Civilizációnk energiaéhsége egyre fokozódik. A klímaváltozás következtében egyre forróbb és elviselhetetlenebb nyaraknak nézünk elébe. A légkondíciónáló berendezés kötelező tartozéka lett minden ember lakta helyiségnek és közlekedési eszköznek. A légkondi azonban nem „hideget csinál”. Egyszerűen csak átviszi a meleget egyik helyről a másikra. És ahol leadja, ott nem csak az odaszállított hőenergiát kell kisugároznia, hanem a működéséhez szükséges energiát is. Így a városok kültéri egységei még pluszban hevítik a nap által felforrósított falakat. És ezzel még több energiát kell felhasználni, hogy bent elviselhetőbb legyen a hőmérséklet.

Ezzel ma már a nyári áramfogyasztásunk elérte azt téli rekordot, amikor mindenhol égnek a lámpák és teljes gőzzel duruzsolnak a hősugárzók.

De honnan jön ez a rengeteg áram? Javarészt az erőművekből.

Minden erőműben úgy készül az áram, hogy vizet melegítenek, ami gőzzé alakul és a forró gőz pedig megforgatja a turbinalapátokat. A forgásból pedig már egy generátorral áramot tudnak előállítani. Erről már egyszer itt írtam: https://tusiblog.hu/gozgep-es-fuzios-reaktor/

Az erőművek ezáltal rengeteg felesleges hőt termelnek. Az energiamegmarás törvénye itt is működik. A betáplált energiából pont annyi fog a folyamat végén megjelenni, mint amennyit beletettünk. Csak más formában: egy része villamos energiaként jön ki az erőműből, a másik része hőenergiaként távozik.

Egy szénerőmű az elégetett szén hőjének 40%-át tudja villamos energiává alakítani, a 60% pedig a környezetét fűti.

De mennyit tud a paksi erőmű a keletkező hőből hasznosítani? Csak 31-33%-ot! Vagyis az atommáglyából származó energia kétharmadát hőenergiaként kell leadnia.

Persze mondják, hogy az új, Paks 2 névvel jegyzett reaktor már jóval fejlettebb és jobb hatásfokkal dolgozik. Valóban az új blokk már akár 35%-ot tud hasznosítani! Az két százalék javulást eredményez.

Előveszem a számológépemet.

Paks 1 jelenleg összesen 2000MW teljesítményt tud leadni.

Paks 2 a tervek szerint 2 darab 1200MW-os blokkal fog működni.

Vagyis az összes blokk együttesen 4400MW elektromos teljesítményt küld a hálózatba.

Ha ez a 4400MW az a beadott teljesítmény egyharmada, akkor kétszer ennyi, azaz 8800MW-al, azaz 8 800 000 000W-al fogja fűteni a Dunát.

Neked persze ez semmit nem mond. Megpróbálom egy példával bemutatni.

Egy nagy 120 literes bojler általában 2000W-os.

Azaz 4 millió 400 ezer 120 literes bojler fogja csutkára tekert hőszabályzóval fűteni a Dunát!

Egy Hajdú 120 literes bojler 50cm széles henger. Ebből ennyi darabot állítva, egymás mellé téve egy 2200km hosszú sor kapunk. Az körülbelül pont olyan hosszú, mint Duna teljes hossza a forrásától a Fekete tengerig.

A Paks bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.

Tavasszal egy csodálatos ajándékként éltem, meg hogy lányommal egy napot tölthettem Milánóban. Egy napra programot készíteni lehetetlen, így bele se kezdtünk. Bármennyit próbálnánk belezsúfolni, annál fájóbb lenne a megnézendők listájának gyilkos szelektálása. Pár óra viszont arra elég, hogy kicsit beleszagolhassunk az olasz forgatagba, megkóstoljuk a pizzájukat és a presszó kávéjukat. A többi élmény pedig adja magát, ha már ott vagyunk. Csak engedni kell a sodródásnak és a pillanat adta lehetőségnek.
Már a reptérről a belvárosba bejutni sem volt menetrendszerű, mert felújítás, lezárás és egyéb technikai okok miatt félúton megállt a vonat és buszra kellett szállni. A buszból csodálhattam meg Milánóval már összenőtt régi római kori városka és a modern city egymásba fonódását. Nem útibeszámolóval akarlak terhelni, csak egy látvány ragadott meg, ami megér egy posztot.

Az üveg és betontornyok között egyszer csak egy függőlegesen, az égbe törő erdő látványa kábított el.

A buszt eltorlaszoló szabálytalanul parkoló autó gazdája a dudálásra kényelmesen kisétált frissen vásárolt cigarettájával, csak integetett a buszvezető szépen tagolt olasz szentek felsorolására, és továbbmehettünk. És a zöld torony mögött előbukkant egy második is:

A fákkal borított toronyházak jogosan váltak világhírűvé. 2014-ben átadott épületek összesen 730 fának, 5000 bokornak és 11 ezer egyéb évelő növénynek szolgálnak lakóhelyül. Ja, és még 400 embernek is.

Tervezője Stefano Boeri, megérdemli hogy kiírjam a nevét.

Az erdő és az ember civilizációs elszigeteltségének felszámolásában szerintem nagy lépést jelent a konstrukció. Párologtat, temperál, oxigént termel, zajt szűr, árnyékot ad, nem is tudom meddig folytathatnám. Minden lakónak saját kis erdőszelete van.

A Bosco Verticale, a függőleges erdő Milánó nevezetessége közé került.
Nem untatlak egyéb részletekkel, a „Bosco Vericale” kifejezésre a Google húszezer találatot ad, így nem e posztból fogsz tájékozódni, ha tényleg érdekelnek további részletek.

https://en.wikipedia.org/wiki/Bosco_Verticale

A Függőleges erdő bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.