Felbukkant a napokban egy rumor a lehetséges 4-inches iPhone-ról. Ha megnézzük a linkelt MacRumors hírt, akkor láthatjuk, hogy az aktuális 3:2-es képarányt felváltaná a 16:9. John Gruber is matekozott: a jelenlegi 640×960-as felbontás megváltozna 640×1138-ra vagy 640×1136-ra. Ez azt jelenti, hogy a telefon portrait módban sokkal hosszabb lenne, magyarul az alkalmazásokat fel kell készíteni egy újabb felbontásra.

Józsi ezt írja:

Az appokat nem kell átírni, hátrafelé kompatibilisek maradnak: az iOS egyszerűen a némileg megnövelt képernyő közepére rendezi majd a régi típusú appokat. Ezek megjelenésében pontosan úgy néznek majd ki, mint most.

Az Android fejlesztés egyik hátránya, hogy rengeteg kijelzőméretet kell az alkalmazásoknak támogatnia – az Android ebben valamennyire segít, de nagyon sok iOS app készül fix felbontással, egyedi felülettel, így ezek nem fognak automatikusan az új kijelzőre adaptálódni. A UITableView appok valószínűleg nulla programozással működnének egy hosszabb iPhone-on, mivel a UITableView magassága dinamikusan változtatható, csak nézzük meg például a Mail alkalmazást, ami landscape nézetben is használható. Itt a rendszer kezeli a dinamikus UIToolbar és UITableView méretezését.

Egy non-iOS skint használó alkalmazásnál már más a helyzet. A Convertbot egy nagyon jó példa erre. A Tapbotos srácok teljesen egyedi felületetet készítettek, így bármilyen kijelzőméret módosítás azt eredményezné, hogy egy újabb felbontást kell támogatnia a fejlesztőknek – a Convertbot esetében valószínűleg a layoutot is módosítani kell, ha a képarány változik. Az iOS-ről nem tartom elképzelhetőnek azt, hogy el fogja tudni dönteni a régi alkalmazások középre igazítását a nagyobb kijelzőn. Egyedi layoutba szerintem nem lát bele az operációs rendszer – itt nem csak arról van szó, mint a Retina kijelzőnél, hogy pixelt duplázunk, ebben az esetben a viewport is változik.

A non-Retina eszközök eltűnése

A kijelzőméreteknél maradva, ha megnézzük az Apple jelenlegi iPhone termékvonalát, akkor láthatjuk, hogy már csak egy eszköz rendelkezik 320×480-as non-Retina felbontással, ez pedig az iPhone 3G S. Ha tartja magát az Apple az eddig megszokott normákhoz, akkor jövőre kizárólag Retina Display-vel felszerelt telefonokat vásárolhatunk, mivel az iPhone 3G S forgalmazása megszűnik. Valószínűleg az iOS 6 lesz az utolsó rendszer iPhone 3G S-re, ezért a fejlesztők kb. 2 éven belül elfelejthetik a több kijelzős szarakodást, abban az esetben, ha mindig az aktuálisan legutolsó két iOS főverziót támogatják, azaz:

• 2012: megjelenik az iOS 6, ami még hivatalosan fut az iPhone 3G S-en, viszont az új iPhone megjelenésével egy időben beszüntetik a forgalmazását.
• 2013: az iOS 7 nem támogatja a 3G S telefonokat, ezek voltak az utolsó non-Retina eszközök, az Apple kidobhatja a régi felbontásokat és csak a Retina kijelzős grafikákra összpontosíthat.
• 2014: megjelenik az iOS 8, ha feltételezzük, hogy a fejlesztők az utolsó két iOS főverziót támogatják, akkor a third-party alkalmazásokban is megszűntethető a non-Retina kijelzők támogatása.

Az eredmény: kisebb méretű iOS és third-party alkalmazások, nincs több szívás a különböző méretű grafikák elkészítésével, egyszerűen csak Retina kijelzőre kell optimalizálni. Eközben az iPad lineup is lecserélődik kizárólag Retina kijelzős eszközökre, így mindössze két felbontással kell az iOS platformon foglalkozni: 640×960 (iPhone, iPod touch) és 2048×1536 (iPad).

Mindennapi használat

A kijelzőnövelés másik hátránya, hogy a legtöbbször félkézzel használt iPhone-t nem érjük át a hüvelykujjunkkal. Ha a tenyerünkbe fogunk egy iPhone-t, akkor láthatjuk, hogy a jobb alsó sarokból pontosan a bal felső sarokig ér a hüvelykujjunk – nem kell kényelmetlenül nyújtózkodni ahhoz, hogy elérjük a bal felső sarokban lévő navigációs gombokat.

Androidon „egyszerű” a helyzet, mivel a „Vissza” gomb általában alul található, így a felhasználó könnyen eléri, akármilyen nagy a telefon. iOS-en a navigációs gombok a kijelző bal felső sarkában találhatók minden alkalmazásban, így a 4-inches 16:9-es méret már kényelmetlen lehet a mindennapi használat során. Az Apple pedig mindig odafigyel egy eszköz kényelmes használatára, lásd az Apple laptopok hátulján található Apple logó.

Úgy gondolom az Apple nincs rákényszerülve arra, hogy kövesse az Androidos készülékeknél oly népszerű trendet a hatalmas kijelzők felé. A iPhone mérete nem véletlenül maradt ekkora az évek során. Nagyátlagnak készült telefon, ami nem engedheti meg magának azt, hogy kényelmetlen legyen használat közben.

A CDN a Content Delivery Network rövidítése, szerepe jelentős egy gyors oldal működésében. A CDN hálózatok tükrözve tárolják az oldalunkhoz tartozó statikus dolgokat, a látogató mindig a hozzá legközelebb található szerverről kapja meg azokat, így elkerülve a hálózat távolságából adódó lassú letöltést. A piac persze telített, az egyszerű (mt) Media Temple ProCDN-től kezdve a teljesen egyedi CloudFlare-ig minden megtalálható. A wyctim.com a (mt) Media Temple szerverein fut, ami hihetetlen szabadságot biztosít egy weblapgazdának, viszont a statikus fájlok kiszolgálására picit lassú. Nem kell rossz dolgokra gondolni, fut ezen a szerveren pár oldal, amihez nem szükséges CDN használat, de a wyctim.com esetében úgy érzem hasznos dolog.

A CDN hálózat kiválasztása számomra egyértelmű volt. Régóta rendelkezek Amazon S3 fiókkal, ami a webes alkalmazások statikus alkatrésztárolásának de facto standardja. Ezt használja a Dribbble, a Twitter, a Dropbox és megannyi népszerű szolgáltatás. Az Amazon S3 magában csak egy tároló, ha CDN-ként szeretnénk használni, akkor érdemes előfizetni az Amazon másik szolgáltatására a CloudFrontra, ami az S3-on tárolt dolgaink alá ad egy CDN-t.

Az S3 és a CloudFront díja is forgalomfüggő, azaz minél többet használjuk, annál többet fizetünk. Nem kell nagy összegekre gondolni, egy átlagos látogatottságú blog esetében ez maximum havi $5-$10 környékén mozog, ami nagyon olcsónak számít. Az Amazon S3 népszerűségének köszönhetően pedig nagyszerűen integrálható egy csomó CMS rendszerben, jelen esetben a WordPressben¹.

Részletes leírást nem adok a rendszer beállításaihoz, megtalálható minden az Amazon oldalain, viszont szeretném megmutatni, hogy a wyctim.com-hoz tartozó statikus fájlok hogyan tárolódnak.

A CloudFrontban két S3 bucketet állítottam be:

• media.wyctim.com: médiaszerver, ami kiszolgálja a Háztáji Geek és a Wyctim Radiohoz tartozó audió fájlokat.
• assets.wyctim.com: központi assets repository a wyctim.com-hoz, a Háztáji Geekhez és a Wyctim Radiohoz.

Ezzel a beállítással nagyon egyszerűen tudom kiszolgálni a három oldal összes statikus állományát – lássuk a két szerver tartalmát faszerkezetben.

Mint láthatod minden központilag tárolódik. Mindhárom oldal egy helyről tölti le a statikus állományokat. A felépítés nagyon egyszerű:

• images: a content mappában tárolom a wyctim.com-on megjelenő bejegyzések képeit, a core mappa szolgálja ki a három oldal WP sablon grafikáit, a covers mappa tartalmazza a két podcast borítóit.
• scripts: gzip-elt scriptek, a core.js mindhárom oldalnál ugyanaz, alapvető jQuery kód, a player.js a podcastekhez tartozó lejátszó kódja – ezt a lejátszót használja a Heti Meteor is, igaz nem ez a szerver szolgálja ki.
• styles: két fájl, core.css a wyctim.com, a podcast.css a Háztáji Geek és a Wyctim Radio stíluslapja, szintén gzip-elve.
• media.wyctim.com: egyszerűen az audió fájlokat tárolja értelemszerűen podcastenként szétszedve.

Minden statikus fájlhoz tartozik néhány HTTP header a cachelés miatt, amiket az S3 alapból nem ad hozzá a fájlokhoz, viszont Macen a Transmit segítségével beállíthatunk kimenő rule-okat az S3 felé fájltípusonként, így nagyon kényelmesen feltölthető bármi az S3 fiókunkra.

A rendszer nagyszerűen kiszolgálja a teljes wyctim.com birodalmat, mindhárom oldal gyors és fejlesztési szempontból is jó alap. Minden egy helyen elérhető, így a módosítások is sokkal egyszerűbbek.

• Elrejtek valamelyik korábbi bejegyzésemben egy linket az oldalukra.
• A link egy évig van kint.
• Megjelenés után azonnal fizetnek (szerk: ha nem fizet, akkor leszedjük a linket).

Ez lenne az első nagyobb összeg, amit a blogommal keresnék, de ez a feltétel valahogy nem felel meg az én elvárásaimnak egy bloggal kapcsolatban. Főleg, ha az én blogomról van szó. A válaszom: amennyiben hirdetések jelennek meg ezen a blogon, azok kizárólag szöveges formában történhetnek, a linklista felépítésére hajazva:

• A linklista hirdetés rövid, RSS feedből és az oldalról is egyből a linkelt lapra visz.
• A linklista hirdetés kiemelt, ami azért fontos, mert az olvasó látja minden felületen, hogy reklámról van szó, így eldöntheti, hogy rákattint, vagy nem veszi figyelembe.
• A linklista hirdetés 1 hétig kap promóciót a főoldalon és az RSS feedben, utána eltűnik.

Válaszban kaptam ma reggel, hogy sajnos nekik ez az ajánlat nem felel meg, így tartják magukat a rejtett linkhez. Konkrét bejegyzést is választottak már, ahol el lehetne ezt helyezni. Nos, az az igazság, hogy visszautasítottam az ajánlatot egy egyszerű okból.

Ez a blog nem tervezett hirdetési felület, habár semmi bajom vele. Amennyiben egyszer a wyctim.com-on hirdetés fog megjelenni, az kizárólag a fent leírt változatban történhet meg. A rejtett link számomra a tartalom megkurvulása, az olvasó megtévesztése. Bíznak bennem azok, akik rendszeresen olvasnak, így bármilyen megjelenő link csakis úgy kerülhet ki, ha azt én helyezem el mindenféle fizetéstől mentesen. A tartalom, ami egy blog veleje, tiszta kell hogy maradjon. Én ebben hiszek. A hirdetés kiemelve jelenhet csak meg, amiről tudja az olvasó, hogy a blogger – jelen esetben én – pénzt kapott, így a leírt szöveg nem az ő véleményét tükrözi. Amennyiben úgy érzi, hogy megnézi a hirdetett terméket, szolgáltatást, akkor az az olvasó egyedi akarata, nem történt tartalomban elrejtett befolyásoló tényező.

Úgy érzem, hogy ez így helyes, én is ezt várom el minden tőlem olvasott blogtól.

So it’s a folder… I still don’t understand why I, as a user, have to see folders called “deploy,” “packages,” and “payloads” in addition to the installer app icon, with all kinds of folders and subfolders inside them, but this is clearly something to which Adobe is very attached, and there is only so many times you can ask the same question before you start wondering whether anyone actually cares about such “details.”

Egy Photoshop CS6 Trial-t akartam tegnap este telepíteni. Ha felmegyünk az Adobe oldalára, majd kiválasztjuk a Photoshop Trial letöltést, akkor egy pár megás DMG-t kapunk, amiben egy installer van.

Rádupláztam, majd megjelent egy telepítő, ez teszi fel azt az alkalmazást, amivel majd letölthetem a Photoshop CS6 Trial DMG-t. Azt természetesen ne felejtsük el, hogy a letöltőmenedzser működéséhez szükséges az Adobe Air telepítése is. Már két felesleges hülyeséget kell feltennem ahhoz, hogy le tudjak szedni egy Photoshop CS6 Trial (még egyszer trial) telepítőt.

Ennél a pontnál egyszerűen feladtam, majd leszedtem torrenttel a DMG fájlt, reakcióm a bal oldalon látható. Persze, „white people problems”, de kérdezem én az Adobe-t: egy felhasználónak, aki használja a Creative Suite csomagot – ami ráadásul ipari szabványként fogható fel szinte bármilyen kreatív munkaterületen – ilyen felhasználói élményen kell átesnie ahhoz, hogy feltegye ezt a monstrumot? Azoknak az emberek, akik ezeket az eszközöket használják arra, hogy a felhasználói élmény nagyszerű legyen. Úgy látszik még nem nőttek fel az Adobe fejlesztői ehhez a feladathoz – a Photoshop eszméletlen rendszeridegen és faszkalap működéséről nem is beszélve.

A Photoshop CS6-ot azóta sikeresen telepítettem a gépemre, 30 napom van rá, hogy kipróbáljam. Igazából csak a handras.hu új fejlécéhez kell az alkalmazás, úgyhogy a hétvégén meg is fogok tőle szabadulni. Még utoljára nézzük meg azt, hogy milyen baromságok jelennek meg a Launchpaden egy CS6 telepítés után.

Csodálatos! A telepítési szarakodás teljes gyönyöréhez még olvassuk el Pierre posztját is.

Az egész pénzmenedzselés kérdés nálam akkor kezdődött, mikor munkát váltottam és jóval többet kerestem, mint korábban. Az első 1-2 hónap önfeledt (vagyis inkább gondmentesebb) költekezése után gyorsan felmerült bennem az igény, hogy jó lenne látni, mire és mennyi pénz megy el. Ha már többet keresek, mint amit egyébként elköltenék (józan ítélőképességem megmaradt), akkor azt a plusszt el kellene osztani valamire, ami hasznos, jövőbe mutató, nem pedig felélni.

A „mire mennyit költöttünk” módszerekkel mindig is az volt a legnagyobb problémám, hogy nem adtak célt. Felírtam minden vásárlást, bevételt… a legapróbb pénzmozgást is láttam, mégis hiányzott az előre tervezés. A You Need A Budget más, hívhatjuk a pénzmenedzselés GTD-jének. „Tervezz előre” – ez ugyanaz, mint a GTD legfontosabb lépése: leírunk mindent, ami éppen a fejünkben forog. A You Need A Budget esetében ez a havi büdzsé elkészítése, majd folyamatos figyelése, igazítása, karbantartása.

Az az igazság, hogy a YNAB alkalmazással nem vagyok kibékülve, egy Adobe Airben íródott rendszeridegen valami. Akik láttak már Firefoxszot Macen, azok tudják miről beszélek. Habár a módszert imádom, emiatt mégis a Jumpsoft Money-t próbáltam használni egy hétig (hátha össze tudom barátkoztatni a YNAB módszerrel). Nos, az az igazság, hogy a You Need A Budgetre a You Need A Budgetet kell használni, az ok nagyon egyszerű.

Szinte minden pénzügyi szoftverben van lehetőség a büdzsé elkészítésére, viszont nem tudjuk benne implementálni a YNAB első szabályát, azaz nem „költünk el” minden pénzt. A terv elkészíthető, viszont az alkalmazások külön kezelik a büdzsé beállított összlimitjét a ténylegesen elérhető összegtől – legalábbis mind ez tette, amit eddig kipróbáltam. Magyarul nyugodtan csinálhatunk olyat, hogy a „Szórakozás” kategóriában elkönyvelünk magunknak 100 000 Ft-ot, közben a szoftver csak 80 000 Ft felhasználható összeget mutat, erről pedig nem kapunk semmilyen értesítést. A YNAB teljesen integrálódik, egyszerűen csak annyit tudsz benne maximumként beállítani, mint amennyid van – hogy megint stro-B-ot idézzem:

Miután elkészítetted a költségvetésedet, kialakult egy összeg, hogy adott hónapban mennyi pénzre van szükséged, hogy megvalósítsd (kifizesd) azokat a dolgokat, amiket szeretnél. Jönnek a bevételek, melyeket először az Available this month címkével jelölsz, majd szerencsés esetben eléred azt, hogy megkerested az adott hónapra szükséges pénzt, de még számítasz bevételre, ami realizálódik is. Ilyenkor két dolgot tehetsz: elkönyveled az aktuális hónapra és jókora tartalékkal nyitod a következő hónapot (ezt egyébként jelzi is a YNAB buffer néven), vagy előre gondolkodsz és elkönyveled következő hónapra (Available next month). Ez igazából csak formalitás, mert a végeredmény az, hogy a következő hónapot kedvezőbb pozícióból nyitod. Spórolásra viszont azért ad lehetőséget, mert nem lesz ott kísértésként az aktuális hónapban mint többlet, elköltségelhető összeg (Available to budget), hanem a következő hónapodban elköltségelhető összegként szerepel majd.

Ez egy nagyon fontos különbség.

Úgyhogy fogtam tegnap a Money-t és letöröltem minden eszközömről, majd visszatettem a YNAB-et. Egyből összeállt a kép, nem véletlenül működik így.

Megoldás: a position: relative; tulajdonság elkerülése a rosszul antialiasolt div-eken, vagy a -webkit-font-smoothing: antialiased; használata a teljes body-n, melynek hatása a következő szövegrészleten látható:

-webkit-font-smoothing: subpixel-antialiased; (alapbeállítás):

-webkit-font-smoothing: antialiased; (vékonyabb szöveg):

További olvasnivaló a témában

• Webkit Hardware acceleration bleeding into subsequent elements, and how to fix it
• A fix for antialiasing issues in WebKit browsers

Nálam több, mint egy éve ki van kapcsolva, igaz eddig nem is nagyon foglalkoztam a kérdéssel. A lehetőség természetesen megvolt, egyszerűen az alapbeállításom mindig az volt, hogy nincs kommentform, így csend van. A Twitter nálam mindennapi kommunikációs csatorna, szinte minden bejegyzést kilinkelek, így úgy gondoltam, hogy aki hozzászól egy poszthoz, az vagy ott teszi meg, vagy a blogján. Egyszerű nem?

Nos a helyzet picit érdekesebb. Gondolom emlékszünk még a tavaly téli Plastik hozzászólás kikapcsolásra. Józsi szerint a Plastik nem egy fórum, hanem személyes blog, ahol nincs helye kommenteknek. Belefáradt. Érdekes volt szerkeszteni a comments.php-t a redizájn alatt, de teljesen megértem. Minden bloggernek szíve-joga a kérdésben dönteni.

A kérdést azért két oldalról járjuk körbe.

Nincs hozzászólás:

• Nem kell fáradni a moderációval
• Minden pixel az enyém
• Elkerülnek a trollok

Van hozzászólás:

• Élő közösség a posztok mögöt
• Hasznos kiegészítések (legjobb példa erre a mai pénzmenedzselős bejegyzés)
• Megismerem az állandó olvasókat

Ma én is mélyebben elgondolkoztam a kérdésen egy Twitter beszélgetés után. Nálam alapvetően két kategóriába sorolható bejegyzések jelennek meg:

• Linkposzt, ahol külső tartalmakat gyűjtök. Ezek rövidek, a címre kattintva vagy RSS olvasóból megnyitva egyből a linkelt oldalon találja magát az olvasó.
• Cikkek, amik hagyományos blogbejegyzések.

Azt hiszem az első kategóriában teljesen felesleges a hozzászólás. Mivel külső tartalom, lényegében a bejegyzés maga egy hozzászólás. A „cikkek” kategória az, ahol talán van értelme.

Elgondolkoztam a kérdésen és arra a megoldásra jutottam, hogy kipróbálom az aranyközéputat. Ettől a bejegyzéstől kezdve minden „cikkek” kategóriában megjelenő hosszabb bejegyzésben bekapcsolva lesz a hozzászólás lehetőség.

Sőt, továbbmentem és a régebbi posztok közül az alábbiak is kommentálhatók.

• Az új iPad
• Retina kijelzős grafikák a weben, implementálva
• Az OS X jövője
• Igenember, azaz a szívesség és az olcsóság rejtett ára
• iPad Life
• iOS fájlproblémák
• A portfólió halott (itt különösen érdekelnek a válaszok)
• Nyelvi nehézségek
• A rendszer
• Az eszköz
• Tablet élmény
• A grid alapú layout
• Olvasás a weben
• Közléskényszer

Ezek olyan bejegyzések, ahol szívesen várom a hozzászólásokat – hívhatjuk amolyan „Best of Wyctim” listának is.

A szabályok egyszerűek: mindenki moderációs listára kerül az első hozzászólása után. Miután ha elfogadtam a hozzászólást, előzetes moderáció nélkül írhat.

Az az igazság, hogy rengeteg alkalmazást kipróbáltam és módszerről olvastam, de valahogy mindig a rendszer működésében csúszok el. Vagy túl egyszerű az egész, vagy túl nehéz, a pénz pedig csak megy és jön. Igazából fogalmam sincs mire mennyit költök, vagy mennyi bevételem van egy hónapban. Ezen pedig változtatni kell!

Mivel mindenki máshogy csinálja, ezért nagyon érdekel, hogy mások hogyan menedzselik a pénzügyeket, legyen az bármilyen apró tipp, alkalmazás, vagy akár a jó öreg Excel és papír.

Ehhez bejegyzéshez bekapcsoltam a hozzászólásokat, így nyugodtan írhatsz bármit, ami a témához kapcsolódik.

Update: stro-B írt egy nagyszerű bejegyzést a YNAB-ről.

A hétvégi italozások alkalmával nagyszerű beszélgetések szoktak születni. Régóta tervezzük, hogy mindezt felvesszük és podcast formájában publikáljuk. Kezdők vagyunk mindketten az audio podcastek világában, így úgy gondoljuk a hibák még beleférnek. Az első epizód tegnap éjszaka került rögzítésre, fogyasszátok egészséggel!

Feliratkozni lehet az alábbi címen:

http://feeds.feedburner.com/haztaji-geek/

Az összes epizód elérhető a Háztáji Geek hivatalos oldalán.

Because the original iPad screen was set at a pixel resolution of 1024 x 768, it’s a good guess that the mythical iPad mini — in order to simplify and streamline third-party development as much as possible — will need to sport that same resolution (or, like the new iPad, a multiple thereof).

A fejlesztőknek nem kell újraírni az alkalmazásokat, mivel az eredeti iPad felbontása is 1024×768 volt. A 7,85-inches iPad kijelző pedig 163 dpi-ra növelné egy lehetséges „iPad mini” pixelsűrűségét ezzel a felbontással.

Azt viszont megint elfelejtették a szakértők, hogy az iOS alapvetően Multi-touch eszköz, a meglévő pixelek besűrítése ekkora kijelzőre azt eredményezné, hogy a HIG-ben leírt minimális 44×44 pixeles tap-target (Retina kijelzőkön 88×88 pixel) fizikai mérete is csökkenne. Ennek pedig az az eredeménye, hogy a gombok, szövegek jóval kisebb méretben jelennének meg a 7,85-inchen. Az így megírt alkalmazások használata csak körülményes lenne.

See, when Apple was designing its first iPhone (circa 2006), company engineers determined through testing that the minimum comfortable size for an interactive element on a touchscreen display is 44 x 44 pixels. Anything smaller would yield erratic results. The pixel density used to arrive at this number, naturally, was that used in the first iPhone — again, 163 PPI. (Note that with the advent of the Retina display, the term “points” is used instead of “pixels.” However, Apple’s Human Interface Guidelines still call for a direct equivalent based on the original measurement. For example, the new iPhone 4/4S HIG has its interactive minimum set at 44 x 44 points, which is 88 x 88 pixels.) In layman’s terms, all this simply means that no app has tappable input zones smaller than Apple’s approved dimensions. Whatever the size of a given menu option in a given iPad app, it cannot shrink beyond Apple’s pre-established minimum. It might take a bit more hand-eye coordination, but overall interaction should not be affected.

Mindez azt jelenti, hogy a meglévő iPhone vagy iPad alkalmazások 3,5-inchre és 9,7-inchre lettek tervezve, úgyhogy az Apple-nél nem csak felbontás számít, hanem az is, hogy felhasználó ujja mekkora felületet érint egy megadott kijelzőméreten.

Ezért nem lesz 4-inches iPhone sem.

Mindig is hülyeségnek tartottam az Apple sorbanállós, azonnal vásárlós marketingjét. Az itthon március 23-án megjelent iPad már eleve kis raktárkészlettel indult külföldön, szóval úgy terveztem, hogy egyszerűen rendelni fogok. Péntek reggel olvastam az Appleblogon, hogy szerencsére bőséges raktárkészlet érkezett az országba, szóval reggel 9-kor kocsiba pattantam és beszaladtam a debcereni iStyle-ba vásárolni egyet.

A hivatalos forgalmazás időpontja péntek reggel 10 óra volt, nem sokkal ezután értem oda. 20 emberes sor várt, az üzletből üvöltött a zene. Beálltam a sor végére és türelmesen vártam, közben persze ment ki egy pici Twitter tudósítás is. Szerencsére a kényszerhype gyorsan eloszlik, a sor is halad, így fél óra múlva boldog tulajdonosa lehettem egy 16 GB-os fekete Wi-Fi modellnek.

Twitteren is olvastam, hogy sokan vásárolnak most 32 GB-os iPadeket, amit értek is, viszont én úgy vagyok a tárhellyel, hogy a 16 GB rákényszerít arra, hogy alapvetően ne legyen felesleg az iPademen. MacBook Airből is ezért vásároltam 64 GB-os verziót. Elférek kényelmesen és rászoktattam magam arra, hogy tisztán tartsam az eszközt.

Első indítás

Az iPad kibontásának élménye nem sokat változott az első generáció óta. Minimalista, pici, fehér doboz, a tetején az iPad, alatta pedig a tartozékok. Nincs mindenféle matrica és zacskó, a dolgoknak megvan a tökéletes helye a dobozban. Az Apple-nél mondta egyszer Jony Ive, hogy a csomagolás igényessége nagyon fontos, mivel ekkor találkozik először a vásárló a termékkel. Ha az első benyomás rossz, akkor az egész termék rossz.

Már az első indítás után észrevehető, hogy mennyire fontos az iCloud backup és az iOS 5 „PC Free” funkciója. Ez az első iOS eszközöm, amit kibontás, majd pár perces beállítás után azonnal használhatok. Nincs buta iTunes logó, csak egy egyszerű pár lépéses setup, majd lehetőség új iPadként való beállításra, vagy visszaállításra iCloud backupból. A visszaállítás iCloudból majdnem tökéletes, egyedül a fotóim és a zenéim miatt voltam kénytelen rádugni a MacBook Airre az iPadet. Minden egyéb tartalmam ugyanúgy került vissza, ahogy azt az előző iPadem eladása előtti utolsó backup után hagytam. Impresszív, majdnem tökéletes eszközfüggetlenség. Itt már látszik, hogy az iCloud miért is lesz az elkövetkező 10 év egyik alappillére az Apple ökoszisztémában.

A dizájn a régi iPad után

Az új iPad vékony formája fura, hasonló, mint az iPhone 4 első használata az iPhone 3G után. Az eddigi lekerekített hátlap most teljesen egyenes és vékony. Olyan érzése van az embernek, mintha több kilónyi feleslegtől szabadult volna meg a készülék. Majdnem mint egy MacBook Air, hihetetlen vékony. Az új forma használat közben viszont elsőre szokatlan, pár napig fogdosni kell, hogy megszokjuk az élesebb széleket és a vékony, egyenes hátlapot.

A hangszóró elhelyezkedését viszont nem tudom pozitívumként feltüntetni. A régi iPaden eleve „elmegy” hangzása volt, az új forma miatt viszont még jobban a „háttérben” szól. Az eltüntetett szélek miatt furán kimart bemenetek is kényelmetlenek. A fülhallgató csatlakoztatása közben olyan érzése van az embernek, mintha egy tű végébe szeretné beledugni a cérnát, ráadásul a bemenet széle is ferde, így a nyílás két széle el van csúszva. Nehéz megtalálni a párhuzamos irányt a kijelzővel. Ugyanígy nehezebb lezárni a Lock gombbal az iPadet, ha le van fektetve az asztalon. Minden gomb és bemenet olyan, mintha az iPad hátulján lenne. Kényelmetlen elsőre, igaz cserébe sokkal vékonyabb az eszköz.

Retina kijelző és a teljesítmény

Az előző iPadem kijelzőjét sem nevezném rossznak, de az új iPad Retina kijelzője szinte tökéletes. Az első hatás teljesen más, mint az iPhone 4 Retina kijelző az iPhone 3G után. 3,5-inchen is gyönyörű a négyszer akkora pixelsűrűség, de az iPad esetében nagyon szembeötlő. Mintha kicserélték volna az összes alkalmazást. Minden vonal éles, a szöveg olvasása nagyon kényelmes, a színek gyönyörűek. Az eddigi megszokott betűtípusok, mint például a Helvetica Neue új képet kapnak. Steve Jobs annak idején azt mondta a Retina kijelzőről, hogy olyan, mint egy finoman nyomtatott magazin. Két évvel az iPhone 4 után a hatás végre tényleg olyan a sokkal nagyobb 9,7-inchen.

A négyszeres pixelszorzó azt jelenti, hogy négyszer akkora grafikai teljesítmény szükséges, mint az iPad 2 esetében. Az iPad 2-t soha nem sikerült komolyabban tesztelnem, így az első generációs iPad után a különbség elképesztő. Nincs akadás, minden hihetetlen folyamatos. Az iOS 5 sajnos eléggé megfogta már az régi iPadem teljesítményét. Az anno kellemesen gyors készülék ma már egy lassú szörny, Multi-touch eszközök használatakor egyáltalán nem szeretném érezni a lassúságot.

Teljesen új élmény a böngészés. Úgy használhatom ezentúl a Safarit, mint a MacBook Airen. Szinte korlátlan mennyiségű tabot nyithatok meg, nem tölti újra az oldalakat, lényegében meg sem érzi a hardver, hogy teljes weblapok vannak megnyitva Retina kijelzőn. Az eredeti iPad bemutatóján beszéltek arról, hogy sokkal jobb a böngészési élmény, mint egy laptopon. Én most érzem először ezt az új iPaddel.

Az A5X processzor az alkalmazásoknak is jót tett. Minden sokkal gördülékenyebb. Nem kell foglalkoznom vele, hogy hány alkalmazás van megnyitva – teljesen lényegtelen. Az iOS menedzseli a dolgokat a háttérben, így a multitasking gesztusok használata vagy a sima alkalmazások közötti váltás is egy hétköznapi dolog lett, nem pedig egy kényelmetlen és lassú folyamat, mint a régi iPaden. Minden azonnal reagál, az élmény hasonló, mint OS X-en a fullscreen alkalmazások közötti váltás.

Az új processzor és a nagyobb grafikai teljesítmény miatt az új iPaden jelentkező melegedés egy felfújt gond, mint annak idején az iPhone 4 antenaproblémák. Tény, hogy valamivel melegebb, mint az előző iPad, viszont egyáltalán nem zavaró használat közben – igaz én melegnek sem hívnám, egyszerűen langyos. Az első generációs iPadek eleve hideg eszközök voltak, így csak elsőre feltűnő dolog, később egyszerűen megszokjuk.

Kamera és a FaceTime

A legfrissebb iPad kamera terén is változáson esett át. Egy 5-megapixeles iSightot rejtettek el a hátlapon, az előoldali FaceTime kamera viszont ugyanaz, mint az előző szérián. Az iSight kamera nagyszerű képeket és videókat készít, igaz a kínos iPaddel való fényképezést még nem tudom megszokni. Annak ellenére sem, hogy már akkor a teljes méretű végeredményt látjuk nagy méretben, mielőtt megnyomnánk az exponáló gombot. Az Apple próbálja rávenni az embereket, hogy fényképezésre és videó felvételre használják az iPadet, viszont még mindig hülyén nézünk ki vele. Talán majd egyszer hétköznapi dolog lesz ez is.

A FaceTime kamera viszont hasznos funkció. Eddig is sokat használtam iPhone-on és Macen a FaceTime-ot, az iPad viszont egyenesen erre lett kitalálva. Hihetetlen kényelmes a nagy kijelzőn látni a másikat… portrait módban, landscape-ben sajnos annyira oldalra kerül a FaceTime kamera, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy PC-s kőkorszakból hátramaradt asztali webkamerát használna. Ezen az apró kellemetlenségen kívül viszont nagyszerű eszköz az iPad a FaceTime hívásokra.

Evolúciós fejlődés

Az új iPad egy evolúciós fejlődés, ahogy bármely Apple eszköz. Az első generáció forradalmi, utána a kijelölt úton halad a fejlesztés, hozzáadnak új funkciókat, fejlődik a hardver és a szoftver. Nincs ez másképpen ezzel az iPaddel sem. A Retina kijelzőn kívül minden megszokott vagy várt fejlesztés. Ha első generációs iPadről vált az ember, akkor a hihetetlen gyorsaság miatt érdemes vásárolni, ha pedig új felhasználóként gondolkozol egy iPad vásárláson, akkor pedig mindenképpen a Retina kijelzővel felszerelt modellt vedd meg.

Nos, a lekéréseket sikerült kettőre csökkenteni képenként, mivel ezzel a módszerrel külön kell minden egyes img tagnek megmondani, hogy elérhető Retina kijelzős verzióban is, így elkerülve az Apple megoldásában jelentkező felesleges képenkénti plusz egy ellenőrző HTTP lekérést.

A beágyazott képek két paramétert használnak. A has-hires CSS class-szal mondjuk meg a scriptnek, hogy az adott képnek van elérhető Retina felbontású grafikája. A data-hires-asset-src tulajdonság pedig egyszerűen megmutatja, hogy hol van a nagy felbontású kép.

Nézzük maga a jQuery scriptet:

Az első sorban a window.devicePixelRatio tulajdonsággal ellenőrzi, hogy Retina kijelzős eszközről van-e szó. Ha Retina kijelzős eszközünk van, akkor megfogja az összes has-hires class-szal ellátott képet és lecseréli a forrást a data-hires-asset-src-ben megadott képre. Egyszerű, mint a faék.¹

A blogon egyelőre csak a footerben található avatarron használom ezt a módszert – úgy néz ki működik is, viszont ha bármilyen bug jelentkezik akkor jelezd Twitteren… garanciát nem vállalok rá. Természetesen kódokosítást is szívesen várok.

The code works similarly to responsive images in that data attributes are added to the markup to indicate what images should be replaced with high-res versions.

A HTML5 data tulajdonságát felhasználva figyelik JavaScriptből a Retina iPadeket, majd a dinamikusan hozzáadott data-hires="true" tulajdonság alapján tölti le újra a script a nagy felbontású asseteket. A probléma csupán annyi, hogy az Apple által használt megoldás három HTTP lekérést használ képenként, ami rengeteg:

1. Az első lekérés a normál felbontású képeket tölti le, mint bárhol.
2. Ezután fut le a script. Miután hozzáadta a data-hires="true" tulajdonságot a img-et tartalmazó div-hez Retina kijelzős eszközökön, a második lekéréssel ellenőrzi, hogy elérhető-e az adott grafika Retina felbontásban is.
3. Ha elérhető a grafika image_name_2x.jpg verziója, akkor egy újabb lekérés indul, ami letölti a nagy felbontású verziót.

A felhasználó ebből annyit lát, hogy először a „lowres” képek érkeznek meg, majd pár másodperc múlva (majdnem) minden kiélesedik. Akit érdekelnek a részletek, az nézze meg a linkelt bejegyzést, ahol a scriptet is megtekinthetjük, vagy olvassák el Józsi bejegyzését a Twicán, ami ugyanezzel foglalkozik.

Személy szerint én is a data tulajdonságot fogom használni ezentúl valami scripttel¹, mégis úgy érzem ez a megoldás csupán egy hack. Vártam volna az iOS 5.1-ben valami natív lehetőséget, mint ahogy a CSS-ben beágyazott grafikákra is elérhető a Media Query-k -webkit-device-pixel-ratio: 2 paramétere. Sajnos a nagy felbontású img tagek dinamikus kiszolgálására kénytelenek leszünk megint feltalálni a tüzet.

További olvasnivalók a témában:

• Retina webclip ikonok készítése a Reeder for iPad-re
• WebKit limit a Retina kijelzőre készült JPG grafikákon
• Progressive JPEG használata a Retina kijelzőre készült képeken
• Hogyan készítsünk Progressive JPEG grafikákat az Acorn segítségével²

Update: közben készítettem egy egyszerű megoldást a problémára.

Lehet ez csak az én problémám, de elsőre szinte lehetetlen megmondani melyik gomb mit csinál. Nézd meg például azt az X-et. Töröl nem? Rossz válasz, elrejti az aktuális képet. A másik fura megoldás a mellette lévő badge, ami a kedvencek közé teszi. Erre egy egyszerű csillagot használ szinte minden alkalmazás. Még rosszabb a helyzet, ha kinyitjuk a baloldali effektek toolbart.

Mik ezek, mit jelentenek azok a világító indicatorok? Az a probléma, hogy az alkalmazást használva az emberek itt fogják eltölteni az idejük 80%-kát, viszont a felület egyáltalán nem egyértelmű, annak ellenére, hogy az iPhoto az egyszerű felhasználóknak készült. Az Apple általában jól tervez UI-t, de ebben az esetben valahogy nem jött össze. iPaden még nem próbáltam ki a cuccot, de iPhone-on nem sikerült könnyen tanulható appot alkotni.

Valamikor pár hete jöttem rá, hogy a „Majd megbeszéljük később” az esetek nagy részében csak egy ideiglenes mentőöv. Félünk. Félünk, hogy nem értünk valamit, félünk, hogy lépni kell valamiben, így nem akarunk foglalkozni vele, se most, se később. Amíg mi hamis takaró alá bújva próbálunk menekülni valami elől, addig a másik oldalnak lehet egy életbevágóan fontos kérdésben lenne szüksége a döntésünkre, lépésünkre.

A felelősség nehéz eszköz. Sokszor kerüljük a másik oldalt, pedig ők is csak a munkájukkal szeretnének haladni. Ha nincs meg hiányzó láncszem, csak feltartjuk a világot a saját lustaságunk vagy félelmünk miatt.

Nézzük meg ezt a saját szemszögünkből: amikor arra várunk, hogy az ügyfél végre kifizessen minket egy hosszú projekt után, mi is egy hasonló függő állapotba kerülünk. Ok és kifogás természetesen mindenre van, de ha éppen a pénzügyi helyzetünk nem engedi meg, hogy legyintsünk egy késve fizetett számlára, akkor folyamatosan azon fog járni az agyunk, hogy mi történik, ha nem kapunk pénzt időben. Az elme bonyolult dolog, azaz feleslegesen generált stressz más miatt. Mindekivel előfordult már.

Térjünk vissza a mi oldalunkra. Majd megbeszéljük. Ha a félelem az oka a válasz halogatásának, akkor egyszerűen idióták vagyunk. El kellene már jutnunk arra a szintre, hogy bár a félelem hasznos dolog, de az ismeretlen nem tűnik el. Mi az oka a félelemnek? Olyan dolog, amit feleslegesnek tartunk? Legyél túl rajta, időt és energiát spórolsz magadnak. Fontos döntés valamiben? Gondold át. Feleslegesen soha ne húzzuk egymás idejét.