Majd mesélek az új játékomról, amihez marha sokat kell még tanulnom, hogy tényleg ki tudjam használni a tudását. Kezdésnek például le kéne kardozni a Cubase 4-et. Szóval amíg én harcolok, nektek egészségetekre.

(Az embed nem látszik feedben. Kattintani tessenek.)

Most viszont, hogy magunk között vagyunk, érdemes végiggondolni, hogy hol igaz ez az állítás. Netkapcsolatot nem igénylő, egyjátékos módra kihegyezett programoknál például egyértelműen nem. Aki csal az csak magának rontja el vagy - a Mafia megnyerhetetlen autóversenyét felidézve - magának javítja meg a játékot.

Abban nincs okunk kételkedni, hogy többjátékos online játékoknál igaza van Cooknak. A Valve-nak nagy tapasztalata van ilyen programok üzemeltetésében, szerverek fenntartásában, és a csalók kiszűrésében. Az IEEE Spectrum cikk részletezi is, hogy mennyibe kerülhet a szűrőrendszer fenntartása, illetve elárulja, hogy a Steam kezdete óta húszezer gamert tiltottak el teljesen a Valve Anti-Cheat segítségével a játéktól.

A Cook-nyilatkozat arra is alkalmat ad, hogy Huizingát segítségül hívva elgondolkodjunk arról, miben más az online játékban elkövetett csalás és a hagyományos csalás. A holland történész a következőt írja a Homo Ludensben:

Az a játékos, aki a szabály ellen vét, vagy kivonja magát alóla, játékrontó. A játékrontó egészen más valami, mint a hamisjátékos. Az utóbbi úgy tesz, mintha játszaná a játékot és legalább színleg elismeri a játék varázskörét. Neki könnyebben megbocsátja a játszóközönség bűnét, mint a játékrontóét, hiszen ez magát a játékvilágot rombolja le. (p. 20.)

Az online shooter átverése abban különbözhet, hogy a játékrontás és a hamisjáték összemosódik. A csaló leleplezése nem jelenti a csalás végét, egyértelmű bizonyíték nincsen a többi játékos kezében, és esetleg hatalmuk sincsen a hamisjátékos kizárására. A szabályok betartását és a játéktér létrehozását a szerverek végzik, részben ők rajzolják fel a varázskört.

Az online lehetőségek ráadásul igazán érdekes kombinációkat állítanak elő. Nem tudom például, hogy játékrontónak számítsam-e azt a játékost, aki egy-egy szerver megbillent egyensúlyát felemlegeti. Szóval akinek nem tetszik az erősek vs. gyengék felállás. Annyiban jó lenne neki ez a kategória, hogy a játékrontó bármikor elmehet saját játékot, szervert, pályát indítani.

Think on this i must.

“Szólni kell a Katedrálisnak, küldjenek intervenciósokat!”

Ami nekem igazán érdekes volt, hogy az M1-re készülő sorozatot bekapcsolták a legnagyobb magyar sci-fi történetbe. A Géniusz második részében már emlegetik a Katedrálist, az idő folyását ellenőrző szervezetet, később pedig fel is tűnik az intervenciósokat hozó Bíboros. A közös pont persze megvan a Mysterious Universe és a sorozat között, Fonyódi Tibor az. Sose hittem viszont, hogy így jut be a regénynek - az általam olvasott minta alapján - annyira nem jó, viszont a filmrevitelért síró MU világ a tévébe.

Néznivaló

• A halott ember naplója
• Bölcsek hegye
• Az elixír

Miközben ülök a számítógép előtt, azt játszom, hogy ülök a számítógép előtt – nagyjából ezt a helyzetet bontja ki és írja meg Szedlák Ádám a Debreceni Disputa 2009/11–12-es számában. Az írás számítógépes hackerjátékokról szól, és még a magamfajta olvasóban is felkelti az érdeklődést, aki évek óta clean vagyok játék-ügyben. Mint kiderül, az egyik legjobb most is gyártott hackerjáték kivitelezője egy kolozsvári cég, az Exosyphen. És hogy mi lehet a játék egyik vonzereje, az is kiderül az írásból: a veszélyérzet, amely érzetként egyáltalán nem virtuális. „A játékos folyamatos döntéshelyzetben van, hogy megkockáztatja-e a lebukást (…). Biztonsági játékra nincs igazán lehetőség, a legtöbb pálya úgy van megtervezve, hogy csak kevés rossz döntést hozhat a játékos: ha folyamatosan túlbiztosított akciókat indít, képtelen teljesíteni a pályát. Az állandó veszély ugyanúgy beindítja az adrenalinpumpákat, mint az Uplink folyamatosan veszélyben lévő egzisztenciája. Sőt, ennél többet is tesz, rámutat, hogy a hackerszimulátor zsánerének változatos eszközei vannak, ha alapvető érzelmeket akar kiváltani.” (Szedlák Ádám: Játsszuk azt, hogy feltörtelek! 101.)

– írja Balázs Imre József a Reflexen, a Korunk szemléző blogján a Disputában megjelent cikkemről. Ilyen se volt még eddig, jól esik.

Tudomásomra jutott, hogy az interneten valaki(k) visszaél(nek) a nevemmel. Számos szélsőséges portálon, internetes újságokban és blogbejegyzésekben „Falusy Márton” név alatt jegyeznek írásokat, hozzászólásokat. Igaz, az én névhasználatomtól eltérően ipszilonnal szerepel a szerző, ám van, aki ennek ellenére azonosított vele. Előfordult, hogy az én fotómmal illusztrálták „Falusy” cikkét. Ahol tudok, helyreigazítási kérelemmel élek, de a világhálón nehézkes az efféle jogérvényesítés.

Ezúton is határozottan kijelentem, hogy nem vagyok azonos az interneten magát „Falusy Mártonnak” nevező szerzővel. Ha a nevemet használónak nyomára bukkanok, követelni fogom, hogy válasszon megkülönböztető toldatot/másik álnevet, mert az „y” nem elegendő. Ha kiderül, hogy az illető szándékosan él vissza a nevemmel, vele, valamint az érintett internetes fórumokkal szemben is jogi lépéseket teszek.

Budapest, 2010. március 2.

Falusi Márton
költő, a Hitel és a Magyar Napló folyóirat szerkesztője

A Szépirodalmi Figyelő - ne kérdezd - hírlevelében jött.