A legtöbb ember számára az energia az csak egy olyan elvont fogalom, ami hallatára rögtön felidéződik a fizika témazáró gyomorszorító rémülete. Ma már bátran és büszkén felvállalja mindenki, hogy nem érti és mindig is csak átbukdácsolt a matematika és fizika számonkérésein.

Azonban mutatok egy egyszerű példát.

Az energia egy nagyon egyszerű, egydimenziós dolog. Lehet belőle sok, lehet kevés, lehet nulla. De nincs szélessége, szaga, színe és még százféle tulajdonsága. Csak mennyisége. A sötét világűr egy távoli pontján, a nagy semmi közepén, ahol akármerre nézel csak távoli fényeket látsz, ott mondhatjuk, hogy nincs jelen az energia. Ott abszolút 0°Kelvin fok, ami -273,15°C. De elérkezik messzi-messzi galaxisból egy csillagból elinduló fénysugár fotonja és becsapódik egy porszembe. A porszem elnyeli ezt az energiát, fölmelegszik. A porszem már nem 0° Kelvin, hanem 0,01°Kelvin „meleg”, azaz -273,14°C fokos. Ennyi hőenergiával rendelkezik. Ezt a hőt hamar leadja a környezetének, mert mindig onnan fog eltávozni az energia, ahol több van.

Egy egyszerű példát találtam ki a hőenergia megértéshez.

Képzeld el hogy te egy hordóban szeretnél állandó vízmagasságot, ami egy patak alján ül. Te azt akarod, hogy ennek a hordónak az alján mindig pont egy méter víz álljon. A hordó fala nem zár tökéletesen, mindig átereszt valamennyi vizet.

A patakban normál esetben csak 20cm víz csörgedezik, így a te egy méter magas vízoszlopodból csorog ki a víz, amit valahonnan pótolnod kell, ha nem akarod hogy kevesebb víz legyen benn.

Ellenben ha a patak szintje magasabb, mint egy méter, akkor be fog szivárogni valamennyi víz a porózus hordófalon keresztül, mert ott magasabb a vízoszlop. Ha nem akarod, hogy bent emelkedjen a vízszint, folyamatosan ki kell meregetned a hordóból.

Egy ház energia-háztartása pont így működik. Mi azt szeretnénk, hogy pont 22°C legyen a benti hő.

Ha kint hideg van, azaz a benti hőenergia nagyobb, mint a külső, akkor a kiszivárgó hőenergiát, azaz a távozó meleget, ami a falon át kiszivárog a környezetünkbe, azt pótolni kell. Vagyis fűteni fogunk, azaz energiát viszünk a benti rendszerbe. Minél több energia távozik a falakon át, vagyis minél rosszabb a hőszigetelés, annál több távozik, annál többet kell fűteni.

Mi történik nyáron?

Kint a nap felforrósította a levegőt 40°C fokra, de mi szeretnénk bent csak továbbra is 22°C fokban olvasgatni. Ha kinyitjuk az ablakot, akkor kintről beáramlik a hő és felmelegíti a bentit is. Vagyis a benti felesleges energiát, vagyis a 22°C fok fölötti meleget valahová el kellene tüntetni. Ahogy a víz nem fog felfele folyni, úgy ez az energia sem fog oda áramolni, ahol már eleve több van. Azt tudjuk csinálni, hogy kiveszünk egy kis „meleget”, fölemeljük 50°C fokra, és az 50°-os levegő már le tudja adni a hőenergiát a környező 40°-os levegőnek. Ezért hívják hőszivattyúnak, mert valójában a hőenergiát szivattyúzza el egyik pontból a másikba. Láthatóan még így leegyszerűsítve is bonyolult folyamatról van szó.

A folyamat lényege, hogy energiát kell eljuttatnunk egyik pontból a másikba. Az energia nem tűnik el. Amennyivel kevesebb lett a benti hőmennyiség (energia), annyival lett több ott, ahova vittük. Az energiamegmaradás törvényét még senki nem cáfolta meg.

Ez azért nem olyan érthetetlen.

Ehhez képest elárasztják a netet olyan hirdetésekkel, hogy bedugom a konnektorba a kis dobozkát és lehűti a szobát. Most akciósan az utolsó darabok csak neked.

A kis dobozka pedig minden fizikai törvényt megszegve eltünteti azt az energiatöbbletet, ami a szoba melegének csökkentéséhez szükséges.

A Energia és megmaradás bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.

Mit jelent a piac? A kereslet-kínálat olyan találkozóhelye, ahol az eladók és a vevők találkoznak. Az eladók piacra viszik a portékájukat, és amit a vevők valamiért hasznosnak ítélnek, azt megvásárolják. Ez nem egy bonyolult gazdasági csoda. A kínálat és a kereslet találkozni fog, hiszen mindkét fél érdekelt abban, hogy az adás-vétel létrejöjjön. Nézzük például a paradicsomot. Az üvegházban még télen elültetett paradicsom több munkával előállítható, fűteni kell az üvegházat, hogy a paradicsom el ne fagyjon a februári jeges időben. Sokkal nagyobb költséggel, de így már március elejére piacra lehet vinni a paradicsomot. Úgy érdemes csak eladni, hogy a fűtésszámla is visszajöjjön a gazdának. Mivel ilyenkor még kuriózumnak számít, nagyon drágán el lehet adni. Vagyis megtérül az üvegház és a fűtésre fordított befektetés. Júliusban viszont mivel minden szabad földterületet paradicsommal vetettek be, minden gazda tonnaszám szeretne megszabadulni a rengeteg paradicsomtól. A paradicsom nem tárolható nagy mennyiségben sokáig, így kénytelenek fillérekért adni, hogy a vevők megvegyék. Láthatóan a paradicsom ára közel sem állandó, óriási ingadozást mutat.

Így működik a piac. Az alma például jobban tárolható, így az ára is sokkal kiegyenlítettebb. Ha szüret után tele vannak olcsó almával a polcok, akkor lehet hogy érdemesebb addig tárolni, amíg decemberben már drágábban lehet eladni.

Az eltartható termékeket lehet raktárra gyártani és folyamatosan ellátni onnan a keresletet. A friss kenyér eladhatósága is erősen korlátozott, egy két napos szikkadt kenyeret már senki nem fog megvenni. Tehát érdemes annyit sütni, amennyi el is fogy.

Az élelmiszerek piaca pont úgy működik, mint az energiáé. Az olaj jól tárolható, nem ugrál olyan gyorsan. De mi a helyzet a villamosenergiával? Az elektromos energia nagyon különleges. Szinte egyáltalán nem tárolható, így mindig pontosan annyit kell termelni, amennyit a vevők felhasználnak. Egy erőmű generátora abban a pillanatban erősebben kell hogy dolgozzon, ha bekapcsolnak például egy villanysütőt. És fordítva is igaz, ha kikapcsolják a nagyobb fogyasztót, abban minutumban a generátor „gázpedálját” is vissza kell engedni.
Ha ez ilyen pillanatról pillanatra változik, hogyan működik a piac? Pontoson úgy, ahogy a paradicsomnál már láttuk. Ha túltermelés van lezuhan az ára, ha nagyobb a kereslet, mint a kínálat, akkor 100-szor drágábban is el lehet adni. Csak itt nem hetekkel mérik az árváltozást, hanem percekben! Ha kisütött a nap egy naperőmű fölött, akkor óriási túlkínálat lehet az adott körzetben, hiszen egyik percről a másikra a piacra dob több megawatt energiát. Mint amikor a nyári paradicsomszezonban még egy kofa megjelenik egy teherautónyi terméssel. Olyankor már csak hatalmas akciókkal lehet csak a terméstől megszabadulni.

De hogyan jelentkezik ez egy átlagos magyar felhasználónál? Sehogy. A magyar fogyasztó számláján mindig ugyan annyit számolnak minden kwh után. Talán te sem tudtad, hogy az energiapiacon ilyen kilengések vannak minden percben.

Mivel mi fogyasztók ezt nem érzékeljük, semmi motiváció nincs arra, hogy változtassunk az áramhasználatunkon. Ha tök mindegy mikor megy a mosógép, miért kéne bármihez is alkalmazkodni. Mintha a paradicsom fixáras lenne. Ha mindig ugyanannyiba kerül, akkor megveszem februárban a 20 kilót – mert most érek rá – és most főzöm be sűrített paradicsomnak.

És itt a nagy probléma.

Az utóbbi évtizedben rengetegen tettek fel nagy teljesítményű napelemeket a háztetőkre. Ennek látszólag örülni kellene, hiszen milyen jó, hogy hasznosítjuk a napenergiát. Mi ezzel a gond? Egy adott terület rengeteg napelemet telepített, akkor ott általában egyidőben lesz napos vagy árnyékos. Ha kisüt a nap, akkor hirtelen túltermelési válság alakul ki. Olyan sok áram lesz a hálózaton, hogy nem győzik a kereskedők eladni. Annyira lemegy az ára, hogy még olyan is lehet, hogy mi fizetünk azért, hogy elvigyék a felesleget. Este vagy felhős időben viszont semmit nem termelnek.
Viszont minden szakember javaslatát semmibe véve, az előző kormány éves szaldó-elszámolást ígért. Vagyis a napelem tulajdonosa este és télen elhasználhatja azt az energiát, amit a napsütésben megtermelt. Csakhogy láttuk, hogy a villamosenergia nem egy nagy csupor, amit teletöltünk aztán kivesszük majd belőle később. Mi történik valójában? Amikor termel akkor túlkínálat van, még mi azaz magyar adózók fizetünk azért, hogy elvigyék a felesleget. Este pedig, amikor minden napelem halott, és rengeteg áramot fogyasztanak az emberek, akkor többszázszoros áron kell áramot importálnunk, vagy drága földgázzal működtetett erőművekkel előállítani. Így az akkor felhasznált drága áramot is mi, adózók vesszük meg a napelem tulajdonosának. Amit egyébként szintén mi vettünk neki, hiszen állami támogatással vette, azaz mi adózók fizettük ki a beruházás költségeit is.

Az éves elszámolás viszont pont arra ösztönzi a tulajt, hogy kivegye a nyári többlet-termelést, és a mi adónkból vett iszonyú drága árammal fogja fűteni a garázsfeljárót, hogy ne kelljen lesöpörni róla a havat! Ezzel valójában csak megnövekedett az energiafelhasználásunk, ráadásul drága import földgázzal előállított áramból.

Az a felcsúti senkiházi pedig tíz évre garantálta ezt a fenntarthatatlan állapotot! Már csak ezért 10 évet érdemelne!

A Energiapiac bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.

Az evolúció kíméletlen rostáján fennmaradt őseink egyik túlélési stratégiája az együttműködési képesség volt. A közösség ereje számos előnnyel segíti a csapat tagjait. Ugyanakkor kompromisszumkészség szükséges minden tag részéről. Modern társadalmunk, a kapitalizmus alapideológiája az egyén szabadságára épít. A független identitás, a személyes kibontakozás lehetősége nem a közösségi összetartozás eszmeiségét erősítik. Az amerikai álom, a meggazdagodás lehetősége mind arra buzdítanak, hogy a a saját lehetőségeid maximális kiaknázásával csak önnön érdekeidet szem előtt tartva végy el mindent, amit lehet. A család, a gyerekek még beférnek ebbe az egoista körbe, de a telekhatár által jelölt magántulajdonon kívül élők már csak potenciális betolakodók vagy azonos erőforrásokért küzdő konkurensek lehetnek.

Azonban a közösséghez tartozás igénye mégis ott van bennünk ösztönből. Hogyan lehet ezeket a teljesen ellenkező hatású motivációkat kezelni? A vallásoktól a csapatépítő tréningekig millióan próbálkoznak vele, nem én leszek ennek a kezelhetetlen problémának a megoldója.

Egy eszme, egy gazdasági érdek képes mégis együttműködésre kényszeríteni egy adott csoportot. Erről már egyszer itt elmélkedtem egy kicsit: https://tusiblog.hu/patriotak/

A fentebb említett telekhatár viszont csak egy szűkebb társadalmi rétegnek adatott meg. A nagyvárosokba koncentrálódott munkavállalók ma már olyan lakhatási válságban élnek, ahol még egy kisebb lakás birtoklása is távoli álom marad. Ebből logikusan következik, hogy egy adott területen sokkal többen osztoznak, így törvényszerű lesz olyan lakóközösségek kialakulása, ahol a lakók közös tulajdonnal rendelkeznek.

Társasház

A társadalom olyan egységeként egy olyan közösség, ami jól modellezi az együttműködés képességét. Egy ház működtetése feladatokkal jár. A lakó által 100%-ban birtokolt magántulajdonú lakáshoz tartozik egy közös tulajdonú tető, padlás, lépcsőház, lift, pince, kerékpártároló, bejárati ajtó, kaputelefon és még egy halom olyan dolog, amit működtetni kell és tisztán tartani. Ami súlyos összegekkel terheli a tulajdonosokat. Ráadásul mindezt menedzselni is óriási feladat, ezért célszerű erre egy szakértőt felkérni.

A közös képviselő

A lakástulajdonosok megbíznak egy hozzáértő személyt, aki kijavíttatja a beázott tetőt, megszervezi a lépcsőház rendszeres takarítását, tárgyal a liftszerelőkkel, alkudozik a kaputelefonosokkal és millió más feladatköre lehet még. Ezért a lakók a közös költségbe annyival többet tesznek, hogy őt is ki tudják fizetni. A közös képviselő pedig, ahogy a nevében is benne van, a ház lakóinak érdekeit képviselve irányítja a ház életét. A lakók által befizetett összegből gazdálkodik. Nem többel. A lakók felé elszámolással tartozik, hiszen az ő pénzükkel dolgozik. Ha a ház egy nagyobb beruházásra készül, akkor a lakógyűlésen a lakók, a tulajdonosok fognak dönteni. A tulajdonosok döntése után, a közös képviselő pedig végrehajtja azt a projektet, amiben a tulajdonosok megegyeztek.

Most persze nem érted, hogy miért kell ilyen triviális dolgokról bejegyzést írnom?!

Képzelj egy egy nagyobb magántulajdont! Mondjuk egy országot. Ahol a tulajdonosok folyamatosan befizetnek egy szép magas közös költséget, amit ők adózásnak neveznek. Az így befolyt összegből tud gazdálkodni a közös képviselő, azaz a megbízott kormány. Mivel sokkal több lépcsőházról és liftről van szó, így ez a közös képviselő több hivatalt is működtet, hogy el tudja látni feladatait. Ezt a sok intézményt mi egyszerűen csak államnak szoktuk hívni.

Ennek az államnak a dolga, hogy működtesse a tulajdonosok minden közös vagyonát. Ami a tulajdonosoké, azaz az állampolgároké.

Minden döntés, minden beruházás a tulajdonosokra tartozik. Ők fizetik minden forintját egy adott beruházásnak és őket terheli minden következménye a közös képviselő határozatainak. Ha hitelt vesz fel, ha államkötvényt bocsájt ki, azt nem ő fizeti vissza, hanem a tulajdonosok.

A közös képviselő a tulajdonosok alkalmazottja.

Ezt az alapigazságot egy ilyen mélyen feudális gyökerű társadalomban mintha az emberek többsége nem tudná. A 14. és 15. havi nyugdíjat, a stadionokat, a túlárazott sportlétesítményeket nem a közös képviselő adja. Azt ÉN fizetem ki veled együtt. Ezt a szavazók jelentős része szerintem nem tudja. Nem megy el lakógyűlésre, nem szavaz, csak boldogan szajkózza, hogy lecserélték a liftben a 25W-os pislákoló égőt egy LED-es lámpára, de azt nem számolja, hogy hova tette a közös képviselő a közös költséget, amibe ő minden hónapban a fizetése felét befizeti.

Amíg az állampolgárok nem érzik sajátjuknak az államot, addig bármely vezető ki tudja használni ezt az alattvalói hozzáállást.

A Társasház bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.

Az okostelefonok és mobileszközök világából a rádiótelefon kifejezés mára szinte teljesen kikopott. Ami persze érthető, hiszen ma az okostelefonokat az emberek alig használják telefonálásra, ami a készülék képességeiből csak egy az ezer más közül. Azonban főleg az idősebb generáció jóval kevesebb időt tölt a kis képernyő előtt, és leggyakrabban csak akkor veszi a kezébe, ha telefonálni akar.

A rádiótelefon kifejezés pedig pontosan kifejezi azt, hogy minden kommunikáció rádióhullámok segítségével valósul meg. A rádiózás és a rádióhullámok ismerete azonban láthatóan nagyon hiányos sok embertársunknál.

Az elektromágneses hullámok energiát közvetítenek. Egy rádióadó nagy teljesítménnyel kisugározza ezt az energiát, ami az elektormágneses hullámokkal minden irányba szétsugárzódik. Pontosan úgy mint egy lámpa, ami egy speciális elektromágneses energiát sugároz, amit mi képesek vagyunk a szemünkkel érzékelni. A solti nagyadó és hegytetőkön lévő adótornyok is így „világítanak” egy számunkra láthatatlan tartományban. Ez így közvetített energia egy vevőkészülékkel érzékelhető. Miként a fény villogtatásával jeleztek egymásnak a hajósok, úgy a rádióhullámokkal is információt lehet közvetíteni.

A fényhez hasonlóan a rádióadók is a kisugárzott energia mennyiségétől függően képesek messzebbről is láthatóvá válni. Miként a szomszédom kerti lámpáját még látom, de a szemközti hegy fényei csak pislákolnak, addig a stadionból áradó erős reflektorok fényei több tíz kilométerről is láthatóak.

A hegytetőn sugárzó nagy energiájú adó jeleit egy zsebrádióval vagy az autórádióval érzékeljük és hallhatjuk a zenét. A mobiltelefon pontosan így látja az mobiltornyokat, amik adóként sugároznak, „bevilágítva” egy adott területet. Eddig pont úgy viselkedik mint egy SOKOL rádió, amivel a Soltról sugárzott Kossuth adó műsorát hallgathatjuk. De mi történik, amikor válaszolni akarunk az adóból érkező telefonhívásra? Ehhez már nem elég a buta rádió képessége, hiszen ebben az esetben megfordul a folyamat: A kezemben tartott készülék rádióadóvá válik, kisugározza a válaszomat, és az adótorony vált figyelő módba. Azaz ilyenkor egy kis adótorony sugároz a fülem mellett, aminek akkora energiával kell sugároznia, hogy ott a hegytetőn vagy a háztetőn elhelyezett mobiltorony is képes legyen érzékelni. Mivel sokkal kisebb teljesítménnyel sugároz a telefon, mint a solti nagyadó, ezért rengeteg ilyen átjátszó tornyot kell építeni, hogy mindig legyen a közelben egy „látható” adó. Ennek ellenére senkinek nem ismeretlen a térerő hiánya a telefonon. Amikor csak a kert végében lehet rendesen használni a készüléket, mert már a ház falai is annyira leárnyékolják a hullámokat, hogy szakadozik a vétel.

Ahogy a telefonálás is úgy terjedt el, hogy minden lakásba egy vezetéken jutott el a telefonközpontból egy-egy kábel, úgy a számítógépek összekötése is nagyon sokáig csak vezetéken volt lehetséges. Az internet kiépítése során rengeteg vezetékkel ma már szinte teljesen behálózták a Földet a telefonoktól teljesen függetlenül. A számítógépek egyre kisebbek lettek, a laptopok használatával már felmerült a vezeték nélküli kapcsolat igénye is. Az informatikában fejlődésnek indult a WIFI, azaz a vezeték nélküli adatátvitel lehetősége. Ennek azonban a mobiltelefonokhoz semmi köze nincs, azon kívül, hogy a WIFI is rádióhullámok segítségével továbbítja az információt. WIFI kapcsolat általában csak egy lakáson belül működik, mert annyira kicsi energiával sugároznak az adó-vevők, hogy 20-30 méterrel arrébb már elvész a kisugárzott jel energiája.

Láthatóan a WIFI kifejezetten számítógépekhez lett kitalálva, és nagyon kis távolságokat hidal át, míg a mobiltelefonok nagyobb teljesítménnyel egész távoli tornyokkal is képesek felvenni a kapcsolatot.

Miután megismerted e két rádiós átvitelt, rátérek az okostelefon képességeire. Az okostelefon valójában egy mobiltelefon és egy hordozható számítógép belesűrítve abba tenyér méretű dobozkába. Azaz képes mobiltelefonként és WIFI-n kommunikáló számítógépként is működni.

És most jön az érdekesség!

A telefonommal képes vagyok az otthoni WIFI routeremmel internetezni és telefonálni is. Azonban a telefon térerő itt lent a dolgozószobában siralmasan gyenge. Hogyan lehetne a WIFI-n keresztül telefonálni? Sok internetes lehetőség adódik (Skype, Viber, Whatsapp, FaceTime stb.), de a hagyományos mobilszámon csak mobiltoronnyal kapcsolódva lehet beszélgetni.

A mobilszolgáltatók is reagáltak erre az igényre. Az újabb okostelefonokon van egy olyan lehetőség, hogy a WIFI-n keresztül lehessen indítani a mobilhívásokat.

A funkciót úgy nevezik, hogy Wifi-hang.

Ez több okból praktikus. Egyrészt az otthoni, vezetékes internet sokkal stabilabb és jobb minőségű, mint a mobilkapcsolat. Másrészt nekem sem mindegy hogy a telefonomnak akkora energiával kell sugározni a fülem mellett, ami még a több kilométerre lévő mobiltoronyból is érzékelhető, vagy csak a szoba sarkában lévő routerig kell küldeni a jelet. Tized akkora sugárdózis a fejem mellett, kevesebb áram és nagyobb akkumulátoridőt eredményezhet.

(Persze azért nem hagyják, hogy így bevételtől essenek el: az interneten indított hívások percdíja egy fillérrel nem kevesebb, mint egy hagyományos beszélgetésé)

Megmutatom hogyan tudod ezt bekapcsolni például egy IPhone-on:

Beállítások (Setting) alatt a Mobilszolgáltatás:

A Mobilszolgáltatás alatt azt a SIM kártyát kiválasztom, aminél ezt be akarom kapcsolni:

Itt már látszik, hogy be van-e kapcsolva a Wifi hang:

Ha nincs bekapcsolva, itt bekapcsolom:

Az IPhone készülékek csak akkor használják a wifit, ha a mobilszolgáltatás túl rossz. Az Androidos készülékeknél be lehet állítani, hogy melyiket preferálja jobban.

Ha a buta IPhone-on szeretném otthon a wifi-t használni telefonálásra, egy elég egyszerű módszer az, hogy Repülőmódra váltok, majd bekapcsolom a wifit. Így a mobilnet nem elérhető, de wifin tudok telefonálni.

A Rádiótelefon bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.