Kata egy érdekes és vitaindító cikkre hívta fel a figyelmemet. Charles Simonyi Budapesten járt és egy interjút is adott ez alkalomból. A Microsoft vezető programozója láthatóan más értékrendben gondolkozik hozzám képest, azonban egy teljesen új megvilágításba helyezett egy égető problémát.

A mesterséges intelligencia elképzelhetetlen számítási kapacitást és ezáltal hihetetlen mennyiségű energiát, áramot fogyaszt. Csak a ChatGPT öt magyarország energiafogyasztását igényli. A Microsoft is sorba indítja be saját atomreaktorait, hogy etetni tudja az AI-szörnyet.

A világ egyik felén olyan energiaszegénység uralkodik, hogy emberek fagynak meg fűtetlen lakásukban télen. Máshol annyi energiát égetnek el egy olyan beszélgetésre az AI-al, hogy „szerinted rózsaszín vagy halványzöld felsőben menjek Taylor Smith koncertre…?”, amivel egy kisebb várost be lehetne fűteni.

Az emberi társadalmak fejlődését annak idején a felhasznált anyagokhoz kötötték, mint pattintott kő, bronz és vaskorszak. Azonban a civilizációk fejlődése és a rendelkezésre álló energia egy grafikonon ábrázolva szinte teljesen azonos vonalat követ. A földművelés kifejezés is akkor nyert igazán értelmet, mikor egy igavonó állat erejével sikerült hatékonyabban szántani.

A fejlődés itt ezer évig szinte meg is állt, míg a gőzgép el nem hozta az ipari forradalmat. A gőzgépek fűtésére használt fát, az erdőket szinte egyik napról a másikra kiirtottuk, de a civilizáció életben tartását a szén át tudta venni és fenn tudta tartani. A következő nagy ugrás, ami a huszadik század ipari felpörgetését hozta, az olaj. Mostanra az olajra és földgázra épül az egész fejlett társadalom. Az atomenergia nem hozta el a megváltás. A Föld energiaellátásának mindössze kb. 5%-át fedezzük nukleáris erőművekből.

Civilizációnk növekvő energiaéhségére egy nagy lapáttal rátett a mesterséges intelligenciákat működtető adatközpontok igénye.

Az energia felhasználásának célja

A DNS alapú organizmusok itt a Földön szinte kivétel nélkül a Nap energiáját használják fel működésükhöz. A fotoszintézis napenergia segítségével szétszakítja a szén és az oxigén szoros kapcsolatát. A többi élőlény pedig e szén elégetésével, azaz a szén és az oxigén kapcsolódásakor felszabaduló energiát használja fel. Egyedüli cél a túlélés és szaporodás.

Az ember kifinomult szerszámhasználatával az energia már nem csak közvetlenül a túléléshez kellett. A kezdetleges kohókban égetett fák a bronz olvasztásához kellettek. Talán itt volt az a pont, amikor az energiafelhasználásunk sokkal több volt, mint ami szervezetünk működtetésére szolgált. Azaz a cél itt is a túlélés, de már csak közvetett módon. A bronz az ekével és a nyílvessző hegyével az élelmiszerellátás biztonságát szolgálta.

De most megcáfolom magamat. Mi a célja a sírokban talált bronz ékszereknek? Mondhatom, hogy az ékszerekkel a szexuális vonzerőt növelve a szaporodás a cél. A lehangoló mondat nem utal arra, hogy azt az ékszert azok az emberek SZÉP-nek ítélték. Vagyis rengeteg fának azért kellett elégnie egy bronzolvasztó tégely alatt, hogy egy példánya a sapiensnek alkosson valamit, ami igazából céltalan. A cél maga a szépség.

A civilizációnk robbanásszerű fejlődésével egyre több és több energiát használunk fel. A célt mi önkényesen határoztuk meg. Elégetünk millió tonna szenet, mert építünk egy Eiffel-tornyot, felhőkarcolókat és űrrakétákat. Eztán elégetünk millió tonna olajat, hogy odarepüljünk megnézni az Eiffel-tornyot és a felhőkarcolókat. A cél elérése felülír minden mást. Ha kellett a fa a gőzgépbe, senki nem az erdei mókusok életterével foglalkozott. Hiszen kell a fa a kazánba, ami a szövőgépet működteti.

Most az internet és a civilizációnk tudásbázisa a cél. A tudásbázis növekedéséhez pedig nagyban hozzájárul a mesterséges intelligencia. Simonyi megfogalmazásában ez a GONDOLAT. Eddig a vas és beton előállításához használtunk fel mérhetetlen mennyiségű energiát, most a gondolat fogja átvenni ezt a szerepet.

Az AI mára képessé vélt asszociálni, továbbgondolni és alkotni. Azaz olyan gondolatokkal foglalkozni, ami nem volt előtte, tehát mondhatjuk hogy alkotott. A gépi tanulás milliószor jobb és hatékonyabb a mienknél. Percek alatt megtanul egy nyelvet és költeményeket alkot belőle.

Logikus, hogy ezt a képességet nem kihasználni vétek. Ami a versenypiaci kapitalizmusban azt jelenti, hogy aki nem használja, az lemarad, kiesik és eltűnik a süllyesztőben.

Vagyis az AI működtetése prioritást élvez. Mint annak idején a gőzgép. A prioritás pedig azt jelenti, hogy nem foglalkozunk a mókusok lelkivilágával. Csakhogy most mi leszünk a mókusok. A gondolat elsőbbséget élvez, így még több energiát kell beletolni.

Az AI mára felügyelheti az enegiaszektort is. Ha kap egy feladatot, ami komoly háttérkutatást követel, mint például Taylor Smith koncertjére jegyet vásárló sapiensek öltözékének a színárnyalataiból felépített spektrum-adatbázis építése, akkor ezt nagyobb prioritásként kezelheti, mint a szegénynegyedben fagyoskodók energiaellátását.

A GONDOLAT felsőbbrendűségét mára csak ez a nyolcmilliárd DNS-maradvány kérdőjelezheti meg…

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260908/exkluziv-interju-charles-simonyival-ez-nem-ai-buborek-meg-csak-a-felszint-kapargatjuk-860676

A AI és energia bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.

A nyári hőkupola és vízhiány olyan válsághelyzetet teremtett, amivel még soha nem találkoztunk. A paksi erőmű vészleállítása komoly jelzéssel szolgált infrastuktúránk elhanyagolt állapotáról.

Még a levérmesebb jobboldaliak is a stratégia ágazatokról kezdtek hisztériázni.

Mikor 1995-ben az EDF (Électricité de France), ami egy francia állami tulajdonú, tőkepiaci alapon működő energetikai vállalat bevásárolta magát a magyar energiaszektorba, a rendszerváltás utáni várakozások gyorsan füstbe mentek. A „nyugati” befektetők nem óriási beruházásokat hoztak, hanem kemény megszorításokat és profitmaximalizáló változásokat. Eszük ágában sem volt hosszú távú, lassan megtérülő befektetésekkel felfejleszteni az elavult hazai hálózatot. A magyar állam pedig tehetetlenül szemlélte a hazai energiapiac letarolását és a lakosságra terhelt profitnövekedést. Miután a franciák lefölözték a piacot, eladták a német EON-nak a magyar infrastruktúrát. Az EON részvényeseit pedig pont hidegen hagyja a magyarországi energiaszegénység. A cég értéke csak úgy lesz értékálló, ha folyamatos nyereséggel a tőkebefektetők osztaléka folyamatosan biztosított. A nagy megmentő szerepében tetszelgő miniszterelnökünk pedig kijelentette, hogy visszaszerzi állami tulajdonba a magyar villamoshálózatot. Kerül, amibe kerül. Láthatóan még életében nem járt piacon és gőze nincs a gazdaságról. Ha egy eladóhoz odamegyek a piacon, hogy csodálatosan szép ez a paprika, és bármennyit is kér érte, megveszem, majd ezután rákérdezek az árra, szerinted mit fog mondani? Ahogy sejted, az EON is vett már paprikát, ezért ők is azzal kezdték, hogy hát igazából nem eladó, valójában nem is adhatjuk el, mert a részvényesek ragaszkodnak hozzá stb. Végül a piaci ár háromszorosáért visszavásároltuk.

De ugye mi itt a parlamentben csak a joghoz értünk, az erősáramhoz nem. Ki fogja ezt üzemeltetni? Hát természetesen a magyar géniuszunk ehhez is ért, féláron eladtuk Lölőnek.

Nézzük a Mátrai Erőmű történetét!

Lölő 5.9 milliárd forintért megvásárolta. Ehhez az állam hitelezett neki. Vagyis szinte ajándékba megkapta. Majd gyorsan kivett belőle 11,2 milliárd forint osztalékot. Eladott belőle minden használhatót és teljesen eladósította a céget. Ezután az állam gyorsan visszavásárolta 17,4 milliárd forintért úgy, hogy átvállalt még több tíz milliárd adósságot.

Mennyivel jobb hogy magyar befektető rabolt ki minket?

Mennyiben más az életem attól, hogy az Adrián hullámzó szuperjacht nem egy francia vagy német, hanem egy felcsúti gázszerelő nevén van bejegyezve?

A kapitalizmus, ami a piac szabályai szerint működik, nem nemzeti alapon differenciálódik. A profit az profit, tök mindegy, hogy ki a haszonélvezője.

Ok, erre azt mondod, hogy az energiaszektort nem szabad privatizálni. Stratégiai fontosságú, így csak nonprofit gazdálkodással, a nemzet energiaellátását szem előtt tartva működtethető.

Való igaz, ha áram van, minden van, ha nincs, akkor megáll az ország.

Ha az energia ilyen fontos, akkor az élelmiszer-ellátás milyen kategória? Mi fontosabb, hogy tudjam a telefonomat tölteni vagy hogy ne haljak éhen?

Az Európai Unióban is belátták, hogy nincs fontosabb annál, hogy a tagországok meg tudják termelni a saját élelmiszer-szükségletüket. Ezért földtámogatást nyújtanak a gazdáknak.

A NER kedvezményezettjei ezért fillérekért juthattak szántóhoz, ami után tekintélyes EU-s támogatást lehet igényelni. Aztán valakinek kiadják bérbe, az meg termeljen rajta, amit akar…

Láthatóan az agrárszektor stratégia elvárásának sem felel meg ez a gazdasági szerkezet.

Vagyis ezt is nonprofit módon kellene üzemeltetni?

És akkor nem beszéltünk a vízgazdálkodásról, az erdőgazdálkodásról, a környezetvédelemről és a többi stratégiai elemről.

Ha ezeket végigvesszük és rámondjuk hogy nem műküdhetnek profitorientált keretek között, akkor viszont ismét eljutunk az ötéves tervekben meghatározott szocialista gazdasághoz, ahol csak a mellékszereplő kis szolgáltatók, a „maszekok” lehetnek nyereséghajhászok.

A korlátlan növekedésre és a haszonszerzés mellett minden szempont ignorálására épített rendszer bizonyítottan halálra van ítélve. Ezt a rendszert nem a bolygóval együtt kaptuk. Ezt mi magunk csináljuk. Ha ez a nyolcmilliárd ember tényleg gondolkodó és alkotó elmével rendelkezik, akkor csak rajtunk múlik a megváltoztatása is.

Mi, akik ezt kialakítottuk, elfogadjuk és működtetjük képtelenek vagyunk a szemléletváltásra. Azonban felnő most egy olyan generáció, akik már az AI, a robotizáció teljes eszköztárával rendelkeznek egy klímakatasztrófába rohanó világban. Bízzunk bennük!

A Stratégiai ágazat bejegyzés először Tusiblog-én jelent meg.