Forrás: Flickr

Az felmenőimhez hasonló lesápadt és értetlen arcot vághatott mindenki, amikor Ruppert Murdoch bejelentette, hogy senkinek sem lesz többé inyenesen elérhető a The Times online tartalma, még a Google robotjainak is fizetnie kell a bejutásért.

Természetesen én akkoriban nem tudhattam, hogy mi a franc is az a Mein Kampf, valahol talán az aktuális IPM-ben olvastam egy listát a Magyarországon legkevésbé hozzáférhető irodalmakról, és gondoltam nem árt ha a szüleimnek kapnak tőlem egy kis kihívást a beszerzés során.

Körübelül ugyanekkora hozzá nem értő arroganciát feltételezett és feltételez most is a szakma Rupert Murdochról. Hogy nem tudja mit csinál, csak a saját kis hóbortja miatt hazárdjátékozgat.

Két hete indult útjának az üzleti modell, amely alapján heti előfizetésben 2 Fontot, napi hozzáférésért 1 Fontot kell fizetnie annak, akit érdekelnek a Times tartalmai. A pár napja kiszivárgott számok alapján mindenki ballépésnek nevezte az üzleti döntését, és már temetve is lett a fizetős online tartalom víziója.

A számok tömören:
(idő közben kiderült, hogy az utolsó két szám valamivel magasabb mint a kiszivárgott adat, hogy mennyivel, nem tudni)

• 1.200.000 napi látogatója volt az újság online felületének.
• 15.000 olvasóból lett előfizető a webes felületen.
• 12.500 iPad tulajdonos tölötte le a fizetős Times alkalmazást, amely 9.99 Fontba kerül.

Tekintsük úgy, hogy Steve Jobs nem találja fel az iPadot, nézzük csak az online-t. Később amúgy is kiderül, hogy az Apple felhajtás vagy a News Corporation érdeme-e ezek az impozáns számok, most csak megelőlegezett tanulságképp említem.

Valóban zavaró lehet a 1.200.000 és a 15.000 közötti különbség. Valljuk be, kevésnek érződik. Nagy badarságnak érzem viszont azt kiabálni bele az internetbe, hogy ez egy gigantikus bukta és már is követelőzni a freemium modell iránt.

Megéri vagy nem éri?

Ingyen.

Bár ezeket a számokat még hivatalosan nem erősítették meg, a legpesszimistábban számolva is, csupán az előfizetőiből a News Corporation napi 5millió Forintnak megfelel Fontal lesz gazdagabb. A vállalatnak ez persze aprópénz, de ezt két hét alatt érték el. Két hét alatt az olvasók 1.25%át átalakították fizető ügyféllé.
Most képzeljük el, hogy minden reggel odasétál a Deák téri metrókijáratnál a Metropol fenyőzöldbe öltözött diákmunkása mindenkihez, és ad egy ingyen napilapot. Aztán egyszercsak az egyik naptól kezdve kér 350 forintot az újságért amikor odalép valakihez. Na most képzeljük el, hogy két hét múlva hiányozni fog néhányunknak a kiadvány és minden nyolcvanadik ember rászánja azt a 350 forintot.
A Times körülbelül ezt műveli, és sikerült minden nyolvanadik látogatójából előfizetőt faragnia. Nyomatékosítom: Még csupán két hét telt el. A hiányérzet mégis jelentkezett oly mértékben, hogy 1.25% hajlandó legyen fizetni.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Timesnál sem ismeretlen fogalom az uborkaszezon. Nem véletlenül mostanra időzítették a kísérletet. Érdemes megvárni, lesz még bőven olyan esemény, amelyről hagyományosan a Times-on szeretnek utánaolvasni a hírfogyasztók.

Aki fizet, az minden szempontból jó ügyfél

Rupert Murdoch

Ruppert Murdochnak volt akkora arca, hogy megtartsa a hirdetéseket a fizetős oldalon. Sőt, megduplázta a listaárakat. Ezzel a lépéssel rávilágítottak, hogy aki hajlandó előfizetni, az máshol is prémium ügyfél, és nagy valószínűséggel online fizetőképes olvasóról beszélünk. Amikor a Times online bevételeit külső szemmel becsülgetjük nem szabad megfeledkezni erről a tételről sem. A tartalmak fizetőssé tételével a Times egyrészt kiszűrte az ingyenélőket, és a rostán is csak azokat engedi át a modell, akik rendelkeznek akkora IQ-val és pénztárcával, hogy képességük van az interneten fizetni.

Véleményem szerint a hirdetési bevétel alapú, freemium, előfizetős tartalom szentháromságban még sosem állt ilyen közel a sikerhez Murdoch viziója. Talán az ünnepi hajtásban a médiamogul karácsonyfája alá bekerül az elérhetetlennek tűnő kívánság, ami miatt annyian hülyének nézték.

Persze a vendéglátóipar is követi a trendeket: Már nem elég, sőt, gyakran felesleges a weboldal. A tényeket elég kávézókatalógusba és programajánló portálokba feltölteni. Ma már féltucat újgenerációs webes szolgáltatás ad ideális talajt, hogy vendégeikkel beszélgessenek: programtippeket, valós idejű ajánlatokat, különleges akciókat kínáljanak, így csalogatva és láncolva magukhoz rajongóikat.

Ezt több féle módon is lehet csinálni.

• Van hely amely a napi menüt, amit egyébként a palatáblára írnak krétával a járókelőknek, Twitterre is kirakja.
• Vannak ahol az emlékezetes fotókat amelyeket az üzenőfalra szoktak tűzni, Facebookra is feltöltik.
• Van tulajdonos, aki az egyébként törzsvendégeknek tartogatott kávébeszerzési tippeket és konyhatrükköket Tumblrre is bepötyögi.

Sok variációja létezik az offline közösségi terek onlineosításának, tanácsos megnézni, hogy ahol belevágtak, hogyan csinálják a gyakorlatban.

Mozaik kávézó – Tumblr, Facebook, Twitter

Mozaik kávézó

A Mozaik kávézó érzett rá leginkább arra, hogy a törzsközönsége mire kíváncsi.
A helyről általában: a Király utcában van, érdemes a Deák tér felől megközelíteni. Kávékban és teákban is erős, továbbá arról nevezetes, hogy fizetésnél jópofa kockajátékot űzetnek veled: Ha 3 dobókockával 3 hatost dobsz, akkor ingyen fogyasztottál.

Van egy igényes tájékoztató jellegű weboldaluk, online kommunikációban leginkább Tumblr-t veszik komolyan.

Vicces szösszeneteket olvashatunk a hely mindennapjairól:

“Magukról megfeledkezett Starbucks-rajongók rontottak be a Mozaik Kávézó és Teaházba(...).”,

emellett kávétippeket kapunk, felkerülnek persze a napi ajánlatok és akciók is.
Ami az egész Mozaik Tumblrben a legjobb, hogy kellő őszinteséggel, önkritikával és egyedien humoros stílussal kommunikálnak és nem mellesleg egyáltalán nincs reklám jellege a feltett kontentnek: A környékbeli programokat is előszeretettel javasolják és helyhez csak témájában (kávé, tea) vonatkozó tartalmakat is napi szinten osztanak meg. Folyamatos, mégsem erőltetett párbeszédet tartanak fent közösségükkel.

Twitteren és Facebookon is lehet őket követni, bár Tumblren mozognak a legotthonosabban. Dicsérendő, hogy nem egyszerűen egymásba kötögették a szolgáltatások feedjeit, hanem mindenhova egyedien publikálnak; mind a három platformon találunk csak oda szánt információkat.

Café& – Foursquare, Facebook, Last.fm

Az, hogy egy belvárosi reggeliző fent van a Foursquare-en, egyáltalán nem meglepetés. Több külföldi hely tulajdonosa kedveskedik a Foursquare-eseknek; például a Startbucks nyújt nem elhanyagolható kedvezményt annak a vendégnek, aki hely Mayor-je, azaz aki a legtöbbet tiszteli meg jelenlétével a kávézót.
Magyarországon a Café& az első, aki hasonlóan használja a Foursquaert: Mindenki, aki legelőször csekkol be, fél áron kapja az egyébként isteni finom csokis süti. Kérdésemre a helyen elárulták, hogy volt aki már élt a lehetőséggel és a kedvezményhez elegendő mobilon megmutatni a becsekkolás tényét.

A hely Budapesten a Desseffy utca 30 alatt lelhető fel, korrekt kávékínálattal, egész napos reggelizési lehetőséggel és extrém gyors wifivel.

A FourSquareen kívül a Facebookot is úgy-ahogy kihasználják: Váratlanul sok tagot számláló oldalukra (373) néhány naponta raknak fel picit reklám jellegű, de kétség kívül hasznos információkat, és fürgén reagálnak is a felhasználók által bedobott témákra.
Amit még érdemes megjegyezni, hogy a Café& a Last.fm-en is az első kávézó Magyarországon: Bár össz-vissz 5 tagot számlál a csoportjuk, mindenképpen jó elgondolásnak találom, hogy a zenében erős helyek ilyen módon online is elérhetővé tegyék a hallgatnivalókat.

Kiadó Kocsma – Twitter, Facebook

Kiadó Kocsma

A Kiadó Kocsma a Jókai tér egy színfoltja, dióhéjban: kerékpárosok váratlan koncentrátumban képviselik magukat, finom a konyha, szakadozik a wifi és belsőépítészetéről leginkább egy brit nappali ugrik be.

Twitterre szimplán bepötyögik a napi menüt, semmi sallang, csak ételnevek. Egyszerű, mégis hatásos: 239en követik, hogy mit lehet enni a Kiadóban aznap, és a csábító ajánlataikkal gond nélkül betérő (és fizető) vendéggé válik az egyszerű Twitter követő.
Talán hozzáadott érték lehetne egy szerény fotót mellékelni a feltálalt fogásokról, de így is dicsérendő, hogy egyáltalán nap mint nap veszik a fáradtságot a menü feltöltésére.

A Facebook aktivitásukat sem viszik túlzásba. Sőt, lehet hogy egy kissé el is hanyagolják: Sem az oldalukon, sem a csoportjukban nem lelhető friss tartalom.

Zöld Pardon – Facebook, Blog, YouTube, Twitter

Zöld Pardon

A Petőfi Híd budai hídfőjénél elterülő szabadtéri komplexumot mindenki ismeri. A Zöld Pardon a 13-20 éves korosztály által favorizált, népszerű fellépőket koncerteztető szórakozóhely.

Viszonylag jól állják a sarat Facebookon, annak ellenére, hogy közel 7400 rajongója van az oldalnak. Rengeteg az UGC, és ezek mellett sajnos el-el veszik a hivatalos kommunikáció. Illik hozzátenni, hogy az adminisztrátorok megtesznek minden tőlük telhetőt: naponta többször updatelnek és válaszolnak a felhasználók üzenőfal-bejegyzéseire.

Sajnos a Twitteren elfogyott a lendületük: Bár a @zoldpardon felhasználót 230-an követik, január óta összesen 43 bejegyzést született rajta, az utolsó éppen egy hete. Nem is nagy kár érte, mert néhány apró érdekességtől eltekintve, gyakorlatilag a Facebookon elhangozottakat nyomatékosították csupán.

A Zöld Pardon blogja viszont ígéretesebb: heti 1-2 jól kidolgozott posztot íródik rajta. Leginkább azok koncertajánlók olvashatóak, amelyek tömörebben és egyszerűbben a programajánló portálokon is elérhetően, így jobb híján látszatra csak reklám célokat szolgál.

Pár napja vált elérhetővé a koncertfelvételeket fel-fel töltögető YouTube csatornájuk is. Jelenleg 7 feliratkozóval és ugyanennyi feltöltött videóval képviselik magukat. Ha a Facebookon látható irammal vetik bele magukat a közösségbe, nagy sikert jósolok a kezdeményezésnek.

Starbucks – Facebook

A Starbucksot végképp nem kell bemutatni. Nemrégiben a Westendben nyílt meg amerikai kávéházlánc legújabb tagja, és meghökkentően béna húzással sikerült elijeszteni minden volt és leendő online rajongójukat.

Bár már féltucat helyen meg lett írva, kell a negatív példa is a felsorolásba, okulásképpen, ezért említsük meg még egyszer, hogy kezdetben mit művelt online a magyar Starbucks.

A nyitást megelőzően volt már civil alapítású Facebook oldala (3000 valamennyi rajongóval) a Starbucksnak, amelyet a cég hazai pr képviselete, élve a brandeket megillető privilégiumokkal szépen be is záratott, és a helyére újat, hivatalosat nyitott. Volt közben újranyitás, újrazárás, Starbucks ellencsoport és rengeteg negatív közösségi visszhang.

Azóta persze él és virágzik a hivatalos rajongói oldal, és a kezdeti nehézségek ellenére egész jól működik együtt a pr csapat a közösséggel. Menetrendszerűen csepegtetik az érdekességeket, és egy feltett kérdés sem marad megválaszolatlanul. Pont olyan olajozottan mint ahogyan az elvárható.

Törzshelyeden fél áron van a sör ha retweeteled a napi koktélakciót? Vagy egyéb érdekes összefonódást ismersz a vendéglátóipar és az online közösségek között? Ne tartsd magadban, várom kommentben!

De mi ma a magyar weben a közösségi tartalom?

Szeretjük elmondani, vannak élő kirakatpéldák, hogy egy adott eseményt, sztori először a közösségi terepen publikálódott, és azt vette át utána a hagyományos média. Ilyen például a PPO botrány, amelyet először a Homár hozott le és csak ez után jelent meg a webes és a print sajtóban.
Szeretjük azt képzelni, hogy hamarosan már nem lesz szükség Origóra, Indexre, BBC-re és félhetes híradóra, lemondjuk a Mertopol előfizést is, mert csak ránéz a felhasználó Turulmemére, Twitterre  és már mindennel tisztában van.

A fenéket.

A közösségi tartalom oly’ harmatgyenge és olyan szintű lemaradásban van mintha teletexten próbálnánk tájékozódni, sőt.

Történik valami a nagyvilágban, ami tényleg fontos, tényleg várja a naiv smo-expert a blogbejegyzések hadát, de nem történik semmi a weben. Reggelre persze címlapos a sztori az összes napilapban, csak mintha az internetet valaki félrelapozta volna, valahogy a közösségből nem jön a várt kontentcunami.

Például a massachusetts-i időközi választásokon a demokraták szépen elbuktak, ami ciki Obamának és egyébként is egy marha fontos hír annak aki egy szemerkét is érdeklődik a külpolitika iránt.
De semmi, a blogok 20-40 óra lemaradásban vannak, és ezek után sem sziporkáznak. Hol vannak ilyenkor a habzó szájú minden kétszáz forintos félreszámlázásból 16.000 karaktert kiposztoló politikai blogok? Hol vannak a vélemények? Meglátások? Következtetések? Lájkok? Sharek? Hol a kontent?

Ugyan ez a helyzet napi szinten bármilyen témáról elmondható. Az emberek tesznek rá, hogy mi folyik a világban; elolvassák az Indexen. Inkább gyártanak tartalmat tévéműsorról, celebekről, filmekről, bulvárpolitikáról és úgy általában a bulvárról.

Csináltunk mi egy trending szolgáltatást, aki kicsit is követ, sejthette már, hogy erről is szól a cikk. Figyeli a weben létrejövő tartalmakat, és kiemeli automatikusan ami szerinte trend. Ha nem biztos a dolgában, akkor szól a szerkesztőségnek emailben, és mi döntünk.

Én megmondom őszintén azt képzeltem, hogy majd jól figyelemmel kísérjük a blogszférát és csak úgy záporoznak majd a trendek. Hát nem.
Elárulok egy titkot. Egy blogbejegyzés kommentjeinek nagyobb aránya értékesebb és ugye értelemszerűen  aktuálisabb mint maga a blogbejegyzés.
Sokkal hamarabb észrevenni a trendeket a kommenteken, fórumokon esetleg mikroblogokon. Ezért tud működni egyébként, és szerintem működik is.

Például, egy tegnapi bkv-ellenőr-megvert-a-buszon cikkhez ma valaki kommenteli, hogy “Apukám buszvezető, aztmondta jövőhéten sztrájkol a bkv, bekaphatják”. És ez meglepően gyakran megtörténik, már kész is a trend.

A felhasználóknak lenne kedve publikálni egész jó anyagokat, hiszen leírják azt a maguk platformján, de nincs kedvük ez ápolgatni, moderálni és frissíteni. Menjen ki a webre, és kész. Hagyjanak aztán békén.
Mint amikor a helyi napilapba ír valaki olvasói levelet, csak gyorsabb.
Erre lett volna jó persze bármelyik mikroblog szolgáltatás, de valahogy még nem ebbe az irányba ment el. Tényleg azt szeretnénk, hogyha megkérdezi egy naív laikus, hogy “Te, mi is az a közösségi tartalom?“, akkor az legyen a legjobb példánk ami most a Tumblren folyik? Naugye.

Persze lehet hozni a külföldi példát, hogy majd mi is oda fejlődünk. Én is ebben bízom, csak jelét nem látom.

Na meg jönnek a választások, ahogy elhozta a 2006 az online újság virágzását, lehet, hogy a 2010-es a közösségi médiát? Meglátjuk.

Honnan a fenéből? Megfigyelnek? Lehallgatnak? De ugye azt nem tudják, hogy milyen rétegpornót nézek? – jönnek a jogos kérdések. Paranoiásabbak ilyenkor még a képernyőbe épített kamerát is szigszalaggal takarják le ijedtükben.

Szeretnék szólni, hogy a Facebook, már akkor is rengeteget tud rólad, amikor még nem is regisztráltál rá.
Segítek. A felhasználókat a világon a legegyszerűbb azonosítani:

Név és email cím.

Ezt a két alapvető dolgot kell megadnod a regisztrációhoz, legalábbis ezek a legfontosabbak.

Sokan kitöltik

Amikor létrehozol egy profilt, akkor kapsz egy lehetőséget, hogy az emailcímed és a hozzá tartozó jelszó megadásával a Facebook átkutassa az ottani kontakt listádat, és ha ismerősöket talál neked magánál, akkor már is felajánlja.

De ha nem töltöd ki ezt a két mezőt, a folyamat végén akkor is felajánlja majd néhány tényleges ismerősödet. Hogyan?

Nos, ha szerepelsz valakinek az email kontaklistáján, és ő megadta a hozzáférést a Facebooknak ehez, akkor a neved és az email címed szépen felkerül a leendő Facebookosok listájára.
Nem kapsz meghívót, nem zargatnak spammel. De ha a jövőben valamikor regisztrálsz, akkor a Facebook megnézi, hogy kinek a kontakt listáján szerepeltél már.

Őket fogja felajánlani lehetséges ismerősöknek, továbbá az ő közös ismerőseiket, anélkül, hogy a neveden és az email címeden kívül bármit megadtál volna neki. Ennyire egyszerű.

December 1. Az AIDS világnapja. A Twitter kezdőlapja trabant-kék helyett vörösben pompázik:

Mint látható, a Twitter címlapján kapott egy nagyon erős promóciót a @JoinRed felhasználó. A JoinRed kampány a Nikehoz tartozik. Van hozzá emailcím gyűjtő microsite, Facebook, MySpace, Youtube, Digg és ugye Twitter account. Színtiszta és profi SMO. A kampányról ennyit; nekem az érdeklődésem a Twitteres kiemelés keltette fel.

Ha ránézünk a fenti screenshotra, láthatjuk, hogy az első 4 leginkább népszerűbb buzzword mind a World Aids Dayhez kapcsolódik. Ez ugye azt jelenti, hogy a közösség vette a lapot és nekiállt az adott témáról beszélgetni. Tehát sikeres kampányról beszélhetünk.

#red

A főoldali kiemelés mellett egy olyan apróságot is bevetettek, hogy a #red hashtaggel ellátott bármely Twitter bejegyzés vörösben tetszeleg.

Ez viszont több mint figyelemreméltó. Eddig ugyanis az volt az alaphelyzet, hogy minden bejegyzés ugyanúgy néz ki, globálisan. A Twitter most nyúlt bele először a megjelenítésbe a kampány kedvéért.

Jósolhatok? Köszönöm. Szóval Twittet modell a következőképpen kezd el körvonalazódni:

• Szerintem a főoldali popular topics felhő körüli részre mostantól értékesíthető reklámfelületként tekintenek. Olyan lesz ez mint a Google kezdőlapja. Mindenki szeretne oda kerülni, de senkinek sincs rá elég pénze.
• Már simán bele mernek nyúlni a megjelenésbe (#red). Nem hiszem hogy egyszeri esetről beszélünk, meg fogják még ezt máskor is ismételni.
• A ReTweet cunamival szerintem minden felhasználóhoz eljuttott @JoinRed üzenete. Mostanra a RT lett a Twitter legértékesebb csatornája, egy üzenet akár több ezer újraosztást is kaphat, simán körbe tudja járni a teljes egész közösséget. És ami bejárja a Twittert, arról máshol is beszélni fognak. Valamit kezdeni fognak ezzel a funkcióval, biztos vagyok benne. Ha mást nem, akkor majd kézzel szerkesztik bele a timelineunkba a fizetett bejegyzéseket, valami ki lesz találva.
• És még ott van ugye az egyre inkább megbecsült ezeddig reklámmentes Twitter Search.
• Monitoring és mérhetőség. Most, ha csinálsz egy kampányt, akkor kevés információd van róla. Nem tudsz nagyon a bejövő linkekről, az üzenet terjedését sem tudod nagyon nyomon követni. Nem véletlenül, pár szexi grafikon könnyen eladható ficsör tud majd lenni.

Bevallom ezek mind-mind reklámfelületekhez vagy hirdetéshez, promócióhoz kapcsolható lehetőségek. És azért, mert a Twitter felhasználói nagyon erősen targetálhatóak (lokáció, érdeklődés…) és fizetőképesek. Sok-sok Egyesült Államokban élő 25 évesnél idősebb, átlag felett kereső ember twitterezik. És persze még sokan mások. Tökéletes felület ez a szöveges hirdetésekre.

A magyar webszakma színes felhozatalt kínál. Vannak miskolci grafikusok, ingázó startupvezetők és belvárosi neonomádok is, nem beszélve a külföldiekről.

Készült is a haza Twitter userekről egy mashup, ami megjeleníti őket Gmapsen:

Persze szerencsére nem mindenki szakmabeli, aki Twitterezik (elég unalmas is lenne).

Sokan mondogatják, hogy milyen jó nekünk. Csak egy laptop kell, egy csipetnyi szélessáv, és a világ bármelyik pontján, akár óceánparton koktélt iszogatva a naplementével és monokiniző hölgyekkel a látótávolságunkban is el tudjuk végezni a munkánkat.

Naná. De még is látszólagos többségben vannak a budapesti irodák, fővárosban élő alkalmazottakkal és tulajdonosokkal. Ennek egyértelműen az az oka, hogy sok offline tevékenységgel is jár a webes szakmai, nem lehet egy üzleti vacsorát mindig videókonferenciával helyettesíteni, mint a filmekben.

Vidék

Itt laktam

Mint mondtam, én vidéken kezdtem. Fiatal voltam, és kellett pénz nem is nevezhetjük munkának amit eleinte csináltam. Egy Tata és Tatabánya közötti kis falu volt a központ, ahonnan dolgoztam, leginkább környékbeli kis vállalkozások weboldalát vállaltam. Tipikus és majdnem szó szerint “Pistike a szomszéd unokaöccse, aki olcsón tud internetes oldalt készíteni” voltam. Legszívesebben letagadnám az ekkor készült munkáim, de sokat tanultam velük. Kezdett kialakulni 1-2 kapcsolatom is a szakma más résztvevőivel, sikerült kollégákat magam köré gyűjtenem, akikkel MSNen és később GTalkon tartottam a kapcsolatot. Időközben már 2 hetente kellett Budapestre vagy Győrbe utaznom.

A kezdeti sikerek után jött még egy szuper lehetőség, ekkor kezdtem a felnőtt oldalakat gyártani megrendelésre (oké, elárulom, még nem voltam 18) és ezzel egy időben költöztem be a megyeszékhelyre. Nagy királyság volt, megvettem életem első laptopját és egész nap kávézónak hívott játékgéppel felszerelt munkáskocsmákban lógtam. Ekkor már heti szinten volt jelenésem a fővárosban, mentem szakmai rendezvényekre. Kényelmet jelentett a teljes önállóság mellett a család közelsége, de szívás volt, hogy egy csomó mindenről lemaradtam a távolság miatt, pedig csak 40 perc volt vonattal Budapest-Kelenföld.

Sok embert ismerek, akik nem a fővárosból űzik a szakmát, például Garamiz Miskolcról, aki szerint:

Egy csiripest a sok közül

Nem elégedtem meg ennyivel. Úgy gondoltam nekem a lehető legközelebb kell laknom a tűzhöz, úgyhogy raktam egy nagy X-et, ahova én a belváros központját gondoltam, és nagyon oda akartam költözni. Egy hónap keresgélés után már meg is leltem a tökéletes lakást. Most is itt lakom, innen íródik a poszt. És ez életem legjobb döntésének bizonyult. Sok helyet kipróbáltam, de eddig ez a legjobb.
Bármilyen megbeszélésre kell mennem, még soha nem tudtam ennyire rövid idő alatt odaérni. Egyre kevesebbet ülök itthon. Iroda híján (spoiler: hamarosan az is lesz) a kollégák reggel feljönnek, kávézunk egyet, és délben 5 perc sétával offenzívan letámadunk laptopjainkat egy random kiválasztott kicsi kávézót, vagy a megszokás kedvéért valamelyik törzshelyünket.

UPDATE:

Nagyon úgy tűnik, hogy a “Megcsal a férjem” kampányát a Vatera csúnyán elszúrta.

Ugyanis az este folyamán egy Twitterfelhasználó, pictigjis a következőt írta:
“mielőtt nem lenne hír: ÉN NYERTEM A VATERÁS MERCIT!!! JUHÉÉÉÉÉ! óránként rányomtam, hátha és bejött!!!!!!!”

Úgy nézett ki a dolog pár óráig, hogy egy tygger77 fantázianevű Vaterafelhasználó szerencsésen elvitt 50.000 forintért egy Mercedes 230S-t, és ezt a tényt Twitteren is közölni is kívánja a világgal. Ezek után furcsa dolgok történtek.

Vatera Vera hirtelen nekiállt Twitteren magyarázkodni, hogy rosszkor rakta ki az aukciót. A nyertes mégsem a nyertes.
Mi lesz most szegény tigjissel? Lemond a nyereményről?  Semelyik féltől nem érkezik erre vonatkozóan semmilyen információ, csak a termék Vaterás aukcióoldalán tűnik el az “Árverés befejezve” felirat, rejtélyes okokból.
Telik az idő, és hipp-hopp a szeretett pictigjis Twitterfelhasználó egyik pillanatról a másikra az örök bitmezőkre távozott, nem maradt belőle semmi. Törölte a profilját. Véletlen egybeesés? Tényleg lemondott a nyereményről, mint arra VateraVera Twitteren is utalt?
Tigjis halálával percre pontosan Vera Twitterprofilján is történnek változások. A magyarázkodós bejegyzések törlődnek, és eltűnik minden utalás a nyertesre. Szerencsére az internet egy csodás dolog, és megőrződtek terhelő bizonyítékok a Yamm-on és a Turulcsiripen is, és Gikszer is gazdagítja egy Vaterás screenshottal a felhozatalt.

Nézzük sorban, a képek kattintásra megnőnek.

pictigjis Twitterre írt összes üzenete, amely egyébként a Yamm.hu-n még megtekinthető:

Aztán a vatera oldala, amikor pár percre elkelt a járgány:

És itt van az a néhány üzenet ami mostanra eltűnt VateraVera Twitterjéről, itt is van egyébként Yamm.hu-s forrás:

Nem azt mondom, hogy a Vatera csalt, mert vannak ellentmondások (ha tigjist a Vatera hozta volna létre, akkor miért irogatott Twitteren, akkor is mikor már kiderült, hogy hiba csúszott az akcióba?), de felvetnek pár kérdést ezek a furcsaságok a Vatera hitelességét tekintve. Remélem érkezik a történtekre valami elfogadható magyarázat.

UPDATE1: Megjelent egy Koncz Dávid a Twitteren, aki tovább bonyolítja a történtet. Valaki fejtse meg nekem mi történt, érdekelne:
http://yamm.hu/konczdavid

Nézzük hát meg, hogy miben más MobileSafarira optimalizálni és milyen szemlélet kell hozzá.
Szerencsére kevés kompromisszumot kell kötni. A monitorokhoz képest kicsi képernyőméreten és a flash hiányán kívül, egy teljes értékű modern böngészővel dolgozhatunk együtt.

A gyakorat

Azzal kezdjük, hogy észre kell vennie az oldalnak, hogy iPhonnal van dolga. Ezt csinálhatjuk phpval és javascriptel is, de a legjobb talán ez, a html <head>-tagjébe kell rakni:

<link media=”only screen and (max-device-width: 480px)”
href=”iPhone.css” type=”text/css” rel=”stylesheet” />

Ez még csak egy vázlat, de pár hét múlva valószínüleg elkészül valami ehez hasonló

Kész is. Ezzel az is megtörténik, hogy minden olyan készüléknél ami 480pxnél kisebb kijelzővel rendelkezik, az iPhone.css fog betölteni.

Az iPhone specifikus stíluslapunkkal már neki is állhatunk növelni a felhasználói élményt.
Fontos dolog, hogy minden kattintható felület legalább 40px széles és 15px magas legyen. Körülbelül ekkora területen érintkezik a mutatóujjunk a kijelzővel tapizás esetén.
Nem áll rendelkezésre túl sok szabad felület, ezért próbáljuk az egész ablakot megtölteni tartalommal. Ne hagyjunk üres területeket (szóval ne úgy csináld mint én az illusztráción :) ).
Az oldal teljes (body) margóját érdemes lenullázni, hogy a legelső konténer és a kijelző széle között ne legyen felesleges hely, inkább a belső paddinggal tartsuk a szöveg távolságát.

400 karakternek ki kell férnie egy álló iPhone képernyőre de 1000 karakternél többnek nem, ha olvashatóak akarunk maradni, ezekre is figyeljünk a tipográfiánál. Fontos még, hogy az egyes elemek vertikálisan jobban elkülönüljenek egymástól, mint az asztali verzióban, például egy lista elemei közé nem árt egy; border-bottom: 1px solid #tetszőlegesszín . Az iPhonet nem a legtökéletesebb platform az olvasásra, de sok aprósággal kímélhetjük a látogatóink szemét. Erősebb kontrasztra van szükség, és nagyobb szeparációra, hogy az egyes funkciók nem folyjanak össze. Csináljunk a diveknek halvány hátteret, a bekezdéseknek nagyobb alsó-felső margót, a menü pedig legyen jól elkülönítve.

Html és CSS trükkök MobileSafarira

ViewPort tag – scale, width, height attribútum

Van egy ViewPort nevű meta tag, amit mi így szoktunk mi használunk, lehet bátran copy-pasteelni:

<meta name="viewport" content="width=device-width,minimum-scale=1.0,maximum-scale=1.0"/>

Ezzel be tudjuk állítani, hogy a tartalom képernyőhöz viszonyított méretarányát, így megkímélhetjük a felhasználót a felesleges zoomolgatástól. Szinte kötelező a használata, ezért egy szárazabb leírással ki is fejtem, hogy mikre használható, aki nem akar most rögtön belemélyedni, az görgethet is picit lejjebb.
Szóval, tud ilyeneket, hogy:

width, height attribútum; ezek értékei lehetnek: device-width (a készülék kijelzőszélessége), device-height (készülék kijelzőmagassága), és megadhatjuk őket pixelben is, így:

<meta name="viewport" content="width=480"/>

Van még itt nekünk többfajta scale beállítási lehetőség, ami leegyszerűsítve a nagyításért és kicsinyítésért felelős. Ezek értékét a képernyőméret arányában állíthatjuk, és az 1.0-es érték a kijelzőméretnek felel meg.

A minimum-scale és maximum-scale értékei a nagyíthatósági arányért felelnek. Alapértelmezetten a minimum az 0.25 a maximum 1.6, de 0 és 10 között bárhova belőhetjük, két tizedesjegyig. Ha mind a kettőt lenullázuk, akkor az oldal nem lesz nagyítható, ha a felhasználó a nagyítással próbálkozik, az oldal mindig “visszaugrik” eredeti méretére, amint felemeli az ujjait.

Az initial-scale azt tudja, hogy amikor betölt az oldal, megmondhatjuk, hogy mekkora legyen a kezdeti zoom értéke. Ezt érdemes 1.0-en hagyni, hacsak nincs valami nagyon speciális igényünk. A minimum és maximum scale felülírhatja az initial scale-t, ha egymásnak ellentmondó értéket állítunk be.

Végül user-scalable, amivel letilthatjuk a nagyítást. Az alapértelmezett értéke yes, és ha no-ra állítjuk be, akkor a felhasználó bárhogy próbálkozik a nagyítással, a képernyő meg se fog moccanni. Hasonló, minha a minimum-maximum scale-t nullára állítanánk, azzal a különbséggel, hogy így az oldal sem fog ugrálni, ha nagyítani próbálunk. Hátránya, hogyha no-ra van állítva és egy beviteli mezőre rátappintunk, akkor nem ugrik oda a megfelelő helyre a fókusz, ez egy ilyen bug. Erre azért érdemes odafigyelni.

Rögzített orientáció

Megtehetjük, hogy letiltjuk az elforgatást. Ekkor meg kell határozni a stíluslapon, hogy melyik nézetben töltsön be az oldal, vertikálisan vagy horizontálisan. Szerintem elég egyértelmű a használata:

body[orient="landscape"]
/* vagy: */
body[orient="portrait"]

Home screen beállítások

Meg tudjuk azt csinálni, hogyha a user beállítja a Home screenjére a weboldalt, akkor egy általunk meghatározott ikon legyen kint. Így:

<link rel="apple-touch-icon" href="ikon.png" />

Érdekes lehetőség még, hogy meg tudunk adni startup image-t a meta tagekben. Ez egy 320 x 460 pixel méretű kép, amely az oldal betöltéséig látszik. Ezt az iPhone letárolja és akkor is ezt látjuk, ha az oldal nem elérhető, mert mondjuk haldokolnak a szervereink. Így tudjuk megadni:

<link rel="apple-touch-startup-image" href="/startup.png">

Ha már kint van a Home screenen az ikonunk felhasználónál, akkor több beleszólásunk is van egyes dolgokba. Például meghatározhatjuk az URL bar stílusát, és ténylegesen ki is tolhatuk a lapot fullscreenre. Ezek csak abban az esetben fognak működni, ha a beállított ikonról érkezik a felhasználó.

Így kell fullscreent előidézni, az alapértelmezett érték “no” amit mi “yes”-re állítunk:

<meta name="apple-mobile-web-app-capable" content="yes" />

És így adunk meg stílust az URL barnak. Az értéke lehet grey, black, és black translucent. Érdemes a siteunk kinézetéhez igazítani:

<meta name="apple-mobile-web-app-status-bar-style" content="black" />

Korrektor kikapcsolása az input mezőkön

Apróság, de tudunk az input mezőkhöz hozzáadni olyan attribútumot, ami megakadályozza, hogy az iPhone beépített helyesírás-ellenőrzőnek csúfolt korrektora belekontárkodjon a felhasználó által bepötyögött szövegbe. Ez jól jön, amikor email címet kérünk be, mert látogatók nagy százalékénak a vezeték vagy keresztnevével kezdődik az emailcíme, és gyakran fordul elő, hogy a korrektor Kovács.feri@gmail.com-ra javítja.
Így néz ki egy kikapcsolt korrektoros input mező:

<input autocorrect = "off">

—

Fontos tudni még, hogy a MobileSafari nagyrészt támogatja a CSS3mat (pl egyedi fontok betöltése és megjelenítése) meg úgy általában mindent amit az asztali Safari és Webkit, így látványosan megkönnyíthetjük a sitebuildelést.

Javascript okosságok

URL bar eltüntetése

Akkor is el is tudjuk tüntetni az URL bart a képernyő tetejéről, ha nem a Home screenről érkezik a látogató, ezzel nyerve 60 értékes pixelt. Erre két módszer is van.
Az egyik, hogy gyakorlatilag kikapcsoljuk:

<script type="application/x-javascript"> addEventListener("load", function() { setTimeout(hideURLbar, 0); }, false);
function hideURLbar(){ window.scrollTo(0,1); } </script>

Ennek a hátránya, hogy csorbul a felhasználó navigációs lehetősége. Mérlegelni kell, vannak olyan területek ahol ez nem jelent gondot.
A másik módszer az, hogy egyszerűen legörgetünk automatikusan. Ezzel látszólag nem jelenik meg a felső csík, de ha a látogató felgörget, akkor megjelenik neki az URL bar

<body onload="setTimeout(function() { window.scrollTo(0, 1) }, 100);"></body>

Nagyszerű lehetőségeket nyújt, hogy tudjuk figyelni a készülék orientációját. Hogy a felhasználó balra dönti, vagy jobbra, vagy fejjel lefele fordítja.

Kell egy javascript a headbe:

<script type="text/javascript">
function updateOrientation(){
    try  {
        var contentType = "show_normal";
        switch(window.orientation){
                case 0:
                contentType = "normal";
                break;
                case -90:
                contentType = "jobbra";
                break;
                case 90:
                contentType = "balra";
                break;
                case 180:
                contentType = "fejjellefele";
                break;
        }
        document.getElementById("page_wrapper").setAttribute("class", contentType);
    }
    catch(e) {
        alert('ERROR:' + e.message);
    }
}
window.onload = function initialLoad(){
    try {
        loaded();
        updateOrientation();
    }
    catch(e) {
        alert('ERROR:' + e.message);
    }
}
        function loaded() {
                document.getElementById("page_wrapper").style.visibility = "visible";
        }
</script>

És egy ilyen a bodyba:

<body onorientationchange="updateOrientation();">

Az történik, hogy a javascript a készülék pozícióját figyelve a “normal” “jobbra” “balra” “fejjellefele” id-jü diveket jeleníti meg.

Tapicskolás és gesztusok

Az iPhonetól kérhetünk értesítést a multituch eseményekről. Ha valaki egy divre bök, vagy húzza azt, esetleg két divet tapogat egyszerre, hozzá tudunk köti ezekhez a gesztusokhoz eseményeket. Például így:

<div ontouchstart="function();" >

A lehetőségek végtelenek, nagyon ügyes interfaceeket lehet így létrehozni. Nekem ezekkel még nem volt szerencsém próbálkozni, de a jövőben biztos használni fogom a lehetőséget. Ha lesz rá igény szívesen beleásom magam a témába, és írok róla, egy ehhez hasonló terjedelmű cikket. Aki addig jobban belemélyedne, itt egy “Touching and Gesturing on the iPhone” című angol nyelvű elég jól összeszedett írás tessék olvasgatni, és ebből a forrásból egy videót tudtam még keríteni:

<meta name="viewport" content="width=device-width,minimum-scale=1.0,maximum-scale=1.0"/>

—

Ennyi fért bele hirtelen. Leírtam nagyjából mindent, amit használni szoktam, kicsit talán többet is. Mindenképpen fog még születni cikk a témában, leginkább akkor ha valami újdonságról hallok.
Addig is lehet olvasgatni a következőket:

• Az Apple hivatalos fejlesztői dokumentációja a MobileSafarihoz: http://developer.apple.com/safari/library/documentation/appleapplications/Reference/SafariWebContent/CreatingContentforSafarioniPhone/CreatingContentforSafarioniPhone.html
• Building iPhone Apps with HTML, CSS and JavaScript – ingyenes olvasható részletes nagyon jó O’Reilly könyv: http://building-iphone-apps.labs.oreilly.com/
• Releváns blog, leírásokkal: http://www.iphonemicrosites.com/articles/

(ja, és bocs a bullshit bevezető miatt, csak rájöttem, hogy eddig nem igen írtam ilyet a posztjaimhoz, most gyakorlom)

Lépés 1.

Meg kell nyitni a wp-includes/feed-rss2.php fájlt, szerkesztésre.

Lépés 2.

Meg kell benne keresni az alábbi sorokat:

 header('Content-Type: ' . feed_content_type('rss-http') . '; charset=' . get_option('blog_charset'), true);
 $more = 1;

Lépés 3.

A Lépés 2.-ben említett sorok alá be kell szúrni az alábbi sorokat:

 $out = ob_get_contents();
 $out = str_replace(array("\n", "\r", "\t", " "), "", $input);
 ob_end_clean();

Lépés 4.

El kell menteni a fájlt. Készen is vagyunk. Remélem tudtam segíteni, ha van Wordpressre épülő blogod, ajánlatos elmenti a kedvencek közé jelen posztot jól, garantálom, hogy valamikor szükséged lesz rá. Vagy nem.

Szia Zsolt. Gratuálok a Yamm!-hoz, szuper kezdeményezés.

:D rotfl.

Milyen létjogosultsága van a szolgáltatásotoknak a Turulcsirip mellett?

Jó.

Miben jobb?

Lilább.

Miben rosszabb?

Kevésbé zöld.

Milyen fejlesztések lesznek a jövőben?

Jók.

Köszönöm az interjút!

Igen.