a helyzet a települési szintű előrejelzésekkel, amelyekről jó sokszor leírtam és elmondtam a választási kampány során, hogy jobb lenne felhagyni velük, mert megbízhatatlanok (ld. az előválasztások kapcsán itt)? Nos, a fővárosi közgyűlési választásról csak a Medián és a 21 Kutatóközpont posztolt egy közös adatsort röviddel a választások előtt, meg utána a Medián még egyet, de a tanulságok érdekében érdemes melléjük tenni a Pulzus.eu oldalról ismert telefonos alkalmazás használatával gyűjtött, és a sajtóban megjelent/kiszivárgott adatokat is. A Pulzus nyilvánosságra került vizsgálatai mind azelőtt készültek, hogy a TISZA párt indulása bizonyossá vált volna, de az utolsó már felsorolta ezt a választási lehetőséget is. A márciusi (és egy itt fel nem tüntetett, mert csak hiányosan megjelent januári) adatok a Telex-en jelentek meg, a május elejiről pedig Závecz Tibor a sajátjaként számolt be az Infórádió egy adásában, és ennek nyomán közölte a számokat a Magyar Nemzet. Érdemes kiemelni, hogy e kutatások célja a kampánydinamika követése lehetett, és Závecz Tibor a tőle megszokottnál is erősebben hangsúlyozta, hogy adatai csak pillanatfelvételek, nem pedig a várható eredményre vonatkozó előrejelzések.

Különösebb magyarázat nélkül is látható, hogy volt információ-értéke ezeknek az adatsoroknak. Hiszen hiába eleve alkalmatlan megbízható politikai előrejelzésre a Pulzus önként feliratkozó válaszadókból összeálló, és még országosan sem túl nagy (egy-egy vidéki városon belül pedig értelmezhetetlenül kicsi) mintája. Olyan alapvető dolgokat azért ez is alighanem helyesen tudott hónapokkal a választás előtt megmutatni, mint hogy mely pártoknak lehet komoly vagy szerény esélye az öt százalékos mandátumszerzési küszöb átlépésére. Azt is a komolyan vehető országos mintákkal nagyjából megegyezően mutatta, hogy a TISZA párt megjelenése közvetlenül nem a Fidesztől, hanem az ellenzéki pártoktól vesz el szavazatokat (de az már egész más kérdés, hogy hány “volt fideszes” van a TISZA támogatói között: nagyon sok, ld. itt).

Az LMP feltehetőleg azért rendelte meg ezeket a vizsgálatokat, mert olcsó adatforrást jelentettek, és a kampány során bekövetkező jelentősebb változások irányát alighanem helyesen lehet megragadni egy nem reprezentatív mintával is, ha azt mindig ugyanazzal a módszerrel végzik el (és ezért mindig ugyanabba az irányba torzít a minta). Az is megerősítést nyer azonban az adatokból, hogy rendre és igen durván alábecsülik a Fidesz támogatottságát az ilyen önkéntes feliratkozókra alapozó online mintákkal ma Magyarországon.

Ezzel szemben a Medián és a 21Kutató telefonos vizsgálata még fölé is becsülte a Fidesz listát két százalékkal. Ezt akár annak is betudhatnánk, hogy a kutatás még Szentkirályi Alexandra utolsó pénteki visszalépése előtt készült (bár én kétlem, hogy ez befolyásolta volna a Fidesz lista szavazatarányát, hiszen korábban se nagyon feltételezte senki, hogy Szentkirályi személye megdobná a lista vonzerejét). Az is ellentmond a fenti feltevésnek, hogy a Medián pár nappal későbbi önálló kutatásában tökéletesen eltalálta a Fidesz június 9-i szavazatarányát, és a többi számok is hibahatáron belülre kerültek a telitalálathoz képest, pedig ez a kutatás is még bőven Szentkirályi visszalépése előtt készült el. (A hibahatár, nem árt erre állandóan emlékezni, legalább kétszer akkora, mint a szokásos pluszmínuszháromszázalékos mantra állítja.) Érdemes megjegyezni, hogy az LMP bölcsen járt el, mint adatfogyasztó, hiszen a dinamikát olcsón feltérképező Pulzus kutatások mellett a Medián drágább, de a valós arányok megjelenítésére képes kutatását is ők rendelték meg.

Az ellenzéki pártok mérésével kapcsolatban megnyugtató, hogy a budapesti, jellemzően inkább balliberális közegben láthatólag hibátlanul lehet már mérni a Mi Hazánk támogatottságát telefonon és online is. A többi ellenzéki pártok támogatottsága tekintetében, amint láthatjuk itt is, csak durva nagyságrendi becslésekkel tud szolgálni még egy telefonos kutatás is, ha helyi. Mint látni fogjuk később, mindkét intézet akkortájt készült országos kutatásai sokkal pontosabban jelezték előre a várható szavazatarányokat, mint az egyetlen településre koncentráló vizsgálat. Ennek okairól itt írtam és itt beszéltem bővebben az idei kampány során, öt éve pedig a 2019-es előrejelzési fiaskókkal indokoltam ugyanezeket a megjegyzéseket a települési szintű kutatások megbízhatatlanságáról a választási előrejelzések tekintetében.

Az állatorvosi ló: polgármester-választás Zuglóban

A kormányzati megrendelésre dolgozó kutatóintézetek a Századvég 2019-es óbudai és újpesti kapitális hibái óta ódzkodnak helyi vizsgálatokból származó adatokat posztolni. Pedig ők aztán tényleg sok ilyen felmérést csinálnak, meg olyan nagy mintás vidékkutatást is, aminek értékét csak a körőshegyi völgyhíddal lehet összehasonlítani, ld. itt meg itt meg itt. Ennek ellenére idén csak a Reál-PR93 posztolt ki egy debreceni kutatási eredményt a sokból: nevezetesen egy 1998-as, annak idején nem publikált adatsort, ami remekül mutatja, hogy ennyi év alatt bizony (optimista olvasatban) ki lehet tanulni a halálpontos helyi mérések minden fortélyát, vagy (pesszimista olvasatban) szinte bárkinek lehet egy jó találata.

Hogy a kutatások megrendelői miért gondolják azt, hogy megbízhatóan mérnek egy-egy intézet helyi vizsgálatai, vagy egyáltalán érdekli-e őket ez, azt sajnos csak találgatni lehet, hiszen a kutatások túlnyomó többsége sose kerül ki a nyilvánosságba, viszont prominens szerepet játszik a párton belüli lelkesítésben (ha rosszak a számok, mint a DK-s polgármesterjelöltté 2024-ben Győrben, akkor inkább eltitkolják előle a pártban, ha hihetek a szóbeszédnek) és a pártok közötti tárgyalásokon. De gondolom a kegyeiket kereső közvélemény-kutatók se rosszabbak bármely mesterembernél a konkurrencia besározásában és a saját portéka feldicsérésében. Tény, hogy az ellenzéki szereplők és önkormányzatok sokkal-sokkal több helyi kutatást rendelnek meg, mint amennyit közfeladataik indokolnának. Még olyan viszonylag költségeset is, mint ez, ami tavaly decemberben elég valószínűtlenül alacsony, 22 százalékos támogatottságot mért a fideszes polgármester-jelöltnek Kispesten, Gajda Pétert viszont jócskán hatvan százalék fölé taksálta (a június 9-i eredmény Gajda 57%, Fidesz és Mi Hazánk jelöltje 35 illetve 8 százalék). Lehet is értelme az ilyen kutatásoknak, hiszen nem csak pártközi tárgyalásokon lehet őket perdöntő érvként felhozni arról, hogy kinek jár több jelölt egy helyi szövetségen belül, hanem valóban fontos dolgokat lehet a segítségükkel felfedezni a helyi közvéleményt foglalkoztató problémákról, egyes politikusok ismertségéről, és a legfontosabb helyi hírforrásokról, illetve, hogy melyik választói csoportot hol lehet költséghatékonyan elérni hirdetésekkel. De az ilyen információkat meg a politikai tanácsokat a pártok saját pénzforrásaiból, nem pedig az önkormányzat zsebéből kéne beszerezni, és így innen nézve is érthető a nagy titkolódzás, ami jellemzi az ilyen kutatásokat. Annak meg már Horváth Csaba zuglói polgármester a megmondhatója, hogy a titkos bőkezűség többet árthat a választási esélyeknek, mint ha nem is rendelnek meg kutatásokat. Főleg, ha eleve nem is hiszi el az általa megrendelt kutatások eredményeit.

Az amúgy tényleg megbízhatatlan helyi előrejelzéseknek nagy tehát a kelete, de ezekből inkább csak a zuglóiak egynémelyike került nyilvánosságra idén. Feltehetőleg azért, mert itt szuper-izgalmas, az ellenzék között feltehetőleg élénk taktikai fejtörést kiváltó verseny alakult ki a szocialista polgármester Horváth Csaba, a Fidesz jelöltje és a Szikra által is támogatott momentumos alpolgármester között. Ez a verseny pedig felkeltette olyan donorok érdeklődését is, akik különben nem szoktak közvélemény-kutatásokat megrendelni, itt viszont fontosnak érezték a köz tájékoztatását (erről részletesebbben ld. a kommentekben itt).

A megjelent eredmények már márciusban is vadul ellentmondtak egymásnak, és én azt javasoltam az olvasóknak ennek láttán, hogy talán az átlagolásukkal próbálják meg belőni, hogy merre lehet az igazság, mert sokkal nehezebb előrejelezni, hogy kinek lesz a végén igaza, mint első ránézésre gondolhatnánk (ld. itt a kommentekben a részletes kifejtést). Ezért most utólag biztos sokan kinevetnek majd, de védelmemben számítsák majd be azt is, hogy hozzátettem: ennyire széttartó kutatási eredmények mellett a megszokottnál többféle eredmény lehetőségét érdemes megfontolni, és itt tényleg egy előválasztás lenne indokolt, aminek Horváth Csaba elzárkózása miatti elmaradása viszont komoly előnyt adhat a Momentum jelöltjének.

Hogy végül számított-e bármit is az előválasztás elmaradása, vagy eleve rossz ötlet volt itt az átlagolásra buzdítanom a tájékozódni igyekvő polgárokat, azt talán sose tudjuk már meg. Mindenesetre a zuglói közvélemény-kutatók versenyét lóverseny-pálya hosszal nyerte meg a Medián, pedig ezúttal egyáltalán nem ők szolgáltatták a medián előrejelzést (a cég nevét adó medián azt a középértéket jelenti a statisztikában, aminél kisebb vagy nagyobb becslés is azonos számban áll rendelkezésünkre). A drámai eltérések okát csak találgatni lehet, de remélhetőleg a három intézet képviselői majd kitárgyalják, hogy mit csináltak másképpen. Mi meg addig is megőrizhetjük a tanulságot: helyi közvélemény-kutatások predikcióinak fele sem igaz! (Tehát alighanem tévedtem, mert az adatok hitelessége ma Magyarországon sokkal jobban függ az adott kutatócég szakmai integritásától, mint a helyi kutatások tömegében szerzett tapasztalatoktól.) A zuglói önkormányzat által a Publicustól és a Republikontól elég jelentős tételben megrendelt szolgáltatásokról megjelent közérdekű adatok egyébként a választási kampányban is témává váltak. A Republikon Intézet határozottan tagadta, hogy ők végeztek volna közvélemény-kutatást Zuglóban (de elég nehezen érthető, hogy milyen tanácsadás szolgáltatás kerülhetett olyan sokba, hogy a Publicushoz hasonlóan nekik is tucatnyi vizsgálat árának megfelelő összeget utalt át az önkormányzat az utóbbi években).

A táblázatban az összes megjelent kutatás számsora látható időrendben a választási eredménnyel. Az összes megkérdezettre vonakozóan megjelent százalékokat az összehasonlíthatóság érdekében átszámítottam a választani tudók bázisára. Az így kapott számsorok megkülönböztetésképpen tizedesjegyre pontosan jelennek meg itt. A forrásokra lásd a választási közvélemény-kutatásokat gyűjtő Excel táblázatomat (klikk a kozvelemeny.org oldalon a menü erre mutató pontjára).

A fővárosi nagycirkusz: egy váratlan befutó is lehet megjósolható

Szentkirályi Alexandra fideszes jelölt visszalépése a választásról két nappal a voksolás előtt csak három jelöltet hagyott a szavazólapon, és ezek közül az addig Karácsony Gergely mögött a második-harmadik helyen álló és meglehetősen lemaradó – de az élő televíziós vitákban hatásosan szereplő és ezzel hátrányát valószínűleg csökkentő – Vitézy Dávid a Fidesz-KDNP támogatásának köszönhetően komoly esélyessé lépett elő. Egyedül a Nézőpont intézet publikált a visszalépés után készült kutatást. De mivel a visszalépést hónapokkal korábban is egy reális lehetőségként kezelte az összes kutató, ezért a Medián, a Századvég, és a Publicus is publikáltak olyan kérdésekre kapott válasz-megoszlásokat is, amelyek feltételes módban azt kérdezték, Karácsony és Vitézy, vagy Grundtner (Mi Hazánk) és Karácsony és Vitézy közül kit választana, ha Szentkirályi visszalépne. Azt, feltételezem, nem tették hozzá a kérdezők, hogy “és a Fidesz Vitézy Dávid támogatására szólította fel a híveit”, ezért nem voltak kifejezetten könnyű helyzetben a végül is ténylegesen előállt választási szituáció modellezésében. Ennek ellenére elég közel kerültek a végeredmény eltalálásához, érdemes ezért összehasonlítani őket az elvileg nagy versenyelőnnyel induló Nézőpont kutatás eredményével. Az alábbi táblázat a teljességre törekvően próbálja bemutatni az ebben a témában adatot posztoló intézetek legutolsó becsléseit a választás előtt – a Republikon februári adatait azért hagytam ki, mert ők még egy olyan helyzetet mértek fel, amikor saját jelölttel szerepelt a Jobbik. és a Fidesz még nem nevezte meg jelöltjét. A Medián adatai hiányosan jelentek meg a választás előtt (az összes megkérdezett között mutatta csak, hogy Karácsonyra 41, Vitézyre 40% szavazna, de azt nem részletezte, hogy a többi 20% közül mennyi voksolna Grundtnerre Szentkirályi visszalépése esetén), ezt most a teljesség kedvéért az intézettől utólag megkapott százalékokkal váltottam ki (Karácsony 40,5, Vitézy 39,9, Grundtner 3,4%) és azt számítottam át az összes választani tudók bázisára.

Szembeszökő, hogy az utolsó pillanatban történt visszalépés ellenére minden intézet előrejelzésre vállalkozó intézet 2024-es tippje pontosabb volt, mint a 2019-es, pedig akkor valamennyien pár nappal a választás előtt, a szavazólapon szereplő jelöltek pontos listájának ismeretében készült friss adatokkal tudtak előállni. Kivételképpen a 2024-ben Grundtner Andrásra vonatkozó becslések egy hajszállal rosszabbak voltak, mint a 2019-es előrejelzések Puzsér Róbert és Berki Krisztián szavazatarányáról). De ha a két vezető jelölt közti különbségre vonatkozó becsléseket nézzük, akkor itt egy nagyon nehéz becslési feladatot igen jól oldottak meg a magyar közvélemény-kutatók.

Miként érdemes értelmezni a megjelenő közvéleménykutatásokat?

A kampány során többször is azon erősködtem, hogy

(1) bár a megjelenő kutatások zöme propaganda-céllal jelenik meg, mégis hasznos információval szolgálnak (ld. mindenekelőtt itt);

(2) az összes megjelenő közvélemény-kutatások átlagolása és állítólagos hibahatáraik radikális újraértelmezése a legcélravezetőbb módja a nyilvános adatok összegzésének; ám

(3) ennek a módszernek is vannak előre látható és az előrejelzésekben bizonyos mértékig korrigálható problémái.

Vajon bejött-e ez az előrejelzésem? Az (1) pontra főleg az Európai Parlament várható összetételére vonatkozó Nézőpont becslés szolgál jó példával a fentiekben, viszont a hajmeresztő zuglói eredmények mintha cáfolnák, hogy a propagandisztikus prezentáció is tartalmazhat komoly információt. És sajnos az előválasztások várható eredményét vizslató kutatásokról is csak kiábrándító következtetéseket lehetett levonni 2024-ben.

A (2) és (3) pont tekintetében viszont ugyanúgy megnyugtatóak a fenti 2024-es, mint a korábban bemutatott 2018-as, 2019-es és 2022-es eredmények. Mindig lesz egy-egy becslés, sőt néha több is, amelyik pontosabb előrejelzést ad a kutatások átlagánál. De választásról választásra változik, hogy melyik intézet vagy módszertani megoldás bizonyul a legszerencsésebbnek. Ami biztosan tudható előre, az az, hogy a becslések átlaga a legtöbb becslésnél megbízhatóbb lesz. De van egy előre látható hibája, ami az utóbbi évek magyar választásain is kiütközött: ha egy párt támogatottsága gyorsan változik egy választás előtt, akkor a kutatások átlaga a valóság mögött kullog majd (feltéve, hogy számos kutató mulaszt el kifejezetten friss adatokat közölni a választás előtt).

Bónusz ráadás: egy különleges ábra a részvételről a 2024-es európai választáson

A fenti blogposzt a korábbi ígéretemhez képest nagy késéssel jelenik meg egyéb elfoglaltságok miatt. Mintegy bocsánatkérésként ezért, amolyanráadásként ideteszem az egyik egyéb irányú tevékenységem egy termékét is, ti. egy ábrát a Társadalmi Riport 2024 c. kötetbe (Tárki, Budapest) szánt tanulmányomból, egy hosszabb magyarázattal, ami reményeim szerint megvilágítja, hogy mi történt a 2024 június 9-i választáson amiatt, hogy egy napon került sor a helyi és az európai választásra.

(folyt. köv.)

Szerintem jobban fogjuk látni a Fideszre vonatkozó kisebb becslési hibák okát is, ha észrevesszük, az ordítóan nagy hibák 2022-ben inkább a közös ellenzéki lista, a Mi Hazánk, és a szinte csak a kampányidőszakban feltűnt Megoldás Mozgalom és Normális Élet Pártja támogatottságára vonatkoztak. Meg hogy a Fidesz alátaksálását sem érdemes a fideszes mozgósítási apparátus utolsó pillanatban, a közvélemény-kutatások által mérhetetlenül kibontakozó hatásával magyarázni. Mert ha ez lett volna a fő tényező, akkor a 2018-as és a 2019-es előrejelzésekkel foglalkozó elemzéseim sem találhatták volna azt, hogy mindkét alkalommal telibe találta az utolsó közvélemény-kutatások átlaga a Fidesz választói támogatottságát.

Mint alábbi táblázatom mutatja, a Fideszt „mindössze” három százalékponttal becsülte alá a 2022-es kutatások átlaga, és alig-alig volt különbség a különböző kutatók mérései között, amelyek hibahatáron belül ingadoztak 50 és 48 (egyetlen esetben 47) százalék között. Ez nem lényegtelen kollektív tévedés, de egy 52 százalékos párt esetén annyit tesz, hogy támogatottságát három-ötvenketteddel, tehát durván hat százalékkal tévesztették el. Méretarányosan ennél sokkal vaskosabb hiba volt a valójában hat százalékos Mi Hazánk alábecslése két és fél százalékponttal, illetve az összesen 2,4%-ot gyűjtő egyéb pártoké másféllel (tehát negyven, illetve hatvankét százalékkal). Az abszolút értelemben is legdurvább hiba pedig a hatpárti közös ellenzéki lista átlag közel nyolc százalékpontos (huszonkét százalékos) túlbecslése volt annak ténylegesen elért 35,9%-os (levélszavazatok nélkül számított) listás eredményéhez képest. Matematikailag magától értetődik, hogy a közvélemény-kutatók közti eltérések is pont a közös lista esetén voltak a legnagyobbak, hiszen a többi pártok alábecslése az egyetlen túlbecsült lista pluszaiban összegződött az érem másik oldalán.

TECHNIKAI MAGYARÁZATOK: A táblázat itt böngészhető kényelmesebben, ha a fenti tábla túl pici a képernyőjén. Az első oszlop a közvélemény-kutató intézetet és az adatfelvétel középső napját mutatja. A második oszlopban láthatjuk, hogy az „összes pártválasztóra” vagy a „biztos szavazó pártválasztókra” vonatkozik egy-egy adatsor. A pártokra vonatkozó oszlopok összege minden sorban 100 százalék (esetleges kerekítési hibákat leszámítva). Az itt megjelenő adatsorok az összes választási közvélemény-kutatás az országgyűlési választásról, ami akkor az adott intézet utolsó kutatásaként megjelent, és nem tartalmaz “szakértői becsléseket”. A 2018-19-es választásokkal foglalkozó áttekintéseimhez hasonlóan tartalmazza viszont a választások estéjén megjelent, nem exit poll jellegű, az utolsó pillanatban készült kutatásokat, jelen esetben a Mediánnak az RTL-en megjelent adatsorát. Az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg. Ha egy adatsor tartalmazta a „nem tudom, nem válaszol” stb. jellegű válaszok százalékarányát is, akkor annak kihagyásával újraszámoltam a százalékokat. A kutatások hibájának két mutatójára lásd itt.

A közös lista túlbecslésének a mértéke messze meghaladta azt a mértéket, amit esetleg annak tulajdoníthatnánk, hogy az ellenzéki kampányposzterek és hirdetések a szavazólapon ténylegesen megjelenő hat pártnév és logó helyett a 2022-es szavazólapon sehol nem látható „Együtt Magyarországért” fantázianevet reklámozták (ezt a magyarázatot a nagy tévedésre ironikus módon pont a kampányteam tagjai hangoztatták).

Meggyőzőbb, akkortájt sokat hallott pletyka volt, hogy a kormánypártiak nem akarták túldimenzionálni a fideszes vezetés mértékét, az ellenzéki hangulatra érzékenyebb kutatók pedig nem akarták depresszióba dönteni az ellenzéki tábort a választás előtt. Mindkét oldal szerette volna inkább támogatói részvételét motiválni, és ez a közös törekvés ezúttal alighanem hozzáadott valamennyit a kutatási eredmények hibájához. De bár több kutató is elismerte utóbb, hogy a rájuk nehezedő nyomás és várakozások miatt túlzottan is visszafogottan kommunikálták azt, hogy milyen nagy hátrányba került az ellenzék a kormánypárt mögött, szerintem az elképzelhetetlen, hogy tizenkét kutató átlag hét százalékos füllentéséhez vezetett volna a választás szorosságának eltúlzása. Azt pedig ellenkező bizonyítékok előkerüléséig (erre itt egy ígéret a kommentekben) inkább csak városi legendának tartom, hogy lettek volna az eredményt eltaláló közvélemény-kutatások. Ez úgy sem hihető, hogy egy 2021 decemberi számsor valóban lélegzetelállítóan profetikusnak tűnhetett utólag (hogy nem az volt, azt a kutatás kivitelezője is megerősítette, utólag is leszögezve, hogy az – speciális kutatási célok következtében – több százalékponttal alábecsülte az ellenzék akkori tényleges támogatottságát). Aligha volt az a helyzet 2022-ben, hogy (legalább egyes) kutatók tudták a tutit, csak nagyot füllentettek róla a nyilvánosságban.

Hát akkor miért mentek ennyire félre a becslések? Hipotézisem a fő okkal kapcsolatban pofonegyszerű. Mégis meglehetősen konzisztensnek tűnik a legutóbbi három országos szavazás tapasztalataival: Amikor viszonylag gyorsan változnak a tényleges pártnépszerűségek egy-egy választás előtt, akkor a mai magyar közvélemény-kutatások eredményei a tények után kullognak. Lehet, hogy azok a szavazatot megfordító tapasztalatok, amik a kampány során érték a szavazókat – 2022-ben például a háborútól való páni félelem, amit Závecz Tibortól Ember Zoltánig több közvélemény-kutató is tippelt már az egyik olyan tényezőnek, ami kifogott a kutatásokon –, sokakban csak az utolsó pillanatban alakul megváltozó pártpreferenciává. Például azért, mert csak akkor kezdenek el komolyan gondolkodni azon, hogy most vajon hogyan szavazzak, kövessem-e korábbi megszokásaimat vagy jobb lenne valahova máshova húzni az ikszet?

Aki megnézi itt a 2018 januárjától 2022 áprilisáig mutatkozó trendeket az egyes pártok támogatottságában, az azt találja, hogy 2021 végétől kezdve a közös listás ellenzék tempósan esett vissza a kutatásokban, a Fidesz támogatottsága viszont egy picit nőtt, míg a Mi Hazánk támogatottsága szinte kilőtt. Az sem kétséges, hogy a Megoldás Mozgalom és a Normális Élet Pártja (Gattyán György és Dr. Gödény újonnan alakult pártjai) közvetlenül a választások előtt nyerték el közel két százaléknyi szavazó voksát. A közvélemény-kutatások 2022-es tévedései tehát összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a kampányidőszak gyors változásainak lekövetésével van problémája a magyar kutatóknak. Észreveszik a változások irányát, de nagyon alábecsülik a mértéküket. Aki lefelé megy, az sokkal lejjebb végzi a valóságban, mint a kutatásokban, aki felfelé megy, az magasabbra ér, mint ahogy a közvélemény-kutatások látták.

Ugyanez a minta mutatkozik a 2019-es adatokban is (a trendek ismét itt, az előrejelzések hibái meg itt nézhetők meg). Az akkori európai választás előtt a Demokratikus Koalíció, a Momentum Mozgalom és a Mi Hazánk emelkedett viszonylag gyorsan, és a Jobbik, az MSZP, meg az LMP esett vissza elég tempósan. Az előrejelzések ennek megfelelően (relatíve) durván alábecsülték a DK, a Mi Hazánk és a Momentum, és rendkívül túlbecsülték a Jobbik, az LMP és az MSZP támogatottságát. A Fidesz és a Kutyapárt pontos becslése azonban nem jelentett nekik problémát: talán pont azért, mert azok támogatottsága meglehetősen stabil volt akkoriban.

Végül, ha a 2018 elején mutatkozó trendeket nézzük meg ugyanott, akkor a Jobbik enyhe emelkedésén és az LMP meg a DK szerény visszaesésén kívül nem sok érdemi változást láthatunk (a Fidesz picit visszaesett, de saját méretéhez képest csak kevés szavazót veszített). Megdöbbentően közel is került a közvélemény-kutatások átlaga abban az évben a tényleges a listás eredményekhez: csak a DK-t és az LMP-t becsülték túl kicsit, és a Jobbikot egy picit alul.

A három legutóbbi választás tapasztalatai tehát összhangban vannak az elmélettel. Ettől még ez nem tekinthető bizonyított tudományos bölcsességnek, hiszen még így is kicsi a támogató megfigyelések száma, és további magyarázatra szorul, hogy miért pont Magyarországon maradnak le a kutatások ennyire a politikai fordulatok mögött.

Ahhoz azonban elég meggyőzőnek tűnik a fenti összkép, hogy levonjuk a tanulságot: amikor valamelyik párt, mint most a TISZA, nagyon gyorsan nő – vagy veszít teret – egy magyar választás előtt, akkor jobb óvatosan bánni a közvélemény-kutatásokkal, és érdemes felkészülni arra, hogy a választási eredmények még sokkal nagyobbnak fogják mutatni a lezajlott változások mértékét, mint az előzetes közvélemény-kutatások alapján gondolhattuk volna.

FRISS: Számos a fenti posztra érkezett értékes kritikai észrevételt és azokra adott válaszaimat is olvashatja itt. A 2024. június 9-i választással kapcsolatos kutatásokra vonatkozó folyamatosan frissüló összegzésem pedig itt találja meg. A választás előtt még több nyilvános beszélgetés is lesz a kutatások pillanatnyi állásáról és kihívásairól. Ezeken többnyire lehet kérdéseket is feltenni majd. Igykeszem itt vezetni róluk egy listát:

Böcskei Balázs-Szabó Andrea-Závecz Tibor május 30. délután beszélgetnek: https://www.facebook.com/events/440475595251456/

Május 30-án délelőtt Nézőpont Intézet rendez egy egyelőre rejtélyes tartalmú eseményt: https://nezopont.hu/esemeny

Én magam június 6-án reggel 9 és 10 között a Klubrádió Reggeli személy c. műsorában fogom összefoglalni, hogy mi várható.

Wlezien, illetve Erikson, MacKuen és Stimson közel harminc éve alkották meg azt az elméletet, amelyik a talán legelfogadottabb kortárs modell arról, hogy a légből kapottnak, felületesnek és csapodárnak tűnő egyéni politikai véleményeink a kormányzati szakpolitikák nagy kérdéseiről hogyan állnak össze egy kényszerítő erőjű közvéleménnyé, amelyik végső soron kordában tartja a változó kormányok politikáját egy demokráciában. Kicsit úgy, mint ahogy a termosztát elviselhető határok között tartja egy szoba ingadozó hőmérsékletét. Tehát ha kicsit hűvös már a levegő, akkor bekapcsol a fűtés, és aztán kikapcsol, mielőtt túl meleg lenne.

A politikában úgy működik a termosztát, hogy amikor baloldali irányba fordul a közvélemény főárama egy csomó közpolitikai kérdésben (pl. támogatják, hogy akár magasabb adók árán is nőjenek a közegészségügyre meg közoktatásra fordított kiadások), akkor megnő a baloldali pártok választói támogatottsága, és baloldali kormány kerül hatalomra. Ahogy ez elkezd többé-kevésbé határozottan baloldali politikákat bevezetni, a közönség egyre inkább jóllakottá válik ezekkel a politikákkal, és jobbra fordul a közpolitikai kérdésekben (alacsonyabb adókat akar stb.), és rövidesen jobboldali kormányokat juttat hatalomra, akik elkezdenek többé-kevésbé határozottan jobboldali politikákat bevezetni, amitől balra fordul a közvélemény, és kezdődik elölről a politikai ringlispíl. Így aztán szinte soha nem látunk valami nagy összhangot kormány és a közvélemény között (mindenki csak panaszkodik a kormánypolitikára, a kormány meg néha mintha nem is törődne ezzel), ám hosszabb távon– demokratikus körülmények között – végső soron azért mégis a nép szava az úr, persze a politikusok kreativitásának tág játékteret hagyó határok között.

A mellékelt ábra Stimson egyik könyvéből empirikusan illusztrálja ennek a folyamatnak a működését az Egyesült Államokban. Azt látjuk, hogy 1960 és 2000 között miként lódult ki a közvélemény hol bal-, hol meg jobboldalibb irányba hét különböző szakpolitikai kérdésben, amikről azt szokás hinni-látni Amerikában, hogy komolyan befolyásolják az emberek választói döntéseit. Az egyes kérdéskörökhöz egy-egy vonal kapcsolódik az ábrában. Amelyik évben magasabban hasít a vonal, abban volt magasabb a baloldali (amerikai kifejezéssel „liberal”) politikák támogatottsága. Amikor 50 (százalék) alá süllyed egy vonal, akkor az adott területen inkább jobboldali („conservative”) politikát támogat a többség. Az ábra rövidítései a hét kérdéskörre: taxes=adók, education=oktatás, health care=egészségügyi szolgáltatások, race=faji viszonyokkal összefüggő anti-diszkriminációs politikák, cities=városfejlesztési programok, environment=környezetvédelem, welfare=szociális jóléttel összefüggő állami szolgáltatások, juttatások.

Az ábra által előadott történet így szól. A legkülönbözőbb közpolitikai területeken nagyjából tandemben mozognak a közvélemény preferenciái. Tehát amikor balra fordul a népi többség oktatásügyi kérdésekben, akkor általában a környezetvédelem meg a faji kapcsolatok kérdéseiben is baloldalibbá válik. Amikor sok kérdésben nagy a baloldali politikák támogatottsága, akkor jó eséllyel kicsit liberálisabb, ha meg ellenkező a helyzet, akkor kicsit konzervatívabb elnököt választanak meg. 1960-ban (nyolc év Republikánus párti kormányzás után) nagyon baloldali volt a véleményklíma, és a Demokraták kerültek hatalomra. 1960-tól 1968-ig Kennedy és Johnson elnökök kifejezetten nagyszabású baloldali reformokat vittek keresztül, a közvélemény pedig hanyatt-homlok fordult el tőlük jobboldali irányba. 1968-ban nyert a Republikánus párti Nixon, és 1976-ig az ő, illetve Gerald Ford elnöksége alatt óvatos középjobbos kormánypolitikák érvényesültek. A közvélemény közben valamelyest visszalengett baloldalibb irányba (legalábbis Nixon 1974-es lemondásáig), ami 1976-ban a Demokrata párti Carter elnökválasztási győzelméhez vezetett. Carter középbalos kormányzása idején megint jobbra lendült a közvélemény ingája, és 1980-ban a markánsan jobboldali Reagan nyert az elnökválasztáson. Reagan nyolc éve alatt markánsan és hangosan jobboldali volt a kormánypolitika, és ennek óvatosabb változata folytatódott az idősebb George Bush idején is. A közvélemény messze kilódult baloldali irányba, és 1992-ben a Demokrata párti és többnyire óvatos középbalos politikákat követő Clintont juttatta hatalomra.

Az persze csak nagyjából igaz, hogy a hét kérdéskörében egy irányba mozog a közvélemény ingája. De a főszabálytól való eltérések is időnként az elméletet támogatják. Tök érdekes ebből a szempontból, hogy a különböző közpolitikai kérdésekben mennyire eltérő volt a közvélemény jobboldali fordulata Clinton elnöksége (1993. jan.-2001. jan.) idején. Rögtön az elején egy elég radikális baloldali egészségügyi reformot javasolt a kormányzat, amiből ugyan nagyon kevés valósult meg, de így is messze jobbra lőtt ki a közvélemény a „health care” kérdéskörében. A „race” kérdéskörben viszont egy nagyon fontos tekintetben (hányan kerülnek börtönbe, különösen a fekete és spanyolajkú kisebbségek köréből) kifejezetten jobbos következményei voltak Clinton politikáinak – és lám, itt nem is látunk különösebb jobboldali fordulatot a közvéleményben.

Az elmélet persze nem illeszkedik tökéletesen az adatokhoz (nézzék csak meg közelebbről az 1974-76 periódust), de ez nem meglepő (nem egyetlen erő mozgatja a világot) és nagyjában-egészében mintha működne a termosztát. A gyengén informált egyéni vélemények egyszerű összeszámlálását jelentő közvélemény „ésszerű” és mondhatni „jól informált” módon változik annak megfelelően, ahogy a valós körülmények (ezen belül jelesül a kormányzati politika) változnak. A kormányzati politikai nem feltétlen követi a közvélemény változását (bár pl. Nixon látványosan sokat törődött azzal, hogy lehetőleg ne menjen szembe a közvéleménnyel, hanem inkább irányítsa vagy éppen manipulálja azt). De a véleményklíma ingájának mozgása előbb-utóbb saját pillanatnyi ízléséhez igazítja azt, hogy melyik párt adhatja a kormányt. Aztán ahogy az új kormány elkezdi kielégíteni a köz étvágyát a bal- vagy éppen jobboldali szakpolitikák tekintetében, úgy a másik irányba mozdul el a köz akarata.

Tündérmesének is gondolhatnánk az elméletet, ha nem arról lenne benne szó, hogy a közvélemény, mint termosztát, kissé artikulálatlan és homályos kívánságai azért elég tág játékteret hagynak a politikusok számára abban, hogy mit tesznek ma meg holnap, és milyen messzire mennek ebben meg abban holnapután. Az elmélet igazolására felhozott empirikus bizonyítékok „csak” annyit mutatnak meg, hogy egy reálisan működő demokráciában, még ha annyira problematikus is az, mint az Egyesült Államoké vagy Spanyolországé, a nép szava végsősoron bizonyos mértékig kordában tartja a kormánypolitikák bal- illetve jobboldali kilengéseit. Közben meg tág teret hagy a politikusoknak arra, hogy valódi problémákra kreatív megoldásokat keresve próbálják megtartani vagy növelni azt a népszerűséget, ami hatalomra juttatta őket.

Az elmélet helyességének empirikus igazolása azt kívánja meg, hogy több évtizedet felölelő közvélemény-kutatási idősorok segítségével tudjuk követni a szakpolitikai preferenciák alakulását egy országban, de ahol ilyesmi létezik, ott több helyütt igazolták is mára az elmélet helyességét, így pl. Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Uruguayban.

A mai Határtalan Tudás epizód tartalmáról itt nézheti meg előzetes ismertetőmet:

https://www.facebook.com/CEUBudapest/videos/2504010849771216

Ha pedig a helyszínen szeretné követni az eseményt és feltenni kérdéseit az előadóknak, akkor jöjjön el este hatkor a Nádor utca 15-be, és ha teheti, akkor regisztráljon azért előtte itt, hogy biztosan kapjon ülőhelyet a nyilván dugig megtellő Auditóriumban.