zhaoman

Happy Niu Year!

zhaoman — Fri, 23 Jan 2009 07:50:00 +0100

Január 26-án kezdődik a Hold-újév, melyet Kínától kezdve számos országban ünnepelnek. Ez a legnagyobb kínai ünnep, ilyenkor mindenki igyekszik hazatérni a családjához. Ez évről-évre hatalmas káoszhoz vezet a kínai tömegközlekedésben.

Kisebb országokban nem ekkora a felfordulás, Tajvanon rendkívüli helyzetet csak az teremt, hogy ilyenkor a sarki dumpling-os is bezár, ezért kénytelenek az emberek maguknak főzni. A lustábbak azért leugorhatnak a 7-Eleven-be egy hot-dogért.

A patkány évét a bika éve követi. A bika kínaiul 牛, pinyin átírása "niu", aminek a kiejtése hasonló az angol "new" szó kiejtéséhez. Éppen ezért az angolul beszélő kínaiak, és a kínaiul beszélő nem kínaiak között az idei év sláger jókívánsága:

Happy Niu Year!

Mit olvastam 2008-ban?

zhaoman — Thu, 22 Jan 2009 11:00:08 +0100

A tavaly év eleji "Mit olvastam az előző évben?" ciklus idén is utolért. (Mit olvastam 2007-ben?) Ezúttal pazzo indította a meme-t, Shenzen-ből, Szabolcstól kaptam meghívást. Ennek örültem, másrészt egy kicsit elkeseredtem.

A tavalyi évben nagyon sokat olvastam, ennek ellenére csak egy könyv jut az eszembe, amit elolvastam. Nagy mennyiségben falom a híreket, elemzéseket, de könyvolvasásra nem jut időm. Ezen mindenképpen változtatni fogok 2009-ben!

Így a 2008-as listám igencsak rövid:

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni.

A könyv tetszett. Engem egy kicsit Vámos Miklós Anya csak egy van című könyvére emlékeztetett (a fő karakter miatt). Olvasnom kell még a szerzőtől, mert egy könyv alapján nem tudom megítélni.

Az ilyen játékok egyik sarkalatos pontja, hogy öt embernek tovább kell passzolni a labdát, akik szintén válaszolnak. Ettől most eltekintek. Azért kommentben jöhetnek válaszok, tippek, hogy mit olvastatok, mit ajánlotok!

film: Cape No. 7 (海角七號)

zhaoman — Wed, 07 Jan 2009 10:28:00 +0100

Több előnye is van, ha meglátogatnak tajvani ismerőseim. Ezek közül a sokadik, hogy filmek is lapulnak a laptopjukon. Előző este így sikerült megnézni a Cape No. 7 című filmet, amely a tavlyi év nagy dobása volt Tajvanon. Minden idők második legtöbb bevételt hozó filmje a szigeten, csak a Titanic előzi meg.

Wei Te-Sheng első egészestés filmjéről van szó, Chie Tanaka (japán színésznő) és Van Fan (tajvani színész) főszereplésével.

Az író és rendező Wei 2004-ben hallott egy történetet, melyben egy tajvani postás sikeresen kézbesített egy levelet, amelyet egy japán személy küldött volt alkalmazottjánok (?) egy olyan tajvani címre, amely még akkor volt használatban, amikor a japánok megszállás alatt tartották a szigetet. (Tajvan 1895 és 1945 között japán kolónia volt.) Ez ihlette Wei-t, ez a történet szolgált a Cape No 7 alapjául.

A film nyitójelenetében Tajpejben vagyunk, Aga, a fővárosba érkezett vidéki rockzenész, összetöri a gitárját és elindul haza. A motor tükrében távolodik a Taipei 101, kopott motor, elgyötört arc, minden a helyén van.

Aga nem találja a helyét dél-tajvani (Hengchun, Pingtung megye egyik tengerparti települése) otthonában. Mostohaapja, aki a városi tanács egyik előljárója, elintézi, hogy postás lehessen. Egy csomagot vissza kellene vinnie a posta központjába, mert a címzett ismeretlen. Aga nem viszi vissza a csomagot, és unalmában kibontja azt. Hét levél kerül elő a dobozból, amelyben egy 60 évvel ezelőtti szerelemes történet bontakozik ki.

1940-ben egy Tajvanon élő japán tanár Dél-Tajvanon megismerkedik egy helyi lánnyal, Kojima Tomoko-val (bár a név japán, de tajvani lányt takar.), szerelmesek lesznek egymásba. A japán kapituláció után a tanárnak el kell hagynia Tajvan-t, és bár magával vihetné a lányt, ezt félelemből, gyávaságból mégsem teszi. A hajóúton ír hét levelet, amelyben próbálja megfogalmazni, hogy miért nem emrte magával vinni Tomokot-t.

Tomoko a kikötőben figyeli a távolódó hajót.

A tanár halála után unokája küldi el a leveleket Tajvanra, de csak a régi címet tudja, ezért úgy címzi meg, ez azonban már nem létezik, a levél kézbesíthetetlen.

A film másik szála szerint egy Hengchunban lévő üdülőközpontba meghívnak egy híres japán énekest, de az csak úgy léphet fel, ha egy helyi zenekar lesz az előzenekar. A koncertszervezők ebbe beleegyeznek, a helyieknek már csak azt kell kitalálniuk, ki lépjen fel, ugyanis helyi zenekar nem létezik. A japán fellépő (japán) ügynöke a szállodában felügyeli a felkészülést a koncertre.

A kedvencem: az öreg postás, akinek a munkáját megkapja Aga, miután az öreg eltöri a lábát. Az öreg nagyon büszke magára, mert tud játszani valamilyen kéthúros hangszeren (ennek a nevét nem tudom). Mindenképpen szeretne bekerülni a zenekarba, az egyik legjobb rész, amikor a kezébe nyomnak egy basszusgitárt.

A japán ügynök neve is Tomoko, mint a 60 évvel korábban megismert lányé.

Innen már sejthető a végkifejlet. Aga természetesen bekerül a zenekarba, számos konfliktus a többi taggal, a szervezőkkel, önmagával. Tomoko-val szerelmesek lesznek egymásba. Közben közös céljukká válik a kézbesíthetetlen levelek célbajuttatása, amely végül is sikerül, sikeres koncertfellépés, majd happy end. A már idős Tomoko arcát nem látjuk, végig csak oldalról mutatják, amint ül és rizst hántol(?).

A bő két óra gyorsan eltelik. A vidéki Tajvan hamisítatlanul jelenik meg (a tapasztalataim szerint). A tanár leveleit az egész filmben japánul olvassák fel a szereplők, a többi részben kínaiul és tajvaniul beszélnek. A tajvaniból a káromkodáson kívűl nem nagyon értettem meg mást, itt is kénytelen voltam a kínai feliratra koncentrálni. Még meg kell párszor nézni a filmet, hogy ráérezzek a tényleges ízére. A jó hír az, hogy van kedvem újra nézni, számos részlet vár még felfedezésre.

A siker egyik kulcsa a történet sokszínűsége. Benne van egy kicsit a japán megszálláshoz való hozzállás (emiatt Kínában be akarták tiltani a beutatást), a soknemzetiségű Tajvan (szárazföldi kínaiak, tajvaniak, hakkák, japánok, nyugatiak), a vidéki élet, a nemzetközi lét rohanó világa. Csak ajánlani tudom.

A filmről
IMDB [eng]
Wikipedia [eng]
az első 7 perc

emeletek

zhaoman — Mon, 22 Dec 2008 07:00:00 +0100

Nem gondoltam volna, hogy pont az emeletekkel leszek bajban Magyarországon. Fel sem merült bennem.

Tajvanon az emeletes épületek földszintjének nincs külön neve, úgy hívják, hogy 1. emelet (1F, azaz First Floor, persze kínaiul mondják 一樓). A második emelet értelemszerűen a 2. emelet, és így tovább.

Érdekesség, hogy néha kihagyják a 4. emeletet a számozásnál, mert a "négy" kínaiul kiejtve ugyanúgy hangzik, mint a "halál" szó kínai megfelelője, és ez balszerencsét jelenthet. Tehát egy ilyen épület emeletbeosztása: 1F, 2F, 3F, 5F, stb.

Kicsit utánnaolvasva az emeletek számozásának, kiderül, hogy a Tajvanon lévő számozás amerikai eredetű, hasonló rendszer működik Kínában, Japánban, Oroszországban, néhány volt SZU tagköztársaságban és Skandinávia legtöbb helyén. Az erre vonatkozó állítások helyességét nem tudom ellenőrizni, ha már jártál arra és van személyes tapasztalatod, akkor kérlek, jelezd a hozzászólásoknál.

Európában, Latin-Amerika, a Brit Nemzetközösség (kivéve Szingapúr, és Kanada egyes részei) nagy részén a földszintnek külön neve van: Ground floor, franciául: rez de chaussée, spanyolul planta baja.

A földszint alatti részeket gyakran jelölik B1, B2, B3, stb jelölésekkel (B, mint basement), kínaiul (地)下一樓, (地)下二樓, azaz "föld alatti első, második szint", a "föld"-et majdnem mindig elhagyják, ezért raktam zárójelbe.

Tajvani történet
Az egyik hotelben volt R emelet, ami a legfelső (roof) szintet jelölte. Tekintve, hogy a kínai anyanyelvűekek meglehetősen bajban vannak az r hang kiejtésével (konkrétan a többségük nem tudja kiejteni), igencsak vicces szituáció kerekedett ki. Kérdeztem a szintünkön lévő "szintfelügyelőt", hogy hol lehet reggelizni, mire ő próbálta kimondani, hogy az R szinten (R樓)，de sehogy sem sikerült kiejtenie. Ezt nekik minden vendéggel el kell játszani, biztosan örömmel gondolnak ilyenkor a menedzserre.

Tajvani történet - 2
A tajnani lakásom egy 11 emeletes épületben volt, ahol ugyan érvényesült, hogy a földszint feletti szint a 2. szint, azonban az elsőnek nem az volt a neve, hogy első szint, hanem, hogy "F szint" (F樓). Az F jelentésére a mai napig nem sikerült rájönnünk. A liftünk mindig bemondta, hogy "F樓道了", azaz "Megérkeztünk az F szintre". Az F-et pedig FO-nak (ef-ó) mondta, mert az f hangot úgy mondják, hogy ef-ó (az L pedig el-ó).

Magyarországon is a földszint, majd első, második, stb. emelet forma használatos. Nem tudom megszokni! A Corvinus Egyetem új épületében mindig gondolkoznom kell, hogy akkor most hanyadikon is vagyok. Akárhol az első emeletre kell mennem, mindig a földszinten kezdek nézelődni. Mikor fogok visszaszokni?

Metróból kollégium

zhaoman — Tue, 02 Dec 2008 10:50:00 +0100

Az olimpia kezdetére lecserélték a pekingi tömegközlekedési eszközök igen tetemes részét. Az esetek többségében ilyenkor - bárhol a világon - bontóba kerül a járművek egy része. A többit máshol fogják munkába. (Elég ha a Budapesten futó hannoveri villamosokra ogndolunk.)

A pekingi 2-es metró volt kocsijai azonban ettől eltérő karriert futottak be. 60 darab DK16-os szerelvényt a szecsuáni Guangyuan-ba szállítottak, ahol diákok részére szállást alakítottak ki bennük.

10 szerelvényt (6-6 kocsi) alakítottak át, melyekben összesen 1200 személy fér el.

forrás forrás2

Kíváncsi vagyok, ha Budapesten új szerelvények kerülnek a 2-es metró vonalára, akkor vajon mi lesz a régi kocsikkal...

A kínai nyelv alapjai itthon és Tajvanon

zhaoman — Thu, 20 Nov 2008 14:59:00 +0100

Egyre többen tanulnak Magyaroszágon is kínaiul. Érdekes látni, hogy az ismerősök között is többen vannak, akik ezt a nelvet választják. Különösen érdekes, hogy ugyanúgy tanulnak kínaiul, mint, ahogy én kezdtem öt évvel ezelőtt.

1. hangatni ismeretek
2. Galla-Józsa féle "Kínai 1." könyvön való gyors átrohanás (az ideológialiag átitatott szókészleten való derülés. Lásd: elvtárs, népi kommuna, stb)
3) átállás az angol nyelvű kínai nyelvkönyvekre.
3b) ma már a legtöbb esetben kínai nyelvű lektor is tart órákat (ez nagyon jó)

Ez nekem annó tetszett, de a tajvani kínai nyelvtanulással a hátam mögött már egy kicsit máshogy látom. Hogyan működik egy tajvani (kaohsiungi, tainani) nyelviskola?

1. a tanárok csak kínaiul beszélhetnek az elejétől fogva
2. az órák úgy vannak felépítve, hogy amit megtanulunk, azt óra után már tudjuk is alkalmazni.

Az igazi különbség a 2. pontban van, azaz, az azonnali használhatóságban.
A témák sorrendje: köszönés, bemutatkozás, ételek, italok, időjárás, irányok, közlekedés, stb.

Emékszem a szobatársam minden szembejövőnek elmonda:
你好！我是從巴拿馬來的。你呢？ Szia! Panamából jöttem! És Te? (Az eredeti posztban ez szerepelt: 我是從巴拿馬來的了。 Úgy emlékeztem ezt mondogatta derék barátom, de megkérdeztem, és nem ezt mondta, ráadásul ez nyelvtanilag is helytelen. A végén a 了 partikula helyett a 的-nek kell szerepelnie.)

Ezzel szemben itthon egy alapszókincs elsajátítása a cél. Gyakran olyan mondatokat kell összerakni, mint "A nővérem megy a postára sört inni.". Szó, mi szó, hasznos a nyevtani alapok elsajátítására, de olyan mondatokat tanulnak, amiket soha nem fognak használni, ergo részben felesleges az erőfeszítés. A szavakra külön-külön szükség van, de miért ne úgy rögződjön be, hogy annak már értelme is legyen?

A kezdő kínaiul tanulók egyik gyakori tévedés, hogy majd ha elmennek egy kínai kifőzdébe, és köszönnek kínaiul, akkor azt majd megérti az eladó és örülni fog neki. Az esetek többségében nem értik az eladók, hogy mit is akarunk. Abszolút életidegen nekik, hogy a napi több száz betérő magyar közül az egyik majd pont az ő anyanyelvén fog megszólalni. Ha az a akadémiai kiejtés szerint mondjuk azt a fránya nihao-t, akkor sem értik meg. Anyanyelvi környezetben azért könyebb, de ott is annyiféle kiejtés van, hogy csak türelemmel lehet megszokni, hogy nem értik a külföldiek kínaiját.

vendég történet: Shanghai Baby

zhaoman — Wed, 29 Oct 2008 10:42:00 +0100

Egy ismerősöm testvére ezekben a hetekben Kínában utazgat, életében először.

Tudom, még adós vagyok a saját K ínás élményeimmel. Addig is olvassátok ~~Dr.~~P. beszámolóit.

Shanghai-ban csak nyugati kaját eszek, kínai szemetet nem, de amikor lesz a a vidéki kiránydulásunk akkor csak kínai kaját adnak majd mindenhol, ettől még a 12 éve itt lakó magyar is nagyon fél, mindig lesz valami baja. Már tudom hova megyünk, Xiamen, Anhui, Taizhou, Xianju. Mindenhol tárgyalások és kajálások. Az a szokás, hogy a kaja megy körbe és nézik, hogy mit veszel és nem szabad megsérteni a partnert, hogy nem eszel. Azért viszek majd oreo kekszet, mert az szerencsére van, de Shaghai egyébként rohadt drága. Vannak kivételek, a taxi olcsó, egy big mac menü 600 forint, de például egy nyomorult forró csoki a starbucksban már 700, drágább, mint egy egész big mac menü. A kínai kaja olcsó a boltban is, de a nyugati már drága. a magyarok mesélték, hogy a legtöbb pénzt ételre költik.

Voltam már néhány helyen, a nagy színházban például és elmentünk 1 napra kirándulni Hang Zhou-ba (Háng Dzsó:), van ott egy tó és egy híres pagoda, eddig ott vettem egy hűtőmágnest A-nak és ennyi, persze költöttem már kb 100 dolcsit, de azt taxira és kajára, egyszer meghívtam vacsorázni mindenkit, miután ők kb ezerszer és fizettek belépőket is, ilyenek. Majd megyünk ilyen piacra is, ahol majd bevásárolok, de max csak apróságokat, akkora a P. család, A családja, barátok és kollégák (mert náluk ez szokás sajnos), hogy tényleg kis apróságokat veszek, pálcika és terítő maximum, bár tudom nektek már van. Petinek mao-s karóra kell pl.

Tervbe van véve Shanghai zoo, ami itt állati nagy, a tv torony, Shanghai múzeum és egyéb dolgok, de mindenre van még egy csomó időm, több mint két hetet vagyok még itt és csak 5 nap esik ki a vidéki túra miatt. A hétvégén kicsit pihentem is, van itt star movies és hbo jó kis filmekkel és sport csatorna, ahol felvételről van foci néha. Munka az irodában nincs, mert a G.A. nem tud adni, kínaiul nem tudok (ős se, pedig 12 éve itt van) és mire valamibe beletanulnék már megyek is el. Szóval elég unalmas, de majd holnap délután elmegyek valahova a belvárosba, mert mi azért a város szélén vagyunk. Mármint a belsőbb város szélén, hisz pl a magyarok is shanghai-ban laknak, de autópályán mennek haza, hát itt azért 17 millió ember lakik, de nem egy kis utcában.

Igazad van, hogy kijönnél, barátnővel vagy barátokkal persze ok is a dolog, de egyedül azért nem akkora buli. Az itteniek sem fogják 3 hétig a kezem, én se akarnám ... A magyar fickó és családja remek emberek, de a két kínai lány felejthető, rendesek, de az egyik kicsit agymosott ...

A jegy a magyar táncos bulira 100 dolcsi volt, na ne már...

Itt már fél 9 lesz, mert itt nem állítanak vissza órát, néhány éve megpróbálták, de 3 nap után visszaállították, mert akkora volt a káosz. Tényleg nagyon buta, egyszerűen lebutított népség, a fiatalabbak már megszólalnak angolul, de kb 25 felett senki és tényleg köpködnek.

Nincs akkora gáz ám, elviselhető, bár valakivel jobb lenne. Azért az a rendes gyerek haverotok elég hülye már bocs, hogy itt akar élni:)))))

"az a rendes gyerek haverotok elég hülye már bocs, hogy itt akar élni" --> ez rám (zhaoman) való célzás :))

A történet folytatódik:

Most értem haza, voltam a tv toronynál, éjszaka sokkal szebb a kivilágítás miatt.
Felmentünk a legfelső emeletre, elég szép a kilátás, csak sajnos a fényképezőm éjszakai üzemmódban rakoncátlankodik, így képeket csak nappal tudok csinálni. Mindegy, mert úgyis utálok fényképezni és fényképezkedni. A legszepp kilátás a második emeleten van, nagyobb és tiszta ablakok, de az első emelet is remek volt, ott van hullámvasút szimulátor és egy állati kis igazi hullámvasút is. Kb 4500-4800 forint volt az egész. Viszont ezek a nyomingerek a hivatalos ottani üzleteikben nem árulnak hűtőmágnest, döbbenet. Azért egy közeli plázában találtam, de az ilyen fénykép, nem olyan szép festett, amit általában az emberek keresnek.

Átmentünk a Huangpu folyó alatt ilyen kis vasúttal, ez kb 1200 forint volt, de a világon nem lehet semmit látni, csak fényeket. Végül sétáltunk a Nanjing Road-on a sétáló utca részen. Ott valakinek érezhettem magam. Magyarországon az emberek leszarnak, de ma este mindenki nekem pitizett, az én pénzemet akarták elszedni, kínáltak játékokat, ruhákat és szexet is, persze kemény voltam és ellenáltam. Ne félj az itteniek angolul kínálták a cuccokat. Bár ezek inkább csövesek voltak, hisz a Nanjing tele van jobb üzletekkel, amelyek jó drágák. Nem vettem semmit, majd szombaton megyünk nagy piacra vásárolgatni hamaisítványokat, juj de jó lesz.

Pizza hutban ebédeltem, taxival mászkaltunk, vacsi burger king, 1-2 belépő és mári 300 yüan felett költesz, ami több, minta a napidíjam sajnos, vigyázni kell ezzel. Holnap nyugi lesz. A piac, az állatkert, a múzeum és az örömök kertje van még betervezve a következő két hétben, a többi max ráadás. Na meg a vidéki turné, attól rendesen félek.

Shanghai baby!!!

Túró Kiittyy (多罗凯蒂)

zhaoman — Tue, 28 Oct 2008 09:15:26 +0100

Igen, megszületett a magyar Kínába irányuló technológiai transzfer ékköve! Erről már számos cikk született. De most már kép is van hozzá!

Egyszerűen fenomenális! A név és a logó még véletlenül sem emlékeztet a Hello Kitty-re. Ugyan már! Mondjuk ennek a babának legalább van szája, ami nem árt, ha enni akar ebből a csodából. Külön érdekesség, hogy a jobb alsó sarokban félig angolul (Fresh cheese) és félig kínaiul (巧克力 = csokoládé) van a felirat! Nem is beszélve a Túró márkanévről. Igazi multikulti!

A képért köszönet kbalazs-nak!

Jelenleg úgy látom, amint lehet, ismét külföldre megyek

zhaoman — Thu, 16 Oct 2008 12:23:00 +0200

Szeptember 7-én érkeztem meg legutóbb Magyarországra. Most nem arról van szó, hogy hazajöttem, és pár hét múlva ismét útra kelek, most több hónapot – közel egy évet – biztosan itt fogok tölteni. El kellett telnie bő egy hónapnak, hogy tudjak beszélni arról, milyen itthon, milyen ismét Magyarországon lenni. Ha összefutsz velem az utcán, kávézóban, kocsmában, és megkérdezel, milyen itthon, azt fogom felelni, hogy jó! Majd azt, hogy „bővebben, nem jó”. Ezen a bugyuta viccecskén kényszeredetten mosolygunk, majd ha időnk engedi, tovább gombolyítjuk a beszélgetés fonalát. (Ígérem, itt befejezem a mézes-mázas stílust!)

Hosszabb külföldön töltött időből hazatérve természetesen feltűnnek, hogy mi működhetne másként otthon, minek kellene másként működnie. Nem arról van szó, hogy külföld=jó, hanem arról, hogy a külföldi tapasztalatok révén ráláthatunk, hogy ami itthon természetesnek tűnik, annak nem biztos, hogy minden esetben annak is kellene lennie.

Jelenleg úgy látom, amint lehet, ismét külföldre megyek! Úgy érzem, ha felelősen akarok eljárni a jövőmmel kapcsolatban, akkor nem szabad itthon maradnom. Megdöbbentő, hogy évek óta ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt az ország. Elméletben mindenki tudja, hogy mit kellene tenni, de senki nem teszi. Aki pedig tenni akar, azt visszahúzzák a többiek!

A baj az, hogy nem látom, hogy ez a mentalitás változni fog a következő években. Ehhez hosszú évekre (évtizedekre?) van szükség.

2001-2008

zhaoman — Thu, 11 Sep 2008 08:54:47 +0200

2001. augusztus
Lelkes diákként érkeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem gólyatáborába. "Nemzetközi tanulmányok!" - mantráztuk szorgosan a csoporttársakkal! Miénk a jövő!

2001. szeptember 11.
Délután találkozó a Móricz Zsigmond Körtéren, tervezett időtöltés: nagymennyiségű sör elfogyasztása, lehetőleg minél rövidebb idő alatt.

A találkozóról sokan késtek. Ők ugyanis éppen híreket hallgattak, tőlük szereztem tudomást arról, hogy valami történt az Egyesült Államokban. Akkoriban még nem volt elterjedt a wifi, nem nagyon lehetett mobilon híreket olvasni. Keresni kellett egy helyet, ahol lehetett fogni a CNN-t. Az egyik kocsmából ki is dobtak, mert a törzsközönség meccset nézett, és ezt nem akarták felcserélni holmi füstőlgő tornyok látványára.

2001. szeptember
Megkezdődik a tanítás, diplomata-palántaként találgattuk, elemezgettük a helyetet. Élveztük tanáraink magyarázó előadásait. Számomra nagyon izgalams volt, hogy azoktól tanultunk, akik a tévében nyilatkoztak. Sorsfordítónak éreztük a pillanatot, és örömmel gondoltunk arra, hogy mi pont azt fogjuk tanulni, ami zajlaik a Nagyvilágban.

2008. szeptember 11.
Még mindig egyetmista vagyok. Az egyetem ugyanaz, de már új neve van, Budapesti Corvinus Egyetem, már új épületben vannak a tantermek, a tanszékek. Már nincsennek itt a gólyatáboros barátaim, már "atyaian" mosolygok az elsőéves gólyák beavatásán. Már nem akarom mindenáron elemezni a Nagyvilágot.

2009. szeptember
Remélhetőleg diplomával a polcomon, egy ázsiai ország nagyvárosában lévő munkahely irodájából fogom az aktuális blogbejegyzésemet írni.

Találkozzunk Pekingben!

zhaoman — Mon, 25 Aug 2008 02:15:42 +0200

Amikor elkezdtem Kína iránt érdeklődni (~2002), akkor természetesen az interneten is szétnéztem. Magyar nyelven elég katasztrofális volt a felhozatal, világítótornyként emelkedett ki a sötétségből az azsia.net.

Folyamatosan linkelték és linkelik az Ázsiával foglalkozó magyar cikkeket, és a legtöbbhöz értékes hozzászólást fűznek a szerkesztők és a látogatók. A fórumban gyakorlatilag bármilyen Ázsiával kapcsolatos kérdésünkre válaszolnak, vagy segítenek választ találni.

Két hete, amikor Shanghaiban voltunk, akkor találkoztam az oldal egyik alapítójával, aki említett egy születésnapi bulit, az azsia.net idén augusztusban nyolc éves!

Az olimpiai megnyitót nézve döbbentünk csak rá, hogy 2008.08.28-án lesz éppen 8 éves az azsia.net.

Ezt az alkalmat természetesen bűn lenne kihagyni, ezért aztán világszerte ünnepi ivó-olvasó találkozókat szervezünk a jeles időpont megünneplése, valamint szerencsénk megpecsételése végett - ne kockáztass, iszogass velünk te is!

A bulik mindenhol helyi idő szerint este nyolckor (izé, 8 óra 8 perckor) kezdődnek, további információk a buli topikjában. Eddig lefixált helyszínek (további jelentkezőket is várunk!):
Budapest: Vagon (a Közlekedési Múzeum mellett), eső esetén a szomszédos Sörsátor (Városliget)
Telefon (puma): (20) 3531221
Kanton: Club Basement, Tian Lun Garden, 26 Jian She Si Ma Lu, 天悦汇时尚会所, 广州市建设四马路26号天伦花园负一层
Telefon (kbalazs): 13719031507
Shanghai: Always Café
Telefon (Guczó): 13901637631
Vientiane: Lotus Restaurant
Telefon (Esteban): 30 5258929

Kérünk jelentkezz be itt (vagy telefonon) hogy nagyjából tudjuk mennyien leszünk.

"Sajnos" épp Pekingben vagyunk és nem tudunk leutazni Shanghaiba, de a fórumban már szervezzük a pekingi talákozót!

Ha találkozni akarsz lelkes - éppen Pekingben tartózkodó - azsia.net olvasókkal akkor jelezd itt, vagy a buli topikjában!

Időpont: 2008.08.28 20:08

Shanghai, 2008, Olimpia, -1. nap

zhaoman — Fri, 08 Aug 2008 04:20:00 +0200

Kínai utazásunk rövid pekingi tartózkodás után Shanghaiban folytatódott Szerdán délután érkeztünk, szinte felüdülés érzés volt lélegezni a pekingi levegőhöz képest. A repülőről több kilométer távolságba el lehetett látni. Ez pozitívum!

Sajnáltuk, hogy nem lehettünk Pekingben a héten, jó lett volna ott lenni az olimpia első pár napján. Kissé csalódottan böngésztük a netet szerda este, amikor is rájöttünk, hogy olimpia nem csak Pekingben van! Hiszen más városokban is vannak olimpiai versenyek. Elsősorban foci (Qinhuangdao, Shanghai, Shenyang, Tianjin), de más sportágak is. A vitorlázós versenyeket Qingdao-ban, az equestriant pedig Hong Kongban tartják. Ez utóbbi talán a díjugratás, de ebben nem vagyok biztos.

A lényeg, hogy az olimpia hivatalos oldala szerint volt még jegy a shanghai focimeccsekre, ráadásul potom áron: 1-5 Euro. Ahhoz képest hogy a kajak-kenu 500-as döntőkre 100 Euróért vettü k jegyet, ez szinte nem pénz. A focimeccsek ráadásul a hivatalos megnyitő előtt (0. nap) egy nappal korábban, azaz a -1 napon kezdődnek.

Csütörtökön elmetróztunk a stadionhoz, gondolván, hogy itt majd veszünk jegyet. A statdion káprázatosan néz ki kívűlről. A teteje olyan, mintha egy hullámvasút menne rajta végig.

A jegyirodák természetesen bezárva. Folymatosan kérdeztük a sorfalat állókat, hogy hol lehet jegyet venni, mindig csak mutogattak, hogy jobbra. Elértünk a vélt főpéztárhoz, ahol szembesülnünk kellett azzal, hogy elfogytak a jegyek. Találtunkkét jegyneppert, az egyiknek a legdrágább jegyei voltak, ő kétszeres áron adta. A másiknak a legolcsóbb jegyei voltak, ő háromszoros áron adta. Mivel még nem adtuk fel, hogy olcsó jegyet veszünk, ezért továbbsétáltunk a stadion mellett.

Ez részben rossz döntés volt. Erre felé sokkal többet kellett menni, mert ezen az oldalt van a sport szálló, meg egyéb létesítmények. A napon való sétálást csak az dobta fel, amikor a melletünk lévő úton felbukkant egy katonai konvoj!

Egy teherautó platóján négy kiskatona ült egy sorban, és körülbelül 8-10 sort számoltunk meg egy teherautón. 22 teherautó volt, amelyek hamarosan megálltak, és felsorakoztak mellettük a katonák. Lőfegyver nem volt náluk, csak gumibot. Bemasíroztak a stadionba.

A stadion túloldalán megtaláltuk a Nagy Jegyirodát, de ott sem volt jegy, ezért visszamnetünk a jegynepperekhez, akik rendesek voltak, mert látva bénázásunkat, nem emeltek árat. A fickó azonban nem akarta odaadni a jegyet, Kérdezem, el akarja adni? Mondja, igen. Mondom, meg akarom venni. Erre mondja, hogy nem. Drágábban? Úgy sem. Nem értettem. Erre maga mellé mutatott, és mondta, hogy túl sok a jǐngchá, azaz a rendőr. És valóban. Körülbelül 20 rendőr álldogáltt mellettünk. Javasoltam, hogy menjünk el egy helyre, ahol nincs rendőr. Ez már tetszett neki is. Ez nem volt egyszerű, mert mindenhol közegek voltak. Végül bementünk egy hotel aulájába, és ott lebonyolítottuk az üzletet. Kicsit aggódtam, hogy hamis lesz a jegy, de ez végül nem lett tprobléma. A fickónak négy jegye volt, ebből ketőt akart eladni, mert a másik kettő neki és a haverjának kellett.

250 Jüanért vettük a jegyek darabját, ami 5600 Ft. Ráadásul két meccset lehetett megnézni. Szerbia-Ausztrália, illetve Elefántcsontpart-Argentína. Nem volt drága

Volt még négy óránk, ezért elindultunk felfedezni Shanghait. Erről egy későbbi bejegyzésben számolok be, kitérek majd arra is, hogy miért késtük le az első meccs első 15 percét.

A lényeg, hogy átjutottunk a biztonsági ellenőrzéseken. Háromszor nézték át a hátizsákot! Végül bennt voltunk!

A stadion eredetileg 80000 férőhelyes (a világ harmadik legnagyobb stadionja), de focimeccsek alkalmával "csak" 65000-en férnek be. Majdnem tele volt! Mi nagyon jó helyen ültünk. A középső karéj első sorában, a 16-os vonal magasságában. Pazar volt a kilátás!

Viszonylag sok ausztrál volt, szerbet, szerb zászlót nem láttunk. Amikor a kamera a szerb szurkolókat mutatta, akkor eléggé átverték a helyi nézőket, mert azok nem szerbek voltak. Legalábbis az előttük kifeszített észak-koreai zászlő nem ezt sejtette. Rájuk többször is visszatértek a meccsek alatt. Ilynekor csak legyintettünk, hogy "Na, már megint itt vannak az álszerbek!"

A meccs nagyon unalmas volt. Ezt azzal ütöttök el, hogy vitakoztunk, kinek is kellene szurkolni. Én a szerbekenek szurkoltam. Mégis a szomszédaink! Attila, inkább az ausztráloknak szurkolt, mondván, "A szerbek nem szeretik a magyarokat!". A végeredmény 1-1. De jó, hogy vége lett.

A következő meccs negyed óra múlva kezdődött. A stadion most már tényleg megtelet. Ráadásul a kínaiak nagy része Argentína-drukker volt. Sokan(!) voltak argentín mezben. A legnagyobb kedvenc Messi volt. Zengett a stadion a Messi! Messi! kiáltásoktól.

Mi Elefántcsontpartnak szurkoltunk Ezzel csak egy problémánk volt. Elefántcsontpart hivatalos (francia) neve Cote'd Ivory, próbálják erőltetni az angol Ivory Coast kifejezést, de az olimpián a francia nevükkel szerepelnek. Franciául nem tudunk, ezért a "Cote'd Ivory" skandálására nem vállakoztunk. Ugyanakkor az ország kínai neve - szégyen, nem szégyen - nincs benne a kínai szókincs-készletemben! Megkérdeztem a szomszédomat (a jegynepper barátját), aki ugyan megmondta, de nem igazán értettem. Most már tudom: 象牙海岸 xiàng yá hǎi àn, de ezt sem lehetett skandálni. Az ütemes ar-gen-ti-na, ar-gen-ti-na-val szemben nem volt esélyünk.

A meccs kifejezetten jó volt. Futottak, cseleztek, keveset színészekdtek. Az első elefántcsontparti gólnál felugrottunk, éljeneztünk, kiabáltunk. Sajnos lesgól volt. A partjelző beintette a lest, a bíró természetesen nem adta meg a gólt. A körülöttünk ülő Argentína-drukkerek jól megmosolygtak minket. Szerencsére a sors kegyes volt, mert a dél-amerikaiak is lőttek egy lesgólt, ezért mi is tudtunk mosolyogni a kb 60000 fős ugráló drukkerhadon!

Messi volt a sztár. Ha labdához ért, már tapsolt is a közönség. Volt a fejünk fölött egy szektor, ahol mintha csak Messi szurkolók lettek volna, még saját daluk is volt.

Jó lett volan meccs alatt szotyizni, de nem volt magunk. Ezért az előző nap vett szárított banánszeleteket majszoltuk.

kameramanus

A meccs végére elfáradtak az elefántcsontpartiak, ezért 86. percben az argentinok megszerezték a győztes góljukat (1-2).

A meccs után lefényképezkedtem egy elefántcsontparti (tartalék) focistával.

A stadionból viszonylag gyorsan kijöttünk, és az első metróra is felfértünk. Az estét egy 40 perces "szerintem erre rövidebb" sétával zártuk, de találtunk egy helyet, ahol a pénteken ebédelni fogunk. Nem bántuk!

Shanghai, 2008, Olimpia, -1. nap. Ott voltunk!